Share | 
A topik címe: Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Márc. 18, 2016 6:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát, a te elmeséléseid szerint a te szüleid és a tapasztalataim szerint a sajátjaim főnyeremények Noémie anyjához és apjához képest. És mellettük biztos meglenne az elképzelésed arról, hogy milyen lehet egy rosszabb fajtájú mélyen vallásos családban felnőni. Nincs rájuk jobb szó, mint hogy borzasztóak. - Nem tudtam visszafogni magam, megforgattam a szemeimet és aprót sóhajtottam. - A hozzáállásuk a gyerekneveléshez nem éppen a legmodernebb. Ha tehetnék, szerintem bezárták volna a lányukat egy szobába, aztán ott nőjön fel, nehogy a csúnya, rossz világ bármi ártót is rápakoljon. - Megcsóváltam a fejem. Nem csodáltam, hogy a barátnőm ahogy tehette inkább intett egyet és azt mondta, nem kér a szüleiből, nekem is elég volt akkor moderálni magam, amikor szemtől szemben álltam velük, mert éppen hétvégén átugrottam hozzájuk. Az, hogy a levegő fagyos volt túlságosan is enyhe kifejezés lett volna. - És képzeld el, amikor az ilyen családban felnőttek bekerülnek egy ismeretlen közegbe, együtt és egyáltalán nem akarják egymást visszafogni, mert az újdonság túlságosan is jólesik nekik. Na az az igazi buli. Aztán meg fájhat a fejük. - Vigyorodtam el. Volt már szerencsém olyan összejövetelekhez, amiket ők rendeztek és utána látni őket a vasárnap reggeli misén, amikor nagy ritkán eljutottam odáig, az vicces volt. Nem kárörvendés szólt belőlem, de tényleg az volt.
- Mindenkinek kell valaki, aki a társa a bajban vagy egyszerűen csak mindig ott van neki. Gyorsan keress egyet, ha tényleg nincs. - Nem igazán akaródzott elhinni, hogy nincsen egy igazi, nagybetűs barátja. Közvetlen volt, kedves, jófej, a hozzá hasonló személyeket kedvelik az emberek és szeretnek barátságra lépni velük, de Chad életébe nem láthattam bele, így tartózkodtam a következtetések vagy bármi más levonásától. Csak annyit láttam belőle, amennyit az elmúlt órákban megmutatott, negatív vélemény alkotásához ez pedig nekem édeskevés volt.
- Nem, már egy ideje nincs barátom. Egyesek szerint túl nagyok az elvárásai. - Például a volt pasim szerint, de ezt az információt inkább megtartottam magamnak, egyáltalán nem lett volna jó ötlet ócsárolni előtte az exemet, aki visszatekintve nem is tudom, hogy került a közelembe. - És nem bókolok, csak megjegyeztem. - Mosolyodtam el szélesen. - De életképtelen? Hogy értsem? - Kérdeztem érdeklődve. Rendben, tipikusan valóban nem olyannak tűnt első ránézésre, akit ha ledobnak az Északi-sarkra, akkor fókára kezd vadászni és visszamászik a civilizációba, de életképtelennek nem nevezném.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 13, 2016 2:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
 Áh, nekem tetszik. Mindig is bírtam az ilyen franciásabb neveket. Csak kínos, mikor nem tudod rendesen kimondani. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Megesett már. Lejár néhány francia csaj a partra, kissé gázos, mikor félremondod a nevüket, de… olyan ez, mint mondjuk a kínaiak. Csak ők klónozva vannak, az Isten nem tudná megmondani melyikük az eredeti. – Hát, Ebony, most tévedsz. Egyetlen olyan barátom sincsen, akiért odaadnám a fél karomat. – ráztam meg a fejemet. Nem olyan nagy dolog. Elég sok haverom van, jóban is vagyok velük, de azért ezek kissé felületes barátságok, nekem nincs olyan kapcsolatom senkivel sem, mint neki ezzel a bizonyos Noémie-vel. – Mi a baja a szüleivel? – csak a kérdés után fordul meg a fejemben, hogy talán nem kéne ennyire kíváncsinak lennem. Végül azonban nem mondok semmit, nem kérek elnézést. Amerikai vagyok, nem olyan nagy gond, ha pofátlannak tartanak. Maximum nem mond semmit, nem vagyok olyan sértődős fajta, nem kell félnie a haragomtól. – Tudod, hogy van ez, a tiltott gyümölcs a legédesebb. Ez esetben… a szex. – nekem aztán ezzel semmi bajom nincsen. Nem nagyon hoz zavarba a téma, és nem is ítélek el senkit sem. Ami jó, az jó, és kész. Persze, kissé gázos tud lenni az, mikor terhesen állítasz be érettségizni, de… mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy akarja, igaz? Szíve joga. – Talán csak bepótolják, amit eddig ki kellett hagyniuk. El sem tudom képzelni milyen lehet egy kőkemény katolikus családban felnőni. – a gondolattól is kiráz a hideg. Nálunk szerencsére ilyen nincs, viszont, csakhogy valamivel az agyamra lehessen menni, a szüleim buddhisták. A világ legrosszabb buddhistái.
Nem tudom, hogy ezzel jól jártál, vagy sem. Egy biztos: óvakodj a Star Trek kockáktól! – szörnyűek. Elmentem egyszer egy comi-conra, addig jó is volt, míg nem tűnt fel Kirk kapitány és a csapata. A sok kocka úgy rárepült minden értékelhetően kinéző nőre, hogy a végén kolbász fesztivált tartatunk volna már. – Felteszem, akkor nincs pasid. Vagy van, csak jobb lenne, ha nem lenne. – mosolygok rá. Igazából mindkettőt megtudnám érteni. Párkapcsolatok terén én sem vagyok valami jó, a hosszabb dolgok eddig nem nagyon jöttek össze. Van, aki szerint ez szerencse, mások szerint meg egyenesen tragédia. – Két ember, aki ugyanolyan, szerintem katasztrófa egy párként. Nem olyat keresel, akit a tükörben amúgy is látsz minden nap, nem? – ennyi erővel elvehetném saját magamat is. Egy biztos: problémamentes kapcsolat lenne, de lássuk be: kissé egysíkú lenne, a szexuális élet pedig szörnyen egyoldalú. Ami azért fontos, mert valljuk be: az a ragasztó két ember között. – Ti belgát tudjátok, hogy bókoljatok! – vigyorogtam rá, majd kissé komolyabb ábrázatot öltöttem. – Fogjuk rá, nem panaszkodhatok. De hosszabb távon kissé életképtelen vagyok. Ez a hátránya Miami-nak. – az időm nagy részét itt töltöttem, itt pedig a komolyság és az állandóság elég ritka. Nem a legjobb hely, ha családot akarsz alapítani.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Feb. 02, 2016 4:04 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Téged sem hívnának különbül, ha belga lennél. Fogd rá a franciák közelségére, nem lehetünk túlságosan egyszerűek, még a végén kinéznének bennünket. – Mondtam jókedvűen. Apám eleve francia volt, véletlenül se jutott se az ő, se az anyám, sőt még az anyai nagyapám észébe sem, hogy túlságosan kirívó hangzású nevet adjanak nekem. Arra nem gondoltak, hogy egyszer esetleg átlépem az országhatárt, bár semmi bajom nem volt a nevemmel, az főleg nem, hogy minden új találkozással és ismeretséggel együtt megkaptam, hogy különleges. – Lefogadom, neked is van egy olyan barátod, akiért a fél karodat is odaadnád. Nekem ilyen Noémie, még azt is bevállaltam érte, hogy beköltözzek a kollégiumba, pedig körülbelül tizenöt percre lakok a sulitól, de ő nem jött ki a szüleivel. – Vontam vállat. Ez csak a lehető legkisebb dolog volt, szó szerint tűzbe sétáltam volna a barátnőmért. Ő ismert engem, az összes titkomat, véleményemet, dolgaimat és ezt én is elmondhattam magamról. Szükségünk volt egymásra. – És azt nem tudom, hányan esnek teherbe egy éven belül a koliban, mert igazából nem szoktam figyelni, de van egy olyan érzésem, hogy nem annyian, mint amennyit bevallanak vagy amennyi meglátszik… van egy kör, aki elméletben túl vallásos nevelést kapott ahhoz, hogy bármi ilyesmi megtörténhessen, de szerintem nem kell mondanom, hogy ők csapatják leginkább. – Elég volt csak a legjobb barátomra gondolni, aki már csak azért is ellenkezett a szüleivel. Az én családom is istenfélő volt, de nem a vaskalapos fajtába tartoztak, ennyivel jobb volt a helyzetem, az biztos.
- Egyetlen egy részt sem láttam még a Star Trek-ből. – Vallottam be őszintén. Nagy filmrajongó és sorozatnéző hírében álltam, amikor valami komolyat vagy felelősségteljeset kellett volna csinálnom mindig egy kis ilyesfajta lazítással készültem rá vagy éppen húztam az időt, mert megijedtem a kihívástól. Arról nem is beszélve, amikor rossz kedvem volt. – Viszont a párkapcsolati könyvek lapozgatása sem tűnik rossz időtöltésnek. Talán egyszer belekezdek. – Ha akarok magam mellé valakit, jelenleg ez a veszély nem fenyegetett, hiába kaptam már meg nem egyszer a magamét annak tekintetében, hogy kellene szereznem magamnak egy pasit. Majd. – Szóval nálad a tökéletesség kilőve. Szintén. Ugyan szép lenne, ha a másiknak nem lennének idegesít tulajdonságai vagy nem mondana ellent, ha éppen nincs jó hangulatod, de igazad van… unalmassá válna. – Bólintottam jókedvűen. Nem is számoltam már hányadik témát rágtuk át, viszont tagadhatatlanul jól éreztem magam a társaságában. – Nem hiszem el, hogy nincs sok tapasztalatod. Pedig azt hittem bomlanak utánad a csajok.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Jan. 15, 2016 4:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tudod, mit? Igazad van. Mielőtt majd visszamész, szólj, hogy csomagoljam be neked az egyiküket. – bólogattam mosolyogva. Azzal biztosan nem lenne baj, hogy kiüsse magát annyira az egyikük, hogy egy bőröndbe gyömöszöljem. Más kérdés, hogy erre egyre kisebb az esély. A bátyám megkomolyodott, az öcsémre pedig vigyáznak, hogy még véletlenül se az én utamat járja. Mintha az olyan rossz lenne. – Noémie… ti belgák tudtok aztán neveket adni. Ritka, hogy egy barátság nagyon jól működjön, szóval… vigyázzatok rá! – mosolyodtam el. Én nekem egyetlen ilyen barátom sincsen. Sok van, de egyik sem annyira jó, hogy azt mondjam, nem lennék ugyanolyan nélküle.
Ugye? – végre valaki, aki osztja a véleményem, miszerint anglia ótvar egy hely. – Tudod, van mikor úgy isszák a teát, hogy a kisujjukat kitartják. Na attól hülyét tudok kapni. Arról nem is beszélve, mikor eljátsszák az úriembert…  csóváltam meg a fejemet. A sztereotípiákban mindig van valami, nem véletlen alakulnak ki. Az angol kibírhatatlan egy népség.
Az, és nagyon fontosnak tartja a védekezést. Ő és apám már gyerekként felvilágosítottak, szerintük nem lehet elég korán elkezdeni. – pedig én csak egy doboz legót kértem. Mások megkapták, én meg kilenc évesen tudtam, hogy mit hova kell raknom, ha nővel vagyok. Kilenc évesen ennek aztán rohadt nagy hasznát vettem. – Gondolom te nem ott szoktál lógni. Viccen kívül, hányan esnek teherbe átlagosan egy évben? – ez mindig is érdekelt. Szerintem ezt kéne nézni, ez alapján simán meg lehet mondani, hogy hol jó a tanítás, és hol kell elkezdeni a családalapítást. Rosszul nem jöhet ki belőle az ember, már ha gondolkodik egy kicsit.
Star Trek. – bólogattam mosolyogva. Kölyökkoromban hatalmas rajongó voltam, mostanra már ez csappant, de azért még mindig képes lennék leülni a gép elé és egy héten keresztül csak azt nézni. – Erős túlzás, hogy olvasgatom, de fordult már meg pár a kezeim között. – egyiket sem olvastam végig. Egy könyvet sem. A vége előtt mindig letettem. Már nagyon rég olvastam utoljára, nehezen találnék olyat, ami megfelel az ízlésemnek. – Egy kapcsolat sok mindenben korlátoz azért. Ha mondjuk féltékeny típus vagy, akkor már korlátozod a másikat. Én nem hiszek a tökéletes kapcsolatban. Két ugyanolyan ember halál unalmas, két különböző pedig kész káosz tud lenni. Nem mintha ez mérvadó lenne, olyan elképesztően sok tapasztalatom nincsen. – vonom meg a vállamat. Nem is az én tisztem, hogy letegyem a tökéletes kapcsolat alapjait. – Azt tudom, hogy hülyeség a tökéleteset keresni. – olyan elméletben nincs is. Nem csak emberből, de úgy semmiből sem.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Jan. 10, 2016 10:46 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Kettő? Egyet kölcsön adhatnál, akkor neked is kevesebb bajod lenne. - Vigyorodtam el. Ha együtt nőttem volna fel valakivel, akkor én is biztos belekötöttem volna abba, hogy a másiknak miért úgy áll a haja szála vagy miért nem mosogatott el, amikor ő volt a soros, de a testvérharcokból kimaradtam. Kissé kevesebbnek is éreztem magam emiatt. Az ezer százalék, ha nekem gyerekem lesz, annak testvére is lesz, nehogy egyedül érezze magát. És hogy többen tudjanak ellenem összefogni. - Bár van egy barátnőm, akit akkor ismertem meg, amikor szinte még járni sem tudtunk. Ő olyan, mintha az ikrem lenne, az az ikrem, amelyik majdnem minden mozdulatában, szavában és összes tulajdonságában különbözik tőlem, de Noémie nélkül tényleg félember lennék.
- Az angolokat én sem. Kiráz a hideg a gondolattól is, hogy minden nap egész nap borongós időben kelljen élnem úriembernek és asszonynak neveltekkel. Sztereotípia, de... - Megvontam a vállam. Volt angol ismerősöm, na ő bőven elég volt és hálát adtam annak, hogy két éve nem láttam. Anyám legjobb barátnőjének a testvérének a fia és a világ legidegesítőbb embere listámon előkelő helyet foglalt el. Mosolyogni mellette maximum feszítővassal a szám között volt lehetséges. Az viszont nevetésre kényszerített, amit Chad mondott az anyukájától, az elképzelt kép túlságosan vicces volt ahhoz, hogy ne nevetéssel adjak hangot a véleményemnek.
- Az anyukád ezt tényleg megcsinálta? Szabad szellemű nő lehet. - A nevetésem széles mosollyá mérséklődött, főleg, mert hirtelen elképzeltem az én anyámat ugyanezt csinálni. Talán egy párhuzamos univerzumban. Nem volt karót nyelt, mégis azt hiszem, inkább integetett volna az Everest tetejéről, minthogy ennyire nyílt legyen. - Mondjuk lehet szükséged is lenne rá... van egy része a kolinak, ami... nos, erről szól. - Biztos ő is tudja vagy ha más nem, hallott arról, hogyan működik a főiskolák ezen része. És nem is volt ezzel semmi baj, engem nem zavart, hiába nem voltam ebbe a típusba tartozó.
- Hogy? Klingonul? - Életemben nem hallottam még erről a nyelvről, meglepődtem. - És anyukád könyveit olvasgatod a szerelemről? Érdekesebb vagy, mint hitted. - Néztem rá jókedvűen. - Mindent feladni elég nagy hülyeség lenne. Attól, hogy egy ember szerelmes lesz, nem kolostorba költözik, ahol csak csendben ülhet. Egy ember attól ember, hogy az csinálhatja, dolgozhatja, amit szeretne. Persze nem a hűségről beszélek, az fontos. - Jelentettem ki. A bizalom alap egy kapcsolatban, azt nem lehet felülírni. De minden, szó szerint mindent alárendelni egy másiknak rabszolgaság.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 02, 2016 3:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mosolyogva és megértően bólogatok a szavait hallva. Aranyos, hogy ennyire akar egy testvért. Aztán, ha lenne, talán pont az ellenkezőjére vágyna. Meg tudnám őt érteni. Egy testvér elég… szóval olyan, mint egy kétoldalú érme. Vagy jó, vagy rossz. Ez sok mindentől függ, amibe kedvem sincsen belegondolni, de egy rossz testvér megkeseríti az életed. Még egy jó is néha.
Van, kettő is. Én vagyok a középső. – bólintottam mosolyogva. – Ha gondolod, nyugodtan helyet cserélhetünk. Hajad az égnek állna mellettük. Nem olyan vészes, de… néha pokollá teszik az életedet. – a legrosszabb az, ha te vagy a legkisebb testvér. Az öcsém is folyton bizonyítani akar, ami nehéz úgy, hogy a bátyám egy született zseni szinte. – Néha pont ők azok, akik felidegesítenek. Néha meg én őket. Ez egy ilyen ördögi kör. Ha testvéred van az elégé… veszélyes dolog. Tudod, sok minden függ tőled. Ha nem hagyod érvényesülni az a baj, ha hagyod, akkor meg az. Szóval… lassan diploma kell majd hozzá. – neki szerencsére lesz amúgy is. Azt azért nem mondanám, hogy testvére is lesz, mert… nekem kicsit abszurd a gondolat, hogy harminc évesen legózzak a testvéremmel. Bár, lehet csak bennem él ez ennyire szélsőséges képekben.
Na igen, az európaiak… az angolokat nem bírom. Hollandia biztos jó hely, úgyhogy Belgium sem lehet rossz. – nem mintha jártam volna valaha is Hollandiába, de az ember hall dolgokat, és engem egyáltalán nem riaszt el az, amit Hollandiáról mondanak. Belgium ott van mellette, erősen kétlem, hogy ott olyan rossz lenne a helyzet. Csak megszokni a kultúrát, na igen, az lenne a kemény dió. – Hideg víz… ott gondolom annyira nem szerettek egyből fejest ugrani. – bár csak feltételezem, hogy nem, de elég biztos vagyok benne, hogy én csak centiméterenként araszolnék előre. Bár szépnek biztos szép, én soha nem szerettem a hideget. Utálom, mikor beköszönt a tél és minden fehérbe öltözik. Annak ellenére, hogy jól áll a fehér. – Azt hiszem imádnám azt a kolit. – húztam széles vigyorra a számat. – Őt nem lehet megnyugtatni. Tizennyolcadik születésnapomra két szatyor óvszert kaptam tőle, hogy ne idegeskedjem, mert még nem akar nagymama lenni. – képzelheti, hogy milyen fejet vágtam, mikor a rokonok és a haverjaim előtt csak úgy a kezembe nyomott két szatyorral.
Egy igazi szerelmes történet. Meg kéne filmesíteni. – az én szüleim, de még a nagy szüleim sem meséltek nekem semmi ilyet. Nem mintha bánnám, néha hülyét kapok anyám romantikus beütéseitől. Nem mintha bajom lenne vele, mert  alapjáraton nincs, de túlzásba vinni már-már szándékos gyilkossági kísérlet. – Szóval három nyelven is tudsz. Nem semmi. Mondjuk, én is. Angol, valamennyit németül, és még gyerekként megtanultam klingonul. – bár ezzel általában nem hencegek. Annyira azért nem menő, mint gondoltam tíz évesen. Viszont rajtam kívül csak a legnagyobb kockák beszélik még, úgyhogy nyugodtan kimondhatom: a világ egyik legritkább nyelvén is tudok kolbászt kérni. – Szóval nem voltál még szerelmes. – szűrtem le a következtetést mosolyogva. – Én sem. De állítólag egyszer úgy is bekövetkezik. Aztán törvényszerűen pofára esel. – vontam meg a vállam. – Ér-e annyit egy ember, hogy feladj mindent, amit elértél? Ez itt a kérdés. Legalábbis anyám könyvei szerint. – az én megítélésem szerint nem. Na nem, mintha olyan észveszejtően sok mindenem lenne, amit elveszthetnék.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Dec. 25, 2015 3:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Néha hiányzik egy testvér. A legtöbb barátomnak van és csak elképzelni tudom, hogy milyen lehet hazamenni és ha felidegesítenek a szülők, akkor kibeszélni valakivel, aki ugyanabban a házban lakik és attól függetlenül, hogy fiú vagy lány és hány éves, meghallgat, mert lehet, hogy neki is az égnek áll a haja a helyzettől. Neked van testvéred? - Kérdeztem rá érdeklődve. Nem tűnt egyke típusnak, bár elméletben rólam sem volt elmondható ez, hiszen sokak fejében az élt, hogy az egykék elkényeztetettek, képtelenek a kompromisszumokra és az osztozkodásra, mindig mennek a saját fejük után, mert nem tanultak meg alkalmazkodni a testvérük mellett, ezért azt hiszik, övék a világ. Én nem ilyen voltam, imádtam a csapatmunkát, a felelősségmegosztást, nem kezdtem el patáliázni, ha valami nem a terveim szerint alakult... legalábbis nyilvánosan nem, magamban hajlamos voltam szidni még az utolsó fűszálat is, amivel aznap találkoztam, amikor nem sült el valami a kedvem szerint.
- Ha megunod a meleg tengerpartot és úgy gondolod, hogy el tudnád viselni az európaiak stílusát, akkor ajánlom. - Mosolyogtam rá szélesen. - Bár a nagyszüleimnek van egy háza a belga tengerparton, tehát fel tudom ajánlani a víz közelségét, az azért mégsem Miami. A hőmérséklet miatt sem. - Ahogy felrémlett előttem az emlék, amikor megmártóztam a Északi-tengerben, még a hideg is kirázott annak ellenére, hogy a jelenlegi hőmérséklet meghaladta a harminc fokot. Arra a pár pillanatra az összes sejtem megfagyott, nem is merészkedtem a vízbe jó darabig utána. - Jössz és megbeszéljük, hol alszol. Más nem, beiratkozol az egyetemre, ahová járok,  szerzek neked helyet a koliban és elleszel ott. Legalább az anyukádat megnyugtatod, hogy nem csellengeni indultál egy másik földrészre. - Viccelődve megvontam a vállamat. Nem hittem, hogy hozzá hasonló ismerősre fogok szert tenni, bár reméltem, mégsem hittem. Ezért is örültem neki ennyire, főleg, hogy az első utam nem egy pszichopatához vezetett, ahogy magamat ismertem, nagy esélyem lett volna erre is.
- Franciául, de kicsit beszélek németül is. Apám részéről francia származású vagyok, anyáméról pedig amerikai. Nagyapám Nashville-ben született, a háború miatt került Európába és ott is maradt, mert megismerte a nagyimat. - Tipikusan édes szerelmi történet volt az övék, olyan, amilyet majdnem minden kislány megálmodik magának: egy fiú, akibe beleszeret feladja egy szinte másik világban élt életét azért, hogy a választottjával legyen. - Miattuk hiszek a szerelemben, de egyébként nem tenném meg azt, amire utaltál... mármint hogy feladjam a biztonságot és a családot akárkiért. Ahhoz túlságosan realista vagyok. - Vallottam be. A sokáig tartó rózsaszín köd nem az én érdeklődési körömbe tartozott, talán azért, mert annyira soha nem voltam még szerelmes, hogy a kútba is ugorjak a személy miatt.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 14, 2015 11:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szóval akkor egyke vagy. Egyszerre sajnállak és irigyellek. De érthető így a dolog, gondolom halálra izgulja magát amiatt is, hogy mi van veled itt az ”Álmok országában”. – így szokott ez lenni általában, bár én nem tapasztaltam meg, hogy milyen az anyai féltés, ha más országba látogatok el, de… azt hiszem eltudom képzelni. – Na ugye! Úgy kell nekik bizonygatni, hogy már nem kell megetetni sem. – anyámnak a mániája, hogy folyton etetni akar, csak úgy tömné belém a kaját, ha nem szólnék neki, hogy… felesleges. Szálkás vagyok, soha nem volt valami nagy étvágyam, bár nálam is van egy-két olyan kaja ami bármikor és minden mennyiségben jöhet.
Jó válasz és jó pont. – elégedetten mosolygok rá. – Az állatok is megeszik egymást, nem teszünk mi sem olyan rossz dolgot ezzel. – megmentjük mondjuk a… mókusokat azoktól, akik őket ennék meg, akármik is vadásznak mókusokra. A hús az hús, nem lehet pótolni, főleg nem mindenféle szójás izével, aminek már csak a neve hallatán is hánynom kell.
Szóval melegen ajánlod, hogy költözzek ki és telepedjek le Belgiumban? – még nem is kizárt a dolog. Egy biztos a jövőmmel kapcsolatban: hogy semmi nem biztos. Nem vagyok egy tervezgetős fajta, szerintem képtelen lennék rá. Néha a holnapi napomat is képtelen vagyok megszervezni, hát még akkor egy-két évet. – Szerelem?   kissé meglepetten kérdeztem vissza, de végül csak hitetlenkedő mosollyal néztem rá. – Szóval te feladnád a biztos családi meg a miattuk meglévő anyagi háttered, hogy együtt legyél valakivel, akibe szerelmes vagy? – mint valami romantikus regény, vagy film. Én sajnos nem hittem ebben, talán bennem van a hiba, túl önző vagyok, vagy ilyesmi,de… én magamat választanám. Na persze, ha mondjuk jól élnék… de ebben a szörnyen nagy szerelemben én nem hiszek, eddig még nem jött kopogni az ajtómon. – Tehát idegenvezető…reméltem azért, hogy egy szállást is kiharcoltam magamnak, de talán túl sokat akarok. – vicceltem persze, bár tény, hogy jobb lenne, ha nem kéne szállásért fizetnem, ha egyszer ott járnék. Ahhoz viszont pénz kell, az pedig még nem igazán van. – Tényleg, te amúgy hogy beszélsz ott? Németül, franciául vagy hollandul? – azt hiszem ezt a hármat beszélik ott. Az lenne a slusszpoén, ha kiderülne, hogy perfekt mindháromból. Helyben vetnék egy hátra szaltót.  

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Nov. 06, 2015 9:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Chad && Ebony

back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]
Fél oldalammal az asztalnak dőltem és figyeltem, mit fog csinálni, miközben a fejemben próbáltam összeegyeztetni a játék lépéseit, bár sokkal jobban érdekelt az amit mondott és kérdezett. A szavak és a beszéd embere voltam, utáltam, ha valaki hallgatott és minden érdekelt az aktuális beszélgetőpartnereimről, nem volt olyan, amit záros határidőn belül meguntam volna. Na jó, ha nagyon kötekedni akartam volna a saját állításommal, akkor biztosan találtam volna valamit, de szerettem, amikor az emberek előadták a saját történeteiket a rájuk jellemző megfogalmazásokban és érzelmi kíséretekkel. Lenyűgöző volt. Chad pedig eleve szimpatikus volt, sőt, talán jobban is, mint kellett volna tekintve, hogy alig pár órája ismertem. Remélni kezdtem, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk.
- Dehogyis. - Megcsóváltam a fejemet. - Jó a viszonyunk. Nem csak az egyetlen lánya, hanem az egyetlen gyereke is vagyok, úgyhogy szinte borítékolt volt, hogy aggódni fog minden egyes lépésemért és ez alól semmi sem kivétel. De mivel elképesztően okos nő és szeret is, nem is tudnék haragudni rá sokáig azért, mert megmondja, hogy szerinte mit és hogyan kellene csinálnom. - Megvontam a vállamat annak ellenére, hogy anyámat nem vettem félvállról. Tudta, mi a jó nekem és ugyan voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy becsípődött egy ideg az agyában és csak emiatt beszélt ostobaságokat, egyébként mondhatni barátnők is voltunk. Lehetett ez amiatt is, hogy nagyon fiatalos és eleve fiatal volt. - Pont ahogy te mondod, néha minden szülő elfelejti, hogy a gyereke szobatiszta. - Elvigyorodtam a megállapításán. Ez volt a nagybetűs igazság, kétség sem férhetett hozzá.
- Talán gonosz vagyok ebből a szempontól egyes állatokkal, de a szívemből szóltál. Nem tudnék vegetáriánus lenni, ahhoz túlságosan szeretek mindent, ami hús. - Még a zöldségekkel is bajban voltam néhanapján, gyerekkoromban főleg, erről gyönyörű családi történeteim voltak, amelyek azóta sem váltak unottá egy-egy baráti körrel eltöltött, megszervezett vacsoránál, ahol általában mindenkiről előkerültek a kínos történetek.
- Azért hangzik úgy, mert egy valóra vált álom. - Vallottam be őszintén, halvány mosollyal az ajkaimon, amelyen látszott, hogy nem a kényszeredettség vagy egy szebb kép lefestésének igénye szól belőlem. Miért is füllentettem volna pont erről, amikor egyébként sem volt szokásom az igazság elferdítése? - Szeretem az ottani életemet és nem cserélném el semmiért, de sose lehet tudni, hogy mi jön közbe, ami miatt el kellene költöznöm. Tanulmányok, munka… esetleg szerelem. - Túlságosan modern felfogású voltam ahhoz, hogy elhiggyem, a szerelem hatalmas változásokat hozhat az ember életébe, akkorákat, hogy akár mindent felrúghat, amiért addig harcolt és ami addig elért, de ki tudja, mi fog történni a közeljövőben. Persze magamat ismerve előbb fogok fejen pörögni, mint vakon beleugrani akármibe is. - Viszont ha más nem, már csak azért is jó, hogy összefutottunk, mert nekem lett társaságom, neked pedig szintén lesz egy idegenvezetőd, ha egyszer úgy döntenél, hogy kiruccansz Brüsszelbe. - A mosolyom kiszélesedett, így fordultam a billiárdasztal felé, csakhogy az ütésem nem éppen azt az irányt vette, amit elterveztem neki, a golyók éppen arra nem mentek, amerre kellet volna.

 :hug:  ||   [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Okt. 28, 2015 9:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem hiányoznak az őseim, de… felnőtt vagyok, még ha nem is én vagyok a komolyság mintapéldája, képes vagyok egyedül túlélni. Ezt itt is bizonyítom, bár anyám folyton lejár ide, gyanítom ezt a szokását akkor is tartaná, ha tartósan külön élnék. Így győztem meg őket arról, hogy legalább a nyarat engedjék el nekem. Fogtam magam és a spórolt pénzemből megvettem ezt a leharcolt viskót, majd a haverokkal kipofoztuk, hogy élni is lehessen benne. Egyetlen hibája van csak. Ha az embernek éppen olyanja van, hogy mindenkiből elege van, akkor rohadt idegesítő a kinti zsivaj. De az ilyennek találták ki a füldugót meg a relaxációs zenét.
Ezt nagyon úgy mondtad, mintha te és az anyád nem lennétek valami jóban. – nem erőltetem a dolgot, ha nem akar róla beszélni. A család sokaknál kínos téma, tapasztaltam már. Én elég lazán viszonyulok hozzá, de az enyémek teljesen normálisak, a maguk hülyeségeivel együtt is. – De amúgy igen, nem arról van szó, hogy ne szeretném, vagy ilyesmi, csak… néha elfelejtik, hogy már szobatiszta is vagyok. – mondom mosolyogva. Bírom én őket, csak néha túlzottan is maradiak, nem nagyon tudják elviselni, hogy már lassan senki nem marad majd a családi fészekben. Én pedig mindig is szabadszellemű voltam. – Részvétem. Anyám egy időben arra is rá akart venni, hogy vega legyek. Soha nem értettem miért jó, ha állatok helyett a kajájukat eszük meg. – rántom meg a vállamat. Nem vagyok állatvédő, és hazudnék, ha azt mondanám sokat foglalkozom a kérdéssel. Én csak nem akarok éhen halni és kész.
Nincs olyan, hogy béna. – mondom ahogy átveszem a helyét, de nem ütök még egyből, felmérem a kialakult helyzetet az asztalon. – Csak tapasztalatlan. De hamar belejössz, hidd el. – a legtöbb jó sport ilyen, hamar belejön az ember, hogy ne menjen el tőle a kedve. Nekem se sok kedvem van ahhoz, ami tartósan nem sikerül.
Úgy hangzik, mint valami valóra vált álom. – mosolyogva nézek fel rá, még mielőtt ütnék, majd felsóhajtok mikor látom, hogy a golyó pont a lyuk előtt áll meg milliméterekkel. Ez nem az én napom. – Miért ne lenne lehetőséged ott maradni? Amúgy meg… fura, a legtöbben Európából idejönnek élni. A viszonyod elég jó lehet a rokonaiddal, ha már csak miattuk is maradnál Belgiumban. – az enyémekkel az én kapcsolatom se rossz, de azért csak miattuk nem maradnék itt, ha amúgy elvágyódnék.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Pént. Okt. 23, 2015 5:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Akár irigykedhettem volna is rá és bevallom, ezt is tettem. A tény, hogy foghatta magát és lecuccolhatott a partra elérte, hogy én is kedvet kapjak egy ilyesfajta életstílushoz, amit tudtam, hogy hosszú távon nem tudtam volna elviselni, mégis csábítónak tűnt. A szülei belementek abba, hogy részben önállósítsa magát és az egyetemre kerülve szerencsére engem sem akartam otthon tartani attól függetlenül, hogy ugyanabban a városban éltem, ahová iskolába jártam, beköltözhettem a kollégiumba.  Teljesen más élet volt, hozzátartozott a diákévek tapasztalataihoz, ezért nem akartam kihagyni, bár ha az anyámon és az apámon múlt volna, biztosan a házunk kerítése mögött öregedtem volna meg. Kényelmesebb lett volna, mint saját magamnak intézni az ügyeimet és pár évig kiélvezhettem volna az édes délutáni semmittevéseket, mivel nem kellett volna foglalkoznom a hétköznapi teendőkkel, ettől függetlenül élveztem a perceket, amiket külön tölthettem. De azt nem játszhattam volna el, hogy ne jelentkezzek le minden hétvégén és legalább minden este… nem is lettem volna képes rá. Túlságosan szerettem ahhoz a szüleimet, hogy miattam aggódjanak.
- De legalább foglalkozik veled. Sokkal jobb helyzetben vagy, mintha nem is törődne azzal, hol vagy és felőle akár már három évvel ezelőtt eltűnhettél volna, azt sem venné észre. Van egy olyan érzésem, hogy jó anyukád van. – Mosolyogtam rá. – És ügyel az egészségedre, bár megértem, hogy miért nem szereted ezeket a bio cuccokat. Én sem vagyok odáig értük, pedig az én anyám is imádja őket és örülne annak, ha apám és én is ezeket ennénk, de… inkább kihagyom. – Szélesebbé vált a mosolyom. Szerencsés alkat voltam, nem kellett ügyelnem a táplálkozásomra, az alakomon nem látszott meg, akármennyit is ettem és a sportnak sem voltam nagy szerelmese. Jó géneket örököltem, amiért áldottam az eget, hiszen nem is volt jobb dolog egy fárasztó nap után beülni valahová a barátokkal megenni egy hamburgert vagy a nagy tanulások közepette csokival, chipsszel, pereccel, kólával körülvenni magam, hogy az agyam élesebben fogjon a bevitt cukortól és szénhidráttól. Ebben pedig általában az anyai nagymamám is segíteni szokott, aki előszeretettel sütötte nekem a különféle sütiket, elég volt csak átugranom hozzá a kérésemmel vagy felhívni telefonon.
Figyeltem, amint nekikezd a játéknak, amihez tényleg annyira nem értettem, hogy hirtelen hasonlatot sem találtam a fejemben, ami kifejezte a nem létező szakértelmemet. Amikor odébb lépett felvettem azt a tartást, amit ő az előbb, majd kipécézve magamnak az egyik csíkos golyót próbáltam a lyukba varázsolni. Sikertelenül.
- Mondtam, hogy béna vagyok. – Vontam meg a vállam jelezve, hogy a nyakamat tettem volna arra, hogy elsőre nem leszek világbajnok, de a térérzékeléssel eleve bajaim voltak. Persze nem hangolódtam le a kezdeti sikertelenség miatt.
- Belgium? Szeretek ott élni. – Mondtam őszintén. – Sőt, igazából ha lehetőségem lesz ott maradni, akkor valószínűleg nem fogok elköltözni onnan. Az idő jó, a város szép és nem túlzsúfolt, az emberek kedvesek és ott van a családom, a barátaim is. Ettől nem kell több. – Fordultam felé. – Mit szeretnél róla megtudni?
✡ note: bocsánat a késésért  Sad  ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 21, 2015 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindenki volt naiv szerelmes, vagy ha nem is volt, akkor most az, vagy esetleg az lesz. Elképezlte mindenki a tökéletes csókot, meg tökéletes első alkalmat. Nos, nekem mindkettő nagyjából olyan messze volt a tökéletestől, amennyire Ebony van a hazájától. Az ilyen dolgokat nem lehet megtervezni, erre rájöttem. Amúgy is, a sablon dolgok nem jók, a tervezgetés végeredménye pedig mindig az, hogy a végén úgy is improvizálni kelll. Én ezt hamar megtanultam, úgyhogy inkább ehhez szoktattam magamat. Én úgy gondolom, hogy az élet minden területén felesleges a túlzott tervezés. Mi van, ha mondjuk holnap belénk szál egy aszteroida? Akkor aztán cseszhetjük a tervezgetésünket.
-A szüleim annyira nem értenek azzal egyet, hogy itt üssem el az időt, már arról is nehéz volt őket meggyőzni, hogy hagyjanak békén a nyáron,úgyis itt leszek. – nem viccelek, ott tartottunk, hogy kiselőadást akartam nekik tartani arról, miért jó az, ha kicsit hagynak élni és nem akarnak megfojtani a túlzott gondoskádásukkal. – Anyám pedig mindig átjön és hozz kaját, innivalót, és persze mindenféle bio cuccokat, hogy még véletlenül se akarjam őket megenni, vagy meginni. – anyám már évek óta vegetáriánus, próbálta a családra is átragasztani ezt, de szerencsére nem sikerült. Amúgy is, miért jobb, ha az állatok helyett azt esszük meg, amit ők esznek? Annyira így se védjük őket. – Annyira azért nem lehet rossz. Gondolj arra, hogy… jó sokat fogsz keresni. – rántom meg a vállam. Mert az ügyvédek azért nem keresnek rosszul,nemde? Bár gondolom ehhez azért elég jónak is kell lenniük, de nem hinném, hogy ő ezt ne tudná. Nyilván nem a polcra akarja tenni a diplomáját dísznek. – A billiárd erre a célra tökéletes lesz. – vigyorodtam el a szavai hallatán. Ami azt illeti, szinte bármit kiüt az ember fejéből, legalábbis az én tapasztalataim alapján. Ha valami bajom volt, egy kicsit játszottam és már nem is emlékeztem, hogy min forrt fel az agyvízem.
- Legközelebb alázd le őket. Megérdemlik azok a szerencsétlenek. – semmi bajom nincsen az ilyenekkel azon kívül, hogy… gyenge próbálkozás. Ha már akarnak valamit, akkor ne úgy akarjanak bevágódni, hogy minden áron erőt akarnak fitogtatni. Pár év múlva már az sem lesz meglepő, ha a farkukat méregetik az ilyenek egy asztalnál.
- Jól van. – bólintok egyet mosolyogva, ahogy elhelyezem a fehér golyót az asztalon kijelölt ponton. Az ütöt az ujjaim közé teszem, egyszer-kétszer megismétlem a mozdulatot,  majd végül el is ütöm a golyót. Szétszedem a háromszöget alkotó billiárdgolyókat,de egyikük sem megy le a lyukon. Elhúzom a számat, majd Ebony-ra pillantok. – Te jössz. Amelyiket elteszed, azzal leszel végig. – mondom, ahogy félreállok az útból, hogy kényelmesen találhassa ki, hogy melyiket és milyen szögből akarja a lyukba lyutatni. – Milyen amúgy Belgium? – kérdezem tőle kíváncsian, miközben figyelem őt a lökésnél. Talán megfontolom, hogy majd oda telepedek le. Feltvéve, ha a szüleim előtte nem zárnak egy ketrecbe.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Szept. 15, 2015 1:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Jóízűen felnevettem a tengerparti sztoriján az akkori aktuális barátnőjével. Ezek után mondja nekem azt valaki, hogy a hollywood-i filmek igenis a valóságot képezik le és nincsen bennük sok ferdítés. Szerencsémre találtam magam mellé egy helyi idegenvezetőt, aki nagyon úgy tűnt vevő volt arra, hogy lerombolja az illúziókat és elmesélje, mi is folyik pontosan az ő világában. Persze ki ne szerette volna azt hinni, hogy a környezete pompás és bakiktól mentes? Én biztosan, ettől függetlenül jólesett, hogy nem a tipikus turistaútvonalakat kellett végigjárnom már az első este, hanem valami érdekesebbet találtam. És nem a barátnőimmel voltam egész álló nap, akiket ugyan nagyon szerettem, mégis jó volt nélkülük egy kis idő. Eleget látjuk egymást a nap majdnem huszonnégy órájában.
- Jó lesz, köszi. – Bólintottam. Nem tűnt narancsleves típusnak, hangot is adott ennek, de megkóstolva az innivalót megállapítottam, hogy tényleg szükségem volt valami hideg üdítőre, mert felettébb jólesett. – Miért van olyan érzésem, hogy nem te vásároltál be? – Kérdeztem mosolyogva, felvont szemöldökkel, letéve a poharat az asztalra, majd visszafordulva felé egy amolyan szarkasztikus „nagyon aranyos vagy” pillantást intéztem felé a megállapítását hallva. – Eszembe juttattad, hogy egy életen át szenvedhetek a papírok felett. Most már kell ez a billiárdos figyelemelterelés, hogy ki tudjam verni a fejemből a gondolatot. – A hangom nem volt komoly, viccelődtem, mégis hiába szerettem a sulit ez volt a legutolsó dolog, amire ma és az egész nyáron gondolni akartam. Szorgalmasnak tartottam magam, de amíg a pihenőidőmet töltöttem legyen szó akármiről, a lehető legutolsó másodpercig képes voltam annyira lusta lenni, hogy ne foglalkozzak a kötelességekkel. Ennyit megérdemeltem.
- Engem még nem környékeztek meg így, de láttam már, hogyan akart néhány srác bevágódni ezzel a trükkel. – Megvontam a vállam. Nagyon szórakoztató volt néha nézni, ahogyan a magukat eszméletlenül menőnek érző srácok megpróbálták becserkészni az áldozataikat, hobbim volt mulatni ezeken a helyzeteken, miután én elhessegettem magam mellől azokat, akik rám akartak szállni. Nem kezdtem olyanokkal, akik már első ránézésre sem voltak szimpatikusak és rögtön a lehet, hogy egyetlen taszító tulajdonságukat láttam meg… lehet, hogy én voltam túl sokra vágyó, de beismerem, nem volt könnyű velem.
Figyeltem a játék menetének elmagyarázására, ami nekem eddig abból állt, hogy színes golyók gurultak jobbra és balra, nem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljam a logikáját, ami egyáltalán nem volt bonyolult. Egy bólintással jeleztem, hogy mindent megértettem, magamban már azt is eldöntöttem, melyik általa bemutatott lökési technikát fogom alkalmazni, de mielőtt elkezdtem volna a világsiker felé vezető utamat, a biliárdasztalt felé mutattam, hogy nyugodtan kezdhet ő.
- Átadom a kezdési jogot. Te értesz hozzá jobban. – Félig nekidőltem az asztal szélének, halvány, szokásos mosollyal vizslattam őt.
✡ note: :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Szept. 02, 2015 3:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vicces, engem valahogy soha nem nyugtatot meg az, ha tudtam mindent. Utálom a térképeket amúgy is, szörnyen rosszul tudok tájékozódni egy új helyen, de nincs azzal semmi bajom, ha csak megyek és megyek, aztán meg kilyukadok valahova. Én azt szoktam mondani, hogy ötven százalék esélyem van odatalálni akkor is, ha nem tudom merre kell menni.  Nem nagyon szoktam idegeskedni, a legtöbb dologra egyszerűen vállat vonok azzal, hogy nem érdekel a dolog, ami meg mégis, nos…. ellintézem. Így , vagy úgy, de  nem vagyok egy agresszív ember, viszont belőlem is kilehet hozni az állatot. Mondjuk ahhoz kéne nem kevés alkohol is.
-Kitudja, talán belefutsz valami nyári… akármibe. Ide ne hozd a fickót. – vagy nőt, de így ránézésre azt mondom, hogy nem egy kapura játszunk. A lényeg a lényeg, hogy nagyon romantikusan hangozhat egy ilyen, de valójában szörnyen kínos és elégé… elcsépelt is a dolog. Ma már minden második ember itt kéri meg a csaja kezét szerintem. – Egyszer lehoztam ide egy csajt. Szörnyen kínos volt. Ráadásul hányigert keltő bűz volt, mert a szemetet meg partra mosta a víz… - csóválom meg a fejemet. Elég szerencsétlen egy nap volt, szerintem nem is láttam a lányt azóta. Vagy, ha mégis, akkor vak vagyok, esetleg aludtam. A második jobban elképzelhető.
- Akkor ezt itt. – rántom meg a vállamat, ahogy valami narancslé félével teli üveget kapok k i, és hozzá még egy pohárt a szekrényből. – Remélem nem utálod, de egy csomó van itt, egyedül nem fogom tudni eltűntetni. – mosolygok rá, ahogy felé nyújtom a poharat, majd töltök is neki, majd magamban megvonva a vállam veszek ki magamnak is egyet, ha mégsem szereti, akkor ne egyedül szenvedjen vele. Nem is értem minek hozott ennyit, jól tudja, hogy soha nem voltam ezeknek a gyümölcsleveknek a szerelmese, ha tehetem mindig valami egészségtelent ittam, már csak azért is, mert mindenki azt ivott. Sablonos kamasz voltam. – Amúgy is, a törvények folyton változnak, nem? Szóval tanulhatod őket újra meg újra… azért ez szívás. – nem véletlen nem lett volna esélyem se bekerüln egy jogi egyetemre. Az én tanulmányi eredményeim finoman szólva is gyengék voltak ahhoz. Nem vagyok hülye, de képtelen lennék ennyit tanulni, az egyetemek egyáltalán nem miattam nyitották meg a kapuit. – Öreg hiba. De azért mondd, hogy nem voltak olyanok, akik a hatalmas billiárd tudásukkal akartak levenni a lábadról. – azért azt egy kicsit szánalmasnak tartanám. Semmi bajom a billiárddal, nagyon is szeretem, de azért egy csajt nem golyók ütögetésével akarnék a lábáról leveni. – Szóval, a dolog elég egyszerű. Háromfajta golyó van. Teli, csíkos, meg ez a fekete itt. – emelem fel az említett, golyót, majd elhelyezem a helyén a háromszögben, magamtól aztán biztosan nem raknám szabályos kezdő pozícióba őket. – Amelyik fajtát elteszed valamelyik lyukba, azt kell utána is. És mikor az utolsó is lent van, a fekete jön, amit… lökhetsz akárhova. – most jó lesz így is, elég sokféleképpen játszanak az emberek billiárdot, mi most így fogunk. – Ami az ütést illeti, én kétfélemódon csinálom. Vagy lerakod az öklöd, és itt a két bütyök között támasztod meg az ütöt, vagy a mutató és a hüvelykujjad között. – közben mind a kettőt megmutattam. Persze, van, aki másként játszik, nekem ez a kettő a legkényelmesebb. Közben kivettem a másik ütöt a tartóból és felé nyújtottam azt. – Kezdesz, vagy kezdjek én?

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 31, 2015 4:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Érdeklődve hallgattam az előadását arról, hogy miféle összeröffenések szoktak zajlani a parton éjszakánként. Nem csodálkoztam, sőt, meg is mosolyogtatott, ahogy mesélt. Elvégre Amerika a lehetőségek és a szabadság országa, nem? A trópusihoz hasonló környezet, a napsütés, a  tengerpart, a víz és az este sem fagyponthoz közeli, sőt, nagyon is meleg, fülledt, egyáltalán nem lehűlt levegő egyáltalán nem a hormonok nyugton maradásának kedvezett, a racionálisan gondolkozó, magukat az ész bajnokainak nevező embereket is megcsapta az a szellő, ami a városban fújdogált és átlépve a határát mindenkit magával ragadott. Én sem voltam ez alól kivétel: soha nem élveztem még ennyire a spontán sétálgatást, beszélgetést, az új környezetet. Normális esetben minden bizonnyal a hideg rázott volna attól, hogy nem tudtam, mi merre van, a sarki kisbolt a lehető legbonyolultabb úti célnak számított és a térképre nem volt az összes kis utca felrajzolva. De most? Nem érdekelt. Mosolyogtam, találkoztam valakivel, aki első ránézésre szimpatikusnak tűnt és próbáltam nem azon jártatni az agyamat, hogy mit fogok csinálni a holnapi nap folyamán.
- Nem terveztem egyetlen pasit sem lecibálni ide, viszont köszi a tippet. – Attól függetlenül, hogyha Brüsszelben lettünk volna én is úgy beszéltem volna a városról, mint a tenyeremről, csodáltam, hogy ennyi mindent tud erről a helyről. Persze nem nehéz, ha tényleg itt töltötte az élete jelentős részét, ami nem is volt meglepő. Ki ne szeretne itt lenni akkor is, ha egyébként semmit sem csinálna, csak naphosszat ücsörögne? – Gondolom tapasztalatból beszélsz. – Tettem hozzá somolyogva. Helyes srác volt, a nyakamat tettem volna rá, hogy fürtökben lógtak rajta a lányok, nem mintha ezzel bármi baj lett volna. Ha pasinak születtem volna, a női valómmal ellentétben igazi szívtipró lennék. Nem az a szeretőket hotelszobákba hurcoló fajta, akiről Chad is beszélt és akik elérték, hogy megforgassam a szemeimet, hanem a függetlenségét megőrző, fejét nem igába hajtó. Ám így, nőként megmaradtam a nem könnyen kapható, nem éppen jégszívű kígyó szerepében, amit nem is bántam, jól belegondolva.
Chad egyáltalán nem lakott messze a parttól, a lábam le sem szakadhatott volna ennyi sétától, sőt, jólesett végiggázolni a langyos homokon. Az első gondolatom az volt, hogy én is szívesen élnék egy ehhez hasonló házban, átlépve a küszöböt diszkréten körbehordoztam a tekintetemet a berendezésen, ahogy mindig szoktam, ha látogatóba mentem valakihez. Nem tudtam leszokni erről, túl sok dolog érdekelt, a kíváncsiságom megzabolázásán dolgoznom kellett még, de jelenleg muszáj volt kielégítenem a tekintetem körbeforgatásával.
- Valami innivaló jólesne. Lepj meg. – Leheletnyit vonva a vállamon válaszoltam a kérdésére, miszerint kérek-e valamit. – Nem gondoltam volna, hogy a nyaram is abból fog állni, hogy új dolgokra tanítsanak meg. Bár az ezer százalék, hogy érdekesebbek, mint néhány azok közül, amit otthon próbálok a fejembe passzírozni. – Imádtam az, amit tanultam, de néha szívem szerint én is kidobáltam volna az ablakon a könyveimet vagy esetleg felgyújtottam volna őket. – Mondanám, hogy régebben játszottam már vagy hogy csak elfelejtettem, hogy kell, de sajnos nem lenne igaz. – Vallottam be szélesebb mosollyal rá pillantva. Sokkal inkább a szurkolók táborát erősítettem az ilyen játékok során, eddig nem éreztem késztetést arra, hogy teljesen elsajátítsam a játék menetét. Ismételten bizonyítást nyert, hogy ami késik, az nem múlik.
✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Pént. Aug. 28, 2015 10:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Legrosszabb esetben veszek majd neked egy GPS-t. – mosolygok rá. A tájékozódással nekem soha nem voltak komolyabb gondjaim, legalábbis itt nem. Emlékszem, hogy mikor a jogosítványt tettem le, akkor például simán eltévedtem, de az oktató hibája, a francért kellett nekünk felmennünk ahhoz a kis faluhoz. Minden utca tök ugyanúgy nézett ki, és merem állítani, hogy minden ember is.
- Azt nem, hogy milyenek. – rántom meg a vállamat hanyagul, de mosolyogva. Sokféle diák van. Vannak a táborosok, a hotelesek, a seggfejek és a láthatatlanok. Nem mintha az utolsó rossz lenne. Sokszor lennék láthatatlan. Például mikor a szüleim lejönnek és számon kérik rajtam azt, hogy jól érzem magam. Nem értem miért böki a csőrüket, hogy a családban valaki szórakozni is tud. Ez a tragédia néha megesik. – Csak nem pultos vagy? A végén még odaszoknék. – de az öt perc határozottan jó. Sőt. Nekem több idő mire a vízbe érek, bár hozzá kell tenni, hogy nekem alapból egy óra mire képes vagyok felülni az ágyban. Imádok aludni és utálok felkelni, ha rajtam múlna egész nap csak fetrengenék, de nap közben olyan rohadt meleg van, hogy már csak az a vízbe üldöz engem. Legalább valami felkelt, merthogy az ébresztőórára immunis vagyok, az biztos. Gimis koromban alakulhatott ez ki, az az én teóriám. – Igen, főleg a családosok, meg a férjek és szeretőik veszik ki azokat a szobákat. A szerelmespárok meg éjszakánként rohamozzák meg a partot, azt hinnéd, hogy milyen romantikus, mint a filmekben, csak hát a valóságban… négyzetméterenként botlasz a holdfényben smároló párokra. Szóval ne nagyon hozz ide pasit éjszaka, hacsak nem elijeszteni akarod. – nevetek fel halkan. Jobb, mintha azt mondanám, hogy egyszer voltam házas és van egy gyerekem. Egyszer hoztam csak el csajt éjszaka a partra, és annál kínosabb csókom szerintem nem volt még előző életemben sem, akármi is voltam akkor. De tanultam a hibámból.
- A kedvenc szavam. – vigyorodom el a beleegyezése hallatán. Az igazat megvallva, nem nagyon gondolkodtam azon, hogy mennyire könnyen megnyerhető. Eljött ide Belgiumból, az a legkevesebb, hogy nem lát minden egyes amerikaiban egy perverz gyilkost. Bár megjegyzem azért nem árt odafigyelni, van egy-két érdekes fazon, de ők még csak nem is titkolják, hogy elmebetegek. –Azzal nem lesz gond, gyorsan megtanulod, nem olyan nehéz. – mindenki tud billiárdozni, jól-kevésbé jól, ez már más kérdés, de én is elég béna voltam, aztán mióta itt töltöm majdnem minden napját az életemnek, beletanultam. Gyakorlat teszi a mestert, ahogy mondani szokás, ez itt sincsen másként.
A házhoz érve egyből nyitom is az ajtót, majd félreállok, hogy előre engedhessem Ebony-t. Az ajtót nem csukom be, az ablakok úgy is nyitva, egy kis huzat nem árt, főleg nyáron. Olyankor létszükséglet. – Kérsz valamit? Mielőtt még világbajnok billiárdozót faragunk belőled? – kérdezem őt, ahogy a hűtőhez lépek. Ami azt illeti szinte minden van. Sör, kóla, víz, mindenféle egészséges gyümölcslé, amit anyám hozott a múltkor…választék az van.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 24, 2015 4:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvontam a szemöldökömet a filozofikus, eltévedős elméletét hallgatva, de igazából csak bólintani tudtam.
- Akkor nagyon remélem, hogy az eltévedéseim után meg fogom találni a normális irányt. Bár nálam tényleg sohasem lehet tudni. – Tettem hozzá és én lettem volna a legboldogabb, ha ez csupán túlzás lett volna. De vele, egy helyivel az oldalamon, ki kívülről-belülről ismerte a környéket és annak minden négyzetcentiméterét, már nem lehetett bajom, esetleg csak akkor, ha a viccelődésből felállított teóriám, miszerint egy jól álcázott gyilkossal volt dolgom igaznak bizonyult volna, ám ezt a feltételezést elvetettem. Ez a srác túl kedves volt ahhoz, hogy ő legyen a nagy rosszfiú. Jó emberismerő voltam és aki nekem szimpatikus volt, az általában a normális kategóriába tartozott. Ő pedig felettébb annak tűnt.
- Rémlik, hogy azt mondtam, diákok vagyunk? – Kérdeztem széles mosollyal. Megtehettük volna mindannyian, hogy kiválasztjuk valamelyik menő szállodát és ott töltjük el a nyarat, de éppen arról szólt az utazásunk, hogy önállósodjunk egy kicsit. Egyikőnk sem akart a szülein élősködni és abból a pénzből jól érezni magát, amit alá raktak, főleg, hogy szerencsére egyikőnk sem így lett nevelve a baráti társaságunkban. Nem volt ez elmondható jó néhány, nem éppen legkedvesebb ismerősünkről. – A tábor, ahol dolgozunk biztosít szállást is, de egyébként nincs messze. Körülbelül öt percbe tellett, míg leértünk a partra, úgyhogy nem panaszkodom. – Emeltem magam elé a kezeimet. – Főleg, hogy így legalább nem kellett szállást is keresnünk. Gondolom így könnyebb lehozni a gyerekeket is a partra és mégis minek a szálloda, ha itt van… ez? – Mutattam hátra a vízre. – Biztosan nem ücsörögnék ott naphosszat, amikor kint is lehetek. – Fordultam ismételten Chad felé. Konkrét terveim nem voltak azzal kapcsolatban, hogy a szabadidőmben mit fogok csinálni, de abban ezer százalékig biztos voltam, hogy a város felfedezésre várt és nem hagyhattam ki, hogy ne sétáljak éjszaka az utcákon, a parton, ne üljek be egy jó kis helyi étterembe vagy ismerjek meg új embereket. Lazításképpen pedig ide is ki lehetett feküdni napozni vagy éppen olvasni egy könyvet, esetleg csak nézni a tömeget.
Kissé meglepődtem az ajánlatán, miszerint nézzek be hozzá, viszont a következő pillanatban megrántottam a vállamat és bólintottam egyet. Egyébként kétszer, sőt háromszor is átrágtam volna magam a kérdésen, de még nem volt kedvem visszamenni a barátnőimhez és túlságosan is élvezte Chad társaságát, a bennem bujkáló kisördög pedig kényszerített arra, hogy kicsit változtassak a szokásaimon.
- Menjünk. – Indultam el abba az irányba én is, amerre ő tartott. Volt bennem egy kis félsz attól, nehogy könnyen rábeszélhetőnek tűnjek, próbáltam elhessegetni magamtól ezt az érzést. – A gond csak az, hogy nem tudok billiárdozni. Szóval meg kell tanítanod, ha partnert is szeretnél a játékhoz. – Jelentettem ki. Nem mintha nem láttam volna még billiárdasztalt, de nem éreztem késztetést arra, hogy megtanuljak játszani is, ám úgy tűnik, egyszer mindennek eljön az ideje.
✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Aug. 16, 2015 10:17 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Megesik. Egyszer minden elromlik és olyankor találni kell gyorsan egy megoldást. Most elég egyszerű volt, de húzósabb helyzetben jóval… izzasztóbb lett volna az egész és ijesztőbb. Még szerencse is, hogy most adta meg magát. Egy gyors karbantartás és legalább nem lesz baja egy ideig. Senki nem szeret lerobbani, ráadásul ha egyedül van vissza kéne úsznia a partra, ha nem elég türelmes, hogy megvárja míg valaki meglátja, hogy gebasz van.
-Csak nyugodtan. Rámosolyogtok Andew-ra, megmondod, hogy ismersz, és azt vihettek, amit akartok.  – ez így nem teljesen igaz, mert van egy-két olyan arc, aki utálja, ha a gépeiket más használja, de… azok le vannak kötve, szóval el se lehet vinni őket. Ha csak nem akarsz egyet magadra haragítani, ami jó poén, de rohadtul idegesítő is, mert ezek általában a gazdag kölykök, akik azt hiszik, hogy a bolygót is megvehetnék, ha olyan kedvük van. Mondaom sem kell, hogy nem valami népszerűek az ilyenek itt. – Jogos. Egy kicsit amúgy is el kell tévedni, hogy tud merre mész. Vagy valami liyesmi.  – rántom meg a vállamat. Gőzöm nincs már, hogy hol olvastam ezt, de a lényeg a lényeg: nincs semmi rossz abban sem, ha nem tudod, hogy hol vagy. Mindenki szeret utánajárni annak, amit nem tud, szóval felfedezni magadnak egy új helyet, az több, mint jó. Ráadásul ez Miami.  – Jut eszembe, hol szálltatok meg? Valahol  itt a közelbe? Mindig tele vannak a hotelek a part mentén, nehéz helyet találni. – én nem próbáltam még, mert felesleges, de van szemem és már itt élek egy ideje. A turisták mindig közel akarnak lenni a parthoz, és hiába drágábbak a part menti hotelek, mindenki ott akar megkaparintani magának egy szobát. Éljenek a turisták, talán nem akkora túlzás azt mondani, hogy Miami-t ők tartják életben. Na meg a kosárlabda és egy Lebron James nevű kétméteres fekete kosaras. Éljen! - Mit szólnál, ha benéznél hozzám? Még egy billiárd asztalom is van!  – pillantok rá kérdőn egy széles mosollyal. Ugyan már, egy billiárdasztal. Kinek nem az álma az, hogy legyen egy billiárdasztala? Nem volt olcsó, de megvettem egy régi szórakozóhelyről, ami bezárt itt a part közelében úgy… talán egy éve. Oda jártunk mindig, kellett valami emlék. És ha az az emlék egy billiárdasztal, akkor… akkor az az egy amire nagyon szívesen emlékszel. – Ráadásul nincs is olyan messze.  – közben persze már elindultam arrafelé, és remélem Ebony nem akar visszamenni a barátnőihez. Nehéz szívvel engedném vissza, kitudja, hogy az itt lévő sok ember közül melyik egy pszichopata.

Summer • Nagyon tetszett      • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Aug. 12, 2015 6:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

MBólintottam, amikor egy perc türelmet kért, a szemeimmel először ismét a tengert pásztáztam végig és széles vigyorra húzódott a szám a mólóról egyébként alig látható jet-ski miatt, de mivel én tudtam, hogy szerencsétlen elhagyottan úszkált a vízen, egészen mulatságos volt a helyzet. Attól függetlenül, hogy ha én jártam volna úgy, mint Chad biztosan kihozott volna, a pánikolás nem maradhatott volna el. Legalábbis belsőleg, az első gondolatom biztosan az lett volna, hogy valamit elrontottam és fogalmam sem lett volna arról, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben. Nem tehettem róla, néha hajlamos voltam túlaggódni a dolgokat, olyanokat is, amelyeket nem kellene komolyan venni. Ilyenkor próbálkozhattam a mély levegővételekkel, de aki ismert azt tudta, hogy addig úgyis kaparni fog a kisördög a fejemben, míg meg nem látom a fényt az alagút végén vagy valaki megrendíthetetlen bizonyítékot ad arra, hogy minden rendben lesz.
- Van egy olyan érzésem, hogy ki fogunk jönni ide. – Ha elmesélem nekik, akkor úgysem fognak addig békén hagyni, míg fel nem pattanunk egy járgányra. Feltéve ha elhiszik, hogy hajlamos voltam egy ehhez hasonló, számomra már-már életveszélyesnek mondható mutatványra… máris kíváncsi lettem a tekintetükre, amelyben várhatóan egyszerre lesz kíváncsiság, kétkedés és lelkesedés. A vége úgyis az lesz a dolognak, hogy nem fognak békén hagyni.
- Nem hiszem.  – Megcsóváltam a fejem és kinyújtóztattam a nyakam a part irányába, ahol még véletlenül sem láttam a lányokat, akikkel kijöttem. Normális esetben szintén a para lett volna úrrá rajtam, de arra az elhatározásra jutottam, hogy ha más nem, legalább az idegeskedésemet és egyéb rossz tulajdonságaimat engedjem el, amíg itt vagyok. Gondolatan nyaralásra vágytam és ezt csak úgy tudtam élvezni, hogyha tényleg hajlandó voltam arra, hogy kikapcsoljam a hétköznapok világához kötő rendszerem kapcsológombját. – Nem vagyunk egymás anyukái, bár azt nem terveztük, hogy elválunk. De amíg a szállásra vezető út a fejemben van, nem lehet baj. – Adtam hangot a jelenlegi szemléletemnek, közben pedig magamra kaptam az addig kézben tartogatott felsőmet. Elindultam a part felé, lefelé a mólóról gondolva, hogy követni fog, ezért felé fordultam. – Miért? Van még valami terved, amiben szeretnéd, hogy én is részt vegyek? – Kérdeztem mosolyogva, enyhén felvont szemöldökökkel, amelyek csak az érdeklődésem kifejezésére szolgáltak. Igazából örültem volna egy ilyen opciónak, sokkal érdekesebbnek és jobb időtöltésnek tűnt, mint egyedül járkálni a parton vagy elindulni valamerre annak reményében, hátha megtalálom a többieket. Ami azt illeti, Chad társasága jelenleg egyébként is jobban vonzott, mint a barátnőimé.

✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 08, 2015 1:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán csak azok látják annyira szerencsésnek az ittenieket, akik nem ide születnek. Ott vannak példának okán a szüleim. Nem nagyon szeretik, hogy félvállról veszem a dolgokat, de azt hiszem kezdik megérteni, hogy tehetnek bármit én… inkább vagyok itt, mint egy tanteremben. Nem arról van szó, hogy nem érdekel az élet, mert nyilván érdekel, de nem veszem komolyan, elvégre úgysem élem túl, nem igaz? Tervezgetni pedig felesleges, úgysem alakul semmi úgy, ahogy eltervezted. Változnak a dolgok, változol te is, mások is, szóval annyit tehetsz hogy elfogadod és próbálod a helyzetből a legtöbbet kihozni. Attól még hogy felkelsz minden nap még nem biztos, hogy élsz is. Erre kell oda figyelni.
A jet-ski persze megadja magát, én pedig morgolódom csak magamban mikor próbálkozok életet lehelni belé, eredménytelenül. Egyszer adta csak meg magát ezelőtt, akkor szerencsétlenebb voltam, mert egy vihar kellős közepén történt, szóval egy nagyobb hullám nem épp óvatosan tessékelt le a jet-skiről.
-Óvatlan. Egy csomó szemtanúm van, hogy együtt indultunk el. – vigyorgok rá. Igaz, ami igaz, jó eséllyel egyik sem ránk figyelt, de ha már úgy is ügyvédnek készül… de még senki nem hagyott itt, mély nyomott hagyott volna a lelkembe, ha pont ő az, aki itt hagy a semmi kellős közepén. – Igenis kapitány! – bólintok egyet mosolyogva, ahogy átlépek a jet-skire. Vetek még egy szomorú pillantást a meghalt járgányomra, mert mégiscsak ezzel megyek már úgy … évek óta, és amúgy sem volt új vas, de szeretem a régi dolgokat. Legalábbis ha járművekről van szó. Motorok, kocsik, repülők, hajók… a régit preferálom az összesből.
- Egy pillanat és jövök! – mondom Ebony-nak mikor átlépek a mólóra és odalépek Andrew-hoz. Ő lenne itt a… figyelő, vagy hogy is hívják, de valójában csak lusta és utálja a tömeget, ezért itt van egész nap azzal a kifogással, hogy vigyáz a járművekre. Nos, a jet-skim legalább ad most neki egy kis munkát, mégsem hagyhatja ott szegényt.
- Én köszönöm, hogy lehetővé tetted. – pillantok rá mosolyogva miközben a facölöpről leveszem a trikómat, ahová még indulás előtt raktam le. – Csak mondd, hogy a barátom vagy és kijöhettek a barátnőiddel. – Andrew amúgy sem hinném, hogy rájuk szólna, de biztos ami biztos. – Remélem még nem hiányolnak. – igazából ezzel csak arra vagyok kíváncsi, hogy van-e valami…. idő limitje, hogy meddig maradhat. Ugyan nem látom a barátnőit és ha látnám se ismerném meg őket, de remélhetőleg még nem keresik őt. Vagy ha mégis… egy kis munkát adhat nekik, nem?
Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Aug. 05, 2015 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

MMegcsóváltam a fejem, mosolyogva tettem mindezt. Mit is vártam, mit válaszolt volna? Hirtelen megfordult bennem a gondolat, hogy mennyire szerencsés az az ember, aki ideszületik, itt nevelkedik fel és ezen a helyen élheti le az egész életét. Ki tudja, ha én is erre a sorsa lettem volna idézőjelesen ítélve, lehet, hogy nem ilyen lennék, hanem sokkal inkább Chad-hez hasonló. Nem törődnék véresen komolyan a világ dolgaival, naphosszat ellennék a parton, élvezném a napsütést és nem nyomasztana semmi. Persze ez egy eszményi világkép volt, a nyakamat tettem volna arra, hogy itt sem volt az összes dolog öröm és boldogság, de turistaként az újdonság édes varázsával karöltve nehezen hittem el, hogy itt akármi rossz is történhet. Még én, a világ egyik legparanoiásabb élőlénye sem éreztem át ebben a pillanatban, hogy elméletileg mennyi veszély leselkedhetne rám.
Éppen elindultam volna, amikor én is észrevettem, hogy valami nem stimmel Chad járgányával, érdeklődve figyeltem, mi lesz a végkifejlet. Nagyon úgy látszott, hogy nem tervezett beindulni, sokkal inkább megadta magát, röviden felnevettem, amikor Chad rám pillantott és engedélyt kért, hogy átülhessen hozzám. Beindítottam az alattam várakozó gép motorját és közelebb húzódtam az övéhez, így gond nélkül átmászhatott.
- Mégis milyen ember lennék, ha itt hagynálak az óceán közepén? – Kérdeztem széles mosollyal az arcomon. – Pattanj fel. – Biccentettem a fejemmel hátrafelé és megvártam, hogy elhelyezkedjen, csak ezután fontam rá újra az ujjaimat a gázt adó karra. – Kapaszkodj, mert az én elsősegélynyújtó ismeretem már megkoptak. – Megvontam a vállam és előre fordulva beindítottam a motort, azt pedig felbőgött és ezzel a jet-ski megmozdult alattunk. Szerencsére, szépek lettünk volna, ha ez is felmondta volna a szolgálatot és a víz közepén kellett volna ücsörögnünk. Végül is nem siettem sehová, ellettem volna a hullámzó vízen, egyébként is feltett gondolatom volt, hogy előző életemben halféle lehettem a víz szeretete miatt. Sose lehet tudni.
A mólóhoz érve leállítottam a motort és megpróbáltam úgy leszállni a járgányról, hogy a bambaságom ne ütközzön ki teljesen, tehát ne lépjek félre és verjem bele a fejemet a deszkákba, aztán hulljak bele a vízbe. Sikerült kiviteleznem az egyensúlyozást, szilárd talajt érezve a lábam alatt nyúltam az időközben levetett felsőm után, amit a kezemben terveztem tartogatni.
- Köszönöm az élményt. – Néztem Chad-re vidáman, élvezve, hogy enyhe szellő támadt, ezzel egy kis friss levegőhöz juttatva a sós víz párájától kiszáradt szervezetemet. Nem panaszkodtam, így is jól éreztem magam, abban pedig reménykedtem, hogy itt még nem válnak el az útjaink, de mivel nem voltam az a tipikus kezdeményező típus, nem adtam hangot a kívánságomnak.

✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Aug. 02, 2015 10:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
A szüleim soha nem rajongtak azért, hogy többet vagyok itt, mint otthon. Valahogy nem értették meg ezt az egészet. Nem arról van szó, hogy hülyék, még csak nem is arról, hogy érzéketlenek. Oh, örülnék én annak, ha azok lennének. Emlékszem, hogy érettségi után anyám annyit sírt a vállamon, hogy a zakómból már az ő könnyeit lehetett facsarni. Jófejek, soha nem volt velük bajom, a testvéreimmel is mindig elvoltam, de valahogy soha nem tudták megérteni, hogy én itt érzem a legjobban magam. Fontosabb nekik a jövöm, mint nekem, és ez nem hangzik valami jó , ha kimondom, tudom, de nem vagyok egy tervezgetős típus. Szorgalmasan tanuló pedig még egy fegyvercsövével a tarkómon sem.
-Emiatt ne aggódj. – csóválom meg a fejemet mosolyogva miközben őt figyelem. Mikor jelentkeztem úszómesternek…hazugság lenne azt mondanom, hogy nem akartam néhány egészen jó csajt fuldokolni látni. Pechemre ma már majdnem mindenki tud úszni, de azért meg volt a hangulat. Nem indultam el, kíváncsian néztem utána és magamban már-már fogadásokat is kötöttem, hogy vajon mekkorát fog repülni, de talán utána én lepődök meg a legjobban, mikor szépségdíjasan érkezik vissza a víz felszínére a jet-skivel, majd mikor ismét hallótávolságon belülre ér, csak mosolyogva tapsolom meg néhány elismerő pillantás közepette. – Ezt már nevezem! Van tehetséged hozzá! – lehet, hogy egyszerű megtanulni használni a járgányt, de hány hülye gyereket láttam én már, akik csak felakartak vágni egy-egy ilyennel,és akkorát estek, hogy utána egy halászhálóval kellett őket összeszedni. Azt mondanom sem kell, hogy nem velük mentek haza azok a csajok. De nem is velem! Én nem vagyok az az elcsaklizós fajta.
- Jó hatással vagyok az emberekre. – mondom vigyorogva. Ez így… majdnem megállná a helyét, mert tudok én inspiráló lenni, de ahányan kedvelnek, legalább annyian utálnak is, ha nem kétszer annyian. Nem mintha olyan hatalmas bunkó lennék, de… néha túlságosan is sok bennem a versenyszellem. – De a nagyobb érdem ebben a tied. – elvégre ha nem tudom meggyőzni, nem érdemeltem volna ki ezeket a kedves szavakat, nemde? Tehát lehet, hogy inkább nekem kéne neki megköszönni ezt. Akárhogy is, most már ő egész nyugodtan felvághat másoknak azzal, hogy mit tud. Abban biztos vagyok, hogy őt nem halászhálóval szedjük össze. – Én biztos vagyok benne. – mosolygok rá, majd gázt adnék a jet-skimre, de a motor kattogásán kívül nem történik semmi. – Lehet, hogy neked kell visszavinned. – pillantok rá, majd megpróbálkozom még párszor életet lehelni a gépbe, de semmi. Van ilyen, bár elég ritka. – Na, megmentesz? – mondhatni így kérek engedélyt, hogy átszállhassak hozzá. A kormány persze az ő kezében maradna. Az előbbi után meg is érdemli.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 01, 2015 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvontam a szemöldökömet, de ez csakis magamnak szólt, a saját reakcióm volt az ötletére, nem őt néztem eszementnek, amiért kitalálta. Ismét a nyílt víz felé fordultam, mintha töprengeni kezdtem volna, de a kisördög igenis ott bujkált bennem, hogy amint meglátok egy hullámot, a magamévá teszem. A veszély nem volt jó barátom, szerettem messziről elkerülni, az újdonságokhoz is viszolyogva szoktam hozzáállni annak ellenére, hogy nem mutattam ki a fenntartásaimat csakis akkor, amikor már tényleg nem tudtam túllendülni rajtuk. A legtöbbször sikerült valami jót kapcsolnom az ismeretlen szituációkhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, ám hajlamos voltam arra, hogy a legrosszabb verziók is lejátszódjanak a fejemben. Bevallom, inkább voltam vészmadár, mint nemtörődöm, de úgy éreztem, sokat fejlődtem már ezen a téren. Remekül példázta ezt az is, hogy az óceán kellős közepén ültem egy olyan járgányon, amit eddig csak tévében láttam és nem gondoltam volna, hogy egyszer felpattanok a nyergébe.
- Oké. Ha te mondod, biztos jó lesz. – Vigyorszerű kezdemény ült ki az arcomra, mély levegőt vettem és idejét éreztem annak, hogy levegyem az időközben teljesen vizessé vált topomat. Mégis mit vártam, hogy majd elkerülnek a vízcseppek? Nem mintha bajom lett volna a felcsapódó vízzel, a hőségben jólesett, ahogy az apró cseppek csapkodták az arcomat. – De azért remélem, hogy még nem felejtetted el az az elsősegélynyújtó tudásodat. – A felsőt hátradobtam és végszómra meg is láttam egy ahhoz hasonló hullám közeledtét, amiről beszélt. Visszatettem a tenyeremet a gázra és a mai nap már sokadszorra gondoltam, hogy egyszer élünk, ezért fogtam magam és elindultam felé, hogy csekély tudásommal, viszont annál nagyobb hirtelen támadt bátorságommal kiélvezzem ezt a részét is a nyaralásomnak. Kicsit erősebben, sőt sokkal erősebben markoltam a kormányt, amikor a hullám feldobott, amire lélekben nem annyira voltam felkészülve, mint hittem, de az adrenalin okozta örömérzet sokkal nagyobb volt bennem, mint az ijedtség a szintkülönbség megemelkedésétől. Összeszorítottam a szemeimet és felsikítottam örömömben, én lepődtem meg a legjobban magamon, hogy egyrészről nem estem bele azonnal a vízbe, másrészről azt is tudtam, hogy állítsam meg a jet-skit a fejemre borulása nélkül. Az ujjaimban éreztem, ahogy a szívem hevesebben vert attól, amit én igenis sikerélményként éltem meg, viszont kellett pár másodperc, hogy lenyugodjak, ezután vettem ismét Chad felé az irányt. Most már tényleg kezdtem kapizsgálni, hogy miért van oda és vissza mindenki ezért a helyért. Egyetlen nap volt szükséges ahhoz, hogy több élményt szerezzek, mint azt hittem volna, bár én még egy mozdulatlan fát is képes voltam csodálni egy kilátóból órákon keresztül. Intenzíven éltem meg a dolgokat, amelyek velem történtek.
- Alig egy órája ismerlek és rávettél egy ilyenre… nálam ez hatalmas szó. – Mosolyodtam el szélesen megcsóválva a fejemet, amikor ismételten mellette parkoltam le. Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy jet-skire pattanjak, bár a lányok valamelyike ezer százalék, hogy felhozta volna az ötletet. – Azt hiszem, örülök, hogy összefutottunk. – Mondtam őszintén. Szimpatikus volt, volt benne valami megmagyarázhatatlanul laza, ugyanakkor közvetlen és nem megjátszott, ami nagyon tetszett.

✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
I want it painted black
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 20, 2015 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerintem én már előbb tudtam úszni, mint járni. Persze, ez erős túlzás, és nem is szántam másnak, de itt nőttem fel, mondhatni alap elvárás volt, hogy megtanuljak úszni, aztán a többi az már csak úgy jött magával. Nem is igazán a víz volt az, ami megfogott, hanem maga a… kockázat. Szerettem a veszélyt.
- Oh, oké. Hát, végül is, az az egy alkalom is több, mint a semmi , szóval menni fog ez. – amúgy sem olyan nehéz, bele lehet ebbe is jönni, mint minden másba, még csak túl sokat sem kell gyakorolni, az ember előbb-utóbb csak úgy ráérez és kész. Legalábbis én így voltam vele. – Nem, arra tényleg nem lesz semmi szükség. – rázom meg a fejemet vigyorogva. Már a motorszerűségnél csak mosolyogni tudtam. Mindeninek vannak balesetei, én is estem már nagyobbakat motorral, bár… általában azért mert a kelleténél kicsit merészebb vagyok, ha egy-egy élesebb kanyarról van szó. Próbálom azért magam időnként visszafogni.
Nem hinném, hogy lesz itt baj. Okos csaj, gyorsan tanul minden bizonnyal, és ha a rövid, kissé szegényes rögtönzött elméleti órámra nem is figyelt oda, hát majd a gyakorlatban megteszi, amúgy is… az teszi a mestert, vagy mi. Apám szerint, ha valamiben szörnyű vagy, akkor is csinálnod kell, mert ha nem próbálkozol, még csak annyira sem leszel jó.
- Újraéleszteni is tudok, jó kezekben vagy, nyugi. – mosolygok rá. Nem kamuzok, tényleg tudok, voltam egy ideig úszómester egy puccosabb hotelben, ott amolyan alapképzés része volt ez, na meg… a tengerparton élek jórészt, nem árt, ha az ember tudja, hogy mit kell tennie, ha baj van. Vigyorogva figyelem azt, ahogy elindul, majd várok pár másodpercet, hogy messzebb kerüljön és csak azután adok gázt a jet-skinek. Egy ideig csak biztos távolból megyek utána, ha leesne, vagy elvesztené a kontrollt, akkor segíteni tudjak, de ahogy eddig látom, jól megy neki. Mondom én, hogy nem lesz itt gond.
Felgyorsítok, ahogy rámegyek egy kisebb hullámra, hogy megdobjam egy kicsit a járgányt, majd úgy fékezek, hogy egy félkört leírva pont szemben találjam magam Ebony-val. – Én mondtam, hogy jó buli! – vigyorgok rá, majd egy kicsit közelebb mentem hozzá, hogy ne kelljen ordibálnom, hogy meghalljon. – Ha látsz egy kisebb hullámot, gyorsíts és menj rá, kicsit megfog dobni, de… király lesz. – én legalábbis imádom, tudok pár trükköt, de ahhoz jóval nagyobb hullámok kellenének, viharos időben pedig amúgy is kevesen mernek jet-skire ülni. Na persze nem is lenne jó, ha vihar jönne, olyankor kissé nehézkes az irányítás.

Summer • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Kedvenc dal :
control, mad hatter ✤ ✤
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Júl. 19, 2015 9:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

FA stégről még szebb kilátás nyílott az óceánra, ameddig a szem ellátott nem volt más, csak a kék, tiszta víz, amelyet oldalra ugyan körülölelt némi szárazföld egy darabig, ennek ellenére nem korlátozhatta be. Mindig is imádtam a vizet, odavoltam érte annak ellenére, hogy a szeretetem nem terjedt ki akkorára, hogy hamar megtanuljak úszni is. Tízévesen, szakadó esőben, következményképpen egy hétig tartó torok- és fülgyulladással, ám végül győztem az addigi félelmem felett, miszerint ha megpróbálok a vízen maradni, úgyis megfulladok. Visszagondolva elég irreális félelem volt.
- Motort? Egyszer. – Aprót nevettem az emlék hatására. Siralmas, amilyen tapasztalataim a járművekhez kötődtek, első körben mindig kifogtak rajtam. Talán a bicikli volt az, ami megkegyelmezett már a találkozásunkkor is, de annak hajtásának megtanulására én nem emlékeztem, csak a mesék alapján raktam össze a képet. – A szomszédok vettek egy motorszerűséget és jó ötletnek láttuk kipróbálni, míg senki sem látta. Szerintem nem kell elmondanom a sztori végét. – Lehorzsolt térdek, tettetések, miszerint nem húzódott meg egyikőnk bokája sem, hanem tökéletesen urai voltunk a helyzetnek és még járni is tudtunk… persze a motor fényezése másról árulkodott.
Éppen ezért is figyeltem Chad-re, amikor magyarázni kezdte a járgány működtetését, ami végül is tényleg nem tűnt bonyolultnak. Legbelül izgultam, nem voltam az a mindenbe ugorjunk fejest-fajta, akinek aztán mindegy, mi hogy végződik, de ezekben a pillanatokban szinte késztetést éreztem arra, hogy felpattanjak a jet-skire, ahogyan Chad is tette. Mély levegőt vettem az izgatottság legyőzéséhez, de úgy döntöttem, hogy az alulöltözést meghagyom arra az esetre, ha esetleg felborulnék. Kétségtelen, hogy Chad kidolgozott felsőteste egy pillanatra elérte, hogy rajta tartsam a tekintetemet és ezer százalék, hogy a tengerparton nem lettem volna meglepő jelenség a bikinifelsőmben, csak sajnos nem voltam annyira szabad szellemiségű, mint sokan a világban. Bár éppen az óceán kellős közepe felé tartottam egy sráccal, akivel egy órája sem volt, hogy összefutottam, ám úgy voltam vele, hogy ennyit megérdemlek. Ha már itt voltam hadd élvezzem a nyarat, a hely messze híres szellemiségét.
- Hát akkor menjünk. - Felültem a járgányra, megmarkoltam a kormány és oldalra fordítva a fejem széles, vágyakozó mosoly húzódott az ajkaimra ezzel jelezve Chad-nek, hogy tervezem az elindulást. - Ha felborulnék, húzz ki a vízből. - Gázt adtam, a jet ski megmozdult alattam, aminek hatására a szívem kis híján kiugrott a helyéről, de ahogy elkezdte szelni a vizet a felkavarodott levegő sem tudta leszedni a vigyort az arcomról. El sem képzeltem volna, hogy valami tud ennyire élvezetes lenni, főleg, hogy nem voltam oda a veszélyes dolgokért, jobban szerettem a biztonságos, behatárolt műveleteket. Vagy mégsem? Innen, a jet-skiről fog beugrani az a bizonyos majom a vízbe és deríti ki, mennyire más vagyok, mint eddig gondoltam magamra?
Hátranéztem gondolván, hogy előttem nem igazán száguldozhat senki, ezért nincs meg az esélye, hogy rögtön nekimenjek valaminek. A felvert víz kissé elhomályosította a látásomat, a hajam és ruhám is kezdett csuromvizessé válni és lassítottam egy kicsit, hogy bevárjam Chad-et, aki úriember módjára adta meg nekem a mólónál az indulási előnyt. Nem száguldoztam, de nem is csigatempóban haladtam, bár ahhoz nem volt érzékem, hogy megállapítsam a gyorsaságot, hiszen a volán mellett ülve is az első időkben volt, hogy a 30 km/óra 120-nak felelt meg.
- Ez nagyon király! – Szólaltam meg, amikor Chad hallótávolságba került. Ez a srác… eszméletlen volt.

✡ note:  :hug: ✡ outfit ✡ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Vissza az elejére Go down
 

Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 14 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3