// A név alkuképes, a play by viszont szeretném, ha maradna.  

A nő, akivel két évtizedig kellett együtt élnem. Mivel a szüleim egy autóbalesetben elhunytak, ennek a nőnek kerültem a kezei közé. A sors mindig a tenyerén hordozta, megkapta azt, amit akart: háromszor ment férjhez, mindhárom férje rejtélyes körülmények között hunyt el, állítólag szívrohamban, de a vagyonuk erre a nőre szállt. Így hát sosem kellett aggódnom, hogy nincs mit vinnem az iskolába tízóraira.
Amit azonban sosem tudtam meg, hogy a nő egy boszorkány, és az ördöggel cimborál... nehezen tudtam megszökni kezei közül, a választ sosem találtam meg arra, hogy miért pont engem fogadott örökbe. Van egy sejtésem... de nem osztottam meg vele soha. Néha meglátogatom, mikor kiszabadulok a munkahelyemről, de felé mindig a békés arcomat mutatom, nem az elmebeteg énemet. Ennek ellenére tudom, hogy ő ismer engem a legjobban... még úgy is, hogy nem tud rólam semmit sem.