Share | 
A topik címe: Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 08, 2015 1:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Talán csak azok látják annyira szerencsésnek az ittenieket, akik nem ide születnek. Ott vannak példának okán a szüleim. Nem nagyon szeretik, hogy félvállról veszem a dolgokat, de azt hiszem kezdik megérteni, hogy tehetnek bármit én… inkább vagyok itt, mint egy tanteremben. Nem arról van szó, hogy nem érdekel az élet, mert nyilván érdekel, de nem veszem komolyan, elvégre úgysem élem túl, nem igaz? Tervezgetni pedig felesleges, úgysem alakul semmi úgy, ahogy eltervezted. Változnak a dolgok, változol te is, mások is, szóval annyit tehetsz hogy elfogadod és próbálod a helyzetből a legtöbbet kihozni. Attól még hogy felkelsz minden nap még nem biztos, hogy élsz is. Erre kell oda figyelni.
A jet-ski persze megadja magát, én pedig morgolódom csak magamban mikor próbálkozok életet lehelni belé, eredménytelenül. Egyszer adta csak meg magát ezelőtt, akkor szerencsétlenebb voltam, mert egy vihar kellős közepén történt, szóval egy nagyobb hullám nem épp óvatosan tessékelt le a jet-skiről.
-Óvatlan. Egy csomó szemtanúm van, hogy együtt indultunk el. – vigyorgok rá. Igaz, ami igaz, jó eséllyel egyik sem ránk figyelt, de ha már úgy is ügyvédnek készül… de még senki nem hagyott itt, mély nyomott hagyott volna a lelkembe, ha pont ő az, aki itt hagy a semmi kellős közepén. – Igenis kapitány! – bólintok egyet mosolyogva, ahogy átlépek a jet-skire. Vetek még egy szomorú pillantást a meghalt járgányomra, mert mégiscsak ezzel megyek már úgy … évek óta, és amúgy sem volt új vas, de szeretem a régi dolgokat. Legalábbis ha járművekről van szó. Motorok, kocsik, repülők, hajók… a régit preferálom az összesből.
- Egy pillanat és jövök! – mondom Ebony-nak mikor átlépek a mólóra és odalépek Andrew-hoz. Ő lenne itt a… figyelő, vagy hogy is hívják, de valójában csak lusta és utálja a tömeget, ezért itt van egész nap azzal a kifogással, hogy vigyáz a járművekre. Nos, a jet-skim legalább ad most neki egy kis munkát, mégsem hagyhatja ott szegényt.
- Én köszönöm, hogy lehetővé tetted. – pillantok rá mosolyogva miközben a facölöpről leveszem a trikómat, ahová még indulás előtt raktam le. – Csak mondd, hogy a barátom vagy és kijöhettek a barátnőiddel. – Andrew amúgy sem hinném, hogy rájuk szólna, de biztos ami biztos. – Remélem még nem hiányolnak. – igazából ezzel csak arra vagyok kíváncsi, hogy van-e valami…. idő limitje, hogy meddig maradhat. Ugyan nem látom a barátnőit és ha látnám se ismerném meg őket, de remélhetőleg még nem keresik őt. Vagy ha mégis… egy kis munkát adhat nekik, nem?
[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Aug. 05, 2015 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

MMegcsóváltam a fejem, mosolyogva tettem mindezt. Mit is vártam, mit válaszolt volna? Hirtelen megfordult bennem a gondolat, hogy mennyire szerencsés az az ember, aki ideszületik, itt nevelkedik fel és ezen a helyen élheti le az egész életét. Ki tudja, ha én is erre a sorsa lettem volna idézőjelesen ítélve, lehet, hogy nem ilyen lennék, hanem sokkal inkább Chad-hez hasonló. Nem törődnék véresen komolyan a világ dolgaival, naphosszat ellennék a parton, élvezném a napsütést és nem nyomasztana semmi. Persze ez egy eszményi világkép volt, a nyakamat tettem volna arra, hogy itt sem volt az összes dolog öröm és boldogság, de turistaként az újdonság édes varázsával karöltve nehezen hittem el, hogy itt akármi rossz is történhet. Még én, a világ egyik legparanoiásabb élőlénye sem éreztem át ebben a pillanatban, hogy elméletileg mennyi veszély leselkedhetne rám.
Éppen elindultam volna, amikor én is észrevettem, hogy valami nem stimmel Chad járgányával, érdeklődve figyeltem, mi lesz a végkifejlet. Nagyon úgy látszott, hogy nem tervezett beindulni, sokkal inkább megadta magát, röviden felnevettem, amikor Chad rám pillantott és engedélyt kért, hogy átülhessen hozzám. Beindítottam az alattam várakozó gép motorját és közelebb húzódtam az övéhez, így gond nélkül átmászhatott.
- Mégis milyen ember lennék, ha itt hagynálak az óceán közepén? – Kérdeztem széles mosollyal az arcomon. – Pattanj fel. – Biccentettem a fejemmel hátrafelé és megvártam, hogy elhelyezkedjen, csak ezután fontam rá újra az ujjaimat a gázt adó karra. – Kapaszkodj, mert az én elsősegélynyújtó ismeretem már megkoptak. – Megvontam a vállam és előre fordulva beindítottam a motort, azt pedig felbőgött és ezzel a jet-ski megmozdult alattunk. Szerencsére, szépek lettünk volna, ha ez is felmondta volna a szolgálatot és a víz közepén kellett volna ücsörögnünk. Végül is nem siettem sehová, ellettem volna a hullámzó vízen, egyébként is feltett gondolatom volt, hogy előző életemben halféle lehettem a víz szeretete miatt. Sose lehet tudni.
A mólóhoz érve leállítottam a motort és megpróbáltam úgy leszállni a járgányról, hogy a bambaságom ne ütközzön ki teljesen, tehát ne lépjek félre és verjem bele a fejemet a deszkákba, aztán hulljak bele a vízbe. Sikerült kiviteleznem az egyensúlyozást, szilárd talajt érezve a lábam alatt nyúltam az időközben levetett felsőm után, amit a kezemben terveztem tartogatni.
- Köszönöm az élményt. – Néztem Chad-re vidáman, élvezve, hogy enyhe szellő támadt, ezzel egy kis friss levegőhöz juttatva a sós víz párájától kiszáradt szervezetemet. Nem panaszkodtam, így is jól éreztem magam, abban pedig reménykedtem, hogy itt még nem válnak el az útjaink, de mivel nem voltam az a tipikus kezdeményező típus, nem adtam hangot a kívánságomnak.

✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Aug. 02, 2015 10:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
A szüleim soha nem rajongtak azért, hogy többet vagyok itt, mint otthon. Valahogy nem értették meg ezt az egészet. Nem arról van szó, hogy hülyék, még csak nem is arról, hogy érzéketlenek. Oh, örülnék én annak, ha azok lennének. Emlékszem, hogy érettségi után anyám annyit sírt a vállamon, hogy a zakómból már az ő könnyeit lehetett facsarni. Jófejek, soha nem volt velük bajom, a testvéreimmel is mindig elvoltam, de valahogy soha nem tudták megérteni, hogy én itt érzem a legjobban magam. Fontosabb nekik a jövöm, mint nekem, és ez nem hangzik valami jó , ha kimondom, tudom, de nem vagyok egy tervezgetős típus. Szorgalmasan tanuló pedig még egy fegyvercsövével a tarkómon sem.
-Emiatt ne aggódj. – csóválom meg a fejemet mosolyogva miközben őt figyelem. Mikor jelentkeztem úszómesternek…hazugság lenne azt mondanom, hogy nem akartam néhány egészen jó csajt fuldokolni látni. Pechemre ma már majdnem mindenki tud úszni, de azért meg volt a hangulat. Nem indultam el, kíváncsian néztem utána és magamban már-már fogadásokat is kötöttem, hogy vajon mekkorát fog repülni, de talán utána én lepődök meg a legjobban, mikor szépségdíjasan érkezik vissza a víz felszínére a jet-skivel, majd mikor ismét hallótávolságon belülre ér, csak mosolyogva tapsolom meg néhány elismerő pillantás közepette. – Ezt már nevezem! Van tehetséged hozzá! – lehet, hogy egyszerű megtanulni használni a járgányt, de hány hülye gyereket láttam én már, akik csak felakartak vágni egy-egy ilyennel,és akkorát estek, hogy utána egy halászhálóval kellett őket összeszedni. Azt mondanom sem kell, hogy nem velük mentek haza azok a csajok. De nem is velem! Én nem vagyok az az elcsaklizós fajta.
- Jó hatással vagyok az emberekre. – mondom vigyorogva. Ez így… majdnem megállná a helyét, mert tudok én inspiráló lenni, de ahányan kedvelnek, legalább annyian utálnak is, ha nem kétszer annyian. Nem mintha olyan hatalmas bunkó lennék, de… néha túlságosan is sok bennem a versenyszellem. – De a nagyobb érdem ebben a tied. – elvégre ha nem tudom meggyőzni, nem érdemeltem volna ki ezeket a kedves szavakat, nemde? Tehát lehet, hogy inkább nekem kéne neki megköszönni ezt. Akárhogy is, most már ő egész nyugodtan felvághat másoknak azzal, hogy mit tud. Abban biztos vagyok, hogy őt nem halászhálóval szedjük össze. – Én biztos vagyok benne. – mosolygok rá, majd gázt adnék a jet-skimre, de a motor kattogásán kívül nem történik semmi. – Lehet, hogy neked kell visszavinned. – pillantok rá, majd megpróbálkozom még párszor életet lehelni a gépbe, de semmi. Van ilyen, bár elég ritka. – Na, megmentesz? – mondhatni így kérek engedélyt, hogy átszállhassak hozzá. A kormány persze az ő kezében maradna. Az előbbi után meg is érdemli.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 01, 2015 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvontam a szemöldökömet, de ez csakis magamnak szólt, a saját reakcióm volt az ötletére, nem őt néztem eszementnek, amiért kitalálta. Ismét a nyílt víz felé fordultam, mintha töprengeni kezdtem volna, de a kisördög igenis ott bujkált bennem, hogy amint meglátok egy hullámot, a magamévá teszem. A veszély nem volt jó barátom, szerettem messziről elkerülni, az újdonságokhoz is viszolyogva szoktam hozzáállni annak ellenére, hogy nem mutattam ki a fenntartásaimat csakis akkor, amikor már tényleg nem tudtam túllendülni rajtuk. A legtöbbször sikerült valami jót kapcsolnom az ismeretlen szituációkhoz, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, ám hajlamos voltam arra, hogy a legrosszabb verziók is lejátszódjanak a fejemben. Bevallom, inkább voltam vészmadár, mint nemtörődöm, de úgy éreztem, sokat fejlődtem már ezen a téren. Remekül példázta ezt az is, hogy az óceán kellős közepén ültem egy olyan járgányon, amit eddig csak tévében láttam és nem gondoltam volna, hogy egyszer felpattanok a nyergébe.
- Oké. Ha te mondod, biztos jó lesz. – Vigyorszerű kezdemény ült ki az arcomra, mély levegőt vettem és idejét éreztem annak, hogy levegyem az időközben teljesen vizessé vált topomat. Mégis mit vártam, hogy majd elkerülnek a vízcseppek? Nem mintha bajom lett volna a felcsapódó vízzel, a hőségben jólesett, ahogy az apró cseppek csapkodták az arcomat. – De azért remélem, hogy még nem felejtetted el az az elsősegélynyújtó tudásodat. – A felsőt hátradobtam és végszómra meg is láttam egy ahhoz hasonló hullám közeledtét, amiről beszélt. Visszatettem a tenyeremet a gázra és a mai nap már sokadszorra gondoltam, hogy egyszer élünk, ezért fogtam magam és elindultam felé, hogy csekély tudásommal, viszont annál nagyobb hirtelen támadt bátorságommal kiélvezzem ezt a részét is a nyaralásomnak. Kicsit erősebben, sőt sokkal erősebben markoltam a kormányt, amikor a hullám feldobott, amire lélekben nem annyira voltam felkészülve, mint hittem, de az adrenalin okozta örömérzet sokkal nagyobb volt bennem, mint az ijedtség a szintkülönbség megemelkedésétől. Összeszorítottam a szemeimet és felsikítottam örömömben, én lepődtem meg a legjobban magamon, hogy egyrészről nem estem bele azonnal a vízbe, másrészről azt is tudtam, hogy állítsam meg a jet-skit a fejemre borulása nélkül. Az ujjaimban éreztem, ahogy a szívem hevesebben vert attól, amit én igenis sikerélményként éltem meg, viszont kellett pár másodperc, hogy lenyugodjak, ezután vettem ismét Chad felé az irányt. Most már tényleg kezdtem kapizsgálni, hogy miért van oda és vissza mindenki ezért a helyért. Egyetlen nap volt szükséges ahhoz, hogy több élményt szerezzek, mint azt hittem volna, bár én még egy mozdulatlan fát is képes voltam csodálni egy kilátóból órákon keresztül. Intenzíven éltem meg a dolgokat, amelyek velem történtek.
- Alig egy órája ismerlek és rávettél egy ilyenre… nálam ez hatalmas szó. – Mosolyodtam el szélesen megcsóválva a fejemet, amikor ismételten mellette parkoltam le. Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy jet-skire pattanjak, bár a lányok valamelyike ezer százalék, hogy felhozta volna az ötletet. – Azt hiszem, örülök, hogy összefutottunk. – Mondtam őszintén. Szimpatikus volt, volt benne valami megmagyarázhatatlanul laza, ugyanakkor közvetlen és nem megjátszott, ami nagyon tetszett.

✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 20, 2015 1:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerintem én már előbb tudtam úszni, mint járni. Persze, ez erős túlzás, és nem is szántam másnak, de itt nőttem fel, mondhatni alap elvárás volt, hogy megtanuljak úszni, aztán a többi az már csak úgy jött magával. Nem is igazán a víz volt az, ami megfogott, hanem maga a… kockázat. Szerettem a veszélyt.
- Oh, oké. Hát, végül is, az az egy alkalom is több, mint a semmi , szóval menni fog ez. – amúgy sem olyan nehéz, bele lehet ebbe is jönni, mint minden másba, még csak túl sokat sem kell gyakorolni, az ember előbb-utóbb csak úgy ráérez és kész. Legalábbis én így voltam vele. – Nem, arra tényleg nem lesz semmi szükség. – rázom meg a fejemet vigyorogva. Már a motorszerűségnél csak mosolyogni tudtam. Mindeninek vannak balesetei, én is estem már nagyobbakat motorral, bár… általában azért mert a kelleténél kicsit merészebb vagyok, ha egy-egy élesebb kanyarról van szó. Próbálom azért magam időnként visszafogni.
Nem hinném, hogy lesz itt baj. Okos csaj, gyorsan tanul minden bizonnyal, és ha a rövid, kissé szegényes rögtönzött elméleti órámra nem is figyelt oda, hát majd a gyakorlatban megteszi, amúgy is… az teszi a mestert, vagy mi. Apám szerint, ha valamiben szörnyű vagy, akkor is csinálnod kell, mert ha nem próbálkozol, még csak annyira sem leszel jó.
- Újraéleszteni is tudok, jó kezekben vagy, nyugi. – mosolygok rá. Nem kamuzok, tényleg tudok, voltam egy ideig úszómester egy puccosabb hotelben, ott amolyan alapképzés része volt ez, na meg… a tengerparton élek jórészt, nem árt, ha az ember tudja, hogy mit kell tennie, ha baj van. Vigyorogva figyelem azt, ahogy elindul, majd várok pár másodpercet, hogy messzebb kerüljön és csak azután adok gázt a jet-skinek. Egy ideig csak biztos távolból megyek utána, ha leesne, vagy elvesztené a kontrollt, akkor segíteni tudjak, de ahogy eddig látom, jól megy neki. Mondom én, hogy nem lesz itt gond.
Felgyorsítok, ahogy rámegyek egy kisebb hullámra, hogy megdobjam egy kicsit a járgányt, majd úgy fékezek, hogy egy félkört leírva pont szemben találjam magam Ebony-val. – Én mondtam, hogy jó buli! – vigyorgok rá, majd egy kicsit közelebb mentem hozzá, hogy ne kelljen ordibálnom, hogy meghalljon. – Ha látsz egy kisebb hullámot, gyorsíts és menj rá, kicsit megfog dobni, de… király lesz. – én legalábbis imádom, tudok pár trükköt, de ahhoz jóval nagyobb hullámok kellenének, viharos időben pedig amúgy is kevesen mernek jet-skire ülni. Na persze nem is lenne jó, ha vihar jönne, olyankor kissé nehézkes az irányítás.

[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Júl. 19, 2015 9:06 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

FA stégről még szebb kilátás nyílott az óceánra, ameddig a szem ellátott nem volt más, csak a kék, tiszta víz, amelyet oldalra ugyan körülölelt némi szárazföld egy darabig, ennek ellenére nem korlátozhatta be. Mindig is imádtam a vizet, odavoltam érte annak ellenére, hogy a szeretetem nem terjedt ki akkorára, hogy hamar megtanuljak úszni is. Tízévesen, szakadó esőben, következményképpen egy hétig tartó torok- és fülgyulladással, ám végül győztem az addigi félelmem felett, miszerint ha megpróbálok a vízen maradni, úgyis megfulladok. Visszagondolva elég irreális félelem volt.
- Motort? Egyszer. – Aprót nevettem az emlék hatására. Siralmas, amilyen tapasztalataim a járművekhez kötődtek, első körben mindig kifogtak rajtam. Talán a bicikli volt az, ami megkegyelmezett már a találkozásunkkor is, de annak hajtásának megtanulására én nem emlékeztem, csak a mesék alapján raktam össze a képet. – A szomszédok vettek egy motorszerűséget és jó ötletnek láttuk kipróbálni, míg senki sem látta. Szerintem nem kell elmondanom a sztori végét. – Lehorzsolt térdek, tettetések, miszerint nem húzódott meg egyikőnk bokája sem, hanem tökéletesen urai voltunk a helyzetnek és még járni is tudtunk… persze a motor fényezése másról árulkodott.
Éppen ezért is figyeltem Chad-re, amikor magyarázni kezdte a járgány működtetését, ami végül is tényleg nem tűnt bonyolultnak. Legbelül izgultam, nem voltam az a mindenbe ugorjunk fejest-fajta, akinek aztán mindegy, mi hogy végződik, de ezekben a pillanatokban szinte késztetést éreztem arra, hogy felpattanjak a jet-skire, ahogyan Chad is tette. Mély levegőt vettem az izgatottság legyőzéséhez, de úgy döntöttem, hogy az alulöltözést meghagyom arra az esetre, ha esetleg felborulnék. Kétségtelen, hogy Chad kidolgozott felsőteste egy pillanatra elérte, hogy rajta tartsam a tekintetemet és ezer százalék, hogy a tengerparton nem lettem volna meglepő jelenség a bikinifelsőmben, csak sajnos nem voltam annyira szabad szellemiségű, mint sokan a világban. Bár éppen az óceán kellős közepe felé tartottam egy sráccal, akivel egy órája sem volt, hogy összefutottam, ám úgy voltam vele, hogy ennyit megérdemlek. Ha már itt voltam hadd élvezzem a nyarat, a hely messze híres szellemiségét.
- Hát akkor menjünk. - Felültem a járgányra, megmarkoltam a kormány és oldalra fordítva a fejem széles, vágyakozó mosoly húzódott az ajkaimra ezzel jelezve Chad-nek, hogy tervezem az elindulást. - Ha felborulnék, húzz ki a vízből. - Gázt adtam, a jet ski megmozdult alattam, aminek hatására a szívem kis híján kiugrott a helyéről, de ahogy elkezdte szelni a vizet a felkavarodott levegő sem tudta leszedni a vigyort az arcomról. El sem képzeltem volna, hogy valami tud ennyire élvezetes lenni, főleg, hogy nem voltam oda a veszélyes dolgokért, jobban szerettem a biztonságos, behatárolt műveleteket. Vagy mégsem? Innen, a jet-skiről fog beugrani az a bizonyos majom a vízbe és deríti ki, mennyire más vagyok, mint eddig gondoltam magamra?
Hátranéztem gondolván, hogy előttem nem igazán száguldozhat senki, ezért nincs meg az esélye, hogy rögtön nekimenjek valaminek. A felvert víz kissé elhomályosította a látásomat, a hajam és ruhám is kezdett csuromvizessé válni és lassítottam egy kicsit, hogy bevárjam Chad-et, aki úriember módjára adta meg nekem a mólónál az indulási előnyt. Nem száguldoztam, de nem is csigatempóban haladtam, bár ahhoz nem volt érzékem, hogy megállapítsam a gyorsaságot, hiszen a volán mellett ülve is az első időkben volt, hogy a 30 km/óra 120-nak felelt meg.
- Ez nagyon király! – Szólaltam meg, amikor Chad hallótávolságba került. Ez a srác… eszméletlen volt.

✡️ note:  :hug: ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Júl. 15, 2015 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hé, én nem azért jártam oda, mert művésznek készültem. Bár megjegyzem művésznek tartom magam. – mosolygok rá. Nem, én csak azért jártam arra a szakra, mert a többire többet kellett volna tanulni, de fél év miatt nem volt ennek semmi értelme, én szóltam előre a szüleimnek, hogy ez lesz, de… miért nem hallgat senki a gyerek szavára? – De mivel nem vagy művészetszakos sem, és már én sem vagyok az… minden a legnagyobb rendben van. – visszaállt az univerzum rendje meg minden egyéb amit ilyenkor mondanak. A főiskola nem az olyanoknak való, mint nekem. Én nem tudok megülni a seggemen és órák hosszat jegyzetelni.
- Nem csodálom, sokkal… jobb, mint egy motorcsónak, ha engem kérdezel. – de én amúgy is mindig imádtam azt, ha minél nagyobb a veszély, éppen ezért nincs autóra jogosítványom, csak motorra, és ezért akarok egyszer egy repülőből is kiugrani egy ejtőernyővel a hátamon. Nem vagyok adrenalin függő, de szeretem, ha átjárja a testem. – Legrosszabb esetben majd átszállsz hozzám. – rántom meg a vállam. Nem fogok én mindenképp amellett kiállni, hogy menjünk két külön járgánnyal, de… megértem, hogy vezetni akar egyet, én is így voltam mikor először ráültem, mostanra pedig úgy megy, mintha egy ilyenen szültek volna meg. Bár, Miami fia vagyok amúgy is.
- Nos… nem éppen a biztonsággal lehetne minket a legjobban jellemezni, igaz, ami igaz. – rántom meg a vállamat vigyorogva. Nem vigyázunk a dolgainkra, én is szerteszét hagyom mindenemet, egyszer az egyik zoknimat is elhagytam, ráadásul egy étteremben maradt, és senki ne kérdezze tőlem, hogy miként csináltam, mert nem emlékszem. Kicsit sokat ittam. – De az életünk része is. Beleőrülnék, ha egy hétig nem ülhetnék rá egy ilyenre. – és ha két napig nem láthatok tengert, vagy óceánt, akkor jó eséllyel ott el is ásom magam. Nekem ez valahogy túlzottan is hiányozna. Ezért is költözök ide a nyáron, nem akarok róla lemondani. – Téged kettőre is, úgy terveztem. – mosolygok rá, miközben megszabadulok a trikómtól és rápattanok a járműre. – Vezettél már motort? Mert nagyjából annyi az irányítása. Itt gázt adsz neki. – mutogatom a kormányomon. – itt pedig fékezel. – a másik oldalára mutatok a kormánynak. Nem nehéz, igazából ennyi az egész, meg még annyi kiegészítésül, hogy ne száguldozzon ész nélkül, mert nem fog tudni rendesen lefékezni, akkor pedig hatalmasat fog borulni. Tapasztalat, én borultam már nem is kicsit. És nem is egyszer. – Na, készen állsz? – pillantok hátra rá kíváncsian, és csakis utána adok gázt a járgánynak. A hölgyeké az elsőbbség, ahogy azt mondani szokás.


[You must be registered and logged in to see this link.] • Nagyon tetszett  40    • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Júl. 14, 2015 9:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Felvontam a szemöldökömet és egy amolyan „ez most komoly?” pillantást vetettem rá.
- Művészetszakos voltál, de engem kiröhögtél volna, ha azt mondom, hogy művészetis vagyok? – Kérdeztem fejcsóválva, inkább kortyolva egyet a sörből, ami mindentől függetlenül ugyanúgy marta a torkomat, mint amikor legeslegelőször, gimnazista koromban ittam egy buliban, mert azt hittük, hogy mi igenis megérdemeltük, ám amikor a fél osztály rosszullétre panaszkodva dőlt ki megfogadtuk, hogy soha többet. Persze, a legtöbb embernek ez a fogadalom nem sokáig tartott. Én magam nem voltam nagy piás, az volt vele a legnagyobb bajom, hogy elég volt egy kicsit, rögtön éreztem, hogy tompább az agyam, mindenféle hülyeséget hajlamos voltam összehordani és a lépteim is inkább hasonlítottam egy táncos mozdulatsorihoz, mint egy normális ember járkálásához. Pluszban a legtöbb dolog felettébb érdekessé válik számomra olyankor, a legutóbbi csajos iszogatás közben egy fa gyökere rejtegetett izgalmas látnivalókat magában, míg a barátnőim cigi után kutattak. Én legalább nem szurkáltam késsel a tüdőmet.
Követtem őt, amikor elindult a látóhatáron belül elhelyezkedő egyik stég felé. A családomnak volt egy háza pár kilométerre az Északi-tengertől, de az szemmel látható volt, hogy nyomába sem érhetett ennek a helynek szentimentális gyermekkori emlékek ide vagy oda. Ott a víz hideg volt, fújt a szél, néha sálban ücsörögtünk a tengerparton, ezen a helyen viszont nem volt szükség téli kabátra, sőt, semmi felesleges ruhadarabra, hiszen a pára és a meleg tett arról, hogy még a legszégyenlősebbek is kivetkőzzenek magukból. Jómagam nem voltam önbizalomtól túltengő lány, ám felettébb jól éreztem magam a rövidnadrágomban és a topomban, amelytől a járgányokat elnézve így is úgy is meg kell majd szabadulnom, ha nem akartam, hogy vizes legyen.
- A jet-ski nekem jobban tetszik. – Pillantottam Chad felé, majd vissza a járműre. – De mivel nem vagyok tapasztalt sofőr, ne várj el tőlem túl sokat. – Emeltem magam elé a két tenyeremet védekezően, majd természetesen engedve a kíváncsiságomnak közelebb sétáltam a szerkezethez, hogy megnézhessem magamnak, legnagyobb meglepetésemre pedig egy nem éppen elrejtett helyen megtaláltam a hozzá tartozó kulcsot is, amit mondhatni kilométerekről ki lehetett volna szúrni.
- Ti helyiek ennyire nem ügyeltek a biztonságra vagy ez csak az életetek része? – Kérdeztem rá mosolyogva, amikor behajoltam, hogy kiemeljem a kulcsot. Autót ugyan tudtam vezetni, de a víz egy teljesen más terep volt, a jet-ski pedig szintén. Az ötletet mégsem adtam volna semmiért sem vissza, egyre jobban tetszett. – És ez a te módszered is? Minden csajt elviszel egy körre? – A hangomban persze nyoma sem volt megvetésnek vagy hasonlónak, csupán a jól megszokott érdeklődésem ütközött ki újra. De hát ki mást zargassak a kérdéseimmel, mint azt a srácot, akit éppen készültem megismerni?
✡️ note: nekem tetszett  40  ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 09, 2015 1:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

ebony & chad
When I met you in the summer
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nézd, hülyék mindenhol vannak. – rántom meg a vállamat vigyorogva. Azért azt sejtem, hogy jó eséllyel nem azok a csilláról lógó banánt majszoló figurák azok, akikkel együtt egyetemre jár, de… ahogy mondani szokás, kicsit mindeni őrült, szóval nincs ezzel gond. Bár szívesen hallgatnék végig egy ügyvédet, ahogy az betépve botorkál és dadog.
- Ez aranyos. – mosolygok rá. – Szóval a nyomdokaiba szeretnél lépni. Te is olyan…”ameddig csak bírom a tárgyalóteremben vagyok” mentalitást mondasz a magadénak? Mert úgy talán még előbb be is fejezed az egyetemet, mint a többiek. – persze, ez csak vicc, nem hinném, hogy ilyen létezik, de kicsit irigylem őt. Én világéletemben lusta voltam tanulni, de még csak dolgozni sem igazán szeretek. – Akárhogy is, muszáj lesz majd megadnod a számod. Tudom kit kell hívnom, ha lesittelnek. – ami remélem nem történik meg, de szüleim szerint egyszer eljutok oda is. Voltak már balhéim a törvény éber őrivel ugyan, de egyik sem volt még olyan szörnyen komoly.
- Jogos, ügyvédnő. – adok neki igazat mosolyogva. – A tökéletes lányokra utazom. – rántom meg a vállam, ahogy rápillantok, de végül csak vigyorogva rázom meg a fejem. Nem, nem vagyok sorozatgyilkos, bár lehetnék. Csak lusta vagyok és sok sorozatot nézek. A sorozatgyilkos mindig megszívja a végén. És soha nem övé a csaj. – De amúgy kösz, jólesik. – soha nem tartottam magam egoistának. Igaz, ami igaz, szeretem magamat, egy talán picit jobban, mint kéne, de nem hinném, hogy ezzel baj lenne. Szeretem azt, amit látok, ha tükörbe nézek, nincs bajom magammal, ez csak önbizalom és kész. Az önbizalom pedig vonzó, ahogy észrevettem.
- Művészetszakos voltam. Egy kicsit tudok rajzolni. De órák helyett itt voltam, vagy aludtam, szóval… - szóval nem nekem való az egyetem, én nem tudok csak úgy megülni egy helyben, nekem mozognom kell, éreznem, hogy nem négy fal közé vagyok benyomorítva. Nekem az olyan érzés, mintha ketrecbe dugnának. – Jól van, akkor majd körbevezetlek ott. – mosolygok rá. Jó kis hely, de ocsmányul nézett ki mikor megszereztem, aztán a haverokkal kipofoztuk a kicsikét, ma már meg sem lehetne mondani, hogy nem is olyan rég az még az összedőlés szélén állt. Bár nem kis meló volt, de legalább lekötött, a kikapcsolás pedig kell az ember agyának.
Nagyot húzok a sörömből miután összekoccintom az üvegemet az övével. Nem vagyok egy hatalmas piás alkat, de nem fogok hazudni, nem egyszer rúgtam már be kegyetlenül. Ez benne van a pakliban, jó kis bulik vannak, én pedig nem vetem meg az alkoholt, de…egy hideg sör bármikor jöhet nyáron. – Ez a beszéd! Gyere! – intek neki a fejemmel és nagyjából egy olyan két-három perc séta után már a stég végénél sétálgatunk. – Na, szóval… mehetünk ott azokkal. – bökök a kezemmel a két jet-ski felé. – Vagy azzal ott. – aztán a kezem a másik oldalon álló motorcsónakra mutat. Mindhárom járgány egy ismerősömé, nem lesz abból baj, ha elvisszük őket. Beljebb megyünk, keresünk egy nekünk tetsző szakaszt és kész. Jó buli lesz.

[You must be registered and logged in to see this link.] • A kövi jobb lesz  27   • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szer. Júl. 08, 2015 1:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elvigyorodtam. - El sem tudod képzelni, milyen figurákkal lehet találkozni ott, ahová járok. – Persze csak húztam az agyát, szerencsémre Brüsszel egyik legjobb magánegyetemén tanulhattam, ez ugyan nem volt egyenesen arányos azzal, hogy nincsenek idióták elvétve, de olyan sokkal még nem találkoztam, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. Egyébként is, bolondok mindenhol vannak, én pedig szerettem őket, legalábbis azokat, akik érdekes személyiségek, nem az őrült kategória határait súrolták.
- Ügyvéd leszek. – Vontam vállat. – Az anyai nagyapám is ügyvéd volt és az egész gyerekkorom azzal telt, hogyha a nagyiéknál voltam hallgattam, hogy mi és hogyan volt. – Sóhajtottam egyet, de jóleső gesztus volt, nem a lemondó fajtából való. – Én olyan beleéléssel még senkit nem hallottam beszélni, mint őt. Ameddig bírta a tárgyalóteremben volt és csinálta, semmi sem állíthatta meg. A lelkesedése nagyon inspiráló tudott lenni. – Az emlék hatására elmosolyodtam. Sajnos az egyik legalattomosabb betegség elragadta tőlem az egyik legkedvesebb rokonomat, aki ha nem lett volna nem biztos, hogy belevágok a jelenlegi hivatásom tanulásába, ezért rendkívül hálás voltam neki. Ezer százalék, hogy a történetei, meséi, néha feljavított legendái segítettek abban, hogy én is erre az útra terelődjek, amiben persze nem segített, hogy a nevét túl sokan ismerték a szakmában.
- Feltett szándékom volt, hogy tökéletesnek tűnjek, szerinted lerombolnám ezt a képet magamról azzal, hogy bevallom a hibáimat? – Kérdeztem széles mosollyal az ajkaimon felé pillantva, majd megvontam a vállamat. – Te sem tűnsz olyannak, akit legszívesebben elkerülnék. Persze csak ha nem támasztod alá az elméletemet, miszerint turistákra vadászó tömeggyilkos vagy, aki előszeretettel bűvöli el a hozzám hasonlóakat. – Szúrtam még azért hozzá, hogy nehogy elpárologjon a téma ezen vonulata. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elindultam vele a számomra ismeretlenbe, még ha az összesen tíz percre volt attól a helytől, amiről szintén csak nagy vonalakban volt fogalmam, hogy hol van. A tengerparton, ahol szép az idő és nincs messze a szállásunk sem, ennyi pontosan elég volt az én nem éppen jó tájékozódó képességemnek. A barátnőimnek volt GPS a fejében, nem nekem, de ha már valaki olyannal sodort össze az élet, aki úgy ismeri a partot, mint a tenyerét, akkor lehet majd ráveszem, kísérjen haza. Egyedül császkálni ugyanis szintén nem az én stílusom volt, ahhoz túlságosan sok krimit néztem és olvastam.
- Egy félév? Melyik szak tetszett meg ennyire, hogy ilyen hosszú időt kibírtál? – Kérdeztem ironizálva, a mosolyom természetesen nem hervadt le az arcomról. A főiskola nem az a hely, amit mindenki elbír viselni függetlenül attól, kinek mekkora hely van a koponyájában. Az megállapítható volt, hogy Chad-nek igenis vág az esze, de túlságosan szabad szelleműnek tűnt ahhoz, hogy lekösse magát egy helyen, egy érdeklődési körben, igazából ezért nem is lepett meg a kijelentése. Tényleg jobban illett hozzá a tengerparton éldegélő srác képe, mint a könyvtárban üldögélőé. – De ha engem kérdezel, igazad van. Ha nem volt kedved hozzá, akkor nem kell erőltetni, jobban tetted, hogy felújítottad azt a házat. Amit szívesen megnéznék majd, ha már így felajánlottad. – Egyeztem bele az ajánlatába, hiszen miért is ne? Szimpatikus volt. Nagyon is. Én pedig ráértem és azért jöttem, hogy embereket ismerjek meg, nem azért, hogy elhatárolódjak az újdonságoktól.
- Életünk nyara? Úgy legyen! – Összekoccintottam az üvegemet az övéve és belekortyoltam az innivalóba. Nem volt a kedvencem, de őszintén szólva akár jeges mosogatóvizet is szívesen nyalogattam volna, annyira jólesett a hideg folyadék. Az arcomra viszont nem kellett volna kiüljön a meglepődés, hiszen körbenézve minden négyzetcentiméteren fürdőruhás emberek ugráltak. – Elvileg jól tudok úszni, de az óceánban eddig nem próbáltam ki magam. – Mondtam ki a nyilvánvalót. – Ha meg akarsz hívni egy kis úszkálásra, akkor benne vagyok. – Vontam fel a szemöldökömet érdeklődve, szüntelen pozitív jelzésekkel és felfelé görbülő ajkakkal az arcomon.

✡️ note: imádnivaló vagy, komolyan  :szeri:   ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Jún. 24, 2015 8:08 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



to Ebony

▲music:[You must be registered and logged in to see this link.]▲Note:     [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szeretem, ha nevetnek az emberek. Az jól áll mindenkinek,neki is, sőt, neki kifejezetten. Amúgy is, mondhat bárki bármit, de mikor valaki őszintén rád mosolyog, vagy nevet, abból már többet tudhatsz meg, mint két perc sablon ismerkedésből. Bah, de utálom azokat, a falat kaparom néha mikor valaki ezzel jön hozzám. Mintha egy kihallgatáson lennék. – Van hippi ügyvéd? Anyám, borogass! – rázom meg a fejemet vigyorogva. Itt mindenki olyan komolyan veszi azt, hogy ügyvéd, bár… Belgiumban… megértem, olyan közel Hollandiához… talán már ott is füveznek reggelinél a müzli mellett, kitudja. Egy tanulmányi kirándulás Hollandiába. Na az nem lenne semmi, garantált a beállás. – Szóval jog… az nem semmi. Mi vett rá arra, hogy ügyvéd legyél? Már ha az akarsz lenni, és nem…bíró, mondjuk. – vagy akármi is van ott még, de ha én meghallom, hogy jog, akkor egyből az ügyvéd jut eszembe. Jogi egyetem… amilyen pontszámaim voltak, kisebb csoda lett volna, ha felvesznek jogi egyetemre. Nem mintha próbálkoztam volna.
- Én imádok nem csinálni semmit. Főleg nyáron. Bár az úgy más,ha nyaralsz. – rántom meg a vállamat. Elvégre valamiből azért itt is meg kell éljen, nem? Én is volt, hogy elmentem nyáron dolgozni, de elég hamar meguntam a dolgot és inkább visszamentem a haverokhoz. Soha nem voltam a hónap dolgozója. – Szóval jogi egyetemre jársz, azaz vág az eszed, bírod a kölyköket, tehát jófej is vagy, ráadásul még jól is nézel ki. Gyanús vagy nekem…van egyáltalán neked bármi hibád is? – mosolygok rá. Ő a minta példája annak, hogy milyennek kéne lennie egy teljesen jó fiatalnak.  – Ezt megunni? Én több, mint tíz éve itt vagyok majdnem minden nap és még nem untam meg. – ha nem is tíz éve, de elég rég, már kiskorom óta kijárok ide, ismernek egy csomóan, akikkel nem egy suliba jártam, azokkal itt haverkodtam össze, tehát… ja, mondhatni már elmehetnék úszómesternek is. Nem is lennék rossz.
- Igen, szóval köszi, hogy megdobtál a fényképeződdel. – vigyorgok rá. Vállalok én ingyen turistavezetést is, bármit, én itt itthon vagyok, ha kell napokat tudnék mesélni arról, hogy milyen itt lent az élet, de a legegyszerűbb úgy leírni, hogy… egyedi, át kell élni és kész, nem lehet szavakkal átadni, hogy mennyire jól érzi magát az ember. – A szüleim nagyon akarták, hogy elmenjek főiskolára, szóval ugrott az utazás. Egy félévért a főiskolán. – nem jártam többet, elméletben még most is oda járok, csak valami hivatalos eltávon vagyok, vagy akármi is van ott, nem értek ehhez,a lényeg, hogy én oda nem megyek vissza tanulni.
- Aha, pár évvel ezelőtt vettem, akkor még kicsit le volt harcolva, de kipofoztam. Egész jól el lehet benne lenni. Ha gondolod, megmutatom, hosszú még a nyár. – ki tudja, hogy mit hoz még. Nekem az tök egyértelmű volt, hogy leakarjak ide költözni. Bírom az őseimet, de… jobb a haverokkal azért a nyáron. – Miért ne próbálhatnád? Ha menő ügyvéd leszel, vehetsz itt magadnak valami kéglit. Vagy… itt is lehet jogi egyetemre járni. – lehet, bár nem ajánlatos, mert sokaknak teljesen elveszi az agyát az, hogy itt egy tengerpart. Ezért hajlamosak nem tanulni, jogon meg… gondolom más dolgod sincs, mint tanulni. Ilyen ez.
- A nyárra. Legyen ez életünk nyara! – mondom mosolyogva, ahogy összekoccintom vele az üvegemet, majd egyből meg is húzom azt. – Mondd csak, mennyire vagy jó úszó? – mert ha az, akkor lenne egy ötletem. Sőt, ha nem az, még akkor is. Nem járhat rosszul. Na meg én sem. Dupla jó.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 9:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Elnevettem magam. Művészet szakos? Azt hiszem az áll tőlem a legtávolabb attól függetlenül, hogy szeretek rajzolgatni, ha pihenésre vágyik az agyam vagy éppen már annyira unom az előadásokat, hogy a szemeim nyitva tartása érdekében inkább firkálgatok a füzetembe vagy akárhová, ahol hely van. Természetesen kiállítást egyikből sem fognak csinálni, de én tanulás közben jól elszórakozgatok az alkotásaimon. – Jogra járok, az pedig köszönőviszonyban sincs a művészettel, hiába próbálja néhány hippi ügyvéd beadni ezt akárkinek. – Nos igen, láttam én már olyan jövendőbeli szakmabelit, aki inkább illett volna a Roxfortba bűbájtan tanárnak, mint a jogi karra vagy egyáltalán a kamarába. Ez már csak az én előítéletességem, nem mintha én magam a karótnyelt típusba tartoztam volna. Ha a helyzet megkívánta természetesen kellően komoly és aggódó tudtam lenni, de egyébként jobban szerettem, ha vidám az élet.
- Nem akartam csak úgy ellógni az egész nyarat, hogy nem csinálok semmit. – Vontam meg a vállam a kérdésére. Sokan néztek minket bolondnak, amiért egyáltalán eszünkbe jutott, hogy valami tartalmassal akarjuk eltölteni a szünidőt, nem csak a szüleink pénzén akarunk ücsörögni, szórni azt mindenfélékre, hanem saját magunk akarjuk megkeresni, hogy lelkiismeret furdalás nélkül költekezhessünk. Persze azoknak, akik csodálkoztam először lelkiismeretük kellett volna, hogy legyen. – Nem megterhelő meló, gyerekekkel kell foglalkozni egy nyári táborban. Rajzolgatás, meseolvasás, programszervezés, hogy ne unják agyon magukat, ennyi az egész. – Elmosolyodtam. Mindig is szerettem a gyerekeket, igazából kikapcsolódás volt a velük való játék is. – Legalább nem egész nap a parton mászkálunk, kevesebb az esély, hogy hamar megunjuk. – Erre eleve nem láttam valószínűséget, mégis ki az, aki képes lenne megunni ezt a csodát? Vajon a szüleim milyen hamar kapnának infarktust, ha bejelenteném, hogy nagyon szívesen költöznék ide? Egy itt töltött nap után nem hiszem, hogy megalapozottnak tekintenék a kívánságomat, de szerencsére volt egy egész nyaram arra, hogy kiélvezzem a hely adottságait és végre hódoljak annak a kívánságomnak, hogy megismerjek valami újat.
- Nagy szerencse, hogy itt vagy nekem.  – Mosolyom sokkalta szélesebb lett. Máris bírtam a srácot, nem éreztem magam annyira feszélyezve, mintha az otthoni utcákon sétálgatva kerültem volna hasonló helyzetbe, bár jobban belegondolva eléggé lehetetlennek tűnt, hogy egy sirály közbenjárásával ismerjek meg valakit Brüsszelben. – De mi az, hogy csak majdnem? Mi történt? – Kérdeztem kíváncsian, miközben próbáltam akadálymentesíteni az utamat, ami szemmel láthatóan Chad-nek sokkal jobban ment. Nem voltam hozzászokva ennyi emberhez, hogy tömegek hada száguldozott velem szembe főleg, hogy szinte senki sem figyelt arra, hogy merre lépett, a legtöbben csak a tengert bámulták vagy a többiekre nem figyelve trécseltek, miközben a szemük teljesen másfelé kalandozott. Pánikba ugyan nem estem, de örültem annak, hogy megérkeztünk a célállomáshoz, kissé nagyobb sóhajt engedtem meg magamnak, kifújva a tüdőmben felgyülemlett levegőt. Úgy látszik nem csak a mi fejünkben fordult meg a tengerpart, mint nyaralási célpont. Eredeti ötlet volt.
- Komolyan leköltözöl a partra nyaranként? – Néztem rá lehet, hogy kicsit meglepettebben a kelleténél, ám a tekintetembe egyfajta csodálat is költözött, hiszen elképzelni sem tudtam, hogy én ilyesmit tegyek. Ez a világ tényleg más, mint az enyém. – Ez nagyon jól hangzik. Bárcsak egyszer én is kipróbálhatnék valami ilyesmit. – Adtam hangot a csodálkozásomnak. – Mondjuk augusztus végéig még bármi megtörténhet. Csak akkor megyek haza, addig terveztük ezt a kiruccanást. - Felé nyújtottam az időközben a kezembe nyomott sörömet, hogy összekoccinthassa az üvegét az enyémmel.
– Hát akkor… a nyárra? – Vontam fel a szemöldökömet mosolyogva élvezve, hogy az ujjaimat szinte lefagyasztotta a hűtőből kivett ital. Ebben a hőségben nagyon jólesett már így is.
✡️ note: imádnivaló vagy, komolyan  :szeri:   ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Szer. Jún. 17, 2015 8:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



to Ebony
▲music:[You must be registered and logged in to see this link.]▲Note:  :francekiss:   [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Csak a szakavatott fül, tudod. – rántom meg a vállam mosolyogva. – Amúgy meg jobban beszélsz angolul, mint a haverjaim háromnegyede, szóval… - szóval emiatt akár büszke is lehet magára. A  legtöbb barátom olyan egyszerűen beszél, hogy már-már elmehetnének fának is. Persze semmi bajom nincs velük, sőt, nagyon bírom mindegyiket, de hát… olyanok tudnak lenni néha, mint egy fadeszka. – Hát, valamiért még állnia kell azoknak a múzeumoknak…  - pillantok rá mosolyogva. Persze, iskolások járnak oda, meg a sok öltönyös díszmajom, akiknek a bőre alatt is pénz van, de hogy mit esznek ennyire ezen… komolyan, még régebbe láttam egy képet, ami tök kék volt, és úgy beszélt róla az idegenvezető, mint a művészet egyik nagy alkotásáról. Egy teljesen kék képről! – De azért mondd, hogy nem művészetszakos vagy valami menő európai egyetemen. – vigyorgok rá. Csak viccelek persze, bár biztos ő is tudja, hogy ha művész akar lenni, akkor fel kell készülnie arra, hogy soha nem lesz pénze. – Dolgoznod? Mégis mit dolgozik az, aki elutazik Európából Miami-ba nyaralni egyet. – és miért. A nyaralásnak a lényege az, hogy nem csinálsz semmit, aminek köze lehet a munkához, nem? Persze, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de… én pont olyan egyszerű vagyok, hogy mindent eszerint lássak.
- Ne is, úgy sokkal érdekesebb, ha nem tudsz róla semmit se. – rázom meg a fejemet mosolyogva. Én anyám öccse után kaptam a nevemet, bár ezzel soha nem volt bajom, de nem néztem én sem  utána annak, hogy mit jelent meg a többi. Nem a név a lényeg, hanem az ember. – Hé, több komolyságot, már vagy két éve tanítom erre, ideje volt, hogy eredménye is legyen a dolognak. – pillantok oldalra egy széles mosollyal az arcomon. Amúgy jobban belegondolva ez egyáltalán nem hülyeség. Biztos lehet sirályt is idomítani valahogy. Ha egyesek képesek a tigrist kutyának nevelni,nem létezik, hogy a sirályt ne lehessen mondjuk… papagájnak.
- Még szerencse, hogy én itt vagyok neked. – mondom, miközben akaratlanul is hátrapillantok, bár tudom, hogy úgysem szúrom ki, kik a barátai. Ez Miami, itt nem kell az ilyet komolyan venni, kiskoromban két napra elkeveredtem a szüleimtől, pedig csak jégkásáért indultam el. – Szóval belga vagy… szeretem a csokitokat. Egyszer majdnem kimentem Antwerpen-be, de végül nem lett semmi sem a dologból. – hála a szüleimnek, akik gondoskodtak róla, hogy ne menjek el. Gimi után voltam, ők meg akkor kezdték el sulykolni ezt az egész főiskola dolgot. Egyszerűbbnek tűnt akkor még csak simán országot váltani. Na és, hogy miért Antwerpen? Őszinte leszek, ezt dobta ki a Google. Beírtam, hogy leakarok lépni az ősöktől és az első találat Antwerpen-ről szólt. – Csak strandszezonban. Ilyenkor itt élek, tudod, van egy ilyen kis… bungalószerűségem. Amúgy meg kicsit a városban beljebb, de azt ott nem annyira bírom, sok a fa, én meg szeretek napozni. – mondom mosolyogva, miközben már szinte rutinosan kerülgetem a velem szembejövőket, de persze figyelek arra, hogy Ebony ne szakadjon le, bár az igazat megvallva jól bírja a kiképzést. – Belga sör ugyan nincs, de… legalább jó hideg. – mondom mosolyogva, ahogy elérünk a célunkhoz, én pedig már nyúlok is a kirakott hűtőládába, majd  felé nyújtom az egyik onnan kivett sört. – Szóval... mikor kell visszamenned Brüsszelbe? Remélem  azért nem egy-két hétre jöttetek. – ennél a város és ők is sokkal többet érdekelnek. Ugyan már, fiatalok vagyunk , ilyenkor azt tesszük, amit csak akarunk.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Kedd Jún. 16, 2015 6:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

Szóval ilyen az, amikor az ember lánya csak megy a feje után és nem gondolkozik azon, hogy mit kellene csinálnia, hol kellene áros határidőn belül megjelennie, mivel kell végeznie holnapig és miért nem aludhat, hanem csak az éjszakai ébrenlét jut neki, hogy aztán hajnalban zombiként közlekedjen az emberek között. Nekem ilyen élet kell, ami itt van. Eddig a pár hétig legalábbis biztosan. Nem kellett több három másodpercnél ahhoz, hogy elhatározzam, minden lehetőséget meg fogok ragadni, ami Miami-ban szembe fog velem jönni, mindenkire mosolyogni fogok és beszélgetést kezdeményezek, minden buszra felülök és nem fog érdekelni, hol szállok le… bár ezek a dolgok amúgy sem álltak távol tőlem, hiszen közvetlen teremtés voltam, szerettem kommunikálni az emberekkel, de a tájékozódási képességeim botrányosak voltak, hajlamos voltam az egyenes úton is eltévedni. Ezen a helyen még ezt sem bántam volna.
- Pedig még a családomban is van amerikai, úgyhogy nem kellene, hogy feltűnjön. – Nem szomorkodtam én emiatt, csak megjegyeztem. Kiskorom óta tanítottam angolul, a nagyapám infarktust kapott volna, ha drága egyetlen unokája nem tanulja meg az ő anyanyelvét, úgyhogy szerencsés voltam. – Ugye tényleg nem komoly, hogy van, aki Miami-ban múzeumokat nézeget? – Vontam fel a szemöldökömet felé fordulva. – Én imádom a múzeumokat, de még én sem vagyok annyira elvetemült, hogy ilyet csináljak. És nem az volt az első dolgom, hogy idejöjjek… ma délelőtt még dolgoznom kellett, de ahogy végeztem jöttem. – Mosolyodtam el szélesen a fiúra nézve. Sütött belőle a lazaság, hogy úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét, szinte még az is, hogy mennyire élvezi az életet. Jó volt egy ilyen személy közelében lenni a begyepesedett csoporttáraim és szüleim után és ami azt illeti semmilyen rossz érzésem nem volt vele kapcsolatban. Pár perc, végig viccelődött és felsrófolta bennem is a jókedvet, ami nagyon tetszett.
- Fogalmam sincs. Nem igazán néztem eddig utána… - Vontam meg a vállamat, amikor a nevem eredete felől érdeklődött. Eszembe sem jutott ilyesmivel foglalkozni, de én sem hallottam még, hogy más neve lenne. Legalábbis a környezetemben nem. Ha más nem ennyi különleges legyen bennem, ám nem is nagyon volt időm elmerülni ebben a gondolatban, Chad ismét elérte, hogy felnevessek. – Tényleg nem mosod le magadról, hogy az idegenekre vadászol… szerintem a sirályt is megvesztegetted, hogy ijesszen meg, így tudtad felhívni magadra a figyelmet. – Cukkoltam. Értettem én a viccet, nekem sem kellett a szomszédba mennem sem a viccelődésért, sem némi szarkazmusért, bár az utóbbiról most szó sem volt. Rendes srácnak tűnt, közvetlen volt, olyasfajta, akivel már régen találkoztam, de nagyon szerettem volna, mivel hozzá hasonlóak belőlem is előcsalogatják az ilyen részeimet. És ezt szeretem. Szeretek más lenni… vagyis olya, amilyen vagyok, csak ritkábban.
- A barátaimmal jöttem, akiket igazából nem nagyon érdekel, hogy eltűntem. – Apró mozdulattal mutattam a hátam mögé, ahol a barátaim elvegyültek a tömegben, ezért ő valószínűleg nem is tudta őket kiszúrni, de én még láttam őket. – Brüsszelből jöttünk, hónapok óta tervezgettük ezt az utat. Időpontokat kerestünk, munkát és ahogy véget ért a suli felpattantunk az első gépre. – Foglaltam össze röviden az utazásunk történetét, amiben sok izgalom nem szerepelt, számomra mégis olyan volt, mintha egy másik világba utazhattam volna el. Fel kellene hagynom ezzel a mérhetetlen csodálkozással, de majd csak azutánra terveztem, miután meggondoltam a bulira vonatkozó meghívását. Később terveztem visszatérni a témára. – Te mindig itt laktál? – Kérdeztem rá. Érdekelt a srác, nem gyakran szokott velem előfordulni, hogy ilyesfajta kíváncsiságot mutatok mások iránt, de ő még ezt is elérte. Meg kellene keresnem a madarat és megköszönni, hogy elintézte ezt a találkozást.
✡️ note: imádnivaló vagy, komolyan  :szeri:   ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Kedd Jún. 09, 2015 5:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



to Ebony
▲music:[You must be registered and logged in to see this link.]▲Note: Imádtam  31  [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mind ezt mondja… - csóválom meg a fejemet, de persze csak viccelek, ezt még így ismeretlenül is láthatja rajtam. Mondjuk annyiban igaz ez, hogy volt már rá példa, bár ők csak illegették magukat, még senki nem próbált meg ledobni egy fényképezőgéppel, hogy egy kicsit jobban odafigyeljek rá. Gondolom ennek is meg kellett történnie. Még ha nem is teljesen így volt.  – Akkor élj vele, most már csak a tied vagyok. – mosolygok rá. Ez így nem teljesen igaz, de a rendelkezésére állok, elvégre valahol mélyen én is úriember vagyok, nem? Olyan modern fajta, a falra tudok mászni attól mikor látok valakit kezet csókolni.
- Nem, nem arról van szó, egész jó, csak tudod… a gyakorlat teszi. – az nem semmi, hogy még így is jobban beszél angolul, mint jó sokan akik itt születtek. Én sem vagyok annak a nagyon udvarias szóhasználatnak a bástyája, de hülyét tudok kapni mikor valaki elkezd gettó stílusba beszélni velem.
- És már egyből jöttél is ki a tengerpartra. Nem mintha amúgy olyan sok látnivaló lenne. Legalábbis én ki nem állhatom a múzeumokat. – rántom meg a vállamat mosolyogva. Lehet velem van a gond, de soha nem fogom megérteni, hogy miért olyan érdekes egy képet bámulni. Akkor már inkább kijövök ide bulizni egyet.
- Hazudtam, igazából lesz ez tíz perc is, de gondoltam úgy hátha nem jönnél. – pillantok rá oldalra mosolyogva. Azért remélem, hogy úgy is eljött volna velem, és nem az jár a fejében, hogy vajon mikor szabadul már meg tőlem. Az lelombozó lenne, azért ennyire nem szoktam ellenszenves lenni senkinek sem.
- Remélem másodikra is. – rántok a vállaimon egyet mosolyogva. – Ebony? Ez valami európai név? Életemben nem hallottam még. – nem rosszindulatból mondom én ezt, remélem nem is veszi úgy, egyszerűen csak tényleg nem hallottam még ezt a nevet, bár… kitudja, talán csak elkerült engem. Na de miért lenne kizárva, hogy ez valami európai név? – És azokra, akik fényképezővel dobálnak meg. – javítom őt ki mosolyogva. – Amúgy nem vagyok valami nagy vadász, csak bulizni járok le meg hülyülni a haverokkal. Este lesz is egy buli, ha van kedved gyere el. – ajánlom fel neki. Jó a hangulat, az emberek is jófejek, persze, van egy-két bunkó, de azok mindenhol vannak, nem igaz? Miattuk meg kár kihagyni egy jó estét. Legalábbis szerintem. – Kikkel jöttél amúgy? Család, barátok… vagy elszöktél? – az utolsó szava persze csak vicc, ezt tisztán ki is láthatja a mosolyomból. Nem néz ki azért ő annyira csapodárnak, hogy csak úgy idejöjjön a messzi Európából.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 08, 2015 8:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

A bocsánatkérő, udvariaskodó mosolyom szélesebb, jókedvű gesztussá változott, amikor ténylegesen ránéztem a fiúra. A szavai rögtön segítettek kideríteni azt, hogy nem egy méregzsákkal sodort össze a sors és a sirály, ennek hálát adtam, talán ezért is engedtem meg magamnak ezt a közvetlenebb gesztust. Még mindig jobban jártam, mintha egy öreg bácsikát céloztam volna meg, akinek a vállát is eltörhette volna a gép, de így csak a masinám után kell nyúlnom és megvonnom a vállam.
– Nem akartam én felhívni magamra a figyelmet. – Jelentettem ki ugyanolyan hanglejtéssel, ahogyan ő is beszélt. – De ha már sikerült… - Pillantottam fel a szemeibe tréfálkozva. Isten lássa lelkem, nem céloztam be, ha nincs az a madár, akkor még mindig a torony tetején álldogálnék és onnan szemlélném a közlekedőket vagy éppen ismételten csatlakoztam volna a barátnőimhez, akiknek amúgy úgy látszott, fel sem tűnt az, hogy lemaradtam. Biztos gondolták, hogy elrabolni nem fognak, ha meg mégis, akkor sikítani tudok rendesen, tehát nagy baj nem lehet. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy rögtön kiszúrja, hogy turista vagyok. Kissé meglepődtem, aztán rá kellett jönnöm, hogy minden bizonnyal a tipikus kiránduló képét festettem le magamról, ha másért nem azért, mert egy nyamvadt fényképezőgéppel dobálózok és éppen a tengert próbáltam lekapni. Lehetnék ennél klisésebb?
- Nem tudtam, hogy ennyire szörnyű az angolom. Reméltem, hogy nem fog az első velem szembejövő rájönni, de ilyen az én szerencsém. – Az enyhe szellő miatt az arcomba fújódott tincseimet a fülem mögé tűrtem.
– Tegnap este érkeztem, úgyhogy nem vagyok itt valami régóta. –Adtam tudtára az infót. Nem volt éppen titkos és nem is voltam jó a titkolózásban soha. Ugyan már, egy idegennel beszélgetek egy idegen országban és városban, aki… meghívott egy italra? Ez velem történik? Soha nem voltam az a tipikus kapós lány, akit csak úgy meghívnak valahová, de úgy látszik, hogy tényleg csak a levegőváltozás kellett ahhoz, hogy még véletlenül se emlékeztessen semmi arra, hogy otthon mi és hogyan történne. Tetszik ez a hely, ez végleges.
- Oké, menjünk. – Egyeztem bele nem sok teketóriázás után, elvégre egy sörbe senki nem halt bele eddig. És a srác szimpatikus volt. Nagyon. Két perc, ennyi sem kellett, de volt valamiféle különleges kisugárzása, ami miatt az agyam nem engedte azt mondani, hogy kösz, inkább a másik irányba mennék.
Amint elindultunk hátrafordítottam a fejem, hogy a tekintetemmel megkeressem a kóválygó barátnőimet és ahogy elkaptam az egyikükét láttam, hogy kérdőn pillant rám, szinte sütött a szemeiből, hogy mégis hová tartok? Egy apró vállrándítással jeleztem, hogy igazából fogalmam sincs, lezártnak tekintettem a kommunikációt és visszafordultam a srác felé.
- Akkor Chad-nek hívlak. Első ránézésre jobban illik hozzád. – Állapítottam meg. – Az én nevem Ebony. – Mutatkoztam be, hogy ne lógjak én se a levegőbe a nevemmel. – Szóval… te tuti helyi vagy, ha így kiszúrod a turistákat. Te vagy az a srác, aki azokra vadászik, akik ügyetlenek és védtelenek? – Vontam fel a szemöldökömet viccelődve, követve őt, hiszen nekem lövésem sem volt, hogy mégis merre van az az öt percre lévő hely. És őszintén, nem is érdekelt. Csak élveztem, hogy minden ismeretlen.
✡ note: nagyon tetszett a reagod *.*  ✡ [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
atlanta ₪
Hobbi & foglalkozás :
nothing heroic ₪



A poszt írója Chadwick R. Galey
Elküldésének ideje Vas. Jún. 07, 2015 11:15 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



to Ebony
▲music:[You must be registered and logged in to see this link.]▲Words:XX▲Note: Szuper lett a kezdő  40 [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Otthon biztosan kinyírnak, de most a legkevésbé sem tud ez érdekelni. Imádom a tengerpartot, és mindent, ami itt van. A haverokat, a piát, a hatalmas bulikat, a csajokat, még a rohadt napágyakat is bírom. Elég lenne már csak nézni, hát még az, hogy kijöhetek ide minden nap… tudom, a nagyinak születésnapja van, e ő maga mondta, hogy menjek és bulizzak egyet, elég jó fej az öregcsaj, sokkal lazább, mint a szüleim, ez pedig elég fura, tekintve, hogy már nem éppen mai csirke. Mindegy, majd viszek neki… nem tudom, piát, az tuti van itt, amúgy is imád inni, az egyetlen a családban, aki simán az asztal alá iszik engem.
Az meg sem lep már, hogy mennyien vagyunk. Ez megszokott, főleg most, hogy egy csomó turista is eljött, így már legalább kétszer-háromszor annyian vannak, mint általában szoktak. A tömeg soha nem zavart, nem vagyok egy gátlásos és szégyellős valaki, szóval mindig feltaláltam magam, legyen szó bármekkora tömegről. El vagyok én itt, a haverokkal röplabdázok, ha akarok, feküdhetek egész nap, vagy beúszhatok ameddig csak tudok… most is ezt teszem, és már kifelé tartok, kissé nehéz átverekedni magam azon a sok emberen, akik az utamat állják a part és a sör között, de nagy nehezen csak sikerül.
Teljesen nyugodtan lépkedek előre, aztán, mint valami villámcsapás, hirtelen koppan valami a vállamon. Próbálok utána kapni, amolyan reflex ez, és sikerül el is kapnom, majd felnéztem az őrtoronyra a vállamat masszírozva, a tekintetem pedig végül a lányon állapodott meg, aki úgy futott le onnan ide, mintha üldöznék. – Semmi gáz, bár ennél azért egyszerűbb módja is van, hogy felhívd magadra a figyelmet. – mosolygok rá, és bár nem ismer, de azért láthatja rajtam, hogy csak viccelek. – Szóval… mióta szállt le a géped? – nem nehéz kitalálni, hogy turista, van akcentusa és ráadásul egy fényképezővel flangál meg dobálózik. Aki itt él, annak nem kell fényképezőgép, minden ott van a fejében, elvégre minden nap láthatja ezt itt. – Amúgy tessék, remélem sikerült megmenteni a képeket. Wick vagyok, mellesleg, bár hívhatsz Chad-nek is, ahogy tetszik. – ezt mindig elmondom, ha már olyan nevet kaptam, ami miatt háromféleképpen is szólíthatnak… az ember felajánlja ezt újra és újra. – Éppen sörért mentem, eljöhetnél velem, neked is szerzünk egyet. Itt van egy… öt percre. – inkább tíz, tekintve, hogy már-már el sem lehet férni a sok embertől, bár ők a part mellett csoportosulnak igazán, úgyhogy talán sikerül elkerülnünk azt a labirintust.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
i wanna stay inside all day, i want the world to go away

i want blood, guts, and chocolate cake, i wanna be a real fake
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 06, 2015 8:26 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Chad & Ebony
back to summer paradise with you
[You must be registered and logged in to see this image.]

El sem hittem, hogy végre megérkeztünk. Tegnap este csomagoltam ki, nincs huszonnégy órája, hogy landolt a repülőgép és egy másik kontinens földjére léphettem. Egész évben ezt a kirándulást vártam, tél óta minden egyes napot kihúztam a naptáramban, ha eltelt és csökkentette azt az időtartamot, amit még várni kellett a nyaralásig. Amikor megbeszéltük a barátnőimmel, hogy igenis felkerekedünk és meg sem állunk Amerikáig, azon belül egy tengerpart városig, ahol eltölthetjük a nyarat nem hittem, hogy ilyen simán fog menni a dolog. Folyamatosan kutattunk a munkák és lehetőségek után, míg végül rá nem akadtunk egy nyári táborban a nevelői állásokra és abban a pillanatban lecsaptunk rájuk, ahogy megpillantottuk őket.  Túléltük az első évet az egyetemen, ahogy egyre jobb idő lett egyenes arányosságban veszítettük el a kedvünket az iskolába járástól és jómagam csakis a nyárra tudtam gondolni. A vizsgáimat a lehető leggyorsabban letudtam, vásárolni kezdtem, készültem életem legjobb hónapjaira. Elvégre Miami-ról volt szó! Miami! A világ egyik legcsodálatosabb városa.
Felkészültem mindenre. A lehető legpárásabb időre, a hőségre, a gyerekzsivajra, soha nem éreztem még magam ennyire erőm teljében és energiától kicsattanóan. Délelőtt már meg kellett jelennünk a munkahelyünkön, nem sok időt kaptunk a városnézésre, de vigasztalt a tudat, hogy két hónapom lesz császkálni az utcákon és felfedezni az összes zugot, amit lehetséges. Máris imádtam a környezetet. Az utcák hangulata, a pálmafák, a tenger, amit csak messziről láttam, viszont elterveztem, hogy a naplementét mindenféleképpen megnézem akkor is, ha lábam törik a gyerkőcök utáni szaladgálás miatt. A napomat talán azért éreztem tökéletesnek, mer szüntelen dolgozott bennem az adrenalin, az újdonság varázsa, a tény, hogy ez a világ annyira különböző, mint az otthon, Brüsszelben eltöltött napok. Máshová kellett mennem, nem a megszokott útvonalakon haladtam, huszonegy óra alatt több impulzus ért, mint az elmúlt hetekben, hónapokban, években bármikor. Önállónak éreztem magam, függetlennek, a város levegője biztosan a molekuláiban hordozta a turistákat megfertőző hangulatét és életérzését. Erre volt szükségem. Valami másra.
A csajok rendíthetetlenek voltak, együtt kellett lemennünk a partra. Bőven elég volt egy rövidnadrág és egy top a kiránduláshoz, a fényképezőgép sem hiányozhatott a kezemből. Úgy terveztem, hogy minden egyes momentumot meg fogok örökíteni legyen az egy hullám vagy egy bogár, ami a homokban mászik… ha már itt vagyok, akkor legyen itt rendesen. Elképzelni sem mertem, hogy egy hely tud ennyire gyönyörű lenni, mint a tengerpart. Az emberek arcán mosolyt láttam, a nyár szelleme körüllengett mindenkit, a homokszemek kellemesen sütötték a lábamat, a lemenő nap melengette az arcomat. Felszaladtam az egyik elhagyatott őrtoronyba, amit régebben a vízi mentőknek tarthattak fent, hogy kissé magasabbról szemlélhessem a kilátást. Gyönyörű. Rögtön a szemem elé emeltem a kamerámat, hogy lekaphassam a képet, majd elégedetten kezdtem szemlélni a művemet, elmélyülésemet egy éppen a korlátra leszálló, nagy ricsajjal megérkező sirály zavarta meg, aki annyira megijesztett a krákogó hangjával, hogy a fényképező is kiesett a kezemből. A zuhanó gép felé kaptam a tekintetemet és a számhoz kaptam, amikor láttam, hogy legnagyobb szerencsétlenségemre éppen vállon csapott egy srácot, aki a faépület alatt haladt el.
- A fenébe. – Csúszott ki a számon, miközben emberfeletti sebességgel szedtem a lépcsőket, hogy minél hamarabb leérjek. – Bocsánat, csak az a sirály megijesztett és kicsúszott a kezemből… - Mutattam a korlát felé, ahonnan a madár már köddé vált. Ez kínos.
✡️ note: remélem nem béna  27  ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.] ✡️ [You must be registered and logged in to see this link.]



A hozzászólást Ebony Tate-Smith összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 24, 2015 6:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Vissza az elejére Go down
 

Chad & Ebony | Miami, néhány évvel ezelőtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék
- minden, ami a szemnek láthatatlan -
 :: Múlt
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3