A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Hotel melletti sikátor


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 11:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
+18




Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden egyes mozdulata közelebb repít engem ahhoz a gyönyörhöz, ami az előbb is átjárta a testemet. Jelen pillanatban minden túlságosan intenzív. Minden egyes apró pillanatot próbálok megragadni, de olyan könnyedén suhannak el az ujjaim között, hogy egyszerűen nem tudom igazán kiélvezni, de most leginkább az hajt, hogy a testemet újra feleméssze a gyönyör, az általa okozott őrületes gyönyör, amit soha nem leszek képes elfelejteni. Ebben határozottan biztos vagyok. Sok férfival voltam már és ritka az, amikor ilyesmit kijelentek, de ilyen rövidke kis idő alatt.. Sőt, már az első gyönyöröm után tudtam, hogy Christian különleges férfi. Olyan gyönyört adhat nekem, amit még soha senki.
Lábaimat egyre szorosabban kulcsolom össze körülötte és az egész testem könyörög már a gyönyörért, ami szépen lassan eléri a testemet és egy hangosabb nyögéssel köszöntöm, majd kapkodok a levegőért, mint aki az elmúlt fél órában egy apró levegőt sem vett. Majd olyan szenvedéllyel kezdem el falni az ajkait, mint még soha. Egyszerűen ezzel akarom kifejezni a hálámat azért, amiért ilyen gyönyörben részesített. A testem még mindig remeg egy kicsit a gyönyörtől. – Fantasztikus vagy. – Motyogom bele a csókba, majd ujjaim szőke fürtjeibe markolnak.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 11:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Sóhajai apró utalások voltak testemnek, mutatták, hogy mit mennyire élvez a hölgy, s jóleső fuvolaszó fülemnek, mely akarva-akaratlanul is mosolyt csalt arcomra. Kezem durvábban kapott bőrébe, hogy magamra húzzam, mozgásom pedig egyre követelőbb volt, ahogy a gyönyör előhullámai végigszaladtak gerincemen. - Ana... - nyögtem ajkába, elhalva. Egyik kezemmel megmarkoltam a ruha borította, fedett melleit, s azokat gyűrtem, míg csípőm őrült táncot lejtett ölében.
Szívdobogásom meglódult, ahogy az eggyé válásunk beteljesülés határának közelébe szaladt, testem pedig feszülten figyelt rezdüléseire, és elégedetten vette, hogy Ana mellettem lohol a gyönyör útján, a cél előtt. Belecsókoltam nyakába, és egy hörgés kíséretében el-elmerültem benne. Lélegzetem megakadt, ahogy a gyönyör elért, s magához ölelte összes zsigeremet, látásom homályossá vált, foltok jelentek meg, amerre csak néztem, testem megremegett, mintha borzongnék. Csípőmmel még tettem néhány darabos, de durva löketet, majd zihálva hívtam egy csókra ajkát. - Ana..

credit by lena
Cool



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 10:00 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
+18




Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lehet, hogy telhetetlennek tűnök, de nem vagyok az. Talán csak egy kicsit. Főleg, mikor egy olyan férfiról van szó, mint Christian. Ez csak még inkább növeli az iránta érzett vágyamat. Nem bírom visszafogni magam. épphogy magamhoz térek az előző gyönyör hullámaiból és máris vágyom a következőre. Inkább azt mondanám, hogy követelem. Szükségem van. Úgy érzem, hogyha nem kapom meg, amire sóvárgok, akkor az egész testem felmondja a szolgálatot. Halk sóhajok buknak ki belőlem az érintésétől. Nem hiszem el, hogy ezt a játékot akarja játszani. Többnyire csak elveszem, amit akarok, de most arra vágyom, hogy ő megadja nekem. Nem tudok szavakat formálni egyszerűen csak finoman mozgattam a csípőmet, hogy ne csinálja már ezt velem. Aztán, mikor végre megéreztem őt magamban egy hangosabb nyögés hagyta el ajkaimat fejemet a vállához hajoltam kezeim pedig a hajába túrtak. Egyáltalán nem finomkodott velem, de nem is vágytam most erre. Minden egyes mozdulata közelebb vitt a gyönyörhöz és úgy éreztem, hogy még így is, hogy megadja pontosan azt, amire vágyom mentem megőrülök. Elképesztő, hogy milyen hatással tud lenni rám. Fogaim óvatosan nyakának a bőrébe marnak, de nem sértem fel a bőrét. Nem áll szándékomban. Nyögések és sóhajok sorozata hagyják el ajkaimat, amiket képtelenség lenne visszafogni ezért nem is teszem hiába vagyok mondhatni nyilvános helyen.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 2:18 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Christian Coulson írta:



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A kisasszony elég szívósnak bizonyult, hamar túltette magát az első adagon, további porcióért munkálkodott, hát legyűrte nadrágomat. - Kis türelmetlen... - pimaszkodtam vele két forró csók között, de hogy őszinte legyek, talán az övét is felülmúltam. Akármennyire is vágytam rá, megelégedéssel töltött el, hogy ő talán még inkább, s ennek kimutatása mennyire jólesik tőle. Elidőztem ajkaival, míg kezem újra és újra fenekébe markolt, durván. Hátát ismét a falnak tuszkoltam, izzó testem körbeölelte őt. Ujjperceim térdhajlatába nyúltak, s ölembe húztam, de gondosan ügyelve arra, hogy még ne adjam meg neki azt, amiért már oly kéjesen nyög. - Mit akarsz, Ana, hm? - húztam idegeit, ahogy csak tőlem telt, de önmagamnak ellentmondva adtam fel a játékot alig egy pillanat múlva, egy szórakozott kacsintást még megengedtem magamnak, majd elmerültem testében. Szűk, forró ölében elidőztem néhány másodpercig, fel-felnyögtem, aztán finoman megindultam benne. A finomságot hamar levedlettem, inkább önfeledt, feszítő mozgásba lendültem, kíméletlenül szakadtam el, majd döftem ismét forróságába, kezemet csípőjén tartva, ott segítve, hogy minél mélyebbre juthassak, ezzel is megtámogatva a kívánt hatást, miközben ajkát téptem egy csókcsata erejéig. Nincs kedvem finomkodni. Csak nincs.

credit by lena
Cool



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 2:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
+18





Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
A gyönyör hullámai hosszú perceken keresztül ostromolták a testemet és időbe telt, mire egy kicsit sikerült összekaparnom magam és egy kevéske erőt gyűjtöttem. Azonban nem igazán akartam kiszakadni ebből a kis buborékból, amiben éppenséggel boldogan lebegtem. Ez a pillanat tökéletes volt és addig akartam kiélvezni, ameddig csak lehetett. Lehunytam a szememet és alsó ajkamba harapva idéztem fel újra és újra az élményt, ameddig míg teljesen emlékezett rá a testem.
Akkor tértem csak vissza a valósághoz, míg megéreztem, hogy mennyire vágyik is rám Christian. Azaz igazság, hogy én is ugyanígy vártam arra, hogy végre elmerüljön bennem és érezhessem, ahogyan kitölt. Szükségem volt rá úgy, mint még soha semmire. Vágytam rá, de őrületesen. A testem sóvárgott folytatás iránt. Nem volt elég. Még közel sem. Kezeim szorgosan a nadrágjával bajlódtak és diadalmas vigyor kúszott az arcomra, mikor sikeresen megszabadítottam tőle. Legalábbis éppen annyira, amennyi jelen pillanatban elegendő. – Köszönöm. – Ajkaira tapadtam és minden további szót belefojtottam, mert most nem beszélgetni akartam. Egyértelműen nem erre vágytam. A testére és a puszta lényére. Itt és most.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 1:41 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ujjaim egyre szaporábban jártak benne, nyelvem is sürgött a célért, a lány hamar elmerült a gyönyörben, teste megremegett kezeim tartásában. Elégedett, fülig érő vigyorba vált arcom, ahogy leeresztettem a még mindig kéjes mámorban kóválygó Anát a biztos talajra. - Elégedett, Miss? - leheltem újabban ajkaira, karommal szorosan ölelve őt, nehogy elessen itt nekem, ameddig nem ura a testének. Szorosan magamhoz vontam, csípőjéhez préseltem magam, hogy alhasán már érezhette kívánalmam mértékét. Nem vágytam több előjátékra, időt húzó, forró percre, magamban akartam érezni őt, ez minden, amire vágytam. Legszívesebben már rég ledöntöttem volna a lábáról, és ott a kövön, helyben magamévá tettem volna, de jó fiú lévén türtőztetésre voltam ítélve, illetve akartam egy kis szusszanatnyi idővel szolgálni a hölgynek, mielőtt ismét elkápráztatnám. - Gyönyörű vagy - csókoltam zilált hajába, míg kezem fel-le járt gerincén.

credit by lena
Cool



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 1:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
+18






Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden egyes porcikámmal kívánom őt és csak erre tudok összpontosítani. Nem arra, hogy mégis mi lesz holnap, vagy esetlegesen azután. Tervezni annyira bugyuta dolog, hiszen a körülmények állandóan változnak. Haladni kell az árral és abban a pillanatban kell megtalálni az adott boldogságot, amiben éppen vagyunk. Engem jelenleg a vágyaim elérése foglalkoztat most a leginkább. Még férfi nem őrjített meg ilyen módon. Nem is tudom megmondani, mivel teszi. Talán azzal, hogy kis híján megölt? Soha nem gondoltam volna, hogy az ilyesmit vonzónak találom. Ezért sem tervezek előre. Én is változtam. Vagy egyszerűen csak a helyzet támogatta a cselekedeteit és ezért fogadtam pozitívan. Tudja a fene! Ez a pillanat azonban nem azért van, hogy agyaljak rajta, vagy elemezzem. Csak élvezni akarom.
Az, hogy a szavai és a tettei ellenkeztek valamiért sokkal inkább növelték a vágyaimat. Csókjai apró sóhajokat fakasztottak ki belőlem. Úgy éreztem magam, mint aki évtizedek óta nem volt férfival pedig, ha őszinte akarok lenni, mondhatni naponta fogyasztom őket. A nevükkel egyáltalán nem törődöm, de Christian-ben volt valami, amit nem lehet csak úgy megfogni. Megmagyarázhatatlanul vonzott magához.
A világ pillanatok alatt megszűnt létezni. Amint nyelve vágyaim forrását kezdte kényeztetni úgy éreztem, mintha jelen pillanatban teljesen máshol lennék. Nyögések és sóhajok követték egymást és egyáltalán nem érdekelt, hogy nem olyan messze az emberek mellettünk munkába sietnek, vagy egyszerűen csak úgy sétálgatnak. Nem létezett külvilág. Csak ő és én. Megjegyzésére nem tudtam reagálni, mert az egész testem leblokkolta az agyamat. Miután ujjai is becsatlakoztak egyre inkább éreztem, hogy itt van az a pillanat, amikor a testem már nem bírja tovább és megadja magát. Ez hamarosan be is következett a testem könnyedén megremegett a gyönyörtől.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 26, 2014 12:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az a vehemencia, amivel beszélt, érvényt adott mondanivalójának, perdöntő szavaival ismét felrúgta a bennem lapuló vágyat, miszerint  olyan öröm szerzője akarok lenni, aminek létezéséről ő maga nem is tudott. Az a bizonyos, eddig bennem mocorgó pillanatnyi megingásom is kámforrá vált, ahogy kimondta az utolsó szavakat, a melléjük társuló csókokkal, már nem tétlenkedtem. - Igazad van. Ostoba vagyok - morrantam fel, majd egy hosszú csókkal háláltam a fejmosást, amivel a vaskos hártyát könnyedén lesodorta makacs szemfedőmről. - Nem, nem akarlak téged - csókoltam mellébe, majd kulcscsontjába újra és újra, s onnan felfelé, nyakívét majd állát üdvözöltem. - Nem, egyáltalán nem -kántáltam rekedten ,s egy hirtelen mozdulattal felkaptam az ölembe, lábait hátam mögé vetette, kezeimmel lapockáját fogtam fel. Ismét végigcsókoltam mellkasának finom bőrén, míg tettem néhány határozott léptet előre. Ana válla a fallal koccant. Ekkor egyik kezemet szabaddá téve megmarkoltam Ana fenekét, lábait nyakamba húztam, hogy ebben a lehetetlen pózba jussak combjai közé. Hasonlóan követhetetlen tempóban bontottam ki nadrágjából, majd alsóneműjéből hámoztam volna ki, de kapva a gondolaton, hogy így kevésbé férhetek hozzá, mindkettőnek feltéptem az anyagát - a többi ruhadarabtól nem éreztem szükségesnek megszabadítani, a hely nyirkos, és mégiscsak az utca homályában vagyunk, ennyi takargatnivaló elég lesz. Lassan, és elnyújtott mozdulatokkal kezdtem el izgatni nyelvemmel, körkörös játékkal konferáltam be azt, amire még egy kicsit várnia kell.. - És nem, Ana, eszem ágában sincs elvenni téged - nyögtem halkan, majd utat engedtem ujjaimnak, amik már el is merültek lüktető forróságában.


credit by lena
Cool



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 9:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Akarom őt. Ez az egyetlen dolog, amit tudok. Meddig s, hogyan? Nem tudom. Nem tekintek a jövőbe. Nem jósolom meg előre, hogy miképpen fogok gondolkodni egy hét múlva, vagy egy év múlva. Őszintén még tegnap sem gondoltam volna, hogy itt fogunk kikötni. Persze tudtam, hogy haragudni fog rám és valószínűleg el fogja intézni, hogy megbánjam a dolgokat, de ahelyett, hogy megbántam volna sokkal inkább magával vonzott volna az, amit tett. Ez az egész annyira bonyolult és összetett. Most először érzem úgy, hogy belefulladok a zavaros jelekbe és érzésekbe. A lelkem vágyik rá, vagy pusztán a testem? Nem tudom. Az egész annyira zavaros. Még egyik férfi társaságára sem áhítoztam ennyire, mint az övére ez pedig, ha valaki számára meglepő az én vagyok és nem más. Önmagamat lepem meg ezzel. Olyan dolgok hagyják el ajkaim, amiket talán egész életemben még gondolatban sem használtam. – Miért kellene most megmondanom, hogy mennyit és mit akarok? Nem egy flancos szerződést kötünk. Házasság? Nem vagyok a híve a nyamvadt papíroknak.. Egyszerűen csak haladjunk az árral. – Suttogom ajkaira és egy apró csókot lopok tőle. – Vagy te nem akarsz engem?



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 8:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szavai felcsigáztak, nem hiába játszott az a pimasz mosoly oly rendületlenül arcomon. Meglepett, mert ilyet nőtől... én még nem hallottam. Nem is az, hogy mit mondott, hanem az, hogy hogyan. És ez a kettősség vetett most akkora bukfencet gyomromban, hogy nyelnem kellett egyet. - Szóval akarsz engem, mi? - hümmögtem, kezemet sajátjába kulcsoltam. - Úgy mint férfit soha - emeltem meg tekintetem, melyet szemöldököm követett. Még mindig tejbetök módjára vigyorogtam. - A testemet akarod? - vetettem oda foghegyről. - Én nem vagyok olyan srác! - vinnyogtam fejhangon, csupán a móka kedvéért, hogy egy jóízűt röhögjek, röhögjünk. Kezem pedig folyton járt, simogatta finom kézbőrét. - Vagy mit akarsz, Ana? Egy éjszakát, kettőt? Egy évet? Házasságot...? Mit? Nem ismersz... - döntöm homlokom az övének, lábam automatikusan lépett egyet, táncba invitálva őt a holdfényes homályban.
[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 3:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan volt ez a pillanat, mintha nem is önmagam lettem volna, hanem külső szemlélőként éltem volna meg ezt a helyzetet. A szavak melyek elhagyták ajkaimat, mintha nem a sajátjaim lettek volna. Egy igazán mély helyről jöttek, amit azt hittem örökre elzártam azon az éjszakán, hogy vámpír lettem, de úgy néz ki volt valaki, aki elő tudott csalogatni egy kis fényt a sötét és megfertőzött lelkemből. Nem akarom, hogy az a fény átvegye a sötétség helyét. Túlságosan is megbarátkoztam vele és eszem ágában sincs elereszteni. Most mégis gyengének bizonyult. Elveszített egy csatát, de a háborút nem fogja, mert végső soron az én döntésem az örökös sötétség mellett van. – Téged akarlak, Christian. S ez nem puszta színjáték. Bármennyire is idegenek a szavak. Igen. Legszívesebben bemostam volna neked egy hatalmasat, amiért legyengítettél. Ugyanakkor rá is világítottál arra, hogy bármennyire is vagy képes megfosztani attól, ami a legfontosabb a számomra, bármennyire is vagy kegyetlen. Szorult beléd valami jóság, ami leállított. Ez bennem nincs meg. Csak a gyűlölet folyamatos körforgása. Benned felfedezhető a jó és rossz is tökéletes arányban oszlatod el. Talán számomra is van egy kis remény, de nem ígérek szivárványokat. Sőt, mi több nem ígérek én semmit. Egyszerűen tudom, hogy akarlak téged. Úgy, ahogy még egy férfit sem. – Tekintetét fürkészem, miközben a hátam a hideg falnak nyomódik. Ha más tette volna ugyanezt valószínűleg a halálos ítéletével kellene szembenéznie és folyamatosan egy céltábla villogna a hátán halála napjáig. Nem tudom, hogy mi olyan különleges benne, de muszáj lesz megfejtenem, mert nem tudom, hogy számomra van jó hatással vagy egyszerűen csak levedlem új bőrömet s magamra öltöm a régi, törékeny énemet.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 3:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Mázas monológja egy lomha pillanat erejéig bőröm alá oltotta igazát, de ahogy jöttek a szavak, fokozatosan elhidegültek ajkától. Önelégült vigyorba rándult szám - több mint somolygásba, sunyi mosolygásba, elhallgattam még, majd mikor úgy tűnt, végzett, kézfejére leheltem egy csókot, onnan felkarját ragadva fordítottam a helyzetünkön, a falhoz tuszkoltam, kezemet a törmelékes és besárgult falra nyomtam, nem engedve kibújót neki. - Te nem ezt gondolod, Ana. - Ingattam fejem, tekintetem az aszfaltra emelve. - Az előbb... - mutatóujjammal magam mögé mutogattam - mikor magadhoz tértél és rám zúdítottad meglátásod, szemléleted, érveid, saját igazságod... az őszinte volt! Ez nem az - húztam el számat lemondóan. - Mi ez a színjáték, Ana? Mit akarsz? - tekintetemet a földről felé igazítottam, szemeimet papírvékony résnyire húztam , mintha ebben a hunyorgásban kihámozhatnám tekintetéből a lényeget, a lényegét.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 12:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem adatik meg túlságosan gyakran a számomra az, hogy egy vámpírból táplálkozhassak. Mármint természetesen van rá lehetőségem, de még sosem éltem vele. Most azonban pontosan ez volt az, ami életet lehelt már-már haldokló végtagjaimba és lelkembe. Ismételten ajkait kutattam és immáron szenvedélyesen csókoltam. Azonban a pillanat meghittségét könnyedén összetörtem egy apró szófordulattal és megtört a közöttünk lévő, édes és tökéletesnek mondható összhang. A lelkem kicsit belesajdult, de elhatároztam, hogy nem adom fel. Sötét lelkemnek szüksége van egy kis fényre, amit ő most megadhat nekem. A sötétség bekebelezi a fényt, de előtte még eljátszadozik vele. Nekem pedig most ehhez a játékhoz van kedvem. S, hogy ez ténylegesen játék vagy sem azt az idő eldönti. Úgy érzem szükségem van rá. Soha nem függtem még senkitől most sem fogok. Legalábbis nem teljességében. Végre egy férfi, akiben valami igazán megfogott.
Még élek, Christian. Nem öltél meg és most csak ez számít. Itt hagyhattál volna kiszáradni és megaszalódni, de te másképpen döntöttél. – Két kezem arcának két oldalára simul és így kényszerítem, hogy a szemembe nézzen. – Megérdemeltem, amit kaptam. Elbántam veled pedig te a lelked egy darabját nyújtottad felém. Én azonban már nem szabadulok a sötétség bugyraiból. Képtelen vagyok normális érzelmeket produkálni. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy téged fosszalak meg tőlük vagy éppenséggel zúzzam őket porrá. – Kezeim óvatosan végigsimulnak az arcán, a vállán és végül a mellkasán pihennek meg.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 23, 2014 12:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Hálát adtam az égnek, hogy egyszeri felszólításra vette az adást, megadóan hajolt ütőeremre, és bár illanó hatásszünetet tartott - amivel rendesen rám hozta a frászt, végül húsomba eresztette fogait, fel kellett, hogy szisszenjek, majd kortyolni kezdett. Nem volt még példa ilyen-olyan életem során, hogy prédává váltam s belőlem fogyasztottak, nem adtam még ezidáig senkinek a lehetőséget, de pozitívan csalódtam. Feltételezem, hogy eltérő, ha az ember közben fél és sápítozik, de nyugodt és határozott mivoltomat csak egy éles szúrás, majd bizsergés, és egy jótét izgalom fogadta- szó sem árnyas érzetről. Megbíztam benne.
Ajka lassan engedett el, és most vált szembetűnővé a változás. Az iménti vérszegény, sápadt porcelán most visszanyerte erejét. Nyomott egy csókot a nyílt sebre - amiből még szivárgott a vörösség, majd nyomott egyet ajkamra is, hogy belemosolyogtam. "Az én hősöm" - májduzzasztó szavai lelohasztották mosolyom, és valami keserű ízt adtak csókjának. Leeresztettem karomból. Egy kósza tincset tűztem fültövébe. - Egy hős nem öl.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 22, 2014 10:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Minden egyes pillanat közelebb vitt a tudatvesztéshez, aminek a vége még az is lehet, hogy ez lesz az utolsó. Elég vicces lenne ezek után meghalni. Bár legalább elmondhatom azt, hogy egy igazán szívdöglesztő férfi karjai között haltam meg. Már nem igazán vagyok magamnál. Puszta foltokat látok és alig érzem a körülöttem lévő környezetet. A szellőt sem érzem. Ahogyan a napsütést sem, de egy sikátorba nem talál be túlságosan sok belőle. Olyan vagyok, mint egy marionett bábú. Úgy irányíthat, ahogy akar. Ki is használhatná a helyzetet, de azt hiszem az, aki ilyen élményre vágyik az egyszerűen vesz magának egy guminőt. Kétlem, hogy Christian ilyesmire utazna. A normális férfiak azt szeretik, ha a partnerük is aktív a játékban. De én még levegőt is alig bírok venni. Az erőm, amit annyira nagyra becsültem köddé vált és úgy érzem, hogy elsüllyedek a szégyenemben.
Fogalmam sincs, hogy mi történik. Ajkaim nyakának a bőrére tapadnak és egy jó darabig így is maradok, mert teljességgel be vagyok lassulva végül pedig gyengéden felsértem a bőrét és eleinte lassan, majd egyre mohóbban kezdem kortyolni a vérét és érzem, ahogy a testembe visszatér az erő és minden kivirágzik körülöttem. Járművek zajai, beszélgetések töredékei és, ami a legfontosabb, hogy jelen pillanatban Christian karjaiban pihenek. Nem akarok túlságosan sokat elvenni tőle csak éppen annyit, hogy erőre kaphassak. Mikor végeztem egy csókot lehelek a nyakán ejtett sebre, majd picit elhúzódom tőle csak annyira, hogy ajkaimat újra az övére tapaszthassam immáron sokkal szenvedélyesebben. – Az én hősöm. – Suttogom bele kuncogva a csókba. Ez egy olyan pillanat, ami nem rám vall, de ez a legkevesebb, hogy úgymond normálisan viselkedem vele azok után, hogy segített rajtam. Még akkor is, ha miatta kerültem eleve ebbe a helyzetbe.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 22, 2014 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ahogy a pillanat megtört, teste elszakadt tőlem. Készenlétben figyeltem minden mozdulatát, pislogni nem pislogtam, levegőt nem vettem, egyedül ingadozó testét mustráltam, homlokomat szarkalábak barázdálták. Fájt... talán leginkább az, hogy én vettem el tőle erejét, amire oly büszke lehet, az erő, ami megfogott benne... és az erő, ami kiemelte őt a szürkeségből, ami elérte, hogy életben maradjon... mert az mind ő volt, de én gyengévé tettem, törött kristályszemmé, ami már nem képes ragyogni a napnak. Szemem rajta rugózott, a remegő testen, a fehér bőrön, a pihegő ajkon. Mintha mondana valamit... Valami fontosat és értékeset, de nem ér el fülemig. Felsőteste meglódult, lába nem tudott korrigálni, utánakaptam. - Hoppá, hoppá, hoppá! - Tenyerem úgy marta csípőjét, mintha attól tartana, hogy szétfoszlik a hús, ha nem ügyel, és majd ölelheti a lelketlen, csörgő csontokat. Ana szeme csillogott, mintha láztól szenvedne, a talaj csak annyira fogta fel, hogy függőlegesben bírt maradni, de őszintén... ha nem tartom, elesik. Mérlegelnem kellett, gyorsan. Vadászatra időm sincs... volt két vaskos biztonsági őr a hotel szájában, de nem merem itt hagyni... Döntenem kellett, feltűrtem hát ingujjamat, és csuklómat szájához toltam. Ekkor azonban bekövetkezett a teljes legyengülés, az egy kezemben tartott lány bokája feladta a harcot, előre lendült. Nagy sóhaj kíséretében kaptam utána, és jobb ötlet híján karomba emeltem Anat, nyakamat oldalra biccentettem. - Ana, igyál!

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 22, 2014 12:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha bárki kérdőre vonna az események alakulásáért, akkor egyszerűen csak a súlyos vérveszteségre fogom és arra, hogy nem voltam tisztában a tetteivel. Mindig is utáltam, ha valaki uralkodni próbál felettem vagy az akaratom ellenére tesz velem valamit most mégis pont azért vonzott magához annyira, mert végre valaki fellépett az akaratom ellen és megmutatta, hogy milyen is egy igazi férfi. Egy normális férfit nem lehet olyan könnyedén megtörni. Többnyire soha nem végződik túlságosan jól egyik fél számára sem. Most pedig lassan közelítek hozzá és érintem össze az ajkainkat. Ahogy átkarol én gyengéden hozzásimulok. Jelenleg ő jelenti számomra a biztos támaszt. Úgy érzem bármelyik pillanatban összeeshetek. Gyengéden ismerkednek ajkaink kezeim a tarkóját simogatják és nem akarom elereszteni ezt a pillanatot, de végül lassan a fejemet a mellkasára hajtom. Karjaim lassan lehullnak nyakáról és a dereka köré fonom őket gyengéden, már amennyire tartani bírom. Teljes mértékben rá vagyok utalva. Megszólalni sem bírok. A szám teljesen száraz. Erőtlen vagyok, mint egy sérült kismadár, akinek segítségre van szüksége. Valószínűleg, ha nem lenne keze a derekamon, már régen összeestem volna és onnan már úgy kellett volna felmosni.
Kicsit elhúzódom tőle, hogy a szemeibe nézhessek és szavak nélkül is megérthesse mire is van szükségem. Vérre. Rengeteg vérre. Szólásra nyitnám a számat, de nem jön ki belőle hang. Mintha az összes erőm folyamatosan párologna a testemből és egyre inkább visszavedlenék a gyámoltalan kislányba, aki még emberként voltam. Talán a hatalom, az erő volt az, ami megváltoztatott, de ez már lényegtelen. Mert nem leszek újra a könnyedén eltiporható kislány. Csak most az egyszer.. Eldöntheti, hogy segít rajtam vagy itt hagy engem, hogy gondoskodjak magamról.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 21, 2014 11:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kérdőre vont és megvádolt. Számítottam arra, hogy az előbbi kirohanás követel még magának teret, tudniillik vaj volt a fülem mögött, nyilvánvaló volt, hogy nincs akkora váll, ami kivédhetné, így hát érveket gyűjtöttem, szabadkozó szavakat, bármit, hogy meggyőzhessem arról, az, ami az imént megállított, még mindig bennem él.
Mielőtt szóhoz jutottam, beszűkült látókörömbe Ana alakja trappolt be, önkéntelenül is tettem hátra néhány léptet, hátam a falat súrolta. Már ettől elült bizonyosságérzetem, szemöldököm az égbe szökött, tekintetem őt ostromolta, és megfejthetetlen tetteit. Megérintett, nem értettem, átkarolta nyakamat, nem értettem, közelebb húzott,és én nem értettem, majd ajkai finoman találkoztak enyéimmel.. akkor...akkor megértettem. Kezem lágyan simult derekára, hogy átölelhesse, szám féltőn csókolta sajátját. És ez történt. Elmaradt az üstdob, a tűzijáték,a tapsvihar. Ártatlan kietlenség ülepedett le, és ebbe a szélcsendbe ágyazódott be az a végtelen nyugalom, amiért - ha beszélhetek a hölgy nevében - mindketten áhítoztunk. Karomban tartottam Anat, mint törékeny portékát, s talán az is volt bizonyos értelemben. Gyenge volt, és aggodalmat szítóan erőtlen.
Hosszan csókoltam, de szinte alig. Nem voltam mohó, sem követelő, sem gyors. Bensőséges pillanat volt, amit az összhang irányított, nem pedig én. Főleg nem én.

[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 20, 2014 11:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bemocskolt engem. Eltiport, mint egy apró bogarat. Gyenge vagyok vele szemben ezzel tisztában voltam és vagyok is. Azonban talán jobb lett volna úgy meghalni, hogy egy sokkal erősebb lény végez velem, mint ezzel a legyőzhetetlen dühvel ébredni a bensőmben. Nem tudok tenni ellene semmit sem. Hogy miért nem? Teljes erőmben sem lenne nagyon esélyem ellene. Azonban most, hogy ennyire elintézett az erőm nem több, mint egy gyenge, törékeny, kis emberré, aki alig áll a lábain, de mégis küzdeni próbál azért, hogy talpon maradjon és megőrizhesse a maradék büszkeségét. Mert én most pontosan ezért küzdök. A büszkeségemért. Nem tudok harcolni, mert az erőm nem engedi. Gyenge vagyok.. Mondhatni a szél is könnyedén elfújhatna, de szavak hagyják el folyamatosan ajkaimat. Annyit beszélek, hogy már belezsibbad a nyelvem. Nem szokásom feleslegesen jártatni a számat, de most az érzelmeim megkívánták ezt a hegyi beszédet, aminek jutalma egy bugyuta viccelődés lett. Ha nem lenne túlságosan nehéz a számomra, most boldogan vállba veregetném magam, amiért ennyire ügyes voltam.
Mivel jobb ez az egész azt mondd el nekem? Esélyt adsz magadnak egy újabb körre? Csak ezúttal máshogyan szeretnéd? – A fejem oldalra döntöm és egy pillanatra sem eresztem a pillantását. Nem tudom, hogy mi ez az egész, de az, amit tett egyszerre süllyesztette el a szememben és növelte is. Ez az egész annyira nevetséges. Lassú léptekkel közelítettem felé, míg a háta el nem érte a falat. Kezeim végigsimítottak a mellkasán, majd a tarkóján összekulcsoltam az ujjaimat. Lábujjhegyre pipiskedek és kicsit közelebb is húzom magamhoz, hogy ajkai az enyéimet érinthessék. Nem vadul, hanem gyengéden és finoman. Szinte alig érintik egymást.




[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 20, 2014 8:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Percek árába került, mire kiharcolta eszméletét; arca feltöltődött pigmenttel, teste energiával. Amint a parázs belekóstolt a levegőbe, dühös lángnyelvek uralták a teret, csapongtak és nyeldestek. Dúvad módjára támadt rám, szórta indulatait, fékezhetetlen mocskoló szavait. Arcomra árnyékot vetett a monumentális építmény oromzata, csupán hangom hallatszott, hahotázó hangom. Megdörgöltem arcom. - Ne haragudj... - Két kezemet mellem felé fogtam. - Azon gondolkodtam, hogy ha tudom előre, hogy ennyit fogsz beszélni, talán inkább megöllek ... - Éreztem, ahogy lyukat éget a hasamba és kést váj a hátamba, de tehetetlenül nevettem és nevettem, kényszeresen és ösztönösen, holott tudtam, a lehető legrosszabb pillanatot ragadtam meg a mókázáshoz és az eszközömben is volt kifogásolni való. Szemeimből folyt a könny, hangom pedig el-elcsuklott a nagy igyekezetben, végül csak sikerült leküzdenem az ingert.
Előbuktam a rám vetett árnyból, s talán ekkor láthatta először vérmaszk mögé bújt arcomat, melynek minden vonása kemény és rezzenéstelen volt. - Ana, tettem, amit tettem... - Nem hangzik egy bocsánatkérésnek... - De... azért törtem ki a nyakad, hogy megmentselek, megmentselek magamtól. Láttad rajtam az idegállapotomat, és mindketten bizton állíthatjuk, hogy nincs még egy vámpír a földön, aki olyan állapotban elállt volna a vacsorától. De megtettem... és... nem tudom miért. - Elkaptam tekintetét, és álltam.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 17, 2014 8:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az erőm minden egyes pillanatban csökkent. Könnyedén megölhet, hiszen nem tudok ellene küzdeni. Nem hiszem el, hogy azért ér véget az életem, mert nem mentem el oda, ahova egy férfi akart. Úgy akarta, hogy megjelenjek, mintha valami tárgy lennék, amit bizonyos időre ki lehet bérelni. Még esélyt sem adott arra, hogy azt mondjam, hogy nem, de mégis én vagyok az, aki hatalmas hibát követet el. Nekem kellene bűntudatot éreznem azért, mert ennyire szétesett miattam. Ennyire megviselte a hiányom és az, hogy nem bukkantam fel ott, ahol kellett volna. Pedig elgondolkoztam rajta és ezt nem sok férfi mondhatja el. Hogy egyáltalán gondolkoztam az ajánlatán. De mindegy. Most már minden teljesen mindegy. Az erőm elkopott a sötétség pedig magába fogadott. Azt hittem nem lesz hova visszatérni. Hogy a sötétség örökre magába fogadott vagy talán nemsokára a saját testemet fogom vizslatni alig pár méterre tőle és eggyé válva a levegővel. De nem így történt. Idővel visszataláltam oda, ahova tartozom. A nyakam sajgott és kezemmel óvatosan simogatni kezdtem a fájdalom csökkentésének érdekében. A szemeimet óvatosan nyitottam ki és, mikor megláttam őt alig pár méterrel arrébb tőlem a düh kezdett erőt pumpálni a végtagjaimba. Nagy nehezen a falnak támaszkodva talpra álltam. De még mindig nem voltam teljes erőmben. Ahhoz szükségem van egy újabb áldozatra, akinek a vérét vehetem. Jelenleg olyan gyenge és törékeny vagyok, mint egy szimpla halandó. – Egy rohadék vagy, Christian. Egy igazi, hatalmas nagy rohadék. Kiakadsz azért, mert nem mentem el valahova, ahova parancsoltad? Az eszedbe sem jutott, hogy nemet is mondhatok a dologra? Gondolkoztam rajta, hogy elmegyek. Végül azonban a nem mellett döntöttem és azt hiszem pontosan így mutattad ki a fogad fehérjét. Ha úgy vesszük szó szoros értelmében. Tudod mit? Egyáltalán nem bánom, hogy nem mentem el, mert így legalább megtudhattam, hogy mennyire elcseszett elmével rendelkezel. Azon az estén, mikor először találkoztunk nem voltunk igazán ellenségek, de azt hiszem nem mondok semmi újdonságot azzal, hogy most hivatalosan is erre a státuszra változtattad a kapcsolatunkat. Pedig mi ketten annyi mindent tehetünk volna meg, de azt hiszem félreismertelek. Ha egy nő nem úgy ugrik, ahogy csettintesz, akkor így kiborulsz. Hát sajnálom minden egyes személyt, aki veled találkozik. – Nem igazán tudom, hogy mi beszélt belőlem. Soha nem szoktam ennyire belemenni a dolgokba. Ez a monológ egyáltalán nem vall rám. Sokkal inkább szűkszavúnak mondanám magam, aki apró, kis mondatokkal szúr, ahova a legjobban fáj. De most dőltek belőlem a szavak az akaratom ellenére. Csalódott voltam. Úgy éreztem, hogy benne tökéletesen megtaláltam a partnert arra, amire szomjazom. Hogy ne érezzem magam elnyomottnak. De az előbb, ahogy véremet vette és nyakam törte minden tiszteletemet elveszítette.  



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 17, 2014 7:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Rogyott a térde. Egészen szerényen engedett a szalag, csak finoman esett meg tartása, de ebbe a szerény mozdulatba beleszédültem. Fémes író lepte számat, torkomon perisztaltika vitte a meleg táplálékot tova, megfeküdt gyomromban, és dölyfösen hánykolódott. Akarom én ezt? A fenébe is! Akarom, hogy szenvedjen. Akarom mindennél jobban. Különben honnan lenne ez az izzó őserő, ami kulcscsontját préseli? Honnan lenne az az elborult tekintet, amely övét övezi? De az övé már csak hamis ármány, elillanó élet. Szemhéjai alábuktak, pulzusa lejtőt vett, rohamosan fogyott belőle a szufla, de a talp még tartotta a testet.
Megrögzötten csapoltam tovább, mintha nem is én tartottam volna a stafétabotot, valaki más, valaki idegen, merthogy rajtam felülkerekedett a nyomasztó ijedelem. Egy pillanatnyi kattanás, egy másodperc öntudat, kezem átfogta a fejet, és tekert egyet rajta. Kifutott a maradék erő is Anából, majd önkívületlenül terült el a földön. Megkönnyebbülés, ezt tudtam kivenni a holtsápadt arcból.
Bennem még mindig túltengett a bosszúvágy, a riadalom és a vérszomj. A falhoz csaptam magam, hogy öklömmel a vakolatot kezdjem szapulni. A vér szivárgott, vörös pecsétet hagyva az épület hátoldalán. Lassan kezemet fejem váltotta, az festett picassói alkotást egy elárvult és érintetlen felületre. Végül feladtam az önemésztést, átfordultam, lekuporodtam a földre, és onnan gubbasztva figyeltem a lassan életre kapó lányt. A kulcsszó, él.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 10, 2014 12:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem érzek bűntudatot azért, mert nem bukkantam fel. Nem voltam köteles megjelenni. Attól még, hogy ő eldönti, mikor szeretne velem találkozni nem jelenti azt, hogy ez a találkozó létre is fog jönni. Főleg, mivel nem ígértem meg neki, hogy igen ott leszek. Igazából a válaszomat sem várta meg, amit csak annak tudok be, hogy nem bírt volna még egy percet velem együtt tölteni anélkül, hogy visszafogta volna magát. Megértem én ezt mind, de neki is meg kell értenie azt, hogy nem ígértem semmit így végül is nem is igazán vonhat kérdőre. Azt hiszem legalábbis. Biztos, hogy nem lesz túlságosan boldog, mert mégis ki lenne boldog azok után, hogy pofára ejtették? Kíváncsi lennék, hogy mégis meddig várt rám. Az sokat elmondana a szándékairól, de azt hiszem ezt most már soha nem fogom megtudni.
Áldozatom könnyedén terül el a földön. Teljesen élettelenül. Szomorúan tapasztalom, hogy nincs már benne egy csepp vér sem. Pedig annyira igazán finom volt, hogy sajnálom a tényt, hogy nincs belőle még kettő minimum. Nő vagyok vigyáznom kell az alakomra, de néha megengedhetek egy kis pluszt, nem? Bár valószínűleg három embertől már annyira tele lennék, hogy attól kellene félnem, hogy kidurranok.
Aztán megjelent ő. Próbáltam úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, hátha ismét képes vagyok hatni rá, de tudtam, hogy ezúttal nem fogom megúszni a dolgot. Párszor felütötte a fejemben magát egy nem túl kedves gondolat arról, hogy miképpen fogunk újra találkozni. Kifakadását egyszerű, rezzenéstelen arccal hallgatom végig. Mosolyoghatnék, de nem teszem. Nem vágom magam alatt még jobban a fát. Ennyire ostoba még én magam sem vagyok. Tekintete őrült dühről árulkodott és be kell vallanom sikerült egy kis félelmet ébresztenie lelkemben. Aztán szemfoga hamarosan belém fúródott és mohon kortyolta a vérem. Kapálózni kezdtem és ütöttem a mellkasát amennyire csak bírtam. – Christian hagyd abba.. Chris hagyd abba a francba is.. – Nem akarok könyörögni neki. Nem akarok gyáván meghalni, de ebben a pillanatban jöttem rá, hogy mennyire fontos az életem a számomra. Az erőm pedig minden egyes pillanattal fogyott és egyre erőtlenebbül küzdöttem a szabadulásomért.



[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Inactive
Long time no see me



Christian Coulson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 07, 2014 3:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana+ Christian

You did this, not me.

[You must be registered and logged in to see this image.]


Egy hete volt már, hogy elmentem a bárba. Kicsíptem magam, ahogy a helyzet megkövetelte: magamra öltöttem a legszebb öltönyömet, magamhoz vettem üveglapos zsebórámat, hátranyaltam rövidre szabott frizurámat, megborotváltam arcszeszes államat. Jól néztem ki.  
A színes reflektorfényben úszó terem pangott, csak néhány begyes alak lógatta lábát csinos kísérője mellett. A pincér készségesen vezetett asztalomhoz, ahol... nagy meglepetésemre záróráig tartózkodtam, egyedül. A pincér lóbálta tenyerét, felszólított a távozásra. - Csak öt percet kérek, csak ötöt! - szóltam negyedjére, de a pincér már ingerült volt. - Uram, be kell zárnunk, értse meg... - Kicsordult a pohár. Kezem kapott a vázához, és megmártotta az alany szívében. - Jó, megyek ... - morogtam halkan, és elhagytam a helyszínt.
Eltelt egy hét, amit mással sem töltöttem, mint gondolataimmal. Nem hiszem, hogy érne annyit egy nő, amennyit én rááldozok, de a fejem csak vele zsongott. Anával. Levegőzni készültem, és vacsorázni. Nem vágytam társaságra, de amint befordultam a közeli sikátorba, láttam, hogy erről le kell mondanom. Az összes eddigi feszültségem felszínre törni látszott, én pedig már semmi önmegtartóztatást nem mutattam.
- Ana - pihegtem elképedve, lábam gyökeret vert. - Ana... Te... Megöllek - kacagtam fel idegesen, majd torkának ugrottam. Csak szorítottam, és bőszen köptem a szavakat. - Hol voltál múlt héten? Mi a búbánatért nem jöttél el, Ana, hm? - Megőrültem volna? Hangomból egyértelműen ez jön le. - Vártalak! És nem... Harmadjára is volt képed nemet mondani! Harmadjára, Ana! Sem férfi, sem nő nem kap tőlem ennyi esélyt. A saját szabályaid szerint akarsz élni, de kiforgatod az enyéimet. Harcoltam veled, más szórakozásra vágytál, megadtam volna neked! Megadtam volna, de nem... Elfogadtam, hogy máshogy akarod, hát... Ne mondd, hogy nem nyaltam ki a feneked! A kurva életbe, Ana!  - csaptam a falba, közvetlen vállgödre felett. - Én... megfogadtam... mindenre, ami szent, hogy megöllek... hogy legközelebb megöllek, és tudod, Ana, ez itt a legközelebb - Szám hatalmasra nyitódott, fogaim büszkén tépték fel húsát, mohón nyeltem vérét. Édes.
 


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
❇ nobody
† Kedvenc dal :
high hopes
† Tartózkodási hely :
❇ mostly nola
† Hobbi & foglalkozás :
❇ sorry, what?
† Humor :
❇ black as my soul



Anastasia Steele ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 07, 2014 1:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Ana & Christian

Sorry, I'm not sorry

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudom, hogy mit kért vagyis parancsolt Christian. Találkoznom kellett volna én pedig úgy döntöttem, hogy nem megyek el. Eleinte csak meg akartam váratni. De az utolsó pillanatban meggondoltam magam és inkább egy forró fürdőt vettem helyette. Ellazították az izmaimat és azt a kikapcsolódást nyújtották a számomra, amire éppen szükségem volt. A gondolataim közelébe sem engedtem, Christian-t. Így is eléggé kihúztam nála már a gyufát, de most még a tüzet, amit szítottam egy kicsit meglocsolgattam a benzinnel, hogy biztosra menjek. Egyáltalán nem az a célom, hogy felidegesítem. Bár tudom ez lesz a vége. Őszintén kíváncsian várom a következő találkozásunkat. Inkább legyen egyszerű véletlen, mint általa megparancsolt időpont. Rájöhetett volna már, hogy nem az a nő vagyok, aki azt teszi, amit egy férfi kér. Legyen szó bármiről. Jobban szeretem, ha az én akaratom előtt hajlanak meg és nem pedig fordítva.
Miközben sétálok rájövök, hogy éhes vagyok. Nem is szórakozom túlságosan sokáig az első szembejövő srácot becsalogatom az egyik sikátorba, ahol szinte rögtön a nyakába mélyesztem a szemfogaimat és a vérének mámorító ízében úszom. Rettenetesen finom a vére, mintha valami különlegesség lenne.. Egyszerűen nem tudok leállni. Bármennyire is szerettem volna az utolsó cseppig kiittam a vérét. A legrosszabb az egészben, hogy úgy érzem magam, mint valami függő, mert csak az van a fejemben, hogy én még többet akarok ebből. De ez az egész köddé válik, amint ismételten az a bizonyos ismerős illat csapja meg az orromat.. Ha eddig nem voltam bajban most már biztosan. –  Christian.. Mindig öröm látni téged. – Fordultam felé vigyorral az arcomon és lenyaltam a szám sarkából a vért.


[You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 5:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hotel melletti sikátor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Staunton - Mystic Falls melletti kisváros

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-