A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Dahlia lakása


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 21, 2015 2:46 pm
- lezárt játék! -
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 28, 2015 2:16 pm
James & Dahlia 18+

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Bizonyos szituációkban minden kimondott szó felesleges. Mikor egy nő s egy férfi egymásra talál, és olyan közel kerülnek egymáshoz, mint mi most... nem arra vagyunk kíváncsiak, hányféleképpen tudja elragozni azt, vajon mennyire szép vagyok... és ő sem azt várja, hogy azt sugalljam felé minden percben, hogy milyen kigyúrt a teste... milyen tökéletes, amit csinál... milyen érzéki minden porcikája, s azt, hogy mennyire vágyom arra, hogy ez a test örökkön örökké az enyém legyen. Erre valóak ezek az érintések... a simogatások... a gyengéd becézgetések egy-egy csók formájában, s az, amit az előbb művelt, hát... elég erősen a tudatomba vájta azt, amit szavakkal nem tudott volna számomra elmondani. Ahogyan mondani szokás... egy kép, egy érintés képes többet mondani ezer szónál is. Ezt jelentette nekem. Vagy még ennél is többet...
A hátára fordult, mire elmosolyodtam, s alsó ajkamba harapva tapadtam rá mellkasára. Éreztem melleim alatt, hogyan dagadnak izmai, hogyan feszülnek mellkasában azok a jól látható erek... imádtam. Nem tudnék lemondani erről, ő már örökké az enyém. Így lesz, ugye?
Tudtam, mit vár tőlem. Ám ez nem volt elvárás, nem volt kényszerí... ajkaimmal úgy siklottam végig mellkasán, gyengéd csókokat lehelve egy-egy helyre, mintha ez lenne életem legutolsó cselekedete. Még vetettem rá egy merész pillantást, majd kényeztetésembe gyengéden kezdtem bele... lassan, mintha az idők végezetéig ezt akarnám vele csinálni. Megőrjített az, ahogyan tudtam, hogy már annyival teljesen kész volt, hogy csak engem kényeztetett. Sokat tanultam már a többi férfi mellett, hisz testvéreimnek köszönhetően az egyik haverjukkal volt szerencsém először felavatni magam. Nagyon rossz volt. De James mindenkért kárpótol.
Rá bíztam a döntést, mikor érzi elégnek. Mikor áll készen arra, hogy testünk egybefonódva érje el a megsemmisülés legfelsőbb fokát.


[You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: imádtam a reagod *.*
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 08, 2015 8:27 pm
+18
Nem tagadom, rám is hatással voltak a reakciói. Nem is kicsit. Ahogy hallom, hogy egyre inkább beindul, hogy szaporábban veszi, már-már kapkodja a levegőt, és azok a kéjes hangok, amiket kiad magából. Tetszik, ahogy ilyen odaadóan teszi mindazt, amit „kérek” tőle, anélkül, hogy meg kellene szólalnom. Ő már teljes mértékben meztelen volt, én rajtam pedig egyre inkább feszült a nadrágom is, szóval ha egyelőre még mástól nem, de a farmeromtól megváltam, miközben a nyelvemmel, számmal ingereltem őt odalent, délen. A hajamat érzem, hogy tépi, de szerencsére erős, így ki legalább nem tépkedi darabokban. Az kellene még. Noha nem mondom, hogy élvezem teljesen ezt a dolgot, de legalább tudom, hogy miért csinálja. Sejtem, igazából.
Kínzás lett volna, ha kicsit szórakozok vele, és épp a megfelelő időben hagyom abba a kényeztetését, aztán pedig nem sokkal utána újra rákezdek. De most nem éreztem ennek szükségét. Legalábbis Dahlia olyan odaadással vesz részt ebben az egészben, hogy még én is kicsit meglepődök rajta. Ez a csaj tényleg oda van értem, de nem hittem volna, hogy ennyire. Miközben feljebb tornázom magam rajta, az alsómtól is megszabadulok, viszont én már dolgoztam eleget. Ideje lesz neki is kivennie ebből a részét. Feljebb csúszok hozzá, de hagyok időt neki, hogy összekapja magát. Viszont miután megszólalt, közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam őt, miközben ügyesen változtattam a helyzeten, és én feküdtem a kanapén a hátamon, ő pedig rajtam. Ölelem magamhoz, miközben valószínűleg érezheti azt is, hogy én mennyire készen vagyok pusztán attól, ahogy reagált arra, amiket tettem vele. De nem teszek a csókon és cirógatásán kívül semmit, mert most rajta van a sor. Lepjen meg, ha tud.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 06, 2015 8:45 pm
James & Dahlia 18+

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyes férfiak egyszerűen csak kikészítettek.. de nem jó értelemben. Ő azonban tökéletesen tudja, hogy mit csináljoin, mivel rabolja el minden maradék kis józan eszemet, amely szinte kiváltság, ha a közelében vagyok. Most semmi sem maradt, csak valami óriási ösztön, hatalmas vágy, a vágy, hogy teste az enyémmel egyesüljön, eggyé váljunk, mintha mindig is összetartoztunk volna. Ez oly' édes, oly' kínzó. Főleg mivel ő egy valódi férfi. Azok a férfiak, akik eddig megfordultak az életemben, s nagy eséllyel sikertelenül próbáltak meg levenni a lábamról, fele ennyi erőt nem árasztottak, mint ő. Ez valami óriási... nem tudom! De meg akarom ismerni azt, amit magában rejt, és hordoz. Ez a férfi a... végzetem talán.
A haja gyakran vált áldozatommá, hiszen kényeztetése olyan erős hullámokat váltott ki belőlem... testem hol megfeszült, hol teljesen elernyedt, lehunyt szemmel nyögtem fel a kéj váltakozó érzése végett. Tényleg tudta, hogy mit csinál, s hogyan csinálja. Tipikusan az a vérfarkas, akinek felesleges lenne előadást tartani arról, hogyan birtokoljon egy nőt... megjelöl, mindenki számára érthetővé teszi, hogy hozzá tartozom. És nem, ezt nem bánom... ez a kötél sosem szakadhat el, örökké együtt kell lennie velem... sosem szerettem ennyire senkit... az életemet is odaadnám azért, hogy ő éljen.
- Ó, James! - bukott ki belőlem hirtelen, és légzésem teljesen felgyorsult; szinte csupasz voltam már, de szavait hallva halványan, kacéran elmosolyodtam. Megértettem, hogy miről beszél. S ugyan normál helyzetben tiltakoztam volna, hogy ne legyen ennyire önzetlen, ne akarjon engem önző nőként feltűntetni, végül hagytam magam... - Meg... megőrjítesz... - nyögdécseltem, mikor kényeztető ujjai ismét hullámokat váltottak ki bennem. Hogy képes ennyire érteni a nők nyelvén? Pontosan tudja, hol és hogyan és... megőrjít! Erre már tisztán nincs jobb szó.
Lábaimat automatikusan nyújtottam, hogy lehúzzon rólam minden felesleges ruhadarabot, lenyújtottam kezemet, s miközben finom ajkát is megéreztem magamon, szenvedélyesen belemarkoltam a hajába, nem akartam túlzottan szorítani, de azt hiszem, hogy mégis sikerült.. nekem fájt a mozdulat, de a kéj, melyet kiváltott belőlem, olyan erős volt, olyan szenvedélyes, olyan érzéki. - Nem... nem bírom tovább. - bukott ki belőlem aztán, és alsó ajkamba kellett harapnom, hogy az élvezet ne túl hangosan bukjon ki torkomon... nem tudom, mikor volt utoljára ennyire érzéki élményben részem, de ő most a mennyországot rakta le elém... s tudtam, hogy csak most kezdődik.
- Kegyetlen vagy... magaddal szemben. - szólaltam meg végül, mikor már képes voltam két lihegés között kierőltetni a szavakat.  


[You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: imádtam a reagod *.*
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 03, 2015 6:25 pm
+18

Akár tartogathattuk volna magunkat, de nem látom értelmét. Felnőttek vagyunk, hetek óta ismerjük egymást és mind a ketten szerelmesek vagyunk a másikba. A csók megtörtént, a házába invitálás is, a többi meg majd jön magától. Jól érzem magamat vele és a reakcióiból ítélve ő is nagyon jól érzi magát. A kapcsolatunk most egy új szintre fog lépni és én nem félek ezt meglépni. Nagyon is szívesen megteszem. Főleg, hogy végre egy nővel azért csinálom ezt mert mély érzéseket táplálok irányába. Korábban csak a saját örömömre és élvezetemre törekedtem, most viszont azt szeretném ha neki is minél jobb lenne. Szeretném az őrületbe kergetni, azt, hogy újra és újra darabokra hulljon a kényeztetésemtől.
Az, hogy szinte már tépi a hajamat úgy veszem, hogy már így is majd megőrül az egésztől. Nyögései olyanok mint a zene a fülnek, bármeddig elbírnám hallgatni. Persze csak addig míg én váltom mindezt ki belőle. Mikor egy-egy kéjes nyögés között a nevemet sóhajtozta az csak még nagyobb önbizalommal töltött el. Az ingerlését nem hagyom alább, élvezettel nyalogatom a mellbimbóját miközben néha fel-fel pillantok rá. Amit mond, csak még inkább feltüzel és elszakadva melleitől hajolok fel újra hozzá, miközben kezem egyre inkább délre kezdenek el kalandozni. Bevándorolnak az ujjaim az alsóneműje alá és úgy kezdem el simogatni a csiklóját, ezzel próbálva megőrjíteni.
- Nem tudod elhinni, mennyire kívánlak Dahlia. De előtte szeretnék neked örömet okozni, hisz ez engem is boldogsággal tölt el. - Suttogom az ajkaitól néhány milliméterre, aztán egy hosszas csókot adok neki miközben ujjaimmal belé hatolok és elkezdem mozgatni azokat benne. Aztán elszakadok az ajkaitól és lejjebb tornázom magamat. Lemászok a kanapéról, mindent ami a testét alulról takarja leszedem róla. A lábait széjjelebb tárom, hogy az egyik lelógjon a kanapéról míg a másik pedig azon pihenjen. Azon pontjához hajolok és nyelvemmel folytatom az ingerlését, röpke idő múltán pedig újra az ujjaimat is bevetem.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 01, 2015 2:29 pm
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindaz, mely az elmúlt napokat áthatotta ebben a lakásban, hirtelen... mint derült égből villámcsapás, végetért. Élveztem, hogy itthon vagyok, távol a családomtól... és egy olyan férfi társaságában, aki önmagamért volt mellettem...
Magam sem tudom, mi eredményezte... én nem változtam... talán csak annyiban, hogy jobban átjárt a vágy egy olyan dolog iránt, melyet nem kaphattam meg előtte már jó ideje... sosem voltam a férfiak egyszerű játékszere, s úgy neveltek, hogy ne adjam magam oda olyan könnyen egy férfinak. Habár azok a fiúk gyakran bepróbálkoztak, megpróbáltak elkapni, magukévá tenni, de sosem engedtem nekik. Néha egy pofonnal tudtam csupán leállítani őket, hogy hagyjanak engem békén... mert nem adom oda a testem egy jöttment senkinek sem.
Teste még jobban hozzám simult, a viselkedése szinte... lenyűgöz. Nem éreztem hasonlót még soha. Talán azért, mert ő nem egy szimpla férfi.. ő többet jelent nekem.
Éreztem tenyerem alatt, hogyan lángol a teste egyre inkább. Hogyan gyúl fel benne a vágy, melyet egyedül én keltettem fel benne... én, és nem egy másik nő. Hát itt a bizonyíték! Itt... hogy képes vagyok rá. Hogy... rabul tudok ejteni egy férfi szívet.
Szinte belekapaszkotam hajába, mikor kényeztetni kezdte melleimet. Hol ujjával, hol nyelvével járt rajtuk őrjítő táncot. Halkan nyögdécseltem, haja szinte kihullot, ahogy néha megszorítottam. Nem szándékos volt. Testem egy nagyon érzékeny pontján járt, ez az egyik fő erogén zónám.
- Ó, James. - suttogtam lehelethalkan. Meg akartam szabadulni minden ruhámtól, s megszabadítani őt is az összestől. Túl sokat vártam, hiába csak pár hete ismerem. Ő többet adott ezalatt a pár hét alatt, mint más az elmúlt húsz évben.
A vérem már végigszáguldott az ereimen, olyan ütemben, hogy szinte felfoghatatlan volt. Ellenszengült minden fizikai törvénynek. - A tiéd vagyok, James... örökre... - súgtam mámortól ittasan, felnézve rá. Hallani akartam a döntését... hallani akartam, hogy akar... akar engem... és itt akar maradni velem.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 27, 2015 6:27 pm
+18

- Az lehet, de mint mondtam, neked már nincs mitől félned. Megvédelek, ha az életemen is múlik. - Nem tudom hogy mit gondolhat erről az egész szituációról, elvégre tudja, hogy engem küldtek az ő meggyilkolására. Talán kicsit meglepő az is, hogy ennyire elengedi magát a közelemben, de valószínűleg ő sem hülye. Tudja, hogy hogyan olvasson egy férfiból, a csókjaim, érintéseim pedig úgy gondolom elárulják a szándékaimat. Ha az nem is épp a leg… úriemberhez méltóak. Mégsem tapasztaltam semmiféle ellenvetést, aminek örülök. Bár valószínűleg ő is ugyanannyira élvezi, azért is követelőzik olyannyira a csókjaimért.
Lehet, hogy kicsit gyorsan haladtunk de én azt mondom: miért várjunk? Az egymás iránt érzett érzéseink és vágyaink nyilvánvalóak, már csak a tett maradt tehát hátra. Valamint ő róla sem hinném azt, hogy minden jöttmenttel összejön, szóval valószínűleg ő is ugyanúgy vágyik rám mint én őrá. A testbeszéde legalábbis erről árulkodik, valamint az, hogy ilyen készségesen engedi, hogy megszabadítsam őt a felsőjétől. Akármilyen furcsa is lehet, hihetetlenül jó érzés volt mikor a hajamba túrt, de többet akartam. A hasán simítottam végig mikor éreztem, hogy ő is meg akar szabadítani a fölösleges ruhadarabtól. Segítettem neki, aztán a földre dobtam a pólómat, miközben újra visszahajoltam hozzá egy csókra. Miközben nyelveink játéka nem hagyott alább kezem feljebb csúszott a felsőtestén, be a melltartója alá, ahol eleinte csak felmértem a terepet. Végül megszabadítottam attól a ruhadarabtól is, és áttérve a nyakára kezdtem el egyre lejjebb tornázni magamat. Egyelőre nem akartam megadni neki azt amire áhítozik, hanem kicsit szerettem volna játszadozni vele. Bár egy olyan embertől mint én ez talán nem is olyannyira meglepő. Végül áttértem a melleire és nyelvemmel kezdtem el a mellbimbóját kényeztetni, hol az egyiket, hol a másikat. Néha megszívtam egy kicsit az egyiket, néha pedig a nyelvemmel próbáltam a teljes őrületbe kergetni.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 26, 2015 9:34 am
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Akkor roppant mód érdekes főnököd van.- jegyeztem meg kissé rosszallóan. Hiszen bárhogyan is nézem, az, hogy valaki találomra kiválaszt pár embert, csupán azért, mert nem szimpatikusak számára... eléggé nevetséges. Már-már morbid. De felőlem... de azt tudom, hogy biztosan nem tudnám elviselni, hogy ártatlan emberek haljanak meg egy ilyen pökhendi, főnökösködő senki miatt. Mással nyilván egyszerűbb elvégeztetni a piszkos munkát. Ez felettébb gusztustalan. Sőt! - Igaz, ezek szerint én sem vagyok számára szimpatikus. Talán tudni fogok együtt élni a tudattal, hogy egy efféle gerinctelen féreg nem tiszteli az életem. - nyeltem egyet, de ekkor egy újabb csókot lehelt a számra, s ez majdnem minden rossz gondolatot kiirtott a fejemből. Tudtam, hogy itt és most nem fog megállni. Nem is akartam, hogy megtegye. De abban sem vagyok teljesen biztos, hogy teljesen mérlegeltük-e a szituációt. A kapcsolatunk egy ideje már elmélyült, a csókcsatáit mindig szívesen vívtam meg vele, de mégis annyira furcsa, hogy most egy újabb szint következik a kapcsolatunkban... és ettől egy kissé kirázott a hideg. Miközben melegség is öntött el. Ez kész téboly!
Hajába túrtam eléggé szemtelen módon, majd ahogy lassan hátradöntött, a kezeimet a fejem fölé emeltem, hogy le tudja rólam húzni a felsőmet. Tudtam, hogy megoldja, hiszen mit nem oldott volna meg?
Halkan felsóhajtottam, ahogy ujjai csupasz bőrömet érintették, de nem voltam rest viszonozni; én is odanyúltam, és lecsupaszítottam felső testét.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Vas. Okt. 26, 2014 7:09 pm
Elmosolyodtam a meglepettségén, mert pont egy ekkora embertől tűnik furcsának, hogy nem szokott alkoholizálni túlságosan. Persze egyszer kétszer én is iszok valamit, mikor valami ünnepség van, de akkor is szokás szerint csak magamban vagyok, egyedül iszok. Talán ez változni fog most, hogy Dahliáról tudom, hogy viszonozza az érzéseimet. Nem hittem volna, hogy valaki ennyire meg tudja majd lágyítani a szívemet, már csak azzal is, hogy ott van mellettem. Ha barátok is maradtunk volna, akkor sem változtam volna vissza olyanná amilyen előtte voltam. Új fejezet kezdődik az életemben talán Liával az oldalamon, és ez egyáltalán nem rossz. Sőt, jelenleg ennél boldogabb nem is lehetnék, amit nem értek mivel érdemeltem ki, elvégre egy elvetemült bérgyilkos vagyok…voltam.
Mosolyogva ráztam meg a fejemen, mikor csak zavarban ült a kanapén, noha nem vagyok gondolatolvasó, de látszottak az arcán a gondolatok, amiket próbált elrejteni, de előlem ugyan nem tudta. Jártak ilyen gondolatok az én fejemben is mondjuk, de ő látszólag jobban el volt foglalva saját gondolataival, mint hogy engem nézzen. Na meg a több évszázados „gyakorlat” miatt nem is lehetett engem túlságosan könnyen megfejteni. Csak aki már régóta ismert, tudja hogy milyen jeleket kell észrevennie ahhoz, hogy tudja mit is gondolok. Dahlia régóta ismer, de én itt ezt a szót arra értettem, hogy aki már 10 éve ismer. Hát igen, nem vagyok egy könnyű eset ilyen téren sem.
Sóhajtásán elmosolyodtam, és úgy figyeltem ahogy próbálja összeszedni a gondolatait is.
- Random választ ki embereket, akik nem tetszenek neki… Nem tudom, én nekem csak a munkát kellett volna teljesítenem. De örülök, hogy nem tettem. - Mondtam neki lágy mosollyal az arcomon, majd egy újabb csókot adtam neki. Ez most viszont más volt. Éreztem, hogy nem tudok megállni ezek után. Miközben nyelvünk őrült táncot járt, a hátára döntöttem őt a kanapén, én pedig eközben a lába között térdeltem egyik lábammal. Nem sok idő kellett, elszakadtam az ajkaitól, és áttértem a nyakára, miközben alulról elkezdtem lassan felfelé húzni a felsőjét.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 21, 2014 10:52 am
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmosolyodtam szavait meghallva. Gondoltam, hogy nem akar megölni. Azt észreveszem. Észrevettem volna pontosabban. Jók az ösztöneim, hiszen vérfarkas vagyok. De bizonyára már tényleg nem szándékozik velem ilyesmit tenni. Az nagyon nagy szívás lenne... igen, ez nem is vitás.
- Óh. - suttogtam, és szavait pontosan betartva, tényleg ledöbbentem, mikor meghallottam, hogy nem fogyaszt alkoholt. Nekem minden este jólesik egy pohárral, bár inkább borból. Méghozzá a legjobb fajtából. Lehetőleg vörös. De akkor ezt benéztem.
Ezért is voltam úgy, hogy kieléígtem az ő igényeit is, és hátat fordítva egy pohár vizet tettem le egy percen belül a kis asztalra, amely a kanapé mellett kapott helyet, és amely kanapén ő is helyet foglalt. - Akkor, íme a víz. - kacsintottam rá, majd mikor leültem volna, magához húzott, méghozzá az ölébe, és halványan elmosolyodtam emiatt. Talán ez képes leplezni a zavart, mely bennem jelenleg élt. Próbáltam legalábbis összpontosítani arra, hogy ne azon kattogjak, mit tudna tenni velem itt... ebben a lakásban. Ezen a kanapén. Hiszen csak ketten vagyunk. És... oké, Dahlia. Most állj le a gondolkodással, mielőtt olyat mondasz, amelyből kitaláljka, hogy jelenleg min is kattog az agyad.
- Nem akarlak titkolni, erről szó sincs. - suttogtam, majd a következő kérdését követve szinte rögtön meg is csókolt, ezáltasl nem volt lehetőségem rögtön válaszolni. De nem is bántam túlságosan, hiszen a kelleténél is jobban élveztem, ahogyan puha ajkai hozzáértek az enyémhez. A szemeimet szinte képtelen voltam felnyitni, és mikor elszakadtam tőle, egy apró de annál inkább jóleső sóhaj bukott ki belőlem.
- Öhm... - suttogtam rekedtesen, majd egy apró pírfolt jelent meg arcom bal szegletében. - Szóval... te kinek is dolgozol? Ki akar ennyi embert és nem embert a föld alatt látni? - kérdeztem kíváncsian.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 24, 2014 12:35 pm
- Áhh most nincsen kedvem hozzá… majd talán később. És jégvágó…? Édesem… Én a láncfűrészt szoktam előnyben részesíteni. - Mondtam mosolyogva. Nem szándékoztam bántani attól a pillanattól kezdve mikor megláttam őt. És ez nem is fog változni, ajánlhatnak bármennyi pénzt. Amit iránta érzek azt nem lehet megfizetni. Rokonom, családtagom meg nincsen, akivel fenyegethet, hogy megöli ha én nem végzek vele… Valószínűleg még pályázik rá a munkáltatóm, de tudja azt is, míg vele vagyok semmi esélyük másoknak. A fizikumom már alapból másabb mint a legtöbb emberé, ehhez még hozzájön az az erő is amit a vérfarkas lét ad. És szinte mindig mellette vagyok, mostantól pedig remélhetőleg ez így is fog maradni. Most, hogy kiderült, ugyanúgy érez irántam mint én őiránta.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy feszülten járkál fel-alá a lakásban. Szerencsére nem amiatt mert fél tőlem, jobban inkább, hogy zavarban van. Akármennyire is próbálta titkolni, az ilyet én meglátom, akár akarja, akár nem. Van már tapasztalatom ilyenek terén.
- Most meg fogsz lepődni, de nem szoktam alkoholt inni. De neked egészségedre. - Az alkohol nem az én világom egyszerűen csak. Inkább maradok a víznél, teánál, és hasonlóknál. De inkább a víznél. Azt viszont literszámra vedelem ha megszomjazom. Hátra dőltem, majd mikor újra közelebb jött hozzám ugyanúgy az ölembe ültettem, és átkaroltam őt. Arcunk alig néhány centire volt egymástól, és figyelmesen hallgattam őt.
- Szóval ennyire el akarsz engem titkolni? Most vérig vagyok sértve. - Majd pedig játékosan „besértődtem”. Kicsit talán meg is könnyebbültem, hogy nem azt mondta, amire először gondoltam. Nem kéne elsietni a dolgokat, én például még komoly kapcsolatok terén még szinte tudatlan vagyok. Bár ezt úgy sem lehet nagyon betartani, hisz egyszer adódik egy olyan pillanat, akkor már nem fog számítani az egész. De egyelőre meg vagyok elégedve ezzel a helyzettel is, hogy ilyen közel van hozzám.
- Na és mit szeretnél tudni, édesem? - Mielőtt válaszolhatott volna, közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. Hadd szedje csak össze a gondolatát… Persze, csak is emiatt… Mindegy, jó kifogás lesz ha megkérdezi miért kapta ezt. De egyértelmű, hogy miért csináltam mondjuk. Meg akartam újra ízlelni mézédes ajkait.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 24, 2014 12:51 am
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hm... - gondolkodtam el egy pillanatra, majd ártatlan, mégis ravasz mosoly jelent meg ajkaim szegletében. - Nos, úgy gondoltam, hogy ha netán mégis meg kellene ölnöd, akkor ne az utca kellős közepén kelljen megtenned. Egy lakásban könnyebb. A jégvágó a fiókban van. - kacsintottam rá szemtelenül, és láthatta, hogy tényleg, maximálisan tréfálni próbálok vele. Bár nem tudom, hogy mennyire lelkesedik azért, hogy mókázom a "foglalkozásával". Csak mikor valamit komolyan kellene vennem, és próbálkozom, és nem sikerül... nos, akkor ilyen hülye poénokat próbálok elsütni, hátha megoldja helyettem a problémákat. Bár nem hiszem, hogy nagyon zavarná. Ha zavarja, biztosan el fogja mondani. Remélhetőleg.
- Viccet félretéve, tényleg szeretnék többet tudni rólad. És azt hiszem, hogy ismerkedés céljából jobb két bögre... akármi, mint az utcán sétálgatni a világ szeme előtt két vérfarkasnak. - köszörültem meg a torkomat, és a konyhába átsétálva magamhoz vettem két teljesen tiszta, üres poharat, majd egy üveg bort. Nem tudom, mit mondhatnék, hiszen teljes mértékben zavarban vagyok magam is. Sosem hoztam még fel ebbe a lakásba pasit. Mindig itt voltam, itt töltöttem az időt, mikor a fiúkkal összekaptunk, és nem akartam a szemük elé kerülni.
- Azt akartam, hogy lásd, hol és hogyan élek. - néztem körbe apró mosollyal. - Jobb itt. Nem akarom, hogy valaki meglásson, és beáruljon a drága fogadott testvéreimnek. Bár tudom, neked meg sem kottyanna, hiszen bérgyilkos vagy, de. Szóval jobb így. - nyeltem egyet. Van egy sejtésem, mit gondolt rólam, mit akarok csinálni és miért hoztam ide, de távol állt a valóságtól. Vagyis,megfordult a fejemben. Aztán rájöttem, hogy nem úgy neveltek. De ez nem neveltetés kérdése. Ha az alkalom azt adja, nem fogom azt mondani, hogy "de engem nem így neveltek."


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Kedvenc dal :
The Pride



James Miles ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 16, 2014 2:09 pm
Lehet nem kellett volna letámadnom ezzel a dologgal ilyen hirtelen. De máshogy ezt nem lehet elmondani. Mondjam azt hogy vadász vagyok, aztán másnap, vagy néhány nappal később, hogy embereket ölök, rá egy időre meg hogy ugyanezt pénzért teszem, aztán pedig, hogy ő is a célpontom volt? Egyben az egészet ésszerűbbnek tartottam, nem akartam, hogy újonnan derüljön ki minden. Kockáztattam tehát, azt viszont nem kalkuláltam bele, hogy kvázi szerelmet vallok neki. Ha a bérgyilkos dolog miatt nem, akkor emiatt elfuthatott volna, vagy csak szimplán egy „mennem kell”-t benyög. Ehelyett kiderült, hogy ugyanúgy érez irántam. Vagyis ezt így konkrétan még ő sem mondta, de nem hiszem, hogy nagy szokás lenne a nőknél, hogy azokat csókolják meg ilyen szenvedélyesen, aki épp szerelmet vallott nekik. Másrészt ismerem is őt, nem sok titka maradt előttem, a foglalkozásomból kiindulva át kellett néznem szinte minden egyes aktáját. Mindenesetre, egyre jobban szeretném még így is megismerni, az ő verzióját hallani, nem mondjuk a rendőrségét. Általában minden tett, történés mögött van egy magyarázat, de őszintén nem csak emiatt szerettem bele. A személyisége, a szépsége, a mosolya miatt.
Követtem őt végig a lakásáig, közben szintén nézegettem körbe-körbe a környéken, majd végül odaértünk. A kezét még most sem engedtem el, csak mikor már a kulcsáért nyúlt. Zsebre dugtam a kezemet, majd pedig követtem be a házba. Elmosolyodtam a rendetlenségen, ami körülvette a szobát. Egy közös vonás, nem vagyunk nagyon a tisztaság és rend hívei. Tisztaság mondjuk volt, rend nem csak. Követtem őt a konyhába, majd egyik székre leültem, előtte viszont a rajta lévő melltartót szépen arrébb tessékeltem. Itt öltözködik? Érdekes, nem szokás a konyhában, de ki vagyok én, hogy ilyen miatt vonjam őt kérdőre? A kérdésére nem igazán válaszoltam, csak átkaroltam őt és az ölembe ültettem.
- Az is elég, hogy te itt vagy. - Mondtam mosolyogva, majd egy puszit adtam neki.
- Na most… Mit szeretnél csinálni, miért hívtál át? - Kérdeztem kíváncsian. Nem fogok semmit előre feltételezni, tényleg nem tudtam miért hívott át. Hazakísértem, akár mondhatta volna azt is, hogy „köszi, majd beszélünk” vagy hasonló, de valószínűleg akar valamit.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 11:55 pm
James & Dahlia

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem emlékszem olyan momentumra, amikor én férfit invitáltam volna a lakásomra. Ez is még olyan homályos... vagy inkább zavaros. Hiszen elmondta, hogy az, aki felbérelte, a halálomat akarja. És én mégis idehívtam őt... vajon miért? Mert megbízom benne... talán. És ez már megalapozott valamit, amire soha nem számítottam, hogy érezni fogok ember iránt... férfi iránt, miután annyi undort váltott ki belőlem az, ahogyan a fogadott testvéreim bántak velem. Mindig az én dolgom volt takarítani utánuk és főzni rájuk. Monthatni, hozzászoktam egy olyan élethez, amelyben nem szólhattam. Talán ekkor élesedett ki annyira a személyiségem, hogy mára már senki és semmi nem érdekel, ha éppen kritizációról van szó. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ahogyan nekem is. Miről is kellene ezek után beszélnünk?
James-re mosolyogtam, miután elfordítottam a kulcsomat a zárban, majd ahogy az ajtó kissé nyikorogva kitárult, egy halk sóhajt kísérően be is léptem nyomban.
- Sajnálom, nem készültem fel a látogatókra. - dobtam le a táskám, majd rögtön felkaptam pár, a földön heverő ruhák egy bizonyos részét. De csak két kezem van, maradt még bőven a padlón.
- Megkínálhatlak valamivel? Narancslé, víz... fehérjeturmix... kifejezetten bérgyilkosoknak? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, bár némiképp még most is zavarban voltam emiatt. Nem tudom, hogy képes leszek-e megemészteni ezt a foglalkozást. De bizonyára én már nem vagyok célpont. Vagy rosszul gondolnám? Az előbb elmondta, hogy szó sincs már támadásról... én pedig azt hiszem, hihetek neki.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
∆ a man who throw me in the way of temptation
† Tartózkodási hely :
∆ always in your mind
† Hobbi & foglalkozás :
∆ seriously?



Trish Sylvie Gallagher ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 13, 2014 11:30 pm
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:24 pm
Vissza az elejére Go down
 

Dahlia lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-