Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena Gilbert
Elküldésének ideje Hétf. Nov. 10, 2014 5:38 am
Ugrás egy másik oldalra



gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk itt!

Nos, Renee... megmondom neked őszintén: nagyon nehezen tudnám elképzelni Crystal-t play by-ként például vámpírnak vagy vérfarkasnak... ő kifejezetten egy vadász hatását kelti, szóval mondhatjuk azt is, hogy ebből a szempontból remek választás volt a karakterhez.
De kicsit mélyebbről nézve meg a lapot: hoztad, amit hozni szoktál... már nem is nagyon tudok újat mondani, annak ellenére, hogy te még mmindig képes vagy újat mutatni. Wink Ennek a karakternek is jó gazdája leszel nagy eséllyel, így... nem akarlak tovább itt tartani, máris menj, végezd el a szokásos köröket, utána pedig vár a játéktér.
Jó játékot!

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 09, 2014 3:28 pm
Ugrás egy másik oldalra



Renee Winter


Few friendship never dies.  No matter what happens in the past

rejtett vizeken...



Teljes név: Renee Winter
Becenév: Nem nagyon szoktak becézni
Születési hely: Detroit
Születési idő: 1990. júlus 15.
Play by: Crystal Reed
Faj: Vadász
Érdeklődési kör: Újra visszakapni a gyerekkori legjobb barátnőmet. Illetve szeretek edzeni és az extrém dolgokat kipróbálni.
Kapcsolat a családdal: A szüleim még élnek, csak másik városban. Illetve van még egy kistestvérem is, de őt nagyon ritkám látom. Mintha távol szeretnék tőlem tartani, ami nem csoda, hiszen ő nem ember.
Hosszú barna hajam van, amit mondhatni elég változatosan hordok. Néha kiengedve, befonva vagy éppen lazán feltűzve viselek. A szemeim is barna színben pompáznak, mint a gesztenye. Általában mosoly ül az arcomon, illetve a szemeim mindig ragyognak a kalandvágynak köszönhetően és a barátság is mindig ott csücsül az íriszeimben. 172cm magas vagyok és a testem izmos, hiszen sokat sportolok és edzek. Nem mondanám magamat túl vékonynak, de szerintem eléggé változó, hogy erről mit gondolnak az emberek. Egy a lényeg, hogy én elfogadtam magamat ilyennek, amilyennek a természet megáldott. A ruházatom egyszerű és hétköznapi, Nem nagyon szeretek kitűnni a tömegből és sokkal inkább szeretem azt, ha egy átlagos fiatalnak hisznek, mint vadásznak. Természetesen a fegyvereimet gondosan el tudom rejteni egy-egy ruha darab alatt. Általában mindig velem vagy egy aprócska tőr, de nem is főként azért, hogy magamat megtudjam védeni, hanem másokat.
Barátságos és kedves lány vagyok. Nem túl gyakran szoktam megölni valakit, de ha arra kerül a sor, akkor nem mindig a leggyorsabb módját választom annak, hogy igazságot szolgáltassak. Szívesen segítek másokon, egyszerűen csak kérniük kell, illetve mindig számíthatnak rám a barátaim. Lehet megbántanak vagy összeveszünk, de akkor is ott leszek, mint hallgatóság, ha valakire szüksége van. Eléggé kitartó vagyok és talán kicsit önfejű is, hiszen szeretek a saját törvényeim szerint élni. És elég hamar ki kellett találnom azt, hogy miként is tudok a saját lábamon megállni.

életem apró darabjai



Mit is keresek itt? Magam sem tudom. Talán végre azt szeretném, ha legalább egy ember megértene és nem futna el előlem. Nem akarna távol lenni tőlem. Túl sok mindenkit veszítettem már egyetlen okosnak hit döntés miatt, de még mindig nem bántom, hogy 4 éve így döntöttem.
Pontosan négy éve már annak, hogy vadász vagyok. Akkor talált meg egy vadász és ajánlotta fel a segítségét. Persze fogalmam sem volt egészen addig, hogy vannak ilyen különleges lények és minden történetnek róluk van igazság alapja, amíg akkor egy vámpír meg nem támadta a húgomat. Engem látogatott meg az iskolában, majd amikor este hazafelé sétáltunk, akkor tehetetlenül néztem azt, ahogyan egy vámpír elrabolja őt. Kiabáltam és segítséget kértem, de hiába....senki se segített rajtam. Sokáig keresték őt, én pedig önmarcangolásba kezdtem, hiszen úgy éreztem, hogy az én hibám volt, én nem védtem meg azt, akit kellett volna. Mivel egy nagyobb testvérnek mindig vigyáznia kell a kisebbikre. Végül az egyik Professzor keresett fel az egyetemen, aki látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Magam sem tudnám megmondani, hogy miért meséltem el neki és miért hittem el, hogy ő nem fog örültnek hinni, illetve ekkor jöttem csak rá, hogy a szüleim se emberek. Ezért hittek nekem ők is, de meg akartak óvni az emberek ostobaságától és ezért mondtak mindig mást mindenkinek, mint ami a valóságban történt a húgommal. Végül Thomas volt az, aki segített kiadni a bennem lakozó dühöt. Ő kezdett el tanítani, hogy melyik fegyverrel miként bánjak és melyik lénynek mi a gyenge pontja. Sokat köszönhetek neki, hiszen ő neki köszönhetően sikerült talpra állnom. Ő miatta lettem az, aki most vagyok. Igazán miatta ismertem meg magamat, hogy mennyire is erős és találékony vagyok. Eleinte senkinek se beszéltem erről és haza is egyre ritkábban mentem, mert féltem, hogy esetleg olyat tennék, amit később megbánnék. Hiszen pár hónap után már az első áldozatomat is megöltem.
De talán a legfontosabb, amit Thomas tanított nekem, az az volt, hogy nem minden lény gonosz és ezt meg kell tanulnom, fel kell ismernem, illetve a bennem lakozó vad bestiát is uralnom kell, mert különben olyanokat bánthatok, akiket szeretek. Nem telt el úgy nap, hogy ne edzettem volna, hiszen mindig jobb és jobb akartam lenni, illetve úgy éreztem, hogy ilyenkor a bennem lakozó dühöt, mérget, amit szép lassan felemésztett volna kiadhatom magamból. Az se érdekelt, ha erre csak éjfélkor volt lehetőségem, de mindig is hálás leszek azért, hogy akkor rám talált és megmentett. Talán ezért is fáj annyira, hogy szinte minden szó nélkül csak eltűntem. Magára hagytam...
Ez a város szinte bűzlik a természetfeletti lényektől, de még ez se zavar. Nem ölni jöttem ide, hanem azért, hogy végre megtaláljam Adélaide-t. Igen, miatta vagyok itt. Pontosan tudom, hogy itt van. 8 évesen láttam utoljára, vagyis ez részben igaz, hiszen nem olyan régen megmentettem őt egy szörnyetegtől. Nagyon hiányzik már az, hogy újra láthassam és beszéljek vele. Legjobb barátnők voltunk, szinte elválaszthatatlanok. De szerencsére azóta is tartottuk a kapcsolatot, de nem is sejti azt, hogy mi lett belőlem.  Elszeretném mondani neki, de nem tudom, hogy miként tegyen! Talán ő is pontosan el fog lökni magától, mint a családom tette. Nem hibáztatom őket, hiszen így legalább nem jelentek veszélyt rájuk. Mivel más félévvel később került elő csak a húgom az eltűnéséhez képest, de már nem ember volt, hanem vámpír. Mindig is nehezemre esett az, hogy ne bántsam őt és emiatt én is úgy láttam jónak, illetve még mindig úgy gondolom, hogy jobb nekik nélkülem, mert félek attól, hogy egyszer nem fogom tudni megállni azt, amivé lettem, amit az ösztönöm diktál és Thomas-nak igaza lesz. Olyat fogok bántani, aki fontos számomra. Adélaide se ember, de ettől függetlenül bízok abban, hogy mellette végre újra úgy érezhetem, hogy van helyem a világban és valaki képes azt a szörnyet is szeretni, akivé lettem. Jobban mondva azt a gyilkos, hiszen már magam sem tudom, hogy mennyi élet is tapad a kezemhez.. Talán túl sok és már esélyem sincsen helyre hozni a dolgokat.  

Nem tudom, hogy merre induljak hol keressem azt a személyt, aki miatt még az utolsó halovány remény foszlány is él bennem. Szükségem van a régen elveszett barátnőmre, arra aki néha még szavak nélkül is megértett engem. Csak tudnám, hogy éppen most merre "rontja" a levegőt Adélaide....

user-információk


→ user neve → tapasztalata → multik




Vissza az elejére Go down
 

Renee Winter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Vámpírvadászok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3