A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 7:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan




Az, ahogyan viselkedett velem annyira érthetetlen volt, hiszen az előbb még olyan megvetéssel nevetett rajtam és az ügyetlen próbálkozásomon a beszélgetésünk rögzítése miatt, hogy nem gondoltam volna, hogy érdekli, akár csak egy fikarcnyit is, hogy mégis mi a fene történik velem. De sokkal jobb így, hogy segített rajtam. Nem tudom mihez kezdtem volna, ha nem így tesz, hanem mondjuk egyszerűen elsétál. Nem járnak erre túl sokan, úgyhogy akár órákig is a hideg kövön időzhettem volna, mire összeszedtem volna az erőmet vagy fel tudtam volna állni.
Te aztán fura alak vagy. – Jegyzem meg, de semmilyen rossz szándék nincs bennem. A kérdést nem úgy tettem fel, mint egy újságíró, de számára úgy tűnhetett. Mondhatjuk úgy is, hogy a viselkedésembe égett ez a szakma, de azért ennyire nem. Úgy kérdeztem ezt, mint egyik ember a másiktól. Bár azt hiszem egyikünk sem mondhatja el magáról, hogy teljes mértékben ember lenne. Az már túlságosan is egyszerűnek hangozna. Tündér vagyok ő pedig tudjam is én mi. Nem ember, de nem is vámpír. Ezt valahogy sikerült megállapítanom, de őszintén nem tudom, hogyan.
Igazán hálás vagyok érte, hogy segítettél nem panaszkodni akartam. – Nem köszönhetném meg elégszer, amit értem tett, hiszen egy idegen vagyok a számára, aki rendkívül negatív benyomással indított.
Nem a jutalmi pénzért csinálom. Kiadtak egy munkát, amit megcsinálok, mert ha visszautasítom, akkor kihúzom a gyufát a főnökömnél, ami egyáltalán nem segít abban, hogy feljebb jussak a ranglétrán. – Egy kicsit talán munkamániás vagyok, de nem is mondanám munkának. Inkább egy vad hobbi, amikor versenyzünk a másik újságíróval, hogy kié legyen egy-egy érdekesebb cikk.




©

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 02, 2015 3:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
~ Erre a kérdésre jól felelj Ewan. Hiszen egy újságírói véna a nagy fennhéjázást, és a szenzációs hírt várja a szádból! ~ Gondolom magamban, miközben a megfogalmazott válaszon őrlődöm két és fél perces némaságban.
- Mindig csak az okok! Minden újságíró egyforma. - közvetítem válaszomat neki, miközben felé fordulok. Valahogy most, jobban esne a cigi számban, mintsem ilyen buta kérdések adjak neki választ. Mindenesetre, már attól kevésbé kell tartanom, hogy minden szavamat masinájával rögzíti. Azt szépen kiklopfoltam a táskájával együtt. Nincs mit felhasználnia mostmár ellenem. Ez igen csak önelégült mosolyt húz a számra.
- Lásd a inkább a tanúbizonyságot és örülj, hogy segítettem!! - teszem hozzá, a kifújt füstgomollyal párhuzamban. Ez a nagy feneket ásott média-hisztéria, nem csak a környező, buta népséget fordítja állati magatartásba, hanem engem is az őrületbe kerget. Eleget hallom én a manipulálni próbáló híreket, reklámokat. Erre tessék, egy közvetítőt nyom a sors iróniája mellém. Ennél sivárabb az elképzelésem a médiáról nem is lehetne. Gondolom abba reménykedett az én illegális vér-csempészetem hoz majd valamennyi borravalót a kezébe. Ki kell, hogy ábrándítsam ebben a multikat előnyben részesítő gazdaságban. A fenét se érdekelte volna, egy szokványos diller história. Azt pláne hittelenítve, hogy a vér igenis nagyon jó biznisznek örvend. Naiv képzelgései bennem szánalmat keltenek.
- Mond, nincs más dolgod mint az embereket tőrbe csalni egy kis jutalmi pénzért? - szegezem neki utálatos hangnemben kérdésemet, miután újabb füst adagot száműzök a tüdőmből a számon keresztül.
music:zene|note: (; || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 01, 2015 10:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan




Néha már azt hiszem, hogy ezek a rosszullétek egyszerűen a fejemben dőlnek el és semmi közük nincsen a valósághoz. Ha nem tudnám, hogy beteg vagyok, akkor nem lennék ennyire kiakadva. Mondjuk, akkor nem is tömném magam antibiotikummal, ami még egy kicsit ront a helyzeten. Valamiben javít, valamiben pedig ront. Semmi sem tökéletes. Örülnék, ha ezt az egészet magam mögött hagyhatnám végre, de annak még inkább, ha soha meg sem történt volna velem ilyesmi. Túlságosan fiatal vagyok ahhoz, hogy egy ilyen kegyetlen betegség magával rántson a halálba, de hogy megmeneküljek előle bizonyos módon meg kell halnom és nem tudom, hogy képes vagyok-e rá. Ha azonban megpróbálom a normál, emberi kezelést, akkor kénytelen leszek lemondani arról, hogy valaha is lesz gyerekem. Pedig mindig erről álmodoztam. Egy teljes és tökéletes családot akartam úgy, hogy olyan karriert építhetek ki, amit mindig is szerettem volna. De ez jelen pillanatban mind olyan elérhetetlennek tűnik. Nem több, mint gyermekded álmodozás.
Meglep a kedvessége és az is, hogy ennyire törődik velem. Valahogy azután, hogy jobb híján kinevetett nem számítottam ilyen bánásmódra és nem is tudok uralkodni magamon, hogy fel ne tegyem a kérdést, amikor már a padon ücsörögve kezdem visszanyerni az erőmet. – Miért segítesz rajtam? – Jó kérdés főleg, hogy nem vagyok más, mint egy újságíró, aki fel akarta őt használni az egyik új cikkének a megírásához. Mondhatni nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a fajta bánásmódot. Nem szeretem, ha sajnálkoznak az emberek, de néha ez akaratlanul is megtörténik.




©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 01, 2015 9:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Borzalmas képest fest ábrázata. Mint, aki hatodjára élné meg a spanyol náthát. Az üres üvegcse látványa azonban, némi nyugalmat csempész fürkésző szemeimben. Egy két perc, s olyan önfeledt egészségnek örvend majd, mint mikor a betegség még nem ormozta testét a földre. Hálálkodó szavait hagyom elsiklani a füleim mellett, hiszen valamilyen mértékben, én okoztam a bajt, és bemerem ismerni magamnak.
Erőlködése láttán, már-már zsibbadó testtartásban, azaz guggolásban szökik fel a szemem az égbe, mire egy határozott mozdulattal rásegítem, hogy helyet váltson. Igaz, nem éppen az épp lábaival teszi a lépteket. Azokat inkább a levegőbe emelem, míg a testét félig fekvő pózban a mellkasomnak támasztom. Arrébb viszem, egy közeli parki padkára, ahol kényelmesen leülhet, s könnyebben lábra-állhat, hogy ha akar. Magamban is felvetődik a kérdőjel, hogy miféle pál-fordulást végzek épp most vele? Az imént még élveztem, hogy bunkóskodhattam vele, most azonban, úgy marasztalom karjaim közt, mint egy kis házi kedvencet, csakúgy mint Mephistót. Áá...felesleges, és megerőltető lenne most ezen őrlődnöm! Használja ki segítőkészségemet, amíg lehet!
Miután ideiglenes támpontra teszem, ismét elfordulok tőle, s már zsigerből húznám a cigimet, de most az egyszer ez sem akaródzik igazán nekem. Valamiért aggaszt belülről kérdés, ha nem jótékonykodom, akkor mit csinálok? Szánakozom? Fogalmam sincs...de valamiért szimpátiát kölcsönözött a betegsége, és ismerős emléket. A hasonlóság az én dhámpírrá válásomban mutatkozott. Az is egy, fránya, kínzó betegség volt, amit nem bírtam legyűrni. Talán ezért is az a nagy jó-ténykedés vele szemben. Ha már én nem, de ő még dönthet sorsa felett.
music:zene|note: (; || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 01, 2015 9:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan




Dühöngeni akartam, amiért egyetlen, aprócska hibám miatt így bánt velem. Nem halt volna bele, hogyha könnyedén a földhöz vágja a diktafonom, de ehelyett az egész táskámat vágta, ami akaratlanul is olyan dühvel töltött el, amit nagyon ritkán érzek és egyértelműen arra késztett engem, hogy cselekedjek. Csakhogy most a cselekvés nem akart összejönni, mert egyik pillanatról a másikra teljesen legyengültem és a földön kötöttem ki. A vérző ínyhez és orrhoz már hozzászoktam, de ez most egy újabb, ami miatt meg kellene rémülnöm, hogy már nincs sok időm hátra és, hogy a kezelésem valószínűleg egyre kevésbé várathat magára, de nem tudom rávenni magam.
Jelen pillanatban az ébrenlét és az álom között lebegek. Nem alszom, de nem is igazán vagyok magamnál. Alig érzékelem azt, ahogyan a hideg kő szinte körülölel. Kell egy kis idő, mire kezd világossá válni, hogy hol is vagyok pontosan mit csinálok és mi is történt. A kezemben érzem az üvegcsét, amiben a vére van, de még annyira nincs erőm, hogy meg is emeljem a karomat. egyenlőre enyhít a problémáimon csak úgy, mint Leo vámpírvére, de soha nem leszek teljesen jól. Ehhez az kellene, hogy végre meghozzam azt a döntést, amin hosszú hetek óta rágódom.
Nincs erőm ahhoz, hogy nekiálljak ellenkezni, hogy már pedig én nem akarom meginni a vérét ezért lassan leveszem az üvegcse tetejét, ami nem is lehetne jelen pillanatban bonyolultabb. Aztán a számhoz emelem és belekortyolok párat. Nem tudom, hogy képzelődtem-e avagy sem, hogy egyik pillanatban beférkőzött a személyes aurámba, de ez most különösebben nem tud érdekelni, hiszen most kezd szépen lassan kitisztulni a látásom és egy kicsit a fájdalom is, ami a fejemben lüktetett kezd visszatérni a minimálisra. – Köszönöm. – Motyogom egy kicsit halkan és a hangom is eléggé rekedtnek tűnik ezért krákogok egy picit, hogy kitisztítsam. Megpróbálok feltápászkodni, de nem jön össze. Alig emelem meg a hátsómat pár centire, de vissza is huppanok. Mély levegőt veszek hátamat a falnak támasztom és lehunyom a szememet úgy próbálok egy kis erőt gyűjteni.



©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 01, 2015 8:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
A legmulatságosabbnak hit percekben, hirtelen már nem volt olyan jóleső vigyorogva csak hátam tövét mutogatnom. Leginkább azért is, mert valamilyen oknál fogva, a hátam mögül egy tompa puffanást hallottam. Eleinte a hallucinációmnak tudtam be, viszont reflexből azért hátra néztem, hogy megbizonyosodjak tév-eszményemről. A képzelgésnek hitegetett hang valós volt, egy valódi testet a földre kényszerítve. Ámultam-bámultam az esetet, mert legelső képkockaként az esett le, hogy biztos csak színlel előttem. Ám a bajforrása nagyon is kitapintható volt a levegő áramlásában. Valami enyveskezű démon belülről okozott neki fájdalmat. Akkor vált igazán szembetűnővé a sápadt arca, mely megint-csak egy kóros betegségről árulkodott. Szemlátomást, megsajnáltam, olyannyira, hogy a kapott vért tartalmazó üvegcsét a kezébe nyomtam. Sejteni nem sejtettem, hogy ilyen kimenetelű lesz a vége a társalgásunknak. Talán magamat nyugtatom azzal, ha mindez nem az én kárörvendő viselkedésemtől fajult el. Lassacskán azonban, végül összeállt a kép, hogy miért is van szüksége a véremre.
Jobbnak láttam, ha lent hagyom a földön, hogy erejét kis léptekben visszanyerje. Leguggoltattam elé, és már előzőleg a üveget a kezébe nyomtam. Kíváncsi hajlamom zabolázhatatlanul kutatta, hogy mi lehet a baja.
- Idd meg!! - kérleltem parancsolóan, hamár az üveg kézbesítésével nem vettem rá, hogy megigya. S hirtelen, minden körültekintő pontra ráhelyeztem a figyelmem. A bőre fehér volt, akár a hó. Vérereiben döcögő, erőltetett dobbanások hallatszottak. Szemei koros álmatlanságról árulkodtak. Haja színe a hajvégei felől hamvas árnyalatot váltott. Magam sem tudom miért, de mindenáron felakartam kutatni a bújtatott szörnyetegét, ami a testében tombolt. Közelebb araszoltam hozzá, nem érdekelve, hogy ezzel ellenkező mechanizmust gerjesztek benne. Mély szippantásokat végeztem hajába ékelve a fejem. Édes és halálos fájdalom egyveleget hordozott sajátos illata. A kutatásom abbamaradt, s rögvest elhúztam a fejemet oldalirányba. Nem tudom...még most sem, mi baja. De ha ő magának nem tud segíteni, talán a vérem megenyhíti szörnyű fájdalmait.
music:zene|note: (; || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 01, 2015 6:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan




A figyelmem a minimumra csökkent, hogy ezt nem vettem észre. Annyira ostoba vagyok, hogy hagytam neki, hogy könnyedén észrevegye. Pedig már nagyon közel voltam ahhoz, hogy ezt az egészet lezárjuk és elváljanak az útjaink. Jelenleg jobban vágyom erre, mint ezelőtt bármikor. Szükségem van arra a diktafonra, de ezek után már képtelen lennék az itt elhangzottakat és történteket elfelejteni. A probléma csak az, hogy a többi dolog is rajta van így már annyira nem kellemes. Nem gondoltam végig túlságosan, de azt hiszem ő sem értett engem tisztán. Legalábbis nem úgy, ahogy akartam.
Normális vagy? – Fakadtam ki. Egyszerűen nem hiszem el, hogy képes volt ez csinálni és még ilyen jókedvűen nevetni utána. Nem szeretem, ha mások keresztbe húzzák a számításaimat még akkor sem, ha az egész az én hibámból történik. Oké, hogy ügyetlen vagyok, de akkor sem kellett volna ilyen módon lereagálnia. Nem a táskámra gondoltam egyszerűen azt csak visszaakartam kapni a diktafont megtarthatta volna, mert elég sok dolog van a táskámban ahhoz, hogy csak ilyen könnyedén elbánjon vele.
Ahogy elfordult legszívesebben fejbe vertem volna csak hirtelen nem tudtam, hogy mégis mivel verhetném fejbe. De egy lépést is elég volt közelebb tennem hozzá ahhoz, hogy megszédüljek és a következő pillanatban pedig már a földön kössek ki. Egy újabb tünet. Egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy választanom kelljen, de ahelyett, hogy ezen töprengenék inkább próbálom a munkámat a lehető legjobban végezni, de még így is elbukom. Most ívelt fel a karrierem, de ha így folytatom, ilyen könnyedén ível lefelé is majd.


©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 31, 2014 9:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mentegető malőrveje nem segíti, és nem is kedvező számára cseppet sem. Bűnben való áskálódása, lebuktatta, most pedig rögtönözve kapaszkodik valamibe, hogy szemet hunyjanak hibája felől. Semmi esélye. Kérésére azonban kényszerből döntöm oldalra a fejem. Valóban az ő száját hagyta el ez a kérés? Nosakkor tegyük eleget a kérésének! A "vág hozzá a földhöz" szlogenje, figyelmetlenségből nem terjedt ki a tárgyra amivel véghez vihetem. Így ahogy a táska kezembe akadt, azzal az erővel a földhöz vágtam, miután kétszer jól megnyomkodtam lábbelim vastag talpával.
- Így jó?? - kérdem, eredményt váró csillogással a szememben. A röhögés már egy titkos zugból készült volna előtörni, de még szabadkoztam attól, hogy a képebe röhögjek az ostoba kérése miatt. Dehát nem sajnálom...ijedségében még gondolkozni sem volt elég ideje. Nem, hogy kitűzni mit hogyan tegyek, mikor a fenyegető gyeplő az én kezemben van, azaz már csak volt.
Röhögésemet, - mi már majdnem a felszínre tört, - egy slukk cigi meggyújtásába fojtottam. Elismerem, szórakoztatóbb a társasága mint amit előre megítéltem. Első szippantásommal, megkímélve őt elfordultam. A hangos kacaj apró köhécseléssel került napvilágra, párhuzamban két cselekvést folytatva. A dohányzás és a röhögés nem hozható egyensúlyba. Nehézkes, és még károsabb a tüdőnek. De...de, egyszerűen nem bírom nem mosollyal lereagálni, az emberek ügyetlenségét.
music:zene|note: úgy vagy tökéletes, ahogy vagy  I love you  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 31, 2014 1:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan




Nem figyeltem oda, hogy azt a nyamvadt táskát rendesen be kellett volna csuknom. Könnyebben lebuktam, mint azt gondoltam. Valahogy a betegségemmel együtt a figyelmem is teljességgel lecsökkent. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan odafigyelni mindenre. Néha még az ébrenlét is nagy kihívásnak tűnik a számomra most pedig egy elég veszélyes területre vezettem magam, ahol nem vagyok túlságosan biztos abban, hogy könnyedén meg tudom védeni magamat, mert nem hiszem, hogy örülne, ha ezek után csak úgy elrohannék azokkal az információkkal, amikhez eddig hozzájutottam. Egyik díler sem szeretne ilyen módon híres lenni, mert a zsaruk könnyedén lekapcsolhatják, bár kétlem, hogy ő pont a zsaruk miatt aggódna. Valahogy nem tudom elképzelni. De én mindenre képes vagyok egy jó sztoriért. A helyzet alakulása csak nekem kedvez. – Sajnálom, oké? Héé. – Egyetlen egy pillanatra érzek bűntudatot és a figyelmem lelankad egy pillanatra és ő máris elveszi tőlem a táskámat. – Add vissza a táskám. Vágd egyszerűen földhöz és, akkor megszűnik a probléma, oké? Nincs szükség további komplikációkra, oké? – Igen. Próbáljuk csak megnyugtatni, ami nagy eséllyel nem fog sikerülni, akkor talán megkíméli az életemet, mert tisztában vagyok azzal, hogy jelen pillanatban nagyon is az életem a tét. Túl sokat tudok, úgyhogy most én magam vagyok egy veszélyforrás, amit a lehető leghamarabb ki kell iktatni. Vajon, ha futni kezdek meddig bírom? Valószínűleg nem sokáig és a végén még el is ájulok, ami nem vezet sehova. Legalábbis jó irányba biztos nem.



©

|| remélem nem vagyok olyan szörnyű, amilyennek érzem magam. 27 ||
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
§ Friend from past
† Kedvenc dal :
§ Yellow Flicker Beat
† Tartózkodási hely :
§ Monsterland
† Hobbi & foglalkozás :
§ find myself



Renee Winter ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 30, 2014 9:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Nathaniel

Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor a józan ész mit sem ér, amikor minden normális érv elveszti jelentőségét, amikor az akar megtörik és teljes mértékben a vágyak veszik át az uralmat. Mintha mindig is ezekre a pillanatokra áhítoznának, hogy végre ők uralkodhassanak az emberek felett. Mindenkinek van vágya, mindenkinek van esze, de már csak az kérdés, hogy melyik pillanatban melyik hagyja nyerni, de talán van olyan pillanat, amikor nem mi magunk döntünk, hanem a külső hatások. Biztos vagyok abban, ha nem érzem a testének a közelségét, vagy az érintését, illetve a csókjait, akkor most nem tartanánk itt. Nem akartam tovább fecsegni, egyszerűen csak meg akartam kapni azt, amire oly nagy szükségem volt és amit percek leforgása alatt felszínre tudott hozni, vagy legalábbis annak a negyedét. Érte égett és utána áhítozott a lényem minden egyes porcikája, mintha hirtelen minden egyes darabja a lényemnek képes lenne emlékezni arra, hogy milyen jó volt akkor, amikor érezhette Nate érintését, csókjait és azt ahogyan azt a bizonyos dolgot megadja újra és újra.
A csókjai egyszerűen elvették az eszemet, mintha minden egyes csókja arra szolgált volna, hogy az eszemet ellopja és a vágyaimat sikeresen felszínre hozza. S ez a hadjárat mondhatni sikerrel is járt. Fel se tűnt egészen addig az a dolog, hogy nincs rajtam a kabátom és a hideg szellő "nyalogatja" a bőrömet, amíg meg nem éreztem a nyakamnál az érintését, illetve halkan suttogott szavait. Egy kissé zihálva vettem a levegőt és megráztam a fejemet. Jobban örültem volna legalább egy olyan helynek, ahol csak mi magunk vagyunk, s ahol még a szellő se borzolhatja jegessé a bőrömet. Nem mondom, hogy ágyra na szükségem, hiszen pontosan tudom, hogy Nate találékony és biztosan anélkül is meglennék, de jobban örülnék annak, ha nem itt történne meg ez az egész. A kezem újra a pólójára siklott és úgy húztam közelebb magamhoz és egy apró csókot leheltem az ajkára, mint aki még mindig teljesen nincs magánál. Pedig tudatomnál voltam, de beláttam azt, hogy miért is kellene valami jóról lemondanom, ha újra és esetleg újra érezhetem, élvezhetem. Utána ráérek azzal foglalkozni, hogy felkerüljön a listára, ahol a kivégezendők vannak, vagy ne. - Menjünk hozzád.. - suttogtam ezt a pár szót, hiszen nem szívesen mentem volna vissza hotelbe, de úgy éreztem, hogy Nate házában senki se zavarhatna. Na meg ha ott törik el egy-két dolog, akkor talán nem hajtja be rajtam az árát, ahogyan egy hotel tenné.

| folyt. Nate háza? 40

Ƹ̵̡ <3 Ƹ̵̡ Haunted [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 5:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Végre, a teljes összeg, csak egy kar nyújtásnyira tőlem. Ennél kisértőbb látvány nem is lehetne a munkaidőmet töltve. A fizetségem tehát mégis előkerült, látható helyről. Ahogy az is, amit megjelenése óta gyanítottam. Egy újságíró palánta, hogy oda ne rohanjak! Tíz esetből, nyolcból kiszúrom az ilyen hagyományhoz kötött tárgyakat, legyen az bármilyen hétköznapi, törvénytisztelő állás. Úgy vélem ő még nem sejti, hogy én már azonosítottam. És gondolom arra sem számít, hogy ezért a kis bakiért, kész vagyok felbontani vele az alkut.
- Képmutató, kis diktafonos nőcskével nem egyezkedem!! - jelentem ki arrogáns lejtéssel, mire a táskája mélyébe vezetem a szememet, hogy jól lássa, nem hiába rágalmazom. Én pedig...gyalázatos módon, azt hittem, egy nővel könnyebb dolgom lesz. Az undok sors ismét betett. De úgy látom, nem voltam túlzottan meggyőző a szemében kijelentésemmel.
Kihasználtam kizökkentő bizonytalanságát egy percre, s mikor az indulat rákésztetett, elvettem tőle féltve hóna alá csapott váll-táskáját. Legalább szabaduljak meg az egyik bajforrástól, ami a kis táskája mélyét szúrta ki menedékül. Aztán, ha a helyzet kilátástalanabba fordul, a munkámat érintve, tőle is megszabadulok, egy hamar. Tőlem aztán kedvére sikítozhat, óbégathat amiért elveszem a fenyegető műszert a táskájából. Tekintettel a körülményekre, úgy sem tűnne fel semmilyen élőlénynek ha végzek vele. Nem csak saját jogaimat sérti ezzel a kütyüével, de becses munkámat is veszélyezteti. Olybá tűnik, hogy nem az a típus, aki egykönnyen megadja magát egy férfi kezének. Akkor ezesetben egy sokkal vérmesebb ént cserélek. Én is nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor, az ő érdekében.

music:zene|note:  (; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 4:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan



Ha vezetnék listát a legfurcsább munkáimról ez határozottan vezetné a listát. Tündérként tudnom kell, hogy a vérnek nagyon sok jelentősége van és ezzel tisztában is vagyok, de nem értem, hogy mégis mi vesz rá bárkit is arra, hogy ezért fizessen. Engem most a munkám vett rá erre az egészre és azért nem olyan kevés a fizetésem, hogy ne engedhessem meg magamnak ezt az egészet. Plusz az apám örökségének egy része is még a birtokomban van, de azt biztonságban őrizgetem.
Nem is fogom elfelejteni. – Mondom szárazon, majd a táskámban turkálok a pénz után, amit egy kis borítékban hoztam el. Felé tartom, de nem nyomom egyenest a kezébe. – Itt is van. Pontosan annyi, amennyiben megegyeztünk. – Próbálok komoran viselkedni. Bár ez a helyzet még mindig új nekem. Azonban legközelebb talán képes leszek jobban belerázódni ebbe a kis szerepbe, amit jelenleg játszanom kell. Azonban a pénz kikutatása közben figyelmetlen voltam és nem csuktam vissza rendesen a táskámat, aminek az eredménye az lett, hogy rálátást nyer, ha akar a kis magnómra, ami az egész beszélgetést rögzítette. Megszokás, hogy rögzítem a beszélgetéseimet. Így sokkal könnyebb egy cikket megírni még akkor is, ha csak pár szó hangzott el.



©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 4:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mikor gyors-kezűségének hálára, megkapom az üveget, belefolyatom az imént felmart mennyiséget. Dúgig teletöltöttem értékes véremmel, majd mielőtt biztos kezekbe adnám, a sebemet betapasztottam sajátos regenerálódó szeremmel. A nyálammal. Biztos most, olyan képet festek, mint egy kicsapott kóbor macska, aki utolsó maradék büszkeségét helyrenyalja. Deha egyszer el kell álljon a vérzés.
- Mivel már láttad testközelből a termék előállítását... - pofozom helyre magam, karomat lerázva mellkasomból. - ...látni szeretném a pénzt! - bizonytalanságom szemet huny afelett, hogy az iméntiekben megosztottam vele titkos receptemet. Gondolom, ő sem sejti mire jó, mire is jó ez a herce-húrca. Neki is tán a szájába kell rágnom, hogy igya meg? Az üvegcsét azonban még mindig a markomban tartom. Nem szeretnék a kezére játszani, ha van annyi bátorsága átverni. Kitudja, talán ebben a megtévesztő nemhozzáértésben lapul valami rosszindulat, csapda a számomra. Mindenesetre, ha fél szemmel nem is, kikerekedett szemekkel figyeltem minden rezzenését, hangsúlyának lejtését. Az a pénz pedig létfontosságú megoldás a helyzetemben. S ameddig nem kapok tanúbizonyságot a létezéséről, addig semmilyen anyagot nem kézbesítek.
music:zene|note:  (; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 29, 2014 3:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan



Nem tudom, hogyan kell viselkednem az egyszer biztos, de minél hamarabb túlesek ezen az egészen annál hamarabb mehetek haza és írhatom meg a cikkemet erről az egész új őrültről, amit én biztosan nem fogok követni főleg, hogy rosszul vagyok a vértől. Mondjuk azért nem veszem elő a pénzemet, míg meg nem mutatja, miért is fizetek. Azonban az árú a földön landol és összetörik. Akkor azt hiszem még egyszer ide kell majd jönnöm és kezdődik elölről az egész tortúra. De aztán azt mondja, hogy keressek egy üveget. A táskám alján kotorászom és sikeresen találok egy kis üvegcsét, ami fogalmam sincs, hogyan került bele a táskámba és fel nyújtom. – Tessék. Remélem megfelel. - Összevonom a szemöldökömet, amikor rájövök, hogy az, aki árulja az a saját vérét árulja. Mégis, hogyan terjesztette el ezt az egészet? Mert láthatóan egyedül van a bizniszben, de nem tehetek fel neki kérdéseket, mert az túl gyanakvó lenne. Egyszerűen kreatívnak kellene lennem. Amúgy sem hiszem, hogy olvasná az újságunkat. Mondjuk soha nem lehet tudni, hogy kinek meddig nyúlik az érdeklődése.



©

Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 10:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Alfából bétába vált, amivel nem alapozza meg igazán azt a csatornát amin keresztül ez létrejött. Gondolt egyet, és frappánsabbnak találta adni a mindentudó üzletembert. Ismét sikertelenül. Kínomban fújtam bele a hajamba, ami előrébb esve a szememet irritálta. Hát ma sem lesz könnyed dumálgatásom. Szerencsére, a hogy vagy, ki vagy szlogennek elkerülték a száját. Remélem a közelgő percekben nem vetődik fel ez a bizalmas információ éhsége.
Kérésének igen-t adva, bólintottam, majd sürgető mozdulatokkal az üveget kihúztam a belső zsebem mélyéről. Csak amilyen gyorsasággal ezt tettem, elfelejtődött bennem a reflex, hogy az üveget megakadályozzam földet érésében. Bármilyen aggasztó látvány is, de sikeresen széttörött az alku tárgyam.
- Sebaj! - sóhajtottam, mialatt az ingem ujját könyökömig felhúztam. Ezért a malőrért, ami igazán értékes példány volt, ne vesszen kútba az egyességünk a nővel. Sértő a szemnek, vagy sem, ott helyben belemartam a főerembe. Frissen előállított árúnak kimondana nemet?
- Adj egy dobozt, vagy üveget...bármit, ami a kezedbe akad! - utasítottam miután a keletkező árból, a számról lenyaltam a maradékot.
music:zene|note:  (; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 9:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan



Elég sok mindenre képes vagyok egy cikkemért cserébe és ez az egész dolog még annyira új, hogy úgy érezték muszáj írni belőle egy kisebb részt a magazinba. Nem hiszem, hogy én vagyok erre a legmegfelelőbb. Tudom, hogy én vagyok a legmegfelelőbb, mert minden helyzetet tökéletesen megoldok. Ha már egy véradásra be tudtam szökni úgy, hogy elméletileg nem lehetett volna ott sajtós azok után ezt már semmiségnek mondanám. Legalábbis annak kellene lennie, de van azaz érzésem, hogy már a mosollyal az arcomon rontottam a helyzetemen ezért hamar lekapartam az arcomról és színtiszta komolyság tükröződött rajta. – Persze, rögtön. Ne legyél ennyire türelmetlen. De először szeretném látni. – Nincs alku addig, míg nem láttam, hogy miért is fizetek. Nem is hiszem el, hogy vannak emberek, akik ezért fizetnek, de nem kellene meglepődnöm a fejlődő világon. Mégis ebben a fejlődő világban és a teljesen új világnézetben sem tudnak semmit tenni az olyan betegségek ellen, mint a rák, ami valószínűleg egyre inkább terjed a szervezetemben én pedig még mindig halogatom az egész kórházba fekvést, mert más megoldást akarok találni. Nem akarok vámpír lenni, bár tudom anélkül, hogy bármit is mondana Leo ő csak ezt a kiutat látja az egészben én pedig nem vagyok hajlandó ilyen szinten megfutamodni. Előttem van az életem, normális mondhatni emberi lényként. Nem fogom eldobni ezt az egészet, mert úgy egészségesen élhetnék. Mert ez igaz, de ugyanakkor egy csomó lehetőséget dobnék el magamtól.



©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 8:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Pillanatnyi enyhülés tátong a képemen, pont mikor az ügyfél feltűnik előttem. Noshát...a mosollyal nem igazán győzött meg, hogy határozott ügyféllel állok szemben. Így elsőre látásra is leír róla, hogy első próbálkozása az alku-kötésben egy dillernél. Nálunk nem szokás mosollyal a szánkon vigyorogni, hiszen tudjuk, az idő sürgető és értékes pénz. Ő azonban szemlátomást vagy nagyon kezdő szinten van, vagy lapítva át akar verni.
- Bocsáss meg, ha nem hívlak meg egy kávéra... - tolakodok elébe, miután tekintettel egészségére eldobom az elhasznált csikket. - az időm értékes...add ide amit magaddal hoztál végre! - mivel a hely, adottan kietlen volt, és biztonságvédelmi erő sem mutatkozott, így volt annyi bátorság bennem, hogy karon ragadjam, nyomatékosítva kérésemet benne. Nah persze, akkor lennék én igazán tökös-legény, ha nem egy gyönge nőn kéne megmutatnom az erőmet. Fene mód undok dolog, és bizonyosan ő is így vélekedik róla. De nézze el nekem, már vagy egy hete nem találtam olyat, akit nyugodt szívvel zsebben kisemmizhetek. Márpedig a havibérleti díjam nem vár, sem a tartózásom amit az árulkodó patkányoknak adok, hallgatásukért. A baj még nem közeleg. Még a rendőrök sem annyira elevenek, hogy lábra tegyenek. Ugyan mi lenne a bizonyíték ellenem? Bűn talán segítenem a véremmel az embereken?
A lánnyal szemezgetek már egy jó pár perce. Azt sem díjazom, hogy előbb érkezett mint kellene. Ellenben valamiért mégis ellenszenveskedek vele. Magam sem tudom miért, de minden nő a szememben veszedelmes játék.
music:zene|note: (; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 8:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

mickaela & ewan



Vannak azért előnyei is annak, hogy nem mondod el a munkahelyeden, hogy beteg vagy. Így legalább ténylegesen a kezedbe adnak munkát és esélyed van arra, hogy egyre feljebb és feljebb küzd magad a ranglétrán, ami számomra az egyetlen lételemem. De ezt nem tudom úgy csinálni, ha továbbra is beteg maradok. Valamit ki kell találnom erre az egészre és az, hogy a kórházba befekszem egyszerűen túlságosan hosszú időnek tűnik és szeretném ezt úgy intézni, hogy ne tudódjon ki és egészségesen térhessek vissza.
Mystic Falls-ba küldtek egy kisebb cikkért, de legalább az anyagnak a felét sikerült már megszereznem most pedig már csak a találkozóra kell odaérnem és utána pedig nekiülhetek az összegyűjtött anyag és információ után megírni a cikket, ami remélhetőleg nem lesz tele, majd a felettesem piros tollával. Annyira maga alatt akar tartani, hogy egyfolytában szabotálja az előrejutásom, de nem tudja még, hogy kivel kezdett. Én nem adom fel. Még így sem, hogy van egy nem éppen kicsi hátrányom a betegségnek köszönhetően.
Az, hogy egy ilyen kihalt részen találkozunk nem adott nekem túl sok bátorságot a megjelenésre, de végül két perccel előbb sikeresen felbukkantam és odamentem az egyetlen itt ácsorgó alakhoz. – Helló. – Szólítottam le kedves mosollyal az arcomon. Nehéz dolog, ha nem volt még része az embernek ilyesmiben, de feltalálom magam. Általában.




©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 28, 2014 6:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Mickaela & Ewan
That's none busnisess...
[You must be registered and logged in to see this image.]
Valóigaz. Az ember számot sem tudni arról, hányszor verték át, vagy jobb esetben jutalmazták, azért amit saját-kezűleg művel, illetve előállít. Arról nem beszélve, hogy manapság mennyire felértékelődött a két-kezű munka. Hiába is, az ember, ragaszkodik még azokhoz az időkhöz, mikor kézmunkával minőséget forgalmaztak a boltokba. Ma már másként működnek dolgok, kedve a multinacionális cégekkel, akik szánt szándékkal hoznak selejtet a piacra.
Az én munkám nem volt hatással a konkurenciára. Na jó, ha őszinték akarunk lenne...lehet a gyógyszeriparra. Mindenképpen betett a temetkezési vállatoknak. A halátl remekül kijátszom ezzel a vívmánnyal, aminek az emberek is újfent megörülnek. Nincs ebben semmi rossz, úgy vélem, hogy ne műveljem. A mostani célszemély, egy nő lesz, ha a forrásaim nem vallnak kudarcot. Ugyanaz a maszlag...nálam a felajánlott adag, nála pedig remélhetőleg a megérdemelt jutalom. Bár kissé bizonytalannak érzem, hiszen ez lesz az első megalkuvásom egy nővel. Dehát, Isten azért teremtette, hogy többek között bizonytalan szemmel nézzük őket.
A délutáni munkaidőben, unalmasan gyújtok rá egy csikkre. A megbeszélt időpontig már vajnyi, 10 perc szükséges, hogy elteljen.

music:zene|note: jó lett, tündérkém? (; [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 14, 2014 1:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to renee
Miss Winter. Hogy ez a név mennyi mindent tartogat önmagában. A meg testesült igazi, tiszta gyönyörűséget, amit senki nem lophat el tőle és még az idő sem véthet rajta sebet. Azt hiszem mielőtt még megjelenne az első szarkaláb a szeme alatt vagy bárhol máshol én azon nyomban átváltoztatnám őt. Nem engedhetem, hogy egy ilyen szépség csak úgy kárba vesszen. Tudom értékelni a jó dolgokat. Nem vagyok ostoba. Lehet, hogy egoista vagyok és túlságosan sok időt töltök önmagam elemzésével, de az életünk tulajdonképpen arról szól, hogy megismerjük önmagunkat nem? Meg kialakítjuk önmagunkat. Ehhez pedig át kell gondolnom, hogy mégis mi történt az elmúlt időszakban. De most nem éppen arról kellene gondolkoznom, hogy mi történt az elmúlt időszakban és miképpen csesztem el a nőkkel a dolgaimat illetve, hogy mennyire nem kívánok belebonyolódni semmilyen kapcsolatba vagy bármi ehhez hasonló maszlagba. Most csak a testét akarom. Ez soha nem arról szólt kettőnk közül, hogy a szerelmünket fejezzük ki egymás iránt, mert akkor elég kínos lett volna. Nem érzek iránta semmit és tudom, hogy ő sem. Tisztában vagyok vele, hogy egy nőben, mikor kezd kialakulni valami. Aylee szemében tökéletesen láttam a változást. Tudom, hogy tud magára vigyázni mégsem vagyok képes belebonyolódni valamibe, amivel nem csak önmagamnak, de neki is ártanék. Nem vagyok képes megadni neki azt, amire vágyik. A tiszta szerelmet. Arra már régen nem vagyok képes. Ennyire elcseszett egy alak lennék, hogy a szerelem nem szerepel a képességeim listáján. Tudok szeretni, de nem szerelemből. A húgomat szeretem példának okáért. Nem vagyok teljes mértékben lelketlen szörnyeteg csak nem vagyok senkinek a szőke hercege.
Ebben igazad van, de ne akard megérteni az én logikámat, mert könnyedén bonyolulttá válhat. Még én sem tudom úgy igazán követni. – Nem mondok ezzel túl nagy okosságot, mert olyan könnyedén váltogatom a véleményemet, mint néhány nő. Szóval most már a biológiai összetételemet kellene elemeznem, de miért legyek annyira elfoglalt magammal, amikor itt van mellettem ez a szépséges nőszemély? Hülye lennék a saját társaságomba temetkezni. Annyira nem vagyok lehengerlő, hogy önmagamat válasszam egy gyönyörű nő társasága felett.
Úgy éreztem, hogy minden egyes csókkal közelebb kerülök ahhoz, hogy megnyerjem őt magamnak. Ez pedig nem is tehetett volna engem boldogabbá. Vigyor kúszott a képemre, mikor megpróbált egy kisebb trükköt bevetni ellenem. Mondanom sem kell ez szinte rögtön kudarcba fulladt. Az én kabátom és az övé is a földön volt. Őszintén bevallom, hogy nem tudom, hogyan. Belefeledkeztem mézédes csókjaiba, de mikor sikeresen észhez tértem letértem a nyakára és oda suttogtam a következő szavakat. – Biztos vagy te ebben, hogy itt szeretnéd? – Kezeim eleresztették az övét és boldogan barangolták be a testét. Remélem, hogy ezzel nem ébresztem fel a hatásom alól, mert akkor eléggé kellemetlen helyzetben hagyna most magamra. De akkor sem tagadom egy pillanatra, hogy ez a hely mindenről árulkodik, de nem a kényelemről. Csak remélni tudjuk, hogy nem fog erre tévedni senki sem. Azonban ezt nem zárhatjuk ki a lehetőségek közül, hiszen kettőnknek is sikerült idetalálni és méghozzá pont ugyanabban az időben. Mekkora szerencse! Legalábbis jelen pillanatban nagyon is úgy érzem, hogy rettenetesen szerencsés vagyok, hogy találkozhattam vele.



Ƹ̵̡  <3 Ƹ̵̡ Born to be wild    [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
• myself
† Kedvenc dal :
• hypnotic
† Tartózkodási hely :
• mindig máshol
† Hobbi & foglalkozás :
• rendbe hozni az életemet?
† Humor :
• gyilkos



Chloe Winslet ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Anna & Chloe

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mióta az érzéseim vissza kapcsolódtak minden annyira más, más szemmel látom a világot. Hetekig próbáltam túl tenni magamat a rettenetes lelkiismeret-furdaláson amit az váltott ki, hogy több száz embert öltem meg. Mikor ki voltam kapcsolva nem törődtem azzal, hogy mi lesz akkor amikor valami csodával határos módon újra érezni fogok, csak gyilkoltam. Ripper voltam, most pedig lelkileg teljesen össze vagyok törve, mintha nem is én lennék. Ember koromban is próbáltam mindig azt mutatni a külvilág felé, hogy erős vagyok, de úgy látszik a lelkiismeret-furdalás még rajtam is ki fogott.
Úgy döntöttem, hogy így délután környékén el megyek kicsit sétálni, szükségem van végre egy kis kimozdulásra, 1 hete a 4 fal fogságában élek, és csak addig megyek ki az utcára míg be megyek a kórházba vértasakért, aztán megyek is haza és minden kezdődik előröl.
Kihalt utcákon sétálok, mikor távolról meglátok egy nagyon ismerős alakot.
- Anna...? - kérdezem magamtól suttogva miközben pislogok párat, hogy megtudjam hallucinálok-e, vagy tényleg a rég elveszett, távoli unokatesómat véltem meg látni az előbb.


[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 08, 2014 3:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Csak, sétálok ezen a kihalt utcán. Szerencsére itt lehet, szellemként végig menni úgy, hogy ne ismerjenek fel. Bár, ez a feltámadási cucc eléggé, jó móka mert szinte majd nem, mindenkit megviccelhetek de, én nem hülyéskedésből tértem vissza hanem, komoly okból. Eszembe jutottak, a régi emlékek és leültem, egy kőre. Láttam, ahogy a földre lehullt, a könnyem és nem nem tudom, hogy miért történhetett, meg. De, nem kell rágódnom a múlton szinte már, el is felejtettem, hogy ki vagyok. Csak, a szép boldog időkre emlékszem. Hallottam valami zajt, így felálltam és körbe néztem. Egy, igen ismerős arcot láttam mintha, ismerném és láttam volna már valahol, csak azt nem tudom hogy hol. Azon töprengtem, hogy vajon mit kereset itt egyedül, és miért épp erre jött? Talán, keres valakit vagy valamit? Így, a messzi távolból nem vettem ki, az arcát hogy lány vagy fiú. De, ezzel most nem foglalkoztam, a lényeg ki ez, és mit keres itt? Közelebb mentem hozzá, és már ismerős volt. Az, unokatesóm Chloe még, emlékszem rá. Mit keres itt? Mi, az amit szeretne? Rengeteg kérdés jutott, az eszembe attól hogy szellem vagyok. Meghallottam, hogy a nevemet mondja és nem kellett se szó se, beszéd megjelentem előtte. Mintha érezte volna, hogy valaki figyeli. Na, igen ez Chloe akit, szeretek. Régen, nem voltunk túl jó viszonyban, és talán most sem de, én annak ellenére nagyon szeretem. Remélem, majd bármiben tudok neki segíteni.
Vissza az elejére Go down


Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
† Keresem :
§ Friend from past
† Kedvenc dal :
§ Yellow Flicker Beat
† Tartózkodási hely :
§ Monsterland
† Hobbi & foglalkozás :
§ find myself



Renee Winter ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 07, 2014 11:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Nathaniel

Eddig egy férfinak se igazán sikerült megkaparítania magának. Talán Thomas volt eddig a legközelebb hozzá, de magam sem tudnám megmondani, hogy miért, de nem is nagyon engedtem senkit se közel magamhoz. Egyszerűen szerettem azt, ha nem kell másokra odafigyelnem, de ugyanakkor mindig is nagyon hiányzott az, hogy valaki törődjön velem. Fura kettősség volt ez a dolog, de úgy érzem, hogy talán amiatt, mert mindig is úgy éreztem, hogy nekem jár az a "happy end", ami minden film végén van vagy mese végén. Egyszerűen túl sokat hibáztam és az egyik hibámnak az árát a húgom a mai napig fizeti a családom többi tagjával együtt. De Nate valamilyen szinten másabb volt, mint bárki más az életemben. Soha nem voltam szerelmes belé, nem ahhoz azért több kellett volna, hogy képes legyek felé ilyen gyengéd érzelmeket táplálni, de mégis képes volt olyan dolgokat kiváltania a testemből, amiket szinte senki se tudott. Egyszerűen olyan volt, mint egy ügyes bűvész, akit azért teremtettek, hogy a kedve és kínja szerint ingerelje lényem minden egyes porcikáját. Az elmém küzd a testem ellen, pedig pontosan tudom, hogy könnyen tud olvasni a testem minden apró rezdüléséből, de még se akarom neki megadni magam vagy legalábbis nem olyan könnyen. Akkor hol marad az "élvezet" és a küzdelem. Mindig is úgy gondoltam, hogy soha nem szerette a könnyű vérűeket, de nem csak ezért viselkedtem így. Én ilyen vagyok, hogy legszívesebben képes lennék saját magamat is kínozni csakis azért, hogy ne essek újra a csapdájába és ne tudjon újra uralkodni a testem fölött.
Te meg mióta is próbálod megérteni a női logikát? Ha nem szeretnéd a kihívásokat, akkor most biztosan egy lebujban lennél és nem itt velem. -mondom neki rezzenéstelen arccal, de legbelül szinte már forrok, mert idegesít az, hogy neki ennyire nyilvánvaló minden. Nem szeretek nyitott könyv lenni, de számára mégis az vagyok és ez bosszant. De én se vagyok normális, hiszen nem olyan régen még alkut kötöttem egy vámpírral, most meg egy kisebb múlt idézésre készülök egy másikkal. Lehet, hogy velem van a baj és nem pedig a világgal. Már magam sem tudom, de nem is érdekel, hiszen minden egyes perzselő csókját követően egy kisebb részem újra meghal és helyette az iránta érzett sóvárgás növekedni kezd bennem. Felvonom a szemöldökömet a kérdést halva, majd kicsit kihívóan pillantok rá. Mindig is szerette megmutatni és elvenni azt amire vágyik, akkor most miért várja azt, hogy én ugorjak a nyakába egyből? Nem.. abból nem eszik..
De elhibázom az utolsó lehetőségemet arra, hogy szabadulni tudjak. Figyelmetlen vagyok és szétszórt, mert egy része a lényemnek teljesen darabokra hullott már neki köszönhetően. Küzdeni akartam, de vajon tényleg akartam? Tényleg képes lettem volna bántani őt? Nem, azt hiszem soha nem lennék képes és pontosan annyira vágyok az érintéseire, mint ő az enyémekre, de akkor se akarom se neki, se magamnak megadni azt a dolgot, ahogyan a dolgok egymást követik egy lavina indul el, amiről pontosan tudom, hogy maga alá fog temetni. Már nincs menekvés. Innét már nincs kiút.
Állom a tekintetét, majd hamarosan megérzem a követelődző, de ugyanakkor gyengéd csókját, ami hamarosan viszonzásra is talál. A kezemmel még mindig nem tudok szabadulni, pedig a hajába akarok túrni, meg akarom őt érinteni és ez kicsit megőrjít, hogy nem tehetem meg. Egy aprót az ajkába harapok, majd egy kisebb "bűvészmutatvány" következtében, hamarosan már a lábaim a dereka köré fonódnak és úgy tartom magamhoz egyre közelebb őt. Hamarosan a kezem szabadul, ujjaim a hajába túrnak, a halántékán simítok végig, de mire feleszmélhetnék, a hátam a túlsó falnak ütközik, mire egy kisebb nyögés szakad fel a torkomból, de pár pillanat múlva újra érzem ajkainak az érintését és csókunk szinte teljesen egymásba forr. Hamarosan az ő kabátja, illetve az enyém is a földön landol. Fogalmam nincs, hogy ő miként szabadított meg az enyémtől, illetve arra se emlékszem, hogy én mikor szabadítottam meg őt a sajátjától, de pontosan tudom, hogy szép lassan minden egyes porcikám megfogja adni magát neki...


Ƹ̵̡  <3 Ƹ̵̡ Haunted  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 07, 2014 9:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Csak, sétálok ezen a kihalt utcán. Szerencsére itt lehet, szellemként végig menni úgy, hogy ne ismerjenek fel. Bár, ez a feltámadási cucc eléggé, jó móka mert szinte majd nem, mindenkit megviccelhetek de, én nem hülyéskedésből tértem vissza hanem, komoly okból. Eszembe jutottak, a régi emlékek és leültem, egy kőre. Láttam, ahogy a földre lehullt, a könnyem és nem nem tudom, hogy miért történhetett, meg. De, nem kell rágódnom a múlton szinte már, el is felejtettem, hogy ki vagyok. Csak, a szép boldog időkre emlékszem. Hallottam valami zajt, így felálltam és körbe néztem. Egy, igen ismerős arcot láttam mintha, ismerném és láttam volna már valahol, csak azt nem tudom hogy hol. Azon töprengtem, hogy vajon mit kereset itt egyedül, és miért épp erre jött? Talán, keres valakit vagy valamit? Így, a messzi távolból nem vettem ki, az arcát hogy lány vagy fiú. De, ezzel most nem foglalkoztam, a lényeg ki ez, és mit keres itt? Közelebb mentem hozzá, és már ismerős volt. Az, unokatesóm Chloe még, emlékszem rá. Mit keres itt? Mi, az amit szeretne? Rengeteg kérdés jutott, az eszembe attól hogy szellem vagyok. Meghallottam, hogy a nevemet mondja és nem kellett se szó se, beszéd megjelentem előtte. Mintha érezte volna, hogy valaki figyeli. Na, igen ez Chloe akit, szeretek. Régen, nem voltunk túl jó viszonyban, és talán most sem de, én annak ellenére nagyon szeretem. Remélem, majd bármiben tudok neki segíteni.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
warrick
† Kedvenc dal :
avicii - hey brother
† Tartózkodási hely :
↯ whitmore & mf
† Humor :
↯ bitter



Dorian Roughley ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 07, 2014 1:48 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to renee
Az összes nő megbabonáz, de egyik sem képes arra, hogy megtartson engem hosszútávon. Renee-nek is megvolt a maga hatalma felettem. Ahogyan nekem is felette. Nagyon jól éreztük magunkat mi ketten együtt. Szerintem ez tagadhatatlan, bár azon sem lepődnék meg, ha most már ezt is tagadna minden mással egyetemben. Nem értem. Nem olyan nehéz elismerni, hogy vágyik rám még most is. Most pedig nem az egóm beszél belőlem sőt nem is én beszélek. Hanem az ő teste beszél a szavai helyett. Lehet, hogy a száját egy nem hagyja el, de a teste kiáltozza, hogy igen, igen és igen! Pont én lennék az, aki ne akarná a valóságot a felszínre hozni? Örömmel mutatom meg neki, hogy mit is hagyna ki velem. Mert azért be kell vallani elég szórakoztató tudok lenni, ha akarok. Ha úgy tartja a kedvem igazán tudok törődni a másik emberrel, de ez elég ritka pillanatok egyike. Nem mondom, hogy azt akarom, hogy szerelembe essen. Annyira messzire soha nem mennék el. Azért van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni. Ez pedig teljesen olyan. Ilyen mélyen senkinek az érzéseivel nem vagyok hajlandó játszadozni. Ha valaki tudja milyen szar érzés, mikor összetörik a lelked, akkor az én vagyok és nem más. A feleségem megtette velem méghozzá az öcsémmel. Nevetséges lépés, de épp eléggé fájdalmas ahhoz, hogy megtanítson egy leckét egy életre. Vagyis, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor egy örökkévalóságra. – Miért akarod annyira ezt az elutasító játékot játszani? Soha nem fogom megérteni a nőket. Miért kell mindig az ellenkezőjét mondani, amit igazából gondolsz na meg persze érzel? A tested elárul, ha akarod, ha nem kedvesem, szóval feleslegesen jössz nekem a hülye dumával. – Egy pillanatra sem bizonytalanít el. Mégis miért bizonytalanítana, amikor a szavain kívül minden más arra utal, hogy nagyon jó úton haladok afelé, hogy felelevenítsük azt a pár hetet, amit közösen átéltünk. Nem volt szörnyű. Egyáltalán nem. Főleg, mivel tisztán emlékszem, hogy az egész idő alatt csillogott a szeme. Ez pedig nem valami olyasmi, amit meg lehet játszani élvezte. Csak úgy, ahogyan most is vágyik rá. Beismerni nehéz, tudom. De örömmel segítek ezen. – Ahelyett, hogy felesleges kérdéseket teszel fel, miért nem mutatod meg? – Akarom őt. Ez már tiszta. Teljesen tiszta. Ahogyan az is rendkívül tiszta a számomra, hogy ő is ugyanígy gondolkodik rólam. Persze lehetséges, hogy még van benne egy kis ellenállás, de ezt örömmel fojtom el most rögtön. Meg akarom kaparintani és tudom, hogy nem fogja megbánni, ha beadja a derekát csak el kell érnem, hogy ez megtörténjen.
Miközben csókolgatom a nyakát egy kisebb merényletet tervez ellenem, de könnyedén észreveszem. Ha ártani akart volna nekem képes lett volna rá, de tudom jól, hogy hatással vagyok rá és ezért is nem tudott odafigyelni arra, hogy észrevétlenül vegye elő a fegyverét. Megtehette volna, hiszen én is eléggé le voltam foglalva és a gondolataim sem azon voltak száz százalékosan, hogy mit is művel. De nem akar bántani ez is tiszta sor. Csak neki kellene felfognia ezt végre és meghajolnia közös érdekünk előtt.
Teljesen a falnak préselem őt, miután kiesett a kezéből az a fránya kés. Kezét még mindig a feje felé szorítom. Arcát megemelem az állánál fogva, hogy tekintetünk összeforrhasson egy röpke pillanat erejéig, majd le is csapok mézédes ajkaira ellenkezést nem tűrve.



Ƹ̵̡  <3 Ƹ̵̡ Born to be wild    [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 

Kihalt utcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-