Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 16, 2017 8:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Az ölelkezés és a közvetlen, őszinte emberi reakciók sosem voltak lételemeim, használni pedig évtizedek óta nem használtam ilyesmit. Meglehet vele jó pár kivételt tettem. Néha kihasználta, élveztem a fölényem, bár ezekben az esetekben azt hiszem az élvezkedésből neki is kijutott, így sosem mert panaszkodni. Az már biztos, hogy nem hasonlít ahhoz a férfihoz, akit pár hete, hónapja... ki tudja már pontosan mikor, de annak az idióta farkasnak a karmai közé engedtem.
Egyszer-kétszer hitte már azt, hogy viccelek. Ezek vagy véresen értek véget, rendszerint elküldtem egy fejet, amolyan jelzés képen, az ajtaja elé téve. Tudta, hogy bármire képes vagyok, hogy semmi sem állít meg, és végkép nem fogom sokáig elviselni, ha ilyen baromságokat kér tőlem, mint legutóbb tette.
-Egy évszázadra elegendő hülyeséget kértél, oszt be a hátralévő időre,
ami már nincs.
-adom tudtára, hogy nem áll módomban a közeljövőben semmiféle meredek, abnormális, veszélyes húzásban részt venni, ahol az ő élete forog kockán. Bármi másban, ami az mént felsorolt kategóriákba beletartozik, bármikor belemegyek.
-Nem rossz, lehetne rosszabb. De ajánlok egy borbélyt, most újra visszajött a divatba. Régen is azt hiszem, hogy tetszett, amikor kezelésbe vett.-tanácsolom, de ez nem kifejezetten az a tanács, amit ha nem tart be, fejét veszem. Inkább amolyan intelem, hogy bár ki most sem dobom az ábrázata miatt, a vendégeim láttak már rosszabbat is, mégis, ha olyanokkal üzletel, akikkel eddig is tette, ez igencsak rosszul fog mutatni. A többség külsőről ítél. Nem lep meg, én is így teszek sokszor, mikor üzlettársakról van szó. Egy pár szép cipő és varratott öltöny mellett, ha a zokni alól kilóg egy szőrös láb, mert abból már normálisra nem futja, szinte fel is állok az asztaltól, vagy el se megyek addig. Tudni kell viselni dolgokat, a város és a magunk fajta életének egyik velejárója az ilyesmi.
-Erről gondoskodhatok.-állok fel, s nyitom ki a szobából is nyíló raktár ajtaját, elsétálva az egyik hűtőládáig és kiveszek belőle egy tasak vért, amit aztán ebből a helyzetemből felé is dobok.-Az a pohár tiszta.
Abból pedig önthetsz, de üvegből nem ihatsz. Ez nem kocsma!
-emlékeztetem az íratlan szabályaimra, vagy inkább a kissé mániákus énem heppjeire, amiket ő már azt hiheti, hogy kívülről fúj. Bár, már az imént is sikerült meglepnem, ahogy nyakába ugrottam. Nálam sosem lehet tudni ugyebár.
-Pár telefon, pár e-mail, de semmi személyes. Meghúztam a határvonalakat, hogy hol az elég. Az egyiknek hála mehettem manikűröztetni.-nézem végig pirosra lakkozott körmeim, amik alig két napja díszelegnek ujjamon, hála néhány idegesítő kliensének, aki a nemből nem ért se elsőre, se másodjára.-Ha találkozol velük, kérj tőlük elnézést. Vagy inkább ne. Jönnek egy tiszta szőnyeggel, egy manikűrrel és azt hiszem még nem fejeztem be a kárfelmérést!-sziszegem bosszúsan a szavakat, s töltök magamnak a pohárba, ellentétben vele, én tartom magam a diétámhoz továbbra is. Bár a stresszes élet -hogy a modern kor problémái közé simuljak-, engem is elért.
-Lehetsz is te idióta barom!-nézek farkasszemet vele, hangom cseppet sem kedves, de még csak azt sem éreztetem vele, hogy örülök neki, hogy minden fáradozásom így értékeli.-Felejtsük el! Mik a jövőbeli terveid? Azon kívül persze, hogy nyilvánvalóan nem keversz ilyen zseniális helyzetekbe.-érdeklődöm miközben az asztalnak támaszkodom mellette és onnan nézek le rá, talán kicsit fölényeskedve, de épp úgy, mint máskor. Arcomról viszont immár semmit sem fog tudni leolvasni, ahogy az elmúlt percekben sem tudott. Az öröm jele eltűnt, ajkam kemény vonalba záródik, s bár angyali ábrázattal pislogok le rá, testtartásom egyértelműen üzeni felé, amit szavaim is: még nem felejtettem el, mit kért és minek tette ki magát is, nem csak engem. És ehhez pár kedves szó és hálálkodás édes kevés lesz.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 14, 2017 5:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Általában adok arra, hogy jól nézzek ki. Egyrészt, a megjelenés fontos, önbizalmat kölcsönöz, másrészt pedig… szerencsére meg tehetem, hogy nem fukarkodom a pénzzel. Azonban ebben az esetben meg sem fordult a fejemben, hogy előbb hazamenjek. Szerettem volna látni Lzzy-t, és még mindig nem vagyok olyan jó formában, hogy előbb hazasétáljak, és onnan vissza ide. Nagy csorba esne a tekintélyemen, ha látnának sétálás közben összeesni. Inkább nem kockáztatom meg. Ráadásul, amíg Benedict pincéjében raboskodtam, Lzzy vette át az üzleteimet és érdekeltségeimet, így mondhatni… nála van a ”birodalmam” kulcsa. Nem kétlem, hogy jó munkát végzet vele, nem bíztam volna rá, ha tudom, hogy nem így lesz.
Meglep, hogy milyen közvetlen a reakciója, vele kapcsolatban már megszoktam egyfajta… baráti ridegséget, bármilyen fura, a szó pozitív értelmében. Lzzy-től általában távol állt a nyílt érzelemnyilvánítás, néha volt csak alkalmam hozzá, gyengébb pillanataiban, amikor általában csak kettesben voltunk, figyelő tekintetek nélkül. Akárcsak ebben az esetben mégis, meglep. Viszonzom az ölelést, kár lenne tagadni, hogy jólesik. És nem csak azért, mert a Benedict embereivel eltöltött idő után kiáltozni tudtam volna bármiféle barátságos emberi interakcióért.
-Lzzy, bájos vagy, mint mindig! – húztam mosolyra a szám. Nem ez az első eset, hogy ”fenyeget”, de azt már megtanultam, hogy jobb őt komolyan venni és nem magamra haragítani. Volt részem az utóbbiból, nem jártam túl jól. Ezt a tapasztalatom azonban nem osztom másokkal, hadd tanulják meg ő is saját kárukon. – Én már megbizonyosodtam. – miután kidobtak, tudtomra adva, hogy a poklom itt most véget ér, hacsak ismételten el nem követem a régi hibám, én magam is nehezen hittem először, hogy ez nem csak egy fájdalom szülte lázálom. – Pedig azt hittem, tetszeni fog. – mondtam, ahogy végigsimítottam a szakállamon. Tény, nem kölcsönöz nekem valami fiatalos külsőt. Habár, majdnem kétszáz éves vagyok, még így is letagadhatnék jó pár évet, nem igaz? – Igen… enni azt most tudnék. – bólintottam hálásan mosolyogva. Benedict nem aprózta el a büntetésem, pontosan tudta, hogy mit kell tegyen, hogy szenvedjek. Néha ehhez elég volt, hogy ült a kanapéján. Számolni sem bírtam hányszor száradtam ki újra és újra.
– Remélem nem zaklattak a távollétemben. Tudod milyen… kicsinyes tudok lenni. – egy igencsak nagy jellemhibám az, hogy… rendkívül féltékeny természet vagyok. Mindenre. Nem tűröm jól, ha mások igyekeznek rátenni a kezüket arra, ami az enyém. – Hálás vagyok, Lzzy. Többet segítettél, mint hinnéd. – nem csak azzal, hogy átvette az üzletemet. Nem látogatott meg ugyan sokszor, nem is tehette volna meg, de szükségem volt arra, hogy lássam. Most pedig, kiszabadulva, csak még inkább szükségem volt erre. Benedict a fejembe véste, hogy milyen következményekkel jár, ha… ismét próbálkozom ellen valamivel.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 02, 2017 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Magassarkúmból kibújva, lábaim az asztalra dobom, és a mennyezet falát bámulom, holott az ölemben lévő papírokat kellene helyette átnézni. Mégis, nehezemre esik, és ha azon felül is emelkedem, hogy a napirendem jócskán felborult, a tudatlanságomon kevésbé tudok túllépni. Csendes napok telnek el, hírek nélkül. Az egyik opció szerint nem kellene gondolkodnom, mert olyasmit is bevonzok, ami nem is történt meg és nem is engedtem volna, hogy megtörténjen. Ha Luke meghal, az az oktondi, minden lében kanál, bűzös biztos nem éli meg a reggelt. A papírokat szorongató kezemnek hála a lapok idővel ropogva engedelmeskednek, s kis híján körmeim átszakítják azokat. Kifújom a levegőt, és a másik opcióra nem gondolok. Elolvasom egyik sort, majd a következőt, de tudatom képtelen befogadni az információkat. A mai napon többen is betértek már hozzám, így a közeledő léptek zajára felmordulok. A poharamban lévő piát megiszom, leerőltetem a lábaim az asztalról és visszabújok a magassarkúba, hogy akárcsak napközben, most is a tökéletes kisimultság, és egyensúly jegyében tündököljek, holott szét vet az ideg.
Mikor lenyomja az érkező idegen az ajtót, felsóhajtva erőltetek arcomra könnyed maszkot, de ahogy belép, és megszólal, a maszk lehull, megkönnyebbültség és boldogság nem várt elegye ül ki vonásaimra. Feleszmélve a pár másodpercig tartó sokkból, felpattanok a székből és meg se várva, hogy mit reagál, kihasználom a sebességem, és szorosan magamhoz ölelem. Ez aligha olyasmi, amit mindenkivel megteszek, sőt, olyasmi sem, ami rám jellemző.
-Rég találkoztunk? Elment az eszed? Még egyszer ilyen helyzetbe hozol, kitépem a szíved, kitöröm a nyakad és amikor a szellemed már azt hinné, hogy megpihenhet, visszahozlak újra és újra, hogy átéld azokat a kínokat.-szorongatom, mintha az életem függne tőle, majd elengedem, és erőteljesen a vállába csípek.-A biztonság kedvéért.-húzódik féloldalas mosoly ajkamra, és fejem ingatva, próbálok hinni a szememnek. Nos, nem tagadni való dolog, nem megy. Legutóbb kis híján élet-halál között lebegett. Arcát vizslatva látom a nyúzottságot, hosszabbra nőtt haja és szakálla, ha nem is elcsúfítja arcát, de a fiatalos vonásait jócskán elrejtik.-Egy fodrász és egy kis nyírás jól jönne. Esetleg éhes is vagy?-szaladok kissé előre, a tőlem megszokott hévvel.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 02, 2017 3:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

A zakómat a kezemben fogva léptem be a klubba. Nem mondanám, hogy ismerős vagyok itt, de Lzzy miatt jó párszor megfordultam már a helyen. Ugyanakkor nem itt, a publikus részén. Nem szóltam még neki arról, hogy kiszabadultam, úgy döntöttem inkább… meglepetésnek szánom, hogy már nem éheztetnek, kínoznak és próbálnak egyéb találékony módon … jobb belátásra bírni. Benedict nem éppen egy könnyen megbocsátó alkat, ezt sejtettem és a tapasztalataim is pontosan azt súgják, hogy még egy dobásom aligha van. Egyszer elárultam, még egyszer öngyilkosság lenne. Nem szeretem a szerencsére bízni a dolgaimat, de kétségkívül igaz, hogy… még így is olcsón megúsztam a dolgot.
Ahogy azonban Lzzy irodája felé venném az irányt, egyből utamat állják. Nem meglepő, nyilvánvalóan nem teheti be csak úgy valaki a lábát oda. Én kivételt jelentenék, de … tekintve, hogy egy impozáns csöves benyomását keltem, nem meglepő, amiért vonakodnak beengedni. Nem mentem haza, hogy rendbe szedjem magam, habár az arcukat elnézve, lehet, hogy mégiscsak így kellett volna tegyek. Akárhogy is, végül sikerül őket meggyőznöm arról, hogy ki vagyok, ők pedig elállva az utamból, elérhetővé teszik számomra Lzzy irodájának ajtaját.
Kopogok, majd benyitok. Fáradt mosollyal nézek az asztala mögött ülő nőre. Nem igazán vagyok tudatában annak, hogy mennyi időt töltöttem Benedict pincéjében, egy bizonyos pont után elvesztettem az idő érzékem, mikor pedig elengedtek, a legkevésbé ahhoz volt kedvem, hogy kérdésekkel traktáljam a fogvatartóm. Megadtam neki, amit megakart, mikor pedig azt mondta, hogy távozhatok, éltem is a lehetőséggel, rám nem jellemző módon szó nélkül. Emberként is ismertem hasonlókat, mint ő. Ha valakinek nagyobb hatalma van, jobb nem feldühíteni.
-Jó látni, Lzzy! – üdvözöltem a nőt, majd az egyik szék támlájára fektettem a zakóm. – Gondoltam beugrok és megnézem, hogy vagy… rég nem találkoztunk. – mosolyogtam rá, mintha csak egy üzleti út miatt lett volna így.  A pontos idejét nem tudom annak, mikor nálam volt, de … ha őszinte akarok lenni, nekem az egész sokkal többnek tűnt, mint amennyi valószínűleg volt.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Kedd Júl. 05, 2016 4:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

-Örömmel foglak.-mosolyodom el elégedetten, mikor a képességemre tereli a szót, hogy vitatkozni velem nem éri meg, mert vagy meggyőzhetetlen vagyok... vagy...nos, ez az egy opció van jelenleg.
Én voltam az idősebb, mégis ő rohant mindig a lehetőségek után, de jelenleg én is mondhattam volna, amit ő. Nem éri meg vele vitatkozni. Elhatározta, amit el kellett határoznia, most pedig önként és dalolva vonul vissza a múltja egyik ballépésébe, és veszi tudomásul, hogy börtönbe kell vonulnia, mint egy szánalmas bűnözőnek. Sajnos, én ezzel az érzéssel nem tudok egyesülni és eszemben sincs pártolni az ötleteit.
-Szánalmas.-reagálok ennyit az ösztönzésére és a támogatására, mivel biztosítani akar, hogy jó ez így. Vele ellentétben én képtelen voltam rózsaszín habos-babos felhőket látni és élvezni az életet, míg ő nem is tudom, hogy túléli-e majd a napokat. Nem nyugtat meg, hogy minden az én kezembe kerül és én leszek az irányító szerepben. Nem voltam annyira hataloméhes, hogy az övét elvegyem. A magam üzletei, a magam élete tökéletesen elég volt mindig is.
-Mert te aztán nem vagy az! Borzalmasan hülye ötleteid vannak, ugye tudod Luke Meyers?-nem sűrűn hívom teljes nevén, ha így teszek azért van, mert egyszerűen kiborít. Hiába erősködik, nem fogok neki hinni, ideje lenne, ha ezt előre elkönyvelné, sőt, akár írásba is adom neki. Féltettem, hát nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne. Ez olyan volt, mintha tűzön sétáltam volna, s abban reménykedtem volna, hogy fene a vámpír énembe, nem fogok úgy se lángra lobbanni.
-Felfogtam na.-intem le ennyivel, mielőtt végleg elöntene a dühöm, melyből már nem lesz visszaút, sőt, épp ellenkezőleg, az kerülgetne a végzetes őrületbe. S ha eddig nem voltam elég idegeskedő, mondhatni körülményes ember, akkor milyen leszek ezek után?
Ajkamra egyik pillanatról a másikra ül ki egy mosoly. Őszintén szólva a botlásaim nem zavartak, de azt hiszem őt sem. Ezen alkalmak emlékezetesek, de nem zavaró tényezők voltak a kapcsolatunkban.
-Majd igyekszem, de ezzel is jelezném, hogy nem nyeltem le a békát, szóval viseld el.-hiába a mosoly, szemem elárul előtte megint, és tényleg úgy nézek rá, mint aki épp keresztbe akarja lenyelni itt helyben.-Mernél mást mondani!-rándul meg szám szarka és egyik szemöldököm egyszerre, még szép, hogy ezt mondta, más különben végérvényesen kitörném a szép nyakát.-Tudod, ez a kevés a pozitív vonzata, más nincs is és nem is lesz.-tisztázom. Bár megjátszani magam sosem esett nehezemre, és az élet bármely részére kiterjedhetett ez, de kifejezetten nem lett volna az se jobb, ha akkor is így kellene előtte állnom, amikor kilóg belőle egy karó vagy csurom vér. Akkor nem baj, ha a dühöm kicsit ott motoszkál bennem.-Jól van apa, nem lesz bajom. de most menj, mielőtt páros lábbal rúglak ki. Nekem itt dolgoznom kell, ellentétben veled, én ugyanis nem megyek börtönszabira.-veszem ki kezéből az üres poharat, és teszem az enyém mellé, majd kinyitom az ajtót, és mielőtt tulajdonképpen észbe kapnék, szorosan magamhoz ölelem, ami kifejezetten nem volt szokásom senkivel sem, pláne nem vele.-Vigyázz magadra, hallod! Emlékezz, hogy mit ígértem. És ahogy bent vagy, érd el, hogy a látogatói köröd erősíthessem.-szorongatom vállára hajtva fejem, majd elhúzódva rúzsommal mit sem törődve, csókot nyomok arcára, és elengedek egy futó mosolyt arcomon. Az már más kérdés, hogy a könny hirtelen maró érzése torkomban érződik, és úgy harcolok, hogy ennek jelét ne lássa távozásáig. S miután kisétál a bárból, összeroppantom a poharat, míg próbálom a tálcára rakni, s magamban mormogva kiszedegetem a szilánkokat tenyeremből, és szólok az egyik felszolgálónak, hogy pucolja össze a maradványokat.


|| köszönöm a játékot :hug:
▲▼
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 04, 2016 9:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy && Luke


Emlékeztess rá legközelebb, hogy ne vitatkozzak veled. – csóváltam meg a fejemet. Nyilván volt abban valami, amit mondott, de mivel ezt a megoldást választottam, ki is tartottam mellette. Nem álltam készen meghalni, és bár esély volt rá, hogy így fogok járni, bíztam abban, hogy élve fogom megúszni ezt az egészet. – Nekem nem, Lzzy, és nem akarok a következő lehetőségig várni! – az már túlkéső lenne. Emberi létem óta próbáltam feltörni a nyomorból, amibe születtem, számomra az idő sokkal inkább… ellenfél volt, mint számára. Ellenségeim voltak bőven nem akartam nekik megadni azt a lehetőséget, hogy még kitudja meddig könnyű prédának tűnjek a szemükben.
Nem úgy fogsz, hogy abból bajod származzon! Ennyi elég, így tudsz foglalkozni azzal, amivel a távollétemben kell! – az üzletem ugyanis az övé lesz addig, amíg nem vagyok a háznál, és pont emiatt jó az, ha minél kevesebb baja származik ebből az egészből. Valakinek meg is kell tartania azt, amink van.
Ne légy ilyen színpadias! Megbízom benned, ezért hagyom rád, amíg távol vagyok! – direkt megnyomom az ”amíg” szót, bár feleslegesen, jól tudom, hogy nem fogom őt meggyőzni arról, hogy nem halok meg. Pedig ismerhetne, mindent megteszek, hogy ez ne következzen be. Egyszer már meghaltam, másodjára nem szándékozom. Több lenne, mint kínos.
Őszintén sajnálom a dolgot, Lzzy, de… mindennek ára van, és valamelyikünknek meg kell azt fizetnie. Ez most én vagyok. – nem ringattam magam soha tévképzetekbe, tudtam, hogy találkozni fogok még Benedict-tel, de reméltem, hogy lesz már akkora hatalmam majd, hogy ne tudjon csak úgy bosszút állni. Ennél a helyzet most rosszabb, hiszen segítséget kérni megyek oda. Azonban… a történelem során ennél rosszabb helyzetből is jöttek már ki nyertesen.
A szavait hallva felnevetek. Milyen igaza is volt. – De kellemes botlások voltak. – mondtam, majd megcsóváltam a fejemet. – Most azonban nem erre gondoltam. Csupán csak… ne nézz rám úgy, mint aki helyben megölne. – hamarosan amúgy is csak így fognak rám nézni, úgyhogy nem most szeretném elkezdeni ez az egészet. – Nem, makulátlanul festesz, mint mindig. – kevés dolog volt az életben állandó, ez az egy annak számított. – Látod, van pozitív eredménye a… kis vitánknak. – rántom meg a vállamat mosolyogva, mielőtt kortyolnék a poharamból. Igyekeztem nem túl gondolni a helyzetet. Abból csak a baj van. – Csak azért aggódom, mert tudom, milyen vagy. Nem szeretném, ha a szomszédos cellába téged kéne viszont lássalak. – a legkevésbé sem, bár szerintem ezzel ő is tisztában van. Hirtelen haragú, uralkodnia kell magán, és úgy látszik itt most szükség is lesz erre, jobban, mint eddig.



||music:Sweet Child O' Mine|| Remek lett  40  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 02, 2016 2:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

A kérdés jogos ugyan, de válaszra sem méltatom, így az is egyértelmű lesz. Sokakkal ellentétben mi elválasztottuk a szórakozást a munkától, és még mindig itt voltunk.
-Nem, de azért többet vártam, mint holmi tényközlést, hogy oké, holnap kész vagyok meghalni!-hiába próbál okokat, érveket felsorolni, elhitetni, hogy a dolgok egyenesbe jönnek és jól fognak menni, ilyesmiben még csak reménykedni sem mertem, nem is értettem magam, hogy miért nem. -Még, hogy nem nekünk dolgozik, ez jó vicc volt!-ismét egy vitapont, ugyanis az én meglátásom szerint, pont, hogy nekünk dolgozott, hisz én még itt voltam, és álmodni sem mertem volna pár éve, hogy ennyi ember próbál rajtam keresztül előnyt szerezni, miközben én rajtuk keresztül szereztem előnyt, ők pedig megragadtak a másikkal való ellenségeskedésen.
Felhőkölök ismét, ahogy az ő sara nem az enyém részhez ér, és egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem csaptam még a falhoz, megpróbálva ezzel némi észt rázni abba az ürességbe, amit a nyakán hord.
-És gondolod, hogy én sehogy sem kerülök a képbe? Ne legyél ennyire naiv, ebben a világban semmi sem titok.-a nem fogok meghalni részre külön ki se térek, tudja jól, ahogy én is: meggyőzni nem fog. Sem most, sem a jövőben.
Elegem volt ebből az egész helyzetből, ahogy abból a gondolatból is, hogy ő is hiába mond nekem bármit, s én neki szintén, egyikünk sem tesz egy lépést sem a másik irányába, s végül úgy is nekem kell engednem. Nem voltam az anyja hogy engedélyt adjak, most mégis arra kért, és elég nehezen ment ezt figyelmen kívül hagyni.
-Ennyi erővel a végrendeleted is rám bízhatnád, hogy mindened az enyém. Mennyire jól hangzik!-csapom össze tenyerem, míg megjátszott örömöm olyan kétszínű, hogy szinte szembe csapja, nem csak őt, de még engem is.
-Az sem érdekelne jobban, ha szívesen tennéd!-vágok vissza, próbálom lehalkítani magam, de nem megy. Ahogy közelebb jön, a távolság túl kevésnek tűnik, hogy ne akarjam a szívét a kezem között tartani és megmasszírozni kicsit. Le kell hát nyelnem ezt az egész elvetemült, beteg és felettébb botrányos, vakmerő öltelet, mindehhez jó képet kell vágnom, és hiába az ellenkezésem magammal szemben, tudom jól, ő volt az egyetlen dolog a múltamban, amit sosem bántam meg, s talán nem volna rossz, ha a jövőben is meg tudnám tartani ezt az egészet.-Biztos lehetsz benne, hogy be foglak!-sziszegem, inkább az orrom alatt, mintsem neki szánva konkrétan, és bármennyire nehezemre esik ellenkezni, a mosolyom egészen haloványan, de kiül arcomra, ahogy a jövőről és az eltöltendő időről beszél. Mellkasom előtt keresztbe font karokkal veszek egy mély levegőt, lassan és megfontoltan kifújva, míg érzem, ahogy lassan lehiggadok.
Elveszem a poharat, pár másodpercre lehunyva szemem, megdörzsölöm a homlokom, és ráemelem tekintetem, már kevesebb düh látszik rajtam, mint eddig.
-Emlékeztetnélek, hogy a "jól érezni magunkat" csak párszor előfordult botlás volt.-e mellett kitartottam, ahogy ő is. És meg sem várva, hogy koccintsunk, lehúzom a poharam tartalmát, és az asztalomhoz sétálva leteszem arra.-Miért kellene? Rosszul nézek ki vagy miből gondolod, hogy kellene? Ha meglátogatlak, legalább nem kell megjátszanom magam, hogy mennyire dühös vagyok rád.-válaszolok kérdésére őszintén, míg nekitámaszkodom az asztalnak, kezeimmel kétoldalt megtámaszkodva, s magassarkúm a szőnyegpadlóba vájva.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 27, 2016 9:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy && Luke


Mikor kezeltelek úgy, mint nem egyenlő felet? – pillantottam rá mosolyogva. Igyekeztem mindig éreztetni vele azt, hogy nem gondolom úgy, felette állok. Persze, lehet néha nem sikerült, nem lenne túlzottan meglepő, ugyanis néha igencsak… irányításmániás vagyok, de alapjaiban véve mindig próbálkoztam nem felé helyezni magamat. Úgy gondolom ez inkább sikerült, mint nem.
Az, hogy halhatatlanok vagyunk nem biztosíték semmire, Lzzy! Nem várhatunk örökké, mert az idő nem nekünk dolgozik! – míg mi nem leszünk erősebbek, mások igen, és ők könnyen taposhatnak el, mikor legközelebb elérkezettnek látnánk az időt. Ezt akarom megakadályozni. Tényezővé akarunk válni, és nem léphetünk úgy feljebb, ha nem kockáztatunk. Én kész vagyok kockáztatni.
Nem kértél, mert nem kellett! És nem fogok meghalni! – ráztam meg a fejemet. Ebben persze koránt sem voltam annyira biztos, de nem akartam folyton azt mondogatni, hogy meghalok. Ugyanannyi esélyem van, ha azt mondom, hogy életben maradok, igaz?   Én árultam el, nem te, ez az én saram, nem a tied! – előbb-utóbb mindenkit utolér az árnyéka, azt szokták mondani. Engem talán most ért utol, és nem akarok tovább futni előle.
Felsóhajtok a kirohanását hallva. Számítottam rá, hogy nem lesz könnyű ezt előadni neki, de esetében semmi konkrétra nem számítottam, tudtam, hogy milyen, így hát felkészültem a legrosszabbra. Ami úgy tűnik nem volt elég. Nem arról volt szó, hogy nem érteném őt meg. Megértettem, tökéletesen. De úgy éreztem, hogy az idő szorít, és más lehetőségek híján, a kevésbé legrosszabbat próbáltam választani. Sokat elmond, hogy ez az. – Vedd úgy, hogy végső esetre ez az utolsó dolog, amit kérek tőled! – ha meghalok, ő nem halhat meg. Azt akarom, hogy használja a fejét és csinálja azt, ami a legjobb neki. Túlélő típus, menni fog neki, ha nehezen is. Ugyanakkor, mint mondtam, nem szándékozom meghalni, próbálom úgy felfogni a dolgot, hogy esélyem van onnan élve is távozni majd. Valahogy kénytelen leszek megoldani.
Hidd el, nem szívesen kérek tőled ilyet! – ezt teljesen őszintén mondtam. És nem is teszem szívesen azt, amit teszek, de jobb megoldást időszűkében nem látok. – És nem is kell többet, ha mindez sikerül. – realista vagyok, nem álmodozó, nem mondhatom azt, hogy mindenképp sikerülni fog, mert én magam sem hiszek ebben. De magamban annál inkább. – Sőt, ha sikerül, azt sem bánom, ha bezársz! – mosolyodom el, próbálva oldani valahogy a feszültséget. Nem a legjobb módon, de valahogy ezt is el kell kezdeni. – Most pedig…   kezdek bele, ahogy az asztalhoz lépek, hogy újra töltsem a poharainkat.  … csak érezzük jól magunkat, rendben? – nyújtottam felé a poharát. – Szeretném, ha a… barátságosabb Lzzy-vel tölthetnék el még egy kis időt. – gyanítom ugyanis, hogy nem sok barátságos dologban lesz részem, miután találkozom Benedict-tel. – Ugye nem kell aggódnom azért, hogy mi van veled? – pillantottam rá kérdőn, de mosolyogva az első korty után. Nem szeretném, ha bajba sodorná magát valami meggondolatlan tettel. Szeretném, ha elég lenne csak magam miatt aggódni majd.



||music:Sweet Child O' Mine|| Remek lett  40  || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Jún. 26, 2016 11:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Jobbnak látom nem firtatni a kérdés és inkább nyelvembe harapva megakadályozni, hogy a hazugságok meglátása nem kifejezetten egyéni képesség manapság, de inkább nem kötözködöm. Érzem, hogy valami olyasmi jön, ami nem nyeri el tetszésem, és ez az érzés nem igazán tetszik.
A megjegyzésére mégis valami megolvad bennem és elmosolyodom, s tulajdonképpen simogatják szívem szavai. Nem mondom, hogy a büszkeség, sokkal inkább a tény, hogy egy őrült világban legalább egy valakire számíthatok biztosan.
-Csak azt vedd figyelembe, hogy egyenlőek vagyunk.-nem a hiúság szól belőlem, de tudhatta, nehezemre esik eltűrni, ha valaki fentről dirigál, inkább voltam valakivel egy súlycsoport, mint holmi uralkodó alatt földön csúszó alattvaló. A szabadságom mindig is az enyém volt. Ehhez most is tartottam magam, s ragaszkodtam hozzá.
S mivel a megérzéseim nem csalnak, mondjuk úgy, hogy soha, most is az elfogó rossz érzés beteljesedett. Az ötlete és a szöveg, amit levág, szinte kifordít a pillanatnyi nyugalmamból és mérhetetlenül dühös leszek rá. Ennek pedig ő fog örülni a legkevésbé.
-Nem, nem muszáj vakmerődnek lenned, de a jelek szerint hülyének igen!-ez nem az a része a beszélgetésnek, ahol a gondolatok elrejtése a cél vagy a valóban kimondani akart dolgok elhallgatása. Tudta, hogy amúgy is, ami a szívem, az a számon, és ha ekkora marhaságra készül, pláne nem fogom hátba veregetni és azt mondani neki, hogy : "Jól van drágám, menj csak, áldásom adom!". Nem vagyok sem a Szűz Márai, sem senki más, aki engedi a fia életét feláldozni, én pedig az egyetlen embert nem fogom hagyni, hogy a halálba sétáljon, akire évek, évtizedek óta számíthatok, szinte rendületlenül.
-Jézusom Luke, te hallod magad? Nem kértelek szőke hercegnek fehér lovon, hogy menj a halálba. Különben is, miért kellene helyettem meghalnod? Még csal nem is ismer az a...-sziszegem fogam között, de nem mozdulok, addig jár jobban, míg körmeim a saját tenyerembe vájom, nem az ő nyakába, ahogy kivágom az ajtómon. Felhúzva orrom, voltaképp elkönyvelem ezt egy dicséretnek, de haragom és dühöm jelenleg elfeledteti velem, hogy milyen is az, mikor valaki dicséretet oszt ki azért, mert az elragadó nő szerepe mögött egy igencsak heves dáma lapul.
-Ez annak fejében kedves elvárás, vagy akarás, hogy te, az én kérésem figyelembe se véve, besétálsz egy helyre, ahonnan nincs esélyed kijutni csak úgy. Már megbocsáss, de szarok rá, hogy mit akarsz!-elérte, hogy végleg elködösüljön az agyam és talán még soha nem voltam ennyire kiakadva tőle. Felállok és hátat fordítok neki, mielőtt megfordulna bármi más a fejemben, és jelenleg úgy érzem, hogy az egész szoba összezsugorodik és érthetetlen okoknak köszönhetően inkább börtönömmé válik, ahonnan szabadulnék. Ez olyan, mint egy rossz álom, és pontosan tudom, hogy nem gondolja azt, hogy túldrámázom. Tudja, hogy mit jelent nekem, tudja, hogyha senki nincs, aki emlékeztessen pár dologra, kérdés nélkül gyilkolok, s kapcsolok ki ismét. Mert nem én voltam az a típus, aki szeret az érzelmeivel harcolni, az távol álljon tőlem.
-Te komolyan nem vagy eszednél.-rázom meg fejem az ablakon kibámulva, mikor mindenféle irónia nélkül a társaságról áradozik egy sort. Összeszoruló állkapoccsal fordulok felé, mikor mögém lép. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy eltörve bordáit, megsimogassam-e a szívét egy kicsit, de elvetem ezt az ötletet, ha már úgy is mindenképp kínoztatni akarja magát, legalább ne én kezdjem el a kínzások sorát.
-Jól jegyezd meg, amit mondok. Egyszer kérsz tőlem ilyesmit, soha többet. Mert legközelebb kitöröm a nyakad és addig tartalak a bár pincéjébe, míg ki nem vered a fejedből az ekkora baromságokat. Értve vagyok?-hangom még mindig nem enyhül meg, ujjaim még mindig ökölbe szorulnak, körmöm viszont szépen lassan visszahúzódik bőrömből, ami gyorsan be is gyógyul, némi vért hagyva tenyeremen.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 23, 2016 4:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy && Luke


Addig én…? – kérdezek vissza kíváncsian. Érdekel, hogyan fejezte volna be ezt a mondatot. – Üzletember vagyok, Lzzy. Érdekember, azon belül. Értek az emberekhez, tudom, hogy milyen, mikor lábtörlőnek használnak. Tudom, mikor hazudnak. – mert pontosan olyanok, mint én, csak ellenben velük, én ismerem magamat. Nem kergetek téveszméket magamról, nem akarok többnek tűnni, mint ami vagyok, mert jól tudom, hogy minden látszat addig él, míg elég jó a hazugság, amibe csavartuk azt. Előbb-utóbb azonban minden hazugság összedől, és ami az én hazugságomból maradna, az igencsak szerény egyelőre. – Én az vagyok, akinek lennem kell. – bemocskolom a kezem, ha szükséges, meghagyom másnak, ha mégsem. Meghozom azokat a döntéseket, amiket más nem mer.
Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, nem igaz? – húztam mosolyra a számat. Közhely, de ugyanakkor igaz is. A legtöbbünk nem szerette, ha függ valakitől, ha… nem csakis magának köszönheti azt, amije van. Az ilyen ember erős, de ugyanakkor esélytelen a túlélésre, pont azért, mert egyedül megy neki a világnak. Ezt én soha nem akartam, soha nem egyedül harcoltam mások ellen, és nem bánom azt, hogy bizonyos szempontokból és mértékben, de függöm Lzzy-től. Inkább tőle, mint bárki mástól. Az pedig már csak hab a tortán, hogy különleges személy, így szerencsésen is jártam vele.
Nem válaszoltam. Igen, valószínűleg igaza van. Nem hinném, hogy én könnyebben fogadnám azt, ha valami ilyesmivel állna elő. Ennek ellenére, mi mást mondhatnék? Nem akarnám megérteni, remélem, hogy fordított helyzetre nem fog soha sem sor kerülni. – A maradék hetvenben viszont életben maradok. A hetven pedig több, mint a harminc, jók az esélyeim. – ettől függetlenül még nem volt túlságosan biztató, ezt én is tudtam. – Muszáj vakmerőnek lennem, te is tudod. – ha lenne más mód, akkor azt követném, azt az utat járnám, de nem látok jelen pillanatban más lehetséges utat, így hát… ez maradt. Nem a legjobb, de talán nem is a legrosszabb. Valamennyi esély van a sikerre. – Inkább én, mint te. Azt hittem, imponálni fog neked, hogy meghalnék helyetted. – nem gondolom persze teljesen komolyan a szavaimat. Nem akarok meghalni, nyilvánvalóan. Ki akarna? – Egy okkal több, hogy túléljem valahogy. Tudom milyen a haragod Lzzy, nem akarok a célpontjává válni. Se éltemben, se holtamban. – ráztam meg a fejemet. Nem szokásom csak úgy ígérgetni olyan dolgokat, amiket amúgy közel sem biztos, hogy betudnék tartani. Így hát, az sem tudom mondani, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Jó eséllyel egyáltalán nem így lesz majd, de van hetven százalék esélyem. Ezek nem olyan rossz kilátások.
Csak egyetlen dolgot várok el, Lzzy! Azt, hogy ne ölesd meg magad! – nem éppen túl fair ilyet kérni, mi? Ha én látnám azt, hogy kínozzák, gondolkodás nélkül tépném le azok fejét, akik erről tehetnek. – Ha kell, játszd el, hogy gyűlölsz, ha kell, inkább rajtam vezesd le a dühödet, mint rajta! – nem okos ötlet Benedict-re támadni, és nem akarom, hogy megkockáztassa a dolgot. – És igen, nem bánnám, ha néha akadna társaságom. – bólintok végül arra, hogy örülnék, ha időnként benézne. Habár, kitudja, hogy Benedict mennyire lesz ebben a kérdésben majd engedékeny, de… így is önként adom át neki magamat, biztosan tenni fog róla, hogy ne jusson többet eszembe elárulni őt. – Már mondtam. Szükségem van rád, Lzzy. Most jobban, mint bármikor. – ebben majdnem biztos vagyok, sokkal inkább, mint hetven százalék. Voltam már közel a halálhoz, de annyira még soha, mint mikor majd Benedict kegyeire bízom magamat. – Engedd, hogy megtegyem! Néha muszáj kockáztatnunk. – léptem közelebb hozzá. Most hadd vállaljam mindkettőnk kockázatát. Ha a harminc százalék igazolódna be, Lzzynek még mindig ott van az én üzletem, hogy ne a semmiből kelljen újjáépítenie mindent.



||music:Sweet Child O' Mine|| lesz jobb is! || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Szer. Jún. 22, 2016 12:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Sosem tartottam magam olyannak, aki olyasmivel hiteget másokat, amit nem gondol komolyan. Eltökélt célom ugyan nem volt, hogy mindig mindenkinek igazat mondjak, kivételeket talán pár emberrel tettem csupán, s Luke egy ilyen volt. Ha azt várta, hogy dicsérjem a képességeit, akkor is belekötöttem, hogy az egója a normális szint fölé ne emelkedhessen, legalábbis ne miattam. Majd más emeleti, ha rákényszerítik, én viszont biztos, hogy ilyesmit nem fogok tenni érte.
-Hmmm...-mosolyodom el, egyik szemöldököm megvonva, ahogy a kihívásokról beszél, és süt rólam, hogy valamilyen szinten ezt a tulajdonságát szeretem, mert valahol én is ilyen voltam. Sosem volt elég az elért cél, nem volt elég az, ameddig a karom ért, én többet akartam annál.
Nem kérdőjeleztem meg azt, amit mond. Igen, mindig voltak úgymond nagyobbak, felettünk állók. És nem, nem az ufókra, az emberek fejében élő zöld lényekre gondolok, akik hatalmas szemekkel, ki tudja melyik bolygóról néznek le ránk. Ahogy az emberek múló porszemek voltak, néhány vezetőjük úgy tűnt ki, és a történelem a mai napig isteníti őket. Voltaképp, ha úgy vesszük, köztük is voltak nem csak emberek. De a "nem csak emberek" között is vannak nagyobb alakok, ebben mindig is biztos voltam, és mivel pár ilyen alak mellett úgymond "dolgoztam" is, hát nem is kételkedtem vagy kérdőjeleztem meg az ilyesmit. Viszont az, hogy fejet hajtsak, mindig is nehezen ment, hála az őszinteségemnek, talán nem egyszer túl nehezen is.
-Azt én értem, hogy én miért lennék hasznos, de te? Már félre ne értsd, jó beszélőkéd van, és tiszta, egyenes nézeteid, ami talán elég is, de míg én amolyan kis gépzseni vagyok, addig te...-engedek el egy velős meglátást, melyet nem sértegetésnek szánok, épp ellenkezőleg. Valamiért ki akarom belőle csikarni kivételesen azt az alakot, aki tudja, hogy ő miért kell, hogy túléljen. Ez hangomon is érződik, s mivel megszokott volt tőlem az efféle és ehhez hasonló megjegyzés, nem hiszem, hogy ennyi év után pont most szúrna neki szemet a mondandóm lényege.
Nem volt szokásom, hogy úgy szóljak hozzá, hogy emlékeztessem egy pár múltbéli kalandunkra, ami valahogy közbe sosem szólt a terveinkben, így ahogy mosolyom ajkamon ül, reakciójára csak még szélesebb lesz.
-Hát, még jó, hogy szükséged van rám. Különben eddig se jutottál volna el.-hálát vagy köszönetet sosem vártam, ez is inkább egy tőlem megszokott megjegyzés volt, mivel tudtam, hogy akár tetszik, akár sem, egymás életében amolyan támaszok, biztos pontok vagyunk, a furcsa beszélgetések ellenére is.
A békés, már-már idilli társalgást megzavarva, következő szavaitól, pontosan úgy elkap a hév, mint mikor érkezésekor kis híján egy levélvágóval az ajtóhoz szögeltem. Úgy ragadom meg ingét, hogy az anyag kis híján felsikolt ujjaim között, és körmeim nyomán majdnem elszakad, de elfehéredő ujjaim hamar engednek a szorításon, és mielőtt az asztalon lévő késsel a tenyerét a combjához kapcsoltam volna, inkább elengedem és a járkálós módszert választom, hogy le tudjak higgadni egy kicsit.
-Nem drágám, valójában fogalmad sincs, hogy ez az én szemszögemből hogyan is hangzik.-hangom cseppet sem kedves vagy derűs, épp ellenkezőleg, nyakamon kidudorodó erekkel koncentrálok, hogy az előtörő indulataim féken tudjam tartani, s legalább végig tudjam hallgatni azt, amit még mondani akar.-És a maradék harmincban mi történhet? Felakaszt, lefejez, kitépi a szíved, megkaróz, meggyilkol, kibelez, megmérgez...soroljam még? vagy egy szóval elég annyi, hogy hülye vagy és vakmerő?-fordulok felé, olyan példákat felhozva, ami pár évszázada még akár meg is történhetett volna bármelyik nap, elég egy királyi udvarra gondolni. Vagy, ha nem király, akkor szultáni udvar, bár ott selyemkötéllel, álmában fojtották meg az embereket...sokkal tisztességesebb halál, minden esetre egyik opciónak sem szívesen lennék fül- illetve szemtanúja lenni. -Ez az, légy a szőke herceg, aki feláldozza magát szíve választottjáért. Légy dalia...-sziszegem rosszallóan-De csak, hogy felkészülj rá, ha otthagyod a fogad, nem hogy eltemetni nem foglak, de még arról is teszek majd, hogy a túloldalon a szellemed minden nap szenvedjen.-kedves szavaimmal magamból is próbálom kiadni a dühöm, ami jelenleg egész testemben átjár, szerintem teljesen jogosan.
-És tulajdonképpen elvárod, hogy esetenként meglátogassalak, de azt is el kell játszanom esetleg, hogy gyűlöllek? Mert rettentő jó színésznő tudok lenni, de ha azt látom, hogy egy farkas, egy FARKAS-hangsúlyozom ki szándékosan a fajtáját-kifeszítve kínoz a pincéjében.... nagyon sokat kell innom, hogy ne akarjam a fejét helyben letépni.-tudhatta, ismerhette azt az énem, aki szimplán bemocskolja a kezét, és vérben sétál végig egy mocskos cellán, mert volt ilyesmire példa. De nem várhatta, hogy az ő vérében is ezt tegyem meg. Jelenleg ugyanis nem igazán voltam meggyőzve afelől, hogy életben marad. Túl sok volt az a harminc százalék, ami a levegőben lógott, mint a "mi van, ha..." kifejezés.-Minden olyan lesz, mint volt, csak jobb...-ismételgetem szavait, megrázva fejem és vállamra omló gesztenyebarna hajamba túrok. El sem hiszem, hogy ezt kéri tőlem.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Szer. Jún. 22, 2016 9:49 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy && Luke


Soha nem tartottam magamat jó embernek. Soha nem is volt célom jó embernek lenni. Apám jó ember volt, és a jutalma az volt, hogy szegénységben leélhetett egy egész életet, hogy aztán egy senki megölje néhány állatáért. Ez a jutalma a jó embereknek. Egy egyszerű, szenvedéssel teli élet, hogy aztán a semmiért véget érjen. Nem akartam ezt, nem vágytam a szenvedésre, a nyomorra, amiben felnőttem. Tudtam, mit akarok, és meg is tettem érte mindent. Így alakult, hogy bár alacsony sorból jöttem, végül a nagyokkal ülhettem egy asztalnál. Emberként még csak vendég voltam ott, nagylelkűen beengedtek és nézhettem, ahogy ülnek ott. Most már köztük vagyok.
Ez végül is bók volt, vagy… valami olyasmi. – mosolyogtam rá. Nem sok embert kedveltem. Lzzy ilyen volt. Ő nem a hamis mosolyaim egyikét kapta, nem volt minden második szavam hazugság. Nem játszottam szerepet előtte, mint majdnem mindenki előtt. A bizalmasom volt. Ilyen ember pedig csak néhány létezik az egész világon. – Gyorsan tanulok. Szeretem a kihívásokat. – vontam aztán meg a vállamat. Szerettem azt, amiért küzdeni kellett. A könnyen jött dolgok ugyan üdítőek voltak, azonban a saját alkotására mindig büszkébb az ember, mint valamire, amit a jó szerencse sodort az útjába. Játékosnak tartottam magam, és igyekeztem úgy játszani, hogy a szabályok nekem kedvezzenek.
Ez a célunk, hogy ne is váljunk azzá. De vannak nálunk nagyobbak is, akár tetszik, akár nem, dönthetnek az életünkről. Nekünk pedig el kell érnünk, hogy csak egy járható út legyen. – hasznossá tenni magunkat, ez a kulcs. Az embert a haszon hajtja, mindig akar valamit, és mindig többet. Ha ezt elvesszük tőle, megrémül, dühös lesz, mint egy kisgyerek, akitől elveszik a kedvenc játékát.
Reméltem, hogy ezt fogod mondani. Szükségem van rád. – húztam mosolyra a számat, mikor hozzám ért. Egyedül nem lehetnék itt. Felismertem ezt már korábban is. Szükségem van valakire. Ez a valaki pedig Lzzy lett, a döntésemet pedig a legkevésbé sem bántam meg, azóta sem.
Sejtettem, hogy nem fogja könnyen fogadni a tervemet, azonban, mikor magához húz, meglep, ezt az arcomról is könnyen leolvashatja. Nem ellenkezem, minden oka meg van ingerültnek lenni. – Tudom, hogyan hangzik, Lzzy. – bólintok a szavaira, mikor feláll és az ablakhoz sétál. – Benedict Lorenzini. – válaszoltam, ahogy felálltam a székből és mellé sétáltam. – Úgy… hetvenszázalékig biztos vagyok benne, hogy nem öl meg. – talán kissé túlzottan is sokat mondtam, de ezt nem venném hazugságnak. Inkább csak… bizakodásnak. Én sem akarok meghalni, ha lenne jobb megoldás, azt választanám. – De nem egy könnyű ember, én pedig elárultam. A szenvedéssel csak jól járhatok. – jobban, mintha meghalnék. Szenvedtem már, tudom milyen, valahogy ezt is kifogom bírni. Valahogy.  Meg kell fizetnem azért, amit tettem, Lzzy. Ugyanezt tenném a helyében. – nem panaszkodhatok, az életem itt a tét, mondhatni, könnyen boldoggá  lehet tenni. Csak maradjak életben, ennyi az egész. – A szenvedésben pedig az a jó, hogy véget ér. Akkor pedig visszajövök és… minden olyan lesz, mint régen. Csak jobb. – ha minden úgy alakul, ahogy tervezem. Az a gond, hogy ez nem tőlem függ, hanem Benedict-től. Ez pedig nem tölt el túl nagy boldogsággal.  



||music:Sweet Child O' Mine|| lesz jobb is! || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 18, 2016 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Elhúzom a szám, a nézeteink ebben nem egyeztek. Én, aki a tökéletes mintapéldánya voltam annak, hogy ki az elveszett, de határozott nő, nem voltam jó embernek se, vámpírnak se. Bár utóbbi előnyeit szerettem kihasználni, előbbi pedig adott egy testet az elveszett lelkemnek.
Abban pedig némileg egyet értettem, hogy aki feláldoz másokat, nem erre a földre való. De mi is ezt csináljuk, vagy tévednék? Csupán aljas kényszerítés helyett választás elé se állítunk másokat. Legalábbis az én nézőpontom szerint.
-Reméltem is, hogy nem vonod kétségbe.-furcsa, de előnyös adottságom volt, hogy szinte bárkit, bármiről meg tudtam győzni, és ehhez nem kell a vámpír lét előnyeivel járó képességeim használni. Egyszerűen elég volt szépen forgatni a szavakat, és máris irányban voltam az üggyel kapcsolatban.
Elmosolyodom, és lehunyva szemeim, megrázom a fejem, s alsó ajkamba harapva elmerengek kicsit a múltunkon. Mindegy, hogy éppen melyik részén, a lényeg, hogy emlékeztetem magam, ezt a képességét csak továbbfejleszthette, mint vámpír. Legalábbis első találkozásunk alkalmával is kifejtette, hogy kitől mit vár, s ő merre akar tartani.
-Sajnálom kedvesem, az elvárásaim tőled csak egyre magasabbak lesznek. Így örülj neki, amíg még tudsz újat mutatni, és vedd dicséretnek, hogy ilyesmit kinézek belőled most már.-húzódik ajkam apró, de határozott mosolyra, mikor ismét kinyitom szemeim, és az italba kortyolva elmerengünk a helyzetünkön és a lehetőségeinken, majd úgy tereli el a témát, hogy szinte elkerekedő szemekkel hőkölök hátra a székemben. Töltök egy újabb pohárnyit, míg érdeklődve hallgatom őt.
-Nem szeretek tényező lenni, senki uralma alatt.-fintorodom el, és határozott célom, hogy ezt az álláspontot ne is változtassa meg. Egyszerűen képtelen vagyok bárkinek fejet hajtani, ezért akár a nyakamtól is elválasztatták volna már régen is az említett testrészem, mégsem tették.
Felszalad a szemöldököm a homlokom közepére, s ahogy közelebb hajol, én is hasonlóan teszek és vörösre lakkozott körmeim az álla alá csúsztatom.
-Okkal hagytalak életben. Okkal vagy még most is életben. Mit gondolsz, ha megbízok benned, s te bennem, van bármi probléma?-érdeklődöm, végighúzva ujjaim állán, majd ismét hátradőlök, és érdeklődve billentem kissé félre fejem.
Ajkam összeszorul, egy halovány, vékony vonallá csökken, és arcom minden izma megfeszül, s az őszinte aggodalom mellé egy adag csodálkozás is kiül, s az ujjaim között lévő poharat inkább elengedem, minthogy tovább szorongassam. E helyett elkapom inge nyakát és úgy húzom közelebb magamhoz. Mélyen szemébe nézve, dühösen izzó tekintetemmel találhatja szembe magát.
-Felfogtad most, hogy mit kérsz tőlem?-érdeklődöm, majd elengedve visszalököm a székébe, jómagam pedig felállok a székről és az ablak felé sétálok.-Ki ez az ember. Amíg nem mondod el, úgy is tudod, hogy nem fogok igent mondani semmire. Nem, ha nem tudom, hogy életben hagy. Különben esküszöm az összes istenre, akikhez imádkoznak a földönfutók, hogy kibelezem.-szavaim dühösen hagyják el szám, egy adag aggódással párosulva, és mérgesen, amiért ilyet vár, s kér tőlem. Fogalmam sincs, meddig bírnám nézni, hogy más kínozza. Esetleg le tudnám-e nyelni az ilyesmit.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 11, 2016 11:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy && Luke

Farmernek születtem, egyszerű paraszt ember, egyszerű gyerekének. Végignéztem, ahogy a hatalmas emberek darabokra szedik apámat, ahogy az utolsó fillérig kifosztják, és, akkor megfogadtam, hogy bármi is legyen velem, nem fogom hagyni, hogy bárkinek is elég hatalma legyen úgy eltiporni, úgy megalázni, mint apámat. A hatalom minden, akinek ez meg van, az nyugodtan várhatja a reggelt. Ha pedig elég hatalmad van, miért ne akarnál többet, főleg, ha az megszerezhető távolban van.
Holtak, akik élnek? Ez… szerintem szép, mintsem morbid. Tele lehetőséggel. – ki hitte volna, hogy a halál az, ami végül megad mindent, amire vágytam? Nos… majdnem mindent. Akárhogy is, egyáltalán nem bántam meg azt, ami aznap történt, mikor átváltoztam. Erősebb lettem, hatalmat kaptam, időt, és most itt vagyok. Több vagyok, mint azt valaha is remélte volna az a parasztfiú, aki az apja nyomorának árnyékától félt minden egyes este, mikor álomra hajtotta a fejét. Lehetne jobb? Lehetne, pont ezért dolgozom, ez a cél.
Senki nem várhatja el, hogy feláldozza magát a másik érte, aki ezt hiszi, megérdemli, hogy meghaljon. – vontam meg a vállamat. Nem hat meg a halál, volt hozzá szerencsém, okoztam és láttam is már eleget. Tudom, hogy milyen a világ, és aszerint élek. Senkiben nem bízom meg maradéktalanul, a feltétlen bizalom, nagyon ritkán kifizetődő.
Nem mondtam ilyet. – mosolyodom el. – De ez nagyobb falat lesz. – sokkal inkább a középpontban leszünk ezáltal, beszélni fognak rólunk, többet, mint eddig, a figyelem pedig akár kívánatos, akár nem, gyakran bizonyul hátráltató tényezőnek, semmint hasznosnak. – Igen, ez olyan dolog, amit soha nem vonnék kétségbe. – tisztában vagyok azzal, hogy remekül meg tud győzni másokat a saját igazáról. Tapasztaltam én is, és láttam is már. Ez hasznos képesség, szerencsés vele.
Örülök, hogy tudok még meglepetéseket okozni. Bár fáj, hogy nem néztem volna ki belőlem. – a magamhoz való eszem mindig is meg volt. Olyan emberek között éltem le az életem nagyrészét, akik egymás elárulásából éltek, megtanultam, hogy mik az árulkodó jelek, hogy mit kell tenni annak, aki nemcsak megakarja szerezni, de meg is tartaná a hatalmat. Tegyél mindenkit boldoggá. Ez lehetetlen. Azonban, ha a többség boldog, és függ tőled, máris nem egyedül nézel ezembe a trónkövetelővel. Az erőszak hasznos tud lenni, de nem ilyenkor.  – Felejtsük el Maybelle-t. – ráztam meg végül a fejemet egy kis gondolkodás után. – Uralkodónak hívja magát, de igazából csak egy a nagyok közül. Ők pedig cserélődnek. Elég, ha… tényező válunk. – nem kell minden hatalom, akik túl magasra másnak, túl nagyot esnek, könnyen lehet, hogy olyat, amit ne élnének túl.
Mondd csak, megbízol bennem? – kérdeztem, ahogy letettem a poharat az asztalra, majd előre dőltem a székben, és komoly tekintettel figyeltem az arcát. – Mert, ha nem, akkor ez nem sikerülhet. – ketten kellünk ehhez, egyedül nem megy. Kevés olyan ember van, aki egyedül képes bármit is elérni, és, ha sikerül is neki, legyűri az, akinek van segítsége. – Van egy… ismerősöm. Nemrég érkezett a városba, az ő segítségével megkaphatjuk, amit akarunk.  – Benedictnek meg van a hatalma ahhoz, hogy minket is felemeljen. De… még Lzzy két szép szeméért sem fogja ezt ingyen megtenni. – De ennek lesz ára. Ne aggódj, nem te fizeted meg. Neked nehezebb dolgod lesz. Azt szeretném, ha a távollétem alatt, te irányítanál mindent. – ő benne bízom meg a leginkább, hiszem, hogy képes lesz elboldogulni azzal, amit felépítettem. Nem könnyű ezt kiadni a kezemből, ha nem is örökre, elvégre… egy élet munkája. – Nem voltam túl jó hozzá, úgyhogy… meg kell szenvednem azt, amit tettem. Majd biztosan meglátogathatsz, ha van kedved, és időd. – az most biztos kevesebb lesz, hogy már nem csak a saját boltját kell működtetnie, hanem az enyémet is. – Na, mit mondasz, Lzzy? – kíváncsian vártam a válaszát. Ennél jobb lehetőségünk talán nem lesz a következő jó pár évben.



||music:Sweet Child O' Mine|| lesz jobb is! || ® || Inspirate by ®


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 02, 2016 3:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Csak egy mosollyal díjazom, hogy értékeli szavaim, de őszintén szólva mivel rajta kívül mostanában nem sok közöm volt másokhoz, szerettem volna minél tovább életben tartani és ha úgy tetszik, kicsit anyáskodva felette, vigyázni rá. Furcsa ez olyan valakitől, mint én, aki egyszer megölné, de ugyanakkor szeretné azt is, hogy éljen. Talán félek, hogy olyan lesz, mint én. Vagy inkább attól félek, hogy meghal és egyedül maradok. Nem lenne első az ilyen eset, de jobb lenne elkerülni ezt.
Bólintok, hogy értem, mire gondol, és elgondolkodom, hogy hogyan is lehet valaki ennyire vak, ugyanakkor nem értem Luke fétisét sem, hogy változtasson rajta, vagy átvegye a helyét. Megcsömörlöttem volna, hogy nem hajtottam a hatalomra mindenek felett? Meglehet, hát ideje kis életet vinni ebbe az egészbe.
-Hmmm...-nem túl érdekes és sokatmondó válasz, de akcióm jobb jelenleg nincs arra, amit mond. Inkább fura mód a gondolataim között kezdek el kutatni, keresni valami miatt. De azt, hogy mit keresek, pontosan még én sem tudom.
-Ne szépítsd az igazságot. Emlékeztetnélek, hogy mi voltaképpen halottak vagyunk. Ez inkább morbid, mint szép.-világítok rá a lényegre, bár jelen helyzetben igazából teljesen lényegtelen, hogy mik vagyunk, az lényegesebb, hogy élünk. Első számú szempont. A többi, hogy miért és hogyan, pláne egy ilyen helyzetben csoda és túlzottan nem is fontos.
Egyet értek vele, noha éltem olyan korban, ahol ezt éreztetni hatalom volt. A királyok nem ugyan ezt csinálták? De. A forma ugyan az, csa az évszázad más, és a királyok helyett alvilági kiskirályok vannak, akik tulajdonképpen mindenkit a markukban tudnak tartani, még a nagyhalakat is, akik azt hiszik, hogy mindent a kezük alatt tudnak tartani és irányítani tudnak.
-Ismerős helyzet. Komolyan, semmit sem változik a világ. Bár álszent nem vagyok, én is megtenném, ha a sajátom múlna rajta.-ezt nem tagadom. Meglehet, nem ez lenne az első eset, hogy amolyan tettekkel járó, járulékos veszteségként egy-két ember, vagy kevésbé emberi lény elesne. Mindennek ára van, ahogy a mondás is tartja.
-Ahha...-dünnyögöm, majd elmosolyodom.-Mert én pont nem szoktam semmilyen korlátot ledönteni, nem?-célzok rá, hogy a tudásom nem feltétlenül véletlen használatos, plusz, a terület, amin előnyt szerzek belőle, nem éppen legális. Így ez a kérdés voltaképpen megválaszoltnak tekinthető.-Majd értük kezeskedem. Jó a beszélőkém és a meggyőzőképességem sem utolsó.-kacsintok rá a pohár felett, míg italomba kortyolok, és tovább hallgatom, a beszélgetés a kezdeti nehézségek ellenére furcsa nyugalomba csap át.
-Nem gondoltam, hogy jó stratéga vagy, ez picit új.-hozzám méltóan térek el a tárgytól és fejtem ki véleményem egy elégedett mosoly keretében, de voltaképp szemem árulkodóan elismeri azt időközben, amit mondott.-Kétségkívül összejöhet így a dolog. De ez idő. Rengeteg idő. Vagyis valószínűleg az a nő se annyira hülye, hogy egyből a jobbkezévé tegyen egy idegent. És itt a charme-od sem hiszem, hogy segíthet.-a véleményem ismét nem leplezem, hisz ez egy őszinte beszélgetés, és nem, nem hiszem, hogy a terve egyhamar kivitelezhető lesz, épp ellenkezőleg. Kicsit valamiért tartok tőle, ami rám nem vall. Az italom újra töltöm és inkább belekortyolok még egyet, hogy az eddig idegennek gondolt aggódásszerű aggályaim el tudjam temetni. Előtte is és magam előtt is, holott tudom jól, hogy jelenleg tekintetem üres és arcom semmitmondó.
-Parancsolsz?-kerekedik el szemem, a poharam kis híján kiejtem a kezemből és eddig kisimult vonásaim helyére most egy mérhetetlen hitetlenkedés sorozat ül ki. Ez egyszerre áll abból, hogy kis híján félrenyelek, és abból, hogy nagyokat pislogok.-Meglep, vagy sem, de most fogalmam sincs, mégis mi a francról beszélsz. Hogy kellene eláruljalak? Miből gondolod egyáltalán, hogy menne?-érdeklődöm hevesen, és gy pásztázom az arcát, mintha szellemet látnék. Na ez a heves érzelemkitörés is új nekem. De szerintem neki is, mert ilyesmit aligha látott mostanában tőlem vagy bárki mástól, de inkább tőlem. A megfejthetetlen lány, vagyis nő, továbbra is én voltam és ha így folytatom, csak újabb dolgokat fedek fel előtte és magam előtt is. Mert most pont nem úgy viselkedem, ahogy az éjszaka tettem, mikor megismertem, és mikor... nos, megöltem. Mi ütött belém?


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Kedd Ápr. 19, 2016 4:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.

Ez igazán kedves tőled. Nem is hittem volna, hogy így törődsz velem. – húztam mosolyra a számat. Persze, jól tudom, hogy teljesen más fajtája ez a törődésnek, mint amit az átlag ember ismer. Nem volt ezzel bajom, még meg is nyugtatott valamennyire. Azt mutatta, hogy üzletnél valami több van kettőnk kapcsolatában. Ez pedig minden, csak nem ártalmas. – Akárhogy is, akaratán kívül bebizonyította azt, amit hittem. Üresek a kezei, elfogytak az eszközei. Így pedig nem lehet itt megmaradni. – éreztem már korábban is fájdalmat, sokkal erősebbet, mint most. A mi világunk más, az erőszak mindennapos dolog, nem félünk sem elszenvedni, sem okozni. Bár inkább az utóbbit választjuk.
Olyat még nem, amit tönkretett volna az igazság. – vontam meg a vállamat derűsen. A hazugságokhoz meg kell tanulni másként hozzáállni. Mindenki azt hiszi, hogy ez rossz dolog, ugyanakkor ez az, ami mozgatja a világot, ami előre viszi a kapcsolatokat. Azonban a jó hazugság, nem is igazán hazugság az. Emberként azt tanultam, hogy soha nem szabad hazudni. Mindig csak az igazság egy másik verzióját kell elmondani.
Igen, én is… valahogy így gondoltam. Milyen szép is az egymásból származó haszon, nem igaz? – mondhatni, hogy az egész életemet erre építettem fel. Szegény sorból jöttem, jól tudtam azt, hogy csak úgy törhetek be a gazdagok közé, ha elérem, hogy akarjanak engem. Csaltam, hazudtam, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljek, elértem, hogy beszélniük kelljen velem, aztán szép lassan bejutottam a köreikbe. Mióta pedig másként létezem, ugyanezt az elvet vallom. Ha nélkülözhetetlenné teszed magad, de legalább elég fontosnak, hogy másoknak oka legyen téged életben látni, akkor egy oldalról már nem kell számítanod ellenségre.
Valószínűleg így van, de… ez esetben csak felszítaná a tüzet. Azt éreztetni az alatta lévőkkel, hogy bármikor megölheti őket… nos, nem valami okos ötlet. – rázom meg a fejemet. Már neki is megmondtam. Itt semmire nem megy a hatalommal. Az erőszakon kívül muszáj valamire építenie, ha nem akarja, hogy elüldözzék innen. – Az életüket biztosan nem, ebben igazad van. De egymásét már igen. Egymást gond nélkül feláldoznák a saját érdekükben. – eltűnődve beszéltem, az igazi terv csak most kezdett alakot ölteni a fejemben. Időnk, mint a tenger, azonban ha adódik egy lehetőség, miért is ne akarnánk egyből kihasználni? – A korlátainkat néha át kell, hogy lépjük, ha előrébb akarunk jutni. Azt hiszem… ez egy hosszabb távon megtérülő befektetés lesz az ügyfeleidnek. – elhallgattam néhány pillanatra, hogy rendezzem a gondolataimat, majd miután újratöltöttem a poharamat, egy utolsót kortyolok, mielőtt belekezdenék a mondanivalómban. – Maybelle-ben talán megfogalmazódott az, amire próbáltam előtte rávilágítani. Ha így van, elérhetem, hogy adjon a véleményemre. Én azok között járok, akik mindennél jobban utálják őt. Akik a helyére vágynak. – az igazán gazdagok, az igazán hatalmasak. A legtöbbjük már benne van a korban, ez önmagában gondot jelenthetne, csakhogy a korral nem bölcsesség, inkább makacsság ragadt rájuk. Ami a mi malmunkra hajtja a vizet. –Ha elérjük, hogy ezek az illetők úgy táncoljanak, ahogy azt mi akarjuk, gond nélkül tüntethetjük el azokat, akik ellenünk vannak. – biztos van olyan, aki Maybelle mellett áll. Azonban abban is biztos vagyok, hogy ezek az emberek nem élveznek többséget. A többség hangját pedig könnyebb meghallani. Ki kell őket ejteni a képletből, hogy a helyükre léphessünk. Az ő harcukból mi fogunk profitálni. – Azt hiszem… el kell, hogy árulj engem, Lzzy. – böktem végül ki, és amint kimondtam, kiürítettem a poharamat. Most minden bizonnyal kissé értetlen ezt hallva, de mindjárt fel fogom őt világosítani.  



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 10, 2016 5:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Tudtam, hogy tudja, hogy valami nem gömbölyű velem, de mivel eleve olyan személyiség voltam, aki hajlamos kicsit hevesebben reagálni, meggondolatlanul cselekedni... vagyis lényegében labilis jellem voltam, amivel azt hiszem Luke tökéletesen tisztában volt, de jelenleg bármiért is volt itt, még kicsit örültem is, hogy a becsavarodás -amibe ismét beleestem, mivel semmi sem jött össze- ellen csak jót fog tenni. Nem érdekelt igazán miért jött ide, hisz ha már ide jött, annak oka volt. Az okot pedig előbb vagy utóbb úgy is el fogja mondani, ahogy mindig. Mind a ketten egyenes személyiségek voltunk, de legalábbis egyenesen közöltük a másikkal a véleményünk, ha a másikhoz fordultunk, akkor annak okát.
Arcvonásai megfeszülnek, ahogy szép lassan kiderül az a bizonyos ok, és meg is értem, hogy mire a nagy ellenszenvesség, amit kimutat az illetővel szemben. Még jó, hogy ez egy bár és ha annyira akarja, elkeseredés nélkül ihat. A ház állja, vagyis igazából én, de nem hiszem, hogy egy üveg tömény eliszogatásába mennék csődbe. Igaz, sosem lehet tudni a mai világban.
Hümmögök egyet, visszatérő rossz szokásom létezéséről ismét tudomást adva neki, ha még eddig nem szokta meg, hogy ha a gondolataim között keresgélek valamit, akkor elmélyültségemben fel-fel mordulhatok.
-Jogos. Régen is akkor tettek ilyesmit, ha valakinek keresztbe tettél, de máshogy nem tudott visszavágni. Komolyan, néha mérhetetlenül sablonosak az emberek, még akkor is, ha sok ideje élnek. Nevetséges. Már megbocsáss. Ha csontod szegi valaki, az az én szívügyem is.-ismerem el végül, további nemtetszésem jelét adva a fehérnép felé, aki a jelek szerint korona nélküli uralkodó, és ha úgy vesszük, mivel én is valahol az alvilági bandát erősítem, így akár lehetne a főnököm is. Nagyon-nagyon nagy túlzással. Sosem volt főnököm és nem hagyom, hogy valaki ugráltasson.
-És én neked?-kérdezek vissza ravasz mosolyt villantva rá. A hazugság kettőnk között relatíve létezett, tudtuk, hogy a másik néha ferdíti a dolgokat, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, de nem okozott ez még köztünk semmilyen nézeteltérést. Inkább a kimondatlan dolgok csendes feledésbe merültek idővel, s helyükre mindig került valami, valami, ami újabb volt.
-Kár...-nézek vörösre lakkozott körmeimre, majd rá, egy meglehetősen kétértelmű mosoly kíséretében.-Igaz, ha téged lefejezlek, nem sok hasznom maradna az életben. Végül is, egyszer már életben hagytalak. Nem szeretem a vérem feleslegesen pazarolni.-ismerem el, belekortyolva az italomba, kicsit talán el is merengve régmúlton, hogy életben hagytam és miért hagytam abba. Hát, az ambíció és a jó látásmód elég jó indoknak tűnik és szerencséjére még most is igen jól birtokolja mindkettőt.
Várom, hogy ebből mit fog kihozni, és a regéből hogy lesz valami terv szerű. Reméltem, hogy nem én leszek a bevetendő csali, aki bájolgó üzemmódban beépül. Mert lehet, hogy ez jól ment, de valaki, aki kitöri egyetlen átváltoztatott lelkem csontjait, nem sok jót ígérek, még ha boszi részben, akkor sem. Nem mennék egyedül ilyen küldetésre. A gondolataim közül az ránt ki, hogy egy pillanatra elhallgat, de ekkor agyam visszakapcsol a figyelő állásába.
-És hogyan próbáljuk elhúzni az orruk előtt a mézes madzagot? Mert az idősebbek hiába látják, hogy a rendszer nem jó, ahogy van, kétlem, hogy a z életüket kockáztatják azért, hogy egy ilyen nővel szembemenjenek. Már meg ne sértődj, de ha a te csontjaid töri, gyanítom, hogy bármilyen gyanús alakot felhúz az első fára.-elmélkedem üres poharam újratöltve, majd felé tolom az üveget, hogy ő is hasonlóan tehessen.-A pénz nem kérdés, és ha támogatók kellenek még, jó néhány ügyfelem meggyőzhető, ha a nyereségből valahogy részesül. De még mindig itt van a tény, hogy én nem tudom, hogyan máshogy segíthetnék neked.-terelem önző módon kicsit magamra is a témát, mert ha olyasmire készül, amiért nekem egy másik városba kell zarándokolnom, amolyan szervezett pofavizitre, nem hiszem, hogy jó ajtón kopogtat.-Tudod, hogy vannak korlátaim nekem is. Pláne a vámpír énemnek.-hívom fel az apróságra a figyelmét. Igaz, most már jóval jobban bírom a vér puszta jelenlétét is, mint régen, de még így is bőven beleesek a kissé befolyásolhatatlan kategória versenyzői közé.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Kedd Márc. 01, 2016 4:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Soha nem tartottam magam átlagosnak. Már emberként tudtam azt, hogy többre vagyok hivatott, mint amim van. Kisember voltak a nagyok között. Nincstelen, senki nem figyelt rám. Nem volt felkapott nevem, sem puccos házam. Nem jártam drága ruhákban és nem botránkoztattam meg senkit sem. Nem volt a családom ugyan szegény, de túlzás lenne azt állítani, hogy jól éltünk. Fogalmazzunk úgy, hogy mindig volt étel az asztalon, ami bár anyámnak és apámnak elég volt, nekem nem. Én többre vágytam. Akartam azt a puccos házat és a drága ruhákat. Oda akartam tartozni, ahol a döntések születnek. Felküzdöttem magam már emberként is, tudom milyen az, ha ki vagyunk téve a hatalmasok akaratának. Ez az, ami miatt most itt vagyok, és ez az, ami miatt feljebb jutok.
Ne aggódj, az önbizalmammal nincsenek gondok. – fáradt mosolyra görbült a szám. Ma még inkább furább volt, mint általában. Nem áltatom magam azzal, hogy Lzzy-vel minden rendben lenne. Egyértelmű, hogy nincs, de ez inkább hasznos, mintsem hátráltató tényező. Amúgy meg… mégis ki az, aki ne sérült volna meg egy ilyen világban?
Nem, ez az a fajta volt, ami akkor következik be, ha valaki már nem tud más eszközhöz folyamodni elkeseredésében, hogy a hatalmát fitogtassa. – a hangom ingerült, még mindig dühös vagyok arra, ami történt. Egyáltalán nem így kellett volna, hogy végződjön az a beszélgetés. Számítottam ugyan rá, hogy valami hasonlóba is ütközhetek, de úgy gondoltam, hogy Maybelle nem ennyire rövidlátó. Persze, dönthet még úgy, hogy hallgat rám és elfogadja a segítségemet, de nem fogom tétlenül várni azt, hogy ezt kitalálja. – De ez is csak egy jel. Az erőszak a végső menedéke azoknak, akiknek nem maradt más fegyverük. – ez pedig engem igazol. Változnak az idők, mindenki feljebb vágyik. Én megadhatom azt az...egyensúlyt, ami ennek a városnak a működéséhez kell. Ezt nem lehet felülről elintézni, csakis belülről. De ezek után, csak remélni tudom azt, hogy megjön majd az esze.
Ugyan, Lzzy! Hazudtam én neked valaha is? – ez persze csak költői kérdés, nem várok rá választ. Van egy általános igazság a Földön, ami szinte mindig igaz. Ez pedig ennyi: mindenki hazudik. Ez persze elégé le van sarkítva, sok emberrel találkoztam, akik nem képesek erre. Aki pedig nem tud hazudni, azt sem fogja tudni, hogy mások mikor hazudnak neki. Ez nem éppen szerencsés dolog.
Fel is tűnt, hogy mostanában nem vettél fel új embert egy régi, lefejezett alkalmazottad helyére. – mosolyodtam el, majd védekezően emeltem fel a kezeimet. – Ha a régi érzést akarod feleleveníteni, nálam jobb alanyt is találhatsz rá. – ellenben vele, én tartottam tisztogatásokat magam körül. Időről időre kénytelen vagyok ellenőrizni az embereimet. Vannak néhányan, akik töretlen bizalmamat élvezik, de soha nem lehet tudni, hogy ki az, aki időközben már máshoz pártolt át.
Igen, kettőnk közül te vagy az elbűvölőbb. – bólintottam mosolyogva a szavai hallatán. – Úgyhogy jól látod, valóban jobb lenne, ha kamatoztatnád ezt a tulajdonságodat. – elhallgattam néhány pillanatra, összeszedtem a gondolataimat, és lassan formát öltöttek. Nem egy terv volt ez, inkább csak egy nyers ötlet, de minden azzal kezdődik, nem igaz? – Mikor gyerek voltam, a falunkat katonák szállták meg. Senki nem mert kiállni ellenük. A vezetőjük sokakat megölt, ha valaki felemelte a hangját, golyót kapott. Nem tisztelték őt még a saját emberei sem. Az erőszak, amit alkalmazott, először félelmet szült. Aztán ez a félelem megszűnt, düh lett belőle, gyűlölet, és ez végül tettlegességig fajult. – akkor még nem értettem meg. Csak később, mikor felnőttem. Akkor tudatosult bennem, hogy mit sem ér az erőszak. – Maybelle pont olyan ember, mint amilyen azoknak a katonáknak a vezetője volt. Minden javaslatra erőszakkal válaszol. Nem uralkodik, hanem elnyom. Az itteniek pedig egyben hasonlítanak: nem elnyomottak, hanem elnyomók akarnak lenni. Ha én szembe szállok vele, meglátják, hogy itt az alkalom. Eluralkodik a káosz, mindenki feljebb akar majd jutni, minden véres megtorlásra jut majd újabb kettő. – manipulálnunk kell a dolgokat, ha az szükséges. Habár nem hinném, hogy lenne rá szükség. – A pénz kérdést megtudjuk oldani valahogy. Az embereknek a saját szemükkel kell látniuk azt, hogy nem maradt már más Maybelle kezében, csak az, amit mindannyian napi szinten alkalmazunk: az erőszak. – így pedig nem marad semmi, ami többé tenné az egyiket,  mint a másik. Ez a baj az erőszakkal. Rövid távon talán megoldást jelent, de csak annak, aki háborúzni akar. Aki uralkodni, annak ez nem elég. Ezt magyaráztam Maybelle-nek. És ebben lehetek a segítségére, ha képes ezt felfogni. Persze, nem önzetlenül tenném, de ez már más kérdés.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Kedd Feb. 23, 2016 7:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Elnevetem magam, ahogy helyesel, és ha nem ismerném, azt hiszem kijelenthetném, hogy ezért egy hasonlóan kedves gesztus lenne a hála. Ugyanakkor, mivel mai szófordulattál élve nem volt az a csajozós típus, így azt hiszem a legkevesebb, hogy én kicsit táncolok az idegein. Mert ebben a táncban én voltam jó, viszont a tűrőképessége határtalannak bizonyult az én labilis természetem mellett. Néha elgondolkodom, hogy amikor átváltoztattam, azon az estén megfordult-e olyas valami a fejemben, ami üzleteléshez és a mi barátságunk kialakulásához vezethet. Mert tetszik vagy sem, valahol ez a kapcsolat az is volt.
-Kérlek, szenvedj még egy kicsit, és megkíméllek én is az ilyesmitől. A végén még a nyakamon maradsz és örökké dicsérő szavakat akarsz majd tőlem hallani. Bár azt hiszem azt tudod, hogy nem az én ajtómon belül kell keresned, mert semmi sem tart nálam örökké. Az életen kívül.-nem voltam olyan, mint a legtöbb nő. Valami megtört bennem, mikor átváltoztatott az a valaki, és onnantól kezdve kifordultam magamból. Zavaros gondolataim közül mégis a cselekvőképességem hidegvérűségről árulkodott. Tökéletes ellentétességben mozogtam a nap minden percében, vívódtam, hogy mit és hogyan tegyek.
Az őszinte megdöbbenés úgy ül ki arcomra, hogy szinte szám is eltátom. Az ő csontjait eltörni? Igazság szerint a védelmező szellem, ami valahol bennem élt, hisz egyszer döntöttem az élete felől. És nagyon nem néztem szívesen, hogy más is ezt teszi. Egyfajta birtoklási mánia vagy önzőség, nem érdekel. Nem fogom hagyni, hogy bárki megelőzzön ilyesmiben, valahol ehhez még nekem sem volt jogom, de inkább én, mint olyasvalaki, akinek semmi köze igazából hozzá. Legalábbis most úgy tűnik, hogy így van, aztán ki tudja, hogy mégis mi derül ki a végén.
-Ugye ez nem az a fajta kellemes csonttörés volt, ami esetleg akkor következik be, ha valaki túl heves kívánja meg az imént dicsért arcocskád?-szalad fel szemöldököm homlokomra, kíváncsian, és vonásait figyelve nézek rá, majd felszisszenek a mimika láttán.-Rögtön gondoltam.-forgatom meg szemeim, ahogy beljebb fárad, és voltaképp kezdetét veszi a szokásos stílusban lefojtatott beszélgetés, ami még így is mindig tartogatott meglepetéseket, nem mellékesen pedig sosem szólt ugyan arról. Most pedig igencsak felkeltette a figyelmem, s ez arcomra is kiült.
-Jó tulajdonság, gyakorold. Csak ne nálam.-biggyesztem oda a végére azért a mihez tartsa végett a személyes véleményem másik felét, ami a velem való kapcsolatában fontos elem lehet. A hazugságot nem szerettem olyantól, akiben bíztam. És abban a helyzetben jelenleg csak ő állt, hisz aki még ide tartozhatott volna, őt valószínűleg már megölték, vagy az ellenségeim csoportjának becses tagjává lett. Édes mindegy igazából melyik, körülbelül egyre megy.
-Kérlek, ne bókolj, a végén elpirulok. A helyzeted élvezd ki, ne rontsd el. Addig mosolygok kedvesen és nem húzom elő az asztal alól azt a bárdot. Őszintén kezdem elfelejteni amúgy is, milyen érzés lecsapni valaki fejét.-mosolyodom el sötét tekintettel, amiből nem tudja eldönteni valószínűleg, hogy komolyan gondolom-e, amit mondok, vagy csak költői túlzást használok, a dolog komolyságát érzékeltetve.
Felvezetem a helyzetet, és az italomba kortyolva keresztbe fonom lábaim a fotelon, és ahogy nekikezd, megforgatom szemeim.
-Rögtön gondoltam.-majd a további mondandóját szinte epekedve hallgatom. Néha össze-össze húzom a szemöldököm, vagy hunyorogva nézek rá, mert a kép kezd kialakulni előttem, és nagyot sóhajtok, mikor befejezi a mondandóját. Két dolgot kapásból leszűrtem. Egy, az illető tuti nő. Férgi nem kezd olyasmibe, mint a csontok eltörése. Legalábbis szerintem. Ez olyan kicsinyes. Csak úgy, indok nélkül, megfontolatlanul ilyesmit tenni. Kezdőkre vall... Másodszor pedig azt állapítom meg, hogy Luke igazából megízlelte azt, amit én egyszer elvesztettem, a hatalmat, amiért aztán szinte éhezni kezdett. De benne legalább volt ösztön arra, hogy hogy cselekedjen hideg vérrel és minden érzelemtől mentesen, tárgyilagosan, mégis jól. Aztán kiderül, hogy az illető valóban nő, és erre egy kicsit talán még el is mosolyodom.
-Szóval nekünk. Számítasz rám, és tudod, hogy szükséged van rám. Ez kedves. De még ha bele is megyek, nem leszünk elegek ehhez ketten. Igaz, hogy a városban jó pár ügyfelem van, aki szintén szeretne terjeszkedni, és a Smaragdváros sokakat vonz, így könnyű lenne a technikai részt lebonyolítani, már ami engem illet. Hisz tudod, ebben jobb vagyok, mint te. Viszont ez nem lesz egy fáklyás menet és a pénz, ami szükséges hozzá, szintén nem elenyésző. Emberek nem fognak csak úgy egymásnak esni. Hacsak nincs egy ötleted arra, hogy miért esnének ez ellen a Maybelle ellen, vagy ki ellen.-teszem a poharat az asztalra, a kíváncsiságom immár tetőfokon ég, és őszintén kíváncsi vagyok, hogy mivel állhat még elő. Minden esetre a válaszom szinte biztosnak könyvelheti el. Nem azért, mert hajlok arra, hogy hatalmam legyen, hanem azért, hogy elérjem, amire régóta várok.

Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 22, 2016 5:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Megszoktam már azt, hogy Lzzy nem éppen egy nyugodt természet. Túlzás lenne állítani, hogy számítottam a késre, de nem lepett meg, hogy egy ”üdvözöllek” helyett ezt kaptam. Már emberként megszoktam azt, hogy ilyesfajta módon köszöntenek. Csak akkor senki voltam azoknak a szemében, akiket zavartam. Mostanra mindegyikük halott, hiába volt több esélyük.
Ez több, mint igaz. –bólintok a szavaira. Nem véletlen, hogy általában nem szeretek nőkkel üzletelni. A férfiakat sokkal könnyebb kiismerni, mint őket. A nők… legalábbis a legtöbbjük, tud érezni. Vannak érzelmeik. Nem szorítják őket háttérbe, nem ölik magukból ki. Ellentétben velünk férfiakkal, akik bármit megtennénk, hogy sebezhetetlennek tűnjünk. Az erre való törekvésünk tulajdonképpen a legnagyobb gyengeségünk. – Ebben mostanában rád vagyok szorítkozva. Kissé talán túlságosan is. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Na igen, már korántsem foglalkoztam annyit az élet gyengédebb oldalával, mint régen. Nem kaptam bókokat, és ha osztogattam is azokat, gyakran mind egy terv része volt. A hatalomhoz vezető út magányos, ezt mindenki tudja itt. – Igazad lehet, nemrégiben eltörték jó pár csontomat. Többek között. – a fájdalom része volt a legkevésbé érdekes ebben. A fájdalom múló dolog, én már hozzászoktam ahhoz, hogy megízlelem azt. Ahhoz azonban nem, hogy ilyen… akadályba fussak. Nem is akadály ez, inkább csak meglepetés. Azt hittem Maybelle képes átlátni a helyzetet. Még nem lehetetlen, hogy így fog tenni, de jobb félni, mint megijedni. – Ritkán van rájuk szükségem. Hazudni jobban tudok. – mosolyodtam el. A kettő néha ugyanaz, sokszor azonban szöges ellentétei egymásnak. Aki itt meg akar maradni, annak előbb-utóbb kénytelen lesz beletanulni a hazugságokba. Nem egy erkölcsös világban élünk.
Lzzy, meglep, hogy milyen kegyes kedvedben találtalak meg ma. – a szavaimat nem voltak komolyak, habár lehettek volna. Most ez, előtte a kopogás nélküli érkezésem… másoknak ilyenkor nincs olyan szerencséjük, mint nekem Habár köztem és az emberei között a különbség igen csak nagy. Az együttműködés viszont fontos, főleg, ha az kedvező.
Igen, ezért. –bólintottam, és végül pár pillanat tétovázás után helyet foglaltam mellette. – Nemrégiben Seattle… vezetőjénél jártam. Üzletet ajánlottam neki, amit ő látszólag nem fogadott el. Talán a későbbiekben megjön az esze, de nem szeretnék a szerencsére támaszkodni. – gondolom képes kitalálni, hogy ekkor törtek el a csontjaim. Nem volt egy kellemes megbeszélés, tulajdonképpen akkor döbbentem rá, hogy meg vannak számlálva a napjai. A város befolyásosabb illetői közé tartozom, ily módon az elbánás, amiben részesített, igencsak etikátlan volt. Ha pedig velem megtette, másokkal is megfogja. Nem tudom miért nem látja, hogy ez a hely tele van az ellenségeivel, akik megelégelték őt. Én segíthetek neki megakadályozni azt, hogy megbuktassák, de csak úgy nyilván nem teszem meg. – Ha békés módon nem megy, akkor fegyveres úton közelítem meg a problémát. Van feljebb, Lzzy! A várost egyetlen rossz döntés választja el attól, hogy mindenki egymásnak essen, legfőképpen Maybelle-nek. Akár így, akár úgy, de ki kell ezt használnunk. Előtte viszont tudnom kell, hogy számíthatok-e rád. Ha sikerül az, amit eltervezünk, a szavunk többet fog érni, mint valaha. – a szavunk. A személyünk, a tetteink, minden. Szeretném elkerülni a háborút, megegyezni Maybelle-lel, de ez nélküle nem fog sikerülni. Ha pedig nem sikerül, ott a másik lehetőség. Ugyanúgy kecsegtet a siker lehetőségével.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Vas. Feb. 14, 2016 4:03 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

A betoppanó vendégektől épp annyira tartottam, mint a bejelentésre érkezőktől. Az iroda egyik asztala, ahol a másik -nevezzük társtulajnak-, kapott volna helyet, jelenleg dobozokkal volt tele, amikben számlák és egyéb, a bárral kapcsolatos papírok voltak. Azokat vizsgáltam, mikor meghallottam a léptek zaját, amiknek ritmusából következtetni tudtam rá, hogy nem fog kopogás következni, csak egyenes benyitás. És így is lett, mire a kezem ügyébe kerülő levélbontó kést a férfi feje mellé, egyenesen az ajtófélfába vágom. A belépő vendég meghökkenése szinte kézzel fogható, ami azért egy diadalittas, elégedett mosolyt enged meg nekem. Ahogy a kést kirántja az ajtóból, máris tudom, hogy nem vette sértésnek a gesztust, s hevességemen sem hiszem, hogy meglepődött volna.
-Luke drágám, egy nőnél sosem tudhatod, hogy mi van.-mosolyodom el sejtelmes gonoszsággal megjegyzésére reagálva. Ez így is volt jól. A kiszámíthatatlanság pedig eleve lételemem volt, erről aligha kellett épp neki bemutatót tartanom.-Élvezd ki a bókot, úgy sem hiszem, hogy mostanában sok jutott ki belőle. Mintha kissé nyúzottabb lennél.-mérem végig, még vámpír létére is... valami nem stimmelt vele. A kopogás nélküli benyitásból ez egyenes arányos módon következett, hisz ahogy ő is mondta, lehetett neki is gyengébb pillanata, de ez akkor sem vallott rá.-Kifogásokban még mindig gyenge vagy.-ingatom meg fejem, aztán a kíváncsi tekintet, aki a válla felett néz rám, emlékeztet, hogy talán egy ital a társalgás mellé nem jönne rosszul. Így rá is térek a lényegre, és gyors kapcsolás után egyértelműen eldönthető kérdést teszek fel neki. A vérről itt szó sem lehetett most. Egyikünk sem volt az a könnyen szomjúságát uraló, legalábbis ebben azt hiszem az én "génjeim" örökölte. Szar vérvonalból származtunk, ilyen egyszerű volt erre a magyarázat.
-Ezt most bocsánatkérésnek könyvelem el. Szerencséd, hogy veled kivételezek.-mosolygok rá kedvesen, ismét a két véglet között vergődve mimika terén, de nyilván ezt is megszokta már tőlem.
Intek a pincérnek, aki megjelenik egy üveg töménnyel, már a puszta tekintetemből tudta, hogy mit kell hoznia, majd távozik mikor kezembe nyomja az italt és még az ajtót is bezárja maga mögött. Micsoda jó munkaerő, ritka az ilyen. Azt hiszem.
Kitöltöm a két kristálypohárba az italokat és leülök a vérpiros kanapéra, ami pontosan olyan színű volt, mint a rúzsom. Keresztbe fonva lábaim, egyik kezemmel fejem támasztva könyökölök a háttámlára, és összevont szemöldökkel méregetem, várva, hogy helyet foglal-e, vagy a poharat megemelve egyszerűen ácsorog még egy kicsit felmérve az iroda berendezését.
-Ha emlékszek ilyesmire, ha nem, gyanítom, hogy így van. Az üzletemberek és a törtető, vagy valamit az örökkévalóval kezdeni akaró csürhe java ezt akarja. Már nem sértés, de igaz. Mi is ezt akarjuk. Gyanítom ezért is vagy itt, igaz?-kortyolok az italba, megízlelve azt, majd az apró kortyot lenyelve tovább méregetem. Nyilván, hogy akar valamit és ehhez szüksége van rám. A köröket még futhatjuk, én nem sietek, ő meg majd kinyögi, amit akar. Maximum idővel. De éppenséggel akad most bőven.


Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Luke Meyers
Iroda - Page 2 Jaime
Keresem :
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ



A poszt írója Luke Meyers
Elküldésének ideje Vas. Feb. 14, 2016 2:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Nem vagyok büszke arra, hogy ennyire felidegesített ez. Megterveztem. A terv egyszerű volt, olyan, amivel mindenki nyert volna. Maybelle viszont megtagadta ezt. Úgy döntött, hogy az erejével akar továbbra is kacérkodni, amivel az egyetlen baj az, hogy … véges. Minden, ami az ember, az véges. Csak teret kellett volna adnia, fehér zászlóval mentem oda, egy békés, korrekt ajánlattal, bízva benne, hogy képes átlátni mit nyer ezzel ő és a város is. Nem tette meg. Vagy, ha igen, akkor annak nem adta semmi jelét. Én viszont nem vagyok olyan helyzetben, hogy várjak, míg gondolkodik. Ha döntött, és úgy arra jutott, hogy végre meghallja, amit mondok, majd úgy is felkeres. Addig viszont elkészítem a B tervet.
A gondolataimba mélyedek, mikor benyitok az ajtón, meg sem fordul a fejemben az, hogy kopognom kéne. Pont ezért meglepetten hőkölök hátra, mikor a kés a fejem mellett süvít el és áll bele egyenesen a falba. – Még szerencse, hogy nem egy bárd volt nálad. – húzom el a számat, miközben kihúzom a falból a kést és közelebb lépve az asztalára teszem azt. Remélhetőleg nem fogja megint eldobni, nem túlzottan örülnék neki. Annak pláne nem, ha egy kicsit pontosabban célozna másodjára. – Ez kedves. – húzom mosolyra a számat, a bókja hallatán. Vagy akárminek is szánta. – Minden úriembernek vannak gyengébb, modortalanabb pillanatai. – vontam meg végül a vállamat. Általában nem ez volt rám a jellemző. Igyekeztem illendően viselkedni, úriemberként, azt tanultam, hogy a tisztelet kimutatása a gyenge jellemet is fölényesebbé teheti. Nem tartottam magamat annak, de minden fegyverre szüksége van az embernek, amit csak használni tud. – Amúgy meg, azt hittem, az ajtód mindig nyitva áll előttem! Vagy legalábbis majdnem mindig. – mondtam jókedvűen. Viccelek csak persze, elnézést is kérhetnék, de valahogy nem jön a számra. Remélem ezt egyfajta bocsánatkérésnek könyveli el, vagy csak egyszerűbb lenne, ha nem várná el. Manapság túl sok dolgot várnak el az embertől. – Az előbbit. – felelem habozás nélkül a szavaira. Nem ülök le, a kezemet magam mögött összekulcsolva álldogálok és körbehordozom a tekintetemet  a szobán. Jártam már itt korábban, nem sok minden változott azóta. Nem mintha számítana, ez itt Lzzy háza, nem az enyém. – Emlékszel még, mikor azt mondtam, hogy többet akarok, mint amim van? – kérdeztem őt, miközben italt töltött. Fel kell készülni minden eshetőségre. A vihar előtt is felkészül az ember, akár eléri a házát, akár nem, igaz? Én is pontosan így teszek. Bízom benne, hogy Maybelle képes lesz belátni azt, amit mondtam, de ha ez nem történik meg, nos… felkészültem.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 13, 2016 3:17 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Luke and Lzzy

Függetlenül a halomban álló papírmunkától, ami kezdett eltemetni, egész jól álltam a bár dolgaival. A sajátjaimról már más véleménnyel voltam, de még egy bérgyilkos sem kopogtatott az ajtómon, hogy megpróbálja rajtam bevasalni a főnöke teljesítetlen kéréséért a késedelmi díjat. Amióta Christian eltűnt a képből a dolgok a kelleténél lassabban haladtak. Persze sosem voltam az a tétlen ücsörgő típus, de egyszerre keresni megfelelő munkaerőt, új befektetőket, új ügyfeleket, megtartani a régieket és a város vadásztársadalmát igyekezni távol tartani a báromtól elég körülményes meló volt.
A kidobókról még így sem gondoskodtam, de szerencsére eddig nem is nagyon lett volna rájuk szükségem. Viszont már vártam, hogy még egy váratlan vendég is betoppanjon, a napom bearanyozva. És így is lett. A léptek zaja egyenesen az irodám felé közeledő személyről árulkodik, mire felkapom a levélbontó kést és mikor az illető belépne egyenesen a feje mellé, a falba állítom azt egy könnyed dobással. Pláne, hogy eleve tudtam, kopogásról szó sem lesz.
-A század, ahonnan én származom majdnem egybeesik azzal, ahonnan te. Nem értem, hogy a kopogás miért luxustermék a mai világban.-nézek rá megvonva bal szemöldököm, gúnyos, mégis elégedett mosollyal, fejem kicsit oldalra billentve.-Szerencséd, hogy még mindig jól nézel ki, ez elfeledteti velem az olykor felbukkanó modortalanságod.-na igen. Luke és köztem a viszony valami furcsának egyértelműen nevezhető dolog volt. A múltban történtek fejében persze a jelen semmiben sem volt más.
-Tömény rövid vagy hosszú édes?-nyilvánvaló, hogy mire vonatkozik a kérdésem, hisz egy bárban vagyunk,s  már intek is a pult mögött álló felszolgálónak, hogy futólépésben kéretik az ajtóm elé. Este volt, nagy volt a tömeg, az iroda kialakítása viszont pont olyan volt, hogy csak akkor hallhatta egy vámpír is a kintről beszűrődő zajokat, ha igencsak fülelt. Hisz az iroda két bejáratú volt, és amit a bárban nem lehet elintézni, azt itt el lehetett, mindenféle fültanú nélkül. Christian egyetlen jó ötlete ez volt. A hangszigetelés. Persze ki tudja, hogy a bárból még milyen előnyöket kovácsolhatok a továbbiakban. A bevétel fejében jókat. Bár Luke megjelenése hirtelen ért és váratlanul. Csak reméltem, hogy nem egy hozzám küldött ügyfele fájását akarta kifejezni, mert akkor a következő nem egy egyszerű, életlen kés lesz, amit hozzá vágok. Kezdek szétesni, bár sosem voltam teljesen egész és egyszerű eset.

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 13, 2015 5:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Magamban elkönyvelem nem lesz könnyű menet bevágódni mindkettejüknél, és mintha Lzzy sokkal barátságosabban közeledne hozzám, bár ezt elkönyvelhetem annak is, hogy nő. Nem érzi magát fenyegetettnek a társaságomban, hiszen ez olyan, mint az farkasoknál. Nehezen fér meg két hím egy falkában. Akárhogy is van, én nem akarom elvenni sem a posztját, sem a barátnőjét (?).
- Őszintén egyetértek ezzel a mondással – mondom mindenféle kertelés nélkül. Bár nem mondom, hogy olyan rengeteg egyéjszakás kalandban lett volna részem az évek során, de azért akadtak nők, akik szívesen kihasználták a testemet, ha lehet így fogalmazni. Szerettem volna családot, de nem lesz, ezt már elfogadtam, és a történet, hogy miért is gondolom azt, hogy nem fogok megállapodni elég hosszú, csaknem az egész életemet felöleli, így inkább nem kezdem el ecsetelni nekik, csak legyintek egyet, jelezve, hogy mindegy. Úgy sem értenék meg a gondjaimat, Chris pedig egyenesen elkönyvelné magában, hogy mimózalelkű vagyok, ez pedig nem egy tökéletes bemutatkozás egy vámpírral szemben.
- Rendben hölgyem – mondom, s követem őt, ügyelve arra, hogy véletlenül se nézzem meg magamnak jobban a kelleténél, különben sejtem, hogy a fejem nélkül találnám magam három percen belül. Meg amúgy sem tudok úgy tekinteni a nőkre, mint tárgyakra. Lehet, kevésbé férfias, de aktív feministának tartom magam, akkor is, ha ez fura. A nők rengeteg mindenre vitték az idők során, és az is teljesen egyértelmű, hogy mi férfiak nem léteznénk, s talán nem is tudnánk elélni nélkülük.
- Gondolom, ismerem a vámpírokat, volt már velük dolgom, mondjuk nem voltak még főnökeim, de beszéltem már velük. Mindig csodáltam őket, hogy hogyan bírják ennyi évvel a hátuk mögött – mondom kicsit halkabban. Nem akarok kitérni arra, hogy el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet végig nézni, ahogyan a szeretteink meghalnak körülöttünk, míg mi folyton ugyan olyanok maradunk. Én láttam meghalni az apámat, ott voltam mellette mikor kiszállt az élet a testéből, és nem tudtam megmenteni. Belegondolni sem merek, hogy milyen lenne látni, vagy egyszerűen csak tudni, hogy anyám, vagy Ruthie meghalt. Még a bátyámat is sajnálnám, bár őszintén mondva, egyáltalán nem is ismerem őt.
- Értem, tehát keverek-kavarok, és kiszolgálok igaz? Vettem, vigyázok a tisztaságra, bár művészként engem nem zavar a rendetlenség, tudom, hogy mások nagyon háklisak rá. De! Azt mondtad, nem egyedül leszek?

† music: Let her go † note: Bocsi, hogy rövid lett :/ † words: 367

Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Lzzy R. Morrow
Iroda - Page 2 Tumblr_o87iu4pMDt1stjrhxo1_250
Keresem :
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲



A poszt írója Lzzy R. Morrow
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 08, 2015 7:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next




to Christian and Patrick
Tudtam, hogy a csatározás köztünk olyasmi, ami sosem ér véget, Patrick erről viszont erről semmit sem tudhatott. Vagyis nyilván már leesett neki, de kétlem, hogy különösebben veszélyezte volna. Annak ellenére, hogy Chris mesterkedése kevésbé tetszett, meglepően tapasztaltam a kellemes csalódást, amiben részesített, bár a sikert nem neki könyveltem el. Patrck pedig, mielőtt elbízhatná magát, sosem fogja megtudni, hogy részben felkeltette az érdeklődésem.
Szinte érzem az iróniát Chris hangjából, mire megforgatom szemeim, aminek egy része azért leendő pultosunk remek felvetéséhez kapcsolódik.
-Tudod, pont azt a kort nem választanám. Szörnyű volt az a rengeteg drogos, nem is beszélve a háborúkról. A hippimozgalom bizonyos része viszont kifejezetten hiányzik. Tudod, legalábbis biztos tanultál olyasmiről, hogy ne háborúzz, szeretkezz!-ki akarom csapni a biztosítékot? Aligha. Inkább teszek olyan megjegyzést, amire a kapott reakció szinte olyan pontos képet fog adni az emberünkről, hogy szinte olvasni lehet majd benne idővel. Ezt akarom elérni. Ne hazudjanak, ne akarjanak csodát tenni, na meg persze ne szegüljenek ellen. Tudom, már nincs rabszolgamunka, meg zsarnokság, de azért bizonyos mértékben kézenfekvő volt az is.
A zavarodottság kiül arcomra. Ritka alkalmak emléke, mikor egyet kell értenem Chrissel. Az előbb még gyerekekről beszélt, most meg arról, hogy ő magányos farkas...pontosabban, hogy ne legyünk ennyire lezserek, warlock.
-Akarsz vagy sem, a fizetésemelésért dolgozni kell, és elsősorban az üzletnek pénzt keresni. A jatt a tiéd, az megillet, de annyi fizetést kapsz, amennyire futja az adott hónapokban. Nem áll rosszul a szénánk, de bizonyára megérted.-billentem oldalra fejem, várva, hogy kiszabaduljon ebből az "akarok e vagy sem családot" ördögi körből.
Felállok és az ajtó felé lépek, de Chris hirtelen a papírmunka rabja akar maradni, így nincs más hátra, mint előre, kilépek az irodából, nyomomban a leendő pultosunkkal.
-Hallgatózni fog, vagy a kamerákból fog figyelni. Bár azok puszta formaságok.-mutatok az egyik sarokba, hisz ha az ott nem lenne, bizonyos "balesetek" a mellék helységekben, nem lennének elkerülhetőek. -A privát részlegbe az italt majd mi intézzük. A boxok és a pult a tiéd, vagyis a tiétek. A poharak ha eltörnek, nyilván kuka, de ügyelj rá, hogy ne legyen rúzsfoltos vagy esetlegesen véres egyik sem.-adok hangot tisztaságmániámnak, majd a pulthoz sétálok, kezemmel intek, hogy lépjen beljebb, mérje fel a helyzetet, míg én helyet foglalok az egyik bárszéken, és kényelmesen előre dőlök, tekintetem Patricken tartva.

||Here's To Us|| words: 369 || 22 ||
▲▼


-folyt. köv: itt-
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Vissza az elejére Go down
 

Iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Iroda
» Iroda
» Iroda
» Iroda
» Iroda

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Belváros :: Apocalyptic-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •