Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 17, 2015 8:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
OMG, are you supernatural too?

Még mindig nem voltam képes elhinni, hogy mindez ami megtörténik velünk az a valóság és nem a képzeletem szüleménye. Hogy lehet, hogy  ő.. ő is tud róluk és én nem tudtam ezt? Ahogy feltettem magamnak a kérdést, egyre biztosabb lettem a válaszban is. Hát persze! Mert mindig én beszéltem.. ő olyan keveset mesélt magáról. Mindig olyan titokzatos volt. Én nem erőltettem,  nem kényszerítettem semmire, mindazok ellenére, hogy mindent tudni szerettem volna vele kapcsolatban. Talán most jött el az igazság pillanata, legalábbis remélem, hogy így van. Vajon ő melyik fajt képviselheti..? Az enyémet biztosan nem.. azt általában érzékelem, ha egy fajtámbelivel találkozom. Talán boszi.. vagy farkas.
Remélem, hogy megosztja majd velem a dolgot, bízom benne, hogy így lesz, mert ha nem, azt hiszem picit csalódott leszek.
- Gyerekkorod óta tudod? - Az állam leesett. Ez hihetetlen.
- Fú.. én most keresem a szavakat. - Próbálok magamból valami értelmeset is kipréselni, kisebb nagyobb sikerrel. Hogyan is lehetne normálisan reagálni egy ilyen dologra?
És hamarosan az is kiderült, hogy velem ellentétben ő nagyon is tudja, hogy én mi vagyok.. Pedig a tündér faj nagyon ritka manapság. Alig vagyunk egy páran. Nem hiába imádják a vérünket annyira a vérszívók.
- Igen, az vagyok. - Felelem neki némi gondolkodás után, elismerve, hogy egy tündér vagyok. - Mióta tudod? - Érdeklődök kíváncsian, hogy mióta sejti a dolgot.
Aztán erőt vettem magamon és feltettem neki azt a kérdést is, amire már attól a perctől kezdve kíváncsi vagyok, hogy kiderült,  ő sem teljesen emberi lény..
- És te? Elárulod nekem, hogy te melyik fajt képviseled? Megbízhatsz bennem, nem foglak elárulni. - Néztem fel óvatosan a szemeibe. Én a barátomnak tartom őt, remélem hogy ez az érzés az ő részéről is kölcsönös, mert ha nem, valamit nagyon félreértettem időközben.
 

१ Sajnálom, hogy csak most írtam Sad १ sok १ Gift of a friend
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 06, 2014 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
To my only friend!

Mosolyogva ültem ott és türelmesen vártam azt, hogy újra visszatérjen a valóságba. Mindig is jól tudtam olvasni másokban, de benne meg még inkább. Olyan volt számomra, mint egy nyitott könyv. Nem értem, hogy miként is keveredhetett bele az életembe, de abban már biztos vagyok, hogy okkal. Talán nagyobb szüksége van rám, mint első pillantásra, mert egyáltalán nem tetszett az, ahogyan festett és próbálta eltitkolni azt, hogy nem egy vámpírral találkozott össze. Nem éppen olyannak néz ki, mint ami jól sült volna el, de nem akartam semmit se elrontani így türelmesen vártam azt, hogy a gondolataiból újra visszatérjen a valóságba és ott folytathassuk a beszélgetést, ahol abba maradt. Miközben vártam erre a pillanatra, addig egy újabb sült krumplit raktam a számba, majd még egyet és még egyet. Egyszerűen soha se tudnám megunni ezt az ízt. Imádom ahogyan sóval együtt vegyül.
Majd a következő szavaimra újra lefagyott és úgy nézett ki, mint aki éppen most látott volna kísértetett. Egy apró sóhaj hagyta el az ajkaimat és már majdnem megszólaltam, hogy minden rendben van-e amikor a legalapvetőbb kérdéseket tette fel nekem. Hátra dőltem a székemben, megtöröltem a számat és egy pillanatra elgondolkoztam a kérdésén. Hazudhatnék is és akkor talán annyira nem sokkolnám le, de legalább szerettem volna egy olyan embert az életemben, aki részben tud arról, hogy milyen is vagyok és nem hazugságokra épül az egész.
Amióta az eszemet tudom, vagyis gyerekkorom óta. - mondtam neki egy kisebb vállrándítás keretében, hiszen nem gondoltam azt, hogy ez olyan nagy dolog lenne. A szüleim se egyszerű emberek, így szerintem annyira nem nagy dolog, hogy kezdetektől fogva így neveltek. Persze az már más kérdés, hogy én nem akartam egy lenni eme különleges lények közül, de ezt sajnos nem én dönthettem el és azóta meg már évek teltek el.
Jó megállapítás. - mondom neki barátságosan, majd a hajamat kezdem el birizgálni. Figyelem őt és nem akarom letámadni, de talán jobb, ha most essünk túl ezen az egészen.- Ha nem tévedek, te tündér vagy. Igazam van? - kérdezem tőle kíváncsian, hiszen még én is tévedhetek, de kicsit esélyt látok arra, hogy nem lenne igazam ezzel kapcsolatban. Az ujjammal még mindig a hajamat piszkálom és nem mozdulok meg. Figyelem őt és minden apró rezdülését, mert ha hazudni fog, akkor azt tudni fogom és akkor már tudom, hogy semmi értelme tovább erőltetnem ezt a barátság dolgot.

१  40 १ - szó  १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 05, 2014 6:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
i'll always care about you

- Igazad van, tényleg csak emiatt járok be ide. - Hiába is tagadtam volna, nem lett volna sok értelme, hiszen ismert már.. Édesszájú vagyok, de a rosszabbik fajtából. Egyesek ismerik a határaikat, tudják mikor elég  és hol kell abbahagyniuk a nassolást. Én nem ebbe a kategóriába tartozom. Irtó nagy mázlim is van amiatt, hogy ez nem látszik meg rajtam. Egy átlagembert azt hihetné, hogy intenzíven sportolok és salátákon élek.. khm, szeretem azt is, de annyira viszont nem, hogy havonta többször is fogyasszam. Nem vagyok én vega, szerencsére.
- Az igaz, de mindettől függetlenül még azt tesszük, nem csak te, én is, például én most a kiflivel - kuncogok fel hirtelen, hiszen amíg ez nem látszik meg egyikünkön sem, nincs miért aggódnunk. Remélem soha nem is kell, majd ilyesmi miatt törnünk a buksinkat. Ekkor hirtelen eszembe jutott valami.. egy apró, jövőkép, amiben - legalább is ha így haladok - nekem sosem lesz részem. Képzeletemben megjelent előttem a 30 éves önmagam egy kisbabával a karjaiban, nem messze tőlem egy szőke, izmos férfi körvonalai is kirajzolódtak. Az apukáé.. Nem, elég legyen ebből! Ilyesmire még csak gondolnom sem szabadna. Félő, hogy nem fog valóra válni, úgyhogy jobb ha nem kergetek hiú ábrándokat, mert azzal csak magamnak ártanék.
Aztán Laura ismét megszólalt, ezzel együtt elérve azt, hogy bennem a vér pillanatokon belül fagyott állagúvá váljon. Mi a szösz..? Ő.. ő tud róluk, a vámpírokról? Hogyan, mióta és miért? Kérdések ezrei fogalmazódtak meg bennem, anélkül hogy hangot adtam volna nekik. Én ezt nem értem. Már semmit nem értek. A szavai folytatódtak.. Kiderült, hogy már messziről megérezte azt az orrfacsaró bűzt, ami belőlem árad a vérszívók miatt. Remélem is, hogy a vámpírok az okai.. és nem más miatt bűzlök.
- Mióta tudsz róluk? - Ennyi. Mindössze ennek a három szónak sikerült kitőrnie belőlem. Valahogy nem tudtam az idióta támadómra fókuszálni, amikor ilyesmik kerültek felhozatalra.. Plusz, amúgy sem szerettem volna, ha belekeveredik a dologba, túlságosan is féltettem őt ahhoz.
- Te.. te sem vagy teljesen emberi? - Bukik ki belőlem a következő kérdés, ami megfogalmazódott bennem. Dehát, hogy nem vettem észre? Csakis erről lehet szó.. Oh, miért kell nekem annyit jártatnom a számat.. hajlamos vagyok olyan dolgokat nem észre venni, ami egész  nyílvánvalóak.
 

१ Sajnálom, hogy csak most írtam Sad १ sok १ Gift of a friend
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 20, 2014 12:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
To my only friend!

Ha nem tévedek, akkor szinte mindig csak emiatt térsz ide be. Mintha itt lenne a világ legjobb csokis kiflije. - mondom neki mosolyogva és próbálok minél kedvesebb lenni, de valójában zavar az, amit tudok anélkül, hogy nem kellene. Pontosan érzem rajta a vámpír illatot, szinte mardossa az orromat. Nem értettem, hogy mibe keveredhetett. Féltettem őt, hiszen pontosan tudtam, hogy mire képesek a vámpírok. Nem számítottam arra, hogy mindent el fog mondani, hiszen talán attól fél, hogy bolondnak hinném amiatt, ami történt. Sose lenne erről, hiszen sokkal többet tudok erről a világról, mint bárki más. De ezt ő persze nem tudja, mert tökéletesen elrejtem a világ elől azt amivé váltam, azt a bestiát amitől minden embernek félnie kellene...
Bűnözni? - kérdeztem vissza nevetve és közben egy újabb darabot vettem a kezemben.- Ha ez annak számít, akkor az év minden napján azt teszem, hiszen ismersz, hogy szinte bármit megeszek minden lelkifurdalás nélkül. - mondtam neki még mindig mosolyogva, hiszen ez köz tudott tény volt, hogy nem nagyon érdekelt a kalória, illetve az alakom miatt se aggódtam. Farkas voltam, így ilyen dolgokra nem igen kellett vigyáznom. Futni is szinte csakis azért jártam, hogy a bennem lakozó nőstényt féken tudjam tartani és ne változtassam az iskolát horror iskolává.
Sikerült már annyira kiismernem Lori-t, hogy pontosan tudjam, hogy azért nem néz rám, mert nem akarja, hogy olvassak róla. Megfejtsem azt, amit titkolni szeretne. De csakis magára vethet ilyen téren, mert ha nem lenne a barátnőm, akkor annyiba hagynám ezt a dolgot és nem faggatnám őt. De mivel fontossá vállt számomra, így szép lassan elkezdtem fellebbenteni a fátylat és beavatni a titkaimba. Ha tévedek vele kapcsolatban, akkor meg csakis neki lehet baja belőle, mert akkor meg tudom mutatni én is a sötétebbik énemet.
Azért féltesz, mert egy vámpírról lenen szó? - kérdezem tőle úgy, mintha csak az időjárásról beszélnék. Az arcom semmit se árul el arról, hogy mit is érzek, de legszívesebben megölném azt a barmot, aki bántotta őt. Mielőtt megszólalhatna nemre intem őt és folytatom. - Tagadhatod, de ideáig érzem azt az orrfacsaró bűzt, ami miatta árad belőled. Nem tudom, hogy mibe keveredtél, de remélem semmi komolyba. Mondjuk már régen rúgtam szét vámpír popot és szívesen megtenném újra. - mondom neki egy kisebb vállrándítás kíséretében, majd mosolyogva figyelem őt. Biztosan nem számított ilyen fordulatra, de előbb vagy utóbb elmondta volna neki azt, hogy mi is vagyok valójában és ennek most jött el az ideje. Úgy éreztem, most kell beavatnom őt a titkaimba. Persze csakis akkor, ha ezek után nem áll fel és nem rohan el.


१  40 १ - szó  १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 19, 2014 12:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
i'll always care about you

Nem szerettem volna lebukni előtte, hiszen egy dolgot semmiképpen nem tudtam volna neki kimagyarázni.. Mégpedig azt az aprónak nem igazán nevezhető harapásnyomot a nyakamon, amit egy sebtapasszal és a hajammal próbáltam nem láttatni. Igyekeztem nem kimutatni az érzelmeimet, amit én szokásomhoz híven ezuttal is mosolygással próbáltam kivitelezni.
- Hát, igen.. Magam sem értem, miért pont ide jöttem. - Kuncogtam fel egyetértően, hiszen ha az ember éhes, általában egy étterem fele veszi az irányt az egyetemi büfé helyett. - Talán azért jöttem ide, mert megkívántam a csokis kiflit.. - forgattam meg bűnbánóan a szemeimet, mintha minimum embert öltem volna.
Először meglepődtem a reakcióján, amikor hirtelen felállt, de mint később kiderült, mindössze a pultig ment el rendelni magának egy tál sültkrumplit. Újabb egészségtelen kaja..
- Látom, te is bűnözöl - kacsintok rá jókedvűen. Na igen, vannak ételek, amikre képtelenség nemet mondani. Ilyen a kiflim és a sültkrumpli is. Az ezt követően feltett kérdésére elsőre nem tudtam mit felelni. Rövid ideig elgondolkodtam, hogy szabad-e, majd egy vállvonás, plusz egy megadó sóhaj keretein belül a tányérja felé nyúltam, hogy elcsórjak egy krumplidarabot. - Nem mérgező, nyugodtan megeheted! - Jelentettem ki a határozottan, de nem bírtam sokáig komoly maradni, rövid időn belül el is mosolyodtam.
Fájt, hogy hazudnom kellett neki, illetve el kellett halgatnom a legfontosabb dolgot előle, dehát nem volt más választásom. Ha bevallok neki mindent és beavatom őt a véres részletekbe, talán el sem hiszi amit mondok és bolondnak titulál. Miközben beszéltem, a tekintetét végig magamon éreztem. Olyan volt, mintha egy hazugságvizsgálóhoz beszélnék, aki rögtön jelez egyet, ha füllentésen kap..
- Sajnos ilyenek is vannak.. és amilyen szerencsés voltam, pont engem pécézett ki a tökfilkó - Mondtam lehajtott fejjel halkan, egyrészt azért, hogy ne olvashassa le az arcomról, azt, hogy valamit elhallgatok előle.
- Pontosan mit is értesz az annál több alatt? - Kérdeztem rá ártatlanul, mert nem voltam biztos abban, hogy ez alatt ugyanarra célzott-e, mint amire én gondoltam. Nem hiszem, hogy egyre gondoltunk, hiszen ő nem tudhat a természetfelettiekről..
- Jobb, ha nem találkozol vele.. - Mondom halkan, majd beleharapok a kiflimbe, ezzel is nyerve némi időt.
 

१ Naná, hogy tetszett!  :033: १ sok १ Gift of a friend
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 12, 2014 8:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
To my only friend!

Nem ismert se engem, se a múltamat, így nem várhattam el tőle, hogy megértse miért mondtam azt. Sok titkot megtudtam már az iskolára, az örült biológia tanárról és nem szerettem volna azt, ha miattam kerülne bajban. Talán senki életét se félteném innét a suliból annyira, mint az övét. Nem értettem, hogy engedhettem közel magamhoz. Miért voltam annyira ostoba, hogy a bizalmamba fogadtam és végül elérte, hogy még a barátom is legyen. Azt hiszem most már nekem is van gyenge ponton, még akkor is, ha nem igen akarom bevallani se magamnak, se másoknak.
Biztos vagyok abban, hogy jobb éttermek előtt is elhaladtál, mint ez a büfé.  - mondtam neki kedvesen és egy apró mosollyal az arcomon. Egy pillanatra felálltam és a pulthoz sétáltam. Kértem egy adag sült krumplit, majd pedig visszaültem Rory-val szembeni székre. Kivettem egy darabot a tányérból és elkezdtem enni. Soha se kellett túlzottan odafigyelnem arra, hogy mit egyek, mert szerencsére soha nem jöttek csak úgy rám a kilók. Talán a farkas gének miatt, vagy csak egyszerűen szerencsém van. - Kérsz? - kérdeztem tőle barátságosan és közelebb toltam a tányért.
Csendesen hallgattam őt s közben jól éreztem, hogy nem mond el mindent. Ha ember lennék, akkor a pillantásából megmondanám, de mivel farkas voltam, így pontosan éreztem rajta azt, hogy vámpírral volt dolga. Egy pillanatra oldalra billentettem a fejemet, de a piros nyomokon kívül nem láttam harapást rajta. Talán csak a haja takarja el, de ez a dolog semmiképpen se tetszett. Nem értettem, hogy mi dolga lehetett egy vámpírra. Főleg neki.
Micsoda úri emberek a mai emberek. - mondtam egy kisebb grimasz keretében, majd pedig közelebb csúsztam hozzá és szemügyre vettem a piros foltokat az arcán. Legszívesebben még a haját is eltűrtem volna, hogy biztosra menjek a dolgomban, de még se tettem. Úgy éreztem jobb, ha egyelőre megjátszom a tudatlant, mert addig  ő is nagyobb biztonságban. -  És ő csak egy részeg férfi volt, vagy annál több? - kérdeztem tőle kicsit ködösen és egy újabb krumpli darabot tüntettem el.  Nem értettem, hogy miért zavar ennyire ez az egész dolog. Miért akarom azt, hogy mondjon el mindent,mert én se avattam még be túl sok mindenbe. Csöndesen üldögéltem és türelmesen vártam. Végül pedig újra megszólaltam. - Szívesen találkoznék azzal a féreggel és tanítanék neki egy kis jó modort. - mondtam teljesen úgy, mint aki megveti azt, aki ezt tette vele. Egy dolgot nagyon utáltam, ha egy férfi megüt egy nőt. Ennél gusztustalanabb és aljasabb férgek talán nincsenek is a világon. Az se érdekelt, hogy természetfeletti vagy csak sima ember. Legszívesebben beléjük vertem volna a jó modort.


१  Remélem tetszik. 40 १ - szó  १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Okt. 12, 2014 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
i'll always care about you

Elképesztő, hogy mennyire bizalmatlan önmagával szemben. Mégis miért kellene megbánnom, hogy idehívtam? Szerettem vele lenni, élveztem a társaságát, mindazok ellenére, hogy olykor olyan titokzatosan viselkedik.. Majd' megölt a kíváncsiság azzal kapcsolatban, hogy vajon mit halgathat el előlem, de mégsem tettem fel neki a kérdéseimet. Az az igazság, hogy nem akartam elrontani  kapcsolatunkat, inkább bíztam benne, hogy hamarosan ő maga fog megnyílni előttem. Remélem, hogy idővel belátja, hogy nem jelentek veszélyt rá nézve, nincsenek hátsó szándékaim, de ártani sem igazán ártottam még senkinek, a vámpírokat leszámítva.
- Nem fogom megbánni! - Jelentettem ki határozottan egy kacsintás kíséretében.
A feltételezése hallatán akaratlanul is felkuncogtam.
- Nem tehetek róla.. Egészen idáig egy szelet kenyérrel voltam. - Feleltem, közben ártatlanul pislogva. Nem igazán vagyok oda a kantinos kajáért, csak nagyon ritkán jártam le oda ebédelni. Általában olyankor, ha meghallom, hogy kivételesen valami finomabbal rukkoltak elő a szakácsok.
Nem hiszem el, hogy ennyire rosszul tudok füllenteni. Áh, biztosan átlát rajtam, hiszen velem ellentétben ő majdnem mindent tudott rólam. Elég sokat tudok beszélni.. Néha olyanok is elhagyják az ajkaimat, amiknek hét pecsétes titkoknak kellene maradniuk. Oké, ennyire talán még nem estem túlzásba.. azt hiszem.
Láttam rajta, hogy addig fog nyaggatni, amíg ki nem tálalok neki.. Nem fogja annyiban hagyni a dolgot. De hogyan tudnám összefoglalni neki a lényeget anélkül, hogy elhangzana a v betűs szó? Remek, most sikeresen feltettem az 1000 dolláros kérdést..
- Na jó. Amíg Mystic Fallsban voltam, elnéztem egy Cafe Pub nevezetű helyre. Nem rég nyílt meg, én meg nem jártam még arrafele, jó ötletnek tűnt elsőre körülnézni.. Bementem, a pult fele sétáltam, rendeltem egy kávét, majd azon kaptam magam, hogy valaki a vállamat kopogtassa. Nem lett volna ezzel semmi gond, ha az illetőnek nem bűzlött volna annyira a lehellete az alkoholtól. Először valami ősrégi és unalmas szöveggel próbált felszedni.., de amint belátta, hogy nem  esek hanyatt a dumájától, hangszínt váltott, majd váratlanul felpofozott. Azért sem írtam neked hamarabb, mert órákon át próbáltam eltüntetni a helyét az arcomról alapozóval meg minden mással, ami a kezem ügyébe került..   - A mondanivalóm végén egy halk sóhaj is elhagyta az ajkaimat, majd az arcomra mutattam, ahol még mindig látszott a kezének a helye. Ha egy átlagos, embertől származott volna talán könnyebben el tudtam volna rejteni a kíváncsi tekintek elől..
 

१ Naná, hogy tetszett!  :033: १ sok १ Gift of a friend
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 10, 2014 10:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
To my only friend!

Nem volt sok ideig távol, illetve nem unatkoztam a távollétében se, hiszen mindig képes voltam feltalálni magamat. Meg szerettem újabb titkokat megfejteni, vagy egyszerűen csak elmentem egyet futni, vagy pedig farkas képében bóklásztam az erdőben. Sokat az egyetemet börtönnek tekintik, nekem a szabadságot jelentette. Távol lehettem a családomtól és a magam ura lehettem. Nem kellett megfelelnem az édesapámnak, se a többieknek. Ezért is maradtam itt szinte egész nyáron a különböző kurzusokra jelentkezve. Egy részt szerettem tanulni, de a legnagyobb ok az volt, hogy nem kellett hazamennem. Szerettem volna minél inkább távol lenni attól a helytől, de legfőképpen egy-két személytől. Viszont amint volt pár perc szabad percben, akkor azon kaptam magamat, hogy Rory-ra gondolok. Természetesen nem olyan értelemben, hanem egyszerűen mint egy barát úgy hiányzott. Az unokatestvéremen kívül nem igazán volt barátom, de ennek a lánynak csodálatos módon sikerült megtörnie ezt a jeget. Persze, nem sok mindent tudott még rólam, mert mindig is kicsit gyanakvó voltam az emberekkel szemben, meg nem igazán tudtam hogyan is működik egy barátság, mert nekem soha nem is volt még barátom, de ennek ellenére soha nem voltam magányos, hiszen egy falkányi farkas vett körül...
Tudtam jól, hogy nem ember, de azt is tudtam, hogy milyen hely Mystic Falls. Soha nem töltöttem el túl sok időt ott, de annyi is éppen elég volt abból a városból. Illetve nem éppen kedves emlékek fűznek ahhoz a helyhez.
Ennek örülök, csak meg ne bánd. - mondtam neki egyre szélesebb mosollyal az arcomon és közben végig őt figyeltem. Vajon miben volt ő másabb, mint a többiek? Ő miért tudott sikerrel járni? Miért tudott egyre inkább a bizalmamba férkőzni? Magam sem tudom, de egyre inkább úgy éreztem, hogy minden rendben lesz és ő nem olyan, mint a legtöbb ember, lény. Neki is van szíve, vannak álmai, mint nekem és képes értük bármit megtenni, de vajon meddig menne el ilyen téren? Nos, ezt talán egyszer megtudom.
Azt hittem hamarabb írni fogsz, de látom a hasad legyőzött engem. - mondtam neki viccelődve és közben körbe pillantottam a kihalt büfében. Jó idő volt, s tanításnak is vége volt mára, így érthető volt, hogy mindenki inkább máshol tölti a szabadidejét. Láttam rajta, hogy nem csak arról van szó, így a szavai hallatára egy picikét felhúztam a szemöldökömet. - Lehet, hogy fáradt vagy, de akkor se néznél ki ennyire pocsékul. - mondtam neki egy kisebb fintor keretében, majd gyorsan hozzá tettem.- Ne értsd félre, de most tényleg úgy nézel ki, mint akit elevenen megnyúztak. Szóval mi történt ott? - kérdeztem tőle újra kíváncsian és a tekintetemmel fogva tartottam őt.  


१  Remélem tetszik. 40 १ - szó  १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 10, 2014 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
i'll always care about you

Miközben a barátnőm felbukkanására vártam, szépen megfosztottam az egyik csokiskiflimet a csomagolásától, majd majszolni kezdtem az ínyencséget. Sokkal jobb volt, mint amire emlékeztem. Ha nem lenne teletömve ennyi kalóriával, biztos gyakrabban fogyasztanék ilyet. Próbáltam édességbe folytani azt a tömérdek mennyiségű gyűlöletet, ami kiakakult bennem az iránt a gerinctelen féreg iránt. Nem értem, hogy lehet valaki ennyire tökfilkó? Most komolyan, tehetek én róla, hogy a vérem verbéna ízű? Na jó, tehettem róla és ezt a döntésemet azóta sem bántam meg, mert ha annak idején nem kerül sor arra a varázslatra, én már nem élnék. Az a mocsok biztos az utolsó cseppig kiitta volna a véremet.
Fogalmam sem volt arról, hogy mennyi idő is telhetett el azóta, hogy helyet foglaltam az egyik asztalnál, mindenesetre szerencsére nem kellett sokat várnom Laura megérkezésére. Egy széles mosollyal az arcomon köszöntöttem a barátnőmet, amint lehuppant mellém egy székre.
- Dehogy zavarsz, sőt! Már vártam, hogy megjelenj! - Mosolyogtam rá kedvesen, hiszen ha zavart volna, nem címeztem volna neki üzenetet.
Próbáltam nem kimutatni, hogy mi jár a fejemben, hisz bőven elég ha én tudok róla, de mint az várható volt, a drága barátnőm elég hamar átlátott a szitán. Nem lehetett nehéz dolga, hiszen olyan vagyok, mint egy nyitott könyv..  Az arcomra van írva, hogy mi jár a fejemben. Hamar ki is találta, hogy a problémáim Mystic Falls-ba vezethetőek vissza. Ez a hátránya annak, ha egy baráttal találkozom. Az álcám eltűnik és nem marad más hátra csak a színtiszta "igazság". Mindazok ellenére, hogy nem tudok valami sok mindent róla, a korábbi életéről, mégis úgy érzem, hogy bízhatok benne. Remélem, hogy a megérzésem ezuttal sem hagy cserben és nem fog kiderülni róla, semmi borzalmas dolog.
- Ma reggel értem vissza a campuszra. Nincsen semmi baj, azon kívül, hogy alig aludtam olyan négy, öt órát az éjjel. - Feleltem neki higgadtan és nyugodtan, remélvén, hogy nem fog semmi kivetnivalót találni a szavaimban. Nem hinném, hogy elhinné, ha azt mondanám, hogy találkoztam egy csúnya, gonosz vámpírral, aki amint rájött arra, hogy a véremnek tömény verbéna íze van, felképelt engem. Undorító az a faj.
 

१ Naná, hogy tetszett!  :033: १ sok १ Gift of a friend
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 10, 2014 8:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
To my only friend!

Nem nagyon szoktam barátkozni és nem igazán nyílok meg másoknak. Egyszerűen szeretek egyedül lenni és magam megoldani a dolgaimat, bár soha nem vagyok igazán egyedül, mert pontosan tudom, hogy apám emberi bárhol megjelenhetnek. De talán pontosan az apám miatt lettem ennyire titokzatos és lehet tőle tanultam azt meg, hogy miként tudok emberekből információt kiszedni. Csak én sokkal inkább ravaszabb voltam, mint ő. Az iskola újra tele volt emberekkel, így a titok is szép lassan visszatértek az iskola falai közé. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon eme gondolatnak köszönhetően, de sokkal jobban érdekelt jelenleg egy-két dolog. Meg akartam tudni, hogy kicsoda ez a Gilbert és milyen köze van ahhoz, akiről az aktákban olvastam, illetve az örült, de bájos biológiatanárunk éppenséggel mire készül most. Az előző évben se volt unalmas itt az élet és biztos vagyok abban, hogy most se lesz.
Ahogyan a folyóson sétálgattam egyszer csak megszólalt a telefonom. Rory volt az. Nem is tudtam, hogy már visszatért ide, de örültem annak, hogy újra itt van, mert ő volt az egyetlen barátnőm. Bár én több mindent tudtam róla, mint ő rólam, de ez őt szerencsére nem zavarta. Soha se voltam nagy barátkozós típus, de kezdtem úgy érezni, hogy szép lassan megbízhatok benne és remélem nem tévedek. Elindultam a büfé felé és hamarosan megéreztem az ismerős illatát. Elmosolyodtam, majd sebesen átvágtam a büfén és lehuppantam a székre.
- Remélem nem zavarok. - mondtam neki mosolyogva és figyeltem őt. Nem értettem, hogy miért nem szólt már korábban, hogy újra itt van. Mikor jöhetett vissza és mi történt vele? Annyira nyúzottnak tűnt... - Minden rendben van? Történt valami Mystic Fallsban?- kérdeztem tőle kicsit aggódva és közben végig őt figyeltem.


१  Remélem tetszik. 40 १ - szó  १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 10, 2014 7:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Laura & Rory
i'll always care about you

Hogy őszinte legyek, nem sok kedvem volt visszatérni a Whitmore-ra a Mystic Fallsba tett rövid látogatásom után. Szívesebben  eredtem volna inkább annak a nyavajás vérszívónak a nyomára, aki képes volt olyan durván felpofozni engem! S az ilyen még úriembernek nevezi magát. Irónikus, mondhatni. Nem baj, csak fussunk össze még egyszer. Esküszöm az életemre, hogy mindezt kétszer akkora dózisban fogja visszakapni. Velem senki sem szórakozhat, pláne nem egy halhatatlan. Azt nem engedem meg senkinek sem.
Miközben ilyen, s ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben, lábaimmal az egyetemi büfé fele indultam el. Hiába próbáltam figyelmen kívül hagyni a hasam erőteljes korgását, egy idő után már nem bírtam tovább az éhezést és inkább úgy döntöttem, hogy bűnbe esek és veszek két csokis kiflit a helyi kis büféből. Magam sem értettem miért, de megkívántam. Nem tehetek róla, világéletemben édesszájú voltam..
Kívételesen nem tartózkodtak sokan a helyiségben, tehát elég hamar sorra is kerültem. Kifizettem a rendelésemet, majd leültem egy asztalhoz elfogyasztani a kifliket, de mielőtt még megszabadítottam volna az egyiket a csomagolásától, írtam egy sms-t Laurának, hogy ha van kedve, csatlakozzon hozzám. Ő idén kezdte a második évét az egyetemen, ami büszkeséggel tölt el, hiszen elég ha csak az előttem levő vizsgákra gondolok és máris elönt a pánik. Laura már túl van a nehezén, az első éven. Legalábbis, én gólyaként így vélekedek erről.  

१ Barátnőmnek!  Szeri van १ sok १ Zene
©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 10, 2014 6:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Büfé

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Whitmore fõiskola :: Campus
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3