Annyira belemerültem a vérszívásba, hogy észre sem vettem, ahogy az a fura vámpír éppen mögén lopakodik, majd ellök a vacsorámtól. Annyira dühös lettem, hogy éppen neki rohantam, mikor egy vascsővel a falra tűzött! Ez már több a soknál, dühöngtem és ahogy levakartam magamról azt a nyavajás csövet fogtam és a pasas szíve mellé céloztam. - Valóban? - sziszegtem pökhendien, majd mielőtt még kihúzhatta volna magából a vasat, én megragadtam a nyakánál fogva és olyan erősen szorítottam, amennyire csak az erőmtől tellett. Elmosolyodtam, mikor feltünt, hogy mennyire kifehéredett az arca. - Hát legyen.. ha így akarsz játszani, akkor oké, én benne vagyok - emeltem meg a hangomat iszonyat mérgesen, majd a falhoz vágva engedtem el a nyakát. Dee még mindig nem hagytam neki elég időt, hogy kihúzhassa magából azt a vasat, helyette ismét elé suhantam és jó erősen ágyékon rúgtam, majd a kezeit is hátratőrtem.

Pontosan erre a reakcióra számítottam, szóval amikor ezeket tette velem végig mosoly volt az arcomon, kivéve az ágyékon rúgáskor, az azért durva volt. Amikor viszont felálltam abból és persze a kézhátratörésből, csak rá néztem mosolyogva majd köptem egy kis vért. Mivel a cső nem fából volt így elviselhető volt a fájdalom.
-Ribi! mondtam neki felkiáltva, de mosolyogva, majd még egy kis vér köptem. Ez után felálltam és a vascsővel a mellkasomban és megcsókoltam átdöfve őt is vele, csak azért, hogy ne hagyjam ezt se annyiban. Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója a csókra, de nem is érdekelt.

Végig gunyoros mosoly ült az arcomon, nem vagyok szadista, de most kivételesen élveztem a szenvedését.. Főleg, mikor ágyékon rúgtam. Na ja, vámpírság ide vagy oda, az mindenképpen fáj. A markomba nevettem még akkor is mikor vért köpött, majd a beceneve hallatán a vigyor csak még szélesebbé vált az arcomon. - Na ja, én is úgy viszonyulok hozzád, ahogyan te is... - mondtam volna, mikor hirtelen felállt a vascsővel a mellkasában és úgy csókolt meg, hogy közben az az enyémet is átdöfje. - Ravasz - suttogtam, picit elhúzódva tőle. - Jó tudni, hogy az erőszakra kerjedsz - kuncogtam a markomban, közben óvatosan kihúzva magamból a vas darabot. - De tudod mit? Én is bírom a durvulást - vallottam be rá kacsintva, majd hozzátettem. - Amúgy, meg Lucy vagyok - nevettem fel, mivel hát egyáltalán nem volt alkalmas ez a pillanat most a bemutatkozásra. De kit érdekel?

-A nevem Logan, és igen szeretek veszélyesen élni. én is kihúztam a maradék vasdarabot magamból majd a falhoz löktem a lányt és újra megcsókoltam, letéptem róla felsőjét és elkezdtem a nyakát csókolgatni, ettől teljesen beindultam, lehet ezt nem egy sikátorba kéne csinálni, de nem érdekelt fogaim kivillantak, szemeim vérvörösek lettek megjelentek az erek is a szemem alatt majd beleharaptam a nyakába, elkezdtem szívni a vérét, miután ezt abbahagytam véres szájal adtam neki egy újabb csókot. Csók közben meghallottam egy épp a sikátorba tartó lányt, szóval odaszaladtam és beleharaptam, mivel sikítozott eltörtem a nyakát, akár egy vadász is lehetett volna de abban a pillanatban erre nem gondoltam, csak szívtam a lány vérét, majd odavittem Lucyhoz.
-Tessék igyál, hoztam egy kis ajándékot, ha már az előzőt elvettem tőled. mondtam neki véres szájjal rámosolyogva majd ittam belőle tovább.

- Logan.. - suttogtam a nevét, mielőtt ismét ajkaim után kapott volna. Meglepődtem a gyors tempón, de ezuttal nem akartam hezitálni. Csak egyszerüen élni a mának. Én is letéptem róla a felsőjét, majd kivillanó fogai láttán egy pimasz mosoly ült ki az arcomra. Követve példáját belemélyesztettem kivillanó szemfogaimat a nyaki ütőerébe, és szívni kezdtem a vérét. Újabb véres csókot váltottunk egymással, majd elsuhant egy éppen errefele tartó lány elé, hogy lecsapolhassa. Legnagyobb döbbenetemre, visszajött és felajánlotta, mint ajándékot, ha már a zsákmányomat elszívta előlem. Egyet gondolva suhantam melléje és kezdtem el szívni az áldozat nyakát, a másik oldalról. Nem telt pár másodpercbe és már holtam össze is esett. - Ezt jól kinyírtuk - vigyorogtam rá, akin látszott, hogy már alig bír betelni a látványommal.

Miután befejeztük csak mosolyogtam rá csupa véresen, majd a hulla fölött végigsimítottam arcát és újra adtam neki egy csókot.
-Igazából már halott volt mikor idehoztam, kitörtem a nyakát mert sikítozott, de végül is ja kinyírtuk. mondtam neki mosollyal az arcom. Egyszerűen nem bírtam magammal, teljesen beindultam és letepertem a lányt a földre, majd elkezdtem csókolgatni a nyakát egyre lentebb haladva, közben testén maradt vért lenyaltam róla.

Care

- Vérfarkas? - vontam fel a szemöldökömet, de már eléggé indulatosan. - Te képes vagy bemocskolni a fajtánkat egy ilyen szerelemmel? - kezdte el lepni a vörös köd az agyamat, és egy pillanat alatt megragadtam a karját, ahogy láttam, hogy már nem vagyunk egyedül.
- Na gyere szépen!

(Utcák)

Annyira felpezsdült a vére, hogy az már-már ijesztő volt a számomra. De egyfelől bírom a hozzá hasoló csávókat.. - Az mellékes, a lényeg, hogy most már le is van csapolva - legyintettem, természetesen a saját igazam mellett érvelve. - Dee - tettem hozzá, de képtelen voltam befejezni a mondatot, mivel ismét birtokba vette az ajkaimat, majd mindketten a földön kötöttünk ki. Csókolni kezdett, amit én elégedett sóhajokkal nyugtáztam, majd miután meguntam az egy helyben maradást, váltottam a testhelyzetünkön és ezuttal, én kerültem felülre. - De, tennünk kéne valamit a hullával - nevettem fel a halott lány testére mutatva. - Nem szeretem csak úgy ott hagyni a bizonyítékokaimat, mégha egy vámpíroktól hemzsegő városban is élek.. - tettem hozzá komolyabban, hatalmas szemekkel méregetve. - Amúgy ezt is inkább máshol kellene folytatunk - kacsintottam rá, utalva, a kemény beton hátrényaira.

Amikor azt mondta, hogy tenni kéne valamit a hullával egyet értettem, mégsem hagyhatjuk csak úgy itt, de nem az a lány volt az egyetlen mivel a pasas akit Lucy csábított el, azt is teljesen lecsapoltam.
-Hát két hullánk is van, nézd ott lapul a csáveszod is a kuka mellett. mondtam neki felnevetve, majd felkaptam a két hullát a vállara és azt mondtam.
-Csak várj itt, mindjárt visszajövök. megtöröltem magam majd besétáltam a grillbe és hoztam ki egy kis whiskyt, láttam, hogy a lány nem nagyon érti miért hozok whiskyt amikor hullát kell eltüntetni, leöntöttem vele a hullákat, közben én is ittam kicsit belőle majd gyufát vettem elő a zsebemből és meggyújtottam a őket. Az égő hullákat nézve azt mondtam.
-Probléma megoldva... mosolyogtam rá és akkor most térjünk vissza ahhoz amit az előbb abbahagytunk. felkaptam a lányt majd hazáig szaladtam vele.

[Logan Háza]

Magam sem tudom, hogy keveredtem ide, annyira nem is érdekelt. Dühös voltam, mérges Caroline-ra. Mert mi az már, hogy... egy vérfarkassal van együtt? Beszennyezi a saját faját? Gyalázat... nem más, csakis gyalázat!
Megálltam az egyik sikátorban, és mélyeket lélegeztem. Egye meg a fene ezt az egész kabarét! Van itt valaki, aki tudja, mi az igazi gonoszság?

Logan háza

Most örültem, mert feltudtam húzni valakit. Imádom, amikor az emberek így kiakadnak, és én csak röhögök a reakcióikon. Végül is mire számított ez a Logan? Egy szép mosollyal máris ágyba bújhat velem? Na, álljunk meg azért! Ennyire én sem vagyok könnyűvérű...
Beértem az egyik sikátorba és egészen furcsa érzés fogott. Nem tudom megfogalmazni, de éreztem már ilyet valamikor réges-régen... Közelített felém egy sötét árnyék, egy alak... talán ő lenne ennek az oka?

Léptekre lettem figyelmes. Mondhatni, egészen kiegyensúlyozott lépések voltak, hangosak, mégis ismerősek... micsoda bolondság már, mi az, hogy ismerős lépések? Nevetséges vagyok, ez a vérfarkas-vámpír szerelem még inkább lezsibbasztotta az agyamat.
Felegyenesedtem és a szokásos vámpír tempóban iramodtam az idegen felé, hogy érdeklődve teremjek előtte. - Óh, helló! - szaladt fel a szemöldököm ravasz vigyorral. Ismerős arc... ismerős szemek. Már találkoztunk... régebben.

A lassú léptek megszűntek és hirtelen egy suhanás, majd máris előttem is termett az idegen. Ahogy rápillantottam, bevillant, hogy nem is idegen... sőt! Mi ismerjük is egymást valahonnan... Ismerős volt az arca és ez látom neki is feltűnt.
- Helló.. Milena? - kérdeztem sejtelmes hangon. Igen, ez a név ugrott be legelőször.

Elvigyorodtam. Tudtam én, hogy ismerjük egymást. Miért ne lenne így? Igaz, nagyon régről. Pontosabban.... mikor ő még sima boszorkány volt.
- Mi járatban Mystic Fallsban, kedves Corinna? - álltam meg ott előtte újra, a mellkasomra font karokkal. Vártam a válaszát, már meglehetősen feszengve. Barátok voltunk. Vagy nevezzük úgy, közös érdekek vezéreltek mindig, nem gyűlöltük egymást.

Amikor elvigyorodott megnyugodtam. Azt hittem valami oltári nagy baromságot mondtam a "Milena" névvel. De akkor ezek szerint nem csaptak be az megérzéseim. Persze! Milenát jó, hogy ismerem.
- Ez egy hosszú történet... Mivel sok-sok évvel ezelőtt vámpírrá is változtam, így most eljöttem bosszút állni. - mosolyodtam el ravaszul a mondatom végén. Kíváncsi voltam erre mit reagál, hiszen ő még csak boszorkányként ismert.

Felvontam a szemöldökömet. - Vámpírrá? - lepődtem meg. Most akkor ő... úgy boszorkány, hogy közben vámpír is? Vagy mi van? Te jóságos isten, egyre inkább belebonyolódom ezekbe a keverék dolgokba.
- Ki a tárgya ezúttal? - támaszkodtam meg a falban, de ezúttal már ravaszul vigyorogva. Úgyis beavat, ha arról van szó.

- Igen, vámpírrá. És, hogy hogyan? Jó kérdés. Abban az időben nem volt nehéz átváltozni. - rántottam egyet a vállamon és egy falnak dőltem.
- És hát egy bizonyos Eyal Lestwick nevű pasas miatt jöttem vissza. - mosolyodtam el féloldalasan.
- Na, és te? Mit csinálsz errefelé?

- Nem hallottam még erről az Eyal nevű pasiról - vontam egyet a vállamon. - Hogy haladsz vele? - kérdeztem, de biztos voltam benne, hogy ő aztán érti a dolgát, nem kell tőle sajnálni a bosszút. Mert az ő fejéből mindig kipattan valami.
- A legjobb barátnőmhöz jöttem. Igen, nekem olyanom is van - előztem meg nevetve a kérdését. De többet nem akartam Tatiáról beszélni, mert Corinna előtt ez az ügy tabu. Nem derülhet ki egyelőre semmi sem.

- Nem hallottam még erről az Eyal nevű pasiról - vontam egyet a vállamon. - Hogy haladsz vele? - kérdeztem, de biztos voltam benne, hogy ő aztán érti a dolgát, nem kell tőle sajnálni a bosszút. Mert az ő fejéből mindig kipattan valami.
- A legjobb barátnőmhöz jöttem. Igen, nekem olyanom is van - előztem meg nevetve a kérdését. De többet nem akartam Tatiáról beszélni, mert Corinna előtt ez az ügy tabu. Nem derülhet ki egyelőre semmi sem.

- Pedig néhány dologban elég nagy híre lehet a városban. - kacsintottam egyet. Gondolom értette Mila, hogy mire céloztam.
- Hogy haladok vele? Egyelőre csak tervezgetek és találkozgatok vele, hogy megtudjam mi a legérzékenyebb pontja. Egy bosszút nem lehet elsietni. - mosolyodtam el szélesen.
- Szóval a legjobb barátnőd is itt van a városban. - hangsúlyoztam ki a szavakat nevetve.

- Csak nem a csajokban? Itt túl nagy a szájhős. Neki is csak a szája nagy? - kérdeztem Corinnától egy durva és köcsög mosollyal, miközben ledobtam magam valaminek a tetejére. Ülnöm kellett most, mert az iménti kis ökölvívás Care-rel kimerített.
- Nem, persze, hogy nem. Aki a bosszút elsieti, annak nem is fontos annyira. Gondolom, az orránál fogva vezeted. És nem is tudja, hogy mire készülsz - feltételeztem, bár még ebben sem lehettem teljesen biztos. Ki tudja? Lehet, hogy másra utazik egyik, és másra a másik.

- Eltaláltad. De nálam hiába csinál bármit, nem győz meg. Nem hiányzik nekem egy ilyen pasas. - húztam el a szám, majd elmosolyodtam.
- Így igaz. Egyáltalán nem sejt semmit, sőt inkább próbál kibújni most a dolgok alól gyáva módon. - fintorodtam el újra és Milát néztem, amint leül valamire.
- Csak nem elfáradtál valamiben?

[Grill]
Amikor a sikátorba értem, egy percre elgondolkoztam a pár dolgon. Amikor a Földre érkeztem abban reménykedtem, majd változtatni tudok azon a nagy magányon amit fent több ezer évig éreztem. De itt lent eddig csak rosszabbodtak a dolgok, szereztem pár ellenséget és ha ez nem lenne elég a hitemet is elveszítettem, úgy érzem nem maradt semmim.

[Grill]

A sikátor felé tartva egyre nagyobb vágyam lett arra, hogy lecsapolja, amikor odaértem, láttam, hogy csak a falnak dőlve gondolkodik eléggé elszomorodva. Eszembe jutottak azok a napok, hetek, hónapok amikor én voltam hasonlóan, ennek ellenére csak odasétáltam és elkezdte kicsit csipkelődni vele.
-Nocsak-nocsak a hős embervédő szomorú? mondtam neki elég lekezelően. Mivel akkor megfosztottál a vacsorámtól, most bepótolom, veled. villantottam ki fogaim, szemeim vérvörösek lettek és az erek megjelentek alatta. Ez után csak odaszaladtam, majd belemélyeztettem fogaim a nyakába és elkezdtem szívni a vérét. Örültem, hogy most visszaadhatom, de amilyen gyorsan rátámadtam olyan gyorsan löktem is el magamtól. A vére teljesen szétmarta a torkomat és mindent amimhez ért, olyan volt mintha verbénát ittam volna. Földre elkezdtem vért köpködni, részben próbáltam kiköpni a égető vérét, de már annyira szétmarta a torkom, hogy a saját véremből is jutott. Elképzelni sem tudtam mi lehet ez a lény, ilyennel még nem találkozta.

Corinna

- Mégis... mivel húzta ki nálad a gyufát ez a bizonyos Eyal? Mert ha meggyőző vagy... talán eléred, hogy segítsek neked a bosszú elérésének érdekében - kacsintottam Corinnára, és felnevettem.
- Még kérdezed, miben fáradtam el? Erre lehet két tipped, de tudnod kell hozzá, hogy a városban rengeteg a dögös férfi - vigyorogtam, és érthette ebből, hogy ha fáradt vagyok, mégis milyen tevékenység merített ki.
- Neked gondolom, nincsen állandó kapcsolatod. Nem mintha nekem lenne - legyintettem.