A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Mystic Falls parkja


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Okt. 23, 2014 11:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Kyler + Devonne ;; befejett!
]
‟ kíváncsian várom a folytatást, Mr. Morgan! *.* 31
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
take me to church Δ
† Tartózkodási hely :
mystic falls Δ
† Hobbi & foglalkozás :
keeping the old, searching the new Δ
† Humor :
pretty sure Δ



Rose Marie Whitmore ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 06, 2014 7:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Alex Wilmer
Hazafelé a parkon át vezetett a legrövidebb út. Nem mintha sietnem kellene. Nate azt mondta, átugrik a szinte szomszédos városba szemügyre venni az egyetemet, én viszont nem tartottam vele. Jelenleg nem éreztem úgy, hogy szívesen járkálnék akármilyen intézmény falai között, tökéletesen megfelelt a Mystic Falls-ban beszívható levegő, éppen ezért töltöttem az egész napot a városban császkálva, hiszen valljuk be, eszméletlenül nyomasztó egyedül ücsörögni a párunkkal közös lakásban, ha az nem tartózkodik otthon. Így mielőtt megőrültem volna sétálni indultam, hogy legalább kiélvezhessem a jó idő utolsó pillanatait, amikor még nem nagykabátban kell szedegetni a lábainkat.
Ám egymagamban róva az utcákat eléggé szidtam magam, amiért húztam a szám a Whitmore-on tett látogatás hallatán és azt hangoztattam, hogy elleszek egyedül is. Mióta Nate az életemben maradt, nem éreztem jól magam egyedül. Szükségem volt a társaságra, az övére meg főleg, viszont szégyen nem szégyen végigfuttatva tekintetemet a parkon néhány hosszú pillanatra igencsak üressé váltak a gondolataim, amikor megpillantottam egy ismerős arcot. Mindössze messziről, profilból láttam és egy átlagember attól függetlenül sem biztos, hogy felismerte volna, hogy régi cimborák lettek volna, de az én szemeim a vámpírlétnek köszönhetően túlontúl tökéletesek voltak... és egyetlen másodperc alatt azonosítottam Alex arcvonásait.
Nem tudtam, mitévő legyek. Nem sétálhattam el csak úgy mellette egy szó nélkül... anélkül hogy köszönnék neki vagy megkérdezném, mi történt vele az elmúlt hónapokban. Hogy miért jött vissza, mit csinál, miért van itt és... késztetést éreztem, hogy beszéljek vele annak ellenére, hogy éppen a napokban volt pont ő a beszédtéma Nate és köztem. De Nate nincs itt, pár szóba pedig még senki sem halt bele!
- Alex! - Büntetlenül kihasználhattam a gyorsaságomat, hogy mellette teremjek és mély levegőt véve megvárjam, míg felém fordul. - Szia! - Halvány mosoly kúszott az ajkaimra, ahogy ránéztem. Be kell valljam örültem, hogy látom. Az már más dolog, ő hogyan viszonyulhat hozzám.

Ƹ̵̡ sokáig tartott, de ideértem *.* Ƹ̵̡ medicine Ƹ̵̡ - Ƹ̵̡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 20, 2014 11:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Do & Mr. Handsome
sorry for my behavior
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, hogy pontosan hányadán is állunk a kapcsolatunkkal, de valahogy nem érzem magam késznek egy ilyen komoly beszélgetésre. Ezt azt hiszem ráérünk a jövőben kitalálni. Mármint, hogy mégis hogyan viszonyulunk a másikhoz. A veszekedés szenvedélye csak úgy, mint pár évvel ezelőtt most is megvan. Már csak az a kérdés, hogy a kapcsolatunk többi területén is megmaradt-e ez a bizonyos szenvedély. Erre pedig nem tudok még egyenlőre válaszolni, mert elég nagy a valószínűsége, hogy nem egy park kellős közepén fogjuk kitalálni a kapcsolatunk minden egyes négyzetméterét. El sem hiszem, hogy már évek teltek el azóta, hogy utoljára láttam. Egy fikarcnyit sem változott. Nem, mintha bánnám, hiszen a külseje fogott meg.. Aztán egy darabig idegesített az, hogy igazából önmagába szerelmes, de megtanultam együtt élni vele.. Még akkor is, ha a kapcsolatunk nem tartott túlságosan sokáig ugyanúgy egy olyan tényező miatt, aki most már nem számít. Nem tudnám megszámolni a két kezemen, hogy hány kapcsolatomat tette tönkre. Vagy akadályozta meg, hogy egyáltalán kialakulhasson. Ha megakartam kérdezni egy srácot, hogy hol merre hány méter – természetesen azért, mert rohadt jól nézett ki – a testőreim már rögtön ott voltak, hogy elvezessenek, mert mennünk kell. S ez az egész azért történt, mert apám parancsba adta nekik, hogy nem mehetek oda, ahová ő nem akarja. Pórázon tartott. Vagyis mondhatjuk inkább azt, hogy belerakott egy befőttes üvegbe és várt a legjobb vevőre, aki a legtöbbet tudja kínálni az egy szem lányáért annak hajrá, viheti! De persze ez hosszútávon kell kifizetődő legyen, szóval nem csak egyszer pottyan az ölébe a hatalom, hanem amíg élek folyamatosan. Nem is tudom kifejezni, hogy mennyire örülök annak, hogy el tudtam szökni annak meg még inkább, hogy az a rohadék végre meghalt. Nincs olyan ember, akit jobban gyűlöltem volna nála. Még azt sem, aki megerőszakolt. Hogy miért nem? Ez roppantul egyszerű. Az egész csak a rohadék apám miatt történt. Ha ő nincs nem kellene rémálmokkal küzdenem. Mert ez még a halálával sem szűnt meg. A mai napig kísért és bármennyire is próbálok menekülni előle egyszerűen képtelen vagyok. Talán meg kellene látogatnom egy pszichológust. Aztán mégis mit mondjak? Brutálisan meggyilkoltam az apámat, de a rémálmok még mindig kergetnek ezek után is? Miért nem álmodhatom újra meg újra azt a pillanatot, amikor meghúztam azt a nyamvadt ravaszt? Annyival egyszerűbb lenne az egész. Sokkal szívesebben vonulnék az ágyba és nem indulnék hajnalok hajnalán futni. Mondjuk, akkor nem is találkoztam volna Ryan-nel.  
Nem tudom, hogy ezen a téren egyetérthetünk-e, de azt hiszem lesz lehetőségünk kitalálni. – Válaszoltam egy halovány mosollyal az arcomon és ajkamba haraptam, mikor közelebb lépett hozzám. Mindig is szerettem, ha a közelemben van. Most azonban másabb volt, mint pár évvel ezelőtt, de ha minden ugyanolyan maradna, mint évekkel ezelőtt volt, hát önként ugranék ki az első futó elé, hogy gázoljon halálra. Bár ennek elég kicsi az esélye, mármint annak, hogy sikerülne. Maximum mind a ketten összetörnénk magunkat. Nem akarok visszarepülni éveket. Sem napokat. Minden úgy tökéletes, ahogy van. Előre szeretnék haladni és nem pedig hátrafelé. Annak semmi értelme nem lenne. A jövőbe kell tekintenem és nem a múlton rágódni még akkor sem, ha álomképben mindig beszökik az elmémbe.
Nem tudok róla, de ha találnál valakit, hát állítsd elém aztán jól kioktatom, hogy mekkora barom is volt.  – Mondom egyszerűen, de kezem ökölbe szorul egy pillanatra. Még mindig képes dühöt képezni bennem a gondolat, hogy mennyi mindennel ártott nekem. El kell engednem a múltamat másképpen nem lehet jövőm. Nem lesz egyszerű, de meg kell tennem.
Tudtam, hogy mit csinálok nem kell kioktatnod a dolgokról. Elhiheted, hogy azért, hogy őt holtan lássam mindent megtennék. Most pedig halott. Én pedig nem is lehetnék boldogabb főleg, hogy most már te is itt vagy.  – Tényleg jó érzéssel töltött el az, hogy ő is végre itt van velem. Olyan, mintha megadatott volna nekem vagyis inkább nekünk egy újabb esély arra, hogy ezúttal jobb legyen minden. Nincs itt az apám, hogy keresztbe tegyen nekünk. Végre boldogok lehettünk együtt. Olyan életem lehet, amiről mindig is álmodtam. Szabad lehetek.
Nagyon sokan vannak ezzel így, de ez az én feladatom volt. – Vigyorogtam, mint valami idióta. Az életem fénypontja volt az, hogy kinyírhattam azt a rohadékot. Komolyan, már meg sem kottyan nekem az, hogy kioltok egy életet. Elég sokat változtam az elmúlt évek során, de semmi olyan nem történt, amit megbántam volna. Végre az vagyok, akinek lennem kell és senki szabályai nem határolják be az életemet.
 Mertem remélni.  – Mondtam, majd hosszan megcsókoltam. A hajába túrtam és kiélveztem a pillanatot, de nem tarthatott örökké. Most elég sok mindent kell elintéznem. Főleg, ha tényleg komolyan gondolom ezt az életet itt Mystic Falls-ban nem fogok egy poros hotelszobában rohadni. Elhúzódtam tőle, majd mosolyogva pillantottam a szemeibe. – Holnap vacsorázzunk együtt a főtéren lévő étteremben, oké? Most mennem kell. El kell intéznem pár dolgot, de holnap befejezzük ezt az egészet. – Mondtam, majd egy gyors csókot nyomtam ajkaira és már ott sem voltam.

[You must be registered and logged in to see this link.] • köszönöm a játékot! 40[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 20, 2014 1:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.
Meg kéne beszélnem vele, hogy akkor most hogy is állunk egymással? Igen, meg. Meg akarom kérdezni? Egyáltalán nem. Még elképzelni sem lehet, mennyire nem akarok erről beszélni. Most inkább csak élvezni akarom, hogy újra látom és nagyjából ennyi. Mint mostanában állandóan, az érzéseim most is rendesen össze vannak kutyulva, tehát én magam is képtelen vagyok eldönteni, hogy csak a két szép szeméért és a formás lábaiért örülök neki újra vagy valóban azért vagyok itt, mert hiányzott. Itt kezdődnek a gondok.
Azonban most abszolút nem volt kedvem a gondokkal foglalkozni. Eltelt néhány év, amióta nem láttam, így szerintem teljesen normális, hogy egy kicsit el vagyunk idegenedve egymástól. Bár a veszekedésünk már a régi és a csókja is nagyjából hasonlít a régebben átéltre, az érzéseim még nem alkalmazkodtak. Bár az is lehet, hogy csak én reagálom túl. Talán más ezzel az apró szikrával, éppen csak világító parázzsal is beérné, hiszen nem könnyű megtalálni a szerelmet az életben. Csupán én vagyok az, aki a tűzijátékot várja, a magasra felcsapó lángokat és a forró szenvedélyt, hogy ne csak vágyjak utána, hanem őszintén szeressem is.
Nemtörődöm módon hessegettem el ezeket a gondolatokat és végül annál maradtam, hogy biztosan csak én várok el túl sokat. Csak türelmesnek kell lennem és visszatér a régi tűz. A probléma csak az, hogy egyáltalán nem vagyok az a türelmes fajta. Szeretem ha a dolgok rögtön és gyorsan történnek, ugyanis sokkal több türelmetlenség szorult belém, mint egy maszatos képű kétévesbe, akitől elvették a délutáni csokoládét, mert az evés helyett a falra kente a tökfőzeléket. Ostoba példa, de tökéletesen szemlélteti egyik kellemetlen személyiségjegyem.
- Nagyon helyes! - vigyorogtam rá szélesen, miközben karjaim a derekánál átfűzték a testét.
Láttam rajta, hogy küzd a a dühvel, amit én váltottam ki belőle. Meg sem lep. Személyiségem általában vagy a társaság egyöntetű mérgét vagy csodálatát váltja ki. Olyan nincs, hogy semelyik nem fordul elő és mivel igyekszem a lehető legkevesebbet mutatni magamból mindenkinek, illetve a saját szórakozásomra kitolni az emberekkel, leginkább az előbbit, vagyis a társaság dühét kapom meg. Ez persze egyáltalán nem izgat. Tulajdonképpen szeretek veszekedni. A kérdés kivel és mikor. A reggeli kávé előtt bárkivel és bármikor tudok, de akkor még jobb rám hagyni a hülyeséget. Utána azonban egy bizonyos időkereten belül folyamatosan tudom mondani a magamét még akkor is, ha valami pitiáner apróságot folyik a vita.
Mint például ez az esés. Az ütközésből indultunk ki, majd a sérülésen és a futó emberek térszükségletétől szépen lassan elérkeztünk az egoizmusomhoz. Már fogalmam sincs, hogy sikerült, de nagyon úgy tűnik, hogy végül minden vitában oda lyukadunk ki. Pedig nem csak én vagyok nagyképű. A drága Dorothea is tekintélyes arcmérettel rendelkezik.
- Ez nem is kérdés, megérdemlem. - nevettem fel halkan. - Ennyi idő után meg pláne. Biztosíthatlak, hogy nem bánod meg. - kacsintottam rá vigyorogva és közel hajoltam hozzá. Szépen lassan belekúsztam a személyes terébe, de úgy tűnt, ez őt egyáltalán nem zavarja. Ismerem, ha így lenne, már rég ellökött volna magától. Nem az a fajta, akit különösebben érdekelne a szívem fájdalma.
- Sejtettem. - válaszoltam elhúzott szájjal. - Mond csak, akadt egyáltalán valaki, aki nem utálta őt teljes szívéből?
Tudom, tudom. Halottról szépet vagy semmit, de egyszerűen képtelen vagyok szó nélkül hagyni az öreget. Még halálában is idegesít, pedig csak beszélünk róla. Ugyanakkor sosem fogom megbocsátani neki, hogy akkor elszakított a lányától. Persze, neki már úgyis mindegy, de azért remélem a pokol legmélyebb bugyraiban ég.
- Oh, Do. - emeltem égnek a szemem. - Ilyenbe nem kellett volna beleártanod magad. Nem gondoltál rá, hogy ha olyantól kérsz segítséged, akkor meg kell fizetned érte? Hiszen okos nő vagy, édesem. Először az árat kellett volna tisztáznod vele vagy megkérni olyat, aki minden további nélkül segít neked... Én megtettem volna, egy szavadba kerül. - csóváltam a fejem rosszallóan.
Én utáltam tartozni valakinek, így ahogy csak lehetőségem volt rá, mindig saját magam igyekeztem elintézni a dolgokat. Tudom, hogy milyen ha valaki fizetséget vár el a szolgáltatásaiért. Előfordult már, hogy tőlem is kértek pár abrakadabrát és a megfelelő fizetségért el is végeztem és általában elég drágán dolgoztam.
- Ne is mond, csak fájdítod a szívem. Én is szívesen leszakítottam volna a fejét. - tettetem szomorúságot. Alsó ajkam lebiggyesztettem, de szám szegletében mosoly bujkált. - Szóval csak én vagyok ilyen önzetlen és nagylelkű, hogy nem akarom útjukat állni? - affektáltam döbbentséget, de széles vigyorom némiképp belerondított tökéletes színjátszásomba.
- Szeretem az ötleteidet. - motyogtam mosolyogva ajkainak, majd újra megcsókoltam.
zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 13, 2014 10:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Devonne & Kyler
Again, a pleasant encounter.
 

Miközben beszélünk, kicsit jobban elgondolkodtam a kapcsolatunkon. Mind a ketten úgy vagyunk vele, hogy gyűlöljük is egymást, de azért valamennyire vonzódunk is a másikhoz. Ha esetleg életveszélybe kerülne, elképzelhető, hogy megvédeném, hiszen jó szórakozás ez a macska-egér játék. Tulajdonképpen szívesen összemérném vele a képességeimet, de nem hiszem, hogy képes lennék őt megölni, de sose bíznék benne. Talán ezért sem tudott megölni, mert akármennyire is élveztem a társaságát, de egy vámpírban nem szabad megbízni és ezt már megismerkedésünk előtt is tudtam.
-Nem vagyunk egy súlycsoport?-Felvontam szemöldökeimet egy gúnyos mosollyal.-Nem ez az elsődleges célom, hogy vámpírokra vadásszak, de ez olyan dolog, mint a biciklizés. Tisztában vagy vele, hogy milyen kapcsolatban vagyok a kígyófélékkel, de mikor még egymás társaságát élveztünk, akkor közel sem voltam ilyen erős. A kísérleteimnek köszönhetően, a vámpírokra is veszélyesebb lettem. -Na jó, ezt nem akartam felfedni előtte és talán egy kicsit túlfényeztem magam, de részben igaz. Talán azért is mondtam ezt neki, mert elakartam érni, hogy szüksége legyen rám.
-Az a gyanúm, hogy talán ez a valaki erősebb nálad és még ezért nem végeztél vele.-Különben mért folyamodna olyan aljas trükkökhöz, hogy elcsábítson valakit és felhasználja?! Miután közli velem, hogy én rontottam el mindent, felajánlja, hogy szövetségesek legyünk? Ugyan kérlek... Olyan átlátszó.
-Ahhoz, hogy valakinek a szövetségese legyél, kell egy minimális bizalom. Köztünk véleményem szerint ez nincs meg. A vonzalom pedig nem elég.-Kicsit talán kiábrándítottam, de továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nagy dolgokat vihetnénk véghez együtt. Erős, határozott, lehengerlő, okos és kegyetlen. Nagyon sok mindenben hasonlítunk, de mégis egymás ellentétei vagyunk.
-Ha tudtam volna, hogy itt leszel, akkor lehet más céllal érkezem ide, de sajnos le kell, hogy lombozzalak.-Kicsit megbánó hangsúllyal mondtam, de nem őszintén. Nem hülye, ezt ő is tudja. Miután befejeztem a mondandómat, nehezen előkapartam a zsebemből az öngyújtómat, majd Dev cigarettáját gyújtottam meg először és csak utána az enyémet.
-Őszintén szólva nagyon unatkoztam az elmúlt évek alatt, ezért hiányzott kicsit a társaságod. Te is hallottál róla, hogy nem egy tündérmesébe illő város ez, úgyhogy nem tervezek előre semmit, de ha mind a ketten élve maradnánk, akkor valamelyik este akár egy étteremben is tölthetnénk az időt.-Egy kicsit beszélhetnénk, kihúzhatnék belőle több információt, hátha valami érdekel és nosztalgiázhatnánk a múlton, de csak a szerep kedvéért. Miután úgy véltem, hogy a beszélgetés vége felé jártunk, ahogy a cigarettámnak is, elpöcköltem és a földre esve parazsa tűzijátékként hullott szét. Búcsúzásként egy lassú, lágy csókot nyomtam az arcára, majd egy szó nélkül távoztam az ellenkező irányba, csak egy mosolyt hátrahagyva.
zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 13, 2014 9:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to Kyler Morgan

‟ i'll never forget your face, wicked witch
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Ajkaim köré ravasz mosoly húzódott. Hogy miért? Kyler még mindig olyan túlfűtött és szenvedélyes emlékeket keltett bennem, amelyeket szavakkal kifejezni egyszerűen lehetetlen. Szívem szerint nem beszéltem volna, hanem rögtön elcsábítom őt egy kis vadászatra, mint régen.. annak idején volt szerencsésen sikerült pár vámpírt is kivégeznem a társaságában, hiszen ha valamit tudtam Kyler-ről, hogy gyűlöli őket. És nem félt attól, hogy megölje őket a társaságomban... egy amolyan "tartsunk vérengzést a külvárosban" típusú kiruccanást akartam, de végül mégsem így kezdtem. Az arcára volt írva, hogy ő már nem ebben a csapatban játszik. Pontosabban inkább, nem az én csapatomban. Ami igazán kár... tekintvén, hogy milyen jól szórakoztunk együtt annak idején. De nem is lehet rászedni, hogy ilyesmit tegyen? Egyszerűen nem vagyok képes megérteni azokat, igaz, hogy... nos, utána történt egy kis probléma, minek következtében eltávolodtunk. Oké, de szépen fogalmazom! Meg akartam ölni, de nem úgy sült el, ahogy én terveztem.  Bár azt hiszem, erre azt mondanák, hogy a játék szempontjából lényegtelen, hiszen így is és úgy is játék...
Megvontam a vállam. - Nos, nem igazán vagyunk már egy súlycsoportban. Vagy te még mindig szívesen vadászol vámpírokra, mint régen? - vigyorodtam el még szélesebben mint az imént, és felvontam a szemöldököm.
- Az áldozat kiléte egyelőre még rejtély. Azt terveztem, hogy találok itt valami féleszű férfit, ami valljuk be, nem egy nehéz feladat. Deee... jöttél te, és elrontottál mindent - biggyesztettem le a szám szélét, de láthatta rajtam, hogy mindezt csak tettetésből csinálom. Tatiáról pedig nem fogok neki beszélni. Bizonyára nem is ismeri. Ha igen, akkor ebből most kimarad. Nem fogom megengedni, hogy bárki más tegye el láb alól azt a rohadt nőszemélyt. Én fogom, és úgy, ahogyan ő tépte ki az én szívem, mikor megölte életem szerelmét. Megérdemli, hogy eltapossák. Letapossák. Eltiporják.
- Nos, talán még nem késő meggondolni magunkat, hogy szövetségesek legyünk - szólaltam meg némileg gunyorosan, és vékony ujjaimat odanyújtottam, hogy egy szál cigarettát magam is elfogadjak. Nem ártott meg, és egy ilyen feszült helyzetben tökéletes stresszoldó a dolog. - Kösz - biccentettem aztán oda, viszont nem vártam sokáig, rögtön jött a következő kérdés.
- És te... te miért vagy itt, drágám? Csak nem miattam? - nevettem fel halkan, miközben a cigarettaszálat ajkaim közé fogtam, és közelebb hajolva néztem tekintetébe, remélvén hogy kisegít egy kis tűzzel.


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 10, 2014 11:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Devonne & Kyler
Again, a pleasant encounter.
 

Tulajdonképpen ő egy olyan nő személy, akit a halálos ellenségemnek is mondhatok, de mégis élvezem ezt. Mind a ketten szeretünk játszani a másikkal és majdnem sikerült régen hülyét csinálnia belőlem, de résen voltam. Nem mondom, hogy biztosan meghaltam volna, mert akkor még fiatalabb volt, de eltelt egy jó pár év és egy boszorkány a tapasztalatai alapján erősödik, de egy vámpír az más. Egy vámpír, ha teljesen hülye is és nem vonja le a tapasztalatokat egy-egy eseményből, akkor is erősebb és gyorsabb lesz. Résen kell velük lenni, de félni sem szabad. Nekem talán előnyömre válnak a kísérletezéseim is, amiket végzek a kígyóimon, hogy hatásosak legyenek a vámpírok ellen, de ezt nem szeretném felfedni senki előtt, mert még nem egészen működik. Miután megjegyezte modorom pozitív benyomásait, megtisztelt azzal, hogy a szemembe nézett. Azokkal a pillantásokkal és a mosolyával majdnem levett a lábamról, de szerencsére tudom, hogy milyen. Egyszerre bájos és gyilkos a tekintete. Szinte látom a szemében a rettegő arcait, akikkel végzet és látom, hogy legszívesebben hogyan végezne ki engem. Legalábbis a tekintete erről árulkodik, amire egy elfojtott, halk nevetés tör elő belőlem. Az enyém pedig valószínűleg arról, hogy egyszerre érinteném ajkaimat az övéhez és fojtanám meg, de sajnos nem látom magam kívülről. Beismerem, hogy vonzó megjelenésű, de ez nem jelenti azt, hogy megbízok benne.
-Hát pedig örültem volna, ha kicsit több időt tölthetnék a társaságodban. Viszont szerencsére nekem is akad itt jobb dolgom.-Talán kicsit gyerekesen vágtam vissza a második mondattal, de egy ilyen helyzetben ez tűnt a megfelelő válasznak. Azért furdal a kíváncsiság, hogy mi vagy ki miatt jöhetett ide, úgyhogy vettem a bátorságot, hogy rákérdezzek.
-Ki a szerencsés áldozat?-Talán nem kapok rá választ, de ezzel nem veszíthetek. Még az is lehet, hogy ugyanarra vadászunk, vagy az ő célpontjának köze van az enyémhez, ami talán nyomra vezethet. Minden adott lehetőséget ki kell használjak. Biztosan valami nagy bűnt követett el az, aki miatt idáig jött. Nem hiszem, hogy egy átlagos emberről lenne szó. Hogy egy kicsit több dolgot húzzak ki belőle, mellé álltam, megfogtam a csuklóját gyengéden és átkulcsoltam a karomon. Egymásba karolva indultam meg, vezetve magam után, azzal a szándékkal, hogy sétálunk egyet, mert kicsit feltűnő, hogy az út közepén álldogálunk vérszomjas tekintettel bámulva egymásra.
-Tudod, ha nem lettél volna velem ellenséges, akkor máshogy is alakulhattak volna a dolgok és ketten nagy dolgokat vihetünk volna véghez, de sajnos ezt már elrontottad szívem.-Néztem rá nem éppen őszinte mosollyal, majd elnémultam, hagyva, hogy reagáljon. Közben a szabad kezemmel benyúltam a zsebembe és egy papírdobozt ügyeskedtem ki a legmélyéről. Felnyitottam és az alját megkopogtatva egy szál cigaretta próbált kiugrálni belőle. A számmal vettem ki a dobozból, majd Devonne felé nyújtottam, hogy megkínáljam egy szállal. Biztos nem mondja, hogy nem kér, mert káros, hiszen a vámpírok szinte azonnal regenerálódnak, így semmi baja nem lehet belőle.
zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 10, 2014 5:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to Kyler Morgan

‟ i'll never forget your face, wicked witch
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az ilyen váratlan események miatt jobb mindenre felkészülni. Az mondjuk kifürkészhetetlen, hogy az élet útjai kivel hoznak ismét össze, hiszen erre senki nem tudhatja a választ, mi magunk pedig főleg nem. Ha tehetném, egy efféle találkozásra heteket készülnék, hiszen Kyler nemcsak egy sima boszorkány. Ő egy boszorkány, akit meg akartam ölni... de a lehető legdurvább eszközökkel, amelyeket nő bevethet. A bizalmába akartam férkőzni, és csak akkor végezni vele, ha már tudom, hogy enyém a bizalma. Ne mondja nekem senki, hogy nem vagyok kegyetlen. De végül nem sikerült. Meg tudott szökni tőlem. Előlem. Vagy inkább nekem kellene örülnöm, hogy akkor és ott nem sikerült megtennem? Talán én haltam volna meg. A pokol ezekbe a boszorkányokba, nem véletlneül nem szoktam velük ujjat húzni úgy isten igazából! De ő valamiért mégis más volt... tudja a nyavalya, hogy miért.
- A modorod még mindig a régi. Ez egy jó pont - feleltem, mikor bókját meghallottam, és ekkor már a szemébe nézve mértem fel, hogy mennyit változott az idők során. Hát nem túlontúl sokat. A vámpírok körében is némi hajváltozás várható el, hiszen nem öregszünk, nem hízunk, szóval nem lehet többet várni egy nem öregedő boszorkánytól sem. Gondolom én.  
A zsebembe süllyesztettem ujjaimat, majd negédes mosollyal fürkésztem tovább az arcát. - Ne aggódj, kedvesem, a jövetelemnek nincs köze a te ittlétedhez. Te csak egy... egészen kellemes meglepetése vagy ennek a kis kiruccanásomnak - kacsintottam rá, és úgy döntöttem, ezúttal a nagy szócsatát meghagyom másnak. A szívem elég gyorsan vert, hiszen még szép, hogy nem hittem neki, hogy nincsenek ártó szándékai a múltban történtek után. - Talán te követsz engem? - tettem aztán hozzá érdeklődve, bár arcomon azzal a kibírhatatlan, ravasz vigyorral, amely lehetővé tette, hogy minden komolyságomat elveszítsék szavaim.  


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 06, 2014 6:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Do & Mr. Handsome
sorry for my behavior
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a sok feszültség, ami bennem lakozik az apám miatt nem tűnik el csak úgy egyik pillanatról a másikra. Lehet, hogy megöltem őt és már az életem teljesen normális, mert nem üldöz engem senki. Vagyis hát ez nem teljesen igaz, mert ott van a listán Hayden, aki szeretné megbosszulni, hogy megöltem. Nem tehetek róla egyszerűen nem tudom komolyan venni a fenyegetését. Hogy mégis miért? Mert egyszer már sikerült megölnöm. Hallania kellett a szívverésem, mikor belépett azon az ajtón. Egyáltalán nem arról árulkodott, hogy kényelmesen fekszem és lógatom a lábam. De mindegy is. Felesleges ezen töprengenem. Most már valamennyire tisztában vagyok a világgal, ami engem körülvesz. Ezio, Ryan, Hayden. Bár talán pont ezért nem kellene annyira biztosnak lennem apám halálában.. Mert minden előfordulhat. De remélem, hogy ő legalább végleg búcsút intett az életének. Azt hiszem Ezio egyik embere vagy ismerőse volt az, aki gondoskodott a holtestekről. Remélem, hogy jó munkát végzett és a holtestére betont öntött. Az lett volna a legbiztosabb. Vagy tudjam is én, hogy milyen elővigyázatosságokat lehet megtenni a dolgok érdekében. Ebbe még úgy különösebben nem ástam bele magam csak azt tudom, hogy létezik egy teljesen más világ, amitől jobb ha távol tartom magam. Bár elég nehéz, ha körülveszi az embert és igazából levegőt sem tud venni anélkül, hogy ne lenne a részese. Most például itt van Ryan. Miatta is részese vagyok ennek a világnak, mert egykor erős szerelmi szálak fűztek hozzá. Hogy most mi? Nem tudom. De határozottan ugyanúgy vonzódom az elképesztően helyes fejéhez. Na, persze ez volt, ami megfogott, de ami megtartott, hát az teljesen más. Sőt nem is egy dolog. Ennél sokkal bonyolultabb. Most azonban, hogy szabad vagyok van lehetőségem kideríteni, hogy mégis mit érzek iránta.
Annak is szántam, drágám.   – Mondtam halovány mosollyal az arcomon. Most egyáltalán nem megbántani akartam ezzel. Szerintem ő tisztában is van vele. Ha nem így lenne, már talán visszaszólt volna valamit vagy sarkon fordult volna és elment volna innen. De még mindig itt van. Én pedig próbálom összeszedni a gondolataimat. Meg lenyugodni. Nem szándékosan töltöm ki rajta az összes mérget, ami most bennem van. Bár haragszom rá, amiért elestem miatta, de legalább nem maradt semmi nyoma. A természetfeletti emberek és a maguk csodái.
Én is nagyon remélem, de nem tudom, hogy megérdemled-e.. Ennyi idő után egy ilyen kiváltságban részesülni..   – Kezeim a mellkasán pihentek meg és úgy nézem a szemeibe. Hogy egykoron milyen könnyedén le tudott venni a lábamról. Csak úgy, mint Hayden is. Nem hiába. A férfiak a gyengéim. Ha úgy vesszük az apám is. A gondolatára, hogy újra találkoznék vele görcsbe rándul a gyomrom. De szerencsémre ez nem fordulhat elő.. Ugye? Na, el kell felejtenem ezt a negatív gondolkodásmódot.
Mindig fejlesztjük az épületünket újabb és újabb emelettel. Az ajtónk tárva nyitva van mindenki előtt, hiszen egy ilyen nemes célt szolgáló kis intézményben még szép, hogy elkelnek az emberek.   – Szerintem anyám volt az egyetlen, aki szerette apámat. Vagy talán még ő sem. Sajnos ezt nem tudom megmondani. Úgyhogy nem is nyilvánítok a dologról határozott véleményt. Azt viszont biztosan mondhatom, hogy én személy szerint nem tudok felállítani egyetlen olyan embert sem, aki szerette volna. Lehet, hogy elfogult vagyok, de tényleg nem tudok. Még az emberei sem szerették. Csak a pénzt, amit hajlandó volt kifizetni nekik. De szeretet.. Ő maga nem ismerte azt a szót a jelentését meg végképp nem.
Igen, bár kíváncsi vagyok mikor és mit fog kérni ezért a segítségért cserébe.   – Rántottam meg egyszerűen a vállamat. Nem tudom, hogy egyáltalán kérni fog-e valamit Ezio. Rendes férfinek tűnt, de tisztában vagyok vele, hogy ez is könnyedén lehetett egyszerű álca. – Ó, hidd el igazi élmény volt megölni őt. Talán a legjobb vele kapcsolatos emlékem. Hát magasról teszek a többiekre. Tudod.. Kicsit ön centrikus személyiség vagyok.   – Nem igazán izgat, hogy másoknak kerülgetniük kell. Távolról láthatják, hogy itt vagyunk senki nem fog belénk ütközni, ha pedig mégis, majd jól leteremtem. Az sem érdekel, ha neki van igaza.
A gyengéd csók, amit kezdeményeztem rendkívül szenvedélyes lett. A szívem csak úgy kalimpált. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott nekem. – Talán nem is kellene abbahagyni.   – Fizikai fájdalommal járt, hogy ajka elszakadt az enyémtől ezért újra lecsaptam rá és birtokba vettem.

[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Pént. Szept. 05, 2014 9:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.

Nem tudom, mióta állhattunk ott a parkban futók kereszttűzében, de amikor egy pillanatra abbahagyta az utálkozó nézést, észrevettem, hogy a ragyogó napkorong egyre feljebb kúszik a horizontunkon. Vakító fényével beragyogja ezt a nem mindennapi reggelt.
Valóban nem történhet meg ez mindennap, főleg nem mindenkivel. Szerintem még nyolc óra sincs, de már így is elég mozgalmas dolgok történtek. Összeütköztem Do-val, majd jól össze is vesztem vele, de most mintha egy kicsit megenyhült volna. Egy kissé elszoktam ezektől a hangulatváltozásoktól, de meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem hiányoztak. Az a helyzet, hogy én is hasonlóan szoktam viselkedni. Az egyik pillanatban még teljesen vidám, derűlátó tudok lenni, míg egy perccel később már dühöngök és nyakat török. Ezért is vannak összezördülések közöttünk. Meg kettőnk makacs modora, nagy szája és óriási egója miatt. Egyikőnknek sincs kedve lemondani a büszkeségéről és berekeszteni a vitát. Ez okoz kellemetlenségeket.
- Ezt most nyugodt szívvel veszem bóknak. - vigyorodtam el, amikor azt a csupa "jó" tulajdonságot szögezte nekem.
Eszemben sincs tagadni, hogy nehéz eset vagyok, de még mindig az, akit elvileg valamikor pár évvel ezelőtt szeretett. Hogy mi van most közöttünk? Még csak halvány fogalmam sincs. Az igazság az, hogy az én érzéseimben sem vagyok biztos. Azt szentül vallom, hogy a szerelemmel nem szabad játszadozni. Az vagy van vagy nincs, de az utóbbi esetben kár erőltetni bármit is. Undorodom a hűtlenségtől és a mocskos szeretőktől. Persze, mondhatják rám, hogy álszent meg képmutató, amikor ártatlan embereket ölök vagy más emberek életébe rontok bele, de az teljesen más. Számomra más. Az én törvényeim nem büntetik azt a viselkedést. A szerelem érzését azonban tisztelem. Nem sok mindenről lehet ezt még elmondani, de ez az érzés kiérdemelte.
Talán az apám miatt. Az öreg úgy megutáltatta magát velem, hogy szépen lassan minden tevékenységében csak a rosszat láttam és a követhetetlen példát. Ő nem azt mutatta, hogy miként cselekedjek, hanem miként nem. És úgy nem fogok, ahogyan ő. Való igaz, ő könyörületes volt, kedves, megértő és adakozó – legalábbis másokkal -, de hazug és hűtlen. Inkább leszek könyörtelen, önző és bunkó, de hazudni és félrelépni, mint ő, nem fogok.
- Remélem, egy dologra gondolunk. – vigyorodtam el szélesen, majd megragadtam a derekát és még közelebb húztam magamhoz.
Éreztem szíve dobogását a vékony textílen keresztül és tanúja voltam minden lélegzetvételének. Faltam kék íriszeit, egyszerűen képtelen voltam betelni vele. Csillogott, ahogy a reggeli napfény ráesett, így hasonlóképpen ragyogott, mint a kristálytiszta égbolt. Pillantásom lejjebb kúszott. Pisze orrán keresztül jutott el telt, a cseresznyeszín halványabb árnyalatában pompázó ajkaihoz. Valami természetes, földi erő, amely olyan magától értetődő, mint a gravitáció késztetett rá, hogy megkóstoljam azokat az ajkakat. Nem tettem meg. Helyette megérintettem az arcát és rámosolyogtam.
- Pedig már azt hittem teltház van. Az öreg nem volt túl népszerű. – fintorogtam.
Ami azt illeti, népszerű volt, de nem a legjobb értelemben. Ahelyett, hogy szerették volna, inkább csak a halálát kívánták, de nem is csodálom. A vén Moreau egy pszichopata volt, mániákus. Nem is érdemelte volna meg mások szeretetét.
- Mindig jól jön, ha az embernek van segítsége. – mondtam. Alkalmanként én is kihasználom a képességeimet és toborzok magam mellé valakit, de nem a segítségét kérem, inkább csak elvégeztetem vele a piszkosmunkát. Nem baráti szívességet vagy tartozást vonok le,egyszerűen csak irányítok és elvégeztetem a feladatot. Én biztosítom a fontosabb dolgokat,míg az illetőre bízom az akció egyszerűbb, de jóval mocskosabb felét. Vannak helyzetek, amikor furmányosnak kell lenni és felesleges bemocskolni egy ilyen tökéletes arcot. – Szívesen meghallgatnám részletesebben, hogy az öregért, hogyan jött el a halál – Az igazság az, hogy végignézni még szívesebben tettem volna. -, de van egy olyan sejtésem, hogy hozzád hasonlóan a többi futó sem élvezi, ha kerülgetnie kell minket. – vigyorodtam el szélesen.
Ezután már el is felejtettem, mit akartam mondani, ugyanis – ha csak egy pillanatra is – megéreztem ajkait az enyémeken. Elmosolyodtam, de eszemben sem volt egy apró csókban hagyni a dolgot. Tarkójára fűztem az ujjaim és úgy húztam közelebb magamhoz, hogy végre egy tisztességes, szenvedélyes csókban részesíthessem.
- Bár ezt biztosan mindenki díjazza. – nevettem fel, miután kicsit elhúzódtam.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 04, 2014 2:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Devonne & Kyler
Again, a pleasant encounter.
 

A város, melyről annyit hallottam már. A szóbeszédek úgy tartják, hogy nem csak a két bátyám tartózkodik itt, aki természetfeletti erőkkel rendelkezik. A levegőben érezni lehet a rejtelmet, a rejtelmet, amelyet a város magába zár. Mindenkinek vannak titkai, ahogy minden településnek is. Tulajdonképpen most járok csak itt először, de olyan mintha otthon lennék. Mióta eljöttem Londonból, azóta nem éreztem magam ennyire otthon. Ismerem a város történelmét és meséit. És köztudott, hogy minden mese fele igaz. Hallottam a különös módon történő halálesetekről és eltűnésekről. A nyomokról, amelyek megszakadtak és nem vezettek sehová. Elsőre talán békés kisvárosnak tűnik, ahol mindenki barátságos a másikkal és mindenki ismer mindenkit, de sose tudhatod, hogy a szomszédod mikor vájja hegyes fogait a nyakadba. Ennek ellenére én tudom, hogy biztonságban vagyok. Nem tartom magamat egy esetlen áldozat típusnak és megtudom magam védeni. Habár egy nyilvános park kellős közepén nem lesz erre szükség, ahol megejtem a szokásos sétámat ebéd után, amit mindennap megteszek, akárhol is vagyok. Ebéd után megiszok egy csésze teát, majd egy frissítő sétára indulok. Viszont a mai séta kissé máshogyan alakult, mint ahogy én azt terveztem. Ahogy már említettem, ez a város tele van meglepetésekkel és engem már rögtön az első napokban ért egy. Egy ismerős arcot láttam, amelyre nem számítottam. Pontosabban csak félig láttam az arcát, hiszen távol volt és nem felém közeledett. Követni kezdtem, hogy megbizonyosodjak róla, valóban azt látom-e, akire gondolok. Nem ért csalódásként, hogy észrevett, mivel igazam volt. Igazam volt abban, hogy akit látok, nem egy átlagos halandó, akit csak úgy észrevétlenül lehet követni. Nem tudom, hogy mi árult el engem, de már nem számít. Nem fogunk élethalál harcot vívni egy park közepén, ahol emberek mászkálnak. Azt terveztem, hogy meglepem, de ő szólított meg először.
-Lehetetlen nem észrevenni, hiszen szépséged ismét kitündököl a szürke emberek közül.-Ez a bók félig volt őszinte, de félig provokálásként szántam, hogy lássa, nem tartom veszélyesnek. Tisztában vagyok vele, hogy nincs így, hiszen a legjobb ragadozó az, aki megjelenésével zavarja meg áldozatát és ő büszkélkedhet ezzel a tulajdonságával. De jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy mit kereshet itt ebben a városban? Talán őt is ideköti valami? Szerintem nem csak átutazóban van itt, úgyhogy ha nem öljük meg egymást, talán rájövök.
-Jelen helyzetben sajnos nincs alkalmunk összemérni erőinket és akad jobb dolgom, minthogy megöljelek téged, de talán a sors akarta, hogy ismét összefossunk, úgyhogy nagyon furdal a kíváncsiság, hogy minek vagy kinek köszönhetem ezt a kellemes találkozást?-Gondoltam udvariasan kezdeményezek vele egy beszélgetést, amire nagy esély van, hogy nem vevő rá.
zene: amit hallgatsz | blabla: valami

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
• • nodoby
† Tartózkodási hely :
• • maybe behind your back
† Hobbi & foglalkozás :
• • i'm looking for an ancient bitch
† Humor :
• • miss zooey deschanel



Devonne Cole ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 04, 2014 6:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
to Kyler Morgan

‟ i'll never forget your face, wicked witch
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mystic Falls még számomra is egy teljesen új terep. Leginkább azért, mert egy kisebb fülest kaptam, hogy megérné itt is körülnézni. Vajon miért? Persze hogy Tatia miatt! A történteknek már lassan hét évtizede, de még mindig arra vágyom, hogy minden egyes csepp vérét egyszerűen a padlóra folyassam, hiszen még arra sem méltó, hogy bárki megigya. Talán én vagyok túl kegyetlen... de ő elvette az egyetlen személyt, aki képes lett volna engem boldoggá tenni. A vőlegényemet, aki szeretett... és lényegében apám helyett apám volt, ezen kár gondolkodni. Tatia az egyetlen olyan személy, aki nő, és mégis meg akarom ölni. A clpontjaim általában férfiak. Nyilván nem véletlen; az erőszaktevést a törvény a mai napig bünteti. De mióta ilyen fene nagy demokráciában élünk, nos.... körülbelül csak azóta hangoztatják ezt ennyire. Felesleges lenne firtatni, mi volt előtte. Mi volt a háború időszakában. A nők is tárggyá váltak. Koszos katonák mocskos tárgyaivá, kik nem bírták vágyaikat másképp csillapítani, erőszakkal vették el azt, amelyre oly' ellenálhatatlanul vágytak. A testem is áldozatául esett két ilyen katonának... én még jobban jártam, hogy csupán ketten voltak.
A világ azóta fenekestül felfordult, de én nem változom. A vámpírlétnek vannak bizonyos szabályai, azonban vannak előnyei is; sosem vagy hajlandó lemondani a bosszúról. S ebben nálam jobbat senki nem találhat. Ne is próbálkozzék senki. Nem fogom felfedni magam Tatia előtt, de ha tényleg itt van.. jobb lesz, ha elkezd gondolkodni a végakaratán. Nyilvánvalóan egészen szép kis holmikra tett szert az emúlt pár száz évben.
A park levegője végigcikázott arcomon, kellemesen szívtam be a tüdőmbe, hogy átjárja testem, miközben szemem egy pillanatra lehunytam, és egy régen érzett kölnit szimatolt ki az orrom.
A szemem szinte rögtön kipattant, s amikor a felismerés szele is megérkezett, egy ravasz vigyor kezdte díszíteni az arcom, de nem voltam boldog. Éppen ellenkezőleg; a düh már a gyomromban dübörgött, én pedig szívesen éltem volna újra azt a pillanatot, mikor a kezeim között várt a halálra ez a semmirekellő. De nem tudom visszaforgatni az idő kerekét. Meglógott.. átvert, hiszen boszorkányként nem számítottam rá és képességeire. Ez egy valódi csel volt. És ő az egyetlen, aki elmondhatja, hogy túlélte a velem való találkozást.
- Pont Mystic Fallsban találkozunk ismét... boszorkány? - ejtettem ki gunyorosan a szavakat, de nem fordultam hátra, annak ellenére hogy tudtam: megérkezett, alig pár méterre állhat tőlem.
Meglepetés szállt a levegőben. Talán őt éppen úgy meglepi ez, mint engem, de ezt nem mutathatom ki. Most még nem.
Végül lassan megfordultam, és belenéztem Kyler nem hétköznapi pillantásába. - Igazán sajnálatos, hogy nem vagyunk barátok. Akkor talán örömteli lenne a viszontlátás.   


[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 21, 2014 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
Bólintottam. Igaza volt, mindig is szerettem előre megtervezni dolgokat, de kérem, kézfeltartással jelezze az, aki szívesen gondol a halálára még akkor is, ha az abból való kiutat kellene keresgélni. Nem hiszem, hogy sok jelentkező lenne, ha egy közvélemény-kutatáson ezzel a kérdéssel indítanék. Persze, hogy utáltam ezzel foglalkozni... ennek ellenére kénytelen voltam, mert az eddig megszokott biztonság egyszer csak elillant és kezdem magam idegennek érezni a világban. Talán a paranoia teszi... az, hogy azt hiszem, a halál a nyomomban liheg. De van segítségem.. az anyám, Gen és ha megkérem, Curtis is biztosan segít... valamit kitalálunk közösen és megmentjük a hátsómat.
- Még... nem igazán. Nem ezzel akartam indítani, amikor megpróbáljuk új alapokra helyezni a kapcsolatunkat. Kicsit lehangoló a téma... de el fogom mondani neki. - Mondtam mély levegőt véve és ezzel egyetemben eszembe jutott, hogy engem várnak. Az órámra pillantva pedig láttam, hogy ha nem indulok el egy percen belül, akkor veszélyesen késésben leszek. - Teljesen kiment a fejemből... Brad-el megbeszéltem egy találkát. - A már üres poharamat egy közeli kukába dobtam, majd Gen-hez léptem és szorosan átöleltem. - Az ajánlatom viszont áll, szedd össze a cuccaidat és költözz hozzánk. Az ajtó szó szerint mindig nyitva lesz, úgyhogy nem lesz gond. És szerintem én is ott leszek, ha jössz.. ha nem, akkor csörögj rám. - Mosolyogtam továbbra is. Az igaza megvallva alig vártam, hogy Gen megjelenjen az ajtóban. Volt mit bepótolnunk.
- Nemsokára találkozunk. - Rákacsintottam és sietősre fogtam a lépteimet, nehogy többet késsek a kelleténél.

|köszönöm a játékot, remélem hamarosan megismételjük.  40 |
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 19, 2014 11:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Do & Mr. Handsome
sorry for my behavior
[You must be registered and logged in to see this image.]
Határozottan kezdenem kell valamit a bennem lakozó gyűlölettel. Eddig ez az egész az apám felé irányult, de most, hogy meghalt egyszerűen nem tudom mégis kire kellene ráirányítanom vagy mégis hogyan vezethetném le. Újra kellene kezdenem a küzdősportot. Igen, de nem csinálhatom azt mindig különben túl sok lesz rajtam az izom aztán még a végén inkább hasonlítok egy férfira, mint egy magabiztos nőre. Hosszabb távra kell terveznem, ami nem kerül ekkora erőfeszítésembe vagy egyszerűen nem tudom, hogy mégis mi lenne a helyes. Valamivel mindenképpen el kell terelnem a figyelmem ezekről a negatív érzésekről. Nem gondoltam volna, hogy az évek során ennyi minden raktározódott el bennem miatta. Az a rohadék miatt, akit elméletben az apámnak hívok, de legszívesebben.. Ah.. kezdek becsavarodni. Az apám meghalt. Én magam intéztem el a saját kezemmel, de így most meg úgy érzem, mintha az életem értelmét veszítettem el. Eddig menekültem az apám elől és önmagamban terveket szövögettem arról, hogy mégis hogyan fogom megölni, de ez az egész most köddé vált, mintha soha nem is lett volna. Abban a pillanatban, hogy meghúztam a ravaszt lezártam az életem egy jelentős részét. Nem, mintha túlságosan boldog emlékek fűznének ahhoz a korszakhoz egyszerűen csak, akkor tudtam még, hogy merre tartok. Előrébb. Meg sem álltam soha. Most pedig itt vagyok jó ideje, már Mystic Falls-ban és próbálok normális életét élni, de ez nem én vagyok. Én képtelen vagyok a normális életre. Valahogy nem egyezik velem ez az egész. A veszély az egyfajta lételemem. Élveztem valamilyen szinten, mikor az emberei közel voltak.. Azt is bevallom, hogy nagyon jól esett megölni azt a szemétládát, aki megerőszakolt. Semmi megbánás nincs bennem. A lány, aki egykoron voltam meghalt. Abban a pillanatban születtem újjá, mikor megöltem Hayden-t. Szándékos vagy nem szándékos volt felébresztett bennem valamit. Az igazi valómat. Azt a lányt, aki nem fél a tűzbe menni, hogy elérjen valamit. Igen.. Ez vagyok én és egy percig sem fogom ezt letagadni. Erős vagyok. Sok düh lakozik bennem, ami még erősebbé tesz. Már csak egyetlen egy dolgot kell megtanulnom. Uralni ezt a dühöt és azon letölteni, aki megérdemli. Ryan pedig nem tartozik közéjük. Jó.. Lelépett, de nem voltunk házasok, hogy el kelljen számolnia minden egyes cselekedetéről.
 Még mindig ugyanaz az öntelt, idióta vagy, akit pár évvel ezelőtt megismertem. Ezt jó tudni. – Örülök, hogy ő semmit sem változott, hiszen nagyon is oda voltam érte. Talán azért, mert vele mindig önmagam lehetettem. Soha nem kellett félnem semmitől. Nem voltak félelmeim. Az egész szarságot egyszerűen csak magam mögött hagyhattam, mintha nem létezne. Apámat meg a hülye szabályait. Ha csak pár órácskára is, de az voltam, aki most vagyok. Csak akkor még egyetlen egy embert sem öltem meg, ami mostanra egy kis nyomot hagyott már rajtam.
  Tudod, hogy mivel vezethetnénk le még egy kis felesleges, negatív energiát? – Elvigyorodok, majd pedig alsó ajkamba harapva pillantottam bele azokba a tökéletes szemeibe. De nem csak a szemei tökéletesek. Az egész pasi az. Ezzel pedig ő is tisztában van. Talán még túlságosan is. Én mondjuk nem bánom. Van mire büszkének lennie. –  Mindig nyitottak vagyunk új tagokra. – Mondom kuncogva. Ó, de még mennyire, hogy nyitottak vagyunk az új emberekre. Azon lepődnék meg, ha lenne olyan ember, aki szerette volna az apámat. Talán az anyám, bár nem volt ott, hogy elmondja nekem az ő kis szerelmi történetüket, hogyan szerettek egymásba. Bár az is lehet, hogy csak becsúszott gyerek voltam.. Ki tudja. –   Örülök, hogy büszke vagy rám. De sajnos nem egyedül hajtottam végre a folyamatot volt egy kisebb segítségem is. Viszont a lényeg az, hogy soha többé nem kell miatta aggódnom. – Halovány mosollyal az arcomon hajolok hozzá közelebb és karomat is a nyaka köré fonom, majd pedig lágy csókot lehelek édes ajkaira.

[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 19, 2014 10:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.

Oké. Lehet, hogy egy kicsit én is hibás vagyok. Talán nem így kellett volna lereagálnom az esése utáni kiborulását, hisz ha jobban belegondolok, én sem lettem volna túl boldog, ha egy idióta beállt volna az út közepére miközben futok. Nyilván, ha első kirohanását kkövetően nem kezdek el én is támadásba lendülni akkor a park ezen részét még most is béke és szeretet ölelné át.
De akkor hol lenne az izgalom? Nem azt szerettem és szeretem Do-ban, hogy csendben el tudunk egymás mellett ülni és romantikusan hallgatni vagy őrületesen nyálas szavakkal társalogni egymással. Néha kell egy kis veszekedés is. Pár egészséges vita csak jót tesz egy kapcsolatnak. Kapcsolatnak? Apropó, mégis milyen kapcsolat van most közöttünk? Erről ugyan még nem igazán volt időnk beszélgetni – túlságosan lefoglalt egy viszontlátó veszekedés -, de nem igazán örült nekem, amikor megérkeztem. Pedig elég hosszú ideje nem látott, ha nevezhetjük hosszúnak azt a pár évet. Egy kicsit kizökkentem már az emberi időszámításból. Rég voltam már halandó és nem mostanában töltöttem időm legnagyobb részét egy halandószerelmeként élve. Akkor rá voltam hangolódva és néha úgy éreztem magam, mintha én is ember lennék. Nem mintha szeretnék újra ember lenni, de az ő társaságában élveztem úgy érezni magam.
Igazából a vámpírlét csak egy mellékes ajándék. A legfontosabb mindig is az anyai ágról örökölt varázserő volt számomra. Simán eléldegélném én az életem sima varázslóként, mert az örök életet úgy is tudnám biztosítani magamnak, de alapvetően egy olyan személy vagyok, aki nehezen viseli el, ha nem ő a legerősebb bika a csordába. A vámpírléttel csak magabiztosságom növelem, és testi épségem biztosítom teljes mértékben. Na meg van még egy rakás szuper képesség is, ami a vámpírsághoz jár, így nem is meglepő, hogy önként jelentkeztem vámpírnak, amikor átváltoztatóm megemlítette az előnyöket. A hátrányok onnantól kezdve nem is érdekeltek. Utána persze jól pofára estem, de felkeltem a földről és az óta élvezem a vámpírlét minden percét.
- A te humorérzékeddel lehet gond, Drágaságom. – színleltem sértődöttséget, majd lassan elmosolyodtam. Annyi energiát leszívnak belőlem ezek a kötekedő nők. Én értük jöttem vissza. Do és a húgom miatt, erre mindegyik nagyjelenetet rendez az első találkozásunk alkalmával. Ha ez így folytatódik, akkor el kell mennem pszichológushoz, aki segít rendbe tenni az önbizalmam. – Semmi vész, édes. – legyintettem. - Látom, hogy tiszta ideg vagy. Remélem azért levezettél néhány negatív energiát ezzel a kis veszekedéssel. – mosolyodtam el. – Az embereknek legalábbis jó kis reggeli műsort adtunk. – nevettem fel és körbenéztem. Az eddig felénk forduló arcot mind hirtelen a kék égben vagy a cipőfűzőjükben találtak valami érdekességet.
Elmosolyodtam Do szavain. Nyilván nem ez volt a megfelelő alkalom, ugyanis éppen az apja haláláról és az azzal kapcsolatos érzéseiről beszélt, de olyan jó volt látni úgy, hogy nem engem említ meg, amikor gyűlöletről beszél.
- Ugye van még szabad hely másod számú utálónak? – kérdeztem vigyorogva. – Mert akkor én jelentkeznék szívesen. – Kicsit sem idegeskedem amit, hogy esetleg rosszat szólok, miközben Do édesapját szidom a saját lányának. Ő is utálta és én is, tehát kedvükre fantáziálgathatunk róla, milyen szépen éghetett el a pokolban. – Várj egy pillanatot. Tehát nem láttad a holttestét? – kérdeztem homlok ráncolva.  
Egy kicsit aggasztott az a mondat miszerint nem tudja, hogy végül föld alatt vagy föld felett kezdett rothadásnak a teste, ami azt is jelentheti, hogy az öreg nem éppen abban az állapotban van, mint amiben mi hisszük őt. Öregem, le kéne állnom a tévénézéssel. Túl sokat képzelek bele egyetlen mondatba.
- Az bizony fájhatott. – mosolyogtam, miközben már kezdtem ösztönösen a dereka két oldalára helyezni a tenyerem. – Nézzenek oda! Büszke vagyok rád, Do. – Tettem felé egy fél lépést, míg mellkasunk össze nem ért. Éreztem a benne élő, emberi szív minden dobbanását.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 19, 2014 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Do & Mr. Handsome
sorry for my behavior
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudom, hogy miért vagyok ilyen feszült. Talán ez valami olyasmi, amit soha nem leszek képes lerázni magamról? A feszültség és az ingerültség. E kettőnek a párosa mindig is valahol bennem szunnyadt, mert mégis csak apám emberei üldöztek, akik most már hála az égnek nincsenek sehol sem. Vagyis nem az égnek tartozom hálának. Ezio-nak, aki segített nekem elintézni azt a rohadékot. Meg magamnak is valamilyen szinten, mert én voltam az, aki meghúzta a ravaszt. Volt elég bátorságom és még előtte hagytam is egy kicsit szenvedni, mielőtt megadtam volna neki a végső csapást. Megérdemelte. Azok után, amiket velem tett, hát ez a legkevesebb hagytam őrlődni fájdalmában. Kiélveztem, ahogy tekintetében ott volt a rémület, hogy itt és most lezárjuk ezt az egészet és magunk mögött hagyjuk. Legalábbis én vagyok az, aki magam mögött hagytam ezt az egészet. Ő pedig az életének inthetett. Biztos vagyok benne, hogy nem volt egyszerű neki, de büszkeséggel tölt el, hogy végül sikerült véghez vinnem a tervemet. Még, ha nem is egyedül, de elintéztem egyszer és mindenkorra az apámat. Vállba veregethetném igazán magamat. Tényleg megpróbálok lazítani, de egyszerűen néha nem megy. Mint most is vagy éppenséggel, mint a bowlingozásnál. Nem tudok uralkodni az indulataimon, amik egykoron az apám felé irányultak.
Még mindig nem vagy túlságosan vicces ezen dolgoznod kell.   – Jegyzem meg szárazon, majd beletúrok a hajamba és mély levegőt veszek. Össze kell szednem magam és ki kell ürítenem magamból ezt a sok gyűlöletet. – Sajnálom.. Csak egyszerűen mostanában sokkal több bennem a negatív érzelem, mint a pozitív. Aztán te jöttél szembe velem és valakin le kellett vezetnem. Nem volt szándékos.. Azt hiszem.   – A futással is próbálom kiölni magamból a felesleges energiákat, de amint látható nem igazán sikerült nekem ez az egész. Lehet, hogy valami küzdősportot is fel kellene írni a listámra. Régebben jártam, de nem túl gyakran, mert ha egy helyen túlságosan sokat mutatkoztam nyilvánosan meg, ha felbukkant egy jól birkózó nő, akkor már rögtön megjelentek az emberei apámnak. Mintha lett volna egy csapata, akik folyamatosan az interneten böngésztek meg, akik egyszerűen csak különböző városokban bukkantak fel random módra. Annyi álnevem volt, már, hogy egyszerűen képtelenség megjegyezni ennyit. Azonban valahogy mindig utalt egy kicsit rám az álnév. Bármennyire próbáltam álcázni magam nem jött össze. Tudat alatt képtelen voltam rá. Egy ember képtelen arra, hogy elhagyja a saját személyiségét. Megváltozhat, de teljesen soha nem felejtheti el magát.  
Én voltam az első számú utálója, de ezzel szerintem nem mondok semmi újat a számodra. Örülök, hogy végre rohad valahol a föld alatt vagy felett. Bár még azt sem érdemli meg, hogy valaki földet szórjon rá.   – Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra. nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt az, hogy az én kezem által halt meg. Én voltam az, aki megölte. Erre büszkének kell lennem nem rejtegetni. Meg amúgy, ha le akarnának csukni ahhoz kellene egy holttest is nem csak eltűnt személy, szóval.. Nem félek a börtöntől. Közelebb lépek Ryan-hez és kezemmel végigsimítottam a mellkasán, majd délen megpihent a kezem. – Kapott egy golyót pontosan ide.   – Mondom vigyorogva, majd másik kezemet az arcára simítom. – Aztán egyet ide is.   – Nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak fel. Kegyetlennek vagy akár, már pszichopatának is tűnhetek, de egyáltalán nem érdekel a dolog. Megtettem és büszke vagyok rá.

[You must be registered and logged in to see this link.] • megjegyzés • [You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Aug. 19, 2014 2:07 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.

Csak bámultam bele gyönyörű kék szemeibe és próbáltam rájönni, hogy hová tűnt az én szerelmem. Természetesen láttam már csípős hangulatában és veszekedtünk már párszor, hisz mindketten nehezen kezelhető személyiségek vagyunk. Ő sem hagyja magát és én sem hagyom magam, de általában a nagy veszekedések pillanatok alatt lezajlanak közöttünk. Néhány csúnya szó, fülsértő kiabálások és máris megnyugszanak a kedélyek. Általában nem tépjük a szánkat egymás ellen ilyen sokáig és még vita közben is látom a végét, így képes vagyok arra terelni szavaim, de most nem látok kiutat. Bármit mondok, rosszat mondok, ami valószínűleg az én hibám is, de nagyon elegem van belőle, hogy mindenki túltengő nagyképűségemre fogja minden bűnöm. Világos, nem vagyok tökéletes és nem is minden rólam szól, de mennyivel jobbak azok a dolgok, amik igen.  Egyébként meg mindenkinek kell egy kis egészséges önbizalom.
- Természetesen, a vonat. Ki más? – kérdeztem komolyságot színlelve. – Na, de most komolyan Doe, mi bajod van velem? Véletlen egymásba futottunk, és? Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? – háborogtam halkan.
Semmi kedvem nem volt fokozni a helyzetet, hiszen már így is szinte rángatózott a szeme az indulattól. Azt nem szeretném elérni, hogy ne dühöngjön már ennyit és legalább csináljon úgy, mintha örülne nekem. Haláli, hogy míg Scar-t pattanásig szerettem volna dühíteni, addig Dorothea-nak már-már könyörögnék, hogy fejezze be a zsémbeskedést. Na jó, könyörögni nem fogok, de majd elkezdek erősen célozgatni rá, hogy unom a vitáját. Majd esetleg akkor, amikor nem érzem méltóság vesztőnek azt, hogy nem szólok vissza egy rám irányuló csípős megjegyzésre.
- Remek, tehát szereted az ilyen egyoldalú beszélgetéseket? – kérdeztem vissza szúrósan. – Vagy áruld el kérlek, havibaj miatt így kiborulva vagy megmagyarázhatatlan okokra szeretnéd fogni ezt a kirohanást? Esetleg történt valami, amiről tudnom kéne vagy a puszta személyemnek jut ez a megtiszteltetés? – vontam fel szemöldököm kérdőn és hangomban idegesség bujkált.
Vajon ide sem kellett volna jönnöm miatta Mystic Falls-ba? Nem, mindenképpen itt a helyem Scarlett miatt, de talán Doe túl nehéz eset ahhoz, hogy csak így felbukkanjak a semmiből. Bár nem tudom, mi lett volna a jobb; Ha úgy, mint most is tettem, én keresem fel és szándékosan találkozok vele vagy ha csak úgy összefutunk mondjuk egy kávézó előtt – semmiképpen sem egy parkban. Jobb ez így. Zűrös és nehéz, de ki gondolta, hogy könnyű lesz ennyi idő után találkozni? Nekem pár év nem hosszú idő, de Doe ember. Ő máshogy méri az éveket.
- És mégis mit nézel ki még belőlem, Do? Miért kell ez a dráma? – kérdeztem széttárt karokkal. – Tudod, sokkal egyszerűbb lenne mindkettőnknek, ha balhéznál feleslegesen. Itt vagyok, hozzád jöttem, de bizonyos dolgokat megbeszélhetünk egy kávé mellett is, mert neked… illetve mindkettőnknek szüksége lenne egy vagy két csészére. – mosolyodtam el és azt inkább nem tettem hozzá, hogy egy üveg Bourbon is majdnem olyan kellemes hatást érne el, mint a kávé.
- Nincs? Hát nem csodálom, nem sokan szerethették az öreget. – mondtam összehúzott szemöldökkel. Ami engem illet, én tiszta szívemből gyűlöltem és úgy tudom a saját lánya is, így nem sok esély látok rá, hogy a szomszédjaival olyan jó kapcsolatot ápoltak, hogy megrendezték a temetését a rokonai nélkül. – Egyébként hogyan halt meg? – kérdeztem, de nem csak azért, hogy egy pillanatra abbahagyjam a veszekedést. Komolyan érdekelt, mibe halt bele az öreg Moreau.

zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 17, 2014 2:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Rian & Nolan


Mostanság igen csak rám jár az unalom, soha semmi nem akar megfelelni.. még azok a dolgok sem, amiket régen előszeretettel csináltam. A gondolataim pedig folyamatosan egy nő felé terelődnek. Legalábbis a régi időkre amit együtt töltöttünk, ahogy együtt züllöttünk. Nem.. szerelemről szó sincs. Legalábbis, ezeket az iránta táplált érzéseket elhagytam. Elhagytam abban a pillanatban, ahogy a szívem választottját is. Hogy megijedtem - e? Érezhetően, igen. Nem tudtam hogy kezelni a helyzetet, én nem akartam.. ezt. Szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat. Már a baráti szinttel is túl léptük a határaimat, nem hogy még ezzel is. Ráadásul.. egyikünk se az a nagyon romantikus fajta. Mondjuk nem mintha sokat tudnék Rianról.. sose voltam az az ismerkedős típus, de lerí róla.. hogy ő sem szívesen határozná el magát valaki mellett.
Általában ott vagyok ahol a legkevésbé van szükség rám, de azt hiszem ez most egy kivételes eset lesz. Rian-t már azóta követem hogy a városba jött és meg kell mondjam, semmit nem változott. Ugyanolyan elcseszett az egész lány, mint én vagyok. Bár én az exeimmel nem játszadoznék, inkább azon vagyok hogy teljesen felszívódjak, hogy felejtsenek el. Ellentétben vele.. olyan szinten birtoklási vágya van, irányítás mániás hogy azt már szinte rossz nézni. Nem mintha sajnálnák bárkit is.. közbe avatkozhattam volna. De azzal mégis mit értem volna el? Nem vagyok jótevő.. legalábbis, ingyen semmit nem csinálok.
- Micsoda műsor volt. - Az egyik padon ülve szólalok fel amint a lány elhalad előttem, lehajtott fejjel. Nem észlelek semmiféle meglepettséget rajta, a szíve is szinte már túl normálisan ver.. bár én erre már nem alapozok semmit. - Semmit nem változtál.. - Lassan felállok a padról, majd az arcomat teljesen kitakaró csuklyát is lehúzom a fejemről. Arcom ugyanolyan rideg és érzelemmentes amilyen volt.

Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 17, 2014 11:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


- Jobb előre gondolkodni, mint későn tenni valamit - sóhajtottam mondatom után egyet, mert én is nagyon örülök annak, hogy most, egyelőre nem kell attól rettegnem, hogy rám talál bárki is, és végre nem kell a hátam mögé néznem amiatt, hogy valaki követ, és minden mozdulatomat elemzi. - Nemcsak téged, engem is aggaszt. És Brad... tud erről a dologról? - kérdésem tudom fura lesz, de azért érdekelne kissé engem ez is.
A következő mondatánál már én sem tartottam vissza nevetésemet, mert tényleg nagyon frappáns és humoros volt. Imádom ezt a nőt.
- Nagyon szexik leszünk, ahogyan egymással szemben üldögélünk és varázsolgatunk - még mindig nevettem, és alig tudtam abbahagyni. - Egy igazi élmény lesz - mondtam még hozzá.  


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 14, 2014 3:47 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
do & mr. handsome
long time no see

Nem tudom, hogyan bírtuk elviselni egymást régebben. Egyszerűen az agyamra megy, már azzal, hogy mennyire szerelmes önmagába. Az is lehet, hogy változtam és már nem vagyok képes eltűrni ezt egy pasitól. Oké.. Jó, ha tudja magáról egy pasi, hogy jól néz ki, de az, ha minden egyes másodpercben hangoztatja az már nagyon unalmas lenni. Meg amúgy sem vagyok az a típus, akinek szüksége van reklámra. Van két nagyon szép szemem – ha már az egocentrikus embereknél járunk és is közéjük sorolható vagyok bizonyos mértékben – amikkel láthatom, hogy mégis milyen személy áll is előttem és magamban nyugtázhatom róla a véleményemet. De ha Ryan-en múlna nagy plakáton világítaná ki magát minden egyes sarkon csak, hogy az emberek csorgathassák a nyálukat a „tökéletességére”. Nem mondom, hogy nem néz ki jól, mert bizonyos mértékben szívdöglesztő, de a folyamatos egoista megszólalásai folyamatosan csökkentik külsejének értékét azonban ezeket a hálószoba falai között újból megemeli. Erre tisztán emlékszem.
Nagyon vicces vagy komolyan.. Ha esetleg kiugrasz egy vonat elé, mert miért ne akkor a vonat lesz a hibás, hogy nem repült át téged vagy állt meg egy másodperc töredéke alatt? Bár, akkor már a fülészetet sem ártana meglátogatnod. – Annyira szánalmas, hogy próbálja rám hárítani a dolgot. A gondolataimba voltam belekavarodva.. Ő meg csak egyszerűen felbukkan előttem.. Kikerülne sem volt lehetőségem nem, hogy megállni. De legyen az én hibám. Mert ő annyira tökéletes, hogy semmiben nem tévedhet és hibát sem véthet. Ah, mikor teltem meg ennyi haraggal? Felszabadultnak kellene lennem, de úgy tűnik, hogy az apám érzett gyűlöletet képes vagyok mindenkire átirányítani. A múltkor a bowling pályán most meg ő.. Ez nem lesz így rendben. Nagyon nem.  
Van két szemem és látom, hogy teljesen rendben vagy míg nekem a térdem tiszta horzsolás. A kérdés feltétele teljesen felesleges, mert te is mondtad, mielőtt felfoghattam volna, hogy egyáltalán elestem a te sebeid már réges-régen meggyógyultak volna. – Lehet, hogy meg kellett volna kérdeznem, hogy van de azok után, hogy miatta vágódtam egy hatalmasat semmi kedvem nem volt megjátszani az udvarias kislányt. Mással szemben lehet, hogy sikerült volna, de vele.. Miért is vagyok vele ennyire ellenséges? Már úgy igazából magam sem tudom. Csak jól esik és kész.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Én belőled, már mindent kinézek.. – Nincs olyan dolog, amit ne néznék ki belőle. Na, jó talán nem mászna rá egy másik pasira. Ez olyasmi, ami nála is egy határon túl van. Az egyetlen pasi, akivel ágyba bújna az saját maga. Ez nincs mit titkolni. Nem is titkolja igazából. Még soha nem hallottam egy embert ennyire áradozni saját magáról, de egyszer mindent meg kell tapasztalni. Az ilyen dolgok nélkül rendkívül unalmas lenne az élet. Bár azt hiszem túlélném.  Mostanában úgy is nem vágyom másra csak egy kis normális életre. Ami teljesen átlagos és unalmas, de ez valahogy nem akar összejönni. Még az apám után sem.
- Hmm. Szerintem sírköve sincsen. Vagy ki tudja, hogy emlékeznek a nagy és dicső Mr. Moreau uraságról. – Megöltem, de ezt nem fogom mindenkinek hangoztatni. Épp elég, hogy örülhetek azért, mert végre meghalt az a rohadék és innentől kezdve nem fog engem követni sehova. Nem loholnak utánam az emberei, hogy visszavigyenek hozzá. Azonban egy kicsit hajt a kíváncsiság, hogy mégis mit csinált volna velem, ha visszakerülök hozzá. Megbocsájtott volna? Végül is az egész csak egy kísérlet volt. Nem kellene annyira mellre szívnia a dolgot.


 
:hug: ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 14, 2014 12:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr Sexy
I see you again, my love.
Ki mondta, hogy az a vonzó, ha a nő teljesen függetlenül, erősen birkózik meg az élettel és nem fogadja el egy férfi segítő kezét? Nem azt mondom, hogy legyen félős nyuszi és egy lépést se merjen tenni az én engedélyem és segítségem nélkül. Kalitkába sem akarom zárni és azt sem akarom megmondani neki, hogy mit csináljon, de amit Do csinál, az kezd az agyamra menni. Én egyébként is tekintélyesebb mennyiséget birtoklok a nagyképűségből és az írányításmániából, így azt sem tudom, hogy bírjuk ki egymás mellett. Vagyis a múltban, hogy bírtuk ki, mert jelenleg nagyon úgy tűnik, még a hétpettyes katicabogarak nemi életén is képesek lennénk összeveszni.
- Remek. Akkor meg is van az első hely, ahova együtt mehetünk. - színlelek örömöt. - Mert, ha nekem szükségem van vaksági tanúsítványra, akkor neked is.
Beszéd közben idegesen beletúrok a hajamba és tudomásul sem veszem a parkban futkározó emberek szúrós pillantásait. Biztosan nem örülnek neki, hogy egy veszekedő párost kell kerülgetniük.
- Ejnye, lebecsülsz. Öt másodperc alatt rendbejöttem volna, de itt nem erről van szó. A gesztus a lényeg. - Vámpírlétemnek hála nagyon gyorsan meggyógyultam volna, de varázserőmmel még rá is segíthettem volna. Én gyakorlatilag meg sem éreztem volna, így hát pech, hogy pont Do szerzett sérülést. Így is eléggé harapós kedvében van. - Mond csak Drágám, túl vagy már a reggeli kávén? - kérdezem gonoszul.
Ha olyan fontos beszervezni neki is a napirendjébe a kora reggeli feketét, mint nekem, akkor az utcára sem szabadna kilépnie, ha nem ivott kettő vagy miniumum egy csészével. Én azzal indítok minden reggel, hogy hozzám lehessen szólni.
- Miket nézel ki belőlem? Egyáltalán nem ez volt a célom. - mondom szemöldök ráncolva. Oké, ez kezd határozottan idegesítővé és unalmassá válni. Valamelyikőnknek fel kell hagyni a büszkeségével és elterelni a témát, meg sem mukkanni, ha a másik újra futókról és vakokról kezd beszélni, különben még éjjel is itt fogunk állni. Azonban az a személy kettőnk közül nem én leszek. Túl büszke vagyok, ahhoz, hogy csak úgy szó nélkül hagyjak ilyen megjegyzéseket. Az lesz a legjobb, ha estére szerzek egy meleg pulóvert. - Úgy terveztem, hogy megjelenek Mystic Fallsban és elkezdelek keresni a reggeli futók között majd, amikor meglátsz nem belém rohansz, bár előre gondolnom kellett volna rá, hogy ez nem fog működni, hisz ellenállhatatlan vagyok. - magyarázom szemeim az égnek emelve. Arra még ugyan nem találtam magyarázatot, hogy ezután, miért kezdett el vitatkozni velem, de az előző mondatom határozottan jól hangzott. Az egómnak hízelgett, még ha nem is volt igaz.
Fejemet csóválva legyintek. Habár én követeltem a hálálkodást, most mégsem vagyok rá kíváncsi. Nem azért tettem, hogy tartozzon nekem valamivel. Bár jelen pillanatban nem hiszem, hogy úgy érzi, tartozik nekem, amiért rendbe tettem a térdét.
- Hát akkor nyálas leszek, mert valóban miattad jöttem vissza. Meg az apád halálhíre miatt, úgy terveztem kimegyek a temetőbe körberöhögni a sírkövét.  - mondom cinikusan. Most örülnie kéne, legalábbis úgy terveztem. - Csak azt ne mond, hogy nem hiányoztam?! Mert azt nem hiszem el. - Egy másodperc töredéke alatt finoman megragadom a karját és kihúzom a futók útvonalából. Leülök a járdaszegély előtt elhelyezkedő padra és a mellettem lévő helyre mutatok, arra célozva, hogy foglaljon helyet.



zeneszám • megjegyzés • ©





A hozzászólást Ryan Odair összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Aug. 19, 2014 12:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
we weren't born to follow
† Tartózkodási hely :
∬ mystic falls
† Humor :
∬ black



Dorothea Moreau ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 11, 2014 1:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
do & mr. handsome
long time no see

Akkor szerezz egy tanúsítványt arról, hogy vak vagy. Mert észrevehetnéd legalább azt, hogy nem éppen a legjobb helyet választottad az ácsorgásra. – Még jó, hogy nem vágja a fejemhez azt, hogy ez az egész az én hibám és mégis mit képzelek, hogy egyáltalán le merem őt hurrogni, hogy mi a lótúrót nézelődött a jó pár kocogást végző ember között. Valószínűleg, ha másba ütközött volna nem lett volna ennyire eltelve magától vagy éppenséggel még inkább el lett volna szállva magától. Annyira beképzelt tud lenni. Míg vele voltam annyira nem aggódtam az apám miatt, de most meg már egyáltalán nem kell aggódnom. Nincs szükségem egy férfira sem, hogy megvédjen. Nagyon jó megállok a saját lábaimon is. Maximum azért kellene mellém valaki, hogy visszahúzzon, mikor készen állok arra, hogy fejest ugorjak a halálba. Igen.. Van, hogy meggondolatlanul cselekszem ezért is húztam meg a ravaszt anélkül, hogy jól szemügyre vettem volna a besétáló alakot. Ez azonban a múltam már. Nem tudom kijavítani és igazából nem is akarom, mert nincs mit kijavítani. Lehetne bűntudatom, ha Hayden még mindig a föld alatt pihenne, de már nagyon is él és virul. Szóval teszek magasról a bűntudatra.
Van azaz érzésem, hogyha bármi bajod is esett volna az körülbelül két percig tartott volna és mostanra már nyoma se lenne. – Ha az én térdemről képes volt eltávolítani a horzsolást, akkor magáért kétszer ennyit is képes megtenni. Nem akarom megmagyarázni, nem akarom tudni hogy mi miért és hogyan lehetséges. Egyszerűen csak egy normális életet akarok élni, ami ennyi megmagyarázhatatlan dologgal kicsit nehézkes, de idővel majd valahogy sikerül hozzászoknom, avagy nem.
Tudod.. Nincsenek túl nagy elvárásaim egyszerűen csak te vagy rohadt béna ebben az egész meglepetés dologban. Sokkal jobban ledöbbentem volna, ha felbukkansz a küszöbömön nem pedig beléd kell rohannom a parkban. Mellesleg áruld már el nekem, hogy mégis mi lett volna a terved? Ki akartál gáncsolni és úgy tenni utána, mintha teljesen véletlenül bukkantál volna fel és valaki másra fogni az egészet utána pedig eljátszani a hősömet? – Lehet, hogy mások álmodoznak a hercegekről, meg a saját hőseikről. Nekem azonban éppen elég az, ha valaki törődik velem és elfogadja a döntéseimet. Na, persze az sem hátrány, ha valaki ENGEM akar és nem csak egyszerűen valakit. Az annyira béna tud lenni. Azért egy kis elvárásom mégis van a férfiakkal szemben.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nagyon szépen köszönöm. – Hálás vagyok neki, amiért meggyógyította a sebemet, tényleg. Nem szívesen nézegettem volna megint magam, hogy tele vagyok karcolásokkal. Bár határozottan jobb lett volna ez, mint a lila foltok, amik pár napja borították a testemet. Komolyan úgy néztem ki, mint a Milka tehén. Csak sokkal jobb alakkal. – Mégis mi sodort erre téged? Csak azt ne mondd, hogy én, mert ennyire nyálas még te sem vagy. – Kérdeztem tőle, miközben összefontam a karomat a mellkasomon, miután sikeresen ellenőriztem, hogy minden testrészem a helyén van.
 
:hug: ▲ music ▲ xxx ▲ [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 10, 2014 10:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Miss Beauty & Mr ×Sexy
I see you again, my ×love.
- Nem láttalak, Drágaságom és mertem remélni, hogy az erre eddző emberek azért figyelik, merre rohannak. - mondom duzzogva. Oké, most így belegondolva ez talán egy kicsit nagyképű volt. Esszerint a mondat szerint én elvárom, hogy engem mindenki észrevegyem és kikerüljön, míg én nagy kegyesen az út közepét veszem birtokba, de én nem óhajtok senki útjából arrébb kotródni. Ezt tuti, hogy megkapom.
Már figyelem is Doe arcát és várom, hogy ezt a kis apróságot is észrevegye és jól leteremtsen miatta. Meglehet, hogy igaz az állítás, miszerint azt várom, hogy engem kerülgessenek, de én ilyen vagyok. Ezt ugyanolyan ösztönösen csinálom, mint a szomjoltást. Képtelenség kiölni belőlem.
Habár segítő kezeimet könyörtelenül ellöki magától, az én figyelmem továbbra sem lankad. Árgus szemekkel nézem minden mozdulatát és bár karjaim lazán lógnak testem mellett, készek arra, hogy bármelyik pillanatban a segítségére siessenek. Ez már biztosan valami belém rögződött ösztönös viselkedés lehet. Doe hozzám képest annyira finom, annyira törékeny, annyira emberi, hogy attól tartok egy mozdulattal kárt tehetek benne. Mindeközben tudom, hogy erős, talpraesett nő és nincs szüksége a segítségemre. Bár ezt gyakran nem vagyok hajlandó tudomásul venni.
- Akkor jó. - vágom rá, majd egy idő után duzzogva hozzáteszem: - Én is jól vagyok, ne aggódj miattam. Kösz a kérdést.
Tényleg megkérdezhette volna. Ha már így nekem futott... Persze, őbenne nagyobb kár eshetett volna, mint bennem, de azért egy "és veled mi van?" jót tett volna a lelkemnek. Nem arról van szó, hogy olyan kis érzékeny szívű, bőgőmasina lennék, azonban szeretem ha törődnek velem.
- Tudtam valaha is okozni neked jó meglepetést? Azért felmerül bennem a kérdés minden nagyképűség nélkül, hogy én vagyok képtelen meglepetéseket okozni vagy a te igényeid túl magasak nekem?! Oké, bevallom, hogy ez nem sült el jól, bár halkan azért megjegyezném, hogy nem ez volt a tervem. - mondom alsó ajkam mérgesen rágcsálva. Most miért kell így kiakadni? Egy csomó film szól arról, hogy egy férfi és egy nő a Central Parkban futás közben egymásba esik - mind átvitt értelembe, mind szó szerint - és ők olyan higgadtan, már-már örömmel kezelték, mintha ez a mindennapjaik része lenne. Doe nem látta azokat a filmeket vagy mi? - Bár abban reménykedtem, hogy ennyi idő után az is meglep majd, hogy látsz. Vagy legalábbis valami minimális boldogságot látok az arcodon, erre... - tárom ki a karjaim idegesen. Arcomról nem hervad le a gúnyos mosoly.
A meglepetésekről meg csak annyit, hogy akkor jók, ha nem én szervezem.
- Egyébként meg nagyon szívesen. - mondom irónikusan, majd a térdére mutatok. Nem azért gyógyítottam meg, hogy hálálkodjon nekem. Magam miatt tettem, de pillanatnyilag olyan dühös vagyok rá, hogy jólesik találni valamit, amibe beleköthetek.


zeneszám • megjegyzés • ©



Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
chandelier
† Tartózkodási hely :
⇡ mystic 'everything is possible' falls ⇣
† Hobbi & foglalkozás :
⇡ i just wanna know my species ⇣
† Humor :
⇡ most of the times i have ⇣



Jamie Claire Court ÍRTA A POSZTOT
Vas. Aug. 10, 2014 9:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Genevieve & Candice

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Köszönöm. - Mindössze ennyit tudtam kinyögni, miközben viszonoztam az ölelését és egyre csak azon járt az agyam, milyen szerencsés vagyok, hogy a barátnőm a városba érkezett és végre nem kell magam teljesen egyedül éreznem, magamba fojtanom a gondjaimat, hanem ha úgy adódik, akkor lépek kettőt és ő ott lesz nekem a másik szobában. Szinte megkönnyebbültem ettől a tudattól és volt egy olyan érzésem, hogy ő sincs ezzel másképp.
- De szerencsére még nem tartunk ott, hogy az öregotthonba kelljen beutalni, szóval... addig szívem szerint nem is szeretnék elkezdeni ezzel foglalkozni, míg nem remeg a kezem. Csupán aggaszt és megpróbálok gondolni a lehetséges megelőzésre. - Nyeltem egyet. - Nem most fogom hagyni a természetet játszadozni, amikor végre te is és Brad is itt vagytok. - Mosolyodtam el őszintén, szívből. - Főleg, hogy a te védelmeden is dolgoznunk kell majd, ha itt maradsz. Ideje lesz leültesselek az anyám és a saját varázskönyvem elé, hogy olyanok legyünk, mint a mesebeli boszorkányok. - Kacsintottam rá már sokkal nagyobb jókedvvel.
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Júl. 20, 2014 12:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Candice & Genevieve


- Hát, csak nem ez a város a célpont - haloványan elmosolyogtam magam, mert az életem mindvégig egy háborúéval volt egyenlő, hiszen egy ellenség gonosz és mocskos világába kellett élnem. Ennek vége, legalábbis egyelőre biztosan.
Fura és egyben szörny gondolat ébredezett fel bennem, miután hallgattam őt erről a boszis sztoriról. Még az anyja sem tudja, hogy mi van... Ez már azért eléggé rettentő dolog. Segítséget ajánlottam, hátha több ember, jelen esetben boszik, többre viszik ebben az ügyben.
- Valamit csak ki tudunk találni - nyugtattam meg őt, vagy valami ilyesmi. - Ha nem igazán megy, akkor esetleg még valakit találhatnánk, hátha akkor okosabbak leszünk ebben az ügyben - vetettem fel egy ötletet, bár nem lehet bárkiben csak úgy megbízni, ebben a világban nem, mert észre sem vesszük, és máris hátba támadnak minket. - Ha eddig is sikerült megoldanunk bonyolult dolgokat, akkor ezt is megoldjuk valahogy - újból mosolyogni kezdtem, és közben megöleltem Candice-t. - Évekkel ezelőtt te voltál segítségemre, most pedig szeretném ezt meghálálni. Szeretnék neked segíteni - tudom, hogy szívből segített nekem, de én mégis adósának érzem magam, és ki szeretném egyenlíteni ezt.


/ zene: - / megjegyzés: 40

Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai
» The Originals

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-