A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Saint Charles Avenue


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 07, 2015 7:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Végül csak elértem, amit akartam. Tudtam hogyan kell őt megfogni ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődését, bár jobban belegondolva az is elegendő lett volna, ha mindössze beszélek, mert képtelen lett volna elsétálni a szemeim mellett. Ő is, hozzá hasonlóan, túlságosan kíváncsi, ha valamiben felmerül a neve nem marad nyugton addig, míg rá nem jön, mi köze van az ügyhöz.
Bólintottam az ajánlatára, a kávézó felé fordultam és két lépés megtétele után már bent is voltam az ajtón, de itt nem voltam hajlandó magamra a tisztelettudó kisasszony képét. Helyet foglaltam az egyik asztalnál, megvártam, míg ő is megteszi ezt velem szemben és ezután gondoltam, hogy belekezdek a gondolataim rendezett átadásába. Persze a nyakamat tettem volna rá, hogy semmit nem fogok tudni úgy előadni, hogy kigondoltam, mert az őkirályi felség akármi megzavarására.
- Jó, hogy felhoztad a közös múltat. Igazából pont erről van szó. - Nyögtem ki, miután a pincérnő kérdésére egy kávét rendeltem, majd amikor lány elsétált az asztaltól folytattam. - Furcsa helyzet, de egy nem túl kedves ismerősöm, aki nemrég megjárta a túlvilágot egyik nap azzal várt, hogy... - Szenvedős, amolyan "úgysem fogod elhinni, én meg hülyét fogok csinálni magamból, de igazából nem érdekel" típusú mosoly húzódott az ajkaimra és visszaemeltem rá a tekintetemet. - Az mondta, hogy mindent, amit a múltamról tudok, az hazugság. Az a része, ami összekapcsolódik veled és a családoddal... az életem, a halálom, minden. - Úgy éreztem magam, mint aki egy jósnő karattyolása miatt pánikolni kezdtem, mégis utána kellett járnom annak, mi lehet igaz ebből az egészből.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 06, 2015 5:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Még a méltatlankodás is a torkomon akadt, ahogy szokásához híven a képembe szórta - nos, még ha nem is teljes igazságot - de a saját igazságát. És ha a lelkem legmélyébe nézek, valahol el kell ismernem, hogy van minden szó csak azért hagyja el a száját, hogy engem bántson, hanem azért, mert tények támasztják alá. Ezt nekem is el kell ismernem.
- Jól van, beszéljünk - adtam meg magam egy vállvonással. - És csak hogy lásd, hogy nem vagyok vadállat, próbáljuk ezt kulturált módon megtenni. Gyere... meghívlak bármire. Süteményre, kávéra, amit csak szeretnél - intettem egy apró kis kávézó irányába. - Noha ha egy lapon vagyunk emlegetve anyámmal, nem vagyok biztos benne, hogy jó híreket fogok hallani... de meghallgatlak. És hajlandó vagyok neked segíteni, látatlanban is. A közös múltunkra való tekintettel - teszem hozzá, és komolyan is gondolom, amit mondok. Azt hiszem, ezt a nőt olyan mélyen sértettem és bántottam meg, mint még senkit életemben. Persze, más körülmények között ezt aligha ismerném el, de most mintha a Hope-al történtek valamit megpendítettek volna bennem. Lélek? Lelkifurdalás? Nem tudom rá a választ.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 05, 2015 7:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Szívesen reagáltam volna a szurkálódására, mégsem tettem. Nem akartam, hogy akármilyen féle-fajta érzelmet lásson rajtam. Nem ezért voltam itt, ha létezne, akkor biztosan beadtam volna magamnak valamilyen injekciót, ami még az én vámpírsejtjeimet is lebénítja, nehogy véletlenül grimaszok jelenjenek meg az arcomon. Nem érdemelte meg... tényszerű, egyszerű üzletet akartam csinálni a helyzetből, semmi olyat, ami akármelyikőnknek is túl kellemetlen lenne, főleg nem nekem. Nem volt kedvem felszakítani az egyébként még mindig gennyedző sebeimet, amelyeket ezerszámmal ejtett rajtam.
- Nem kellene annyi bőrnek lennie a képeden, hogy pofátlannak merj nevezni. - Nem tudtam megállni, hogy ez ne bukjon ki belőlem, mer hiába dugtam volna karót a torkomba, akkor is előtört volna belőlem. Engem ne sértegessen, főleg nem úgy, hogy mindenben, amit rám rakott ő volt a ludas. A saját tetteimért vállalom a felelősséget, de az övéiért nem. - Jó, hogy nem küldtem üdvözlőlapot. Tudtommal teljesen kulturáltan hagytam, hogy pofára ejts és egy másik városba menj birodalmat építeni, ami látszólag eléggé megfeneklett, mert ez a porfészek minden, csak nem királyság. - Hordoztam körbe a tekintetemet az utcán, ahol a mellettünk elhaladó nő elég nagy szemeket meresztett rám, aminek hatására megforgattam a sajátjaimat. Mély levegőt vettem, elrendeztem magamban a kikívánkozni valókat és arra a döntésre jutottam, hogy egyszerűbb a tárgyra térnem még mielőtt felhúzom magam. Gyakorolnom kell a hideg úrinői megjelenésemet vele szemben, mert máshogy nem bírnám ki a társaságát.
- Ha tudni akarod nem te jutottál elsőként eszembe. - Közöltem ismét rá pillantva. - Az anyádhoz akartam fordulni, de mintha elnyelte volna a föld, úgyhogy jobbnak láttam felkeresni azt, aki a legközelebb áll hozzá és talán tudja hol van. Ha pedig nem tudod vagy éppen talán eltetted láb alól, akkor te vagy az, akivel beszélnem kell. - Vontam meg a vállaimat. Bárcsak ennyire bonyodalommentes lenne a dolog, ami csak nem akart a számra jönni. - Szóval meghallgatsz vagy előtte lefutsz még néhány gyerekes kört? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Megvillantott felém egy üres, semmitmondó mosolyt, ami elég meghökkentő volt. Katherine-t illetően ezt bármikor el tudtam volna képzelni, de Tatia aztán volt minden, csak nem üres. És pláne nem az udvariasan mosolygó fajta. Ha neki nem tetszett valami, válogatás nélkül szórta a képembe, akár tetszett nekem, akár nem. Általában nem, és éltem a gyanúperrel, hogy ő ezeket az alkalmakat szerfölött élvezte.
- Szóval már nem a szívek összetörése a hobbid? - vontam fel a szemöldökömet. - Vigyázz, az apácafityula nagyon rosszul állna neked - jegyeztem meg, és karba fontam a kezeimet. Tisztában voltam vele, hogy egy apró bájcsevej miatt nem utazott volna el idáig, vártam hát, hogy kibökje az igazságot. Mert valamit akar, erre akár a fél karomat tenném. Vagy akár a fél városomat.
Nem tévedtem. Mikor kiszaladt a száján, hogy mit szeretne, kissé gúnyos mosollyal megcsóváltam a fejem.
- Néha nem tudom eldönteni, hogy túl bátor vagy-e, vagy túl pofátlan. Kígyót-békát kiabálsz rám, felém sem nézel hónapokon át, aztán megjelensz, és segítséget kérsz. Mi vagyok én, karitatív szolgálat? - morogtam, de nem is tagadhattam volna, hogy a kíváncsiság felütötte bennem a fejét. Ha valamit nem képes ő maga megoldani, és tőlem vár segítséget, akkor ott vagy valami nagy gond van, vagy valami hatalmas disznóság. Őt ismerve mindkét verziót lehetségesnek tartom.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 03, 2015 3:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Apró, de szokásomtól eltérően nem gúnytól csöpögő, sokkal inkább amolyan formális mosolyra húztam az ajkaimat. Nem lett volna kötelező, mégis helyénvalónak éreztem, hiszen ha valamit, akkor azt tudtam Klaus-ról, hogyha rosszkedvében még oldalba is bökik biztosan nem nyitja ki a száját. Bár arra eddig nem példa, hogy előbb-utóbb ne kezdjen el dalolni, ha akartam tőle valamit... nem bírta ki a hallgatást vagy azért, mert egyszer túlságosan szeretett hozzá vagy azért, mert éppen gyűlölt és az információkkal jókedvűen a földbe szeretett volna döngölni. Így vagy úgy, de mindig segített és a kedvességemre vonatkozó állítása sem volt képes letörölni a grimaszt az arcomról. Milyen furcsa... ilyen helyzetben mindig előjött, hogy igazából úgy ismerjük egymást, mint a saját tenyerünket, valamiért mégsem tudtam elképzelni sem, hogy mi járhat a fejében.
- Nem, nem és nem. - Csóváltam meg a fejem. - Nem érdekel a királyságod, a szívek összetörése manapság már nem az én hobbim és Mystic Falls-ban is akad elég idióta, akik még mindig nem tudják, hogy dugig van vámpírokkal a város. - Aprót sóhajtottam. Tényleg, mikor fogják megtanulni, hogy nappal sem ajánlatos egyedül császkálni abban a kisvárosban, nemhogy éjjel? Mondjuk nekünk ragadozóknak csak jó, ha az emberek ennyire ostobák.
Annak ellenére, hogy nem tudtam elővarázsolni magamból az ittlétem indokát a felesleges körökhöz sem volt kedvem. Ismerős szituáció, amiből sosem sül ki semmi jó és minden egyes másodperccel jobban éreztem, hogy igenis dobog a szívem, hiába nem állt szándékomban kitépni az övét és azt sem akartam, hogy a sajátom facsarodjon össze.
- Segítség kellene. - Böktem ki végül rá szegezve a tekintetemet. - Hidd el, ha lenne más, nem itt lennék. Te vagy az utolsó, akitől akármit is kérni szeretnék, de... ez az egyetlen esélyem. - Nyeltem egyet úgy, hogy lehetőleg ne vegye észre. Időrendileg előrébb helyeztem volna a saját nyelvem elrágását, mint a tőle való kuncsorgást, mégis itt vagyok.
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 02, 2015 3:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Mintha meglepődött volna... nem is tudom igazán, hogy min. Talán azon, hogy szembejöttem vele az utcán, talán azon, hogy valamiféle középkori fényes királyságot képzelt el a város utcáira, nem jöttem rá. Kissé nyilván ez is, és az is közrejátszott abban az arckifejezésben, ami kiült a képére.
- A kedvességed mit sem változott - jegyeztem meg ahogy azonnal savazni kezdett már a puszta köszönésével is. Hogy mit éreztem? Egyszerűen semmit. Sem haragot, sem megvetést, de még a szívem sem dobbant meg. Üres voltam, teljesen kiégett és érzelem nélküli. Nem volt olyan momentuma az életnek, amivel a megszokott reakciót tudta volna kicsikarni belőlem.
- Mi járatban vagy errefelé? Engem keresel, vagy jöttél csekkolni, mennyire jutottam az uradalmam felépítésében? - kérdeztem aztán csendesen, és nekitámasztottam a hátam egy üzlet falának. - Esetleg újabb áldozatot keresel, akinek összetöröd a szívét, vagy Mystic Fallsban nincsenek már jóízű lakosok? - érdeklődtem. Tényleg kíváncsi voltam, vajon mi hozhatta erre. Bár úgyis mindegy. Azt még a jövő évszázadban sem tartottam elképzelhető opciónak, hogy talán én hiányoztam neki.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 02, 2015 3:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3


klaus && tatia
the world stands still without us, my love

Soha nem tudtam eldönteni, hogy hiszek-e a véletlenekben vagy sem. Egyszer azt gondoltam, hogy önmagunk határozzuk meg a sorsunkat, semmi olyasmi nem vághat közbe, amit nem szeretnénk, máskor pedig szent meggyőződésem volt, hogy néhány eseményt nem lehet kikerülni, mert egyszerűen így kellett történnie. Talán bevonzottam Klaus személyét, mert az, hogyha rágondolok akkor megjelenik előttem... félelmetes. Ahogy ennyi idő után újralátni őt szintén rémisztő. Nem ő magam volt az, hiszen nem tudta elérni, hogy minden mást kizárva egyszerűen csak rettegjek tőle, hanem a szituáció volt kétségbeejtő. Hónapok teltek el, semmit sem tudtam és nem is akartam megtudni róla, most pedig itt ácsorog előttem alig tíz méterre.
Semmit sem változott. Én legalább egy kicsit feldobtam a hajszínem, neki viszont ugyanúgy álltak a szőke tincsei, ugyanúgy öltözködött, ugyanolyan tartással járkált, talán csak az arcán ült valamiféle szokatlan szomorúság. Kedvtelenség. Azt vártam, hogy királyi öntudata még az eddiginél is magasabbra fog hágni és ha palástot nem is, de minimum hajlongásokat vártam ott, ahol megjelenik. De legalább azt láttam rajta, hogy ne számított az érkezésemre... hiába, akármiről is van szó a meglepetés ereje mindig megmosolyogtat.
- Klaus. - Nem vesztegettem tovább a saját időmet, tekintetét nem eresztve léptem elé. - Mondanám, hogy jó újra látni, de illetlenség már a második mondatban hazugságot dörgölni más orra alá. - Persze, hogy nem ugrottam ki a bőrömből a tudatra, hogy vele kellett beszélnem. Kellett? Nem volt muszáj, de mivel az anyját sehol sem tudtam elérni, ő maradt. De tény, hogy hosszú idő után szükségem volt arra, hogy rápillanthassak.

a hozzászólás Klausnak készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a breathe again című számot hallgattam.



Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Kedvenc dal :
Raise the dead
http://www.youtube.com/watch?v=FFeKnhjbpvk
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Szex, gyilkolás



Klaus.Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 01, 2015 10:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Miután fájó szívvel sorsára engedtem Hope-ot, zordul, nehéz léptekkel jártam be a várost. Először fordult elő, hogy túlságosan a gondolataimba és az emlékeimbe mélyedtem ahhoz, hogy se ölni, se inni, se nőkkel mulatni ne legyen kedvem. Minden lépésnél, minden arcban ami szembe jött velem, mintha Hope apró arcát láttam volna. Bár minden másképpen lehetne... most a lányom a karomon lehetne, és bemutathatnám neki a várost, ami jog szerint egyszer majd az övé lesz. És bemutathatnám őt az embereknek, hogy máris úgy kezdjék el tisztelni és szeretni őt, ahogy a király jogos utódját kell.
Ehelyett Hope messze jár New Orleanstól, és noha tudom, hogy Bekah-nál jobb pótanyát keresve sem találhatnék a lányomnak, mégis, most először gyűlöltem ezt a várost, a legutolsó szegletéig, mert elűzte innen a lányomat, és gyűlöltem az embereket, mert ők itt élhettek, míg Hope-nak a biztonsága érdekében egyelőre a létezéséről sem szerezhetett tudomást senki. Még a közeli barátok sem. Még Cami sem... még neki is hazudnom kellett.
Egy boszorkánybolt előtt nekitámaszkodtam a falnak, és olyan sötét pillantással méregettem a helyet, mintha puszta tekintettel fel tudnám gyújtani, majd lemondó sóhajjal elfordultam. A bosszú ideje még nem jött el...
Ahogy tekintetem ismét végigkalandozott az utcán, hirtelen minden sejtemben végigborzongtam. Mert egy arcot láttam meg az emberek forgatagában, egy olyan arcot, amit sosem felejtek el, és megismerném ezer közül is.
- Tatia - szakadt ki belőlem halkan. Nem tudom miért, de valahogy azonnal felismertem, és nem kevertem össze Elenával, pedig idejét sem tudom, hajdani szerelmemet mikor láttam utoljára. Túl sok víz folyt le azóta a Mississippin.
Vissza az elejére Go down


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
mind is in DISTURBIA
† Tartózkodási hely :
mystic falls ❞
† Hobbi & foglalkozás :
killing is my speciality ❞
† Humor :
raw ❞



Tatia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 27, 2015 8:39 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3


klaus && tatia
the world stands still without us, my love

Nem vagyok hívő, de Isten lássa lelkem, hogy próbáltam elkerülni ezt a várost. Ádáz harcot vívtam minden egyes gondolattal, ami valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva azt üvöltötte a fejembe, hogy meg kellene látogatnom az állandó pörgés és felvonulások hazáját, sokáig voltam erős és mondtam azt, hogy márpedig semmilyen indok nem vezethet arra a kétségbeesett döntésre, hogy elhagyjam a nagyjából már elviselt kategóriába tartozó Mysic Fallst, de egy találkozás minden ellenállásomat lerombolta. Naomi. A hátam közepére sem kívántam a nőt eddig sem, ám mióta elültette a bogarat a fülemben, miszerint még jómagam sem vagyok tisztában azzal, hogyan éltem és haltam... nem tudok aludni. Képtelen vagyok úgy lehunyni a szemem, hogy ne a majdnem ezer éves emlékképeim villanjanak fel előttem, a kés Esther kezében, Mikael eltökélt tekintete, a hideg föld keménysége, a csattanás, amikor lehullottam rá és a kiömlő vérem melege, amint a kezemre folyt... nem gondoltam volna, hogy vámpírként, rengeteget túlélt halhatatlan lényként pont most kell szembenéznem azzal a lehet, hogy csak légből kapott és összetákolt pletykával, de lehet, hogy komoly ténnyel, miszerint nem ismerem a történetemet. Hogyan máshogy kellett volna végbemennie mindennek, ha nem így? Nem létezhet másik oldal, nem emlékezhetek rosszul, hiszen azóta sincs meg még az esélye sem annak, hogy akárki babráljon az agyammal... és miért is tette volna bárki? Kinek fájhatott jobban amit elszenvedtem, mint nekem?
Senkinek sem beszéltem a kétségeimről, az arcomra sem engedtem kiülni a kérdéseimet, de elkeseredettségem olyan mértéket öltött, hogy be kellett tegyem a lában abba a negyedbe, amiről mindenki tudta kinek az uralma alatt áll. Nem számított rám, én pedig nem voltam felkészülve arra, hogy elé álljak, túl régen találkoztunk és túl mocskosan váltunk el. Nem akartam látni, nem akartam beszélni vele, de azt éreztem, hogy ha nem is tudom mit mondhatnék, de talán ő... talán Klaus segíthet akkor is, ha újfent csak sértéseket vágunk egymás fejéhez. Mindenekelőtt viszont kellett, hogy tehessek pár lépést egyedül ezeken az utcákon, mintegy felkészülés gyanánt... és én, aki mindig mindenre számít nem hittem volna, hogy ha az agyamban felfestem az ördögöt a falra, akkor meg is testesül előttem. Pedig így történt. Klaus éppen egyenesen szembesétált velem.

a hozzászólás Klausnak készült, ? szót tartalmaz, és írás közben a breathe again című számot hallgattam.



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 25, 2015 7:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3



Charlie + Devonne

never trust a beautiful face

//Tánctérről:

Ezek az estélyek általában tragikusan érnek véget, nem mintha olyan gyakori lennék az itteni bálokon vagy partikon. Nem tartozom ahhoz a réteghez, amely úgy gondolkodik, hogy ezt meg kell tennie, nem érzem azt, hogy mutogatnom kellene magamat, hiszen miért tenném? Az utcán így is, úgy is megbámulnak, nem mindegy tehát, hogy hol vagyok és milyen ruhában?
Arcomról minden gyanús érzelmet próbáltam eltüntetni, de aligha sikerült. Ez magyarázta volna Charlie arckifejezését is, de mire bármit is mondhattam volna, megindult, hogy jobban lássa, mi is történik... a kérdésére pedig eleinte el akartam vigyorodni, végül nem tettem. Nem, aligha van most szükségem ellenségekre, és ő elég nyilvánaló, hogy vadászik az ilyesmire, szóval jobb, ha magamban tartom azt, ami vagyok. Nem áll szándékomban máris lebukni, bár biztos vagyok benne, hogy megvannak a módszerei ahhoz, hogy kiderítse az ilyesmit.
- Talán - kezdtem volna bele, de nem tudtam, mert a hiszti, ami kitört, szinte megbénította a termet. Egyelőre úgy tűnik, hogy itt nem lesz folytatása a beszélgetésünknek, ezt erősítette meg az, mikor egy nő megjelent és azt mondta, hogy hagyjuk el a termet. Ez a parti amúgy is meghalt, hát legyen. Ez egy kissé nevetséges célzás vagy utalás, vagy inkább groteszk? Nem tudom letagadni, mennyire morbid tudok lenni, ha akarok. Mondjuk akkor is, ha nem akarok.
Nem hagytam magára Charlie-t, vagy ő nem hagyott engem? Tekintete elszánt volt, valószínűleg mindent tudni akar majd. Remek. Csak ez hiányzott, azt hittem, ennél egy kicsivel jobb színész vagyoik. Hát tévedtem.
A szomszédos utcában jártunk már, egy szép szökőkút mellett, mikor megtorpantam. - Charlie, azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy mi követ el ilyesmit. - kezdtem aztán bele. A színészi pályafutásom újabb lépcsőfoka következik. - New Orleansban vagyunk, s eléggé vicces lenne azt feltételezni, hogy esetleg egy hegyi oroszlán jutott be észrevétlenül és ölte meg azt a lányt. Nevetséges! - ráztam a fejem hitetlenkedő arccal, majd felsóhajtottam. - Itt nincsenek titkok... ha itt élsz, hosszú távon nincsenek. És te is tudod, hogy mi tette... ugye? - kérdeztem. Biztos vagyok benne, hogy tudja, de ettől függetlenül még letagadhatja.


credit by lena


Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Szer. Márc. 25, 2015 7:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:14 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
Vissza az elejére Go down
 

Saint Charles Avenue

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Charles Xavier - X-Professzor /Foglalt/
» Charles Willington

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-