A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Adam Donner lakása


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 5:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Akárhogy akar szabadulni, kezem erősebben kulcsolódik övé köré, és tartom határozottan. Szeme szinte izzik, de nem csak a dühtől, mintha valamit épp elfojtani akar magában. Nem kérdezem, csupán talányokban beszélve szólok hozzá, mintha nem lenne elég nyilvánvaló szándékom.
A párna a fejemnek csapódik, mikor mégis elengedem, mire csak elmosolyodok. A gyerekes megnyilvánulás mögött viszont tudom, hogy komoly szándék lapult, és ez csak a kedvesebbik esete annak, ahogy nekem esik.
-Egyértelmű, hogy az előbbi eset. Utóbbi igenis arra vall, ami a nem zavar dolog ellentéte.-jegyzem meg, szemébe pillantva, mintha csak arra várnék, hogy más reakciót is ki tudtam belőle csikarni. Végül mégis úgy döntök, hagyok neki időt, felállok és a fürdő felé veszem az irányt, megengedem a csapot és komótosan nekidőlök az ajtófélfának. Ekkor valami suhanó hangot hallok, és a fürdőszobaszekrényen landoló lámpámra nézek.
-Nem éppen volt olcsó darab...-dünnyögöm, és felé fordulok, ahogy megindul felém. A szituáció szinte nevetségessé vált. Itt állt előttem az én kinyúlt pólómban és az én alsónadrágomban, mintha csak a régi időkre akarna emlékeztetni, amikor még eszem ágában sem volt az érzéseivel zaklatni. De ami egyszer volt, az elmúlt és igyekeztem arra összpontosítani, amit kihozhatok a jövőből.
-Nem csak szerinted tudom. De legalább megpróbálom felnyitni a szemed, hogy nem én vagyok az, aki igazán ártani akar neked. Csak ha több eszed lenne, nem akarnád azt érezni, amit.-sziszegem, de nem méregből vagy dühtől izzva, inkább őt okolva azért, amiért engem is gyengévé tesz. Vámpír vagyok, ő meg egy vadász. A kettő, mintha kicsit összeférhetetlen lenne számomra, ahogy a világ számára is.
-Azért, mert én sem tudom az okát, hogy miért kell ezt tennem veled.-rázom meg fejem felvont szemöldökkel, és olyan értelmetlen választ sikerül magamból kicsikarni, ami még legrosszabb esetben sem helyénvaló válasz.
Mielőtt kijavíthatnám magam, vagy bármit léphetnék, közelebb jön hozzám, és megcsókol. De amilyen gyorsan meghozta ezt az elhatározását, úgy szakad el tőlem, mire torkomból halk morgás tör elő szavai hallatán.
-Nem megyek sehová.-szólalok meg rekedtes hangon, elkapva kezét, magamhoz húzva, és egy gyors mozdulattal a zuhany alatt termek vele.
-De ezek után tudod, hogy te sem menekülhetsz el...-dünnyögöm ajkaira, amikor leteszem a zuhany alatt, és kezem derekára siklik, ahogy a laza póló bőréhez tapad, s anyaga megszívja magát vízzel. -Vagy hazudjunk tovább a másiknak, hogy semmi sem változott?-suttogom fülébe, gyengéd csókot nyomva nyakára. Mégis hagyok neki egérutat, bár kétlem, hogy hagynám elfutni. Nem most és nem ilyen egyszerűen. Tudnia kell az igazat is, de ez az igazság előbbre való.
music:Breaking The Habit|words: 404 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 4:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Mit akarok? Beszélni, de azt is tudom, ha elengedne, akkor képes lennék akár a fürdő rejtekébe is menekülni, hogy mégis elkerüljem ezt a témát. Nem tudom mit kellene mondanom, vagyis tudom, jobban mondva érzem, de nem merem. Hogy szerethetnék valakit, ha még én magam sem tudom teljesen elfogadni azt amivé lettem? Ami most vagyok? Nem kérhetem tőle azt, hogy ő már pedig fogadjon el és legyen a fény a sötétségben, pontosan úgy, mint régen volt, de most már ne csak barátként, hanem többként. Minden annyira egyszerű, de ugyanakkor annyira bonyolult is. Figyelem őt, majd rántok újra egyet a kezeimen, de a szorítása inkább csak erősebb lett.
Csendesen hallgatom őt és az arcom egyre inkább kezd olyan lenni, mint egy durcás kisgyereké. Nem értem, hogy miért teszi ezt velem és miért nem engedte azt, hogy majd történjen az, aminek történnie kell. Bár, ha nem lép és nem kerekedik így felül rajtam, akkor biztos vagyok, hogy még jó darabig kerülgettük volna a forrókását. Nem értem mit vár tőlem, ha már ennyire nagy szakértője lett az én érzéseimnek? Akkor mit kellene mondanom, hiszen biztosan ő nagysága mindent jobban tud. Elveszem a kezeimet, amikor végre szabadjára engedi, de továbbra se teszek semmit se. Próbálom kizárni a közelségét és elnyomni a bennem lappangó dühöt, indulatot. A kezem végül az egyik párnára siklik és nem éppen finom fejbe vágom vele őt. Szerintem örülhet annak, hogy csak azzal bántottam őt.
Ezt azért, mert le fogtál!- mondom neki kissé ingerülten, majd kicsit feljebb csússzanak miközben még mindig fölöttem terpeszkedik. - Nem zavart? Melyik része nem zavart szerinted? Az amikor megcsókoltál vagy amikor utána levegőnek néztél? - kérdezem tőle még mindig fortyogva és a tekintetem szinte csak szikrázik, majd közelebb hajolok hozzá és csak figyelem őt, az ajkát és minden egyes arcvonását. Tudom, hogy ez a csata még messze nem ért véget, de talán nem is akarom. Nem vagyok az a típus, aki egyből eldobja magát bármelyik férfitől is és ezt ő is pontosan tudja. Illetve biztos tudja azt is, hogy még talán magamnak se vallottam be az érzéseimet.
Figyelem őt, ahogyan egyre távolabb kerül hozzám, majd magamat se értve felkapom az éjjeli szekrényről a lámpát és pontosan elé hajítottam, ami hangos csattanással csapódik neki a fürdőszoba ajtajának majd pedig milliónyi darabra hullik. Lassan ki kellek az ágyból és teszek felé egy-két lépést.
Nem végeztünk még. - mondom neki minden vicc nélkül és a karomat összefonom magam előtt. Állom a tekintetét és egy kisebb habozás után újra megszólalok.- Még is mit vársz tőlem? Pontosan tudod, hogy soha nem beszélek az érzéseimről. Neked kellene ezt a legjobban tudni, illetve azt hiszem mindegy mit mondanék, mert te már amúgy is tudod, legalábbis szerinted. - mondom komolyan és újra teszek felé egy lépést és oldalra pillantok miközben újra beszélni kezdek. - Nem tudom, hogy mit tudsz rólam, amit én nem tudok, de talán egyszer elmondod. Abban is biztos vagyok, hogy bárki másnál jobban ismersz, de pontosan ezért nem értem, hogy miért teszed ezt velem! Miért adsz valamit, majd löksz el magadtól? - kérdezem egy kisebb kétségbe esés közepette, mert egyre inkább kezdem furán érezni magamat. Tényleg ritkán beszélek az érzéseimről, mintha kimondva minden egyes érzelem még nagyobb jelentőséggel bírna, mintha csak érzem. Majd magamat se értve előtte termek és megcsókolom őt, de ajkaim újra elszakadnak az övéitől és szép lassan hátrálni kezdek. - Menj, ha menni akarsz, ha számodra megint könnyebb úgymond elfutni és sutba vágni azt a dolgot, amit te hoztál fel.  - mondom neki komolyan és érzem, amint a szívem már a torkomban zakatol. Nem szoktam így viselkedni és lassan már kezdek attól félni, hogy megbolondulok vagy legalábbis úgy kezdek el viselkedni, hiszen egyik pillanatban még egy lámpa röpül felé, a következőben pedig már az ajkait ízlelem meg, még ha csak rövid időre is.


music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 3:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Ahogy zavarodottan felébred, valamiért el kell mosolyodnom az arcán. Ez új dolog volt a kapcsolatunkban, de elindított bennem valamit, amin túl már nem érdekelt, hogy mi fog történni. Itt az ideje, hogy nyíl lapokkal játszunk, és ennek tetteim is megfelelnek.
Könnyed mozdulattal, mindenféle különösebb reggeli köszöntés nélkül gyűröm magam alá, tekintetem pedig próbálja övét keresni. Viszont gondolataim egészen más körül forognak, és ennek célpontja Ő maga. Kezem csuklójánál fogva szorítja a párnára övéit. A feltett kérdésre adott válasza hallatán féloldalas mosoly húzódik számra, és kissé megbillentem fejem, de nem engedem el. Most akkor is beszélgetni fogunk, ha ő menekülne, és a helyzet bár nem a legjobb számára, de számomra a legelőnyösebb. Eddig tartott a színjátékom, de ha meg akar őrjíteni, közel jár hozzá.
-Nem mintha zavart volna.-hangom halk, rekedtes és tökéletesen érződik rajta, hogy a teljes igazságot mondom ki, amit gondolok. -De játszunk nyílt lapokkal. Meg akartalak csókolni és meg is tettem. A reggeli ébredés után pedig elegem lett abból, hogy magam áltassam azzal, hogy nem akarok a közeledben lenni.-hajolok hozzá vészesen közel, szinte ajkaira suttogva a szavakat. -Azt viszont tudom, hogy kettőnk közül az egyikünknek muszáj kimondania a tényeket és kétlem, hogy te lennél az, így megelőlegeztem neked a nyilvánvalót. A szívverésed zaja ugyanis nem hazudik.-engedem el kezét, de pár percig még nem mozdulok meg, csak lenézek rá. Ennyi tellett tőlem. Talányban ugyan, de tudtára adtam, hogy mit akarok tőle, de ha nem akarja vagy nem lát az orránál tovább, akkor sem fogom ennyiben hagyni. Megszereztem eddig is, amit akartam, és ez nem most fog változni.
-Sok mindent tudok rólad, amit te még csak nem is sejtesz, de jobban ismerlek már e nélkül is, mint azt hinnéd.-ül ki arcomra kétes mosoly, mígnem elengedem végleg, legördülök róla és a hozzám megszokott mód indulok a fürdő felé. Hagyok neki időt, szökni innen úgy sem tud, és az ereje mivel nem tanult semmit, nem jelent veszélyt az enyémre nézve. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idő után most először mondtam ki azt, amit gondoltam róla. Meglepő fordulat és lépés egy olyantól, mint én.
Lehet, hogy nem voltam őszinte vele, de annak, hogy eltűntem az életéből már jó ideje. Így itt az ideje ezen a dolgon is változtatni. Nem tartok elutasítástól vagy attól, hogy nem jól fogadja a dolgot. De egy esélyt még így is megér. Annyira pedig ismerhet, hogy amit kimondok az az igazság lesz és nem valami amit más hallani akar.
music:Breaking The Habit|words: 402 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 1:37 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Régen simán elaludtam volna a kanapén és talán most se magával az "ágyammal" volt a baj, hanem azzal amik történtek ma. Nem számítottam arra, hogy találkozni fogok vele. Még akkor se, amikor szinte minden egyes nap egy kicsit reménykedtem ebben, de ha ez nem lett volna elég ott volt még a csók is, illetve azok a dolgok, amik még utána történtek. Egyszerűen alig tudtam megmondani, hogy mit miért tettem és miért élveztem annyira. Majd ezek után még itt volt ez a fura viselkedése is. Régen legalább mondhatni megvoltunk egymás mellett, beszélgettünk és borsot törtünk a másik orra alá, de most inkább olyan volt a helyzet, mintha minden megfagyott volna és csakis a kényszer miatt lennénk egy helységben, egy házban. Hiányzott a régi idő, de ami meg a kórházban történt még mindig nem tudtam bánni. Ezért se bírtam sokáig elaludni, mert folyamatosan rágódtam a dolgokon és próbáltam megfejteni, hogy mi miért történik és miért pont most. Biztos vagyok abban is, hogy nem csak úgy itt tart, hanem talán aggódik is. De akkor meg minek viselkedik így?
Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi tévő legyek, mert biztos voltam abban, hogy nem csak úgy mondta azt, hogy ne is próbálkozzak a szökéssel, de annyira össze voltam zavarodva, hogy nem bírtam nyugton maradni és ezért is néztem az éjszakai várost az ablakból egy darabig. Végül pedig mellette kötöttem ki. Bebújtam az ágy másik felére a takaró alá, majd hamarosan el is nyomott az álom. Nem tudom, hogy a közelsége miatt vagy pedig azért, mert már annyira fáradt voltam.
Nem értem, hogy miért néz rám ezzel a bizonyos mosollyal az arcán, hiszen még az után a csók után is elég fura helyzet alakult ki. Most meg szinte a karjaiba zárva, testéhez simulva aludtam, ami eléggé érdekes volt, de ugyanakkor jól eső érzéssel töltötte el az egész lényemet, mintha minden egyes pólusom csak arra vágyna, hogy mindig érezhesse az érintését és a perzselő tekintetét. Tuti valami történt velem, mert én nem ilyen vagyok. Nem volt még rám soha senki se ekkora hatással. Még a néhai fiam édesapja se ébresztett bennem ilyen érzéseket, mint amit Adam-nak köszönhetek. Nem is haboztam és hamar el akartam onnét menni, nem akartam még tovább húzni ezt az egész "kínos", szokatlan helyzetet. De nem szabadulok, sőt szinte már fogságba esek. Elkapja a kezemet és maga alá gyűr. A kezeimet lefogja, a fejem fölé teszi őket és a párnán pihennek, ahol nem régen még az igazak álmát aludtam. Figyelem a férfias testét, ami ugyanakkor birtokló testartást vett fel. Nem mozdulok meg, vagyis egyszer megpróbálom kirántani a kezeimet, de sikertelenül.
Mit is teszünk éppen a másikkal? Egyszerű a válasz. Éppen lefogsz, te idióta. - mondom neki egy kisebb szisszenés keretében, mert az egyik kezem még mindig fáj a tegnapi balesetnek köszönhetően, illetve azt is pontosan tudom, hogy nem erre gondolt. Egy darabig oldalra nézek és nem tudok ránézni. Egyszerűen nem tudok róla beszélni, majd egy kisebb sóhaj keretében újra rápillantok. - Mit akarsz tudni? Azt, hogy megcsókoltál, majd úgy tettél, mintha mi sem történt volna és csak egy idegen lennék? - kérdeztem tőle szinte alig hallhatóan, mert talán ez fájt a legjobban, hogy utána úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna és mintha semmit se jelentenék számára, illetve mintha nem is ismerne... Nem próbáltam már meg kiszabadítani magamat, illetve szinte már meg se mozdultam alatta. Úgy éreztem, hogy elegendő lenne egyetlen hajszállal az, hogy közelebb kerüljön és akkor a bennem lappangó vágyak a felszínre kerülnének, mert akkor biztosan újra megízlelném az ajkait, még akkor is, ha az eszem minden egyes szeglete ez ellen tiltakozik is.

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 16, 2014 12:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx & Adam

Szinte már magamat is idegesítettem azzal, ahogy hozzáálltam a dolgokhoz. Ahogy hozzáálltam a tényhez, hogy igazából nem utálom, és selymes bőréhez érve minden gondolatom a körül forog, ha nem ragaszkodnék makacs mód az elveimhez, már megkaphattam volna, amit akarok. A kórházban egyikünk sem ellenkezett, most pedig az az eset lépett fel, amelyben csendben megtűrjük a másikat és nem beszélünk arról, ami történt. Nem a legjobb megoldás, de az egyetlen, amit mind a ketten preferálunk.
Soha nem ártottam volna neki, a családjának viszont már sikerült, így nem is erőltettem nagyon, hogy többet tudjon mg a múltamról, noha nem ez lett volna az első próbálkozása, hogy úgy húzzon ki belőlem valamit, hogy csak értetlenül néz rám.
Próbálhattam volna kedvesen és előzékenyen, vagy ahogy ő nevezte lovagiasan viselkedni, de sok értelme nem lett volna. Az örökös hajhúzás már megszokott volt, és amíg régen én aludtam az ő kanapéján, úgy most ő élvezte az én vendégszeretetem az én kanapémon. Egy percre e fordult meg a fejemben, hogy esetleg épp ez az, amin megsértődne vagy szívére venné. Noha ő volt a rosszabb állapotban.
Lehet, hogy ahogy végignyúlok az ágyon, álomba is zuhanok, de ahogy meghallom lépteit, magamhoz térek, nem mozdulok, de fülelek. Az ágy mellé sétál és nem sokkal később érzem, ahogy súlya a matrac másik oldalát is lenyomja és magára húzza a takarót. Megengedek magamnak egy önelégült mosolyt az ismerős lépésen, de egyből le s hervad az arcomról, és csak halk lélegzetvételére koncentrálok, ami után nemsokkal már újra az álomvilágban lelek békére.
Nem mondom, hogy baj van az alvókámmal, vámpír létemre elég lusta típus vagyok. Az mégis feltűnik, ahogy megmozdul, hisz feje mellkasomon pihen és mintha testem szándékosan cselekedne ellenem, karjaim köré zárultak, ahol mindig is szívesen tartottam volna. Tekintetem találkozik zavarodott szemével, mire elmosolyodom, és figyelem, ahogy szinte kipattan az ágyból sietségében. Gyorsan keze után kapok, és magam alá gyűröm, két kezét a párnára szorítva.
-Ideje lenne tisztázni, hogy mit művelünk a másikkal.-mondom szinte rekedt hangon, de az se érdekel, hogy mit csinálok éppen. Valahogy megbabonáz az a csodálkozó szempár, ami rám pillant. A választ először belőle akarom kicsikarni, s bár testét így is jól látható mód sok seb fedi, szorításom a keleténél erősebb, tekintetem pedig szinte fogva tartja övét. Túl közel vagyok hozzá, mégsem gondolkodom azon, hogy elengedjem e vagy sem. Most nem...
music:Breaking The Habit|words: 381 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 13, 2014 10:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Milyen magabiztos valaki, csak nehogy utána meg már te tegyél ki páros lábbal, mert eleged lett belőlem. - mondom neki határozottan, de legbelül szinte már forrók, mint amikor a lábasban felforr a víz. Ne értem minek akar itt tartani, hiszen szemmel láthatóan maga se tudja, hogy mit akar. Talán pontosan őt is annyira váratlanul érték volna az érzések, mint engem? Nem, ezt nem hiszen. Ő mindig is jobban tudott mindent, legalábbis szerinte, még ha ez nem is volt igaz. Lehet idősebb nálam, nem éppen kevéssel, de akkor se volt egy mindentudó okostojás. Csak tipikusan férfiból volt...
Nem sokkal később érzem a férfias, de ugyanakkor gyengéd kezének az érintését, amint a bőrömhöz ér és talán még egy pillanatra a levegő is bent akadt. Nem értem, hogy most miért van ilyen hatással rám. Olyan, mintha minden megváltozott volna az utolsó találkozásunk oda. Tudnom kellene a választ, hogy miért ,de nem tudom. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy megbolondulok, ha nem érezhetem a testének a közelségét, ajkainak az érintését. Az egész olyan lehet, mint amikor egy drogos sóvárog a drog után. Mintha hirtelen ő lenne számomra a drog, a vágyak forrása, amit oly régóta nem éreztem már. Csendesen és higgadtan tűröm az újabb és újabb érintéseit, de a testem már szinte lángokban áll és olyan, mintha minden négyzetcentiméterem csakis arra vágyna, hogy érezhesse az érintését.
Érzem a tekintetét magamon és olyan, mintha képes lenne megperzselni még inkább az érzékeimet. Minden egyes lépést követem, de a szívverésem mondhatni szinte a normális ütemben dobog. Még szerencse, hogy vadász vagyok és tudom ezt a dolgot "kontrollálni", mert más különben már biztos vagyok abban, hogy már külön utakon járna és örült ritmusra járna, mintha csak valami áruló szeretne lenni.
Rendben. - mondom sietve, de szinte már az ajtónak beszélek, mert amilyen gyorsan előttem volt kétszer olyan gyorsan tűnik el a fürdőben. Keresek magamnak valami tiszta pólót, meg ha minden igaz, akkor sikerült még teljesen friss alsót is találni. Nem fogok túl öltözni, hiszen nem futni megyünk vagy bármi ilyen. Hanem aludni, vagyis gondolom. Ahhoz képest, hogy vámpír igazán szeret aludni. Olyan, mint valami medve, aki téli álmot akarna aludni...
Milyen lovagias valaki. - mondom neki szúrósan, majd pedig felé dobok egy párnát, bár azt is pontosan tudom, hogy mind ez haszontalan. Figyelem őt, majd egy kisebb sóhaj keretében végül elkezdek magamnak megágyazni. Nem mondom, hogy nem aludtam már ennél rosszabb helyen, de most valahogy nem találtam kényelmesnek a kanapét. Elég sok porcikám fájt, de talán a gondolataim voltak azok, amik leginkább kezdtek megőrjíteni. Nem értettem, hogy hirtelen miként volt arra képes, hogy a bőröm alá és a tudatom minden egyes milliméternyi helyére befészkelje magát. Egyszerűen annyira ismerős és ismeretlen is volt számomra ez a helyzet. Egy darabig még szenvedtem, majd végül az ablakhoz sétáltam és figyeltem az éjszakai fényeket és a várost. Összefontam magam erőt a karomat és egy pillanatra azt kívántam, hogy bárcsak itt lehetne ő is. Sok minden történt és azt is pontosan tudom, hogy Adam nélkül azt nem éltem volna túl. Lassan a tekintetem rá siklik és figyelem ahogyan békésen alszik. Mintha pontosan akkor jelenne meg mindig, amikor éppen készülnék darabokra hullani. Olyan, mintha ő lenne az én személyes védőangyalom, hiszen az ölelésében szinte mindig minden démonom eltűnik. Lassan az ágyhoz sétáltam, majd magamat se értve bebújtam mellé a takaró alá, az ágy másik felébe és ott szenderültem álomba. Nem tudtam volna megmondani, hogy miért tettem, de egyszerűen úgy éreztem, hogy külön nem fogok tudni aludni, hanem sokkal inkább be fogok "dilizni".
Szinte alig, hogy feljöttek az első napsugarak felébredtem. Nem nagyon szoktam tovább aludni. Talán ez is az új életem miatt van. Ilyenkor szoktam futni menni vagy hasonló dolgokat tenni, hiszen ebben az időszakban magam lehetek. úgy pillanatig úgy gondoltam, hogy az egész tegnapi napot csak képzeltem, álmodtam. De ha így lett volna, akkor az egészen merész dolog lett volna tőlem is. Lassan kinyitottam a szemeimet és hirtelen nem akartam elhinni, hogy ez most komoly. A fejem a mellkasán pihent a kezem kíséretében, a karjai pedig körém voltak fonva. Óvatosan megmozdultam és próbáltam nem felébreszteni őt, de azt hiszen nem túlzottan sikerült, mert hamarosan azzal a gyönyörű és babonázó szempárral nézett rám.
- Jó reggelt. - mondtam neki sietve, majd gyorsan kibújtam az öleléséből és kipattantam az ágyból, ha hagyta....

music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Nov. 13, 2014 7:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Nem vagyok hajlandó válaszolni neki, makacs leszek, mint egy gyerek. Azért ez ironikus, így közel a pontosan 561. születésnapomhoz. Azt hiszem, hogy ez a szám következik.
-A te érdeked.-dünnyögöm szinte az orrom alá, ahogy a poharat odaadom neki. Ha nem inná meg is belé tömném, meg vannak erre a módszereim, itt jön a képbe a másik felem, ami minden bizonnyal boszorkánynak mondható.
-Szerintem ha itt vagyok is megoldanád valahogy, hogy eltűnj, de ez nem fog menni. Már tettem róla, hogy ne menjen.-mondom, fel sem fogva a kiejtett szavakat, bár a teájába semmit nem tettem, a kis hotelszobát lezárni, hogy ne mehessen ki, olyan mágia, amit szinte fejben el lehet mondani, és még csak meg se látja senki, hogy furcsán viselkedsz vagy kántálsz a szoba közepén az égő gyertyák között. Hátborzongató látványt pedig nem akarok nyújtani, annak nincs itt az ideje.
A tasak inkább csak kényszeres cselekvés mellé társuló segédeszköz, hisz ha nem lenne, nehezen viselném el folyton ugrándozó szívverésének zaját. Régen és még most is pohárba töltve iszom, most mégsem húztam ezzel az időm, inkább nyugalmat akartam magamban kialakítani mielőbb.
Ahogy elgondolkodom, úgy szembesülök vele, hogy levette a felsőjét, és egy pillanatra mintha elmerengene rajta a szemem. Pislantva rázom meg fejem, és nyitom ki a dobozt, s kezdem el fertőtleníteni sebeit. Így viszont le kell tennem a zacskót a kezemből, de ahogy selymesen forró bőrére siklik kezem, úgy nyelek egy nagyot. Tipikus beszari alak leszek mellette, ez mintha olyan meglepő lenne... Tekintetem elkalandozik nyakának vonalán, majd amikor azt mondom neki, hogy emelje meg szőke hajkoronáját, még szebb ívvel szembesülök.
-Kész vagy.-mondom, de még szinte le sem viszem a mondat végén a hangsúlyt, és már azt hallom, hogy a fürdőben engedi a vizet. Elrakom a dobozt az egyik polcra, az elhasznált gézt a kukába dobom, és leülök a tévé elé. Kezembe veszem a félig üres tasakot és megiszom a maradék tartalmát is.
azon kapom magam, hogy a képernyőre meredek, de azt hallgatom, ahogy a fürdőszobában visszhangzik a zakatoló szívverése, és már-már arra vágyom, hogy megsüketüljek. A víz csobogása abbamarad, mire leveszem a lábam az asztalról, de nem mozdulok meg jobban. Ahogy az ajtó is kinyílik, oda kapom tekintetem, amit bár ne tettem volna.
Agyamban újra elpattan valami, és mintha mi sem lenne természetesebb, úgy termek előtte, bár lépteim lassúak, szemem újra és újra végigméri. Hangom rekedtes, nem túl barátságos, de nem is igazán rideg és legfőképp nem megvetésről tanúskodó.
-Ott találsz melegítőt, meg pár pólót.-tűnök el a fürdőben, és hajítom ki a zacskót a kukába. A gyors zuhanyt követően a tükörbe meredek, és újra meg újra lejátszódik előttem a kép, ahogy elhagyom, ahogy megölöm apám, a fél életem, ha nem az egész. Megrázom fejem és kilépek a fürdőből.
-Addig maradsz ébren, amíg akarsz, de én nem próbálkoznék kimászni az ablakon, vagy kilépni az ajtón, mert az amúgy sem fog összejönni. Aludhatsz a kanapén, ha akarsz, de éppenséggel a hotel erőssége a nagy ágy.-mondom neki, emlékeztetve, hogy régen hasonló szövegeket vágott hozzám, mikor ügyeletes "bébicsősz" voltam mellette. Végignyúlok az ágyon, tekintetem a plafonra szegezem.
-Olyan fiatal és annyi mindent nem tud a világról. Ahogy magáról sem. Ismerd csak el Adam...-motyogom magamban, míg le nem hunyom szemem.
music:Breaking The Habit|words: 525 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 11, 2014 10:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Amire éppen gondolsz vagy érzel? Esetleg, már ha nem hétpecsétes titok. - mondom neki komolyan és közben még mindig őt mérem végig, majd újra végig pillantok a szobában. Egész otthonos, már amennyire Adam azzá tudja varázsolni. Nem sok minden található meg a szobában, de nem panaszkodhatom. Eleget teszek a "kérésének", de persze nem éppen valami kedves arc kifejezéssel. Fáradt vagyok ahhoz, hogy szócsatát vívjak erről vele, illetve még mindig kisebb sokkban vagyok, hogy ennyi idő után találkoztam vele, meg persze az se mellékes, ami a kórházban történt. Az egész talán olyan volt, mint amikor két tinédzser eltűnik a szertárban, hogy a kíváncsi szemek elől végre kettesben legyenek.
Gyorsan megrázom a fejemet, amikor ilyesmi gondolatok jelennek meg, majd amíg várok arra, hogy visszajöjjön, addig lehámozom magamról a kabátot és az ágyra rakom. Nem éppen festek valami szépen, hiszen a pólómat vér foltok tarkítják, meg elve néhány helyen szakadt, de ez van. A vadász élet már csak ilyen.
Köszönöm, meg a kedvességedet is. - mondom neki kicsit duzzogva, majd elveszem tőle a poharat és lassan kortyolni kezdem. Egy kicsit néha megfújom, hiszen még mindig forró. - Mert szerinted, ha nem leszel itt,akkor  ki fog megállítani? Esetleg ez a rozoga ajtó, vagy az ablakra gondolsz? - kérdeztem tőle komolyan, hiszen nem gondolhatja azt, hogy tényleg ha ő nincs itt, akkor képes lesz szobafogságra ítélni és úgymond a "börtönbe" zárni.
Nem biztos, hogy az olyan jó ötlet. - mondom neki komoly tekintettel és mielőtt még a szívem hevesen kezdene verni sikerül megfékeznem. Nem azért, mert nem akarom, hogy segítsen rajtam, hanem mert fogalmam sincs, hogy képes lennék e azok után még elviselni az érintését, hogy éreztem testének a közelségét és ajkainak, nyelvének a játékát. Figyelem őt, majd amikor feltépi a vértasakot, akkor felnyújtom a poharat, mintha koccintani szeretnék. Kicsit bizarr, de nem egyszer tettünk már így, persze akkor általában ő is pohárból fogyasztotta a vért. Majd az újabb parancsára megforgatom a szemeimet és elsétálok mellette.- Nyugalom parancsnok! Nem hajt minket a tatár! - mondom neki a lehető leghiggadtabban és nem is kapkodom el a dolgokat. Szépen nyugisan tevékenykedek.  Lerakom a poharat a szekrényre és végül leülök mellé. Miközben figyelem, hogy rágyújt lassan kibújok a felsőmből és türelmesen várok. Pontosan tudom, hogy a hátamat és még feljebb a karomat is ékesíti egy-két seb, hiszen érzem. Én figyelmeztettem,de ő meg erősködött. - Nos, ma még ellátsz Mr. Mufurc? - kérdezem tőle kicsit gúnyolódva, illetve talán csak szeretném oldani a feszültséget. A hajamat óvatosan felemelem, amikor arra kér és tűröm, hogy ellása a sebeimet. Nem tudom, hogy már mennyi ideje csinálhatja, de már egyre nehezebben bírom elviselni az érintéseit, mert újra és újra azt a bizonyos csókot juttatja eszembe. Végül pedig, amikor végre végez, akkor gyorsan felpattanok egy köszönöm kíséretében és eltűnök a fürdőben. Egy darabig még engedem a vizet és közben próbálom elhessegetni messzire a gondolataimat. Nem lenne szabad arra gondolnom, de olyan mintha befészkelte volna magát a bőröm alá és minden egyes másodpercben újra és újra átélném. Lassan elmerülők a forró vízben és becsukom a szemeimet. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehettem így, de hirtelen riadva ülök fel, mert már túl valóságos volt a dolog és olyan volt, mintha ebben a pillanatban ízlelte volna meg az ajkaimat és perzselte volna végig a bőrömet. Gyorsan megfürdök ezek után és a vizes hajam a vállaimra omlik és gyorsan egy törülközőbe csavarom magamat. Összeszedem a koszos ruháimat és a megfelelő helyre pakolom őket, majd lassan kinyitom az ajtót és elindulok vissza a szobába.
A fürdő szabad, ha szeretnél menni. - mondom neki kicsit halkan, majd amikor megérzem a tekintetét, akkor egy pillanatra úgy érzem, mintha ádámkosztümben lennék.... Nem volt másik ruhám, abba a koszosba, meg nem igazán akarta visszabújni. Szóval maradt a törölköző. Csak állok ott, mint talán valami idióta és figyelem őt és a tekintetét. Lehet nem volt a legjobb ötlet így visszasétálni ide, főleg az a csók után, de még se érdekel. Teszek felé egy újabb lépést, de közben ügyelek arra, hogy a helyén maradjon az egyetlen dolog, ami takarja azt, amit kell.
music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 11, 2014 9:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam

Csendben sétálok mellette, a hűvös, kora őszi szellő pedig segít, hogy kitisztítsam a gondolataim. Nem sietek különösebben, ő diktálja a tempót, de tudom jól, hogy testem minden porcikája eltűnne mellőle, mintha soha nem is léteztem volna. A kíváncsi pillantásokat viszont így sem ússzuk meg. A megtépázott külsejű lány és egy sporttáskát cipelő férfi képe, manapság egy hajléktalan párra emlékeztető lehetne, régen szinte mindennapos volt, hogy a vadászok így néztek ki, ahogy Nyx. De akinek piszkos a munka...
-Nem érdekel, hogy a nővérek kit és miért vesznek a szájukra./b]-mondom, még mikor a kórház folyosóin sétálunk végig. Hangom szinte rideg volt, s egészen odáig, hogy ki nem nyitom az ajtót, több hang nem is hagyja el torkomat. Küzdök a helyzettel, küzdök a gondolataimmal, és nem segít ezeken, sőt, csak ront.
-Mit akarsz, mit mondjak?-kérdezem, hanyag mód ledobva a táskám és a kabátom a sarokba, és végigmérem. -A büntetés az, hogy szót fogadsz. Ülj le.-adom tudtára, hangom szinte parancsolja, hogy tegyen úgy, ahogy mondtam.
A konyhába sétálok, egy bögrébe vizet teszek, majd a mikróba teszem, hogy megmelegedjen, végül mikor eléri a kellő hőmérsékletet, kiveszem onnan, és belelógatok egy filtert. Teszek bele cukrot és citromlevet, majd kikapok egy tasak vért a hűtőből, és kisétálok a nappali részbe.
-Ezt idd meg.-nyomom kezébe a bögrét, a kissé abszurd, s egyben ismerős helyzetben. -Ja, és érezd magad otthon. Ugyanis a szobafogság még csak most kezdődik.
-jelentem ki és megjelenek előtte egy kis elsősegélydobozzal, mellé helyezve a vértasakot, melyet későbbi elfogyasztásra vettem elő. -A többi sebed is ki kellene tisztítani és ha azzal megvagyunk jó lenne, ha egy fürdőt is vennél. Az ellazítana.-hangom olyan feszült és merev, hogy szinte röhejesen ejtem ki az ellazulni szót. Leülök, és megpaskolom magam mellett a kanapét. -Kérvényt nyújtsak be vagy könyörögjek? Ülj le!-szemem szinte perzselően méregeti, de arcára tévedő tekintetem újra vöröslő ajkaira siklik. Végül elkapom tekintetem, és feltépem a tasakot fogaimmal, és beleiszok egy kortyot. Lábamról lerúgom  cipőt a kis dohányzóasztal alá, és rágyújtok egy szálra. Neki akarok jót, de a kényszeres cselekvés szükséges ahhoz, hogy ne gondoljak rá másképp, csak barátként, noha csókja és hevessége szinte tudatomba égett.

music:Always|words: 349 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Kedvenc dal :
The Heart Wants What It Wants
† Tartózkodási hely :
☄ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
☄ Saving the world
† Humor :
☄ Not so bad



Nyx Fairy Meaney ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 11, 2014 8:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nyx &  Adam


Pedig ismersz már,  hogy kimondom amit gondolok. - mondom neki kicsit makacsul, hiszen ebben nem változtattam. Még mindig talán kicsit makacs és önfejű vagyok, de ez soha se zavarta őt. Legalábbis nem igen adta tudomásomra, persze néha láttam rajta, hogy bosszantják a dolgok, de még ekkor is képes volt mellettem lenni. Magam sem tudom, hogy mikor éppen mi bosszanthatta, esetleg az, hogy amilyen vagyok és ahogyan látom a világot, s amiként a dolgokhoz állok vagy egyszerűen az, amiket érzett vagy azt amikor mondhatni tehetetlen volt velem szemben, mert minden szó olyan volt, mintha süket fülekre talált volna.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még vágyni fogok valakire így, mint rá. Meg persze azt se gondoltam volna, hogy pont ő lesz az a személy, aki képes lesz újra megdobogtatni a szívemet. Talán, ha azon az estén nem ment volna el, akkor még a mai napig se lennék tisztában azokkal a dolgokkal, érzésekkel, amiket ő ébresztett bennem. Amihez ő adatott parazsat és amik csak egy újabb adag parázsra vágynak, hogy végül megkaphassák azt amire vágynak és felemészthessék a lényemet tetőtől talpig.
Ajkai szinte perzselik az ajkamat, a kezének az érintésének köszönhetően pedig olyan, mintha valami elektromosság futna végig az egész testemen és minden apró cenzoromat aktiválná. Mintha azt szeretné elérni, hogy még inkább megbolondítson, esetlegesen megbabonázzon. Csókunk gyengéd, de ugyanakkor vad is, mintha az elmúlt időket is be akarnánk pótolni, mintha ezzel a csókkal többet szeretnék mondani, mint szavakkal. Érzem, amint az egyik keze végig siklik a testemen, majd körém fonja miközben a testem az övéhez simul és nyelvünk szinte örült táncra kél, aminek soha nem akarna vége szakadni. Végül pedig mint minden jónak, ennek is vége szakadt. Figyelem őt és nem mozdulok meg, majd amikor az ágy felé vezet, akkor durcásan pillantok rá.
Jól vagyok! - mondom neki sietve, hiszen nem akarom elhinni, hogy ennyit képes csak kinyögni. Ezek után? Talán számára semmit se jelentett ez az egész? De hiába reménykedek abban, hogy vissza fog jönni, nem jön. Vagyis nem egyedül. Egy másik orvost is hoz magával, akire kedvesen és barátságosan pillantok és helyeslően bólogatok, de amikor kiderül, hogy Adam-t jelölik ki mellém, akkor már nem is akarok ellenkezni az itt tartózkodás ellen. Adam pontosan tudja azt, hogy én aztán nem fogok itt maradni és még az se akadályozhat meg, ha az ágyhoz bilincselne.
Köszönöm. - mondom sietve a távozó doktornak, majd pedig ártatlan arccal nézek Adam-re és végül pedig fel kellek az ágyról. Elveszem tőle a papírokat, majd egy kisebb szemforgatás közben újra megszólalok. - Milyen nagy lelkű valaki. - majd mielőtt újra szóhoz jutnék szinte el is tűnik. Vajon tényleg ennyire "megviselte" volna ez a dolog, hogy nem akar beszélni róla? Pedig előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a tényekkel, akár szeretnénk, akár nem. Lassan visszamegyek a kórterembe és megállok az újonc ágya mellett. Figyelem ahogyan békésen ott fekszik. Kicsit közelebb hajlok hozzá és suttogva megszólalok. -Nehogy feladd nekem. Minden rendben lesz.- mondom neki úgy, mint egy anya tenné a fiának. Kölyök volt még szinte, de mégis úgy éreztem, hogy részben az én hibám az egész. Végül pedig megpillantottam ott és egy kisebb fejrázással indulok el felé.
Rokonod? Szerinted a fenti incidens még nem jutott el a portáig? - kérdezem tőle csodálkozva, majd lassan elindulok mellette, hiszen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fáj minden porcikám a mai dolog után. Érzem, amint a szellő a hajamba kap, de nem szólalok meg. Csendesen sétálok mellette és az emberek fura pillantása se érdekel túlzottan, hiszen az arcomat is tarkítja egy-két seb, de nem izgat. Gondoljanak, amit szeretnének. Hamarosan pedig már a hotelszobájánál vagyunk. Lassan besétálok és megállok a szoba közepén. Figyelem őt, majd végül megtöröm a csendet.
Szóval ez lesz a büntetésem? Szobafogságot kapok és te meg hirtelen némaságot fogadsz? - kérdezem tőle érthetetlenül, majd lassan teszek felé egy lépést, hogy csökkenjen a távolság. Még mindig magamon érzem az érintését és a csókját is, de próbálom kizárni, de nehezebben megy, mint gondoltam.


music:I wanna be yours|words: - |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Keresem :
X Love of My Life
X my beloved mother
† Kedvenc dal :
X World On Fire
† Tartózkodási hely :
X Mystic Falls, Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
X doctor and savior
† Humor :
X bloody good



Adam Donner ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 11, 2014 7:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 4:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4
Vissza az elejére Go down
 

Adam Donner lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Hotel-