Jennyvel jártszttunk a szobába. Peiper belibbent, hogy úgy érzi, ideje cselekedni a dokival, úgyhogy lelépett.
Kinéztem az ablakon. A tél közepén hívogató volt az udvar, hisz' napok óta ki sem mozdulam... Ideje volt Jennynek is megmutatni a telet!
- Angyalom, mit szóljál egy sétához az erdő felé? - mosolyogtam Tündéremre, és a szekrényből keztem előhalászni a kis kabátját.
/Külváros - Erdő és kripták - Az erdő/
Kezdőlap
