Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 01, 2014 7:36 pm
Ugrás egy másik oldalra



gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk itt!

Kedves Luca,
nem tagadom, nagyon vártam már, hogy elkészüljön a lapod, hiszen egyrészt keresett karakter vagy, másrészt nem akármilyen történettel hirdettek meg... egy testvér és még egy testvér... csak éppen nem tudják, hogy testvérek... ez lehetne még ennél is bonyolultabb? tongue
Ismerem a nézőpontodat, miszerint jobban szereted a játékteret, mint az előtörténeteket, de valljuk be, odateszed magad az előtörténeteknél is! Wink Ezt a karakteredet is szeretni fogom, semmi kétség...
Menj, foglalózz, majd keress partnert, de ne feledkezz meg a tesódról sem, borzold fel a kedélyeket! Smile
Jó játékot!

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Keresem :
i don't need anyone ∁
Tartózkodási hely :
you can find me the best place ∁
Hobbi & foglalkozás :
lazybones ∁
Humor :
bitter ∁



A poszt írója Luca Campanella
Elküldésének ideje Szomb. Okt. 18, 2014 12:43 pm
Ugrás egy másik oldalra



Luca Campanella

[You must be registered and logged in to see this image.]
idézet idézet idézet idézet idézet

rejtett vizeken...



Teljes név: Luca Campanella
Becenév: A Luca-t nem igazán tudod már hová becézni
Születési hely: Valahol, egy messzi-messzi galaxisban... ja, nem. Seattle-ben.
Születési idő: 1986. április 02.
Play by: Tom Riley
Faj: Ember
Érdeklődési kör: Nem vagyok nagy művészlélek. Mármint, a pocsék, próbálkozós festményeimet nem nevezném művészlélek által készített munkáknak. Nem hiszem, hogy ebből valaha is meg fogok élni. Sport? Ez máris közelebb áll hozzám! De ha végignézel rajtam, ezt valószínűleg rögtön észre is veheted, drágám!
Kapcsolat a családdal: Nincs családom. Milyen meglepő! Árvaházban nőttem fel, ott azt a mesét kaptam, hogy anyám a szülésbe halt bele, apám kiléte pedig egyszerűen csak nem ismert. Nem hittem el természetesen. Azóta is keresem őket.... haladok. Csak éppen rohadt lassan.
Valószínűleg ha rám nézel, rögtön tudod és láthatod, hogy nem vagyok az a modern normák között élő férfi. Modorom bicskanyitogató, ennek következményeképpen gyakorta kerülök balhés helyzetekbe. Ezt vagy megérdemlem néha, vagy nem. Általában az előbbi igaz, hiszen nem vagyok tekintettel semmire és senkire, ha két pohárnál több alkohol csúsziki le a torkomon. Igen, azt kell mondanom, hogy... nem igazán rajongok az alkoholért, de állítólag a bárban, ahol zenészként próbálkozom az utóbbi időben, egészen jól játszom a gitárral néhány adag vodka után. Ez most dicséret vagy alázás?
Arcomon általában rögtön látszik, ha valami nem tetszik, s az is, ha valaki egyáltalán nem szimpatikus. Benyögéseim nagy esetben morbidak, mondhatni groteszkek, s ez sokaknak nem imponál. De tudod már, hogy ez megint kit érdekel?
Nem célom a nők szívét meghódítani. Megelégszem azzal is, ha csupán egy-egy éjszakára megosztják velem ágyaikat. Nem vagyok én Romeo, hogy öngyilkos legyek a szerelem miatt!
Küllelem eléggé árulkodik az életmódomról. Mivel általában nénz híján vagyok az állandó munkanélküliség miatt, s az a pár száz dollár, amit megkeresek ezzel a zenészi karrierrel, semmire sem elég, nincs lehetőségem ezer dolláros Armani öltönyöket vásárolni, be kell érnem az egyszerű farmerekkel, és laza pólókkal. De valljuk be,ez mennyivel jobb párosítás, nem?
Szemem ugrál a zöld és barna között, hajam pedig szintúgy barna. Testem tükrözi a kemény, sportos időszakomat, de a ruha elfed más, múltbéli sérüléseket is...

életem apró darabjai


[You must be registered and logged in to see this image.]

Állítólag minden ember életében eljön egy bizonyos pillanat, amikor olyat tud meg, mely mindent megváltoztat az életében. Ez a pillanat az enyémben is eljött, pontosan tizennyolc éves koromban, mikor az árvaházból kitörve az életbe engedtek. Tudtam, mi a feladatom. Megkeresnem azokat, akik eldobtak maguktól. Rengeteg teória állt össze a fejemben... hogy talán az a valóság, amelyet próbáltak elhitetni velem. Talán mindkét szülőm él, csupán eldobtak maguktól. Talán anyám egy félresikerült gyermeke voltam egy nős férfitól, és mivel ő nem tudott volna eltartani, örökbe adott. A pasas bizonyára lelépett. De ezek csak teóriák. Tudni akartam azonban, hogy mi a valóság...

Néhány héttel ezelőtt:

- Hé, haver! Mintha sokat ittál volna! - kezdett el szabályosan oltani egy féleszű a második boxból. Ki nem állhatom, ha ezt mondják nekem, akkor sem, ha valóban igaz minden egyes szó, mely elhagyta az amúgy cseppet sem józan száját.
- Kösz, ha tanácsra szorulok, majd hozzád fordulok. - mordultam oda, majd nyeltem egyet, és behúztam az utolsó felest is. A szék eléggé ingatagnak tűnt alattam, de mit sem törődtem vele már.. szükségem volt lazításra.. azok után, amit ma megtudtam, mindenképpen! A szüleimről tudtam meg információt.. a kilétükről.. a nevük ugyan még rejtély számomra, de már tudom, hogy New Orleansban éltek egy ideig... az apám legalábbis.. már ez is elég információ volt, hogy tudjam, oda kell költöznöm egy időre.. igen. Tudni akarom, hogy ki vagyok.

A várva várt nap el is jött...
- Na gyere! Üss még egyet! - nevettem fel halkan, tekintetem pedig enyhén mutatta, hogy ismét túllőttem a célon, és többet ittam a kelleténél. Nem hiányzott ez a balhé most.. de mégis csak megtörtént. Én csak zenéltem.. valaki röhögni mert.. én pedig nem tűrtem.
A szám széle felrepedt. Körülbelül öt izomagyú vett engem körül, de be kell vallani, hogy hiába vagyok jó kondiban, ez még nekem is túlzás.
Újabb és újabb jól irányzott ütések.. hol a gyomromba, hol az arcomba.. de a többire már nem emlékszem.. egy kéz simult az arcomra.. segítően, mintha egy angyal szállt volna le mellém... nő volt... de újabb fájdalom a következő pillanatban... másra már nem emlékszem... az éjszaka többi részét elnyelte a sötétség.. de a tekintete... a nő tekintete megmaradt.. tudtam, éreztem... láttam már valahol előtte...

user-információk


→ G. → van bőven → egy pár szerény legény




Vissza az elejére Go down
 

Luca Campanella

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Emberek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Yesterday at 4:41 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3