A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls sikátorai





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 19, 2013 6:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
A kezem nem volt elegendő ennek a vérszomjas dögnek, folytatta, csak azért is tovább folytatta, és a hasogató kezem után a vállam volt, amit szorítása megtalált. Hogy az átkozott ördög vitte volna el még mikor a léte gondolata sem volt! Az átkozott mindenségit, rohasztaná szét a napfény!!
- ERESSZ EL VAGY ROHADTUL MEGBÁNOD.. ÁÁÁHHHH!! - ordítottam torkom szakadtából a némbernek, ahogy éreztem hogyan feszül karom hátra, és már most meg mertem volna jósolni hogy ezt is törni fogja... az átkozott pokolfajzat!!!
- SOHA A BÜDÖS ÉLETBEN NEM BESZÉLEK!! - kiabáltam neki, amin nyilván csak még jobban szórakozott, de ha tőből is tépi ki, az istenit, akkor sem beszélek!! Az átkozott rohadt életbe bele, hogy egy istenverte vérszopó sem képes a francban elkerülni!! Minden degenerált barom az én utamat keresztezi, és biztos hogy törhetnékjük támad a jelenlétemben. A fene esne az összes rohadt pokolszökevénybe. Csak ezt éljem túl, az isten verje meg őket, biztos hogy az egész tetves banda ellen bosszút esküszöm! Nem az én családomat fogják fenyegetni!! Épp elég rohadt ideig voltak már itt, ideje lesz hogy rohadtul eltakarodjanak már vissza ahonnét jöttek!! Csak forrjon össze a csontom, biztos hogy magam keresem meg, és gyújtom fel ezt a tetves ribancot itt mellettem. És átkozottul élvezni fogom!!!
- ERESSZ EL, BASZD MEG! - feszegettem a karomat, ám ezzel is csak magamnak okoztam még több fájdalmat, de az sem érdekelt, hátha sikerülne, levakarni magamról ezt az akasztanivaló szajhát!!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 19, 2013 4:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Ha te halott leszel, akkor nehezen tudsz megakadályoztatni. - mondom neki kedvesen és gúnyosan. - Jobb ha vigyázol a pici nyakadra és a szívedre is. -teszem hozzá nevetve, hiszen nem régen ivott a "véremből." Remélem leesik neki.- Mondjuk ha vámpír lennél, akkor is jól meg lehetne kínozni . - mondom neki vigyorogva.- Mondjuk lehet a drága farkaska is neked esne esetleg? - kérdezem ironikusan tőle. -
Egy-mutattam neki. - Nem vagyok értelmi fogyatékos, szóval nem kell így beszélned velem. - mutatom a kettőt neki- Nem félek tőled, amint látható, hiszen nem vagy valami félelmetes személy. - mosolygok rá. - Illetve három, attól hogy nem beszélsz beszélhetnek mások. Mondjuk a rendőrségen? - mosolygok rá gonoszan. - De lehet te fogsz beszélni, s te fogod elárulni a saját kis barátnődet, azt akit annyira védesz. - mosolygok továbbra is, majd az ajkamba harapok. - Hmm nem romantikus? Akit védesz és szeretsz azt is elárulnád nekem se perc alatt. Bocsánat ez inkább tragikus. - mondom kacagva és közben folyamatosan őt nézem. Látom ahogyan forr belülről, de nem értem már rég mehetne, ha elmondaná azt, amit akarok . -
Akkor már találkoztál a fajtámmal. - nevetek fel hangosan. - Akkor pontosan tudok mikre vagyunk képesek. - kacsintok rá. - Puhány lennék? Elnézésedet kérem, mert legalább tudom, hogy te durván és keményen szereted. - kacsintok rá. - Akkor nézzük meg mit szólsz ehhez.
Hiába ordibálsz. - mondom neki nyugodtan. - Nincs senki se a közelben rajtunk kívül. - mondom nevetve, hiszen a hallásom százszor jobb, mint az övé. - Csak nem fáj neked ez? - mondom nevetve és nézem a összetört kézfejét. Nem akarom egyenlőre jobban összetörni, pedig menne akár úgy is, hogy abból már soha többé ne legyen egy normális kézfej. - Miért is engednélek el? - vonom fel a szemöldökömet, s most a vállánál tartok. Szép lassan rántok egyet rajta, majd egy pontom megnyomom, s hallom ahogyan kicsit repedni kezd a csont. Még annyira nem vészes csak repedés. - Nos elmondod végre amit tudni akarok? - kérdezem tőle, s közben folyamatosan figyelem őt. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 19, 2013 2:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
- Igen - válaszoltam meg kivételesen egy kérdését. Vagy kettőt, egye-kutya. - Azt tudom, hogy én egy magadfajta szörnyeteget nem engednék a közelébe. - Nem kell tudnia hogy ebből már akadtak gondjaink korábban. Tudom, Katie nem hagyna el amiatt... talán... de... a fenébe is, a most történtek után ÉN nem engednék vámpírt a közelébe, akkor sem, ha az a vámpír történetesen én lennék!!
Magamban dúltam-fúltam. Mi a francot vétettem előző életemben, hogy ennyi barom akad belém??? Valami nagyon rossz ember lehettem, hogy ennyi szörnyeteggel büntet a Sors.
- Hagyd... békén.. Katie-t!! - tagoltam a szavakat kis szünetekkel, dühödten, bosszúra szomjasan, és próbáltam nem mutatni, mennyire akaszt is ki igazából, hogy a kezében látom a tárcámat. Mikor a fenében szerezte meg??? És a francért nem bír leszállni rólunk?!?
Összeszorítottam szám, és nem válaszoltam. Nem... a végén kicsúszik valami, és ez a kis ringyó tényleg megigéz... Ha megtudja mi van Katie-vel, és megtud tőlem mindent Róla amit csak akarhat, elkaphatja... kitalálhat bármilyen mesét... a pokolba is, nem engedhetem... Katie-t meg kell védenem!!! Amíg Velem foglalkozik ez a kis senki, addig Ő biztonságban van... amíg én dühítem, és rajtam torolja meg... addig Katie-nek nem eshet bántódása... Nem érdekel mit tesz velem, míg Katie-t nem bántja...!!
- Mondtam már... csak egy kislány vagy. Egy puhány senki, nyomukba se érsz azoknak, akiket eddig ismertem, pedig már Ők is senkik voltak, de tudod mit? Te még a senki szintjét sem éred el, a nullánál is kevesebb vagy! - mondtam a szemeibe, és nagyon bíztam benne hogy felhúzom. Hadd dühöngjön, hátha kihúzom míg idetéved valaki, és hátha elszelel ez a ribanc... Csak addig túl kéne élni...
Ami nem is biztos, hogy olyan könnyű lesz.. - nyeltem, és mikor megragadta a kezem, megpróbáltam elrántani azt, Vele együtt, ám ezt ő is megtette, és kezemet magához rántva, kezdett szorítani. Hasogató lábaimon nem volt egyszerű állva maradni, ahogy rángatott az eszement k*rva, főleg, mikor szorítása erősödött, és a csavarás helyett, amitől eddig csak sziszegtem, összeszorítva fogaimat, szinte némán viseltem, elkezdte szó szerint összeroppantani a kezem, amire már felordítottam, és minden erőm összeszedve próbáltam kirántani az ujjai közül magamat.. De nem engedte! Éreztem a vállamon a kezét, és megpróbáltam magamba nyelni a fájdalmam, de nem ment!! Nem bírtam elhinni, hogy egy ekkora töpszli ribanc képes így elintézni... hogy ennyi neki... egy kis erőkifejtés, és minden erőlködés nélkül töri a csontom... pedig törte.. A rohadt életbe, tisztán hallottam ahogy ropognak a csontok, és ahogy szorít, sorban mozdulnak el a helyükről a darabok... mintha minden darabkát egyenként éreztem volna!!! Ha más nem, talán az ordításom feltűnik valakinek...
- Eressz el!!! - próbáltam elrúgni magamtól ezt a rohadt senkit! De túl erősen fogott ahhoz hogy rendes erőt tudjak kifejteni miközben épp a csontjaim töri...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 19, 2013 1:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel

Hmmm ez érdekes felfogás nagyon. - mondom nevetve. - Szóval inkább megölnéd saját magadat, mint úgy haza állíts? - kérdezem tőle mosolyogva, s élvezem egyre jobban a helyzetet. - Vajon a kis barátnőd is így gondolja? - kérdezem tőle mosolyogva. -
Naa jó add be ezt a mesét másnak. - mondom kicsit ingerülten. - Mint a ketten tudjuk, hogy nem csak ember vagy, vagyis nem színtiszta ember vagy. - mondom neki sietve, mert valószínűleg sok az emberi gén benne, legalább is erre jutok a sebeit látva. - Miért nem mondod meg, akkor már rég elmehetnél .- mondom neki egyet sóhajtva, hiszen nem értem miért jó neki ez, hogy teljesen ripityára fogom törni őt, egy idióta, egyszerű válasz miatt.-
Nos agytröszt ne gondolkozz tovább. - mondom neki nevetve és gúnyosan. - Elég annyit megennem, hogy megidézlek téged vagy az egyik kollégádat és már dalolva felelne bármilyen kérdésemre. Akár te is, ez a legszebb az egészben. - mondom nevetve, majd felmutatom a tárcáját, amit még korábban nyúltam le róla. - Nos akár még ebből is meg tudom, s ha jól látom akkor még fénykép is van a barátnődről. - kacsintok rá, s úgy teszek ,mintha aki mindjárt meg is nézi a dolgokat. - Szóval tényleg nem találnám meg? - vonom fel a szemöldökömet. -
Ki próbálhatjuk, ha szeretnéd. - kacsintok rá. - De akkor az első kérdés az lenni, hol találom a kis barátnődet, s mit kell tudni róla. - mondom neki még mindig mosolyogva, s önelégült vigyorral. - 99% százalékig biztos vagyok benne, hogy dalolva elmondanád nekem . - mondom neki még mindig önelégült mosollyal. - Ki akarod próbálni, hogy igaz van-e vagy nincs?
Láttam rajta, hogy nem fogom meghatni azzal, amit csinálok. De élveztem azt is, hogy látja, hogy nekem nincs bajom, maximum csak a ruhámnak és egy két folt maradt meg, de semmi más. Nos akkor gondolom, kicsit be kell keményíteni, gondolom magamban. Akkor nem marad hátra más, mint ripityára fogom törni őt.
Puhány lennék? - vonom fel a szemöldökömet.- Akkor kezdjünk bele az igazi dolgokba. - s elkaptam az egyik kezét, amivel éppen a sebes lábát fogta, s fordítottam rajta. Hallottam amint a csont pattogva kezdi megadni magát, de hogy még nagyobb fájdalmat okozzak neki, így a kezem közé vettem a csuklóját és szép lassan, kiélvezve minden egyes roppantást összeroppantottam és szét törtem. - Nos még mindig puhány lennék? -kérdezem tőle mosolyogva, s a vállára téved a kezem. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 4:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
- Nincs gyerekem, de ha lenne se lenne semmi közöd hozzá - mondtam, ridegen, mélységes megvetéssel. - És a vámpírok már nem élnek, csak mozgó, vérszomjas hullák vagytok, az már nem élet! A halál az halál, ha megölsz, legyek halott egészen. - És ha ő nem öl meg egészen, csak átváltoztat, hát én megteszem, mert nem leszek szörnyeteg!! Már a meglévő szörny-létemért is elhagyott egyszer akit szeretek, ha vámpírként térnék haza... Ahh... nem! Haza sem mehetnék! A vámpír és a farkas természetes ellenségek, és belepusztulnék ha bántanám Katie-t..!!!! Nem és nem, inkább a halál!!
- Leszarom micsoda a kutyád, én akkor is ember vagyok! Ha annyira lehet hinni annak a korcsnak, akkor kérdezd meg tőle!! - Nem értettem ugyan egy mukkot sem, miért lenne akkora különlegesség hogy kedvel a kutya. Igen, a fajtársa vagyok, de ennyi! Ettől még nem leszek valami nagy szörny! Bármelyik emberrel előfordulhatna, nem hiszem el hogy pont engem cseszeget ennyire elszántan emiatt..
Én is a kulcsokra nézek, amiket a kezében forgat. Rossz duma... rossz... csak átver!! Nm tudja hol lakom!! És ha el is jutna a házamig, nem tud bemenni!! A ház az enyém! És én a büdös életben nem hívom be ezt a szajhát!! Katie pedig soha nem lenne olyan buta hogy kimenjen ha odamegy egy idegen, a bálon történtek után biztos nem!!! Behívni pedig Ő még nem tud senki effélét, vagyis hiába pofázik ez a kis senki, nem juthat be hozzám!! De ezt sem fogja Tőlem megtudni... a végén kifundálna valamit...
Megfeszültem a gondolatra... Nem keresheti Katie-t!! És nem találhatja meg!! Katie...
- Honnét... tudod... hogy meg tudsz-e engem igézni - sziszegtem, szaggatottan, de az indulattól fortyogva. Oké, én tudom hogy megtudna, de... Ő nem tudja mi vagyok, szóval nem tudhatja hogy megtud-e... Míg ki nem próbálja, de hátha beveszi...
Láttam, hogy neki nem tartott szinte semeddig sem meggyógyulni... ami némi problémát jelentett, rám nézve. De azért sem mondtam semmit. Hiába dőlt mellettem a falnak, hiába nézett, beszélt, vagy lépett felém. Csak a mély undorral bámultam Őt, és makacsul hallgattam. A hatás kedvéért, én is az oldalamra fordultam, és úgy támaszkodva a falnak, néztem Vele szembe, összefonva mellkasom előtt a karjaim. A fájdalmat igyekeztem kizárni, és csak a szajha szemeibe bámulni, azzal a megingathatatlan elhatározással, amiből hátha leesik neki végre, hogy Tőlem rohadtul nem fog megtudni SEMMIT!!!
- Találj ki valami újat, mert ez már unalmas - mondtam végül, mintha csak unnám magam, még ásítottam is egyet. - Nem tűnt még fel, hogy hiába cseszegetsz, nem jutsz előrébb? Ölj meg, vagy menj a francba, a puhány kis vallatásoddal nem szedsz ki belőlem semmit, a fenyegetéseidtől pedig nem félek. - A vég blöff volt, de azt is, szilárdan és megingathatatlanul mondtam a szemeibe bele egyenesen.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 18, 2013 2:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Hmm ez érdekes. - néztem rá mosolyogva, hiszen ez elég érdekes válasz volt. -  Szóval inkább hagynád egyedül a családodat? A gyerekedet apa nélkül, mint hogy akár vámpírként élj? - kérdezem tőle. - Szóval saját magad bántanád őket. - mondom nyugodtan és közben mosolyogva nézem őt. -
A kutyám nem átlagos kutya. - úgy mondom ezt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Remélem érti mire gondolok, mert nincs kedvem most belekezdeni a magyarázásba, pláne nem neki. - Elég annyi, hogy senkihez se ragaszkodik így, még egy normál halandóhoz se. Szóval? - teszem fel a kérdést megint neki. -
Ennyire megkönnyíted a dolgomat? - kérdezem tőle mosolyogva, s közben a kulcsokat vizsgálom. - Ahogy látom a lakás kulcsaid maradtak nálam . - mosolygok rá. - Így már nem is annyira nehéz lenne bejutni hozzád. - teszem hozzá gonoszan. - Szóval a kezembe adod a házad kulcsát. Köszönöm Warren. - mondom neki mosolyogva, s közben az arcát és a pulzusát figyelem, s érzem amint egyre dühösebb. Nagy a csend, vajon mi járhat a fejében. Biztos a kis farkaska. Erre a gondolatra elmosolyodok még jobban.-
Agytrösztöm, ide figyelj. Akár mondasz, akár nem arról, hogy merre találom a kedves Katie-t, hidd el meg tudom találni. - mondom neki mosolyogva, s még mindig a kulcsokat babrálom. - Ott a szaga, ami alapján megtalálhatom, aztán ott a rendőrőrs. - mondom még mindig mosolyogva.- A legjobb csak most jön. - mondom neki lassan, hogy eljusson a tudatáig. - Még akár te is elárulnád nekem, csak annyit kellene tennem, hogy megidézlek. - mondom neki ördögi mosollyal az arcomon, mert látom azt ahogyan ezt felfogja.
Elég gyorsan beforrt a lábamon a sebem, így normálisan tudtam sétálni. Neki dőltem a falnak, s hallgattam amiket a fejemhez vág. - Most meg kellene hatódnom? - kérdezem tőle mosolyogva, mert hidegen hagy minden amit mond. - Szóval akkor legyél mondjuk vámpír. - mondom, s teszek felé egy lépést.- Kíváncsi lennék mit szólna a barátnőd és a leendő gyereked. - mondom mosolyogva. - Vagy igaz is, meg se tudnák hiszen megölnéd magadat. Milyen hősies. - mondom merő undorral neki, de annyira nem érdekel a véleménye. - Szóval mi vagy?
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 10:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
- Inkább a halál emberként, mint élni vámpírként. Voltam már a halál torkában, ott sokkal kellemesebb mint a fajtád bőrében lehet - válaszoltam, kivételesen őszintén, és reméltem méltányolja a kis ribanc, hogy ezt megkapja őszintén.
- A kutyádon át?? Ez komoly? Azért baszogatsz mert kedvel a kutyád?? - meresztettem Rá a szemeimet. Nem mondhatja komolyan, hogy ennyi a baja. Mi a franc?! Ez minden jöttmentet megkínoz, akire a kutyája barátságosan reagál?? Biztos hogy ennek agyára ment a hullalét!!
- Akkor javaslom hogy olvass el pár misztikus fantasztikus regényt, és találd ki, mert tőlem nem jutsz előbbre - mondtam makacsul, és én már rég zártnak tekintettem ezt a beszélgetést. Nem képzeli hogy ezek után én még bármivel is veszélybe sodorom a fajomat?? Az eszem ágában sincsen, a végén még ez a ringyó nekiállna házi kedvencnek nézni és hazavinni magával. Nem most jöttem a falvédőről!
- Megtarthatod őket. - Az sem érdekelt volna, ha lenyeli a kulcsokat. Szabadulni akartam... ennyi égés, és szívatás már elég volt, bőven, nem hiszem el hogy ennyit megér ennek a libának ez a francos kérdés!! Láttam rajta hogy élvezi ezt a szart, amit művel, csak tudnám mivel rontsam el neki... Rohadtul viszket a tenyerem, de a francba is, akkor is egy tetves nő!!
De nem feleltem. Tudom, ki akar akasztani Katie-vel, de ha beszélek, talán csak ellene is felhergelem. Őt nem találhatja meg! Nem tudja hol lakik, nem tudja a nevét, vagy hogy hogy néz ki, nem tud semmit!! Nem bánthatja Őt!! Amíg tartom a szám, és én tartani fogom. Bármit vágjon is belém, kulcsot, fát, a szívem is kitépheti, tőlem ez a ribanc nem tud meg semmit, még azt sem, hányadika van! Nem fog kicsikarni semmit!
Igyekeztem összpontosítani. Egyik kezem a lábamhoz kaptam, amíg Ő a magáéval volt elfoglalva, én a sebre szorítva kezem, igyekeztem kitapintani, hogy vajon milyen súlyos a dolog. Nem ért csontot, az jobban fájt volna, és nem állnék meg rajta, és nem spriccel ki a vér, szóval... nem pusztulok bele. Ebbe legalábbis. A fájdalmat meg elviselem. Sokminden fájt már sokkal jobban.. ezt kibírom.
Hallottam hogy nem messze koppan a bot, és számíthattam, volna rá, mégis némileg váratlanul ért, mikor elkapta a combomra szorított kezem, és csavart rajta egyet. Fojtott kiáltás szakadt ki belőlem, miként ezúttal arccal előre nyomott neki a falnak, de ami ezután következett, lényegesen jobban érdekelt, mint a karom. Az Ő karja...!!!
Nem volt időm, hogy hangommal hitelt adjak véleményemnek, mert a keze eltakarta az utat, mikor a számba nyomta azt, és a fémes, keserű íz töltötte meg az ízlelőközpontom észlelését, miközben szemeim kitágultak, és minden erőmmel azon igyekeztem, hogy a szabad kezem eltolja azt a mocskos rohadt kezét a számból, minden lehetséges rémkép végigcikázott a fejemben... hogy mindjárt landol valami éles a hátamban, ami megöl, vagy a következő mozdulatával kitöri a nyakam, esetleg kitépi a szívem a hátamon keresztül... fel tudtam volna vázolni ezer módot rá hogy megöljön, s közben hiába minden küzdelmem, a falnak nyomott, és nem is tudtam kierőszakolni a kezét a számból. Csak akkor szabadultam meg, mikor önként húzta el..
Hála annak a magasságosnak, eleresztett, mert lehet hogy én törtem volna ki a nyakát, ha itt marad... köpködve, undorodva törölve a számat, fordulta, Felé, a falnak támaszkodva közben, de újra csak az ujjamat mutattam fel neki. Bár nem nyújtottam oda, de most már az se érdekel ha kezemet töri. Amíg élek!
- Dögölj meg, te hülye kurva... - sziszegtem oda neki, kis szünetekkel a szavak között, csak hogy tisztán érthesse. A mocskos rohadt ribanca, hogy rohadna meg, és cseszné meg az ég... - Mi vagyok?? Ember vagyok! - hangsúlyoztam amilyen erősen csak bírtam. - És ha beledöglök is, de ember maradok, míg TE, egy rohadt, büdös szörnyeteg vagy! És remélem szétrohad a lelked a Pokol tüzében, te szajha! - mondtam, és nagyon igyekeztem, hogy rezzenéstelen arccal tudjam mondani, még ha hasogatott is kb... mindenem. - Nem érdekel mit csinálsz velem, te lotyó, én fogok nyerni, mert a büdös életben nem mondom ki amit hallani akarsz!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 6:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Mert mi lenne akkor? Saját kezeddel ölnéd meg magadat. - kérdezem tőle nevetve, hiszen nehezen tudom elhinni róla, hogy megölné magát és hátra hagyná a családját. Nem fogom megölni azt tudom, de a végén ő fog szenvedni, hiszen én hamar meggyógyulok, s bármikor visszajöhetek bosszút állni rajta. Szóval játssza csak a  kemény legét, hiszen annál tovább élhetem ki magam rajta. Az idejét se tudom mikor kínoztam meg utoljára valakit. Néha nem árt gyakorolni, hiszen nem szabad kijönni a gyakorlatból gondoltam magamban.
Így meg az életed van veszélyben. - mondom neki mosolyogva.- Talán olyan közöm van, hogy a kutyámon át látom azt, hogy nem ember vagy a másik párat meg könnyen ki tudom zárni és mert érdekel. Szeretem meg tudni miféle lények vannak. Ilyen egyszerű Warren. - mondom neki közönyös hangon, hiszen nem igazán érdekel az amiket a fejemhez vág és ahogyan beszél.- Szóval védekezésből volt. Értem. - mondom még mindig nyugodt hangon.- Én meg csak elkezdtem neked visszaszolgáltatni a kulcsaidat, amit a vállamban hagytál. - mondom neki még mindig rezzenéstelen arccal, hiszen egyre jobban élvezem a dolgot. -
Szerinted attól, hogy ordítasz megijedek tőled? - kérdeztem tőle mosolyogva.- Miért is kellene őt békén hagynom? Attól, hogy még a barátnőd farkas, ellene is meg vannak a dolgok, amivel ártani tudnék, ha akarok. - mondom halálos komolysággal, hiszen remélem a fejébe vési, hogy nem fogok elmenni és akár még őt is bántani tudom, ha akarom. Nos vajon mennyire hős szerelmes az ifjú Warren... Kérdezem saját magamtól. -
Kedves volt tőled, hogy felkínáltad ezt is. - mondtam neki mosolyogva, miközben megint a nyakánál fogva szorítottam, majd hatalmas lendülettel a combjába döftem a karót. - Soha ne adj fegyvert az ellenséged kezébe, nem tanítottak meg erre?! - kérdeztem tőle mosolyogva és élveztem a fájdalomtól torzult arcát nézni. Tudtam is, hogy fáj neki, hiszen már nem bírta magában tartani.
Nem sokra rá megéreztem a fát a saját lábamban. Egy pillanatra elengedtem őt, de megszökni úgy se tud, hiszen az egyik lábára alig tud menni is. Ezzel nagyon felhúzott. Elhajítottam messzire a botot, majd elkapta a jobb kezét, s kicsavartam.- Idióta barom. - sziszegtem a fülébe és nem haboztam. Úgy tettem, mintha megharaptam volna saját magamat a csuklómnál és a szájába nyomtan. Ellenkezni nem tudott, hiszen a másik kezemmel szorosan tartottam. Majd mikor ívott kicsit, akkor hátrébb léptem pár lépéssel és rámosolyogtam. - Szóval mi vagy? - kérdeztem tőle, s játékosan hozzá tettem. - Vigyázz nehogy megsérülj túlzottam, mondjuk úgy, hogy meghalj az elkövetkező órákban. - S néztem őt. Tudtam, hogy én nem fogom megölni, de ha másképpen nem megy, akkor játszunk így. Játszunk úgy, hogy abban a tudatban van, hogy az én vérem van a testében nem pedig a sajátja. Mert ki tudja mit fogok még tenni, így csak eljátszottam, hogy a saját véremet adom neki, hiszen közben a sajátját nyomtam be, azt ami a kezemre került. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 3:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Még hogy nem hiszek... Finoman fogalmazott. De azon kimeredt a szemem amiket beszélt még... Mi a francot akarna ez velem????
- Én aztán biztos nem lennék vámpír, te ribanc!! - mondtam maró gyűlölettel, és nemigen érdekelt, hogy még Ő tervezgeti, hogy nem öl meg?? Hát nagyon kedves... Akkor mégis mi lesz?? Egyszercsak feladja?! Mert én nem beszélek, az biztos, szóval nem tudom mi az elképzelése. Ha nem öl meg, nem tesz vámpírrá, és a kérdezgetéssel sem akar felhagyni, ezt akarja játszani a végtelenségig?? Előbb-utóbb erre téved valaki, nem csinálhatja a végítéletig!
- Te meg belém vágtál kettőt! - támadtam vissza. - És ha már itt tartunk, ÉN védekeztem, Te meg csak adod a hülyét! A fenét képzelsz magadról, he?? Mi közöd van ahhoz, mi vagyok?? Megvesztél?! Ezt nem szokás csak úgy közölni bárkivel, mikor ez fegyver lehet más ellen!! Addig jó amíg nem tudják az emberek a másikról, így nehezebb megölni!! - próbáltam én józan észre irányítani ezt az eszement nőt, hátha befejezi az aprításomat... Katie így is agyonvág ha így hazatalálok... De hátha nincs még otthon, akkor rendbe szedném magam mielőtt megjön, és hátha nem tudja meg... vagy nem akad ki... A fene, ebbe az átkozott vámpírba!!
Odajött, én pedig még jobban markoltam a fadarabot. Mikor a sérült lábamra lépett, meg kellett erőszakolnom a tudatom, hogy ne vágjam gondolkodás nélkül az Ő lábába a fát. Elmenne a kedve... de attól csak dühös lenne, nem járnék jól... a szívét kell elérnem...
- Nem fogod fel hogy nem mondom el!!! - ordítottam fel Rá, és idegesen néztem, hogy a maradék kulcsaimmal játszadozik felettem. - Katie-t pedig felejtsd el, semmi közöd nincs se Hozzá, se hozzám, se semmihez az életünkben!! Hagyj békén, és húzz el a bánatba!
Nem értette meg... csak azért sem hagy békén. Mi a fenével vonzottam így magamhoz ezt a némbert?! Mi vagyok én, vámpírmágnes?? Nem tudom elhinni, hogy ennyire rohadtul peches vagyok. Valahogy meg kell lépnem!!
Az alkalom jónak tűnt... lehajolt... és ki akartam használni a kínálkozó pillanatot, már közel lett volna a lehetőség, bele akartam döfni.. de elkapta a botot, és mielőtt visszaránthattam volna, vagy egyéb dologgal próbálkozhattam volna, már repültem is ismét, és megint csapódtam, nagyot koppanva a falon, amitől újra elhomályosult egy pár pillanatra a kép, amiből már a szorításra eszméltem... Megint előttem állt, és megint a torkomon szorultak az ujjai. De az még a kisebbik gond volt, mert a másik keze másra irányult, saját módszeremmel állva ellenem, a botot egy lendülettel a lábamnak is csapta..!!
Ez már egy elég hatásos támadásnak minősült ahhoz, hogy a sziszegésnél jóval hangosabb válaszreakcióval feleljek, ami egy pillanatig eszembe juttatta, hogy megadom neki a választ amit annyira akar... De aztán lenyeltem a hangom, és csak nem mondtam ki. Ez már nem ér annyit, most már ha belepusztulok se fogja megtudni!
A saját lábamból húztam ki azt a tetves fát, és minden igyekezetemmel viszonoztam a kedvességét, én ugyanúgy vágtam az Ő lábába! Ha már Ő a szemet-szemért módszert hozta be ebbe az egészbe a kulcsok után, akkor viszonzom a rohadt életbe!!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 17, 2013 1:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Most komolyan nem hiszel nekem? - vontam fel megint a szemöldökömet. - Ha akartalak volna úgy igazán bántani, akkor már megtettem volna. Akár még vámpírt is csináltam volna belőled, pontosan azért, mert annyira utálsz minket. - mondtam neki komolyan. - De nem tettem, mert nem akarod. Megölni meg nem foglak, hiszen családod van. -mondtam neki még mindig nyugodtan, hiszen ezért se öltem volna meg. - Szóval mi vagy? - tettem fel a kérdést megint, bár sejtettem, hogy nem fog még mindig válaszolni. -
Már mondtam, hogy mit akarok, de téged nem érdekel. - néztem rá. - Meg nem fogom szó nélkül hagyni, hogy belém döfted a kulcsodat. - mondtam neki szúrósan, s mondhatni nagyon is élveztem azt, hogy kínozhatom őt, hiszen most már indokom is volt. -
Talán még se volt olyan jó ötlet az, hogy oda vágtam, de hát na én se most jöttem le a falvédőről, szóval tudtam, hogy mi járhat a felébe, de ki akartam élvezni a pillanatot és játékosan ráléptem a lábára. - Szóval? - kérdeztem megint, s eljátszottam, mintha elakarnám törni a lábát, de persze eszem ágában se volt, de ezt neki nem kell tudni. Remek ezzel se hatom meg.- Amúgy miért is félted a barátnődet annyira? -kérdeztem tőle, s közben folyamatosan a kulcsokkal játszottam még mindig.- Csak nem baba lesz? - jutottam erre a következtetésre. S élveztem a pillanatot, hiszen meg van a gyenge pont is. Ami mindig jól jöhet. -
Naa jó így nem fogok semmire se menni, így oda hajoltam hozzá, hogy következő lépést is megtegyem, de ahogy számítottam, talált botot. Amint belém akarta bökni, elkaptam a kezeimmel és mosolyogtam rá, majd a botnál fogva pördítettem rajta, s megint repült, de már is ott voltam, s néztem rá. - Ostoba húzás volt. Szerinted nem számítok rá ennyi év után? Okosabbnak hittelek. - s azzal a lendülettel a botot közelítettem a combjához. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Ellenérzéseim Ariel iránt, talán mind ki is ültek az arcomra. Legalábbis remélem, mert nagyon igyekeztem hogy láthassa. Hiába mondta azt hogy nem akar megölni, eszem ágában sem volt hogy higgyek neki. Vámpír. Minek hinnék? Hazug, vérszomjas, számító banda, egy őszinte, önzetlen gondolatuk sincs, nem fogok elhinni semmit, amit mond.
- Kár a gőzért, nem fogod megtudni - vetem oda gúnynak szánt hangon, de miként fenyegetésem sem ért célba, újra szorítani kezdte a nyakamat, amivel elérte, hogy elhallgassak. Testem automatikusan reagált a levegőhiányra, és erőszakosan próbáltam magamba szívni, ami nem jutott azonban el a tüdőmig, bármennyire is szerettem volna.
De a tervem beválni látszott, eleresztett, és a vállához kapott, amit rögvest ki is használtam, és már kerültem is meg, hogy futva hagyjam el a sikátort. Szégyen a futás, de a haszna hogy megmarad az életem. Igyekeztem ahogy csak bírtam, s már-már reménykedtem, hogy kiérek a félhomályból, és megszabadulok a némbertől, de jó pár méterrel a cél előtt nem várt fájdalom akadályozta meg a sikeremet. Előbb jobb lábszáramba, majd gyorsan utána combomba nyilallt egy éles fájdalom, melyektől izmaim rögtön megadták magukat, és térdre érkeztem a betonra.
- A rohadt, mocskos... - Ariel édesanyját céloztam volna meg szidalmaimmal, miközben kezem kapott a fájó pontokra, és a kölcsön kenyér visszajár módszerrel találkozva, igyekeztem magamból kiszedni a saját kulcsaimat. A mondatom folytatásában egy rám vetülő árnyék akadályozott meg, melyre felnézve jobbnak láttam nem befejezni.
- Mi a franc bajod van?? A fenének nem bírsz békében hagyni elmenni? - sziszegtem tiszta utálattal a nő felé, aki viszont piszkosul jókedvűnek látszott, és le merném fogadni hogy eztán élvezte csak a legjobban, mikor megint rongybabának nézett, és úgy vágott be a közeli szemetesek közé. Nagyot nyekkenve érkeztem köztük a földre, a mocsokba, megintcsak alaposan vágva fejem és hátam a kemény felületnek. Valamit ki kéne találnom ez ellen, mielőtt eltöri valamivel a csontjaimat...
- Cseszd meg - köptem vissza neki a szavakat, és ha már ilyen szívélyesen dobál, inkább maradtam ott fekve, legalább addig sem kell a képét nézni, és nehogy már én erőltessem magam. Előbb-utóbb megunja, és akkor megint lépek. Valamivel átdöföm a hülye ribanc szívét, csak találjak megfelelő eszközt.
Mintha csak isteni sugallat lett volna, az egyik kuka mögött, ami mellett hevertem, volt egy összetört fából eszkábált láda is. Néhány vastagabb léc félbetört rajta.
Tökéletes - gondoltam magamban, és odanyúltam az egyik fadarabért a kuka takarásában. Már csak azt reméltem hogy a kis ribanc idejön majd hogy megint odavághasson valahova, és akkor én is belevághatok még valamit. Végülis jár is, én csak egy kulcsot vágtam bele, Ő meg kettő belém, egyel még jövök neki.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 6:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Miért is tennék ilyet? Miért engednélek el? - néztem rá, s egy apró mosoly kúszót a számra. Hagytam hagy erőlködjön, legalább kifárasztja magát, s utána nekem még a kis ujjamat se kell majd szinte megmozdítanom, hogy fájdalmat tudjak neki okozni. - kár a Gőzért. - mondom neki még mindig nyugodtan és élvezem azt, hogy sikerül fájdalmat okoznom, hiszen akkor még se olyan erős, mint magáról hiszi. Láttam rajta, hogy nagyon türtőzteti magát, s harcolni fog az ellen, hogy ne mutassa ki a fájdalmát. De előbb utóbb ő is meg fog törni, mint mindenki .
AZ ujja ropogtatására, egy apró sziszegés hagyta el, mire még jobban néztem őt. Minek erőlteti magát, miért nem mondja el amit tudni akarok és akkor mindenki mehet a dolgára. Miért kell itt játszania az izompacsirtát, a hőst. Soha nem értem az embereket, hogy miért harcolnak a nagyobb és erősebbek ellen. Tuti bukás a vége úgyis, na de ez már nem az én gondom.
Már megint ezzel az öléssel jön. Mi ez valami mánia az embereknél, hogy csak ölni lehet, de fájdalmat okozni nem a cél érdekében?! - Már mondtam, hogy nem akarlak megölni. - néztem rá komolyan, de már nem bírtam magam türtőztetni, így újból kint voltak a fogaim, s hát az arcomon is volt kisebb változás. Kezd fogyni a türelmem, s komolyan az lesz, hogy minden egyes csontját eltördelem, bár kár lenne érte. - Csak tudni akarom, hogy mi vagy. - mondtam neki megint, de egyre idegesebben és agresszívebben. Amikor a barátnője került szóba, akkor éreztem, amint megváltozik a pulzusa. Szóval ő a kényes téma a farkaska. - Ez most komoly?! - nevettem fel hangosan, hiszen hogy tud ilyet mondani, most is ő van szorult helyzetben és nem én. - Most fenyegetni próbálsz? Gondolkozz kicsit. - mondom neki nevetve, s még mindig nagyon mosolygok azon, amit mond. S hogy ezt nyomatékossá tegyem, hogy én vagyok az erősebb, megint jobban szorítom őt a nyakánál fogva.
Nézem őt, s várok türelmesen, de olyan dolog történik amire nem számítok. Hirtelen felkapja a kezét és valamit a vállamba vág. Szorítás abba marad, s a vállamhoz kapok és nem mást látok meg ott, mint egy kulcssomot. Ez most komoly?! Beledöfött egy kulcsot a vállamba, s ekkor elhatározom, hogy nincs kegyelem többé. Látom amint menekülni próbál, de nem adok neki sok időt. Kiveszem a kulcsot és leveszem a kulcssómóról az egyiket, majd nem túl nagy erővel, de elhajítom és telibe a jobb lábszárába megy. Leveszem a következőt, ami a jobb combját találja el. Látom, amint a földre esik, s próbálja kiszedni a kulcsokat.
Szép lassan oda megyek, s rá mosolygok. - Ezt most muszáj volt?! - nézek a véres vállamra. S láttam, amint a lábát fogja. Maradt még kettő kulcs nálam. - Szóval akkor kezdjük újra kedves Warren. - azzal elkapom, s neki dobom a szemetes halmaznak és mostantól kezdve már nem sajnálom. - Szóval ki és mi vagy?- nézek rá, s közben a nálam maradt kulcsokkal játszom.-
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 2:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Valamelyest lazított a nyakam fogásán, legalábbis kicsivel több levegőt kaptam, mint annak előtte. De ettől még nem lett jobb a helyzet, ujjait ugyanúgy nem tudtam lefejteni magamról, hiába is volt minden erőfeszítésem. hogy erősebb, azt éreztem, hogy idősebb... azt elhiszem, de azt hiszem nem is akarom tudni mennyivel. A kis szuka jóval idősebb is lehet, mint amit még el akarok képzelni.
- Nem érdekel mi vagy, engedj el! - sziszegtem a képébe, de nem úgy nézett ki, mint akit meghatok azzal, ha beszélek hozzá. Sőt, annak alapján, inkább "beszélgetésünk" múlásával egyre rosszabbul jártam, hogy beszéltem.
Mikor elkapta a felmutatott ujjam, és a csont határozott ropogással válaszolt a szorítására, összeszorított számból sziszegés tört elő. Nem mondom, fájt, viszont nem adok meg olyan elégtételt neki, hogy egyebet halljon emiatt. Annál ez sem rosszabb, mintha lőne rám. Egy golyó jóval nagyobb fájdalmat okoz, mint ha akár még el is törné az ujjamat. Próbálkozzon csak, ennyiből még nem szedi ki belőlem az igazságot.
A következő pillanatban megint gyorsan történt, ami történt, megragadott a grabancomnál fogva, és mint egy rongybabát, vágott is át a sikátor másik oldalának falára. Még repülés közben felvillant a lehetőség hogy kereket oldok, de hiú ábránd maradt, mikor alig csattant hátam és fejem a falnak, Ő máris újra a torkomra kapott, és odaszegezett ahol landoltam.
- Ha gondolod... ölj meg nyugodtan - sziszegtem a szemeibe, de a félelmem nem mutattam ki... a haragom annál inkább, mert ha Katie-hez nyúl... ha csak a haja szálát meg akarná görbíteni, istenemre esküszöm, magam darabolnám ezer darabra ezt a kis szukát!! - De ha a barátnőmhöz nyúlsz, visszajövök, és kitaposom belőled azt a halhatatlan lelkedet, erre megesküszöm - villogtak Rá a szemeim, s az engem szorító keze, meg a szemei közt ingáztam. Szélvész módjára járt az agyam, próbáltam sajgó fejemmel kigondolni, mi a fenét tehetek, hogy levakarjam magamról.
Aztán gondoltam egyet, ahogy várakozásteljesen bámult engem, bíztam benne hogy a kezem annyira nem élvezi figyelmét. A zsebembe túrtam. Kerestem valamit... bármit, ami megfelel fegyvernek. Az utca megtanít kreatívnak lenni, és dolgoztam ott eleget... Ezzel a kis libával sem más harcolni, mint egy nálam jóval erősebb hústoronnyal. Meg kell valahogy gyengíteni...
Már majdnem feladtam, amikor hirtelen ujjaim közé akadt valami... fémes, recés... kicsi, de hatásos lehet... Nem is gondolkoztam sokáig, még óvatosan húztam ki a kezem a zsebemből, ám aztán villámgyors mozdulattal emeltem a magasba, és vágtam bele teljes erőmből a szorongatott lakáskulcsot Ariel vállába, remélve hogy olyan mélyre megy hogy tán ki se bírja szedni, és ezzel elérem, hogy gyöngüljön szorítása, és kereket is oldhassak, míg Ő azzal elfoglalja magát.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Pént. Aug. 16, 2013 12:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Örültem neki, hogy sikerült meglepnem őt, hiszen mi sem jobb ennél. Élveztem ahogyan, próbálja leszedni a kezemet a nyakáról, de hát hiába, hiszen erősebb vagyok nála. Kicsit engedtem a szorításon, hiszen nem akartam megölni, s ahogyan láttam levegőre szüksége volt. Mit kell ezen nézni, hiszen biztos látott már hegyes vámpír fogakat. Forgattam a szememet, s körbe néztem, de még a közelben se volt senki se.
Miért is tennék ilyet? - kérdeztem visszamosolyogva, majd egyre jobban mulattam azon, ahogyan próbálja lefejteni a kezét. - Hiába próbálkozol, mert erősebb vagyok és idősebb is nálad sokkal. - mondtam neki még mindig mosolyogva.-
Kislány? - nevettem fel magamon.- Hol az idősebbek iránti tisztelet, kedves Warren? - s elkaptam az ujját, s elkezdtem ropogtatni, de figyeltem arra, hogy ne törjem el. - Ostoba húzás volt tálcán kínálni az ujjadat. - néztem közben az arcát, ahogyan a fájdalomra reagál. Megfogtam, s átdobtam a túlsó falhoz, de már ott is voltam és újból a falnak nyomtam őt.- Én meg mondtam, hogy nem akarlak megölni. - néztem mélyen a szemébe.- De fájdalmat tudok okozni neked, s a drága barátnődnek is. Mert ha jól érzem rajta, akkor ő farkas lehet. - mosolygok rá.- Te döntesz, hogy elmondod miféle vagy, vagy inkább még játszunk? -vártam a válaszát. Türelmes vagyok, meg hát nem is sietek sehova. Válaszokért bármire képes vagyok.
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Szó ami szó, mégis csak meg tudott lepni. Váratlanul ért, mikor közvetlenül a hátam mögött szólalt meg a hangja, pedig már jó néhány lépéssel eltávolodtam Tőle. Ám nem volt időm, hogy megperdüljek, és szemrevételezzem, mit is szeretne tőlem, pedig jók voltak a reflexeim, mégis... egy szemvillanásnyi idővel később máris nyekkentem a falon, és ujjai a torkomra szorultak. Odakaptam, hogy lefejtsem kezét magamról, de... nem bírtam megmozdítani, túlzottan is erős volt, pillanatok alatt kiszorította belőlem a még meglévő levegőm szinte egészét. Vámpír. Naná, miért is lenne szerencsém, engem mindig ez a söpredék talál meg. Hogy rohadna ki a foguk a helyéről... - gondoltam magamban, miközben néztem Ariel hegyes fogazatát...
- Eressz.. - sziszegtem szinte levegő nélkül, ami így igencsak gyöngére sikeredett, de nem érdekelt, így is szólt bennem az életösztön, igyekeztem lefejteni magamról a kezét, még ha nem is hagy rá sok esélyt.
- Rohadj meg, kislány - löktem rajta egyet, másik kezemmel, bár nem mintha ettől eltávolodott volna tőlem, de legalább hadd érezze, hogy nem áll szándékomban együttműködni. Nem vagyok ostoba, ismerem a túszhelyzeteket. Attól még hogy megadom amit akar, ugyanúgy megöl, épp csak mellé megkapja azt is, amit tudni akar. De Tőlem BIZTOS nem fogja!!
Próbáltam elrántani magam Tőle, mikor a nyakamon simult végig az ujja. Na ezt főleg nem kérem, akkor inkább törje ki itt helyben a nyakam, de ne játszadozzunk!!
Újra feltette a kérdését, de én már válaszra sem méltattam, csak merő gúnnyal megfűszerezve, ami a szememből áradt, felmutattam neki a középső ujjamat, hadd találja ki magától, mit gondolok a faggatózásáról.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 5:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Warren & Ariel


Figyeltem őt, de nem érdekelte bármit is csináltam. Biztos voltam benne, hogy idiótának nézz, hiszen itt pattog előtte egy törékenynek látszó szőke nő. De ezt mindig is szerettem, mert így mindig nálam volt a meglepetés ereje, hogy nem is vagyok én olyan törékeny, ártatlan lány. Nem akartam ezt tenni, de amikor elkezdett nevetni, akkor elpattant nálam minden, mert láttam, hogy jó modorral nem fogok én semmire se menni. Amikor kikerült, hátat fordított nekem és elindult nevetve és amit mondod, na az volt az utolsó csepp a pohárban.
Lehet az ujjamtól nem félsz, de nem vagyok kislány. - mondtam neki a fülébe, hiszen ott teremtem vámpír sebességgel, s mire eszmélni tudott, addigra a falhoz vágtam és a nyakánál fogva szorítottam.- Szóval ki is a kislány most? - néztem mélyen a szemébe.- Utáltam, ha hülyének néznek és nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettem, hogy van könnyebbik út.- Nem akartalak bántani. - húztam vissza a vámpír fogaimat, de még mindig szorítottam, de nem tiszta erőből persze.- De a nehezebbik utat választottad, csak magadra vess bármi is fog ezek után történni. - s végig húztam az ujjamat a nyakán lévő éren, mert mindig is jó voltam az ijesztgetésekben, reméltem talán ő is félti az életét. - Tudni akarom mi vagy. - mondtam szinte undorral a szavakat, mert egyre jobban ideges lettem, de az éberségem nem lankadt.-
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Nem tudtam eldönteni, nevessek, vagy nevessek, ezeken a képtelen szövegeken, amiket Ariel szájából hallottam elhangozni. Egyszerűen úgy volt nevetséges, ahogy volt. Nem szóltam egy szót sem, nem terveztem csak úgy kiadni neki magamat, nem most jöttem a falvédőről. Mikor elkezdte mutatni, hogy számol, már nem tudtam visszatartani magam, kitört belőlem a nevetés, és miközben a fejemet ráztam, legyintve kerültem ki az előttem mutogató nőt, aztán teljes lelki nyugalommal folytattam az utamat a sikátoron át.
- Kár a gőzért, kislány, nem félek az ujjaidtól, számolgass csak nyugodtan - vetettem hátra neki a vállam felett, de vissza sem néztem. Mint az idegen kutyát, úgy kezeltem. Nyugodt léptekkel, idegességet nem mutatva, és vissza Rá semmi esetre sem nézve, kell haladni, különben megvadul. Nem vágyom megvadult nőkre, úgyhogy nem is fogok úgy tenni, mintha érdekelne, vagy megfélemlítene a viselkedése. Semmi köze nincs hozzám, vagy ahhoz, mi vagyok. Ő sem azzal kezdte, hogy megmondta, micsoda valójában, így nem is jogos a "kérés" hogy én is adjam ki magam. Ennyi a mesetörténet.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 15, 2013 11:42 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Igen, így hívnak. - mondtam neki szemrebbenés nélkül és hallgattam a mondani valóját. Miért is félne tőlem, hiszen egy 50-62 kilós szőke nőnek gondol, de ha tudná mi is vagyok valójában, akkor lehet nem így gondolkodna erről, bár ki tudja lehet akkor is sokra tartaná a dagadó izmokat.- Tudom, hogy nem vagy ember, legalább is nem százszázaléki, szóval hiába próbálod terelni a meséddel a dolgokat, nem most jöttem a falvédőről. - mondtam neki és összefontam a karomat.. - Talán annyi, hogy kérdeztem és választ várok, nem pedig kitérő válaszokat. Szeretem tudni azt, hogy kivel is van dolgom. - mondom neki higgadtan. Láttam rajta ahogyan végig mér, s látszott rajta, hogy nem tart igazi ellenfélnek. Fogsz te még meglepődni, ha most nem adsz nekem választ, gondoltam magamban.- Pedig jobban tennéd, mert nem akarlak bántani Warren, de ha nem mondod meg, amire kiváncsi vagyok, akkor kénytelen leszek bántani. Utolsó esélyed, hogy meg mond mi is vagy valójában. -mondtam neki teljes mértékben komolyan.- Megkedveltelek, így érthető, hogy nem akarlak bántani, de ha muszáj lesz, akkor foglak. Háromig számolok, addig van időd. - tettem hozzá még mindig haláli nyugodtan, s elkezdtem számolni, de még mutattam is neki. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 8:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
- Nézd Ariel... már ha ez az igazi neved - vontam fel a szemöldököm, mert már abban sem lehetek biztos, miután kiderült, hogy nincs minden rendben a hölggyel. - Én nem tudom honnét veszed hogy hazudok. Abból hogy úriember voltam, és megpróbáltam fizetni helyetted? Vagy abból hogy rendőr vagyok, és munkát ajánlottam? Esetleg abból, hogy kedvel a kutyád? Nem értem... Ember vagyok, nyugodtan elhiheted. Vagy ha mégsem lennék az, akkor pedig nem értem, mi közöd lenne hozzá? - néztem Rá kimeredt szemekkel. Alacsony, vékony, szőke, gyámoltalannak tűnő kis nő... ugyan mit árthat nekem? Megkarmol? De tényleg nem értem, mi köze volna hozzá, mi vagyok? Kedves voltam, Ő is normálisnak tűnt... Mi változott??
- Nem félek tőled, Ariel. - Szemrebbenés nélkül viszonoztam a pillantását, nem hátráltam, és arcom sem rezdült. Lehet hogy fegyver nincs nálam, de rég megtanultam anélkül boldogulni, nem tartok egy igencsak emberinek kinéző nőtől.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Aww ugyan már, miből gondolod ezt. - nevettem el magamat. Micsoda abszurdom az amit mond. - Bárki rájönne, hogy nem vagy egyszerű ember. - mondtam neki szúrósan, s láttam, hogy nem tart tőlem. Mit is hittem, hogy majd megijed egy vékony szőke lánytól, aki negyed akkora mint ő. Reméltem, hogy az egyszerűbb módon is menni fog. -
Ez most komoly? - nevettem el magamat.- Kit akarsz átverni? Nem egyszerű ember vagy. Van valami másik éned. - mondom nyugodtan és továbbra is nézem őt. - Csinálhatjuk az egyszerűbb módszerrel is, hogy megmondod mi vagy. Vagy választhatod a nehezebbet is, de abban nem lesz köszönet. Nem akarlak bántani, de ha nem mondod el, amit tudni akarok, akkor kénytelen leszek. - mondom úgy mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon-
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 6:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Sokmindenre számítottam válaszul, de ERRE biztosan nem!
Első pillanatban nem is értettem mit akar kihozni a kérdésből, de a helyesbítéssel világossá vált.
- A kérdésedből ítélve, Te nem vagy ember - adtam kitérő választ, mert hülye még nem vagyok, hogy rögvest kiadjam magam. Nem állítom hogy megijesztett, még mindig csak egy gyenge nő, hiába lép közelebb, attól én még nem fújok visszavonulót, hogy menekülni kelljen előle.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy én viszont ember vagyok. - Zavart hogy nem tudom, Ő micsoda, de én ember, azt tudom. Még ha nem is mindig, de legfőbb részemben ember vagyok, tehát nem hazudok, nem mintha magyarázattal tartoznék.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :


† Keresem :
I'm looking for him
† Kedvenc dal :
Raise Hell
† Tartózkodási hely :
∞ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
∞ playing with others
† Humor :
∞ Come and try



Ariel C. Straug ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Egyre jobban örültem annak, hogy senki sincs a közelben, mert eléggé bent jártunk, amikor hallottam a kérdését és nem bírtam tovább. Hirtelen megfordultam és ránéztem, de nem mutattam meg a mi voltomat. - Ki vagy? Vagyis mi vagy? - néztem őt, s reméltem, hogy a könnyebbik utat fogjuk bejárni, mert nem szívesen verekedtem volna vele össze.- Szóval? - léptem közelebb felé.- S hagyjuk azt a süket dumát, hogy ember vagy, mert tudom, hogy nem vagy az. - s továbbra is méregettem őt. Tudtam, hogy zavarban van, de nem érdekelt, jobb előbb túl esni rajta, mint később. A desszertem meg majd valamelyik ember vére lesz. -
Vissza az elejére Go down





Warren Thomas Worthington ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 14, 2013 2:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
(Főtér - Ariel)

Csak nem engedte, hogy fizessek helyette, de végül beletörődtem. Nem erőszak a disznótól, ha ennyire nem akarja elfogadni. Tudom, vannak ilyen nők.
A néptelenedő környezetben, szépen nyugodtam sétáltunk, a kutya vidáman csaholt mellettünk, miközben elértük a sikátort, majd be is értünk, s elindultunk rajta keresztül. Bent az épületek takarásában nem sütött be még az a kevéske nap sem, kissé félhomályosabb volt a látvány, mint a téren. De nem zavart.
- És, milyen édességre gondoltál, amit enni akarsz? - kérdeztem barátságosan, nyugodt mosollyal pillantva Ariel felé.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Keresem :
» my enemy and my creator
† Kedvenc dal :
» just give me a reason ♪
† Tartózkodási hely :
» maybe behind your back?
† Hobbi & foglalkozás :
» really funny joke, darling



Erin Josslyn Hart ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 29, 2013 12:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
kicsit belejavítottam. Embarassed


Michelle + Erin


[You must be registered and logged in to see this image.]
Tekintete nem volt olyan árulkodó, mint ahogy azt először hittem. Általában, ha belefutok valakibe, rögtön azzal kezdődik az egész, hogy felmérem a terepet, hiszen a szem a lélek tükre, és szinte mindig elmond valamit az illetőről, akivel éppen "cseverészek". De Ő... mintha egy könyv lenne, de becsukva... és nem tudom, hogyan kell kinyitni. De brutális hasonlat.
- Hm, és jól meggondoltad Te azt, hogy itt akarsz lenni? - vontam fel a szemöldökömet. Enyhe gúny érződik a hangomban. Igen, elég régen volt vacsora, azért is lehetek rosszabb, mint egy morgós kutya. De mindaddig nem ugrok a torkának, míg fényt nem derítek arra, honnan jött... és hogy mi ő.
- Azt hittem, közérdekű infók közé tartozik az is, hogy itt nem sokáig maradnak talpon a turisták... vagyis... khm... mondjuk úgy, elég hamar nyomuk veszik. - jegyeztem meg teljesen mellékesen, és lebiggyesztettem ajkaimat egy pillanatra, majd utána rögtön el is mosolyogtam.
- És mégis honnan jöttél, hogy egy ilyen elveszett helyre kellett tévedned? - utaltam a városra. Enyhén bunkó vámpír vagyok. Mostanság már az sem érdekel, ha lebuktatom az egész fajtámat, mert hát... istenem... egyszer úgyis kiderül, hogy létezünk! És sosem tudtam tartani a számat.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 15, 2013 1:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
A lány tekintetéből kiolvastam, hogy egy kissé talán tart tőlem. Nem újdonság, alig néhányan lennének képesek ujjat húzni velem. a nálam idősebbek... és akiknek tönkretettem az életét, amibe képtelenek voltak belenyugodni. Talán már épp visszavágott volna valamit, amivel egy kicsit javíthat a helyzetén, amikor valaki más megjelent mögöttünk. Ezt a hangot ezer közül is felismertem volna, mégis egy kissé csalódottan tapasztaltam, hogy eddig még nem tűnt fel a jelenléte. Nathan meg én nem voltunk olyan nagy barátok, de ha egyeztek az érdekeink, akkor valamiért mindig sikeresen rátaláltunk a másikra. Én változtattam át, én tanítottam meg neki, hogyan éljen vámpírként, most meg szinte ő ró meg engem, amiért ilyen gondatlanul bántam a holttestekkel. Teszi ezt annak a mosolyának a kíséretében, amiről már számtalanszor megjegyeztem, mennyire ellenállhatatlan.
- Siettem. Kíváncsivá tett, ki lehet olyan kegyetlen, hogy arra igézi az áldozatait, tépjék ki a saját nyelőcsövüket. Nem minden nap lát ilyet még a vámpír sem - vontam vállat. Ebben igazság is volt, hiszen tulajdonképpen valóban ezért jöttem ide, bár a holttesteket nem amiatt hagytam szanaszét. Egyszerűen így kívántam tenni. Ha akarnám, egy pillanat alatt eltüntethetném az étkezésem nyomait, de úgy gondoltam, egy vámpíroktól hemzsegő városban itt az ideje, hogy bemutatkozzon a legújabb nem emberi lakosok egyike. - Mi járatban erre, Nate? - sóhajtottam fel végül, majd az ismeretlenre néztem. Hogyan mondhatnám meg, kicsoda, ha én magam sem tudom? Egy biztos, nem az az unalmas fajta vámpír, aki vért iszik, és vizet prédikál. Igazi ragadozónak tűnik, bár tényleg lenne még hová fejlődnie. - Elnézést, kishölgy. Az én voltam itt előbb abban a tekintetben valóban igaz, hogy ezen az útszakaszon te jártál itt korábban. Ha a világot nézzük, akkor mi, szóval én a helyedben nem próbálnék kötekedni - vetettem oda neki. Mindannak ellenére, hogy tetszett a stílusa, a bájolgást nem engedhettem meg vele. - Mi a neved? - érdeklődtem.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls sikátorai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 19 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 12 ... 19  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-