Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 14, 2015 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
 
Alyssa & Vincent





Help Wanted

Pretty Girl
.................................

Alapjába véve nem volt bajom az esküvőkkel, sőt, a kis háremem tagjait általában dobbantottam, és töröltem az emlékeit abban a pillanatban amikor azt kezdték pedzegetni, hogy nem ártana valamiféle rangsor, vagy… legalább az egyikük a feleségem lehetne. Elégedett voltam a jelenlegi életemmel, nem mondom, hogy rossz lett volna bármi is. Nem panaszkodhattam. Megvolt mindenem ami ahhoz kellett,hogy kényelemben élhessek, az a fajta nyüzsgés hiányzott a közelemben amit az új életek, a fiatalság tudott csempészni, és ezt egy ideje egy csöpp vörös hajú lány csempészte bele az életembe, aki csupa szív és lélek, s attól tartok ezen nyitottsága fogja bajba sodorni, na meg a nagy szája, épp rajta morfondírozok, s készítem elő a fotózást. Napszemüveg van rajtam, meg egy ing, elég meleg van a mai napon, és én sem a sötétebb ruhákat részesítettem előnybe pont emiatt. A kocsimban volt még néhány táskám, ezeket kipakoltam és utána az asszisztensem odaadta a megfelelő embereknek, többnyire a megvilágításhoz kellettek az ellenzők, örültem ennek a felkérésnek is, Mary Clare, vagy melyik magazin? Nem szoktam olvasni efféle lapokat, ezért nem is zavartattam magam, megkaptuk a ruhákat, és már csak a fotózás maradt hátra. Hangokra lettem figyelmes, végül megéreztem a vér szagot is.  Aztán gyerek sírást hallottam, a testvérpár kisebbik tagja felnyalta a földet, játék közben, szerencsére nem esett semmi bajuk, a ruhák nem is érdekeltek volna, bár az asszisztensemet láttam, hogy őt igen, de kinek mi a fontosabb, nekem az,hogy mindenki épségben legyen, a ruhák pótolhatók, ennyi idő alatt sikerült erre rá jönnöm, de az életek nem, az ember életek egyáltalán nem. A nagylány nagyon bepánikolt, így hívtam a szülőket, és az egyik lótifutit ide rendeltem a páros mellé, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Ezután fokozott figyelmet rendeltem el. Volt egy kis kajás standunk, éltelek és italok voltak rajta. Azért viszont mérges leszek, ha kajás kézzel fognak össze taperolni mindent. Ezért egy kisebb kézmosó, kézfertőtlenítő stand is ki volt téve, angol vagyok és tisztaság mániás. Azokból az időkből ahonnan származom, nem volt ekkora egészségügyi mizéria,de valahogy túléltük, viszont többen maradtunk volna életben, ha korszerűbb lett volna az orvostudomány, ha valamit fogok csodálni a fejlődésben, az mindig is az emberi életek megmentése és ez a tudomány. Persze, mennyire könnyebb lett volna, ha mindenki minden sérülése után vámpír vért kapott volna? Leredukálódtak volna a betegségek időtartalmai, kevesebb beteg ember lett volna, nagyobb lett volna a vámpírrá válás kockázata. Mert nem mindenkinek tesz ám jót ez az élet, időnként én is elgondolkodtam azon,hogy vajon helyes-e hogy túléltem a gyerekeimet? Hogy túléltem számos kort, ám végül is, nem bánom. Felemelkedések és bukások szemtanúi voltam, korábban porszem voltam a föld körforgásában, ma sem vagyok nagyobb, de  több az élettapasztalatom mint akkoriban.
- Mr. Aldridge! Nincsenek koszorús lányaink! Azonnal kellene szereznünk! - lépett elém, az asszisztensem, én pedig elgondolkodva pillantottam körbe.
- Nézze meg az adatbázisban, hogy van-e szabad lány, gyerek. - mivel stúdiót üzemeltetek, gyermek modelljeink is vannak, nem ám abból állok ki éjt nappallá téve, hogy vámpírokkal üzletelek, a könnyebb vérivási lehetőségek végett.
Nekem jönnek, érzem, megéreztem, aztán hallok egy futó bocsánatkérést, de az illető suhan is tovább, illetve suhanna. Végig pillantok a lányon és megköszörülöm a torkomat, megkerülöm, kerekded bájos arc, a haja kicsit kusza, de a sminkesek tudnának kezdeni vele valamit.
- Szervusz, a nevem Vincent. - kezet csak azért nem nyújtottam mert a mai fiatalságnál sosem lehet tudni, meg még épp sétáltunk, én hátrafelé tettem néhány lépést, majd megálltam. Láttam rajta, hogy leginkább csak bámészkodik és beesett a fotózás kellős közepébe. - Lehet, hogy roppant furcsán fog hangzani, de… mit szólnál ha rövid idő alatt sok zsebpénzt keresnél, és ehhez nem kellene mást tenned, mint felvenni néhány koszorús lány ruhát, mosolyogni, ingyen enni arról az asztalról, és… persze aláírni a szerződést, amely a mai esküvői fotózásra szól, remélem, elmúltál már tizennyolc éves. - ráncoltam a homlokom, hülye kérdés volt, mert a fenébe is , láttam rajta, hogy még annyi sincs. Így nem tudja alá írni a szerződést, illetve, tudná ha lenne egy gondviselője itt. Kérdőn pillantottam körbe, csak legyen és máris megfűzöm a lány szüleit, hogy ez mekkora üzlet lenne, a számomra is és a számukra is. - Szükségem lenne egy lányra ugyanis, a korábbi lány húga felsértette a lábait és most orvoshoz kell menniük. - hogy lerohantam a lányt? Egy kicsit talán, de a cél szentesíti az eszközt. Azt hiszem a kelleténél többet beszéltem, de ezt rá fogom arra a kis bizonyos vörös tornádóra aki betoppant az életembe, mint egy szélvész és legalább olyan emlékezetes nyomokat hagyott bennem mint az a természeti jelenség, csak ő nem károkat, hanem reményt, és boldogságot, és emlékeket idézett fel, amelyek kedvesek voltak a számomra egykor.


♫Waltz♫ ✘ Outfit ✘ Alyssa



A hozzászólást Vincent Lucien Aldridge összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 25, 2015 1:16 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
Elastic Heart
Tartózkodási hely :
∞ homeless
Hobbi & foglalkozás :
∞ find my brother
Humor :
∞ childish



Apocalypse Benson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 11:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

give you what you like
[You must be registered and logged in to see this image.]

Még csak pár napja voltam ebben a városban, de máris úgy éreztem, hogy még sok meglepetéssel fog szolgálni. Persze azt se felejthető tény, hogy nem magamtól kerülte ide és találtam meg a testvéremet, hiszen majdnem vámpír vacsora lett belőlem. Ohh, soha nem fogom elfelejteni azt a férfit, hiszen majdnem megölt. Komolyan mondom, hogy szerintem kellene diliházat létrehozni a vámpírok részére is és Darius első lehetne a beteg közül. Én szívesen beutalnám őt. Lassan elülök az ágyamban, egy darabig csak bámulom az üres falakat, majd pedig próbálok a lehető leghalkabban eljutni a fürdőig. Elmerülök egy kád vízbe, majd egy apró foltot veszek szemügyre az oldalamon.Csodás, még mindig itt van annak a ba... De végül megrázom a fejemet, hiszen nem akarok arra a napra gondolni, illetve arra se, hogy sok idő után most először majdnem meghaltam. Lassan a csempére pillantok de, itt nincsenek ott a matricák, mint otthon volt picur koromból. Rövid ideig hagyom, hogy az emlékek beszippantsanak, de végül lassan elmerülök a vízben és hamarosan már törölközőben slattyogok vissza a szobámba. Előkeresek egy tiszta ruhát, amit pár napja vettem, hiszen Barry nem jött el velem. Fogalmam nincs arról, hogy örül-e nekem vagy nem. Alig beszéltünk a napokban, mintha nem tudna velem mihez kezdeni, pedig még el se mondtam azt neki, hogy a szüleink meghaltak és elszöktem. Fogalma nincs arról, hogy hónapokig városról városra szeltem az utcákat, miközben őt kerestem. New Orleansban majdnem meg is haltam, de végül megúsztam. Utána Drake-hez kerültem, aki csak úgy eladott Darius-nak. Szép kalandos életem volt, de röviden ennyi. Közben már a hajamat szárítom, miközben a gondolatok továbbra se hagynak békén, vagyis a múltam emlékképei. Végül felkapom a hátizsákomat és már az utcán is vagyok.
Nem akarok otthon maradni. Az idő szép, mondhatni hátágra a süt a nap, miközben a madarak dallama tölti be az utcákat. Úgy érzem, mintha egy másik világba csöppentem volna. Annyira szép ahogyan énekelnek, hogy egy pillanatra megállok és azt hallgatom. Szereznem kell valahonnét egy gitárt is, mert már hiányzik az, hogy zenéljek és énekeljek. Mindig is szerettem dalokba önteni az érzéseimet és együtt énekelni másokkal. Figyelem a rügybe boruló fákat, azt ahogyan a madarak néha ijedten repülnek arrébb, majd újra rákezdenek az énekre, mintha ezzel is az emberek hangulatát szeretnék befolyásolni, aprócska örömet okozni nekik. Végül egy parkos résznél találom magamat. Hmm, egészen szép hely, hiszen tele van virágokkal. Leszakítok egyet és a hajamba tűzöm, mintha valami hippi lennék. Végül egyre beljebb sétálok a füvön és kíváncsian nézem, hogy miért van ekkora felhajtás. Amikor egészen közel érek, akkor megállok és csodálkozva látom, hogy fotózás zajlik. Komolyan valaki itt tartja az esküvőjét? Fura, de azok a ruhák nem is annyira szépek. Mintha valami úthenger ment volna át a legtöbb lányon. Se mosoly, se mell és még sorolhatnám. Végül egészen közel lépdelek egészen addig, amíg neki nem megyek valakinek.
Bocsánat. - mondom automatikusan, de nem nézek rá. Egyszerűen csak kikerülöm őt, mert még jobban szemügyre szeretném venni az eseményeket és a borzalmasabbnál borzalmasabb nézéseket, s akkor még a ruhákról nem is beszéltem.


|| Remélem kezdőnek jó lesz. 40
 


[You must be registered and logged in to see this link.]

mr. aldridge & me
Vissza az elejére Go down

avatar

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kedvenc dal :
Elastic Heart
Tartózkodási hely :
∞ homeless
Hobbi & foglalkozás :
∞ find my brother
Humor :
∞ childish



Apocalypse Benson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 24, 2015 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
*****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Liget

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-