Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 15, 2015 8:31 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Peter & Merinda

◌Tag:Peter ◌ Youtube:The Reason ◌ Külső.:Ruha



Szépen lassan kezdett összeállni a kép, és szépen lassan összegyűjtögettem minden infót amire szükségem volt. Nem akartam én ezekkel csinálni semmit, legalábbis egyelőre, csak jó ha ott vannak a tarsolyomban, hogy alkalomadtán előránthassam őket. Hogy ezt éppen a bátyó miatt kellett, hogy a gépemen mostanság megszaporodtak a róla szóló fájlok...hát igen van abban valami szépség, hogy én akarok vigyázni a hátsójára, bizonyos tekintetben, holott lehet neki kellene az enyémre. No sebaj, ha akarja ha nem most már az életének a része vagyok, és nem fog tőlem egykönnyen megszabadulni. Igaz egy ideje már inkább a  saját kis életem rendbetétele kötött le. A gépemen elkezdtem eltakarítani mindenféle oda nem illő dolgot, amelyeket már régen ki kellett volna törölnöm, csak valahogyan soha nem vitt rá a lélek. Mondjuk cuki, hogy pont azokat a fájlokat kerültem szlalomozgatva amelyek Peterről és rólam szóltak. Mindenféle képek meg mélek, meg vacakságok, amelyekre vetemedtem időnként ha el akartam neki mondani mennyire szeretem és mennyire szeretek vele lenni, még akkor is ha nem díjazza a szerintem remekbe szabott sütikéimet. Újraolvasva ezeket kedvem lett volna önmagamat alaposan kupán nyomni, hogy mennyire egy barom voltam, hogy nem hallgattam senkire és nem hittem...hogy nem láttam ami nyilvánvalóan az orrom előtt zajlott. Na jah, monitor nőtt a fejemen, mert melóztam és persze kevesebbet tudtam vele lenni. De a francba már, ez azt jelenti, hogy félre kell menni? Nem bánom de akkor rakjuk egymást parkoló pályára. Persze ha jobban belegondolok nem is volt közöttünk soha több mit egy nagyon erős barátság. Óóóó Merinda, C'mon, hát kit akarsz átverni, az ember nem fekszik le a haverjával....egyszer buli után részegen lehet, de normális és higgadt állapotban nem teszi meg. Mi pedig megtettük, nem is egyszer. Amikor délután belenéztem a tükörbe és már sokadszorra öltöttem nyelvet a saját képmásomra megkérdeztem magamtól, hogy végsősoron mit tennék ha újra látnám? Liam egy hete rágta a fülemet, hogy őt látta a Grillben, én meg egy hete csavargatom meg az orrát valahányszor felemlegeti, hogy Peter hogy a fenébe kerülne ide, ilyen véletlenek nincsenek, én meg nem mondtam meg anyán kívül senkinek hova is fogok lelépni úgy az elkövetkezendő beláthatatlan időre. De persze titokban otthon eljátszottam rengeteg teóriát azt illetően hogyan reagálnék. A legszebb az egészben az volt, hogy a nyakbaugrástól az épületesen nagy maflásig minden szóba jött, néha kombinálódva ezek: lekeverek neki, aztán ugrom a nyakába, vagy fordítva...vagy egyszerűen ugyanazt csinálom, mint akkor amikor megláttam azzal a lánnyal a fánál, egyszerűen sarkon fordulok és ott hagyom.De tényleg ennyire gyáva lennék? Szóval irgalmatlan sok lehetőség volt, de az már mindig úgy megy, hogy az ember elképzel valamit, de sosem úgy sikerülnek a dolgai. Meg amúgy is, mi a francért kell ezen meditálnom, amikor ennek úgy nagyjából annyi az esélye, mint Elvist látni. A lényeg, hogy mikor sikerült a mai napon úgy nagyjából emberközeli állapotba vakarnom magam, és megittam már vagy egy liter banános tejet, úgy döntöttem, utána járok Nico információjának ami a bátyám régi haragosait illette. Volt belőlük pár, és én akartam velük szemben lépéselőnyben lenni. A családommal senki ne szórakozzon, ahhoz egyedül nekem van jogom. Tündérke tudtam lenni ha arról volt szó, de ha felbosszantottak, akkor olyan voltam mint Hulk, csak én nem lettem zöld, ellenben pipacspiros és marhára pipa. Az egyetemi eset után azt hiszem hetekig volt cékla színem és amikor valaki megjegyezte, hogy elég ramatyul festek robbant a bomba. Üvöltöttem, közöltem, hogy velem senki nem szórakozhat és egymásutánban legurítottam a buli elején három tequilát. Na, az utolsó emlékem a harmadik citromkarika, meg az, hogy fel akarok mászni a pultra, de nem hagyják. És akkor itt totális filmszakadás. Mióta eljöttem otthonról, és ebben az egyébként végtelenül unalmas kisvárosban vagyok, azért sikerült valamennyire összeszedni magam, és már nem fáj annyira az egész....ahhaaaaa megint magamat csapom be, mert igenis fáj, csak egyszerűen nem foglalkozom vele, igyekszem elnyomni, amennyire csak lehet. Ebben valahogyan jó voltam mindig is. Netcafé. Hogy miért szeretem? Mert ennek a helynek van a legjobb forgó IP rendszere, és ha ügyesen mókol az ember, akkor nyomon sem lehet majd követni. A lényeg, a haverod hamis személyivel előfoglalja a gépet, mint a szállodában, te jössz érte, aztán rászabadítod a kis aranyosra Nico progiját a többszörösen keresztezett routerezés-t és már el is bújtál a kíváncsi szemek elől. Valami köze volt állítólag a Tron systemhez, de ehhez a részéhez én igazán nem értek. Én más területen mozogtam jobban mint ő. Ha profán hasonlattal akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy Nico volt az internet szívsebésze, én meg az aneszteziológus. Csak a betegünk volt közös. Jó kis hely volt ez itt, igaz az otthoni nagyobb volt, ez olyan fiók könyvtár jellegű, de egész pofás, és ami a legfontosabb jól voltak elrendezve a gépek, szóval nem kellett attól tartanom, hogy valakinek a búrája tükröződik a monitoromon. Nem kedveltem a társaságot ilyenkor. Amikor megérkeztem a srác a pultnál aki átadja a belépő adatokat megbámult. Most meg mi a franc? Na akkor jöttem rá, hogy hallgattam a srácokra, hogy kicsit öltözzek nőiesebben, mert valószínű azért fuccsolnak be a dolgaim, mert inkább néznek a szomszéd kisöccsének, mint valami jó csajnak. Na kösz, ezzel aztán megsimogatták az egómat. Szóval a kockás ingek meg a farmerek ezentúl tabu? Hát Liam szerint ha csak nem akarok kanadai favágónak kinézni akkor igen. Kedvelem, hogy olyan változatosan tudnak bókolni, és ezeket a corseteket erőltetik. De végülis amikor az első darabokat megvettem úgy fél óra alatt megszoktam őket, mostanra meg már kifejezetten tetszettek, és nadrággal is lehetett őket hordani. Csak némelyik olyan volt, mintha nem is lett volna rajtam semmi, vagy pedig kifejezetten az lenne a céljuk, hogy az utolsó szuszt is kipréseljék belőlem. Ja és még egy baj volt velük, úgy közel az első perc után elveszett a szemkontaktus, ahogyan a szemben álló babapopsi simaságúra borotvált szépfiú esetében is. Én meg nem fogom hagyni az ilyesmit...megkocogtattam a pultot és az ujjamat a dekoltázstól az arcomig vezettem.
- Hahó, itt vagyok ám, okés, hogy különleges vagyok, de oda még nem növesztettem szemeket. Szóval két órára kérem a gépet, és a legnagyobb bögrébe hoznátok nekem hideg tejet? Nagyon hideget. Köszönöm.- na ez volt egy órája, azóta bűvöltem a gépet, időnként oldalra nyúlva a bögre felé. Cuki volt, ilyen kék színű, fehér pettyekkel, mintha a nagyi konyhájából csórták volna. Az agyam kikapcsolt egy időre, mert az információk olvasása letaglózott. Nico egy isten...puerto rico-i isten, hogy pontosak legyünk, mert egy latin szépfiú volt kabát gomb méretű óriási fekete szemekkel. Innen is kapta a cyber nevét: "OlhoRoxo" vagyis fekete szemű, azt hiszem portugálul volt. A doksi amit küldött kizárólag lényeges és nagyon hasznos dolgokat tartalmazott. Mivel munka közben általában kizárom a külső zajokat a léptekre nem lettem figyelmes, ahogyan az ajtó nyitódásra sem, csak néha pillantottam fel, hogy éppen konstatáljam a környezetemben beállt változásokat már bújtam is vissza a gép mögé. Amikor az árnyékok a szemben lévő székhez kúsztak még meg sem hallottam a hangot az illatok már megcsapták az orrom, és kis híjján elfelejtettem levegőt venni...nem voltam egy szimatmanó, de ezer közül is felismertem volna, annyiszor éreztem sokkal közelebb magamhoz, mint most. Most egyszerűen nem is mertem felnézni. Megállt az ujjam a billentyűzet felett és ott maradt azt hiszem valahol a a Space felett lebegve. Mint valami elcseszett gekkó. A szám kiszáradt, a hajam az arcomba hullott...és amikor meghallottam a hangját még mindig azt hittem ez valami rossz vicc, vagy álom, vagy tudomisén mi, de az nem lehet, hogy Peter....hogy itt van. A szavai nyomán a bögrére pillantottam, és összeszorult a mellkasom...dühöt éreztem és mérhetetlen örömet egyszerre, és nem tudom eldönteni melyik erősebb. Igaza van, észre sem vettem, hogy már csak egy korty van benne. Ne legyen velem figyelmes! De legyen, nagyon is legyen! Ellentétes érzések és gondolatok rohantak meg. Na akkor hogy is volt az, hogy mit csinálnék, ha újra látnám? Hát az, hogy itt ülök kukán és még fel sem merek nézni, mert attól félek kővé változom a látványtól vagy nem tudom...na ez nem volt benne. Kisepertem a hajam az arcomból és felpillantottam rá. Óhogyazamagasságos de mocskosul jól néz ki! Meggyszínű ajkaim tátva maradtak még mindig nem tudtam, hogyan reagáljak csak pislogtam mint hal a szatyorban és belül a szívem majd kiszakította a mellkasom. Szerintem a harmadik sarokban is hallották, hogyan dörömböl, én meg a visszhangját a torkomban. Ott is van egy szívem?
- Peter...- motyogtam magam elé, és nagyjából egy percre itt ki is merült a szókincsem. Én a nagy szövegláda nem tudok megszólalni. Túl vagyok rajta? Jah persze túl....hát gondolom úgy is nézek ki mint aki tök jól van. Nem, nekem nem ment megjátszani magam, egyszerűen minden az arcomra volt írva. Tejet rendelt még nekem...okés, mert én úgysem tudtam volna megszólalni, jelen pillanatban csak tátogtam, kinyitottam a számat majd becsuktam és úgy néztem végig rajta mintha most látnám először. Figyeltem hogyan ül le és további percek teltek el nálam ezzel a tátogó műsorral, megspékelve a hatalmasra kerekedő kék szemeimmel, és az értetlenség teljes skálájával az arcomon.
Megemeltem az egyik kezem rámutattam, majd össze-vissza hadonászni kezdtem a kézfejemmel, a homlokomat ráncolva...na végre sikerült emberi hangot is kiadni, a nagy sóhajtozások közepette.
- Te mit...mit...mit keresel...úgy értem neked nem New Orleans-ban kellene most...- újra megráztam a fejem, mintha össze akarnám egy helyre rendezni az eléggé szétszórt gondolataimat. Na végre sikerül is.
- Azistenit keresel itt? Újabb szőkéket próbálsz begyűjteni?- óóóó hátez gyönyörű volt, féltékenységi jelenettel nyitok. Pompás! Hogy örültem, hogy látom? Igen csessze meg, mert hiányzott, de azzal, hogy látom alaposan fel is bolygatta a lassan egyenesbe jövő lelkivilágomat, és ez nem jó jel, nagyon nem jó.
 




A hozzászólást Merinda Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 26, 2015 9:56 am-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 14, 2015 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

merinda & peter
i don't need lies, i need the truth


Teljesen kettéállt a fejem az átállás végett. New Orleans nem két perc innen, hát még mennyire bekavar, ha arról van szó, hogy míg ott hajnali öt van, itt meg... hagyjuk. Nem ezen akarom törni a fejemet. Most, mikor itt állok a cél előtt... nem, most másra kell koncentrálnom. Egészen másra. Valami olyasmire, amitől más már régen ferdén néz rám, esetleg totál hülyének bélyegez, hiszen melyik ujjamra nem találnék én új nőt? Miért ez az egy érdekel annyira, hogy még az anyját is zaklattam, hátha ő tud nekem segíteni? Na jó, a zaklatás enyhe túlzás, hiszen készségesen adta ki az információt, de normál helyzetben nem szoktam ilyesmit csinálni. Egészen jó viszonyt ápolok Merinda anyjával ahhoz képest, hogy egy bevált rigolya szerint a lány barátja nem lehet jóban se a lány apjával, se a lány anyjával. Nem azt mondom, hogy egyfolytában ölelgetjük egymást, csak szimplán nem borítjuk egymásra a főételt, ha együtt vacsorázunk. Ebben a tébolyodott világban már ez is teljes mértékben jónak számít. Viszont ez megint csak attól függ, hogy vajon... Merinda mikor számol be neki arról, hogy elhagyott. És el is érkeztünk a probléma következő fázisához. Mi a franc történt?! Egyik napról a másikra felszívódott. Tudtam, hogy régóta tervezget már egy nagy kirándulást, vagyis... ezt talán nem így kellene neveznem. Meg akart találni valakit. Én pedig még képes lettem volna a nyakára sózni egy olyan hatalmas információt, miszerint vámpír vagyok, és a vérére éhezem, amikor csak a közelembe kerül? Ezt nem tudnám letagadni. Csak éppen... remek a kontroll bennem. Még fiatal vámpírnak számítok, összesen két éve gyarapítom a vérszívók dízses társaságát, de senkinek meg nem fordult a fejében, hogy nem egy hétköznapi nagyszájú vagyok.
Végignéztem magamon a kirakat fényesra vakart üvegében. Szerettem odafigyelni arra, hogy mit hordok, és most is egy elegáns öltözéket viseltem. Hétköznapi fekete farmer, mellé egy halványkék ing, melynek a felső két gombját direkt szétgomboltam, majd megigazítottam a galléromat. A lehető legjobb benyomást akarom kelteni. Nem vagyok egy nagy vadászkopó, de elég jól ismerem Merindát. Talán nem véletlen, évek óta az élete része vagyok. Sokan hiszik azt, hogy köztünk lényegében nem létezik más, csak egy nagyon erős barátság, amit én... mi többnek gondolunk, de az isten szerelmére, mi köze ehhez bárki másnak? Megannyi teória futott végig a fejemen, vajon miért hagyott el... miért döntött úgy, hogy inkább eljön ide, az isten háta mögé, ahelyett hogy inkább velem jött volna Rómába... vagy Párizsba... vagy akár Moszkvába, vagy az ég szerelmére, bárhová!
Beletúrtam a hajamba, és megálltam a kávézó előtt. A vörös hajtömeg szinte rögtön magával ragadta a pillantásomat. Sosem figyeltem arra, ki és hová jár, de Merinda túl feltűnő jelenség, ráadásul... itt mindenre figyelnem kell. Csak egy sima hotelszobát vettem ki, bevágtam a cuccaimat, majd útnak is indultam. Sétálni nem árt. Ráadásul Merinda sem az a fajta, aki otthon gubbaszt, legalábbis általában. Mégis, mennyi az esélye, hogy tényleg őt látom? Ahhoz már nagy mázli kell, hogy pont rögtön belé botoljak az első adandó üzletben. Mázli. Vagy éppen katasztrófa? Bele sem gondoltam, hogy tényleg megtalálom... és talán válaszokat fogok kapni.
A mellkassomon furcsa nyomás lett úrrá, majd nagyot nyeltem. Ez tényleg a cél.
Megigazítottam a bőrkabátom gallérját is, majd mélyet szívtam a levegőből. Talán most választ kapok mindenre? Áh, vagy rám borít egy adag fél literes tejes bigyulát. Kétlem, hogy átszokott volna a kávéra. Ha igen, azt hiszem, hogy máris nagy változás állt be a személyiségében.
Beléptem az üzletbe, és próbáltam a lehető leghalkabban megközelíteni őt, de a lépéseim úgy lelassultak, hogy azt hittem...
- Mindjárt elfogy a tejed - szólaltam meg, mikor odakerültem a vele szemközti székhez, és bögréjére néztem. Rögtön helyet is foglaltam vele szemben, és kényelmesen elnyúltam, de inább csak laza küllememmel akartam azt mutatni felé, hogy amúgy semmi gond, jól vagyok, meg minden. Belül majd' megevett az ideg. - Hé! - emeltem fel a karomat a kiszolgáló csaj irányába. - Hozza a lánynak ugyanazt, amit az előbb kért - mondtam ellentmondást sem tűrve, majd ismét visszanéztem Merindára. Nem hiszem, hogy felkészült egy ilyen jelenetre. Megkockáztatom, hogy azt hiszi, álmodik. Nem így terveztem. Nagyon nem így... akartam, hogy legyen nálam egy nagy csokor a kedvenc virágjából és egy üveg bor. Be akartam kopogtatni hozzá, amint megtudom, hogy itt hol lakik. De nem. Remek, elcseszted, Pete!

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 14, 2015 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Internet Cafe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Cafe Galerie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3