Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 11, 2015 10:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


nollie ©
Lehet, hogy hatalmam van felette, de valamilyen szinten neki is van egy kisebb hatalma felettem, mert lehunyom a szememet, amikor azt kéri és a képek, amik megjelennek túlságosan is valóságosak a számomra és kénytelen vagyok az alsó ajkamba harapni. Nem vagyok az a típus, aki rögtön az ágyába veti magát egy férfinak. Legyen bármennyire is jóképű. Az sem számít, hogy mennyire vonz magához. Tökéletes összhangban vagyunk és ez nem csak a fejemben van így az ő által alakított képekre, amikről hirtelen azt kívánom, hogy valósággá váljanak, hanem most itt is. Egymással szemben tökéletesen kiegészítjük a másikat. A kedvünk szerint irányítjuk egymást és ez lehet, hogy helytelen, de én egy percét sem bántam meg. Miután megszakad az álomkép elpirulok, ahogy kinyitom a szememet, majd összeszedem magam és közelebb vonom magamhoz, hogy egy lágy csókot lophassak tőle. Lehet, hogy ez az ő módja arra, hogy becserkéssze a nőket, de én nem vagyok az a nő, aki ezután ágyba is mászik vele. Egy csók. Ami az én vágyaimat elégíti ki mintsem törődve az övével.
Aztán egyszerűen csak hátrálni kezdek, majd egy szúrás és maga a sötétség emészt fel végül pedig arra eszmélek fel nagy nehezen, hogy a vérét kortyolom, ami egyenesen undorító, de mégis úgy érzem, hogy szükségem van rá. Nem tudom feldolgozni, hogy mi történt, hol vagyok vagy éppenséggel bármit, ami hozzásegíthetne engem egy kicsit a tájékozódáshoz. - Mi történt? - Kérdezem motyogva, de a fejem még mindig rendkívül zavaros és tényleg nem tudom, hogy mégis mi történt. Valakik el akartak rabolni. De mégis mi a fenéért akart engem bárki is elrabolni? Éppen elég, hogy egyszer valaki elrabolt, amikor kicsi voltam, de most, hogy teljes tudatában lennék ennek az egésznek nem szívesen játszanám el ezt még egyszer.
Azonban annak sem örülök, hogy túlságosan is egy vámpírra vagyok utalva, mert azért mégsem ez a legjobb opció.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Május 11, 2015 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Violet & Nolan
i'll whisper a secret

Nos, nehéz bevallani magamnak, de ezzel most tényleg megfogott. Egy pillanatra még meg is szeppenek, amit persze sármos mosolyommal igyekszek takarni. Magam sem értem mire fel ez a szót fogadás, mint valami jól nevelt kis kutya.. követem "gazdám utasításait" farkamat csóválva.- Mit is mondhatnék.. ezért a sok jó tettemért el is várom a jutalmam. Hunyd le a szemed.- Szinte csillog a szemem ahogy ezt a nőt bámulom, elég félreérthető szavaim közepette. Ha lehunyja szemét gyengéden alkarjához érek, s végig simítom rajta kezemet hogy aztán közelebb állva hozzá megfogjam a kezét, egy apró látomással játszom a fejében. Ami túlnyomó részben utalhat a jutalom alatt érthetett szóra. Félmeztelenül állok előtte egy gyertyafénnyel körülvilágított szobában, s úriember módjára gyengéden bánva vele szabadítom meg felsőjétől, majd egy lágy csókot nyomva szájára nyúlok csípőjéhez hogy testét magamhoz szoríthassam, míg a másik kezemmel melltartójától igyekszek szabadulni. És hirtelen, ekkor vetek véget a kis játéknak, s térünk vissza a valóságba, ahol egy gúnyos mosollyal fogadom arcomon. - Az imént látottakhoz hasonlóan. - Játékosan kacsintok a lányra, bár, tudom, érzem, hogy most látom őt utoljára, s valószínűleg be kell érnem ezzel a kis általam alkotott álommal - hacsak nem kezdem követni -, amit tulajdonképpen azért csináltam hogy játsszak érzéseivel, s ezt is szánom búcsúnak. És jól is döntök, hogy követem. Egy pillanat leforgása alatt betuszkolják abba a kocsiba, de ugyanilyen gyorsasággal is állítom meg a járművet testemmel. A földön véremben feküdve hatalmas fájdalmak közepette,de mégis felállok, hisz csak az hajt előre, hogy segítsek Rajta. Lassan feltápászkodok a földről, majd a törött autóhoz sétálok hogy kinyithassam az ajtót, és kiszabadítsam Őt. Az ülésre térdelve hajolok a lányhoz, harapom el kezemet, és a szájához nyomom. - Igyál! - Parancsolok rá az eszméleténél lévő lányra, mit sem foglalkozva a többiekkel.


earned it ||  :033:  || szószám || ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 10, 2015 11:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


nollie ©
Fogalmam nincs, hogy miért van ekkora hatással rám, de még azt sem tudom megmondani úgy igazán, hogy mégis én miért vagyok rá hatással. Mert a vak is látja, hogy így van. Érzem, ahogy szikrázik közöttünk a levegő, de ez nem lehetne elég ahhoz, hogy megváltoztassam a gondolkodásmódját, vagy bármi mást vele kapcsolatban. De mégis rávettem arra, hogy békén hagyja a lányt és könnyedén sikerült elérnem azt is, hogy kifáradjon a bárból. Ha pedig ez nem valami hatalom felette, akkor nem tudom, hogy micsoda. De őszintén nem tudom megmondani. Mert még csak most találkoztunk, de úgy vonz magához, mint valami mágnes és én magam sem értem ezt az egészet és az ő arcán is pontosan ezt látom visszatükröződni, hogy nem érti miért vagyok rá ilyen hatással. Összezavarodott pillantásunk keresztezi egymást még akkor is, mikor az utcán állunk. Végül mielőtt még elválnánk egymástól teszek egy megjegyzést. - Nem kell bizonyítanom semmit sem. Hiszen most vettelek rá, hogy hagy ott valakit és menj haza. Azt hiszem elég sok mindenre vagyok képes, ha sikerült megváltoztatnom a hozzáállásodat valamihez. Ezen felül pedig minden bizonyítás felesleges. - Mondom halovány mosollyal az arcomon, majd egy ideig úgy távolodom tőle, hogy az arcát fürkészem végül pedig megfordulok és úgy folytatom tovább az utam. Vagyis csak folytatnám, mert hirtelen egy fekete furgon áll meg mellettem és fel sem fogom, hogy mi történik egyszerűen csak egy szúró érzés nyomja a nyakamat, majd egyszerűen csak elsötétül minden, mintha soha nem létezett volna. Fogalmam nincs, hogy kik ezek az emberek, vagy mit akarnak, de tenni sem tudok ellene semmit, nem tudom megvédeni magam, mert a kegyetlen sötétség rabjává váltam elszakadva a valóságtól.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 09, 2015 6:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Violet & Nolan
i'll whisper a secret

- Ó. Felőle ne aggódj.- Megfordulok, és mutatok a még mindig helyszínen lévő lány felé, aki nem mellesleg folyamatosan erre bámul, mintha készülne valamire.- Én jobban aggódnék miattad. - Visszafordulok felé, majd egy játékosabb mosoly kíséretében vállára tapasztva kezeimet hajolok közel füléhez. Fogalmam sincs mi ez a folyamatos kényszer bennem, hogy hozzáérjek.. hogy közelebb tudhassam magamhoz.. és hát ki vagyok én, hogy megvonjam magam ezen örömtől, ha egyszer erre vágyom? Így is.. tagadhatjuk mindketten, de működik köztünk nem is akármilyen kémia, amit hiba lenne figyelmen kívül hagyni..szóval, hatalmas hibát követünk el. Legalábbis, egyelőre. Részemről nem vagyok kész egy kapcsolatra.. és egyébként is, minek agyalok ilyeneken? Még csak most találkoztunk, és nem érzelmeket kéne táplálnom iránta, hanem.. "leverni" rajta haragomat. Miért vagyok képtelen erre? Ezzel a nővel.. nem tudok olyan érzelemmentesen bánni, mint az iménti vacsorámmal.. és ez zavar, hogy.. ilyen.. más. Amit ő pontosan tud, hisz olyan vagyok előtte, mint egy nyitott könyv..én már csak azon csodálkozok.. hogy miért van még mindig itt?
- Akkor bizonyíts. - Ugyanolyan nem törődöm módra megrántom a vállamat ezzel kapcsolatban, s úgy közlöm vele, mint ahogy ő közölte velem, hogy többre képes.. engem nem érdekelnek a szavak.. én mindig is a tettekre alapoztam, mert jártatni a száját.. mindenki tudja. Ráadásul, sokan feleslegesen is teszik. És mint ez köztudott tény, én nem igazán vagyok a szavak embere.. ezért sem válaszolok semmit sem, ahogy az utcára érünk, s hallgatom az elég búcsú szagú beszédét. Hallgatva a szavait egyre csak távolodok tőle, őt bámulva, majd rákacsintva búcsúzom el tőle, és intve neki tűnök el a sötétségben. Legalábbis.. látszólag. Hát eszem ágában sincs elengedni.. nagyon is felkeltette az érdeklődésem, és mint mindig, most is a kíváncsiságomnak engedve cselekszem. Követem őt. Egészen addig, míg nem hirtelen megjelenik egy fekete rendszám nélküli kocsi, kiugrik belőle két ember, és egyenesen a kocsiba tuszkolják a lányt, amint beadnak neki valami nyugtató injekciót. Természetesen nem gondolom túl a helyzetet.. a lábam már magától cselekszik mielőtt gondolhatnék bármire is, így hát, a ki faraló kocsi elé vetem magam, hogy megállítsam azt.  


left behinds || megjegyzés || szószám || ©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 02, 2015 2:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


nollie ©
Hiába fertőzte meg az én lelkemet is a sötétség mindig is vonzott mások sötétsége. Ebben a férfiben pedig tökéletese fellelhető volt. Mintha ő maga lenne a sötétség. Kéz a kézben járnak és vonzz magához. ahogyan a kegyetlen és lekezelő stílusa is. Nem tudom, miért de mindig a rosszfiúkra buktam. Talán mert a jófiúk nem tartogattak magukban annyi izgalmat. Ha mindig azt csinálják és úgy, ahogyan te akarod, akkor mégis mi az élvezet? Nem csinál semmi kiszámíthatatlant. Az életed, a szerelmi életed monotonná válik. Az pedig rendkívül unalmas tud lenni. Mondjuk most úgy beszélek, mintha párkapcsolatra vadásznék, de ez egyáltalán nem így van. Nincs szükségem egy férfira sem az életemben, hogy irányítson. A saját kezemben tartom az életemet és, ha valakinek ez nem tetszik, akkor szívesen megmutathatom, hogy merre találja a pisztolyt, amivel fejbe lőheti magát. Mert nincs az a pénz, amiért én megváltoznék. Őt sem akarom megváltoztatni egyszerűen csak rá akarok világítani arra, hogy ki is ő valójában. Mert lehet, hogy azt gondolja, hogy ez most a valóság, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne. Egyszerűen csak elzárkózik önmagától és az érzéseitől. Nem tudom, miért tudok ennyire olvasni benne. Úgy érzem magam, mintha össze lennénk kötve és ő is ugyanúgy belátna a gondolataimba, mintha meztelen lennék előtte pedig mindössze most találkoztunk először. Annyira furcsa ez az egész.
Nem fogok olvasni benned. Nem vagyok valami kuruzsló. Oké? Egyszerűen csak jobb lesz neked is és nekem is, ha békén hagyod szerencsétlen lányt és lehetőleg másokat is. – Ha tehetem, akkor megvédem az embereket még akkor is, ha nem ismerem őket. Egy olyan féregtől, mint egy vámpír.. Bár én magam is szörnyeteg vagyok, hiszen egy állat szunnyad bennem, de sosem vetemednék arra, hogy megöljek valakit. Nem hiába vagyok még mindig ember és a vérfarkas átkom csak lebeg a levegőben. Bár puszta baleset is elegendő az átokhoz. Mégis odafigyelek minden egyes lépésemre. – Csak azt hiszed, hogy kevés vagyok. De többre vagyok képes, mint azt gondolnád. – Mondom, majd egyszerűen megrántom a vállamat. Ha nagyon akarom le tudom gyűrni. Nem fizikai erőt kell használni. Hanem, ami a két füle között helyezkedik el az embernek. A koponyájában pihenő agyát. Én pedig elég jól tudom használni. Kisétálok az utcára, majd pár lépést teszek a bejárattól és megfordulok. – Szóval te most szépen hazamész és átmosod a fejed. Értetted? – Nem tudom, hogy segít rajta az, hogy egyedül marad, vagy csak ront a helyzetén. Remélem inkább az első.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 02, 2015 2:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

************
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

A bár előtti utcarész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Belváros :: Shiny Diamond Bar
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Csüt. Dec. 14, 2017 7:00 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 6:30 pm
Csüt. Dec. 14, 2017 12:22 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3