A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Parki sétány


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 27, 2015 4:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
-


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
-Azt mondják tarthatod bármennyire is előbbre az eszed, végül úgy is a szíveddel döntesz. Emberek… - csóválom meg a fejemet. R észben én is az vagyok, de… többre tartom magam mint egy ember, és hát nem is alaptalan a dolog. Ha nem így lenne, akkor nem  lennék ennyi idő után is életben.
- -De akkor hol marad az izgalom? Na meg… semmi sincs ingyen igaz? Minden varázslatotoknak ára van, nem? Szóval mit fizettél azért, hogy mumifikáld magad. – ha már úgy is ezt hozta példának, bár így kimondva annyira nem tűnik annak, de… ő a boszorkány, én csak… én vagyok. – Pedig tetszene. Élet az életért. Egyszerű, bonyodalommentes üzlet. – rántom meg a vállamat vigyorogva. Nem kell ezt túl gondolni. Mi is csak azért ölünk, hogy életben maradjunk…többnyire. Egy kicsit azért benne van a sport és az élvezet is, de… mindenkinek fitten kell valahogy tartsa magát, igaz? Nekem ott a vadászat, neki ott van a jóga.
- -Az embere gyengék. Az érzéseid miatt ellágyulsz, azoktól elgyengülsz, attól pedig… meghalsz. – vezetem le neki egyszerűen a dolgot. Az ember gyenge, épp ezért azzal járunk a legjobban, ha mindent kiölünk magunkból, ami valaha is arra emlékeztetett minket, hogy éreztünk. Éhségen kívül felesleges bármit is érezni.
- -Sokkal egyszerűbb lenne, ha innál a véremből és megölnélek. Hidd  el, sok dologtól megszabadulnál. Szabad lennél. – mert most nem az, megköti a kezét többek között például az embersége. Az érzései. Csak az a szabad akitől nincs mit elvenni.  És több, mint jó érzés szabadnak lenni. Mintha királyok lennénk. Bár kettőnk közül csak én vagyok az. Még.
- -Csak egyszer történt meg. Na jó, kétszer. – javítom ki magamat. Először mikor átváltoztam, aztán mikor egy időre kikapcsoltam a dolgokat. Kíváncsi voltam, és hát.. azt hiszem még szerencsém volt, hogy nem egy gyerekzsúrra kerültem. Lett volna ott kiabálás az biztos.
- -Jól tartok titkokat. Amíg arra van okom is. – csakhogy tisztázzuk.  Nem fogom ok nélkül elmesélni a lányának, hogy a családja kissé… bonyolult. De ha arra okom lesz, ha netalántán mondjuk… nem is tudom…ráül a motoromra anélkül, hogy megkérdezné…  az már több, mint ok. De addig a kis féltve őrzött titka a legnagyobb biztonságban lesz nálam. -– Attól függ honnan nézzük. Nem én húztam őket karóba. De én öltem meg őket mikor átváltoztam. – éltek még, bevallom, hogy nem azért tettem, mert enyhíteni akartam a szenvedésükön. Én csak annyit láttam akkor, hogy élnek, ez pedig elég volt, hogy végezzek velük. – Akkoriban így hajtották be azt, ha tartoztál. – azok az idők mondjuk pont, hogy nem hiányoznak annyira. Nem voltam valami jó kezdetben ebben a halhatlanságosdiban.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40  ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
my enemie my mentor
† Kedvenc dal :
Lullaby for a soldier45
† Tartózkodási hely :
■ Mystic Falls ■
† Hobbi & foglalkozás :
■ I'm a midwife, a doctor ■



Maya L. Sellington ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 26, 2015 5:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




Darius and Maya
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megrázom a fejem, és megemelem a kezem, amolyan nekem mindegy módon, hisz látom, hogy hajthatatlan, makacs és idegesítően sokra tartja az a gondolatot, hogy soha, sehol és senki nem fogja azokat keresni, akiket megöl. Nem én fogom feldobni, de ha valaki jól ellátná a baját, nem ellenkeznék, hogy csinálja bátran. Tőlem. Nem a védőszentje vagyok.
-A helyén. De az eszem is, és azt előbbre tartom, ha tanács kell magamtól magamnak.-mindkettőnknek az volt a legjobb, ha így állta a dolgokhoz, különben már rég nem itt lenne, de valószínűleg én sem. Elutasító vagyok, vagy sem, nem fogom olyan könnyen elkönyvelni, hogy boszorkányként ne lenne annyi lehetőségem a hosszú életre, mint neki. Igenis megvan ez a lehetőségem.
-Nem ránctalanítok. Olyan ez, mint a mumifikálás. Időben elkapod, és nem öregszel tovább, csak elég erő kell hozzá, hogy ezt elérd. És nem kell érte és miatta vért sem inni.-adom tudtára a boszorkányság egyik elég egyszerű, mégis nehéz, de hasznos kivitelezési módját annak, hogy ötven év múlva is így nézhessek ki.-És, ha oda jutnánk, inkább öljenek meg, mint kelljen véren élnem.-remélem ennyiben hagyja, én ugyanis, ahogy mondta, elutasító vagyok. Ebben főleg, s ezen nem tervezek sokat változtatni a jövőben sem. Sem a nézőponton, sem magamon.
-Túl emberi? Boszorkány vagyok, bocsáss meg, ha az emberi szemszögből nézek mindent.-emelem meg a kezem, mintha valóban esedeznék, arcom viszont semmi ilyesmiről nem árulkodik, sőt.
Felvonom a szemöldököm, és kezem a homlokomra tapasztom, hogy lehiggadjak, mielőtt megint felképelem.
-Nem érdekelnek! Épp ez az. Nem tudom kikapcsolni, ez nem egy gomb, amit megnyomok és eltűnnek. De minek is magyarázom.-rántok vállat, és úgy érzem, hogy ha nem fejezi be ezt az idegesítő létezését, megöl a puszta jelenlétével is, nem csak szavaival. A lényeget pedig leszűrt, és ezzel azt is elértem, hogy legalább arra rájöjjön, én is nézek tévét. A jelek szerint ő is. Meglepő.
-Te hallod is, amit mondasz, Darius?-vonom fel értetlenkedve szemöldököm, és pia ide, vagy oda, azért ez a kijelentése gyomorforgató számomra, és egy perc alatt azt is eléri, hogy távolabb lépjek tőle. Képes lenne megölni egy gyereket? És még én vagyok szívtelen...akkor ő micsoda? Egy földre szállt szentlélek, aki teszi a dolgát?
Nagyot nyelek, és nem sokat segít a helyzeten az, hogy megtudom, vele mi lett. Egy részem talán sajnálni kezdi, másik részem viszont nem tudja elengedni a tényt, hogy ezt is olyan ridegen közölte, mintha nem érdekelné semmi. A családja is ennyire semmit sem jelentett volna neki? Létezhet ez?
-Mert nem tudhatja, hogy az anyja vagyok. Tizenhat évesen a nővérem árnyékában éltem, ő volt az egyetlen, akim lehetett volna, erre elvették őt is tőlem. A nővérem, aki mindent megkapott. Nem tudhatja meg ezt sem, és a többiről sem szerezhet tudomást. Ha mégis meg fogja tudni, akkor tudni fogom, hogy kitől.-nézek rá komolyan, és érzem ahogy összeszorul a gyomrom és egyre jobban kezd forogni körülöttem a világ. Megszédülök a gondolatoktól, szorosan markolom meg az üveg nyakát, és próbálom összeszedni magam. -Te megölted a családod?-bukik ki belőlem a kérdés, de valójában attól ijedtem meg, hogy lesz valaki, aki át tudja érezni a szükséget, a gyilkolásra. Ez nem lehet... Olyan jól el tudtam nyomni eddig is, most mi ütött belém?

||Sweet Emotion|| words: 514 || note: 40 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 23, 2015 6:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
- Ez az én vadászterületem, érted? Minek menjek a világ másik végére ölni, ha azt itt is megtehetem? Néhány túrázó, vagy helyi vagány…- bökök itt fejemmel a mostani hulla felé. - … nem fog senkinek sem hiányozni. – ezek csak senkik, ha mondjuk a polgármestert ölném meg, vagy a rendőrkapitányt, na az már számítana, de itt nem a lényeg, hogy ki ártatlan és ki nem. Csakis az, hogy senkik, és ezért nem számít élnek vagy halnak-e.
- Olyan elutasító vagy! Hát hol a szíved? – pillantok rá mosolyogva. Nekem van mentségem erre a kérdésre. Az enyém leállt abban a pillanatban, ahogy meghaltam, de az övé még mindig ott dobog és pumpálja a vért az ereibe. Hallom is…zene füleimnek.
- Ne álltasd magad. Tökéletes vámpír lenne belőled? Hidd el, egyszerűbb meghalni és aztán örökké élni, mint hókuszpókuszokkal ránctalanítani. – sokkal egyszerűbb, ráadásul sokkal szórakoztatóbb is, ha kipróbálná… biztosan hamar beleszeretne, ebben az egyben biztos vagyok. – Túl emberi vagy. Ráadásul a világ szemében te létezel. Egy-egy magad mögött hagyott hulla, akit nem takarítasz el, az kérdéseket szül. Ha én csinálom ezt, akkor abból az egy hullából kettő lesz, és így tovább. – mert mindig meghal, aki kérdez, természetesen. Nem leszólni akarom őt. Pusztán csak azt mondom, hogy emberibb, mint én. Bár ezt annyira nem bóknak szántam.
- Akkor sem irigyellek. Kit érdekelnek a szellemek? – engem nem, azután sem, hogy megöltem őket. Nem jött még vissza egyik sem, hogy cseszegessen, majd ha visszajött, valamit kitalálok, hogy megöljem újra és újra. Egy szellemet is biztos meglehet valahogy ölni, csak kell egy mindent tudó boszorkány.
- Azt a sorozatot ismerem. – vigyorgok rá. Tényleg, bármilyen fura is, szoktam tévét nézni, van egy-két egész érdekes dolog benne, de mikor jönnek a vámpírmítoszok, a filmek róluk, akkor legszívesebben kiszúrnám a szemeimet. Ha egy kicsit is megközelítenék ezek a valóságot… talán még elő is fizetnék.
- Ha innen nézzük igazad van. Bár nem kell felnőnie, hogy táplálkozzak belőle. Nem vagyok válogatós. – rántom meg a vállamat vigyorogva. Nem mondom, hogy csak úgy ölnék gyereket, mert nem szoktam, persze, megesett már, vannak rosszabb napjaim, de az mindenkinek, nem? Csak más Bridget Jones naplóját néz olyankor.
- Nem mondtam. Az én családom karóba lett húzva, végignézték azt, ahogy átváltoztam. – rántom meg a vállamat. Amint átváltoztam, megöltem őket. Nem voltam túl válogatós az átváltozás után. Először megöltem a gyereket, majd mindenkit aki élt még, de legalább így nem szenvedtek olyan sokat. Ez nem elmondható azokról, akik ezt tették. Felkötöttem őket lépten nyomon mindenhova a rohadt kis városukban. – Na és miért kell titkolóznod? Miért nem tudhatja a kiscsaj, hogy az anyja vagy? – pillantok rá. Nehogy azt mondja, hogy nem vagyok együtt érző. Még ha igaza is lenne.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40  ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
my enemie my mentor
† Kedvenc dal :
Lullaby for a soldier45
† Tartózkodási hely :
■ Mystic Falls ■
† Hobbi & foglalkozás :
■ I'm a midwife, a doctor ■



Maya L. Sellington ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 23, 2015 4:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




Darius and Maya
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Háborúk most is vannak, te mégis itt vagy, és pont azt teszed. Ártatlanokat ölsz.-mondom, és ha úgy vesszük, részben igaza volt, legalábbis abban, hogy a háborúban öljön inkább, mint itt. De a lényegen akkor sem változtatna. Elvenne életeket, és ahogy a háborúkat ismerjük, nem a kis emberek harcai, azok csak elszenevdők, akiknek nincs sok beleszólása semmibe.
-Akkor remélem jó sokáig kell várnod.-a saját érdekemben is, hisz ha sokáig kell várnia, én sokáig élek. Ha nem, nos, az más lapra tartozik. Még ha a halál engem sem került el, jobb lett volna még jó sokáig nem is köszönni neki.
Tudom, hogy szavaim hidegen hagyják, viszont jól esik kimondani, mielőtt megesz a fene amiért lenyelem a véleményem róla. Bár kétlem, hogy addig, míg nem tesz igazán keresztbe nekem, addig bármit ártanék neki.
-Tudod, hogy ilyen áron nem akarnék élni sem.-ha eddig ez nem volt tiszta sor, most a tudtára hoztam érthetően, ellentmondást nem tűrve, kiállva az elv mellett, amit közel negyven éve sikerül tartanom, és az elkövetkező negyvenben is szeretném, ha ez megmaradna, s nem lehetne megkérdőjelezni. Tetszik vagy sem, én nem vágytam a hatalomra sosem, legalábbis nem annak az árán, hogy vért kelljen innom. Ha már jön a vég, jöjjön, így is végig fogom nézni minden velem egykorú öregedését. -Kifejtenéd, hogy én miért ne tehetném ugyan ezt? -érdeklődöm, mert arról valószínűleg fogalmam sincs, hogy hány ember élete szárad a kezemen, amit én nem akartam elfelejteni, és ennek megfelelően nem is igyekeztem ilyesmire vetemedni. A lelkiismeretem viszont így is tiszta volt. Aki ártott, annak ártottam, így vagy úgy, de a bosszú bekövetkezett. Lehet, hogy a kórházban megvolt a látszat, életben tartottam, akit kellett, de ez volt az egyetlen, ami amolyan kényszercselekedet volt, hogy ne egyen a fene azért, amit tettem. Mert éreztem, és bár a szüleim életét elég könnyen el tudtam venni, azért nem két napba telet elérnem, hogy ne gondoljak rájuk máshogy, csak mint egy rossz emlékre az életem korai időszakából, és ne gondoljak arra, a lányom a nagyszüleit elvesztette, szintén miattam.
-Nem vagyok horgony. Csak egy boszorkány, aki a természeténél fogva látja a szellemeket.-avatom be, mielőtt azt hinné, hogy én engedem át az elveszett lelkeket a szellem világból a valódi halálba. Ez annál a fájdalomnál csak rosszabb lehetett, érezni, ahogy szenvednek, látni őket, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, míg valaki vissza nem hozza őket.
-Hát ez az. Egyik másik ezt csinálja. Számon kér. És ez nem egy hülye sorozat, ahol vassal, meg sós cuccokkal lövöldözve rájuk elvethetetlenjük őket. Komoly erőfeszítésbe kerül nem tudomást venni róluk. -és bár tisztában voltam vele, hogy ez az alku részét képezte, elejétől fogva megkérdőjelezhetetlenül lebegett felettem, hogy valaha ide fogok jutni, elfogadni nem volt olyan könnyű, hát még élni vele.
Igaza volt, életben maradt. De az áron volt a különbség. Egy visszahozott szellem emberként megtört lélek lehetett, aki nem találja a helyét. Egy vámpírrá lett embert az emberi nyomora, az összes elnyomott érzése taszíthatja a mélybe. Míg egy kisgyerek...egyszerű lélek volt, akit a természet, a világ még nem rontott meg, aki előfordulhat, hogy nem az anyja kezében volt a legnagyobb biztonságban.
-Bocsáss meg, ha igyekszem jóvá tenni azt, amit más elront. És igenis van különbség. Ha nem vetted volna észre, aki megszületik, felnő, vagy meggyógyul, te pedig van, akiből egyél. Tápláléklánc.-hangsúlyozom ki, hogy ne becsülje alá a munkám, mert sokat köszönhetnek ők az orvosoknak, azok akár tudnak a vámpírok létezéséről, akár nem.
Meghúzom az üveget, és a kezemben végét járó csikkre nézek.
-Kérdezted egyáltalán valaha, hogy miért kell titkolóznom? Nem, nem rémlik. Akkor meg ne próbáld meg elhitetni velem, hogy te vagy a legőszintébb ember a földön, aki őszinte a családjával.-intem le, mielőtt azt hinné, hogy pár szemrehányó mondata a falnak csap. Anya voltam, és vagyok, a dolgaim intézése nem a legjobb, legkifizetődőbb, de nem én választottam a sorsom, tőlem vették el a lányom, nem odaadtam nekik egy szó nélkül. És igenis figyeltem Renee-re a legjobban, ahogy tudtam.

||Sweet Emotion|| words: 641 || note: 40 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 20, 2015 4:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
- Minden háború erről szól. Inkább öljek egy háborúban, mint az utcán ártatlanokat, nemde?  – igaz, nem az eszme vitt oda, magasból tettem arra, hogy milyen eszme szolgálatában hitték magukat azok a majmok. Egyetlen dolgot akartam, és ott azt meg is kaptam, méghozzá nehézség nélkül. Vért. Jó sok vért.  – Én türelmes vagyok és… elélek még egy darabig. Megvárom a megbocsátásodat.  – vigyorgok rá. Mintha egy kicsit is érdekelne, hogy mennyire haragszik rám, vagy sem. Amíg teljesíti azt, amit vállalt, addig nincsen semmi baj, ha pedig felrúgja,nos… a gondok igazán csak ott kezdődnek akkor majd el. Nem szeretnék az életére törni, egyszerűbb így meglenni.
Nem igazán veszem magamra azt, amit mond, és azt sem, ahogy mondja. Vagyok, amilyen vagyok, akinek ez nem tetszik, előbb-utóbb úgy is megölöm, vagy ha nem, én hát majd más. Eddig is tökéletesen elvoltam így, ez nem fog változni akkor sem, ha elmond mindennek, ami az eszébe jut. Attól én még itt leszek.
- Neked nem kell vér, hogy életben maradj.  – rántom meg a vállam. Soha nem csináltam ebből nagy ügyet. Nem érdekel, ha szörnyetegnek hisz, higgyen csak, higgyen annak mindenki. A szörnyektől köztudottan félnek, én pedig szeretem, ha félnek tőlem. Ha nem félnek tőled, békén sem fognak hagyni. – És én megtehetem, hogy megölöm, akit akarok.  – nem úgy, mint ő. Egy kórházban dolgozik, fenntartja annak az álcáját, hogy még ember, de már rég nem az, és nem csak arról beszélek ami, hanem arról is, amit tesz. Szörnyeteg vagyunk mindannyian. A különbség csak az, hogy van aki nem próbálja meg másnak  mutatni magát.
- Nem, de boszorkány vagy, gondolom ez a dolgod. Te igazítod útba őket, én pedig hozzád küldöm a szerencsétleneket.  – mosolygok rá. Én megölöm őket, ő pedig…tesz,a mit tesz, nem nagyon értek ehhez az egész túlvilági baromsághoz. Nem is nagyon akarok hinni benne. Majd ha találkoztam egy szellemmel, akkor talán.
- Amíg nem téged kér számon szellemként, addig tényleg nem a te dolgod. Igazad van.  – mosolygok rá. Csak nem akarom, hogy elfelejtse egy pillanatra is, hogy mit teszek, ha úgy dönt, hogy inkább van ellenem, mint…aggályokkal, de velem. Kár lenne minden hazugságot a felszínre hozni, ami a családjukban van.
- Egy élet megmentése, és egy élet megszületése. Mi a különbség? Ugyanúgy életben marad valaki.  – csóválom meg a fejemet. A lényeg, hogy valaki életben marad, és nem szeretem az ilyen sztorikat. A kórházakat pedig még csak annyira se tartom jónak. Mi értelme másokon segíteni? Ők soha nem fognak rajtuk, nem viszonozzák majd.
- Tényleg nem.  –rántom meg a vállamat. Elvégre nincs senkim, akinek magyarázkodnom kéne valami miatt. – Az én családom tudta az igazat.  – legalábbis már amelyikük életben volt még akkor mikor megöltem azt a gyermeket. Nem tudom, hogy meddig szenvedtek karóba húzva, de… végül is mindegy, a  lényeg, hogy meghaltak.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40   ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
my enemie my mentor
† Kedvenc dal :
Lullaby for a soldier45
† Tartózkodási hely :
■ Mystic Falls ■
† Hobbi & foglalkozás :
■ I'm a midwife, a doctor ■



Maya L. Sellington ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 20, 2015 11:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




Darius and Maya
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyszer neki is eljön az az idő, a kérdés csak az, hogy ez mikor is lesz. az optimizmusa viszont irigylésre méltó. Legalábbis azt hiszem annak tarthatnám. Bármi is volt az oka annak, hogy a sors az utam keresztezte az övével, hálás és nem túl hálás egyszerre lehettem érte.
Megrázom a fejem, mást ellene és a furcsán ferde poénjaira, reakcióira aligha lehet máshogy reagálni.
-És letört a körmöd? Kétlem, hogy a szabadság eszméje vitt oda, mint inkább a gyilkolás, na meg a vér.-átlátok a szitán, azért ha egy vámpírt is megkérdezel, aki nem menekült a harcok elől, hanem részt vett benne, nem egy, s nem is kettő mondhatta azt, hogy az eszme vagy az ideológia helyett a puszta lénye vitte oda, az, amivé vált. Sőt. Sokan épp az ilyen harcok, háborúk alatt változtak át. Szép jövőkép vérszívóvá válni, miután lyukasra lőttek, és elvéreztél. Jobbat senki sem kívánhatna.-Utóbb, de nem előbb.-tudom, hogy az idő sok mindenre képes, elmarhat mellőlünk másokat, másokat pedig adhat, és ezzel az érzések is változhatnak, de makacsul ragaszkodtam az enyéimhez. Boszorkány voltam, nem naiv ember, a kettő különböző dolgokra enged következtetni. Nekem van időm bosszút forralni, haragudni, utálni, míg másnak csak egy emberöltőnyi, vagy annyi sincs.
Szóval igaza volt. Mégis jobb volt, ha ezt ilyen nyilvánvalóan ki nem mondom, elég, ha csak gondolja. Szánalmas vagy sem, nem éreztem szükségét máshogy állni a dolgokhoz, és távol álljon tőlem, amúgy is bonyolult életem tovább bonyolítani ilyesmivel.
-Hát persze, hogy szereted.-rázom meg fejem, egy gúnymosoly kíséretében, hasonló véleményt kifejtve, mintha számítana bármit is az, amit mondok.
Túl igaz volt, de ez is olyan volt, mint a többi közhely. Mind idegesítően igaznak tűnt, ha másnak mondtad, vagy más mondta neked. És mind ott lógott a levegőben, arra várva, hogy a beszélgetés olyan fordulatot vehessen, hogy alkalmazhatóvá legyenek.
-Szüksége helyett a bosszú vezérel, vagy szimplán nem teszek semmit. Szörnyeteg lennék? Lehet. De soha nem mondtam, hogy nem vagyok az. Csak a kettőnk között a mérték a különbség.-az elmúlt hónapokban egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember életének vetettem véget, kétlem, hogy az ő hulla termése még ne lehetne szüretelhető ehhez az adathoz képest. És miért is kételkednék...hisz én vagyok a temetkezési vállalkozó mellette, tetszik, vagy sem. És nem, nagyon nem tetszik.-Én sem mondhattam volna szebben.-dünnyögöm, ismét a közhelyes hozzászólásáért.
Felnevetek, de inkább kínomban, mint örömömben.
-Érezzem ettől jobban magam? Örök, de nekik, nem nekem. És egyik-másik nem hozzád jár éjszakánként kérdőre vonni, hogy mi történt velük, ki ölte meg őket, amiért szellemként ragadnak meg valahol a két világ között.-jegyzem egy gúnyos hangon, mert nem egy éjszakám volt kellemetlen élményekkel gazdag miatta, és a hülye hullái miatt, akik időközben hiába temettettek el, nem épp maradtak hullák.
Megjegyzésem hallatán elneveti magam, mire rá kacsintok, és az általa kissé illúzióromboló mamuszomra gondolok, ami biztos, ami biztos alapon az ágyam alatt nyugszik, hogy reggel felvehessem, és elcsoszoghassak benne a konyhába.
-Mi a francért van neked fétised, hogy mindig a lányomra tereld a szavaid? Nem én neveltem, és van annyi esze, hogy megvédje magát. Az pedig, hogy mit csinál az anyja tudta nélkül, nem az én dolgom elbírálni.-csapom le a magas labdát, hogy szinte arcon csaphassa, mert isten igazából bár Renee a lányom volt, nem én neveltem, de abban, hogy hülyeségeket csináljon, határozottan rám ütött. Tetszik vagy sem, rám jobban hasonlított, mint az anyjára minden tekintetben, hisz én voltam az anyja, nem pedig a perszóna nővérem.
Az üveg tartalma meglehetősen karcolja a torkom, és a szülésznői mintakép, ami soha nem voltam, most még inkább megdőlni látszik. De sebaj, ez belefér.
-Darius, egy kórházban dolgozom. Ha így állna hozzá minden doki, nem lennének kórházak. És továbbá arra is emlékeztetnélek, hogy nem az vagyok, aki életet ment, hanem aki segít, hogy élet születhessen.-emlékeztetem, hogy csak egyik felem általános orvos, szülésznő vagyok, aki segít, nem pedig aki ápolja azt, akinek segítség kell, hogy újra lábra állhasson a kórház falain túl is.
Eldobom a cigit, és rátaposva eloltom a parázsló végét, majd csendesen haladok tovább.
-A lányommal tartasz sakkban, de szerintem fogalmad sincs róla, hogy milyen úgy lenni valaki közelében, hogy nem tudhatja az igazat.-gondolkodom el, tekintetem a magasba emelve.

||Sweet Emotion|| words: 670 || note: 40 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 19, 2015 12:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
- Kemény és súlyos szavak ezek. De tudod… nem azért éltem ennyit, hogy meghaljak.  – ahogy mondani szoktam, túl régóta élek már, hogy meghaljak. Attól tartok, hogy esetemben kénytelen  lesz majd az örökkévalóságról beszélni. Élek már egy ideje, és nincsenek öngyilkos hajlamaim. Legalábbis olyan gyakran nincsenek. Szeretek kockázatosan élni, de ki nem? – Attól tartok, hogy későn szólsz.  – rántom meg a vállamat ártatlan tekintettel, de végül csak elmosolyodom. Nem igazán a fodrászom volt, egyszerűen csak nem fogadta el az ajánlatom. Megmondtam neki, hogy nem ölöm meg, ha végzi a munkáját, az élete pedig azt hittem többet ér mint a pénz. Teljesen jogos volt.
- Meséltem már, hogy én is harcoltam ezért a … gyönyörű szabad országért?  – pillantok rá kérdőn. Persze nem az eszmék miatt. Egyszerűen csak imádtam ölni és a háború mindig sok vérrel jár. – Ugyan, előbb-útóbb az utálat is alábbhagy.  – ezt én is tapasztaltam már a saját bőrömön. Az idő sok mindent megold helyettünk. – Szóval igazam van.  – mosolyodom el, tudomást sem véve a szavairól. Túl messzire? Ugyan már, nincs olyan, hogy túl messze. Vámpír vagyok, minden emberi határ elmosódott a számomra abban a pillanatban, ahogy az átalakulásom megtörtént. Igaz, egy gyermekkel kellett végeznem ehhez, de… égtem volna el? Inkább ő, mint én. – Szeretem, ha rám figyelnek az emberek.  – rántom meg a vállamat. Szeretem, ha tőlem félnek, ha én vagyok az, aki miatt éjszakánként bezárják ajtóikat. Még ha nem is mehetek be anélkül, hogy behívnának. Ez az egyetlen dolog, ami rossz a vámpírlétben. A folytonos engedély kérés, amit nagyon utálok, ezért ha beakarok menni valahova, azt inkább kierőszakolom, semmint engedélyt kérek.
- Közhely, de attól még igaz.  – nem, a legkevésbé sem az, utálom a közhelyeket, de… a legtöbbre nem igen lehet mondani semmit, így az enyém az utolsó szó, amit pedig majdnem annyira szeretek, mint a vért. De csak majdnem. A vér mindig kiemelt fontosságú.
- Te sem vagy éppen az a szükség miatt ölős fajta. Sajnálom, de… pont annyira vagy… szörnyeteg, mint én.  – az emberek ezt a szót aggatnák ránk, gyilkosokra, akik képesek vagyunk olyan dolgokra, amikről ők álmodni sem mernének. De azt hiszem a szörnyeteg túlzás. Hízelgő, de túlzás. – Na látod. Ha már úgy is annyira szereted a közhelyeket: minden rosszban van valami jó.  – és minden jóban van valami rossz, de ez ide most felesleges, elvégre mi rossz van ebben az egészben? Minden nap halnak meg emberek, az a plusz egy-kettő akit én ölök meg, már nem sokat nyom a latba.
- A virág elhervad, a csoki elolvad. A halál az… örök. – fejezem be roppant költőien, egy elégedett mosollyal a mondandóm. Igen, érezze magát megtisztelve, másoknak ennyi idő után minimum két testrészét már letéptem volna, de neki még mindegyik meg van. Kevés ember tudja elérni, hogy ne akarjam, vagy ne tudjam őket megölni.
A szavai hallatán csak felnevetek és inkább a válasz helyett meghúzom az üveget míg ő rágyújt a cigijére. Én is dohányzom, de megtehetem minden következmény nélkül. Egy újabb gyönyörű oldala a vámpírlétnek. Nem kell aggódnod magad miatt, nagyjából mindent túlélsz, bár… a mindent még én sem próbáltam ki.
- Hát, az a csecsemő már amúgy sem csecsemő… a helyedben más dolgokért aggódnék az esetében.  – rántom meg a vállamat. Nem arról beszélek, hogy valami hülye pasija megveri. Az benne van a pakliban, a csaj tanulja meg magát megvédeni. Sokkal inkább arról, hogy… a családi titkoknál kevés rosszabb dolog van. – Kérlek. Több halált láttam, mint te.  – rántom meg a vállam. A vámpírrá válásom előtt is öltem, azután pedig még többet. – Csak nekem nem dolgom, hogy meg is akadályozzam azt, ami… előbb-utóbb úgy is bekövetkezik.  – az emberek úgy rettegnek a haláltól, pedig előbb-utóbb úgy is be fog következni az, nem tehetnek ellene semmit sem.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40   ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
my enemie my mentor
† Kedvenc dal :
Lullaby for a soldier45
† Tartózkodási hely :
■ Mystic Falls ■
† Hobbi & foglalkozás :
■ I'm a midwife, a doctor ■



Maya L. Sellington ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 17, 2015 5:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




Darius and Maya
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megítélés kérdése volt, ki jó és ki rossz, s igyekeztem nem igazságosztó szerepben tetszelegni, meg kell hagyni, vele kapcsolatban voltak feltételezéseim, amiktől nem lehetett csak úgy eltéríteni.
Szándékosan cukkolom a korával, majd mosolyogva rázom meg fejem arra, ahogy reagál rá.
-Semmi sem tart örökké. Te sem. A fodrászodnak pedig igaza volt, nincs ott semmi. De ha lenne se öld meg azért, mert igazat mondott.-kérem, de aligha talál ez a kérés hallgató fülekre, hisz ha úgy akarja úgy is megöli, nekem semmi beleszólásom nincs ebbe. Ebbe sem. Ahogy abba sem, hogy kiket kell eltemetnem.
Örökké... Ez olyan, mint a soha. Az se következik be, az örökké nekünk relatív fogalom, amit nem láthatunk, meddig is tart.
-De jogomban áll haragudni rád addig, amíg én akarok. Ez egy szabad ország.-vétózom meg az örökjét azzal, hogy addig, amíg én akarom, igenis gyűlölhetem. Tettem volna rá magasból, hogy meddig rontja a levegőm még, de tudtam, hogy az életem rá fog menni, ha folyton ezt csinálja velem. Néha nekem is kell pihennem, nem vagyok vámpír, hogy addig és azt csináljak, amíg akarok. Az tart a földön, hogy nem azt csinálom, amit csak én akarok, hanem figyelembe veszek másokat is. Különben tudom, mi lenne a vége mindennek.-Messzire mész Darius. Túl messzire.-jegyzem meg, szinte sziszegve, mert semmi köze nincs a magánéletemhez. De tudom, hogy igaza van, csupán akkor sem vallanám neki be ezt, ha tüzes vassal akarná agyon égetni a hátam. Na jó, lehet elgondolkodnék, de csakis a lányom miatt.-Miért, ha lenne valaki, féltékeny lennél?-érdeklődöm, lányos mosolyt varázsolva arcomra, teljesen ártatlan képet vágva. Ha ő is, én is. Ez egy ilyen játék volt mindig is.
Az általános, közhelyes megjegyzése a sohára, csak egy futó gúnymosolyt ér meg, de a tenyerem viszketése egyre erősebb lesz ismét.
-Köszi a közhelyet, jobbra nem futotta volna? Szánalmas, hogy ennyi idősen is ilyen elcsépelt mondatokkal próbálkozol meggyőzni az igazadról. -rázom meg a fejem. Hittem, hogy soha nem fog megtörténni a szóban forog lehetőség, és ehhez igyekeztem tartani magam. Ha másképp történne, magamnak okoznék csalódást, hogy a kitartási képességem megrekedt ott, ahol gyerekkoromban volt. Pedig azt nem akartam érezni ismét.
Igaza volt, nem különböztünk, és mégis, hirtelen felindulásból szólaltam meg, pedig elmém megrögzötten próbálta visszafojtani a szavakat.
-Nem mondtam, hogy különbözünk. Csak van, aki szükségből, bosszúból öl, nem élvezetből. -nagyot nyelek a mondat felénél, hisz magam is a bosszúból ölő fajtába sorolható vagyok, aminek cseppet sem örülök. -Ha halálra nem is, de elképzelhető, hogy unatkoznék egy kicsit.-ismerem el, hisz már-már napi, de legalábbis heti rutin volt az ilyen éjszakai találka, és ha nem lett volna, fogalmam sincs, hogy mit kezdenék a feleslegesnek hitt, de nem is létező energiáimmal.
Ha ő volt kreatív, akkor a többi, aki csak úgy céltudatosságból keresztülrongyolt máson, de ha úgy nézzük, talán tényleg kellett hozzá némi ötlet, hogy ezt hogy tudja kivitelezni úgy, hogy igazán visszataszító és idegesítő legyen valaki szemében. Mondjuk az enyémben.
-Roppant kreatív vagy. A találékonyság istene, amiért hullákkal fárasztasz. Másoknak fogadjunk, hogy csokit viszel, meg virágot. Érezzem magam megtisztelve?-egyszerűen csak próbáltam felfogni, hogy lehet ennyire idegesítő, mégis szórakoztató, és nem annyira visszataszító, hogy a pofonnál többet kapjon tőlem. Mi akadályozott ebben meg, azt nem tudom én sem.
Valahogy gondoltam, hogy mire gondol, de inkább csak nem hittem, hogy ilyen formában fogja kimondani, így elégedetten elmosolyogtam.
-Utána is rajtam lenne a mamuszom. Csak a mamuszom.-hangsúlyozom ki, ördögi vigyorral arcomon, és kezébe nyomom a piát, míg előhúzom a dobozt, és rágyújtok egy szál cigire.
Vállat vonok, és elveszem tőle az üveget. Valóba, kicsit abszurd volt, de nem elképzelhetetlen. Doktor voltam, nem szent, ezt ő is tudhatta már.
-Példát? Kinek, neked? Rajtunk kívül nincs itt senki. És ha lenne is. Az én életem, az én testem, és doktor vagyok, nem egy anyuka, aki droggal meg cigifüsttel tömi a csecsemőjét. -húzom meg az üveget, és ahogy az égető szesz végigcsorog torkomon, egy pillanatra megremeg az arcom.-Akitől ezt kaptam, annak a feleséget élet-halál között volt. Ha a pasason múlik, engem is oda küld vele.-nézek az üvegre, és érem a testem elöntő felszabadultságot, míg újabb slukkot szívok. -Azt hittem az ilyen dolgokhoz már felnőttél. De ha nem, nagyot csalódok benned.-mosolyodom el, újra kezébe nyomva az üveget.

||Sweet Emotion|| words: 676 || note: 40 ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 17, 2015 4:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
- Ebben egyetértünk, de tudod… ez is csak nézőpont kérdése. – rántom meg a vállamat. Valakinek akár én lehetek maga a megtestesült jóság, bár az illetőt én sem venném valami komolyan, ha már itt tartunk, mert jó eséllyel őrült. Nem vagyok angyal, de soha nem is próbáltam meg magam annak a szerepében feltüntetni.
- A fenébe, pedig a fodrászom azt mondta, hogy nem fog majd látszani. – csóválom meg a fejemet egy nagyot sóhajtva, de pár pillanat múlva visszatért a jól ismert önelégült mosoly az arcomra. Én nem öregszem már úgy… négyszáz éve. Az ősz hajszálak, és az impotenség sem különösebben fenyeget.
- Őszintén szólva, igen. Mégsem haragudhatsz rám örökké. – vagy ameddig él, bár kitudja, nem csak ember, de emellé nő is, tehát nem különösebben lehet megérteni a tetteit és érzéseit, na persze távol álljon tőlem az, hogy meg is próbáljam. Nem érdekelnek a bajai, de ne vegye magára, más bajai sem izgatnak. – Ennek ellenére mégis én vagyok az egyetlen férfi jószerével az életedben. Ez azért kissé… - szánalmas? Nem, nálam jobbat aligha találhatna, de erre majd egyszer rádöbben, vagy ha nem, az majd az ő baja lesz. Nem hinném, hogy lenne bárkije is, az orvosok meg… sok bájgúnár, de semmi több.
- Soha ne mondd, hogy soha. – ezt alighanem már mindenki ezerszer hallotta. Én megértem, hogy még most így érez és gondolkodik, de később… higgye el nekem, hogy nála sokkal idegesítőbb emberek is engedtek a csábításnak. Igaz, a legtöbbet megölöm, nyilvánvalóan nem vagyok olyannal, aki nem üti meg az én mércémet.
- Tudod, mit nem értek? Ti boszorkányok szerelmesek vagytok a hülye természetbe, utáltok minket, mert embert ölünk és örökké élünk. De igazából ti sem tesztek mást. Nem is vagyunk mi ketten olyan különbözőek. – mosolygok rá. Sőt, már-már ijesztően sok a hasonlóság köztünk. De a boszorkányokat ettől függetlenül még nem szívlelem. – Ugyan, ismerd be, hogy halálra unnád magad nélkülem. Még én teszek szívességet neked. – fordítom ki a dolgot. Persze, ez nem éppen így van, nem szeretek szívességet tenni, mert azt általában nem viszonozzák és amúgy sem vagyok az az önzetlen fajta. Egyszerűen csak hiányzik belőlem az empátia úgy … nagyjából mindenestül.
- Nem, azt már kreativitásnak hívom. – mosolygok rá. Elvégre mégiscsak kell egy kis ész ahhoz, nem? Ilyen vagyok, szeretek kihasználni másokat, aztán eldobni őket, mint valami ócska, elhasznált játékot. Az akaratom mindig változó, de az bizony állandó, hogy… mindig mást terhelek vele. Hogy is mondjam… nem szeretek egyedül lenni, de ezzel vagyunk még így páran.
- Nos, nem éppen egy mamuszban csoszogó illúzió. – rántom meg a vállamat vigyorogva, remélve, hogy csak leesik mire gondolok, de ha nem… nincs nekem különösebben nagy bajom azzal sem, a visszafogottság nem jellemző rám. Sem tettek, sem szavak terén, mindkettőre volt már példa, előbbi gyakoribb.
- Enyje, doktornő… - csóválom meg a fejemet vigyorogva mielőtt még a számhoz emelném az üveget, majd felé nyújtom azt. – Hát ilyen példát mutatsz? – ha jól tudom akkor szülésznő, nem? Mégis itt iszik és dohányzik az én társaságomban. Komikus.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40   ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ξ magamat
† Tartózkodási hely :
ξ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
ξ reading
† Humor :
ξ bitter



Zach Determan ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 17, 2015 3:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
ADÉLAIDE && ZACH : LEZÁRVA
Köszönöm, szerettem nagyon! ^^
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Keresem :
my enemie my mentor
† Kedvenc dal :
Lullaby for a soldier45
† Tartózkodási hely :
■ Mystic Falls ■
† Hobbi & foglalkozás :
■ I'm a midwife, a doctor ■



Maya L. Sellington ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 17, 2015 11:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next




Darius and Maya
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megrázom a fejem, jelezve, hogy a kérdésre a válasz magában a kérdésben is benne van.
-Hiszek benne, hogy vannak, de ebben az esetben kétlem annak a csodának a létezését.-válaszolok kérdésére, és elkeserítő válaszom ellenére, tisztában vagyok vele, hogy a világok közti létezés, vagyis a szellem lét is tud csodákat mutatni. Bár, ha belőle szellem lesz, én fogok atombunkert építeni magamnak.
Ebben a világban relatív volt, mit nevezünk halottnak, s mit nem. Ő például a maga módján, halott volt. De valaki visszahozta, vagyis átváltoztatta vámpírrá. Mások a szellemek közül térnek vissza, boszorkányok segítségével, amilyen én is vagyok. Megint mások, a szó valós tartalmában lesznek halottak, s soha többé nem térhetnek vissza az élők közé. Ez lenne az élet körforgása, amit a természet a maga módján tökéletesen ki tudott figurázni, ezzel felborítva a normálisnak, általánosnak nevezhető teóriákat az életről.
-Látok én ott egy-két ősz szálat.-teszek úgy, mintha a hajában megpillantanék egyet, de tudom, erre akkora az esély, mint arra, hogy ő újra ember legyen.
Felkacagok, holott tudom, hogy valóban megölt volna, de valamiért nem tette. S az a valami szintén én voltam, vagyis a képességem. A probléma, amit én okoztam, s amit én tartok életben.
-Nagyképű vagy, arrogáns, és idegesítő. Elég indok? Miért, mit hittél, hogy a jobb napok, mikor nem akarok karót döfi a szívedbe, elfeledtetik velem, hogy milyen véleménnyel vagyok rólad. Ne legyél kishitű.-nézek rá úgy, mintha szemmel gyilkolnám le, nem értem a meglepettségét, hisz soha nem mondtam, hogy ő a szívem csücske. De gondolom, ez kölcsönös, még akkor is, ha a munkakapcsolat önmagában mást jelentene, mint amit mi ketten a másik társaságát "élvezve" leművelünk. Ez túlmutat azon, amit egy szerződés aláírásával a kórházban dolgozok. Bár meg kell hagyni, ott is a nyakamra járnak, meg ő is a nyakamra jár. Vékony hát a határ a munkáimban lévő különbségek között. De ha azt nézzük, az egyik helyen megmentem mások életét, világra segítek gyerekeket, míg a másikban...nos épp az ellenkezőjét teszem, s felcsapok egy halottasházi munkásnak.
-Vagy soha. Törődj bele.-mosolyodom el gonoszkásan, és amit mond, attól furcsa fintor szalad át az arcomon.-Meg se forduljon a fejedben.-emelem fel a mutató ujjam fenyegetően, s bár nem vagyok a gyerekek ellen, nem hiszem, hogy a gyereknevelés kérdésében ugyan azon az elven működök, mint mások, tekintettel arra, hogy a saját lányom is más nevelte fel helyettem, bár ennek családi akadályai voltak.
Egy valamit elfelejtett ezzel az öregedéssel kapcsolatban, ami miatt fel is vonom a szemöldököm, és úgy teszek, mintha az előbbi kis incidens a múlt, a távoli múlt zenéje lenne.
-Öt éve nem öregszem egy napot sem. Negyven év múlva is, meg akár háromszáz év múltán is így fogok kinézni. Tudod, ez olyan boszi dolog, amit te nem érthetsz.-eszem ágában sincs feladni a korom, de olyanná sem változnék, mint ő. Vámpírrá. Az nekem nem menne. Legalábbis én azt hiszem, hogy nem menne. De ezt érezni vicces úgy, hogy közben érdeklődöm a dolog iránt.  Ami pedig a pofont illeti, a lelkiismeretem tiszta, mint egy újszülötté. Ez arcomon is látszik, hogy nem fog emészteni a fene miatta.-Te többet teszel az én levesembe, mint egy patkány.-jegyzem meg, a mondat végét kicsit nevetve kiejtve, hisz ha azt nézzük, éppen rá illene a jelző is, amivel azokat szokták illetni, akik keresztbe tesznek másoknak, vagy szimplán idegesítenek másokat.
Azzal, hogy felesleges kérdéseket tesz fel, nem sokat javít a helyzetén, de ismerjük el, azért az este ezen időszakában más örülne, ha nem kellene egyedül hazavánszorognia. A baj csak az, hogy egy vámpírral sem biztonságosabb, még akkor sem, ha ismerős. És ez a kör a mi kapcsolatunkra nézve olyanná szűkíthető, ami a kölcsönös idegesítés és segítségek fejében valóban életvédelmet adhat.
-Céltudatosságnak nevezed, hogy másra ráerőlteted azt, amit akarsz? Melyik oldalról nézed te ezt a fogalmat?-vonom fel szemöldököm, mert céltudatosság nálam az, hogy beiratkoztam egy egyetemre, elvégeztem, diplomát kaptam, nem pedig az, hogy eldöntöm, hazakísérek valakit, még ha az nem is akarja, hogy kísérete legyen, hisz erre erőteljesen utalt. De ő tudja, nem szólok bele, hogy milyen a világnézete.
Elnevetem magam, és lelombozóan bólintok.
-Illúzióromboló? Miért, milyen illúzióid voltak rólam?-szegezem neki a kérdést, kíváncsian meredeztetve rá szemeim, és elé lépek, hogy megállítsam a sétálásban. Kíváncsivá tett, s ez süt le rólam, mint a Hold az égről. Tisztán, és jól láthatóan.
-Gondoltam, hogy van, ami meggyőző lehet még ellened.-húzom elő a táskámból a skót whiskys üveget, és a kezébe nyomom, míg táskámból egy doboz cigarettát is előhúzok, amire rágyújtva, a füstöt a magasba fújom. Furcsa szokásom lett a füstölgés, de nehezebb napokon a nem túl egészséges nikotint úgy kívánja a szervezetem, mint drogos a következő adag heroinját.

||Some Kind of Heaven|| words: 745 || note: nagyon gyenge 27  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 15, 2015 6:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


[You must be registered and logged in to see this image.]
to Maya
- Kitudja, talán nem hiszel a csodákban? – lehetek én még angyal…egy másik életben, már ha lenne ilyen, mert nem hiszek benne, én alapvetően kevés dologban hiszek és a csodák számomra nem többek, mint …mézesmázos hazugságok. Az ember hajlamos elhinni azt, amiről tudja, hogy nem igaz, de vágyik rá. Lehet hatni az emberre úgy, hogy az ne gondolkodjon. – Igen, de ez csak nézőpont kérdése. Egy halotthoz képest elég jól nézek ki, nem? – és erősebb is vagyok, gyorsabb, és hát… lássuk be, ki hitte volna, hogy majd pont a halál az, ami kell, hogy az ember örökké éljen? Mindenki álmodik az örökéletről, hiába is tagadná.
- Ugyan, én most is bírlak. Más különben már rég megöltelek volna. – és nem szeretnék ennyire az idegein táncolni. – De kissé azért szíven ütött, hogy ilyen rossz véleménnyel vagy rólam. Mégis mivel szolgáltam rá? – mert szerintem semmivel sem, bár az ő nézőpontja más, nyilvánvalóan. Egyrészt nő, tehát teljesen mindegy mekkora ostobaságot mond, azt el kell fogadni. Másrészt pedig anya. Bár. Ez is azt jelenti, hogy nő, tehát végső soron mindegy is.
- Elismerem, hogy nem mindegyik akar. Egyből. – mosolygok rá. Mindenki meggyőzhető és elcsábítható, bár nem nagyon szoktam ezzel időt vesztegetni. Ennél azért kissé többre tartom a halalhatatlanságom összes percét. – Inkább hullát, mint gyereket, nem? – oh, isten ments, pedig hallottam már arról, hogy a férfi csak a nő kedvéért örökbe fogad egy gyereket. Soha nem értettem ezt amúgy sem. Egy kutyát örökbe lehet fogadni, na de egy gyereket? Számomra ez amúgy is kissé…fura, bár ez elmondható erről az egész világról.
- Harminc-negyven év múlva már egy öregotthonban foglak látogatni téged. Fura, mi? – látogatni… a jövő zenéje. Szívesen megölöm őt, hogy élhessen örökké, mint én, vagy minden vámpír. Ki akar megöregedni és meghalni, egyedül, legyengülve? Az idő a legnagyobb ellensége az embernek. A medve után persze. – Tényleg azt hiszed, hogy jogosan ütöttél meg? Jogosan ütheted meg azt, aki patkányt rak a levesedbe. – nem hinném, sőt, nem is nevezném jogosnak ezt az egészet, bár ráfogom arra, hogy nő, ez amolyan jolly joker, bármit mondok, hiteles lesz. Persze, soha ne üss meg nőt, de… egy-kettő kiált azért, hogy megtegyem.
- Úgy hívják, hogy céltudatosság. – mosolygok rá. És megjegyzem, hogy rendkívül szórakoztató egy dolog. Ha akarok egy cápát, hát szerzek egy cápát. Emberként a határok túl közel vannak, de amint valami többé válsz, a határok elmosódnak és már csakis a magad ura vagyok, nem uralkodik feletted többé senki más. – Mondd, hogy nem mamuszban császkálsz éjszakánként. Kissé illúzióromboló. – pillantok rá mosolyogva, már-már inkább vigyorogva.  – Miért is ne? Egy kis alkohol soha nem árt. – mindig is imádtam az alkoholt, mondhatni az egyik legjobb barátomról beszélek.

[You must be registered and logged in to see this link.] || Nekem tetszett  40   ||  Kari Kimmel - Black || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 10, 2015 10:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az élet elég kegyetlen tréfákat tud űzni velünk, ha engedjük neki. Akkor pedig, mikor küzdeni akarunk valamiért, akkor talán még inkább keresztbe tesz nekünk, mintha ténylegesen az lenne a feladata, hogy a térdünkre kényszerítsen minket. Utána pedig elhúzza előttünk a mézes madzagot, hogy újra talpra rántson minket, de a végén a mézes madzag nem lesz más, mint egy puszta illúzió. Mindezt azért, hogy, mint valami kísérleti állatok próbálkozunk újra egészen addig míg újra el nem bukunk. Mert az életünk nem más, mint kudarcok és sikeretek sorozata. Van, aki feladja a kudarcok után, de mégis milyen lehetőséget adna arra, hogy jobb legyen? Elvágni magunkat a jó lehetőségétől talán az emberi döntéseink egyik legrosszabb választása.
- Boszorkány. Részese a világnak, de mégsem engedhetem, hogy valaki csak azért használja élő pajzsnak, mert szeretem őt. Fáj, hogy nincs velem, hogy nem ölelhetem át, hogy nem csókolhatom meg, de ha ez kell ahhoz, hogy biztonságban legyen, hát a fél karomat is levágom, hogy ez így maradjon. - Szeretném felhívni, hogy jöjjön haza, de nincs értelme belerángatnom ebbe az egészbe újra. Hozott egy döntést, ami nem más, mint az, hogy Leena-val lesz és boldogan élnek, amíg meg nem halnak és nagyobb biztonságban lesz így, mint más módon lehetne.
- Köszönöm azért. De jobb lesz, ha megyek.. Remélem még találkozunk. - Az arcára lehelek egy apró csókot aztán a kezemben a cipőim maradékával elindulok a házhoz, ami többé már egyáltalán nem érződik a saját otthonomnak. Csak egy helynek, ahol egykoron az a férfi is velem volt, akit teljes szívemből szerettem.

[You must be registered and logged in to see this link.]


köszönöm a játékot! 40
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ξ magamat
† Tartózkodási hely :
ξ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
ξ reading
† Humor :
ξ bitter



Zach Determan ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 10, 2015 8:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Csak egy hálás pillantásban részesítettem, mikor bejelentette, hogy lezártnak tekinti a témát. Pontosan erre volt most szükségem, hisz bármelyik oldalról is nézzük, a sebek feltépése a lehető legrosszabb megoldás, legyen szó egy szakításról, vagy egy elszakadt nadrágról. A mechanizmus ugyanaz. Csak mi gondolkodunk másképpen ezekről az apróságokról, melyeket az élet apró és cseprő dolgaiként emlegetünk. Nekem többet jelentett Alex, mint én neki. És ennyi az egész történet. Sajnos... vagy nem is bánom annyira? Már nem is tudom.
- Nem neki való ez a világ. - ízlelgettem eme szavakat, miközben arcát fürkésztem. Ez a lány gondterheltnek tűnt, szemmel láthatóan nemrégen egy nehéz döntést hozott meg, s mi több, ez olyannyira maga alá temette, hogy.. azt hiszem, haosnló helyzetben van. De őt nem csalta meg senki sem. Csak összetört a szíve. Hogy önnön hibájából-e vagy sem, hát még nem tudhatom. De mindig kiderítem azt, amire kíváncsi vagyok, s ez most sem lesz másképpen. - Az életed egy csatatér? Mert akkor megértelek. Én sem tenném ki kockázatnak azt, akit szeretek. A kérdés csak az, hogy ő bedől-e abba a kockázatos világba. Boszorkányként már része is, nem? - kérdeztem egy halvány mosollyal. - Ha szereted.. csak szerezd meg. Vagy vissza. Nem sírhatsz mindig utána, hisz szereted, nem? Ne hagyd, hogy bármi elvegye tőled. Légy bárhol, bármikor, egyetlen állandóságnak lennie kell az életedben. - Egy idegennek osztogatok tanácsokat. De azt hiszem, hogy ez a legkevesebb most. Nincs hozzá túl sok közöm, de talán ezt követően már lehet. Mégiscsak vérfarkas. S mi akaratlanul kötődünk egymáshoz.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 18, 2015 3:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán az volt a sorsunk, hogy minket egymás mellé sodorjon az élet, mert mind a ketten megszívtuk, ami azt illeti legalábbis mindkettőnk szerelmi élete mehet a kukába. Mondjuk azért az övé talán még rosszabb. Az enyémet talán megmenthetem egyszer, ha könnyebb lesz az életem, de az is lehet, hogy azaz időszak soha nem fog eljönni. Nem hiszem, hogyha meg is ölöm Milena-t véget érne ez az egész kör. Nem ő az egyetlen, aki szívesen nézné meg a fejemet elválasztva a testemtől, vagy éppenséggel a szívemet nézné meg közelebbről. Nem vagyok a kedvesség mintaszobra és néha szeretek csak úgy keresztbe tenni az embereknek, de sosem lépnék túl egy határt. Nem ölök meg senkit. Az úgy gondolom, hogy rendkívül övön aluli lépés bárki részéről. Pontosan ez hajt engem is a bosszúm felé.
Rendben. Részemről lezárt téma. – Mondom halovány mosollyal az arcomon, majd a biztonság kedvéért a szabad kezemmel úgy csináltam, mint aki lakatra zárja a száját és elhajítottam a kulcsát. Én sem szívesen beszélnék ilyesmiről, ha velem történt volna meg, szóval teljesen meg tudom érteni, hogy miért akarja, hogy hanyagoljuk a témát. Szerencsére nem én voltam az, akit felszarvaztak, hanem én hitettem el Neal-el, hogy felszarvaztam. Pedig szó sincs ilyesmiről. Jobban szeretem talán még a saját életemnél is és pontosan ezért engedtem el őt. Vagyis inkább löktem el  őt magamtól. – Minden egyes perc múlásával egyre jobban. De nem neki való a világ, amiben élek. – Hiába boszorkány.. Nem halhatatlan és vannak gyengeségei, amit nem engedhetek, hogy mások kihasználjanak. – Nem. Boszorkány. Tudom, hogy erős, de nem eléggé. Nem akarom a csatatér kellős közepére helyezni csak azért, mert szeretem. – Az ellenségeink mindig azzal akarnak ártani nekünk, hogy azoknak ártanak, akiket szeretünk és nem követem el ezt a hibát, hogy elveszítsem őt is. Lehet, hogy már nem az enyém, de az életét legalább megóvtam és egyszer talán még újra az enyém lehet.




[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ξ magamat
† Tartózkodási hely :
ξ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
ξ reading
† Humor :
ξ bitter



Zach Determan ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 18, 2015 10:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy pillanatra elgondolkodtam, amikor a haját felkapta a szél. Vörös, de olyan árnyalatban, melyet előtte még sosem láttam. Nem forgok nagy közösségekben, csupán néhány másik vérfarkast tartok komoly társaságnak, hisz mi farkasok falkában járunk. A szimatom szerint ő is vérfarkas, de nem tudom, miért hagyná egy falka, hogy egyedül kóboroljon az éjszakában egy ilyen védtelennek tűnő szépség. Igaz, a küllem nem minden, ahogyan azt mondani szokás, s ez az ő esetében is így van. Tekintete harcias, makrancos, és ettől bennem is harci kedv gyúl, habár jó ideje nem vagyok olyan formában, hogy bárkit is lealázzak vagy alaposan megrúgdossak.
- Ne is essék szó többet a csalfa barátnőmről és a szemét bátyámról. Egy ilyen szép száj, mint a tiéd, inkább beszéljen az élet szebb és jobb dolgairól, nem ilyen gusztustalan ostobaságokról. - mosolyodtam el eúzttal már biztatóbban, majd magam sem tudom, talán az empátia miatt de megfogtam a kezét. Nyilvánvaló, hogy van barátja, legalábbis kiszemeltje, de ez a gesztus nem azt hivatott jelezni, hogy készülök levenni a lábáról. Láthatja rajtam, hogy egyáltalán nincs most a véremben az, hogy nők társaságát élvezzem egy sötét, leoltott lámpás hotelszobában.
Megszorítottam az ujjait, majd nagyot sóhajtottam. - Ó! - Úgy bukott ki belőlem ez az apró kis szó, mintha nem lenne lehetőségem arra, hogy visszafogjam a gondolataimat. - A szerelmed. - hangsúlyoztam ki. - Szóval továbbra is szereted. - állapítottam meg továbbra is mosolyogva. - És ő is a falkád tagja, vagy egy kívülálló? Ember talán? - kérdeztem. Olyan vagyok, mint egy vallató. - Sajnálom. A felesleges kérdések mestere vagyok. Nem tartozik rám egyértelműen. - nyeltem határozottan, de nem engedtem el a pillantását egy pillanatra sem. Valami nyomja a lelkét. S azt hisze,, hogy ha másért nem is, ezért megéri itt lennie velem. Kibeszélni.. ráadásul talán tud nekem segíteni egy apróságban... amelyhez farkas kell.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
↘ Love me harder
† Tartózkodási hely :
↘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
↘ Fotózás, tanulás
† Humor :
↘ Mondd, hogy csííz!



Sarah Nelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 23, 2015 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
To Tyler
...

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hétvége van úgy hogy úgy döntöttem, hogy csinálok pár esti képet is. Úgy sincsen jobb dolgom így este 8 körül. Felkapok egy farmernadrágot, csizmát, rá pedig egy fekete bőrdzsekit, a nyakamba pedig felkerült a fényképezőgépem. Nemsokkal később el is indultam. Gyönyörű idő volt, szeretek esténként az utcákon sétálgatni. Így ki tudom szellőztetni a fejemet.
Előkapom a zsebemből a telefonomat mikor érzem, hogy elkezd rezegni, és mosolyogva olvasom el.
- Hát ez nem normális.- mondom magamnak mosolyogva és automatikusan elindulok a Grill felé, úgy is oda tartottam, hogy vegyek magamnak egy italt.
Mikor oda értem elkerekedik a szemem és lövök egy képet a padon ülő Tylerről, akin... Hát hogy is mondjam... Kicsit észre vehető volt az, hogy a piás üveg aljára nézett.
- Tessék, itt a képed. - mondom neki nevetve, miközben leülök mellé a padra. Még mikor az egyetemnél járt akkor találkoztunk, és megígértette velem, hogy csinálok róla pár fotót. Hát, kicsit meglepődtem, hogy ezt este hajtja be rajtam, de nem állok semmi jó útjába.


zeneszám || már most imádom ezt a játékot Very Happy || xxx || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 23, 2015 8:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Sarah & Tyler


Photograps Now!

A grillben voltam, és azt hiszem túl jól sikerült az elő bemutatkozós buli. Tulajdonképpen másról sem szólt, az elmúlt időszakom, mint a féktelen bulizásról, franc sem tudta, hogy mikor fogok leállni, lesz-e valami fékem. Igazság szerint, egyszer volt, de az is elhagyott. Mindegy. Szabad préda voltam, és én sem halasztottam el senkit, vagyis nem szalasztottam el senkit. A pia beütött, kicsit túl sokat ihattam, de ez sem csillapította a szomjúságomat, jó, végeredményben egyébként ez volt az egyetlen hátul ütője a dolognak, képes voltam teljes letargiába borulni, vagy felvillanni és szárnyali jókeddvel, furcsa volt ez a hibridség, olyasmi mint a vámpírok kikapcsoló gombja, amikor átváltanak jóbol rosszba, vagy fordítva. De én… mi a hibridek, valahogy e kettő dolog határán éltünk, a farkasok kitörő érzelmeit és a vámpírok hüvösségét egyszerre. Fognom kéne egy taxit, vagy egyszerűen haza sétálnom, hátha addig is tisztul a fejem. Levertem pár körrel az itteni kis nyikhajokat a billiárd versenyben is. Megdörgöltem a szemeimet és a térdemre támaszkodtam ezután, hűvös éjszakai szellő csapta meg az arcomat, tudtam, hogy igen…gyalogolnom kell. Szóval, vettem egy nagy levegőt és felegyenesedtem.
Előkerült a mobilom és írtam pár sort valakinek, majd vigyorogva mélyesztettem zsebre.
"Most kellenének a fotóid!"
Jah, de kié, és kinek írtam? Haladtam pár sarkot és nekitámaszkodtam egy villanyoszlopnak. Be kellene lőnöm, hogy merre is van a haza? Tényleg, merre?! Mystic Fallsban, eltévedni, részegen én?! Csak, adj félórát, és kiürül a dolog belőlem, és addigra tudni fogom, hogy merre kéne indulnom. Oda vánszorogtam egy padhoz és leültem rá, nem…inkább elalszom itt.
A hold úgy is olyan barátságosan pillant rám, eltekintve azoktól a csúnya sötét felhőktől. Talán esni fog, bár tudnám, bár mióta zavart ez engemet? Jah, igen azóta, hogy kint terveztem tölteni a szabad ég alatt az éjszakát, részegen.
- Nahn, nm lesz ez, gy, jó! - borzoltam össze a hajam, mely már egyébként is igen kusza volt, így is, meg úgy is. Nehezebb visszatérni ide, mint gondoltam. Szembe nézni a múltam árnyaival. Vajon, tényleg jól tettem, hogy vissza tértem ide? Kötve hiszem. A fejemet fogtam és aprókat lélegeztem, kéne egy üveg víz, hogy jobban legyek, vagy… kaja, a folyékonyabbik fajtából. Farmer volt rajtam, és egy drágább óra, izompóló és vékony fekete nyári dzseki, több dologra nem is volt szükségem, elnézegettem innen a fekete tornacipőm orrát, és azt az egy két járókelőt. Jah, még napszemüveg is volt rajtam, arra az esetre, nos erre az esetre, amikor kicsit nem vagyok ura a képességeimnek és beindul a szemem környéki változás, hova is tettem? Hol is van...? Hová...hovááá?
- Háá,megvagy te kis huncut!- böktem fel az orrom hegyére és diadalittasan fésültem el az ujjaimmal a hajtincseimet a fülem mellett.




Words: SarahMusic: Supermassive Black HoleNote:  :hami:   ✔ ©
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 16, 2015 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
folyt. [You must be registered and logged in to see this link.]!
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 16, 2015 8:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


to Maisie
▲music:Family▲Words:328▲Note:  27 [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akartam a múlton rágódni, de ha nem hagyta, akkor a jelenen sem tudtam. Tudtam viszont, hogy mit, vagyis kit akarok, még ha ennek az árát nem is értettem most meg igazán. Könnyű volt hinni, hogy minden tökéletesen fog működni, hogy nincs mitől tartani, csak belevágni, de ennél azért nehezebben mentek a dolgok. Nem hittem a sorsban, de a múlt tapasztalatai azt súgják, hogy könnyen semmit sem kaphatunk meg, akárhogy is akarjuk,bármennyire kínoz minket a vágy, hogy megkapjuk. Viszont a lehetőséget, amit most kaptam, nem akartam kihagyni. Felesleges lett volna álltatnom magam azzal, hogy rendben van, mert nincs. Túl sok dolog zúdult a nyakába, amik közül akad, amivel én magam is birkóztam.
-Mit fogadjak el azon, hogy hátat fordítottam, és egyszerűen mintha kitöröltelek volna az emlékeimből, a puszta gondolatod nélkül éltem?-szinte felhőkölök, ami részben a válaszom egyszerű megnyilvánulásának és őszinteségének a következménye, részben pedig azé, hogy ilyet kérdez, mintha gondolataimba látna.
Felállítom és karjaimba veszem, de testének reszketésén még az a csepp meleg sem segít, amit kabátom nyújthat számára. Olyan, mintha magamat akarnám biztosítani, hogy amit tettem helyes, megóvva őt attól, hogy... semmitől nem óvom meg. Áldozatot hoztam, aminek a következményei rá is hatással lehetnek, és önző mód titkolom ezt amíg csak lehet, muszáj elrejtenem előle.
-Megváltoztunk, de nem foglak magadra hagyni. Hacsak te nem kéred.-tisztázom a helyzetet, de kétlem, hogy ezt a kérést épp most fogom tőle hallani, és szememen látszik, ha most kérné sem teljesíteném. De ezt tudja nagyon jól ő is, hisz ismerhet ennyire.
A kérésére bólintok, és tekintetem elkalandozik összefonódó kezünkön.
-Ahová csak kéred. De előtte...-húzom magam elé csuklóm, és hagyom, hogy fogaim és szemem felvegye a bennem rejlő szörnyek megfelelő alakot és húsomba harapok.-Enned kell, mielőtt túl késő lesz...-jobb híján ez is megteszi, viszont amit eddig elkerültem, annak már nincs jelentősége. Hacsak ő nem hajlandó erre a lépésre, én sem fogom erőltetni, de tudom, hogy mit él át, és az a rengeteg érzelem, ami nyakába zúdult egy kezdő vámpírnál leginkább éhséget okoz.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 16, 2015 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


to adam
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egyszerre akarom azt, hogy itt legyen és egyszerre érzem úgy, hogy legszívesebben ellökném és eltűnnék, örökre. Biztosan létezik olyan bűbáj, ami képes elrejteni minket egy idősebb boszorkány elől is. Megalázva és összetörve éreztem magamat. Fogalmam nem volt már arról, hogy ki vagyok, hiszen az életem az elmúlt napokban teljesen felfordult és a feje tetejére állt. Egyszerűen ott van az, hogy vámpírrá váltam, majd pedig újra láttam Adam-t és nem tudtam uralkodni magamon. S ennek köszönhetően összetörtem egy nőt. Szörnyeteg lett belőlem. Adam szavai egyáltalán nem tudnak megnyugtatni és persze, hogy ennek a napnak nincs még vége, hiszen hamarosan a vízbe pottyanok. Elegem van és most már biztosan mindenki azt hiszi, hogy valami dilis vagyok, de talán akkorát nem is tévednek, hiszen egy épelméjű nő nem szaladgálna törülközőben az utcákon.
De miként lennél képes a jelenben elfogadni engem, ha még a múltunkat se tudod? - kérdeztem tőle könnyes szemmel, majd amikor a karjaiba vesz, akkor ellenkezni kezdek, de végül feladom, hiszen látom, hogy teljesen mindegy. Érzem, amint körém teríti a kabátját, de még ez se képes megvédeni a hideg szellőtől és vacogni kezdek. Hallom a szavait, de mégis annyira távolínak tűnnek. Szipogni kezdek, de végül lassan bólintok.
Nem tudom Adam. Szerettelek és még mindig, de nem tudom, hogy van-e esélyünk már. Annyi minden változott. Talán mind a ketten megváltoztunk. - mondom egyre halkabban, hiszen elegendő arra gondolni, hogy én is szörnyeteggé változtam és nem tudok uralkodni magamon. Letörlöm a könnyeimet, de hamarosan újabbak jelennek meg. Szeretnék hinni neki, de nehezen megy. Egyszerűen nehezen tudom elhinni azt, hogy minden rendben lesz. Végül egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat és egy kisebb könyörgő pillantással nézek rá. - Menjünk innét el... kérlek.. - mondom szinte alig hallhatóan és még inkább összehúzom magamon a kabátját. Sírva és fázva kuporgok ott a padon, miközben egyik kezünk egymásba fonódik, mintha attól félnénk, hogy az egyikünk hamarosan el fog tűnni.



† Music: Ghost † Note: Nagyon gyenge 27
[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 08, 2015 11:18 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next


to Maisie
▲music:Family▲Words:332▲Note:  27 [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, hogy a józan eszemre hallgattam e igazából. Túl valószínű volt, hogy olyan döntést hoztam, amit ugyan nem fogok megbánni, de valakinek igazán árthattam vele. Nyx életét ezzel végleg elvágtam a magamétól, de mi értelme volt ennek, ha Maisie egyszerűen továbblépett? Miért volt olyan nehéz a múltat és a jelent összehangolni, amikor mind a ketten tettük, amire vágytunk. Most pedig inkább úgy viselkedik, mint egy ellenséggel, holott tudom, hogy ez az én hibám, őt nem okolhatom azért, amit tettem, vagy amit mondtam. Nem volt ennek köze az elvesztett gyerekünknek, az apám akaratához, ahhoz, hogy hátat fordítottunk a másiknak, mert azt hittük, hogy ezzel védhetjük meg. Nem. Ennek csak ahhoz volt köze, hogy az érzéseinket hagytuk eltemetni, és most, hogy újra elősiettük, inkább a bűntudat győzött le minket.
Felhőkölök, szinte mordulással kísérve a szavait. Mi az, hogy már nem is az, aki egykor? Ki nem változik? Fogalma sincs, hogy mit tettem most, vagy az elmúlt évtizedekben, amit valószínű, hogy ötszáz éve eszem ágában sem lett volna megkísérelni.
-Mindenki változik. Én is változtam. Tettem olyasmit, amit nem kellett volna, vagy ma már máshogy tennék, de te nem tartozol ezek közé a dolgok közé.-mondom, miután szó szerint ellök magától. Ha eddig azt hittem, hogy nehéz dolgom lesz, most már biztos vagyok benne. Rá nem tudok hatni holmi igézéssel, és nem is tenném. De mégis miben különbözik ő attól a lánytól, akivel képes voltam ezt kétszer is megtenni? Ennyire nem lehet egyszerű legyőzni a józan gondolkodást és felülemelkedni a tényeken, hogy nem feltétlenül segítettem, de annál inkább romboltam.
Elmorzsolok egy mosolyt, akarva akaratlan, hisz ahogy a vízbe esik, az már-már színészi teljesítménnyel is felérne. De igyekszem ennek a vidulásnak nem nagy feneket keríteni, mert szívveréséből ítélve hamarosan rátör a sírás, és így is lett. Ahogy ott ül a hűvös vízben, emlékeztet arra az elveszett lányra, aki egyszer volt. De ezzel újabb mosoly suhan át arcomon.
-Nem csak neked vannak titkaid. És ami történt, megtörtént. Nem akarok a múlton rágódni, vagy azon töprengeni, hogy mit rontottunk el.-lépek mellé a vízbe, állítom talpra és terítem rá kabátom, majd ölbe kapom és egyszerűen az egyik tó melletti padra ültetem, leguggolva elé, akár egy kisgyermekkel tenné az apja. Kezem viszont nem engedi el övéit.-Azt akarom, hogy a jelenben éljünk. Hogy te is itt élj, hogy adj egy esélyt a boldogságodnak, nekem, hogy bebizonyítsam mindennél többet jelentesz.-kérem, de az utolsó szavaknál megvillan a szemem, kissé mintha a lelkiismeretem szólalna meg benne. Pedig nem akarom neki elmondani, hogy mit tettem, mert bár áldozat volt és érte hoztam, félek a jövőben még megiszom a levét eme meggondolatlan döntésemnek.


Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
ԅ S W E E T, darien
ԅ C U T I E, aaron
† Kedvenc dal :
H A P P Y ending
† Tartózkodási hely :
ԅ mystic falls
† Humor :
ԅ what?!



Adélaide Betranche ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 05, 2015 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kellemes volt vele beszélgetni és más problémáit hallgatni, még akkor is, ha ez amúgy egyáltalán nem volt rám jellemző. Nem is érdekelhetett volna kevésbé engem a másik ember problémája. De most valahogy tökéletes elterelő hadműveletnek tűntek a sajátjaimtól. Mert nem is egy problémám van, de a legtöbbjüket csak egyszerűen önmagamnak generáltam és nem tehet róluk senki. Csakis én. Meg az ostoba döntéseim. Bármennyire is szeretnék értük okolni valakit nem tudok. Az egészről csak én tehetek. Ennyi. Le van zárva az ügy. Bárcsak ennyire egyszerűen le tudnám zárni az egészet és túl tudnék lépni rajta.
Szóval, akkor összeszűrte a levet a bátyáddal.. Azt még meg tudom érteni, hogy a nők szeszélyesek és azután mennek, amire éppen igényük van. Ezt én magam is bizonyíthatom. De soha nem jutna eszembe az egykori párom rokonságában kiszemelni a következő áldozatomat. Nem, mintha olyan sok áldozatot követeltem volna. Sokkal inkább önmagam áldozata lettem. – Keserű mosollyal fejezem be a mondandómat és lóbálni kezdem a lábaimat. Magam sem tudom, hogy miért. Egyszerűen csak jó érzéssel tölt el ez az apró és egyszerű mozdulat.
Csak a saját hülyeségem. Elhitettem talán életem első és egyetlen szerelmével, hogy megcsaltam, hogy megóvjam. Nincs biztonságban a közelemben.. Nekem pedig ez volt az egyetlen normális gondolatom arra, hogy hosszú távon eltávolítsam az életemből. Most valahol az exével van.. – Nem tudom, hogy miért mondom el. Hogy miért vagyok ennyire nyitott. Talán Neal elveszítése nagyobb hatással volt rám, mint azt szerettem volna.



[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Keresem :
ξ magamat
† Tartózkodási hely :
ξ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
ξ reading
† Humor :
ξ bitter



Zach Determan ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Márc. 05, 2015 6:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

adélaide & zach
hello, there wolfie
[You must be registered and logged in to see this image.]
A nőkkel való társalgás mondhatni, jó ideje nem tekinthető szakterületemnek. A tény, hogy az a nő, akit nemrég még életem szerelmének tekintettem, csak úgy, ok nélkül eltűnt, kissé rontott a helyzeten. Szerettem volna tudni, hogy mégis mi vitte rá arra, hoyg ezt tegye, méghozzá egy átkozott búcsúszó nélkül, de végül mégis úgy döntöttem, hogy nem fogok felesleges idegeket megölni a fejemben a túlzott gondolkodással. Nem ér annyit az egész. Az éltem jóva egyszerűbb, mint tűnik, s ezt ő is tudta. De volt egy olyan érzésem, hogy ki áll a háttérben. A bátyám. De ő meg fog fizetni ezért.
- Saját nyomor? - mosolyodtam el keserűen, miközben ey pillanatig elgondolkodtam, vajon egy ilyen fiatal lányt vajon mi nyomaszthat. Egyáltalán, miért érzi úgy, hogy nyomorúságos az élete? Fiatal és gyönyörű. És.. ez nem minden. Most már azt is tudom, hogy a külső nem elég mindenhez. Mert... csak nem!
- Igen, levél... és már ott sem volt. - sóhajtottam fel, majd megráztam a fejem. - Tudod, jó ideje sejtem, hogy köze van a bátyámhoz valami úton-módon... és ugyan nem közölte a levélben, hogy összeszűrte vele a levet, de én.. érzem, hogy ez történt. És ha így lesz, a bátyám olyan halált hal majd, melyből nem lesz számára visszatérés. - koccantak össze a fogaim, ahogy összeszorítottam őket. Egy másodpercre még a szemeimet is lehunytam.
- Mi nyomasztja a fejét, kisasszony? - dőltem aztán hátra. Én befejeztem a magam sztoriját. Ő jön. És amúgy is.. olyan mintha már ezer éve ismerném. Talán mert mindketten farkasok vaguynk. A falkaösztön.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 04, 2015 10:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
☇Remélem kezdőnek jó lesz. 40
☇Ella Henderson - Ghost
☇Szószám: 376
☇credit: [You must be registered and logged in to see this link.]
to Adam
Miért kell neki itt lennie? Miért kell mindent még nehezebbé tennie? Így se volt könnyű eljönnöm onnét, ahogyan odamenni se volt egyszerű, de megtettem és elbuktam, majd pedig elfutottam onnét, mint egy gyáva alak. De nem tehetek róla. Összetörtem és úgy éreztem, hogy a helyéről kitépték a szívemet. Eltűnhettem volna a vámpírsebességemmel, hiszen éltem már annyi ideje, hogy tudjam milyen áldásokat kaptam a sok borzadály mellé, de nem akartam, meg nem is tudtam volna hova, hiszen fogalmam nem volt arról, hogy akarok menni vagy mit akarok tenni. Egyedül akartam lenni, ahogyan egykoron. Érezni a fájdalmat, hiszen az segített sok-sok éven keresztül életben maradni és talán újra sikerült volna talpra állnom, ha pedig nem akkor legalább egy vámpírral kevesebb lenne a világon. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy gond lenne. Ha eddig nem bámult meg mindenki engem, aki mellett elhaladtam, akkor most már igen. Hiszen most már nem csak egy törülköző lányt láthattak, aki körülbelül kisírta a lelkét, hanem egy férfit is, aki miatt sírhatott az az "őrült" vagy "szerencsétlen" lány. Nem igazán érdekelt, hogy mit gondolnak, ahogyan Adam szavai se érdekeltek, mert minden egyes szavával úgy éreztem, hogy még inkább összetörök. Hallom és értem is amint mond, de akkor se tudok hinni. Érzem az érintését, testének a közelségét, a kabátját, amint a bőrömre simul, de nem megy. Zakatol a fejem és zavarodott vagyok, ahogyan ő is. - Talán már túl késő. Talán már nincs is az a Maisie, akit egykoron szerettél Adam. - mondom alig hallhatóan, majd mint aki tényleg megörült kitépem a kezei közül magamat, aminek következtében kicsit megbotlok és egyenesen a vízbe pottyanok. Remek, már csak ez hiányzott. Felhúzom a lábaimat és a fejemet a térdeimhez hajtom, s újra sírni kezdek. Fogalmam nincs arról, hogy Adam merre jár, hiszen nem érdekel, vagyis nem akarom tudni. Félek, hiszen talán már rég elveszett az egész dolog, érzés, ami egykoron összekötött minket. - Mi van akkor, ha már túl késő? Mi lesz akkor, ha már elkéstünk vagy te soha nem tudod megbocsájtani nekem azokat a dolgokat, amiket eltitkoltam? - kérdeztem tőle alig hallhatóan, de nem mozdulok meg. Lassan letörlöm a könnyeimet, miközben őt keresem a tekintetemmel.


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 12:07 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Parki sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-