A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 3:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
do & mr. handsome
long time no see

Egyáltalán nem éreztem fájdalmat és tudtam, hogy ez a meglepettségemnek köszönhető. Annak legalább örültem, hogy vele nem úgy váltam el, hogy a karjaim között halt meg. Akkor már elég rendesen elgondolkoznék azon, hogy meglátogatok egy pszichológust, mert egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy becsavarodok. Ugyanakkor egyre inkább fogadom el ezt az egész természetfeletti világot. Tudom, hogy Ezio is közéjük tartozik vagy mi, de annyira nem akarok belefolyni, hogy kérdéseket tegyek fel. Bár lehet, hogy nem ártana, hiszen a tudatlanságom egyszer még lehet a vesztemet okozza. A tudás hatalom. De mégsem érzem úgy, hogy nekem égető szükségem lenne arra, hogy milyen is világ nap, mint nap. Eddig azért nem, mert felesleges volt megismernem úgy is menekültem.. Most pedig egyenlőre a normális életemet akarom összekaparni és nem akarok belekeveredni valami olyasmibe, ahonnan nincs kiút.
Te pedig miért nem figyelsz, hogy mégis hol ácsorogsz. – Motyogtam halkan. Lehet, hogy megláthattam volna, ha jobban figyelek, de ugyanakkor ő is észrevehette volna, hogy valaki közelít felé, de komolyan. Vicces, hogy azok után, hogy magamra hagyott aggódik értem. Mármint nem, mintha érdekelt volna.. A szerelem valahogy nem az én asztalom. Csak kötődni kezdek a férfiakhoz és aztán meg pontosan így pofára esek. Aztán egy darabig nyalogatom a sebeimet, majd újra bedobom magam a mély vízbe, hogy ugyanezt átélhessem.  
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jól vagyok. – Ellöktem magamtól a kezét és úgy álltam talpra. Nem kell nekem segítség. Lábra tudok állni anélkül is, hogy ő segítene. Pár horzsolás az egész. Igaz, hogy előserkent a sebeimből a vér, de ez még nem vészes. Főleg azok után, hogy egy darabig zúzódásokkal tele jártam és keltem. Ez már semmiség ahhoz képest, szóval nem fogok sírva fakadni, hogy jaj, de fáj..
Tudod vannak más módjai is annak, hogy meglepj valakit. Ezt még a közepesen jókhoz sem tudom sorolni.. Egyenesen borzalmas kategóriába sorolandó. Jó lehetett volna rosszabb is, de komolyan.. Dolgoznod kell a meglepetéseken.. – A sebeimnek pár pillanat múlva már nyoma sem volt. Lehet, hogy egy pár hónappal ezelőtt még meglepődtem volna, de azt hiszem, már kezdek hozzászokni ehhez az egészhez.
 
:hug: ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 2:12 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.
Ez nem volt szándékos. De most komolyan, én megterveztem az egészet, kitaláltam mindent, kutattam és informálódtam, de nem akartam egyből beleütközni. Ez tagadhatatlanul nem volt a terv része. A jól kidolgozott tervem része.
Bizony, ezt a találkozást én előre kifundáltam. Miután megtudtam, hogy az öreg Moreau halott, fénysebességgel utaztam Mystic Falls-ba. A dolog pont kapóra jött, mert a drágalátos húgocskám is ebben a városban éldegél, így két legyet üthetek egy csapásra és még csak ingáznom sem kell.
Nehéz döntés volt, de amikor a két leányzó között kellett választanom, úgy határoztam, hogy Do-t látogatom meg először. Információforrásaim arról értesítettek, hogy rendszeresen fut Mystic Falls parkjában. Sőt, egy egyszerű tájoló varázsigével még a pontos útvonalat is meg tudtam. Annyi eszem persze lehetett volna, hogy nem pont a frontvonalon sétálgatok, ahol ő is várható, de hát ki gondolta volna, hogy ennyire nem figyel oda?
Bevallom, nekem is egészen máshol járt az eszem és mire észrevettem, hogy közeledik, megmukkanni sem volt időm, nemhogy félreugrani az útjából.Telibe talált. És persze ő húzta a rövidebbet.
- Do, édesem, miért nem figyelsz a lábad elé? - kérdezem aggodalmaskodva.
Való igaz, nem így képzeltem el a találkozásunk. Nem vagyok egy romantikus alkat, de legszívesebben oldalról elkaptam volna, majd amíg döbbenetében azt sem tudja hol van, egy csókot nyomtam volna az ajkára.
- Megsérültél? - kérdezgetem tovább, miközben kezemet felé nyújtva segítek neki talpra állni.
Van egy olyan érzésem, hogy jobban megdöbbent most annál, hogy a fizikai fájdalmaival foglalkozzon. Legalábbis arca ezt árulja el.
Mi tagadás, én is meglepődtem és nem tudtam alaposabban szemügyre venni horzsolását, mert szememet sokkal jobban vonzotta arca és egész alakja. Szerettem volna feltérképezni, magamba szippantani és minden egyes mozzanatát, vonalát beleégetni a memóriámba.
- Ne haragudj, meg akartalak lepni. - mentegetőzöm. - Nem figyeltem, az én hibám. Nem esett bajod? - vonom fel szemöldököm és erőszakkal rákényszerítve magam, hogy vegyem le a szemem az arcáról, a sérült térdére tekintek. Pislantok egyet, ráfókuszálok a sebre, ami így egy másodperc múlva eltűnik. Menő örökség. De anyai ágon kapott, ezért nem jutott belőle Scar-nak.
zeneszám • megjegyzés • ©


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 19, 2014 12:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
do & mr. handsome
long time no see

Végre szabad vagyok! Úgy igazán szabad. Nem kell attól félnem, hogy valaki követni fog. Vagy éppenséggel, hogyha elfutok egy bokor mellett valaki beránt és az apámhoz cipel. Mert már nincs kihez cipelni! Én magam húztam meg a ravaszt és egyáltalán nem bánom. Teljesen felszabadított a dolog. Mármint, hogy végre nem kell elnyomásban élnem. Egyszerűen csodálatos. Sokkal tartozom Ezio-nak, amit be is bizonyítottam neki.. Vagyis, hát meg volt a magunk fajta ünneplés. Nem bántam meg, ami történt. Azok után vicces is lenne ez az egész, hogy már annyiszor mondta biztos ezt akarom.. Ha ő nem lenne talán még mindig bujkálnom kellene. Most pedig azt csinálok, amit akarok. Egyszer az életben normális életet akarok élni és pontosan ezért fogok itt letelepedni. Lehet, hogy nem a legjobb várost választottam erre, de nem érdekel. Végre tartozni akarok valahová és elegem van a folyamatos menekülésből. Még mindig vannak olyan reakcióm, amik azt tükrözik, hogy úgy érzem veszélyben vagyok pedig erről most szó sincs. Mondjuk minden egyes sarkon ott leselkedik az emberre a veszély az egyszer biztos. Teljesen mindegy, hogy hol van, de ez a veszély semminek tűnik ahhoz, amit az elmúlt években kellett átélnem. Most pedig azt teszek, amit akarok és ebben senki nem akadályozhat meg. Senkinek nem kell megfelelnem.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tökéletes formában voltam, hiszen semmi nyoma nem volt a sérüléseimnek. Ezért is Ezio-nak tartozom hálával. Nem tudom megmagyarázni, hogy ami kialakult közöttünk az csak a hála miatt van avagy sem, de ezzel végre van időm foglalkozni és nem vághatom rá egyszerűen, hogy az életem veszélyben van menekülnöm kell.. Elindultam a már-már szokásossá vált reggeli kocogásomra. A fülemet bedugtam és kizártam a külvilágot. Mindig is szerettem a gyorsabb ütemű zenéket futás közben, mert akarva akaratlanul még, ha sétálok is a zene üteméhez irányítom a tempómat. De lehet, hogy legközelebb valami lassabb számot kell betennem, mert elég csúnyán neki mentem valakinek. Szó szerint orra buktam és felhorzsoltam a térdemet és a karomat is. Ennyit arról, hogy nincsenek sérüléseim. Nagy nehezen ülő helyzetbe támaszkodtam, hiszen ekkora pofára esés után kinek van kedve rögtön felpattanni? Szerintem senkinek.. Mikor felpillantottam, hogy ki is volt az a szerencsétlen áldozat, akibe belerohantam a szívem kihagyott egy ütemet. Úgy néz ki a múltamból minden férfi felbukkan ebben a kis városkában. - Ryan. - Suttogom, majd nagy nehezen talpra küszködöm magam.  
▲ note ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 17, 2014 5:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Megvontam a vállamat, de az apró mosoly természetesen ott bujkált a szám sarkában. - Fogalmam sincs, de nem jó ez a túl nagy csend... ilyenkor általában készülnek valamire, azért sunnyognak. De remélem, hogy nem ezt a várost akarják megint elintézni. - Mystic Falls-ban otthon éreztem magam és tudom, hogy a családomról van szó, de őket ismerve képesek egyetlen másodperc alatt akkora kavarodást okozni, mintha egy természeti katasztrófa csapna le. Vagyis ebben az esetben természetfeletti. - A legjobb, hogy anyám sem tudja, mit történhetett. Nem gondolta volna, hogy amint meghal az ereje engem talál meg és tartósít, hogyha egyszer felkel, akkor visszaadhassam neki. - Sóhajtottam halkan és hirtelen mintha egyfajta megkönnyebbülés járt volna át, amikor Gen felajánlotta a segítségét. Tudtam, hogy akármikor akármiben számíthatok rá, de így, hogy kimondta valóságossá is vált. Ilyen a drága legjobb barátnőm, rögtön azt kérdezi, hogyan tudná jobbá tenni a helyzetemet. -- Miden segítség jól jöhet, de nem tudom, mit tehetnénk. Azzal nem lenne bajom, ha ötven év múlva lennék öreg, csak... attól félek, hogy a természet hirtelen szeretné majd bepótolni, hogy az elmúlt ezer évben nem nyúlt hozzám. - Csóváltam meg a fejem. Jelenleg még nem éreztem semmi jelét drasztikus változásoknak, de soha nem lehet tudni, hogy a nagyobb erők mikor gondolják meg magukat.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Júl. 15, 2014 8:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


- És ez jó, vagy... mindenki készül valamire? - személyesen nem ismerem az anyját vagy testvéreit, de az elmondottak alapján egyáltalán nem egy klasszikus família, akik tipikus családi szeretettel élő család. - Hát, elhiszem - bólogattam egyet mosolyogva, holott ez azért nem annyira pozitívum, mint azt gondolná valaki, de hát, ők Mikaelsonok. Ennyi. Semmi jóakarat nincs bennük, viszont Candice más. Candice egy tündér, aki teljesen kilóg a Mikaelson sorból.
- Van ott is azért, de csak elvétve találni - ő is mosolygott, ahogyan én is elkezdtem ismét. Aztán előjött ez az ügy, ami nem is mondható ügynek, hiszen az életéről van szó. - Bizonyára van valami, ami segíthet, hogy visszakapd az erőd, és persze, ne legyél őszhajú, ráncokkal teli asszonyság, de akkor is az én barátnőm maradsz - tudom, ez nem a humor ideje, de remélem, nem haragszik meg érte, tudja jól, hogy bénán időzítem az effélét. - Eddig mi jutott tudomásodra? Tudnék valamiben segíteni? - váltottam át komolyabb beszélgetésre.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 07, 2014 5:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aprót felnevettem. Ugyan semmi vicceset nem mondott, maga az egész szituáció volt vicces. - Az anyámat biztosan nem zavarja. Azt sem tudom, hogy mikor láttam utoljára. Szinte olyan, mintha mindenki elkerülné azt a villát hónapok óta. - Sóhajtottam halkan egyet. - Bár ezen nem is csodálkozom, hiszen a családunk... úgymond nem kapna tiszti keresztet a Mystic Fallsban tett szolgálataiért. - Forgattam meg a szemeimet. Gen tudja, milyen a családom és hogy azon ívül, amiket már elmondtam neki még naphosszat mesélhetnék róluk, de van neki olyan képzelőereje, hogy maga elé vetítse a nem éppen jótékonyságról és jócselekedetekről híres Mikaelson-famíliát.
- Tehát Washington természetfeletti-mentes övezet? Jó tudni. Ha nyaralni vágyom, oda fogok utazni. - Vált szélesebbé a mosolyom. - Főleg, hogy még mindig nem lettem előrébb az ügyben, ami miatt idejöttem. Anyám feltámadása után az erőm jó részének annyi lett... ezt nem is bánnám. Csak attól félek, hogy előbb-utóbb utolér az a majdnem ezer év, amit öregedés nélkül töltöttem. - Nyeltem egyet kissé aggódva. Na igen, ennek a kérdésnek a megoldása még várat magára.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 29, 2014 10:32 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Ötletemre, hogy sétáljunk, nem mondott nemet, mert lassan azon kaptuk volna magunkat, hogy totálisan elzsibbadtak volna a végtagjaink, az pedig nagyon rossz tud lenni, főként a bizsergés. Séta közben megkérdezte, hogy van -e hol laknom, hát még nincs, hiszen előbb vele szerettem volna találkozni, és utána pedig bejelentkeztem volna valamelyik hotelbe.
- Egyelőre nincs - határozottan jelentettem ki, mindenféle kuncogás nélkül. - Én pedig örömmel elfogadom ezt az ajánlatot - ezután viszont már mosolyogtam Candice-re, ugyanis kíváncsi voltam arra már, hogy ez a híres Mikaelson-villa milyen is, mert tuti, nem egyszer kis vityilló. - Akkor jelenleg csak kong az ürességtől - nevettem el magamat. - Hát, ha az édesanyádat nem zavarja, akkor rendben - mondtam még hozzá ezt is. Csak néhány nap erejéig maradok itt úgyis, vagy beleszeretek ebbe a kisvárosba, és úgy fogok dönti, hogy itt maradok? Ez majd kiderül. - Tömve van ez a város a hozzánk hasonlóakkal és egyebekkel - állapítottam meg ezt már akkor, amikor ideértem. - Washingtonban töltött időm alatt alig találkoztam párral - biccentettem egyet, majd pedig nevettem.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 28, 2014 10:13 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam mást tenni, csak mosolyogni. Mégis mi mást tehetne az, aki nap mint nap aggódik a barátnője épségéért, aztán egyszer csak kap egy üzenetet, miszerint minden oké sőt abban a városban van, ahol ő maga is. Ez csakis boldogságra adhat okot, semmi másra.
- Gyere, akkor sétáljunk. - Álltam fel a padról és amint ezt ő is megtette, elindultunk. Konkrét célom nekem sem volt, de ez a park sem volt akkora, hogy fél óra múlva az vegyük észre, hogy eltévedtünk. Valljuk be, Mystic Falls lehetőségei kissé korlátozottak, de nem is lehet mást várni egy kisvárostól. Nekem tökéletesen megfelel. - Egyébként van már hol laknod? Ha nincs, akkor örömmel felajánlom a Mikaelson-villát. A testvéreim felszívódtak, az anyámat pedig a fejemet teszem rá, hogy hidegen hagyná, ha valakit beköltöztetnék. És legalább nem lennék egyedül. - Tettem hozzá mosolyogva. Az a hatalmas hodály eléggé nyomasztó tudott lenni még akkor is, ha kicsit egyedül akartam lenni és elmerülni néhány boszorkányos könyvben.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 24, 2014 9:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Nadia & Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
Teljesen elképedtem a felelősségre vonáson. Ötszáz évig éltem egyedül, csak saját magamra vigyázva. Most meg idejön és elvárja, hogy tetteim elvégzésekor tekintettel legyek rá is. Az egy dolog, hogy a lányom, de én nem vagyok egy anyatípus.
- A saját bőrömet mentettem, mint mindig. - mondtam mérgesen. - És mikor félájultan feküdtem a földön nem jutott eszembe, hogy téged is el kéne hurcolni. Egyébként is vámpír vagy. Nagyobb veszélyben én voltam és nem te. - vágtam vissza szemforgatva. - Meg akarod szerettetni magad az anyáddal? Az első és legfontosabb dolog. Sose kérj számon! Én mindig azt csinálom, ami jól esik vagy, amivel megmentem a saját életem. Ötszáz évig ezt tettem. Naivság és nagyképűség volna azt hinned, hogy te meg tudsz változtatni. - zártam le mondanivalóm egy dühös fújtatással, majd mogorva csendbe burkolóztam.
Magam sem értettem miért, de egy kicsit megbántam, hogy így beszéltem vele. Soha nem vallanám be neki, de nagyon, nagyon mélyen én is arra vágytam, hogy megismerhessem. Hiszen nem hiába mentem vissza érte annak idején.
- Az én szememet örökölted. - szaladt ki a számon, miközben az arcát fixíroztam. Nem előre meggondolt mondat volt, csak egy gondolat hozta. Az arca formáját inkább az apjától örökölte, de a gyönyörű, mélybarna szemet egyértelműen tőlem.
- Nagyon jól érzed. - biztosítottam. Persze, ő egy vámpír. Azonnal érzékeli, ha valami nincs rendben. - Nincs nálad véletlenül egy járókeret és egy botoxtű? - vigyorodtam el szélesen. Ha nem viccelem el a dolgot, akkor biztosan beleőrülök.




•• Words: xxx •• Note: lalala•• [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 15, 2014 11:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


Sokat beszélek, vagyis eddig is szoktam, viszont ennyire nyíltan, nem reszketve attól, hogy valaki beárul a ''főnöknél'', és az úgy nézzen rám, mint aki épp megölni készülődik. Örülök, hogy találkoztam ezzel a csodálatra méltó hölgyeménnyel, akivel most is trécselhetek. Neki köszönhetek sok mindent.
- Igen, Patrick... - huncut és sokat eláruló mosolygás kapott el, amikor ismételten kiejtettem a nevét. - Majd teszek róla, hogy amint lesz szabadideje, idetévedjen - még mindig mosolyogtam. - Valóban, sugárzom - bólintottam is mellé még, mert túl sok pozitív hatás volt ez az egész. - Aztán pedig tarthatunk egy nagy találkozót, ti ketten Braddel, és mi ketten - nos, ez így tökéletes lesz, azt hiszem. - Nem sétálunk egyet? Körbenézhetnénk a város néhány helyén, akár beülhetünk valahová - ő rá bízom, mert ő ismeri eme helyet, én viszont még nem. Még. Ezt ki kell emelnem, mert olyan helynek tűnik, ami nekem is tetszik.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 14, 2014 11:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elmosolyodtam és hamar apró kuncogás is elhagyta a torkomat, ahogy mesélni kezdett. Imádnivaló volt, amikor ennyire belelendült a mesélésbe és ilyenkor néha felrémlett előttem, hogy mennyire más volt, amikor megismertem. Szűkszavú, bátortalan, alig lehetett belőle harapófogóval kihúzni, hogy mi történt vele és miért olyan, amilyen. Hosszú időszak volt... de megérte, ezt biztosra állíthatom.
- Szóval Patrick? És nem szeretnéd őt csak úgy merő véletlenségből meginvitálni ide? - Kérdeztem kíváncsiskodva. Szó, mi szó, szívesen megismerném azt a férfit, akit Genevive a bizalmába fogadott. Legjobb barátnőként ez is egyfajta munkaköri kötelességem, nemde? - Például akkor, ha már nem lesz annyi munkája és te sem tervezed még elhagyni a várost. - Vigyorodtam el. - Örülök, hogy találtál valakit, akiről így beszélsz. Szinte sugárzol. - Mondtam őszintén.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 04, 2014 8:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Nadia & Kath


Ez édes, mint amikor felébredtem a parkban és te nem voltál ott. Vajon miért is van ez és miért van az, hogy kerestelek, de nem találtalak? Elárulnád miért hagytál ott!? - kezdtem bele minden felvezetés nélkül. Csúnyán ébredtem, mint egy ital után. De hirtelen megtorpantam.
- Mond, hogy nem igaz amit érzek!- valahogy azt éreztem a szíve kezdett lassabban verni, mint amikor az öregeknek meg akarna állni a szervezete működése tudom, hogy milyen, hiszen sok öreggel volt már dolgom.









•• Words: xxx •• Note: lalala•• ©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 31, 2014 4:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


- Tudtam, hogy ezt fogod mondani, és ha hiszed, ha nem... éppen ezért a kis mondandódért voltam szűkszavú és titokzatos - vigyorogni kezdtem, majd pedig egy kisebb sóhaj után gyorsan összeszedtem gondolataimat, és elkezdtem viharsebességgel beszélni.
- Nem sokakat ismertem meg, tudod, mennyire bizalmatlan vagyok... Nemcsak itt voltam az Államokban, de ezt már tudod, és hát, nem könnyű megbízni bárkiben - halványodott el a mosolyom, majd kisebb szünet után viszont derűssé váltam. - Patricknek hívják, tavaly tavasszal ismertem meg - kezdtem el mondani Candice-re pillantva, mert jelenleg ők ketten azok, akikben megbízom, senki más. - Egy parkban futottam, muszáj volt kicsit karbantartani a testemet, bár sosem volt ezzel semmi problémám... - tértem el kicsit a témától, kissé elered a nyelvem. - ... amikor belebotlottam, ő is épp edzett, micsoda véletlenek vannak - újabb mosoly jött az arcomra. - Aztán következő szintén egymásba botlottunk, utána is, majd pedig ez ment két héten keresztül, végül leültünk egy kávézóba, és aztán elkezdtünk beszélgetni. Sok közös volt bennünk, ez elsőre is látszott, aztán együtt futottunk mindennap - továbbra is mosolyogtam, mint egy bolond. - Ő is távolságtartó, viszont egymás felé bizalommal léptünk, és ő a második bizalmasom - jelentettem ki, mert nagyon jól tudom, ki az, akiben megbízhatok egy idő után. - Jelenleg nagyon sok munkája akadt, így most eljöttem hozzád - néztem a legjobb barátnőmre, mert őt sem szeretném elhanyagolni. - Egyébként ő nyomozó, és meg kell mondjam, hogy ő is besegített egy kicsit abban, hogy még annyira se bukkanjon rám senki sem - biccentettem egyet, a mosolyom viszont mindent elárul, mennyire közel kerültem ehhez az emberhez, aki ezer százalékban megbízható. - Azt hiszem, ennyi a sztori rólunk. Vagy... még továbbra is tart a kihallgatás? - kérdeztem tőle nevetve.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
imagine dragons - gold ••

† Tartózkodási hely :
mystic falls ••
† Hobbi & foglalkozás :
surviving ••
† Humor :
ironic ••



Katherine..Pierce ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 24, 2014 10:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Nadia & Kath


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mostmár ilyen átlagos, emberközeli helyekre fogok járni, mint ez a park? Na nem mintha nem jártam volna vámpírkoromba is parkokba, de rendszerint nem azért, hogy üljek egy közösségi padon és nézzem, ahogy a szél fújja a fák aranyba vált, őszülő leveleit. Nem is azért, hogy vágyakozva nézzem a sarki fagylaltárust, akitől nem vehetet egy gombócot sem, mert már így úgy be van gyulladva a torkom, hogy legszívesebben kiszakítanám a helyéről. Sosem mentem normális, hétköznapi dolgokért a parkba, amikért az átlagos emberek szoktak. Írtóztam attól, hogy olyan érdektelen és semmilyen legyek, mint azok akik békéért, nyugalomért jönnek ide.
Leginkább valami őrült terv céljából jártam itt, de sok vacsorám is zajlott már a sűrű bokrok mögött. Bizony, ha másra nem, erre jó, hogy a helyi gondnok csak a fizetéséért megy be a munkahelyére.
Így akadnak elrejtett helyek, ahol nyugodt szívvel szívhatom ki bárkinek a vérét a legkisebb feltűnősködés nélkül. Mintha bizony természetemtől fogva kerülném a feltűnést.
Most azonban nincs lecsapolható test, az enyémen kívül természetesen, így a kutya sem sejtené, hogy Katherine Pierce önsajnálat céljából üldögél az egyik padon.
Nincs benne sok gyakorlatom, hisz nem szoktam türelmesen üldögélni egyhelyben, hacsak nincs valami konkrét okom rá, úgyhogy belenéztem néhány borzalmas mozifilmbe. A főhős vagy főhőnő - és utóbbi a gyakoribb - egyszercsak szakít a pasijával vagy eleve nincs senkije és kiül kicsiny városkájának parkjába, hogy pityeregjen, szomorkodjon és elkínzott képpel bámuljon maga elé, majd végső elkeseredésében megetesse egy kis kenyérmorzsával a szemét kis, kunyeráló galambokat. Ez a közhely olyan borzalmas, hogy már jó, úgyhogy fogtam magam és elindultam a parkba, hogy én is kipróbáljam.
Habár a filmekben ez szörnyen van megindokolva, én teljes nyugodtsággal jöttem le, ugyanis nagyobb problémám van, mint azoknak a szerelmi bánatban szenvedő, satnya tiniknek - más esetben tini lelkű felnőtteknek - akik nyomorultnak és elcseszettnek találják a földi létezést életük értelme nélkül blablabla...
Eszemben sincs lebecsülni mások gondját-baját. Az élet egy utolsó szemétláda, biztosan mindenki megkapja tőle a magáét, de sorsból biztosan nekem osztották a legkegyetlenebbet.
Túl hosszú lenne a lista, ha elkezdeném sorolni, hogy mikor és mivel köpött szembe, annyi elég szemléltetésképpen, hogy a mostani alattomos húzása miatt, én most emberbőrben tengetem életem.
Az életem, ami nem is olyan régen kiderült, hogy nem is lesz olyan hosszú, ha nem találom meg sürgősen a gyógyír elleni gyógyírt.
Sokszor elmélkedtem már, hogy milyen okos is volt az, aki elnevezte azt az istenverte szert, ami most az ereimben vágtat. Gyógyír... Az a valaki biztosan elhitte, hogy az összes vámpír másra sem vágyik csak, hogy újra ember lehessen belőle. Ostobaság.
Sikerült pont egy borús, késő délutánt kifognom, így önsajnálatomhoz még az időjárási tényezők is hozzásegítettek. Tényleg eléggé le voltam lombozódva, de igyekeztem irónikus énemből nem veszíteni semmit, hisz arra szükségem van, hogy túléljem ezt az egész borzalmat.
Ahogy így mélabúsan lógattam az orrom, halk, de ritmusos kopogásra kaptam fel a fejem. Azért is lepődtem meg, mert a parkban a rossz idő miatt senki nem volt, kivéve az öreg nyanyák, akik egymás mellett üldögélve a padon pletykáltak és a hozzám hasonló nyomorult lelkek, akik szintén egy főhőst akartak utánozni.
Halk, monoton zaj lepte be a harmonikus park friss levegőjét, de a magas sarkak ütemes kopogása egyre hangosabb lett. Hátrafordultam, felismerve a hang forrását.
- Nahát Nadia. Tőled még nyomorultul kinézni a fejéből sem tud az ember. - gorombáskodtam.



•• Words: xxx •• Note: lalala•• [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 11, 2014 5:13 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Bárki megkérdezhetné, hogy mi fogott meg ebben a lányban. Pont egy átlagos leányzó, akit nem bírtam megölni. A haja? A szeme? Az arca? A bőre színe? Nem tudom, azt hiszem a kisugárzása, ami arra késztetett, hogy álljak meg, és ne szívjak ki, minden egyes kis cseppet a testéből.
Meg hát, a szövege, haláli egy csaj, még is amolyan egyszerű lány, ami megragadott, azt hiszem az, hogy nem a tipikus butaliba. Jó, az elején volt egy kis nyafogás, hogy nem való az életre, meg miegymás. De hát, mindenkinek vannak rossz pillanatai, és jól esik néha ki engedni a gőzt.
- Bocsi, de ha szeretnéd, elfelejtem a dolgot. – emeltem fel a kezeimet védekezésképp, nagyon bírom, ahogy ilyen lazán kezeli a dolgokat. Más már rég nyehegett volna, hogy fáj a lába, meg elege van, menjünk szobára. Igen, ilyen is volt, nem kell kétszer mondani, hogy egy sikátorba végezte, szétcincálva. Nem bírom a hisztis csajokat, annál inkább azokat, akiknek van egy csöpp humoruk, ilyen az a nőszemély is aki itt áll előttem.
- Látom, fantáziád van a dolgokhoz. A falnál jobban szeretem, meg az ágyban. – kacsintottam egyet és akaratlanul is elképzeltem magunkat, az ágyban. Aranyos leányzó, és hát férfiból vagyok, örüljön, hogy nem az első gondolatom volt, hogy megfektetem, helyette a második.
- Mondjuk igen, vigyáztam, hogy ne pocsékoljam a mézédes véred. – köhintettem egyet, mivel az egyik öregasszony nagyon vizslatott minket a közelben lévő padról. Játszi könnyedséggel húztam magamhoz a derekánál fogva és beleszagoltam a hajába, amolyan megpuszillak, hogy ne legyen feltűnő a nyanyának akció. Ha már ilyen közel kerültem hozzá a fülébe súgtam a választ.
- Adok neked valamit és akkor nem fog több vámpír a közeledbe menni, lehet még én sem. – mormoltam halkan a fülébe. Aztán megfeszült a testem és megropogtattam a nyakam, kicsit hátra léptem és a semmibe meredtem.
- Van egy bátyám és van valami nőszemély, aki elcsavarta a fejét. – ingattam meg a fejem. Nem hittem volna, hogy Enzo valaha is beszerethet valakibe. Egy ilyen ember, akinek senki és semmi nem szent, most még is hülyeségre készül, ha már kocsit vett.
- Nőknek jobb az ízlésük, és kíváncsi vagyok, milyen házat választasz. Milyen az ízlésed. – vigyorodtam el és beletúrtam a hajamba. Valóban érdekel, hogy modern házat választ, klasszikusat, meg annyi minden választék van. Igaz három lakás van, de kíváncsi vagyok melyik lesz az.
Aztán csak mentem utána és már be is kerültünk a házba. Az első egyáltalán nem ragadt meg, a második viszont annál inkább. Így Oliviára pislogtam. Várom a válaszát, melyik is legyen az a lakás ami az enyém lesz, és egy fityinget sem fogok fizetni.



•• Words: xxx •• Note: Folyt. nálam.  Wink •• ©

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 11:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem csak a nőügyeire voltam kíváncsi, bár nagyon úgy tűnhetett.. Mondjuk nem igazán érdekel, hogyan tűnt. Amíg jól elbeszélgetünk addig teszek magasról az egészre. Jól érzem magam és láthatóan ő is. Nincs itt semmi probléma. Úgyhogy ezzel, majd ráérek akkor foglalkozni, amikor egyedül leszek és szitkozódok, hogy miért voltam ekkora idióta.. Mégis mi a francért tettem fel azokat a kérdéseket, amiket. Ráérek később rágódni rajta. Lesz időm bőven.. Az egyszer biztos. Bár, ha egyszer már megtörtént felesleges rajta rágódni, mert nem tudod megváltoztatni.
A francba.. Most akkor lebuktam. Jaj, ne már. – Próbáltam úgy csinálni, mint aki tényleg csalódott és zavarban van, de mondanom sem kell, hogy nem sok színészi tehetségem van. Legalábbis ilyenkor nem, amikor a helyzet ennyire nevetséges. Minden egyes apró pillanatban nevetnem kell és ezt most sem bírtam visszatartani két másodpercnél tovább. Rögtön, ahogy kimondtam ezt a mondatot a komolyság lehervadt az arcomról és kacagni kezdtem.
Hmm.. Pedig azt gondoltam volna, hogy minden második nő az ágyadban végzi. Vagy a földön veled. Vagy asztalon vagy tök mindegy, hogy hol.. – Zavarba jöttem kicsit a saját szavaimtól, de próbáltam ezt leplezni több-kevesebb sikerrel. Aztán gyorsan megpróbáltam elterelni a témát. – Szóval akkor én szerencsésnek mondhatom magam, amiért egész könnyen megúsztam ezt az egészet? – Vérfoltot kerestem a pólómon, de hála az égnek nem találtam. Ez volt az egyik kedvenc felsőm. Nem szívesen dobtam volna ki azért, mert később nem jön ki belőle a vérfolt.
Ennyire vonz a vérem? Vagy mindenkinek a vére ilyen hatással van rád? Vagy most ez a ritka alkalmak egyike? Mert akkor már kezdem megérteni, hogy miért ugrik rám minden második vámpír. – Egyeseket a külsőmmel csábítom magamhoz másokat pedig azzal, hogy ilyen a vérem. Kívül-belül kész csoda vagyok. Bár nekem bőven elég lenne kívülről is. Nem akarok vámpír mágnes lenni anélkül, hogy bármit is erőlködnék. Ha meg tudnám védeni magam oké, de így.. Legközelebb a nyakamba akasztok egy autóillatosítót vagy tudjam is én, de megoldom, hogy ne akarjanak megkóstolni.
Van sógornőd? – Nem tudom, hogy miért lepett meg ez a kijelentés, de meglepett. Nem gondoltam volna, hogy van családja.. A vámpírok általában olyan magányosak, bár.. Most már tényleg nem szabadna meglepődnöm semmin. Megláttam benne az emberségét.. Akkor azon sem kellene meglepődnöm, hogy családja van. Nem tudom miért, de ez valamilyen szinten aranyos.
Az én döntésemre akarod bízni azt, hogy hol fogsz élni? Biztos vagy te ebben? – Nincs rossz ízlésem meg semmi ilyesmi csak meglepett, hogy rám meri bízni ezt a feladatot.. Nem, mintha bánnám. Mert jól érzem magam a közelében és addig is míg a házakat járjuk együtt ökörködhetünk. – Na, de akkor ne vesztegessük az időnket.. Menjünk. – Mondtam, majd elindultam abba az irányba amerre a legrövidebbnek találtam az utat az első ház felé.

--> Folyt. köv.?



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 5:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Egyre jobban érdekelt a leányzó, ahogy kíváncsiskodott én pedig készségesen válaszoltam. Lehet, ha más próbál meg ennyi mindent megtudni már a fejét adtam volna a kezébe. Még Enzo-nak sem mondtam ennyi mindent magamról, mint neki. Beletúrtam a hajamba, amit a szél állandóan másik fazonra rendezett és kedve szerint alakított. Sosem voltam az a hiú férfi, tudom, hogy jól nézek ki, és ez nem kérdéses. Látom, hogy Olivia is így van vele.
- Tudtam, hogy ezért van az a sok kérdések a nő ügyeimmel kapcsolatban. – vigyorodtam én is el. Bájos, ahogy zavarában össze- visszahadovál. Olyan akár egy felturbózott csiga.
- Eddig nem volt rám panasz, és nem találtam olyat, akivel szívesen osztozkodnék az örömök e részén. A vér az más, azt csak én élvezem. Na, igen nem tudom, ki örülne még, ha valaki épp a nyakát csócsálja olyan erővel, hogy szinte cafatokban lóg a nyakán a bőr, és az életét jelentő folyadék a testén kívül csorog végig a nyakán és szinte teljesen eláztatja a felsőjét. Így is lehet inni, de kulturáltan is lehet, hogy a másik félnek fel sem tűnik. -Próbáltam kikerülni az előző kérdését, mint ha meg se hallottam volna, hogy hasonlít rá. Nem, egyáltalán nem. Ő nem volt ilyen szép és nem mellékesen nem volt ennyire nyitott.
- Nem, a véred annyira csábított, mint a drogost a heroin. Nem ölhettelek meg, hiszen az nagy hiba lett volna. – vigyorodom el, ahogy belepirul az érintésembe.
Amikor mindent megvettünk, még elvettem neki egy almát a zöldséges stand mellet elhaladva, hogy egyen is valamit. Amit át nyújtottam neki, na ezért nem fizettem. De nem is fogok pár centet kidobni egy ilyen almáért. De egészen szépen csillogott és a színe is megnyerően piros volt. Ez, amit kitesznek, hogy csalogassák a vevőket.
- Úgy is lehet csinálni, de van pár címem, amit fel szeretnék keresni. Főleg ha a sógornőm tényleg ennyire magába bolondította a tesómat. Mert akkor jó messze akarok lenni. – forgattam meg a szemeimet. Nem akarom már most megismerni. Megtaláltam a bátyám, aki közli, hogy van valakije. Persze nem várhatom, hogy papnak álljon, de most lefogadom, hogy alig fogom látni, mert az asszony mellett lesz.
- Szóval, akkor elmegyünk ide és te fogsz nekem választani. – nyomtam kezébe a papírost, amin a címek voltak, ahol vannak kiadó lakások. Nem szeretem a kellemetlenségeket, mert ha van tulaja, ugye cinkes, ha nem mehetsz be, mert nem vagy be hívva. Szóval még előtte kikutattam azokat a házakat, amik elhagyatottak, de még is még egészen modernek.  



•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 10, 2014 3:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem érdekelt, hogy vámpír. Legalábbis most már egyáltalán nem. Lehet, hogy leendő vadászként nem így kellene gondolkodnom, de nem érdekel. Mindenre teszek magasról. A saját döntéseim alapján élem az életem és nem valami irtatlan szabály alapján. Ha én úgy érzem magam jól, hogy egy vámpírral beszélgetek akkor így fogok tenni. Főleg most, hogy már talán képes lennék megvédeni magam.. Bár nem örülnék neki, ha ő lenne az aki hátba szúrna. Kétlem, hogy örülne egy a nyakában lihegő új vámpírlánynak, szóval azt hiszem nincs mitől félnem.. Nem mondom, hogy legjobb barátok leszünk ettől fogva, de nem is érdekel. Azt hoz a jövő, amit hoz. Veszítenivalóm, már nem igazán van. Az életem. Azt pedig próbálom megvédeni még akkor is, ha ezerszer el is bukok.
Óóóó… Hát ki tudja. – Rákacsintottam játékosan. Nem voltam féltékeny, de jól éreztem magam most vele. Főleg, mivel sikerült elég érdekes dolgokat kihúznom belőle még akkor is, ha nem is igazán akartam. Legalábbis nem az volt a szándékom, hogy elmesélje mennyi nővel volt meg minden. Egyszerűen csak beszélgetni akartam vele és ez most így jött össze. Nem tehetek róla, hogy pont ezt választottuk ki a beszélgetésünk témájának. Na, jó talán tehetek róla, de akkor sem volt szándékos. Vagy talán mégis. Nem tudom. Én már végképp nem tudok semmit sem.
Szóval ennek köze lehet ahhoz, amiért megkímélted az életem.. Mármint, hogy hasonlítok rá? – Kíváncsi voltam, hogy van-e köze ehhez az egészhez. Vagy egyszerűen csak nem volt kedve megölni. Tényleg érdekelt. Mondjuk engem most jelen pillanatban mi az, ami nem érdekelt vele kapcsolatban? Na, jó.. Nem akarok túlságosan fanatikusnak tűnni sem pedig beteges zaklatónak.  
Akkor most ha jól értem az elmúlt pár hónapban sikerült cölibátust fogadnod? – Kérdeztem kuncogva.  Hülye poén volt elismerem, de ez is egy olyan dolog volt, amit nem hagyhattam ki bármennyire is szerettem volna nem hagyhattam ki. Vele kapcsolatban jelen pillanatban túlságosan sok ilyen pillanatom volt, amit nem hagyhatok ki valami miatt. Ha akartam volna se lettem volna képes arra, hogy befogjam a számat. De nem úgy tűnt, hogy ez zavarta őt vagy éppenséggel az a sok hülyeség, ami kiszivárog onnan, szóval nem volt rá úgy igazából okom, hogy abbahagyjam.
Kicsit elpirultam, mikor végigsimított az arcomon, hiszen egy helyes srácról volt szó.. Na, jó tökre úgy viselkedek, mint egy tinédzser. Nevetségesen. De nem zavartatom magam különösebben. – Nincs mit köszöni. – Mondtam mosolyogva. Megláttam benne a jót és jó érzéssel töltött el, hogy egyáltalán nem csalt a látásom, hogy tényleg olyan fájdalmat hordozott magában, ami alatt más már régen összerogyott volna, de ő nem.. Kitartott. Ezt pedig dicséretre méltó.  – Nagyon kedves vagy. – Válaszoltam nevetve arra, hogy a kólát legalább kifizeti. Jól teszi, mert ha meg is igézné szerencsétlen boltost azt hiszem nem bírnék csak úgy fizetés nélkül elsétálni. Ha az kellene akkor én magam fizetném ki. Lelkiismeret meg minden..
Miután megvettük a kólámat, amit a kezemben szorongattam felpillantottam rá. – És akkor most hova tovább? Ráböksz egy házra és úgy döntesz, hogy a tiéd vagy micsoda? – Kérdeztem csillogó szemekkel.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 04, 2014 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Vicces volt, mindig nevetésre késztetett az állandó kíváncsisága. Mindig azon volt leakadva, hogy mennyi nőt is teszek magamévá. Ami azért érdekes, hiszen ezt még senki nem kérdezte tőlem. Vagy épp, mit is teszek a lányokkal.
Főleg nem egy másik lány nem kérdezte.
- Ha nem most ismernélek meg, még azt feltételezném, hogy féltékeny vagy. – koppintottam az orrára pajkosan és majd léptem párat és szememmel egy kis boltot kutattam, hogy vehessek neki egy üdítőt, nem szeretném, ha miattam lenne rosszul. Így is megszabadítottam pár deci vértől. Bár állítólag ez jó, mert kell a vérfrissítés.
- De, hogy csillapítsam feneketlen kíváncsiságodat, válaszolok. Az egyik hölgy ismerősömnél. Hasonlítasz rá, ő inkább amolyan tanítvány, friss vámpírként. Eline. – mondtam ki a nevét. Megtehettem volna, hogy nem válaszolok. De annak, úgy semmi értelme, hogy csendben jövünk-megyünk. Megingattam a fejem és nevetve fogtam meg a csuklóját, nem hittem volna, hogy tudok nem fájdalmat okozni De olyan törékenynek tűnt mellettem, amolyan porcelánbaba.
- Ne értsd félre, nem minden nőt viszek ágyba, sőt szeretem megválogatni. Nem mellesleg, az elmúlt pár hónapban senkit nem ért az a megtiszteltetés, hogy közelebb kerüljön hozzám. Mindenkitől csak a vére kellet. – mondtam nevetve. Még mindig nem hiszem el, hogy ennyire nyíltan bír beszélni a vámpír létemről. Bár a jelek szerint, inkább az érdekli, hogy mennyi nővel volt dolgom.
Igaza volt, de kevés embernek van ilyen nagy szíve, hogy meglássa egy vámpír fájdalmát. Azt hiszem ez és Amelia elvesztése volt a két nagy törés az életemben. Ki hitte volna, hogy pont egy ember fog belém látni. Közelebb léptem hozzá és ujjaimmal simítottam végig az arccsontján.
- Köszönöm, kicsi lány. – nem tudom miért köszöntem meg, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Még is csak nagy kár lett volna, ha megölöm. Elvesztettem volna egy tüneményt, akit alig ismertem meg.
- Jól hiszed, de azért az üdítődet kifizetem, hogy lásd, kivel van dolgod. – léptem hátra és egy pimasz mosolyt villantottam rá. Amolyan félmosoly, a borosta alól.
Aztán mutattam a kisboltra, ahol szándékozom venni neki valamit, amit csak szeretne. Aztán mehetünk házat venni.
Lassan lépdeltünk a bolt felé és úgy néztem le rá.
- Érezd is. – vigyorogtam, lezártam ennyivel a dolgot, nem fogom az orrára kötni, hogy más nő nemű úgy sem lesz abban a házban.



•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 04, 2014 3:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem, hiszem hogy akkora tragédia lenne, hogy összebarátkozom egy vámpírral. Főleg egy olyannal, akinek nincs különösebb baja azzal, hogy vadásznak készülök. Sőt, mi több még tippeket is ad azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan rejtsem el a karót a csizmámban. Ez sem mindennapi. Legalábbis szerintem. Nem mindennap találkozok vámpírokkal. Bár ez az utóbbi napokat elnézve egy hazugság. Akkor inkább másképpen fogalmazom. Az utóbbi napokban nem volt szerencsém egy olyan vámpírhoz sem, akinek nem lett volna szüksége az összes véremre. Ő leállt és még meg is itatott a vérével, hogy ne legyen semmi komolyabb bajom. Mondjuk, ha ezek után meghalok na, akkor lehet igazán komoly bajom. Nem szeretnék vámpír lenni, de tudom mivel jár az, ha valaki vámpírvérrel a szervezetében hal meg.
Hmm. Egy új információ rólad. Ha nincs lakásod, akkor mégis hol húzod meg magad? Az egy éjszakás kalandjaidnál? – Nem tudom, hogy miért voltam kíváncsi az életének minden egyes részletére beleértve ezeket is, de nem is számít. Kíváncsi voltam és kész. Hogy honnan ered ez a kíváncsiság? Nem tudom megmondani, de nem hiszem, hogy mindent meg kellene magyaráznom magamnak vagy neki. Neki, már mondtam egy okot arra, hogy miért vagyok kicsit zavaros.. Nőből vagyok. Akár képes vagyok másodpercenként változtatni a véleményemet. Hogy miért? Mert megtehetem és kész.
Amikor elmesélte, hogy volt szerencséje egy ilyen esethez összeszorult a szívem. Vámpír egyenlő szörnyeteggel. Legalábbis eddig határozottan ez állt a fejemben, de ahogy elmesélte. A hangjából átéreztem a fájdalmát s a tekintetében is ott volt mélyen elrejtve. Bármennyire is próbálja elnyomni ő is képes az érzelmekre. Még akkor is, ha arra is képes, hogy mindtől megszabaduljon.. – Attól, hogy vámpír vagy még nem jelenti azt, hogy nincsenek érzéseid. Tudom képes vagy kikapcsolni az érzéseidet, de azzal egyúttal önmagad is elveszíted.. Te pedig ezt nem tetted meg különben, már nem élnék.. Szóval ne beszélj úgy, mintha nem lenne jogod fájdalmat érezni. – Nem akartam kioktatni.. Egyszerűen csak.. Nem akartam, hogy azt tettese, hogy jól van, amikor elég nyilvánvaló, hogy nincs.
Hmm.. Nem szándékozol fizetni érte, ha jól gondolom.. Egyikért sem. – Az igézés az egyetlen dolog, amit irigylek. Oké.. Nem szép dolog a másik fejével játszadozni, de akkor is jó móka lehet, hogy szinte mindent megkaphatnak csak egy igézés az egész. Én sem jöttem volna ide, ha nem teszi meg s akkor most nem beszélgetnénk.. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, amikor felálltam a padról. – Ó, most megtisztelve érzem magam. – Válaszoltam kuncogva. Első nő a lakásában. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy az utolsó, de legalább az első.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 04, 2014 10:31 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Furcsa érzés járt át, ahogy a lányka próbált kedvesen, vicces lenni, nem tudom mi ez az érzés, még sosem éreztem. Nem mintha tovább ezen akarnék agyalni. Mert nekem nincsenek érzéseim.
Ahogy sétáltunk, ismét végig néztem rajta, a mesze szép arcához, valami elképesztő micsoda test dukált. Jól van, férfi vagyok, még szép, hogy megnézem az áldozatom testét.
Nem bírtam felfogni, hogy miért is segítettem neki, hiszen ő csak egy ember. Sanyarú sorssal és két ballábas vadász karrierrel.
Mulató volt vele lenni, ahogy beszélt és viselkedet, tényleg hasonlítót egy durcás ovishoz.
Azt hiszem ő az egetlen olyan nő nemű, akinek tényleg élvezem a társaságát a városba. A többiek kicsit idegesítettek.
- Ha megnyugtat, még senkit nem vittem haza, még lakásom sincs. – gondolkoztam el a végére. Nem lakhatok mindig Eline-el, lehet, zokon venné, ha nőket cipelnék haza, főleg, hogy sikerült egymásba gabalyodnunk.
Aztán jött a téma, amit senkinek nem meséltem el, de hát mindenkinek vannak titkai. Még is úgy éreztem, hogy jobb, ha tudja a vadászoknál sem minden arany, ami fénylik.
Ott tényleg csak az maradhat talpon, akiben megvan az a lelki elfajzás, ami miatt, szinte szívtelenül ölni lehet. Bár Oliviának meg van talán az indítatás, hogy vámpírt öljön, hiszen a családját nyírták ki. De a lelke, ami olyan tiszta, hogy még beszélni is félelmetes számomra róla, nem hagyja, hogy akár egy folt is essen rajta.
- Rá se ránts, vámpír vagyok. – rántom meg a vállam játékosan, mintha ezzel mindent leírnék. Vámpír vagy, nincsenek érzéseid, hiszen megölöd az embereket, hogy életben maradhass. Jó hozzá állás, nem?
Amikor a kezemen simított végig elmosolyodtam. Puha tenyere, csak úgy végig szaladt a kezemen, és kellemesen üdítő érzéssel társult.
Aztán jött az ital dolog.
- Veszek neked egy kólát, ha eljössz házat venni velem. – ajánlottam fel. Nem, mintha eszembe lenne kifizetni a házat, csak még is jobb lenne egy lakás.
- És elmondhatod, hogy te vagy az első nő, aki a lakásomba lépet. – ugrattam picit. Lehet az utolsó is, szeretném, ha nem lenne valami forgalmas lakás, a nőket szeretem nem haza cibálni, inkább náluk legyünk. Az olyan megnyugtató számukra és másnap szinte semmire nem emlékeznek, csak a hasogató fejfájásra.



•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 03, 2014 4:53 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem tényleg nem való nekem ez az egész vadász leszek és vámpírokat ölök dolog. Most is teljesen nyugodtan kommunikálok eggyel. A múltkor pedig egy másikat ápolgattam. Nagyobb szégyent nem is hozhatnék a vadászokra. Pontosabban a leendő vadászokra. Azt gondoltam, hogy elég indok az, hogy a családom halott és egy vérszívó végzett velük, de nem. Ez közel sem elég. Kell hozzá erő. Nem csak fizikai, de lelki is és nem lepek meg senkit sem, ha azt mondom, hogy nekem ezek közül egyik sincs meg. Gyenge vagyok minden értelemben. Talán egyszer lesz elég erőm, hogy vadász legyek.. Hogy megbosszuljam a szüleim halálát azzal, hogy a lehető legtöbb vámpírt ölök meg, de most.. Őrülhetek annak, ha nem öletem meg saját magam.
Hmm.. Ez most egy bók akart lenni? – Kérdeztem kuncogva s az arcomon megjelent egy kis halovány pír. Mindig is szerettem, ha a férfiak pozitív véleménnyel vannak rólam, de sajnos elég gyakran hozok borzalmas döntéseket velük kapcsolatban. Volt egy vőlegényem.. Ő már a múlt. Ugyanakkor Jason-nel összegabalyodtam olyan módon, amilyen módon soha nem szabadott volna. Hülyeségeket csinálok, ha egy férfi van a közelemben. Vissza kell fognom magam, de komolyan.
Szóval, akkor csak minden másodikat? – Nem zavartattam magam amiatt, hogy rájött végignéztem.. Mert tulajdonképpen ez teljes mértékben várható volt. Nem rejtettem a béka feneke alá, hogy mit csinálok. Felesleges lett volna. Így is úgy is észrevette volna. Az pedig, hogy egyfajta viccet csinálok az egész helyzetből szerintem csak oldja a kettőnk közötti kezdeti feszültséget. Nem felejtem el, hogy nem olyan régen még a nyakamra tapadva szívta a véremet. De azt sem felejtem el, hogy leállt és megitatott a vérével. Ezt nem kellett volna megtennie mégis megtette. Én pedig valamilyen szinten hálás vagyok érte.
A következő dolog, ami elhagyta a száját az volt, hogy nem hagyja, hogy bárki is bántson. Meglepődtem, hiszen nem tudom mikor tettem rá ekkora benyomást, hogy kiérdemeljem. Egyszerűen csak halványan mosollyal néztem rá tekintetem pedig hálát tükrözött. Tudom, hogy nem szabadna elhinnem minden vérszívó szavát, de mégis.. Valahogy őszintének tűnt. Aztán lehet, hogy még megbánom ezt az egészet, de nem érdekel. Nem fogok mindent ezerszer végiggondolni, hogy a végére elveszítsem a lehetőséget. Inkább egyszerűen megragadom, amikor éppen elérhető. Különösebben gondolkodás nélkül.
Mikor megfogta a könyökömet nem kellett megszorítania semmi.. Egyszerűen megálltam és felé fordultam és végighallgattam, ahogy elmesélt egy elég szívszorító történetet. Legszívesebben megöleltem volna, de nem tudtam hogyan reagálná le ezért egyszerűen csak megsimítottam a karját. – Sajnálom. – Mondtam egyszerűen, de őszintén miközben végig a szemeibe néztem.
Olivia. – Kezet ráztam vele halványan mosolyogva. – Mi lenne, ha inkább beülnénk valahova? Hm? – Tudtam, ha hazamegyünk az egyenlő azzal, hogy útjaink elválnak és én ezt nem akartam még nem. Túlságosan is élveztem a társaságát ahhoz, hogy itt és most lemondjak róla. Na, meg persze, amint kiderült a laza külső mögött ott rejlik egy jó nagy adag fájdalom keserves emlékekkel fűszerezve.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 03, 2014 3:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Olivia & Dex


Teljesen felkeltette az érdeklődésemet, az a tipikus kislány stílus, amit próbált egy nagyszájú nő mögé rejteni.. Bár elkötelezni sosem akartam magam, hiszen mindig az lebeget a szemem előtt, hogy megtaláljam a testvéremet, és talán egy család is lehetnénk. Lia volt az utolsó nő, akit annyira közel engedtem magamhoz. Abból is mi lett…
- Ne nyafogj már, gyönyörű nő vagy. – nevettem el magam, akár egy durcás kisgyerek, szinte megsértődött. Nevetésre ösztönzött, ahogy végig nézett. Nem az első, aki így rám néz, ahogy szinte felfal a szemével. Bár azt inkább én tettem, hiszen faltam minden egyes porcikáját, ahogy a szememet végig futattam rajta. Nem venném a szívemre, ha baja esne, főleg nem miattam. Na, nem mintha lenne szívem. Közelebb léptem hozzá, a vére szinte ismét hívogatott, de most már nem kívántam annyira, mint mikor megpillantottam. Jó érzéssel töltött el, hogy a vérem ott kering a szervezetébe.
- Ugyan, nem szoktam minden nőt haza kísérni, aki megnéz. - nevettem el magam. Remélem, nem néz valami szatírnak, de mondjuk, papnak se nézzen, szeretem falni a nőket, mindegyik értelemben. Hiszen enni is inkább a gyengébbik nemet szeretem, mint sem a férfiakat. Az ágyban, pedig, remélem, nem kell részleteznem, hogy jobban szeretem a puha, női arcot simogatni, mint a szőrös borostás férfi pofát.
Megkönnyebbültem, mikor megengedte, hogy haza kísérjem. Szépen körbe értünk, mint ne mondjak. Azt mondta, hogy kísérjem haza, aztán visszatáncolt, aztán én ajánlottam fel, én is visszaléptem, most megint ő kért meg.
- Nem hagyom senkinek sem, hogy bántson. – csúszott ki a számon. Nem tudom miért, de meg akarom védeni őt. Ha már a Dia-t nem tudtam. Kicsit elméláztam, mikor a kérdés rengeteggel szinte felébresztett és rápillantottam. Megálltam és megfogtam a könyökénél a kezét.
- Volt egy lány, alig múlt tizenhat éves. Majdnem meghalt, megtámadták, megerőszakolták. Meg akartam menteni, megitattam a véremből, megöltem a támadóit. A lány haza ment, elmesélte az apjának, aki megölte. Nem akarta, hogy a lánya is vámpír legyen. Kiderült, hogy vadász család ivadéka volt. Pár hónapja tanítgatták a lányt is, hogy megvédje magát. De nem volt sikeres, és szégyenében az apja megölte. – mormoltam halkan, hogy senki ne hallja. Az én hibámból halt meg, Ha nem segítek akkor a fájdalomba hal meg és a vérveszteségbe, de így.. azért mert vért adtam neki. Nem hagyhatom, hogy ez a lánnyal is megtörténjen. Akkor meg kéne, lépjem azt, hogy kikapcsolom magam, és ezt Enzo nem hagyná.
- Dex. – mutatkoztam be neki és a kezemet nyújtottam neki.




•• Words: xxx •• Note: Razz•• ©



Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 03, 2014 3:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amolyan "te most komolyan ennyivel le akarsz rázni?" nézéssel jutalmaztam meg a barátnőmet. Hosszú évekig nem volt magánélete egy őrült vámpír miatt, amikor meg lenne, akkor elintézi annyival, hogy van valaki és ennyi? Ha beszélgetünk, azt istenesen tegyük és vesézzünk ki minden témát... persze megértem, hogy nem volt hozzászokva a magánélete kiteregetéséhez, én ennek ellenére kíváncsi voltam. Hiszen bennem megbízhat.
- Mindent részletesen hallani akarok. Rólam már eleget beszéltünk, nem fogod kihúzni magadat az élménybeszámolók alól, értetted? - Cinkos mosollyal megspékelt fenyegetésemet muszáj lesz komolyan vennie, nincs más választása. - Mesélned kell nekem minden egyes napodról, az emberekről, akiket megismertél, a férfiról Washingtonban és bármiről, ami eszedbe jut, mert innen addig nem állunk fel, míg nem tudok mindent. - Dőltem hátra kényelmesen a padon.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Máj. 03, 2014 2:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]

Valamilyen szinten szórakoztatott a társasága. Még akkor is, ha nem indult túlságosan fényesen a találkozásunk. Azt hittem, hogy az utolsó csepp véremet is ki fogja szívni. Főleg azok után, hogy voltam olyan okos, ügyes, hogy elfelejtettem egy cseppnyi verbénát tenni az italomba. Megkímélhettem volna magam ettől a kis bonyodalomtól. Na, meg persze ha nem lennék ilyen szerencsétlen, feledékeny, kis liba meg is tudtam volna védeni magam.. Nem csak most, hanem még ezelőtt is, de nem. Azt hiszem én soha nem fogom megtanulni megvédeni magam.
Örülök, hogy kitisztult a látásod. – Most, hogy nem akart a nyakamra tapadni s a véremet szívni vagy éppenséggel megtanítani arra, hogyan védekezzünk a hirtelen jött támadások ellen lehetőségem akadt, hogy megnézhessem őt magamnak. Meg kell mondanom, hogy tetszett, amit láttam. Próbáltam nem túl feltűnően „bámulni”, de azt hiszem elkerülhetetlen, hogy észrevegye. Mégis egy vámpírról van szó.. Elég gyorsan reagál a dolgokra.. De egy pillanatra sem zavartattam magam.
De ne vegyél mindent rögtön túlságosan is komolyan. – Nem akarom, hogy félreértelmezze az előbbi stírölésemet. Helyes, sőt egy picivel talán több, de nem kell beleképzelnie semmit. Mert nincs is semmi mögötte. Egyszerűen csak végignéztem rajta és kész, ennyi.
Hát nem hiszem, hogy ilyesmit tenne, de most már szeretném, ha hazakísérnél. Amúgy volt már szerencséd ilyenhez? Hogy valakit megöltek azért, mert vámpírvér volt a szervezetében.? Vagy miért mondod? – Ténylegesen érdekelt a dolog, de nem köteles nekem esti mesét tartani, szóval.. Nem vártam meg míg belekezd egyszerűen csak vezetni kezdtem őt hazafelé. Ha akar mesél, ha pedig nem akkor nem. Azt hiszem túl fogom élni. Bár be kell vallanom, hogy tényleg kíváncsivá tett.




[You must be registered and logged in to see this link.] zene: try - pink | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:11 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-