A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 02, 2014 3:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Eltart, majd egy darabig mire hozzászokok ehhez az egész vadász dologhoz.. Jason-t erre nevelték és azért is megy neki ilyen könnyedén, ha szabad ezt mondanom.. De mi van, ha mindent elrontottam azzal, hogy érzéseket varázsoltam a szívébe? Én legalábbis úgy érzem, hogy ez egyfajta varázslat volt, mivel olyan rideg volt, mikor találkoztuk. Alig lehetett rávenni arra, hogy egy légtérben legyen velem.. Amíg gyakoroltam is inkább elment, minthogy foglalkoznia kelljen velem. Amit nem bánok, mert kezdetben elég béna voltam.. De, mivel nem voltam azaz otthon ülő meg sem mozduló típus ezért annyira nem fárasztottam le magam. Vagyis, hát úgy átlagban nem tett volna be nekem ez az egész.. A kórház viszont igen. A kettő együtt pedig csak még nagyobb hatást gyakorolt rám. Ezért is estem össze.
A padon ücsörögve próbálkoztam valahogy úgy elhelyezni azt a karót, hogy ne piszkálja jobban a lábamat. Legszívesebben elhajítottam volna a lehető legmesszebb. De akkor már tényleg nincs semmi, amivel megvédhetném magam.. Nincs nálam se verbéna, sem a szervezetemben.. Ez a nap nem is lehetne jobb. Kijövök, hogy szívjak egy kis friss levegőt és tulajdonképpen belesétálok a vesztembe. Nem vagyok vadász.. Csak egy hülye liba, aki próbálkozik valami olyasmivel, amit még egyenlőre hanyagolnia kellene.. Sok mindent meg kell tanulnom.
Egy picit összerezzentem, mikor valaki helyett foglalt mellettem.. Nem tudom, hogy vámpír-e avagy sem nincsenek ilyen szuper képességeim, hogy megérezzem az-e.. De a vérző lábam miatt ez volt az első gondolatom azonban elhessegettem.. Nem. Amíg nincs bizonyítékom nem foglalkozom ezzel.
Öhm, köszi a tippet.   – Mondtam halvány mosollyal az arcomon, miközben próbáltam a karót a lehető legmélyebbre süllyeszteni a csizmámban, aminek az lett a vége, hogy megint megböktem a lábam.. Remek.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés:  40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 28, 2014 10:14 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Olivia & Dex


Nehézkes megszoknom az új várost, ahogy az emberek semmit sem sejtve jönnek, mennek az éjszakába. Nem bírom felfogni, hogy lehet ennyi ideig eltitkolni a létezésünket. Jó, persze az igézés, és nem utolsó sorban azok legyilkolása, akik tudnak rólunk, de a vadászok? Mindig lesznek, hiszen van, ahol generációkat lehet vissza menni, mert az egész család az. Számomra rejtély.
Aztán megpillantottam egy vörös csinibabát, pont a fogamra való.
A parkban kocogott, én pedig egyáltalán nem haboztam, mikor az erdős részhez ért, azonnal elkaptam és minden csepp vérét kiszívtam, teljen kiszárítottam és a hulláját elrejtettem
Letörölve a szám szélét elégedetten sétáltam ki a bozótból. Jó érzéssel töltött el a friss vér, és mit ne mondjak még jó is volt, egészséges volt, ami ritka számba megy a mai világba, a gyors kajáldák tömkelege, a rohanó világhoz is ez tartozik, nincs idejük főzni, csak beugranak egy Burger kingbe és mg meg sem kérik a kaját, már jól is laknak.
A gondolataimba merülve sétáltam, mikor megcsapott a vérszag. Ez még is honnan jön? Körbe, körbe vizslattam, mikor feltűnt egy lány, aki a csizmáját igazgatta. Lassan közeledtem felé és lehuppantam mellé.
- Új? Ilyenkor vizes zokniba szokták betörni, nehogy feltörje az ember lábát. – naná, én vagyok az, aki mindent tud a cipőkről. Na, nem baj, így is lehet ismerkedni. Aztán feltűnt, hogy ez nem igazán feltörésnek tűnik, azt egy karó okozta. Aha, szóval a hölgy egy vadász. Elég szerencsétlen lehet, ha meg sebezte magát, azzal, amivel egy vámpírt kéne megölnie.





•• Words: 243 •• Note: •• ©



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Chatkép :

† Keresem :
all i need is you
† Kedvenc dal :
maybe - lily kershaw

† Tartózkodási hely :
♢ mystic falls
† Hobbi & foglalkozás :
♢ ex-lawyer
† Humor :
♢ terrible



Stacey Olivia Grey ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 28, 2014 9:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
olivia & dex

[You must be registered and logged in to see this image.]
Iszonyatosan szükségem volt arra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Tudom, hogy tegnap még ezt jó ötletnek tartottam most azonban kicsit megrémültem, hogy komolyra fordulnak a dolgok.. Én, aki egyszer már jegyben járt valakivel berezel attól, hogy komoly kapcsolatba kerül. Nevetséges, nemde?
Próbáltam a lehető leghamarabb, a legmesszebb kerülni a hoteltől, ami miatt a csizmámban lévő karónak sikerült felsértenie a lábam. Remek.. Azért cipeltem magammal, hogyha esetleg valami miatt szükségem lenne rá megvédjem magam, de inkább vámpír mágnessé tettem magam, mert érzem, ahogy a zoknim átnedvesedik. Nem olyan vészes, de azért egy kicsit zavaró.. Másoknak talán fel sem tűnik, de nekem igen. Azért nem vagyok teljesen szerencsétlen, hiszen itt van a zsebemben egy kisebb adag verbéna.. Vagy ötször áttúrom minden létező zsebemet de egyikben sem találom meg, amit keresek. Gratulálhatok magamnak, mert megint csak a szerencsétlenségemet bizonyítottam.. Aztán én akarok vadász lenni? Én akarok bosszút állni azért, mert egy vámpír egykoron megölte a szüleimet? Hát elég bénán próbálkozok azt meg kell hagyni. De, ha most feladom soha nem lesz lehetőségem arra, hogy egyszer képes legyek legyűrni egy mocskos vérszívót..
Azért azt el kell ismernem, hogy nem csak a fizikai képességek hátráltatnak, hanem a szívem is. Emberként tekintettem arra a vámpírra.. Aztán meglett belőle a bajom.. Egy másik miatta majdnem megölt, hiszen legyengültem a vérveszteségtől, de ez nem fog még egyszer megtörténni.. Nem hagyom.
A parkba érve ledobom magam egy padra és a csizmámban lévő karót kezdem igazgatni. Nem akarok túlságosan nagy figyelmet magamra vonni azzal, hogy egyenes előrántom.. Egyszerűen csak megpróbálom úgy elhelyezni, hogy ne tegyen nagyobb kárt a már így is sérült lábamban.



[You must be registered and logged in to see this link.] zene: szám címe | megjegyzés: remélem tetszik. 40
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 19, 2014 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


Furcsa dolog az élet, de ezt nem kell taglalni órákig, hiszen mindenkivel történt már olyan, amire nem számított, vagy épp megbízott valakiben, akiben nem kellett volna. Én szerencsésen beleestem ebbe a kis történetbe, fogvatartottak, de megmenekültem. De meddig? Az a kérdés itt, nem pedig egyéb más...
- Miért kellene... bűntudatodnak lenni? - kérdeztem vissza kissé meghökkenve. - Az, hogy egy ilyen testvéred van, nem a te hibád. Az pedig, hogy nem érzel semmit emiatt, még nem bűn... Nem szabadna ettől rosszul érezned magas vagy bűntudatosnak - nyilvánítottam ki a mondandómat ezzel kapcsolatban, de ugyebár mindkettőnk élete tele van különböző apróságokkal. Nekem az ide-odaköltözgetés, neki pedig a ''szerető'' családja.
- Te vagy az egyetlen, akiben megbízom, és akit ismerek - mondtam neki mosolyogva, mert ez volt az igazság. Ezután azonban észrevettem rajta valamit, amit nem tudtam megmagyarázni, de valahogy elszontyolodott kissé Candice. - Mi a baj, drágám? Nekem elmondhatod... - kérdeztem tőle, mert láttam, hogy valami van ott még, csak nem meri kimondani. Kisebb szünetet tartottam a beszédem közben, mert eléggé gyorsan fecsegtem az utolsó pár másodpercben, mintha valaki sürgetne. - ... de persze, amikor csak készen állsz rá - rápillantottam, és megfogtam a kezét, majd kicsikartam egy apró mosolyt magamból.

/ zene: - / megjegyzés: :mer:

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 19, 2014 2:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerencsére én még soha nem éltem át - és eszeveszettül reménykedtem benne, hogy soha nem is fogom -, hogy üldöznének vagy bujkálnom kellene valaki elől. Az egyáltalán nem az én műfajom lenne, ám Gen-t teljes mértékben megértettem. Sokkal jobb költözködni és rendszeresen a hátunk mögé nézni, mint hagyni, hogy egy szörnyeteg birtokolja az életünket és kénye-kedve szerint játszadozzon velünk, mint valami bábuval, akinek nincsenek szabad gondolatai és érzelmei. Ezt a fajta bánásmódot egyetlen élőlény sem érdemli meg.
Megnyugodva sóhajtottam egyet, amikor nem vettem észre a megvetésnek még a szikráját sem a szemeiben, sem a szavaiban. Nem lett volna jó kedvem attól, ha felpattan és a képembe dobja, hogy mennyire szörnyű ember vagyok. Tudtam, hogy ő harmonikus kapcsolatot ápolt a családjával, elvégre ha nem így lett volna, akkor nem tűrte volna éveken keresztül a szobaboszorkány szerepét. Nekem a családhoz való szoros kötődés és az irántuk érzett feltétlen szeretet és odaadás nem adatott meg, bár lehetne rosszabb is...
- Furcsa, hogy még bűntudatot sem érzek miatta. - Kortyoltam bele a kávémba. - Klaus arrogáns és nagyképű, megérdemelte, amit valószínűleg kapott. - Annak nem jártam utána, hogy mit csinált vele Celeste és Samantha, de ahogy a vöröskét ismerem sok jóra nem lehetett számítani tőle. És most sem igazán volt ezen időm gondolkozni, válaszolnom kellett újonnan feltett kérdésére, viszont nehezemre esett egymás után rakosgatni a normális sorrendben a szavakat, ha Brad-ről volt szó. Mégis... próba-szerencse.
- Túl jól ismersz. - Nevettem fel halkan, amolyan feszültségoldásképpen. - Igazából annyi az egész, hogy a városba jött a... volt barátom és ez megkavarta a dolgokat. Nem tudom, hogyan kellene éreznem. Túl bonyolult ügy. - Motyogtam a talajt nézegetve.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 15, 2014 8:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


Nagyon fura érzés volt, amikor azt éreztem, hogy újra a nyomomba van valaki a régi életemből, és megpróbál megölni azért, mert ki tudtam szabadulni. És a bosszúéhség nem fog csak úgy elillanni senkiből sem.
- Rettentő volt, hogy mindig a hátam mögé néztem, és nem tudtam eldönteni, hogy valóban jók -e a megérzéseim - böktem ki hirtelen. - Végül is... nem követett senki, de azért tettem óvintézkedéseket, jobb félni, mint megijedni - ismét kortyoltam bele a kávéba, és ezután minden figyelmemet Candice-re irányítottam.
Hallgattam őt, mert nagyon kedveltem, amikor kiönti a szívét nekem, mert én is elmondhatok neki bármit. - Gondolom, megvan az oka annak, hogy miért nem jössz ki velük, és ezért nem lehet elítélni téged - fejtettem ki a gondolataimat hirtelen, és közben ránéztem a legjobb barátnőmre, és semmi szörnyülködés nem látszott az arcomon, mert egyet tudtam érteni az ilyen dolgokkal. - Az öcséd szerintem sosem volt példakép a testvéri és mindenféle egyéb kapcsolatok világában, és szerintem, ha úgy érzed, kiérdemelte, akkor kiérdemelte - szedtem össze gondolataimat egy csokorba, és csak őszinteség ült ki az arcomra, mert én így éreztem, talán azért, mert megjártam a poklot, és tudom, hogy mennyi gonosz van a világban. - Elhiszem, hogy nem épp könnyű... az életed velük - halványan mosolyogtam, de éreztem, hogy van még valami, amit szeretne elmondani még. - Úgy érzem, hogy van még valami híred számomra - mosolyogtam ismét, nem igazán tud már becsapni senki sem engem, és mivel nagyon jó vagyok a mesterszinten űzöm a titkolózást, így látom, hogy van még a tarsolyában valami mondanivaló.

/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 14, 2014 7:00 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Kényelembe helyeztem magam, keresztbe tettem a lábaimat és hátradőltem, hogy így hallgassam Gen szavait. Szerettem volna azt hallani, hogy ne aggódjak, minden rendben volt vele és nyoma sem volt annak a gazfickónak, aki fenyegette és konkrétan rabszolgájaként kezelte őt, de kissé nyugtalanítani kezdett, amikor közölte: úgy érezte, figyelik. Sóhajtottam egyet, megértettem, hogy miért nem keresett egy darabig és nyugtáztam, hogy jól tettem, hogy nem kerestem, hiszen a hívásaimmal talán bajba sodortam volna. Arra pedig nem volt szüksége.
- Végül is akkor senki nem volt a nyomodban? - Kérdeztem. Lehet, hogy az ő helyében nekem már olyan szinten üldözési mániám lett volna, hogy abból az égegyadta világon senki és semmi nem gyógyít ki... ezért is örülök, hogy találkoztam vele és segíthettem neki, elvégre ilyen helyzetben ki ne szeretné, ha valaki kirángatná a pácból? Legalább szert tettem ezzel egy legjobb barátnőre is.
Megköszörültem a torkomat, mielőtt rátértem volna az én helyzetemre. Most jön a feketeleves. - A családommal élek egy házban, de nem igen kerültünk közel egymáshoz. Nemrég majdnem... - A fülem mögé túrtam pár szőke hajtincsemet. - Majdnem megkínoztam az öcsémet. Nem tettem meg, de otthagytam másik két boszorkánnyal és nem törődtem azzal, hogy mit tesznek vele. Nem érdekelt, mert úgy gondoltam, hogy... megérdemli. Így is nagyon közel voltam ahhoz, hogy belé mártsak egy kést. - Nyögtem ki. Ha Gen most nem fog elborzadni, akkor soha. Nem tartottam magam szentnek és jóságosnak, de nem szerettem túllőni a célon... ha normális testvér lettem volna, akkor leszedem a láncról az öcsémet és magammal viszem, én mégsem tettem. - Maradjunk annyiban, hogy a ők sem könnyítik meg a dolgomat. - Kúszott savanyú mosoly az arcomra.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 12, 2014 10:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


A múlt egy csapásra eltűnik, mikor Candice társaságában lehetek. Nem gondolok semmire sem, csak a jelenre. Képes vagyok arra, hogy elfelejtsem a sok rosszat, amit átéltem az évek során. Leült a padra, és engem is magával húzott, így egymás mellett üldögéltünk.
- Reméltem is... - én is nevettem egyet, és utaltam arra, hogy örül nekem. - Ez igaz, jogos... - vontam meg vállamat, majd mosolyogtam. - Egyre többször volt rossz előérzetem, mintha valaki követne... és inkább minden kapcsolatomat felfüggesztettem pici időre - feleltem őszintén, s közben játszottam a pohárral a kezemben. - ...és utazgattam ide-oda, legutóbb Londonban voltam, onnan jöttem vissza nemrég - egy félmosoly húzódott a számra, majd tovább beszéltem. - Most egyelőre jól vagyok, és az, hogy láthatlak téged, fokozza a jókedvemet - ismét kortyoltam bele a kávéba. - Most te jössz, drágám... Veled mi újság? - nos, én már kimondtam mindent, amit lehetett, most ő jön...

/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 10, 2014 6:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Leültem a padra és magammal húztam őt is. Csoda, hogy örültem neki? Dehogy az, legalább valakivel megbeszélhetem az én életem dolgait is. Anyám nem éppen lélekbúvár szerepben szokott tetszelegni, a testvéreimmel szintén nem ápolok valami tökéletes kapcsolatot, főleg hogy a múltkoriban még tétlenül néztem, ahogy az öcsémet fellógatják és elkezdik kínozni a boszorkánytársaim. Védelmemre szóljon, hogy én nem bántottam.
- Hát az tény, hogy sikerült meglepned. - Nevettem el magam. - Rólam ráérünk később is beszélni, nem én szoktam eltünedezni, hanem te. - Kacsintottam rá. - Egy ideje már nem írtad, hogy hol voltál és mit csináltál? Jól vagy? Minden rendben? - Kérdeztem.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 4:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


Amikor valaki elveszíti minden hitét, és mindenkit, akit szeretett, az tudja a legjobban, mennyire is nehéz újra valakihez szólni, vagy akár megbízni valaki másban. Én ezt jól ismerem, talán jobban is mint kellene, de ez van, ezt adta nekem a sors, és az a mocskos vámpír... A mélypontomon voltam, és találtam valakit, aki meghozta számomra azt, hogy ismét lesz valaki, aki a bizalmasommá válik, és ezzel együtt a legjobb barátnőmmé.
- Én is örülök, hogy itt vagyok, és a te társaságodat élvezhetem ismét - bájosan mosolyogtam, majd a kérdéseit figyeltem, és azonnal feleltem is rájuk. - Pár napja jöttem vissza az Államokba, de ide csak tegnap kora hajnalban jöttem - kezdtem bele a mondókámba. - Gondoltam, megleplek téged - mosolyogtam egy jót. - De mesélj kicsit te is - kortyoltam bele a kávéba, ami még mindig forró volt.

/ zene: - / megjegyzés: :mer:

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 09, 2014 3:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elnevettem magam, amikor felpattant és megölelt. Készségesen öleltem vissza a legjobb barátnőmet, hiszen igen, ha valaki, akkor ő kiérdemelte nálam ezt a címet. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire nehéz az embernek igaz barátokra bukkannia és ezért örültem, hogy anno találkoztam Gen-el. Még ha nem is éppen a legjobb körülmények között, ami őt illeti, de ha más nem, legalább segíthettem neki kiszabadulni annak a vámpírnak a fogságából. Na tessék, ismét a vámpírok.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. - Mondtam őszintén, miután elengedtem őt és kézbe kaptam a nekem hozott kávét. - De miért nem szóltál, hogy jössz? Egyáltalán mióta vagy itt? - Kérdeztem tőle rögtön. Nem gondoltam, hogy régóta a városban járkálgat, ám mégis meg kellett kérdeznem. Főleg úgy, hogy valószínűleg az a férfi, aki fogva tartotta még mindig feni rá a fogát.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 07, 2014 5:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


Bizsergetően jó érzés szabadnak lenni, de mégis, a magány is meg tud valakit ölni. Csupa rossz vett körül engem, most pedig jó. Már, akinek jó. Egy apró ideig biztosan, de aztán... Na, a továbbiakról ne is essen szó.
Éreztem, ahogyan Candice közeleg felém, aztán megpillantottam őt, és mosolygott. Én is elmosolyodtam, mikor megláttam őt.
- Kávé nélkül sehol sem jó... És úgy, ahogy szereted - közben gyorsan felálltam, letettem a kávémat, és ismét mosolyogtam, majd átöleltem ezt a nőt. - Jó újra látni téged... - suttogtam neki, és a magány végre elszáll... - Nagyon csinos vagy, mint mindig - muszáj volt megdicsérnem őt, és rég nem mosolyogtam ennyit, mint az elmúlt percekben.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 07, 2014 4:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Én lepődtem meg a legjobban, amikor fél órával ezelőtt megcsörrent a telefonom és jelezte, hogy üzenetet kaptam Gen-től. Persze nem az volt a meglepő, hogy írt, hanem amit írt. Itt van Mystic Falls-ban és még csak most tudom meg? Bár valószínűleg nincsen itt olyan régóta, hiszen akkor biztosan összefutottunk volna az utcán. De vajon mi dolga lehet errefelé? Először az futott át az agyamon, hogy világjáró körútjának egy állomása lehet a kisváros és örültem, hogy végre újra láthatom őt. Már egy éve annak, hogy nem láttam, szóval itt volt az ideje társalognunk egy kicsit.
A másik gondolatom az volt, hogy Brad is a városban van, aki vámpír és akit még mindig szeretek... és akiről nem igazán beszéltem Gen-nek. A vámpírgyűlölete hatalmas, ezért nem is kötöttem az orrára, hogy a férfi, akit szeretek egy vérszívó... nem reagálna valami jól. Ezen viszont még nagyon, de nagyon ráértem gondolkozni, mert meglátva Gen-t mosolyra húzódott a szám. Tipikus, kerüli a hely középpontját, inkább szélre helyezkedik a biztonság kedvéért. Okos.
- Hoztál kávét? Már megérte eljönnöm. - Mondtam széles mosollyal az arcomon és megálltam a pad mellett, ahol ücsörgött. Gen annyira hiányzott már nekem, mint ahogy egy embernek hiányozhat a legjobb barátja, akivel mindent meg tud beszélni. Egyszerűen jó volt őt újra látni.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 06, 2014 9:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Candice & Genevieve


Nagyon nagy meglepetést tartogattam az én nagyon jó barátnőmnek, akit egyszerűen imádok. Ő volt az, aki mellém állt, segített nekem kijutni abból az élettől, amiben évekig éltem. Bizony, neki sok mindent köszönhetek. Hogy azt mondjam, nincs senkim, csak Candice...
Egy rövid üzenetet hagytam neki, mely lényege az volt, hogy jöjjön a parkba. És ennyi. Nem a középpontba ültem, hanem távolabb mindentől, de mégis rálátásunk legyen az egész helyre. Megszokásból mindenhová előbb érkezem meg, és így vettem rögtön két kávét is. Kicsit a gondolataimba süllyedtem, s vártam, hogy ideérjen a barátnőm.


/ zene: a dal címe / megjegyzés: -

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 10, 2014 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
stefan cassie


[You must be registered and logged in to see this image.]
Legbelül azért valamennyire örültem annak, hogy nem csak én szenvedek a kontrollálási problémákkal. De természetesen örültem volna, ha Cassie-nek ezen nem kellene keresztül mennie. Senkinek nem kívánom, de legalább nem érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen elcseszett vámpír ezen a rohadt bolygón vagy univerzumban. Tökmindegy.
- Azért ne essünk túlzásokba. - Nem éreztem úgy, hogy valami nagyot mondtam volna ezzel a dologgal. Persze örülök annak, ha segíthetek rajta, mert tényleg.. Mindenkin próbálok segíteni ilyen téren, ha már én menthetetlen vagyok. A vértasakok sem működnek különösebben attól is el-el borul az agyam. Nagyon nagy indok kell ahhoz, hogy ne essek neki valaki torkának. Egyszerűen mindenem a vér.. Erről jut eszembe, már jó ideje nem volt alkalmam táplálkozni, mintha elfelejtettem volna. Egy vámpír, aki elfelejt táplálkozni.. Lehetnék még ennél is szerencsétlenebb? Kétlem.
- Most egy kicsit megnyugodtam, hogy nem csak az én szerelmi életem egy romhalmaz.. Bár neked sok sikert kívánok az elrendezésesében. És megértem.. Menned kell.. Nem tartalak fel. Egyszer igazán találkozhatnánk úgy szándékosan is.. - Mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. Jó volt újra látni azonban nem én akartam lenni az, aki feltartja, mert ha dolga van, hát dolga van. Csak reménykedni tudok abban, hogy segítettem neki azzal, amit mondtam.

// Köszönöm a játékot.  :hug:  


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 04, 2014 10:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Stefan & Cass



-Na látod. -mosolyodok el a combomra csapva. Hamarosan haza is kéne menni Haleyhez... Mielőtt elkalandozhatnának a gondolataim, újra megszólal, én pedig figyelemmel hallgatom, majd az arcomra lépésenként lassan kiül a meglepődés, az ötlete hallatán. Mármint az én ötletem, de valahogy mégis ő mondta ki. Mindegy.
-Te egy zseni vagy Stefan. -csúszik ki a számon. Ezt mindenképpen meg kell osszam a már amúgy is magát halálra aggódó Halessel.
A vértasakos ötlet eddig többé-kevésbé be is vált, ennek hangot is adtam, majd még pár teljesen lényegtelen dologról elbeszélgettünk, kicsit éreztem az újra visszatérő éhséget és a beszélgetés ellaposodását is, amit persze mindig feldobott valami újjal. Aztán a szerelmi életére tért ki, amiről az előbb kérdeztem. Szavai hallatán akaratlanul is felnevettem.
-Azt kell, hogy mondjam, szinte ugyanolyan cipőben járunk. -mosolyodtam el, majd lassan felálltam, jelzésképpen, hogy lejárt az igazából nem megszabott idő.
-Stefan, jó volt beszélgetni, köszönöm a tanácsaidat is, szívesen maradnék még, de mennem kell. Haley, aki folyamatosan a bizonyításomon lovagol, Jamie aki nem érti a dolgot, de folyamatosan a nyakamon lóg.. Tehát, várnak otthon. -halvány féloldalas vigyor kúszik az arcomra.
-Remélem még találkozunk, légy jó és ne keveredj bajba. -intek neki, majd cuppantok felé egyet és hazafelé vetve az irányt eltűnök...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 25, 2013 8:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
stefan cassie


[You must be registered and logged in to see this image.]
– Nekem pedig ezt egyáltalán nem kell megmagyaráznod. Teljes mértékben megértelek, hogy milyen nehéz ez az egész. – Nem tudom mihez kezdenék, ha egyik pillanatról a másikra.. Vagyis nem egészen egyik pillanatról a másikra, mert ő döntött így.. Szóval, ha tényleg ilyen hamar újból uralkodni kellene magamon. Nagy valószínűséggel nem menne az egész. Én ezért talán soha fel sem adnám azt a lehetőséget, hogy normális emberi életet éljek anélkül, hogy ezt az őrületes éhséget érezzem a torkomban. Minden áldott percben. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára, amikor megfeledkeztem róla. Vagyis legalábbis valami ahhoz hasonló. Ja, hogy ilyen nem is volt. Az ég világon semmi nem tudja elterelni a figyelmemet az éhségről. Mondjuk talán az, ha segíthetek másokon megtanulni uralkodni magukon.. A tanítás jobban megy, mint maga az alkalmazás én képtelen vagyok rá.
– Ez egy jó kezdett végül is.. Akárhányszor rá akarsz támadni egy emberre gondold azt, hogy a kis Jamie az. Bármennyire is uralkodik el rajtad az éhség, azért kétlem, hogy annyira kifordulnál magadból, hogy egy kisgyereket bánts. – Egy gyereket szerintem egyik vámpír sem lenne képes bántani, csak a nagyon elvetemültek Cassie pedig egyáltalán nem tartozott közéjük.
– Szerezz be pár vértasakot és próbálkozz azzal. Ha azt el tudod engedni, akkor nyugodtan mehetsz emberek közelébe mindenféle probléma nélkül, de előtte ne felejts el jól bevacsorázni. – Mondtam halvány vigyorral az arcomon. Mit sem ér az egész, ha üres gyomorral látogat meg embereket. Kétségtelenül a torkuknak esne még azelőtt, hogy elszámolhatna egyig.
Hamarosan a nők felé terelte a témát, de bármi másról szívesebben beszélgettem volna jelenleg, mint erről. – Hát erről inkább ne is beszéljünk. A szerelmi életem egy totális káosz és legszívesebben elmenekülnék előle, de sajnálatos módon ez lehetetlen. Veled mi újság ilyen téren? – Szívesebben beszélgettem volna arról, hogy neki milyen ügyei voltak, mint az én jelenleg eléggé komplikált életemről.


// Bocsi, hogy csak most nem vettem észre. pale 


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-