Share | 
A topik címe: Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Jún. 17, 2016 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Kívánságod parancs. – Hajtottam meg előtte a fejemet vigyorogva. Utáltam a repülőtereket, a zsúfoltságot és azt, hogy az emberek könnyen kijönnek a sorukból azért, mert várni kell vagy éppen valami baj történt a csomagjaikkal. Nem voltam az a természet, aki könnyen felhúzta magát az apróságokon, általában hamarabb értem oda mindenhová, nehogy az időn múljon bármi is és elfogadtam, hogy balesetek bármikor történhetnek. Na jó, én is fel tudtam húzni magam, leginkább azért, mert eléggé féltem a repüléstől és emiatt a várakozás alatt kissé feszültebb is voltam a kelleténél. Ha tehettem, inkább elkerültem a levegőben repkedő gépeket.
- Meg kell állapítsam, hogy túlságosan más közegből származunk, Mr. Miami. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy valaki képes komplett életstílusként felfogni a nyarak hangulatát. – Ezzel nem arra akartam utalni, hogy az én köreim begyepesedettek lennének, egyszerűen csak… az én hétköznapjaim mások voltak. Én most nyaraltam, de ő az életét élte, megszakítások nélkül a tengerparton ólálkodott és ez az egész atmoszféra hozzátartozott a létezéséhez. Nekem újnak hatott. Talán ez lenne az a sokat emlegetett amerikai életérzés? Legalábbis ami a Miami-ban élő embereket illeti. Belegondolva eléggé gondtalannak tűnt a gondolat, hogy naphosszat az óceán mellett császkálva is le lehet élni egy életet, de én az a típus voltam, aki ha befejezett egy dolgot, munkát, bármit, akkor máris azon gondolkozott, legközelebb mit is kell csinálnia. – Még a végén megsajnállak, hogy állandóan a fejed felett lebeg a kísértés. – Nevettem el magam. Igaza lehetett. Itt még a levegő is másabb volt, fülledtebb, szabadabb, az emberek hajlamosak voltak több mindent megengedni maguknak, olyanokat, amik elvileg kívül este a komfortzónájukon, de itt megengedettnek tűnt. – De ha jól érzem, attól nem kell félned, hogy megismétlődik a bevásárlós eset. Nem tűnsz annak a típusnak, aki akár magában is szívesen járna szupermarketekbe. – Főleg, hogy említette, hogy az anyja egyébként sem hagyná éhen halni és jó előre feltankol neki, nehogy hiányt szenvedjen valamiben. Így könnyű volt kijátszani a gondtalanságot.
- Pontosan, reális romantikus vagyok. A gyertyáktól például falra mászom és ha meglátok egyet valahol égni a lakásban rögtön arra gondolok, vajon mikor kap lángra a függöny. Néha azt hiszem, túlságosan is földhözragadt vagyok. – Vontam meg a vállam mosolyogva. Belém lett nevelve a realitás, hogy ha lehetőségemben áll, akkor inkább két lábbal álljak, ne az ég felé szálljak, ennek ellenére természetesen én is szerettem álmodozni, tervezgetni, elképzelni a jövőt. Optimális keretek között. – Azt azért elárulom, hogy én is sírtam a Titanic-on. Elsőre elaludtam rajta, de másodjára sikerült végignéznem. – Vallottam be belekortyolva az innivalómba.


:hug: || [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Kedd Május 10, 2016 2:36 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


idézet első és második része
Ebony & Chad

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jól hangzik. Legyen rajta Chad helyett a Miami felirat, úgy még jobb. – vigyorodtam el. Mr. Miami. Jól hangzik. Bár kicsit olyan beütése van, mintha valami testépítő versenyt nyertem volna meg. Közel sem nézek ki úgy, és hát… sajnálom azokat, akik igen. Nem értettem soha az ilyen versenyeket, bár nézni rohadt szórakoztató, imádom mikor megkérdezik a szépségkirálynőket, hogy mire vágynak. Jó kis ivós játékot lehet abból csinálni, és szerencsére minden évben van, szóval egyszer garantáltan az asztal alá ihatom magamat. Nem mondom, hogy nagy piás vagyok, de… szeretek inni, főleg, ha jó a társaság. Addig igyak, amíg jól bírom, nem igaz?
Hé, a kísértés igazi! Gondolj bele! Mindennap látsz valakit minimálisan felöltözve. Akaratlanul is odanézel, és a legtöbb embert nem az arcáról fogod megjegyezni. Már, ha megjegyzed. – nem lehet olyan sok névre emlékezni, igaz? Általában ezért nem szoktam bemutatkozni, úgy nem kínos, ha nem ugrik be egy név. Részegen meg mindegy mit mondasz, a másik úgy is azt hiszi, hogy az a neve, amit te mondasz. – Jól van, Ms Belgium, megadom magam! Van olyan nő, de ahhoz olyan férfi is kell. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem mondom, hogy itt nem lehet kapcsolatot kialakítani. Én azt mondom, hogy nem lesz hosszú életű a dolog.
A hétköznapi dolgok a legrosszabbak, és a legkiábrándítóbbak. Amint valami napi gyakoriságúvá válik, elszál a varázs, tudod? Egy idő után megszokottá válik, hétköznapivá. – ez pedig a legrosszabb az egészben. Valami nagyon jól indul, aztán egyszer csak ami jó volt, nem fog meg, mert már nem különleges, csak átlagos, ismétlődik, te pedig elfejted, hogy mi is lenne a lényege. Középszerű lesz. – Tapasztalat. Azóta nem szeretek kézen fogva bevásárolni.   ráztam meg a fejemet vigyorogva. Ja, mert olyan gyakran csinálom. Elmennék én magamtól is bevásárolni, ha már tök üres a hűtőm, de anyám tesz róla, hogy valami mindig legyen benne. Hiába kérem, hogy hagyja abba, mert nem vagyok ennyire életképtelen. – Szóval te is romantikus vagy. Reális romantikus. – tettem még hozzá mosolyogva.  – Nem vagyok én ez ellen, nehogy azt hidd, de… az eddigi tapasztalataim ezt mondatják velem. Sok munka megőrizni valamit, ami jó, sokan meg feleslegesnek tartják a fáradozást miatta. De persze attól még szép, csak… ne fulladj meg a nyáltengerben. Hú, azt de utálom! – én is volt, hogy éltem ezzel az eszközzel, de van akinek jól ál ez, és van, aki jobb, ha nem próbálkozik meg vele. A legtöbb part közelében lévő ház fából van, mint az enyém, egy rossz mozdulat, egy rosszul eső gyertya, egy kis bénázás, és máris ég a házad.

[You must be registered and logged in to see this link.] ●  31 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 25, 2016 11:50 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Úgy lesz, a lehető legnagyobb transzparenssel foglak várni, hogy a többi várakozó biztosan hülyének nézzen és te tuti megtalálj. - Csóváltam meg a fejem vigyorogva. Jézusom, bele sem merek gondolni, hogy az én szüleim hogy fognak várni ránk a nyár elteltével a reptéren, de az biztos, hogy a nyakunkba fogják vetni magukat, hiába beszéltem velük én és Noémie is minden áldott nap. És még csak három nap telt el eddig.
- Kísértés? Nem már! - Csattantam fel viccelődve. Ezzel magyarázni az egészet olyan lenne, mintha azt mondta volna, hogy azért nem szereti a brokkolit, mert zöld. Tisztában voltam vele, hogy ez a földöntúli forróság, állandó nyár, strand és a bulik magukkal vonzzák az állandó szórakozásra való hajlamot és a komolyság elfelejtését és nem mintha bajom lett volna ezzel, mert...valljuk be, mindenkinek kellett az életébe egy olyan korszak, amikor feszegette, sőt el is tépte a saját korlátait és teljes mértékben azt csinált, ami szeretett volna, de akkor is. - Azért vagyunk emberek, hogy kontrolláljuk magunkat, ha végre találunk valakit, akiért megéri. És azt ne mondd nekem, hogy a között a több százezer ember között, akik itt laknak, nem is beszélve azokról, akik nyaralni jönnek nem lehet találni valakit, aki annyira megragadja az érdeklődésedet, hogy nem érné meg vele foglalkozni. - Nem szentbeszédnek szántam a mondanivalómat, mert én se voltam az, de muszáj volt elmondanom, amit gondoltam. Viszont az tény, hogy a kis bemutatója során elhangzottak igazak voltak, annyira realisztikus volt, hogy végigkuncogtam az egészet. Na, ezzel szálljak harcba... mindenesetre láthatta rajtam, hogy milyen jól szórakozok.
- Oké, igazad van, de nem győztél meg. - Jelentettem ki határozottan, még mindig széles mosollyal az arcomon. - Ahhoz képest, hogy az örök nyárban élsz, borzasztóan hétköznapi dolgok piszkálják az agyadat. - Jegyeztem meg csak úgy mellékesen és csak annyi időt adtam neki a visszakozásra, míg levegőt vettem, mert rögtön folytattam. - Egyébként is, hogy jutott eszedbe éppen ez a helyzet? - Fura egy srác volt, de nekem ez felettébb tetszett. Kedveltem a furcsa embereket. - Mindenesetre ha lehet egy tanácsom, ne vedd el a lányoktól az idealisztikus szerelem képét. Legalábbis ne rögtön első körben, mert az nagyon lelombozó tud lenni még azoknak is, akik egyébként két lábbal a földön állnak. - Én is szerettem hinni, hogy valami van az életünkben, ami szép és jó akkor is, ha a többi színtér eléggé szomorú.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 23, 2016 8:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Majd oda szólok előtte. Bár, ahhoz egy telefonszám is kell majd. – egyelőre ötletnek elraktam az egészet. Általában szeretek hirtelen dönteni, nem alaposan megrágva a dolgokat, mert ha elkezdek gondolkodni, abból végül semmi nem lesz. Semmi értelme mindent alaposan átgondolni, ez olyan, mint a megérzések. Az első helyes, az utánalévők csak elbizonytalanításra vannak. –De minimum a legnagyobb transzparenssel várj majd a repülőtéren, ha nincs transzparens, nincs Miami sem. – gondoltam itt magamra vigyorogva, minden nagyképűség nélkül. Nem tartottam magam idegesítően egoistának soha, az tény, hogy néha több önbizalmam van, mint kéne, de ez inkább jó,  mint rossz. Szar lehet félénknek lenni, az a nagy igazság.
Néha még az sem. Kint hagyod a napon, és már cseszheted is. – vontam meg a vállamat mosolyogva, miközben az asztalra támaszkodtam. – Kivétel mindig van, de... azt hiszem, te most nem vele beszélgetsz. – nem éltem tagadásban, én mindig is jobb szerettem egyenes lenni. Ha valakit nem bírok, megmondom neki, ha valami nem tetszik, megmondom. Főleg magamnak. Magadnak hazudni a legrosszabb, azt a legkönnyebb benyelni. – Túl nagy a kísértés, talán. Eddigi tapasztalataim szerint tízből egy kapcsolat, ha túléli itt a nyarat. Annak az egynek is vége két hónap múlva, szóval... Miami nem egy Párizs. Vagy Brüsszel. – tettem hozzá mosolyogva. Nem vagyok biztos benne, hogy arról is élne valami legenda a szerelemmel kapcsolatban, de Párizstól annyira azért nincs messze nem? Közelebb van, mint mondjuk Miami. – Szóval ja, azt hiszem mondhatni, hogy törvényszerű a dolog. De mindenkiből lehet kivétel egy kis... nagy szerencsével. –gondoltam meg magamat félúton a mondat közben. Kis szerencse ahhoz kell, hogy ne égj le, ehhez nagy kell. – Akkor nem rég  szakítottál, mi? Biztos egy seggfej volt. – az emberek általában szakítás után ódzkodnak mindentől, ami egy kapcsolatnak néz ki. Nincs ezzel baj, ha valami véget ér azt meg kell gyászolni, de leragadni benne értelmetlen. Folytatás mindig van, néha jobb is, mint ami volt. – De honnan tudhatnád, hogy illik hozzád? Elégé orosz rulett beütése van ennek. Na meg... azt mondják mindig lehet jobb, mindig van jobb. – volt, aki így rázott már le. Nem tartottam vissza, felesleges volt, de megjegyeztem azt, amit mondott. Ha ez előkerül, már rég rossz. Apámék megmondták: ha boldog vagy, nem azon kattogsz, hogyan lehetnél még inkább az.
Némán bólogattam a szavaira, közben a kezét, majd a kezeinket figyelve és mosolyogva pillantottam végül fel rá. – Gyakorlott a kézfogó vagy, mi? – csak úgy elképzeltem, ahogy Brüsszel utcáin mindenki kéz a kézben rohangál fel-alá az utcán. Egyszerre volt aranyos és ijesztő. – Na jó, de... megfogod a kezét.. . – léptem közelebb, és most én nyúltam a keze után.   ... így jártok egész nap, közben éget a nap, meleg van, izzadtok. És ezt minden egyes nap újra meg újra csináljátok, míg végül megszokás lesz belőle. A kezed viszket, de nem akarod megtörni a kézfogást, vagy, ami még rosszabb, viszket az orrod, de a másik kezedben egy nehéz szatyor van, úgyhogy ezzel a kezeddel vakarod meg... – emeltem meg kicsit a kezemet, még mindig fogva az övét.   ... de eszedbe jut, hogy ez elég hülyén nézhet ki, szóval fejbelövöd az illúziót azzal, hogy aranyos akarsz lenni és inkább az ő kezével csinálod. – közelebb húztam a kezét, hogy megvakarhassam benne az orromat, majd széles mosollyal pillantottam rá. – Ráadásul még izzadt is. Csak még jobban viszket így, marad a szenvedés, míg le nem teszed a szatyrot. – a párkapcsolat egyszerű problémái, amivel senki nem foglalkozik, és nem is kell, ha jól működik egy kapcsolat. Sok csaj mondott nemet csak azért, mert furák voltak a szokásaim számukra. És én is sokszor visszakoztam, mert furcsának találtam egy-két dolgot valakiben. – Amúgy meg, nem volt kínos. De ilyen időben nem valami praktikus egymáshoz láncolni a kezeket. Oda a varázs.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 21, 2016 7:46 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerencsére nem kellett több jelzővel illetnem Noémie szüleit, nem is vitt volna rá a lélek, annyira gyűlöltem azokat az embereket. Ha nem ismerném őket és valamiféle naiv gyűrűben ültem volna egész eddigi életem során biztosan nem hinném el, hogy egyáltalán léteznek hozzájuk hasonlók. Már középiskola alatt is próbáltam harcolni azért, hogy Noé hozzánk költözhessen, de a szüleimet nem tudtam meggyőzni arról, hogy a barátnőm anyja és apja szörnyeteg, elvégre mit láttak? Rendes, dolgozó, mosolygó, társasági, templomba járó emberek és a négy fal közé én sem láttam be, de Noémie elmesélései alapján pontosan tudtam, mi folyik közöttük. Ezért is örültem annak, hogy erre a nyárra még a földrészről is elszabadulhattunk. Több komoly harcba került, hogy elrángathassam magammal a barátnőmet.
- Sok szeretettel várunk. Ha rajtam múlik, Brüsszel kapui tárva-nyitva lesznek előtted, amint szólsz, hogy jönnél. - Mosolyogtam Chad-re. Brüsszel nem volt egy lapon említhető Miami-val, de minden bizonnyal csak az beszélt belőlem, hogy míg a szülővárosom nekem már megszokott volt, addig a tengerpart újdonságnak számított. Chad-nél pont fordítva lehetnének a dolgok, ha éppen ő lenne turista az én pályámul szolgáló városban.
- Szóval itt minden ideiglenes? - Úgy döntöttem részemről felfüggesztem az egyébként is szünetelő billiárd játszmánkat és kis lendületet véve felhúztam magam az asztalra. - Törvényszerű, hogy semmi komolyság és tartós is maximum csak a tej lehet? - Kérdeztem érdeklődve. Persze, hittem neki. Ebben a környezetben mégis ki gondolna éppen arra, hogy de jó lenne elköteleznie magát? Pezseg az élet, a hőmérséklettel egyenesen arányosan forrósodik a hangulat és ahogy a rövid itt tartózkodásom alatt észrevettem, nem igazán lehet unatkozni. - De rosszul gondolod, én nem akarok szerelmes lenni. Jelenleg úgy gondolom, hogy inkább egy fejlövés. - Megforgattam a szemeimet, majd megvontam a vállaimat. Ha valamit, hát a szakításomat tényleg nem akartam felemlegetni, mondjuk maga az elválás még a jobb és megváltóbb rész volt. - Bár ha szembejönne velem valaki, akiről később kiderülne, hogy illik hozzám, akkor lehet, hogy megpróbálnék elugrani a golyó elől. - Vallottam be. Nem voltam én annyira elzárkózó típus, ugyan meg kellett gondolnom, hogy milyen újdonságba vetem magam, de a nagy rágcsálódások után mindig rájövök, hogy egyszerűbben is lehetett volna kezelni a helyzetet.
- Úgy tűnik nálatok valami kollektív dolog lehet ez a hosszabb dolgoktól való félelem. Pedig ha valami, akkor valaki kezét megfogni tényleg nem egy bonyolult dolog. - A keze után nyúltam és széles mosollyal néztem rá. - Látod? Ennyit kell csinálni és ha élvezed a partnered társaságát, akkor a többi alakul magától. A végén pedig azt veszed észre, hogy legszívesebben egész nap a kezét szorongatnád még akkor is, ha először kínosnak is tűnt. - Mondtam, miközben elengedtem az ujjait.


 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 26, 2016 6:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Uh,vallásosak? – csóváltam meg a fejemet, mélyen együtt érzően. Szerencsére a szüleim nem olyan mélyen vallásosak, hogy az életembe isten naponta beleszóljon. Persze, mondogatunk áldásokat az asztalnál, de azért az mégsem ugyanaz. – Hát, pedig tudhatnák, hogy mindig azokat a lányokat akarják a leginkább, akik el vannak zárva. A legjobb az, amit nem kaphatnál meg féle dolog ez, azt hiszem. – biztos ezért van annyi film arról, hogy a gazdag lány a szegény közegbe kerülve egyből szerelmes lesz a kukásfiúba. Ilyenkor persze előny, ha a fiú mondjuk tud táncolni, abból talán már egy új Step up filmre is telne. Több történet egyikben sincsen, szóval helytállna. – Szóval Belgiumban azért tudtok jókat bulizni. Egyszer majd elnézek, kíváncsi vagyok arra az igazi bulira. – vigyorodtam el. A jó bulik mindig is érdekeltek. Nehéz ilyet találni, mert sok mindennek kell hozzá passzolnia. Nem feltétlen az a legjobb, ahol a legtöbbet tudsz inni, bár nem hátrány. Azt mondják a jó buliban alkohol nélkül is jól érzed magad, de… szerintem manapság senki nem érzi bulinak azt, ha nem vedelhet.
Van egy hirdetésem a neten, de senki nem akar rá jelentkezni. –vontam meg a vállamat. Persze, csak vicceltem. Az kéne még. Nem vagyok olyan elzárkózó, barátaim mindig is voltak, de egyikükkel sem voltam olyan jóban, hogy azt mondjam, rájuk bármikor számíthatnék. – Tudod, azért az itteni életnek az a hátránya, hogy a legtöbb dolog felszínes. Jól néz ki, de fele annyit se jelent, mint hinnéd. Ez igaz a barátságokra is. Sok haverom van, de egyikükre sem mondanám azt, hogy úgy vagyok vele, mint te Noémie-vel. – talán a bátyáimmal, de ők rokonok, kivételt képeznek, nem?
Te viszont inkább úgy gondolod, hogy csak szerelmes akarsz lenni, igaz? – mosolyogtam rá. Nem erről szól minden film és könyv? Mindenki azt mondja, hogy sablonos ez, de mindenki akarja. Az embernek van egy időszaka, mikor csak arra vágyik, amit a filmekben lát. Aztán felnő, és rájön, hogy ez nem ilyen egyszerű. – Nos, én azt mondom, hogy ne hallgass rájuk! Csak azok mondják ezt, akik túl kevesek, hogy megkapjanak. Irigyek. – vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem hinném, hogy az elvárásokkal gond van. Mindannyiunk máshogy választ, én is másra mondom, hogy szép, és más is. Szar is lenne, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. – Hát.. ahogy mondtam már. Felületesek a dolgok. Sok szép lány van, főleg itt, engem pedig egyikük sem tudott még megfogni. És én sem őket, gondolom. Ha mégis, akkor a távolság, vagy… az idő megölte ezt. Itt csak nyári kapcsolatok vannak, és azok is ritkán tartanak ki. Nem tudom milyen egy kapcsolat, hogyan működik. Vannak elvárásaim nekem is, de nem hinném, hogy azokkal van a baj. Inkább csak… ha nem akarsz valakit nagyon megkapni, akkor valamiért inkább mindenkire fáj a fogad. – ez nem feltétlen én vagyok, mert ekkora kannak azért álmomban sem nevezném magamat. A szórakozás nem csak abból áll, hogy éjjel-nappal az ágy rúgóit teszed próbára. Az csak a jutalom, a hab a tortán. – Egy szó, mint száz. A találkozás meg van, a szép mosoly is, a vonzalom, a szex, de… utána elfogy a tudományom, és mikor kéz a kézben kéne járkálni összevissza, meg kétnaponta találkozni, akkor mindig az jár a fejemben, hogy… ez az egész nagyon idegen, tudod? – lehet velem van a gond. Sőt, biztos. Nem mintha bajom lenne a kézfogással, meg a többivel, de valamiért eddig mégsem éreztem azt ,hogy megakarom fogni bárki kezét is.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Márc. 18, 2016 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, a te elmeséléseid szerint a te szüleid és a tapasztalataim szerint a sajátjaim főnyeremények Noémie anyjához és apjához képest. És mellettük biztos meglenne az elképzelésed arról, hogy milyen lehet egy rosszabb fajtájú mélyen vallásos családban felnőni. Nincs rájuk jobb szó, mint hogy borzasztóak. - Nem tudtam visszafogni magam, megforgattam a szemeimet és aprót sóhajtottam. - A hozzáállásuk a gyerekneveléshez nem éppen a legmodernebb. Ha tehetnék, szerintem bezárták volna a lányukat egy szobába, aztán ott nőjön fel, nehogy a csúnya, rossz világ bármi ártót is rápakoljon. - Megcsóváltam a fejem. Nem csodáltam, hogy a barátnőm ahogy tehette inkább intett egyet és azt mondta, nem kér a szüleiből, nekem is elég volt akkor moderálni magam, amikor szemtől szemben álltam velük, mert éppen hétvégén átugrottam hozzájuk. Az, hogy a levegő fagyos volt túlságosan is enyhe kifejezés lett volna. - És képzeld el, amikor az ilyen családban felnőttek bekerülnek egy ismeretlen közegbe, együtt és egyáltalán nem akarják egymást visszafogni, mert az újdonság túlságosan is jólesik nekik. Na az az igazi buli. Aztán meg fájhat a fejük. - Vigyorodtam el. Volt már szerencsém olyan összejövetelekhez, amiket ők rendeztek és utána látni őket a vasárnap reggeli misén, amikor nagy ritkán eljutottam odáig, az vicces volt. Nem kárörvendés szólt belőlem, de tényleg az volt.
- Mindenkinek kell valaki, aki a társa a bajban vagy egyszerűen csak mindig ott van neki. Gyorsan keress egyet, ha tényleg nincs. - Nem igazán akaródzott elhinni, hogy nincsen egy igazi, nagybetűs barátja. Közvetlen volt, kedves, jófej, a hozzá hasonló személyeket kedvelik az emberek és szeretnek barátságra lépni velük, de Chad életébe nem láthattam bele, így tartózkodtam a következtetések vagy bármi más levonásától. Csak annyit láttam belőle, amennyit az elmúlt órákban megmutatott, negatív vélemény alkotásához ez pedig nekem édeskevés volt.
- Nem, már egy ideje nincs barátom. Egyesek szerint túl nagyok az elvárásai. - Például a volt pasim szerint, de ezt az információt inkább megtartottam magamnak, egyáltalán nem lett volna jó ötlet ócsárolni előtte az exemet, aki visszatekintve nem is tudom, hogy került a közelembe. - És nem bókolok, csak megjegyeztem. - Mosolyodtam el szélesen. - De életképtelen? Hogy értsem? - Kérdeztem érdeklődve. Rendben, tipikusan valóban nem olyannak tűnt első ránézésre, akit ha ledobnak az Északi-sarkra, akkor fókára kezd vadászni és visszamászik a civilizációba, de életképtelennek nem nevezném.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 13, 2016 2:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Áh, nekem tetszik. Mindig is bírtam az ilyen franciásabb neveket. Csak kínos, mikor nem tudod rendesen kimondani. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Megesett már. Lejár néhány francia csaj a partra, kissé gázos, mikor félremondod a nevüket, de… olyan ez, mint mondjuk a kínaiak. Csak ők klónozva vannak, az Isten nem tudná megmondani melyikük az eredeti. – Hát, Ebony, most tévedsz. Egyetlen olyan barátom sincsen, akiért odaadnám a fél karomat. – ráztam meg a fejemet. Nem olyan nagy dolog. Elég sok haverom van, jóban is vagyok velük, de azért ezek kissé felületes barátságok, nekem nincs olyan kapcsolatom senkivel sem, mint neki ezzel a bizonyos Noémie-vel. – Mi a baja a szüleivel? – csak a kérdés után fordul meg a fejemben, hogy talán nem kéne ennyire kíváncsinak lennem. Végül azonban nem mondok semmit, nem kérek elnézést. Amerikai vagyok, nem olyan nagy gond, ha pofátlannak tartanak. Maximum nem mond semmit, nem vagyok olyan sértődős fajta, nem kell félnie a haragomtól. – Tudod, hogy van ez, a tiltott gyümölcs a legédesebb. Ez esetben… a szex. – nekem aztán ezzel semmi bajom nincsen. Nem nagyon hoz zavarba a téma, és nem is ítélek el senkit sem. Ami jó, az jó, és kész. Persze, kissé gázos tud lenni az, mikor terhesen állítasz be érettségizni, de… mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja, igaz? Szíve joga. – Talán csak bepótolják, amit eddig ki kellett hagyniuk. El sem tudom képzelni milyen lehet egy kőkemény katolikus családban felnőni. – a gondolattól is kiráz a hideg. Nálunk szerencsére ilyen nincs, viszont, csakhogy valamivel az agyamra lehessen menni, a szüleim buddhisták. A világ legrosszabb buddhistái.
Nem tudom, hogy ezzel jól jártál, vagy sem. Egy biztos: óvakodj a Star Trek kockáktól! – szörnyűek. Elmentem egyszer egy comi-conra, addig jó is volt, míg nem tűnt fel Kirk kapitány és a csapata. A sok kocka úgy rárepült minden értékelhetően kinéző nőre, hogy a végén kolbász fesztivált tartatunk volna már. – Felteszem, akkor nincs pasid. Vagy van, csak jobb lenne, ha nem lenne. – mosolygok rá. Igazából mindkettőt megtudnám érteni. Párkapcsolatok terén én sem vagyok valami jó, a hosszabb dolgok eddig nem nagyon jöttek össze. Van, aki szerint ez szerencse, mások szerint meg egyenesen tragédia. – Két ember, aki ugyanolyan, szerintem katasztrófa egy párként. Nem olyat keresel, akit a tükörben amúgy is látsz minden nap, nem? – ennyi erővel elvehetném saját magamat is. Egy biztos: problémamentes kapcsolat lenne, de lássuk be: kissé egysíkú lenne, a szexuális élet pedig szörnyen egyoldalú. Ami azért fontos, mert valljuk be: az a ragasztó két ember között. – Ti belgát tudjátok, hogy bókoljatok! – vigyorogtam rá, majd kissé komolyabb ábrázatot öltöttem. – Fogjuk rá, nem panaszkodhatok. De hosszabb távon kissé életképtelen vagyok. Ez a hátránya Miami-nak. – az időm nagy részét itt töltöttem, itt pedig a komolyság és az állandóság elég ritka. Nem a legjobb hely, ha családot akarsz alapítani.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Feb. 02, 2016 4:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Téged sem hívnának különbül, ha belga lennél. Fogd rá a franciák közelségére, nem lehetünk túlságosan egyszerűek, még a végén kinéznének bennünket. – Mondtam jókedvűen. Apám eleve francia volt, véletlenül se jutott se az ő, se az anyám, sőt még az anyai nagyapám észébe sem, hogy túlságosan kirívó hangzású nevet adjanak nekem. Arra nem gondoltak, hogy egyszer esetleg átlépem az országhatárt, bár semmi bajom nem volt a nevemmel, az főleg nem, hogy minden új találkozással és ismeretséggel együtt megkaptam, hogy különleges. – Lefogadom, neked is van egy olyan barátod, akiért a fél karodat is odaadnád. Nekem ilyen Noémie, még azt is bevállaltam érte, hogy beköltözzek a kollégiumba, pedig körülbelül tizenöt percre lakok a sulitól, de ő nem jött ki a szüleivel. – Vontam vállat. Ez csak a lehető legkisebb dolog volt, szó szerint tűzbe sétáltam volna a barátnőmért. Ő ismert engem, az összes titkomat, véleményemet, dolgaimat és ezt én is elmondhattam magamról. Szükségünk volt egymásra. – És azt nem tudom, hányan esnek teherbe egy éven belül a koliban, mert igazából nem szoktam figyelni, de van egy olyan érzésem, hogy nem annyian, mint amennyit bevallanak vagy amennyi meglátszik… van egy kör, aki elméletben túl vallásos nevelést kapott ahhoz, hogy bármi ilyesmi megtörténhessen, de szerintem nem kell mondanom, hogy ők csapatják leginkább. – Elég volt csak a legjobb barátomra gondolni, aki már csak azért is ellenkezett a szüleivel. Az én családom is istenfélő volt, de nem a vaskalapos fajtába tartoztak, ennyivel jobb volt a helyzetem, az biztos.
- Egyetlen egy részt sem láttam még a Star Trek-ből. – Vallottam be őszintén. Nagy filmrajongó és sorozatnéző hírében álltam, amikor valami komolyat vagy felelősségteljeset kellett volna csinálnom mindig egy kis ilyesfajta lazítással készültem rá vagy éppen húztam az időt, mert megijedtem a kihívástól. Arról nem is beszélve, amikor rossz kedvem volt. – Viszont a párkapcsolati könyvek lapozgatása sem tűnik rossz időtöltésnek. Talán egyszer belekezdek. – Ha akarok magam mellé valakit, jelenleg ez a veszély nem fenyegetett, hiába kaptam már meg nem egyszer a magamét annak tekintetében, hogy kellene szereznem magamnak egy pasit. Majd. – Szóval nálad a tökéletesség kilőve. Szintén. Ugyan szép lenne, ha a másiknak nem lennének idegesít tulajdonságai vagy nem mondana ellent, ha éppen nincs jó hangulatod, de igazad van… unalmassá válna. – Bólintottam jókedvűen. Nem is számoltam már hányadik témát rágtuk át, viszont tagadhatatlanul jól éreztem magam a társaságában. – Nem hiszem el, hogy nincs sok tapasztalatod. Pedig azt hittem bomlanak utánad a csajok.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Jan. 15, 2016 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudod, mit? Igazad van. Mielőtt majd visszamész, szólj, hogy csomagoljam be neked az egyiküket. – bólogattam mosolyogva. Azzal biztosan nem lenne baj, hogy kiüsse magát annyira az egyikük, hogy egy bőröndbe gyömöszöljem. Más kérdés, hogy erre egyre kisebb az esély. A bátyám megkomolyodott, az öcsémre pedig vigyáznak, hogy még véletlenül se az én utamat járja. Mintha az olyan rossz lenne. – Noémie… ti belgák tudtok aztán neveket adni. Ritka, hogy egy barátság nagyon jól működjön, szóval… vigyázzatok rá! – mosolyodtam el. Én nekem egyetlen ilyen barátom sincsen. Sok van, de egyik sem annyira jó, hogy azt mondjam, nem lennék ugyanolyan nélküle.
Ugye? – végre valaki, aki osztja a véleményem, miszerint anglia ótvar egy hely. – Tudod, van mikor úgy isszák a teát, hogy a kisujjukat kitartják. Na attól hülyét tudok kapni. Arról nem is beszélve, mikor eljátsszák az úriembert…  csóváltam meg a fejemet. A sztereotípiákban mindig van valami, nem véletlen alakulnak ki. Az angol kibírhatatlan egy népség.
Az, és nagyon fontosnak tartja a védekezést. Ő és apám már gyerekként felvilágosítottak, szerintük nem lehet elég korán elkezdeni. – pedig én csak egy doboz legót kértem. Mások megkapták, én meg kilenc évesen tudtam, hogy mit hova kell raknom, ha nővel vagyok. Kilenc évesen ennek aztán rohadt nagy hasznát vettem. – Gondolom te nem ott szoktál lógni. Viccen kívül, hányan esnek teherbe átlagosan egy évben? – ez mindig is érdekelt. Szerintem ezt kéne nézni, ez alapján simán meg lehet mondani, hogy hol jó a tanítás, és hol kell elkezdeni a családalapítást. Rosszul nem jöhet ki belőle az ember, már ha gondolkodik egy kicsit.
Star Trek. – bólogattam mosolyogva. Kölyökkoromban hatalmas rajongó voltam, mostanra már ez csappant, de azért még mindig képes lennék leülni a gép elé és egy héten keresztül csak azt nézni. – Erős túlzás, hogy olvasgatom, de fordult már meg pár a kezeim között. – egyiket sem olvastam végig. Egy könyvet sem. A vége előtt mindig letettem. Már nagyon rég olvastam utoljára, nehezen találnék olyat, ami megfelel az ízlésemnek. – Egy kapcsolat sok mindenben korlátoz azért. Ha mondjuk féltékeny típus vagy, akkor már korlátozod a másikat. Én nem hiszek a tökéletes kapcsolatban. Két ugyanolyan ember halál unalmas, két különböző pedig kész káosz tud lenni. Nem mintha ez mérvadó lenne, olyan elképesztően sok tapasztalatom nincsen. – vonom meg a vállamat. Nem is az én tisztem, hogy letegyem a tökéletes kapcsolat alapjait. – Azt tudom, hogy hülyeség a tökéleteset keresni. – olyan elméletben nincs is. Nem csak emberből, de úgy semmiből sem.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Jan. 10, 2016 10:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Kettő? Egyet kölcsön adhatnál, akkor neked is kevesebb bajod lenne. - Vigyorodtam el. Ha együtt nőttem volna fel valakivel, akkor én is biztos belekötöttem volna abba, hogy a másiknak miért úgy áll a haja szála vagy miért nem mosogatott el, amikor ő volt a soros, de a testvérharcokból kimaradtam. Kissé kevesebbnek is éreztem magam emiatt. Az ezer százalék, ha nekem gyerekem lesz, annak testvére is lesz, nehogy egyedül érezze magát. És hogy többen tudjanak ellenem összefogni. - Bár van egy barátnőm, akit akkor ismertem meg, amikor szinte még járni sem tudtunk. Ő olyan, mintha az ikrem lenne, az az ikrem, amelyik majdnem minden mozdulatában, szavában és összes tulajdonságában különbözik tőlem, de Noémie nélkül tényleg félember lennék.
- Az angolokat én sem. Kiráz a hideg a gondolattól is, hogy minden nap egész nap borongós időben kelljen élnem úriembernek és asszonynak neveltekkel. Sztereotípia, de... - Megvontam a vállam. Volt angol ismerősöm, na ő bőven elég volt és hálát adtam annak, hogy két éve nem láttam. Anyám legjobb barátnőjének a testvérének a fia és a világ legidegesítőbb embere listámon előkelő helyet foglalt el. Mosolyogni mellette maximum feszítővassal a szám között volt lehetséges. Az viszont nevetésre kényszerített, amit Chad mondott az anyukájától, az elképzelt kép túlságosan vicces volt ahhoz, hogy ne nevetéssel adjak hangot a véleményemnek.
- Az anyukád ezt tényleg megcsinálta? Szabad szellemű nő lehet. - A nevetésem széles mosollyá mérséklődött, főleg, mert hirtelen elképzeltem az én anyámat ugyanezt csinálni. Talán egy párhuzamos univerzumban. Nem volt karót nyelt, mégis azt hiszem, inkább integetett volna az Everest tetejéről, minthogy ennyire nyílt legyen. - Mondjuk lehet szükséged is lenne rá... van egy része a kolinak, ami... nos, erről szól. - Biztos ő is tudja vagy ha más nem, hallott arról, hogyan működik a főiskolák ezen része. És nem is volt ezzel semmi baj, engem nem zavart, hiába nem voltam ebbe a típusba tartozó.
- Hogy? Klingonul? - Életemben nem hallottam még erről a nyelvről, meglepődtem. - És anyukád könyveit olvasgatod a szerelemről? Érdekesebb vagy, mint hitted. - Néztem rá jókedvűen. - Mindent feladni elég nagy hülyeség lenne. Attól, hogy egy ember szerelmes lesz, nem kolostorba költözik, ahol csak csendben ülhet. Egy ember attól ember, hogy az csinálhatja, dolgozhatja, amit szeretne. Persze nem a hűségről beszélek, az fontos. - Jelentettem ki. A bizalom alap egy kapcsolatban, azt nem lehet felülírni. De minden, szó szerint mindent alárendelni egy másiknak rabszolgaság.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 02, 2016 3:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mosolyogva és megértően bólogatok a szavait hallva. Aranyos, hogy ennyire akar egy testvért. Aztán, ha lenne, talán pont az ellenkezőjére vágyna. Meg tudnám őt érteni. Egy testvér elég… szóval olyan, mint egy kétoldalú érme. Vagy jó, vagy rossz. Ez sok mindentől függ, amibe kedvem sincsen belegondolni, de egy rossz testvér megkeseríti az életed. Még egy jó is néha.
Van, kettő is. Én vagyok a középső. – bólintottam mosolyogva. – Ha gondolod, nyugodtan helyet cserélhetünk. Hajad az égnek állna mellettük. Nem olyan vészes, de… néha pokollá teszik az életedet. – a legrosszabb az, ha te vagy a legkisebb testvér. Az öcsém is folyton bizonyítani akar, ami nehéz úgy, hogy a bátyám egy született zseni szinte. – Néha pont ők azok, akik felidegesítenek. Néha meg én őket. Ez egy ilyen ördögi kör. Ha testvéred van az elégé… veszélyes dolog. Tudod, sok minden függ tőled. Ha nem hagyod érvényesülni az a baj, ha hagyod, akkor meg az. Szóval… lassan diploma kell majd hozzá. – neki szerencsére lesz amúgy is. Azt azért nem mondanám, hogy testvére is lesz, mert… nekem kicsit abszurd a gondolat, hogy harminc évesen legózzak a testvéremmel. Bár, lehet csak bennem él ez ennyire szélsőséges képekben.
Na igen, az európaiak… az angolokat nem bírom. Hollandia biztos jó hely, úgyhogy Belgium sem lehet rossz. – nem mintha jártam volna valaha is Hollandiába, de az ember hall dolgokat, és engem egyáltalán nem riaszt el az, amit Hollandiáról mondanak. Belgium ott van mellette, erősen kétlem, hogy ott olyan rossz lenne a helyzet. Csak megszokni a kultúrát, na igen, az lenne a kemény dió. – Hideg víz… ott gondolom annyira nem szerettek egyből fejest ugrani. – bár csak feltételezem, hogy nem, de elég biztos vagyok benne, hogy én csak centiméterenként araszolnék előre. Bár szépnek biztos szép, én soha nem szerettem a hideget. Utálom, mikor beköszönt a tél és minden fehérbe öltözik. Annak ellenére, hogy jól áll a fehér. – Azt hiszem imádnám azt a kolit. – húztam széles vigyorra a számat. – Őt nem lehet megnyugtatni. Tizennyolcadik születésnapomra két szatyor óvszert kaptam tőle, hogy ne idegeskedjem, mert még nem akar nagymama lenni. – képzelheti, hogy milyen fejet vágtam, mikor a rokonok és a haverjaim előtt csak úgy a kezembe nyomott két szatyorral.
Egy igazi szerelmes történet. Meg kéne filmesíteni. – az én szüleim, de még a nagy szüleim sem meséltek nekem semmi ilyet. Nem mintha bánnám, néha hülyét kapok anyám romantikus beütéseitől. Nem mintha bajom lenne vele, mert  alapjáraton nincs, de túlzásba vinni már-már szándékos gyilkossági kísérlet. – Szóval három nyelven is tudsz. Nem semmi. Mondjuk, én is. Angol, valamennyit németül, és még gyerekként megtanultam klingonul. – bár ezzel általában nem hencegek. Annyira azért nem menő, mint gondoltam tíz évesen. Viszont rajtam kívül csak a legnagyobb kockák beszélik még, úgyhogy nyugodtan kimondhatom: a világ egyik legritkább nyelvén is tudok kolbászt kérni. – Szóval nem voltál még szerelmes. – szűrtem le a következtetést mosolyogva. – Én sem. De állítólag egyszer úgy is bekövetkezik. Aztán törvényszerűen pofára esel. – vontam meg a vállam. – Ér-e annyit egy ember, hogy feladj mindent, amit elértél? Ez itt a kérdés. Legalábbis anyám könyvei szerint. – az én megítélésem szerint nem. Na nem, mintha olyan észveszejtően sok mindenem lenne, amit elveszthetnék.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Dec. 25, 2015 3:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Néha hiányzik egy testvér. A legtöbb barátomnak van és csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet hazamenni és ha felidegesítenek a szülők, akkor kibeszélni valakivel, aki ugyanabban a házban lakik és attól függetlenül, hogy fiú vagy lány és hány éves, meghallgat, mert lehet, hogy neki is az égnek áll a haja a helyzettől. Neked van testvéred? - Kérdeztem rá érdeklődve. Nem tűnt egyke típusnak, bár elméletben rólam sem volt elmondható ez, hiszen sokak fejében az élt, hogy az egykék elkényeztetettek, képtelenek a kompromisszumokra és az osztozkodásra, mindig mennek a saját fejük után, mert nem tanultak meg alkalmazkodni a testvérük mellett, ezért azt hiszik, övék a világ. Én nem ilyen voltam, imádtam a csapatmunkát, a felelősségmegosztást, nem kezdtem el patáliázni, ha valami nem a terveim szerint alakult... legalábbis nyilvánosan nem, magamban hajlamos voltam szidni még az utolsó fűszálat is, amivel aznap találkoztam, amikor nem sült el valami a kedvem szerint.
- Ha megunod a meleg tengerpartot és úgy gondolod, hogy el tudnád viselni az európaiak stílusát, akkor ajánlom. - Mosolyogtam rá szélesen. - Bár a nagyszüleimnek van egy háza a belga tengerparton, tehát fel tudom ajánlani a víz közelségét, az azért mégsem Miami. A hőmérséklet miatt sem. - Ahogy felrémlett előttem az emlék, amikor megmártóztam a Északi-tengerben, még a hideg is kirázott annak ellenére, hogy a jelenlegi hőmérséklet meghaladta a harminc fokot. Arra a pár pillanatra az összes sejtem megfagyott, nem is merészkedtem a vízbe jó darabig utána. - Jössz és megbeszéljük, hol alszol. Más nem, beiratkozol az egyetemre, ahová járok,  szerzek neked helyet a koliban és elleszel ott. Legalább az anyukádat megnyugtatod, hogy nem csellengeni indultál egy másik földrészre. - Viccelődve megvontam a vállamat. Nem hittem, hogy hozzá hasonló ismerősre fogok szert tenni, bár reméltem, mégsem hittem. Ezért is örültem neki ennyire, főleg, hogy az első utam nem egy pszichopatához vezetett, ahogy magamat ismertem, nagy esélyem lett volna erre is.
- Franciául, de kicsit beszélek németül is. Apám részéről francia származású vagyok, anyáméról pedig amerikai. Nagyapám Nashville-ben született, a háború miatt került Európába és ott is maradt, mert megismerte a nagyimat. - Tipikusan édes szerelmi történet volt az övék, olyan, amilyet majdnem minden kislány megálmodik magának: egy fiú, akibe beleszeret feladja egy szinte másik világban élt életét azért, hogy a választottjával legyen. - Miattuk hiszek a szerelemben, de egyébként nem tenném meg azt, amire utaltál... mármint hogy feladjam a biztonságot és a családot akárkiért. Ahhoz túlságosan realista vagyok. - Vallottam be. A sokáig tartó rózsaszín köd nem az én érdeklődési körömbe tartozott, talán azért, mert annyira soha nem voltam még szerelmes, hogy a kútba is ugorjak a személy miatt.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 14, 2015 11:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szóval akkor egyke vagy. Egyszerre sajnállak és irigyellek. De érthető így a dolog, gondolom halálra izgulja magát amiatt is, hogy mi van veled itt az ”Álmok országában”. – így szokott ez lenni általában, bár én nem tapasztaltam meg, hogy milyen az anyai féltés, ha más országba látogatok el, de… azt hiszem eltudom képzelni. – Na ugye! Úgy kell nekik bizonygatni, hogy már nem kell megetetni sem. – anyámnak a mániája, hogy folyton etetni akar, csak úgy tömné belém a kaját, ha nem szólnék neki, hogy… felesleges. Szálkás vagyok, soha nem volt valami nagy étvágyam, bár nálam is van egy-két olyan kaja ami bármikor és minden mennyiségben jöhet.
Jó válasz és jó pont. – elégedetten mosolygok rá. – Az állatok is megeszik egymást, nem teszünk mi sem olyan rossz dolgot ezzel. – megmentjük mondjuk a… mókusokat azoktól, akik őket ennék meg, akármik is vadásznak mókusokra. A hús az hús, nem lehet pótolni, főleg nem mindenféle szójás izével, aminek már csak a neve hallatán is hánynom kell.
Szóval melegen ajánlod, hogy költözzek ki és telepedjek le Belgiumban? – még nem is kizárt a dolog. Egy biztos a jövőmmel kapcsolatban: hogy semmi nem biztos. Nem vagyok egy tervezgetős fajta, szerintem képtelen lennék rá. Néha a holnapi napomat is képtelen vagyok megszervezni, hát még akkor egy-két évet. – Szerelem?   kissé meglepetten kérdeztem vissza, de végül csak hitetlenkedő mosollyal néztem rá. – Szóval te feladnád a biztos családi meg a miattuk meglévő anyagi háttered, hogy együtt legyél valakivel, akibe szerelmes vagy? – mint valami romantikus regény, vagy film. Én sajnos nem hittem ebben, talán bennem van a hiba, túl önző vagyok, vagy ilyesmi,de… én magamat választanám. Na persze, ha mondjuk jól élnék… de ebben a szörnyen nagy szerelemben én nem hiszek, eddig még nem jött kopogni az ajtómon. – Tehát idegenvezető…reméltem azért, hogy egy szállást is kiharcoltam magamnak, de talán túl sokat akarok. – vicceltem persze, bár tény, hogy jobb lenne, ha nem kéne szállásért fizetnem, ha egyszer ott járnék. Ahhoz viszont pénz kell, az pedig még nem igazán van. – Tényleg, te amúgy hogy beszélsz ott? Németül, franciául vagy hollandul? – azt hiszem ezt a hármat beszélik ott. Az lenne a slusszpoén, ha kiderülne, hogy perfekt mindháromból. Helyben vetnék egy hátra szaltót.  

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Nov. 06, 2015 9:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fél oldalammal az asztalnak dőltem és figyeltem, mit fog csinálni, miközben a fejemben próbáltam összeegyeztetni a játék lépéseit, bár sokkal jobban érdekelt az amit mondott és kérdezett. A szavak és a beszéd embere voltam, utáltam, ha valaki hallgatott és minden érdekelt az aktuális beszélgetőpartnereimről, nem volt olyan, amit záros határidőn belül meguntam volna. Na jó, ha nagyon kötekedni akartam volna a saját állításommal, akkor biztosan találtam volna valamit, de szerettem, amikor az emberek előadták a saját történeteiket a rájuk jellemző megfogalmazásokban és érzelmi kíséretekkel. Lenyűgöző volt. Chad pedig eleve szimpatikus volt, sőt, talán jobban is, mint kellett volna tekintve, hogy alig pár órája ismertem. Remélni kezdtem, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk.
- Dehogyis. - Megcsóváltam a fejemet. - Jó a viszonyunk. Nem csak az egyetlen lánya, hanem az egyetlen gyereke is vagyok, úgyhogy szinte borítékolt volt, hogy aggódni fog minden egyes lépésemért és ez alól semmi sem kivétel. De mivel elképesztően okos nő és szeret is, nem is tudnék haragudni rá sokáig azért, mert megmondja, hogy szerinte mit és hogyan kellene csinálnom. - Megvontam a vállamat annak ellenére, hogy anyámat nem vettem félvállról. Tudta, mi a jó nekem és ugyan voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy becsípődött egy ideg az agyában és csak emiatt beszélt ostobaságokat, egyébként mondhatni barátnők is voltunk. Lehetett ez amiatt is, hogy nagyon fiatalos és eleve fiatal volt. - Pont ahogy te mondod, néha minden szülő elfelejti, hogy a gyereke szobatiszta. - Elvigyorodtam a megállapításán. Ez volt a nagybetűs igazság, kétség sem férhetett hozzá.
- Talán gonosz vagyok ebből a szempontól egyes állatokkal, de a szívemből szóltál. Nem tudnék vegetáriánus lenni, ahhoz túlságosan szeretek mindent, ami hús. - Még a zöldségekkel is bajban voltam néhanapján, gyerekkoromban főleg, erről gyönyörű családi történeteim voltak, amelyek azóta sem váltak unottá egy-egy baráti körrel eltöltött, megszervezett vacsoránál, ahol általában mindenkiről előkerültek a kínos történetek.
- Azért hangzik úgy, mert egy valóra vált álom. - Vallottam be őszintén, halvány mosollyal az ajkaimon, amelyen látszott, hogy nem a kényszeredettség vagy egy szebb kép lefestésének igénye szól belőlem. Miért is füllentettem volna pont erről, amikor egyébként sem volt szokásom az igazság elferdítése? - Szeretem az ottani életemet és nem cserélném el semmiért, de sose lehet tudni, hogy mi jön közbe, ami miatt el kellene költöznöm. Tanulmányok, munka… esetleg szerelem. - Túlságosan modern felfogású voltam ahhoz, hogy elhiggyem, a szerelem hatalmas változásokat hozhat az ember életébe, akkorákat, hogy akár mindent felrúghat, amiért addig harcolt és ami addig elért, de ki tudja, mi fog történni a közeljövőben. Persze magamat ismerve előbb fogok fejen pörögni, mint vakon beleugrani akármibe is. - Viszont ha más nem, már csak azért is jó, hogy összefutottunk, mert nekem lett társaságom, neked pedig szintén lesz egy idegenvezetőd, ha egyszer úgy döntenél, hogy kiruccansz Brüsszelbe. - A mosolyom kiszélesedett, így fordultam a billiárdasztal felé, csakhogy az ütésem nem éppen azt az irányt vette, amit elterveztem neki, a golyók éppen arra nem mentek, amerre kellet volna.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Okt. 28, 2015 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem hiányoznak az őseim, de… felnőtt vagyok, még ha nem is én vagyok a komolyság mintapéldája, képes vagyok egyedül túlélni. Ezt itt is bizonyítom, bár anyám folyton lejár ide, gyanítom ezt a szokását akkor is tartaná, ha tartósan külön élnék. Így győztem meg őket arról, hogy legalább a nyarat engedjék el nekem. Fogtam magam és a spórolt pénzemből megvettem ezt a leharcolt viskót, majd a haverokkal kipofoztuk, hogy élni is lehessen benne. Egyetlen hibája van csak. Ha az embernek éppen olyanja van, hogy mindenkiből elege van, akkor rohadt idegesítő a kinti zsivaj. De az ilyennek találták ki a füldugót meg a relaxációs zenét.
Ezt nagyon úgy mondtad, mintha te és az anyád nem lennétek valami jóban. – nem erőltetem a dolgot, ha nem akar róla beszélni. A család sokaknál kínos téma, tapasztaltam már. Én elég lazán viszonyulok hozzá, de az enyémek teljesen normálisak, a maguk hülyeségeivel együtt is. – De amúgy igen, nem arról van szó, hogy ne szeretném, vagy ilyesmi, csak… néha elfelejtik, hogy már szobatiszta is vagyok. – mondom mosolyogva. Bírom én őket, csak néha túlzottan is maradiak, nem nagyon tudják elviselni, hogy már lassan senki nem marad majd a családi fészekben. Én pedig mindig is szabadszellemű voltam. – Részvétem. Anyám egy időben arra is rá akart venni, hogy vega legyek. Soha nem értettem miért jó, ha állatok helyett a kajájukat eszük meg. – rántom meg a vállamat. Nem vagyok állatvédő, és hazudnék, ha azt mondanám sokat foglalkozom a kérdéssel. Én csak nem akarok éhen halni és kész.
Nincs olyan, hogy béna. – mondom ahogy átveszem a helyét, de nem ütök még egyből, felmérem a kialakult helyzetet az asztalon. – Csak tapasztalatlan. De hamar belejössz, hidd el. – a legtöbb jó sport ilyen, hamar belejön az ember, hogy ne menjen el tőle a kedve. Nekem se sok kedvem van ahhoz, ami tartósan nem sikerül.
Úgy hangzik, mint valami valóra vált álom. – mosolyogva nézek fel rá, még mielőtt ütnék, majd felsóhajtok mikor látom, hogy a golyó pont a lyuk előtt áll meg milliméterekkel. Ez nem az én napom. – Miért ne lenne lehetőséged ott maradni? Amúgy meg… fura, a legtöbben Európából idejönnek élni. A viszonyod elég jó lehet a rokonaiddal, ha már csak miattuk is maradnál Belgiumban. – az enyémekkel az én kapcsolatom se rossz, de azért csak miattuk nem maradnék itt, ha amúgy elvágyódnék.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Okt. 23, 2015 5:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Akár irigykedhettem volna is rá és bevallom, ezt is tettem. A tény, hogy foghatta magát és lecuccolhatott a partra elérte, hogy én is kedvet kapjak egy ilyesfajta életstílushoz, amit tudtam, hogy hosszú távon nem tudtam volna elviselni, mégis csábítónak tűnt. A szülei belementek abba, hogy részben önállósítsa magát és az egyetemre kerülve szerencsére engem sem akartam otthon tartani attól függetlenül, hogy ugyanabban a városban éltem, ahová iskolába jártam, beköltözhettem a kollégiumba.  Teljesen más élet volt, hozzátartozott a diákévek tapasztalataihoz, ezért nem akartam kihagyni, bár ha az anyámon és az apámon múlt volna, biztosan a házunk kerítése mögött öregedtem volna meg. Kényelmesebb lett volna, mint saját magamnak intézni az ügyeimet és pár évig kiélvezhettem volna az édes délutáni semmittevéseket, mivel nem kellett volna foglalkoznom a hétköznapi teendőkkel, ettől függetlenül élveztem a perceket, amiket külön tölthettem. De azt nem játszhattam volna el, hogy ne jelentkezzek le minden hétvégén és legalább minden este… nem is lettem volna képes rá. Túlságosan szerettem ahhoz a szüleimet, hogy miattam aggódjanak.
- De legalább foglalkozik veled. Sokkal jobb helyzetben vagy, mintha nem is törődne azzal, hol vagy és felőle akár már három évvel ezelőtt eltűnhettél volna, azt sem venné észre. Van egy olyan érzésem, hogy jó anyukád van. – Mosolyogtam rá. – És ügyel az egészségedre, bár megértem, hogy miért nem szereted ezeket a bio cuccokat. Én sem vagyok odáig értük, pedig az én anyám is imádja őket és örülne annak, ha apám és én is ezeket ennénk, de… inkább kihagyom. – Szélesebbé vált a mosolyom. Szerencsés alkat voltam, nem kellett ügyelnem a táplálkozásomra, az alakomon nem látszott meg, akármennyit is ettem és a sportnak sem voltam nagy szerelmese. Jó géneket örököltem, amiért áldottam az eget, hiszen nem is volt jobb dolog egy fárasztó nap után beülni valahová a barátokkal megenni egy hamburgert vagy a nagy tanulások közepette csokival, chipsszel, pereccel, kólával körülvenni magam, hogy az agyam élesebben fogjon a bevitt cukortól és szénhidráttól. Ebben pedig általában az anyai nagymamám is segíteni szokott, aki előszeretettel sütötte nekem a különféle sütiket, elég volt csak átugranom hozzá a kérésemmel vagy felhívni telefonon.
Figyeltem, amint nekikezd a játéknak, amihez tényleg annyira nem értettem, hogy hirtelen hasonlatot sem találtam a fejemben, ami kifejezte a nem létező szakértelmemet. Amikor odébb lépett felvettem azt a tartást, amit ő az előbb, majd kipécézve magamnak az egyik csíkos golyót próbáltam a lyukba varázsolni. Sikertelenül.
- Mondtam, hogy béna vagyok. – Vontam meg a vállam jelezve, hogy a nyakamat tettem volna arra, hogy elsőre nem leszek világbajnok, de a térérzékeléssel eleve bajaim voltak. Persze nem hangolódtam le a kezdeti sikertelenség miatt.
- Belgium? Szeretek ott élni. – Mondtam őszintén. – Sőt, igazából ha lehetőségem lesz ott maradni, akkor valószínűleg nem fogok elköltözni onnan. Az idő jó, a város szép és nem túlzsúfolt, az emberek kedvesek és ott van a családom, a barátaim is. Ettől nem kell több. – Fordultam felé. – Mit szeretnél róla megtudni?
✡️ note: bocsánat a késésért  Sad  ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 21, 2015 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindenki volt naiv szerelmes, vagy ha nem is volt, akkor most az, vagy esetleg az lesz. Elképezlte mindenki a tökéletes csókot, meg tökéletes első alkalmat. Nos, nekem mindkettő nagyjából olyan messze volt a tökéletestől, amennyire Ebony van a hazájától. Az ilyen dolgokat nem lehet megtervezni, erre rájöttem. Amúgy is, a sablon dolgok nem jók, a tervezgetés végeredménye pedig mindig az, hogy a végén úgy is improvizálni kelll. Én ezt hamar megtanultam, úgyhogy inkább ehhez szoktattam magamat. Én úgy gondolom, hogy az élet minden területén felesleges a túlzott tervezés. Mi van, ha mondjuk holnap belénk szál egy aszteroida? Akkor aztán cseszhetjük a tervezgetésünket.
-A szüleim annyira nem értenek azzal egyet, hogy itt üssem el az időt, már arról is nehéz volt őket meggyőzni, hogy hagyjanak békén a nyáron,úgyis itt leszek. – nem viccelek, ott tartottunk, hogy kiselőadást akartam nekik tartani arról, miért jó az, ha kicsit hagynak élni és nem akarnak megfojtani a túlzott gondoskádásukkal. – Anyám pedig mindig átjön és hozz kaját, innivalót, és persze mindenféle bio cuccokat, hogy még véletlenül se akarjam őket megenni, vagy meginni. – anyám már évek óta vegetáriánus, próbálta a családra is átragasztani ezt, de szerencsére nem sikerült. Amúgy is, miért jobb, ha az állatok helyett azt esszük meg, amit ők esznek? Annyira így se védjük őket. – Annyira azért nem lehet rossz. Gondolj arra, hogy… jó sokat fogsz keresni. – rántom meg a vállam. Mert az ügyvédek azért nem keresnek rosszul,nemde? Bár gondolom ehhez azért elég jónak is kell lenniük, de nem hinném, hogy ő ezt ne tudná. Nyilván nem a polcra akarja tenni a diplomáját dísznek. – A billiárd erre a célra tökéletes lesz. – vigyorodtam el a szavai hallatán. Ami azt illeti, szinte bármit kiüt az ember fejéből, legalábbis az én tapasztalataim alapján. Ha valami bajom volt, egy kicsit játszottam és már nem is emlékeztem, hogy min forrt fel az agyvízem.
- Legközelebb alázd le őket. Megérdemlik azok a szerencsétlenek. – semmi bajom nincsen az ilyenekkel azon kívül, hogy… gyenge próbálkozás. Ha már akarnak valamit, akkor ne úgy akarjanak bevágódni, hogy minden áron erőt akarnak fitogtatni. Pár év múlva már az sem lesz meglepő, ha a farkukat méregetik az ilyenek egy asztalnál.
- Jól van. – bólintok egyet mosolyogva, ahogy elhelyezem a fehér golyót az asztalon kijelölt ponton. Az ütöt az ujjaim közé teszem, egyszer-kétszer megismétlem a mozdulatot,  majd végül el is ütöm a golyót. Szétszedem a háromszöget alkotó billiárdgolyókat,de egyikük sem megy le a lyukon. Elhúzom a számat, majd Ebony-ra pillantok. – Te jössz. Amelyiket elteszed, azzal leszel végig. – mondom, ahogy félreállok az útból, hogy kényelmesen találhassa ki, hogy melyiket és milyen szögből akarja a lyukba lyutatni. – Milyen amúgy Belgium? – kérdezem tőle kíváncsian, miközben figyelem őt a lökésnél. Talán megfontolom, hogy majd oda telepedek le. Feltvéve, ha a szüleim előtte nem zárnak egy ketrecbe.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Szept. 15, 2015 1:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Jóízűen felnevettem a tengerparti sztoriján az akkori aktuális barátnőjével. Ezek után mondja nekem azt valaki, hogy a hollywood-i filmek igenis a valóságot képezik le és nincsen bennük sok ferdítés. Szerencsémre találtam magam mellé egy helyi idegenvezetőt, aki nagyon úgy tűnt vevő volt arra, hogy lerombolja az illúziókat és elmesélje, mi is folyik pontosan az ő világában. Persze ki ne szerette volna azt hinni, hogy a környezete pompás és bakiktól mentes? Én biztosan, ettől függetlenül jólesett, hogy nem a tipikus turistaútvonalakat kellett végigjárnom már az első este, hanem valami érdekesebbet találtam. És nem a barátnőimmel voltam egész álló nap, akiket ugyan nagyon szerettem, mégis jó volt nélkülük egy kis idő. Eleget látjuk egymást a nap majdnem huszonnégy órájában.
- Jó lesz, köszi. – Bólintottam. Nem tűnt narancsleves típusnak, hangot is adott ennek, de megkóstolva az innivalót megállapítottam, hogy tényleg szükségem volt valami hideg üdítőre, mert felettébb jólesett. – Miért van olyan érzésem, hogy nem te vásároltál be? – Kérdeztem mosolyogva, felvont szemöldökkel, letéve a poharat az asztalra, majd visszafordulva felé egy amolyan szarkasztikus „nagyon aranyos vagy” pillantást intéztem felé a megállapítását hallva. – Eszembe juttattad, hogy egy életen át szenvedhetek a papírok felett. Most már kell ez a billiárdos figyelemelterelés, hogy ki tudjam verni a fejemből a gondolatot. – A hangom nem volt komoly, viccelődtem, mégis hiába szerettem a sulit ez volt a legutolsó dolog, amire ma és az egész nyáron gondolni akartam. Szorgalmasnak tartottam magam, de amíg a pihenőidőmet töltöttem legyen szó akármiről, a lehető legutolsó másodpercig képes voltam annyira lusta lenni, hogy ne foglalkozzak a kötelességekkel. Ennyit megérdemeltem.
- Engem még nem környékeztek meg így, de láttam már, hogyan akart néhány srác bevágódni ezzel a trükkel. – Megvontam a vállam. Nagyon szórakoztató volt néha nézni, ahogyan a magukat eszméletlenül menőnek érző srácok megpróbálták becserkészni az áldozataikat, hobbim volt mulatni ezeken a helyzeteken, miután én elhessegettem magam mellől azokat, akik rám akartak szállni. Nem kezdtem olyanokkal, akik már első ránézésre sem voltak szimpatikusak és rögtön a lehet, hogy egyetlen taszító tulajdonságukat láttam meg… lehet, hogy én voltam túl sokra vágyó, de beismerem, nem volt könnyű velem.
Figyeltem a játék menetének elmagyarázására, ami nekem eddig abból állt, hogy színes golyók gurultak jobbra és balra, nem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljam a logikáját, ami egyáltalán nem volt bonyolult. Egy bólintással jeleztem, hogy mindent megértettem, magamban már azt is eldöntöttem, melyik általa bemutatott lökési technikát fogom alkalmazni, de mielőtt elkezdtem volna a világsiker felé vezető utamat, a biliárdasztalt felé mutattam, hogy nyugodtan kezdhet ő.
- Átadom a kezdési jogot. Te értesz hozzá jobban. – Félig nekidőltem az asztal szélének, halvány, szokásos mosollyal vizslattam őt.
✡️ note: :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Szept. 02, 2015 3:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vicces, engem valahogy soha nem nyugtatot meg az, ha tudtam mindent. Utálom a térképeket amúgy is, szörnyen rosszul tudok tájékozódni egy új helyen, de nincs azzal semmi bajom, ha csak megyek és megyek, aztán meg kilyukadok valahova. Én azt szoktam mondani, hogy ötven százalék esélyem van odatalálni akkor is, ha nem tudom merre kell menni.  Nem nagyon szoktam idegeskedni, a legtöbb dologra egyszerűen vállat vonok azzal, hogy nem érdekel a dolog, ami meg mégis, nos…. ellintézem. Így , vagy úgy, de  nem vagyok egy agresszív ember, viszont belőlem is kilehet hozni az állatot. Mondjuk ahhoz kéne nem kevés alkohol is.
-Kitudja, talán belefutsz valami nyári… akármibe. Ide ne hozd a fickót. – vagy nőt, de így ránézésre azt mondom, hogy nem egy kapura játszunk. A lényeg a lényeg, hogy nagyon romantikusan hangozhat egy ilyen, de valójában szörnyen kínos és elégé… elcsépelt is a dolog. Ma már minden második ember itt kéri meg a csaja kezét szerintem. – Egyszer lehoztam ide egy csajt. Szörnyen kínos volt. Ráadásul hányigert keltő bűz volt, mert a szemetet meg partra mosta a víz… - csóválom meg a fejemet. Elég szerencsétlen egy nap volt, szerintem nem is láttam a lányt azóta. Vagy, ha mégis, akkor vak vagyok, esetleg aludtam. A második jobban elképzelhető.
- Akkor ezt itt. – rántom meg a vállamat, ahogy valami narancslé félével teli üveget kapok k i, és hozzá még egy pohárt a szekrényből. – Remélem nem utálod, de egy csomó van itt, egyedül nem fogom tudni eltűntetni. – mosolygok rá, ahogy felé nyújtom a poharat, majd töltök is neki, majd magamban megvonva a vállam veszek ki magamnak is egyet, ha mégsem szereti, akkor ne egyedül szenvedjen vele. Nem is értem minek hozott ennyit, jól tudja, hogy soha nem voltam ezeknek a gyümölcsleveknek a szerelmese, ha tehetem mindig valami egészségtelent ittam, már csak azért is, mert mindenki azt ivott. Sablonos kamasz voltam. – Amúgy is, a törvények folyton változnak, nem? Szóval tanulhatod őket újra meg újra… azért ez szívás. – nem véletlen nem lett volna esélyem se bekerüln egy jogi egyetemre. Az én tanulmányi eredményeim finoman szólva is gyengék voltak ahhoz. Nem vagyok hülye, de képtelen lennék ennyit tanulni, az egyetemek egyáltalán nem miattam nyitották meg a kapuit. – Öreg hiba. De azért mondd, hogy nem voltak olyanok, akik a hatalmas billiárd tudásukkal akartak levenni a lábadról. – azért azt egy kicsit szánalmasnak tartanám. Semmi bajom a billiárddal, nagyon is szeretem, de azért egy csajt nem golyók ütögetésével akarnék a lábáról leveni. – Szóval, a dolog elég egyszerű. Háromfajta golyó van. Teli, csíkos, meg ez a fekete itt. – emelem fel az említett, golyót, majd elhelyezem a helyén a háromszögben, magamtól aztán biztosan nem raknám szabályos kezdő pozícióba őket. – Amelyik fajtát elteszed valamelyik lyukba, azt kell utána is. És mikor az utolsó is lent van, a fekete jön, amit… lökhetsz akárhova. – most jó lesz így is, elég sokféleképpen játszanak az emberek billiárdot, mi most így fogunk. – Ami az ütést illeti, én kétfélemódon csinálom. Vagy lerakod az öklöd, és itt a két bütyök között támasztod meg az ütöt, vagy a mutató és a hüvelykujjad között. – közben mind a kettőt megmutattam. Persze, van, aki másként játszik, nekem ez a kettő a legkényelmesebb. Közben kivettem a másik ütöt a tartóból és felé nyújtottam azt. – Kezdesz, vagy kezdjek én?

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 31, 2015 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Érdeklődve hallgattam az előadását arról, hogy miféle összeröffenések szoktak zajlani a parton éjszakánként. Nem csodálkoztam, sőt, meg is mosolyogtatott, ahogy mesélt. Elvégre Amerika a lehetőségek és a szabadság országa, nem? A trópusihoz hasonló környezet, a napsütés, a  tengerpart, a víz és az este sem fagyponthoz közeli, sőt, nagyon is meleg, fülledt, egyáltalán nem lehűlt levegő egyáltalán nem a hormonok nyugton maradásának kedvezett, a racionálisan gondolkozó, magukat az ész bajnokainak nevező embereket is megcsapta az a szellő, ami a városban fújdogált és átlépve a határát mindenkit magával ragadott. Én sem voltam ez alól kivétel: soha nem élveztem még ennyire a spontán sétálgatást, beszélgetést, az új környezetet. Normális esetben minden bizonnyal a hideg rázott volna attól, hogy nem tudtam, mi merre van, a sarki kisbolt a lehető legbonyolultabb úti célnak számított és a térképre nem volt az összes kis utca felrajzolva. De most? Nem érdekelt. Mosolyogtam, találkoztam valakivel, aki első ránézésre szimpatikusnak tűnt és próbáltam nem azon jártatni az agyamat, hogy mit fogok csinálni a holnapi nap folyamán.
- Nem terveztem egyetlen pasit sem lecibálni ide, viszont köszi a tippet. – Attól függetlenül, hogyha Brüsszelben lettünk volna én is úgy beszéltem volna a városról, mint a tenyeremről, csodáltam, hogy ennyi mindent tud erről a helyről. Persze nem nehéz, ha tényleg itt töltötte az élete jelentős részét, ami nem is volt meglepő. Ki ne szeretne itt lenni akkor is, ha egyébként semmit sem csinálna, csak naphosszat ücsörögne? – Gondolom tapasztalatból beszélsz. – Tettem hozzá somolyogva. Helyes srác volt, a nyakamat tettem volna rá, hogy fürtökben lógtak rajta a lányok, nem mintha ezzel bármi baj lett volna. Ha pasinak születtem volna, a női valómmal ellentétben igazi szívtipró lennék. Nem az a szeretőket hotelszobákba hurcoló fajta, akiről Chad is beszélt és akik elérték, hogy megforgassam a szemeimet, hanem a függetlenségét megőrző, fejét nem igába hajtó. Ám így, nőként megmaradtam a nem könnyen kapható, nem éppen jégszívű kígyó szerepében, amit nem is bántam, jól belegondolva.
Chad egyáltalán nem lakott messze a parttól, a lábam le sem szakadhatott volna ennyi sétától, sőt, jólesett végiggázolni a langyos homokon. Az első gondolatom az volt, hogy én is szívesen élnék egy ehhez hasonló házban, átlépve a küszöböt diszkréten körbehordoztam a tekintetemet a berendezésen, ahogy mindig szoktam, ha látogatóba mentem valakihez. Nem tudtam leszokni erről, túl sok dolog érdekelt, a kíváncsiságom megzabolázásán dolgoznom kellett még, de jelenleg muszáj volt kielégítenem a tekintetem körbeforgatásával.
- Valami innivaló jólesne. Lepj meg. – Leheletnyit vonva a vállamon válaszoltam a kérdésére, miszerint kérek-e valamit. – Nem gondoltam volna, hogy a nyaram is abból fog állni, hogy új dolgokra tanítsanak meg. Bár az ezer százalék, hogy érdekesebbek, mint néhány azok közül, amit otthon próbálok a fejembe passzírozni. – Imádtam az, amit tanultam, de néha szívem szerint én is kidobáltam volna az ablakon a könyveimet vagy esetleg felgyújtottam volna őket. – Mondanám, hogy régebben játszottam már vagy hogy csak elfelejtettem, hogy kell, de sajnos nem lenne igaz. – Vallottam be szélesebb mosollyal rá pillantva. Sokkal inkább a szurkolók táborát erősítettem az ilyen játékok során, eddig nem éreztem késztetést arra, hogy teljesen elsajátítsam a játék menetét. Ismételten bizonyítást nyert, hogy ami késik, az nem múlik.
✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Aug. 28, 2015 10:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Legrosszabb esetben veszek majd neked egy GPS-t. – mosolygok rá. A tájékozódással nekem soha nem voltak komolyabb gondjaim, legalábbis itt nem. Emlékszem, hogy mikor a jogosítványt tettem le, akkor például simán eltévedtem, de az oktató hibája, a francért kellett nekünk felmennünk ahhoz a kis faluhoz. Minden utca tök ugyanúgy nézett ki, és merem állítani, hogy minden ember is.
- Azt nem, hogy milyenek. – rántom meg a vállamat hanyagul, de mosolyogva. Sokféle diák van. Vannak a táborosok, a hotelesek, a seggfejek és a láthatatlanok. Nem mintha az utolsó rossz lenne. Sokszor lennék láthatatlan. Például mikor a szüleim lejönnek és számon kérik rajtam azt, hogy jól érzem magam. Nem értem miért böki a csőrüket, hogy a családban valaki szórakozni is tud. Ez a tragédia néha megesik. – Csak nem pultos vagy? A végén még odaszoknék. – de az öt perc határozottan jó. Sőt. Nekem több idő mire a vízbe érek, bár hozzá kell tenni, hogy nekem alapból egy óra mire képes vagyok felülni az ágyban. Imádok aludni és utálok felkelni, ha rajtam múlna egész nap csak fetrengenék, de nap közben olyan rohadt meleg van, hogy már csak az a vízbe üldöz engem. Legalább valami felkelt, merthogy az ébresztőórára immunis vagyok, az biztos. Gimis koromban alakulhatott ez ki, az az én teóriám. – Igen, főleg a családosok, meg a férjek és szeretőik veszik ki azokat a szobákat. A szerelmespárok meg éjszakánként rohamozzák meg a partot, azt hinnéd, hogy milyen romantikus, mint a filmekben, csak hát a valóságban… négyzetméterenként botlasz a holdfényben smároló párokra. Szóval ne nagyon hozz ide pasit éjszaka, hacsak nem elijeszteni akarod. – nevetek fel halkan. Jobb, mintha azt mondanám, hogy egyszer voltam házas és van egy gyerekem. Egyszer hoztam csak el csajt éjszaka a partra, és annál kínosabb csókom szerintem nem volt még előző életemben sem, akármi is voltam akkor. De tanultam a hibámból.
- A kedvenc szavam. – vigyorodom el a beleegyezése hallatán. Az igazat megvallva, nem nagyon gondolkodtam azon, hogy mennyire könnyen megnyerhető. Eljött ide Belgiumból, az a legkevesebb, hogy nem lát minden egyes amerikaiban egy perverz gyilkost. Bár megjegyzem azért nem árt odafigyelni, van egy-két érdekes fazon, de ők még csak nem is titkolják, hogy elmebetegek. –Azzal nem lesz gond, gyorsan megtanulod, nem olyan nehéz. – mindenki tud billiárdozni, jól-kevésbé jól, ez már más kérdés, de én is elég béna voltam, aztán mióta itt töltöm majdnem minden napját az életemnek, beletanultam. Gyakorlat teszi a mestert, ahogy mondani szokás, ez itt sincsen másként.
A házhoz érve egyből nyitom is az ajtót, majd félreállok, hogy előre engedhessem Ebony-t. Az ajtót nem csukom be, az ablakok úgy is nyitva, egy kis huzat nem árt, főleg nyáron. Olyankor létszükséglet. – Kérsz valamit? Mielőtt még világbajnok billiárdozót faragunk belőled? – kérdezem őt, ahogy a hűtőhez lépek. Ami azt illeti szinte minden van. Sör, kóla, víz, mindenféle egészséges gyümölcslé, amit anyám hozott a múltkor…választék az van.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 24, 2015 4:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvontam a szemöldökömet a filozofikus, eltévedős elméletét hallgatva, de igazából csak bólintani tudtam.
- Akkor nagyon remélem, hogy az eltévedéseim után meg fogom találni a normális irányt. Bár nálam tényleg sohasem lehet tudni. – Tettem hozzá és én lettem volna a legboldogabb, ha ez csupán túlzás lett volna. De vele, egy helyivel az oldalamon, ki kívülről-belülről ismerte a környéket és annak minden négyzetcentiméterét, már nem lehetett bajom, esetleg csak akkor, ha a viccelődésből felállított teóriám, miszerint egy jól álcázott gyilkossal volt dolgom igaznak bizonyult volna, ám ezt a feltételezést elvetettem. Ez a srác túl kedves volt ahhoz, hogy ő legyen a nagy rosszfiú. Jó emberismerő voltam és aki nekem szimpatikus volt, az általában a normális kategóriába tartozott. Ő pedig felettébb annak tűnt.
- Rémlik, hogy azt mondtam, diákok vagyunk? – Kérdeztem széles mosollyal. Megtehettük volna mindannyian, hogy kiválasztjuk valamelyik menő szállodát és ott töltjük el a nyarat, de éppen arról szólt az utazásunk, hogy önállósodjunk egy kicsit. Egyikőnk sem akart a szülein élősködni és abból a pénzből jól érezni magát, amit alá raktak, főleg, hogy szerencsére egyikőnk sem így lett nevelve a baráti társaságunkban. Nem volt ez elmondható jó néhány, nem éppen legkedvesebb ismerősünkről. – A tábor, ahol dolgozunk biztosít szállást is, de egyébként nincs messze. Körülbelül öt percbe tellett, míg leértünk a partra, úgyhogy nem panaszkodom. – Emeltem magam elé a kezeimet. – Főleg, hogy így legalább nem kellett szállást is keresnünk. Gondolom így könnyebb lehozni a gyerekeket is a partra és mégis minek a szálloda, ha itt van… ez? – Mutattam hátra a vízre. – Biztosan nem ücsörögnék ott naphosszat, amikor kint is lehetek. – Fordultam ismételten Chad felé. Konkrét terveim nem voltak azzal kapcsolatban, hogy a szabadidőmben mit fogok csinálni, de abban ezer százalékig biztos voltam, hogy a város felfedezésre várt és nem hagyhattam ki, hogy ne sétáljak éjszaka az utcákon, a parton, ne üljek be egy jó kis helyi étterembe vagy ismerjek meg új embereket. Lazításképpen pedig ide is ki lehetett feküdni napozni vagy éppen olvasni egy könyvet, esetleg csak nézni a tömeget.
Kissé meglepődtem az ajánlatán, miszerint nézzek be hozzá, viszont a következő pillanatban megrántottam a vállamat és bólintottam egyet. Egyébként kétszer, sőt háromszor is átrágtam volna magam a kérdésen, de még nem volt kedvem visszamenni a barátnőimhez és túlságosan is élvezte Chad társaságát, a bennem bujkáló kisördög pedig kényszerített arra, hogy kicsit változtassak a szokásaimon.
- Menjünk. – Indultam el abba az irányba én is, amerre ő tartott. Volt bennem egy kis félsz attól, nehogy könnyen rábeszélhetőnek tűnjek, próbáltam elhessegetni magamtól ezt az érzést. – A gond csak az, hogy nem tudok billiárdozni. Szóval meg kell tanítanod, ha partnert is szeretnél a játékhoz. – Jelentettem ki. Nem mintha nem láttam volna még billiárdasztalt, de nem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljak játszani is, ám úgy tűnik, egyszer mindennek eljön az ideje.
✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Aug. 16, 2015 10:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megesik. Egyszer minden elromlik és olyankor találni kell gyorsan egy megoldást. Most elég egyszerű volt, de húzósabb helyzetben jóval… izzasztóbb lett volna az egész és ijesztőbb. Még szerencse is, hogy most adta meg magát. Egy gyors karbantartás és legalább nem lesz baja egy ideig. Senki nem szeret lerobbani, ráadásul ha egyedül van vissza kéne úsznia a partra, ha nem elég türelmes, hogy megvárja míg valaki meglátja, hogy gebasz van.
-Csak nyugodtan. Rámosolyogtok Andew-ra, megmondod, hogy ismersz, és azt vihettek, amit akartok.  – ez így nem teljesen igaz, mert van egy-két olyan arc, aki utálja, ha a gépeiket más használja, de… azok le vannak kötve, szóval el se lehet vinni őket. Ha csak nem akarsz egyet magadra haragítani, ami jó poén, de rohadtul idegesítő is, mert ezek általában a gazdag kölykök, akik azt hiszik, hogy a bolygót is megvehetnék, ha olyan kedvük van. Mondaom sem kell, hogy nem valami népszerűek az ilyenek itt. – Jogos. Egy kicsit amúgy is el kell tévedni, hogy tud merre mész. Vagy valami liyesmi.  – rántom meg a vállamat. Gőzöm nincs már, hogy hol olvastam ezt, de a lényeg a lényeg: nincs semmi rossz abban sem, ha nem tudod, hogy hol vagy. Mindenki szeret utánajárni annak, amit nem tud, szóval felfedezni magadnak egy új helyet, az több, mint jó. Ráadásul ez Miami.  – Jut eszembe, hol szálltatok meg? Valahol  itt a közelbe? Mindig tele vannak a hotelek a part mentén, nehéz helyet találni. – én nem próbáltam még, mert felesleges, de van szemem és már itt élek egy ideje. A turisták mindig közel akarnak lenni a parthoz, és hiába drágábbak a part menti hotelek, mindenki ott akar megkaparintani magának egy szobát. Éljenek a turisták, talán nem akkora túlzás azt mondani, hogy Miami-t ők tartják életben. Na meg a kosárlabda és egy Lebron James nevű kétméteres fekete kosaras. Éljen! - Mit szólnál, ha benéznél hozzám? Még egy billiárd asztalom is van!  – pillantok rá kérdőn egy széles mosollyal. Ugyan már, egy billiárdasztal. Kinek nem az álma az, hogy legyen egy billiárdasztala? Nem volt olcsó, de megvettem egy régi szórakozóhelyről, ami bezárt itt a part közelében úgy… talán egy éve. Oda jártunk mindig, kellett valami emlék. És ha az az emlék egy billiárdasztal, akkor… akkor az az egy amire nagyon szívesen emlékszel. – Ráadásul nincs is olyan messze.  – közben persze már elindultam arrafelé, és remélem Ebony nem akar visszamenni a barátnőihez. Nehéz szívvel engedném vissza, kitudja, hogy az itt lévő sok ember közül melyik egy pszichopata.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett      • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Aug. 12, 2015 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

MBólintottam, amikor egy perc türelmet kért, a szemeimmel először ismét a tengert pásztáztam végig és széles vigyorra húzódott a szám a mólóról egyébként alig látható jet-ski miatt, de mivel én tudtam, hogy szerencsétlen elhagyottan úszkált a vízen, egészen mulatságos volt a helyzet. Attól függetlenül, hogy ha én jártam volna úgy, mint Chad biztosan kihozott volna, a pánikolás nem maradhatott volna el. Legalábbis belsőleg, az első gondolatom biztosan az lett volna, hogy valamit elrontottam és fogalmam sem lett volna arról, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben. Nem tehettem róla, néha hajlamos voltam túlaggódni a dolgokat, olyanokat is, amelyeket nem kellene komolyan venni. Ilyenkor próbálkozhattam a mély levegővételekkel, de aki ismert azt tudta, hogy addig úgyis kaparni fog a kisördög a fejemben, míg meg nem látom a fényt az alagút végén vagy valaki megrendíthetetlen bizonyítékot ad arra, hogy minden rendben lesz.
- Van egy olyan érzésem, hogy ki fogunk jönni ide. – Ha elmesélem nekik, akkor úgysem fognak addig békén hagyni, míg fel nem pattanunk egy járgányra. Feltéve ha elhiszik, hogy hajlamos voltam egy ehhez hasonló, számomra már-már életveszélyesnek mondható mutatványra… máris kíváncsi lettem a tekintetükre, amelyben várhatóan egyszerre lesz kíváncsiság, kétkedés és lelkesedés. A vége úgyis az lesz a dolognak, hogy nem fognak békén hagyni.
- Nem hiszem.  – Megcsóváltam a fejem és kinyújtóztattam a nyakam a part irányába, ahol még véletlenül sem láttam a lányokat, akikkel kijöttem. Normális esetben szintén a para lett volna úrrá rajtam, de arra az elhatározásra jutottam, hogy ha más nem, legalább az idegeskedésemet és egyéb rossz tulajdonságaimat engedjem el, amíg itt vagyok. Gondolatan nyaralásra vágytam és ezt csak úgy tudtam élvezni, hogyha tényleg hajlandó voltam arra, hogy kikapcsoljam a hétköznapok világához kötő rendszerem kapcsológombját. – Nem vagyunk egymás anyukái, bár azt nem terveztük, hogy elválunk. De amíg a szállásra vezető út a fejemben van, nem lehet baj. – Adtam hangot a jelenlegi szemléletemnek, közben pedig magamra kaptam az addig kézben tartogatott felsőmet. Elindultam a part felé, lefelé a mólóról gondolva, hogy követni fog, ezért felé fordultam. – Miért? Van még valami terved, amiben szeretnéd, hogy én is részt vegyek? – Kérdeztem mosolyogva, enyhén felvont szemöldökökkel, amelyek csak az érdeklődésem kifejezésére szolgáltak. Igazából örültem volna egy ilyen opciónak, sokkal érdekesebbnek és jobb időtöltésnek tűnt, mint egyedül járkálni a parton vagy elindulni valamerre annak reményében, hátha megtalálom a többieket. Ami azt illeti, Chad társasága jelenleg egyébként is jobban vonzott, mint a barátnőimé.

✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3