Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
back home
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



Elena Gilbert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Dec. 19, 2014 6:59 am


gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk itt!

My new psychopath love is here! 31
Nos, Kai... bevallom őszintén az új sorozatbéli karakterek közül a Te érkezésedet vártam leginkább! Hogy miért? Úgy hiszem, hogy a TVD írói nagyon régen álltak elő olyan jó karakterrel, mint Kai... az egész története, az indíttatása, amely arra ösztönözte hogy a családját "felnégyelje" és a többi... nagyszerú alapanyag, hát még egy ilyen csinos arc mellé, és meg is van a főnyeremény! Wink
Remélem, nem tartottál attól, hogy nem fogod élethűen visszaadni a karaktert. Ha igen, akkor most megerősítést adok arról, hogy ennél jobb már egyszerűen nem lehetnél! Minden gondolat, minden sor tükröztre azt a Kai-t, akit a sorozatban megismerhettünk, persze megspékelve azzal, hogy csodálatosan fogalmaztad meg ezeket! Hát... nem semmi! Wink
Azonban a feladatod itt még nem ér véget... van egy pár testvéred még, akik jelenleg nyugalomban élnek, nem is sejtve, hogy a testvérük közelebb van hozzájuk, mint gondolnák... Luke és Liv már várnak rád, és remélhetőleg hamarosan az ikred is megjön. Cool
Foglalózz, ha ez még nem történt meg, majd hódítsd meg Mystic Falls-t. Cool Jó játékot!

Vissza az elejére Go down

avatar

Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Keresem :
my sanity – just kidding, i'm so much better without it
Kedvenc dal :
remember the name, railroad track, wicked, to be evil, i'm gonna do my thing, insane like me
Tartózkodási hely :
in the darkness
Hobbi & foglalkozás :
you're so better off not knowing that, man
Humor :
twisted



Kai Parker ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 18, 2014 12:57 am
Malachai Parker
nomen est omen

kor: 42 (22)

titulus: the evil twin

város: mystic falls

play by: chris wood

faj: warlock

becenév: kai

foglalkozás: hivatásos sorozatgyilkos

a karakterem canon


Születési idő, hely   1972. június 13.; Portland, Oregon
Család   Ó, az egyik kedvenc témám. Nos igen, eredetileg nyolcan voltunk testvérek, és mind együtt éltünk a mi csodálatos nagy családunkban, az idilli otthonunkban... amíg meg nem öltem négy tesómat. Na jó, csak viccelek. Sosem éltünk boldogan. A Gemini Koven nem a békéről és az összhangról híres, hanem arról, hogy meggyilkoljuk az ikreinket. Én csak egy kicsit le akartam egyszerűsíteni a dolgokat mindenkinek. Sajnos végül nem értem ennek a végére. De bő két évtized raboskodás után nem fogom elszalasztani a következő lehetőséget, ezt megígérhetem.
Jellem   Legyünk ez egyszer őszinték: nem akarsz megismerni. Ha csak teheted, messze elkerülsz, még a rémálmaidban is. Őrült vagyok, szociopata, velejéig romlott, sosem tagadtam. Valószínűleg már így születtem, és erős a gyanúm, hogy a szüleim már a bölcsőmben meglátták ezt bennem, vagy a terveik között szerepelt, hogy tönkretesznek, máskülönben miért neveztek volna Malachainak? Mintha azt akarták volna, hogy gonosz legyek, és hát... a név kötelez, ugyebár. Tulajdonképpen nem mondanám, hogy mindig ilyen voltam, a családom tett tönkre. Ők váltják és váltották ki ezt belőlem. A hülye elvárásaikkal, azzal a nyomással, amit ránk gyakorolnak. Bár rám egyébként is mindig ferde szemmel néztek, kilógtam a sorból, én voltam az örökös fekete bárány. De ki érti ezt? Ha az normális, hogy megöljük az ikreinket a hatalomért, mégis mennyivel rosszabb, amit én tettem? Igazából nem érdekel, ha pálcát törnek felettem. Elegem lett abból, hogy úgy tekintenek rám, mint egy korcsra, csupán mert nincs eredendően varázserőm. Ez a csorba kiküszöbölhető, és előbb-utóbb meg is találom a módját. Ami a szocializálódást illeti, tovább rontott rajtam az elmúlt húsz év magánya. Egyedül bolyongani ennyi ideig egy mesterséges dimenzióban igazi pokol, és erősen megtornázta a szellemi képességeimet is néha. De sebaj, izgatottan várom, mennyit változott a világ 1994 óta. Nem beszélve arról, hogy felüdülés lesz végre ismét napfogyatkozás nélkül leélni egy napot.

 

Némi erőlködés árán, de végre kirángatom a vadászkést az elernyedt testből. Befelé könnyebben csúszott, lendületből döftem, kifelé nem jön olyan könnyen, de azért megbirkózom vele. Ez már a könnyebbik része a munkának. A pengét a kabátom belsejébe törlöm, így majdnem olyan, mintha még nem is használtam volna. Készen áll az újabb áldozat levadászására. De muszáj hagynom magamnak néhány pillanatot, amíg a művemben gyönyörködöm. Hátrébb is lépek néhány lépést, hogy jobb rálátásom legyen a két vérben ázó halomra. A híres hírhedt Gemini Koven. Most nézzék meg! Apró fintorra húzódnak ajkaim, mintha undorodnék a látványtól, de valójában csodásan szórakozom, az elém táruló kép pedig egyenesen lenyűgöz. Őszintén gyönyörködöm benne. A testvéreim így sokkal jobb szolgálatot tesznek, mint életükben. Különben sem volt rájuk soha szükség. A szüleim téveszméiből születtek csupán. Azt gondolták, hogy csak azért, mert nekem nincs velem született erőm, nem tudok megmérkőzni Josy-val. Addig próbálkoztak, amíg újra ikrek nem fogantak, és ezek négyen csak a felesleges melléktermékek voltak. De had mondjak valamit: se a kis ártatlan képű Lucasra, se az angyalhajú Oliviára nincs szükség ahhoz, hogy a kovennek új vezetőt válasszunk. Igenis meg tudok küzdeni Josette-tel! A saját erejét felhasználva fogom lealázni, és amint legyőztem őt, az ő mágiája is átszáll rám. Szerintem ezt a drága ikrem is tudja, máskülönben nem bujkálna, és nem rejtegetné előlem azt a két kis nyomorékot.
- Jo, merre vagy?! Gyere elő! - kiáltok bele a ház súlyos némaságába, majd, mivel válasz nem érkezik, igazából nem is vártam, mélyet sóhajtok, aztán megindulok a folyosón. - Tudod, hogy téged nem bántanálak. - Jelentem ki fennhangon, azt hiszem, érződik a szavaimból, hogy vigyorgok. Igazából ez így tényleg vicces. Vagy szomorú? Néha nehéz eldönteni. Végig kell gyilkolnom mindenkit ebben a házban, csak hogy eljussak az ikremig. És aztán ő lesz az utolsó, akinek életét veszem, de előbb meg kell mérkőznünk, így tulajdonképpen az igazat mondom: nem fogom őt bántani. Addig nem, amíg le nem győztem. Lassan kezdem elveszíteni a türelmem, de legalább a padlón látható vércseppek mutatják az utat...
Hmm... vajon hol lehetnek? - Játszom el a tanácstalant, miközben ujjaim között megpörgetve a vadászkést, tétován elsétálok az ágyig. Ha Jo tényleg bújócskázni akar, legalább feltakaríthatta volna a saját mocskát maga után. Elrontja a játék izgalmát, hogy mindent beszennyez a vére. Ez így túl könnyű. Dühből merített erővel lököm arrébb az ágyat, mely alatt az ikrem rejtőzött.
- Hol vannak? - kérdezem először egészen emberi hangon, aztán nyomatékosabban is, mivel válasz nem érkezik. Gyerünk, Josy, ne játssz a türelmemmel tovább! A felszólítást nem mondom ki hangosan, de a tekintetem sokat elárul. Feldúlom a szobát, a kicsiknek nyoma sincs. Ideges vagyok, mégis látszólag halál nyugalommal cserélem le a kezemben tartott kést. A falnak támasztott baseball ütőt lassan közelebb húzom, súlyos vége a padlót súrolja. A korábbi szúrással az oldalába Jo már kapott egy kis ízelítőt, miért nem érdemes rejtegetnie előlem az ikreket. De ha kell, máris felfrissítem ezzel kapcsolatban a memóriáját...



A hozzászólást Kai Parker összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 13, 2017 8:36 am-kor.
Vissza az elejére Go down
 

Kai Parker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kai Parker
» Jo Parker
» Barry Benson
» Jessica Drew / Póknő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Halhatatlan évek :: Boszorkányok-