Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Bárhol, akárhol, mindenhol!
Hobbi & foglalkozás :
Politizálás vámpír módra
Humor :
Eszem az eszed....tényleg!



A poszt írója Shane Timothy Eastwood
Elküldésének ideje Kedd Márc. 31, 2015 8:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cameron & Shane
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fogalmam sincs arról, hogy milyen érzés lehet átváltozni egy bolhás, enyhén szájszagos, szőrös döggé, de nem is különösebben érdekel. Érdekes módon, mindenki a vámpírokat testesíti meg, mint fő gonosz, meg gyilkos faj, holott lássuk, be, a vérfarkasok is élvezettel rendeznek orgiákat és véreztetnek el tinilányokat az erdő közepén, mint valami horror mesében. Itt nincs senki sem jóság listás, csak egyszerűen jobb körítéssel tálalják a szőrmókokat, mint minket. Hallottam már mendemondákat arról, hogy a vérfarkasok átváltozása felére egy csontkovács munkájával, szépen átformálódnak a csontjaik, törnek majd összeforrnak és ez pokoli fájdalommal tud járni. Nem szívesen lennék a lány helyében, főleg úgy nem, hogy az első átváltozása előtt áll és még csak fel sem világosították, hogy ez pontosan mivel jár. Mondjuk nem sokban különbözik attól amit tett, hogy ilyenné váljon, csupán ebbe pokoli kínok is fognak csatlakozni, élvezni fogja. De mire eléri a kritikus, harapós fázist én már messze járok és nem fog érdekelni.
Kérdésére nem tudok nem nevetni, te jó ég, ez már nagyon komoly. Még, hogy én vérfarkas? Ez most teljesen olyan szituáció, mintha karácsonyra kaptam volna egy kiskutyát és még azt se tudná mi a szobatisztaság. Van egy jellegzetes undor a két faj között, ami sokak számára nem egyértelmű miért, vannak olyanok akik összefekszenek egy kutyával és aztán úgy tesznek mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, ez egyszerűen nekem valahol nem érthető, nem tudom összerakni a kockákat. Erre apám csupán annyit mondott volna, hogy egyik se tudja hol a helye, rangja és élete. Nem sok mindenben értek egyet hajdani apám szavaival, de ebben teljesen igaza volt.
A lány úgy néz ki, mint egy duzzogó kisgyerek és ez mosolyra fakaszt.
-Azt hiszem a vámpírt nem lehet másképp érteni csak úgy ahogy kiejtem. Ja és remélem azért nem a filmvászonról ítéled meg a vámpírokat,, mert ha van nálad fokhagyma, legalább nem halunk éhen. - Vigyorgok. Hozzá hasonlóan én is felhúzom a térdeimet majd megpihentetem rajtuk a karjaimat. Kétségbeesett szavaira csak sóhajtok, nem elég, hogy magáról alig tud valamit, a vámpírokról szinte semmit sem tud. Ez olyan, mint egy friss vámpírt egy tömegbe engedni, brutális mészárlás és felelőtlenség.
-Valóban, holnap telihold van, de nem kell annyira tartanod ettől, engem csak egy harapással volnál képes végleg föld alá dugni, de ez nem fog sikerülni, 500 évnyi gyakorlat után elég szégyen lenne a számomra, ha egy új farkas képes volna megharapni. - Vigyorgok rá, de ezúttal semmit sem kötekedés képpen mondtam, csupán felvilágosítás gyanánt. Nem mintha ezt mind képes volna kamatoztatni hiszen napokon belül valaki végezni fog vele. Falkára volna szüksége, de mivel elég kevesen vannak már az acsarkodók, erre nem sok esélyt látok.
-Az lehet, de a farkas is egy megszólítás. - Most még becézgessem is? Esküszöm nem tudom mire vállalkoztam. Ha legközelebb kalandot keresnék kétszer meggondolom, hogy valóban így akarom-e.
-Nem lehetett szép látvány, és nem is az. Ehhez viszont hozzá kell szoknod, megteheted, hogy végzel az életeddel, mert ezt a terhet nem bírod, de másképpen nem szabadulhatsz meg az átoktól. - Átcsapok tanárbácsi figurának.
A torkomat elkezdi kaparni a szárazság, a vénáim égni kezdenek és ettől kissé dühössé válok. Keveset ittam legutoljára, mint valami felelőtlen kölyök.
-Ha nem akarsz megrémülni aztán valami önkiszolgáló ételes edénnyé válni, akkor ne nézz ide és ne gyere a közelembe. - Mondom ezt már kihegyesedett szemfogakkal és véreres arccal, vörössé válik a szemem és érzem az éhség forró hullámait.


zeneszám || Jöttem, láttam, megéheztem! || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 25, 2015 4:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Shane & Cameron




Az én átkom... egyértelműen átok, semmi több. Az apámat, amikor először láttam átváltozni maga volt a rettenet, amikor rájöttem, hogy ő ölte meg az anyámat, mert nem is tudom nem jutott le talán időben, hogy lekötözze magát, vagy anya meglátta... fogalmam sincs. Azóta sem tudom és őszintén szólva nem is nagyon volt kedvem megkérdezni erről. Semmiről sem... Én is olyan vagyok, mint ő és minden erőmmel azon voltam, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha nem így lenne, de sajnos attól még így van. Én is öltem, még ha nem is szándékosan és egyre inkább rettegek, hogy mi jön majd, amikor jön az átváltozás, és az már hamarosan itt van és még csak nem is vagyok egyedül, őt viszont mintha nem is érdekelné ez az egész... semmi abból, hogy talán láthatja rajtam, hogy nem vagyok kifejezetten nyugodt... Mit nyugodt konkrétan finoman szólva is pánikban vagyok. A kezdeti stílusa alapján már meg se kéne lepnie annak, hogy mennyire elutasítóan viselkedik velem, úgyhogy végül visszahúzom szépen a kezemet, és visszaülök az eddigi helyemre a fal mellé. Nem, azt hiszem ő sem az lesz, aki majd megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj, de erre már az első pillanatokban azt hiszem rá kellett volna jönnöm, már akkor, amikor bedobták ide.
Elképedve nézek rá, ahogy egyszerűen csak elkezd nevetni a kérdésem után. Ennyire azért... nem volt vicces, én pedig cseppet sem vagyok csillagvirág. Naná, hogy elhúzom a számat, miután felhúztam magam elé a térdeimet és átöleltem őket. Remek lesz ez, már előre érzem. Nem elég minden rémség, még kaptam magam mellé egy ilyen fickót is, igazán csodás! - Vámpír? Úgy érted... vámpír? - nem mondom, hogy minden részlettel tisztában vagyok, nem mondhatnám, hogy hagytam az apámnak, hogy mindenről pontosan felvilágosítson. Főleg csak a saját dolgaimról tudok, hogy a vérfarkasok nagyjából hogyan működnek és kb. ennyi. Nem tudom, hogy pontosan mit jelent az, hogy velem szemben egy vámpír áll... ül, és nem tudom, hogy milyen hatással van rá az, hogy én holnap... De így talán jobb, mintha szimpla ember lenne, vagy nem?
- Holnap este? Az... az nem jó, nekem ki kell innen jutnom előbb, vagy... neked. Holnap telihold! - aggódom, hát hogy a fenébe ne aggódnék? Félek attól, hogy mi következik, félek attól, hogy mi várhat rám... rá. A fájdalom és maga az átváltozás, még soha életemben nem értem meg és tökéletesen rettegek tőle, és ere most itt van még valaki is, akinek talán ártani fogok, ha itt marad. Ez az egész... nagyon nincs így rendben és én fogalmam sincs, hogyan kezeljem, főleg, hogy ő olyan lazán veszi, mintha apró kis semmiség lenne.
- Farkas? Van ám nevem is. - jó, azért egy kis sértődöttséget már sikerül produkálnom, nem igazán tetszik, hogy így beszél velem, hiszen nem tettem ellene semmit sem, erre olyan lekezelő mintha minimum ártottam volna neki, vagy nem is tudom. Gondolom vérfarkas gyűlölő, nekem is utálnom kellene őt azért mert vámpír? Az engem nem különösebben érdekel... az sokkal inkább, ahogyan viselkedik.
- Az apám évekkel ezelőtt és... egyszer láttam is, hogy milyen. - persze ettől még el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet. Láttam az apámat szenvedni, kínlódni, üvölteni a fájdalomtól és... most rám is ez vár igaz? Azt hiszem ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy baromira be vagyok tojva, sőt... inkább úgy fogalmaznék, hogy istentelenül rettegek.

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Rabságban ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Bárhol, akárhol, mindenhol!
Hobbi & foglalkozás :
Politizálás vámpír módra
Humor :
Eszem az eszed....tényleg!



A poszt írója Shane Timothy Eastwood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 21, 2015 3:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cameron & Shane
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
A vámpírságot is bizonyos fokig átoknak tekintik, de szerintem egy áldás, örök lét, annyi vérengzés következmények nélkül amennyit csak akarok, korlátlan szórakozás az élet, miért akarnám, hogy ennek vége szakadjon? Élvezem a kezembe csöppent hatalmat, az enyém az egész világ míg azt úgy kezelem, hogy a nyilvánosság ne hallja és lássa ténykedéseimet. Én árnyékként mozgom, maga vagyok a mély sötét és veszély, az alkonyat leszállta után én irányítom az éjszakát. Még a fajomon belül is a legkegyetlenebbek közé rangsorolnak. Egyszerűen szeretem az erőszakot, mondhatni ez töltött ki az 500 évem leginkább. Élveztem a hadjáratok általi öldöklést, a szabad vérontást, extázist okozott mikor a legyőzött katonák vérével töltöttem meg a vénáimat. A politikában is helyet vájtam magamnak. Örömmel ítéltem el akár ártatlanokat, vigyorral a képemen néztem végig az akasztásokat. Minden egyes lehetséges területen örömmel gyilkoltam és ez az évszázadok lepörgése alatt sem változott egy fikarcnyit sem. Igaz, itt már nehezebb úgy gyilkolni, hogy az ne keltsen köz zavargást, de nem lehetetlen, szeretem az izgalmat majdnem annyira, mint a brutális erőszakot.
Nem hagyom, hogy a farkaslány felsegítsen, magamtól is képes vagyok felállni és amúgy is, egy korcs ne érjen hozzám. Talán nem szép dolog ilyen megfogalmazással élnem, de miért legyek oda egy olyan fajért aki előszeretettel végezne ki bármelyik pillanatban egyetlen egy harapással? Na ugye! Jobban teszi a kis csaj ha megtartja a 3 lépés távolságot, most még én vagyok a létra magaslatán és ha akarnám egyetlen egy mozdulat és törött nyakkal heverne a hideg kövezeten.
-Aggódtál? - Nevetem el magam. Jesszusom, még nem volt dolgom kezdő vérfarkassal. tapasztalt gyilkosokkal persze már számos alkalommal, de az is még jóval az 1700-as évek elején volt. Most azonban előttem egy friss húsi és még arra sem képes, hogy kiszagolja valami nem illik a képbe, te jó ég! Leülök a falnak támaszkodva és éppen azon gondolkodom, hogy felvilágosítsam a tényekről vagy hagyjam vakon tapogatózni, mindegyik elég mókásan hangzik. A mai vérfarkas populáció nem haladja meg az ezret sem talán, de kezdem is érteni miért. Ha mindegyik cukorborsó ennyire tapasztalatlan akkor könnyű préda is egyben a vérszívóknak, ejj, szerintem semmivel sem járna jobban, ha elszabadulna ebből a helyes kis tömlöcből, odakint a biztos halál vár rá.
-Hogy mi? - Kitör belőlem a röhögés, jézus isten, ezt nem élem túl ha így folytatódik. - Nem Csillagvirág, egyáltalán nem farkas vagyok, a másik végletet ismered, tudod, két hegyes fog, eszméletlenül jó megjelenés, na? - Próbálom rávezetni a megfelelő kijelentésre, de egyszerűen erre sem sok esélyt látok, ha meg mégis összejönne és leesne neki, hogy mi ősi ellenségek vagyunk akkor sem hinném, hogy az következne, hogy fenyegetőzni kezdene hanem végérvényesen kiakadna, a hisztis lányokat meg még inkább nem bírom, a farkas+hiszti az meg egy halálos kombináció.
-Mert izgalomra vágytam, elfogadtam magam és most itt vagyok. Meg kell várnom míg őrség váltás lesz, az újoncokkal könnyebb elbánni, na meg szórakoztatóbb is játszadozni velük, mint a megbolydult hangyaboly, össze-vissza rohannak majd és azt se tudják mit tegyenek, élvezetes lesz, de ez csak holnap este következik majd be. - Válaszolom lazán, mert valóban ennyi lesz az egész és ha jól számítom egy karcolás nélkül jutok ki innen.
-Na igen, ez jó sz@r lehet, nem irigyellek farkas! - Mondom vigyorral a képemen. Nem lehet valami irtó kényelmes egy átváltozás, erről már hallottam.
-Elmondta neked bárki is mire számíthatsz az átváltozás során? - Meg merném kockáztatni, hogy nem. Akkor viszont hatalmas meglepetésben lesz része, hacsak én nem kotyogom el, bár ahogy ismerem magam eljárhat a szám egy ici-picit.


zeneszám || Az vagy amit megeszel? Kösz nem! || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 15, 2015 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Shane & Cameron




Butaság, ha aggódom egy ismeretlen miatt, akit csak úgy bedobtak mellém? Persze magamért is aggódom, de ha holnap este leszünk, akkor... ő áll majd rosszabbul és én nem akarok ártani neki és főleg nem akarom széttépni, mert már így is épp elég baj, hogy valakivel végeztem és ezzel kiváltottam ezt a rettenetet, amit átoknak is nevezhetünk, teljesen mindegy, az a fő, hogy rossz és nekem valamilyen úton-módon kezelni kell. A fickó viszont láthatóan nem olyan típus, mint én, kicsit sem. Kifejezetten ellenséges és nem igazán értem, hogy... Jó persze, érthető, hogy nem a legjobb a hangulata, miután elrabolták és bezárták ide, de attól még nem kéne így viselkednie velem. Elhúzom a számat, amikor visszaválaszol, és végül csak hátrébb lépek, amikor inkább egyedül tápászkodik fel és azt sem engedi, hogy segítsek neki. Hát... jó, akkor nem erőltetem a dolgot, nem sok értelme lenne igaz? A kedvességet akkor érdemes adni, ha van, aki elveszi, ha nem, akkor... minek?
- Jól van, bocs, hogy... aggódtam. - visszahátrálok a falig és miután itt olyan sok mindent nem lehet tenni, szépen vissza is ülök az eddigi helyemre a fal tövébe. Na nem mintha olyan sok választási lehetőségem lenne, főleg egy kör alakú szobában, még csak a sarokba sem ülhetek mondjuk, hogy változatosabb legyen a dolog. A következő szavaira viszont csak elég nagyokat pislogok és nem is értem először, hogy miben lennék új, csak ahogy tovább beszél, akkor esik le, hogy miről is van szó és persze először nem is nagyon értem, hogy honnan jön az egész, csak lassan fogom fel, hogy... minden bizonnyal akkor ő... Oh, remek! Ennél már nem is lehetne jobb a mai nap.
- Új, igen... de akkor te... is vérfarkas vagy? - őszintén szólva nem vagyok annyira durván tisztában még ezzel a világgal. Az apámnak nem sokat hagytam, hogy beszéljen róla és még nem érzem annyira jól meg a szagokat sem, hogy tudjam a fickó vámpír és ez nem jelent túlságosan jót rám nézve, no meg ha a holnapi napot nézzük, akkor rá nézve sem. De... akkor mégis mi a fenét csináljak?
A szavaira azért felszökik a szemöldököm, nem tetszik nekem az, ahogyan beszél és ez az egész lekezelő stílus... Nem azt mondom, hogy válogatós vagyok, hogy épp kivel zárnak össze, de tény és való, hogy ha már valakivel meg kell osztanom ezt a rémséges helyzetet, akkor az illető legalább egy fokkal legyen kedvesebb... elviselhetőbb, vagy legalább ne ennyire bántó. Ez a fickó viszont, mintha csak kifejezetten arra menne rá, hogy nálam elszakadjon a cérna, vagy nem tudom, hogy mégis mi a fene a célja ezzel. - Ha... lószart se érnek, akkor miért vagy itt? - és én miért vagyok itt akkor, mert nem magunktól kerültünk ide igaz? Engem elég könnyen hoztak és ha ő nem akarna itt lenni, akkor ellenállt volna és tesz az ellen, hogy bezárják nem? Szóval nem értem ezt a baromi fennhéjázó stílust.
- Mi a fennért viselkedsz így? Az világ, hogy nem érdekel az egész helyzet, de... engem igen! - azért most már kissé morcosabban nézek rá, és a kérdését egyszerűen figyelmen kívül hagyom. Mit számít az most, hogy kit öltem meg? Amúgy se volt szándékos csak egy véletlen baleset, egy... finoman szólva is pocsék kimenetelű baleset, amiben engem támadtak meg és én megpróbáltam megvédeni magamat. - Holnap át fogok változni és már így is eléggé rettegek tőle, nincs szükség rá, hogy még... rá is tegyél erre egy lapáttal. - húzom el a számat újra. De komolyan, mi a jó égért kell így viselkedni. Nem ártottam én neki, a kintiek voltak és ha olyan könnyű őket elintézni, akkor miért nem tette meg és miért vagyunk most mind a ketten bezárva ide?

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Rabságban ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Bárhol, akárhol, mindenhol!
Hobbi & foglalkozás :
Politizálás vámpír módra
Humor :
Eszem az eszed....tényleg!



A poszt írója Shane Timothy Eastwood
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 14, 2015 3:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cameron & Shane
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Azért ha jobban megnézzük az 500 év baromi sok, mármint egy halandónak akinek annyi ideig tart az élete, mint egy meggyújtott gyufaszál. Nekem viszont ha akarom akkor akár végtelen is lehet csak jól kell játszani. Épp ezért nem sikerült soha senkinek sem elkapnia, magától értetendő tehetség.
Viszont egy idő után még a vámpírnak is unalmassá válik a folytonos vezéri pozíció. Nem azt mondom, hogy ráuntam arra, hogy akkor igyak és öljek amikor ehhez kedvem van, de izgalom valljuk be, ebben nem sok van. Ha akartam volna az 5 tejfölösszájút egy perc leforgása alatt szedtem volna darabokra úgy, hogy náluk van fegyver nálam pedig csak a puszta természetfeletti erő. De hol van abban valami felemelő amikor még az ellenfél küzdeni sem képes? Az elszántáság díjazandó, de egy versenyen max, a való életben csak röhejes ha mást nem tud ezen kívül felmutatni.
Az emberek másra nem alkalmasak, mint hogy kiszolgáljanak minket azzal amivel éppen tudnak legyen az szex vagy vér, mondjuk az előzőhöz már gyomor kell, hogy ilyesmire vetemedjek, nem szívesen keverednék össze egy halandóval, persze más eset ha ezzel célom is van.
Hagytam, hogy elkapjanak és verbenát juttassanak a vérkeringésembe, szó se róla, jó módszer csak nem egy 500 éves vámpírnál aki immunissá tette magát az egyetlen biztos gyengítő szer ellen. Persze kellemetlen a verbéna, de nem okoz különösebb gondot, hozzá szokott a szervezetem. Csak ajánlani tudom, csodákra képes!
Szánalmas ahogy úgy tesznek mintha erősebbek lennének és ide-oda rángatnak amíg eljutunk a tömlöcig. Nagyon jó színész vagyok, meg kell hagyni, az alakításom egyedülálló, egy gyenge, lenyugtatózott vámpírt alakítani úgy hogy ebből semmi sem igaz, baromi nehéz feladat.
Belöknek a tömlöcbe ami nagyon nem szép dolog, hol marad az udvariasság? A kutyuli nem kifejezetten érdekel, egyelőre. Majd holnap lesz gondom rá, a telihold csak holnap lesz fent teljes pompájában, addig csak egy halandó aki a legkisebb gondot okozza az egészből.
-Ohh magasságos úristen, már miért ne lennék? - Nem hagyom, hogy hozzám érjen, magamtól is talpra tudok állni. A farkasokra jellemző szag betölti ezt az egész kócerájt.
Közvetlen viselkedése kissé azért összezavarja az érzékeim, egy vérfarkas kontra vámpír esetébe bonyolódtunk. Aztán leesik, de akkorát koppan hogy csoda, hogy nem lett alattunk rögvest egy alagút.
-Te új vagy mi? Fogadni mernék, hogy nem vagy túl még az első váltáson. - Csapom össze a tenyerem és vigyorgok. Nicsak, egy újonc blöki, nem semmi. Már a szagom alapján is hátrálnia kellene, hiszen nyilvánvaló, hogy ki az erősebb a telihold hatáskörén kívül. De szerintem még azzal sincs tisztában, hogy vámpír vagyok, te jó ég, ez azért több, mint amire számítottam a mai nap során.
-Ezek vadászok, bár szerintem szégyen rájuk aggatni ezt a jelzőt, mert lószart sem érnek. - Röhögöm el magam, ezek nem vadászok, ugyan, ezek szerencsétlen, unatkozó, az életüket elcseszett halandó akik azt hitték azonnal tökösek lesznek ha elkapnak egy vérszívót. Kérem, az önkéntes vállalkozás sosem számít sikernek.
-Na és kit öltél meg? Apucit, anyucit vagy valamelyik seggfejt aki megcsalt a legjobb barátnőddel? - Ülök le szépen a földre és a hátam a falnak vetem. Ez egy érdekes este és még érdekesebb lesz a holnapi, megtudnék innen szökni elég egyszerűen, de izgalmat kerestem, egy vérfarkas telihold idején már valami, úgy is kevés van a szőrmókokból mióta kissé meglettek nyúzva és falikárpitként alkalmatoskodnak.


zeneszám || a cukros bácsi és a kiskutya || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 13, 2015 10:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Shane & Cameron




Egyébként nem is értem én ezt az egészet. Az embernek vannak jogai nem? Nekem is vannak, és nem is értem, hogy hogy a fenébe zárhatnak be ide csak úgy akárkik is. Ez az egész... komolyan kész agyrém! Ki kell engedniük innen. Talán az egész csak valami rossz vicc, aminek hamarosan vége lesz majd... muszáj, hogy csak egy rossz vicc legyen. Még csak nem is keresnének, mert a főnökömnek is napok múlva kell jelentenem, hogy hol tartok a cikkben, nem fognak addig keresni, éhen is veszhetek itt, vagy... valami rosszabb. Ártok magamnak itt a falakkal körülvéve, ha jön a telihold. Így is elég frusztrált vagyok, mert át fogok alakulni és még sosem volt részem ilyesmiben. Azt sem tudom, hogy mit tegyek, hogyan fogom elviselni. Ez az egész... komolyan kezdek rettegni, és nem tudom, hogy még meddig tudom elnyomni magamban. Iszonyatosan nehéz.
Aztán nyílik az ajtón, én pedig felpattanok a fal mellett maradva. Na nem mintha nagy harci képességeim lennének, szóval kb. addig jutok el, hogy legalább talpra álltam, miközben a fickót behajítják a szobába, vagy inkább belökik, én pedig kissé elképedve figyelem az egészet. Ez... ez nem jó hír... nagyon nem! Amikor az ajtó újra csukva végül óvatosan fel ellököm magam a faltól, hogy közelebb lépjek a fickótól, hogy legalább megnézzem, hogy van. Még nem vagyok profi, megérzem gondolom a vámpírokat, de mivel nem rég váltottam ki csak az átkot, nem végeztem el semmiféle vérfarkas gyorstalpalót sem, így azért erős hátrányból indulok.
- Jól van? - nem mondom, hogy egyből oda merek lépni, de végül is azért megpróbálom felsegíteni, ha nem érzem irányból semmi fenyegetőt, vagy veszélyesnek tűnőt. Ennyi azért van bennem, ennyire lehetek valakivel kedves, ha már szegényt szintén ide zárták be. - Ugye kár kérdeznem, hogy tudja-e, hogy kik ezek? - nekem semmi nem rémlik, se arcok, se nevek, semmi az ég világon. A kávézó után itt tértem magamhoz, úgyhogy nulla infom van, neki talán egy kicsit több. A helyzettől viszont még mindig kiver a víz, de próbálok nem azonnal pánikba esni. A fickó itt nagyon nincs biztonságban. Amíg csak én egyedül voltam itt, addig legalább nem volt gond, maximum a tény miatt, hogy elraboltak, de holnap este... nem kéne mindkettőnknek itt lenni, mert nem akarok arra ébredni, hogy széttéptem valakit és a vérében tocsogva fekszem a kemény kőpadlón. Az tuti, hogy sokáig kísértene, mint rémálom. Oké tudom, ne higgyem azt naivan, hogy egyáltalán megúszom ezt az egészet és nem lesz amúgy is kampó nekem, miután elraboltak és bezártak mi?

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Rabságban ϟ ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Tartózkodási hely :
Bárhol, akárhol, mindenhol!
Hobbi & foglalkozás :
Politizálás vámpír módra
Humor :
Eszem az eszed....tényleg!



A poszt írója Shane Timothy Eastwood
Elküldésének ideje Pént. Márc. 13, 2015 3:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Cameron & Shane
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Lássuk csak, a napom a szokásos módon kezdődött, felkeltem, ettem, eltakarítottam a hullát aztán lezuhanyoztam majd magamra kaptam a ruháim és útnak indultam. Egy valamiben nem ismerek tréfát és az a kilétem, nem akarom lebuktatni magam a mocskos kis halandók előtt. A szokásos rutint azonban elég hamar felváltotta egy kisebb káosz, érthetetlen, hogy nem bírnak megmaradni az emberek a nyomorult kis életükben, nem, nekik mindig kell keverni pár galibát ami engem személy szerint untat. Ez a vadász dolog is, csak úgy felesküdnek, hogy Ők majd karót ragadnak és megölik az éjszaka teremtményeit, egynéhány még azt se tudja, hogy a karót melyik oldalról fogja nemhogy akár 30 méteren belülre kerüljön egy vámpír környezetében. Ma is, mert miért ne, pont egy olyan bárba sikerült bemennem ahol pár ilyen okos, talpraesett, gumiszoba és koton szökevény iszogatott. Csak sóhajtottam majd az egyik félreeső helyre leültem, feltűnően, már-már profi kém módjára vizslattak, olyanok voltak öten, mint a csontot váró terelőkutyák. Csak megcsóváltam a fejem majd felálltam és elindultam kifelé, valahol éreztem, hogy követni fognak és BUMM, tényleg így lett. Micsoda varázsló lettem, eszméletlen. Az erdőbe sétáltam be, legyen egy Alkonyat film klisé, minden az erdőben történik csak éppen nem kezdek el diszkófényként csillogni, sajna nem ez a stílusom.
Első tervként az ugrott be, hogy mi lenne ha 5 perc alatt elválasztanám a fejüket a testüktől, de aztán ez egy nagyon gyors és unalmas kategóriát kapott. Végül,d e persze nem utolsó sorban a színjáték ugrott be, mert miért ne? Eljátszom a tapasztalatlan vámpírifjút akinek más sem jár az eszében, mint a vér. Ugyan mondhatni kimentem már a divatból úgy 500 éve, de egy próbát megér.

1 órával később...

Voala, na mit mondtam? Bejött, egész jó színész vagyok, nem értem miért bérgyilkos vámpírnak álltam, a színészi pálya is befutós lenne. Még nem játszottam el gondolatban sem a szabadulás művészetével, mert eddig még fogoly sem voltam. Ha tippelnem kellene akkor egy tömlöcbe zárnak ahol ha van ablak akkor az is minimális, egérlyuk szerű és olyan magasan van, hogy tuti ne érjem el.
Nos ezek mind be is jöttek ám a plusz nem szerepelt a listán. Ahogy odaérünk a tömlöchöz megérzem azt az átható, ismerős kutyaszagot, na jó, nem éppen így kellene ezt mondani, csak éppen érezni, hogy odabent egy kutyuli van, ami két dologból sem előnyös, egy, mert nem csípem őket és ők sem engem, kettő, holnap telihold és még a szabadulós tervem sincs kész. De hát a gondolkodás várhat, mert belöknek az ajtón és ránk zárják. Egy meghitt, romantikus estét sem egy szőrgombóccal képzeltem el egy tömlöcben egy teliholdas éjszakán, ohh a csudába!


zeneszám || Kutyuli-mutyuli || --- || [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 12, 2015 2:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Shane & Cameron




Halvány sejtésem sincs róla, hogyan kerültem ide. Annyi rémlik, hogy kivettem egy szobát Mystic fallsban, egy kis motelben, aztán elmentem keresni egy nyugodtabb kávézót, hogy összeszedjem a gondolataimat és most... itt vagyok. Semmi nem rémlik abból, hogy a kávém megrendelése, az első kortyok és az idekerülésem között eltelt időben mégis mi a fene történt. Már vagy tíz perce próbálom erőltetni az agyamat, azóta, hogy sikerül magamhoz térni kissé kótyagosan, mintha minimum bulizni lettem volna, de nem voltam, szóval... mi a fene történt vajon? Nem rémlett semmi a pincér irányából sem, nem gondolnám, hogy esetleg a kávéban volt valami, bár... aztán a fene tudja, mert valami kiütött az tuti és most itt vagyok, viszonylag kis helyen, bezárva és az egészben az a legrosszabb, hogy... közel a telihold, nagyon közel. Ha azóta nem telt el több idő, maximum pár óránál, akkor még nincs éjszaka és akkor viszont... holnap esedékes. lehet, hogy valaki tudta és nem is tudom... azért zárt be ide? Ablak nincs, legalábbis elérhető közelségben, mert olyan az egész hely, mint valami tömlöc. Kerek és mély, és minimum 6-7 méter magas, és odafent van egy pici ablak, amin ember nincs aki kifér, már csak a rácsok miatt sem, plusz persze a magasság is akadályozó tényező lenne, de legalább annyi világos, hogy még nappal van.
- Hé! Valaki! - naná, hogy miután most próbálom másodszor esze ágában sincs senkinek sem megszólalni, hiába kiabálok. Nem is tudom, hogy mit vártam és igazából azt sem, hogy miért remélem, hogy bárki is válaszol, ha egyszer akaratomon kívül zártak be ide, mert hogy nem én akartam jönni az tuti biztos.
Végül miután már körbejártam az egész helyet vagy kétszer maradok annál, hogy egyszerűen csak szépen lehuppanok a fal tövében a földre és... várok. Nem tudom mire, de ha már itt vagyok, az tuti, hogy van valami miatt, csak megmondják majd, hogy miért nem? Valakinek jönnie kell, főleg mert kelleni fog nekem legalább víz és étel, az egyéb emberi szükségletekről már nem is beszélve. Csak akkor kapom fel újra a fejemet, amikor motoszkálást hallok az ajtó felől. Persze, hogy azonnal felpattanok, de minden ösztönöm ellenére végül nem megyek közelebb. Ki tudja, hogy ki jön és miért, lehet hogy jobb, ha kezdetben még távol maradok tőle, ha egyszer nem tudom, hogy mit akar igaz?

♫ Free & Lonely ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Rabságban ϟ ©

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Ismeretlen tájakon

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Bázis, ismeretlen helyen

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 37 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3