Share | 
A topik címe: Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Yesterday at 7:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

- Nos … igaz, hogy nem szívesen látnálak feldarabolva. – bólintottam, igazat adva neki. – De hamar túljutok a lelkiismereti válságokon. Úgyhogy … talán mégiscsak kéne félned. – vigyorogtam rá. Nem mondanám magamat egy túlzottan erkölcsös embernek. Van lelkiismeretem, csak az esetek többségében nem igazán hallgatok rá. Van egy nagyon király, bevált módszer arra, hogy miként némítsa el az ember: alkohol. Ipari mennyiségben. Nemhogy a lelkiismeretet, de semmi mást nem hall meg tőle az ember.
- Amerikaiak. Nincs tartásunk, se lelkiismeretünk. Azt hiszem ezért vagyunk sikeres ország. Na meg persze a palacsinták miatt … az a legjobb palacsinta a világon. – nem mintha ettem volna más palacsintát, főleg nem valahol máshol a világban. Köztudott tény talán, hogy mi amerikaiak nem vagyunk jó emberek, de szeretjük azt ellenkezőjét állítani. A villamosszékkel pedig nincs semmi gondom, amíg nem én ülök benne. Vannak, akik megérdemlik, hogy beleültessék őket. Persze, én innen a tengerpartról könnyen beszélek és mondok igazságokat a világról. – A gyerekek a legrosszabbak. De biztos imádni fognak, neked nincs öreg szagod és jobban is nézel ki, mint az a sok vén öreg fószer és nő, akik tanítják őket. Sikered lesz. – mosolyogtam rá. Persze, nem biztos, hogy a kisgyerekek így válogatják meg, hogy kit kedvelnek és kit nem, de bennem mindig is volt hajlamosság erre, valószínű valahol az anyaméhben alakulhatott már ki. - Pontosan. Amerika az önző emberek országa, hol tanulhatnál meg jobban őznőnek lenni, mint itt, köztünk? – vigyorodtam el. Sokan biztos nem vennék bókként azt, hogy ilyen jelzőkkel illetem a remek nemzetünket, de … ha valaki látott már akár egyetlen részt a Jersey Shore-ból, akkor az nem vitatja ezt.
- Sajnos nem. Kínosan ügyeltem arra, hogy még véletlenül se ejtsem el a szappant. – nem mintha ott az előzetesben ennyire rossz lett volna a helyzet, de … túl sok sorozatot és filmet láttam, hogy egyáltalán megpróbáljak lehajolni egy szappanért. Az okos ember néha nem hősködik. – Csokiztok és söröztök … fura egy párosítás. – szűrtem le a lényeget mosolyogva. Az a néhány ország, ahol az emberek nem söröznek, megérett a pusztulásra. – Miért? Olyankor nekik kell, nem neked. Te okos lány vagy, miért lennél zavarban, ha te kellesz nekik? – kérdeztem. Persze, tudom, ez nem ilyen egyszerű, de … mindent átlehet fogalmazni úgy, hogy ne tűnjön olyan problémásnak. Éljen a nyelvtan.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Okt. 15, 2017 7:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Kezdjek félni tőled? Talán a valahol mélyen megbúvó lelkiismereted nem is akar bántani, ezért avatsz bele a gyilkos szándékaidba. – Az álmaimban sem gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni. Nem tudok nagyon hamar megbízni az emberekben, legalábbis az utca járókelőiben nem, belém van kódolva egyfajta tartás, ami a biztonságomat hívatott szolgálni. Bár, valószínűleg a legtöbb ember nem vigyorog rá az első idegenre, tőlem is szokatlan volt, hogy így tettem… de nem bántam.
- Villamosszék? Visszavonom, ez nem kedvező kilátás, inkább ne taníts meg semmire. – Mímelt aggodalommal néztem rá, nem mintha bármi félelmem lehetett volna. – Azt hiszem, holnap megveszem a jegyemet hazafelé. Mégis miféle emberek vagytok ti? – Csóváltam meg a fejem. – Milyen jó, hogy a napjaim nagy részében gyerekek között leszek. Vagy itt nálatok a gyerekek is szemetek és hajmeresztő ötleteik vannak? - Volt bennem némi tartás a táboroztatással kapcsolatban. Még sohasem próbáltam a gyerekfelvigyázást, de nem lehet annyira rossz... legalábbis azt hiszem. A gyerekek kicsik, cukik, esznek és egész nap szaladgálnak, aztán ha elfáradnak, alszanak. Bár tény, hogy nagyon ravaszak és van, amelyiknek be nem áll a szája, de nehogy már ne bírjak el egy csapat ötévessel. Vagy túlságosan pozitív a hozzáállásom? – Akkor azt mondod, bízzam magam rátok és majd ti felkeltitek bennem az önzőség iránti vágyat? – Mosolyodtam el aztán szélesen. Eléggé lehetetlennek tartottam az ötletet. Én már így maradtam és nem bánom. Csak néha, azt pedig kibírom, vigasztal, hogy biztosan vigyázni fog rám az isteni gondviselés a halálom után is.
- Azt hittem, tudsz valami szaftos sztorival szolgálni. – A börtönt csak a kinti oldalról ismertem, sőt, leggyakrabban nem is jutottunk el a rácsos épületekbe, leginkább a tárgyalóban töltöttük az időnket. Ha nem érdekelne a börtön világa, nem készülnék ügyvédnek, úgyhogy minden bennfentes infó jól jött. – Nem mintha én bármi különlegeset tudnék mondani rólunk, belgákról. Tényleg csak a csoki jut eszembe, az egyszerűen mennyei. – Még jó, hogy hoztam magammal bőven. Ha nem lesz kedvünk főzni, majd eszünk csokit… aztán otthon majd ránk sem ismernek a lustaságunk miatt. – Sörözni? Dehogynem szoktak, mindenhol söröznek az emberek, ennyire nem vagyunk furák. – Nevettem el magam, majd megcsóváltam a fejem. – Nem vagyok az a pasimágnes, soha nem is akartam az lenni. Zavarban érezném magam. – Nem nekem való a körülrajongás, kényelmetlenül érzem magam, ha teljesen fókuszba kerülök. Dolgozok rajta, hogy ne így legyen, mert a szakmámban nem megengedett az izgulás és a szégyenlősség, de… bőven volt még időm magamra szedni azokat a készségeket, amik az ügyvédi pályához szükségesek.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 25, 2017 9:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Ráadásul … ez egy idegen ország, és én is idegen vagyok. Könnyen lehet, hogy sorozatgyilkos vagyok. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem a legokosabb sorozatgyilkos, ha így elmondom, hogy mi a hobbim, az is igaz. Én nem jártam még Amerikán kívül máshol, úgyhogy nem nagyon tudom, milyen lehet egy idegen országban, de … biztos nem tölt el túl otthonos érzéssel eleinte.
-Nem vesztesz sokat. – bólintottam mosolyogva. Az emberek azt hiszik, hogy Vegas egy olyan hely, amit muszáj látniuk, sőt, muszáj kipróbálniuk, de valójában nem annyira nagy dolog, az egész város arra épít, hogy az emberek a gondjaikkal menjenek el oda. Elfelejted a gondjaidat egy-két napra Vegasban, és másnapra két újabbal ébredsz. Nem túl előnyös üzlet.
-Láttam a tévében egy egész jó kondícionáló kísérletet, azt hiszem így hívják … csak kéne szerezni egy villamosszéket …   pillanatokkal később elvigyorodtam. Nem mintha pártolnám az emberkísérleteket, de ettől függetlenül még van, akit szívesen látnék egy villamosszékben. Igaz, Ebony nem tartozik ezen balszerencsés emberek közé. – Egyébként, egy kis időt eltöltesz itt Amerikában, szerintem az önzőségünkből ragad rád egy kicsi. – minket elég önző egy népségnek tartanak, azt hiszem, és igazából nem nagyon tudom ezen felhúzni magam, mert … tényleg így van, mondjon bárki bármit. – Nem ér olyan kérdéseket feltenni, amire nem tudok a saját igazammal válaszolni. – csóváltam meg a fejemet mosolyogva. – Nem kell folyton önzőnek lenned, csak … néha. Egy kis önimádás belefér, szerintem. – persze, lehet ezzel nem ért egyet, sokan mások sem, de én azt vettem észre, hogy nincs értelme annak, ha valaki a végtelenségig barátságos és segítőkész, azt előbb-utóbb kihasználják, akár akaratlanul is, mert hozzászoknak.
-Uh, ez fájt, szép volt! – húztam el a szám, de aztán csak mosolyogtam . – Szerencsére ott nem történt semmi, amit elmesélhetnék. – kissé eltúlzottnak is tartottam azt, amit a filmekben mondanak, de aztán láttam, hogy mi folyik a másik ketrecbe és … na az hamar visszarántott a valóság talajára.
-Csak próbáltam szerény lenni …-   vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem- tartom magam különösebben okosabbnak, meg van a magamhoz való eszem, de … soha nem tűntem ki semmiből sem, a szorgalmam sem példaértékű, úgyhogy olyan nagy reményeim nincsenek. Vele ellentétben, gondolom.
Az írek nem alkoholisták  nem? Meg az oroszok … de csak mert piálnak folyton, immunisak rá. – mosolyodtam el. Persze, tudom, hogy ez nincs így, de volt szerencsém már inni írekkel és oroszokkal is, nem tartom magam rossz ivónak, de igencsak az asztal alá tudtak inni. – A belga srácok nem szoktak? Úgy képzelem el, hogy … alaposan körbe lehetsz rajongva ott. – szép lány, ráadásul az ember fia sikítva menekülni sem akar tőle, ha beszél vele egy kicsit, úgyhogy … meglepő lenne, ha nem volna egy masszív rajongótábora az öreg kontinensen, akik hazavárják.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Szept. 19, 2017 8:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Igazad van, ha mögém lopóznál, biztos megijednék. Ijedős vagyok, lehet, hogy rossz a lelkiismeretem. – Vagy túl sok krimit nézek és minden reggel hírolvasással indítok, a hírportálok kilencven százaléka pedig abból áll, kit hogyan raboltak el és öltek meg. Persze, hogy ijedőssé váltam egy olyan világban, ahol az ember lányának szinte mindig a háta mögé kell néznie. Bár, a ma esti viselkedésem nem éppen azt támasztotta alá, hogy óvatos lennék: egy idegen országban egy idegennel lenni a veszélyes kategóriába tartozik, akkor is, ha az idegen nagyon szimpatikus.
- Akkor Vegas kilőve. – Mintha akkora nagy szerencsejátékos lennék… - De a felajánlott tanfolyamodra lehet, hogy igényt tartanék. Mégis hogyan szeretnél megtanítani az önzőségre? – Engem önzetlenségre neveltek, arra, hogy törődjek másokkal, sőt, igazán nevelni sem kellett rá… azt hiszem, így születtem. Nem zavart, csak néha és ha tenni akartam ellene, ha nagyon ritkán szemét akartam lenni és azt mondani, hogy „na jól van most már elég”, rosszul éreztem magam. Kevés ember használta ki eddig ezt a hozzáállásomat, ám ők megbántottak a viselkedésükkel és örültem volna annak, ha soha nem kellett volna ramatyul éreznem magam miattuk. – Szerinted, ha én nem kedvesen viszonyulok másokhoz, akkor megérdemlem, hogy ők szépen álljanak hozzám? Például, ha csak annyit nyögtem volna neked, amikor rád ejtettem a gépemet, hogy bocs és nem kértem volna elnézést széles mosolyogás közepette, akkor most itt ácsorognánk? – A nagy átlag szerette a kedvességet és szerencsére tapasztalataim szerint még mindig több kedves ember volt ezen a világon, mint morcos és durva. Persze, attól függ, hol kutakodunk.
- A fogdába kerülésed hosszú sztori vagy az, ami ott történt? – Kérdeztem rá szélesebb mosollyal. Nem volt egyetlen ismerősöm sem, aki akár egyetlen percet is börtönben töltött volna, legalábbis nem a lecsukottak oldalán. Ügyvédeket, jogászokat, joghallgatókat ismertem, rabokkal a gyakorlatokon találkoztam vagy még ott sem, mert ha éppen aktát kellett tologatnom, akkor egész nap egy irodába voltam száműzve.
- Az okoskodás nem megy kérésre! Az egy életérzés! – Röviden elnevettem magam. Ha okoskodónak tűntem sem direkt volt, valószínűleg annak a jele volt, hogy rossz társaságba keveredtem, nem tudtam megértetni magam a körülöttem lévőkkel. Ezért is maradtam inkább a jól megszokott közegemben. – Nekem meg kell tanulnom önzőnek lenni, neked pedig nem alábecsülni magad. – És még én vagyok nehéz eset. Örültem volna annak, ha szorult volna belém egy kicsi Chad szabad szellemiségéből és életfelfogásából, szabadságából, nem pedig viszonylagos keretek között kellene élnem az életemet. Semmi bajom nem volt az életemmel, szerettem a résztvevőit és mindent, amit csináltam, csak… néha hiányzott egy kis kaland, azt hiszem.
- Észre sem vettem, de most, hogy mondod… - Félrebiccentett fejjel néztem végig rajta. – Mi belgák eldugott egy népség vagyunk, a közemberek nem sok vizet zavarnak. – Még én sem igazán hallottam saját magunkról sztereotípiákat. Érdekes, ki tudja, miket találnék. – Kövérek mindenhol vannak, de a csokink tényleg nagyon jó… az alkoholistákról meg ne is beszéljünk, bárhol a világon bármelyik sarkon találhatunk egyet. Valami specifikusabb kellene. – Gondolkodást mímeltem, majd ismét elmosolyodtam. – Csak nem bókolsz? Ezek után, már ha akarnád sem ugranék le miattad.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Szept. 03, 2017 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Ez fogós kérdés. – bólogattam, ahogy belegondoltam a helyzetbe. - Inkább lentről próbálkoznék, fentről kissé ijesztő lenne. Mögéd lopódzok, hogy visszahúzzalak, te meg a végén még úgy megijednél, hogy leesnél. A lentről felfelé beszélős dolog biztosabbnak tűnik. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Na persze, remélhetőleg semmi ilyenre nem lesz szükség majd, elég filmbe illő helyzet lenne ez. Sajnos, ahol magas épületek vannak, ott hülyék is lesznek, hogy leugráljanak róla, de … mondani nyilván könnyebb, hogy csak a hülyék ugrándoznak onnan le. Nem nagyon szoktam belegondolni, hogy mi veszi rá az embereket arra, hogy így öljék meg magukat, de talán jobb is, ha ez így marad.
-Arrafelé az nem csak mondás, sokkal inkább már valóság. Vegas-ban ezzel is játszhatsz. – mosolyodtam el. Nem csak pénzzel, de sorsokkal is el lehet ott szórakozni. Felteszed egy gondod, cserébe jön egy másik. Betegséget betegségre cserélsz, gondot gondra. Nem a kaszinó ott a legnagyobb lehúzás, hanem az emberi hülyeség.
-Ne aggódj, majd én megtanítom neked, hogy miként legyél önző! Jó hasznát fogod venni majd. – ezt persze nem tudhattam biztosra, de az eddigi tapasztalataim szerint az elsődleges szempont az, hogy az ember saját magával foglalkozzon. Én legalábbis úgy vagyok vele, hogy nem szívesen gürcölök más boldogságáért csak azért, mert jófej vagyok. Mások sem gürcölnek azért, hogy én jól éljek, szóval … nekem miért kéne? – Azt mondod, hogy megélnék belőle? – kérdeztem vigyorogva, de aztán csak megráztam a fejemet. – Engem így neveltek, na meg … a legtöbb ember örül, ha segítesz neki, de ő már nem tenné meg érted. Túl sok a szemét, hogy csak osztogasd a kedvességed. – rántottam meg a vállam mosolyogva. Itt így megy, és én is eszerint élek. Nem vagyok seggfej, az esetek többségében, próbálok jó arc lenni, de nem esem át a ló túloldalára. Nevezhetnek önzőnek, de én úgy vagyok vele, hogy kinek legyek első, ha nem saját magamnak?
-Nem, addig még nem jutottam. Egyszer töltöttem egy éjszakát a fogdába, de a saját cuccaimban voltam. Vagyis, majdnem. Hosszú sztori. – legyintettem a dologra. Sajnos, ha az ember sokat iszik, eltudja vetni a sulykot, ez történt velem és még néhány barátommal is. Szerencsénkre azonban a rendőrök úgy voltak vele, hogy fiatalok vagyunk és részegek, nem pedig fiatalok és hülyék, habár a kettő talán kéz a kézben jár.
-Tényleg? Nem tűnt eddig fel, hogy okoskodnál, de akkor … mondj valami okoskodót! – kértem mosolyogva őt. – Nekem majdnem minden annak hathat. – vigyorodtam el. Nem tartottam magamat egy túl okos embernek. Nem vagyok géniusz, nem leszek atomfizikus, ez majdnem biztos. Meg van a magamhoz való eszem, de soha nem voltam tehetséges, sem különösebben szorgalmas. Ellenben Ebony-val, gondolom.
-Na meg dagadtak is vagyunk! – értettem vele egyet nevetve. – Mit mondhatnék, én vagyok az élő sztereotípia tagadás. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Sajnos, mi amerikaiak erre igencsak rászolgáltunk, a többségünk tényleg büdös bunkó. – Rólatok, belgákról nem hallottam még sztereotípiát. Azt mondtad, hogy jó a sörötök és a csokitok … szóval, sok az alkoholista és kövér ember. Közel járok? – aligha, bár ezt én magam is sejtettem. – De te nem vagy kövér, van egy olyan érzésem, hogy alkoholista sem, de … szólj, ha tévednék! – vigyorogtam. – Művelt vagy, szép is vagy … a végén még miattam kell majd leugornod. – mosolyodtam el, de ahhoz már nem volt elég bátorságom, hogy le is nézzek, helyette inkább néztem őt, egyrészt, biztonságosabb is, másrészt szebb látvány is.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Aug. 29, 2017 10:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- És mit csinálnál? Felsétálsz mellém, hogy lebeszélj vagy lentről fogsz kiabálni egy hangosbemondóba? Bármelyik lehetőségben benne vagyok, mert már most elég szórakoztatónak tűnik a helyzet. – Mindig hülyének tartottam azokat az embereket, akik le akarnak ugrani valahonnan, legyen szó halálozási szándékról vagy extrém sportról. Az emberek nem arra vannak tervezve, hogy magas helyekre másszanak fel és onnan ugráljanak. Ezért tartottam a repüléstől is: ha arra lettünk volna kitalálva, hogy repülhessünk, kaptunk volna szárnyakat.
- Tényleg van ilyen mondás? Elég furcsa. – Bár jobban belegondolva igaz. Sokak szerint a gondokat csak úgy lehet elfelejteni, ha újabb gondokat veszünk a nyakunkba. Erről sokat tudnának mesélni azok, akik egy csalódás után a munkába vagy éppen az alkoholba menekülnek. Csöbörből vödörbe, bár egy vegasi hétvége nem lehet annyira rossz, mint a krónikus alkoholizmus.
- Igen, nos, próbálom titkolni, de úgy látszik, hogy még kicsit gyakorolnom kell. – Mímelt sóhaj hagyta el a számat, pontosan tudtam, hogy képtelen vagyok levetkőzni a meghatározó személyiségjegyeimet. Aggodalmaskodó, anyáskodó és törődő vagyok mindenkivel, aki az utamba került. Igaz, annyira nem vagyok elvetemült, hogy azoknak is a kényét-kedvét lessem, akiket legszívesebben pokolra kívánnék, de alapvetően jobban szerettem mosolyogni és érdeklődve rendelkezésre állni. – Szerintem kezdj el gondolkozni azon, hogy motivációs trénernek állj. – Széles mosoly kúszott az arcomra. Szép és igaz szavak voltak ezek és nem ő volt az egyetlen, aki azt mondta, vigyázzak magamra és az önzetlenségemre, nehogy kilépve a való világba bajom legyen belőle. Az óvva intőim általában azt is hozzátették, hogy az emberek rosszak, én mégis szerettem azt hinni, hogy alapvetően jók. Vegyük például Chad-et, tökéletesen rácáfol a bizalmatlanok állításaira.
- Nem, nekem nem áll jól a sárga. És neked? Talán próbáltad már? – Őszintén, meglepődtem volna, ha igent mond. A szabadon élés nem jelent egyet azzal, hogy feltétlenül meg kellett már járnia a börtönt. Chad nem hülye, tud vigyázni magára és arra, hogy feleslegesen ne keveredjen bajba.
- Ha leesek, nem tudok nekik tanulmányi kirándulást tartani, azt pedig semmi pénzért nem hagynám ki. Nagyon idegesítő tudok lenni, ha elkezdek okoskodni. – Ezért próbálkoztam inkább magamba fojtani azokat a megnyilvánulásaimat, amik mások számára idegesítőek lehetnek, persze, ez sem ment mindig tökéletesen… amikor az lenne a cél, hogy a tényleg idegesítőek elhallgassanak, a baráti társaságommal nagyon nagy fokozatra tudjuk kapcsolni az idegesítést.
- Akkor azt hiszem, nem maradt más, mint hogy egymást bámuljuk. Legközelebb talán a föld alá kellene mennünk. – Nem mintha a sötétség és a bezártság jobb lenne, ez a kettő sem volt jó barátom. – Azt mondják az amerikaiakról, hogy nem valami kedvesek, felsőbbrendűnek gondolják magukat és kötekedőek. Ehhez képes te jócskán hozzájárulsz ahhoz, hogy csakis jót meséljek majd a nyaralásomról.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 19, 2017 7:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Inkább ez az utóbbi legyen, az ugrás … nem lenne valami méltó hozzád. Vagy, ha mindenképp azt akarod, előtte hívj fel. – mosolyogtam rá. Őszintén nem tudom, hogy próbáltak-e már leugrani onnan, de … gondolom igen, csak nem nagyon hallok róla itt Amerikában, mert nem túl jó reklám a franciáknak. Persze San Fransisco-ba a többség azért jár, hogy leugorhasson a hídról. Nem vagyok társadalomtudós, de nem kell diploma ahhoz, hogy megmondjam: valami komoly gikszer van az emberiséggel, amiért ilyen elcseszett dolgokra képesek egyesek. Persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzem, nem?
-Hát, ahogy a mondás is tartja: Vegas-ba azért járnak az emberek, hogy a gondjaikat más gondokra cseréljék. Például adósságok, betegségek …   mondtam párat abból a számtalan rákfenéből, amit igen könnyű elkapni Vegas-ban. Toleráns egy hely, egészen addig, amíg … fizetőképes vagy, és nem döntesz úgy, hogy inkább meglépsz, semmint, hogy visszafizesd a tartozásod. Óvatosan kell ott is létezni, mert könnyen túlzásokba lehet esni, az pedig hosszútávon szinte biztos nem használ. Egy olyan lány pedig, mint Ebony, kétlem, hogy elakarná rontani az életét néhány felejthetetlen óráért Vegas-ban. Ennél ő azért sokkal okosabbnak tűnik, és tűnt az eddigiek alapján.
-Volt néhány egészen apró jel. – vontam meg a vállamat vigyorogva. Nem gondolnám, hogy baj van ezzel, sőt, talán nekem se ártana, ha … lenne bennem egy ilyen késztetés, de valamiért általában csak saját magam után gondolok másokra. Ez talán változni fog, talán nem. Nem hinném, hogy emiatt rossz és föld alá való ember lennék, de az is igaz, hogy nem lesz fényesebb tőle a glóriám. – Egy olyan lány, mint te … megérdemli, hogy elsődleges legyen. Ha másnak nem, hát magadnak mindenképp. Attól nem leszel rossz, csak mert szereted magadat. – én legalábbis így voltam ezzel és nem okozott álmatlan éjszakákat az, hogy inkább saját magamon segítettem, ha tehettem, mint máson. Nem szép dolog, tudom, de megérdemlem. Ahogy ő is.
-A vegasi börtönökkel vigyázni kell, még ott bent is játszanak. – vigyorogtam rá. Persze, nem tapasztalat ez, inkább csak … egy sejtés, amit elég könnyű elképzelni. Vegas a világon az egyik legjövedelem orientáltabb hely – Bár … kitudja, talán jól állna neked a sárga és a rácsok. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Ezzel egyértelműen már csak húzni akartam, szegényt nem igazán tudom rácsok mögé képzelni, ő nem egy olyan … börtönös csaj.
-Hát, ha te esel, valószínű én is, de … inkább ne adjunk munkát a mentősöknek. – egy rövid ideig segítettem a partimentőknek, ami persze nem ugyanaz, de már ott is láttam olyan dolgokat, amik … nos, elég durvák, már csak rágondolni is. – Annyira kegyetlen azért nem vagyok. Majd hozzád küldöm őket és tarthatsz nekik tanulmányi kirándulást az Eiffel-toronynál. – addig jó, amíg nem tudnak sokan arról, hogy milyen könnyű is ide kijutni. A sok újgazdag barom ott lent megpróbálná tenni a nagyfiút, aminek a vége csak annyi lenne, hogy lezúgnak jó magasról. – Hát … amíg nem nézek le, nem fog el a halálfélelem. De értékeld, miattad az életem is kockára teszem! – nevettem fel, végig Ebony-t nézve, eszem ágában sem volt lefelé nézni. Nem vicceltem, ha nem is félek annyira a magasban … a nagyon magas azért már más tészta.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 12, 2017 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Valószínűleg igen. Vagy teljesen lefagynék és ijesztően bámulnék magam elé teljesen kikapcsolt aggyal. Mindkét lehetőség játszik. – Mosolyogtam, de nem vicceltem. Nem az a fajta lány voltam, aki bármit megtenne a nagy vagy kicsi szerelemért és emiatt néha furának is éreztem magam: a kortársaim keresték a szerelmet, a párkapcsolatot vagy akárkit, akivel eltölthették az üres óráikat, míg én nem éreztem magamban a késztetést, hogy kutassak valaki után, akivel együtt lehetek. Nem volt bennem hiányérzet és vágy az összeborulás iránt. Lehet, kezeltetnem kellene magam.
- Bár még nem tudom, Vegas milyen, de lehet én is kiegyeznék egy ottani lazítós hétvégével. – Abban az eseten biztosan, ha taccsra akarnám vágni magam. Elvégre, Vegas-ba azért járnak az emberek, hogy kikészítsék magukat és utána egyetlen percre se emlékezzenek abból, amit a városban csináltak. Egyszer ki kellene próbálnom, milyen annyira kikészülni, hogy azt se tudjam a végére, ki vagyok… mindig kell egy első alkalom.
- Ennyire nyilvánvaló? Nem akartam utalgatni rá. – Viccelődve elhúztam a számat. Nem tehettem róla, vannak, akik így születnek, legalábbis ezzel vigasztaltam magam. Foghattam volna a genetikára, asztrológiára, csillagállásokra, neveltetésre, ám a legkevésbé sem érdekelt, miért lettem olyan, amilyen, csak örültem annak, hogy tudok törődni az emberekkel, érdekel a sorsuk és képes vagyok a saját érdekeimet a háttérbe szorítani. – Hidd el, dolgozok az ügyön. Adhatnál némi tanácsot. - Komoly tanulási folyamatsorán jutottam el oda, hogy ne mindig csak bólogassak, hanem tudjak nemet is mondani: néha még manapság sem sikerül ellenállnom a természetemnek. Olyan vagyok, min a drogosok, visszaesek a kezdő állapotba és sokszor ott találom magam, ahol a part szakad.
- Még szerencse, hogy nem hoztam magammal annyi pénzt, amit szégyellnék eljátszani. A nyaralásomba nem kalkuláltam bele egy vegasi börtönben töltött éjszakát és ha te is azt mondod, hogy nem éri meg, akkor én nem megyek szembe veled. – Mintha akkora játékos lettem volna. Persze… a nagyapám próbált megtanítani pókerezni, aztán egyszer közölte, hogy a legnagyobb balfék is megverhetne, annyira nincs pókerarcom. Kártyajátékok kilőve, így kerültem a sakktábla közelébe.
- Vigyázok, nem lenne szép tőlem, ha elvárnám, hogy felkanalazd a maradványaimat. – A tériszonyom erősebb volt attól, hogy túlságosan kihajoljak, az ujjaim erősen fogták a vascsövet, ha nagyon megerőltettem volna magam, talán ki is szakíthatnám az egyiket a helyéről. Na jó, remélem, hogy nem, az nem utalna túlzott biztonságosságra. – Valamelyik újgazdanak nincs tériszonya? Ha csúnyán nézne, csak kihoznád ide és rögtön teljesítené az összes kívánságodat. Higgy nekem, egy tériszonyos nagyon tud parázni. – Cinkos vigyort villantottam. – Bár, inkább visszavonom, az Eiffel-tornyunkra ne hozz fel szemeteket. – Figyeltem, ahogy mellém sétált. – Te is szimpatikus vagy nekem, főleg most, hogy ugyanazt látom a szemedben, mint ami valószínűleg az enyémben is van, amikor magas helyen sétálok. Csak nem kezd előjönni az elrejtett tériszonyod? – Sokan nem értették, miért félek a magasban és nem is tudtam volna megmagyarázni, miért jön elő bennem a rossz érzés. Vannak, akik a kígyóktól, a repüléstől, pókoktól féltek, nekem is kellett valamitől.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 17, 2017 10:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Szóval inkább leugranál, semmint végig hallgasd a nagy monológot, miután letérdelt a lovagod? – mosolyogva beszéltem hozzá. Én valószínűleg senki kezét nem fogom ott megkérni, ennek két oka is van. Egyrészt, soha nem fogok eljutni Párizsba, másrészt pedig nem vagyok valami házasságpárti. Valahogy nem rögzült bennem soha az, hogy gyűrűt kell húzni a másik ujjára a földöntúli boldogságért. – Nem rossz. Mi itt Vegas-ba megyünk lazítani, ti pedig Párizsba. – az európaiak is tudnak élni. Nem voltam még soha Párizsban, fogalmam sincsen milyen ott az élet, de … felteszem azért nem unja halálra magát ott az ember. Vegas pedig … oda felejteni járnak az emberek, általában.
-Felteszem, te benned meg van ez az önfeláldozási szikra. – egyébként is olyannak tűnt, aki … foglalkozik másokkal. Egyébként is, ahogy kiderült, elég felelősségteljes, sokkal inkább, mint én valaha is leszek. – Azért szakítsd időt magadra is. Megérdemled! – mosolyogtam rá bíztatóan. Én ennek a híve voltam. Nem mondanám, hogy nem érdekelnek az emberek, csak … szerettem magam annyira, hogy többet foglalkozzak saját magammal, mint velük. Ez sokak szerint egoista dolog, de … nem is tudom, szerintem ez egy igen fontos dolog. Szép, ha az ember odaadó és segítőkész, de előbb mindenki segítsen magán, és csak utána kezdje mások életét rendbe tenni.
-Az attól függ milyen szándékkal mész oda. De egy jó tanács: Csak annyi pénzzel menj, amennyit vissza is tudsz fizetni. – én magam ugyan nem halmoztam fel adósságokat ott, de ismerek olyat, aki igen, és … sokat szenvedett, mielőtt visszatudta volna adni. Vegas-ba felejteni mennek az emberek, ez pedig általában olyan jól sikerül, hogy a régi gondjaikat új gondokra cserélik.
-Köszönöm a bizalmat! De azért óvatosan a korlátnál. – sokszor voltam már itt, de valahogy a korláttól távol tartottam magamat. Minél magasabban vagy, annál könnyebben zuhanhatsz le onnan, apám mindig ezt mondogatta. Ő nem épp egy felhőkarcolóra gondolt, de … azokra is igaz. – Én is semmibe nézem őket. Mondhatni … kvittek vagyunk így. – vontam meg a vállam mosolyogva. Engem inkább a jó, semmint a fényűző élet vonzott, a kettő között pedig volt különbség. Nem jöttem valami jól ki az ilyen ficsúrokkal, de ez fordítva is igaz. Semmibe néztük egymást, ez őket általában jobban zavarta, mint engem.
-Szóval már titkunk is van? Tudtam én, hogy legjobb barátok leszünk! Ez lesz a mi … Eiffel-tornyunk, mit szólsz?  – vigyorogtam rá, ahogy mellé léptem a korláthoz. Kissé óvatosan, nem szeretem ugyan bevallani, de van egy kis… rossz érzésem a  magas helyeken. Főleg az olyan magas helyeken, ahonnét leesve darabokban szednek össze. – Oh, hát … lassan kapcsolsz, ha ez csak most esett le. Szimpatikus vagy, mióta találkoztunk. Nem szokásom csak úgy … európai turistákat felkarolni. – ebben teljes mértékben igazat mondtam. Általában csak … rámosolygok a turistákra és kész. Neki azért ennél sokkal nagyobb bizalmat szavaztam.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Júl. 11, 2017 7:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, nagyon remélem, hogy az én kezemet nem ott fogják megkérni. – Szinte még a hideg is kirázott a gondolatra, nem értettem, miért tartják annyira romantikusnak az Eiffel-torony tetején történő lánykérést. Magasan van, nyilvános hely és szinte levegőt sem lehet kapni a szmogtól, a kilátás sem olyan, ami miatt megérné a hercehurca. Vagy csak belőlem hagyták ki ezt a fajta romantikát? Önmagában imádtam Párizst, de az emberek sokszor eltúlozták a híres részeit és hagyták, hogy becsapja őket a felkapottság. – Nem, dehogy! – Csóváltam meg a fejem nevetve. – Most, hogy így belegondolok, pasival még nem is voltam Párizsban. Számomra az nekem amolyan… csajos hely, tudod, ahová kikapcsolódni járok, elengedhetem magam, lazíthatok. – Ebbe pedig nekem nem fért bele az, hogy egy sráccal andalogjak. Maximum akkor, ha már régóta ismertem, de volt olyan része az életemnek, amit mindenféleképpen meg akartam tartani magamnak egy komoly kapcsolatban is. Nagy barátom volt a függetlenség, mindent feláldozni egy kapcsolat oltárán és bedobni a közösbe… arra nem lennék képes.
- Sajnos a megmentőszerep nem is tanulható, úgyhogy nem lesz könnyebb. – Biztos nem én kellettem ahhoz, hogy erre rájöjjön. – De igazából, nem hiszem, hogy ez baj lenne. Néha túlságosan unalmas és rengeteg elvárással jár, ha az emberben csak a szikrája megvan az önfeláldozásnak. – Erről órák hosszat tudtam volna beszélni, de egyáltalán nem volt kedvem és nem is volt megfelelő sem a hely, sem az idő arra, hogy kiselőadást és élettörténeti betekintést nyújtsak. Örültem annak, hogy kiszakadhattam a megszokott környezetemből, úgyhogy nem is akartam azzal foglalkozni, milyenek a hétköznapok és én milyen vagyok, ha nem nyaralok.
- Mesélj, Vegas-t is túlértékelik? Érdemes megnézni vagy csalódni fogok? – Ha már itt voltunk Amerikában, legalább egy-két nagyobb és híresebb városba szerettem volna eljutni, ki tudja, mikor lesz legközelebb lehetőségem ilyen kirándulásra. Vegas, New York és Los Angeles hármasa szerepelt a listámon és örültem volna, ha legalább az egyikről reális képet kapok és nem csak az internet által a képembe tolt maszlagot olvashatom el.
- Nos, az az ő bajuk, ha semmibe néznek. Sokkal normálisabb vagy, mint bármelyik a lentiek közül, erre a nyakamat tenném. – Közelebb merészkedtem a korláthoz, mert ugyan elméletileg nem szenvedtem akkora tériszonyban, hogy leszédüljek a tetőről, de ha tehettem, elkerültem a magas helyeket. Olyan érzésem volt, mintha nem lett volna a lábam alatt talaj, viszont a világért sem szerettem volna megfosztani magam a kilátástól. Érdekes, imádtam erkélyről az éjszakai fényeket bámulni, közben pedig féltem a magasságtól. Ki érti ezt?
- Nem szégyenítném meg ezt a helyet azzal, hogy minden jöttmentnek elárulom a létezését. Még azt is bevállalom, hogy maradjon a mi titkunk. – Mosolyodtam el szélesebben és sóhajtottam egyet a távolba meredve. Akár órákig, hajnalig is elálldogáltam volna itt, nem tagadhattam, hogy Chad megvett kilóra ezzel a hellyel. – Gondolom te sem szoktál felhozni ide olyanokat, akik nem méltóak rá. Kezdem azt hinni, hogy szimpatikus vagyok neked.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Május 15, 2017 7:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Szóval nem a legromantikusabb hely a világon, értem. Nem ott szokták megkérni egymás kezét az emberek? – úgymond laikus vagyok, soha nem kértem meg senki kezét, és soha nem is jártam az Eiffel-torony közelében sem. A földrészen sem voltam még soha, ahol van. De ha tényleg olyan, amilyennek Ebony mondja, kissé hibádzik az emberek gondolkodásmódja a romantikáról. – Remélem nem pasival voltál. – egyrészt, mert elég kínos lehetett, másrészt pedig mert a klisé mérő valószínúleg kiakadt volna. Nincs nekem semmi bajom azzal, ha valaki borzasztóan romantikus lélek, de azért … én jobb szeretek nem belefulladni a nyáltengerbe. Az egyszerű dolgok híve vagyok.
-Főleg, ha nem vagy egy megmentő típus. – vontam meg a vállam. Nem vagyok az. Közel sem. Mindig is az volt rám jellemző, hogy kerültem az olyan szituációkat, mikor nekem kellene segíteni. Seggfejség, vagy sem, de ez van. Egyszerűen nem én vagyok az, akinek tovább kéne vinnie a családi bizniszt, nem vagyok rá alkalmas. – Látnod kéne az arcukat. Nincs szívem elvenni ezt tőlük. – a családban én vagyok az, aki a meggondolatlan és soha fel nem növő ember prototípusa. A szüleim pedig olyan büszkén tudnak nézni rám, ha szóba kerül, hogy átveszem tőlük a bizniszt, hogy … egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy felejtsék el.
-Hidd el, ott nem lehet megélni! – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Túl hangos, túl drága. Arról nem is beszélve, hogy két nap alatt a családi házat is eljátszanám. – szerettem játszani, de soha nem voltam valami jó benne. Valahogy nem az én játékom a póker. Ellenben a Blackjack-kel. Na ott vannak igen jó napjaim.
-Ne aggódj, figyelek rád! – bólintottam mosolyogva. Bár fogalmam sincsen, hogy hol szálltak meg pontosan, szóval nem igazán tudnám visszavinni, ha nagyon kiütné magát. De ezt el lehet kerülni egy kis odafigyeléssel, ami kimerül a vízben és a levegőben. Ezért nem szeretem a legtöbb szórakozóhelyet, olyanok, mint egy börtön, a föld alatt.
-Nekik csak egy nagyszájú gyökér vagyok a partról. Ha a magukra tetováltatnának, se ismernének fel. – vontam meg a vállam vigyorogva. – Te beszélsz, én ütök. Remek csapat leszünk. – ezt azonban azért jobb lenne elkerülni. Az ittenieknek nem szúrunk szemet, amíg nem csinálunk semmi … megbotránkoztatót.
-És semmi szmog! – mutattam körbe mosolyogva. Azért ez így valószínűleg nem igaz, de a kilátást nem zavarja, szóval … gondolom elenyésző a mértéke. – Áltálában idejövünk. Odabent hamar szemet szúrnánk. – mi kissé máshogy érezzük jól magunkat, mint azok, akik olyan körökben mozognak, hogy megtudják fizetni a belépőt ide. – De ne add tovább! Csak olyat hozz fel, akiben megbízol. A végén még itt lenne mindenki. Odalenne a varázsa.  vontam meg a vállam. A barátnőit felhozhatja majd, ha … vállaljáka belógás kockázatát. Én az első alkalom után úgy éreztem, hogy már csak a kilátás miatt megéri a dolog.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 29, 2017 4:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Az Eiffel-torony tetejét túlértékelik. – Avattam be a hatalmas titokba. – Amikor először jártam Párizsban, az első szintig jutottam, mert tériszonyom van. Aztán rávettem magam, hogy felmenjek a tetejére, de a szmogtól semmit sem lehet látni. Tényleg, szinte szó szerint semmit. Lehangoló volt. – Úgyhogy egy idő után maradtak a kevésbé turistás helyek és csak a Párizs által árasztott hangulat. Az is bőven elég volt, hogy az ember lánya egy olyan programon is jobban érezze magát, amin egyébként bárhol részt vehetett volna.
- Elég rossz lehet, ha azt várják el tőled, hogy megmentő legyél. – Nekem eddig még nem kellett magamra öltenem ezt a szerepet, legalábbis családi viszonylatban nem. Az már teljesen más tészta, hogy néha úgy érzem, én vagyok az, aki folyamatosan visszarángatja a legjobb barátnőmet a szakadék széléről, de hát… ez már amolyan önkéntes és talán idegesítő hősködés is, nem elvárás. – Arra még nem gondoltál, hogy egyszerűen nemet kellene mondanod? – Tanácsokat osztogatni könnyű, az ő helyében lehet, hogy nekem se a túlzottan nagy lázadozás lett volna az első dolgom. Bár az is biztos, hogy soha nem tudnám azt csinálni, amihez nincs kedvem és nem érzem, hogy csak egy kicsit is értenék hozzá. Lehet, hogy luxus az e féle válogatás, jobban belegondolva igazán hálás lehetek azért, hogy megengedhetem magamnak.
- És miért nem költözöl oda? Ott is tudnád azt csinálni, amit itt. Nagyjából. – Vontam meg a vállam. Nem volt bennem semmiféle bagatellizálás az életére vonatkozóan, ő maga mondta, hogy a napjaiban nincs olyan rendszer, amit ne lehetne megbolygatni. A változatosság pedig elvileg gyönyörködtet.
- Vigyáznod kell rám, nehogy megártson. Nem vagyok hozzászokva az erős piákhoz. – Belekortyoltam az italba és ez pillanatra összehúztam a szemöldökeimet. Kellett egy kis idő, hogy megszokjam az ízét, de nem is volt rossz. Egy idő után úgyis mindegy volt az embernek, csak legyen valami a kezében.
- És ezek a sznob barmok nem ismernek fel téged? Balhékban nem vagyok annyira jó, csak akkor, ha verbális bunyóról van szó. – Vigyorodtam el. Jobban belegondolva nem lett volna rossz ötlet belevágni egy önvédelmi tanfolyam elvégzésébe, a mai világban bármikor szükségem lehet rá. De mire továbbvittem volna a gondolatmenetemet, Chad ismét elindult valamerre, én pedig követtem őt, hiába fogalmam sem volt arról, merre megyünk. Ha folyamatosan kérdezősködtem volna, valószínűleg nem itt lennék, hanem a szállásomon üldögélnék az ágyon.
- Hogy miket nem tudsz! – Őszintén, eléggé irigyeltem őt, én senkinek sem tudtam volna kútfőből ilyesmi programot kitalálni. Arról nem is beszélve, hogy én magam sem terveztem felmászni Miami legmagasabb épületének a tetejére és egy röpke pillanatra azt is elfelejtettem, hogy félek a magasban. – Azta! – Körbefordultam magamon. Az épületek és utcák kivilágítva, az sötétbe burkolózó óceán egyik oldalról teljesen körbevette a várost… gyönyörű volt. – Elismerem, nem mindennapi látvány. – A tető korlátjához inkább nem mentem közelebb, először szoktam a gondolatot, hogy eléggé magasra kerültem.

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Márc. 26, 2017 4:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Például… megmászni az Eiffel-tornyot? – habár jobban belegondolva, kétlem, hogy ez olyan nagy dolog lennie. Aki elmegy Franciaországba, biztos felmegy oda. Csigát azonban nem mindenki eszik és… jól is van ez így, kissé felfordul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy van olyan ember, aki képes csigát venni a szájába. Jobb bele sem gondolni abba, hogy mi mindent lenne még képes megenni.
-Nem, ők azt akarják, hogy én mentsem meg őket. – vontam meg a vállam. Ellenben velem, nekik voltak viszont terveik, így a szüleim könnyebben beletörődtek abba, hogy saját útjukat akarják járni. Nekem azonban nincsenek terveim, ezért a fejükbe vették, hogy majd ők kreálnak nekem egyet. Így jött a családi vállalkozás átvétele. Amivel több gond is van, az egyik, hogy nem igazán érdekel, a másik, és talán ez a legfontosabb, hogy nem is vagyok benne valami jó. Két nap alatt csődbe vinném az egészet, ezt mégsem akarhatják. Sejtik ők is, hogy velem rossz lóra tennének.
-Las Vegasban viszont csillagászati fizetést kapnak. Néha úgy érzem oda kéne költöznöm. – vigyorogtam rá. Természetesen, nem beszélek komolyan, de azért vicc, hogy mennyit lehet keresni azzal, ha aláfekszel valakinek. Nem mintha ítélkezni akarnék, biztos mindenkinek meg van a maga oka, hogy miért épp ezt választotta, de… attól még szó nélkül nem lehet elmenni mellette.
-Ennyire azért nem falom az életet. Ha épp nincs jobb hely kilátásban, marad ez. – annyira nem voltam oda a fényűzésért, nekem elég a társaság és némi pia, hogy jól érezzem magam, nem kell hozzá luxusszálloda, szökőkút, és a többi. De azért néha nem árt kipróbálni.
-Ez aztán a vakbizalom! – vigyorogtam rá, mielőtt a pulthoz mentem volna. Habár elég nagy volt a tömeg, sikerült átverekednem magam, úgyhogy egész hamar vissza is tudok érni.
-Ez nézett ki a legdrágábbnak. De gőzöm sincs mi ez. – nyújtottam felé a poharat. Lent a parton esélyem se lenne olyat inni, ami többe kerül, mint a szüleim háza. Pedig az sem egy kis ház. – Egy párszor már voltam, de csak látásból ismerem az embereket. Főleg sznob barmokat, akikkel összebalhéztunk párszor. – vigyázni kell, hogy ne nagyon szúrjunk nekik szemet, mert elég könnyen kidobják innen az embert. Tekintve, hogy milyen magason vagyunk… nem szeretném senkit sem annyira felbosszantani, hogy az ablakon át bírjanak távozásra. – Na várj! – elindultam a lépcsők irányába, és intettem, hogy kövessen. Két emeletet mentem feljebb és egy biztonsági ajtó előtt álltam meg. ”belépni tilos”, díszelgett rajta. – Csak néhány személyzetis használja. Soha nem zárják be rendesen. – egy kicsit feszegetnem kellett, de úgy a negyedik nekiveselkedésre már sikerült belöknöm a vállammal. – Csak utánad! – engedtem előre. Egy lépcső vezetett feljebb, majd egy ajtó, amit már nem is zártak.
- Innen a legjobb a kilátás. Az emelet a sznob barmoké, szóval nem nagyon tudnánk ide feljönni, ha nem lógnánk be. – vontam meg a vállam, ahogy utána kiértem a tetőre. Remélem, hogy nincs tériszonya, mert, ha mégis, annyira talán mégsem volt jó ötlet ide felhozni. Bár, amíg nem néz le, nincs is gond, igaz?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 5:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Csiga? Nem, nem, soha nem ennék csigát. Még ha rágondolok is rosszul vagyok. – Kötöttem ki elnevetve magam. A szüleim odáig és vissza vannak a tenger gyümölcseiért és az ehhez hasonló gasztronómiai különlegességekért. Én nem voltam hajlandó olyat megenni, ami csúszik-mászik. Arra viszont terveztem rávenni magam, hogy megtanuljam elkészíteni, mert amikor főztem, felülkerekedtem az undoromon. – A borok tényleg finomak. – Megvontam a vállaimat. – De igazából a hangulatért szeretem. A barátnőimmel általában kinézünk valami programot, aztán egy hétvégére átmegyünk. Szinte mindannyiunknak laknak Franciaországban rokonai, úgyhogy a szállással és a kajával még foglalkoznunk sem kell. – Egész jó világunk volt. Persze ezek a kirándulások nem voltak mindennaposak, egy évben körülbelül háromszor szántuk rá magunkat a kiruccanásra. Többször nem is lett volna rá időnk, főleg, hogy mióta egyetemre jártunk, megtöbbszöröződött az elfoglaltságaink száma.
- És egyik testvéred sem szeretne kimenteni a neked szánt szerep alól? – A családi örökség továbbításánál azért volt jobb helyzetben az, akinek voltak testvérei, mert megvolt arra az esély, hogy valaki végül mégiscsak meggondolja magát és továbbviszi a nevet és a karriert. Az én esetemben ez nem igazán játszott: egyik szülőm foglalkozása sem nyerte el a tetszésemet, inkább nagyapám útját kezdtem el követni. Azt nem mondhatják el rólam, hogy túlzottan letértem volna a családi ösvényről.
- Jó tudni. A pénzkeresés egyik módja kihúzva. – Vigyorogva megcsóváltam a fejemet. Nem is lehetett volna jobb fej idegenvezetőm Chad-nél. Egy helyitől olyanokat is megtudhat az ember, amit magától nem biztos, hogy észrevenne és bár az utcai munkások keresete nem igazán érdekelt, saját kútfőből biztos nem jutott volna eszembe belógni egy luxusszállodában rendezett bulira. De hát, egyszer mindent el kell kezdeni, nem? Egyébként is úgy indultam neki ennek a nyárnak, hogy ez lesz a megújulásom és az újdonságok kipróbálásának időszaka.
- Hát, gyakran. – Jobban nem tudtam megfogalmazni. – Mondanám, hogy az átlagosnál többször, de így bulizni nem igazán átlagos. – Elmosolyodtam. Távol álljon tőlem az aggályoskodás, nagyon is élveztem, ahogy besurrantunk. Főleg, hogy a vesémet sem kellett eladnom a belépőért cserébe.
- Egész jó kis házibuli. – A vendégseregen látszott, hogy a nagy része nem az átlagos emberek közül került ki, de elég sokan voltak ahhoz, hogy el tudjunk vegyülni. Voltam már hasonló bulin, az apám egész jómódú családból származott, viszont szerencsére csak egyszer kellett megtennem ezt a kötelező kört. Hosszú távon nem az én világom lenne az, amibe most belecsöppentünk. – Valami ütőset kérek. Rád bízom magam. – Nem voltam válogatós, úgyhogy teljesen mindegy volt, mibe fogok belekortyolni. A bizalmi kérdéseken már rég túl voltam, esélyét sem láttam annak, hogy Chad pszichopata legyen.
- Voltál már itt? Vagy ismersz valakit a bulizók közül? – Kérdeztem tőle, amikor visszajött az italokkal. – Egyáltalán miért szerettek ilyen helyekre járni? – Hülye kérdés, csak szét kellett nézni. A hely gyönyörű volt, a kilátás is, a zene szuper, a kaja és a pia ingyen van. Más világ volt ez ahhoz képest, ami a hétköznapi emberé volt.

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Jan. 20, 2017 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

-Franciaország… borok? Vagy csak a csiga miatt? – húztam mosolyra a számat. Ők esznek csigát, igaz? Bár, remélem, hogy ő nem. Nem mintha elítélném, azt eszik amit akar, csak… most őszintén ki eszi meg a csigát? Kell hozzá egy gusztus, az biztos. Az amerikai kölykök brokkolit nem esznek, a francia gyerekek meg csigát. Kíváncsi vagyok a szüleik, hogy veszik rá őket.
-Igen, csak szegény eléggé beleélte ebbe magát. Tudod, neki ez egy ilyen álma volt, hogy családi vállalkozás legyen ebből az egészből. – vontam meg a vállamat. Három gyereke van, de végül egyik sem akarta, hogy az álma valóra váljon. Vagyis, ez így nem igaz, de az élet végül mást hozott, egyikünk sem akarja ezt. Én még azt sem tudom, mit akarok, pedig nem ártana kitalálni, elégé határidős már a dolog. Az ember azonban szereti elfelejteni, hogy van élet a tengerparton túl is, ha annak a közelében él. Én is ide tartoztam.
-Az itteni stricik nem fizetnek valami jól. – vontam meg vállamat vigyorogva. Ismerek egy-kettőt futólag, semmi dolgom nem volt velük, csak az ember látja őket, ha éppen olyan helyen jár. Általában a szórakozóhelyek körül szokták futtatni a lányokat, és hát… volt már néhánnyal nézetelérésem. Nem akarok általánosítani, de talán ebben az esetben nem olyan nagy dolog ez: seggfej az összes.
Jót vigyorgok azon, mikor látom a meglepődést az arcán. Nekem ide valószínűleg soha nem lenne pénzem, de szerencsére nem is kell. Egy drága parti, de nevetségesen gyenge biztonsági intézkedések. Így szokott ez lenni, ráadásul sok a részeg alak, szóval… annyira azért nem nehéz bejutni.
-Attól függ mit értesz a gyakran alatt. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nyilván nem kéne büszke legyek magamra, de az vagyok. Én itt csóró suttyónak számítok, mégis simán bejutok, ha éppen kedvem tartja. Habár, csak társasággal jövök, egyedül eléggé… szóval oda az élvezet. Az ilyet meg kell osztani másokkal is. – Amolyan… házibuli. Csak itt egy egész emeletet béreltek ki. Sok a pénzes alak, néha egy-két híresebb arc is megfordul itt. Szóval… képzelj el egy bulit, ahova csak úgy juthatsz be, ha eladtad az egyik veséd. – körülbelül ennyire lehet drága ide bejutni, ha nincsenek meg a megfelelő kapcsolataid, hogy ingyen hozzájuthass egy meghívóhoz. Nekem még az sem kellett hozzá. Kilépve a liftből megelőzöm azokat, akiktől elvettük a meghívót, felmutatom a biztonságiembernek, majd Ebony-val együtt tovább is megyek, mielőtt a mögöttünk lévő kifosztott páros megvádolhatna.
Az emeletre lépve egyből érződik is, hogy mi folyik itt. A zene már itt is elég hangos, mindenhol emberek, isznak, táncolnak, vagy épp füstölnek. Mosolyogva pillantok Ebony-ra, ahogy beljebb haladunk. – Mindjárt jövök, hozok valami italt! Mit kérsz? – kérdeztem túlkiabálva a zenét, mielőtt elmentem volna a pulthoz.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Jan. 08, 2017 9:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Én nem kételkedek abban, hogy a legendáknak van igazságalapja. – Mosolyodtam el szélesen. Ahogy mondani szokták, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, Hollandia nem lenne annyira népszerű célpont és nem terjengenének róla szép pletykák, ha azoknak nem lenne alapja. – De valahogy mindig kívül esett az úti céljaimon. Sokkal szívesebben ugrok át Franciaországba, ha már szomszédokról van szó. – Apám révén francia vér csörgedezett az ereimben, szívesen látogattam meg az ő szülővárosát és annak környékét. Amerikába is azért jöttem, mert a nagyapám innen származott, már beterveztem egy utat Texasba, ahol született. Ha minden igaz, a húga várta az érkezésemet.
- Megnyugodtam. – Színpadiasan felsóhajtottam. Nem igazán lett volna jó érzés valaki szüleire hasonlítani, hiszen csak fiatal voltam és a fiataloknak az a kötelessége, hogy ne úgy gondolkozzanak, mint az idősebb korosztály. Nem is tartottam magam begyepesedettnek, előbb ugrottam volna a vonat elé, de tény, hogy szerettem megrágnia dolgokat és nem megyek bele gondolkodás nélkül mindenbe. Aztán az szintén egy másik tészta, hogy ennek a nyárnak az lett volna a célja, hogy belekóstoljak a kötetlenségbe és abba, milyen az igazi, bulis, gondtalan élet, akkor is, ha csak pár hétig tart.
- Szerintem amint látja, hogy csak ártasz az üzletnek, lemond arról, hogy kövesd a szakmában. – Az én szüleim is inkább azért engedték, hogy saját magam válasszam ki az utamat, mert tudták, hogy ők sem jönnének ki jól abból, ha olyat csinálnék, amit nem szeretnék. Akkor is elég nehéz megugrani a léceket, ha teljes szívből és igazi akaratból tenném, ha pedig fáklyával kergetnek a cél felé, úgy egyenesen lehetetlen.
- Dögös ruha? Remélem, nem akarsz eladni vagy hasonlók. – Viccelődve összehúztam a szemeimet. Ha buliba megyünk, teljesen jogos, valami másik ruha kell, a rövidnadrágomban és egyszerű topomban nem éppen tűntem partiarcnak. Nem úgy terveztem, hogy ma este vásárolni indulok, de már a szó segítségével is hangulatba tudtam kerülni, nem tartott sokáig, míg megtaláltam a megfelelő ruhát és szinte vakon követtem Chad-et. Nem ismertem a várost, fogalmam sem volt, hová akar menni, de mivel furcsa mód elég volt pár óra ahhoz, hogy megkedveljem, bíztam benne. Ettől függetlenül felakadt a szemem, amikor a Four Seasons épülete elé értünk: hogy őszinte legyek, sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy itt fogunk kikötni. Úgy éreztem magam, mint egy Mission: Impossible-filmben, eddig nem volt alkalmam a mélygarázson keresztül bejutni az épületbe, úgyhogy nagyon jól szórakoztam.
- Gyakran csinálsz ilyet? – Kérdeztem rá, ám miután lenyúlta az egyik vendég-pártól a belépőiket, tiszta volt a kép. – Nálatok ez mindennapos, ugye? – Meg sem éreztem, hogy öt emeletet kellett felsétálni, pedig az én állóképességem és fizikai erőlétem a béka feneke alatt volt. Hányszor megfogadtam, hogy elkezdek edzeni… - Milyen buli ez pontosan?
Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 12, 2016 7:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

[You must be registered and logged in to see this image.]
to Ebony

Nekem soha nem feküdtek igazán azok a dolgok, ahol szabályokat kellett volna betartani. Nem vagyok valami jó ebben, és, ha már itt tartunk, ebből kifolyólag túl megbízhatónak sem mondanám magam. Mindenhonnan elkések, elfelejtek egy csomó dolgot, mert felírni lusta vagyok és… a szüleim szerint elvagyok varázsolva magamtól, ezért megy ki minden a fejemből. Szerintem meg csak azért, mert a dolgok többsége nem is fontos.
A szavait hallva csak mosolyogva bólintottam. Habár szeretem a spontán dolgokat, csak úgy spontán eldönteni, hogy én most elmegyek Belgiumba sörözni egyet… talán kissé meggondolatlannak tűnt. Tekintve, hogy eddig egyszer sem voltam még a szomszédos államokon kívül, még inkább. Ha az ember Miami-ban lakik, felesleges nyaralásra mennie, egy nyaralóhelyen él, lényegében. – Nem lehet mindenki holland. rántottam meg a vállamat. – Hogy-hogy nem voltál még ott? A helyedben már rég átugrottam volna megnézni, hogy igazak-e a legendák. – az ember sok mindent hall, de nyilván nem hisz el mindent. Amit én hallottam, az alapján Hollandia minden perverz és füves vágyálma lehet. Legalábbis bizonyos helyei. Azért kell egyfajta világszemlélet, hogy elfogadottnak tartsd azt, ha valaki beszívva jön veled szemben az utcán. Itt, ha nem is szokatlan a dolog, de azért még mindig megszólják érte az embert. Pedig a fű nem feltétlen rossz.
Ne aggódj, ők… egy külön állatfaj. Meg jobban is nézel ki. – mosolyogtam rá. A szüleimet én nem nevezném felnőtteknek. A korukhoz képest meglepően gyerekesen tudtak viselkedni, persze néha rájuk jött a felnőttéletérzés, de… ők furák. Egyszerűen csak odalennének Ebony-ért, tőlem is valami olyat várnának, hogy tudjam már végre, mit akarok kezdeni magammal.
Az, tényleg jó. Amíg véget nem ér majd. – mert véget fog, biztosan. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem maradhatok örökre itt és csinálhatom azt, amihez kedvem van. Sajnos, nem vagyok gazdag szülők gyereke, hogy húszasokkal tömjem ki a párnámat. Nekem az jutott, hogy tenni is kell az életben maradásért. – Igen, kénytelen lesz rádöbbeni arra, hogy én és a munkája nem jövünk ki jól. – adtam igazat Ebony-nak. Amúgy is, apám pontosan tudja, hogy felesleges az egész. Néha még a kulcsát is képtelen rám bízni. Ha ebből indulok ki, elég lehetetlen elgondolás az, hogy majd a vállalkozást csak úgy rám hagyja.
Király, akkor… menjünk és először vegyünk neked valami dögös ruhát. – mosolyogtam rá. Nem tudom, hogy mit pakolt be magának, vagy mit nem, de végül is, hűtőmágnesek mellett legalább vihet mást is haza, nem? A vendégem ma.
Mire odaérünk a Four Seasons Hotel-hez, már kezdett beesteledni, úgyhogy jók voltunk. Ide amúgy is tehetősek jártak, de az egyik tulajdonos fia szinte hetente bérelt ki komplett emeleteket, hogy botrányosan nagy bulikat tarthasson. Nem a főbejárat felől megyünk, ott előbb-utóbb a nevünket kérnék a vendéglistáról és hát… nem vagyunk rajta. Úgyhogy helyette a hátsó bejáratot vesszük célba, ami nem túl praktikus módon a mély garázsból elérhető. Ide nem nehéz bejutni, csak meg kell várni, hogy az ott kószáló biztonsági őrök távolabb kerüljenek. Amint ez meg van, elérjük a hátsó bejáratot, ahonnan lépcsők megszámolhatatlan mennyisége visz fel.
Gyere, az ötödiknél már van a lift. – intettem a fejemmel, ahogy megindultam felfelé a lépcsőkön. Pár perc alatt már fent is voltunk, a lift pedig hamar megtelt. A nagy tömegnek volt köszönhető, hogy sikerült az előttünk lévő pártól elszednem a meghívójukat. Ilyet keveseknek küldenek, mindig is kíváncsi voltam milyen érzés annak a kevésnek lenni. – Most már hivatalosan is vendégek vagyunk. – mosolyogtam Ebony-ra, felé nyújtva az egyik meghívót.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Dec. 04, 2016 6:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


back to summer paradise with you
chad & ebony

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ha te mondod, én elhiszem. – Szórakozottan megvontam a vállaimat. Mit is mondhattam volna mást? Azt nem tagadhattam, hogy jófej, az pedig tény, hogy a gyerekekhez kell egy bizonyos személyiség és hatalmas adag türelem, különben az ember nagyon hamar kidobálná őket az óvoda ablakán attól függetlenül, hogy cukik. Én szerettem őket, tényleg, mert különben nem jutott volna eszembe, hogy gyerekekkel foglalkozzak a nyáron, de néha igencsak rájuk csodálkoztam.
- A repülő elég nagy kettőnknek. – Szerencsére még nem kellett azon gondolkoznom, mikorra és melyik járatra foglaljam le a jegyemet hazafelé, mivel a nyár most kezdődött és nagyon reméltem, hogy nem fog olyan hamar elrepülni mellettem, hogy észre sem veszem és vége van. Ha van igazság az univerzumban, akkor legalább annyira lassan fognak vánszorogni ezek a napok is, mint az év többi része. – De azért annyira ne éld bele magad abba, hogy különlegesek vagyunk. A hétköznapok nálunk is hétköznapok és Hollandia lazaságának szomszédságában sem vagyunk, viszont jó hír, hogy légvonalban nincsenek messze. Nem mintha jártam volna már ott. – Eddig nem volt lehetőségem átugrani, talán majd egyszer Noémie rávesz, amikor mindennel tele lesz a hócipőnk és a teljes lazítás után fogunk sóhajtozni. Velem csupán az volt a baj, hogy nem mindig voltam hajlandó elengedni magam, olyan szinten pedig végképp nem, ahogy holland barátaink csinálják, akár legálisan is.
- Kezdek félni: ha az „imádnának a szüleim” azt jelenti, hogy hasonlítok rájuk, akkor most csapj agyon. – Nem azzal volt problémám, hogy esetleg a szüleit juttatom eszébe, hanem globálisan azzal a gondolattal, hogy valakinek hasonlíthatok a szüleire. Annyira nem voltam merev gondolkodású… ugye? Reméltem, hogy megnyugtat, nem vagyok annyira szörnyű, arról nem tehettem, hogy nem éreztem teljesen sajátomnak a miami életérzést és a fiatalokra gyakorolt hatását. Nem mintha az rossz lenne, ha itt éltem volna, biztosan lubickoltam volna benne. Pár hónapig ezt is szerettem volna csinálni.
- Kicsit irigy vagyok. Biztos jó így élni. – Egy darabig vagy éppen jó sokáig, ha beleszokik az ember. Vajon nekem mennyi időbe telne, hogy természetessé váljon ez az életstílus? Még megsaccolni sem tudtam, túlságosan elképzelhetetlen volt, de jó volt látni, hogy egyénenként ennyire különbözőek lehetünk. – Talán ha apukád továbbra is azt fogja látni, hogy nem érdekel az üzlet, akkor elengedi a dolgot. Nem mintha lenne más választása és nem hiszem, hogy szeretné, hogy a vállalkozása rögtön bedőljön, amint rád bízza. – Mosoly húzódott az arcomra. Ha valaki nem szerette csinálni azt, amit feladatul adtak neki, attól rosszabb nem is lehetett. Élvezet nélkül a munka minősége megváltozik, silány lesz, semmi értelmet nem lehet belőle kicsikarni.
- Florida legmagasabb helye? Elvileg nincs tériszonyom, gyakorlatilag sem szédültem le még sehonnan, úgyhogy szerintem rendben leszek. – Felvillanyozódtam, érdekelt, mit talált ki, főleg, hogy elképzelésem sem volt, hogyan működnek errefelé a bulik, milyen lehetőségek vannak és hasonlók. Szerencsém volt, hogy ennyire jó idegenvezetőt fogtam ki. – Rád bízom magam!

Szeri van || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 05, 2016 8:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Olyan meglepő? Elbűvölő tudok lenni. – vigyorogtam rá, majd még hozzátettem:  és csak, hogy tudd, befont hajjal is biztos jól néznék ki. – ebben már azért annyira én sem voltam biztos, de az önbizalmam a helyén volt. Mindig is sajnáltam azokat, akiknek nem. Nézhetsz ki akárhogy, az önbizalom vonzóvá teszi az embert. Nem vagyok olyan agyas, hogy megmondjam, egyeseknek miért van több, mint másoknak. Gondolom… máshogy nevelték, vagy valami ilyesmi.
Nem ittam még belga sört. De ha ez tényleg így van, ahogy mondod, akkor lehet, hogy a visszaúton már ott leszek veled a gépen. – soha nem késő költözésre adni a fejed, igaz? Nem, egyáltalán nem, valószínűleg szét is rúgnák a seggemet otthon,  ha megpróbálkoznék vele. Pedig a sör egy jó indok. – Szóval ti… olyanok vagytok, mint a hollandok? Csak fű helyett sör van a kezetekben egyfolytában. – mosolyogtam rá. Egyszer ellátogatnék Hollandiába is, igazi álom lehet ott egy reptéri ellenőrzés, mikor jönnél onnan haza.
Imádnának a szüleim. – csóváltam meg a fejemet. Ők is folyton ezzel jönnek, ha jönnek. Ideje felelősséget vállalni, dolgozni, ha nem dolgozol, legalább menj vissza tanulni. Egyfolytában ez megy, és rajtuk nincs kapcsoló, mint a rádión. Néha nem ártana. Bírom őket, de mikor már ezredjére hallom ezt az egészet, kissé megunom. – Nézd, én ebben élek. Nincs rendszer, azt csinálom, amihez kedvem van. Nem tudom mi lesz holnap, de ott leszek, nem egy pad mögött gubbasztok, vagy egy építkezésen melózom. Szeretem, ha nem tudom mi lesz, szeretek szórakozni. Biztos ez is véget ér majd, de addig kiélvezem. – nem vagyok hülye, nem úgy képzelem az életemet, hogy az egészet itt töltöm. Elfogok majd menni, gondolom, de amíg az nincs kilátásban, nem foglalkozom vele. Soha nem jött be nekem a hosszútávra való tervezés, én mindig kicsiben gondolkodom, az a biztos. Ha most eldöntöm, hogy megyek dolgozni, biztosan csődöt jelentene a cég, ahova mennék.  – A testvéreim már megtették, szóval… csak én maradtam, aki vihetné tovább az üzletet majd utána. Szóval nagyon akarja, hogy a nyomdokaiba lépjek. – én annyira nem, nekem nincs agyam az építészethez. Ha én tervezek egy házat, az biztosan azt biztosan az első esőzés két állammal odébb viszi majd.
Lehetne közelebb is a mennyország. – nevettem el magam. Nem mintha Hollandiát tartanám annak, és jobban belegondolva, rühellném a helyet. Európa azért teljesen más tészta, szerintem egy élet is kevés lenne, hogy hozzá tudjak szokni.
Remélem nincsen tériszonyod. Florida legmagasabb helyére viszlek. – az állam felhőkarcolóinak többsége amúgy is itt van, a legmagasabb is. Korábban is lógtam már be oda. Elég elit hely, a felsőbb szinteken folyton számomra megfizethetetlen bulikat tartanak. Szerencsére, ha valaki elég ügyes, megússza a jegyárat.

[You must be registered and logged in to see this link.] ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Okt. 28, 2016 8:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Téged beengedtek egy óvodába? Szívesen megnéztem volna, hogy próbálják befonni a hajad vagy éppen rávenni arra, hogy játssz a kicsi versenyutókkal. – Elnevettem magam. Szerettem a gyerekeket, bár nem sok kapcsolatom volt velük, azért is akartam ezen a nyáron velük foglalkozni. A rokonság tőlem fiatalabb tagjai már felnőttek, én még nem voltam abban a korban, hogy egyáltalán gondoljak a saját gyerekre, így maradtak azok a különleges alkalmak, amikor a pirinyókkal foglalkozhattam. Volt bennük valamiféle elemi ártatlanság, ami erővel és jókedvvel töltött fel, legyenek bármilyen fárasztóak egy idő után.
- Belgium nem egy különleges, űrlények lakta hely. Hallottál már arról, hány féle sörünk van? Az is beléjük botlik, aki nem akar, hát még az egyetemisták. – Mondjuk én pont utáltam a sört, nem bírtam a keserű utóízét, ha nagy ritkán alkoholizálásra adtam a fejem, akkor a kevert tömény italokat részesítettem előnyben. Foghattam is utána a halántékom, éppen emiatt nem szerettem túlságosan felönteni a garatra, eléggé használhatatlanná váltam egy-egy komolyabb buli után.
- Ha se tanulni, se dolgozni nem szeretsz, akkor mit? Nem unalmas egész nap nem csinálni semmit? – El sem tudtam képzelni, mitévő lennék, ha semmi dolgom nem lenne. Egy ideig biztosan szórakoztató lenne, ha nem lennének kötelezettségeim, naphosszat fetrengenék a napon és süttetném a hasam, aztán azon gondolkoznék, mihez kezdjek magammal. Mindig volt valami teendőm, a napjaimban az estéim voltak szabadok és megtanultam beosztani az időmet… ha sok lenne belőle, nem tudnék vele mit kezdeni. – És ha nem akarsz dolgozni abban az ágazatban, ahol éppen tapasztalatot kellene gyűjtened, akkor miért nem keresel valamit, ami érdekelne? Nem hiszem el, hogy nincs semmi, ami felkeltené az érdeklődésedet vagy piszkálná a fantáziádat. Aztán lehet a szüleid is békén hagynának. – Csak egy ötlet volt, én biztosan így csináltam volna. Nem mintha eddig bármi bajom lett volna abból kifolyólag, hogy a szüleim ferde szemmel néztek volna rám a választásaim miatt. Akár azt is mondhattam volna, hogy kikövezett út volt előttem, amin szívesen lépdeltem végig.
- Hát, Hollandiában legális a fű, nem mintha arra bátorítanálak, hogy ott éld le az életedet. – Vigyorodtam el. Mire jó az, ha arról sincs fogalmunk, hogy hányadika van? Jó, lehet, hogy én vagyok túl konzervatív ezen a téren és mivel még sohasem próbáltam az ilyesfajta tudatmódosítást, ezért érvényes véleményt sem tudtam megfogalmazni, de… inkább hanyagolom is még egy jó darabig.
- Akkor holnap bele is csapunk a közepébe. – Bólintottam a kezét rázva. – És te? Hová viszel ma este? Mire számítsak?


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Szept. 30, 2016 9:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Én nem osztottam azt a véleményt, hogy mindent előre meg kéne tervezni. Sem azt, amit mondasz, sem azt, amit teszel. A tervek arra jók, hogy végül semmi ne legyen belőlük, a saját tapasztalatom szerint, legalábbis. Én jobban szerettem megélni a dolgokat, egyből dönteni, úgy nem veszett ki az élvezet semmiből sem.
Egyszer voltam segítő egy óvodában. De nem jövök ki olyan jól a kölykökkel. Azt mondták, ha megdobnak legóval, rájuk kell szólni. Én megdobáltam őket. – vontam meg a vállamat. Ha rájuk szólok, ugyanúgy csinálják, elvégre… gyerekek, a fejük alig nagyobb, mint a testük, én nem várom el, hogy tudjanak is gondolkodni. Mármint, összefüggően. Szóval, gondoltam azt biztos megértik, ha viszonzom a dolgot.
Mindent ki kell próbálni. – rántottam meg a vállamat vigyorogva. – De legalább Belgiumban is gyakorolják ezt a nemes, ősi szokást. – szerintem mindenki életében előfordul, hogy másnaposan megy be órára, vagy épp munkába. Ez utóbbi nekem is meg volt, egyből kirúgtak, de két héttel később a hely is bezárt. Valamit nagyon tudtam. – Én nem szeretek tanulni, sem dolgozni, ami azt illeti, szóval… nekem ez itt a mennyország. Vannak unalmasabb napok, de ritkák. Meg amúgy is, figyelek arra, hogy ne legyen semmiből se rendszer. Az engem megöl, kicsinál. – csóváltam meg a fejemet mosolyogva. Nem bírtam az állandóságot. Én már reggelizni is rühelltem folyton ugyanakkor. Eszek, ha éhes vagyok, csinálom, amit akarok, ha van hozzá kedvem. Éppen ezért nem húzom egyetlen munkahelyen sem pár hétnél tovább, mert nem veszik jó néven azt, hogy: bocs, de épp nem volt kedvem bejönni, hogy lássam a rusnya pofádat. – Nem olyan munkahely ez,  semmi fizetést nem kapok csak… tapasztalatot, ahogy apám mondja. – szerinte ez többet ér most, mint a pénz. Én ezt nem fogom neki elhinni, amíg nem vett nekem tapasztalatból egy szelet kenyeret legalább. A mosolyomból jobban megtudok élni, m int a tapasztalatból. – Apám építész, nagyon akarja, hogy én is az legyek, de… nem igazán érzem a magaménak. Nem tudom még. Talán elköltözöm valahova, ahol legális a fű és megpróbálok megélni abból. – mosolyogtam rá, de láthatta rajtam, hogy nem beszéltem komolyan. Azt még én is tudom, hogy hiába legális a fű, attól termeszteni és terjeszteni még az, ha nem vagy valami nagy gyógyszercég. Az pedig nem vagyok.
Jól van, tanárnő! – ráztam meg vigyorogva Ebony kezét. – De óvatosan csináld, az alapoktól kell kezdenünk! – esetemben legalábbis mindenképp, az övében már kevésbé, azt hiszem. Ami azt illeti, ő járt rosszabbul. Amit én vállaltam, azt maga a város is képes megoldani. Ilyen a jó üzlet, nem? – Akkor, az ajtóm mindig nyitva áll előtted! – nem mintha amúgy nehéz lenne betörni, ha bezárnám, de… biztos érti, hogy értem. Jó kis esténk lesz.

[You must be registered and logged in to see this link.] ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Szept. 21, 2016 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bólogattam a kérdésére, de láthatta rajtam, hogy egyáltalán nem gondolom komolyan. Mégis ki az, aki minden egyes szavát megrágja, mielőtt kimondja? Addig, amíg nem ártó hülyeségről beszélünk, semmi baj sincs ezzel. Csak akkor, amikor foghatjuk a fejünket azután, hogy beszéltünk, mielőtt gondolkoztunk volna.
- Nagyon rendes vagy, köszönöm. Nem is értem, miért nem valami segítő foglalkozást választottál magadnak. – Mondtam széles mosollyal az arcomon. Ehhez az élethez képes az enyém tényleg olyannak tűnt, amiből sokkal szívesebben kiszállna az ember, de nekem szükségem volt némi rendre, rendszerre. Anélkül csak csellengtem volna és halálra untam volna magam. És hát valljuk be Brüsszel nem Miami, ahol a végtelen nyár elég szépen megold mindent.
- Persze, hogy mentem már be másnaposan órára. – Megforgattam a szemeimet. Soha nem felejtem el azt a szenvedést. Mintha éppen kivégeztek volna. – Borzasztó volt és megfogadtam, hogy soha többet, de nem sikerült betartani. Volt már olyan, hogy a hetven fős csoportunkból tízen mentünk be órára és mi is majdnem elaludtunk, miközben az életünkért küzdöttünk. Képzelheted azt a légkört. – Nevetve megvontam a vállam. Volt, amikor túlságosan is elszabadult a buli és én is azt mondtam, hogy jó, akkor most alkohol társaságában fogom jól érezni magam. Pedig nekem egyébként soha nem kellett semmiféle szer ahhoz, hogy fergeteges legyen a hangulatom, néha azonban becsúszott egy-két eset. Nincs ezen mit szégyellni. – De te nem unod meg egy idő után, hogy ennyire szabadon élsz? Buta kérdés, de ez pont ugyanaz, mint a munka vagy a tanulás, csak éppen a másik oldal. – Érdekelt, milyen lehet ez az életstílus. Volt egy olyan érzésem, hogy én hamar eluntam volna magam, bár ki tudja… ha jók a programok és a barátaim is ezt csinálták volna, akkor nekem sem lett volna furcsa. Sőt, az volt a legfurcsább, hogy ennyire különbözhetett két ember hétköznapja. Egyre jobban szerettem volna belekóstolni ebbe a végletbe. – A munkahelyről eddig nem volt szó. – Figyelmeztettem jókedvűen. – Mi leszel, ha nagy leszel? – Érdeklődtem. Gondoltam, hogy a szülei nem csak lopják a napot, elvégre akkor miből éltek volna meg, de nem is a szülei korosztályába tartoztam, hanem Chad-ébe.
- Te felelőtlen kamasznak érzed magad, én pedig egy begyepesedett vénasszonynak. Szépen állunk. – Állapítottam meg. – Mit szólsz egy alkuhoz? Te feldobod az életemet, amíg itt vagyok és én megtanítalak felelősséget vállalni a tetteidért. – Felé nyújtottam a kezem. – Bármit is válaszolj, a buliban benne vagyok. – Tettem hozzá, nehogy bármi kétség férjen ahhoz, hogy kihagynék egy miami partit.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 01, 2016 10:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Gondolkodnom kéne mielőtt beszélek, igaz? – adok neki igazat mosolyogva. Nem szoktam, vannak, akik átgondolják minden szavukat, tettüket, gondolatukat, én nem. Én csak teszem, ami akarok, mondom, ami éppen a számra jön, mindegy milyen sértő, vagy… bármi. Nem valami szerencsés, ezért nem kapok a legtöbb bárban munkát, pultosként az emberek beszólnak néha, én meg… visszaszólok. A vendég pedig sérthetetlen.
Gondoltam rávezetlek, hogy az életed dögunalom volt, míg nem találkoztál velem. – bólogattam, de aztán elvigyorodtam. Bele sem tudok gondolni abba, hogy milyen élete lehet, teljesen más környezetben él, más világban. Itt minden olyan… kötetlen, nincsenek gátlások, biztos sok mindenért elítélnének Európában, ami itt megszokott. – Egy ideig jártam egyetemre, a korán kelés ismerős, bár… én soha nem keltem fel. Hogy bírod ki? Felkelsz, bemész aztán több órát végig kell ülnöd… buli után mentél már be másnaposan? – nem tudom eldönteni, hogy mennyire mértéktartó. Eltudom képzelni, hogy csak akkor iszik sokat, ha nem kell a következménytől tartania, de azt is épp ilyen könnyen magam előtt látom, hogy nem foglalkozik a következménnyel, ha jó a buli. – Hát… én felkelek, aztán visszafekszem, majd kimegyek és találkozom a haverokkal. Szörfölök, vagy jet ski-zem, focizom, kosarazom, bármit, amihez éppen kedvam van. Úszom, búvárkodom, segítek a turistáknak... – mosolygok rá, elvégre őt is a szárnyaim alá vettem, nem? Igaz, ő dobott meg egy kamerával. – aztán este keresünk egy jó bulit, lehetőleg a tengerparton, ott van víz is és nem kell felöltözni. Hétvégén pedig haza kell mennem, mert apám folyton elrángat a munkahelyére, a fejébe vette, hogy megtanít mindenre. – ami nehéz, mivel építész, azokat pedig legjobb tudomásom szerint egyetemen képzik, én pedig nem járok egyetemre, és nem is tervezem, hogy építész legyek.
Jól hangzik, csak szólj és segítek bármiben! A sznobbok miatt meg ne aggódj, itt nincsenek, ők kicsit a part keleti részén vannak, az a… pénzesek helye. Itt viszont az átlagember van, mindenki azt csinálja, amit akar, senki nem fog szólni, hogy ne érezd magad jól. – mosolyogtam rá. Ez ennek a helynek a lényege és a varázsa is. Csak azt csinálod, amit akarsz, nincs, aki megmondja, hogy ne menj a vízbe, vagy ne igyál többet. – Valószínűleg felborulna az univerzum egyensúlya. – vontam meg a vállamat vigyorogva. – Hozzád képest egy hülye kamasznak érzem magam. Nekem az okoz gondot, hogy felelősséget vállaljak bármiért is, amit teszek. – soha nem volt az erősségem, a szüleim mindig is elővették ezt ellenem. Soha nem nővök fel, ezt mondogatják, és igazuk van, tényleg nem, nekem nem jön be ez a felelősségvállalás. – Mit szólnál hozzá, ha este megmutatnám milyen egy jó buli itt a parton? Nem tudom milyen messze van ahol megszálltál, ha visszaakarnál menni, de itt is maradhatsz addig. Amúgy is, ide nem kell kiöltözni. – vigyorogtam rá. Ezt imádtam ebben az egészben. Máshova ki kell csípned magad, itt azonban csak leveszed a pólód, felkapsz egy fürdőgatyát és már kész is vagy.

[You must be registered and logged in to see this link.] ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 30, 2016 3:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Jóízűen elnevettem magam. – És te tudod, milyen hülyén hangzana ez egy másik környezetben? – Kérdeztem vissza. Biztosan én is hozzá hasonlóan éreztem volna, ha itt nőttem volna fel. Örök nyár, ha a nap szépen süt és jó az idő, az embernek eleve jobb a kedve. Nekem főleg, esős időjárásban az ágyból sincs kedvem felkelni, nemhogy bármit csinálni, de itt ezzel nem lenne nagy bajom. A nyár folyamán majd meglátjuk… az is biztos, hogy túl sok minden fogja elvonni a figyelmemet, szerencse, hogy a munka nem lesz túlságosan megerőltető.
- A hétköznapjaim elég unalmasak. Ha arra játszol, hogy rájöjjek, milyen eseménytelen életem van, lehet, hogy sikerülni fog. – Csak viccelődtem, szerette az életemet. Én választottam, a legtöbb dolgom azért alakult úgy, ahogy, mert én azt szerettem volna. Igazából sok panaszra nem lehetett okom, de azt tényleg nem mondhattam el magamról, hogy világmegváltó vagy éppen címlapokra való életet éltem. Egyszerűen… normális voltam. – Felkelek, reggelizek, elindulok az egyetemre, végigülöm az óráimat, amik vannak, hogy késő délutánig is eltartanak és mivel a legjobb barátnőmmel lakok egy szobában, miután visszaérünk a koliba sem unatkozunk. Vagy elugrunk egy buliba vagy csak nézzük a tévét, attól függ, hogy reggel nyolcra be kell-e érni az előadásra. És általában sajnos be kell. – Tettem hozzá szenvedést jelző arckifejezéssel. Semmi nem volt rosszabb annál, ha már korán reggel a halálba kellett sétálni, ami egy unalmas tantárgy keretein belül vagy egy előadóban öltött testet. Ilyenkor a három liter kávé is csak rontott a helyzeten. – A hétvége a családé, a nagyiké, a rokonoké és a pihenésé. Mondtam, hogy semmi érdekfeszítőre nem kell gondolni, lefogadom, neked kissé jobban zajlik az életed, mint az enyém. – Ezzel burkoltan arra céloztam, hogy ő is ossza meg velem a napi rutinját, ha már én is összeszedtem azt a rengeteg dolgot, amit felkeléstől lefekvésig csinálok. Ugyanakkor az életfelfogásra vonatkozó kérdésre megcsóváltam a fejem, hirtelen nem tudtam mit válaszolni, nem sokan, sőt, eddig senki nem kérdezett tőlem hasonlót.
- Nem hiszem, hogy sznob lennék. Utálom őket, a hajamat tudnám tépni a maguktól elszállt emberektől még akkor is, ha esetleg van annak alapja, hogy nagy legyen az arcuk. És igazad van, itt biztos nem érezném jól magam, ha folyamatosan azon gondolkoznék, ki illik az ismeretségi körömbe vagy azért fújjognék, mert homok ment a cipőmbe, esetleg nem tetszene, ahogy az emberek itt élnek. Azért jöttem ide a nyárra, mert tudtam, hogy ez egy teljesen másik világ és látni akartam, a részese akarok lenni. Teljesen más, mint az én életem és csak… ki akarom próbálni. – Vontam meg mosolyogva a vállaimat. – Az életfelfogásról pedig annyit, hogy szerintem is elfértek volna ketten azon a deszkán. A csaj helyében tuti nem hagytam volna, hogy a srác halálra fagyva lezuhanjon az óceán fenekére. – Megforgattam a szemeimet. Soha nem értettem ezt a véget, ha nagyon szerették volna, mindketten megmenekülhettek volna. – És hogy érett lennék? Nem is tudom. – Gondolkoztam egy pillanatra. – Soha nem éreztem szükségét annak, hogy ne törődjek a környezetemmel vagy túlzottan magamnak való legyek. Mondjuk, néha sajnálom, hogy képtelen vagyok nagy felelőtlenségeket csinálni. Elméletben azok nagyon szórakoztatóak tudnak lenni. De hát mi lenne velem, ha a felelőtlen tetteim miatt nem kedvelnének mások szülei? – Kérdeztem költőien egy sóhajjal, nagy mosollyal az arcomon.


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 23, 2016 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


when i met you in the summer
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

 Mások vagyunk. Én szeretem ezt. Mindent, ami ezzel jár, és eddig még nem is sikerült megunnom. Tudod te, hogy milyen hülyén érzem magam, mikor fel vagyok öltözve? – vigyorogtam rá. Anyám szerint ez jelenti azt, hogy túl sok időt töltök itt. Ő nem tolerálja a félmeztelenkedést nálunk, amit nem igazán tudok hova tenni, tekintve, hogy itt ritkán van olyan szar idő, hogy kabátban kelljen ülni. – Miért, nálad milyen egy nap Belgiumban? Úgy alapból… milyen az életfelfogásod? Nem lehetsz sznob, ha idejöttél nyaralni. – de rühellem a sznobokat. Alapból nem szeretem, ha valaki nem tud kimozdulni. Nem azt mondom, hogy egyfolytában máshol legyél, de tudni kell azt, hogy mikor kell kijönni a házból és élvezni az életet. Egyedül szar, négy fal között egyedül pedig még rosszabb. Nem véletlen hívnak minket társaslényeknek, szükségünk van arra, hogy beszéljünk, ezt pedig nehéz úgy, ha az embernek csak a képzeletbeli barátja van kéznél. – Hát, ha nem vigyázol, könnyen függő lehetsz. Bár, talán ez a fajta függőség a legjobb,  nem? – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem vagyok szexfüggő, nem is akarok az lenni, úgy érezném magam, mintha kötelességem lenne az egész, pedig ez nem erre van kitalálva. Meg amúgy is, nem szeretem magamat betegnek érezni. De ha már választani kéne mi bajom legyen, ezt választanám. – Nem, tényleg nem. Én a mindent megrendelek típus vagyok. – és akkor ott van még az anyám, aki nem képes felfogni azt, hogy nem halok éhen, ha nem jön kajával egyfolytában. Nagyon akarták, hogy önállósodjak, most pedig nem hagyják. Bár, talán minden szülő ilyen.
 Áh, a régi klasszikus! – minden romantikus filmben előkerül a gyertya, meg a vacsora, a sejtelmes zene a háttérben… az élet viszont sajnos nem személyre szabott dj. – Nincs azzal baj, ha valaki földhöz ragadt. Amíg eltudod magad engedni. Amúgy is, aki rózsaszín felhőkön ugrál, előbb-utóbb pofára fog esni. Jó az, ha nem vársz többet valamitől, mint tud adni. – és itt az a csapda, amibe mindenki beleesik. Elhiszik, hogy a szerelem valami hatalmas erő, ami mindent legyőz, és rájönnek, hogy francokat. Többet várnak, mert meséken nőtek fel és senki nem mondta meg nekik, hogy a legjobb dolgok tudnak a legrosszabbak lenni időnként. – Ugye, hogy elfértek volna ketten azon a deszkán? – mindenki ezzel jön folyton. – Mondd csak, hogy lehetsz te ilyen… érett, anélkül, hogy sznob lennél? A szüleim imádnának téged. – kíváncsi vagyok a titokra. Én nem ilyen vagyok. Felelősségteljesebbnek tűnik, mint amilyen én valaha lehetnék. Nem is tudom, hogy vállaltam –e valaha felelősséget bármiért.

[You must be registered and logged in to see this link.] ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3