A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Lucy lakása


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 03, 2013 5:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Állítása szerint már megedződött mellettem.. hát, ebben nem is kételkedem. Világéletemben makacs voltam, mint az öszvér.. és ezen ha akart, se tudott volna változtatni! Jobban is tette, hogy elfogadott így ilyennek amilyen vagyok.. ahelyett, hogy változásokat akart volna elérni rajtam. Mert.. ha nagyon akarja.. talán még ember koromban össze is jöhetett volna az neki.. de mára már senki nem képes uralkodni felettem. Nem, azt az egyet nem hagyom!  Majd akaratlanul is mosolyra görbült az arcom, mikor tiltakozni kezdett, hogy neki nincs is gyerekes arca.. sőt, még meg is villantotta ijesztő szemfogait, hagyta elváltozni az arcát. Persze, mindezzel csak annyit ért el nálam, hogy felnevessek. - Szerintem meg igenis az van.. - kacsintok Rá pajzánul, majd magától értetődő természetességgel rázom meg a fejemet. - És nem, egyáltalán nem rajongok a vérszomjas énedért.. hisz tudod.. olyankor mindig felszakítódnak bennem a múltbéli sebek.. - tettem hozzá a kelleténél jóval őszintébben, hogy láthassa, mindazok ellenére amit csinálunk, én nem felejtek. Az egy dolog, hogy szeretem.. és hiába próbálnék változtatni az iránta táplált érzéseimen, nem menne. De a múltat még így sem vagyok képes elfelejteni. Megbocsájtok, de nem felejtek..
Aztán figyelmesen hallgatni kezdtem a vallomását.., közben minden egyes érintésébe beleborzongtam. Kiforrott nő.. hangzottak a szavak abból a kívánatos szájából. Alig voltam képes felfogni mindezek jelentését, hisz nem elég, hogy ilyeneket mondott, de még az érintésével is teljesen feltüzelt engem.. Egyre jobban gyülemlett fel a vágy a testemben. - Tudtam én, hogy szereted mikor szembeszállok veled.. - vigyorogtam büszkén, hisz mindig is szerettem játszani a tűzzel. Igaz, olykor sikeresen meg is égettem magamat.. dehát veszély nélkül az élet egy idő után túl unalmassá válna. Bár, mikor újra visszatért az emberkori sérelmemre.. hogy állítása szerint kis híján megölt engem.. akaratlanul is felnyögtem a fájdalmas emlék miatt. Miért kell neki ezt folyton emlegetnie? Emiatt is történhetett, hogy amikor az ajkaimra hajolt én nem tudtam megadni neki, amit akart.. - Miért kellett ezt felemlegetned? - szólaltam meg nagyon halkan.. többre nem futotta.
- Csak tudom - mondtam aztán valamivel később és igazam is volt. - Na látod.. a szőkék nem neked valóak - tettem még hozzá gonoszul, majd viszonozva neki a kölcsönt, amit adott.. vágytól túlfűtve indítottam el egyik kezemet a nadrágja felé.., majd nyúltam be a farmer alá, hogy a kezem közé kaparinthassam a legnagyobb becsben tartott pontját.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 28, 2013 9:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Érdeklődve, szemöldökömet felvonva vártam, hogy mit fog mondani, mit szeret bennem. Vagy inkább mit nem szeret bennem?! Hmm.. Olyan listája biztosan van, csak engem hidegen hagy. Szándékosan húzta az időt, nem is tudom miért, hiszen mindketten ismertük a másik érzéseit, meg azt is, hogy én csak az ő társaságában viselkedek így.
- Drágám... - súgtam neki rekedten. - Megedződtem már melletted.. - kacsintottam rá. - És kikérem magamnak.. - szegtem fel a fejemet. - Nincs gyerekes arcom.. - simítottam végig államat, majd hogy ezt bizonyítsam, hagytam arcomat elváltozni, fogaimat pedig előbújni, majd nyelvemmel végig is nyaltam rajtuk. - Így jobban tetszik? - hajoltam nyaka felé, mintha vérét akarnám venni, de közben csípőjét szorosan az enyémnek húztam, hogy érezze, milyen hatással van rám. De kizökkentett a kérdése, és furcsállva néztem fel rá. Az arcába, a szemeibe. Hogy én mit szeretek Benne? Konkrétan ezen még sosem gondolkoztam el, így hosszú hajába túrva kémleltem végig Őt, ahogy ott ült az ölemben, a válaszra várva. De becéző szavainak nem is tudtam volna ellentmondani.. Ilyenkor tényleg olyan, mint egy kiscica..
- Szóval vallomást akarsz? - morogtam kissé. Ám legyen.. - Mikor megismertelek.. A kislányos bájt és a lelked mélyén megbúvó tüzet szerettem benned.. - emlékeztem vissza. - Most.. Kiforrott nő vagy.. - húztam végig az ujjamat halántékától, álla vonalát majd nyakának ívét követve mellkasán, a mellei között egészen a köldökéig. - A makacsságodat mindenképp.. Hogy szembe mersz szállni velem.. Ugyanakkor tartasz is tőlem.. Bölcs dolog. Az illatodat.. - szagoltam a nyakába. - Hisz csoda, hogy nem öltelek meg emberkorodban, annyira finom vagy.. - húztam végig a nyelvemet ütőerén. - És az sem utolsó, hogy olyan kívánatos a tested, mint senki másé.. - fújtam rá meredező mellbimbóira, aztán elégedett vigyorral hajoltam ajkaihoz, hogy megkapjam, ami jár nekem.
- Honnan tudod? - szakadtam el tőle ismét. - Bár.. Igazad van.. - húztam el a számat. - A szőkéket nem szeretem.. - túrtam vigyorogva sötét hajába, és hogy még jobban feltüzeljem, ujjaimat lába közé vezettem, hogy végigsimíthassak rajta, a vékony anyagon keresztül.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 21, 2013 4:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Csak mosolyogtam, mint a vadalma, amikor elismételte amit mondtam..
- Igeen - súgtam szenvedélyesen a fülébe, majd apró sóhaj hagyta el az ajkamat, mikor a melltartóm a kezébe került.. Ez a férfi megőrjít.. Most komolyan azt várja el tőlem, hogy elmondjam szóról szóra.., hogy mit is szeretek Benne? Na jó, ha ennyire akarja.. hát legyen. Miközben ujjaimmal továbbra is a hajával játszadoztam, pimaszul az alsó ajkamba haraptam, mielőtt még beszélni kezdtem volna. - Hm.. fogós kérdés.. - húztam az agyát, miközben erősebben kezdtem el húzni a haját. - De ha tudni akarod.. akkor elmondom.. - néztem a szemébe, immáron saját vágyaimtól túlfűtve.. - Előszöris.. ezt a gyerekes pofidat.., - simítottam végig az arcocskáján -, továbbá a birtoklási vágyadat, főleg ha rajtam éled ki eme szenvedélyedet -, kotyogtam ki sunyin égnek emelve közben a szemeimet -, .. és végül de csöppet sem utolsó sorban, az sem mellőzendő, hogy még bírod, ahogy folyton feszegetem a határaidat.. és nem untál rá eme furcsa hobbimra - kuncogtam fel, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy szavaim igazságértékét még egy csókkal is bizonyíthassam. Ó, Wyett Prescott.. ha tudnád, hogy mennyire szeretlek..! Vagyis hiszen már tudod is.. hiszen most az előbb vallottam színt előtted. Aztán eszembe jutott egy príma kis ötlet, egy kérdés, amit muszáj volt feltennem Neki.. - És Te, mondd csak Kicsim, mit szeretsz Te Énbennem? - fordítottam meg a kérdését.. hisz én már válaszoltam neki. Most rajta volt a sor, hogy elmondja.
Hm.. az Én vérszívó férjecském idegesíteni próbált.. és féltékennyé tenni, valami szőke libára.. - Na ne mondd.. - emelem meg a szemödökeimet. - Kötve hiszem, mert csak füllentettél.. - súgtam ekkor a nyakába, miközben lassú, körkörös mozdulatokat tettem a nyelvemmel a nyaka körül.. ezzel kergetve Őt az őrületbe.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 19, 2013 8:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Jajj Lucy.. Néha nem értelek téged.. Nőből vagy.. Neked semmi sem jó..
- Szereted, ha mohó vagyok.. - szögeztem le és ügyesen lepattintottam róla azt a falatnyi melltartót, amiben az előbb még előttem szambázott, irdatlanul felcsigázva vele. Bár nem volt meglepetés amit rejtegetett alatta, hiszen testének minden egyes pontját ismertem már. - És még mit szeretsz Bennem? - villantottam felé féloldalas vigyort, ahogy hajammal játszott. - Mondjad csak Édesem, hallgatlak.. - tartottam szorosan, szemeimet pedig az övéibe fúrtam, hogy valóban mondja.
- Mikor érdekelt engem, ha valami kiment a divatból? - forgattam a szemeimet. Ha én valamit akarok, azt úgyis megszervez, ezt már tudja rólam. Nem mintha komolyan gondoltam volna ezt a rabszolgásdit.
- Úgy, hogy nem cseréllek le.. - kacsintottam rá. - Pedig volna egy csinos szőke, aki minden kívánságomat lesné, és úgy dorombolna nekem, mint egy kismacska.. - villantottam rá a tekintetemet. Voltaképpen nem volt kilátásban más nőszemély, csak a reakciójára voltam kíváncsi. De az még forró csókja miatt váratott magára... Hmm.. Kiscica.. Megkarmolsz?
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 10:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Elmosolyodtam a kérdése hallatán.. Mintha adna okot bármi csekély kis panaszra is.. Természetesen tudja Ő azt jól, hogy az előbb csak poénkodtam. Ismer, mint a tenyerét. Sőt, én még annál is jobban kiismertem már Őt.
- Háát, most mit mondjak? - mosolyogtam el magam, közben hajába túrva, majd eljátszadozva pár tincsével, mint egy kislány. - Néha túlságosan is mohó vagy.. bár, talán pontosan ezt is szeretem benned annyira! - haraptam ravaszul az alsó ajkamba. Na ezt nevezik úgy, hogy beszélgetni a semmiről.. Mondjuk ez az állapot még mindig jobb a veszekedésnél.. Kívéve amikor muszáj.
- Tudod, azok az idők már lejártak, mikor az emberek rabszolgákat tartottak az otthonukban - nevettem fel játékosan a megjegyzésére. A vérbankos megjegyzésére meg inkább nem mondtam semmit. Az túlságosan is mélyen érintett engem..
- Hogyhogy megtartasz? - emelem fel ekkor szépen ívelt szemöldökeimet kérdően nézve Rá. - Vicces vagy - nevettem aztán el magam, majd ajkai után kaptam, hogy szenvedélyes csókcsatába elegyedhessek vele.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 12, 2013 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Eddig nem emlékszem, hogy panaszkodtál volna rá.. Rám sem, meg az étvágyamra sem.. - húztam össze a szemöldökömet. - Talán akad valami mondanivalód? - kérdeztem nemtörődöm módon, hisz tudtam, hogy erre a kérdésre csakis két válasz létezik.. ÉS az egyiket biztosan nem fogom komolyan venni, elvégre még sosem volt rám panasz..
- Különben is.. Épp elég, ha én örülök a rabszolgáimnak.. Azért szolgák, hogy azt tegyék, amit akarok.. Nekik nem kell örülniük.. Csak tenni, amit mondok és slussz.. - vigyorodtam el, ahogy rávillantottam a tekintetemet. - Egyébként egy saját, önálló vérbank nem olyan rossz ötlet... - simítottam végig a gerince mentén, míg a fenekéig nem értem és jólesően bele nem markoltam. - Azt hiszem megtartalak, kis Vadmacskám.. - sziszegtem, ahogy végigszántotta körmeivel a hátamat, én pedig.. Éhes vadként csaptam le ajkaira, hogy fogaimmal most azt tépjem, illatos bőre helyett.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 10, 2013 8:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Egészséges étvány? - nevettem fel hirtelen a szóhasználata hallatán. - Mondd, nem vagy te véletlenül terhes..? Mert az átlagosnál egy kicsikét nagyobb az étvágyat - kuncogtam, akár egy kislány. Mindig is imádtam őt bosszantani.. Már a legelejétől fogva.. csak akkor még nem tudtam, hogy olykor mekkora egy 'szörnyeteggé' is változik át a fincsi véremnek köszönhetően. Na mindegy, most nem akarom ezzel terhelni az agyamat, nem éri meg emiatt elrontanom a saját kedvemet. Aztán teljesen meglepődtem a reakciója láttán, mikoris karomnál fogva pedített át a kanapén, úgyhogy  egyenesen az ölébe zuhanjak.. - Héé! -néztem rá kissé felháborodva, bár csöppet sem neheszteltem rá emiatt. Aztán felhorkantam a későbbi megjegyzése hallatán. - Boldog..? Na ne mondd.. Nem hiszem, hogy bárki is örülne annak, ha úgy szöktetnék őket, mint a rabszolgákat, vagy vérbankoknak használnák őket - jegyeztem meg szúrósan, majd akaratlanul is felnevettem.
- Hm.. na látod - mondtam vigyorogva, mikor bevallotta, hogy szereti, mikor ellenkezek vele. - Tudom, én hogy mi kell neked - tettem hozzá a kelleténél jóval magabiztosabban, és mikor a nyakamhoz hajolt és harapdálni kezdte azt a  fogaival, kezeim hirtetelen a hátára simultak, azon belül is a pólója alá, hogy vágytól túlfűtve simíthassam, illetve karmolhassak bele.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 09, 2013 10:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Perverz?! Én? Ugyan dehogy... - vigyorodtam el féloldalasan. - Csak egy férfi, egészséges étvággyal.. - kacsintottam volna rá, ha szemben lett volna velem, így csak jobban a hajába markoltam.
Miért nem okoz meglepetést, hogy ismét vesződnöm kell vele?! De ami fontosabb, csalódást sem. Így kénytelen vagyok a sajátos eszközeimhez folyamodni.
Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a nyakamat tüntesse ki a figyelmével, én pedig maradéktalanul éltem is a lehetőséggel, hogy a kedvező alkalomban karja után kapva egyetlen rántással penderítsem a kanapé támláján át egyenesen az ölembe. - Mondtam már, hogy mindig az van, amit én akarok? - vontam fel elégedett vigyorral a szemöldökömet. - Az élet nem unalmas lenne.. Dehogy.. Felhőtlenül boldog lenne.. - csináltam úgy, mint akinek hányingere van a dologtól. - Szeretem, mikor ellent mondasz nekem.. Kihívás. De egy határon túl már csak szimplán hülyeség.. - tapadtam most én a nyakára, hogy fogaimmal csipkedhessem a finom bőrét.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 01, 2013 4:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Hm.. kicsi Perverzem - vigyorogtam rá kacéran, mint aki ennél jobban már nem is szórakozhatna. Nem is gondoltam volna, hogy a jelenlegi témák után.. khm eljutunk majd erre a pontra is. Dehát.. nem is tehetnénk mást, hiszen íratlan törvény, hogy a veszekedés utáni szex mindig a legjobb.
Majd felnevettem, mikor azt kezdte el ecsetelni, hogy mennyire nem volna rossz ötlet beszereznie egy rabszolgát.. Hát igen.. még csak pont az hiányzik neki. Bár, még mindig jobb ha azt szöktetni, minthogy engem csesztessen. Persze tudtam, hogy nem gondolta komolyan.. vagy mégis?! Ó, drága Wyettem..
- Mondtam már, hogy mennyire imádok ellenkezni veled? - búgtam inkább makacsul a nyakába, mint akinek esze ágában sincs azt tenni, amit mond. Majd kezeim előre tévedtek a felsőtestére, miközben ajkaimmal tovább csókolgattam és szívogattam a nyakát. - Unalmas is lenne az élet, ha mindenki azt tenné, amit mondasz.. Nem gondolod? - súgtam a nyakába, két szívás között.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 27, 2013 10:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Igen... Nagyjából minden jól áll neki. Néhány kivétel azonban mégis akad, főleg ha annyira mozgatja már a fantáziámat, mint az a kis fehérneműje, amiben előttem parádézik..
- Ez példának okáért jobban mutatna a földön.. - hümmögtem, mint akit elborzaszt a látvány, hogy még mindig rajta van, ami nagyjából fedi is a valóságot. Különben is, ha nem akasztott volna ki, valószínűleg már régen gyűrnénk a lepedőt, vagy egymást.. Vagy mindkettőt.
- Édesem... - villantottam rá a szemeimet. - Van itt más is, amit megfoghatsz.. - nevettem fel mély, rekedtes hangomon és kissé lefelé vettem a pillantásomat. - Egy szóval sem mondtam, hogy a rabszolgám vagy.. - tiltakoztam azonnal. - Bár, most, hogy mondod, talán nem is lenne olyan rossz ötlet beszerezni egyet, ha már te nem fogadsz nekem szót... - forgattam a szemeimet. - Hová lesz így a tekintélyem? - tettem fel nagyot sóhajtva a költői kérdést. Lucy valószínűleg tudta jól, hogy az van, amit én akarok.. Ha tetszik, ha nem, be fog hódolni nekem és az akaratomnak. De csak tovább játszadozik velem, mint macska az egérrel, pedig jól tudja, hogy itt én vagyok a vadász és nem fordítva. Hiába, mindig is szeretett játszani a tűzzel, pedig sokszor megégette magát.
Arra nem számítottam, hogy ismét ellenkezni fog. Pontosabban számítottam rá, hisz mellette mindig ezzel találom szemben magamat, de azt hittem az előző szóváltásunk meghozta az eszét. Hát tévedtem.. Ehelyett a hátam mögé sétált, mint és mint egy kis vadmacska, kezdte csókolgatni és szívogatni a nyakamat. Ha nem?!
- A másik verzió nem fog annyira tetszeni... - súgtam a fülébe sötéten, miközben a hajába markoltam. Az, amit jelenleg tervezek vele... Édesem, gyere csak ide..
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 20, 2013 12:01 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Látszott rajta, hogy majd kicsattan örömében, annyira felderült, mikor megadtam magam. Ha ettől jobb neki.. Ráérek később is veszekedni vele, időnk, mint a tenger annyi van.
- Dehogyisnem, nekem minden jól áll! És ezt te tudod is jól - tiltakoztam ismét, próbálva komoly maradni, dehát akaratlanul is előtört belőlem a kuncogás. Annyit veszekedünk már, hogy azt már én is meguntam.
Következő javaslata hallatán aztán felnevettem. Ez aztán a perverz ficsúr.. dehát mi másért is szerethettem volna belé, ha nem éppen emiatt? Vagyis pontosítva, ez is közrejátszott. - Hm, nem is tudom, melyik lenne tartósabb - kacsintottam rá egy pajzán mosoly kíséretében. - A kézfogás olyan ódivatú - húztam el a számat, mintha annyira de annyira nem lenne ínyemre.
Aztán ismét felnevettem, a ténymegállapítása meg a követelőzései hallatán.
- A feleséged vagyok és nem a rabszolgád - javítottam ki őt, - most először ismerve el, hogy az vagyok -, közben értésére is hozva, hogy mennyire nincs igaza. Majd elgondolkodtam, hogy van-e kedvem most az ölébe ülni.. hm, van? - És ha nem? - húztam inkább az agyát, ahelyett hogy szó nélkül lecsücsülnék az ölébe. És ahelyett, hogy azt tettem volna, én ügyesen megkerültem a kanapét, majd megálltam Wyett háta mögött, közben közelebb hajolva a nyakához.. és apró puszikat leheltem az említett bőrfelületre. Na erre mit lépsz, imádott Wyettkém?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 19, 2013 11:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hmm.. Hatalmas vigyor terítette be a képemet, ahogy eljutott a tudatomig, hogy ezt a csatát bizony én nyertem. Bár nem is kellett volna mást várnom, elérem amit akarok.
- Ne fenyegetőzz, édesem.. Nem áll jól neked.. - kacsintottam rá megenyhülten. Már nem éreztem dühöt, valami mást sokkal inkább.. - Kezet is szeretnél fogni az alku megpecsételésére, vagy akadnak más elképzeléseid? - jelent meg perverz mosoly az ajkaimon és végigmértem a testét. Az a fránya fehérnemű... Terveim szerint hamarosan már nem lesz útban..
- Meglátjuk... - bólintottam. Utóbbi nyilván patthelyzet volt, de most ezzel sem foglalkoztam. Nem fog ő akadékoskodni, nincs okom bántani a gyerekét. Most még...
- Egyébiránt... - kezdtem bele vigyorogva a mondatban. - A feleségem vagy.. - szögeztem le felpillantva a szemeibe, bár nehezemre esett, mikor bámulhattam volna a testét is... - Szeretném, ha ehhez tartanád magad... - utaltam az előző estére, mikor vadidegenek előtt riszálta magát. Nem szerettem, ha más is a közelébe férkőzik, vagy csak kevesebb ruhában látja, mint kellene. - És most, gyere ide... - ütögettem meg a combomat, hogy üljön az ölembe.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 12, 2013 5:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hirtelen felhorkantottam, mikor nagy ártatlanul bejelentette, hogy neki biza nincsen semmi titka előttem. Sőt, úgy mondta, mintha meg is sértődött volna, már a feltételezéstől, hogy azt merem állítani róla, hogy hazudik. Hiába próbálkozol a színészkedéssel, Wyett! Mert csúnya kudarcot vallasz! Nem vagy Te olyan jó színész, mint gondolod..
- Legyen úgy - hagytam rá inkább a dolgot, mert nem akartam ezen összekapni vele. Mindenen veszekedünk.. olyanok vagyunk már mint a vén házasok. Uff, rossz példa, mert azok is vagyunk.. Fiatalabb kivitelben. - Ha megszeked, rosszul jársz! - jegyeztem meg kissé fenyegetően, hogy tudja nem fogom ezt az alkut csak úgy félválról venni. - De szerintem én is.. - tettem aztán hozzá, alig hallhatóan, hiszen én javasoltam ezt az egészet. Lehet, hogy a közeljövőben ezt meg fogom bánni, mindenesetre jobb így, mintha egyirányú lenne a dolog és nekem nem mondana el semmi a dolgairól.
- Ráncos? Ugyanmár! - szólaltam meg a kelleténél kicsit ingerlékenyebben. Majd leült és nem tudom, hogy a későbbi szavaival csak meg akart-e nyugtatni, mindenesetre nagyon nem sikerült neki. - Majd meglássuk - nyögtem ki végül megadóan. Miért vagyok most ennyire engedékeny? Ezek a családi bizniszek tönkretesznek engem..
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 10, 2013 7:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Valószínűleg nem mondok újdonságot azzal, hogy nem nyugtatott meg teljesen, hiába akarta azt a látszatot kelteni. Nem bízok benne maradéktalanul, de emiatt senki nem vethet meg.. Mikor ilyenek derülnek ki róla.. Mégis annyiban hagytam a dolgot. Változtatni nem tudok rajta, sem a véleményén.. Sem máson.
- Veled ellentétben nekem nincsenek ilyen titkaim.. - morogtam még mindig. - Így nem értem miért olyan fontos ez most neked. De ha ezt akarod... Ha úgy akarod működtetni, hogy oda-vissza menjen.. Legyen.. Tudod, hogy nem szoktam megszegni a szavamat... - bólintottam megfontoltan. Bár lehet, hogy ezt az alkut később még nagyon meg fogom bánni, de egyenlőre elégtételt éreztem. Kis áldozat árán ugyan, de elértem, amit akartam.
Az arckifejezése, mikor kijelentettem, hogy meg akarom ismerni a fiát.. Kabaréba illő. Minimum..
- Ne aggódj.. Ráncos leszel tőle.. - ültem le az asztalhoz, immár nagyobb mozgásteret hagyva neki. - Nem akarom bántani. - nyugtattam meg azonnal. - Ha attól tartasz.. Hát van egy hírem a számodra.. - vigyorodtam el. - Hozzám semmilyen rokoni szál nem fűzi.. Én nem vagyok Will, úgyhogy akadálytalan a dolog...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 06, 2013 11:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Megvallom tényleg örültem annak, ha felbosszanthattam. Nem is tudom miért, ez már egy ösztönszerű cselekedetnek számított a részemről. Nem is igazán figyeltem, hogy mikor, mit mondok. Talán mindez bból fakadt, hogy lelkiekben még mindig nem bocsájtottam meg neki azért, hogy anno kinyírt, és ez így is van.. Nehezen emészti ezt meg az ember. Még azok után is, hogy idővel teljességgel megszerettem ezt az életmódot, nem beszélve az iránta táplált érzelmeimről. Amiről ha akarnék, sem tudnák tudomást sem venni.
- Nincs semmi más - jelentettem ki a tőlem telhető leghatározottabb hangon. Mikor érti már meg, hogy ennyi volt? És nekem ennyi bőven elég is volt..! - Nem fog, de ha már itt tartunk.. ez két irányú - vettem ügyesen a kezeim közé a szálakat. - Oké, megígérem, hogy mindenről beszámolok neked, feltéve.. ha te is így teszel majd velem! - ajánlottam fel egy tisztességes alkut, hiszen egy így fair. Mert kötve hiszem, hogy ő olyan kis ártatlan lett volna az utóbbi időben, hogy ne lenne, mit elmondania. Naná, hogy van! Pl. mindjárt itt is van a Willel való közös múltja. Vagy más. Nekem se esne jól, ha később tudnám meg, hogy pl. neki is van egy gyereke. Uff, remélem ilyenre nem fog sor kerülni, mert akkor holtbiztos, hogy kiakadnék! - Megegyeztünk? - néztem rá egy ravasz ügyködő mosolyával az arcomon.
Aztán tátott szájjal meredtem rá, mikor kijelentette, hogy találkozni akar a fiammal.. Scottal. Na ne, ez teljességgel ki van zárva, hogy ők ketten találkozzanak egymással! Nem, nem és nem! Az túl sok lenne.
- Mi van? - néztem rá csodálkozva. - Á-á, nem! Nem találkozhatsz vele! Egyáltalán miért akarod őt látni? Még arról sem tud, hogy Will a nagyapja - horkantottam fel, mikor eszembe jutott, hogy már őt se láttam egy ideje. Hát milyen anya vagyok én?
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Júl. 05, 2013 8:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet, hisz ezt is félvállról vette. Vagy tényleg abszolút nem érdekli a kialakult helyzet, vagy még mindig azt élvezi, hogy feldühíthet. És ha választanom kell, inkább a második opcióra szavaznék..
- Ha van más is, most akarom hallani. Nem máskor és nem is mástól... - világosítottam fel az új rendszerről. Nem, nem fenyegetés, de valami hasonló. Tudnia kell hányadán állunk a dolgoknak és hogy nem cseszhet csak úgy ki velem. Nem vagyok báb. Mennyivel könnyebb volt ez életem nélküle... Mintha évek teltek volna el azóta, pedig csak hetekről van szó... - Ajánlom, hogy ne kavarjon be többet a múltad. Ha valamit megtudsz, ami olyan súllyal bír, hogy a jelenre is hatással van, jobb ha szólsz nekem. Minél előbb. De igazából az lenne a legjobb, ha mindent elmondanál.. - váltottam némileg nyugodtabb hangnemre. Nem éreztem már élességet a saját hangomban, bár ki tudja, hogy ő hogy fogja fel ezt. Kész rejtély ez a nő... - Nem, valóban nem fáj... - forgattam a szemeimet szavaira. - ... de ha egyszer kiderül, ott kő kövön nem marad... - hangom kissé rekedtessé vált, és elképzeltem, ahogy porig zúzom ezt a kócerájt, mert hiába lett nyugodtabb a hangom, a düh ugyanúgy ott tolongott bennem. - Egyébként... Találkozni akarok a fiaddal... - mosolyodtam el a végén. Óh, ez ellen mennyire fog tiltakozni, előre érzem, de nem tágítok.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 03, 2013 4:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
- Kifogás.. neked minden kifogásnak számít? Na de mindegyis.. - legyintettem, mivel most semmi kedvem nem volt összeveszni vele. Bár, ha jobban belegondolok, az már meg is történt.. de nem kéne tovább tetézni ezt az egészet, hacsak nem akarom, hogy összetörje a berendezést. Mert Wyett bármire képes, ha bepöccen..
- Nincsen! - néztem rá olyan szemmel, mint aki épp a válaszon töpreng. - Ez neked nem volt elég? Még mást is akarsz hallani? - jegyeztem meg gunyurosan, de jobbnak láttam még hozzátenni valamit. - Amúgy megnyugodhatsz, tudtommal nincs már semmi olyan amiről tudnod kéne - tettem hozzá, bár csöppet sem akartam ezzel megnyugtatni őt. - Bár, kitudja.. hosszú ideje élek már ahhoz, hogy bekavarjon még egy-két dolog - kuncogtam a markomba, mivel nem bírok ki 5 percet anélkül, hogy ne egyem az agyát. - Na de arról én még nem tudok. Hogyis van az a mondás? Amiről nem tudsz, az nem fáj! - kacsintottam rá egy huncut mosollyal az ajkamon.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 28, 2013 11:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Ingerülten vártam a válaszát és nagyon reméltem, hogy ésszerű dolgot fog mondani, hogy átgondolja a mondandóját, mert különben nem vagyok benne biztos, hogy a Hotel épen megússza. Nem is lenne mondjuk kár érte.. Lenne egy igen nyomós indokom, amiért hozzám kellene költöznie.... De.. Erre majd rátérek később, majd ha ez az ügy lecsengett...
Nincsen neki.. Még az a szerencséje, talán az ő nyaka se maradt volna sértetlen, ha tudomást szerzek róla.. Ha csak a szikráját is érzem annak, hogy hazudik..
- Ez csak kifogás... - vetem oda foghegyről neki, mielőtt végleg elszabadulna a pokol és törni-zúzni kezdenék itt a lakásban. - Van esetleg még valami, amiről nem tudok? - kérdeztem felemelve az állát, hogy kénytelen legyen a szemembe nézni. Így legalább biztosan nem tud hazudni. Annyira nem jó színésznő! - Gyerünk, most mondd... - biztattam. - Itt a bizonyítéka, milyen az, ha később derülnek ki a dolgok.. - utaltam magamra, meg arra a féktelen dühre, ami bennem lappang ebben a pillanatban.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 19, 2013 3:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Kérdően emeltem fel a szempilláimat, mikor azt állította, hogy őt nem is igazán az zavarja, hogy mástól született egy gyerekem. Hát, ezt se hiszem el egy hamar.. Naná, hogy zavarja! Csak éppen nem hajlandó bevallani. De hát, megértem.. kit ne zavarna? De a következő kérdéseire csak forgatni tudtam a szemeimet. Méghogy másik férjem.. mikor még az az egy is sok. Különben sem voltam a hosszas párkapcsolatok híve az utóbbi évszázadokban. Milyen utóbbi? Én soha nem voltam az! Csak emberkoromban.. dehát egy ember az életében csak egyszer találkozik valakivel, aki "pillangókat varázsolna a hasába". Kivéve, hogy a valóságban nincs pillangó és rózsaszín köd.. Csak mi érezzük ezt úgy.
- Nincsen - vágtam rá rögtön a választ, kissé ingerülten. Még csak az kéne! Nekem abból egy is sok!
- Nem is igazán az volt a helyzet, hogy féltem.. hanem csak egyszerüen enélkül is volt elég bajunk - mondtam vállat vonva. Mi mást mondhatnék? Ez az igazság.. Tudtommal még egyszer sem unatkoztunk mióta összefutottunk a Horror éjszakáján.
 
Family Tree 
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 19, 2013 8:32 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Nem élt szent életet? Ugyan, ki hinné róla, hogy azt tette?!
- Nem az a bajom, hogy mással feküdtél le... Még csak nem is gyerek... - hadonásztam mérgemben. - Bár .. - fáj a dolog, de ezt nem fogom kimondani előtte. Az viszont sokkal jobban fáj, hogy nem mondta el. Megbirkóztam volna a gondolattal és a tudattal, de így.. Nagyon rosszul sültek el a dolgok. - És miről nem tudok még? - háborogtam. - Megvannak a szüleid. Van egy gyereked.. Van esetleg másik férjed is? Csak hogy mihez tartsam magam... - fortyogtam. Na az tényleg mindennek a teteje lenne. Akkor elszakadna az a cérna, ami már így is épp elég vékony, és nem állítana meg.. - Elmondhattad volna nekem... El kellett volna mondanod.. Mitől féltél? Mivel jobb az, hogy így tudtam meg?!
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 18, 2013 8:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next



Kifakadása hallatán irtó nagy megerőltetésre volt szükségem, hogy ne kezdjek el én is üvöltözni vele. Az elmúlt évszádokban nem is láttam, és most hirtelen magyarázatot kér mindenre? Könnyebb lenne, ha kiadatnék egy 10 kötetből álló könyvsorozatott.. vagy 20-at, abba se férne bele mindaz, ami különválásunk óta velem történt. De arra egyetlen pillantásából rájöttem, hogy mi is esett annyira rosszul neki. Hogy  Scott nem tőle van. Ez nekem is fáj.. dehát, tőle képtelen lennék teherbe esni. Azt se tudtam, hogy egyáltalán lehetséges ez egy vámpírnál, egészen addig a pillanatig, míg meg nem történt. Meglepődtem, hogy sikerült, de semmiképpen sem akartam megölni őt. Anya akartam lenni. Csak akkor még nem gondoltam arra, hogy a saját apja fogja a kicsit elrabolni tőlem..
- Képzeld, nem éltem szent életet - vágtam vissza kissé szenvtelenül. - Amúgy meg, ha annyira kíváncsi vagy, írok neked egy tíz kötetből álló könyvet, mert azóta, hogy utoljára láttalak már elég sok mindent megéltem - tettem hozzá, hogy végre megérthesse, nem egy és nem két dologról kéne akkor vele beszélnem. És egy év nem lenne elég ahhoz, hogy mindenről meséljek neki egy kicsit.  
A következő kérdése hallatán már nem is tudtam mit feleljek.
- Látod, pontosan emiatt nem meséltem erről eddig! - mutattam rá a jelenlegi reakciójára.
- Ez a téma mindig is tabunak számított nálam, egészen mostanáig - folytattam, mivel a szavak csak úgy szakadtak fel belőlem, közben egyik kezem akaratlanul is visszatévedt a nyakamban lógó medálhoz.
 
Family Tree 
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 18, 2013 7:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Tehát Will tud róla... Érdekes... És azt hiszem.. A rohadt életbe. Hogy lehet, hogy nem szólt nekem?! Bármikor lett volna alkalma félrehívni.. Vagy egyszerűen csak a képembe vágni, hogy egy világi barom vagyok, mikor még így is teperek, pedig rohadtul senki sem őszinte hozzám. De meg lett a gyümölcse... Azt hiszem. Nem ... Tudom. Hogy per pillanat rohadtul nem érdekel más, csak hogy megtudjam a részleteket. Az sem érdekel, ha Lucy fél tőlem. Vagy megijed és elküld. Tegye. Szíve joga. Ha ennyi ideig tudott előttem titkolózni, most nem fog nehezére esni elvarrni a szálakat.. William a lányát védte, Lucy a fiát védte.. Ezzel mindketten elárultak. Nem mintha.. Fia van? A legjobban az bántott, hogy nem tőlem... Bár tőlem sosem lehetne gyereke. Mégis megtántorodtam az információ hallatán. Megrendített, és olyan érzésem támadt, mintha egy kést mártanának a húsomba, sőt, a szívembe és megforgatnák benne párszor, hogy biztosan elérjék a hatást. Nos, sikerült.
- Titkolózol... Hazudozol... Össze-vissza beszélsz és még elvárod, hogy higgyek neked? Nem érdekel, hogy mikor kaptad vissza. A feleségem vagy, nekem pedig jogom van tudni, hogyha van egy kibaszott gyereked. Mástól. - kiakadtam? Elég feltűnően. Ordítottam? Talán még a szomszédok is hallották, de nem érdekelt. Jogosan vagyok felháborodva, ezt biztosan tudom.
Bevallotta, nekem pedig igazam volt.
- Ha tegnap nem iszod le magad, és nem ered meg a nyelved, mikor mondtad volna el? - vágtam a fejéhez a következő kérdésemet. Láthatta rajtam, hogy egy merő indulat vagyok és hogy kár bármit is visszavonnia.
De felnyitotta a szememet. Nem őszinte. És valószínűleg soha a büdös életben nem lesz az.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 13, 2013 8:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Természetesen nagyon is tudtam, hogy mire kíváncsi. Csak éppen én nem voltam hajlandó azt megadni neki. Vagy talán meg kéne? Ha már kikotyogtam, hogy van egy fiam, jobb lenne minél előbb megszabadulni ettől a tehertől melyet az okoz, hogy ezidáig titkolnom kellett előle? Ez teher lenne? Mert ha megtudja, akkor tuti kiakad és abból semmi jó dolog nem fog származni! Wyett és a kiakadás.. khm, rossz párosítás. Mint ahogyan azt az imént ő is bevallotta: ízekre szedné a várost. Vagy rossz esetben engem! Dehát nem titkolhatom el ezt előle míg a világ? Előbb utóbb ígyis úgyis a fülébe jutna a hír, hogy ki a gyerekem. Például, meglátna minket az utcán! Uff, ezt inkább ne.. mert kínos lenne. Bár, elsőre valószinűleg azt hinné, hogy az illető bántani akar vérfarkas mivoltából adódóan. 
- Pff..  - bukott ki belőlem az ő világi cimborájának említése hallatán. - Szerintem ő nem tartana veled. Mert neki nem kell kutatnia utána, ugyanis ő mindezt már tudja egy ideje - villantottam egy pimasz mosolyt. Hát igen, végülis a színvallás mellett döntöttem. - Fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán voltam a legjobb állapotomban, amikor összefutottunk a  hotelban - folytattam, természetesen továbbra is a lehető legrejtélyesebben fogalmazva, hogy nehogy már összeálljon neki a kép. - És a fiam épp a közelben volt.. - nyögtem ki a mindent eldöntő szót. Hogy fiam született. A következő kérdése hallatán pedig csak vállat vontam. 
- Eddig nem láttam értelmét elmondani. Plusz, én is csak nem rég kaptam vissza - hajtottam le ekkor a fejemet. Hiába, mindig elszomorodom, ha arra gondolok, hogy nem lehettem mellette a gyermeki éveiben. Annyi éven keresztül egy teljesen más nőt tekintett az anyjának.. és mindezt azért, mert az apja elrejtette előlem! Hogy ne találhassam meg.. de a későbbiekben ez a hiba az életébe is került. Mert megöltem. Én! A saját fiam apját! - Nem félek..  - mondtam, de nem hangozhatott túl meggyőzően. Természetesen nem féltem tőle, sokkal inkább a reakciójától. Hogy miként reagálna erre a hírre. És most itt vagyunk. Mindent elmondok neki, mert már nem látom értelmét tovább titkolózni előtte. Sőt, kicsit örülök is, hogy van még egy dolog, amivel az őrületbe kergethetem. - Tudod, ez az egész elég kimerítő volt így is. Hogy van egy tinédzserkorú fiam, akit  ráasásul utoljára csecsemőkorában láttam - fakadtam ki, a fene tudja honnan jött most ez a kitörésem. Mindenesetre tény, hogy jól esett most kiönteni valakinek a szívemet. Mikor is csináltam én utoljára ilyesmit? Talán amikor Willel beszélgettünk? És én olyan csúnyán bántam vele. Talán fel kéne majd keresnem és bocsánatot kérnem tőle, hiszen nem érdemelte meg azt, ahogyan én vele bántam. Kezem időközben akaratlanul is a nyakamban lógó láncra tévedt, melyben az egyetlen megmaradt emléket őriztem a kicsi Scottról. Egy kisbaba képet róla. 
Family Tree 
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 13, 2013 7:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Figyelmen kívül hagytam viccelődését. Bár nem is tűnt annyira viccnek a dolog. Valószínűleg megtenném, ha nem lenne más választásom. Mindenképpen kiszedném valakiből, hogy mi a franc folyik itt. Van anyja, apja.. Gyereke? Sőt még férje is. Aki hülye módon szereti, pedig rohadtul nem érdemli meg a folyamatos titkolózásai miatt. - Ízekre szedném a várost... - fűztem tovább a gondolatát. - ... és vele együtt mindenkit, aki nem ad nekem válaszokat. Sőt, mi több. Valószínűleg nem egyedül tenném. Most hogy felbukkant az én világi cimborám, valószínűleg nem kellene sokáig győzködnöm, hogy csatlakozzon. Mindig is odavolt a hajtóvadászatért. Persze akkoriban nem információt hajkurásztunk.. - morogtam. Nem értettem mégis mire jó ez. Nem hajlandó meghajolni az akaratom előtt, de ezzel csak feldühít. Még ha kívülről nem is látszik, már fortyogtam. 
- Tulajdonképpen? - kérdeztem vissza gúnyosan és közelebb léptem hozzá. Még mindig a hülyét játszotta, nekem viszont fogytán volt a türelmem. Egyik végletből hajlamos vagyok átesni a másikba, látva a reakcióit. - Tulajdonképpen arra, hogy én miért nem tudok róla, hogy van egy gyereked?! - közeledtem felé fenyegetően, bár bántani kétségkívül nem bántanám. - .. és hogy miért félsz attól, hogy én ezt megtudom? - álltam meg szorosan előtte, így pillantva le rá.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
my only son
Blake
† Kedvenc dal :
Bubblegum Bitch
DNA
† Tartózkodási hely :
wherever i wanna be ❥
† Hobbi & foglalkozás :
practising magic and trying to be good at this witchy thing ❥
† Humor :
im a hilarious person ❥



Lucy A. Montgomery ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 07, 2013 3:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Nem tudom, mi üthetett belém, mindenesetre miután kivettem egy üveg narancslevet a hűtőből - bár, legszívesebben valami erősebbel kezdtem volna a napot -, és jól meghúztam az üveget, akarva akaratlanul is arra a megoldásra jutottam, hogy valamilyen magyarázattal csak elő kell állnom, különben soha nem szabadulok meg a kíváncsi kérdéseitől. De mit mondhatnék..? Hogy született egy fiam.. más férfitól? Ezt akarná hallani? Mert azt nem mondhatom, hogy tőle van.. lehetetlen lenni és úgysem hinné el. Tök fölösleges ilyeneken agyalnom. Scott meg amúgy is vérfarkas.. na tessék! Á, én is az a nagy szám! Miért nem tudok egyszer lakatot tenni rá??
Az arcára pillantva hirtelen megdöbbentem annak az érzelmektől mentes maszkja láttán, amit magára öltött. Se düh, se érzelem.. semmit nem olvashattam el róla. Jóságos ég! Nagyot nyeltem, miközben próbáltam összeszedni a gondolatiamat.
- Azt mindenesetre megnézném, ahogy információra éhesen kezdenéd el járni a várost - forgattam meg a szemeimet, hogy némileg javítsak a kedélyállapán. Aztán hirtelen eszembe jutott Will.. Hisz ő mindent tud.. Most legszívesebben jól fejbe kólintanám magam.. de mindezek ellenére még mindig igyekeztem megőrizni a nyugodtságomat.
- Mire is vagy kíváncsi tulajdonképpen? - tettem fel egy kérdést, adva a hülyét, mivel eltökéltem, hogy belőlem csak harapófogóval fogja tudni kihúzni az infókat.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Lucy lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Lucy lakása
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-