Share | 
A topik címe: Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 19, 2017 7:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Inkább ez az utóbbi legyen, az ugrás … nem lenne valami méltó hozzád. Vagy, ha mindenképp azt akarod, előtte hívj fel. – mosolyogtam rá. Őszintén nem tudom, hogy próbáltak-e már leugrani onnan, de … gondolom igen, csak nem nagyon hallok róla itt Amerikában, mert nem túl jó reklám a franciáknak. Persze San Fransisco-ba a többség azért jár, hogy leugorhasson a hídról. Nem vagyok társadalomtudós, de nem kell diploma ahhoz, hogy megmondjam: valami komoly gikszer van az emberiséggel, amiért ilyen elcseszett dolgokra képesek egyesek. Persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzem, nem?
-Hát, ahogy a mondás is tartja: Vegas-ba azért járnak az emberek, hogy a gondjaikat más gondokra cseréljék. Például adósságok, betegségek …   mondtam párat abból a számtalan rákfenéből, amit igen könnyű elkapni Vegas-ban. Toleráns egy hely, egészen addig, amíg … fizetőképes vagy, és nem döntesz úgy, hogy inkább meglépsz, semmint, hogy visszafizesd a tartozásod. Óvatosan kell ott is létezni, mert könnyen túlzásokba lehet esni, az pedig hosszútávon szinte biztos nem használ. Egy olyan lány pedig, mint Ebony, kétlem, hogy elakarná rontani az életét néhány felejthetetlen óráért Vegas-ban. Ennél ő azért sokkal okosabbnak tűnik, és tűnt az eddigiek alapján.
-Volt néhány egészen apró jel. – vontam meg a vállamat vigyorogva. Nem gondolnám, hogy baj van ezzel, sőt, talán nekem se ártana, ha … lenne bennem egy ilyen késztetés, de valamiért általában csak saját magam után gondolok másokra. Ez talán változni fog, talán nem. Nem hinném, hogy emiatt rossz és föld alá való ember lennék, de az is igaz, hogy nem lesz fényesebb tőle a glóriám. – Egy olyan lány, mint te … megérdemli, hogy elsődleges legyen. Ha másnak nem, hát magadnak mindenképp. Attól nem leszel rossz, csak mert szereted magadat. – én legalábbis így voltam ezzel és nem okozott álmatlan éjszakákat az, hogy inkább saját magamon segítettem, ha tehettem, mint máson. Nem szép dolog, tudom, de megérdemlem. Ahogy ő is.
-A vegasi börtönökkel vigyázni kell, még ott bent is játszanak. – vigyorogtam rá. Persze, nem tapasztalat ez, inkább csak … egy sejtés, amit elég könnyű elképzelni. Vegas a világon az egyik legjövedelem orientáltabb hely – Bár … kitudja, talán jól állna neked a sárga és a rácsok. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Ezzel egyértelműen már csak húzni akartam, szegényt nem igazán tudom rácsok mögé képzelni, ő nem egy olyan … börtönös csaj.
-Hát, ha te esel, valószínű én is, de … inkább ne adjunk munkát a mentősöknek. – egy rövid ideig segítettem a partimentőknek, ami persze nem ugyanaz, de már ott is láttam olyan dolgokat, amik … nos, elég durvák, már csak rágondolni is. – Annyira kegyetlen azért nem vagyok. Majd hozzád küldöm őket és tarthatsz nekik tanulmányi kirándulást az Eiffel-toronynál. – addig jó, amíg nem tudnak sokan arról, hogy milyen könnyű is ide kijutni. A sok újgazdag barom ott lent megpróbálná tenni a nagyfiút, aminek a vége csak annyi lenne, hogy lezúgnak jó magasról. – Hát … amíg nem nézek le, nem fog el a halálfélelem. De értékeld, miattad az életem is kockára teszem! – nevettem fel, végig Ebony-t nézve, eszem ágában sem volt lefelé nézni. Nem vicceltem, ha nem is félek annyira a magasban … a nagyon magas azért már más tészta.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 12, 2017 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Valószínűleg igen. Vagy teljesen lefagynék és ijesztően bámulnék magam elé teljesen kikapcsolt aggyal. Mindkét lehetőség játszik. – Mosolyogtam, de nem vicceltem. Nem az a fajta lány voltam, aki bármit megtenne a nagy vagy kicsi szerelemért és emiatt néha furának is éreztem magam: a kortársaim keresték a szerelmet, a párkapcsolatot vagy akárkit, akivel eltölthették az üres óráikat, míg én nem éreztem magamban a késztetést, hogy kutassak valaki után, akivel együtt lehetek. Nem volt bennem hiányérzet és vágy az összeborulás iránt. Lehet, kezeltetnem kellene magam.
- Bár még nem tudom, Vegas milyen, de lehet én is kiegyeznék egy ottani lazítós hétvégével. – Abban az eseten biztosan, ha taccsra akarnám vágni magam. Elvégre, Vegas-ba azért járnak az emberek, hogy kikészítsék magukat és utána egyetlen percre se emlékezzenek abból, amit a városban csináltak. Egyszer ki kellene próbálnom, milyen annyira kikészülni, hogy azt se tudjam a végére, ki vagyok… mindig kell egy első alkalom.
- Ennyire nyilvánvaló? Nem akartam utalgatni rá. – Viccelődve elhúztam a számat. Nem tehettem róla, vannak, akik így születnek, legalábbis ezzel vigasztaltam magam. Foghattam volna a genetikára, asztrológiára, csillagállásokra, neveltetésre, ám a legkevésbé sem érdekelt, miért lettem olyan, amilyen, csak örültem annak, hogy tudok törődni az emberekkel, érdekel a sorsuk és képes vagyok a saját érdekeimet a háttérbe szorítani. – Hidd el, dolgozok az ügyön. Adhatnál némi tanácsot. - Komoly tanulási folyamatsorán jutottam el oda, hogy ne mindig csak bólogassak, hanem tudjak nemet is mondani: néha még manapság sem sikerül ellenállnom a természetemnek. Olyan vagyok, min a drogosok, visszaesek a kezdő állapotba és sokszor ott találom magam, ahol a part szakad.
- Még szerencse, hogy nem hoztam magammal annyi pénzt, amit szégyellnék eljátszani. A nyaralásomba nem kalkuláltam bele egy vegasi börtönben töltött éjszakát és ha te is azt mondod, hogy nem éri meg, akkor én nem megyek szembe veled. – Mintha akkora játékos lettem volna. Persze… a nagyapám próbált megtanítani pókerezni, aztán egyszer közölte, hogy a legnagyobb balfék is megverhetne, annyira nincs pókerarcom. Kártyajátékok kilőve, így kerültem a sakktábla közelébe.
- Vigyázok, nem lenne szép tőlem, ha elvárnám, hogy felkanalazd a maradványaimat. – A tériszonyom erősebb volt attól, hogy túlságosan kihajoljak, az ujjaim erősen fogták a vascsövet, ha nagyon megerőltettem volna magam, talán ki is szakíthatnám az egyiket a helyéről. Na jó, remélem, hogy nem, az nem utalna túlzott biztonságosságra. – Valamelyik újgazdanak nincs tériszonya? Ha csúnyán nézne, csak kihoznád ide és rögtön teljesítené az összes kívánságodat. Higgy nekem, egy tériszonyos nagyon tud parázni. – Cinkos vigyort villantottam. – Bár, inkább visszavonom, az Eiffel-tornyunkra ne hozz fel szemeteket. – Figyeltem, ahogy mellém sétált. – Te is szimpatikus vagy nekem, főleg most, hogy ugyanazt látom a szemedben, mint ami valószínűleg az enyémben is van, amikor magas helyen sétálok. Csak nem kezd előjönni az elrejtett tériszonyod? – Sokan nem értették, miért félek a magasban és nem is tudtam volna megmagyarázni, miért jön elő bennem a rossz érzés. Vannak, akik a kígyóktól, a repüléstől, pókoktól féltek, nekem is kellett valamitől.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 10:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Szóval inkább leugranál, semmint végig hallgasd a nagy monológot, miután letérdelt a lovagod? – mosolyogva beszéltem hozzá. Én valószínűleg senki kezét nem fogom ott megkérni, ennek két oka is van. Egyrészt, soha nem fogok eljutni Párizsba, másrészt pedig nem vagyok valami házasságpárti. Valahogy nem rögzült bennem soha az, hogy gyűrűt kell húzni a másik ujjára a földöntúli boldogságért. – Nem rossz. Mi itt Vegas-ba megyünk lazítani, ti pedig Párizsba. – az európaiak is tudnak élni. Nem voltam még soha Párizsban, fogalmam sincsen milyen ott az élet, de … felteszem azért nem unja halálra magát ott az ember. Vegas pedig … oda felejteni járnak az emberek, általában.
-Felteszem, te benned meg van ez az önfeláldozási szikra. – egyébként is olyannak tűnt, aki … foglalkozik másokkal. Egyébként is, ahogy kiderült, elég felelősségteljes, sokkal inkább, mint én valaha is leszek. – Azért szakítsd időt magadra is. Megérdemled! – mosolyogtam rá bíztatóan. Én ennek a híve voltam. Nem mondanám, hogy nem érdekelnek az emberek, csak … szerettem magam annyira, hogy többet foglalkozzak saját magammal, mint velük. Ez sokak szerint egoista dolog, de … nem is tudom, szerintem ez egy igen fontos dolog. Szép, ha az ember odaadó és segítőkész, de előbb mindenki segítsen magán, és csak utána kezdje mások életét rendbe tenni.
-Az attól függ milyen szándékkal mész oda. De egy jó tanács: Csak annyi pénzzel menj, amennyit vissza is tudsz fizetni. – én magam ugyan nem halmoztam fel adósságokat ott, de ismerek olyat, aki igen, és … sokat szenvedett, mielőtt visszatudta volna adni. Vegas-ba felejteni mennek az emberek, ez pedig általában olyan jól sikerül, hogy a régi gondjaikat új gondokra cserélik.
-Köszönöm a bizalmat! De azért óvatosan a korlátnál. – sokszor voltam már itt, de valahogy a korláttól távol tartottam magamat. Minél magasabban vagy, annál könnyebben zuhanhatsz le onnan, apám mindig ezt mondogatta. Ő nem épp egy felhőkarcolóra gondolt, de … azokra is igaz. – Én is semmibe nézem őket. Mondhatni … kvittek vagyunk így. – vontam meg a vállam mosolyogva. Engem inkább a jó, semmint a fényűző élet vonzott, a kettő között pedig volt különbség. Nem jöttem valami jól ki az ilyen ficsúrokkal, de ez fordítva is igaz. Semmibe néztük egymást, ez őket általában jobban zavarta, mint engem.
-Szóval már titkunk is van? Tudtam én, hogy legjobb barátok leszünk! Ez lesz a mi … Eiffel-tornyunk, mit szólsz?  – vigyorogtam rá, ahogy mellé léptem a korláthoz. Kissé óvatosan, nem szeretem ugyan bevallani, de van egy kis… rossz érzésem a  magas helyeken. Főleg az olyan magas helyeken, ahonnét leesve darabokban szednek össze. – Oh, hát … lassan kapcsolsz, ha ez csak most esett le. Szimpatikus vagy, mióta találkoztunk. Nem szokásom csak úgy … európai turistákat felkarolni. – ebben teljes mértékben igazat mondtam. Általában csak … rámosolygok a turistákra és kész. Neki azért ennél sokkal nagyobb bizalmat szavaztam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Júl. 11, 2017 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, nagyon remélem, hogy az én kezemet nem ott fogják megkérni. – Szinte még a hideg is kirázott a gondolatra, nem értettem, miért tartják annyira romantikusnak az Eiffel-torony tetején történő lánykérést. Magasan van, nyilvános hely és szinte levegőt sem lehet kapni a szmogtól, a kilátás sem olyan, ami miatt megérné a hercehurca. Vagy csak belőlem hagyták ki ezt a fajta romantikát? Önmagában imádtam Párizst, de az emberek sokszor eltúlozták a híres részeit és hagyták, hogy becsapja őket a felkapottság. – Nem, dehogy! – Csóváltam meg a fejem nevetve. – Most, hogy így belegondolok, pasival még nem is voltam Párizsban. Számomra az nekem amolyan… csajos hely, tudod, ahová kikapcsolódni járok, elengedhetem magam, lazíthatok. – Ebbe pedig nekem nem fért bele az, hogy egy sráccal andalogjak. Maximum akkor, ha már régóta ismertem, de volt olyan része az életemnek, amit mindenféleképpen meg akartam tartani magamnak egy komoly kapcsolatban is. Nagy barátom volt a függetlenség, mindent feláldozni egy kapcsolat oltárán és bedobni a közösbe… arra nem lennék képes.
- Sajnos a megmentőszerep nem is tanulható, úgyhogy nem lesz könnyebb. – Biztos nem én kellettem ahhoz, hogy erre rájöjjön. – De igazából, nem hiszem, hogy ez baj lenne. Néha túlságosan unalmas és rengeteg elvárással jár, ha az emberben csak a szikrája megvan az önfeláldozásnak. – Erről órák hosszat tudtam volna beszélni, de egyáltalán nem volt kedvem és nem is volt megfelelő sem a hely, sem az idő arra, hogy kiselőadást és élettörténeti betekintést nyújtsak. Örültem annak, hogy kiszakadhattam a megszokott környezetemből, úgyhogy nem is akartam azzal foglalkozni, milyenek a hétköznapok és én milyen vagyok, ha nem nyaralok.
- Mesélj, Vegas-t is túlértékelik? Érdemes megnézni vagy csalódni fogok? – Ha már itt voltunk Amerikában, legalább egy-két nagyobb és híresebb városba szerettem volna eljutni, ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőségem ilyen kirándulásra. Vegas, New York és Los Angeles hármasa szerepelt a listámon és örültem volna, ha legalább az egyikről reális képet kapok és nem csak az internet által a képembe tolt maszlagot olvashatom el.
- Nos, az az ő bajuk, ha semmibe néznek. Sokkal normálisabb vagy, mint bármelyik a lentiek közül, erre a nyakamat tenném. – Közelebb merészkedtem a korláthoz, mert ugyan elméletileg nem szenvedtem akkora tériszonyban, hogy leszédüljek a tetőről, de ha tehettem, elkerültem a magas helyeket. Olyan érzésem volt, mintha nem lett volna a lábam alatt talaj, viszont a világért sem szerettem volna megfosztani magam a kilátástól. Érdekes, imádtam erkélyről az éjszakai fényeket bámulni, közben pedig féltem a magasságtól. Ki érti ezt?
- Nem szégyenítném meg ezt a helyet azzal, hogy minden jöttmentnek elárulom a létezését. Még azt is bevállalom, hogy maradjon a mi titkunk. – Mosolyodtam el szélesebben és sóhajtottam egyet a távolba meredve. Akár órákig, hajnalig is elálldogáltam volna itt, nem tagadhattam, hogy Chad megvett kilóra ezzel a hellyel. – Gondolom te sem szoktál felhozni ide olyanokat, akik nem méltóak rá. Kezdem azt hinni, hogy szimpatikus vagyok neked.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Május 15, 2017 7:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Szóval nem a legromantikusabb hely a világon, értem. Nem ott szokták megkérni egymás kezét az emberek? – úgymond laikus vagyok, soha nem kértem meg senki kezét, és soha nem is jártam az Eiffel-torony közelében sem. A földrészen sem voltam még soha, ahol van. De ha tényleg olyan, amilyennek Ebony mondja, kissé hibádzik az emberek gondolkodásmódja a romantikáról. – Remélem nem pasival voltál. – egyrészt, mert elég kínos lehetett, másrészt pedig mert a klisé mérő valószínúleg kiakadt volna. Nincs nekem semmi bajom azzal, ha valaki borzasztóan romantikus lélek, de azért … én jobb szeretek nem belefulladni a nyáltengerbe. Az egyszerű dolgok híve vagyok.
-Főleg, ha nem vagy egy megmentő típus. – vontam meg a vállam. Nem vagyok az. Közel sem. Mindig is az volt rám jellemző, hogy kerültem az olyan szituációkat, mikor nekem kellene segíteni. Seggfejség, vagy sem, de ez van. Egyszerűen nem én vagyok az, akinek tovább kéne vinnie a családi bizniszt, nem vagyok rá alkalmas. – Látnod kéne az arcukat. Nincs szívem elvenni ezt tőlük. – a családban én vagyok az, aki a meggondolatlan és soha fel nem növő ember prototípusa. A szüleim pedig olyan büszkén tudnak nézni rám, ha szóba kerül, hogy átveszem tőlük a bizniszt, hogy … egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy felejtsék el.
-Hidd el, ott nem lehet megélni! – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Túl hangos, túl drága. Arról nem is beszélve, hogy két nap alatt a családi házat is eljátszanám. – szerettem játszani, de soha nem voltam valami jó benne. Valahogy nem az én játékom a póker. Ellenben a Blackjack-kel. Na ott vannak igen jó napjaim.
-Ne aggódj, figyelek rád! – bólintottam mosolyogva. Bár fogalmam sincsen, hogy hol szálltak meg pontosan, szóval nem igazán tudnám visszavinni, ha nagyon kiütné magát. De ezt el lehet kerülni egy kis odafigyeléssel, ami kimerül a vízben és a levegőben. Ezért nem szeretem a legtöbb szórakozóhelyet, olyanok, mint egy börtön, a föld alatt.
-Nekik csak egy nagyszájú gyökér vagyok a partról. Ha a magukra tetováltatnának, se ismernének fel. – vontam meg a vállam vigyorogva. – Te beszélsz, én ütök. Remek csapat leszünk. – ezt azonban azért jobb lenne elkerülni. Az ittenieknek nem szúrunk szemet, amíg nem csinálunk semmi … megbotránkoztatót.
-És semmi szmog! – mutattam körbe mosolyogva. Azért ez így valószínűleg nem igaz, de a kilátást nem zavarja, szóval … gondolom elenyésző a mértéke. – Áltálában idejövünk. Odabent hamar szemet szúrnánk. – mi kissé máshogy érezzük jól magunkat, mint azok, akik olyan körökben mozognak, hogy megtudják fizetni a belépőt ide. – De ne add tovább! Csak olyat hozz fel, akiben megbízol. A végén még itt lenne mindenki. Odalenne a varázsa.  vontam meg a vállam. A barátnőit felhozhatja majd, ha … vállaljáka belógás kockázatát. Én az első alkalom után úgy éreztem, hogy már csak a kilátás miatt megéri a dolog.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 29, 2017 4:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Az Eiffel-torony tetejét túlértékelik. – Avattam be a hatalmas titokba. – Amikor először jártam Párizsban, az első szintig jutottam, mert tériszonyom van. Aztán rávettem magam, hogy felmenjek a tetejére, de a szmogtól semmit sem lehet látni. Tényleg, szinte szó szerint semmit. Lehangoló volt. – Úgyhogy egy idő után maradtak a kevésbé turistás helyek és csak a Párizs által árasztott hangulat. Az is bőven elég volt, hogy az ember lánya egy olyan programon is jobban érezze magát, amin egyébként bárhol részt vehetett volna.
- Elég rossz lehet, ha azt várják el tőled, hogy megmentő legyél. – Nekem eddig még nem kellett magamra öltenem ezt a szerepet, legalábbis családi viszonylatban nem. Az már teljesen más tészta, hogy néha úgy érzem, én vagyok az, aki folyamatosan visszarángatja a legjobb barátnőmet a szakadék széléről, de hát… ez már amolyan önkéntes és talán idegesítő hősködés is, nem elvárás. – Arra még nem gondoltál, hogy egyszerűen nemet kellene mondanod? – Tanácsokat osztogatni könnyű, az ő helyében lehet, hogy nekem se a túlzottan nagy lázadozás lett volna az első dolgom. Bár az is biztos, hogy soha nem tudnám azt csinálni, amihez nincs kedvem és nem érzem, hogy csak egy kicsit is értenék hozzá. Lehet, hogy luxus az e féle válogatás, jobban belegondolva igazán hálás lehetek azért, hogy megengedhetem magamnak.
- És miért nem költözöl oda? Ott is tudnád azt csinálni, amit itt. Nagyjából. – Vontam meg a vállam. Nem volt bennem semmiféle bagatellizálás az életére vonatkozóan, ő maga mondta, hogy a napjaiban nincs olyan rendszer, amit ne lehetne megbolygatni. A változatosság pedig elvileg gyönyörködtet.
- Vigyáznod kell rám, nehogy megártson. Nem vagyok hozzászokva az erős piákhoz. – Belekortyoltam az italba és ez pillanatra összehúztam a szemöldökeimet. Kellett egy kis idő, hogy megszokjam az ízét, de nem is volt rossz. Egy idő után úgyis mindegy volt az embernek, csak legyen valami a kezében.
- És ezek a sznob barmok nem ismernek fel téged? Balhékban nem vagyok annyira jó, csak akkor, ha verbális bunyóról van szó. – Vigyorodtam el. Jobban belegondolva nem lett volna rossz ötlet belevágni egy önvédelmi tanfolyam elvégzésébe, a mai világban bármikor szükségem lehet rá. De mire továbbvittem volna a gondolatmenetemet, Chad ismét elindult valamerre, én pedig követtem őt, hiába fogalmam sem volt arról, merre megyünk. Ha folyamatosan kérdezősködtem volna, valószínűleg nem itt lennék, hanem a szállásomon üldögélnék az ágyon.
- Hogy miket nem tudsz! – Őszintén, eléggé irigyeltem őt, én senkinek sem tudtam volna kútfőből ilyesmi programot kitalálni. Arról nem is beszélve, hogy én magam sem terveztem felmászni Miami legmagasabb épületének a tetejére és egy röpke pillanatra azt is elfelejtettem, hogy félek a magasban. – Azta! – Körbefordultam magamon. Az épületek és utcák kivilágítva, az sötétbe burkolózó óceán egyik oldalról teljesen körbevette a várost… gyönyörű volt. – Elismerem, nem mindennapi látvány. – A tető korlátjához inkább nem mentem közelebb, először szoktam a gondolatot, hogy eléggé magasra kerültem.

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Például… megmászni az Eiffel-tornyot? – habár jobban belegondolva, kétlem, hogy ez olyan nagy dolog lennie. Aki elmegy Franciaországba, biztos felmegy oda. Csigát azonban nem mindenki eszik és… jól is van ez így, kissé felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy van olyan ember, aki képes csigát venni a szájába. Jobb bele sem gondolni abba, hogy mi mindent lenne még képes megenni.
-Nem, ők azt akarják, hogy én mentsem meg őket. – vontam meg a vállam. Ellenben velem, nekik voltak viszont terveik, így a szüleim könnyebben beletörődtek abba, hogy saját útjukat akarják járni. Nekem azonban nincsenek terveim, ezért a fejükbe vették, hogy majd ők kreálnak nekem egyet. Így jött a családi vállalkozás átvétele. Amivel több gond is van, az egyik, hogy nem igazán érdekel, a másik, és talán ez a legfontosabb, hogy nem is vagyok benne valami jó. Két nap alatt csődbe vinném az egészet, ezt mégsem akarhatják. Sejtik ők is, hogy velem rossz lóra tennének.
-Las Vegasban viszont csillagászati fizetést kapnak. Néha úgy érzem oda kéne költöznöm. – vigyorogtam rá. Természetesen, nem beszélek komolyan, de azért vicc, hogy mennyit lehet keresni azzal, ha aláfekszel valakinek. Nem mintha ítélkezni akarnék, biztos mindenkinek meg van a maga oka, hogy miért épp ezt választotta, de… attól még szó nélkül nem lehet elmenni mellette.
-Ennyire azért nem falom az életet. Ha épp nincs jobb hely kilátásban, marad ez. – annyira nem voltam oda a fényűzésért, nekem elég a társaság és némi pia, hogy jól érezzem magam, nem kell hozzá luxusszálloda, szökőkút, és a többi. De azért néha nem árt kipróbálni.
-Ez aztán a vakbizalom! – vigyorogtam rá, mielőtt a pulthoz mentem volna. Habár elég nagy volt a tömeg, sikerült átverekednem magam, úgyhogy egész hamar vissza is tudok érni.
-Ez nézett ki a legdrágábbnak. De gőzöm sincs mi ez. – nyújtottam felé a poharat. Lent a parton esélyem se lenne olyat inni, ami többe kerül, mint a szüleim háza. Pedig az sem egy kis ház. – Egy párszor már voltam, de csak látásból ismerem az embereket. Főleg sznob barmokat, akikkel összebalhéztunk párszor. – vigyázni kell, hogy ne nagyon szúrjunk nekik szemet, mert elég könnyen kidobják innen az embert. Tekintve, hogy milyen magason vagyunk… nem szeretném senkit sem annyira felbosszantani, hogy az ablakon át bírjanak távozásra. – Na várj! – elindultam a lépcsők irányába, és intettem, hogy kövessen. Két emeletet mentem feljebb és egy biztonsági ajtó előtt álltam meg. ”belépni tilos”, díszelgett rajta. – Csak néhány személyzetis használja. Soha nem zárják be rendesen. – egy kicsit feszegetnem kellett, de úgy a negyedik nekiveselkedésre már sikerült belöknöm a vállammal. – Csak utánad! – engedtem előre. Egy lépcső vezetett feljebb, majd egy ajtó, amit már nem is zártak.
- Innen a legjobb a kilátás. Az emelet a sznob barmoké, szóval nem nagyon tudnánk ide feljönni, ha nem lógnánk be. – vontam meg a vállam, ahogy utána kiértem a tetőre. Remélem, hogy nincs tériszonya, mert, ha mégis, annyira talán mégsem volt jó ötlet ide felhozni. Bár, amíg nem néz le, nincs is gond, igaz?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Csiga? Nem, nem, soha nem ennék csigát. Még ha rágondolok is rosszul vagyok. – Kötöttem ki elnevetve magam. A szüleim odáig és vissza vannak a tenger gyümölcseiért és az ehhez hasonló gasztronómiai különlegességekért. Én nem voltam hajlandó olyat megenni, ami csúszik-mászik. Arra viszont terveztem rávenni magam, hogy megtanuljam elkészíteni, mert amikor főztem, felülkerekedtem az undoromon. – A borok tényleg finomak. – Megvontam a vállaimat. – De igazából a hangulatért szeretem. A barátnőimmel általában kinézünk valami programot, aztán egy hétvégére átmegyünk. Szinte mindannyiunknak laknak Franciaországban rokonai, úgyhogy a szállással és a kajával még foglalkoznunk sem kell. – Egész jó világunk volt. Persze ezek a kirándulások nem voltak mindennaposak, egy évben körülbelül háromszor szántuk rá magunkat a kiruccanásra. Többször nem is lett volna rá időnk, főleg, hogy mióta egyetemre jártunk, megtöbbszöröződött az elfoglaltságaink száma.
- És egyik testvéred sem szeretne kimenteni a neked szánt szerep alól? – A családi örökség továbbításánál azért volt jobb helyzetben az, akinek voltak testvérei, mert megvolt arra az esély, hogy valaki végül mégiscsak meggondolja magát és továbbviszi a nevet és a karriert. Az én esetemben ez nem igazán játszott: egyik szülőm foglalkozása sem nyerte el a tetszésemet, inkább nagyapám útját kezdtem el követni. Azt nem mondhatják el rólam, hogy túlzottan letértem volna a családi ösvényről.
- Jó tudni. A pénzkeresés egyik módja kihúzva. – Vigyorogva megcsóváltam a fejemet. Nem is lehetett volna jobb fej idegenvezetőm Chad-nél. Egy helyitől olyanokat is megtudhat az ember, amit magától nem biztos, hogy észrevenne és bár az utcai munkások keresete nem igazán érdekelt, saját kútfőből biztos nem jutott volna eszembe belógni egy luxusszállodában rendezett bulira. De hát, egyszer mindent el kell kezdeni, nem? Egyébként is úgy indultam neki ennek a nyárnak, hogy ez lesz a megújulásom és az újdonságok kipróbálásának időszaka.
- Hát, gyakran. – Jobban nem tudtam megfogalmazni. – Mondanám, hogy az átlagosnál többször, de így bulizni nem igazán átlagos. – Elmosolyodtam. Távol álljon tőlem az aggályoskodás, nagyon is élveztem, ahogy besurrantunk. Főleg, hogy a vesémet sem kellett eladnom a belépőért cserébe.
- Egész jó kis házibuli. – A vendégseregen látszott, hogy a nagy része nem az átlagos emberek közül került ki, de elég sokan voltak ahhoz, hogy el tudjunk vegyülni. Voltam már hasonló bulin, az apám egész jómódú családból származott, viszont szerencsére csak egyszer kellett megtennem ezt a kötelező kört. Hosszú távon nem az én világom lenne az, amibe most belecsöppentünk. – Valami ütőset kérek. Rád bízom magam. – Nem voltam válogatós, úgyhogy teljesen mindegy volt, mibe fogok belekortyolni. A bizalmi kérdéseken már rég túl voltam, esélyét sem láttam annak, hogy Chad pszichopata legyen.
- Voltál már itt? Vagy ismersz valakit a bulizók közül? – Kérdeztem tőle, amikor visszajött az italokkal. – Egyáltalán miért szerettek ilyen helyekre járni? – Hülye kérdés, csak szét kellett nézni. A hely gyönyörű volt, a kilátás is, a zene szuper, a kaja és a pia ingyen van. Más világ volt ez ahhoz képest, ami a hétköznapi emberé volt.

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Jan. 20, 2017 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Franciaország… borok? Vagy csak a csiga miatt? – húztam mosolyra a számat. Ők esznek csigát, igaz? Bár, remélem, hogy ő nem. Nem mintha elítélném, azt eszik amit akar, csak… most őszintén ki eszi meg a csigát? Kell hozzá egy gusztus, az biztos. Az amerikai kölykök brokkolit nem esznek, a francia gyerekek meg csigát. Kíváncsi vagyok a szüleik, hogy veszik rá őket.
-Igen, csak szegény eléggé beleélte ebbe magát. Tudod, neki ez egy ilyen álma volt, hogy családi vállalkozás legyen ebből az egészből. – vontam meg a vállamat. Három gyereke van, de végül egyik sem akarta, hogy az álma valóra váljon. Vagyis, ez így nem igaz, de az élet végül mást hozott, egyikünk sem akarja ezt. Én még azt sem tudom, mit akarok, pedig nem ártana kitalálni, elégé határidős már a dolog. Az ember azonban szereti elfelejteni, hogy van élet a tengerparton túl is, ha annak a közelében él. Én is ide tartoztam.
-Az itteni stricik nem fizetnek valami jól. – vontam meg vállamat vigyorogva. Ismerek egy-kettőt futólag, semmi dolgom nem volt velük, csak az ember látja őket, ha éppen olyan helyen jár. Általában a szórakozóhelyek körül szokták futtatni a lányokat, és hát… volt már néhánnyal nézetelérésem. Nem akarok általánosítani, de talán ebben az esetben nem olyan nagy dolog ez: seggfej az összes.
Jót vigyorgok azon, mikor látom a meglepődést az arcán. Nekem ide valószínűleg soha nem lenne pénzem, de szerencsére nem is kell. Egy drága parti, de nevetségesen gyenge biztonsági intézkedések. Így szokott ez lenni, ráadásul sok a részeg alak, szóval… annyira azért nem nehéz bejutni.
-Attól függ mit értesz a gyakran alatt. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nyilván nem kéne büszke legyek magamra, de az vagyok. Én itt csóró suttyónak számítok, mégis simán bejutok, ha éppen kedvem tartja. Habár, csak társasággal jövök, egyedül eléggé… szóval oda az élvezet. Az ilyet meg kell osztani másokkal is. – Amolyan… házibuli. Csak itt egy egész emeletet béreltek ki. Sok a pénzes alak, néha egy-két híresebb arc is megfordul itt. Szóval… képzelj el egy bulit, ahova csak úgy juthatsz be, ha eladtad az egyik veséd. – körülbelül ennyire lehet drága ide bejutni, ha nincsenek meg a megfelelő kapcsolataid, hogy ingyen hozzájuthass egy meghívóhoz. Nekem még az sem kellett hozzá. Kilépve a liftből megelőzöm azokat, akiktől elvettük a meghívót, felmutatom a biztonságiembernek, majd Ebony-val együtt tovább is megyek, mielőtt a mögöttünk lévő kifosztott páros megvádolhatna.
Az emeletre lépve egyből érződik is, hogy mi folyik itt. A zene már itt is elég hangos, mindenhol emberek, isznak, táncolnak, vagy épp füstölnek. Mosolyogva pillantok Ebony-ra, ahogy beljebb haladunk. – Mindjárt jövök, hozok valami italt! Mit kérsz? – kérdeztem túlkiabálva a zenét, mielőtt elmentem volna a pulthoz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Jan. 08, 2017 9:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Én nem kételkedek abban, hogy a legendáknak van igazságalapja. – Mosolyodtam el szélesen. Ahogy mondani szokták, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, Hollandia nem lenne annyira népszerű célpont és nem terjengenének róla szép pletykák, ha azoknak nem lenne alapja. – De valahogy mindig kívül esett az úti céljaimon. Sokkal szívesebben ugrok át Franciaországba, ha már szomszédokról van szó. – Apám révén francia vér csörgedezett az ereimben, szívesen látogattam meg az ő szülővárosát és annak környékét. Amerikába is azért jöttem, mert a nagyapám innen származott, már beterveztem egy utat Texasba, ahol született. Ha minden igaz, a húga várta az érkezésemet.
- Megnyugodtam. – Színpadiasan felsóhajtottam. Nem igazán lett volna jó érzés valaki szüleire hasonlítani, hiszen csak fiatal voltam és a fiataloknak az a kötelessége, hogy ne úgy gondolkozzanak, mint az idősebb korosztály. Nem is tartottam magam begyepesedettnek, előbb ugrottam volna a vonat elé, de tény, hogy szerettem megrágnia dolgokat és nem megyek bele gondolkodás nélkül mindenbe. Aztán az szintén egy másik tészta, hogy ennek a nyárnak az lett volna a célja, hogy belekóstoljak a kötetlenségbe és abba, milyen az igazi, bulis, gondtalan élet, akkor is, ha csak pár hétig tart.
- Szerintem amint látja, hogy csak ártasz az üzletnek, lemond arról, hogy kövesd a szakmában. – Az én szüleim is inkább azért engedték, hogy saját magam válasszam ki az utamat, mert tudták, hogy ők sem jönnének ki jól abból, ha olyat csinálnék, amit nem szeretnék. Akkor is elég nehéz megugrani a léceket, ha teljes szívből és igazi akaratból tenném, ha pedig fáklyával kergetnek a cél felé, úgy egyenesen lehetetlen.
- Dögös ruha? Remélem, nem akarsz eladni vagy hasonlók. – Viccelődve összehúztam a szemeimet. Ha buliba megyünk, teljesen jogos, valami másik ruha kell, a rövidnadrágomban és egyszerű topomban nem éppen tűntem partiarcnak. Nem úgy terveztem, hogy ma este vásárolni indulok, de már a szó segítségével is hangulatba tudtam kerülni, nem tartott sokáig, míg megtaláltam a megfelelő ruhát és szinte vakon követtem Chad-et. Nem ismertem a várost, fogalmam sem volt, hová akar menni, de mivel furcsa mód elég volt pár óra ahhoz, hogy megkedveljem, bíztam benne. Ettől függetlenül felakadt a szemem, amikor a Four Seasons épülete elé értünk: hogy őszinte legyek, sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy itt fogunk kikötni. Úgy éreztem magam, mint egy Mission: Impossible-filmben, eddig nem volt alkalmam a mélygarázson keresztül bejutni az épületbe, úgyhogy nagyon jól szórakoztam.
- Gyakran csinálsz ilyet? – Kérdeztem rá, ám miután lenyúlta az egyik vendég-pártól a belépőiket, tiszta volt a kép. – Nálatok ez mindennapos, ugye? – Meg sem éreztem, hogy öt emeletet kellett felsétálni, pedig az én állóképességem és fizikai erőlétem a béka feneke alatt volt. Hányszor megfogadtam, hogy elkezdek edzeni… - Milyen buli ez pontosan?
Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 12, 2016 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

Nekem soha nem feküdtek igazán azok a dolgok, ahol szabályokat kellett volna betartani. Nem vagyok valami jó ebben, és, ha már itt tartunk, ebből kifolyólag túl megbízhatónak sem mondanám magam. Mindenhonnan elkések, elfelejtek egy csomó dolgot, mert felírni lusta vagyok és… a szüleim szerint elvagyok varázsolva magamtól, ezért megy ki minden a fejemből. Szerintem meg csak azért, mert a dolgok többsége nem is fontos.
A szavait hallva csak mosolyogva bólintottam. Habár szeretem a spontán dolgokat, csak úgy spontán eldönteni, hogy én most elmegyek Belgiumba sörözni egyet… talán kissé meggondolatlannak tűnt. Tekintve, hogy eddig egyszer sem voltam még a szomszédos államokon kívül, még inkább. Ha az ember Miami-ban lakik, felesleges nyaralásra mennie, egy nyaralóhelyen él, lényegében. – Nem lehet mindenki holland. rántottam meg a vállamat. – Hogy-hogy nem voltál még ott? A helyedben már rég átugrottam volna megnézni, hogy igazak-e a legendák. – az ember sok mindent hall, de nyilván nem hisz el mindent. Amit én hallottam, az alapján Hollandia minden perverz és füves vágyálma lehet. Legalábbis bizonyos helyei. Azért kell egyfajta világszemlélet, hogy elfogadottnak tartsd azt, ha valaki beszívva jön veled szemben az utcán. Itt, ha nem is szokatlan a dolog, de azért még mindig megszólják érte az embert. Pedig a fű nem feltétlen rossz.
Ne aggódj, ők… egy külön állatfaj. Meg jobban is nézel ki. – mosolyogtam rá. A szüleimet én nem nevezném felnőtteknek. A korukhoz képest meglepően gyerekesen tudtak viselkedni, persze néha rájuk jött a felnőttéletérzés, de… ők furák. Egyszerűen csak odalennének Ebony-ért, tőlem is valami olyat várnának, hogy tudjam már végre, mit akarok kezdeni magammal.
Az, tényleg jó. Amíg véget nem ér majd. – mert véget fog, biztosan. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem maradhatok örökre itt és csinálhatom azt, amihez kedvem van. Sajnos, nem vagyok gazdag szülők gyereke, hogy húszasokkal tömjem ki a párnámat. Nekem az jutott, hogy tenni is kell az életben maradásért. – Igen, kénytelen lesz rádöbbeni arra, hogy én és a munkája nem jövünk ki jól. – adtam igazat Ebony-nak. Amúgy is, apám pontosan tudja, hogy felesleges az egész. Néha még a kulcsát is képtelen rám bízni. Ha ebből indulok ki, elég lehetetlen elgondolás az, hogy majd a vállalkozást csak úgy rám hagyja.
Király, akkor… menjünk és először vegyünk neked valami dögös ruhát. – mosolyogtam rá. Nem tudom, hogy mit pakolt be magának, vagy mit nem, de végül is, hűtőmágnesek mellett legalább vihet mást is haza, nem? A vendégem ma.
Mire odaérünk a Four Seasons Hotel-hez, már kezdett beesteledni, úgyhogy jók voltunk. Ide amúgy is tehetősek jártak, de az egyik tulajdonos fia szinte hetente bérelt ki komplett emeleteket, hogy botrányosan nagy bulikat tarthasson. Nem a főbejárat felől megyünk, ott előbb-utóbb a nevünket kérnék a vendéglistáról és hát… nem vagyunk rajta. Úgyhogy helyette a hátsó bejáratot vesszük célba, ami nem túl praktikus módon a mély garázsból elérhető. Ide nem nehéz bejutni, csak meg kell várni, hogy az ott kószáló biztonsági őrök távolabb kerüljenek. Amint ez meg van, elérjük a hátsó bejáratot, ahonnan lépcsők megszámolhatatlan mennyisége visz fel.
Gyere, az ötödiknél már van a lift. – intettem a fejemmel, ahogy megindultam felfelé a lépcsőkön. Pár perc alatt már fent is voltunk, a lift pedig hamar megtelt. A nagy tömegnek volt köszönhető, hogy sikerült az előttünk lévő pártól elszednem a meghívójukat. Ilyet keveseknek küldenek, mindig is kíváncsi voltam milyen érzés annak a kevésnek lenni. – Most már hivatalosan is vendégek vagyunk. – mosolyogtam Ebony-ra, felé nyújtva az egyik meghívót.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Dec. 04, 2016 6:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ha te mondod, én elhiszem. – Szórakozottan megvontam a vállaimat. Mit is mondhattam volna mást? Azt nem tagadhattam, hogy jófej, az pedig tény, hogy a gyerekekhez kell egy bizonyos személyiség és hatalmas adag türelem, különben az ember nagyon hamar kidobálná őket az óvoda ablakán attól függetlenül, hogy cukik. Én szerettem őket, tényleg, mert különben nem jutott volna eszembe, hogy gyerekekkel foglalkozzak a nyáron, de néha igencsak rájuk csodálkoztam.
- A repülő elég nagy kettőnknek. – Szerencsére még nem kellett azon gondolkoznom, mikorra és melyik járatra foglaljam le a jegyemet hazafelé, mivel a nyár most kezdődött és nagyon reméltem, hogy nem fog olyan hamar elrepülni mellettem, hogy észre sem veszem és vége van. Ha van igazság az univerzumban, akkor legalább annyira lassan fognak vánszorogni ezek a napok is, mint az év többi része. – De azért annyira ne éld bele magad abba, hogy különlegesek vagyunk. A hétköznapok nálunk is hétköznapok és Hollandia lazaságának szomszédságában sem vagyunk, viszont jó hír, hogy légvonalban nincsenek messze. Nem mintha jártam volna már ott. – Eddig nem volt lehetőségem átugrani, talán majd egyszer Noémie rávesz, amikor mindennel tele lesz a hócipőnk és a teljes lazítás után fogunk sóhajtozni. Velem csupán az volt a baj, hogy nem mindig voltam hajlandó elengedni magam, olyan szinten pedig végképp nem, ahogy holland barátaink csinálják, akár legálisan is.
- Kezdek félni: ha az „imádnának a szüleim” azt jelenti, hogy hasonlítok rájuk, akkor most csapj agyon. – Nem azzal volt problémám, hogy esetleg a szüleit juttatom eszébe, hanem globálisan azzal a gondolattal, hogy valakinek hasonlíthatok a szüleire. Annyira nem voltam merev gondolkodású… ugye? Reméltem, hogy megnyugtat, nem vagyok annyira szörnyű, arról nem tehettem, hogy nem éreztem teljesen sajátomnak a miami életérzést és a fiatalokra gyakorolt hatását. Nem mintha az rossz lenne, ha itt éltem volna, biztosan lubickoltam volna benne. Pár hónapig ezt is szerettem volna csinálni.
- Kicsit irigy vagyok. Biztos jó így élni. – Egy darabig vagy éppen jó sokáig, ha beleszokik az ember. Vajon nekem mennyi időbe telne, hogy természetessé váljon ez az életstílus? Még megsaccolni sem tudtam, túlságosan elképzelhetetlen volt, de jó volt látni, hogy egyénenként ennyire különbözőek lehetünk. – Talán ha apukád továbbra is azt fogja látni, hogy nem érdekel az üzlet, akkor elengedi a dolgot. Nem mintha lenne más választása és nem hiszem, hogy szeretné, hogy a vállalkozása rögtön bedőljön, amint rád bízza. – Mosoly húzódott az arcomra. Ha valaki nem szerette csinálni azt, amit feladatul adtak neki, attól rosszabb nem is lehetett. Élvezet nélkül a munka minősége megváltozik, silány lesz, semmi értelmet nem lehet belőle kicsikarni.
- Florida legmagasabb helye? Elvileg nincs tériszonyom, gyakorlatilag sem szédültem le még sehonnan, úgyhogy szerintem rendben leszek. – Felvillanyozódtam, érdekelt, mit talált ki, főleg, hogy elképzelésem sem volt, hogyan működnek errefelé a bulik, milyen lehetőségek vannak és hasonlók. Szerencsém volt, hogy ennyire jó idegenvezetőt fogtam ki. – Rád bízom magam!

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 05, 2016 8:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Olyan meglepő? Elbűvölő tudok lenni. – vigyorogtam rá, majd még hozzátettem:  és csak, hogy tudd, befont hajjal is biztos jól néznék ki. – ebben már azért annyira én sem voltam biztos, de az önbizalmam a helyén volt. Mindig is sajnáltam azokat, akiknek nem. Nézhetsz ki akárhogy, az önbizalom vonzóvá teszi az embert. Nem vagyok olyan agyas, hogy megmondjam, egyeseknek miért van több, mint másoknak. Gondolom… máshogy nevelték, vagy valami ilyesmi.
Nem ittam még belga sört. De ha ez tényleg így van, ahogy mondod, akkor lehet, hogy a visszaúton már ott leszek veled a gépen. – soha nem késő költözésre adni a fejed, igaz? Nem, egyáltalán nem, valószínűleg szét is rúgnák a seggemet otthon,  ha megpróbálkoznék vele. Pedig a sör egy jó indok. – Szóval ti… olyanok vagytok, mint a hollandok? Csak fű helyett sör van a kezetekben egyfolytában. – mosolyogtam rá. Egyszer ellátogatnék Hollandiába is, igazi álom lehet ott egy reptéri ellenőrzés, mikor jönnél onnan haza.
Imádnának a szüleim. – csóváltam meg a fejemet. Ők is folyton ezzel jönnek, ha jönnek. Ideje felelősséget vállalni, dolgozni, ha nem dolgozol, legalább menj vissza tanulni. Egyfolytában ez megy, és rajtuk nincs kapcsoló, mint a rádión. Néha nem ártana. Bírom őket, de mikor már ezredjére hallom ezt az egészet, kissé megunom. – Nézd, én ebben élek. Nincs rendszer, azt csinálom, amihez kedvem van. Nem tudom mi lesz holnap, de ott leszek, nem egy pad mögött gubbasztok, vagy egy építkezésen melózom. Szeretem, ha nem tudom mi lesz, szeretek szórakozni. Biztos ez is véget ér majd, de addig kiélvezem. – nem vagyok hülye, nem úgy képzelem az életemet, hogy az egészet itt töltöm. Elfogok majd menni, gondolom, de amíg az nincs kilátásban, nem foglalkozom vele. Soha nem jött be nekem a hosszútávra való tervezés, én mindig kicsiben gondolkodom, az a biztos. Ha most eldöntöm, hogy megyek dolgozni, biztosan csődöt jelentene a cég, ahova mennék.  – A testvéreim már megtették, szóval… csak én maradtam, aki vihetné tovább az üzletet majd utána. Szóval nagyon akarja, hogy a nyomdokaiba lépjek. – én annyira nem, nekem nincs agyam az építészethez. Ha én tervezek egy házat, az biztosan azt biztosan az első esőzés két állammal odébb viszi majd.
Lehetne közelebb is a mennyország. – nevettem el magam. Nem mintha Hollandiát tartanám annak, és jobban belegondolva, rühellném a helyet. Európa azért teljesen más tészta, szerintem egy élet is kevés lenne, hogy hozzá tudjak szokni.
Remélem nincsen tériszonyod. Florida legmagasabb helyére viszlek. – az állam felhőkarcolóinak többsége amúgy is itt van, a legmagasabb is. Korábban is lógtam már be oda. Elég elit hely, a felsőbb szinteken folyton számomra megfizethetetlen bulikat tartanak. Szerencsére, ha valaki elég ügyes, megússza a jegyárat.

magnetised ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Okt. 28, 2016 8:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Téged beengedtek egy óvodába? Szívesen megnéztem volna, hogy próbálják befonni a hajad vagy éppen rávenni arra, hogy játssz a kicsi versenyutókkal. – Elnevettem magam. Szerettem a gyerekeket, bár nem sok kapcsolatom volt velük, azért is akartam ezen a nyáron velük foglalkozni. A rokonság tőlem fiatalabb tagjai már felnőttek, én még nem voltam abban a korban, hogy egyáltalán gondoljak a saját gyerekre, így maradtak azok a különleges alkalmak, amikor a pirinyókkal foglalkozhattam. Volt bennük valamiféle elemi ártatlanság, ami erővel és jókedvvel töltött fel, legyenek bármilyen fárasztóak egy idő után.
- Belgium nem egy különleges, űrlények lakta hely. Hallottál már arról, hány féle sörünk van? Az is beléjük botlik, aki nem akar, hát még az egyetemisták. – Mondjuk én pont utáltam a sört, nem bírtam a keserű utóízét, ha nagy ritkán alkoholizálásra adtam a fejem, akkor a kevert tömény italokat részesítettem előnyben. Foghattam is utána a halántékom, éppen emiatt nem szerettem túlságosan felönteni a garatra, eléggé használhatatlanná váltam egy-egy komolyabb buli után.
- Ha se tanulni, se dolgozni nem szeretsz, akkor mit? Nem unalmas egész nap nem csinálni semmit? – El sem tudtam képzelni, mitévő lennék, ha semmi dolgom nem lenne. Egy ideig biztosan szórakoztató lenne, ha nem lennének kötelezettségeim, naphosszat fetrengenék a napon és süttetném a hasam, aztán azon gondolkoznék, mihez kezdjek magammal. Mindig volt valami teendőm, a napjaimban az estéim voltak szabadok és megtanultam beosztani az időmet… ha sok lenne belőle, nem tudnék vele mit kezdeni. – És ha nem akarsz dolgozni abban az ágazatban, ahol éppen tapasztalatot kellene gyűjtened, akkor miért nem keresel valamit, ami érdekelne? Nem hiszem el, hogy nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődésedet vagy piszkálná a fantáziádat. Aztán lehet a szüleid is békén hagynának. – Csak egy ötlet volt, én biztosan így csináltam volna. Nem mintha eddig bármi bajom lett volna abból kifolyólag, hogy a szüleim ferde szemmel néztek volna rám a választásaim miatt. Akár azt is mondhattam volna, hogy kikövezett út volt előttem, amin szívesen lépdeltem végig.
- Hát, Hollandiában legális a fű, nem mintha arra bátorítanálak, hogy ott éld le az életedet. – Vigyorodtam el. Mire jó az, ha arról sincs fogalmunk, hogy hányadika van? Jó, lehet, hogy én vagyok túl konzervatív ezen a téren és mivel még sohasem próbáltam az ilyesfajta tudatmódosítást, ezért érvényes véleményt sem tudtam megfogalmazni, de… inkább hanyagolom is még egy jó darabig.
- Akkor holnap bele is csapunk a közepébe. – Bólintottam a kezét rázva. – És te? Hová viszel ma este? Mire számítsak?


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Szept. 30, 2016 9:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én nem osztottam azt a véleményt, hogy mindent előre meg kéne tervezni. Sem azt, amit mondasz, sem azt, amit teszel. A tervek arra jók, hogy végül semmi ne legyen belőlük, a saját tapasztalatom szerint, legalábbis. Én jobban szerettem megélni a dolgokat, egyből dönteni, úgy nem veszett ki az élvezet semmiből sem.
Egyszer voltam segítő egy óvodában. De nem jövök ki olyan jól a kölykökkel. Azt mondták, ha megdobnak legóval, rájuk kell szólni. Én megdobáltam őket. – vontam meg a vállamat. Ha rájuk szólok, ugyanúgy csinálják, elvégre… gyerekek, a fejük alig nagyobb, mint a testük, én nem várom el, hogy tudjanak is gondolkodni. Mármint, összefüggően. Szóval, gondoltam azt biztos megértik, ha viszonzom a dolgot.
Mindent ki kell próbálni. – rántottam meg a vállamat vigyorogva. – De legalább Belgiumban is gyakorolják ezt a nemes, ősi szokást. – szerintem mindenki életében előfordul, hogy másnaposan megy be órára, vagy épp munkába. Ez utóbbi nekem is meg volt, egyből kirúgtak, de két héttel később a hely is bezárt. Valamit nagyon tudtam. – Én nem szeretek tanulni, sem dolgozni, ami azt illeti, szóval… nekem ez itt a mennyország. Vannak unalmasabb napok, de ritkák. Meg amúgy is, figyelek arra, hogy ne legyen semmiből se rendszer. Az engem megöl, kicsinál. – csóváltam meg a fejemet mosolyogva. Nem bírtam az állandóságot. Én már reggelizni is rühelltem folyton ugyanakkor. Eszek, ha éhes vagyok, csinálom, amit akarok, ha van hozzá kedvem. Éppen ezért nem húzom egyetlen munkahelyen sem pár hétnél tovább, mert nem veszik jó néven azt, hogy: bocs, de épp nem volt kedvem bejönni, hogy lássam a rusnya pofádat. – Nem olyan munkahely ez,  semmi fizetést nem kapok csak… tapasztalatot, ahogy apám mondja. – szerinte ez többet ér most, mint a pénz. Én ezt nem fogom neki elhinni, amíg nem vett nekem tapasztalatból egy szelet kenyeret legalább. A mosolyomból jobban megtudok élni, m int a tapasztalatból. – Apám építész, nagyon akarja, hogy én is az legyek, de… nem igazán érzem a magaménak. Nem tudom még. Talán elköltözöm valahova, ahol legális a fű és megpróbálok megélni abból. – mosolyogtam rá, de láthatta rajtam, hogy nem beszéltem komolyan. Azt még én is tudom, hogy hiába legális a fű, attól termeszteni és terjeszteni még az, ha nem vagy valami nagy gyógyszercég. Az pedig nem vagyok.
Jól van, tanárnő! – ráztam meg vigyorogva Ebony kezét. – De óvatosan csináld, az alapoktól kell kezdenünk! – esetemben legalábbis mindenképp, az övében már kevésbé, azt hiszem. Ami azt illeti, ő járt rosszabbul. Amit én vállaltam, azt maga a város is képes megoldani. Ilyen a jó üzlet, nem? – Akkor, az ajtóm mindig nyitva áll előtted! – nem mintha amúgy nehéz lenne betörni, ha bezárnám, de… biztos érti, hogy értem. Jó kis esténk lesz.

magnetised ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Szept. 21, 2016 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bólogattam a kérdésére, de láthatta rajtam, hogy egyáltalán nem gondolom komolyan. Mégis ki az, aki minden egyes szavát megrágja, mielőtt kimondja? Addig, amíg nem ártó hülyeségről beszélünk, semmi baj sincs ezzel. Csak akkor, amikor foghatjuk a fejünket azután, hogy beszéltünk, mielőtt gondolkoztunk volna.
- Nagyon rendes vagy, köszönöm. Nem is értem, miért nem valami segítő foglalkozást választottál magadnak. – Mondtam széles mosollyal az arcomon. Ehhez az élethez képes az enyém tényleg olyannak tűnt, amiből sokkal szívesebben kiszállna az ember, de nekem szükségem volt némi rendre, rendszerre. Anélkül csak csellengtem volna és halálra untam volna magam. És hát valljuk be Brüsszel nem Miami, ahol a végtelen nyár elég szépen megold mindent.
- Persze, hogy mentem már be másnaposan órára. – Megforgattam a szemeimet. Soha nem felejtem el azt a szenvedést. Mintha éppen kivégeztek volna. – Borzasztó volt és megfogadtam, hogy soha többet, de nem sikerült betartani. Volt már olyan, hogy a hetven fős csoportunkból tízen mentünk be órára és mi is majdnem elaludtunk, miközben az életünkért küzdöttünk. Képzelheted azt a légkört. – Nevetve megvontam a vállam. Volt, amikor túlságosan is elszabadult a buli és én is azt mondtam, hogy jó, akkor most alkohol társaságában fogom jól érezni magam. Pedig nekem egyébként soha nem kellett semmiféle szer ahhoz, hogy fergeteges legyen a hangulatom, néha azonban becsúszott egy-két eset. Nincs ezen mit szégyellni. – De te nem unod meg egy idő után, hogy ennyire szabadon élsz? Buta kérdés, de ez pont ugyanaz, mint a munka vagy a tanulás, csak éppen a másik oldal. – Érdekelt, milyen lehet ez az életstílus. Volt egy olyan érzésem, hogy én hamar eluntam volna magam, bár ki tudja… ha jók a programok és a barátaim is ezt csinálták volna, akkor nekem sem lett volna furcsa. Sőt, az volt a legfurcsább, hogy ennyire különbözhetett két ember hétköznapja. Egyre jobban szerettem volna belekóstolni ebbe a végletbe. – A munkahelyről eddig nem volt szó. – Figyelmeztettem jókedvűen. – Mi leszel, ha nagy leszel? – Érdeklődtem. Gondoltam, hogy a szülei nem csak lopják a napot, elvégre akkor miből éltek volna meg, de nem is a szülei korosztályába tartoztam, hanem Chad-ébe.
- Te felelőtlen kamasznak érzed magad, én pedig egy begyepesedett vénasszonynak. Szépen állunk. – Állapítottam meg. – Mit szólsz egy alkuhoz? Te feldobod az életemet, amíg itt vagyok és én megtanítalak felelősséget vállalni a tetteidért. – Felé nyújtottam a kezem. – Bármit is válaszolj, a buliban benne vagyok. – Tettem hozzá, nehogy bármi kétség férjen ahhoz, hogy kihagynék egy miami partit.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 01, 2016 10:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolkodnom kéne mielőtt beszélek, igaz? – adok neki igazat mosolyogva. Nem szoktam, vannak, akik átgondolják minden szavukat, tettüket, gondolatukat, én nem. Én csak teszem, ami akarok, mondom, ami éppen a számra jön, mindegy milyen sértő, vagy… bármi. Nem valami szerencsés, ezért nem kapok a legtöbb bárban munkát, pultosként az emberek beszólnak néha, én meg… visszaszólok. A vendég pedig sérthetetlen.
Gondoltam rávezetlek, hogy az életed dögunalom volt, míg nem találkoztál velem. – bólogattam, de aztán elvigyorodtam. Bele sem tudok gondolni abba, hogy milyen élete lehet, teljesen más környezetben él, más világban. Itt minden olyan… kötetlen, nincsenek gátlások, biztos sok mindenért elítélnének Európában, ami itt megszokott. – Egy ideig jártam egyetemre, a korán kelés ismerős, bár… én soha nem keltem fel. Hogy bírod ki? Felkelsz, bemész aztán több órát végig kell ülnöd… buli után mentél már be másnaposan? – nem tudom eldönteni, hogy mennyire mértéktartó. Eltudom képzelni, hogy csak akkor iszik sokat, ha nem kell a következménytől tartania, de azt is épp ilyen könnyen magam előtt látom, hogy nem foglalkozik a következménnyel, ha jó a buli. – Hát… én felkelek, aztán visszafekszem, majd kimegyek és találkozom a haverokkal. Szörfölök, vagy jet ski-zem, focizom, kosarazom, bármit, amihez éppen kedvam van. Úszom, búvárkodom, segítek a turistáknak... – mosolygok rá, elvégre őt is a szárnyaim alá vettem, nem? Igaz, ő dobott meg egy kamerával. – aztán este keresünk egy jó bulit, lehetőleg a tengerparton, ott van víz is és nem kell felöltözni. Hétvégén pedig haza kell mennem, mert apám folyton elrángat a munkahelyére, a fejébe vette, hogy megtanít mindenre. – ami nehéz, mivel építész, azokat pedig legjobb tudomásom szerint egyetemen képzik, én pedig nem járok egyetemre, és nem is tervezem, hogy építész legyek.
Jól hangzik, csak szólj és segítek bármiben! A sznobbok miatt meg ne aggódj, itt nincsenek, ők kicsit a part keleti részén vannak, az a… pénzesek helye. Itt viszont az átlagember van, mindenki azt csinálja, amit akar, senki nem fog szólni, hogy ne érezd magad jól. – mosolyogtam rá. Ez ennek a helynek a lényege és a varázsa is. Csak azt csinálod, amit akarsz, nincs, aki megmondja, hogy ne menj a vízbe, vagy ne igyál többet. – Valószínűleg felborulna az univerzum egyensúlya. – vontam meg a vállamat vigyorogva. – Hozzád képest egy hülye kamasznak érzem magam. Nekem az okoz gondot, hogy felelősséget vállaljak bármiért is, amit teszek. – soha nem volt az erősségem, a szüleim mindig is elővették ezt ellenem. Soha nem nővök fel, ezt mondogatják, és igazuk van, tényleg nem, nekem nem jön be ez a felelősségvállalás. – Mit szólnál hozzá, ha este megmutatnám milyen egy jó buli itt a parton? Nem tudom milyen messze van ahol megszálltál, ha visszaakarnál menni, de itt is maradhatsz addig. Amúgy is, ide nem kell kiöltözni. – vigyorogtam rá. Ezt imádtam ebben az egészben. Máshova ki kell csípned magad, itt azonban csak leveszed a pólód, felkapsz egy fürdőgatyát és már kész is vagy.

magnetised ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 30, 2016 3:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jóízűen elnevettem magam. – És te tudod, milyen hülyén hangzana ez egy másik környezetben? – Kérdeztem vissza. Biztosan én is hozzá hasonlóan éreztem volna, ha itt nőttem volna fel. Örök nyár, ha a nap szépen süt és jó az idő, az embernek eleve jobb a kedve. Nekem főleg, esős időjárásban az ágyból sincs kedvem felkelni, nemhogy bármit csinálni, de itt ezzel nem lenne nagy bajom. A nyár folyamán majd meglátjuk… az is biztos, hogy túl sok minden fogja elvonni a figyelmemet, szerencse, hogy a munka nem lesz túlságosan megerőltető.
- A hétköznapjaim elég unalmasak. Ha arra játszol, hogy rájöjjek, milyen eseménytelen életem van, lehet, hogy sikerülni fog. – Csak viccelődtem, szerette az életemet. Én választottam, a legtöbb dolgom azért alakult úgy, ahogy, mert én azt szerettem volna. Igazából sok panaszra nem lehetett okom, de azt tényleg nem mondhattam el magamról, hogy világmegváltó vagy éppen címlapokra való életet éltem. Egyszerűen… normális voltam. – Felkelek, reggelizek, elindulok az egyetemre, végigülöm az óráimat, amik vannak, hogy késő délutánig is eltartanak és mivel a legjobb barátnőmmel lakok egy szobában, miután visszaérünk a koliba sem unatkozunk. Vagy elugrunk egy buliba vagy csak nézzük a tévét, attól függ, hogy reggel nyolcra be kell-e érni az előadásra. És általában sajnos be kell. – Tettem hozzá szenvedést jelző arckifejezéssel. Semmi nem volt rosszabb annál, ha már korán reggel a halálba kellett sétálni, ami egy unalmas tantárgy keretein belül vagy egy előadóban öltött testet. Ilyenkor a három liter kávé is csak rontott a helyzeten. – A hétvége a családé, a nagyiké, a rokonoké és a pihenésé. Mondtam, hogy semmi érdekfeszítőre nem kell gondolni, lefogadom, neked kissé jobban zajlik az életed, mint az enyém. – Ezzel burkoltan arra céloztam, hogy ő is ossza meg velem a napi rutinját, ha már én is összeszedtem azt a rengeteg dolgot, amit felkeléstől lefekvésig csinálok. Ugyanakkor az életfelfogásra vonatkozó kérdésre megcsóváltam a fejem, hirtelen nem tudtam mit válaszolni, nem sokan, sőt, eddig senki nem kérdezett tőlem hasonlót.
- Nem hiszem, hogy sznob lennék. Utálom őket, a hajamat tudnám tépni a maguktól elszállt emberektől még akkor is, ha esetleg van annak alapja, hogy nagy legyen az arcuk. És igazad van, itt biztos nem érezném jól magam, ha folyamatosan azon gondolkoznék, ki illik az ismeretségi körömbe vagy azért fújjognék, mert homok ment a cipőmbe, esetleg nem tetszene, ahogy az emberek itt élnek. Azért jöttem ide a nyárra, mert tudtam, hogy ez egy teljesen másik világ és látni akartam, a részese akarok lenni. Teljesen más, mint az én életem és csak… ki akarom próbálni. – Vontam meg mosolyogva a vállaimat. – Az életfelfogásról pedig annyit, hogy szerintem is elfértek volna ketten azon a deszkán. A csaj helyében tuti nem hagytam volna, hogy a srác halálra fagyva lezuhanjon az óceán fenekére. – Megforgattam a szemeimet. Soha nem értettem ezt a véget, ha nagyon szerették volna, mindketten megmenekülhettek volna. – És hogy érett lennék? Nem is tudom. – Gondolkoztam egy pillanatra. – Soha nem éreztem szükségét annak, hogy ne törődjek a környezetemmel vagy túlzottan magamnak való legyek. Mondjuk, néha sajnálom, hogy képtelen vagyok nagy felelőtlenségeket csinálni. Elméletben azok nagyon szórakoztatóak tudnak lenni. De hát mi lenne velem, ha a felelőtlen tetteim miatt nem kedvelnének mások szülei? – Kérdeztem költőien egy sóhajjal, nagy mosollyal az arcomon.


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 23, 2016 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

 Mások vagyunk. Én szeretem ezt. Mindent, ami ezzel jár, és eddig még nem is sikerült megunnom. Tudod te, hogy milyen hülyén érzem magam, mikor fel vagyok öltözve? – vigyorogtam rá. Anyám szerint ez jelenti azt, hogy túl sok időt töltök itt. Ő nem tolerálja a félmeztelenkedést nálunk, amit nem igazán tudok hova tenni, tekintve, hogy itt ritkán van olyan szar idő, hogy kabátban kelljen ülni. – Miért, nálad milyen egy nap Belgiumban? Úgy alapból… milyen az életfelfogásod? Nem lehetsz sznob, ha idejöttél nyaralni. – de rühellem a sznobokat. Alapból nem szeretem, ha valaki nem tud kimozdulni. Nem azt mondom, hogy egyfolytában máshol legyél, de tudni kell azt, hogy mikor kell kijönni a házból és élvezni az életet. Egyedül szar, négy fal között egyedül pedig még rosszabb. Nem véletlen hívnak minket társaslényeknek, szükségünk van arra, hogy beszéljünk, ezt pedig nehéz úgy, ha az embernek csak a képzeletbeli barátja van kéznél. – Hát, ha nem vigyázol, könnyen függő lehetsz. Bár, talán ez a fajta függőség a legjobb,  nem? – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem vagyok szexfüggő, nem is akarok az lenni, úgy érezném magam, mintha kötelességem lenne az egész, pedig ez nem erre van kitalálva. Meg amúgy is, nem szeretem magamat betegnek érezni. De ha már választani kéne mi bajom legyen, ezt választanám. – Nem, tényleg nem. Én a mindent megrendelek típus vagyok. – és akkor ott van még az anyám, aki nem képes felfogni azt, hogy nem halok éhen, ha nem jön kajával egyfolytában. Nagyon akarták, hogy önállósodjak, most pedig nem hagyják. Bár, talán minden szülő ilyen.
 Áh, a régi klasszikus! – minden romantikus filmben előkerül a gyertya, meg a vacsora, a sejtelmes zene a háttérben… az élet viszont sajnos nem személyre szabott dj. – Nincs azzal baj, ha valaki földhöz ragadt. Amíg eltudod magad engedni. Amúgy is, aki rózsaszín felhőkön ugrál, előbb-utóbb pofára fog esni. Jó az, ha nem vársz többet valamitől, mint tud adni. – és itt az a csapda, amibe mindenki beleesik. Elhiszik, hogy a szerelem valami hatalmas erő, ami mindent legyőz, és rájönnek, hogy francokat. Többet várnak, mert meséken nőtek fel és senki nem mondta meg nekik, hogy a legjobb dolgok tudnak a legrosszabbak lenni időnként. – Ugye, hogy elfértek volna ketten azon a deszkán? – mindenki ezzel jön folyton. – Mondd csak, hogy lehetsz te ilyen… érett, anélkül, hogy sznob lennél? A szüleim imádnának téged. – kíváncsi vagyok a titokra. Én nem ilyen vagyok. Felelősségteljesebbnek tűnik, mint amilyen én valaha lehetnék. Nem is tudom, hogy vállaltam –e valaha felelősséget bármiért.

magnetised ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Jún. 17, 2016 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Kívánságod parancs. – Hajtottam meg előtte a fejemet vigyorogva. Utáltam a repülőtereket, a zsúfoltságot és azt, hogy az emberek könnyen kijönnek a sorukból azért, mert várni kell vagy éppen valami baj történt a csomagjaikkal. Nem voltam az a természet, aki könnyen felhúzta magát az apróságokon, általában hamarabb értem oda mindenhová, nehogy az időn múljon bármi is és elfogadtam, hogy balesetek bármikor történhetnek. Na jó, én is fel tudtam húzni magam, leginkább azért, mert eléggé féltem a repüléstől és emiatt a várakozás alatt kissé feszültebb is voltam a kelleténél. Ha tehettem, inkább elkerültem a levegőben repkedő gépeket.
- Meg kell állapítsam, hogy túlságosan más közegből származunk, Mr. Miami. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy valaki képes komplett életstílusként felfogni a nyarak hangulatát. – Ezzel nem arra akartam utalni, hogy az én köreim begyepesedettek lennének, egyszerűen csak… az én hétköznapjaim mások voltak. Én most nyaraltam, de ő az életét élte, megszakítások nélkül a tengerparton ólálkodott és ez az egész atmoszféra hozzátartozott a létezéséhez. Nekem újnak hatott. Talán ez lenne az a sokat emlegetett amerikai életérzés? Legalábbis ami a Miami-ban élő embereket illeti. Belegondolva eléggé gondtalannak tűnt a gondolat, hogy naphosszat az óceán mellett császkálva is le lehet élni egy életet, de én az a típus voltam, aki ha befejezett egy dolgot, munkát, bármit, akkor máris azon gondolkozott, legközelebb mit is kell csinálnia. – Még a végén megsajnállak, hogy állandóan a fejed felett lebeg a kísértés. – Nevettem el magam. Igaza lehetett. Itt még a levegő is másabb volt, fülledtebb, szabadabb, az emberek hajlamosak voltak több mindent megengedni maguknak, olyanokat, amik elvileg kívül este a komfortzónájukon, de itt megengedettnek tűnt. – De ha jól érzem, attól nem kell félned, hogy megismétlődik a bevásárlós eset. Nem tűnsz annak a típusnak, aki akár magában is szívesen járna szupermarketekbe. – Főleg, hogy említette, hogy az anyja egyébként sem hagyná éhen halni és jó előre feltankol neki, nehogy hiányt szenvedjen valamiben. Így könnyű volt kijátszani a gondtalanságot.
- Pontosan, reális romantikus vagyok. A gyertyáktól például falra mászom és ha meglátok egyet valahol égni a lakásban rögtön arra gondolok, vajon mikor kap lángra a függöny. Néha azt hiszem, túlságosan is földhözragadt vagyok. – Vontam meg a vállam mosolyogva. Belém lett nevelve a realitás, hogy ha lehetőségemben áll, akkor inkább két lábbal álljak, ne az ég felé szálljak, ennek ellenére természetesen én is szerettem álmodozni, tervezgetni, elképzelni a jövőt. Optimális keretek között. – Azt azért elárulom, hogy én is sírtam a Titanic-on. Elsőre elaludtam rajta, de másodjára sikerült végignéznem. – Vallottam be belekortyolva az innivalómba.


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Kedd Május 10, 2016 2:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


idézet első és második része
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jól hangzik. Legyen rajta Chad helyett a Miami felirat, úgy még jobb. – vigyorodtam el. Mr. Miami. Jól hangzik. Bár kicsit olyan beütése van, mintha valami testépítő versenyt nyertem volna meg. Közel sem nézek ki úgy, és hát… sajnálom azokat, akik igen. Nem értettem soha az ilyen versenyeket, bár nézni rohadt szórakoztató, imádom mikor megkérdezik a szépségkirálynőket, hogy mire vágynak. Jó kis ivós játékot lehet abból csinálni, és szerencsére minden évben van, szóval egyszer garantáltan az asztal alá ihatom magamat. Nem mondom, hogy nagy piás vagyok, de… szeretek inni, főleg, ha jó a társaság. Addig igyak, amíg jól bírom, nem igaz?
Hé, a kísértés igazi! Gondolj bele! Mindennap látsz valakit minimálisan felöltözve. Akaratlanul is odanézel, és a legtöbb embert nem az arcáról fogod megjegyezni. Már, ha megjegyzed. – nem lehet olyan sok névre emlékezni, igaz? Általában ezért nem szoktam bemutatkozni, úgy nem kínos, ha nem ugrik be egy név. Részegen meg mindegy mit mondasz, a másik úgy is azt hiszi, hogy az a neve, amit te mondasz. – Jól van, Ms Belgium, megadom magam! Van olyan nő, de ahhoz olyan férfi is kell. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem mondom, hogy itt nem lehet kapcsolatot kialakítani. Én azt mondom, hogy nem lesz hosszú életű a dolog.
A hétköznapi dolgok a legrosszabbak, és a legkiábrándítóbbak. Amint valami napi gyakoriságúvá válik, elszál a varázs, tudod? Egy idő után megszokottá válik, hétköznapivá. – ez pedig a legrosszabb az egészben. Valami nagyon jól indul, aztán egyszer csak ami jó volt, nem fog meg, mert már nem különleges, csak átlagos, ismétlődik, te pedig elfejted, hogy mi is lenne a lényege. Középszerű lesz. – Tapasztalat. Azóta nem szeretek kézen fogva bevásárolni.   ráztam meg a fejemet vigyorogva. Ja, mert olyan gyakran csinálom. Elmennék én magamtól is bevásárolni, ha már tök üres a hűtőm, de anyám tesz róla, hogy valami mindig legyen benne. Hiába kérem, hogy hagyja abba, mert nem vagyok ennyire életképtelen. – Szóval te is romantikus vagy. Reális romantikus. – tettem még hozzá mosolyogva.  – Nem vagyok én ez ellen, nehogy azt hidd, de… az eddigi tapasztalataim ezt mondatják velem. Sok munka megőrizni valamit, ami jó, sokan meg feleslegesnek tartják a fáradozást miatta. De persze attól még szép, csak… ne fulladj meg a nyáltengerben. Hú, azt de utálom! – én is volt, hogy éltem ezzel az eszközzel, de van akinek jól ál ez, és van, aki jobb, ha nem próbálkozik meg vele. A legtöbb part közelében lévő ház fából van, mint az enyém, egy rossz mozdulat, egy rosszul eső gyertya, egy kis bénázás, és máris ég a házad.

magnetised ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 25, 2016 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Úgy lesz, a lehető legnagyobb transzparenssel foglak várni, hogy a többi várakozó biztosan hülyének nézzen és te tuti megtalálj. - Csóváltam meg a fejem vigyorogva. Jézusom, bele sem merek gondolni, hogy az én szüleim hogy fognak várni ránk a nyár elteltével a reptéren, de az biztos, hogy a nyakunkba fogják vetni magukat, hiába beszéltem velük én és Noémie is minden áldott nap. És még csak három nap telt el eddig.
- Kísértés? Nem már! - Csattantam fel viccelődve. Ezzel magyarázni az egészet olyan lenne, mintha azt mondta volna, hogy azért nem szereti a brokkolit, mert zöld. Tisztában voltam vele, hogy ez a földöntúli forróság, állandó nyár, strand és a bulik magukkal vonzzák az állandó szórakozásra való hajlamot és a komolyság elfelejtését és nem mintha bajom lett volna ezzel, mert...valljuk be, mindenkinek kellett az életébe egy olyan korszak, amikor feszegette, sőt el is tépte a saját korlátait és teljes mértékben azt csinált, ami szeretett volna, de akkor is. - Azért vagyunk emberek, hogy kontrolláljuk magunkat, ha végre találunk valakit, akiért megéri. És azt ne mondd nekem, hogy a között a több százezer ember között, akik itt laknak, nem is beszélve azokról, akik nyaralni jönnek nem lehet találni valakit, aki annyira megragadja az érdeklődésedet, hogy nem érné meg vele foglalkozni. - Nem szentbeszédnek szántam a mondanivalómat, mert én se voltam az, de muszáj volt elmondanom, amit gondoltam. Viszont az tény, hogy a kis bemutatója során elhangzottak igazak voltak, annyira realisztikus volt, hogy végigkuncogtam az egészet. Na, ezzel szálljak harcba... mindenesetre láthatta rajtam, hogy milyen jól szórakozok.
- Oké, igazad van, de nem győztél meg. - Jelentettem ki határozottan, még mindig széles mosollyal az arcomon. - Ahhoz képest, hogy az örök nyárban élsz, borzasztóan hétköznapi dolgok piszkálják az agyadat. - Jegyeztem meg csak úgy mellékesen és csak annyi időt adtam neki a visszakozásra, míg levegőt vettem, mert rögtön folytattam. - Egyébként is, hogy jutott eszedbe éppen ez a helyzet? - Fura egy srác volt, de nekem ez felettébb tetszett. Kedveltem a furcsa embereket. - Mindenesetre ha lehet egy tanácsom, ne vedd el a lányoktól az idealisztikus szerelem képét. Legalábbis ne rögtön első körben, mert az nagyon lelombozó tud lenni még azoknak is, akik egyébként két lábbal a földön állnak. - Én is szerettem hinni, hogy valami van az életünkben, ami szép és jó akkor is, ha a többi színtér eléggé szomorú.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 23, 2016 8:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Majd oda szólok előtte. Bár, ahhoz egy telefonszám is kell majd. – egyelőre ötletnek elraktam az egészet. Általában szeretek hirtelen dönteni, nem alaposan megrágva a dolgokat, mert ha elkezdek gondolkodni, abból végül semmi nem lesz. Semmi értelme mindent alaposan átgondolni, ez olyan, mint a megérzések. Az első helyes, az utánalévők csak elbizonytalanításra vannak. –De minimum a legnagyobb transzparenssel várj majd a repülőtéren, ha nincs transzparens, nincs Miami sem. – gondoltam itt magamra vigyorogva, minden nagyképűség nélkül. Nem tartottam magam idegesítően egoistának soha, az tény, hogy néha több önbizalmam van, mint kéne, de ez inkább jó,  mint rossz. Szar lehet félénknek lenni, az a nagy igazság.
Néha még az sem. Kint hagyod a napon, és már cseszheted is. – vontam meg a vállamat mosolyogva, miközben az asztalra támaszkodtam. – Kivétel mindig van, de... azt hiszem, te most nem vele beszélgetsz. – nem éltem tagadásban, én mindig is jobb szerettem egyenes lenni. Ha valakit nem bírok, megmondom neki, ha valami nem tetszik, megmondom. Főleg magamnak. Magadnak hazudni a legrosszabb, azt a legkönnyebb benyelni. – Túl nagy a kísértés, talán. Eddigi tapasztalataim szerint tízből egy kapcsolat, ha túléli itt a nyarat. Annak az egynek is vége két hónap múlva, szóval... Miami nem egy Párizs. Vagy Brüsszel. – tettem hozzá mosolyogva. Nem vagyok biztos benne, hogy arról is élne valami legenda a szerelemmel kapcsolatban, de Párizstól annyira azért nincs messze nem? Közelebb van, mint mondjuk Miami. – Szóval ja, azt hiszem mondhatni, hogy törvényszerű a dolog. De mindenkiből lehet kivétel egy kis... nagy szerencsével. –gondoltam meg magamat félúton a mondat közben. Kis szerencse ahhoz kell, hogy ne égj le, ehhez nagy kell. – Akkor nem rég  szakítottál, mi? Biztos egy seggfej volt. – az emberek általában szakítás után ódzkodnak mindentől, ami egy kapcsolatnak néz ki. Nincs ezzel baj, ha valami véget ér azt meg kell gyászolni, de leragadni benne értelmetlen. Folytatás mindig van, néha jobb is, mint ami volt. – De honnan tudhatnád, hogy illik hozzád? Elégé orosz rulett beütése van ennek. Na meg... azt mondják mindig lehet jobb, mindig van jobb. – volt, aki így rázott már le. Nem tartottam vissza, felesleges volt, de megjegyeztem azt, amit mondott. Ha ez előkerül, már rég rossz. Apámék megmondták: ha boldog vagy, nem azon kattogsz, hogyan lehetnél még inkább az.
Némán bólogattam a szavaira, közben a kezét, majd a kezeinket figyelve és mosolyogva pillantottam végül fel rá. – Gyakorlott a kézfogó vagy, mi? – csak úgy elképzeltem, ahogy Brüsszel utcáin mindenki kéz a kézben rohangál fel-alá az utcán. Egyszerre volt aranyos és ijesztő. – Na jó, de... megfogod a kezét.. . – léptem közelebb, és most én nyúltam a keze után.   ... így jártok egész nap, közben éget a nap, meleg van, izzadtok. És ezt minden egyes nap újra meg újra csináljátok, míg végül megszokás lesz belőle. A kezed viszket, de nem akarod megtörni a kézfogást, vagy, ami még rosszabb, viszket az orrod, de a másik kezedben egy nehéz szatyor van, úgyhogy ezzel a kezeddel vakarod meg... – emeltem meg kicsit a kezemet, még mindig fogva az övét.   ... de eszedbe jut, hogy ez elég hülyén nézhet ki, szóval fejbelövöd az illúziót azzal, hogy aranyos akarsz lenni és inkább az ő kezével csinálod. – közelebb húztam a kezét, hogy megvakarhassam benne az orromat, majd széles mosollyal pillantottam rá. – Ráadásul még izzadt is. Csak még jobban viszket így, marad a szenvedés, míg le nem teszed a szatyrot. – a párkapcsolat egyszerű problémái, amivel senki nem foglalkozik, és nem is kell, ha jól működik egy kapcsolat. Sok csaj mondott nemet csak azért, mert furák voltak a szokásaim számukra. És én is sokszor visszakoztam, mert furcsának találtam egy-két dolgot valakiben. – Amúgy meg, nem volt kínos. De ilyen időben nem valami praktikus egymáshoz láncolni a kezeket. Oda a varázs.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 21, 2016 7:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerencsére nem kellett több jelzővel illetnem Noémie szüleit, nem is vitt volna rá a lélek, annyira gyűlöltem azokat az embereket. Ha nem ismerném őket és valamiféle naiv gyűrűben ültem volna egész eddigi életem során biztosan nem hinném el, hogy egyáltalán léteznek hozzájuk hasonlók. Már középiskola alatt is próbáltam harcolni azért, hogy Noé hozzánk költözhessen, de a szüleimet nem tudtam meggyőzni arról, hogy a barátnőm anyja és apja szörnyeteg, elvégre mit láttak? Rendes, dolgozó, mosolygó, társasági, templomba járó emberek és a négy fal közé én sem láttam be, de Noémie elmesélései alapján pontosan tudtam, mi folyik közöttük. Ezért is örültem annak, hogy erre a nyárra még a földrészről is elszabadulhattunk. Több komoly harcba került, hogy elrángathassam magammal a barátnőmet.
- Sok szeretettel várunk. Ha rajtam múlik, Brüsszel kapui tárva-nyitva lesznek előtted, amint szólsz, hogy jönnél. - Mosolyogtam Chad-re. Brüsszel nem volt egy lapon említhető Miami-val, de minden bizonnyal csak az beszélt belőlem, hogy míg a szülővárosom nekem már megszokott volt, addig a tengerpart újdonságnak számított. Chad-nél pont fordítva lehetnének a dolgok, ha éppen ő lenne turista az én pályámul szolgáló városban.
- Szóval itt minden ideiglenes? - Úgy döntöttem részemről felfüggesztem az egyébként is szünetelő billiárd játszmánkat és kis lendületet véve felhúztam magam az asztalra. - Törvényszerű, hogy semmi komolyság és tartós is maximum csak a tej lehet? - Kérdeztem érdeklődve. Persze, hittem neki. Ebben a környezetben mégis ki gondolna éppen arra, hogy de jó lenne elköteleznie magát? Pezseg az élet, a hőmérséklettel egyenesen arányosan forrósodik a hangulat és ahogy a rövid itt tartózkodásom alatt észrevettem, nem igazán lehet unatkozni. - De rosszul gondolod, én nem akarok szerelmes lenni. Jelenleg úgy gondolom, hogy inkább egy fejlövés. - Megforgattam a szemeimet, majd megvontam a vállaimat. Ha valamit, hát a szakításomat tényleg nem akartam felemlegetni, mondjuk maga az elválás még a jobb és megváltóbb rész volt. - Bár ha szembejönne velem valaki, akiről később kiderülne, hogy illik hozzám, akkor lehet, hogy megpróbálnék elugrani a golyó elől. - Vallottam be. Nem voltam én annyira elzárkózó típus, ugyan meg kellett gondolnom, hogy milyen újdonságba vetem magam, de a nagy rágcsálódások után mindig rájövök, hogy egyszerűbben is lehetett volna kezelni a helyzetet.
- Úgy tűnik nálatok valami kollektív dolog lehet ez a hosszabb dolgoktól való félelem. Pedig ha valami, akkor valaki kezét megfogni tényleg nem egy bonyolult dolog. - A keze után nyúltam és széles mosollyal néztem rá. - Látod? Ennyit kell csinálni és ha élvezed a partnered társaságát, akkor a többi alakul magától. A végén pedig azt veszed észre, hogy legszívesebben egész nap a kezét szorongatnád még akkor is, ha először kínosnak is tűnt. - Mondtam, miközben elengedtem az ujjait.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 26, 2016 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Uh,vallásosak? – csóváltam meg a fejemet, mélyen együtt érzően. Szerencsére a szüleim nem olyan mélyen vallásosak, hogy az életembe isten naponta beleszóljon. Persze, mondogatunk áldásokat az asztalnál, de azért az mégsem ugyanaz. – Hát, pedig tudhatnák, hogy mindig azokat a lányokat akarják a leginkább, akik el vannak zárva. A legjobb az, amit nem kaphatnál meg féle dolog ez, azt hiszem. – biztos ezért van annyi film arról, hogy a gazdag lány a szegény közegbe kerülve egyből szerelmes lesz a kukásfiúba. Ilyenkor persze előny, ha a fiú mondjuk tud táncolni, abból talán már egy új Step up filmre is telne. Több történet egyikben sincsen, szóval helytállna. – Szóval Belgiumban azért tudtok jókat bulizni. Egyszer majd elnézek, kíváncsi vagyok arra az igazi bulira. – vigyorodtam el. A jó bulik mindig is érdekeltek. Nehéz ilyet találni, mert sok mindennek kell hozzá passzolnia. Nem feltétlen az a legjobb, ahol a legtöbbet tudsz inni, bár nem hátrány. Azt mondják a jó buliban alkohol nélkül is jól érzed magad, de… szerintem manapság senki nem érzi bulinak azt, ha nem vedelhet.
Van egy hirdetésem a neten, de senki nem akar rá jelentkezni. –vontam meg a vállamat. Persze, csak vicceltem. Az kéne még. Nem vagyok olyan elzárkózó, barátaim mindig is voltak, de egyikükkel sem voltam olyan jóban, hogy azt mondjam, rájuk bármikor számíthatnék. – Tudod, azért az itteni életnek az a hátránya, hogy a legtöbb dolog felszínes. Jól néz ki, de fele annyit se jelent, mint hinnéd. Ez igaz a barátságokra is. Sok haverom van, de egyikükre sem mondanám azt, hogy úgy vagyok vele, mint te Noémie-vel. – talán a bátyáimmal, de ők rokonok, kivételt képeznek, nem?
Te viszont inkább úgy gondolod, hogy csak szerelmes akarsz lenni, igaz? – mosolyogtam rá. Nem erről szól minden film és könyv? Mindenki azt mondja, hogy sablonos ez, de mindenki akarja. Az embernek van egy időszaka, mikor csak arra vágyik, amit a filmekben lát. Aztán felnő, és rájön, hogy ez nem ilyen egyszerű. – Nos, én azt mondom, hogy ne hallgass rájuk! Csak azok mondják ezt, akik túl kevesek, hogy megkapjanak. Irigyek. – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem hinném, hogy az elvárásokkal gond van. Mindannyiunk máshogy választ, én is másra mondom, hogy szép, és más is. Szar is lenne, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. – Hát.. ahogy mondtam már. Felületesek a dolgok. Sok szép lány van, főleg itt, engem pedig egyikük sem tudott még megfogni. És én sem őket, gondolom. Ha mégis, akkor a távolság, vagy… az idő megölte ezt. Itt csak nyári kapcsolatok vannak, és azok is ritkán tartanak ki. Nem tudom milyen egy kapcsolat, hogyan működik. Vannak elvárásaim nekem is, de nem hinném, hogy azokkal van a baj. Inkább csak… ha nem akarsz valakit nagyon megkapni, akkor valamiért inkább mindenkire fáj a fogad. – ez nem feltétlen én vagyok, mert ekkora kannak azért álmomban sem nevezném magamat. A szórakozás nem csak abból áll, hogy éjjel-nappal az ágy rúgóit teszed próbára. Az csak a jutalom, a hab a tortán. – Egy szó, mint száz. A találkozás meg van, a szép mosoly is, a vonzalom, a szex, de… utána elfogy a tudományom, és mikor kéz a kézben kéne járkálni összevissza, meg kétnaponta találkozni, akkor mindig az jár a fejemben, hogy… ez az egész nagyon idegen, tudod? – lehet velem van a gond. Sőt, biztos. Nem mintha bajom lenne a kézfogással, meg a többivel, de valamiért eddig mégsem éreztem azt ,hogy megakarom fogni bárki kezét is.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3