A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Adam Donner lakása


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 15, 2015 5:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
lezárt játék!
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Szept. 29, 2015 8:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:381▲Note: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hinni dolgokban néha nehezebb volt, mint képzeltük. Megeshet, hogy igaza volt. Valóban, lehet, elképzelhető, hogy ez volt a probléma fő forrása. De az is lehet, hogy nem. Azon a démonok évtizedek óta éltek bennem, velem szimbiózisban, megszabadulni tőlük ennyi idő után szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt.
-Talán igazad van.-a szavak inkább dünnyögésként hagyják el a szám, mint értelmes, artikulált mondatként. A lényegen nem változtatott ezzel sem, mert hiába próbáltam érzékeltetni vele is, ami amúgy is nyilvánvaló volt, nem ment az olyan könnyen, mint hittem.
Volt valami megfoghatatlan a levegőben, mintha valami megakadályozott volna abban, hogy feleleveníthessem a múlt minden mozzanatát. Nem tudtam, mi volt ez, de éreztem, hogy ott van. Megbújik bennünk, és keresni kezdjük mind a ketten. Átszalad az arcomon egy furcsa fintor a gondolat nyomán és megrázom fejem, hogy ismét képes legyek a tisztán látásra.
-Akkor kié? Nem kenhetek mindent a családomra és lehetek én a kivétel. Az önzőség lenne, és képtelen lennék rá.-tudtam, hogy az apám megnyomorította az életünk, de nem mindenről tehetett csak ő. Én épp annyira ludas voltam dolgokban, épp annyira engedtem a kísértésének, amivel elért rengeteg mindent, rávett dolgokra, amikre egy józan ésszel gondolkodó ember sosem lenne képes. A különbség közte és köztem annyi volt, hogy én vettem véget a szenvedésének, amit az ördög szolgálatában érezhetett.
Miután őt elhagytam, kihalt belőlem az akarat, hogy mást keressek. Megrekedtem valahol, az életem a megélendő purgatóriumot kezdte jelenteni számomra, és a nap, mikor ismét megpillanthattam a folyton rakoncátlankodó vörös tincseket, visszakaptam a lényem egy részét vele.
-Nem megyek sehová.-törlöm le ujjaimmal az arcán végigsikló könnycseppet. Csak nem értettem, mivel érdemeltem ki őt. A nőt, aki képes volt mindenben a jót látni. Legalábbis régen. Most keresi a jót abban, amibe belecsöppent, én pedig próbálok segíteni neki, hogy megtalálja ezt.
-Meg fogod ezt is tanulni. Ahogy azt is megtanultad, hogy használd az erőd. Nem lesz egyszerű, de nem is lehetetlen vállalkozás.-valóban így gondoltam, és ehhez mérten szólalok is meg. Követem őt, felállok, és mellé lépek, kezét kezeim közé véve, és a karikagyűrű még mindig ott van ujján, amit anno adtam neki. Elmosolyodva vonom magamhoz, homlokára csókot nyomva.
-Pihenned kell. Holnap nehéz nap elé nézünk, és te leszel az elszenvedője ennek. Erőre lesz szükséged, nem pedig pityergésre.-nézek ismét szemeibe. Ha valóban meg akarta tanulni, hogy kezelheti az éhségét, meg kell éreznie először, milyen az igazi éhség.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 05, 2015 1:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]

Nincs olyan, hogy bizonyos démonoktól képtelenség menekülni. Egyszerűen csak amiatt érzed így, mert sokáig nem volt kivel megosztanod a dolgokat, de most már nem vagy egyedül. Itt vagyok és segíteni fogok. Tudom, hogy együtt képesek leszünk rá. – mondom neki őszintén, hiszen hiszek bennünk. Hiszek abban, hogy a közös múltunk képes lesz mindenre. Szeretjük egymást és régen se volt mindig minden fenékig tejfel. Történtek velünk rosszak, de mégis együtt maradtunk, vagyis egy bizonyos pontig. Érzem, hogy van valami, amire emlékeznem kellene, de nem megy. Talán, ha szép lassan kezd helyre állni a rendszer, akkor sikerülni fog. A remény hal meg utoljára és én egyszer már meghaltam, egyszer betemetett a sötétség és még mindig fogva tart. Minden egyes lélegzett vétel nehéz, de tudom, hogy minden rendben lesz. Ő segíteni fog, vagyis remélem.
Múlt nélkül nincs jelen és hidd el, hogy sok embert megmentettél. Engem is megmentettél azon az estén,amikor elmentél. Életben maradtam és ez csakis miattad. Fiatalok voltunk és azt tetted, amit helyesnek láttál. Nem a te hibád, Adam. – szólalok meg szelíden, a kezem a kezére siklik. Óvatosan pillantok fel rá, de nem szeretném, ha magát hibáztatná. Megmentette Nyx-t és ezért mindig is hálás leszek, de nem csak őt mentette meg. Mert ha igaz, akkor orvos lett belőle, így több száz ember életét menthette meg. Ezt ő is láthatná, hogy lehet a múltban és a jelenben is hibázott, de még mindig több jót tett, mint az emberiség 1%-a. Mindenki hibázik, senki se tökéletes, így tőle se várta el senki azt, hogy mindig helyesen cselekedjen. Különböző helyzetekben mindig más tűnik helyesnek, de ezt neki kellene tudnia a legjobban.
Csodálkozva pillantok fel rá és egy apró könnycsepp gördül végig az arcomon. Mindig reménykedtem abban, hogy így van, de most ahogyan kimondta egyszerre úgy érzem magam, mint aki álmodik, mint aki egy elveszett világba került volna, amiből fájdalmas lesz az ébredés. Lassan fordulok felé és a kezem az arcára siklik. Gyengéden simítok végig az arcán. – Szeretlek és soha nem kerestem más oldalán a boldogságot, mert tudtam, hogy senki se képes arra, amire te voltál. Számomra te voltál mindig az a személy, aki miatt boldog voltam, aki miatt mosoly ült az arcomon vagy egy kacagás hagyta el az ajkaimat. – mondom neki kicsit meghatódva, majd egy apró csókot lehelek az ajkára. Majd pedig sietve állok fel, s igazítom meg a rajtam lévő felsőt. Hamarosan pedig az ujjaim a göndör fürtjeim között tűnnek el. – Nem akarok bántani több gyereket, ahogyan azt se értem, hogy miért csak őket támadom meg. Szeretem őket és mindig arról álmodtam, hogy egyszer lesz egy sajátom, de ez már a múlt. Egyszerűen segítened kell. – pillantok rá könyörögve és esetlenül. Tudom, hogy talán elrontottam egy romantikus pillanatot, de nem szabad elfelejteni azt, hogy mondhatni egy két lábo járó Hannibal lett belőlem.





Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 26, 2015 12:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:433▲Note: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az ellentétek vonzották egymást, általános teóriát nézve legalábbis. Ez viszont most ránk nem volt igaz. S bár én nem emlékeztem milyen volt, mikor először éreztem meg a vér ízét, messzemenően tudtam volna mesélni arról, amit ez eset után tettem. A halálok, amik miattam lelték meg áldozatukat, s ez nem az a fajta halál volt, ami gyorsan jött, gyorsan ment. Valami megfoghatatlan dolog, egyre jobban sarkalt arra, hogy érezzem jól magam, miközben megteszem, hogy atyám kedvére tegyek vele. De egyszer mindenkinek felnyílik a szeme, egyszer mindenki ráébred, hogy amit tett, visszafordíthatatlan és borzalmas. Ha ez megvan, onnantól felvillanhat a remény fénye, ha hagyjuk neki, hogy felvillanjon.
A szívem rabul ejtője volt, és ezt tudhatta jól, s én csak remélhettem, hogy az elvakító érzések ellenére nem leszek olyanná, mint atyám. Ez szerencsére nem történt meg. A kanapén ülve elmeséltem neki, hogy leszámoltam a zsarnokságával, amit családja felett próbált meg lassan építgetni, még ha így testvéreimnek is ellen kellett szegülnöm, s lelkem a pokol tüzében fog égni a kezemhez tapadó családtagok vére miatt IS. Nem miatta tettem, pedig tudtam, hogy mindig is vágyta a családom tagjainak halálát, de nem ő volt az egyetlen, aki így érzett.
-Teher vagy sem, néha úgy érzem a szabadság ára volt ez, néha úgy, hogy olyan démonokat ébresztett fel, amiktől nem menekülhetek meg soha. -mondom őszintén, s jelen pillanatban azt hiszem előbbit érzem. Végül is az ő bosszúja úgy teljesedhetett be, hogy neki baja nem esett, legalábbis testben nem. De a lelke még talán mindig vágyott rá, hogy a múlt sérelmeiért megtorlásra lelhessen.
Nyx-ről mesélve neki, ráébredek, hogy a szavak könnyebben törnek elő belőlem, mint ahogy vártam, hogy jönni fognak, s kérdésére elmosolyodom.
-Csak őt sikerült megmentenem, de ez is olyan volt, mint amit atyám ellen cselekedtem. Átok és áldás egyben. A makacs, nyughatatlan természete, hogy fogalma sem volt róla micsoda... Talán feledni akartam mellette, és elérni, hogy ő is felejtsen. Az embereket viszont mindig könnyebb befolyásolni, mint azokat, akik annyi évtized után sem képesek túllépni a múltjukon.-célzok, nem a démonokra, hanem Rá. Rá, aki az első nap elérte, hogy figyelmem csak rá szegeződjék, hogy mással ne törődjek, hogy valami olyasmit érezzek, ami egész életemben kísér majd és próbálja elérni, hogy ne törjek meg úgy, mint most. Hogy ne tűnjek gyengének előtte, próbáljam megvédeni őt. Elbuktam, ebben is. De talán még ami menthető, azt megéri megmenteni.
-Hát nem érted?-vonom fel szemöldököm, és megrázom fejem, minek köszönhetően fekete, rendezetlen hajam a négy égtáj minden irányába kezd ácsingózni.-Soha nem is akartam megtalálni a boldogságot. Akkor elfelejtettem tovább keresni, mikor először megcsókoltalak, mikor először magaménak tudhattalak.-az egész valószerűtlen volt, mégis valóságos és visszafordíthatatlan.-Lehet, hogy nem hiszel nekem, amiért nem is hibáztathatlak. Ahogy azért sem, ha más mellett kerested a tiéd.-hangom és tekintetem viszont pont az ellenkezőjéről akar tanúbizonyságot tenni. Nem akarom, hogy másé legyen, önző akarok lenni annyira, hogy csak magaménak tudhassam.



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 02, 2015 8:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]

Sok esetben az ember pontosan tudja azt, hogy mit mondjon vagy tegyen, de ez nem olyan szituáció volt. Túl sok minden történt rövid időn belül. Egyszerűen időre lett volna szükségem, hogy az eseményeket szépen sorba tudjam rakni és feldolgozni minden olyan érzelmet, ami az elmúlt 24 órában kerített hatalmába. S ha mind ez nem lett volna elég, akkor ott volt az a tény is, hogy vámpír lett belőlem. Nem régóta vagyok az, de szerintem rosszabb vagyok, mint Hannibál volt. Nem bírok uralkodni magamon és egy pillanatra még Adam-ot is majdnem bántottam. Nekem ez nem megy és talán soha nem is fog, mert minden egyes porcikámat utálok. Utálom azt a tényt, hogy szörnyeteg lett belőlem. Normál ember szeretnék lenni, de erre annyira kicsit az esély, mondhatni egyenlő a zéróval. Boszorkány vagyok, de ugyanakkor tehetetlen és most már itt van ő is. Túl sok minden kavarog a fejemben, s egyre inkább kezdek széthullani.
Hamarosan pedig már a kanapén ülök, mintha éppen párterápia jöttem volna, de ahhoz kellene még egy ember. Tényleg képesek vagyunk együtt megoldani a dolgokat? Mármint anélkül, hogy bárki is segítene. Lehet a barátnőm nem haragszik, de nem állok készen arra, hogy szembenézzek vele. Főleg, azok után nem, amitt tettem.
Csendesen hallgatom azt, amit mond. Megölte az apját. Mindig is erre vágytam, hogy meghaljon az a személy, de most még se tudok örülni. Nem akartam azt, hogy ennek a terhe az ő vállai nyomja. Mintha minden korábbi és jelenlegi félelmem egyre inkább kezd valósággá válni. Először ott van az a tény, hogy vámpír lettem, most meg ez. Illetve itt volt még Nyx is. Vajon, ha nem jelenek meg, akkor Adam boldog lenne? Nem tudom és ez bánt a legjobban. Talán, ha nem lennék itt, akkor az élete is könnyebb lenne.
Sajnálom, ami az apáddal történt. Mindig is arra vágytam, hogy meghaljon, de soha nem akartam azt, hogy ennek a terhe téged terheljen. - mondom neki egyre halkabban, majd megrázom a fejemet és teljesen megértem, amit mond. Én is próbáltam boldogságot találni, de egy idő után rájöttem, hogy rossz helyen, rossz emberekben keresem. - Így ismerted meg? Megmentetted az életét? - hangom csendesen és barátságosan cseng. Nem fogom elítélni azért, mert szeretett egy nőt és talán még mindig szereti. Mindig is azt szerettem volna, ha boldog lenne és azt is megérteném, ha nem mellettem találná meg azt. Lehet, hogy eszeveszettül fájna, de megértem és elfogadnám. S szerintem csakis ez számít.
Nem kell sajnálnod, hiszen mi döntöttünk úgy, hogy elválnak az útjaink ás te pedig a boldogságot kereted. Talán, ha nem toppanok be, akkor meg is találtad volna... - miközben beszélek a hangom egyre halkabb lesz és csak néha lopva pillantok csak rá...




Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 8:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:433▲Note:   [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az embernek ahhoz, hogy a démonaival szembe tudjon nézni, szüksége volt rá, hogy bátorságot gyűjtsön. Na ebből most tökéletesen kifogytam. Nem azért, mert kifejezetten gyáva voltam, sokkal inkább azért, amiért nem akartam elveszteni ismét, és ez önzőség is volt részemről. De nem hagyhattam, hogy kilépjen az ajtón, amiért nem értem meg, hogy min megy keresztül. Hogy is érthetném, hisz nem is igen emlékszem azokra a napokra, mikor én vámpírrá változtam. Ezt valószínűleg az apámnak köszönhettem elsősorban.
Kétlem, hogy én voltam az ő embere ebben a kérdésben, de ragaszkodott ahhoz az állásponthoz, hogy az a jelek szerint nő, nem fog tudni vele mit kezdeni. Kár. Felelősséget másra hárítani, na azt jól tudtam. Talán túl jól is. Vagyis jobban, mint eddig gondolhattam, hogy képes vagyok ilyesmire.
-Kiárt, hogy ezért a fejed akarná venni.-mondom, de hangom inkább elhalkuló, mer valamiért nem értem őt meg annyira, mint tervezem. Persze, senki nem szeretné, ha nekiesnének, de egy napgyűrűt sem akaszthat le bármelyik bosziról. Feltételek, fizetség, nevezzük, aminek akarjuk, a lényegen nem változtat, miszerint nincs ingyen és szívességről szó sem eshet ebben a témában. Na meg persze ott van a tény, hogy a képessége is a régi, tehát azt is visszakapta valakitől. Gondolom ugyan az a személy áll a két dolog mögött.
Elnevetem magam, holott semmi vicces nem volt ebben, de igaza annál inkább. Tökéletesen látta a helyzetet.
-Bocsáss meg, igazad van, csak...-rántom meg vállam, kezem szám elé téve, és lenyelve a nevetés maradékát is, mielőtt eltöröm nála megint a mécsest. Semmi hátsó szándék nem vezérel, mégis úgy érzem, magam ellen játszom a lehető legtökéletesebben.
Erőt veszek magamon és elindulok utána, helyet foglalok a kanapén, és próbálom összerakni a gondolataim valami értelmes mondattá, a lényeget egybesűrítve. Nem értem, miért olyan biztos benne, hogy nekem több mondanivalóm van, mint neki, de nem ellenkezem.
-Az apám megöltem, a nővérem újra láthattam, és boldogabbnak tűnt, mint hittem, hogy lehet. Sosem voltunk olyan jóban, de úgy látszik az évtizedek jót tesznek mindenkinek, ha nincs a másik közelében.-az irónia érződik hangomon, hisz most mi is ilyenek voltunk, mégis különbözött a helyzet abban, hogy mi nem csak jóban akartunk lenni a másikkal.-Aztán itt volt Nyx. A gyerekét egy vámpír ragadta el tőle, megsajnáltam. Azt hiszem kerestem valakit, szinte megrögzötten kerestem valakit, aki emlékeztet rád, mégis elfeledteti velem, hogy léteztél.-őszinteséget akartunk, és ez volt az igazság. Tekintetem arcára vándorol, hisz eddig a földet bámultam, most viszon kíváncsi voltam a reakciójára.-Adott valamit, amiről azt hittem, hogy kihalt belőlem. Azt, amit a kórházban dolgozva, nap, mint nap próbáltam megtalálni.-hangom elhalkul, és hozzáteszem még halkabban.-Én csak sajnálom, ami történt. Mindent.-fogalmam sincs, hogy mi mást mondhatnék, de egyenlőre ennyi telelt tőlem.



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 17, 2015 6:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]

Nem értem, hogy mitől féltem és miért voltam ennyire óvatos vele. Mind a kettőnkre eléggé nehéz idők jártak, de régen is átvészeltük és most is menni fog. De mi van akkor, ha a jelenben már nem fog sikerülni? Tényleg érdemes a múltba kapaszkodni és onnét reményt meríteni? Igen, megéri, mert szeretem ezt a férfit, ahogyan ő is szeret engem. Lehet, hogy több száz éven keresztül nem is láttuk egymást, de egy dolog biztosan nem változott. Még pedig az érzéseink, a szívünk dallama és vágya. Nekem pedig ennyi éppen elegendő ahhoz, hogy ne adjam fel a reményt és az utolsó fonálba is kapaszkodni tudjak, ami hozzáköt.
Ő boszorkány és nem vámpír, illetve azok után amit tettem nem hiszem, hogy nem akarna börtönbe zárni. Nem éppen ment olyan simán ez az egész dolog. Megtámadtam őt is. - vallom be neki egyre halkabban és egy aprót az ajakamba is harapok, miközben szégyenemben lesütöm a szemeimet. Még mindig alig értem, hogy miként lehetséges az, hogy vámpír lett belőlem. Pontosan tudom, hogy mi kell hozzá, de akkor is annyira azért szerintem senkinek se ártottam, hogy ekkora balszerencsével sújtson az élet. Ez számomra a lehető legnagyobb kibaszás.
Szeretlek Adam és ezen semmi se fog tudni változtatni. Néz meg minket most, hiszen pontosan úgy nézünk ki, mint két szerencsétlen tini, akik szeretik a másikat, de félnek attól, ami vele jár. - mondom neki egy kisebb keserű nevetés közben, hiszen tényleg úgy festünk. Lassan teszek felé egy lépést és úgy folytatom. - Elmondhatsz nekem bármit, amit úgy gondolsz, hogy most szeretnél megosztani velem és hidd el, hogy itt leszek a végén is veled. Többé nem megyek el. - szólalok meg újra őszintén. Szeretném, ha elhinni azt, amit mondok, illetve azt is szeretném, ha velem együtt látná a jövőt és esetleg nem egy másik nő oldalán látná azt.
Rendben van. - mondom neki egy biccentés keretében, majd elindulok a kanapéhoz és leülök rá. Figyelem, ahogyan egyre közelebb ér. Végül felhúzom a lábaimat is és elé fordulok, hogy lássam az arcát is. - Kezd te, hiszen biztosan neked több mesélni valód van, mint nekem. - kérlelem őt kedvesen és türelmesen várok arra, hogy elkezdje a történetét, amit ismernem kellene, de a sorsnak köszönhetően még se volt ez lehetséges.






Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 15, 2015 6:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:400▲Note: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Változtak az idők, változtunk mi, változott a helyzet. Más volt minden, amivel önmagában nem volt baj, viszont ezzel az új helyzettel fogalmam sem volt, hogy mit kezdhetnék. Szerettem, de amibe keveredtünk, nem egy biztonságos, egyenes utat gördített elénk, inkább egy kanyargós, lejtős és dombos, vagy inkább hegymászásra ösztönző utat. Valamit, amit ketten kellett kezelni, amit kettőnknek kellett átszelni, megértve és elfogadva a másikat, de nem ragaszkodva görcsösen a múlthoz.
Szenvedtem, mert a szamarat játszottam, aki nem engedett, csak a saját önös indokait nézte, elveszítve az eszét, teljes homályba sodródva. De nem tudtam volna megmondani, hogy bármit csináltam e volna máshogy, mint ahogy tettem, amit tettem. Nyx minden eséllyel boldogabb élet elé nézett, mi pedig a saját csapdánkba esve próbáltuk a másikat kihúzni, de most úgy tűnt, mintha visszahúztuk volna a másikat.
Szavaim egyszerre voltak dühösek és megértőek, tükrözték makacsságom és tanácstalanságom, hogy keresem a kiutat, de nem találom, és szeretném, ha ő is előrébb tudna lépni, ha nekem sikerülhetne valahogy.
Hallom amit mond, nem szakítom félbe, hisz nem is tudnám, olyan gyorsan beszél. Néha-néha bólintok, jelzem, hogy figyelek, miközben agyam zakatolva próbál minden szavára annyira figyelni, hogy vissza tudjam majd idézni magamban.
-Igazad van. Én nem tudok segíteni, de valaki biztos akad, aki tud. Akitől a napgyűrűt kaptad esetleg? -vonom fel a szemöldököm, hirtelen ötlettől vezérelve vetek fel egy kézenfekvő kapcsot, aki minden bizonnyal önzetlenül segített neki, nem pedig alkuhoz kötötte álcába bújtatott kedvességét.
Ismét bólintok. Fogalmam sincs, hogy azért, mert egyetértek vagy azért, amiért igaza volt. Nem folytathattuk ott, ahol abbahagytuk, hisz annak jó pár száz éve már. Azóta más a szokás, a kor, az illem, szinte minden, mint amihez mi alkalmazkodhattunk egyszer régen. Új helyzet, és szinte semmit nem tudunk a másik elmúlt évtizedeiről. Hazugság lenne hát azt mondani, hogy a bűneinket vagy egyszerű cselekedeteinket úgy kezelnénk, mintha nem változtattak volna meg minket.
-Én tudok benned bízni, de nem ígérem, hogy ha megismered a múltam, aminek jó részében te távol voltál tőlem, akkor ugyanúgy fogsz rám nézni, mint most. Vagy ugyanúgy, mint régen.-ismerem el hangosan, és ezzel szinte azt is kimondom, amit ő. Félek. Nem csak attól, hogy elveszíthetem, de attól is, hogy beismerjem mindazt, amit tettem.-Mi lenne, ha a nappaliban leülnénk és egyszerűen elmondanánk mindazt, amit úgy gondolunk, hogy elsőre tudnia kell a másiknak?-vetem fel, a kanapéra mutatva, mindenféle hátsó szándék nélkül, hangom komolyan cseng, és süt rólam, hogy próbálkozni akarok ezzel a beszélgetés dologgal. Tisztázni mindazt, ami történt.



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 10:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]


Reggel fel kell az ember és eldönt valamit. Elhatározza, hogy ma minden másabb lesz. Ma nem fog senkit se bántani, élvezni fogja újra a tavasz első hullámát, hallgatni fogja a madarak énekét, amik képesek az ember szívébe békességet hozni, de aztán egyszer csak minden teljesen olyan lesz, mint a tegnap vagy az előtte lévő napok. Legalábbis egy bizonyos pontig, mert utána még több hibát elkövet az ember és úgy érzi, hogy jobb lett volna otthon maradni. Naeva is hibát követett el, hogy adott egy kabalát, amivel teljes életet élhetek. Mert ez minden csak nem élet. Saját magamnak az árnyéka vagyok, mintha valami fekete lyukba kerültem volna, a világ kifordult volna önmagából és jót kacagnának az égiek a szerencsétlenségemen. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy képes legyek kimenni a fürdőből és odamenni hozzá, de olyan fogattatást kapok, amit talán még az ember az ellenségének se adna. Egy pillanatra még össze is rezzenek és az is megfordul a fejemben, hogy jobb lenne sarkon fordulni, kirohanni az ajtó túlra és eltűnni a szürkületben. Túl sok fejfájást okoztam már így is, de ennek ellenére még se tudok elindulni. Mintha a testem és az eszem egyáltalán nem lenne harmóniában, de talán egyiket se én irányítom. Olyan az egész, mintha kívülről látnám magamat. Lesütöm a szemeimet és csendesen várok. Nem tudok mit mondani, legalábbis nem jutok szóhoz, így csak próbálok talpon maradni és elviselni az újabb pofonokat. Még ha nem is észlelhető testileg, a lelkemnek minden egyes szava olyan, mintha éppen egy tőrben forgatnák meg a lelkemet vagy a szívemet, de erős maradok. Ezt az egy dolgot meg fogadtam magamnak és ettől semmi se tántoríthat el.
Segítségre szorulok, - mondom neki kicsit sietve, majd megrázom a fejemet és egy kisebb sóhaj keretében folytatom. - de talán nem tőled kellene megkapnom. Azt hittem, hogy te segíthetsz, de te túl elfogult vagy és soha nem tudnál igazán bántani, hogy megfékez engem, ha esetleg soha nem leszek képes megtanulni uralni az új énemet. - hadarom el egy szuszra, de még itt nem ért véget minden, hiszen szembe kell nézni azzal is, hogy ott próbáljuk folytatni, ahol abba maradt minden, de vajon ez lehetséges? Kicsit az esélye... Nagyon kicsi az esélye, mert sok a titkunk, sok mindent tettük és talán nem ártana kis léptekben haladni, de lehet, hogy csak én ijedtem meg vagy én látom másképpen a dolgokat. - Illetve talán nem ártana rólunk is beszélni. Régóta nem láttuk egymást és nem folytathatjuk onnét, ahol abbahagytuk. Vagy legalábbis nem onnét, mert mind a ketten tettünk olyan dolgokat, amiket a lehető legnehezebben mondanánk el egymásnak. Képesek vagyunk még úgy bízni a másikban, mint egykoron? - kérdezem tőle egyre halkabban, majd a vöröslő fürtjeim közé túrok az ujjaimmal. - Szeretlek Adam, de félek. Jobban, mint akkor... - mondom neki őszintén és közben óvatosan felpillantok rá.






Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 13, 2015 11:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:513▲Note: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, de a véget nem érő viták és harcok, egyre inkább elérték, hogy megbánjak mindent, amit tettem. Mindent, amit érte tettem, amit feláldoztam, s bár nem akartam ezt érezni és éreztetni vele, már kicsit késő volt azon rágódni, hogy mi lett volna, ha. Eleve nem értettem, hogy miért hagytam mindig, hogy az érzéseim vezessenek a józan eszem helyett, ami lássuk be, férfiúi gyengeségem egyik jele volt. A korom ellenére makacsul ragaszkodtam a múltamhoz, a hibáit pedig újra és újra átéltem magamnak köszönhetően.
Felhorkanok azon, amit mond, de nem reagálok rá, jobb neki, ha a nélküle töltött éveimről nem beszélek. Bár gyerekeket nem öltem, s bár orvos voltam, néha a gyógyítás helyett az ölés vagy a fájdalom enyhítése címszó alatt futó jótettek kötöttek gúzsba, és hagyták, hogy a vér iránti éhemtől ne szabaduljak meg egykönnyen. Ez pedig hasonló mód van vele is. Lényegtelen, hogy gyermeket ölünk meg, vagy életerős felnőttet, a végeredmény ugyan az: egy hulla, kiből a lélek elköltözik egy nyugalmasabb világba. De azt a véleményt osztottam, hogy soha nem kellett volna vámpírrá változnia. Apám egykor döntés elé állított, és már akkor sem bírtam volna én, a két kezemmel végezni vele, még ha az örökkévalóságot is kaptam volna meg mellette. Fogalmam sem volt, hogy ki tette ezt vele, ahogy arról sem, hogy honnan szerzett napgyűrűt ilyen gyorsan, hisz kétlem, hogy magának csinálta, miközben az utcán sétáló emberek vérére tudott csak gondolni. Nem hibáztattam ezért. Miért is tettem volna, hiszen nem voltam szent én sem.
Magára hagyom és a konyhába megyek, hogy összepucoljam a mocskot, ami beborítja, miközben szellőztetni is elkezdtem, hogy a szag megváltozzon, és helyére friss levegő kerüljön.
-Hallgatlak.-mondom, először kicsit, mintha sértetten mondanám ki ezt a szót, így jobbnak látom folytatni a munkát, végül mégis felé fordulni, és kényelmesen a pultnak dőlni, mintha a holnapi időjárásról kezdenénk l beszélni.-Vámpír vagy, a két kezeden meg tudod számolni, hogy hány napja. Nem fogod tudni egyik napról a másikra uralni, ezt te is tudod, hogy nem így megy.-szólalok meg végül rideg hangon, mit sem törődve vele, hogy esetleg a lelkébe gázoltam e ezzel a megjegyzésszerű tényközléssel. Ha a szívemre hallgatok ebben a helyzetben, az eszem helyett, akkor a beszélgetés sehová sem jut nagy valószínűséggel.
-Na jó, ennek így semmi értelme.-rázom meg a fejem, és veszek egy mély levegőt, majd hajamba túrok és végighúzom kezem arcomon.-Mondj el mindent, amit akarsz, semmit ne fojts vissza magadba.-kérem, de inkább parancsnak hat, ahogy a hangom a gondolat mellé társul, és kíváncsian nézek rá. Várom a reakcióját, de lesüt arcomról, hogy mindannak ellenére, ahogy kimondom gondolataim, nem akarok ellenségesen viselkedni vele, vagy úgy, mintha nem érteném meg, hogy min megy keresztül. De életemben először elmondhatom: új helyzettel szembesültem, és nem tudtam kezelni. Ez nem olyan volt, mint egy eset a sürgősségin, hogy nyílt törése van, a műtőbe vele, helyretesszük és kész van, egy hónap múlva már nem is fog rá emlékezni a beteg, hogy honnan indult, csak arra, hogy már nincs sok a szenvedéséből vagy a gipszből. Ez egy életre szólt, és törés lehetett neki, neki, aki soha nem akart vámpírrá változni.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 04, 2015 1:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]
Az egész konyhát vér borítja, én pedig friss vámpír vagyok. Lehet a szerelem ködében járok, de ennek az illata képes kizökkenteni és teljes mértékben vadállattá változtatni. Nem csak Adam-re tapadt vér az, ami vonz, hanem ahogyan egyre közelebb hajolok hozzá megérzem az ő vérének a csábító illatát is. Egyszerűen mintha nem érdekelne az, hogy kinek és minek a vére, csak az számítana, hogy az illata mennyei ízekkel kecsegtet. Egyszerűen csak annyira váratlan, hogy másodpercek töredékén múlik az, hogy ne mélyesszem belé a fogaimat. Érzem, ahogyan az arcom eltorzul, majd hamarosan már a fürdőben vagyok, ahonnét még mindig egy szörnyeteg pillant vissza rám. Utálom a tükör képemet, ahogyan magamat is, hogy ennyire gyenge vagyok. Ez így nem mehet tovább. Egyszerűen nem akarok így élni. Miért nem lehetséges egyszerűen visszaforgatni az idő kerekét és elvenni azt, hogy vámpír vagyok?! Nem akarok az lenni és soha nem is akartam, de az élet mégis kiszúrt velem. Neki nem volt elég az, hogy elveszítettem a gyermekemet, de még ezt a terhet is rám sózta, egyszerűen hihetetlen és legszívesebben egy lakat szigetre költöznék, vagy börtönbe záratnám magamat, hogy ne tudjak senkit se bántani.
Te nem öltél meg annyi ártatlan gyermeket, mint én. Te nem támadtál rá a szerelmedre. Talán nem mindenki az, de én határozottan az vagyok. Soha nem kellett volna ezzé válnom. - mondom neki minden kedvesség nélkül, majd hamarosan újra egyedül maradok. Alig, hogy kilép lerogyok a földre, szorosan átölelem a lábamat és próbálok megnyugodni.Talán az lenne a legjobb, ha egyszerűen csak elsétálnék. Miért ne? Több száz éven keresztül boldog volt nélkülem. Talán, ha elfelejtené ezt a találkozás, akkor minden rendben lenne. Nem kellene ekkora terhet magára vállalnia. Egyszerűen nem tudom, hogy mit kellene tennem. Végül lassan felkelek a földről, s a szobában található szekrényhez sétálok. Kiveszek belőle egy pólót és nadrágot, majd hamarosan belebújok. Most nem érdekel, hogy nem az enyém, de nem akarok már egy szál ingben szaladgálni. Végül lassan odasétálok Adam-hoz.
Beszélnünk kell. Nem csak arról, ami történt vagy amit szeretnénk, hanem rólam is, mert ez így nem mehet tovább, hogy minden fajta vér csábít. - mondom neki rezzenéstelen arccal, de a tisztes távolságot még mindig fenntartom. Nem akarok a közelében lenni, vagyis akarok, de nem lehet. Félek attól, hogy a bennem lakozó vadállat túlzottan erős és az emberi oldalam mondhatni kihalt.





Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 31, 2015 5:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:Rose for my love▲Words:505▲Note:   [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Amit bő négyszáz éve magaménak tudhattam személyében, olyasmit adott, amit más képtelen volt. Akkoriban társasága kezdetben csupán üdítően hatott, a sok, most már üresfejű liba név alatt futó, fiatal hölgy között. Majd az érzés, az érzés, mely biztonságot adott az apám furcsa hóbortjai ellen, fokozatosan megváltozott, és a változás végül visszautasíthatatlan irányokat vetett ki magának. Beleszerettem, majd elhagytam, hasonló könnyedséggel, mint ahogy érezni kezdtem iránta, amit most is magaménak tudhatok. Az idő változtatott sok mindenen, rajtunk is, mégsem próbáltam tovább arra okot találni, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy.
Hátat fordítottam neki, ahogy már megtettem vele korábban is, most mégsem volt célom, hogy soha többé ne lássam. Nem menekülni akartam, mégis olybá tűnt, pont ezt teszem. Egyszerűen kihátráltam egy beszélgetésből, amiből tudtam, hogy ha kisül a lényeg, az nem fog tetszeni, sőt. Ha eddig nem éreztem magam nyitott könyvnek szemében, akkor most elérkezett az ideje ennek is. A zacskó könnyedséggel pukkan ki kezemben, amit az ő ereje idézett elő, és olyan érzésem támadt, hogy a vacsorám elvesztése a minimum, amit érdemeltem, és ha nem azt pukkasztotta volna ki, akkor minden bizonnyal a nyakam törné, és azt roppanás formájában hallanám, mielőtt elsötétülne némi időre a világ.
Elmosolyodva húzódom el tőle, kissé "fenyegetve" vele, hogy megeszem, amiért a vacsorám már nem ehetem meg, és a mosolya, mely immár már mintha boldog lenne, őszintén és kétségek nélkül, bizonyítja, hogy az esélyünk megvan arra, hogy a fennálló helyzeten javítsunk, építkezzünk belőle, előrébb lépjünk, magunk mögött hagyva múltunkat.
-Helyes.-mormogom, de ahogy megforgatom a levegőben, és az asztalra ültetem, mintha megváltozna minden, és szertefoszlana az előbbi ábránd. Ahogy közelebb hajol, kezem szorosabban fogja derekát, majd mikor arca felveszi a benne lakozó vadász képét, a vámpírét, akkor értem csak meg, hogy sokkal inkább vérem hajtja, mintsem egyéb vágyak. A reakcióidőm talán a megdöbbenéstől, talán a felismerésnek köszönhetően a felére csökken, és csak azt veszem észre, hogy eltűnik előlem, ellök magától, hátam pedig a pultnak koppan. Felszisszenek, de nem törődöm vele. Mielőtt szólhatnék, reagálhatnék arra, amit mond, elfordul előlem, és a fürdőbe rohan. Tüdőmben benn szakad a levegő, felnyögök, és hajamba túrok. Gondolhattam volna, hisz kezdő vámpír, neki az is csoda, ha nem érzi meg a szomszéd szobában lakó emberek vérének illatát, nem hogy azét, akinek a vére a konyhát beteríti mindenhol.
-Annyi időt kapsz, amennyit szeretnél. De nem vagy szörnyeteg, ezt még most verd ki a fejedből, mielőtt a gondolat beleenné magát.-mondom, hangom szinte parancsoló, ahogy az ajtófélfának dőlök. Arcom eltorzul, felveszi a vámpír vonásait, fogaim hosszabbak lesznek, élesek, hegyesek, szemem körül pedig az erek kitülekedve torzítják el egész arcom.
-De mind azok vagyunk, még ha nem is akartunk azzá válni, akkor is.-lépek mellé, arcom visszaváltozik a régivé, és tiszteletben tartva, hogy távolságot kíván, nem megyek közelebb a kelleténél. Helyette az ingem a koszos ruhák közé dobom, és kilépve a fürdőből hagyok neki némi időt. A konyhába visszatérve letörlöm a vért, az összes felületről, kihasználva, hogy az átlagnál gyorsabban képes vagyok valamivel végezni, és a levegőben terjengő vér szagát a nyitott ablakon át próbálom kiszellőztetni, mígnem helyére némi fertőtlenítő émelyítő szaga kerül.



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 8:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]
Soha nem volt könnyű az életünk, de egymás mellett mindig megtaláltuk a boldogságot. Olyat, amit mások évekig keresnek, de mi jó pár száz éve mégis hagytuk elveszni, hagytuk, hogy a feledés homályába vesszen minden, ami egykoron az életet jelentette számunkra. De most itt volt a lehetőség arra, hogy újra miénk legyen az az érzés, de mégis egy pillanatra annyira távolinak tűnt. Talán nem azért, mert annyira másabban gondoltuk ezt a dolgot, de féltettem őt, ami szerintem érthető is. Sok jó és rossz dolog történt velünk, de per pillanat fogalmam nem volt arról, hogy melyikhez sorolhatnám azt, ami történik velünk, mert egyszerre volt mámorító, ijesztő és zavaros ez az egész. Egyedül az érzéseimmel voltam tisztában és abban, hogy soha többé nem engedném úgy kicsusszanni a kezeim közül a dolgot, mint ahogyan egykoron tettem.
Lassan indultam utána és még mindig alig bírtam felfogni azt, hogy csak így egyszerűen kisétált a beszélgetésből. Legszívesebben megtanítottam volna a jó modora, de még se tettem. Egyszerűen csak megkérdeztem azt a dolgot, majd pedig az erőmmel, de az akaratom ellenére durrantottam szét a kezében lévő tasakot. Jobb azon levezetni a feszültséget, mint Adam-on. Próbáltam így felfogni, majd nem sokkal később pedig ajkaink egymásra találtak. Szenvedélyesen viszonoztam a csókját, hamarosan nyelvünk őrült táncra kelt. A kezem lassan a nyaka köré fonódott, majd pedig a hajába túrtam. Végül pedig mosolyogva pillantottam fel rá, amikor meg egyszerűen elkapott, akkor még inkább nevetni kezdtem, hiszen bolondság lett volna tagadni, hogy a sok árnyék és veszély ellenére nagyon is boldog voltam. Szeretettel teljes pillantással néztem fel rá, amikor beszélt hozzám, majd egy apró csókot leheltem az arcára, hiszen tudtam, hogy így van és ez fordítva is igaz volt. Majd amikor a vacsorára terelődött a szó, akkor játékosan megforgattam a szemeimet. -  Most aztán nagyon félek. - mondom neki sietve, majd egy pillanatra ijedt fejet vágok. Egy darabig csak figyelem, majd közelebb húzom magamhoz, de szinte ugyan ebben a pillanatban olyan, mintha húzat támadt volna. Talán az ablak nyitva maradt volna valahol? De szinte még gondolatban sem tudom megválaszolni, mert hamarosan megérzem a vér mámorító érzését. Eddig próbáltam kizárni, de hamarosan felfedezem Adam-on is, mire kicsit közelebb hajolok hozzá, mint aki csak csókot akar lehelni a nyaka vonalára, de közben érzem, amint az arcom elkezd átváltozni. Már majdnem ott vagyok, már majdnem érzem újra a vérének az ízét, amikor hirtelen észbe kapok, hogy mire is készülők. Sietve lököm el magamtól, majd kapom el a fejemet. Nem akarok így ránézni. Mély levegőt veszek, majd mielőtt bármit is tehetne lepattanok a konyhapultról és sietve indulok el a szoba felé, de közben ügyelek arra, hogy az arcomat ne lássa meg. - Sajnálom... Nem megy ez nekem... Időre van szükségem. - mondom szinte alig hallhatóan háttal neki. Fogalmam nincs, hogy mire fog most ebben a pillanatban gondolni, de talán jobb is így. Mély levegőt veszek, a kezem ökölbe szorul, majd pedig hamarosan már a fürdőben található tükörből pillant vissza rám a halovány mása az előbbi szörnyetegnek, aki majdnem azt a személyt bántotta, aki a világot jelenti számára.





Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 2:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:I Won't Run Away▲Words:508▲Note:   [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Késő volt gondolkodni azon, hogy mit tettem, hisz az már visszafordíthatatlanul megtörtént. Bántam e? Részben, hisz önző cselekedet volt, nem gondoltam a következményekre, és nem is akartam tudomást venni róluk. a lelkiismeretem így is fekete volt már a múltam hibáitól, hát ez azt hiszem, a maga nemében már nem osztott vagy szorzott azon, ami történt. Meglepő egyszerűséggel nyugtáztam ezt magamban, még ha arcomon ki is ült az, hogy magam sem tudtam, hogy ostorozást vagy megértést érdemlek. Tudtam, hogy dühös, jogosan érez így, de fogalmam nincs miért, agyam minden része azt mondta, súgta nekem, hogy ne hallgassam el előre az igazságot, még akkor sem, ha ezek után esetlegesen meg is gyűlöl.
Tudtam, hogy igaza van. a fájdalom sokszor erőt adott annak, aki másból nem tudott merítkezni, akinek más nem maradt az életében. De nem fogtam fel azt, hogy hogy képes ennyire átérezni a helyzetét, míg meg nem értettem, hogy egykor valószínűleg ő is ilyen nemű érzésekből élte a napjait. Ezen változtatni akartam, aminek ára volt.
-Akkor érted, hogy miért voltam képes erre.-mondom, szinte suttogva, mert amikor az apám a kezeim között halt meg, akkor éreztem a pillanatát annak, hogy élek, és annak, hogy meghaltam egyszerre. Pedig előtte volt alkalmam átélni ilyesmit, de ez a hatás azóta maga alatt tart, és nem enged szabadulni a múlt árnyaitól sem.
A próbálkozás, hogy magam is meggyőzzem, szinte felesleges volt, hisz minden szava azt mondta, amit gondoltam, amit nem mertem beismerni, és valósággal ráébresztett arra, hogy megváltozott. Míg én áldozatokkal próbálom elérni azt, amire vágyom, önző mód, ő képes maga elé helyezni minden mást. Olyanná lettünk hát, mint a tűz és a víz, de nem érdekelt, míg magam mellett tudhattam őt.
Nem szólalok meg, majd mégis tudtára adom minden gondolatom, véleményem, nyíltan felvállalva, hogy nem csak egykoron jelentette az életet, a nyugalmat számomra, hanem most is, és ezért bármi áron harcolnék.
Válasz helyett hátat fordítok és a konyhába megyek, mintha valamiféle menedéket keresnék, vagy nyugalmat, ahol nem az igazsággal kell szembenéznem. Mégis tudom, hogy a makacssága nem változott, és nem éppen ez a lépés volt tőlem a legudvariasabb vagy legkézenfekvőbb döntés, amit hozhattam.
A kérdését ugyan hallom, de egészen addig nem válaszolok, csupán tekintetem árulkodik neki arról, hogy komolyan hátat fordítottam neki, amikor is a zacskó, melynek tartalma szomjam oltaná, egy pukkanás kíséretében beterít mindent, ami körülöttünk volt. Tudtam, hogy nem a kezem nyomása, hanem az Ő ereje volt az, ami ezt előidézte, s bár először komoly arcot vágtam, végül mégis elnevettem magam én is.
Csókja hirtelen ér, de gondolkodás nélkül viszonozom hevessége ellenére is, aminek köszönhetően nehezemre esik elszakadni tőle. Szavai pedig újabb mosolyt csalnak arcomra.
-Bármire képes vagyok, ha rólad van szó, ezt soha ne feledd.-ismétlem magam, és az arcán legördülő könnycseppet letörölve csókolom meg újra, a tasakot kiejtve kezemből, dereka köré fonva karom, magamhoz húzom.-De amiért a vacsorám kárba veszett, azért mérges vagyok.-kacsintok rá, és elkapva derekánál fogva, a rám fröcskölt vérhez hasonló állapotba kerülő asztalra teszem, míg zamatos ajkait újra és újra megízlelem. Nem felejteni akartam, csupán érezni, hogy ő az enyém, újra és újra bebizonyítva magamnak és neki, hogy mindennél többet jelent számomra.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Márc. 28, 2015 11:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
to my love [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem tudnám megmondani, hogy miért zavar annyira az, amit tett. Talán azért, mert hasonló helyzetben én elküldtem volna őt melegebb éghajlatra, talán a pokol ropogó tűzére, hiszen aki ilyet tesz, az odavaló. De másrészről meg megértettem, hogy miért cselekedett így. Viszont egy nő sokkal erősebb, mint azt a férfiak gondolnák és még mindig úgy gondolom, hogy nem lett volna szabad ezt tenni. Senkit nem foszthatunk meg az emlékeitől, még akkor se, ha azok túlzottan fájnak az illetőnek. Nekem is fájt Adam elvesztése, de mégis életben maradtam és talpra álltam, s ha akkor valaki elveszi tőlem azt a sok boldog emléket, ami ehhez a férfihoz  fűzött, akkor most nem állnék itt.
De életben maradt akkor is. Erős lett!! Láttam a szemeiben, hogy a fájdalmából merített erőt, de így mi maradt neki? Csak a bosszú, ami a legtöbb embert teljes mértékben elpusztítja. - mondom sietve és kissé idegesen, mert soha nem venném a szívemre azt, ha miattam esne baja, de ezzel már szerintem elkéstem. Betoppantam ide és teljesen felforgattam mindenkinek az életét. Egy nőt megfosztottam a szerelemtől, a szeretett férfit összezavartam és mondhatni több bonyodalmat okoztam, mint azt valaha sejtettem, hogy okozhatok. - Láttam, hogy mire képes a bosszú és nem akarom, hogy emiatt legyen bajod vagy neki. - mondom neki komolyan és kicsit kétségbeesetten, majd megrázom a fejemet picit hitetlenkedve arra a mondatára, amit csak úgy odaszúr. Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon, mert jól esik ezt hallani, de hamarosan az aggodalom újra úrrá lesz rajtam. - Számomra is mindennél fontosabb, hogy újra magam mellett tudhatlak, mert szeretlek és mindig is szerettelek. De vajon megéri ezt a sok áldozatot ez a szerelem? Megéri az, hogy másokat bántsuk csak azért, hogy mi boldogok legyünk? - kérdeztem tőle egy két könnycsepp keretében, hiszen mindenre tisztán emlékszem, ami Adam-hez kötött és arra is, hogy milyen érzés megfosztva lenni a szerelemtől.
Nem értem, hogy miért én. Miért nem az a nő, hiszen szemmel láthatóan vele is boldog lett volna. Nekünk volt múltunk, de nem jelentette azt, hogy ennek köszönhetően lehet jelenünk vagy jövőnk, de mind a ketten próbáltunk hinni ebben. Már éppen válaszolnék neki, amikor hirtelen hátat fordít nekem. Elfordulok és mély levegőt veszek, de nem tudok teljes mértékben lehiggadni. Pár perc múlva után megyek és talán kicsit jobban felhúzva, mint előtte. - Hozzád beszélek, erre te csak úgy hátat fordítasz nekem?! Komolyan Adam?! - kérdeztem tőle dühösen és próbáltam uralkodni az erőmön, de egy boszorkányt nem túl jó dolog felhúzni, mert a következő pillanatban már csak egy pukkanást hallottam és azt láttam, ahogyan a kezében lévő tasak szétdurran, s beterít minket és a konyhát. Ennek köszönhetően már egy kisebb nevetés hagyta el az ajkaimat. Közelebb léptem hozzá sietve és szenvedélyesen csókoltam meg őt. Úgy, ahogyan egy szerelmes nő tenné, ahogyan egy nő kifejezné azt, hogy soha többé nem akar távol lenni ezektől a csókoktól, erre akar ébredni, álomba szenderülni és a nap minden egyes percében érezni szeretné. - Adam Donner szeretlek és mindegy milyen őrültséget teszel, mert mindig szeretni foglak. - suttogom végül az ajkai fölött és egy-két öröm könnycsepp kíséretében felpillantottam rá.






Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 22, 2015 4:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:I Won't Run Away▲Words:648▲Note: 27 [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy éreztem, hogy se vele, se nélküle helyzetbe kerültem. Nem akartam elveszteni, de tudtam, hogy a tetteim súlyát ő fogja csak igazán látni, így lassan megérteti, hogy mit is tettem. Nem érdekelt Nyx szenvedése igazán, vagyis nem annyira, hogy ne merjek kockáztatni, és ezt nehezen, de beismertem magamnak. Arról nem beszélve, hogy próbáltam elásni magamban a bűntudatom, és megmagyarázni azt, hogy miért jó az, amit tettem. De nem volt jó, ezt én is tudtam.
Maisie reakciója nem lepett meg, de őt is győzködni próbáltam arról, hogy amit tettem, miatta tettem, de ez azzal ért fel, mintha egyenesen az arcába csaptam volna: igazából az ő hibája. Nem volt az, az enyém volt, csak a tény, hogy mellette és érte bármire képes vagyok, nem hagyott kétségeket az érzéseimről, mégis cselekedeteim súlyát csak nehezebbé tette és felelőtlen gondolatokra adott lehetőséget.
-Neki is az. Szenvedni azért, amiért összetörték a szívét, nehezebb, mint gyűlölni valakit. Lehet, hogy ez volt a könnyebb út, sőt biztos, de tudom, hogy milyen. Ismerem ennyire.-hangom szinte megfagy, nagyot nyelek, mert felesleges lenne tagadnom azt is Maisievel szemben, hogy soha semmit nem jelentett nekem ez a lány. Nem a sajnálat szólt belőlem, ami a veszteségei miatt ütött bennem szöget, vagy az, hogy én voltam az, aki kirángatta a hétköznapjaiból, inkább az, hogy Maisie után ő volt az első nő, akiért képes voltam tűzbe tenni a kezem, ide vagy oda a heves természete.
Szemeim forgatva nézek rá, olyan arcot vágva, mint aki nem ért, miért csinál ebből olyan nagy ügyet, holott normális ember igenis nagy ügyet csinált ilyesmiből. Én is azt csináltam, csupán jó volt az arcomra húzott álarcom, még ha nehezemre esett is ott tartani a helyén, és nem a földhöz vágva hangot adni annak, hogy nem vagyok magamra büszke, és szinte a mellkasom marja a lelkiismeret.
-Nem izgalmat akartam az életembe. Értsd meg, hogy amin ő keresztül ment nem engedi meg neki azt, hogy még egyszer összetörjön, mert abba beleőrülne, vagy rosszabb. A gyerekét előtte tépte szét egy vámpír. Előtte már összetörték a szívét, és én egy cselekedetemmel több fájdalmat voltam belőle képes kiváltani, mint amit ezek után érdemelne. Nem vagyok büszke arra, amit csináltam. Egyik dologra se, de az idő kerekét még én sem vagyok képes visszaforgatni.-emelem fel a kezem, és szinte fel sem fogom, hogy most neki adtam valószínűleg pofont azzal, amit mondtam. Nem is akartam volna visszaforgatni az időt, hisz amit tettem, nem a pillanat hevében tettem.-Visszakapni téged, többet jelentett, mint hinnéd.-jegyzem meg mellékesen, mintha ezzel kijavíthatnám iménti nyelvbotlásom.
Követem tekintetemmel, ahogy távolabb lép, és fürkésző szemekkel hallgatom, amit mond. Igaza van, tudja jól, hogy egyet értek vele, de nem ismerném el, még akkor se, ha arcomról le is ró az egyetértésem jelének rezdülései. Majd mikor közelebb lép, megkeményedik arcom összes vonása, mert azt hiszem, hogy a következő adag leszúrást pofon fogja kísérni. Ehelyett szavai gyengédek, és olyan, mintha minden rendben lenne, holott tudom, hogy magában ő is vívódik, és nem tudja eldönteni, hogy örüljön e vagy sem. De ez az érzés, az az érzés, amiben csak osztozni tudok vele.
-Már cipelem. Többet is, mint ez, mondhatni ez már nem oszt vagy szoroz az eddigieken. De vállalom a kockázatát annak, hogy a pokolra jutok, amíg az életben magam mellett tudhatlak. Ez az én keresztem volt és lesz is, nem kérem, hogy cipeld velem. Hacsak nem gyűlöltél meg azért, amiért ilyen önző vagyok, ha rólad van szó.-fogom meg kezeit, és húzom el arcomról, majd mielőtt bármi mást mondhatna, egyszerűen hátat fordítok neki és a konyhába sétálok, hogy magára hagyjam pár percre. A hűtőből előveszek egy tasak vért, és a pultnak dőlök, de nem bontom ki. Lehunyt szemmel hallgatom szívének minden dobbanását, és próbálok egy okot felsorakoztatni az ellen, hogy miért nem kellett volna azt tennem, amit már megtettem. De az indok elveszni látszik a gondolatok közepedet, és csak arra vagyok képes fókuszálni, hogy nem veszíthetem el. Akkor ugyanis feleslegesen tettem mindent, és a lelkem összes sötét foltja felemésztene.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 18, 2015 10:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to adam
[You must be registered and logged in to see this image.]

Pontosan tudtam, hogy nem gondolta a korábbi kijelentését komolyan, de ettől függetlenül nagyon is érdekelt a reakciója és csak még inkább megerősítette a gyanúmat. Nem akar többé elmenni mellőlem, de vajon tényleg ez lenne a helyes út? Ezt szánták volna nekünk az égiek? Nem tudom, de nem is nagyon akarok gondolkozni rajta, hiszen most annak kellene örülnöm, hogy itt van és engem akar, illetve az ahogy rám néz, még a megfagyott vagy a romlott szívembe is képes reményt és boldogságot csempészni. Viszont ennek ellenére se tudok teljes mértékben engedni ennek az érzésnek, mert egy része a szívemnek, a lényemnek azt súgja, hogy ez mind helytelen és nem lenne szabad... Egyszer ennek vége kell, hogy szakadjon, de tényleg így kellene lennie? Hiszen ennyi éven keresztül se voltunk képesek elfelejteni a másikat. Sőt, inkább valamiféle pótlékot kerestünk, amit Adam majdnem meg is talált... Ha nem bukkanok fel, akkor talán boldogan élnének...
Ezt az érzés egyre erősebb lesz bennem minden egyes lépéssel és amikor megpillantom Nyx dolgait, akkor még inkább úgy gondolom, hogy ez helytelen, de szeretem őt és képes lennék küzdeni is érte, de tönkre tenni egy másik nőt nem. Viszont ezzel talán elkéstem, hiszen már megtörtént. Egy megalázott nő se hagyná itt ezeket a dolgokat, de ő mégis megtette és a szavak szinte csak úgy elhagyják az ajkaimat, de közben reménykedtem abban, hogy nincs igazam, de Adam szavai pont az én feltételezésemet erősítik meg. Ez nem lehet.... Egyszerűen nem...
Szóval, mert neked így jobb? Komolyan ezért tetted? - kérdezem tőle dühösen, majd a szobában talált egyik inget felkapom és belebújok. Végre megszabadulok a törülközőtől, majd hagyom, hogy a hajam a vállaimra omoljon és szinte szikrákat szórnak a szemeim, amikor ránézek. - Ohh, szóval legalább leség egy vadász, aki ki akar csinálni. Ez sokkal jobb dolog és ha téged utál, akkor engem is fog. Szóval remek, így is annyira békés és unalmas volt minden, hogy kellett egy kis izgalom az életünkben. - teszem hozzá kicsit szemrehányóan, mert nem ez zavar igazán, hogy lehet hamarosan lesz egy személy, aki meg akar minket ölni, hanem sokkal inkább az zavar, hogy elvette a lány emlékeit és érzéseit is. Lehet fájdalmas egy szakítás, de az ember abból tanul, s egy ilyen fájdalomnak köszönhetően akár még erősebbé válhat, illetve olyan érzéseket tapasztalhat meg, amit más esetben soha nem lenne képes. Ő pedig egyszerűen csak elvette tőle. Amikor megérzem a kezét az arcomon, akkor egy darabig őt figyelem, de hamarosan újra kitéptem a karjai közül magamat és távolabb lépek tőle. Vedszek egy-két mély levegőt, hiszen muszáj lenyugodnom.
Szeretlek Adam, szeretném visszakapni azt, amint egykoron a miénk volt, de nem ilyen áron. Nem olyan áron, hogy emiatt egy ember elveszítse az érzéseit és ne emlékezzen rá arra, hogy a szerelem mekkora boldogságot tud okozni és mekkora fájdalmat. - mondom neki komolyan, majd újra közelebb lépek hozzá és gyengéden megérintem az arcát. - Szeretlek, de valóban ezért a szerelemért ilyen terhet akarsz cipelni? - kérdeztem tőle aggódva, miközben egyik kezem az arcán pihen és a szemeit fürkészem.





† Music: Ghost † Note: Nagyon gyenge 27
[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 17, 2015 4:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie
▲music:I Won't Run Away▲Words:388▲Note:  27 [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kérdését meg sem hallom, a választ minden bizonnyal tudja, hisz kiül arcomra, hogy bármit is mondtam, azt akkor sem tenném meg, ha tüzes vassal billogoznának meg.
Nem azt mondtam, hogy hátat tudtam fordítani a múltamnak, vagy felejteni akartam, inkább le akartam zárni, tovább lépni, de vele, nem pedig nélküle. Meghoztam egy döntést, tettem, amit helyesnek véltem, nem nézve az árát, nem foglalkozva a következményekkel, de ezzel nem akartam most foglalkozni. Őt akartam biztonságban tudni, vigyázni akartam rá, segíteni neki, hogy leküzdje az éhes vámpírt, és tudjon arra koncentrálni, amiben igazán jó. De hiába volt minden, ha a gondolataim között egyre inkább Nyx járt, és az, hogy vajon most hol lehet, vagy mit csinálhat. Legutóbb nem jött be a kis igézetem, most viszont biztos voltam a dolgomban. Kivéve persze egy-két aprócska részletét annak, amit tettem. Erre akkor jövök rá, mikor már vérem Maisie ereiben kezd el csordogálni, és esztelen mód, a hely, ahová viszem, az a lakásom. Ami pedig ez után jött...na az az a dolog, amire így előre nem gondoltam, és úgy elkerülte a figyelmem, hogy csapott papot hagytam hátra, hogy fel sem fogtam: a szoba tele van Nyx holmijával.
Kérdésére bólintok, kinyitom előtte az ajtót, majd rádöbbenek, hogy a lehető legrosszabb helyzetbe csöppentem a nemrég ugyanitt történt kínos pillanat után. A dolog egyértelmű volt, és mikor megláttam arckifejezését, becsaptam magam mögött az ajtót, és hajamba túrtam.
-De megtettem, nem mondhatom, hogy nem. Nem tehettem volna, de képes voltam rá, mert tudtam, hogy ezt nem élte volna túl. A gyereke a saját szeme előtt halt meg, vitte el egy vámpír. Mindig kereste a gyilkost, hát adtam egy okot rá, hogy gyűlöljön.-pillantok körbe, megrázva fejem, hangom érdes volt, a normálisnál hangosabb, nem vádló, inkább védekező hangnemű. -Szenvedni látni nehezebb lett volna, mint elviselni, hogy gyűlöl. Vállaltam a kockázatát, miattad. Szeretlek, és bármire képes vagyok érted.-lépek hozzá közelebb, arca két oldalára téve kezem, és remélem megérti, hogy mit mondtam. A kockázaton felül, elértem, hogy meggyűlöljön, hogy megvessen, és akkor még a történet egyik felét hallotta csak. A történetnek, ami engem és Nyx-et kötött össze, de talán jobb is volt így. Vagy mégsem...
-Soha nem lettem volna képes úgy szeretni Őt vagy mást, hogy tudom, életben vagy.-várom, hogy lépjen, ellökjön, vagy megértő szóval szóljon, esetleg üvöltsön, nem érdekelt. Itt volt az ideje, hogy tiszta lapokkal játszunk, hát kezdtem.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 16, 2015 9:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to adam
[You must be registered and logged in to see this image.]

Ha most ara kérnélek, akkor képes lennél sarkon fordulni és itt hagyni? - kérdeztem tőle kíváncsian a könnyeim mögül, mert nehezen tudom elhinni. Egy darabig csak figyelem őt, majd amikor a karjaiba zár,akkor közel bújok hozzá, hiszen egykoron ott találtam menedéket, majd a boldogságot is, akkor most miért ne lehetne így? Miért kellene másképpen lennie? Nem kell.... Esélyt kaptam rá, de vajon Adam szíve tényleg még mindig az enyém lenne? Nem szereti azt a lányt? Nem tudom és ez igazán aggaszt engem. Mert nem akarok semmit se elrontani, de talán már megtettem, de ha őt szeretné, akkor nem lenne itt. Komolyan mondom ez a kor még több bonyodalmat ad az életembe, mint amilyen bonyodalmas volt korábban. Tényleg több száz éve minden sokkal egyszerűbb volt. Ott volt szerelem, megcsalás, ármány és sok harc, de itt még ennél is több bonyodalom van.
Már éppen megállítanám amikor megérzem a vérének az illatát. Kedvenc illatom és eledelem lett azt hiszem. Tudom, hogy ezzel sokat is ronthatok a dolgon, mert erősebb lehet a kötödés közöttünk, legalábbis az én részemről, de igaza van éhes vagyok és bármennyire is küzdök ez az érzés ellen hamarosan már a szánban érzem meleg vérét. Élvezem minden cseppjét, majd pár perc múlva eltolom magamtól és megtörlöm a számat. - Köszönöm. - mondom alig hallhatóan, majd mire észbe kapnék felkap és elindul velem, majd hamarosan már az ajtaja előtt áll. Mosolyogva pillantok rá és boldogan lépek be azon az ajtón. - Biztos vagy abban, hogy ezt szeretnéd? - kérdezem tőle kíváncsian, majd alig, hogy körbepillantok és megszabadulok a kabátjától egy kisebb sokk ér. Nyx ruhái még mindig itt vannak és talán még a cuccai is. Őszeszükül a szemem és bosszúsan pillantok Adam-re.
Most, hogy nem azt tetted vele... Mond!! - mondom szinte üvöltve, mert ezt nem hiszem el. Lehet, hogy fájt volna a lánynak a veszteség, de megfosztani az emlékeitől még rosszabb, mint a fájdalomban élni.... - Ezt nem teheted meg vele. Nem élhet ekkora ürességgel a szívében!!! - teszem hozzá kissé hadarva és még csak most kezdek rájönni arra, hogy mekkora zűrzavarba kerültem....


† Music: Ghost † Note: Nagyon gyenge 27
[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 28, 2015 2:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie & Laura & Nyx

[You must be registered and logged in to see this image.]


A helység hirtelen kiürül. Maisie távozik, és a lábaim akaratlan mozdulnak előre, jelezve, hogy képtelen vagyok elengedni őt újra, bármennyire győzködöm magam, próbálkozom. Majd a másik lány is távozik, Nyx-hez szólva pár szót, de érzem, ahogy valamiért a haragja rám is kiterjed, ami nem kelt ugyan félelmet, de az emberek listáját, akiknél eláshatom magam, vészesen növekedni látom. A tetteim helyett az eszemmel kellene elszámolni, amiért nem vagyok képes hátat fordítani a múltnak, és ahogy Nyx szinte szétesik előttem, ráeszmélek, hogy életét úgy tettem tönkre, ahogy a vámpír tette tönkre övét, mikor elvette tőle a gyermekét. Akkor kellett volna eltűnnöm a közeléből, mikor még lehetőségem lett volna rá, és most is, mikor újra keresztezték az útjaink egymást, nem fordítottam hátat, hanem múltam feledve cselekedtem, de újabb pofont adtam neki, az élete szerepét játszva.
Kérdésére kezdetben nem szavaim, inkább a tekintetem válaszol. Őszintén nézek rá, talán még ilyen őszintén soha nem néztem rá. De ami előbb megfordult a fejemben, az visszafordíthatatlan cselekménysort vonz majd maga után.
-Igen.-szólalok meg, de ezzel a lendülettel, mielőtt még jobban magába zuhanhatna, egyszerűen felkapom, hátát a falnak nyomom, és mélyen szemébe nézek. Az értetlen és szomorú tekintet egy pillanatra mintha a felismerés nevében felcsillanna, majd esélyt sem adva arra, hogy igazán felfoghassa, mire készülök, megteszem a szükségessé vált lépést. Önző mód óvni próbálom a fájdalomtól, kockázatokat nem ismerve vagy felmérve.
-Felejts el mindent, aminek köze van hozzám. A gyermeked elragadta egy vámpír, az én voltam, senki sem mentett meg,e gyedül voltál a parkban és végignézted, ahogy feltépem a kölyök torkát.-a szavak elkezdenek ömleni belőlem, a kis történetet, ami az ő élete volt, átszínezve, és kivívva az ellenszenvét egy életre. Teszem, amit helyesnek tartok, hogy megóvjam, és emlékem, a rá zúduló fájdalom nyomán csak az irántam érzett gyűlölete maradhasson neki.-Megöltem a gyermeked, majd te eldöntötted, hogy vadász leszel, mikor rájöttél, hogy mekkora erő van a kezedben. Gyűlölsz azért, amit tettem, és elégtételt akarsz venni, megbosszulni a fiad halálát.-folytatom, tekintetem mereven fürkészi övét, szorításomon engedek, hisz fogalma sincs arról, hogy hol van, és mi történik vele. Meglep, hogy képes vagyok erre, de a megkönnyebbülés úrrá lesz rajtam, még ha a lelkiismeretem fekete foltokkal borított része olyasmi miatt lesz még feketébb, amit nem tudok már jóvá tenni talán soha.-Nem fogsz emlékezni arra, amit ma láttál, rám vagy arra, ami történt eben a szobában. Fogalmad sincs, hogy hogy kerültél a hotelbe, és ahogy ennek vége, keresel valahol egy helyet, ahol megtalálod majd a boldogságod és tervezheted a bosszúd.-engedem el, egy csókot nyomva homlokára búcsúzóul, talán egy könnycsepp is legördül arcomon, majd sebességem kihasználva eltűnök a szobámból és Maisie nyomába szegődök, meg akarom találni, szükségem van rá. Most jobban, mint bármikor. Visszakaptam, és nem engedhetem el, valamit fel kellett áldoznom, de a szívemnek és az érzéseimnek nem parancsolhatom meg, hogy fordítsanak hátat a múltamnak. És azok után, amit ma hallottam, nem tudnék mással létezni, mást szeretni.  

▲ music: Unbreakable▲▲Words: 476 ▲▲Note:  27 [You must be registered and logged in to see this link.]



-folytatás valahol-
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 24, 2015 7:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
to laura & adam & maisie
This can't be true.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy roppantam össze, ahogyan egy ropi képes összetörni az ember kezében. Engem nem kezek törtek össze, hanem szavak és tettek. Talán annyira, mint még soha semmi, pedig sok mindent átéltem már. Kitagadtak, elhagytak és még elvették tőlem a fiamat is. De milyen érzés az, amikor megfosztanak a reménytől és az élettől? Fájdalmas, úgy érzed a szíved ki szakadt a helyére és minden egyes dobbanással egyre inkább összetörik. A levegő vétel egyre nehezebb és érzem, amint a könnyeim egyre inkább marják a szemeimet, de még most se ez fáj a legjobban. A lelkem és a reménytelenség fáj. Nem látok mást, mint sötétséget és nem érzem mást, mint fájdalmat, ami úgy nyaldossa a testemet és lelkemet, mint a pokol tüze marja az embereket a pokolban. Vagyis gondolom olyan lehet az is. Nem akarom őket hallani, nem akarom tudni azt, amit régebben kellett volna megtudnom. De már nem vagyok gyerek. Nem foghatom be a fülemet, ahogyan nem akadályozhatom meg azt se, hogy a szívem milliónyi darabra hulljon. Hallom a lány szavait és egy pillanatra még hálásan is nézek rá. Lehet a mérleg két különböző oldalán állunk, de a fájdalmunk és az érzéseink nagyon is hasonlóak. Mind a ketten ugyanaz miatt szenvedünk. Mind a ketten szerettünk és elbuktunk. Ez már régóta nem rajtunk áll, hanem azon a személyen, aki összekötötte a mi életünket. Egy aprót az ajkamba harapok és próbálom visszatartani az újabb könnyeimet. Sietve megtörlöm az arcomat, majd amikor megérzem Laura közelségét, akkor egy pillanatra úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül, de hamarosan újra egyedül maradok. Lassan bólintok arra, amit mond, majd amikor meghallom az ajtó csukódását, akkor óvatosan Adam-re nézek, de nem bírok felállni. Jobban mondva félek attól, hogy a lábaim újra feladnák a szolgálatot. Lassan a falhoz kúszom, a kezeimmel átölelem a lábaimat, mintha ez távol tudná tartani őt tőlem. Érzem, amint egy újabb könnycsepp végig  folyik az arcomon, majd alig hallhatóan megszólalok.
Még mindig szereted őt?- kérdezem tőle úgy, mint akinek minden levegővétel nehezen megy, illetve úgy, mint akinek ezt a pár szót kipréselnie magából a legnagyobb teher és szenvedés. Szinte minden egyes porcikám remeg és retteg a választól, de tudnom kell. Nem érdekel semmi se. Még az se, hogy leginkább arra vágyok, hogy a karjaiban tartson és reményt adjon újra. Vissza adja azt a reményt, amit elvett tőlem. De abban már nem vagyok biztos, hogyha megpróbálna a védelmező karjai közé zárni, akkor nem lökném el őt. Nem tudom, hiszen talán még mindig annak a nőnek az illatában fürdik. Fogalmam nincs....





Leperegnek a könnyek || Remélem tetszik! 40 || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Is this the World We Created...?
† Tartózkodási hely :
Mystic "not a little bit scary" Falls
† Hobbi & foglalkozás :
✖ survive and killing
† Humor :
szeretnéd megismerni



Laura C. Doyle ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 24, 2015 4:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

Nyx & Adam & Maisie
we're not all the same
[You must be registered and logged in to see this image.]

A helyzet egyre jobban alakult. Volt itt minden. Múlt, jelen, jövő. Mindből egy kicsi, ami épp annyira elég, hogy az egész szituációt a béka feneke alá süllyessze, már ami a megmentését illeti. Nyx volt az, aki elszenvedte, s bár az ellenszenv szinte maximális lángon égett bennem, láttam, hogy a másik lány éppúgy szenved a férfi szavaitól, ahogy barátnőm. Persze megértettem, noha soha nem voltam az ilyen szerelmi dolgok doktora. Elvesztették a gyereküket, az életüket, holott több volt nekik belőle, mint egy macskának, ellentétben velem, aki az egyetlen halandó volt ebben a szobában. De hiába a múlt, nem hittem, hogy ez bármire is okot ad azok közül a dolgok közül, amik itt történtek. És még én hittem azt, hogy az emberek bonyolultak és nem tudják eldönteni, mikor mi a helyes. Hát a jelek szerint ismét megdőlt a teória, és épp a legidősebbek voltak a legfelelőtlenebbek is. Mondjuk egy részem örül, hogy ez kiderült, hisz nem szívesen láttam volna Nyx boldogságát, ha hazugságra alapul az egész. ez legyen önző, vagy sem, az ő érdekeit is néztem, mivel a sajátomat ebben a helyzetben nem igen tudtam hová tenni.
Mint egy testőr álltam megtört barátnőm mellett és igyekeztem nem arra gondolni, hogy melyiknek a szívébe döfnék kést inkább, de hamar rájöttem, hogy együttesen mind a kettőbe. Hisz ez a dolog sem egy emberen múlt, hanem kettejükön, és kétlem, hogy ezek után repesnék az örömtől, ha ez a fickó szóba fog kerülni. Mellékesen biztosra veszem, hogy tepernie kell majd, hogy Nyx elfelejtse neki, amit tett.
-Kicsit késő, a legjobb lett volna, ha senkinek semmit nem kell megbocsájtani.-jegyzem meg halkan, úgy is tudom, hogy még hallani fogja, amit mondok, majd Nyx mellé lépek, és kezem újra vállára siklik.
-Ha kellenék, szólj, tudod, hogy hogy keress. De azt hiszem, ezt jobb, ha ti beszélitek meg.-törlök le egy könnycseppet arcáról, majd közelebb hajolok hozzá, és halovány mosolyt húzok arcomra.-Minden rendben lesz. De okosan a döntésekkel.-célzok arra, hogy ismerem már, nem könnyű megtörni, de ha valakinek sikerül, képes elhamarkodott döntéseket hozni.
Köszönés nélkül fordulok ki az ajtóból, és távozok a hotelből, motoromra ülve, még egyszer felpillantok a szoba ablakára.
-Mibe keveredtél te lány...-dünnyögöm magam elé, s nem is igen tudom eldönteni, hogy ezt most magamnak mondom, vagy a másik két lánynak, esetleg együttes erővel nekünk. Úgy éreztem, hogy ez nem az én harcom, mégis lekevertem volna már egy pofont, minimum, de ha még két percet kell ácsorognom egy vámpírral, egy ilyen vámpírral szemben, magam szúrtam volna le helyette. Szerettem volna hinni, hogy Nyx élete egyenesbe jön, de más célom is volt azzal, hogy ide jöttem. És nyilvánvaló, ha meg kell ezt keresnem, annak most van itt az ideje.
music:Yellow Flicker Beat|words: 437 | köszönöm a játékot :hug:[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 23, 2015 10:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to adam, laura & nyx
we are in trouble
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem értette, hogy mit keresek itt. Hazudtam saját magamnak is és egészen eddig még magam sem tudtam azt, hogy valójában nem csak segítséget kérni jöttem, hanem az a férfi miatt jöttem ide, akit egykoron teljes szívemből szerettem és még most is szeretek. Tudom, hogy ezzel nem igazán segítek a helyzeten, ahogyan azzal se, hogy egy törülközőn kívül semmi se takar. Egyszerűen tényleg nem értem, hogy mi ütött belém. Kár, hogy nincs itt Naeva, mert ő legalább képes lett volna lebeszélni róla, de nem hagytam neki lehetőséget erre. Rátámadtam, majd pedig gyerekekre, de a legrosszabb az, hogy megöltem őket. Ahogyan egykoron valaki megölte az én gyermekemet, úgy öltem meg most én másét.Talán annyi volt a különbség, hogy én utólag legalább éreztem fájdalmat és megbánást, míg Adam apja biztosan nem. Vagy ha érzett is valamit, akkor az puszta öröm volt.Gyűlöltem azt a férfit és legszívesebben újra és újra megölném, ha lehetőségem lenne rá, de más már megelőzött.
Adam szavai egyszerre fájtak és egyszerre töltöttek el örömmel. Örültem annak, hogy soha nem volt képes igazán elfelejteni, de minden egyes pillanatban, amikor az került szóba, hogy beleszeretett a földön kuporgó lányba, akkor úgy éreztem, hogy a kést újra és újra megforgatja a szívemben. Legszívesebben én saját magam téptem volna a ki a szívemet, hogy ne érezzem ezt a fájdalmat. Tudom jól, hogy minden régi érzés ellenére esélyem sincsen nála. Tovább kell lépnem, de nem megy. Legszívesebben pontosan úgy sírnék, mint az a lány, de nem tehetem. Nem értem, hogy miért akar ennyire védeni. Nem tartozik értem már felelősséggel, hiszen egyszer talán jegyesek voltunk, de az már régen volt. Ha nem is tűnt el teljesen az akkori érzés, viszont a szíve már másé. Vele kellene törödni és nem velem. Amikor Adam újra megszólal, akkor szinte automatikusan cselekszem. Megérintem a kezét és kicsit közelebb húzom magamhoz.
Adam, nee.... kérlek. - mondom szinte már könyörögve, majd lassan mellé lépek és a lányra pillantok. Nem akarok többé hallani a gyermekről, a múltunkról. Egyszerűen nem megy és ahogy elnézem a lányt, ő se erre vágyik.Sokkal inkább vigasztaló karokra és ölelésre, s arra, hogy a férfi akit szeret az biztosítsa arról, hogy van még remény, hogy nem veszett el minden. - Nem akarok többet hallani a múltunkról. Te megtaláltad a boldogságot és még nincs minden veszve,mert ő itt van és szeret téged. Én meg ostoba módon azt hittem, hogy egy ilyen férfi, mint te egyedül vagy még. Tudtam jól, hogy bármelyik nő boldog lesz, ha elnyeri a szívedet, de reménykedtem, viszont az egyik lánynak sikerült. Mellette van most már a helyed. - mondom neki őszintén és közben nem érdekel az, hogy esetleg valamelyik a két lány közül bántani fog engem. Gyengéden végig simítok az egykor és még most is szeretet férfi arcán. - Talán egyszer képes leszel megbocsájtani nekem minden egyes bűnömet. - mondom egy-két könnycsepp kíséretében, egy apró csókot lehelek Adam arcára, majd pedig mielőtt bármit is tudna tenni eltűnök onnét. Sietve távozom és amikor kilépek az utcára akkor jövök rá csak arra, hogy törülközőben vagyok még mindig. De ez se érdekel. Fogalmam nincs, hogy merre megyek, vagy miként néznek rám az emberek, hiszen hamarosan a könnyeim végre utat törnek, a szívem ketté hasad és hamarosan elveszem a fájdalomban és a város zűrzavarában....

१ Köszönöm a játékot! :hug: १ Words १ Bleeding love
©
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 23, 2015 10:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next


to Maisie & Laura & Nyx

[You must be registered and logged in to see this image.]


Bármit is éreztem, a megkönnyebbülés szerű dolog felületes gondolat volt és nehezen nevezhető továbblépésnek, ha a szíve az embernek mélyen mást súg, és annak semmi köze ehhez az érzéshez.
A betoppanó közönség pedig nem segített, sőt. A szégyen, ami úrrá lett rajtam, egyenlő lett azzal is, hogy ráébresztett, azzal, amikor visszafordultam a konyhából és próbáltam legyőzni a vágyat, hogy Maisie ajkait újra csókolhassam, magamnak hazudtam volna. Nyx szavai késekként száguldanak át a levegőn, ahogy a fegyver is, amint a törölközőben, zavarodottan ácsorgó nő felé hajított. Elé állok, vállamba szúródik a penge, és egyszerre kapok egy aggódó, majd egy gúnyos megjegyzés az ismeretlen lánytól, aki az ajtófélfát támasztja, és úgy viselkedik, mintha Nyx gardedámja lenne. Persze látom, amit látok, látom, hogy ugyancsak vadász, a szeme pedig vérontásra csillog, mire enyém villan meg, jelezve, hogy egy rossz mozdulat és kitekerem a nyakát gondolkodás nélkül. Persze ezzel is csak azt érném el, hogy még távolabb lökném magamtól a nőt, akit szerettem.
Mondom, amit mondanom kell, vagy amit helyesnek gondolok és meglep, mikor egyszerűen csendre intenek. Tekintetem zavartan kapom Maisie felé, és megrázom a fejem. Rádöbbenek, hogy mit mond, és megértem, hogy én vagyok az egyetlen, aki tehettem volna ellene, de bedőltem az érzéseimnek, akárcsak ő, és ezt nem tagadhattam, hisz arcomra már rég kiült. Nem feledhettem a múltat, és nem hibáztattam Nyx-et, hogy nem értette még azt, amit én átéltem. De a gyermekét ő is elvesztette, akárcsak én. Akaratán kívül, és szenvedett miatta, és most újra szenved miattam.
-Hogy zárhatnám le azt, ami az emberségemhez kötött, az egyetlen emlékem, mikor nem kellett azzal törődnöm, hogy kinek árthatok, vagy segíthetek. Az egyetlen nő volt, akit mindennél jobban szerettem, és akit elvesztettem olyan egyszerűen, mintha soha nem is lett volna az enyém. Tagadjam, hogy esélyt kerestem a továbblépésre? Nem tagadom, de melletted sikerülhetett volna, csapán a gyenge jellememre vall, hogy nem voltam kitartó, és az első adandó alkalommal meghazudtoltam magam.-ismerem el, arcom mégsem sajnálatról vagy megbánásról, inkább zavarodottságról árulkodik, és közel sem vagyok benne biztos, hogy azok után, amit Maisie mondott le tudok e egyáltalán bármit is zárni, amit már eddig sem sikerült.
A másik lány közelebb lép Nyx-hez, én pedig egy lépést hátrálok Maisie felé, vállam felett rá pillantva, és a szó szoros értelmében kettejük között ragadok. Ez is egy lecke az élettől, amit pofon formájában adott, és nem hiszem, hogy egyszerűen hagy tovább élni, hisz ezzel is együtt kell majd élnem, ezt is jóvá kell tennem, de csak magam okolhatom, hogy elszúrtam egy újabb lehetőséget. Nyx hangjától, ahogy reagál a másik felajánlására megdöbbenek, és akarva akaratlan védeni próbálom a nőt, akit egykor szerettem, és nyilvánvaló, hogy ezt ő is észre fogja venni.
-Mert azzal, ha a múltammal és a hibáimmal terhellek, nem jutottunk volna előrébb. Hosszú ideje élek már, de most tudtam csak meg az igazságot. Egyszer megkaphattam volna, amit akartam. Egy gyermeket, egy boldog, hosszú életet.-válaszolok kérdésére, és közben szemem meg-meg villan a másik lányra, akinek testtartása nem nyeri el a tetszésem, holott legbelül, csak megköszönni tudom neki, hogy most Nyx mellett van, és segíti őt.
Megrázom a fejem, mert fogalmam sincs, hogy hogy tehettem ezt. A választ nem tudom, mégis nyilvánvaló.
-Mert akartam, mert vágytam a múltamban hagyott érzésekre, egy nőre, akit sose tudtam elfelejteni. De nem gondoltam, hogy valaha felbukkan, és nem gondoltam, hogy elmondja mit tett az apám, vagy azt, hogy valójában vámpír lett, él, és nem akar továbblépni.-hangom kissé ellenséges lesz Maisie felé, már-már vádlóan szólok, hibáztatva azért, hogy szinte madzagon rángatott, mert a célja pont az volt. De nem csak ő bukott el, hanem én is. Hibáztatni pedig ebben a helyzetben könnyebb másokat, mint magunkat, holott mást sem akartam, mégis megtettem.


▲ music: What a shame▲▲Words: 604 ▲▲Note: Szeri van [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 21, 2015 8:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
to laura & adam & maisie
This can't be true.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre zavarosabb lett ez a helyzet. Nem értettem semmit se. Az hittem, hogy meghalt, de nem helyette inkább egy másik nővel fetrengett. Nem értettem, hogy miért tette ezt, hiszen az összes férfi közül neki kellett volna a legjobban tudnia azt, hogy mennyire nehezen bízok meg bárkiben és mennyire nehéz volt még őt is közel engednem magamhoz. Amikor pedig a lány elé veti magát, akkor még inkább összeszorul a szívem és hamarosan a kezem is ökölbe szorul, de ennek természetesen nem más lesz az eredménye, mint a közelünkben lévő villan elkezd szikrázni, majd pedig hangos durranás keretében ki is alszik. Remek, újra előjött a boszorkány énem, s ha a vadász énemet nem tudtam ebben a helyzetben kontrollálni, akkor a másik énemet miként tudnám? Laura helyettem is beszél és ezért hálás vagyok neki, de még ez se segít rajtam. Először Adam szavai zavarnak össze, majd pedig utána Maisie szavai. Azt hiszem ezt a nevet és egyáltalán nem segít rajtam az, hogy az ismeretlen lány megerősíti azt, amit Adam már elmondott.
Miért ne őt bántsam? Tudtommal ő sétált be hozzád és mászott be az ágyadba, de szólj ha tévedek! - mondom kissé ellenségesem és közben próbálom feldolgozni a hallott információkat, de még akkor se tudok megbarátkozni a tényekkel.
Szóval egykor szeretted őt, de soha nem tudtad igazán lezárni a vele lévő dolgot, akkor miért adtál nekem reményt? Miért hitetted el azt, hogy fontos vagyok számodra és szeretsz? Miért tetted Adam?! - kérdeztem egyre dühösebben és végül a könnyeim utat törnek maguknak. Érzem Laura kezét a vállamon, de még ez se segít. Nem akarom bántani őket, de nem tudok józanul gondolkozni, mert egyszerre tölt el örömmel az, hogy Adam szenved és egyszerre fáj látni azt, hogy neki is fáj.
Miért pont most? Miért, ha annyi ideje ismertétek egymás? Miért nem meséltél róla soha és az érzéseidről, hogy nem tudsz teljes mértékben szeretni, mert valaki még bitorolja a szívedet? - kérdezem egyre halkabban és közben jó párszor elcsuklik a hangom, illetve a kérdések első fele mind a kettőjükre vonatkozik. Nem értem, hogy miért úgy. Talán, ha tudok róla, akkor nem hagyom azt, hogy elrabolja ez a férfi a szívemet. - Még ne, előbb válaszokat akarok. - fordulok a barátnőmhöz. Nem mondtam azt, hogy ne tegye, de a szememből leolvashatta, hogy egyáltalán nem akarom őket bántani, de ezt nekik nem kell tudniuk. Lassan lesöpröm magamról Laura  kezét és teszek egy-két lépést feléjük, miközben a könnyemet próbálom letörölni az arcomról. -Hogy tehetted ezt? - ez az egy kérdés hagyja el utoljára a számat, mielőtt a lábaim megadnák magukat és a földön landolok és egyre hevesebb zokogásban török ki. Érzem, amint a testemet átjárja a fájdalom és rázkódik a sírásnak köszönhetően. A fejem előre csuklik és a kezembe temetem az arcomat. Soha nem voltam ilyen gyenge, de neki sikerült megtörnie úgy, ahogyan még senkinek se.




Leperegnek a könnyek || Remélem tetszik! 40 || szószám || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 

Adam Donner lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-