Szemem ragyogó zöld, hajam barna, de a nap könnyen kiszívja, így olyankor szőkévé vallhat.
Elégedett vagyok a testemmel, pont olyan, amilyennek lennie kell. A nők imádják ez a lényeg.
Szeretek ölni, táplálkozni, szexelni talán ezek éltetnek engem ebben a világban. Azzal, aki megérdemli, tudok kedves is lenni, de nem sok olyan akad, ezért inkább a morcos énemet veszem elő.
Erős, kitartó jellemnek tartom magamat.  Életemben nagyon sok olyan helyzet volt, ahol meg kellett védenem magam, gazdámtól, mikor rabszolga voltam. Azóta jobb a helyzet.
Magam ura vagyok.
Legerősebb jellemem; a céltudatosság. Nagyon sok eszközöm van arra, hogy hogyan is érjem el minden áron, amit akarok a lehető leghamarabb. Mások Hibáit szíves örömest részletezem. Soha nem félek felfedni másoknak a véleményemet, ha valami nem tetszik. Hirtelen haragú vagyok, néha nem is tudok uralkodni érzéseimen, de azért szeretem a kezemben tartani a dolgokat.

Név » Sofi
Kor » 19
Multik » Rey Lancester

Ismeritek azt az érzést, amikor nem tudjátok, hogy hova tartoztok? Nos, nekem is van egy ilyen különös érzésem, csak tudnám megfejteni. A nevem Dayton Morgan, vagy is ezt a nevet viselem mióta anyám  összeállt Mr. Morgannal, aki felszabadította és feleségül vette, mintha hálásnak kéne lennem. De ennyire ne haladjunk előre a történetben.

1720 Január

Esős borongós napon születtem, anya nem sokat akart elárulni erről a rejtélyes napról. Azt mondta legyen elég, hogy itt vagyok. Apám állítása szerint elhagyott minket, de szerintem ez nem igaz. Nagyon sok szerelmes levelet találtam és példa értékű volt a szerelmük. Folyton sírt anyám és én ezt nem bírtam nézni.
Nem születtem valami nagyon gazdag családba sőt, egyáltalán nem. Hiszen parasztnak születtem, a földeken dolgoztam és rabszolga tartoknak feleltem. Illetve csak egynek.  Sokszor verte meg anyámat és sokszor erőszakolta meg a szemem láttára, azt mondta, ha elfordulok, megöl minket.
Talán egy dolgot köszönhetek ennek a férfinak, hogy erős vagyok, és ki merek magamért állni, és azokért, akiket szeretek.
Mr. Jackson Morgan.. nos, igen ő az a nemes férfi, aki megmentett minket és beleszeretett anyámba és mint, minden happy endben feleségül vette és megszabadított miket a gonosztól. Hogy miért mondom ilyen cinikusan? Nos azért, mert én látom a benne rejtőző sötét lelket. 10 éves voltam ekkor, és ő a nevére vett engem.

1737 valamikor nyáron

Megízleltem a nők örömét, ahogyan minden korombéli férfi teszi 17 évesen vágtam bele a nagy betűs életbe. Kocsmákat jártam és nőket hódítottam. Soha nem vágytam másra.
Tanultnak számítottam. Tudtam; írni, olvasni, latinul, Franciául, Spanyol.
És ezt a nők is imádták, mondtam két akármilyen, veszedelmes vad kígyóknak Latinul ők akkor is csodálva néztek és gombolták ki felsőjüket.  Volt pénzem, és egóm is természetesen.
Egy nap egy férfi érkezett a városba és anyámat kereste, anyám üvöltve küldte el, de a férfi engem akart látni csak. Festőien szép arca és csodálatos kidolgozott teste volt, de nem értettem miért akar engem látni, egy ilyen fiatal fess férfi, nem vagyok meleg. Anyám nem hagyta, és a férfi elfogadta ezt, bár utána sokszor láttam még.


1744
Micsoda év, 24 éves erejében teli férfi, aki a nők kedvence még mindig.
Utazgatásaim során megismerkedtem Geneviev Abélard-al. Soha nem láttam még hasonló szépséget. És, ahogy annak lennie kell bele szerettem.
Istenem ez a lány úgy tökéletes, ahogyan van. Csodaszép igéző tekintet. Kerek mell, feszes fenék és az ágyban érti a dolgát, mint e közben szeretet teljes, csodálatos. Elvarázsolt engem, ahogyan rám sütötte pillantását. Ahogyan szőke hajába belekap a szellő. De mint minden jóban, ebben is volt valami rossz. A lány fekete mágiát használt. Boszorkány volt, de ezt a titkot csak n tudtam, ugyan is nemesi család sarja, akik megvetik ezt és máglyán égett volna. Elmondása szerint édesanyja, aki korán meghalt ő is boszorkány volt.
egy borongós napon, haza fele sétáltam kedvesemmel. Gondoltunk játszunk kicsit a pocsolyákban.  Szaladgáltunk az esőben és bennem megfogalmazódott a kérdés, hogy feleségül vegyem, de elesett.
Ahogyan elesett a lábán lévő ütőeret elvágta egy kiálló szikladarab.  Oda siettem, hogy segítsek rajta, de ahogyan elnéztem a bugyogó vért, és azt a csillogó vörös színt a torkom izzani kezdett, oda nyúltam ujjammal feltettem egy keveset és megízleltem. Gen hatalmas szemekkel bámult rám, ekkor neki estem és megöltem.
Arra eszméltem, hogy a lány teste felett álok, aki mozdulatlanul fekszik én pedig torkom szakadtából ordítottam és éreztem, hogy valami más lett. Éreztem, hogy erősebb vagyok, hogy gyorsabb. Haza is siettem. Mikor Mr. Morgan meglátott lemosdatott és azt hajtogatta, hogy segít és elbújtat. Nem ítélt el engem. Pedig még én se tudtam, hogy mit tettem.  A férfi a házunknál volt, akit még régebben láttam anyámmal. Anyám pedig zokogott, hogy olyan lettem, mint apám. Nm értettem, hogy mire gondol, de elmondta, hogy kitől származom.

Azóta más lett a helyzet, visszatértem régi ön magamhoz, aki szereti az életet, és élvezem, ha ölhetek. Apámat még mindig keresem, de soha nem lelem,  mit hozz, még a jövő nem tudom, de élek amíg lehet.