Véletlenül találkoztunk, vagyis én ezt hiszem, mivel miután kijutottam a házból, te voltál az, aki nem engedett a közelébe menni és így te voltál a másik személy, akinek köszönhetem az életemet. Nem emlékszem rád, de ez nem is csoda, mivel utána egyből eltűntél. Pár hónapja tűntél fel újra és azóta próbálsz a közelembe kerülni több-kevesebb sikerrel. Eléggé távolságtartó vagyok, de ugyanakkor egy kicsit sikerült már a bizalmamba férkőznöd. Egyre több időt töltünk együtt, de még mindig néha nehezen tudsz elrángatni bárhova is. Bármit megtennél azért, hogy újra mosolyogni láss. Pontosan tudod, hogy mi vagyok és kivel találkozok, de egyikről se beszélsz. Eleinte fura volt számodra az, hogy fogalmam nincs arról, hogy mi vagyok valójában, de szép lassan rájöttél, hogy a szüleim meg akartak kímélni az igazi énemtől. Illetve ott van az a tény is, hogy egy vámpírhoz járkálok, aki a pszichológusomnak adja ki magát. Egyáltalán nem tetszik ez neked és úgy érzed, hogy még nagyobb veszélybe sodrom magamat. Próbálsz lebeszélni róla, de egyáltalán nem sikerül, hiszen ott úgy érzem, hogy magam lehetek, illetve melletted is. Pontosan látod rajtam a démonaimat és próbálsz megszabadítani tőlük, de egyáltalán nincs könnyű dolgot, hiszen ha közelebb kerülsz hozzám, akkor én löklek el magamtól és képes vagyok napokra, hetekre eltűnni hiába is érzem magamat melletted biztonságban és boldognak.
Kitartó, kedves és vicces személy vagy. A számodra fontos személyekért bármire képes vagy, illetve ilyen téren bármit megtennél azért is, hogy bizonyos személyeket távol tartsd a szeretteidtől. Attól a pillanattól kezdve, hogy akkor a karjaidban tartottál, hogy megvédj nem tudtál kiverni a fejedből. Hiába hagytad el a várost, hiába jártál sok helyen, egyszerűen nem tudtad elfelejteni azt, amit akkor a szemeimben láttál és talán ezért is tértél vissza hozzám. Ezért próbálsz mindent megtenni, hogy újra jól legyek, mert fontossá váltam neked...

/Pb-nek és névnek örülnék, ha maradna, de lehet velem egyezkedni. Nagyon várlak! /