A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Adam Donner lakása


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 8:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
maisie & adam
I need your help
[You must be registered and logged in to see this image.]

Hirtelen nem tudnám megmondani azt, hogy a meglepettsége miatt nem tud megszólalni vagy egyszerűen már egyáltalán nem tud nekem örülni. Emlékszem, hogy régen amikor meglátott, akkor miként mosolyogtak a szemei, mondhatni ragyogtak, ahogyan még a nap is megcsillant benne, de minden megváltozott és nekem nem erre kellene gondolnom. Annak az időnek vége, amikor mi együtt voltunk, amikor én voltam az a személy, aki vigaszt tudott neki hozni azokban az időkben, amikor minden kilátástalan volt és én voltam az a személy, aki képes volt boldogságot csempészni az életébe. Rég volt, nagyon is régen, talán igaz se volt...
Egy pillanatra még össze is rezzenek a szavainak köszönhetően. Talán tényleg jobb lett volna nem ide jönnön. Nem köt össze minket semmi se. Talán egykoron jegyesek voltunk, a gyermekét hordtam a szívem alatt, amiről ő maga se tudott, de így volt jó, hiszen az apja még azt se engedte meg, hogy az az aprócska gyermek meglássa a napvilágot. Próbálom összeszedni magamat, majd lassan és szinte alig hallhatóan szólalok meg. - El is mehetek, ha szeretnéd vagy ki is dobhatsz. - de közben nem fordulok meg. Még mindig háttal állok neki, mintha félnék attól, ha megpillantom őt, akkor minden gát felmondja a szolgálatot és minden vár fölöslegessé válik, amit magamban felépítettem ennyi év alatt. Ennek köszönhető volt már az a pár könnycsepp is, ami végig gördült az arcomon. Engedem neki, hogy a fejemet felemelje és állom a tekintetét, de olyan vagyok, mint egy szobor. Hamarosan megérzem erős szorítását, mire kicsit felszisszenek és hamarosan láthatja azt, amint a ruhám  vérbe úszik. Ez nem kicsit volt vére, hanem szinte már a vér adta a színét a ruhának. Nem egy ember vére díszítette, hanem sok fiatalé. Eme gondolatnak köszönhetően a gyomrom újra görcsbe rándul és újabb könnycseppek jelentek meg a szemem sarkában. Hallom a szavait, de nem tudok válaszolni rá. Egyszerűen nem, mert még magam sem tudom rá pontosan a választ.
Érzem az ölelését és tudom mit szeretne elérni vele. Azt szeretné, ha sikerülne megnyugtatnia, de újra régi emlékek rohamoznak meg. Emlékszem, amikor gyengéden húzta végig az ujjait a gerincem vonalán, amikor mosolyogva ölelt magához, kedves szavakat mormolva és érezhettem gyengéd csókjait. Hirtelen megrázom a fejemet és kitépem a karjai közül magamat, mert tudom, hogy ez nem helyes.
Én...- kezdek bele, majd egy pillanatra még a szemeimet is lehunyom, mintha így akarnék erőt meríteni. - vámpír lettem. Átváltoztatott... - mondom ki alig hallhatóan. Nem hiszem, hogy túlzottan fogja érteni, hogy kire gondolok. A tekintetem a ruhámra siklik és zokogásban török ki. - Megöltem őket... elvettem az életüket úgy, mintha soha nem is számítottak volna. Gyilkos lettem, Adam... újra gyerekeket öltem.. - mondtam ki kétségbe esetten, majd a földre roskadtam és a kezembe temettem az arcomat. - Kérlek ölj meg.. Én nem akarok vámpír lenni, soha nem is akartam.. Nem tudom uralni ezt a szörnyet, amivé változtam. - mondom neki zokogva, de még mindig nem bírok ránézni. A ruhám szétterül a földön, ahogyan ott ülök sírva. Soha nem voltam gyenge, előtte soha nem. De most már nem bírtam tovább. Lehet csak körülbelül egy hete lettem vámpír, de már most nem bírom. Nem akarok még több életet kioltani...


BrokenSírok[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 7:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Maisie & Adam

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lehet, hogy rosszul álltam a dolgokhoz, vagy ennyire rossz tanár lennék? Ahogy az az ige nekem csapódott, mintha kiütött volna, és való igaz, ki is ütött. De ami ennél inkább meglepett, hogy ekkora hatást fejtett ki rajtam. Pedig normál esetben, ha az ember számít rá, pláne, ha a túlkoros kategóriába tartozik, nem jobban árt neki egy nagyobb áramütés szerű dolognál. Ez mégis más volt, s kábán ébredezve a kora esti órában, még egy meglepetés ért. Az ajtót kinyitva kellemes, de egyszerre kellemetlen ismerős arc tárult elém, és magam sem tudtam, hogy hogyan kellene reagálnom. Úgy látszik az életem olyan szakaszába értem, ahol a vén fejemre csupa meglepetés esik és semmi sem mehet egyszerűen.
Egykor a jegyesem volt, s a napot nehezen feledem, mikor elszakadtunk egymástól, az okát pedig máig kerestem, persze sejtésem nem egy volt. Azt mégsem várhattam el magamtól, hogy teljesen kitöröljem az emlékeim közül, nem véletlen a meglepettségem, de nem gondoltam volna, hogy újra fogom látni. Azt pedig még kevésbé gondoltam volna, hogy így lesokkol a látványa.
Megrázom a fejem, majd bólintok, de szemöldököm összevonva engedem be, vagyis inkább óvom meg a folyosón elhaladó idős nő fürkésző pillantásától. Valami megváltozott rajta. Ahogy elhalad mellettem érzem, hogy nem olyan, mint rég. Egészen más. Hallom, ahogy szíve ver, de a ritmus még a gyorsasága ellenére is másfajta. Nem olyan tisztán kivehető, inkább rideg.
A vér illata mégsem szűnt meg, és hiába kerestem, a forrását nem láttam. Az ajtót becsuktam hát, és a lány felé fordultam, de háta nem túl sokat mondott abból, hogy mit is érez vagy gondol. Így nem erősködöm, hátam az ajtónak vetem, és nem mozdulok, míg meg nem szólal újra.
-Ha szükséged van rám, megtaláltál, de ebben az esetben teljesen mindegy, hogy megzavartál e vagy sem.-hangom kedvességet mellőző, amivel magam is meglepem, végül ráeszmélek, hogy mit is mondtam, s ellökve magam az ajtótól, közelebb sétálok felé. A kabátját úgy szorongatja, mintha az megóvná akármitől, s mikor elé állok, óvatosan álla alá nyúlok, hogy gyengéden felemeljem fejét, és szemébe nézhessek. A vér szaga mégsem múlik, s mielőtt kérdeznék vagy bármit mondanék, a szeméből kicsorduló könnycseppekkel sem törődve, megragadom csuklóját, és nem hagyom, hogy tovább markolássza a kabátját. Ezzel viszont olyasmi tárul szemem elé, ami még a megjelenésénél is jobban meglep. Ruhája vértől áztatott, s nagyot kell nyelnem, amiért éhségem jele fájó ínyemben már most megjelenik. Ő képtelen volna bárkinek is ártani, hacsak...
-Nem lehet igaz.-rakom össze a képet az úján csillogó gyűrű láttán pedig ez könnyen megy.-Mibe keveredtél, te lány?-vonom magamhoz, de erőt kell vennem magamon, hogy a gondolatot előzzem a fejemből: ezt nem azért tettem, mert még valahol legbelül szeretem, hanem azért, mert meg kell nyugtatnom.

▲ music: Exit Music▲ ▲Words: 439▲ ▲Note: nope[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
Foxes - Devil Side
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls ↙



Maisie Caleigh ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 6:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
maisie & adam
I need your help
[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem akartam senkit se bántani, de mégis megtettem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz vámpírként élni, de lehet csak velem volt a baj, mert soha nem engedtem korábban azt, hogy a múlt sebei a felszínre kerüljenek. Sok titkot őriztem annak érdekében, hogy másokat meg tudjak óvni a fájdalomtól. Úgy éreztem, hogy képes leszek rá, mert erős vagyok és mert szeretem őket. De talán túl vak voltam, vagy esetleg túl nagy terhet cipeltem akkoriban, aminek most a jelenben lett meg a következménye. Viszont ezen fölösleges is gondolkozni, mert minél tovább próbálom megfejteni azt, hogy mi miért történik, annál inkább kezdtem úgy érezni, hogy a bosszú és a fájdalom szép lassan fertőzésként lepi el a lényemet és talán hamarosan nem lesz kiút belőle.
Nem akarom a múltat bolygatni, de csakis egy személyben bízhatok meg. Egy személy az, akire az életemet is rábíznám ennyi idő után, vagyis kettő személyre, de abból az egyiket már bántottam. Nem értettem, hogy Naevia miért nem ölt meg akkor és miért csak ellökött magától, de annak örültem, hogy nem próbált meg maradásra bírni. Talán ezt a fránya gyűrűt se kellett volna nekem odaadni, mert így még nappal sincsenek biztonságban az emberek. Egy darabig sikerült elterelnem a gondolataimat az emberek véréről, de amint egy kicsit elhagyatottabb területen akadtam össze velük.. nos, azt már nem úszták meg, egy kis fiút leszámítva. Őt nem bírtam bántani, mintha valamit láttam volna a szemében, de a többiek mind meghaltak. Így már tényleg nem volt más választásom, mint felkeresni a múltam egyik "szereplőjét", azt a személyt, aki egy szinte egy pillantással képes volt akkoriban elcsavarni a fejemet.
Egy darabig csak figyeltem az ajtót, majd lassan kopogtatni kezdtem rajta, utána pedig türelmesen vártam. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy inkább haza megyek vagy olyan helyre, ahol Naevia  se találna rám és ott kiontom az életemet. Milyen szörnyeteg képes megtámadni a gyerekkori legjobb barátnőjét? Nos, azt hiszem én... csakis én... Már éppen mire leléptem volna, pont kinyílt az ajtó és megpillantottam őt. Egy pillanatra még a szavak is a torkomon akadtak és nem tudtam mit mondani, hiszen annyi ideje nem láttam már őt. Óvatosan újra szemügyre vettem őt és egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon még ebben az abszurd helyzetben is, mert jó érzés volt újra látni őt.
Igen, én vagyok az Adam. - mondtam neki barátságosan, majd még jobban magam köré fontam a kabátomat, amikor egy öreg néni haladt el a folyóson. - Bemehetek esetleg? - kérdeztem tőle kedvesen, majd miután arrébb lépett elsétáltam mellette és körbe pillantottam a szobában.
Sajnálom, hogy így rád törtem, de .... - kezdtem bele, majd éreztem, amint egy-két könnycsepp végig gördült az arcomon. Próbáltam visszatartani őket, de már nem ment. Úgy éreztem, hogy gyenge és tehetetlen vagyok. - szükségem van rád. - vallottam be neki őszintén egy sóhaj kíséretében, alig hallhatóan, de a kabát még mindig elfedte a véres ruhámat. Hiányzott mindig is, de a mi múltunk már lezárult, azt talán már soha se lehet feléleszteni és amúgy is éreztem egy lánynak az illatát és mintha valakire számított volna. Az biztos, hogy nem engem várt. Talán ő megtalálta a boldogságot valakinek az oldalán. - Remélem nem zavartalak meg semmiben. - mondtam neki sietve, hiszen mondhatni tényleg csak úgy rátörtem.



Broken31[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 3:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Maisie & Adam

[You must be registered and logged in to see this image.]


Hallom a hangját, ismerem ezt a mondatot, de mire észbe kaphatnék, és tehetnék ellene, hogy ne hasson, de torkomban szorító érzés érzek, ami fejembe siklik pár másodperccel később, és testem erőtlenül a földre zuhan. Még mondani próbálok valamit, de hang már nem jön ki a számon, az utolsó kép, amit látok, az Nyx aggódó arca, de fekete semmi szippant magába, és megfeledkezem magamról...
Kipattan szemem, de ahogy megemelem a fejem, nagyot reccsen a nyakam. Felnyögök, és visszadőlök a földre. Bármi is történt, nem most volt, mert a helység már sötétbe burkolózott. Tehát beesteledett. Lassan újra megpróbálom magam ülő helyzetbe tornázni, el is jutok idáig, de hátam a kanapénak vetem, mert korántsem vagyok még elememben és igazán élőhalottnak nevezhető állapotban. A földre meredek, magam elé, mereven, és gondolataim között matatok. Az elmúlt órák sötétek, viszont az utolsó kép megmaradt.
-Meg kell keresnem...-suttogom magam elé, felismerve a helyzetet, de miután felállok, jobbnak látom egy zacskó vérrel kezdeni a kutatást. Ahogy a hűtőhöz lépek, kopogást hallok az ajtón, de úgy hasít fejembe, mintha egy tőrt húztak volna végig hátamon. Feltépem fogammal a zacskót, és csendesen meghúzódom a sötétben, lassan nyelem a kortyokat, mégis mohón.
Az ajtó túl feléről viszont hallom a szuszogást, vagyis inkább a levegő kapkodását, mintha csak az illető maratont futott volna. Az üres tasakot a kukába dobom, felkapcsolom a villanyt, és megszólalok.
-Egy perc.-nézek végig magamon, s a lakáson, de vérnek sehol semmi nyoma, ami jó jel. Lassan sétálok az ajtóhoz, a vérnek gyors hatását kiélvezve, már kevésbé kábán, de az engem ért találat, ami egy ige formájában sújtott le, még engem is hirtelen ért.
Az ajtó elé lépek, veszek egy mély levegőt, és lenyomom a kilincset, emlékeztetve előtte magam, hogy emberként viselkedjek és próbáljam egy percre félretenni a gondolataim, amik most fejfájdító zakatolásba kezdtek. Ahogy azonban az ajtó kinyílik, jómagam pedig hanyag mozdulattal támaszkodom meg az ajtófélfán, kis híján előre bukok a meglepettségtől, ami arcomra még így is kiül. Ami pedig még inkább "dob" a hangulatomon, az a vérszag, ami körüllengi az ismerős arcot, kinek puszta létezéséről is megfeledkeztem, szándékosan, de nem fájdalommentesen.
-Te nem...-hebegek-habogok lányos zavaromban, végül mégis kibukik belőlem a kétkedésem kifejező kérdés...-Maisie?-szinte suttogom a nevet, s a lány arcára pillantva valami megmozdul a szívemben, ahogy akkor, mikor először megláttam...

▲ music: Exit Music▲ ▲Words: 373▲ ▲Note: nope[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 01, 2014 10:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to my special vampire

Szavaira megforgatom a szemeimet, mert ehhez azt hiszem, hogy még túlzottan is korán van. Hiányzik a reggeli kávém, mert még odáig se jutottam el. Ebben a konyhában még nem igazán sikerült kiigazodnom, pedig nem eszeveszettül nagy. Egyszerűen csak túlzottan más dolgok körül forognak az agytekervényeim, mint azon, hogy megtaláltam a kávét. Ennek köszönhetően történt nem olyan régen még a gyertyás mutatvány is. Talán örülnöm kellene, mert nagyobb esélyt kapok arra, hogy megvédjem a szeretteimet, hiszen mamám is mindig mondta, hogy egy napon meg fogod tudni azt, hogy mi is vagy. Most már értem, hogy mire gondolt, de amennyire hasznára lehetek másoknak, annyira is árthatok nekik. Félek és talán ez látszik is rajtam, de talán a kétely jobb szó.  Túl sok kérdésem lenne, de nincs olyan személy, aki választ tudna ráadni, mert ezek olyan kérdések, amikre magamnak kell rájönnöm és arra van szükségem, hogy valaki csak mellettem legyen ennek az útnak a folyamán.
Nem a vad szokta a prédáját becserkészni? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben hirtelen a pultra kerültem és egy kisebb nevetés hagyta el ajkaimat annak köszönhetően amit tett. Úgy emelt fel, mintha vattacukor könnyű lennék.
Igazán? Honnét veszed, hogy nekem tetszeni fog az, ami itt....- lassan az ujjammal megérintettem a homlokánál őt, majd pedig a lábamat a dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesen viszonoztam a csókját.
Figyelem őt és azt is ahogyan inni kezdi a vért, majd egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat, amikor megint arról kezd el beszélni, hogy jó lenne ha pihennék és vigyázni kellene rám. Ismer már annyira, hogy tudja, hogy engem csak akkor fog tudni nyugton tartani, ha esetleg az ágyhoz bilincsel.
Ismersz már annyira, hogy tud soha nem fogok egy helyben ülni. Szóval vagy megbilincselsz vagy pedig... -mondom neki mosolyogva, majd hirtelen magamat se értve, valami bevillan és hangosan el mondok egy-két latin szót. Fogalmam nincs, hogy miként jöttek ezek a szavak és milyen emlék ez, de hirtelen Adamra pillantok, aki úgy néz ki, mint aki mindjárt meg fog halni, majd hirtelen összeesik. Leugrok a pultról és ott termek mellette. - Adam ébredj, ne csináld ezt! Hallod ez nem vicces!! Adaaaam!! - mondom szinte üvöltve, de meg se mozdul, Hiába rázom és hiába ütöm meg őt, hátha akkor rájön, hogy ez rohadtul nem vicces, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én tettem. Előkotrom a telefonomat és könnyes szemmel kezdem el tárcsázni, azt a személyt, akiben megbízom és akire tudom, hogy számíthatok. Felkapok egy-két ruhadarabot belebújok és próbálok emberi külsőt teremteni, de nem igen megy. Nem halhatott meg... nem....
És a következő pillanatban már csak arra eszmélek, hogy a hotel folyosóján szaladok a megbeszélt helyre, mert szükségem van segítségre. Valakinek meg kell mondania, hogy mi történt vagy mit tegyek. Nem veszíthetem el őt is... azt már nem bírnám elviselni.


||folyt. valahol

Ƹ̵̡  Köszönöm a játékot! 40 Ƹ̵̡ zene Ƹ̵̡ szószám Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 01, 2014 5:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam
Két dologban szinte biztos voltam. Az első, hogy előbb fog ébredni, mint én. Nem újdonság, mindig is hétalvó voltam, ide vagy oda a vámpírlét. A másik, hogy bogarat ültettem a fülébe, és mivel nehezen hiheti ezt csak el, biztos, hogy meg akar vele birkózni vagy úgy tenni, mintha hülyeséget beszélnék. Mind a két variáció beigazolódni látszott. De nem bántam, vagyis nem tudtam eldönteni. Persze örültem volna, ha nem tűnik el a konyhában, mielőtt feleszmélhetnék a mocorgására és annak is, ha nem gyakorolt, vagy inkább próbálkozott volna magától, de nem volt mit tenni, megszoktam tőle jó sok dolgot, ezt is igyekeznem kellett elfogadni.
Az első alkalommal, amikor megtudtam, hogy boszorkány vagy varázsló, vagy nevezd, aminek akarod, vagyok, hasonló reakcióm volt, bár arra határozottan emlékszem, hogy engem inkább a kíváncsiság vezérelt. Ahogy elnézem, ő viszont bizonytalan és kétkedő. Persze elsőre nem várhatom el tőle, hogy egyszerűen legyintsen és elhiggye, amit mondok.
-Hol van itt hölgy?-vonom fel szemöldököm körbepillantva a kis helységben, és végül rákacsintva elmosolyodom.
Magam felé fordítom, hogy jobban lássam csillogó tekintetét, de az aggasztó dolog ott csillog benne, és az nem az öröm, inkább valamiféle félelem. De nem szerettem hirtelen ítélkezni, ő pedig olyan volt, mint az időjárás, ezt tudtam jól.
-Nem is settenkedem. Most inkább becserkésztem.-javítom ki, kapom fel, mikor nyakam köré kulcsolja kezét, és a pultra letéve pontosan egy magasságba kerül velem.
-Nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a nevet, de szemet hunyok felette.-hajolok hozzá közelebb, kezem derekára csúsztatva, és magamhoz húzom.-De ezért most ki kell engesztelned. És van is rá egy ötletem, hogy milyen úton-módon ejtsd ezt meg.-siklik kezem álla alá és lopok tőle forró csókot, szinte olyan hevesen, hogy beszippant a tér és az idő is.
Végül elhúzódva tőle a hűtőhöz lépek, kiveszek egy tasak vért, és egy részét egy tiszta pohárba öntöm, miután kinyitottam a kis "szelep" szerű valamit.
-Alig vagy itt egy napja. Vagy órában és percben mérve valamennyivel több ideje, mint egy napja.-dőlök neki a vele szemben lévő pultnak, s kortyolok bele poharamba. -Gyógyulnod kell, amihez nem ártana pihenni. És mivel az erőd elég kezdetleges és kiszámíthatatlan, jobb lenne egy két alap dolgot elsajátítanod. Mert bár hozzád képest én mindent tekintetben egy vén trotty vagyok, hidd el a te fiatal erőd nekem is tud meglepetést okozni.-iszok bele végül a pohárba, miközben arcát fürkészem. Jó lenne kitalálni, hogy mit gondol erről az egészről, de tudom jól, nem fogja egyszerűen megosztani velem, és egyenlőre azzal, hogy ezt erőltetném, valószínű csak rontanék a helyzeten.
music:Mirrors|words: 410|[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 27, 2014 9:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nyx & Adam
I need you now and forever
☄ Remélem tetszik 40 ☄ I Wanna Be Yours ☄ Szószám: 509
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Fura volt az egész helyzet. Jó érzés volt  mellette ébredni, illetve figyelni azt, ahogyan békésen alszik. Valószínűleg emiatt még nehezebb volt elhinni azt, hogy képes volt valaha valakit bántani. Biztos vagyok abban is, hogy ha nem róla lett volna szó, akkor nagy valószínűséggel az a vámpír már nem élne. Nem azért, mert egykor bántott valakit, hanem azért, mert más vámpírok talán soha nem bánják meg a tetteiket. Rajta viszont látszott, hogy mennyire megveti saját magát is emiatt, pedig pontosan tudtam, hogy a nagymamám se vetette meg soha. Mindig is úgy gondolta, hogy minden okkal történik, csak lehet abban a pillanatban nem értjük az okot. Azt hiszem ebben nagyon is igaza van, hiszen ha akkor nem történnek azok a dolgok, nem vesztem el a fiamat, akkor soha nem ismertem volna meg az árnyékban megbújó ismeretlen idegent, hiszen részben ismertem őt. Ott voltak a gyerekkoromból a történetek, amik hirtelen valósággá váltak. Próbáltam csendesen mozogni a lakásban, meg eléggé kába voltam még a tegnap történtek miatt. Emiatt is döntöttem az első rágcsa mellett, mert fejem tele volt mindenféle gondolatokkal. Elegendő volt két nap ennyi idő után, hogy az egész életem a fejetetejére álljon. Nem tudom, hogy miért kellett így történnie, de nem is érdekel, hiszen amennyire félek, pontosan annyira vagyok boldog is.
Magam sem tudtam volna megmondani, hogy mit várok eme gyertyától, de mégis hülyeségnek tűnt a próbálkozásom is. Nem értem mi van velem, mert én nem akarok különleges lenni. Én egy halandó vagyok, ember, aki vadász lett. Erre kiderül, hogy egy vagyok a természetfeletti lények közül, akikre oly sokszor vadásztam. Boszorkányt mondjuk soha nem bántottam, de soha nem lehet tudni, hogy a vámpírok kivel milyen szerződést kötöttek, így lehet, hogy az akaratom ellenére is bántottam már egyet. Nem csak a gyertya ijesztett meg, hanem még egyet ugrottam, amikor hirtelen megszólalt mögöttem és éreztem kezének az érintését a derekamnál.
Remélem tudod, hogy  nem szép dolog megijeszteni egy hölgyet. – mondtam neki mosolyogva és közben az ajkamba haraptam, mert legszívesebben azt mondtam volna, hogy ez maga a világ vége. Még a vadászat is könnyebbnek tűnik, mint ez. Félek attól, hogy esetleg képes lennék bántani másokat az erőmmel a tudtom és az akarom ellenére is. Mosolyogva pillantottam fel rá, amikor szembefordított magával és egy pillanatra még oldalra is billentettem a fejemet. – Én meg elfeledkeztem arról, hogy valaki mennyire is szeret settenkedni és a frászt hozni a másikra. – mondtam neki játékosan, hiszen régen is szeretett mögém lopakodni és megijeszteni, amivel nem mindig járt jól, mert néha azért egy-két pofon elcsattant ilyenkor. Ez amolyan automatikus dolog volt akkor. Loptam tőle egy apró csókot és a kezemet a nyaka köré fontam. – Hogy aludt Mr morci uraság? És mi a terved mára? Remélem nem akarsz továbbra is tartani, mert lassan a négy fal kezd megőrjíteni. – mondtam neki komolyan és közben néha aprót az ajkamba haraptam, amikor a szeméről ajkaira tévedt a tekintettem.  Szerettem húzni őt és ilyenkor, ébredés után tényleg néha olyan volt, mintha morcos lenne, de valójában pedig csak még ő is „zombi” volt és időre volt szükséges, hogy teljesen felébredjen.

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 26, 2014 9:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Valami furcsa késztetést éreztem arra, hogy közelebb engedjem magamhoz, amit eddig még soha nem éreztem igazán. Elcsépelt vagy sem, cserben nem hagytam volna soha, de féltem ez a dolog törékenyebb lesz, mint holmi régebbre visszanyúló barátság, így az alapjaiban próbáltam megerősíteni és bizalomra, őszinteségre építkezni. A kezdő lépést megtettem, a magam kis démonját szinte szabadjára engedtem, mikor beavattam a múltam rejtett titkaiba.
-Kár, hogy nem volt lehetőségem újra látni, mikor még láthattam volna a mosolyát.-emlékeztetem magam, hogy minden rokonja a szemem előtt nőtt fel szinte, de a nagymamája és Ő két hasonló személyiségekként, igen hasonló külsővel is bírtak, és az a mosoly, amivel rám tekintett nem is olyan rég, pontosan olyan volt, mint amit jó pár tíz éve láthattam.
Nem tudom, hogy kitől örökölhette ezt az optimista hozzáállását, minden esetre örültem, hogy képes így állni a dolgokhoz, hogy nem lökött el magától, amit megértettem és megérdemeltem volna.
-Ha oda is mész sem bánom meg, hogy ezt mondtam.-válaszolok halovány mosollyal arcomon, mikor csillogó szempár köszön velem szemben vissza, és nem tudom megállni, hogy ne gondolkodjam el rajta, mikor láthattam ezt először. Az első találkozás nem volt zökkenőmentes, boldog, de annál emlékezetesebb és borzasztóbb. Az elkövetkező hetek-hónapok viszont olyan lassan és csendesen teltek el, hogy egyszerűen észre sem vettem, mennyi ideje óvom, mintha cukorból lenne, és az esőre téve legalább olvadni kezdene. De az első mosolyra emlékszem, és emlékszem a mellé társuló szempárra, és ez most pontosan olyan volt, ami jó érzéssel töltött el.
-Valóban, de egy próbát megér.-kacsintok rá, majd kényelmesen elhelyezkedve álomra hajtom a fejem, ami hamar utol is ér. A gondolataim viszont ekkor sem hagynak nyugton, és a múltamba temetkezve foszlányos és kellemetlen érzést keltve elmémben nyomasztanak egész éjszakán át.
Fogalmam sincs, hogy hány órát aludhattam, de még nem járhatott magasan a Nap, mikor megcsapja fülem a teavíz forrása. Kinyitva szemem nem találom mellettem az ágyban, ami nem lep meg. Nyújtózkodom egy kiadósat, majd magamra kapok egy melegítőnadrágot és egy atlétát, hajamba túrva sétálok a konyha felé, egy falnak nekidőlve, de olyan csendesen mozogva, hogy ne hallhassa meg jelenlétem.
Tudtam, hogy nem lesz képes várni, ugyanakkor tudtam, hogy meg fog rémülni attól, amire rájött, hogy uralhatja, ha akarja. De bár nem említettem neki, tudtam jól, hogy ha nem tanulja meg uralni, nem csak másnak, de saját magának is ártana. Ezért lépnem kellett, de erőltetéssel sem értem volna el sok mindent, így bár belül viaskodtam a józan eszemmel, kívül igyekeztem lazának és gondtalannak tűnni. A nyomasztó gondolatok viszont úgy tornyosultak fejem fölé, mint szürke esőfelhők az égre vihar előtt. A vihar előtti csend viszont reméltem, hogy nem a mostani kis megnyilvánulás lesz.
-Tudom, hogy ijesztő, de nem a világ vége.-kapom el derekánál fogva, ahogy hátrébb ugrik, majd a gyertyára nézek, mely éni kezd. -Majdnem megfeledkeztem róla, hogy a szobához bejárónő is dukál, aki kicsit több dolgot tud a világról. De valamiért nem ijeszti el a csúnya, gonosz vámpír, aki imádja azokat a rakoncátlan szőke fürtjeit.-simítom ki arcából az oda hulló tincset, ami előtör a többi közül, ahogy magam felé fordítom.


music:Mirrors|words: 501|[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 24, 2014 10:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nyx & Adam
I need you now and forever
☄ Remélem tetszik 40 ☄ I Wanna Be Yours ☄ Szószám: 740
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

Más hibákat követtünk el, de mind a ketten hibáztunk és ettől még nem kell nekünk úgy élnünk, mint akik már nem lehetnek boldogok. - mondtam neki komolyan. Semmi játékosság és semmi kedvesség nem bujkált a szavaimban. Egyszerűen csak a tényeket mondtam neki, azt amit gondoltam. Mindig is az a személy voltam, aki képes kimondani azt, amit gondol és Adam pedig olyan személy volt, aki ezeket a dolgokat egészen jól tudta kezelni. Még olyankor is, amikor még talán a világháborúk is eltörpültek amellett, mait én éppen műveltem. Régi szép idők. Akkor se volt semmi se egyszerű, de mellette mindig is úgy éreztem, hogy érek valamit és van helyem a világban, még akkor is, amikor még magam sem tudtam azt, hogy beleszerettem.
Nem szólalok meg, hiszen úgy érzem, hogy erről fölösleges lenne vitatkozni. Talán erősebb lettem, de az se kizárt, hogy csak annak mutatom magamat, mert nem akarom azt, hogy bárki is féltsen vagy veszélybe sodorja magát. Én tudom azt, hogy sokszor úgy mentem el vadászni, hogy az se érdekelt volna, ha az lesz az utolsó csatám, de ezt Adam nem tudja és talán így van helyén. Nem kell tudnia arról, hogy voltak olyan hullámvölgyeim aminek következtében néha lemondtam volna az életemről, mert úgy éreztem már, hogy nem bírom tovább a szenvedést, de örülök annak, hogy soha nem jött el az a perc, amikor átbillentem volna a másik oldalra, mert akkor most nem lehetnék itt. Nem nézhetnék a szemébe, nem hallhatnám mély férfias hangját és nem érezhetném a gyengéd érintéseit, s ezek nélkül pedig vétek lett volna meghalni, hiszen mennyei érzésekkel töltik el az egész lényemet.
Csendesen ültem ott és hallgattam őt, de minél több dolgot árult el magáról és a múltjáról, annál inkább kezdtem érteni a dolgokat. Azt is mondhatnám, hogy szép lassan kezdett összeállni a fejemben a régi meséknek hitt dolog. Egy idő után pontosan tudtam régen is, hogy az a valóság amit mesélnek és mindig is találkozni szerettem volna azzal a bizonyos vámpírral. Nem tudtam volna megmondani, hogy mi fog történni akkor, ha egyszer tényleg látni fogom, de tisztán emlékszem a gyermeki álmaimra és vágyakozásaimra. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon a múlt emlékeinek köszönhetően, de ekkor éppen nem néztem rá, így nem láthatta, majd a szavai hallatára újra felemeltem.
Talán jobban tudod, mint azt valaha gondolnád. Én hallottam őt ahogyan beszélt rólad és a történetről és pontosan tudom ennek köszönhetően soha nem tudott rág haragudni emiatt. - mondtam Adam-nak komolyan, hiszen ez volt az igazság. Tudom, hogy nem volt éppen vidám történet, se éppen megbocsájthatatlan bűn, amit tett. Úgy gondoltam, hogy mindig mindenkinek jár egy új esély, mert könnyen hibázik mindenki, de azon van a lényeg, hogy valaki megbánja e a bűneit  vagy nem. Ha nem, akkor az már régen rossz, de ha igen, akkor pedig előtte az élet akár egy szebb jövő reményében.
Csak meg ne bánd ezt a kijelentést a végén, mert lehet hamarosan az agyadra fogok menni. - mondtam neki kicsit elviccelve a dolgot és egy kisebb kuncogás kíséretében miközben egy kósza tincsemet a fülem mögé igazított. Álltam a tekintetét, s újra és újra elvesztem abban a szempárban, ami visszatekintett rám.
Hangos nevetés hagyta el az ajkaimat és játékosan megpróbálom magamtól eltolni az arcát.- Nem fair dolog, amit csinálsz, mert az alvó tigrist nem ér ily módon felébreszteni, majd alvásra kényszeríteni utána. - mondtam neki még mindig játékosan, majd pedig hamarosan befészkeltem magamat az ölelésében, ahogyan már mellette feküdtem. Egy ideig még fészkelődtem, de részben csak azért tettem, hogy húzzam őt kicsit, majd adtam neki egy jó éjt puszit ajkaira és ajkai fölött suttogtam el azt a két szót. - Jó éjt. - mondtam neki gyengéden, majd pedig hamarosan az ölelésében mély álomba szenderültem. Az álmaim eléggé kesze-kuszák voltak, mintha az elmúlt nap eseményeit akartam volna feldolgozni bennünk, de nem túlzottan sikerült. Szinte az első napsugárra felébredtem és mosolyogva figyeltem Adam-et, ahogyan mellettem aludt. Olyan volt így, mint valami békés kisfiú. Lassan kimásztam az ágyból, beletúrtam a hajamba és hamarosan pedig már a konyhában voltam. Találtam egy kis nassit, így azt kezdtem el enni és közben vizet raktam fel forrni a teának. Egy darabig próbáltam megfejteni, hogy vajon tényleg igaza lehet e Adam-nak azzal kapcsolatban ami vagyok. Próbáltam az előttem álló gyertyát meggyújtani a kezem és a gondolatom segítségével, de mind hiába, majd hirtelen mégis csak lángra kapott. Ijedtem ugrottam hátrébb és a kezem is mellém esett le, aminek következtében el is aludt. Egy pillanatig azt hittem, hogy csak képzelődöm, de talán még se....

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 24, 2014 7:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Egyszerre volt tipikus deja vu helyzet, és mégis más. A ruháim használata mindennaposnak számított régen is, de akkor inkább csak amolyan idegesítésnek szánta, noha már akkor sem bántam, ahogy most sem. szememmel követem mozdulatait, és meglepően tapasztalom, hogy még a kócos hajjal szegélyezett arc pillantása az én ruhámba burkolt testtel párosulva egy kellemes bizsergés hatását kelti bennem. Az érzését, hogy ez így van rendjén, de legbelül tudtam, amíg nem vagyok hozzá őszinte, addig ez nem teljesen lesz így.
-Kicsit más a kettőnk helyzete, ezt te is tudod.-feszül meg állkapcsom, szinte érzéketlen hangon szólok hozzá, mintha kicsit magammal is küzdenék, hogy legyőzzem a félelmeim, és azt, hogy belássam, egyáltalán nem különbözünk a másiktól a korunkon és a nem túl nyilvánvaló tényen kívül, hogy míg ő vadász, addig én egyfajta hibrid vámpír vagyok.
-Annyira más vagy, mint rég. Erősebb. De ezt nem nekem köszönheted, hanem magadnak. Annak, hogy megtaláltad magad. A valódi éned.-engedek meg egy félmosolyt, majd mesélni kezdek neki. Arról, hogy a családom és a családja útja hogyan is kereszteződött, hogy én mit tettem az ő családjával és mit tettem a sajátommal. Persze tudtam, hogy valakit az övéi közül sikerült megmentenem, ahogy így a sajátjaim közül is a ma még élő egyetlen szem rokonom, de a lelkiismeretem mást súg. Nem dönthetek emberéletek felett pusztán azért, mert tudom, hogy mi a helyes. Az apám és a testvéreim élete is az én kezemen szárad, bár abban valamiért nem tudok kételkedni, hogy ellenkező esetben ők nem tették volna ugyan azt, amit én tettem. Azt viszont nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy az ő ősei azért szenvedtek, mert én a képbe kerültem. Az én keresztem volt a gondjukat viselni és tanítani őket, ígéretet tettem, de elbuktam. Végül pedig én öltem meg őket. A puszta kezemmel, és ez a kép szinte tudatomba égett azóta, és kísért, akárhányszor ránézek. A múlt démonja nem hagy nyugton, most mégis úgy érzem, ahogy az utolsó szó is elhagyja szám, hogy némi nyugalom kerít magába, és a démon mintha megkapta volna, amit akart. Talán ennyi kell ahhoz, hogy elszámoljak magamban mindazért, amit tettem.
Összevont szemöldökkel hallom meg végül, amit mond, és egy percre elmosolyodom. Gondolhattam volna, hogy a nagymamája nem képes ettől a gyermeteg meglátástól szabadulni, és megosztja majd a családja többi tagjával is.
-Soha sem haragudott, mert ezt mondta. De soha nem tudhatod, hogy mit érzett.-fújom ki végül a levegőt, és érintése nyomán érzem, ahogy újra szinte égni kezd a bőröm.
-Nem tudom, mivel érdemeltelek ki, de többé nem engedlek el. Bármeddig képes vagyok elmenni azért, hogy te boldog legyél.-szólalok meg, mikor ajkainak perzselő árintése is megszűnik, magnem ölembe húzom és füle mögé tűrök egyet a szőke hajzuhataga kósza tincseiből.
-Azt viszont kétlem, hogy most is azt éreznéd, amit kislány korodban. Mert akkor aligha gondoltál olyasmire, hogy ez milyen jól eshet.-emelem meg kicsit fejét, majd apró csókokkal hintem nyakát, míg végül le nem húzom magamhoz, és magam mellé nem kényszerítem. Szorosan simulok hátához, kezem átkarolja derekát, arcom pedig nyakába temetve pihen meg. -Ideje aludni, holnap sok dolgunk lesz.-suttogom fülébe, annyira elengedve egy kicsit, hogy óvatos, de nem túl gyengéd csókot lophassak tőle, majd a takarót is magunkra húzom, és egyenletes szívverését, lélegzetét hallgatva álomra hajtom a fejem.

music:Mirrors|words: 526 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 23, 2014 11:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nyx & Adam
I need you now and forever
☄ Remélem tetszik 40 ☄ I Wanna Be Yours ☄ Szószám:846 27
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Szerintem erre magad is tudod a választ. - közben rákacsintok. Nem mindenben változtam meg és még mindig szeretem húzni kicsit őt, illetve még gyakran előfordul az, hogy kérdésre kérdéssel válaszolok. Nem szeretnék teljesen kifordulni önmagamból, de azt nem tagadom, hogy az élet egy-két dolga nem változtatott rajtam. Mindenki változik akár szeretne, akár nem. Ezt nem mi döntjük el és talán mi észre se vesszük, csak másoknak tűnik fel az, ha már valamire esetleg nem úgy reagálunk vagy már nem azt mondjuk.
Biztos vagyok abban, hogy a tekintetével minden egyes mozdulatomat követi, de nem zavar. Régen mondhatni elcsentem a ruháit, ha úgy tartotta kedvem, hogy éppen azt viseljem, de most több okom is volt rá. Például nem volt ruhám, a másik okom az volt, hogy vizes lett a korábbi, amit adott és harmadik okom pedig az volt, hogy ha gyengéd érintéseit, akkor könnyű szerrel lehetne repetázás a korábbi élvezetekből. Nem mintha ellenemre lennének, de úgy láttam jobbnak, hogy jobb minél hamarabb beszélnünk arról, ami miatt azt mondta nem sokkal az együttlétünk után. Legszívesebben néha fejbe vágnám, hogy kapjon már észhez, hogy mindenkinek jár a boldogság és egy új esély a szebb életre. Csendesen ültem az ágyon és hallgattam őt.
Azért mert végig néztem a fiam halálát? Vagy amiért otthagytam gyerekfejjel a családi házat és megbántottam a szüleimet nem érdemlek már boldogságot? - kérdeztem Adam-től komolyan és közben végig őt néztem. Mindenki követ el hibákat. Olyan dolgokat amiket már senki se tud helyrehozni vagy megváltoztatni, de pontosan ez az ösvény sodort ide is, most Adam karjaiba. - Én is hibáztam, nem egyszer, de ezeknek a hibáknak köszönhetően lehetek itt és ismertelek meg téged. És neked köszönhetően érzem úgy, hogy végre újra élek és nem csak a megszokott rutinból áll az életem. - mondom neki komolyan még mielőtt folytatná a mondandóját. Egy pillanatra lecsukom a szemeimet, amikor megérzem gyengéd érintését és egy pillanatra azt kívánom, hogy bár csak megállna az idő. Soha senki nem mondta azt, hogy az élet nevű játék könnyű lesz, de azt se mondták nekem, hogy ennyire nehéz...
Csendesen ülök az ágyon, a lábaimat felhúzom és a tekintetemmel fogva tartom őt. Nem mozdulok. Csak ülök ott és figyelem őt, illetve hallgatom, amit mond. Néha egy aprót bólintok, hogy folytassa és nem csak hallom amit mond, hanem értem is. Fölösleges lenne tagadnom azt, hogy nem fáj, amiket mond. De szép lassan megértem a dolgokat. A nagymamám mindig is beszélt egy vámpírról, aki egykor az ördögre hallgatott, aki a saját apja képében kísértette meg. Eleget tett a kérésnek, de még se teljesen. Megmentett egy aprócska lányt, aki nem más volt, mint ő. A nagymamám mindig is úgy mesélte el, hogy mindenki hibázik, de olyan bűn nem létezik, amit nem lehet megbocsájtani. Azt is elmondta, hogy egy napon lesz egy olyan személy, aki újra megmutatja azt eme férfinak, hogy az életben nem kell mindig bűnhődni, hanem mindenkinek jár egy esély a boldogságra. Talán már akkor beleszerettem Adam-ba, amikor még csak a nagymamám történeteiben éledt újra, de most itt ült velem szemben az a férfi, akinek a történetét hallgatva oly sokszor álomra hajtottam a fejemet, vagy késő éjszakákon át újra és újra elmesélték nekem egy-egy viharos éjjelen, amikor nem tudtam aludni. Egy darabig csak ültem ott és nem szólaltam meg. Próbáltam összerakni az Adam által mondottakat, azzal amit gyerekként hallottam. Végül közelebb mentem hozzá és gyengéden végig simítottam az arcán.
Mindig is tudtam, hogy mit tettél. Gyerekkoromtól kezdve hallottam ezt a történetet újra és újra. Minden egyes éjszaka, viharos éjjelen vagy egy esős őszi napon. Mindig velem voltál annak ellenére, hogy én ezt nem tudtam egészen ideáig. - mondtam neki komolyan és egy pillanatra átfutott az is a fejemen, hogy nem túlzottan értheti, hogy mire gondolok, de a szavak csak úgy dőltek belőlem akár a végén értelmes vagy értelmetlen mondattá álltak össze. - A nagymamám talán tudta, hogy egy szép napon mi találkozni fogunk. Lehet, hogy ő előre látta, hogy a sorsunk keresztezni fogja egymásét és ezért mondta el nekem azt, ami történt. Nem fogok elfutni, nem foglak elküldeni amiatt, amit a múltban tettél, mert mára tudom, hogy megbántad azt, amit azon a napon elkövettél a családommal szemben. És azt is tudom, hogy szembe száltál a démonaiddal,akkor hiszen megmentetted az nagymamámat, aki soha nem haragudott rád.  Mindig is azt szerette volna, ha te megtudod azt, hogy ő megbocsájtott és nem hibáztat a tetteid miatt. - Végén gyengéden végig simítottan az arcán, majd a homlokomat a homlokának támasztottam és nem engedtem elszakadni magamtól egy darabig. - Szeretlek és ezen egy múltbéli vagy jelenbéli démon se tud változtatni. Már akkor szerettelek, amikor még nem is ismertelek csak a történetedet. Minden egyes férfiban azt a személyt kerestem, akiről oly sokat hallottam és végül meg is találtam. Nem fogom engedni, hogy az élet csak úgy kiszakítson a karjaim közül. - miközben eme szavak elhagyták az ajkaimat végig mélyen a szemébe néztem és végül pedig szenvedélyesen megcsókoltam őt, hogy még inkább a tudtára adjam azt, hogy amit mondtad azt teljes mértékig úgy gondolom. Nem fogom engedni azt, hogy elvegyék tőlem azt a személyt, akit oly sok ideig kerestem és aki mellett megtaláltam a boldogságot.

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 23, 2014 6:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

A csend, mely ránk telepedett egy idő után zavaró lett, pláne, ha a gondolatai az embernek szépen lassan visszatérnek, és nem hagyják nyugodni. A kérdésemre adott válaszán csak elmosolyodtam.
-Még mindig szeretsz kérdésre kérdéssel válaszolni, igaz?-nézek szemébe, miután viszonozom csókját, és kezem továbbra is selymes bőrét szántja.
De kérdésemre a válasz fejemben sem igazán fogalmazódott meg. Lehet, hogy így volt jó, de a sorsban régóta nem hiszek. Kereshettem volna az okát, hogy igazán boldog legyek, de a belsőmben kavargó gondolatok ellett ez nem volt valami egyszerű.
Ahogy felteszem az újabb kérdést, úgy szinte egyszerre várom, hogy felpattanjon és eltűnjön és azt, hogy érdeklődő kérdések hadát tegye fel. Ennek viszont a kétes keveréke valósul meg. Feljebb tornászom magam az ágyban, és figyeltem, hallgattam szavait.
Elkaphattam volna a kezét, de nem tettem, helyette amikor a szekrényhez sétált, eszembe jutott, hogy ez sem újdonság, hogy az én ruhám használja fel, ha nincs más kéznél. Megengedtem hát magamnak egy félmosolyt, és kifújtam a levegőt, hajam hátrébb tűrtem, kezem pedig fejem alatt kulcsoltam össze tarkómnál.
-Mert amit tettem, azért nem érdemlek boldogsáot.-szólalok meg végül magam elé bámulva, végül mégis tekintetem arcát kezdi el fürkészni. Feljebb ülök, immár a körém csavart takaróval ülök az ágy közepén, kezem arcán simít végig, és újabb félmosoly suhan át arcomon.
-Amit nemrég mondtam a felmenőidről, a dédszüleidről, az nem teljesen úgy volt igaz, ahogy elmondtam.-fogom meg egyik kezét, enyéim közé fogva és minden szavam közben szemébe nézek. -Meghaltak, és nem mentettem meg őket, csupán a gyermeküket, ez igaz. Ahogy az is, hogy miattam haltak meg, de nem azért, mert hátrahagytam őket. Azért, mert az apám arra kényszerített, hogy öljem meg őket. Mert szerinte azok a boszorkányok, akik nem a természet rendjét képviselték nem érdemeltek mást, csak halált. De tudomására jutott, hogy én mindeközben épp egy ilyen családdal vagyok jóban. A kezeim közé adta az életüket, míg enyém az övéi között volt. Az én erőm az ő kezében volt, és egyszerűen nem tudtam azt elengedni. Hát megtettem, amit kért.-emlékszem vissza összevont szemöldökkel, de még mindig szemébe nézve. -Azt viszont nem tudta, hogy ők az erejüket nekem adták, mert ismerték a zsarnoki apám. Így megöltem a családom, és megöltem a tiédet is. Mindenféle szánalom vagy érzés nélkül. De tudtam, hogy jóvá kell ezt tennem, így szerető család mellé adtam a nagymamád, aki végül feleségül vett egy jó embert, és a szüleid után te vagy az, aki olyan személyiség, mint az ükszüleid voltak. Ezért figyeltem rád a születésed óta, mert a te erőd nagyobb, mint a családod bármely tagjáé volt.-fejezem végül be a történetet, és várom reakcióját. Jóra nem számítok, de így többé nem kell attól tartanom, hogy mástól tudja meg az igazságot, vagy magától deríti ki, és engem másképp sem fog látni, csak hazudozóként.
music:Mirrors|words: 454 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 23, 2014 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Nyx & Adam
I need you now and forever
☄ Remélem tetszik 40 ☄ I Wanna Be Yours ☄ Szószám:364
©
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Néha a csönd jó és most se bántam azt, hogy rövid ideig nem szólalt meg egyikünk se. Nem tudtam volna mit mondani, hiszen annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy azt hiszem teljesen még fel se fogtam azt, hogy az érzéseim miatt mibe is keveredtem. Nem mintha bánnám azt, ami történt. Sőt, ha lehetne, akkor gyermeki lelkesedéssel kérnék repetát, de pontosan tudtam, hogy mind a kettőknek időre van szüksége, hogy végig gondolja a dolgokat. Érzem gyengéd simogatását, mire egy újabb mosoly jelenik meg az arcomon, majd a szavai hallatára megfordultam és mosolyogva pillantottam fel rá.
Nem tudnál ennél könnyebbet kérdezni? - kérdeztem tőle mosolyogva miközben az ujjaimmal gyengéden végig simítottam az arcán, majd egy apró csókot leheltem az ajkaira. Egy darabig csak feküdtem ott mellette és próbáltam megfejteni, hogy tényleg mit keresek itt és ennyi idő után miért is hagytam azt, hogy az érzéseim átvegyék az uralmat fölöttem. Természetesen kellemes dolog sült ki az egészből, de félek attól, hogy most ezek után mi lesz és mi fog történni. Régóta nem szerettem már senkit se, legalábbis nem ilyen módon. Végül pedig eszembe jutott az amiket mondott és folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vajon most kellene beszélnünk róla vagy később. Nem akartam elrontani ezt a pillanatot, hiszen idejét se tudom már annak, hogy mikor éreztem magamat ennyire boldognak, mint most itt az ágyában és az ölelésében, de természetesen ez se tarthatott sokáig, mert ő újra felhozta a dolgokat...
Egy percig se hagyhatod azt, hogy boldog legyél és valaki az legyen veled, igaz? - kérdeztem tőle minden mosoly nélkül. Majd átmásztam felette, magammal vittem a takarót és kivettem egy inget a szekrényéből. Lassan a földre hullott a takaró és én pedig belebújtam az ingébe és úgy fordultam meg. Egy darabig csak figyeltem őt és nem mondtam semmit se.
Miért olyan nehéz elhinned, hogy neked is járhat boldogság és öröm? - kérdeztem tőle kíváncsian miközben visszasétáltam az ágyhoz és leültem az ágy szélére. - Akkor mond el, hogy mi az, amitől szerinted megbánnám a tettemet és az érzéseimet. És bebizonyítom, hogy tévedsz, mert szeretlek és ezen semmi se tud változtatni. - mondtam neki komolyan és továbbra se engedtem el a tekintetemmel őt. Ott ültem mellette és nem mozdultam meg.


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 23, 2014 10:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

+18
Elmerülve a vágyakban, ami magába kerített minket, egyre közelebbinek éreztem magamhoz a beteljesülést, és ahogy teste megremegett alattam, el is értem ezt a pontot. Egy röpke percig még szemébe néztem, majd legördültem róla, hátamra feküdve, és ránk húzva a nedves takarót.
Behunytam szemem és hallgattam a lassuló szívverését, de ahogy rám néz, azt még így is érzem. Elmosolyodva nyitom ki szemem, és csókolom meg homlokát, miközben kezem hátán szalad le majd fel, óvatosan és gyengéden cirógatva forró bőrét. A ránk telepedő csend kellemes megnyugvást ad, de egy idő tán kezd sok lenni.
-Hogy jutottunk el idáig a veszekedéstől egy ilyen rövid nap alatt?-kérdezem, mert az ablakon kipillantva már jól látszik, hogy a Nap helyét a Hold vette át, ahogy a világosság helyét a sötétség, az éjszaka.
Valahogy próbáltam túllépni a bennem lévő józan eszemen, de most újra magamhoz tértem annyira, hogy rájöjjek: lehet, hogy soha másra rá se néztem az elmúlt jó pár évben, s ezt nem is bántam, de mégsem tudja az igazságot teljes mértékben, így újra és újra becsapom magam, de leginkább őt. Egy lépést tettem előre, mert hagytam magam, hogy egy kicsit elfelejtsem a múltam hibáit, ugyanakkor kettőt léptem hátra, mert bár megtudta, hogy mi is ő, nem tudta meg, hogy mi történt a családjával évtizedek, majdnem egy évtizeddel ezelőtt, és fogalma sem volt róla, hogy egész kisgyermek korától figyeltem. Ő más volt, erősebb, mint a családja bármely másik tagja.
-Ha tudnál rólam mindent meggyőzted volna magad, hogy amit érzel, az nem helyes.-nézek le rá, visszahozva azt az énem, akit mindig ismert, aki mellette élt évekig. Ugyanazon a komoly hangon szólaltam meg, ugyan azt az arckifejezést magamra öltve. Fogalmam sem volt, hogy hogy vagyok mindent egy ilyen mondattal elrontani, de ehhez értettem, és ezt tudta jól. Szélsőséges voltam, hol kedves és megértő vele, hol távolságtartó és kissé mazochista, ha az érzelmekről van szó. Azt viszont tudhatta, hogy amit kimondok, azt komolyan is gondolom, így mikor elfeledkeztem arról, hogy hol a józan eszem határa, kimondtam egy olyan szót, ami az érzésemre utalt, most pedig egy olyan mondatot, ami tökéletesen tükrözi a sötétebbik felem világát. Ugyanakkor ott volt az a részem is, ami képes volt mindent elviccelni és túllépni mindenen, mintha mi sem történt volna.
music:Breaking The Habit|words: 367 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 22, 2014 1:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx & Adam

+18
Mindenki változik, ahogyan az élet is változik. Történnek olyan dolgok, amik megváltoztatnak minket akár akarjuk, akár nem. Egyszerűen csak erősebbé tesznek és nem tehetünk semmit se ellenünk, hogy ne történjen meg. Ilyen volt az is, hogy Adam eltűnt. Egyszerre tört meg és egyszerre tett erősebbé is. Miatta lettem részben olyan, amilyen most vagyok. Nem gondoltam volna, hogy valaha újra látni fogom. Természetesen ábrándoztam róla, hogy egyszer újra látni fogom, de soha nem gondoltam volna, hogy az ábrándokból valóság lehet. Az élet tényleg kiszámíthatatlan és eléggé kusza. Meg természetesen arra se számítottam, hogy a viszont látás ennyire jó lesz és örömökben eltöltött perceket fog nekünk ajándékozni. Igazi pozitív csalódás volt az egész.
Minden egyes csókjával egy újabb józan része az eszemnek tovaszállt és nem maradt más, mint a tiszta vágy és érzelem. Talán nem volt helyes, amit tettünk, de nem érdekelt. Túl sokáig "éheztettem" már a vágyaimat és a testemet is miatta, mert senki másra nem vágytam csak rá. Azt szerettem volna, ha ő érintené a testemet és ő suttog gyengéd és kedves szavakat számomra, illetve én vagyok az a szerencsés nő, aki boldoggá tudja tenni. És most, amikor ez teljesül, akkor meg alig akarom elhinni, pedig a vágyak tengere szinte hullámként csapnak a fejem fölött össze és a mélybe löknek, ahonnét nincs visszaút. A mellkasom is egyre gyakrabban emelkedett, a szívverésem is egyre gyorsabb lett és az ajkaimat meg egyre ütemesebben hagyták el vággyal fűtött nyögések, sóhajok miközben a legérzékenyebb pontom meg újra és újra görcsbe rándult az utána való vágyakozástól.
Amikor meghallom apró morgás szerű hangját, akkor egy kisebb mosoly jelenik meg az arcomon és még inkább próbálok a kedvében járni egészen addig, amíg meg nem állít. Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el így, mert egyszerre tűnt soknak és kevésnek. A vágyak hullámai csak úgy kavarogtak bennem és egyszerre szerettem volna többet kapni és többet adni. Mire észbe kapnék újra fölöttem tornyosul és férfias teste a testemhez simul, majd egy apró nyögés hagyja el az ajkamat, amikor megérzem magamban. Érzem gyengéd és óvatos ritmusát. Szép lassan elkezdek vele együtt mozogni, de a csókban és a vágyakban, ami egész lényünket körbe járja szinte beszippant minket és a tempó egyre gyorsabb lesz. A testem vele együtt mozog, miközben nyelvünk szinte örült táncra kell, majd hamarosan pedig a gyönyörnek köszönhetően egy hangosabb nyögés szakad fel a torkomból. A testem bele remeg és milliónyi darab hullok szét alatta. Szinte még ennek a hatása alatt vagyok, amikor megérzem az ő gyönyörét, ami újra milliónyi darabra szaggat. A ritmus lassul, a gyönyör köde pedig egyre nagyobb lesz. Egy darabig még fölöttem tornyosul izmos testével, majd hamarosan már mellettem landol az ágyban és karjaival magához vonz. Egy darabig még kapkodom a levegőt és próbálok észhez térni abból a mámorból, amit neki köszönhetek. A hajamba túrok és egy apró mosollyal pillantok fel rá, de nem mozdulok meg. Jó érzés újra a karjai között lenni, pedig pontosan tudom, hogy sok dologgal kell még szembenéznünk, de most nem akarok azokra a dolgokra gondolni.

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 20, 2014 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

+18
Pár napja érkeztem csak, de a gondolat, hogy elnyomott, sóvárgó énem épp ebben a városban fogja megtalálni azt, akire vágyik, olyannyira elképzelhetetlen volt, mint amennyi esély arra volt, hogy a kórházban épp Nyx-be ütközzek. Sebeiből egy-két hegesen forrt be, ami elbizonytalanított abban, hogy jó volt e azt mondani neki, hogy álljon vadásznak. De mégis másnak tűnt, erősebbnek és határozottabbnak, de féktelen nyelve megmaradt, aminek örültem. Az egyetlen és vakmerő lány volt, aki ember létére elérte, hogy érezzek valamit, hogy figyeljek valakire. Valaki volt a sok közül, aki nem félt kimondani bárkinek a véleményét.
Testének minden porcikáját végigcsókoltam, gyorsuló szívverése és légzése fülemben dübörgött. A tiszta gondolatok puszta eszménye is megszűnt létezni. Annyi minden volt, amit nem tudott rólam, amit tudnia kellett volna, mielőtt meghozta volna a döntését, mielőtt megfordul a fejében a gondolat, hogy mit érezhet egy olyan iránt, mint én. De már késő volt ezen gondolkodni, nem is tudtam és nem is akartam, de ha egyszer fény derül a múltam apró és kevésbé jó részére, úgy vesztem el t is, ahogy a családomat: magam miatt. Az önzőségem miatt, ami bennem is bennem lakozik, akárcsak bárki másban.
Ahogy fölém kerül, újra végigpillantok testén, derekára téve kezem, és figyelem szőke fürtjeit, melyek vállára omlanak. Egy pillanatra lehunyom szemem, mikor keze mellkasom bejárva vándorol egyre lejjebb és lejjebb, míg végül célba nem ér. Ajkának érintésével párosul a vágy, ami hirtelen szippant magába. Morgó hang tör fel újra torkomból, bár ez inkább egy elnyomott és sűrűbb levegővételtől megszakadt sóhaj beteljesülése volt. Amikor már a gondolataim puszta mivoltja sem létezik, elkapom kezét, újra magam alá gyűröm és megszabadulva a rajtam lévő egyetlen felesleges ruhadarabtól, beteljesítem a magamnak tett ígéretem és olyan örömök felé kezdem el terelni magamat és őt, amit eddig még nem kaphattunk meg a másiktól. Lassan kezdek benne mozogni, mélyen szemébe nézve, mely még így is képes elfeledtetni velem, hogy a saját határaimat is feszegettem idáig. Immár ő is belekeveredhet bármibe és ha vadászként nem volt elég baja, boszorkányként még kevésbé lesz veszélytelen élete. Ajkaira hajolva újra és újra forró csókokkal jutalmazom, és igyekszem minél tovább húzni a pillanatot, mikor elveszünk a másikban, gyorsuló tempóm és vágyam hevessége, szívverése mind-mind ellenem játszik.
music:Breaking The Habit|words: 360 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 18, 2014 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Próbáltam komoly lenni, de nem bírtam megállni azt, hogy ne nevessem el magamat azon, amit mondott. Majd egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy akár békává is változtathatnám és várhatna a királylány csókjára. Eme gondolatnak köszönhetően még inkább elkezdtem nevetni. Tudom, hogy komolynak kellett volna lennem, de egyszerűen nem ment. Nem bírtam abba hagyni a nevetést és valószínűleg az volt a baj, hogy még nem igazán fogtam fel azokat a dolgokat, amiket mondott. Valószínűleg kicsit később fog kijönni ez az egész, de lehet akkor jobb lesz, ha nem lesz a közelemben, mert még magam sem tudom azt, hogy mire vagyok képes akkor, amikor kiakadok. Eddig le tudtam vezetni a feszültséget, bár annak is sok fajtája van, hogy miként lehet...
Amikor ma reggel felkeltem, jobban mondva, amikor tegnap belebotlottam eme érdekes vámpírba, a múltam egyik darabkájába soha nem gondoltam volna azt, hogy végül ez fog történni. Hogy ennyire őrületbe fogja kergetni az egész lényemet, testemet és ennyire vágyakozni fogok az érintése után. Hiszen szinte minden egyes érintésének köszönhetően, amit fedetlen testemen "végzett" érezhető volt a hatása.
Mindig is tudtam, hogy szeret irányítani, de álmaimban se gondoltam volna, hogy ennyire. Nem mintha bántam volna, mert mindennek ellenére még mindig képes volt örömöt szerezni nekem. Még akkor is, ha egyszerre volt kínzás az, hogy nem érinthetem őt a kezeimmel, mert lefogott. Egyre gyakrabban hagyták el sóhajok az ajkamat miközben ajkai a bőrömet perzselik egyre jobban és egyre jobban kezdek el alatta mozogni, hiszen egyszerre fűti bennem a vágyat, amit csinál és egyszerre kínzás is, hogy a kezeim le vannak fogva. Hamarosan pedig már fölötte vagyok és a lábaim a két oldala mellett érnek a puha ágyhoz. A szőke fürtjeim pedig kecsesen omlanak a kebleimre, mintha valami "csúf" viccet szeretnének űzni Adam-el, hogy elrejtik előle azt, amit nem olyan régen az érintéseivel ingerelt. Viszonozom a csókját szenvedélyesen és közben az ujjaim újra táncra kélnek a mellkasán lefelé, majd pedig az ajkaimmal is elindulok az állán át, a nyakának a vonalára, amikor is kezem egészen a csípőjéig siklik, majd pedig szép lassan becsusszan a pizsamája alá, miközben ajkaimmal továbbra se hagyom abba az ő kényeztetését.  

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 18, 2014 7:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Tartottam a reakciójától, nem is kicsit, mégis reménykedtem, hogy nem lök el magától. Nem most, mikor nem csak azért van szüksége rám, mert nyilvánvalóan forr a levegő kettőnk között, de azért is, mert az erejét csak így tanulhatja meg uralni.
-Szerinted én szeretek a konnektorba nyúlkálni? Mert így derült rá fény az előbb...-vonom fel szemöldököm, kicsit oldalra biccentve a fejem. Nem értem, hogy mit várt, ez nem úgy fog kiderülni, hogy az egyik nap süt a nap, a következőn felhős az ég, mire kinéz és eltünteti. Fokozatosan, de van, hogy hirtelen jelenik meg. Örültem, hogy fokozatosan, és ennél nem hirtelenebb formában, mert akkor valószínű felsül a kísérletem is, hogy rávezessem a lényegre. De abban is biztos voltam, hogy akkor én se ácsorognék ilyen nyugodtan.
Nem reagáltam. Kivel akarta elhitetni, hogy igaza van? Tudtam mi történt, a teljes történetet viszont nem tudta. Azért haltak meg a nagyszülei, mert mikor lehetőségük volt rá, nem tűntek el a közelemből, inkább az erejüket gyakoroltatták velem, de mások ezt kiszemelték, és a fő célpont én lettem. Ez után csak az hiányzott, hogy ők is rájöjjenek, nem csak boszorkány vagyok, de ekkor már késő volt. Karóval támadtak rám, az erejüket pedig rajtam tesztelték, és a túlélési ösztönöm nem hagyott nyugodni. Ezen pedig nem lehet felülkerekedni, mikor a szíved a mellkasodból készül kiszakadni és egy karó vár rá a túloldalon. Erről viszont egyenlőre nem kellett tudnia.
Azzal, hogy nem lök el magától, és rám fröcsköli a vizet, megvont szemöldökkel, és sejtelmes mosollyal kapom el, és csak ha könyörögne engedném el újra. Végigsimítok selymes bőrén, testének domborulatain, míg a vizes törölköző a földre nem esik, és teljes valójában megmutatja magát teste. Felkapom és az ágyon döntöm végig, mely elázik a testünkről csepegő víztől, épp annyira, hogy hűvösebb levegő lengjen be minket. Nyaka vonalát csókolva suttogom neki azt, amit igazán érzek, mire szívverése kihagy egy ütést, és egy pillanatra összevonom szemöldököm. De amikor tekintetével találkozik enyém, és megszólal, csak elmosolyodom, és hagyom, hogy keze végigtáncoljon rajtam.
-Úgy véled?-nézek szemébe kétes mosollyal arcomon, de nem adom meg neki a lehetőséget, hogy ilyen hamar megszabaduljon tőlem. Gyengéden, de határozottan fogom le kezét, és csókolom végig testét, lassan haladva hasa felé, majd elérve vágyának forrását. Gyorsuló szívverését hallva újra visszatérek ajkaira, és derekánál megfogva emelem magam fölé, így én kerülök alá. Éhes pillantással vérem végig, és húzom még magamhoz egy újabb heves csókot lopva tőle.
music:Breaking The Habit|words: 395 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 18, 2014 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Néha jobb csendben lenni, mint egyből reagálni bármire is. Amúgy se tudtam volna hirtelen bármit is mondani, mert eléggé sokkolt azokkal a dolgokkal, amiket mondott. Szükségem lenne egy kis időre, hogy felfogjam és elfogadjam azt, amit mondott, de egyszerre úgy éreztem, hogy most nem akarok távol lenni tőle. Szükségem van rá, arra, hogy a támaszom legyen, ha szükségem lesz valakire, illetve más értelemben is szükségem volt rá.
Eddig is megvoltam nélküle. Nem értem, hogy miért most derült erre fény.. - mondom szinte érthetetlenül, mert tényleg nem értem, de nem akarok erről most beszélni. Időre van szükségem, hogy ezt az egészet meg tudjam emészteni és tudjak róla beszélni. Majd amikor a családomról kezd el beszélne egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy a világ elkezd forogni és én egy tehetetlen báb vagyok csak.
Nem a te hibád. Nem te tehetsz róla, hogy meghaltak. - mondom neki sietve, de egy pillanatra én se tudom, hogy vele vagy inkább magammal szeretném ezt elhitetni, hogy tényleg ő nem tehet erről. Talán, ha akkor a zuhanyzóból hirtelen nem kezd el folyni a víz, akkor semmi se változott volna meg. Talán továbbra is minden jeges maradt volna és nem történtek volna meg azok a dolgok, amik utána csak úgy megtörténtek.
Hidd el, hogy jobb lenne ha félnél, mert talán te magad se tudod, hogy milyen ördögi nő lett belőlem. - mondom neki mosolyogva és közben az ujjam végig siklik a nyakának a vonalán, majd a hátán, utána meg a mellkasán indul el az ujjam lefelé és közben ártatlan arccal nézek rá. Hamarosan pedig érzem, amint a törülköző végig siklik a testemen és a "helyét" a kezei veszik át. Talán, ha nem róla lett volna, akkor egy ilyen tettért most törném ripityára a kezét, mert soha senkit se engedtem ennyire közel magamhoz már régóta, mint most őt. Egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkamat, amikor megérzem kezének gyengéd simítását a testemen, majd a következő pillanatban amikor észbe kapnék már az ágyon fekszem alatta és kicsit hitetlenkedve megrázom a fejemet, hogy ezt teszi velem. Érzem ajkainak a perzselő érintését a testemen, aminek következtében az egész testemet valami fura jól eső érzés járja át, a légzésem is egyre szaporább lesz és kicsit meg is mozdulok alatta, majd amikor kiejti azt az egy szót, akkor egy pillanatra még a szívem is kihagy és egy darabig azt hiszen, hogy csak rosszul hallottam. A fejét felemelem és megcsókolom szenvedélyesen, majd ajkai fölött suttogom el a szavaimat.
Szeretlek én is téged. - mondom neki őszintén, majd hamarosan az ajkam és a kezeim is felfedező útra indulnak az ismerős, de ugyanakkor idegen testén. Sokszor láttam már, de soha nem érintettem még. Legalábbis nem így. A kezem lassan elér a derekáig, majd a pizsamanadrágjának a széléhez vándorolnak az ujjaim.
Azt hiszem erre nem lesz szükséged.- mondom neki egy ártatlan pillantás kíséretében.

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 18, 2014 1:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Lehet, hogy a hely nem a legjobb volt, de az idő magát adta. Nem akartam ráijeszteni, de tudnia kellett az igazságot, így megadtam ezt neki. A legjobb, ha még akkor tudja meg, mikor képes tiszta fejjel gondolkodni, de ebben a helyzetben egyikünk sem volt erre az egy dologra képes.
Csendben tűri, amit mondok neki, míg végül megszólal, aminek felettébb örültem, tekintve a tényt, hogy hangja feleannyira sem gyűlölködő vagy haragos, mint amennyire vártam volna. Inkább csodálkozó, de ez nem meglepő.
-Nem csak egy vadász vagy. Megvan a képességed ahhoz, hogy több legyél, de ez csak előnyödre válhat ha az életed forog kockán. Ami nem fog megtörténni remélem.-teszek célzást arra, hogy nem tervezem veszélybe sodorni, mert amúgy is tudja, hogy nem egy zacskós véren élő vegának számító vámpír mellett kell félnie, mint amilyen én vagyok.
Ahogy járkálni kezd, úgy kezdem a helyet ehhez a beszélgetéshez kicsinek találni, és inkább nekidőlök a zuhanyzó falának, de végül mégis ellököm magam onnan, és maradok a megszokott ácsorgásnál, noha a külső nem a megszokott. Senki nem ácsorog egy szál vizes pizsamanadrágban a zuhanyzójában. Mindezt úgy, hogy másra sem tud gondolni, csak az előtte álló lányra és formás vonalaira. Hidegvér. Ez kellene, de mintha eltűnt volna belőlem.
-Az ükszüleid óta ismerem a családod. Egy városban laktam velük. Nem tudtam őket megmenteni, ahogy a gyereküket sikerült.-emlékszem vissza, és nagyot nyelek, ahogy az éles kép tudatomba nyilall.-Végignéztem, ahogy meghalnak. Tehettem volna ellene, de nem tudtam másra gondolni, csak a vérükre, így hagytam őket.-szinte rám zuhan a fürdő, összeszűkül a tér, és próbálom nem mutatni, hogy a családja részben miattam is szenvedett és ezzel tökéletesen tisztában vagyok. De ez semmire nem mentség.
Ahogy a víz fejem tetejére csorogva hull alá, majd ahogy elneveti magát és mellkasom kezdi püfölni, elkapom a derekánál fogva, újra a falnak lököm, villantok rá egy gonosz vigyort, míg fel nem kapom a zuhanyrózsát a helyéről. Fölé tartva figyelem, ahogy a törölköző elnehezedik és leesni készül, mire elkapom, mielőtt ez megtörténne és szemébe nézve szólalok meg.
-Még a lábam is beleremeg, most úgy rám ijesztettél.-kacsintok rá, újra ajkaira hajolva, és elengedve az átnedvesedett törölközőt hagyom, hogy idomai újra kezeim közé kerüljenek. Halkan felnyögök testének közelségétől, még inkább érzékeltetve vele, hogy visszafordíthatatlan lavinát indított, és ahogy dereka körül megáll a törölköző, úgy siklik végig egyik kezem derekán, végleg megszabadítva őt a felesleges takaró anyagdarabtól. Halk morajlás hagyja el torkom, ahogy hátrébb húzódva teljes valójában végigmérhetem, felkapom és az ágyon végignyúlva felette, simulok a gyors mozdulattól kicsit hűvösebb, de mégis perzselően meleg testéhez. Végigcsókolom nyakát, lassan haladva egyre lejjebb, s az sem zavar, hogy a vizes bőrünktől átnedvesedett lepedő félig-meddig ránk tapad. Egy dolgot akarok igazán, hogy Ő boldog legyen, legalább most, s kárpótolni tudjam az őt ért veszteségek miatt.
-Szeretlek.-suttogom, ahogy nyaka vonalához visszatérek, és kezem végigsiklik oldalán.
music:Breaking The Habit|words: 459 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 17, 2014 9:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Elmosolyodom a halk morgásán, hiszen most tényleg szinte semmit se tettem. Egyszerűen csak megszabadultam a vizes ruhadarabtól. Nem azért van rajtam a törölköző, hogy még a nadrágomból, vagyis az övéből felszívja a nedvességet, hanem azért, hogy a testemről felitassa a vízcseppeket. Figyeltem őt és egyre inkább nem tetszett ez a kialakult helyzetet. Sokkal jobban tetszett az, amikor az érintéseit éreztem, amint végig siklik fedetlen testemen, illetve a kezével gyengéden végig simít és kezeibe veszi röpke pillanatra a halmaimat. De hirtelen megint minden annyira fagyos lett, még annak ellenére is, hogy szinte tapintani lehetett a köztünk lévő feszültséget. Illetve azt, ahogyan vágytunk egymásra, de mind a ketten próbáltuk az önuralmunkat visszanyerni. Figyeltem őt és egyik lábamról a másikra helyeztem a  súlyomat, mint amikor ideges kicsit az ember.
Szerintem attól függ, hogy ki a társad benne. - kacsintok rá, mintha ezzel is oldani próbálnám a hirtelen beállt feszültséget és csendet. - Kezdesz megrémíteni.. - mondom neki alig hallhatóan és aggódva pillantok rá. Nem értem, hogy mitől retteg ennyire és hirtelen miért kellett mindennek megint ilyenre fordulnia. A gyengéd simítása se képes megnyugtatni és érzem, amint szép lassan a feszültség járja át az egész testemet. Ezen a hirtelen beállt csend se tud segíteni. Sőt úgy érzem, hogy órák telnek el addigra, mire újból megszólal. Egyszerűen minden egyes perc egy órának tűnik, egy újabb óra szenvedésnek. Rettegek attól, amit mondani akar. Talán velem van valami baj van? Mi akkor, ha velem van a baj és ezért nem akarja elmondani?
Próbálom felfogni azt, amit mond, de egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy csak képzelődöm és az álmaim már túl nagy örültséggé alakultak. Talán az egész csak azért van, mert annyit ábrándoztam már erről a pillanatról és ezzel a dologgal akar észhez téríteni a tudatalattim, hogy ébredjek fel. Majd hirtelen amikor érzem, hogy elengedi a derekamat, akkor rájövök, hogy ez a valóság. Majd az utolsó szavaira szinte fájdalmasan görcsbe rándul a gyomrom, mert ha arra gondolok, hogy többé nem érezhetném gyengédségét, vagy ajkainak és kezének az érintését, illetve azt ahogyan a teste a testemhez simul, akkor úgy érzem, hogy fél ember lennék már. Mindig is ő vágytam titkon és most már, hogy látom azt, amit oly sokáig magam sem láttam meg nem akarom elengedni.
Szóval azt mondod, hogy boszorkány vagyok? Ez szerintem az év vicce Adam. - mondom neki komolyan és megrázom a fejemet. - Ez biztosan valami tévedés, mert én csak egy vadász vagyok, egy egyszerű ember. Én soha nem lennék képes rá, mert akkor a szüleim elmondták volna nekem. - mondom neki sietve, majd idegesen a hajamba túrok és teszek egy-két lépést a zuhanyzóban. Nem túl nagy a haj, de most nem bírok egy helyben állni, majd újra rápillantok.
Te ismerted őket? Te ismertél mindenkit és nem mondtad el? Miért titkoltad el ezt ilyen sokáig? Ezért találtam rám akkor is, ott a parkban? - kérdeztem tőle egyre zavaródottabban és próbáltam felfogni ezt a sok információt és összerakni a képet a fejemben, hogy pontosan mi is történt, majd hirtelen újra az utolsó szavai jutnak eszembe és felé bökök a mutatóujjammal.
Ha most hirtelen meghátrálsz, akkor én nem tudom mit fogok veled tenni, de az biztos, hogy nem fogod élvezni. - mondom neki komolyan és egyre idegesebben, majd hirtelen a tusolóból elkezd ömleni a víz, mire egy pillanatra csodálkozva nézek körbe, majd elnevetem magamat, mert azt hiszem ezen már tényleg nem tudok mit csinálni. Közelebb lépek hozzá és egy kicsit a mellkasát kezdem el ütlegelni, de csak gyengéden, hiszen nem akarok neki fájdalmat okozni. - Látod mit teszel velem? Még a boszorkány énemet is képes vagy a felszínre hozni. - mondom neki mosolyogva, de valójában nagyon is össze vagyok zavarodva, de úgy érzem, hogy amíg mellettem van, addig nagy baj nem lehet.

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 17, 2014 8:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx & Adam

Lehet, hogy nem a legjobb módját választottam arra, hogy rávezessem a nyilvánvalóra, de hatásosnak bizonyult. Végigsimítva forró bőrén rájövök, hogy hosszú ideje várok már erre és most végre megkaphatom Őt. Végigcsókolom nyakát, pólója pedig a kövön landol, míg kezem bejárja újra és újra fedetlen idomait.
Eleinte próbálom az áramütés szerű fájdalmat figyelmen kívül hagyni, de hamar rá kell jönnöm, hogy bár ez a fajta erő bennem is megvan, a vámpír énem mégis ellenkezik a sokkhatás ellen. Hátrébb lépek tőle, elzárom a fizet, és kezébe nyomok egy törölközőt, de nem engedem a közelemből. Figyelem, ahogy lerúgja magáról a nadrágot, és helyén már csak a törölköző takarja idomait. Halkan felmordulok, és próbálom ezt is figyelmen kívül hagyni, de szívverése és a bennem kavargó vágy együttes hatása nem enged ilyen könnyen akaratomnak.
-A kaland nem mindig jó.-szólalok meg kissé keserűen, majd ahogy szabadkozni kezd, elmosolyodom. -Ne tedd. Több kell ahhoz, hogy ártani tudj nekem.-simítok végig arcán, és próbálok rájönni, hogy hogy is mondjam neki el mindazt, ami titok előtte, és eldönteni, hogy ez mennyire fogja sutba vágni az éjszaka hátralévő részét.
Elveszek egy törölközőt magamnak is, megtörlöm az arcom, majd gyengéden megfogom kezét. Megrémíti majd vagy sem, nem tudom, de muszáj többet megtudnia arról, hogy kicsoda, hogy micsoda, mert ebből előnyre tehet szert, de hátrányra is, ha nem tanulja meg uralni az erejét. Azt viszont szeretném, ha tudná, hogy rám számíthat. Bár kétlem, hogy ezek után a társaságomra vágyna.
-A felmenőid akárcsak az enyémek egyfajta képességgel rendelkeztek. Boszorkányok voltak, az n esetben inkább egyfajta varázslók. Nem akartam erről beszélni, mert nem voltam benne biztos, hogy birtoklod ezt, de minden bizonnyal így van.-nézek szemébe, és tovább próbálkozom azzal, hogy leolvassam gondolatait arcának apró vonásaiból, rezdüléseiből. -Ahhoz, hogy olyan legyén egy boszorkány, mint én, nyilván vámpírrá kell valahogy változnia. De ahhoz, hogy boszorkány természete is megmaradjon, szüksége van valakire, akinek nagyobb ereje van, és visszaadja neki azt az erőt, amit halála előtt birtokolt. -avatom be abba, hogy én miként is lettem azzá, aki most vagyok, vagyis azzá, amivé válhattam így. -Egyenlőre nálad ez csak apró lépésekben nyilvánul meg, reméltem, hogy nem kell ezt a terhet cipelned, de segíthetek neked. Ahogy az üknagyszüleid megkértek rá, hogy óvjam meg a családod. Ezért nem gondoltam, hogy jó, ha engedek az elnyomott érzelmeimnek.-engedem el derekát, és hagyok neki pár percet, hogy felfoghassa, amit mondtam neki. Letámadni nem akartam, de sok információ kapott most, amire talán eddig nem is gondolt, igazán nem is számíthatott. Azt viszont akár hitte, akár sem, tudtam, hogy milyen érzés ezt megtudni.
music:Breaking The Habit|words: 418 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 17, 2014 5:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Egy-két embert a futásban, mások a bokszban vagy más dolgokban vezetik le a feszültségeket. Nem voltam az a típus, aki csak úgy elkezd kiabálni vagy dobálózni, de az tény, hogy Adam-nak sikerült azt elérnie, amit már régóta senki se. Mondjuk minden nap szinte harcoltam, küzdöttem vagy futottam, így a bennem lakozó feszültség általában el is párolgott, amint megjelent. Ez nagy előnye volt ennek a vadász életmódnak, de az utóbbi egy napom eléggé érdekes volt és túl sok minden történt, amit nem igen tudtam még feldolgozni. Nagyon is hiányzott a reggeli feszültség és eléggé frusztráló volt az is, hogy bevagyok ide zárva és nem lehetek a magam ura, de ha ez mind nem lett volna elég, akkor ott volt még a viselkedése is. Egyik pillanatban úgy tesz, mintha semmi se történt volna, levegő lennék, a következőben már rám zúdítja a gondolatait, illetve még parancsolgat is közben néha. Na, meg persze ott van az a tipikus lazasága is, amivel jelen pillanatban az őrületbe tud kergetni, de máskor meg pontosan ezért szeretem, mert ennyire könnyedén tudja venni a dolgokat.
Érzem, amint a hátam a hideg csempéhez simul, érzem testének a melegét, illetve a víznek melengető hatását, amit most még szinte hidegnek is éreztem, mert a testem teljes mértékben lángolt, vágyakozott és többet akart kapni, belőle.  Nem is próbálom elrejteni azt, hogy milyen hatással van rám, nem érdekel a heves szívverésem vagy az, hogy a mellkasom mennyire hevesen emelkedik.  Nem tudom, hogy mivel sikerült elérni azt, hogy így érezzek iránta. Talán a sors akarta, talán az egésznek csak úgy meg kellett történnie. Nem kerestem szerelmet, se kalandot, de az első mégis rám talált egy olyan személyben, akit régóta ismertem, de mégis elveszítettem rövid időre.
Remélem igazad van. – mondom szinte suttogva, majd hagyom neki, hogy azt tegyem velem, amit csak akar.  Érzem, amint perzselő csókjaival a bőrömet, testemet jutalmazza és már tudom, hogy esélyem se lenne arra, hogy elmenjek, lelépjek, mert most már teljesen a bűvköre alá kerültem.  Nem értem, hogy hirtelen mi történik és mi ez az áramosság, amit érzek. Fura és talán még kicsit talán olyan, mintha valami meg is perzselné az ujjaimat a tenyeremet, de nem érdekel. Kezem újra végig siklik a hátán, majd ajkaimmal jutalmazom meg a vállának a vonalán egészen addig, amíg hirtelen el nem kapja a kezemet egy kisebb szisszenése után. Érzem a tekintetét és még talán kicsit zavarba is hoz a pillantása és egy aprót az ajkamba harapok, majd a nedves hajamba túrok, miközben állom a tekintetét, illetve miközben végig pillantok a testén.  Engedem neki, hogy a kezemet újra „lefogja”, majd viszonzom a csókját és egy apró az alsó ajkába harapok miközben egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, majd hirtelen újra érzem azt az elektromosságot és figyelem, ahogyan hirtelen távolabb lép tőlem és elenged.  Azt hittem, hogy csak én képzelődöm, de ő is érezte. Nem értem, hogy mi történik, mert olyan, mintha belőlem áradna.
Ha könnyű lenne, akkor hol maradna a kaland? – kérdezem tőle egy apró mosollyal az arcomon, majd végül a kezeimre pillantok és próbálom megfejteni, hogy mi is történik. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy elzárta a vizet és egy törülközőt lengett előttem. Lassan elvesem és magam köré tekerem, majd pedig kibújok a rajtam lévő nadrágjából és egy száll törülközőben állok előtte.
Sajnálom..- suttogom szinte ezt az egy szót, mert még engem is megrémített kicsit az ami történt. Soha nem akartam bántani őt és most mégis megtettem, de egyáltalán nem értem, hogy miként történhetett ez.
Az igazságot? – kérdezem tőle furán és alig hallhatóan és próbálom elrejteni azt, amit ebben a pillanatban érzek. Egyszerre féle és egyszerre érzek vágyat iránta. Vágyom arra, hogy újra érezhessem testének a közelségét. Egy pillanatra lecsukom a szemeimet, amikor megérzem kezének a gyengéd érintését, majd pedig utána kíváncsian pillantok rá és türelmesen várok arra, hogy beszélni kezdjen.

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 17, 2014 2:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Felkapta a vizet, ahogy mindig is tette, én viszont szinte tettem a fejére, ahogy régen is. Elpoénkodva a dolgokat viszont mégis komolyan vettem minden szavát.
-Alkalomadtán megköszönöm.-mormogom újra, ahogy végigmérem a kis cserépdarabokat. Nem értettem, hogy ezzel miben jutottunk előrébb de úgy nézett ki, megnyugtatta a kicsi lelkét. Ennek pedig őszintén örültem.
Bevallottam, hogy nem megvetendő személy, ami nagy szó volt, de ezek után akkor se hagytam volna elmenni, ha bevallja, hogy ő is érez valamit. Eddig vártam erre, nem fogom elengedni.
Amikor pedig végre megnyílik valamennyire, arcomra önelégült mosoly szökik. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen fog menni ez, de örülök, hogy így sikerült kicsikarni belőle valami érzelem félét.
Hátrálni kezd, ami elég ahhoz, hogy cselekedjem, elkapjam és a zuhany alá állítsam, hátát a falnak vetve.
Testem átjárja a langyos víz, kezem derekára siklik, ahol a póló forró és selymes bőréhez simul a víz súlya alatt. Hallom gyorsuló pulzusát, ami rabul ejti füleim, míg tekintetem övével találkozik.
Ahogy felemeli fejem, hogy szemembe nézhessen, elszakadok nyakától és ekkor siklik rajtam a felismerés, hogy mi van akkor, ha ő mégsem érzi azt, amit belegondoltam ebbe az egészbe. De szavai megnyugvást hoznak, és elmosolyodom egy gyors másodpercre, s talán arckifejezésem a kelleténél önelégültebb is lett.
-Nem önzőség, ha nem csak te vágysz erre. A boldogság keresése nem önzőség, ahogy a vágyak sem.-hangom épp annyira mutatja ki, hogy mennyire akarom, mint tetteim. Ahogy közelebb húzódik kezem újra derekára siklik, és lassan feljebb tolja a vizes pólót kecses alakján, mígnem nyakáig fel nem húzom és felemelve kezeit le nem hámozom róla.
Ajkait csókolva mintha minden, ami a valósághoz kötött eddig, megszűnt volna létezni. Kezem alatt érzem bőrének puhaságát, ugyanakkor egy két heget is, mire elhúzódom tőle, és szemügyre veszem sebeit.
-Látszik, hogy nem én láttam el őket.-jegyzem meg halkan, de mosolyogva és önelégült hangon, mígnem újra nyakára nem hajolok újra, és végig nem csókolom lapockájának ívét. Lehet, hogy nem a legjobb pillanatban, de érzem, ahogy valamiféle áramütés szalad végig testemen, ahogy keze végigsiklik nyakamon, és némi fájdalommal társulva elmúlik bennem. Felszisszenek, elszakadok tőle, és próbálok úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Végül mégis hátrébb húzódok, és elmosolyodva mérem végig. Hát mégis igazam lett, és van benne azokból a génekből, amikre szüksége lehet, és amit használni tud, ha magát akarja megóvni a veszélytől.
Lassan felemelem kezét feje fölé, és szinte odapréselem a falhoz, míg újra és újra megízlelem ajkát. De az áramütés újra végigszalad testemen, immár erősebben, és fejemben ér véget, melytől kicsit hátratántorodok, és elengedem. Kezemmel hátrasimítom vizes hajam, és veszek egy mély levegőt.
-Miért is lehetne ez ilyen könnyű...-dünnyögöm tekintetem a magasba emelve, majd elzárom a vizet és kezébe adok egy törölközőt, noha kezem még mindig remeg egy kicsit. -Itt az ideje, hogy megtudd az igazságot.-nézek szemébe, gyengéden megérintve arcát, de így is magam és a fal közé szorítva. Tekintetem viszont még mindig izzik a vágytól, és erőt kell vennem magamon, hogy ne erre, hanem arra koncentráljak, hogy elmondjam neki ki, vagyis mi is ő.
music:Breaking The Habit|words: 494 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 5:44 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Örülj neki, hogy nem téged talált el. - mondom neki még mindig kicsit durcásan, mert pontosan ezzel tud e a legfőképpen megőrjíteni, hogy ennyire lazán veszi a dolgokat. Mintha éppen csak az időjárásról beszélgetnék, pedig ennél sokkal többről van szó. Az érzéseinkről beszélünk, azokról a dolgokról, amik miatt ezek a dolgok történtek és még amik történni fogok. Nem értem, hogy hogyan képes ennyire lazán kezelni a helyzetet, de az is lehet, hogy már volt dolga ilyen örült nővel, mint amilyen én vagyok. Bár, amennyire sikerült kiismernem őt, aszerint viszont nem az a típus, aki könnyen esne szerelembe. Mert nevezheti, aminek akarja, de a  szemében ott lappanganak az érzések, illetve a tetteiben is. Azt is pontosan tudom, hogy bármit meg fog tenni annak érdekében, hogy a bennem lakozó vágyakat végre szabadjára engedjem.
Soha nem gondoltam azt, hogy te akarnál ártani nekem! Fura módon képes lettem volna bármikor a kezedbe adni az életemet, mert tudom, hogy nálad nagyobb biztonságban senkinél nem lenne! - vágom szinte a fejéhez azt, amit annyira sok ideig titkoltam. Vámpír volt, pontosan tudtam, hogy miféle lény és mivel jár ez a dolog, de mégis bíztam benne és a szavaim csakis az igazságot tartalmazták. - Nem az eszünkkel érezzük a dolgokat, hanem a szívünkkel és talán ebben a dologban pontosan olyan dilis vagyok, mint te. - mondom neki egy kisebb vállrándítás keretében, mert ebben azt hiszem mind a ketten nagyon is hasonlítunk. Pontosan azt érezzük, amit nem szabad. Pontosan ugyanúgy vágyunk egymásra, illetve ugyanazt a dolgot is szeretnénk, de míg ő legalább a saját módján szavakba próbálja önteni, addig én még azt se teszem. Egyszerűen csak úgy viselkedek, mint egy durcás gyerek vagy már magam sem tudom.
Hallom a morgását és ekkor még egy lépést teszek hátra felé. Tudom, hogy nem bántana, de talán a tetteimmel sikerült felébresztenem az alvó oroszlánt és magam sem tudom, hogy ennek mi lesz a vége.
Igazáá...? - kérdezek vissza, de nem tudom már befejezni a kérdésemet, hiszen hamarosan újra elkap, magához ránt, majd pedig hamarosan a zuhany alatt találom magamat.
Nem akarok menekülni. Túl sokáig menekültem már.. - suttogom vissza neki és közben teljesen elveszek az íriszeiben. Érzem, amint a lábam földhöz ér és a víz keresztül folyik a lábujjaim között. A pólója a testemre simul, majd pedig hamarosan erős karjait, amint a derekamra siklanak. Figyelem őt és még a  víz csobogása is annyira távolinak tűnik, mintha semmi se létezne ebben a pillanatban csak ő és én. A kérdését hallva megrázom a fejemet és egy apró sóhaj hagyja el ajkaimat, amikor megérzem ajkainak az érintését a nyakamon. Ujjaim az álla alá siklanak és felemelem a fejét annak ellenére, hogy mennyire élveztem azt, amit csinál. - Nem akarok hazugságot és ostoba lennék tagadni azt a dolgot, ami miatt a szívem és a lényem is újra életre kelt. - közelebb hajolok hozzá, szinte ajkam már az ajkát érinti és úgy suttogom tovább a dolgokat. - Téged akarlak. Azt akarom, hogy mellettem maradj, a karjaidba zárj, érezhessem perzselő és vadító csókjaidat a bőrömön. Nem érdekel, hogy önzőség vagy nem, de ez az igazság. Mindig is téged akartalak. - mondom neki őszintén és még egy utolsó felpillantok rá mielőtt ajkaimmal megízlelném édes és perzselő ajkait. A karomat a nyaka köré fonom, az ujjaim a vizes hajába túrnak miközben a másik kezem a testén simít végig.


music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:49 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 

Adam Donner lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-