Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
There's an old voice in my head Δ
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ
Humor :
unsolicited Δ



Luke Meyers ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 19, 2016 4:51 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.

Ez igazán kedves tőled. Nem is hittem volna, hogy így törődsz velem. – húztam mosolyra a számat. Persze, jól tudom, hogy teljesen más fajtája ez a törődésnek, mint amit az átlag ember ismer. Nem volt ezzel bajom, még meg is nyugtatott valamennyire. Azt mutatta, hogy üzletnél valami több van kettőnk kapcsolatában. Ez pedig minden, csak nem ártalmas. – Akárhogy is, akaratán kívül bebizonyította azt, amit hittem. Üresek a kezei, elfogytak az eszközei. Így pedig nem lehet itt megmaradni. – éreztem már korábban is fájdalmat, sokkal erősebbet, mint most. A mi világunk más, az erőszak mindennapos dolog, nem félünk sem elszenvedni, sem okozni. Bár inkább az utóbbit választjuk.
Olyat még nem, amit tönkretett volna az igazság. – vontam meg a vállamat derűsen. A hazugságokhoz meg kell tanulni másként hozzáállni. Mindenki azt hiszi, hogy ez rossz dolog, ugyanakkor ez az, ami mozgatja a világot, ami előre viszi a kapcsolatokat. Azonban a jó hazugság, nem is igazán hazugság az. Emberként azt tanultam, hogy soha nem szabad hazudni. Mindig csak az igazság egy másik verzióját kell elmondani.
Igen, én is… valahogy így gondoltam. Milyen szép is az egymásból származó haszon, nem igaz? – mondhatni, hogy az egész életemet erre építettem fel. Szegény sorból jöttem, jól tudtam azt, hogy csak úgy törhetek be a gazdagok közé, ha elérem, hogy akarjanak engem. Csaltam, hazudtam, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljek, elértem, hogy beszélniük kelljen velem, aztán szép lassan bejutottam a köreikbe. Mióta pedig másként létezem, ugyanezt az elvet vallom. Ha nélkülözhetetlenné teszed magad, de legalább elég fontosnak, hogy másoknak oka legyen téged életben látni, akkor egy oldalról már nem kell számítanod ellenségre.
Valószínűleg így van, de… ez esetben csak felszítaná a tüzet. Azt éreztetni az alatta lévőkkel, hogy bármikor megölheti őket… nos, nem valami okos ötlet. – rázom meg a fejemet. Már neki is megmondtam. Itt semmire nem megy a hatalommal. Az erőszakon kívül muszáj valamire építenie, ha nem akarja, hogy elüldözzék innen. – Az életüket biztosan nem, ebben igazad van. De egymásét már igen. Egymást gond nélkül feláldoznák a saját érdekükben. – eltűnődve beszéltem, az igazi terv csak most kezdett alakot ölteni a fejemben. Időnk, mint a tenger, azonban ha adódik egy lehetőség, miért is ne akarnánk egyből kihasználni? – A korlátainkat néha át kell, hogy lépjük, ha előrébb akarunk jutni. Azt hiszem… ez egy hosszabb távon megtérülő befektetés lesz az ügyfeleidnek. – elhallgattam néhány pillanatra, hogy rendezzem a gondolataimat, majd miután újratöltöttem a poharamat, egy utolsót kortyolok, mielőtt belekezdenék a mondanivalómban. – Maybelle-ben talán megfogalmazódott az, amire próbáltam előtte rávilágítani. Ha így van, elérhetem, hogy adjon a véleményemre. Én azok között járok, akik mindennél jobban utálják őt. Akik a helyére vágynak. – az igazán gazdagok, az igazán hatalmasak. A legtöbbjük már benne van a korban, ez önmagában gondot jelenthetne, csakhogy a korral nem bölcsesség, inkább makacsság ragadt rájuk. Ami a mi malmunkra hajtja a vizet. –Ha elérjük, hogy ezek az illetők úgy táncoljanak, ahogy azt mi akarjuk, gond nélkül tüntethetjük el azokat, akik ellenünk vannak. – biztos van olyan, aki Maybelle mellett áll. Azonban abban is biztos vagyok, hogy ezek az emberek nem élveznek többséget. A többség hangját pedig könnyebb meghallani. Ki kell őket ejteni a képletből, hogy a helyükre léphessünk. Az ő harcukból mi fogunk profitálni. – Azt hiszem… el kell, hogy árulj engem, Lzzy. – böktem végül ki, és amint kimondtam, kiürítettem a poharamat. Most minden bizonnyal kissé értetlen ezt hallva, de mindjárt fel fogom őt világosítani.  



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 10, 2016 5:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Luke and Lzzy

Tudtam, hogy tudja, hogy valami nem gömbölyű velem, de mivel eleve olyan személyiség voltam, aki hajlamos kicsit hevesebben reagálni, meggondolatlanul cselekedni... vagyis lényegében labilis jellem voltam, amivel azt hiszem Luke tökéletesen tisztában volt, de jelenleg bármiért is volt itt, még kicsit örültem is, hogy a becsavarodás -amibe ismét beleestem, mivel semmi sem jött össze- ellen csak jót fog tenni. Nem érdekelt igazán miért jött ide, hisz ha már ide jött, annak oka volt. Az okot pedig előbb vagy utóbb úgy is el fogja mondani, ahogy mindig. Mind a ketten egyenes személyiségek voltunk, de legalábbis egyenesen közöltük a másikkal a véleményünk, ha a másikhoz fordultunk, akkor annak okát.
Arcvonásai megfeszülnek, ahogy szép lassan kiderül az a bizonyos ok, és meg is értem, hogy mire a nagy ellenszenvesség, amit kimutat az illetővel szemben. Még jó, hogy ez egy bár és ha annyira akarja, elkeseredés nélkül ihat. A ház állja, vagyis igazából én, de nem hiszem, hogy egy üveg tömény eliszogatásába mennék csődbe. Igaz, sosem lehet tudni a mai világban.
Hümmögök egyet, visszatérő rossz szokásom létezéséről ismét tudomást adva neki, ha még eddig nem szokta meg, hogy ha a gondolataim között keresgélek valamit, akkor elmélyültségemben fel-fel mordulhatok.
-Jogos. Régen is akkor tettek ilyesmit, ha valakinek keresztbe tettél, de máshogy nem tudott visszavágni. Komolyan, néha mérhetetlenül sablonosak az emberek, még akkor is, ha sok ideje élnek. Nevetséges. Már megbocsáss. Ha csontod szegi valaki, az az én szívügyem is.-ismerem el végül, további nemtetszésem jelét adva a fehérnép felé, aki a jelek szerint korona nélküli uralkodó, és ha úgy vesszük, mivel én is valahol az alvilági bandát erősítem, így akár lehetne a főnököm is. Nagyon-nagyon nagy túlzással. Sosem volt főnököm és nem hagyom, hogy valaki ugráltasson.
-És én neked?-kérdezek vissza ravasz mosolyt villantva rá. A hazugság kettőnk között relatíve létezett, tudtuk, hogy a másik néha ferdíti a dolgokat, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, de nem okozott ez még köztünk semmilyen nézeteltérést. Inkább a kimondatlan dolgok csendes feledésbe merültek idővel, s helyükre mindig került valami, valami, ami újabb volt.
-Kár...-nézek vörösre lakkozott körmeimre, majd rá, egy meglehetősen kétértelmű mosoly kíséretében.-Igaz, ha téged lefejezlek, nem sok hasznom maradna az életben. Végül is, egyszer már életben hagytalak. Nem szeretem a vérem feleslegesen pazarolni.-ismerem el, belekortyolva az italomba, kicsit talán el is merengve régmúlton, hogy életben hagytam és miért hagytam abba. Hát, az ambíció és a jó látásmód elég jó indoknak tűnik és szerencséjére még most is igen jól birtokolja mindkettőt.
Várom, hogy ebből mit fog kihozni, és a regéből hogy lesz valami terv szerű. Reméltem, hogy nem én leszek a bevetendő csali, aki bájolgó üzemmódban beépül. Mert lehet, hogy ez jól ment, de valaki, aki kitöri egyetlen átváltoztatott lelkem csontjait, nem sok jót ígérek, még ha boszi részben, akkor sem. Nem mennék egyedül ilyen küldetésre. A gondolataim közül az ránt ki, hogy egy pillanatra elhallgat, de ekkor agyam visszakapcsol a figyelő állásába.
-És hogyan próbáljuk elhúzni az orruk előtt a mézes madzagot? Mert az idősebbek hiába látják, hogy a rendszer nem jó, ahogy van, kétlem, hogy a z életüket kockáztatják azért, hogy egy ilyen nővel szembemenjenek. Már meg ne sértődj, de ha a te csontjaid töri, gyanítom, hogy bármilyen gyanús alakot felhúz az első fára.-elmélkedem üres poharam újratöltve, majd felé tolom az üveget, hogy ő is hasonlóan tehessen.-A pénz nem kérdés, és ha támogatók kellenek még, jó néhány ügyfelem meggyőzhető, ha a nyereségből valahogy részesül. De még mindig itt van a tény, hogy én nem tudom, hogyan máshogy segíthetnék neked.-terelem önző módon kicsit magamra is a témát, mert ha olyasmire készül, amiért nekem egy másik városba kell zarándokolnom, amolyan szervezett pofavizitre, nem hiszem, hogy jó ajtón kopogtat.-Tudod, hogy vannak korlátaim nekem is. Pláne a vámpír énemnek.-hívom fel az apróságra a figyelmét. Igaz, most már jóval jobban bírom a vér puszta jelenlétét is, mint régen, de még így is bőven beleesek a kissé befolyásolhatatlan kategória versenyzői közé.


|| Blondie - One Way Or Another|| 40
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
There's an old voice in my head Δ
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ
Humor :
unsolicited Δ



Luke Meyers ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 01, 2016 4:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Soha nem tartottam magam átlagosnak. Már emberként tudtam azt, hogy többre vagyok hivatott, mint amim van. Kisember voltak a nagyok között. Nincstelen, senki nem figyelt rám. Nem volt felkapott nevem, sem puccos házam. Nem jártam drága ruhákban és nem botránkoztattam meg senkit sem. Nem volt a családom ugyan szegény, de túlzás lenne azt állítani, hogy jól éltünk. Fogalmazzunk úgy, hogy mindig volt étel az asztalon, ami bár anyámnak és apámnak elég volt, nekem nem. Én többre vágytam. Akartam azt a puccos házat és a drága ruhákat. Oda akartam tartozni, ahol a döntések születnek. Felküzdöttem magam már emberként is, tudom milyen az, ha ki vagyunk téve a hatalmasok akaratának. Ez az, ami miatt most itt vagyok, és ez az, ami miatt feljebb jutok.
Ne aggódj, az önbizalmammal nincsenek gondok. – fáradt mosolyra görbült a szám. Ma még inkább furább volt, mint általában. Nem áltatom magam azzal, hogy Lzzy-vel minden rendben lenne. Egyértelmű, hogy nincs, de ez inkább hasznos, mintsem hátráltató tényező. Amúgy meg… mégis ki az, aki ne sérült volna meg egy ilyen világban?
Nem, ez az a fajta volt, ami akkor következik be, ha valaki már nem tud más eszközhöz folyamodni elkeseredésében, hogy a hatalmát fitogtassa. – a hangom ingerült, még mindig dühös vagyok arra, ami történt. Egyáltalán nem így kellett volna, hogy végződjön az a beszélgetés. Számítottam ugyan rá, hogy valami hasonlóba is ütközhetek, de úgy gondoltam, hogy Maybelle nem ennyire rövidlátó. Persze, dönthet még úgy, hogy hallgat rám és elfogadja a segítségemet, de nem fogom tétlenül várni azt, hogy ezt kitalálja. – De ez is csak egy jel. Az erőszak a végső menedéke azoknak, akiknek nem maradt más fegyverük. – ez pedig engem igazol. Változnak az idők, mindenki feljebb vágyik. Én megadhatom azt az...egyensúlyt, ami ennek a városnak a működéséhez kell. Ezt nem lehet felülről elintézni, csakis belülről. De ezek után, csak remélni tudom azt, hogy megjön majd az esze.
Ugyan, Lzzy! Hazudtam én neked valaha is? – ez persze csak költői kérdés, nem várok rá választ. Van egy általános igazság a Földön, ami szinte mindig igaz. Ez pedig ennyi: mindenki hazudik. Ez persze elégé le van sarkítva, sok emberrel találkoztam, akik nem képesek erre. Aki pedig nem tud hazudni, azt sem fogja tudni, hogy mások mikor hazudnak neki. Ez nem éppen szerencsés dolog.
Fel is tűnt, hogy mostanában nem vettél fel új embert egy régi, lefejezett alkalmazottad helyére. – mosolyodtam el, majd védekezően emeltem fel a kezeimet. – Ha a régi érzést akarod feleleveníteni, nálam jobb alanyt is találhatsz rá. – ellenben vele, én tartottam tisztogatásokat magam körül. Időről időre kénytelen vagyok ellenőrizni az embereimet. Vannak néhányan, akik töretlen bizalmamat élvezik, de soha nem lehet tudni, hogy ki az, aki időközben már máshoz pártolt át.
Igen, kettőnk közül te vagy az elbűvölőbb. – bólintottam mosolyogva a szavai hallatán. – Úgyhogy jól látod, valóban jobb lenne, ha kamatoztatnád ezt a tulajdonságodat. – elhallgattam néhány pillanatra, összeszedtem a gondolataimat, és lassan formát öltöttek. Nem egy terv volt ez, inkább csak egy nyers ötlet, de minden azzal kezdődik, nem igaz? – Mikor gyerek voltam, a falunkat katonák szállták meg. Senki nem mert kiállni ellenük. A vezetőjük sokakat megölt, ha valaki felemelte a hangját, golyót kapott. Nem tisztelték őt még a saját emberei sem. Az erőszak, amit alkalmazott, először félelmet szült. Aztán ez a félelem megszűnt, düh lett belőle, gyűlölet, és ez végül tettlegességig fajult. – akkor még nem értettem meg. Csak később, mikor felnőttem. Akkor tudatosult bennem, hogy mit sem ér az erőszak. – Maybelle pont olyan ember, mint amilyen azoknak a katonáknak a vezetője volt. Minden javaslatra erőszakkal válaszol. Nem uralkodik, hanem elnyom. Az itteniek pedig egyben hasonlítanak: nem elnyomottak, hanem elnyomók akarnak lenni. Ha én szembe szállok vele, meglátják, hogy itt az alkalom. Eluralkodik a káosz, mindenki feljebb akar majd jutni, minden véres megtorlásra jut majd újabb kettő. – manipulálnunk kell a dolgokat, ha az szükséges. Habár nem hinném, hogy lenne rá szükség. – A pénz kérdést megtudjuk oldani valahogy. Az embereknek a saját szemükkel kell látniuk azt, hogy nem maradt már más Maybelle kezében, csak az, amit mindannyian napi szinten alkalmazunk: az erőszak. – így pedig nem marad semmi, ami többé tenné az egyiket,  mint a másik. Ez a baj az erőszakkal. Rövid távon talán megoldást jelent, de csak annak, aki háborúzni akar. Aki uralkodni, annak ez nem elég. Ezt magyaráztam Maybelle-nek. És ebben lehetek a segítségére, ha képes ezt felfogni. Persze, nem önzetlenül tenném, de ez már más kérdés.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 23, 2016 7:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Luke and Lzzy

Elnevetem magam, ahogy helyesel, és ha nem ismerném, azt hiszem kijelenthetném, hogy ezért egy hasonlóan kedves gesztus lenne a hála. Ugyanakkor, mivel mai szófordulattál élve nem volt az a csajozós típus, így azt hiszem a legkevesebb, hogy én kicsit táncolok az idegein. Mert ebben a táncban én voltam jó, viszont a tűrőképessége határtalannak bizonyult az én labilis természetem mellett. Néha elgondolkodom, hogy amikor átváltoztattam, azon az estén megfordult-e olyas valami a fejemben, ami üzleteléshez és a mi barátságunk kialakulásához vezethet. Mert tetszik vagy sem, valahol ez a kapcsolat az is volt.
-Kérlek, szenvedj még egy kicsit, és megkíméllek én is az ilyesmitől. A végén még a nyakamon maradsz és örökké dicsérő szavakat akarsz majd tőlem hallani. Bár azt hiszem azt tudod, hogy nem az én ajtómon belül kell keresned, mert semmi sem tart nálam örökké. Az életen kívül.-nem voltam olyan, mint a legtöbb nő. Valami megtört bennem, mikor átváltoztatott az a valaki, és onnantól kezdve kifordultam magamból. Zavaros gondolataim közül mégis a cselekvőképességem hidegvérűségről árulkodott. Tökéletes ellentétességben mozogtam a nap minden percében, vívódtam, hogy mit és hogyan tegyek.
Az őszinte megdöbbenés úgy ül ki arcomra, hogy szinte szám is eltátom. Az ő csontjait eltörni? Igazság szerint a védelmező szellem, ami valahol bennem élt, hisz egyszer döntöttem az élete felől. És nagyon nem néztem szívesen, hogy más is ezt teszi. Egyfajta birtoklási mánia vagy önzőség, nem érdekel. Nem fogom hagyni, hogy bárki megelőzzön ilyesmiben, valahol ehhez még nekem sem volt jogom, de inkább én, mint olyasvalaki, akinek semmi köze igazából hozzá. Legalábbis most úgy tűnik, hogy így van, aztán ki tudja, hogy mégis mi derül ki a végén.
-Ugye ez nem az a fajta kellemes csonttörés volt, ami esetleg akkor következik be, ha valaki túl heves kívánja meg az imént dicsért arcocskád?-szalad fel szemöldököm homlokomra, kíváncsian, és vonásait figyelve nézek rá, majd felszisszenek a mimika láttán.-Rögtön gondoltam.-forgatom meg szemeim, ahogy beljebb fárad, és voltaképp kezdetét veszi a szokásos stílusban lefojtatott beszélgetés, ami még így is mindig tartogatott meglepetéseket, nem mellékesen pedig sosem szólt ugyan arról. Most pedig igencsak felkeltette a figyelmem, s ez arcomra is kiült.
-Jó tulajdonság, gyakorold. Csak ne nálam.-biggyesztem oda a végére azért a mihez tartsa végett a személyes véleményem másik felét, ami a velem való kapcsolatában fontos elem lehet. A hazugságot nem szerettem olyantól, akiben bíztam. És abban a helyzetben jelenleg csak ő állt, hisz aki még ide tartozhatott volna, őt valószínűleg már megölték, vagy az ellenségeim csoportjának becses tagjává lett. Édes mindegy igazából melyik, körülbelül egyre megy.
-Kérlek, ne bókolj, a végén elpirulok. A helyzeted élvezd ki, ne rontsd el. Addig mosolygok kedvesen és nem húzom elő az asztal alól azt a bárdot. Őszintén kezdem elfelejteni amúgy is, milyen érzés lecsapni valaki fejét.-mosolyodom el sötét tekintettel, amiből nem tudja eldönteni valószínűleg, hogy komolyan gondolom-e, amit mondok, vagy csak költői túlzást használok, a dolog komolyságát érzékeltetve.
Felvezetem a helyzetet, és az italomba kortyolva keresztbe fonom lábaim a fotelon, és ahogy nekikezd, megforgatom szemeim.
-Rögtön gondoltam.-majd a további mondandóját szinte epekedve hallgatom. Néha össze-össze húzom a szemöldököm, vagy hunyorogva nézek rá, mert a kép kezd kialakulni előttem, és nagyot sóhajtok, mikor befejezi a mondandóját. Két dolgot kapásból leszűrtem. Egy, az illető tuti nő. Férgi nem kezd olyasmibe, mint a csontok eltörése. Legalábbis szerintem. Ez olyan kicsinyes. Csak úgy, indok nélkül, megfontolatlanul ilyesmit tenni. Kezdőkre vall... Másodszor pedig azt állapítom meg, hogy Luke igazából megízlelte azt, amit én egyszer elvesztettem, a hatalmat, amiért aztán szinte éhezni kezdett. De benne legalább volt ösztön arra, hogy hogy cselekedjen hideg vérrel és minden érzelemtől mentesen, tárgyilagosan, mégis jól. Aztán kiderül, hogy az illető valóban nő, és erre egy kicsit talán még el is mosolyodom.
-Szóval nekünk. Számítasz rám, és tudod, hogy szükséged van rám. Ez kedves. De még ha bele is megyek, nem leszünk elegek ehhez ketten. Igaz, hogy a városban jó pár ügyfelem van, aki szintén szeretne terjeszkedni, és a Smaragdváros sokakat vonz, így könnyű lenne a technikai részt lebonyolítani, már ami engem illet. Hisz tudod, ebben jobb vagyok, mint te. Viszont ez nem lesz egy fáklyás menet és a pénz, ami szükséges hozzá, szintén nem elenyésző. Emberek nem fognak csak úgy egymásnak esni. Hacsak nincs egy ötleted arra, hogy miért esnének ez ellen a Maybelle ellen, vagy ki ellen.-teszem a poharat az asztalra, a kíváncsiságom immár tetőfokon ég, és őszintén kíváncsi vagyok, hogy mivel állhat még elő. Minden esetre a válaszom szinte biztosnak könyvelheti el. Nem azért, mert hajlok arra, hogy hatalmam legyen, hanem azért, hogy elérjem, amire régóta várok.

|| Blondie - One Way Or Another||  40
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
There's an old voice in my head Δ
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ
Humor :
unsolicited Δ



Luke Meyers ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Feb. 22, 2016 5:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Megszoktam már azt, hogy Lzzy nem éppen egy nyugodt természet. Túlzás lenne állítani, hogy számítottam a késre, de nem lepett meg, hogy egy ”üdvözöllek” helyett ezt kaptam. Már emberként megszoktam azt, hogy ilyesfajta módon köszöntenek. Csak akkor senki voltam azoknak a szemében, akiket zavartam. Mostanra mindegyikük halott, hiába volt több esélyük.
Ez több, mint igaz. –bólintok a szavaira. Nem véletlen, hogy általában nem szeretek nőkkel üzletelni. A férfiakat sokkal könnyebb kiismerni, mint őket. A nők… legalábbis a legtöbbjük, tud érezni. Vannak érzelmeik. Nem szorítják őket háttérbe, nem ölik magukból ki. Ellentétben velünk férfiakkal, akik bármit megtennénk, hogy sebezhetetlennek tűnjünk. Az erre való törekvésünk tulajdonképpen a legnagyobb gyengeségünk. – Ebben mostanában rád vagyok szorítkozva. Kissé talán túlságosan is. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Na igen, már korántsem foglalkoztam annyit az élet gyengédebb oldalával, mint régen. Nem kaptam bókokat, és ha osztogattam is azokat, gyakran mind egy terv része volt. A hatalomhoz vezető út magányos, ezt mindenki tudja itt. – Igazad lehet, nemrégiben eltörték jó pár csontomat. Többek között. – a fájdalom része volt a legkevésbé érdekes ebben. A fájdalom múló dolog, én már hozzászoktam ahhoz, hogy megízlelem azt. Ahhoz azonban nem, hogy ilyen… akadályba fussak. Nem is akadály ez, inkább csak meglepetés. Azt hittem Maybelle képes átlátni a helyzetet. Még nem lehetetlen, hogy így fog tenni, de jobb félni, mint megijedni. – Ritkán van rájuk szükségem. Hazudni jobban tudok. – mosolyodtam el. A kettő néha ugyanaz, sokszor azonban szöges ellentétei egymásnak. Aki itt meg akar maradni, annak előbb-utóbb kénytelen lesz beletanulni a hazugságokba. Nem egy erkölcsös világban élünk.
Lzzy, meglep, hogy milyen kegyes kedvedben találtalak meg ma. – a szavaimat nem voltak komolyak, habár lehettek volna. Most ez, előtte a kopogás nélküli érkezésem… másoknak ilyenkor nincs olyan szerencséjük, mint nekem Habár köztem és az emberei között a különbség igen csak nagy. Az együttműködés viszont fontos, főleg, ha az kedvező.
Igen, ezért. –bólintottam, és végül pár pillanat tétovázás után helyet foglaltam mellette. – Nemrégiben Seattle… vezetőjénél jártam. Üzletet ajánlottam neki, amit ő látszólag nem fogadott el. Talán a későbbiekben megjön az esze, de nem szeretnék a szerencsére támaszkodni. – gondolom képes kitalálni, hogy ekkor törtek el a csontjaim. Nem volt egy kellemes megbeszélés, tulajdonképpen akkor döbbentem rá, hogy meg vannak számlálva a napjai. A város befolyásosabb illetői közé tartozom, ily módon az elbánás, amiben részesített, igencsak etikátlan volt. Ha pedig velem megtette, másokkal is megfogja. Nem tudom miért nem látja, hogy ez a hely tele van az ellenségeivel, akik megelégelték őt. Én segíthetek neki megakadályozni azt, hogy megbuktassák, de csak úgy nyilván nem teszem meg. – Ha békés módon nem megy, akkor fegyveres úton közelítem meg a problémát. Van feljebb, Lzzy! A várost egyetlen rossz döntés választja el attól, hogy mindenki egymásnak essen, legfőképpen Maybelle-nek. Akár így, akár úgy, de ki kell ezt használnunk. Előtte viszont tudnom kell, hogy számíthatok-e rád. Ha sikerül az, amit eltervezünk, a szavunk többet fog érni, mint valaha. – a szavunk. A személyünk, a tetteink, minden. Szeretném elkerülni a háborút, megegyezni Maybelle-lel, de ez nélküle nem fog sikerülni. Ha pedig nem sikerül, ott a másik lehetőség. Ugyanúgy kecsegtet a siker lehetőségével.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 14, 2016 4:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Luke and Lzzy

A betoppanó vendégektől épp annyira tartottam, mint a bejelentésre érkezőktől. Az iroda egyik asztala, ahol a másik -nevezzük társtulajnak-, kapott volna helyet, jelenleg dobozokkal volt tele, amikben számlák és egyéb, a bárral kapcsolatos papírok voltak. Azokat vizsgáltam, mikor meghallottam a léptek zaját, amiknek ritmusából következtetni tudtam rá, hogy nem fog kopogás következni, csak egyenes benyitás. És így is lett, mire a kezem ügyébe kerülő levélbontó kést a férfi feje mellé, egyenesen az ajtófélfába vágom. A belépő vendég meghökkenése szinte kézzel fogható, ami azért egy diadalittas, elégedett mosolyt enged meg nekem. Ahogy a kést kirántja az ajtóból, máris tudom, hogy nem vette sértésnek a gesztust, s hevességemen sem hiszem, hogy meglepődött volna.
-Luke drágám, egy nőnél sosem tudhatod, hogy mi van.-mosolyodom el sejtelmes gonoszsággal megjegyzésére reagálva. Ez így is volt jól. A kiszámíthatatlanság pedig eleve lételemem volt, erről aligha kellett épp neki bemutatót tartanom.-Élvezd ki a bókot, úgy sem hiszem, hogy mostanában sok jutott ki belőle. Mintha kissé nyúzottabb lennél.-mérem végig, még vámpír létére is... valami nem stimmelt vele. A kopogás nélküli benyitásból ez egyenes arányos módon következett, hisz ahogy ő is mondta, lehetett neki is gyengébb pillanata, de ez akkor sem vallott rá.-Kifogásokban még mindig gyenge vagy.-ingatom meg fejem, aztán a kíváncsi tekintet, aki a válla felett néz rám, emlékeztet, hogy talán egy ital a társalgás mellé nem jönne rosszul. Így rá is térek a lényegre, és gyors kapcsolás után egyértelműen eldönthető kérdést teszek fel neki. A vérről itt szó sem lehetett most. Egyikünk sem volt az a könnyen szomjúságát uraló, legalábbis ebben azt hiszem az én "génjeim" örökölte. Szar vérvonalból származtunk, ilyen egyszerű volt erre a magyarázat.
-Ezt most bocsánatkérésnek könyvelem el. Szerencséd, hogy veled kivételezek.-mosolygok rá kedvesen, ismét a két véglet között vergődve mimika terén, de nyilván ezt is megszokta már tőlem.
Intek a pincérnek, aki megjelenik egy üveg töménnyel, már a puszta tekintetemből tudta, hogy mit kell hoznia, majd távozik mikor kezembe nyomja az italt és még az ajtót is bezárja maga mögött. Micsoda jó munkaerő, ritka az ilyen. Azt hiszem.
Kitöltöm a két kristálypohárba az italokat és leülök a vérpiros kanapéra, ami pontosan olyan színű volt, mint a rúzsom. Keresztbe fonva lábaim, egyik kezemmel fejem támasztva könyökölök a háttámlára, és összevont szemöldökkel méregetem, várva, hogy helyet foglal-e, vagy a poharat megemelve egyszerűen ácsorog még egy kicsit felmérve az iroda berendezését.
-Ha emlékszek ilyesmire, ha nem, gyanítom, hogy így van. Az üzletemberek és a törtető, vagy valamit az örökkévalóval kezdeni akaró csürhe java ezt akarja. Már nem sértés, de igaz. Mi is ezt akarjuk. Gyanítom ezért is vagy itt, igaz?-kortyolok az italba, megízlelve azt, majd az apró kortyot lenyelve tovább méregetem. Nyilván, hogy akar valamit és ehhez szüksége van rám. A köröket még futhatjuk, én nem sietek, ő meg majd kinyögi, amit akar. Maximum idővel. De éppenséggel akad most bőven.


|| Blondie - One Way Or Another|| 40
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
There's an old voice in my head Δ
Tartózkodási hely :
nola Δ
Hobbi & foglalkozás :
businessman Δ
Humor :
unsolicited Δ



Luke Meyers ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 14, 2016 2:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Lzzy & Luke

Mindenkinek szüksége van valakire, akiben megbízhat.


Nem vagyok büszke arra, hogy ennyire felidegesített ez. Megterveztem. A terv egyszerű volt, olyan, amivel mindenki nyert volna. Maybelle viszont megtagadta ezt. Úgy döntött, hogy az erejével akar továbbra is kacérkodni, amivel az egyetlen baj az, hogy … véges. Minden, ami az ember, az véges. Csak teret kellett volna adnia, fehér zászlóval mentem oda, egy békés, korrekt ajánlattal, bízva benne, hogy képes átlátni mit nyer ezzel ő és a város is. Nem tette meg. Vagy, ha igen, akkor annak nem adta semmi jelét. Én viszont nem vagyok olyan helyzetben, hogy várjak, míg gondolkodik. Ha döntött, és úgy arra jutott, hogy végre meghallja, amit mondok, majd úgy is felkeres. Addig viszont elkészítem a B tervet.
A gondolataimba mélyedek, mikor benyitok az ajtón, meg sem fordul a fejemben az, hogy kopognom kéne. Pont ezért meglepetten hőkölök hátra, mikor a kés a fejem mellett süvít el és áll bele egyenesen a falba. – Még szerencse, hogy nem egy bárd volt nálad. – húzom el a számat, miközben kihúzom a falból a kést és közelebb lépve az asztalára teszem azt. Remélhetőleg nem fogja megint eldobni, nem túlzottan örülnék neki. Annak pláne nem, ha egy kicsit pontosabban célozna másodjára. – Ez kedves. – húzom mosolyra a számat, a bókja hallatán. Vagy akárminek is szánta. – Minden úriembernek vannak gyengébb, modortalanabb pillanatai. – vontam meg végül a vállamat. Általában nem ez volt rám a jellemző. Igyekeztem illendően viselkedni, úriemberként, azt tanultam, hogy a tisztelet kimutatása a gyenge jellemet is fölényesebbé teheti. Nem tartottam magamat annak, de minden fegyverre szüksége van az embernek, amit csak használni tud. – Amúgy meg, azt hittem, az ajtód mindig nyitva áll előttem! Vagy legalábbis majdnem mindig. – mondtam jókedvűen. Viccelek csak persze, elnézést is kérhetnék, de valahogy nem jön a számra. Remélem ezt egyfajta bocsánatkérésnek könyveli el, vagy csak egyszerűbb lenne, ha nem várná el. Manapság túl sok dolgot várnak el az embertől. – Az előbbit. – felelem habozás nélkül a szavaira. Nem ülök le, a kezemet magam mögött összekulcsolva álldogálok és körbehordozom a tekintetemet  a szobán. Jártam már itt korábban, nem sok minden változott azóta. Nem mintha számítana, ez itt Lzzy háza, nem az enyém. – Emlékszel még, mikor azt mondtam, hogy többet akarok, mint amim van? – kérdeztem őt, miközben italt töltött. Fel kell készülni minden eshetőségre. A vihar előtt is felkészül az ember, akár eléri a házát, akár nem, igaz? Én is pontosan így teszek. Bízom benne, hogy Maybelle képes lesz belátni azt, amit mondtam, de ha ez nem történik meg, nos… felkészültem.



||music:Promise land|| words: szavak száma || note:  27  
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Feb. 13, 2016 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Luke and Lzzy

Függetlenül a halomban álló papírmunkától, ami kezdett eltemetni, egész jól álltam a bár dolgaival. A sajátjaimról már más véleménnyel voltam, de még egy bérgyilkos sem kopogtatott az ajtómon, hogy megpróbálja rajtam bevasalni a főnöke teljesítetlen kéréséért a késedelmi díjat. Amióta Christian eltűnt a képből a dolgok a kelleténél lassabban haladtak. Persze sosem voltam az a tétlen ücsörgő típus, de egyszerre keresni megfelelő munkaerőt, új befektetőket, új ügyfeleket, megtartani a régieket és a város vadásztársadalmát igyekezni távol tartani a báromtól elég körülményes meló volt.
A kidobókról még így sem gondoskodtam, de szerencsére eddig nem is nagyon lett volna rájuk szükségem. Viszont már vártam, hogy még egy váratlan vendég is betoppanjon, a napom bearanyozva. És így is lett. A léptek zaja egyenesen az irodám felé közeledő személyről árulkodik, mire felkapom a levélbontó kést és mikor az illető belépne egyenesen a feje mellé, a falba állítom azt egy könnyed dobással. Pláne, hogy eleve tudtam, kopogásról szó sem lesz.
-A század, ahonnan én származom majdnem egybeesik azzal, ahonnan te. Nem értem, hogy a kopogás miért luxustermék a mai világban.-nézek rá megvonva bal szemöldököm, gúnyos, mégis elégedett mosollyal, fejem kicsit oldalra billentve.-Szerencséd, hogy még mindig jól nézel ki, ez elfeledteti velem az olykor felbukkanó modortalanságod.-na igen. Luke és köztem a viszony valami furcsának egyértelműen nevezhető dolog volt. A múltban történtek fejében persze a jelen semmiben sem volt más.
-Tömény rövid vagy hosszú édes?-nyilvánvaló, hogy mire vonatkozik a kérdésem, hisz egy bárban vagyunk,s  már intek is a pult mögött álló felszolgálónak, hogy futólépésben kéretik az ajtóm elé. Este volt, nagy volt a tömeg, az iroda kialakítása viszont pont olyan volt, hogy csak akkor hallhatta egy vámpír is a kintről beszűrődő zajokat, ha igencsak fülelt. Hisz az iroda két bejáratú volt, és amit a bárban nem lehet elintézni, azt itt el lehetett, mindenféle fültanú nélkül. Christian egyetlen jó ötlete ez volt. A hangszigetelés. Persze ki tudja, hogy a bárból még milyen előnyöket kovácsolhatok a továbbiakban. A bevétel fejében jókat. Bár Luke megjelenése hirtelen ért és váratlanul. Csak reméltem, hogy nem egy hozzám küldött ügyfele fájását akarta kifejezni, mert akkor a következő nem egy egyszerű, életlen kés lesz, amit hozzá vágok. Kezdek szétesni, bár sosem voltam teljesen egész és egyszerű eset.

|| Blondie - One Way Or Another|| 40
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 13, 2015 5:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Magamban elkönyvelem nem lesz könnyű menet bevágódni mindkettejüknél, és mintha Lzzy sokkal barátságosabban közeledne hozzám, bár ezt elkönyvelhetem annak is, hogy nő. Nem érzi magát fenyegetettnek a társaságomban, hiszen ez olyan, mint az farkasoknál. Nehezen fér meg két hím egy falkában. Akárhogy is van, én nem akarom elvenni sem a posztját, sem a barátnőjét (?).
- Őszintén egyetértek ezzel a mondással – mondom mindenféle kertelés nélkül. Bár nem mondom, hogy olyan rengeteg egyéjszakás kalandban lett volna részem az évek során, de azért akadtak nők, akik szívesen kihasználták a testemet, ha lehet így fogalmazni. Szerettem volna családot, de nem lesz, ezt már elfogadtam, és a történet, hogy miért is gondolom azt, hogy nem fogok megállapodni elég hosszú, csaknem az egész életemet felöleli, így inkább nem kezdem el ecsetelni nekik, csak legyintek egyet, jelezve, hogy mindegy. Úgy sem értenék meg a gondjaimat, Chris pedig egyenesen elkönyvelné magában, hogy mimózalelkű vagyok, ez pedig nem egy tökéletes bemutatkozás egy vámpírral szemben.
- Rendben hölgyem – mondom, s követem őt, ügyelve arra, hogy véletlenül se nézzem meg magamnak jobban a kelleténél, különben sejtem, hogy a fejem nélkül találnám magam három percen belül. Meg amúgy sem tudok úgy tekinteni a nőkre, mint tárgyakra. Lehet, kevésbé férfias, de aktív feministának tartom magam, akkor is, ha ez fura. A nők rengeteg mindenre vitték az idők során, és az is teljesen egyértelmű, hogy mi férfiak nem léteznénk, s talán nem is tudnánk elélni nélkülük.
- Gondolom, ismerem a vámpírokat, volt már velük dolgom, mondjuk nem voltak még főnökeim, de beszéltem már velük. Mindig csodáltam őket, hogy hogyan bírják ennyi évvel a hátuk mögött – mondom kicsit halkabban. Nem akarok kitérni arra, hogy el sem tudom képzelni, milyen nehéz lehet végig nézni, ahogyan a szeretteink meghalnak körülöttünk, míg mi folyton ugyan olyanok maradunk. Én láttam meghalni az apámat, ott voltam mellette mikor kiszállt az élet a testéből, és nem tudtam megmenteni. Belegondolni sem merek, hogy milyen lenne látni, vagy egyszerűen csak tudni, hogy anyám, vagy Ruthie meghalt. Még a bátyámat is sajnálnám, bár őszintén mondva, egyáltalán nem is ismerem őt.
- Értem, tehát keverek-kavarok, és kiszolgálok igaz? Vettem, vigyázok a tisztaságra, bár művészként engem nem zavar a rendetlenség, tudom, hogy mások nagyon háklisak rá. De! Azt mondtad, nem egyedül leszek?

† music: Let her go † note: Bocsi, hogy rövid lett :/ † words: 367

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 08, 2015 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




to Christian and Patrick
Tudtam, hogy a csatározás köztünk olyasmi, ami sosem ér véget, Patrick erről viszont erről semmit sem tudhatott. Vagyis nyilván már leesett neki, de kétlem, hogy különösebben veszélyezte volna. Annak ellenére, hogy Chris mesterkedése kevésbé tetszett, meglepően tapasztaltam a kellemes csalódást, amiben részesített, bár a sikert nem neki könyveltem el. Patrck pedig, mielőtt elbízhatná magát, sosem fogja megtudni, hogy részben felkeltette az érdeklődésem.
Szinte érzem az iróniát Chris hangjából, mire megforgatom szemeim, aminek egy része azért leendő pultosunk remek felvetéséhez kapcsolódik.
-Tudod, pont azt a kort nem választanám. Szörnyű volt az a rengeteg drogos, nem is beszélve a háborúkról. A hippimozgalom bizonyos része viszont kifejezetten hiányzik. Tudod, legalábbis biztos tanultál olyasmiről, hogy ne háborúzz, szeretkezz!-ki akarom csapni a biztosítékot? Aligha. Inkább teszek olyan megjegyzést, amire a kapott reakció szinte olyan pontos képet fog adni az emberünkről, hogy szinte olvasni lehet majd benne idővel. Ezt akarom elérni. Ne hazudjanak, ne akarjanak csodát tenni, na meg persze ne szegüljenek ellen. Tudom, már nincs rabszolgamunka, meg zsarnokság, de azért bizonyos mértékben kézenfekvő volt az is.
A zavarodottság kiül arcomra. Ritka alkalmak emléke, mikor egyet kell értenem Chrissel. Az előbb még gyerekekről beszélt, most meg arról, hogy ő magányos farkas...pontosabban, hogy ne legyünk ennyire lezserek, warlock.
-Akarsz vagy sem, a fizetésemelésért dolgozni kell, és elsősorban az üzletnek pénzt keresni. A jatt a tiéd, az megillet, de annyi fizetést kapsz, amennyire futja az adott hónapokban. Nem áll rosszul a szénánk, de bizonyára megérted.-billentem oldalra fejem, várva, hogy kiszabaduljon ebből az "akarok e vagy sem családot" ördögi körből.
Felállok és az ajtó felé lépek, de Chris hirtelen a papírmunka rabja akar maradni, így nincs más hátra, mint előre, kilépek az irodából, nyomomban a leendő pultosunkkal.
-Hallgatózni fog, vagy a kamerákból fog figyelni. Bár azok puszta formaságok.-mutatok az egyik sarokba, hisz ha az ott nem lenne, bizonyos "balesetek" a mellék helységekben, nem lennének elkerülhetőek. -A privát részlegbe az italt majd mi intézzük. A boxok és a pult a tiéd, vagyis a tiétek. A poharak ha eltörnek, nyilván kuka, de ügyelj rá, hogy ne legyen rúzsfoltos vagy esetlegesen véres egyik sem.-adok hangot tisztaságmániámnak, majd a pulthoz sétálok, kezemmel intek, hogy lépjen beljebb, mérje fel a helyzetet, míg én helyet foglalok az egyik bárszéken, és kényelmesen előre dőlök, tekintetem Patricken tartva.

||Here's To Us|| words: 369 || 22 ||
▲▼


-folyt. köv: itt-
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 07, 2015 11:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Lzzy & Patrick
Let's do this!



Lzzy abban a pillanatban csapta le a magas labdát, ahogy érte. A borzadály szétterült arcomon. Csalódottan ingattam fejem. Nem lopta be a szívembe magát ez a gyerek, annyi szent. A helyében igyekeznék helyrehozni a lefőnizést, ahogy csak tudnám. Különben az első adandó alkalommal röpül - Lzzy véleményétől függetlenül.
Feltápászkodtam, majd lazán megszorítottam Patrick vállát. - Szerencsés, hogy ilyen apád van... - Érdekelt? A legkevésbé sem.
A várt helyett nem az ajtóhoz, hanem az íróasztalomhoz cammogtam. Élesen hallottam Patrick szavait. - Az előbb még gyerekekről beszélt, most meg arról, hogy nem akar ...akarsz családot. Szedd össze magad, Patrick - rovom meg nyersen, és elkényelmesedem a bőrrel bélelt fotelemben. A fiókomban kezdek motozni, úgy kölcsönzöm a szavakat nekik. - Menjetek csak! Ez két emberes meló. Bízok Lzzy ízlésében. Ahogy ítél, úgy lesz. Legalább őt nyűgözd le... - Teszek egy finom célzást az eddig nyújtott teljesítményére, majd egy adag papírt tolok magam elé, és készenlétbe veszem a tollat. - Később is lesz alkalmunk elbeszélgetni - mutatok a tollal Patrickre, majd ...hogy oldjam a feszültséget, játékosan kacsintok egyet. Mellesleg úgyis hallok minden szót, amit kiejtenek...

zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 06, 2015 5:49 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Már előre láttam, hogy nem lesz velük könnyű dolgom. Mindkettő a másik piszkálásából él, és nekem nem áll szándékomban oldalt választani. Csak munkát szeretnék, meg fizetést, semmi mást. Nem barátkozni, vagy romantikázni jöttem, végtére is, az én szerelmem ott bóklászott valahol a világban, s azt sem tudta, hogy szeretem, de jó párszor megjártam már a kapcsolatokkal. Egyik sem tartott néhány hónapnál tovább, mert Ruthie emléke folyton folyvást kísértett, bár sosem panaszkodtam érte, hiszen szeretem. Mindmáig.
- Nem vagyok hippi, csak így nevelkedtem. Apám arra tanított, hogy legyek önmagam, bár nem tagadom, hogy szívesen éltem volna abban a korban – jegyzem meg kedvesen. Rá kell jönnöm, hogy egy aknamezőre tévedtem, és vigyáznom kell, hogy hova lépek.
- Az én családi ügyeimtől, meg a fizetésemeléses könyörgésektől nem kell, hogy tartsatok, nem tervezek családot, magamat eltartani pedig ez a pénz is bőven elég – mondom, miközben belenézek az elém csúsztatott dokumentumba. Gyorsan végigfutok rajta a szememmel, bár nem igazán érdekel, hogyha nincs benne feketén-fehéren, hogy alkalom adtán belőlem is koktéloznak.
A két leendő főnököm vámpír, s bár nem vagyok előítéletes, vagy rasszista, ha lehet így fogalmazni, ez egy kicsit feszéjez. Persze, talán azért, mert mégiscsak ők állnak a faji tápláléklánc legtetején, én pedig warlock-ként valahol középen. El tudnék bánni velük, ha kellene, de nem akarok rossz pontot szerezni, mikor még csak fel sem vettek. Állom a tekintetüket, nem fogok megtörni, hogy azt higgyék, félek, mert nem, csak kicsit furcsán érzem magam.
- Tőlem mehetünk – állok fel végül a székből és Christian-ra nézek – csak maga után főnökúr – mondom kicsit modorosabban, véletlenül sem akarom még inkább felzavarni ezt a kettejük között fodrozódó állóvizet. Eztán Lzzy-re pillantok, ennyi is elég, hogy eltemessem magamban a nyilvánvaló tényt, hogy mennyire különleges arca van – Hölgyem – mutatok az ajtó felé. Ez van, ha az ember angol, kiütközik a belé nevelt jó modor.


† music: Let her go † note: Bocsi, hogy rövid lett :/ † words: 300

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 03, 2015 1:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




to Christian and Patrick
Az ellentétek sokszor vonzzák egymást. Legalábbis van, aki ezt állítja. Ott azért még én nem tartok, hogy ezt határozottan ki is jelenthessem, de meg kell hagyni, a gyerekes hajhúzogatásba még mindig nem fáradtunk bele. És Patrciknek sikerült épp ennek a kellős közepébe csöppennie. Sajnáltam? Ugyan kérlek... Lehet, hogy warlock, de könyörgök, ő emberibb, mint mi ketten. Chris megjegyzésén felvonom a szemöldököm, de nem erőltetem magam más reakcióval.
Felszisszenek. Nem azért, mert hűű, de megijesztett, inkább a hangnem miatt, amiből bár sütött, hogy nem fenyegető, cseppet sem tetszett. Ellenben, ahogy Christ kezelte, azon elnevettem magam.
-Ugyan főni... Ne legyél ennyire karót nyelt.-ingatom meg fejem, arcomon ott ül továbbra is az elégedett mosoly, ami jelzi a mi kis leendő felszolgálónk felé, hogy ezt most értékeltem.
Kényelmesen hátradőlök a válaszokat hallgatva, majd kiül arcomra egy érdekes fintor. Talán szemrehányó, vagy inkább arra utaló, hogy nem vagyok elragadtatva a "remek" választástól, amit meglepetésnek szánt a drága társam. De mintha ő maga is meglepődött volna. Szívem szerint feltettem volna egy kérdést neki: honnan a francból szereztél ilyen zseniális, briliáns... Befejezni sem tudom, szavakba önteni pedig lehetetlen azt, amit érzek.
-Azért legalább ismerd el, hogy annak a kornak is megvolt a szépsége. Bár szerencsére már nem abban élünk...-szólok hozzá a kellemes beszélgetéshez, míg ajkamba harapok, jelezve felé, hogy mire is gondolok. Az arcomon ülő mosoly újra előjön, de semmitmondó tekintetemmel továbbra sem mutatom annak a jelét, hogy esetleg felkeltette az érdeklődésem ez a fickó.
Elnevetem magam, felállok, és töltök magamnak egy pohárral az asztalon lévő üvegből, majd Chris mellé lépek, és oldalra billentve fejem, méregetem Patrick arcát.
-Majd erre akkor figyelünk, ha gyerek kerül a képbe. De nem hiszem, hogy a mi dolgunk lenne az ő családját eltartani.-jegyzem meg Chris felé vetve egy szúrós pillantást, majd halovány mosolyt villantva a Warlock felé is.
A pohárban lötyögő italra nézek, elmerülök az aranyló színben és amíg ők a formaságokról társalognak, arra gondolok, meglátogatom Luke-ot is. Jó ideje nem láttam és érdekelt, hogy miért olyan ügyfelei találnak meg, amilyenek és miért nem olyanok, akikből hasznot is húzhatok esetleg.
-Ccc...-fordulok Chris felé, a poharat az asztalra téve, mutatóujjam a levegőben ingatom.-Ne is álmodj róla. Nem veszek fel olyat, akiről nem tudom, hogy meg fog felelni.-lépek az ajtó felé, és kitárom azt.-Ha gondolod, indulhatunk, nem harapunk. Legalábbis nem nagyot.-vonom meg egyik szemöldököm, cseppet sem kedves, de sötét pillantást vetve kettejükre, és várom, hogy megemeljék a hátsójukat ők is és esetleg érdemi eredményeket is láthassak leendő felszolgálónkról.

||Here's To Us|| words: 401 ||  22 ||
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 02, 2015 3:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Lzzy & Patrick
Let's do this!

- Ha tovább kóstolgatsz, Lzzy, részed is lesz benne, hogy mit szopogatok irodán kívül és mit nem - Kimértségem a látszatnak kedvez, ahogy az élére vasalt öltönyöm és haptákba állított nyakkendőm is. Én a bőrdzseki és a farmer viselője vagyok, a bőröm is viszket ettől a kelletlen formalitástól, de ebbe a rendszerbe ezúttal nincs beleszólásom. Abba viszont van, hogyan szólít meg a saját beosztottam - mondanom sem kell - a saját irodámban. - Maradjunk a Christiannél. Vagy a főnökúrnál. Persze, csak ha szeretnél munkát - biccentek kedvesen, de a finoman felpöckölt orromból süt a sértettség. Lzzy ezen olyan fogást fog találni, hogy hetek múlva sem ereszti a golyóimat. Rossz pont ez a kis haverunknak.
Illedelmesen, immáron közbevágás nélkül hallgattam végig Patrick válaszait, amiket inkább tartottam érdekesnek, mint kedvezőnek.
- Munkakerülő, békepárti művészlélek - foglaltam össze kurtán lényeget, és ujjaimat összefontam előttem. -  Már csak a szivárványszínű ing és a szádból lifegő füves cigi hiányától csorba a történet - nevetek fel kendőzetlenül, majd visszafojtom hahotám egy nyers köhintésbe. - Elnézés az illetlenségért. Befogadó banda vagyunk.... - kacsintok rá, arcomon leplezetlen jókedvűséggel.
- Ó, és igen, Drágám - címzem ezúttal Lzzynek -, a gyerekkérdés fontos aspektus. Nem tudom, hogy mennyivel szeretnéd megtömni havonta kis barátunk zsebét, de a pelenka és a tápszer drága. Nő létedre tudhatnád. Gondolom én, ebből a fizetésből egy családot nem fog jóllakatni, viszont egy ember vígan megélhet belőle - Vázolom fel az elképzeléseimet, és kirántok egy papirost az irattömbökkel befedett íróasztalomról. - Összeállítottam egy rövid szerződést. Csak a legfontosabbakat taglalja. Munkarend, summa meg az apró betűknél egy-két kritérium. Minthogy munkaidőben csajozni csak mértékkel, és az abrakadabrádat is csak szükség esetén.. mondanom sem kell - fűzök egy rövid instrukciót hozzá, miközben egy másolatot Lzzy kezébe is csempészek, akinek látszólag nem nyerte el tetszését a magánakcióm. Annyi baj legyen.
- Átgondolhatod. Hazaviheted. Mondjuk legyen rá egy heted - vakolom fel magamra az örömittas, elégedett vigyort, amit főnökasszony felé is küldök bőkezűen. Hadd bosszantsa. - Ha ez így rendben van, mit szólnál, ha kettesben átfáradnánk a pulthoz, és kezdés előtt összeöntenél néhány koktélt, hogy megpróbáld magad? El-elcsevegünk közben - Rákacsintok. Hogy Lzzy mit szól hozzá... kíváncsian várom.


zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 27, 2015 9:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Isak hallgattam őket, és rá kellett jönnöm arra, hogy pontosan és tökéletesen kiegészítik egymást. Christian az a menőmacsó alkat, aki próbál utat törni magának, és felvenni az alfahím szerepet. Nagyot fog koppanni majd, amikor rájön, hogy én nem akarok versenyezni vele. Én csak dolgozni akarok, békében, játszani a rám osztott szerepet, majd zárás után szépen hazasétálni, meginni egy nagy bögre teát, megnézni egy jóbarátok epizódot és aludni.
- Ühüm, nos, éppen annyira ismerem a vámpírokat, mint azok engem, és nem szeretem a háborút, tudjátok, én amolyan békepárti vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom megvédeni magamat – vontam fel a szemöldökömet. Nem volt ez fenyegetés, legalábbis nem rájuk nézve volt az, hanem sokkal inkább azokra az önző, egoista vérszipolyokra nézve, akik majd bejönnek a bárba, és, csak azért mert halandó vagyok, megpróbálnak majd megölni.
- Ami téged illet, főni – mutatok egyszerűen Christianra, valamiért úgy gondolom, az ő kérdéseire egyszerűbben tudok válaszolni, így vele kezdem – közel két éve költöztem ide, a családom Nagy-Britanniában él, feleségem nincsen, bár később majd tervezem, hogy megházasodok, és igen tervezek gyereket, egy fiút és egy lányt. Mármint, a felszolgálásban, vagy a gyereknevelésben? Munkám azért nincsen, mert sosem dolgoztam, szóval a tapasztalat opciót ki is lőhetjük – éreztem, ahogyan kezdek felengedni. Ez a kutya-macska barátság, ami itt bontakozott ki előttem egészen felbátorított arra, hogy elengedjem egy kicsit, feszült énemet nyaralni.
- Festőművész vagyok, van egy saját galériám a városban, eddig jól megéltem a képek értékesítéséből, de mára már nem elég az a kevés pénz – ekkor Lzzy-hez fordultam. Megmaradt bennem ez a furcsa becenév. Szép nő volt, meg kellett hagyni, de világért sem folytam volna bele a kettejük mókás kis kapcsolatába.
- Nem volt még tapasztalatom, bár egyszer dolgoztam egy McDonald’s-ba három hónapig, ha az számít – elmosolyodtam, amikor a mocskos kis ügyleteimről beszélt, amik tulajdonképpen nem voltak. Az egyetlen ismerőseim azok az emberek, akik bejártak a galériámba, hogy képeket vásároljanak tőlem.
- Megnyugodhat hölgyem, nincsenek ügyleteim, csak egy vidéki mágus vagyok, aki szereti, hogyha a feje a nyakán, utóbbi pedig a testén van.


† music: Let her go † note: Remélem jó munkaerő leszek Very Happy † words: 335

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 27, 2015 5:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




to Christian and Patrick
Hallottam, amit újdonsült vendégünk fülébe súg, de ez is olyan volt, amivel csak az idegeimen táncolt, de a tenyerem még egy darabig képes voltam vakarni, hogy a belőlem előtörni készülő indulatok ne pofon formájában csattanjanak arcán. Meg még nem ütöttem, vagyis nem úgy, ahogy most terveztem. A nyakát törtem már ki, de egy kezemen ennek az eseménynek is meg tudtam számolni a mennyiségét. Kellemetlen, hogy egyszerre idegesít és egyszerre emlékeztet férfiakra, akik esetleg a kezem között haltak meg. Kiráz tőle a hideg, mégsem a hű de rémisztő testmagassága miatt, ami jó három fejjel az enyém felett tetőzik. Vámpírnak jó volt, már-már tökéletes példány, de kár lett volna értem, mint emberért.
Összességében nem volt baj azzal, aki köreinkbe érkezett. Chrishez képest alacsonynak tűnt, de jellegzetes arcvonásai miatt nem mondhattam, hogy átlagos. Nem is beszélve róla, hogy éreztem, nem ember. A szerencséje, hogy nem is farkas volt. Viszont ha egyik sem, és nem szellem, ami biztos, hisz kezet fogott velem, már-már leszűkíthettem a kört egy bizonyos fajra. Boszorkány. Vagyis mágus, ha a nemekhez kapcsolt neveket vizsgáljuk.
Elengedek egy mosolyt, mikor megtudom, hogy mit szervezkedik a hátam mögött, szúrós pillantásomból viszont leszűrheti, hogy az ilyen szervezkedéseket nem szeretem. Üzlettársak vagyunk, nem pedig holmi bájcsevejeket ejtünk meg a másikkal.
-Bizalom...-nézek végig a drága főnöktársamon, és szinte elnevetem magam, hisz nézzen már magára. Pont ezt játssza ki ellenem. Ebből kezd elegem lenni, a pohár pedig egyszer be fog miatta telni. -Az irodán kívül sem szopogatsz mást?-vonom fel szemöldököm, egy pillanatra elfeledkezve a társaságról, amolyan csípős megjegyzésként, amitől mosoly szökik arcomra. Tekintetem Patrick-ra emelem, és helyet foglalok mellette, míg a főnökúr helyet foglal velünk szemben.
A pohárba italt tölt, nem is akármilyent, amiért szintén szúrósan nézek rá. Azt nem olyan egyszerű beszerezni, ő meg csak úgy osztogatja, fűnek-fának.
-Hát nem azt, hogy tervez e gyereket...-dünnyögöm az orrom alatt és tekintetem ismét Patrick-ra vezetem.-A tapasztalat lényeges, de könnyen beletanulhat...beletanulhatsz. Azzal azért remélem tisztában vagy, hogy meg fognak erre fordulni vámpírok és más, nem az emberi fajt képviselő alakok. Ez a mi üzletünk, hogy azon kívül mit csinálsz, nem tartozik ránk. De ha lehet, ne itt szervezd a saját ügyleteid. Semmi szükségünk konfliktusokra. -tisztázom le így az elején, tekintetemből és arcomról süt, hogy nem viccnek szántam, nem is fenyegetésnek, inkább csak amolyan figyelmeztetem, ha közös jövőben gondolkodunk.


||Here's To Us|| words: 379 ||  22 ||
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 27, 2015 1:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Lzzy & Patrick
Let's do this!


- Óh, helyesebb, mint amire gondoltam a telefonos beszélgetésünk után. A főnökasszony el lesz ragadtatva - súgom vendégünk fülébe, mialatt befárad az irodába, és bátorítóan megpaskolom a vállát. Remélem, a kisasszony legalább annyira szemfüles, mint máskor. - Mr.Hawthorne-nel... Hagyjuk a formaságokat. Szólíthatlak Patricknek?  - a választ meg nem várva folytattam - Patrickkel előzetesen lebeszéltük az interjút. Szóltam neki, hogy ne hozzon magával önéletrajzot, felesleges. Pillanatok alatt lerendezzük itt - fordultam tájékoztatásul Lzzy felé, majd egy laza kézmozdulattal hozzájárultam ahhoz, hogy vendégünk helyet foglaljon. A vérrel teli pohár ölemhez járult, a szemöldököm meg a homlokomba. - Ne szívbajoskodj. Patrick előtt nem titok, hogy mik vagyunk. Ahogy előttünk sem, hogy ő mi. Bizalom. A jó kapcsolat alapja - kacsintok rá röviden, majd még egy kortyot leküldök ebből a negatívból. - És a saját irodámban nem fogok szörpöt szopogatni. A kedvedért sem, aranyom - biccentek finoman, és az asztalra csúsztatom a poharam. Komótosan átkeltem az asztalomhoz, és előhúztam a fiókból egy üveg aranyló szeszt a legjobb évjáratból. Egy bártulajnak illik minőséggel kínálnia a vendégeit. Mialatt töltöttem, jobbnak láttam belefogni a vallatásba.
- Kezdjük az egyszerűbbekkel. Mióta élsz itt? Család? Foglalkozás? Miért nincs munkád? Tervezel gyereket? Van tapasztalatod?  - zavarodottan fordulok Lzzyhez. - Ötletem sincs, mit kellene ilyenkor kérdezni - legyintek szórakozottan, majd érdeklődve térek vissza a társaságukba. Átnyújtom az italt. - Nos?


zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 8:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Igazából sosem szerettem új embereket megismerni, mindig is az a magamnak való, visszahúzódó típus voltam. A háttérben meghúzódva figyeltem a körülöttem folyó eseményeket, s közben azon gondolkodtam, hogyan lehetne a megfigyeltek fejével előre gondolkodva olyat lépni, hogy mindenki megdöbbenjen. A szüleim szerint remek író vált volna belőlem, de én sokkal jobban kedveltem a festészetet, a rajzot, azt, ahogyan a hófehér papírt átjárják a különböző árnyalatú színek.
Akkoriban, és ott, Londonban azt gondoltam, sosem kell majd olyan munkát keresnem, amihez nem fűlik a fogam, a képeimet darabszámra vették, híres voltam, aztán jött ez az egész. Alig tudtam uralmam alá vonni a képességeimet, s el kellett jönnöm onnan, mielőtt megölök valakit. Szomorú.
Belépve a terembe két személyt pillantottam meg. Rögvest tudtam, hogy mindketten vámpírok, és nem az asztalon található vérrel teli pohár volt az egyetlen árulkodó jel. Éreztem a szagukat, a kisugárzásukat, mindent. A boszorkányok, és a boszorkánymesterek megérzik ezt. Az egyikük nő volt, átlagos termetű, telt idomokkal, buja ajkakkal, és csodásan fényes hajkoronával. Kivételes szépség, bár nem az esetem. Én jobban szerettem azokat a nőket, akiknek nem ennyire feltűnő a szépségük.
A férfi szőke volt, hatalmas szemei mélyen ültek beesett arcában, s a kettejük között lévő vibrálásról azonnal felismertem, hogy nem egyszerű kollégák.
- Örvendek a szerencsének Miss. Morrow, a nevem Patrick – mondtam, s a férfi felé is megeresztettem egy mosolyt, majd élve a kínálással leültem az imént mutatott székre.
- Hát, ha van valami, ami kevésbé vörös, és vasas, akkor igen – mosolyogtam. Undorodtam a vértől, bár, ebben a formában nem annyira. A sebek voltak azok, amik képesek voltak viszontláttatni velem a vacsorámat.



† music: Let her go † note: Remélem jó munkaerő leszek Very Happy † words: 269

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 8:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




to Christian and Patrick
Kezdett elegem lenni belőle, hogy inkább voltam itt beszerző és takarító, mint amennyire a körmére kellett néznem, a majdhogynem napra pontosan száz évvel fiatalabb társamnak. Olyan volt, mint egy felnőtt gyerek, de vámpírnak szánalmasan tökéletes. Viszont engem sem a vigyora, sem a szimpla tény, hogy az elmúlt napokban milyen munkát végzett, nem kenyerezett le. Ketten voltunk, egy egyre felkapottabb helyre, és nem, nem vérbankot akartam nyitni, de a felszolgálás mellett szerettem volna mással is foglalkozni. Szép-szép a rengeteg részegeskedő bókja, de valahogy ennyi idősen nem erre vágytam a leginkább.
Azzal, hogy a kanapén ücsörögve, kezében egy pohár vérrel fogadott, már meg sem lepődtem. A szagokról meg pláne nem, és itt elsősorban nem a véren volt a hangsúly. Az üveg előtte landol, de még csak meg se rezzen, vigyorogva reagál, egy megjegyzéssel karöltve, amit ő minden bizonnyal marha frappánsnak érez. Hogy én hogy kitörném a nyakát érte...
-Csendben nem lehetne? Minek kell tapsikolni is?-dünnyögöm, fejem szinte zúgni kezd az előbbi futó "hangzavartól", és bevallom, nem tesz sokba lepleznem, hogy kíváncsivá tett egy perc alatt.
A laptopom kijelzőjére fókuszálnék, de mellém lép és véres ajkait enyémnek nyomja.
-Tűnj el innen...-próbálnám ellökni, de már az ajtó előtt áll. Tudja jól, hogy vega vagyok, és bár nem érzem a vér ízét, hisz egyből letörlöm, én pontosan tudom, hogy hová vezetne az, ha mégis megéreztem volna. De akkor az ő feje sem marad a helyén, nem csak a nyaka forogna veszélyben.
Hallom a cipő kopogását, majd megforgatom a szemeim, ahogy beinvitálja az ékező férfit, azt a színpadias mozdulatot és eleganciát, ahogy már most próbálja a lehengerlő főnököt adni. Unottan úgy teszek, mintha ásítanék, és lassan, kimérten állok fel. A levegőbe szagolok, szolidan, nem túl feltűnően, majd összevonom a szemöldököm. Szerencséje, hogy nem egy bolhást hozott ide, nem is vámpír, viszont nem ember, az tiszta sor. Kissé oldalra billentem a fejem, és kezet nyújtok felé. Kimérten, és határozottan.
-Lzzy Morrow, örvendek Mr. Hawthorne.-határozottan ejtem ki nevem, ami így is L.izzy-nek hat, de egyértelmű, hogy nem így írom, és kimondva is sántít a pontosság. De sebaj, fejet hajtok, ha félreérti. Most. -Foglaljon helyet.-intek neki a kanapé felé, de az asztalon ott díszeleg a vértől vöröslő kristálypohár, és idegesen kapom fel azt, Chris kezébe nyomva. Van egy sejtésem, hogy ki ez, vagyis, hogy miért van itt, de kíváncsi vagyok, hogy ő hogy adja elő a dolgot.
-Kér esetleg egy italt?-vonom fel a szemöldököm, bájos mosolyt villantva, ami épp olyan őszinte, mint a kedves hangnem, amit így elsőre sikerült megütnöm vele.


||Here's To Us|| words: 412 ||  22 ||
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 7:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Lzzy & Patrick
Let's do this!


Elnyúltam a bőrbélésen, kezemben egy pohár vérrel. Az utóbbi napok nagy részét ebben az irodában róttam le, ezen a fotelen, ezt a kristálypoharat emelgetve, de hosszú órákat töltöttem a szeszgőzben, elmondhatom,  a pult mögött, és ugyanúgy izzadtam a raktárban dobozokat, ólmos rekeszeket pakolva, ahogy verőfényes napsütésben a napszámosok a búzatáblán. Világjáró siheder mivoltomnak dacára szépen levertem a sátram. Honnan jött a pálfordulás? Talán Teisha hatására. Akármennyire is vallom, hogy biztonságosabb lenne továbbállni, a tudat és a jelenléte megerősít. Na, meg eléri, hogy felvásároljak egy fél bárt, karöltve egy hisztérikával. Őrület, amit ez a nő velem művel.
Hetykén galoppolt be az iroda, az asztalomra csapott üvegből sejtve nem túl vidáman. A reggeli rutinjához hűen köröz a bútordarabok között, majd foglal helyet.
- Nahát, Lzzy! Ma legalább annyira elbűvölő vagy, mint amennyire házsártos! - engedek meg magamnak egy pimasz vigyort, majd férfias erősséggel csapom össze markom. - Meglepetéssel készültem neked - kacsintok rá, de fülem végig a bejáraton hegyezem, abban a pillanatban, amikor a küszöböt megüti a cipő, térfelére suhanok, és véres ajkammal gyors csókot lopok tőle. Reagálni sincs ideje, a fűzfaajtón három koppanás jelezte vendégünk érkeztét. - Fáradjon be, Mr. Hawthorne.



zeneszám • megjegyzés • ©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 25, 2015 6:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül.
Főnibácsi és főninéni & Patrick

Új élet, új munka, új lehetőségek. Nem is olyan könnyű dolog ez a melókeresés, erre hamar rájöttem. Gyerekkorom óta nem dolgoztam, hogyha nem számítjuk bele a mosogatást, meg a söprögetést. Annak idején, Nagy-Britanniában remekül megéltem a festményeimből, de itt, mind ez nem elég. Állásinterjún sem voltam még soha, így ez a mai nap eléggé idegen számomra.
Behívtak. Pultosnak jelentkeztem, valami éjszakai bárba, bár nem az én világom a nagy társaság, és a tömény alkohol szag, lehet, hogy javít valamit a nullával egyenlő szociális életemen.
Kissé remegő kézzel nyitottam ki az ajtót, az iroda nem volt túl nagy, de otthonosnak bizonyult. Bár őszintén szólva, egyáltalán nem ilyenre számítottam. Azt hittem, valami késő éjszakai piszkos klub, de kellemeset csalódtam. Minden olyan tiszta volt, és rendezett, igazán kedvemre való. Tudom, egy férfitól nem megszokott ez a hozzáállás, de én szeretem, ha körülöttem rend van, és tudom, hogy mit, hol találok. Talán pont az ilyen dolgaim miatt nem találtam még magamnak feleséget, vagy egyáltalán barátnőt.
Lesütött szemmel álltam meg az ajtóban arra várván, hogy a főnököm, vagy éppen a főnökeim megérkezzenek, közben pedig azon pörgött az agyam, hogyan is fogom összeegyeztetni az életemet a munkával. A nap nagy részét amúgy is mindig átaludtam, de ezek után, még többet fogok, csak azt remélem, hogy ez nem fog rámenni a festésre.



† music: Let her go † note: Remélem jó munkaerő leszek Very Happy † words: 215

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
Demon, where did my angel go?
Kedvenc dal :
Turn the pageBorn To Die Beautiful DangerousSick Individual
Tartózkodási hely :
▲ I'm on to you ▲
Hobbi & foglalkozás :
▲ machine genius and bar owner ▲
Humor :
▲ bloody ▲



Lzzy R. Morrow ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 7:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2




to Christian
A helység egyenlőre édes magányba burkolózva fogadott. Meglepő. Jó, délelőtt van, persze, nem mindenki kezdi a napot röviddel, vagy más alkohol tartalmú itallal, de meglepő, hogy egy éhes vámpírt sem láttam. Furcsa... Végigsétálok a boxok között, felmérve a takarítószemélyzet munkáját, ami irigylésre méltó volt. Rend a lelke mindennek. Az egyik szék, a többihez képest az asztal szélén támolyog, azt odébb tolom, hogy ne érezze magát kívülállónak. Hülyeség. Pontosan tudom, hogy azért toltam odébb, mert rendmániás vagyok.
Az iroda felé veszem az irányt, azzal kezdve, hogy a pult mögé benézek, mit kell feltölteni a raktárból és megint mit nem rendezett el a drágalátos partnerem. Felkapok egy üveget, ami üres, és ezzel karöltve folytatom utam. Lenyomnám a kilincset, de az ajtó nyitva van. Meglepő. Ha rajta múlna, minden egy térségben is lehetne, állítom, akkor sem mozgatná meg a dolog.
-Az üres üveg annak a jele, hogy elfogyott a pultból mind. Gondolom nem kell felvilágosítást adnom róla, hogy a készletet hol tartjuk.-rakom asztalára az üres üveget, aminek kupakja nélkül még mindig piaszaga van. A táskám az asztal alá tolom, a telefonom mégis az asztalon landol, majd a laptopot bekapcsolom és helyet foglalok a székemen, míg a rendszer fel nem áll.
-Gondolom a kasszát sem számoltad le, igaz?-vonom fel a szemöldököm, hisz az asztalomon ott az üres, kitöltetlen lap, amihez szükségem lenne ahhoz, hogy tudjam, mennyi a bevétel, a nyereség, a fizetéseket mennyiből kell kigazdálkodni, nem mellékesen ügyelnem kell rá, hogy ne fogyjunk ki abból, amiből megélünk. Értsd: vér és alkohol tartalmú italok. Megrázom a fejem, hisz tudom, hogy vele vitatkozhatok napestig is, a reakciója körülbelül minden áldott nap ugyan az. A laptop zenélve jelzi, hogy beléphetek a fiókomba, ami aztán azért visít fel, mert az e-mailjaim egy éjszaka alatt is meghaladták azt a mennyiséget, amit olvasni akartam ma reggel. Felszisszenek, megvakarom a fejem, és kibújok a kényelmetlen magassarkúból, ami nem túl nőies lépés, de ki mondta, hogy az asztal alatt bárki felfigyel ilyesmire.

||Here's To Us|| words: 321 || :szeri: ||
▲▼
Vissza az elejére Go down

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 6:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Iroda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Lélek-kristály Iroda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros :: Apocalyptic-