-Részben igen, részben nem. -vigyorodtam el halványan- De egy biztos, sokkal erősebb és magabiztosabb lettem.- vigyorogtam továbbra is. Már nem az a gyenge és érzékeny Tyler vagyok aki voltam.
-Szóval...-húztam el a szót- Rebekah, lenne kedved elmenni valahová, vagy egész este itt fogunk ácsorogni? -érdeklődtem egy mosollyal az arcomon.

- Erősebb, és magabiztosabb? Nem hangzik rosszul.. - Haraptam egy pillanatra alsó ajkamba, de aztán hamar mosolyra húzódott ajkam.
- Inkább menjünk valahova. Ennél biztosabb csak jobb helyre mehetünk. - Néztem körbe a sikátoron, és hátráltam tőle egy lépést. Tettem pár lépést a sikátor vége felé, majd a vállam fölött visszanéztem Tyler-re. - Na jössz, vagy örökké rád várjak? - Mosolyodtam el halványan.

Elvigyorodtam amikor alsó ajkaiba harapott, aztán pedig elmosolyodott. Amikor ő még elindult én még tétováztam egy pár másodpercig. -Jövök.-indultam meg utána.
-És hová szeretnél menni? -pillantottam rá mosolyogva- Így jobban belegondolva kár, hogy nem mentem el a bálra. Megnéztelek volna báli ruhában. -mértem végig ismét vigyorogva.

- Ahol van alkohol! Mondjuk a grill. Szívesen innék valamit. - Néztem szemeibe, ahogy elindultunk lassan. Jelenleg most csak erre vágytam. Ezzel nem azt mondom hogy le akarom inni magam Tyler társaságában, de azért jól esne egy két pohárral valami erősebb italból.
- Hát erről lemaradtál! Talán majd máskor... Már ha hajlandó leszel eljönni egy bálra. - Mosolyodtam el féloldalasan.

-Hát akkor menjünk! -mosolyogtam rá és a Grill felé vettem az irányt. -Majd talán...egyszer..-mondtam.
Ha a Grillbe megyek, ráadásul Rebekah-val akkor tutira nem úszom meg úgy, hogy ne igyam le magam a sárga földig.

[folyt. Grill]

|Utólagos befejezés Alison-nak:|

-Ne haragudj, de akadt egy kis dolgom ami már egy ideje bosszúért kiált. De majd mindent elmesélek amint találkozunk.Addig is....-húztam elő egy cetlit a zsebemből amire ráírtam a telefon számomat és a lakcímemet, majd átöleltem gyorsan. Bár nem nagyon voltam az ölelkezés híve de most valahogy kikívánkozott. Amint elengedtem hátat fordítottam és már ott sem voltam.

Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig amit mond.
-Az én húgom. -mosolyodtam el,amikor a bosszúállásról beszélt.
-Tőlem. -vontam meg a vállam amikor elővett egy papírt,és ráírta a dolgait,én kivettem a kezéből. Az ölelése is meglepett,de viszonoztam,elvégre már egy ideje nem találkoztunk,és mégis csak a húgom.. Aztán eltűnt. Nem sokkal később,pontosabban pár másodperccel utána én is elviharoztam.

[Folyt.: Valahol]

Emily Anna lakása

A sikátorba érve nem kellett sokáig sétálnom, de már találtam is egy pasit aki velem szemben sétált. Nem érdekelt a neve, sőt semmi, csak a vére. Az kellett nekem. Nőből vagyok, méghozzá nem is akármilyen, szóval nem kellett sokáig győzködnöm bármiről is. A falhoz szorítottam, és tovább hitegetve csókoltam meg, de aztán ennek hamar vége lett, és haraptam nyakába kíméletlenül. Szívtam a vérét, míg le nem gyengült karjaim között, és szívverése le nem lassult, de még nem halt meg. Lassan de vert még a szíve.. Elengedtem a testét, és férfi erőtlenül esett a földre. Kézfejemmel letöröltem számról a vért, de aztán valaki megszólalt mögöttem.

Ricky lakása -

Kendra után vágytam a friss levegőre. Teljesen kifullasztott az a nő. De végre valaki kedvemre volt! Mennyi az esélye hogy szaladgál egy ugyanilyen felfogású nő ebben a városban? Akik meg jól néznek ki, hát.. elkeltek, szerények, ártatlanok, meg a jó ég tudja, hogy még mik! Mért van ilyen nehéz dolga egy magamfajtának? Nyilván tényleg ideje lenne átlépni a XXI. századba. De abban már nem lenne semmi hecc.
Épp beléptem a sikátorba amikor láttam egy véres szájú nőt, rátapadva egy áldozatkára. Szegény. Vagyis sajnálja a fene!
Csak füttyentettem egyet bárminemű félelem nélkül.

Ahogy valaki elfüttyentette magát mögöttem az áldozatot hagytam a fenébe, de azért még egy utolsót rúgtam belé, mire a férfi fájdalmasan felnyögött. -Igen?- Fordultam az ismeretlen férfi felé, enyhén felvonva szemöldökömet. -Nem szeretem mikor megzavarnak ilyenkor...- Billentettem egy kicsit oldalra fejemet teljesen nyugodtan, és a maradék vért is letöröltem a számról.

Felém fordult, de az éktelenkedő vigyort sehogy nem voltam képes letörölni a képemről. Úgy ám, csíptem az ilyen helyzeteket!
- Nem-e? Na mi van, félsz, hogy vámpírt kiálltok az éjszakába? - szórakoztam vele kicsikét, de hátrálás helyett magam is megindultam felé, míg ő letörölte a vért a nem mellékesen szép formájú szájáról.
Annyi baj legyen, max megharaptatom magamat. Ricky visszakapja, marad egy szép nyom, ami engem szimbolizál.

Arcán egy vigyor éktelenkedett, amit még magam sem tudtam volna letörölni arcáról. Egy-két lépést tettem felé, és én is elmosolyodtam de csak halványan. Mondatára csak szélesebben elmosolyodtam, megvillantva fogaimat. Nem hátrált meg, sőt közelebb lépett hozzám. - Én, és a félelem? Nálam nem létezik a félelem. - Vigyorodtam el. Na ezt szerettem! A félelem kis jelét sem láttam az arcán. Habár nem is volt szándékom megfélemlíteni...

- Nagyon jó. Utálom a félős, és ijedős nőket. Bár ez a vámpíroknál mintha eleve ki lenne zárva, nem? - kacsintottam rá újból, és jókedvűen szippantottam a levegőből, így állva meg az áldozata mellett.
- Szegény. Remélem, eltemeted. - vigyorogtam még mindig, összefont karokkal a mellkasomon.

- Nem hinném, vannak olyanok akiknél megvan a félelem. Mondjuk a gyenge új vámpíroknál... - Vontam fel egyik szemöldökömet, mosolyogva.
- Dehogy temetem. - Nevettem fel halkan a már halott pasira nézve. - Jó helyen van Ő itt. Majd csak rátalál valaki. - Fintorodtam el egy kicsit.
- Sosem voltam annak a híve, hogy takarítsak az áldozataim után. - Vallottam be. Ez tényleg így volt! Sosem távolítottam el a megölt áldozataimat, így ez most sem lesz másképp.

- Azt mondod? Akkor mázlista vagyok, én még nem igazán futottam össze ilyen félős vámpírokkal. Bár nem is igazán keresem őket. Eddig nem kerestem. Noha most is csak véletlenül vagyok itt. - vontam egyet a vállamon vigyorogva, és hajolva méregettem tovább a hullát.
- Áh, és belekerülsz az újságba. A városban izgalmas az állattámadás. - vigyorogtam gonoszkodva.

- Majd csak összefogsz futni eggyel, hacsak én nem nyírtam ki az összeset! - Kacsintottam rá, ajkamba harapva egy pillanatra.
-Nem pont ez volt a célom, de nem baj. Nem árt ha az újságba kerül az ember, még ha egy állattámadásnak is vagyok betitulálva. - Húztam el szám szélét, és ahogy Ő is, én is a hullára pillantottam. Szegény szerencsétlen. Rosszkor volt, rossz helyen. Nálam mondjuk elég sok ember jár így. Nekem sosem volt fontos az emberi élet, kivéve mikor még "kezdő" vámpír voltam.

- Nocsak! Egy sorozatgyilkos vámpír? - kérdeztem elvigyorodva, de persze ez eléggé hülye kérdés volt. Nem úgy ismertem őket, mint akik éheznek. Kivéve egyet-kettőt, aki nem volt hajlandó normálisan enni.
Közelebb léptem hozzá, még az eddiginél is közelebb.
- Pedig.. jól nézne ki a fényképed a főlapon. - kacsintottam rá pimaszkodva. - Igen, ebben határozottan biztos voltam.

-Miért mit gondoltál? Azt hitted, hogy egy szende kis vámpírlány vagyok? - Kérdeztem rá, vigyorogva. Utoljára akkor voltam szende, mikor még ember voltam. Habár már akkor se az ártatlanságomról voltam híres. Közelebb lépett, hozzám, én pedig hagytam neki, nem hátráltam.
-Ohh köszönöm, habár nem mondtál ezzel semmi újat. - Mosolyogtam magabiztosan.

- Nos, amikor besétáltam ide, mindenre hasonlítottál, csak szende kislányra, elnézést... vámpírlányra nem. - válaszoltam meglehetősen pimaszul, és elvigyorodtam, ahogy újra a tetemre néztem. Szerettem látni a vért. Még haegy vámpír nem is hagy sokat a testben. De kedvelt látvány ez. Nem is tudom, miért. És az ártatlanság beszél belőlem.
-Óh, micsoda kis magabiztos kislányka.. - néztem rá elismerően. Persze mit is várok egy vámpírtól?

Válaszára csak megjelent arcomon egy mosoly. Tekintetét a hullára fordította, én pedig még közelebb lépve hozzá, a állánál fogva fordítottam fejét, hogy szemeibe nézhessek. -Talán hagyjalak vele egyedül téged?- Vontam fel szemöldökömet, elmosolyodva.
-Csak megsúgom, hogy én a vámpírságom előtt is ilyen magabiztos voltam.- Mosolyodtam el kihívóan, és kezem elengedte állát.

- Ugyan, mit kezdenék ezzel a nővel egymagamban? - néztem rá értetlenül, de vigyorogva. Oké, sok minden vagyok, de nem nekrofil. Ezt teljes határozottsággal állíthatom.
Megragadtam az elhúzott tenyerét. - Mindig ilyen voltál? Nincs kedved ezt bemutatni nekem? - vigyorogtam szélesebben.

- Fogalmam sincs, de olyan érdeklődéssel nézegeted azt hullát. - Vontam meg vállamat. Dehogy hagyom itt Őt! Ahhoz túlságosan is jó társaságnak ígérkezik. Legalábbis egyenlőre. Végre nem valami érzékeny férfi. Sosem bírtam Őket túlzottan. Én inkább a vad pasikat bírom..
- Igen, és ez bejött egy pár férfinek. - Vigyorodtam el halványan. - Bemutatni? Miért ne?! - Mosolyogtam a kezemre pillantva amit megfogott.

Csak felfedeztem azokat a gyönyörű szép szemeket, és túlzás, hogy beléjük bolondultam, de úgy látom, két napja igencsak szerencsés vagyok, mert elkerülnek a szerény cicababák, és találok helyettük kemény nőket. Kell ennél több, és jobb?
- Nos, kislány.. igen, mutasd meg.. - löktem őt a falnak. - Most itt.. van időd bármit bizonyítani! - néztem mélyen a tekintetébe.

A falnak lökött, aminek következtében megjelent arcomon egy letörölhetetlen vigyor. A kezét fogva odahúztam magamhoz, hogy testünk összeérjen, és úgy néztem szemeibe. - Szeretek bizonyítani, de csak bizonyos embereknek. - Hajoltam oda füléhez, majd ajkaim az övéi felé vették az irányt. Megvárattam, és először csak épp hozzáérintettem ajkaimat az övéhez. Ez van mindig is szerettem játszani egy kicsit a férfiakkal, habár vele úgy nézett, ki hogy nem nagyon lehet megtenni. A következő pillanatban vadsággal tapadtam ajkaira.

Magához húzott, és talán életemben először tetszett nekem ,hogy egy nő játszik velem. Igen, határozottan incselkedett! Ennél.. bíztatóbb nyilván nem is kell. Pedig hogy hjaj... azta, amennyit már látok a blúza kivágásából... az aztán a dekoltázs!
- Szépségem, ne szívózz velem sokat. - mondtam már vággyal teli hangon, és megfogtam a csípőjét, hogy viszonozzam tüzes, felhevült csókját, amikor ő is rámtapadt. - Imádom az ilyen típusú nőket. - hajoltam a nyakára egy pillanatra, hogy finoman bőrébe harapjak, és kényeztetni kezdjem nyelvemmel a finom bőrét.