A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
A várost körülvevő erdő


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 8:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Sammy& Bernardo




Az emberek azért használnak feszületet

a vámpírok ellen,
mert a vámpírok allergiásak a baromságokra.
.....................................................................................................





Hogy miért mindig este vadásztam? Mert akik nem rendelkeztek azzal a bizonyos nap gyűrűvel, azok éjszaka tevékenykedtek. A közeli városból kaptuk a fülest, pontosabban apám kapta, de ő elutazott, és továbbította a hírt, hogy több vámpír közeledik, vélhetően frissen átváltozottak, legalább öt. Nem volt ezzel semmi gond. Mivel nem kellett rejtegetnem a dolgot, így fekete zsebes katonai nadrágot húztam, mindenhol volt valami ajándékom a dögöknek, az egyiknek verbéna fiolát roppantottam szét a szájában, és miközben fuldoklott, levágtam a fejét. Gyorsan történt minden, mert nem számítottak arra, hogy egy magamfajta képzett vadásszal fognak összeakadni, a hívás után visszahalkítottam a telefonomat, alapszabály, hogy nem használom vadászat közben , főleg nem hangosan, és csak is akkor, amikor már meggyőződtem arról, hogy tiszta a terep. Már megszoktam ,hogy egyedül jövök vadászni, főleg amióta megkaptam a képességet, szerettem egyébként csapatban dolgozni, de sokan azt hitték, a családomból is, hogy csak hátráltatnak, pedig ez koránt sem így volt. Kellett volna már némi pihenés, ezer fokon égtem hetek óta, pihentem eleget, de túl sokat dolgoztam és már szinte minden álmomban karókkal döfködöm a vámpírokat, vagy vissza kéne vennem a sztriptíz melóval, de akkor meg nem tudnék a termemre gyűjteni. Az olasz rokonok úgy vannak vele, hogy ha akarok valamit, küzdjek meg érte, de ha egyszer minden áldott nap azt csináltam? Küzdöttem azért, hogy a tetves vámpírok ne kezdjenek el ámokfutásba a városba ahová érkeztem! Biztonságban legyen az öcsém, bár mostanában elég merész dolgokra ragadtatta el magát, apám szerint én vagyok a példaképe, engem utánoz mindenben. Azért gondolkodhatna is mielőtt megpróbál kiugrani az első ablakán, én megtehettem, egyrészt, megvolt rá a kiképzésem,az ablakon gyorsabb volt, mint körbe rohanni a házon, így meg… még otthon is vannak a szobámban karók és egy táska ami készenéltben van, amelyet minden nap ellenőrzök, amikor éppen otthon vagyok. Otthonról indultam el, gyalog, tényleg kellett volna már egy autó, de apám is hajthatatlan volt, azt mondta döntsem el,hogy mi fontosabb, az autó, vagy a termem. Miért gond az mindenkinek, hogy egy teljesen átlagos életet szeretnék élni? A gond az, hogy épp senki sem mondta, hogy ez nem fog egyszerűen menni, láttam a tekinteteikben, a vágyat, hogy lássák a bukásomat,azt ,hogy mikor ismerem be végre, hogy nekem nem lehet átlagos életem. De most komolyan? Ki az a balfasz, aki erre örül, hogy a rokona feladja a vágyait, és végre megtörik a család akarata felett? Voltak páran, Olaszországban biztosan. De, tényleg el kellett gondolkodjak azon ,hogy vegyek-e egy saját autót, egy Dodge Ram-ra még lenne is pénzem. Viszont nem most kellene elgondolkodnom azon,hogy mit kellene kezdenem az életemmel, bűzlöttem a vámpír vértől. A tag pedig megérkezett, hallottam, szuper lesz ha fél órát kell gyalogolnunk az ő tempójában a hullákért, de hát, ő adta meg ezt a helyet találka pontnak, régebben apám takarított helyettem, gyanítom, hogy őket hívta fel mindig is, ha pucolni kellett, én pedig sok munkát hagytam magam után. Két hullát el fogok tudni húzni, könnyedén. Annyival is kevesebbet kell majd fordulnunk. Mondjuk, megtehettem volna hogy ide cipelek legalább egyet, míg ideér, de már így is tiszta cazette* voltam. Remélem váltás ruha is van náluk, és legalább elfuvaroz hazáig, bár félmunkát akkor ezentúl nem végzek, akár még segítek is a tagnak haza is elcipelni oda a hullákat ahol elsüllyesztik őket. Tényleg, mit csinálnak velük? Azon kívül,hogy megöltem őket egyéb más dolog nem igen érdekelt engem aztán. Csak az, hogy eggyel kevesebb vagy öttel kevesebb lett tőlük, attól függ, hogy milyen volt a fogás. Egyébként táborozónak adtam ki magamat, az álca kedvéért, aki sütögetett és eszegetett, jó volt a grillcsirkém, de kár hogy nem bírtam megenni, komolyan! Legalább megvárhatták volna, hogy befejezem, de nem. Azt is utálom, ha pocsékba megy az étel, mindig kiporciózom, nem csinálok többet magamnak mint amennyit ne ennék meg aznap. Nem szeretem kidobni a kaját, de tényleg. Megjátszhattam volna, hogy möglé lopózom, de nem tettem meg, a Willsonjaim ott pihentek a tokjaikban a karom alatt, néhány plusz töltény táram is volt a nadrágom zsebeiben, és néhány dobókés is lapult itt ott, kis szíjakon rám erősítve, melyekből nem mindet használtam fel, ezenfelül a bokámra is az egyik oldal egy tőr, a másikon egy kisebb pisztoly volt fel tépőzárazva. Nem lopóztam a tag mögé, nem akartam tesztelni, és valami nem stimmelt, még éreztem, hogy valami, valaki ólálkodik a közelünkben, egyel többről lett volna szó? Lassan közeledtem, könnyedén és nesztelenül, egy kötött pulóvert viseltem, még magamon, azon kívül egy atlétát, egyébként sem fáztam, nem is volt az a kimondottan hideg, meg amúgy is felmelegedtem ennyi mozgás után, mintha kisebb bomba robbant volna a területen ahol éjjeli táboroztam. Kitartottam oldalt a kezeimet tenyérrel felfelé, hogy lássa rajtam a tag, hogy nincs nálam semmi. Volt nálam elemlámpa is, bár én magam egész elfogadhatóan láttam a sötétben. Nem közvetlenül a fényszórókba néztem bele, így láttam ,hogy közel velem egy magasságú fazonnal van dolgom.
- Woodson? - szólaltam meg türelmes kíváncsi hangon. - Remélem vannak zsákjaid és bírod a cipelést is. - álltam meg a fatönktől nem messze. - A fegyvert is leeresztheted, tiszta a terep. - Tényleg így éreztem, sehol egy vámpír a közelben, még a fazon sem az, se vérfarkas, megéreztem volna azokat is.

Gané*


♫ She Wolf♫ ϟ RuhaϟFelső ϟ ©
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 19, 2015 11:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 
Bernardo & Sammy


The First Meeting in the Forrest

Két dolgot soha ne csinálj! Ne aludj el úgy, hogy nincs egy fatöltényekkel betárazott fegyver az ágyad támlájához szíjjazva, és ne hagyd a fejeden a fejhallgatót, mert ha álmodban meg akarsz fordulni rohadtul megszívtad. Szóval ez történt velem is úgy hajnal 2 magasságában amikor odakint még fekete éjszaka volt, nekem meg az éjjel hátralévő részére semmi tervem. Felöltözhettem volna és lemehettem volna a krematóriumba, ahol nagyjából tíz fejetlen hulla várt arra, hogy elégessem őket, ahogyan apa kérte, de tegnap este inkább vacsorázni volt kedvem semmint könyékig turkálni a belsőségekben, szóval ez maradt mára. Mondhatom, hogy a mai napra mert így két óra magasságában már igencsak másnap van. Felkeltem és megdörgöltem az államat, nem szúr még eléggé szóval jól van az úgy, a hajamat még jobban összekócoltam, ha már lúd legyen kövér, és bágyadtan néztem koffein után legnemesebb testrészemet vakargatva. Szépen fogalmazva is kegyetlenül álmos voltam még, és ha nem nyomja szét az arcomat fordulás közben a fejhallgató még javában álmodhatnék Betthanyről az orgonista igencsak helyes szőke lányáról. Egy a bibi, hogy még csak tizenhat éves, engem a faterja egyben nyúz meg ha csak hozzáérek, szóval maradnak ezek az álmok. Valamivel nekem is le kell vezetnem a feszültséget. Megvan a kávé amit egy sörös korsóba öntök csak úgy feketén. Csésze, bögre hagyjuk már, ha már kávézom akkor csináljam rendesen mint minden mást. Na akkor legyen a hullaégetés vagy pedig másszak vissza így ruhástól az ágyba, és hunyjam le a szemem mintha aludnék, hátha sikerül visszacsalogatni az álmomba Betthanyt. Vaciláltam és végül győzött a hullaégetés, ma éjjelre elég volt a szórakozásból, amúgy sem sok jutott nekem belőle, nem mintha igényem lett volna rá. Nem voltak barátaim, ivócimboráim voltak akikkel masszívan ki lehetett kapcsolódni. Egy héten kétszer kiengedtem a fáradt gőzt a Topogó-ban, ahova hozzánk hasonlatos vadászok jártak zömében, bár ezt azért nem vertük nagy dobra. Ha felfeded az inkongnitódat, az nagyjából olyan mintha az ütőeredre tetováltatnád, hogy itt harapj meg! de azért azt sosem szabad elfelejteni amit apa mondott mindig, hogy az az igazán jó vadász aki nem próbál hősködni, hanem tudja mikor van szüksége egy másikra. Nem társnak feltétlenül hanem adott szituban kihúzza a seggedet a csávából. Van amit nem tudsz tök egyedül megoldani, és az erődet fel kell mérni. A jó vadász kellően óvatos, és kellően bátor is egyszerre. Ha megtalálod az egyensúlyt akkor vagy tökéletes. A kávé egyetlen hatalmas kortyban tűnt el a számban mintha csak valami olcsó sör lenne, amin hamar túl akarok lenni. Megráztam a fejem, bleeee! Ez bűn rossz volt, csak én vagyok képes a családban ennyire szar kávét főzni. Felmentem az emeletre, hogy ránézzek az öcsémre. Lassan nyitottam az ajtaját. A paplan egyenletesen emelkedett és süllyedt, ami arról tanuskodott, hogy Frank velem ellentétben jóízűen alszik. Elvigyorodtam. Remélem hasonlóan jó csajokról szokott álmodni mint én, elvégre mégis  a tesóm, szóval nem bánnám ha az ízlése ezen a téren kifogástalan lenne. Könnyű prédát csak nézegetjük, de nem ugrunk rá. Vadászösztön. Aztán belém hasított a gondolat: ma még vért kell szereznem mert elfogyott. Megláttam az ablaknál a rohadt tolószék sziruettjét és ökölbe szorult a kezem. Az a mocsok szuka! Ha már ilyen korán felkeltem nem fogom vesztegetni a napot, el kell indulnom minél hamarabb, de előtte a tegnapi termést elrendezem a krematóriumban. becsuktam az öcsém szobájának az ajtaját ugyanolyan lassan ahogyan kinyitottam, és elindultam a konyhán át a hátsó kertből megközelítve a ravatalozót és a halottas házat. Más valószínű nehezen tudna megbarátkozni a gondolattal, hogy miközben édesdeden alszik az ágyában, tőle alig pár méterre fagyasztott emberi hullák alszanak a tepsikben. Hát ennek is megvan az előnye. Ők már nem árthatnak, elvégre meghaltak. Én meg ebben nőttem fel, hogy a gyerekkorom nagy részében nem kisautókkal játszottam, hanem zsigerelők és szikék között apám mellett tátottam a számat. Horror? Ó szerintem nem, hanem a szimpla valóság. Meg lehet szokni, ha az ember előtte nem zabálja degeszre magát a kedvenc marhahúsos babgulyásával. Nekem is megvolt az első ilyen élményem, ekkor közölte apám, hogy na ha már ezen is túl vagyok, akkor jöhet a belső részek eltávolítása. Még egy adag marhahús kifelé jött, és utána két napig éhkoppon voltam. Akkoriban kezdtem az edzést is. Nem ám konditermekben hanem terepen, ahol a legtöbbet megfordulunk, hogy szokjam. Útközben a konyhában felkaptam egy málnás süteményt és a számba gyűrtem. Kávé és reggeli megvolt, mehet az égetés.Miközben elindultam a pincébe meghallottam az asztalon a telefon zörgését aztán a zenét, amit apa beállított. Ez a fater telefonja volt. De nem a halottas ember telefonja, hanem a vadászé. Hoppá, kapás van! Ezt most én fogom felvenni, hagy aludjon az öreg, mostanában amúgy is hamar kifullad terepen, és attól tartok nem a valami szörnyszülött fogja megölni, hanem a szíve viszi elé Elég szar halál lenne egy magunk fajtának. Valami olasz nevű tag volt a vonal túlsó felén. Benito...Berano...Bernardo a többit nem értettem, majd rákérdezek megint. Takarítást kért, nagyjából öt fő részére. Állítólag a két öreg mármint az ő apja és az enyém ismerik egymást. Nem árt azért óvatosnak lenni, és mielőtt belementem a találkozóba, kértem tőle a biztonsági jelszót, amit apa mindenkinél meghagyott akinek felajánlotta a takarítás lehetőségét: "Örökzöld". Okés, szóval ez is megvan akkor tényleg az lehet akinek mondja magát, vagy egy vérszopó bűvölte meg, sosem lehetek elég óvatos, fürödtem már rá ilyen szitura korábban is. Szóval berámoltam a terepjáróba mindent ami ilyen melóhoz kellhet, és magamhoz vettem a két kicsikémet, a hullaégetés későbbre marad. Apának nem hagytam üzenetet, de jelzés értékkel magammal vittem a telefont amin ez a tag hívott. Az erdő ilyenkor piszkosul sötét, de ha továbbra is az akinek mondja magát akkor a találkozóhelyet meg fogja találni. A vámpírok messziről kerülik, mert a fa alaposan körbe van kenve verbénával kevert olajjal. Számukra ez olyan mintha egy ciángőz fürdőben ácsorognának. Szóval felkapcsolva hagytam a terepjáró fényszóróit, hátamat a kocsinak vetettem amellyel közvetlenül a fa elé álltam le. Abból az irányból esélytelen úgy közeledni a bokrok közül, hogy ne vegyem észre.Laza terpeszben álltam és a két fegyver közül Bonnie-t választottam, ma a csajok napja van. Megtöltöttem, kibiztosítottam és vártam, füleltem és figyeltem. Amíg valóban nem azzal találkozom akivel kell nem lankad a figyelmem. Túl óvatos voltam? Lehet, de ez szükséges volt, és ezt az is tudja akivel ma találkoznom kell.


 
Back in BlackRuha ♠ Bernardo, haver igyekezz Razz@
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 17, 2015 10:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 5:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

A várost körülvevő erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-