Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Yesterday at 12:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Shay vigasztalása jól jött, emlékeztet rá, hogy most nem kellene borúsnak lennem, főleg amikor mellettem van. Türelmesen végighallgattam a mondandóit, kérdéseit, s utána a magam tempójában reagáltam rájuk.
- Igazad van, és bocsáss meg, hogy ilyen lehangolt lettem, miközben örülök jelenlétednekköszöntem meg a segítségét, s megsimogattam a jobb kezemmel az arcát, utána megint a kezét fogtam.
- Ha összevetem Amerikával, akkor nem vonzanak jobban, mint ahol lakom. Mondjuk inkább úgy, hogy más körülmények, más élet vonz, s azt gondolom, jobban menne távol ettől az országtólválaszoltam neki boldogan, hátam mögé tudva a borúlátást.
- Nekem valahogy többnek tűnik, mint múzsai ráhatás, de ha szeretnéd, megmutathatom őket. Hiába voltam testileg sérült, amint lábra tudtam állni, máris neki álltam festeni, és tíz nagy képet festettem eddigmeséltem neki vegyes érzelmekkel, utána az eget kezdtem el nézni. Láthatóan zavarba jött attól, hogy elmesélte mi okozott neki boldogságot. Számomra ez egy kicsit megdöbbentőnek hatott. Miért lenne baj, ha valami örömet okoz neki? Vagy megint csak a távolság tartás miatt? Ne tudjam, meg mivel kedveskedhetek neki?
Őt figyelve elmosolyodtam, majd válaszra méltattam a hallottakat:

- Érdekes dolgokat szeretsz, örülök neki, mikor rajzoltál utoljára? – tettem fel a lehet kicsit kínos kérdést számára. Mégis kíváncsi voltam, mert többnyire szomorúságot láttam rajta, ami elejétől kezdve zavart. Engem mindig felvillanyozott, amikor nevetni, vagy mosolyogni láttam, mintha csak akkor tudna megtelni élettel valami.
- Nem gondolkoztál még el azon, hogy ha tehetnéd, nem e kötöznél el valahová egyedül? tértem vissza a korábbi témára, már sokkal jobb kedvel.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 10:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

- Reméljük, hogy nem csak akkor, hiszen eleve még messze vagy attól, hogy őszbe boruljon a hajad, vagy éppen bottal járj. – pillantottam rá egy biztató mosollyal az arcomon. Fogalmam sem volt arról, hogy számomra létezik-e még öregkor, hogy valakinek az oldalán tényleg boldog lehetek, vagyis sejtettem, hogy mellette az lehetnék, de abban már egyáltalán nem voltam biztos, hogy ő tényleg az lehetne és nem csak ábránd a részéről. Szerettem volna hinni abban, amiben ő tudott, de valahogy sose ment igazán hosszú időre. Lehet később ez is változni fog, de most még nem láttam napfényt a hatalmas feketefelhők között.
Jó volt hallani a nevetését, ahogyan kicsit kikapcsolódni is. Igyekeztem teljesen jó érezni magam, de ez se ment olyan könnyedén. Talán az elmúlt évtizedek alatt kicsit én is megkeseredtem, vagy mi is lenne a jó szó rá.
- Meglátjuk, ha egyszer úgy alakul, akkor is ezt fogod mondani. – hangom játékosan csendült. Majd pedig továbbra is a tájat figyeltem, az embereket, ha éppen nem őt fürkésztem a pillantásommal. A telefon a zsebemben rezegni kezdett, majd a jól ismert dallam is felcsendült, de még se törődtem vele. Biztos voltam abban, hogy a barátaim azok, hiszen még se mentem be végül.
- Lehet, hogy nekem is eszerint kellene élnem, de még se olyan egyszerű mindig hagyni, hogy a boldog percek az életünk részesei legyenek. – voltam már boldog, de a boldog pillanatok valahogy mostanában túl hamar elillantak. Szerettem volna hagyni, hogy újra jókedv, boldogság az életem részese legyen, mégse ment olyan könnyedén. Még akkor se, ha most is egyre inkább jobban éreztem magam a társaságában.
- De mégis valami miatt úgy érzed, hogy vonzanak, igaz? – utaltam itt az említett országokra. Ismertem ezt az érzést. Sok helyen megfordultam már, de mégis voltak olyan nem ismert tájak, amiket szívesen megnéztem volna, mintha vonzottak volna.
Láttam rajta, hogy zavarban van és kicsit rosszul is éreztem magam azért, hogy én hoztam ilyen helyzetbe. Lehet nem kellett volna felhoznom.
- Akkor azt hiszem kijelenthetem, hogy az életem során én is valakinek a múzsája lettem. Egyszer szívesen megnézném őket, ha szabad. – pillantottam rá komolyan, ugyanakkor mosollyal az arcomon. Nagyon is érdekelt, hogy milyen képeket festhetett, illetve ő miként ábrázolta a világot, hiszen minden festő kicsit magából is csempészik a műveibe. A kérdésére megköszörültem a torkomat.
- Szeretek olvasni, megismerni a különféle kultúrákat és régebben sokat rajzoltam. Néha az képes volt megnyugtatni, vagy ha éppen rossz kedvem volt, akkor csak kisebb mosolyt csalni az arcomra. – vallottam be alig hallhatóan, hiszen kicsit zavarba jöttem, majd a kabátot jobban összefogtam magamon.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 10:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Kicsit ellentmondásba ütközött a vélekedése a reményről, de nem kívántam emlékeztetni rá.

- Jelenleg zavaró, de később lehet, jól jön majd az emlék, öregkoromraválaszoltam neki, s reméltem megélem, nem miatta, hanem a bátyám romboló intézkedései miatt. Gondolok egy szituációra, ha kifejleszti a boszorkány kereső érzékét, akkor ide fogja elvezetni, s ha kell megvédem Shay-t. Viszont ha nem így akkor az újonnan elkezdett önpusztító viselkedésem veszi el az életemet, olyan harminc év múlva, becslésem szerint. Jó tisztában lenni a lehetőségekkel, de az anyám szerint ez már beteges, ahogy a dolgokhoz állok. Persze ő nem tud semmit, a Shay kilétéről kapcsolatban.
Pszichiáterem szerint pedig, a kialakult depresszió miatt gondolok a halálomra, vagy csak a baleset miatt? Rájöttem, mennyire törékeny az emberi élet? Vagy a menekülési vágy egy aspektusaként hozom fel a halálomat, mint témát.
Shay megérezte a viccelődést a romantikus témát illetően, amire válaszul elsőként nevettem egyet.

- Ha van rá mód, akkor remélem isválaszoltam a megrontás témára. Utána elhintett egy reménysugarat. Megvallom őszintén, már egy ideje elhinti nekem, valószínűleg tudtán kívül, reakcióikkal, amik méz cseppekként hatottak egy keserű teába, ami egy idő múlva édessé válik. Ennek okán nem lepődtem meg azon, amit mondott.
- Tudom Shay, tudom, nem élünk örökké ( hazudtam ), ezért amíg élünk, addig örüljünk a pillanatnak, még ha nem is tartanak sokáig, én ebben hiszekvallottam be neki a gondolataimat a jelenlegi életről.
- Nem jártam azokban az országokban, azt hiszem, ha mégis akkor kiskorombanválaszoltam elgondolkozva, de a válaszból is kiderült, hogy bizonytalan vagyok, én sem értettem miért. Mintha ott, azokon a helyeken éltem volna egy teljes emberöltőt, de tudom, hogy még csak éppen csak felnőtt korú vagyok. Utána kibújt a szög a szákjából, egy kérdés amire még én sem álltam készen, már-már ijesztőnek véltem a témát:
- Nos, ez egy eléggé furcsa szituáció, ugyanis miután… miután találkoztam veled azóta tudok szépen festeni, arcképeket, tájakat, mintha mindig is ezt csináltam volna. Miközben köztudottan esetlen rajzoló, és festő hírében álltamvallottam be neki kissé zavartan, mert én sem értettem hogyan. Az viszont nem mondtam el neki, hogy van három arckép festésem róla. Ami három különböző érzelmet tükrözz, s nagyon részletes, már-már fényképnek tűnik. Én sose tőle voltam megijedve, inkább magamtól. Lehet közrejátszható az adottságomnak, s ez egyfajta ráhangolódás a boszorkányra, Shaylee-re akit szeretek. Igyekeztem gyorsan kiverni a fejemből, s végre én tettem fel neki kérdést, valamiért nem akarta engedni, hogy feltegyek neki, szeret titkolózni, gondolom.
- Neked pedig mi az ami nagyon jól megy, s milyen dolgokat szeretsz? Parkon, és Cukrászdán kívül tettem hozzá gyorsan, vidáman, miközben ránéztem mosolyogva.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 12:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Az élet ösvényei sose voltak egyszerűek, ahogyan a sokszor jónak hitt dolgok valójában nem is voltak jók. Sokszor pont az ellen küzdünk, ami vigaszt, boldogságot vagy éppen reményt hozhatna az életünkbe. És számomra ilyen volt Marlon is. Volt valami megfoghatatlan, ami az első perctől kezdve húzott felé, de ennek ellenére is igyekeztem a lehető legtávolabb maradni. Mintha csak semmilyen érzés nem létezne, de a jól felépített fal kezdett leomlani. Egyszerűen minden próbálkozás hiába való volt, mert apró tettek vagy éppen szavak könnyedén elárultak.
Máskor talán elfutottam volna, de most nem akartam. A téli szellő könnyedén járt körbe minket, de még ez se érdekelt. Ennek ellenére és a városzajától is eltekintve hirtelen úgy éreztem, hogy kisebb boldogság telepedett rám.  Az ölelése egyszerre volt megnyugtató és magával ragadó.
- De ha nem emlékeznél arra, akkor nem is létezne remény, hogy egyszer még hasonlóban lehet részed, nem? – kicsit talán a korábbi szavaimat cáfoltam meg, de a remény szerintem az egyik legerősebb érzés. Az sok mindenre képes és még akár életeket is menthet. Ha már nem remélünk semmit se, akkor igazán már nem is élünk. Mosolyogva hallgattam a válaszát, hogy merre is menne, vagy éppen miként vinne magával engem is.
- Mind a kettő egészen csábítónak hat, de direkt nem könnyíted meg a dolgom igaz? – emeltem fel a fejemet és mosolyogva pillantottam rá. Kicsit még a vállánál fogva meg is löktem, hiszen a célzása eléggé egyértelmű volt és tényleg ezek után még nehezebb volt megtartani azt a bizonyos két lépés távolságot, amit kellene. – Még a végén megrontasz! – fűztem hozzá egy kisebb nevetés keretében, hiszen érezhette, hogy csak viccelek a romantikus pillanatokra adott válaszommal.
- Nem tarthat semmi se örökké, de egyszer talán még lehet ennél szebbek is a pillanatok. – ki nem mondott reménysugár volt a szavaimban, hogy idővel nem kizárt, hogy képes leszek őt közel engedni. Annyira, amennyire csak lehetséges, de ma még nem menne. Szerintem az elmúlt időszakhoz képest ez is haladás volt.
- Valaha valamelyik országban jártál már? – csatoltam vissza a korábban mondottakra, hiszen kíváncsiságom eléggé nagy volt, meg legalább addigra se magamról kellett beszélni. – Festeni is szoktál, igaz? – ezt igazából csak hallottam és lehet nem is igaz. Ha viszont igaz volt, akkor nem kérdés, hogy művészlélek, ami egyáltalán nem baj, de így talán nem meglepő, hogy azon mesés vidékek vonzzák őt.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 11:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Az elhangzottak megérintették a Shay-t, s igyekezett vigasztalni. Ugyan továbbra is hitetget az igazáról, a tettei azt súgják, hogy az ok amiért korábban távol maradt tőlem, kezd elmosódni, de erről nem kívántam figyelmeztetni. Hisz ő maga is tudja, s küzd ellene, én pedig nem kívántam küzdeni. Mellette vagyok, távol az iskolától, távol a családtól, távol az úgymond barátaimtól. Per pillanat, itt és most, nem kívántam mást, csak nyugalmat, és békét, Shay társaságában. Miközben nem érdekel, hogy boszorkány, és milyen veszélyes lehet rám vagy másokra nézve. Nem sokat várok az élettől, s az utóbbi hónapokban azt érzem mintha egy ketyegő óra lennék, ami megszabott ideig tud csak működni, sőt, kicsit korábban áll le mint kellene. Mindenesetre, amíg élek, addig szeretnék boldogan.
Máskor meg tettetem, hogy jól vagyok, örülök ennek-annak, miközben sokszor mélabút érzek, amit számomra Shay, az angyalom jelenti, még ha magáról mást is hisz, nekem angyal.

Végighallgattam a véleményét, miközben az érzelmek, s érzések átjártak, rövid válaszok adtam. Hisz rám helyezte a fejét, aminek következtében a szívem zakatolni kezdett, és átélem a pillanatnyi békét, s örömöt. Ha a jobb oldalamon van Shay, akkor a bal kezemmel átkarolom, miután rám döntötte a fejét.

- Értem, nem is kell belegondolni, jobb elfeledni, én mindig arra vágyok, elfeledni milyen volt amikor minden összetartott, hogy ne fájjon annyira a mostani helyzetválaszoltam a család témára, de pillanatnyilag nem gondoltam komolyan, hisz más érzésekre összpontosítottam, s jelenleg úgy tűnt ezek nem is fontosak nekem. Utána megkérdezte, ha tehetném hova mennék, erre hosszasan hümmögtem egyet, majd pedig válaszoltam:
- Elsősorban magammal vinnélek, éés Európába. Talán Írországba, ott el lehet veszni a csodálatos tájakban. Vagy Olaszországba, ahol minden nap egy pikáns, s romantikus pillanat lenne, már ha ezek érdekelnekmondtam nevetve, de az nem tartott sokáig, mert újfent elkomolyodtam, s olyat jelentettem ki ami számomra a legfontosabb:
- Hálás vagyok neked, drága Shay, a mai pillanatokért, sokat jelentenek nekem, és bárcsak örökké tartana ez a pillanatöntötte ki szívemet, miközben becsuktam a szemem, és lassan kezdtem el lélegezni, várva arra, hogy az idő megálljon örökre.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 10:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Nem kizárt, hogy nem volt helyes az, hogy engedtem neki, de valahogy egy pillanatra mégis azt kívántam, hogy bár csak sose érne véget az a pillanat. Abban a pár másodpercben képes voltam újra hinni a jóban, a boldogságban, mint egykoron és pár pillanat erejéig legalább újra csak egy átlagos lánynak éreztem magam. Idővel viszont minden tovareppent és újra csak azt éreztem, ahogyan a bennem tomboló érzések és káosz egyre inkább maga alá kezd temetni.
- Mégis néha egyszerűbb magunkban tartani, mint kimondani őket. Amíg nem mondjuk ki addig talán kicsit hiszünk abban, hogy az nem lehet valóság. – elmélkedtem kicsit hangosan, de közben nem néztem rá. Csak a távolba révedtem, mintha valami túlzottan is magára vonta a figyelmemet, pedig szó se volt erről. Túl sok minden lappangott belül, de még se tudtam szavakba önteni, mintha egyszerűen csak féltem volna szavakká formálni a gondolataimat és érzéseimet.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és egy apró sóhaj szökik ki az ajkaim közül, viszont mielőtt bármit is mondhatnék, azelőtt a szavak a torkomon akadnak arra, amit mond. Meglepetten pillantok rá, hiszen erre azért nem számítottam. Amikor most ő fogja meg a kezemet, akkor összerezdülök, mintha csak megijedtem volna és talán így is van. Több évszázadnyi élet járt már ki nekem, de mégis aprónak éreztem hirtelen magam a világmindenségben, mint aki semmit se tud. Hamarosan pedig bókjának köszönhetően egy kisebb pír szökik az arcomra, amit sietve próbálok a hajam takarásába rejteni.
- Marlon, ez nem ilyen egyszerű. Hidd el, okom van távol tartani magam tőled, még akkor is, ha nem mindig egyszerű. pillantok rá komolyan, hiszen tényleg meg volt rá a saját mentségem, vagy inkább csak a saját lelkemet akartam volna megnyugtatni ezzel? – Fogalmam sincs, hogy mit érezhetsz amiatt, ami a családoddal történik, hiszen sose volt igazán családom. Az apámat sose ismertem, ahogyan megannyi hazugság övezte eddig életem során a családom kilétét, így az se kizárt, hogy részben megértem, hogy milyen érzés néha túlzottan is egyedül érezni magad egy viharban. – bukott ki belőlem, mielőtt még lakatot tehettem volna a számra. Ha pedig engedte, akkor a fejemet a vállára hajtottam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, pedig nem volt az. – Ha tehetnéd, akkor hova mennél? – kíváncsiskodtam tovább, mielőtt még esetleg olyanról szólom el magam, amiről nagyon nem kellene.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Shay engedte, hogy megsimogassam, s látva a reakcióit, a szívemig hatolt, engedtem, hogy átjárjon az érzés, s a pillanatot addig húzta, amíg lehetett, a megváltozott időérzéknek köszönhetően.
Amint magamhoz tértem az érzelem hullámokból, már nem fogtam az arcát, nem igazán tudtam a szavaira figyelni, így azokra nem is tudtam visszaemlékezni, csak a sajnálómra, és az érintésére. A felhozott család témára, én csak a fejemet csóváltam, de ezt érthette a korábbi kijelentésére is.

- Nem kell sajnálnod, sem bocsánatot kérned, nem szabad benntartani az érzéseket, megbetegítenek, vagy ami rosszabb, elfordítanak a világtól, s önmagunktól, bátyámmal is ez történt meséltem neki, miközben arra gondoltam, hogy a bátyám megrögzötten ki akarja magát képezni boszorkány vadásznak, de valamiért nem akartam, s nem tudtam foglalkozni ezzel. Lévén távol él tőlünk, így nem árthat Shaynak, és családjának, akik valószínűleg szintén boszorkányok.
Elmélkedés közben hallottam a szőke angyalom ismertetőjét a családjáról, a hallottakra elmosolyodtam.

- Sejtem milyen lehet, az enyém is kezd csonkává válni. Emlékszek pár történetre, hogyan dőlt össze a rokonaink családja. Valamiért ez már százötven éve mindig megtörténik, a miénk bírta a legtovább. Mindez, számítana a legkevésbé, de történnek olyan dolgok a testvéreimmel, ami méreg, megmérgezi őket, és az életüket, legszívesebben elszöknék veled örökre, egy másik országba, hogy ne láthassam, mivé válnak a családtagjaim mondtam baljósan szomorúan, de mosolyogni is mosolyogtam hozzá. A mondatok után, ha mellettem ül a padon, akkor megfogom a kezeit, ha nem fogtam már azóta, hogy ő megfogta az enyémet, s ezt mondom:
- Én mindössze egy dolog hiányzik, az pedig a mosolyod, ami beragyogja sötét napjaimat. A kacajodat, ami egy csodálatos színfónia az én átlagos színdarabbonbanbókoltam neki, de én komolyan is gondoltam. Igazából azért nem adtam fel vele kapcsolatban a nyomulást, mert úgy érzem csak ő az egyedüli boldogságom az életemben, olyannyira, hogy nem érdekelt, hogy ha magasabb helyről repít ki az ablakon, akkor belehalok.
Megannyi kérdésem volt, de jelenleg még várok a kérdéseimmel.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 2:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Láttam rajta, hogy nem túlzottan nyerte el a tetszését az, amit mondtam, de ettől még érdekesebb hely a világ, hogy nem egyformán gondolkoznak az emberek és nem is ugyanúgy vélekednek dolgokról, viszont inkább hallgattam idővel. Úgy éreztem, hogy most jobb, ha úgy teszek.
Szavaira csak sóhajtottam, miközben a fülem mögé tűrtem egyik oldalt a hajamat, hiszen a szellő állandóan arcomba sodortam – Sejtem, vagyis talán magam is tudom, de attól még nem értem a miértjét. – motyogtam alig hallhatóan az orrom alatt, hiszen ez már számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem akar más lányt. Ez pedig számomra fura volt és újdonság is az életem alatt. Aztán pedig ismét talán pontosan olyat kérdezek, amit nem kellene, de már késő. Nem tudom semmisé tenni a szavaimat.
- Igen, ez igaz. Mindenki szemében mást jelent a nagyhiba, de gondolom mások életére veszélyesnek lenni eléggé az lenne, nem? – nem úgy mondtam, mintha én az lennék. Inkább mintha csak a véleménye érdekelne, közben pedig nem néztem rá. Az utat figyeltem, és az utcán siető embereket. Remélhetőleg senki se fog ránk akadni és jól visszaküldeni, vagy szüleinket hívni, hogy kerüljük az iskolát.
Amikor közelebb lép, akkor meglepetten pillantok fel rá, miközben megállok. Amikor viszont arcom irányába nyúl, akkor nem mozdulok meg. Hagyom, hogy megérintsem és miközben keze arcomon pihen, illetve beszél, aközben pár pillanat erejéig még a szemeimet is lehunyom, mintha csak el akarnék veszni azokban az érzésekben, amiket ő ébreszt újra és újra bennem. Pontosakban azokban, amiktől eddig menekültem. – Talán ideje lesz jobban lepleznem a reakcióimat. – szólaltam meg egy kisebb mosoly keretében végül, hiszen igaza volt és a szavaimmal pedig pontosan neki adtam igazat. Azt mondtam ki, amiről úgy éreztem, hogy sose kellene kiderülnie.
Hamarosan pedig máris folytattuk az utunkat, mintha az előbb mi se történt volna.
A családos dologra már éppen nyitnám a számat, de ő tovább folytatja, így csendesen és figyelmesen hallgatom őt. Miközben pedig a szavak elhagyják az ajkát a gyomrom szomorúan rándul össze, hogy pont sikerült olyanba belekérdeznem, amibe talán sose kellett volna.
- Én… én sajnálom… - szólaltam meg aztán sietve és pár pillanat erejéig még ha kicsit félve is, de megfogtam a kezét, de mire ismét megszólaltam, addigra el is engedtem őt. – Nem akartam semmi rosszat felidézni… - az ő bajaihoz képest az enyémeket kicsinek éreztem és úgy éreztem, hogy talán még ő is elítélne azért, hogy a történtek után úgy viselkedek Miaval, vagyis anyuval. – Másrészt lehet, hogy nekem van családom, de csonka és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek talán a felszínen tűnik. – rántottam meg a vállaimat.
- Hiányzik neked? pillantottam rá kérdőn, miután leültem a padra. Természetesen a nagyapjára gondoltam.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 11:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Shaylee & Marlon
[You must be registered and logged in to see this link.]

Figyelmesen hallgattam végig a véleményét, amire csak húztam a számat kelletlenül. Nem igazán értettem mire fől nevezi magát ördögnek, de inkább nem veszekedtem vele. Reakcióiból leszűrtem, hogy még sok időre lesz szüksége, s amikor eljön a kellő idő.
Utána újfent olyan irányba terelődik a beszélgetés, ami problémásnak érződik, és amiről egyáltalán nem akarnék vele beszélni.

- Shay, nekem nem más lányra van szükségem, hanem rád, de ezt tudod jól - jelentettem ki mosolyogva. Ami a mai napban jelen pillanatban a legnehezebbnek tűnt. Egy csókkal bizonyítanám, de az tönkre tenne most mindent, majd később kockáztatok. Egy röpke ideig még gondolkodtam a hibákon amiket elkövettem.
- Nem hiszem, elkövettem hibákat mint sokan, de, hogy nagy hibát? Nézőpont kérdése, kinek mi a nagy hiba - válaszoltam s nem is, nem szeretek a hibákról beszélni. Utána jött a viccesebb rész, meglökött, és ennek köszönhetően újfent meg kell igazítani a hajamat, de legalább volt hatása annak amit mondtam, s hozzátette, hogy nem érti miért folytatom még mindig, miért tartok ki mellette.
- Pedig egyszerű a válasz kedves Shay - mondom neki, s közelebb lépek hozzá, hogy megtudjam simogatni az arcát, de hagyok annyi időt neki, hogyha akarja megállítottja a kezemet.
- Ugyan nemet mondasz, de a reakcióid mégis vágyódnak, s nekem ez elég, sőt, az unalmas napjaimat lázba hozza, s ez nekem bőven elég - közöltem vele lágyan, és mosolyogva. Nem akartam sokáig zavarba hozni, s egy torok köszörülés következtében hátrébb léptem, és nem érintetettem az arcát - ha egyáltalán engedte -.

Már a parkban voltunk mikor válaszoltam a családos témára, amit kívánt még tovább kifejteni.

- Pontosan úgy mondod, mintha neked nem lenne részed benne. Amúgy, sajnálatosan jó ideje nekem sincs. A bátyám még jobban elzüllött, hála az új bentlakásos iskolának. A húgom összejött egy fiúval, aki rossz útra téríti szokásaival. Az apám sokáig dolgozik, anyám pedig egyre magányosabb, sőt azon kaptam őt egyik nap, hogy... apát megcsalja - tört ki belőle zavart hangon, de mégis folytattam.
- Szétesőben van a családom, amit mint kiderült maga a nagyapám tartott életben, amint ő eltávozott, minden szép lassan a feje tetejére áll - tettem hozzá kelletlenül. Ha Shay leül a padra, akkor én is.


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
ex-wife, my rival
Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 15, 2017 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Wanda & Cole

A kisebbséghez tartozol, ha így látod. – én magamat rendkívül humorosnak, más kérdés, hogy ő nem. Biztos köze van hozzá a kis barátjának, vagy csak nincs olyan humorérzéke, hogy értékelje. Akárhogy is, a munkám mellett a személyiségem az, amiből megélek, roppant szerencsés vagyok, hogy azért kapom a pénzt, amilyen vagyok. Elvégre, a munkám vagyok, túlzás nélkül. A kérdésre nem válaszolok. Igazából nem különösebben akarom magam beleártani a lányom fiúügyeibe, amíg nem hoz valami sátánista barmot, addig felőlem azzal van, akivel akar. De ez a fickó nem képes befogni a száját. Ezzel pedig alá is támasztja, amit mondok. Okosabban tenné, ha hallgatna.
Biztosan, ezért nem ismersz egyetlen régi ismerősömet sem. – bólintottam mosolyogva. Ott van Bryan, de ő visszatérő, sokáig nem tartottam vele a kapcsolatot, és hát… igazából ő tudna a legtöbbet mesélni rólam, fiatal koromban nagyon sok időt töltöttem el vele, a legjobb barátom volt, kétségtelen. Aztán felnőttem és nem voltak barátaim, csak ügyfeleim.
A fickó szavait hallgatva először csak a szemöldököm vonom fel, aztán, ahogy belelendül, csak egy halvány, de utána egész jól látható mosolyra görbül a szám. Viszont nem válaszoltam neki egyből, hanem Wandára pillantottam a kérdése után. – Beszélhetnél a fejével. – kevés olyan ember van, akiről első találkozásom alapján nyugodt szívvel kitudom mondani, hogy perceket nem bírnék eltölteni vele. Az pedig ő. – Te pedig… -  fordultam vissza a férfihoz. – Tanulj meg hallgatni! Ha most csendben maradsz, soha többet nem is találkozunk! Mindketten jól jártunk volna vele. A munkád pedig az életed, nőj fel, a 21. században vagy. – akármilyen gonoszul is hangzik, így van. Az életed nem a szerelmed, nem a barátaid. Ők javában elhagynak és lelépnek, mert, ha nincs munkád, vagy ha munkád alávaló, nyomorban élsz és azt bizony nagyon kevés ember képes elviselni egy másikért. – A feltételeidet illetően… először is, annyit kértem, hogy viselkedj felnőtt módjára, de látom, ez nem igazán megy. Megígérem, nem fogok viccelni, mert látom nincs humorérzéked. – nem tudom mire gondolt, mikor szóra nyitotta a száját. Én vagyok az apja a lánynak, akivel együtt van. Mire számított, hogy meghívom majd sörözni? Elakartam neki mindent mondani, hogy soha többet ne kelljen látnom, de nem igazán vette a lapot. – Wanda a lányom, az élete már így is meg van keserítve. – remélem itt képes felismerni a humort magától is. – A tied pedig nem érdekel, amíg jó vagy a lányomhoz. – melyik apa ne tenné pokollá annak az életét, aki megbántja a lányát? Nem értem, hogy ezen miként sikerült ennyire fennakadnia – Értem én, hogy mindenre az automatikus válaszod a fizikai agresszió, de ha elfogadsz egy jó tanácsot, ezen próbálj meg változtatni. Gyerekes dolog, te pedig már nem hat éves vagy.– nagyon sokféleképpen lehet gyerekes lenni, én is tudok az lenni, néha szeretek is az lenni. Ugyanakkor, ebben a beszélgetésben neki kéne annak az embernek lennie, aki gondolkodik is.
Nem, ennyi pont elég volt a barátodból. – ráztam meg a fejemet, Wandára nézve. – Ha hazajönnél, van kaja a hűtőben. – na persze nem én csináltam, időm és kedvem sincsen hozzá, és köszönhetően a munkámbeli profizmusomnak, megtehetem, hogy mással csináltassam meg. Miért is ne lehet saját szakácsom? – Ez szörnyű volt, Cole. – néztem vissza a barátjára. – Kapd össze magad, ha legközelebb találkozunk! – bólintottam egyet felé, majd búcsút intettem és folytattam az utamat, amit miattuk megszakítottam. Mondanám, hogy Wanda a párválasztásban az anyjára ütött. Elvégre, az anyja hozzám jött, egyik rossz döntése a sok közül. De az első találkozás alapján… ennél sokkal rosszabb a helyzet.

//Köszönöm a játékot és, hogy gondoltatok rám, és bocsánat a zárás miatt, de szerintem felesleges tovább csűrni-csavarni a helyzetet Smile //
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 07, 2017 11:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to my dad & my love
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Úgy fest, hogy van még csiszolnod azon, hogy humoros légy. – feleltem neki csöppet se kedvesen, miközben őt méregettem. Magam sem tudtam annak, hogy örüljek ennek a helyzetnek vagy inkább nem. Még apával is talán könnyebben töltöttem volna egy légtérben időt, mint így együtt hármasban egy nagy parkban. És amilyen irányba haladtak a dolgok kezdtem úgy érezni, hogy én fogok lassan toporzékolni, mint valami kisgyerek, vagy beintek nekik. Nem értettem, hogy mire is jó ez a kakasviadal. – Igen, hoztuk. Miért esetleg baj? – kérdeztem meg a lehető legközönyösebben. Szerintem kutyát sétáltatni valakivel annyira nem gond. Főleg, hogy sajátom sose lehetett, mert nem engedte. Meg mostanában nem is nagyon vagyok otthon, elméletileg a kollégiumban töltöm minden időmet, de valójában nem így van. Szerintem több időt töltöttem Cole társaságában, mint ott bárkiében, de az óráimra viszont totálisan bejárok továbbra is. Szeretnék a legjobb ügyész lenni és nem annyira titkolt vágyam az, hogy egyszer még megéljem azt, hogy sikerüljön apát is legyőznöm. Lehet sose fog eljönni, de ha igen, akkor azt hiszem elmondhatom, hogy tényleg a legjobb ügyészek egyike vált belőlem. Ő az egyik legnagyobb és legjobb ügyvéd a városban.
- Igazán? Ezt nem is tudtam, talán lehet valami régi ismerősöddel el kellene beszélgetnem. Biztosan sok érdekes dolgot tudnék meg rólad. – mosolyodtam el most először igazán barátságosan. Nehezen tudtam elképzelni azt, hogy valaha igazán vad és féktelen bulikban vett részt. Ahhoz mostanában túlzottan is ügyel a megjelenésére és a hírnevére. Hmm, egyszer talán tényleg kiderítem ezt.
Amikor apa „kifakadt” és éppen ment az, hogy kinek is mihez van joga vagy ki az „erősebb”, akkor csak feljebb szalad a szemöldököm, hogy ez most komoly? Csendesen állok ott, és kezdem úgy érezni, hogy talán elfeledkeztek arról, hogy itt állok és nem vagyok holmi áru, amiről csak úgy lehet vitatkozni. Nem túlzottan tetszett a helyzet, de nem is értem, hogy miért hittem azt, hogy két felnőtt férfi tud is úgy viselkedni, ahogyan normális emberek tennék. Amikor meg az került szóba, hogy mi lesz akkor, ha megbánt, akkor még inkább csak pislogtam, mintha nem értettem volna, hogy hova tűnt az az apa, aki én ismertem. Viszont mielőtt válaszolni tudtam volna a kérdésre, azelőtt jött a másik fél és ő is eladott egy kisebb műsort. Kár lenne tagadni, hogy nem izgultam amiatt, hogy esetleg elkotyogja magát a nagy erőfitogtatásba magát Cole, hogy merre is töltöttem rövid ideig pár órát, mert valaki megtámadott…. de szerencsére nem így lett, amikor viszont ő is feltette a kérdést, akkor kínomban elröhögtem magam.
- Ez most komoly? Megvesztetek? Esetleg elmentek otthonról? – pillantottam mind a két férfira, miközben összefontam a karomat magam előtt. – És még ti mondjátok azt, hogy érett felnőtt férfiak vagytok. Nahh, eldőlt, hogy kinek hosszabb? – kérdeztem a lehető leggúnyosabban. – Nem kell, hogy szeressétek egymást, de ha ezt nem fejezitek be, akkor komolyan…. – nem fejeztem be, mert hirtelen nem tudtam mit fogok tenni akkor. Szerintem elsétálok és mind a kettő megpróbálhat keresni, de tuti nem állok szóba velük. Lehet gyerekes tett, de valahogy ez hiányzott a legkevésbé. Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb esze Lilahnak van jelenleg hármuk közül. – Vagy esetleg szeretnétek még folytatni, mert akkor szerzek popcornt és helyet is foglalok az egyik padon. – villantottam egy igazán gúnyos és negédes mosolyt rájuk. Azt hitték, hogy majd valaki mellett ki fogok állni? Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.




■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 06, 2017 10:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Legszívesebben röhögnék azon, hogy mennyire nem ismeri a lányát. Azért van benne valami szomorú is, de ez inkább Wanda irányába, hogy ilyen apja van. Nem csodálom, hogy Wanda is inkább úgy döntött, hogy hanyagolja az apját minden téren. Rá nem számíthat sok mindenben, ez hamar nyilvánvalóvá vált, rám viszont annál inkább. Elég csak arra gondolni, hogy mik történtek velünk az elmúlt időszakban. Nem tudom, ugyanúgy megtörténtek-e volna, de nem is különösebben ez a lényeg, hanem hogy végső soron minden elrendeződött. Wanda pedig pláne nem olyan lány, aki a végletekig rágja magát mindenen. Vagy ki tudja, lehet csak egyszerűen nem akar róla beszélni, és marha jó színésznő, hogy fel sem tűnik.
Csak egy kicsit lep meg, hogy egyáltalán nem is érdekli, hogy mi van köztünk Wandával. De igazság szerint nem is vártam túlzottan mást. Mikor az érettséget behozza a beszédébe, akkor csak elmosolyodom, de meg nem szólalok. Gondoljon csak azt magáról ez a nagyképű ügyvéd, amit akar. Azt hiszi, nála van minden nyerőkártya, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne.
Nem reagálok arra sem, amit kérdez tőlem. Nem hiszem, hogy túl sok mindent vetne a latba, hogy mióta találkozgatok Wandával. A szövegelését hallgatva egyre szélesebb mosolyra húzódnak az ajkaim, és nevetni támad kedvem az egész helyzettől. Mikor a munkámból való kirúgatásról beszél, már tényleg nem vagyok képes magamban tartani, és felröhögök azon, amit mond. Miután Wandához fordul, akkor már el is engedem a lányát, és közelebb lépek a férfihoz.
- Aranyos, hogy próbál úgy tenni, mintha érdekelné, mi van a lányával. Lószart nem tud róla, meg hogy mik történtek vele az elmúlt időkben. De tudja ki az, aki mindenről tud? - mosolyodom el újfent, és folytatom, váltva most már én is a tegezésre. - Én. Szóval ne fenyegess engem, mert lehet, hogy nagy befolyásod van, de fogalmad sincs, hogy én mire vagyok képes. Nem fogok egy savanyú pofájú seggfejhez jó arcot vágni, csak mert az úgy akarja. Az pedig, hogy a munkámmal fenyegetsz… szánalmas. De most én jövök a saját feltételeimmel: Ne fenyegess, mert nincs értelme. Ne mondd meg, hogy mit csináljak, mert a szememben egy senki vagy. És harmadjára… ha megpróbálod megkeseríteni az életemet, vagy a Wandáét, akkor gondold át azt kétszer is, mert hidd el, vissza tudok ütni. És azért nem fog köszönet járni.
Majd pedig hátat is fordítok a vén fószernek, és Wandára pillantok.
- Ez egész jól ment, nem?
Kérdezem tőle, gúnyosan imitálva az apját. Nem fogom kinyalni a seggét, csak mert nagysága azt akarja.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
ex-wife, my rival
Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 06, 2017 8:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Wanda & Cole

Nem, még nem. De folyamatban van már a dolog. – vontam meg a vállamat. Sok helyen valóban elég előre szólnom, és képesek lennének összezúzni néhány autót csak azért, hogy az enyém odaférhessen. Nem ragaszkodom minden áron ehhez, de nyilván kihasználom. Az embernek azért vannak kiváltságai, hogy éljen vele, ha nem így tesz, csak kárba vész az erőfeszítés. – Csak vicc volt. Szerencsére a drogokat sikerült elkerülnöd… remélem. – teszem még hozzá. Mivel nem igazán töltöttem vele sok időt, nem is igazán tudom, hogy mit használt és mit nem. De felteszem, ha a lányom drogozot volna, arról tudnék. A fű az más, én is füveztem ennyi idősen, azzal nincs gondom, amíg nem előttem csinálja és nem ül utána autóba. – Hoztuk? – kérdezek vissza a többes szám miatt. Lilah nem is különösebben érdekel. A többe szám viszont sokkal inkább bántja a fülemet.
Én úgy emlékszem kissé… túlpörögte a dolgot, Cole. – mintha tükör lettem volna. Amit mutatott, viszont láthatta rajtam is. Csak az én arcomon még ott volt a közöny is. – De persze maga rendőr, nem várom el, hogy használja a fejét. Csak legyen óvatos, nem mindig vagyok ilyen elnéző. – nincs különösebb bajom a rendőrséggel, sem a tagjaival. Az én munkám az övék ellen van, de… az ő munkájuk minőségét mutatja az, hogy mennyire jó vagyok az enyémben. Néha még csak meg sem nehezítik a dolgomat. A kihívásokat mindennél jobban szeretem, a hírnevemre is úgy tettem szert, hogy igyekeztem minél inkább nagyobb fába vágni a fejszémet.
Elhúzom a számat, mikor közelebb vonja magához Wandát, de ennél több reakciót nem csal ki belőlem. A lányom lassan felnőtt, bízom benne, hogy képes maga is eldönteni, hogy kivel akar együtt lenni. Mivel soha nem voltam mintaapa, így a fiúügyeibe sem igazán szóltam bele, csak a nagyon szélsőséges eseteknél. – Erre nem lesz semmi szükség. ¬   csóváltam meg a fejemet.  - Felesleges ezzel provokálnia. De örülök, hogy ilyen érett emberek vannak a rendőrség soraiban. – ez viszont színtiszta szarkazmus volt. Nem bírom ki, hogy ne szúrjak oda a rendőrségnek. És neki sem. Mégiscsak a lányommal jár, ha ő nem próbálja elnyerni a kegyeimet, én… mindegy, nem igazán érdekel a fickó.
Igen, ezt sejtettem. Voltak sokkal rosszabb estéim is. – rég voltam ugyan rácsok mögött, de még jó pár évvel ezelőtt gyakran kerültem bajba. Nem igazán reklámoztam soha Wanda előtt, hogy miket is tettem fiatalabb koromban, de… maradjunk annyiban, hogy bőven okoztam fejtörést.
Tartottam. – bólintottam Wanda szavaira, majd Cole-ra néztem. – Szóval, azóta találkozgatsz a lányommal, hogy bent voltam?-  elég bólintania is. Közben ugyan elkezdtem tegezni, de… ha már együtt van a lányommal, megtehetem, nem? – Rendezzük le ezt gyorsan. Nem ismerlek, és nem is különösebben vágyom rá, hogy megismerjelek. Azonban Wanda még nem felnőttkorú, tehát, addig, amennyiben kihúzzátok addig, vágjál jó képet, mikor találkozunk. Ebben a helyzetben én vagyok az, aki lehet seggfej. Ha ezt tartod, rendben leszünk, a munkád is megtarthatod. Menni fog, Cole? – pillantottam rá kíváncsian. Nyilván nem fogom egy-két pillantása miatt kirúgatni, de nem kéne az idegeimre játszania. Egy páran már elbuktak benne. – Oh, igen, és ha a lányomat bármilyen módon is bántod, akkor… teszek róla, hogy szart súrolni a wc-ről is kevés legyél egy McDonald’s-ban. – de ez gondolom magától értetődik. – Ennyi lenne dióhéjban. Nem vagyok a röghöz kötés híve, ha a lányomnak jó vagy, nincs bajom veled. – még akkor sem, ha rendőr. Bár örülnék, ha nem lenne az utamban a későbbiek folyamán a munkám során. – Ez egész jól ment, nem? – pillantottam Wandára. Úgy érzem ezt elég jól sikerült most kezelnem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 27, 2016 10:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to my dad & my love
[You must be registered and logged in to see this image.]

Reménykedtem abban, hogy elkerülhető lesz ez a találkozás, hiszen volt egy olyan sejtésem, hogy nem túlzottan fognak ők ketten egymásért rajongani. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon melyik kakasnak lesz nagyobb a rajongása. Illetve ott volt még az az aprócska tényező is, hogy én baromira nem szóltam apának az engem ért támadásról, se arról, hogy kórházba kerültem rövid időre. Arról meg fogalmam sem volt, hogy esetleg az iskola értesítette őt, vagy nem. Ő is mindig remekül tudott tikot őrizni és legtöbb esetben fogalmam sem volt arról, hogy mi jár a fejében.
- Azt hittem, hogy neked mindenhol fenntartanak valami elit parkolót. – inkább volt gúny a hangomban, mintsem komolyan gondoltam volna azt, amit mondtam. Az tény, hogy apám egyik legjobb ügyvéd volt, így nem csoda, hogy sok ügye is volt, de ettől még sokat nem javult a köztünk lévő helyzet. – Tényleg úgy nézek ki, mint valami drogos? Azt hinné az ember, hogy ennyi szenny után képes vagy megkülönböztetni egy drogot használót és egy tiszta embert. – morrantam fel, hogy még inkább kifejezzem a nem tetszésemet, de nem mozdultam a helyemről, ahogyan könnyedén összefontam a karimat magam előtt. – Igazából Lilaht hoztuk el sétálni. – böktem még oda, hogy lássam azt, hogy apa agytekervényei vajon miként indulnak be. Talán annyira nem is rossz, hogy ennyire nyílt területen találkoztunk, hiszen így legalább kisebb lehet a drámafaktor, vagyis nagyon remélem.
- Valójában miattam tartottak bent estére, úgy gondoltam, hogy jót tenne neked. Legalább egyedül maradhattál a gondolataiddal. – pillantottam rá komolyan, hiszen ezt sose árultam el. Kihozhattam volna óvadékellenében, de inkább nem tettem. Így is kihoztam onnan őt minden tárgyalás nélkül, így oka nem lehet panaszra, majd amikor egymást kezdik el cincálni, akkor csak megforgatom a szemeimet, majd kiveszem Lilah szájából a botot, vagy éppen labdát, hogy utána eldobjam neki. Viszont mielőtt bármit is tehetnék ezek után, azelőtt Cole könnyedén lép oda mellém, hogy átöleljen és csókot nyomjon az arcomra. Kár lenne tagadni, hogy nem esik jól, de attól még kap egy kissé bosszús pillantást, hiszen olyan, mintha direkt húzná apám agyát.
- Hazafelé tartasz? – kérdeztem meg úgy, mintha tényleg érdekelne, de így talán kisebb időt nyerek azelőtt, mielőtt kirobbanna valamiféle háború kettőjük között. Hirtelen úgy éreztem, hogy erre a helyzetre még nagyon nem álltam készen.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 15, 2016 3:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
- Remek…
Nem nagyon volt kedvem találkozni az öregjével, de úgy néz ki, elkerülhetetlen. Pláne akkor, mikor látom, hogy elindul felénk. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a kis parki sétából. Sok helyen vártam, hogy belefutok Mr. Carsonba, de pont a parkban? De azt sem értem, minek Mr. Carsonozom, még ha csak magamban is. Bőven ráverem korban a dupláját is. Azt pedig már tudnám, hogyha valami természetfeletti játszana a képletben, mint Wandánál. Habár tudom, mostanában volt egy hatalmas hibám, mikor egyszerűen túlzottan sok minden történt, túlságosan nehezen beivódó dolgok, amiknek következtében nem figyeltem eléggé, és nem vettem észre, ami a pofám előtt volt. De szerencsére ez a gond is megoldódott. A meglepődésemnek Wanda ad végül hangot, ő sem úgy ismeri az apját, mint az a parkba járó típus.
- Ja, hogy… hogy nekem küldenem kellett volna köszönőlevelet azért, mert végeztem a munkám?
Mosolyodok el gúnyosan, és ez a gúny a hangnememből is kivehető. Nem fogok jópofizni vele, akármennyire is Wanda apja. Amennyi mindent hallottam már róla, nem is érdemli meg. Végül odalépek a lány mellé, és ismételten megszólalok.
- De végső soron… mégis csak jár a köszönet magának. Ha ön nem rendez akkora balhét, és viszem be az őrsre, nem találkozok a lányával sem.
Majd pedig átkarolom Wandát, és nyomok egy csókot az arcára. Kíváncsian várom a férfi reakcióját erre, és nem titkolt szándékom, hogy még inkább felcsesszem az idegeit. Köszönőlevél… milyen kis vicces.
Nem tudom, Wanda mennyire akarta az apja orrára kötni, hogy együtt vagyunk már egy ideje, de ha az apja nem hülye, össze tudja rakni. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy azt fogja gondolni, a lánya csak engem is hülyít, ahogy sok másik sráccal tette a múltba
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
ex-wife, my rival
Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Dec. 12, 2016 7:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Wanda & Cole

Néha nem árt, ha az ember kiszellőzteti a fejét. Éppen most végeztem az egyik ügyfelemmel, végre sikerült vele megértetni, hogy manipulálni tudok másokat, nem pedig hipnotizálni. A fickón a felesége vére volt, egy kés volt a kezében, szintén a felesége vérével és ott állt a holttest felett, a késsel a kezében. Ezeket még egy gyengeelméjű is képes összerakni. Az biztos, hogy börtönbe megy, ettől nem tudom megmenteni, és nem is igazán akarom. Egyrészt, nem tudna annyit fizetni, másrészt megérdemli. A halálbüntetést viszont elkerülheti, ennyi pénze van, és ennyit meg is tehetek, ha már kifizetett. Eljöttem, mert épp sírni kezdett, azt pedig utálom.
Teljesen véletlen volt az, hogy megláttam Wandát. Az első gondolatom az volt, hogy intek egyet felé és megyek tovább. Tudom, nem túl mintaapai tett, de nem láttam értelmét annak, hogy odamenjek. Aztán eszembe jutott, hogy egyfolytában azért vesz elő, mert nem voltam jó apa – ami igaz – és most sem vagyok az. Ezért döntök végül úgy, hogy arra felé veszem az irányt. Odaérve azonban megakad a tekintetem a fickón, aki láthatólag a lányommal együtt van itt. Nem igazán ismerős először, de aztán végül csak beugrik, hogy hol találkoztunk.
Nem, nem vagyok, de nem volt parkoló hely a park másik oldalán. – ráztam meg a fejemet, Wandához beszélve, de a fickót nézve. – Talán drogot talált nálad? – néztem Wandára, de láthatólag nem volt nála semmi, és nem is úgy nézett ki, mintha drogos lenne. És nem is igazán látom okát annak, hogy miért élne vele. Nem is volt komoly a kérdésem, csak nem értettem mit keres itt a rendőr. – Áh, most már ismerős! Még mindig nem kaptam meg a köszönőlevelet, hogy nem pereltem el a gatyáját is. – mosolyogtam a férfira, bár nem éppen barátságos módon. A munkáját végezte, ezzel nekem nincs is bajom, csak az eljárással, ahogy az egész történt. Habár kissé be voltam rúgva, mikor mindez történt, de úgy emlékszem a kelleténél sokkal keményebb volt a letartóztatáskor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 04, 2016 4:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to my dad & my love
[You must be registered and logged in to see this image.]

Mindig is szerettem a szabadban lenni, ott eltölteni időjárástól függetlenül a szabadperceimet. Talán azzal is összefüggésben van a dolog, hogy farkas vagyok. A farkasok élőhelye pedig nem a betontemető, hanem sokkal inkább az erdő és a szabad terület. Így nem volt kérdés, hogy benne vagyok abban, hogy menjünk sétálni egyet. Lilah-nak is biztos jót tesz egy kis séta, vagy éppen más négylábúakkal való találkozás. Eléggé barátságos teremtés volt, így könnyedén barátkozott más kutyákkal, vagy éppen gyerekekkel is.
Könnyedén jött a beszélgetés köztünk mindig is Cole-val, így most se jelentett különösebben gondot az, hogy séta közben elüssük az időt. Néha kicsit megálltunk, amíg Lilah körbe szimatolgatott egy-két fát, bokrot, vagy éppen egy járókelővel barátkozott volna. Mosoly könnyedén bujkált az arcomon, miközben a sálat kicsit megigazítottam, hiszen időközben azért már a tél is beköszöntött, így egyre hidegebbre fordultak a nappalok is. Mindenki egyre inkább kezdett beöltözni és hiába voltam farkas, attól még én is képes voltam fázni. Azért nem mindegy úgy van, ahogyan a filmekben vagy a könyvekben kitalálták. Vannak igazabb részek, meg eléggé képzeletszüleményének tulajdonítható részek.
Kíváncsian fürkésztem az arra járókat vagy néha Lilah-t és Cole-t figyeltem, ahogyan játszanak, amikor is egy aprócska teremtés sétált felém. Amikor pedig majdnem elesett a pad előtt, akkor sietve kaptam el, hogy nehogy megüsse magát. Én és a gyereke… Eléggé messze járunk egymástól, hiszen ez a valamennyire felöltött szelídség se volt párhónappal korábban jellemző rám, de hát mindenki változik, de ilyen téren kötve hiszem, hogy fogok. Sose lenne belőlem jó anya, ahogyan talán nem is akarok. Magam sem tudom, nem éppen ékes példák voltak előttem, így nem csoda, hogy én nem túlzottan ábrándoztam sose nagycsaládról, ennek ellenére viszont most egészen kedvesen beszélgetésbe elegyedtem vele, egészen addig a pillanatig, amíg párom meg nem szólalt. Eddig is éreztem az ismerős illatot, de nem akartam tudomást venni róla, de most már nem tehettem mást. Abba az irányba pillantottam, amerre Cole mutatta, jelezte és amerről az ismerős illat is jött. Ebben a pillanatban vitte el a kislányt is az anyukája.
- De ő az… - kezdtem bele a dologba, de már sok mindent nem tehettem, mert szemmel láthatóan felénk indult, vagy legalábbis felém. Sietve álltam fel, hogy Cole mellé lépjek és eldobjak én is egy botot Lilah-nak, mintha nem vettem volna észre, de mint hiába.
- Apa! – pillantottam rá komolyan, amikor mellénk ért és a kíváncsiság ott ült a szemeiben, ahogyan az is, hogy hirtelen fogalmam sincs, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel. – Mit csinálsz erre felé? Tudomásom szerint nem vagy éppen park kedvelő. – bár ez csak tipp volt abból ítélve, hogy állandóan az aktái felett ült gyerekkoromban. Kezemet pedig könnyedén csúsztattam a kabátzsebembe, mielőtt még lefagyna a hidegben. – Gondolom, Cole-ra még emlékszel. – pillantottam a közelemben álldogáló férfira. Nem gondolnám azt, hogy be kellene mutatnom őket egymásnak. Főleg, hogy Cole volt az, aki anno lecsukta apát is.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 04, 2016 3:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Wanda, Cole & Galen

A dolgaink Wandával egész jól alakulnak szerintem. Nyilván van egy-két összekapásunk olyan dolgokról, amikben nagyon nem értünk egyet, de másra nem is lehetett számítani, mikor ebbe az egészbe belekezdtünk. Elég sok aspektusban különbözünk egymástól, de az esetek nagyrészében mégis nagyon jól megvagyunk. Vannak idők, mikor nehéz összeegyeztetni egymással valami találkozót, mert míg engem a munka temethet be, őt addig a sulija. De boldogulunk, szóval aggodalomra semmi ok nem lehet. Ritka az olyan nap, mikor ne zaklatnám. Még ha nem is láthatom, akkor felhívom, de legalább egy üzenetet küldök neki, hogy megkérdezzem, mi újság van.
Annak pedig csak örülni tudok, hogy nem szűrte össze a levet senkivel sem azóta, hogy úgy döntöttünk, megpróbáljuk. Azzal nincs semmi gondom, ha továbbra is húzza egy-két fiatal srác agyát, mert tudom, hogy mennyire imádja. Addig nem fogok beleszólni ebbe, míg csak ennyi az egész, vagy míg valami baja nem esik. Habár megkértem őt, hogy csak okosan ezzel, mert láthattuk, hogy egyesek mire képesek... De ha már itt tartunk, a gyereket, aki bedrogozta Wandát, őt is sikerült parkolópályára tenni. Próbálta az ügyvédje menteni a menthetőt, de esélye sem volt arra, hogy ezt megússza a gyerek. Szóval most egy ideig ott fog ülni a börtönben, annyi már biztos. Remélhetőleg benő a feje lágya ott. Ha pedig nem… nos, akkor egyenes út oda vissza. De egyelőre nem kell miatta aggódnunk, ennyi pedig számomra több, mint tökéletes.
Nem szeretek bezárva lenni a házamba, meg Lilaht is meg akartam sétáltatni, szóval elkerülhetetlen volt, hogy a parkba kimenjünk. Szóltam Wandának is, hogyha akar, jöjjön. Én szeretném, de nem erőltetem. Végül csak eljött.
Jó ideig csak sétáltunk, beszélgettünk, míg végül úgy nem döntöttünk, hogy egy kicsit üljünk le. Az se tartott sokáig, mert Lilah meg játszani akart folyva-folyvást. Így hát egy fadarabot elkezdtem neki dobálni, amit ő boldog pofával hozott vissza állandóan. Le sem lehetett volna lőni. Épp eldobni készültem volna megint a fadarabot, mikor ismerős arcot véltem felfedezni a távolban. Néhány pillanatig néztem csak, aztán odafordultam Wandához.
- Wanda. Az ott nem az apád?
Épphogy csak felé böktem a fejemmel, de valószínűleg észrevette ő is. Fú, nem mostanában volt, hogy ezzel a csávóval utoljára találkoztam. Már valószínűleg így is ki nem állhat engem. Hát még, ha tudná, hogy a lányával azóta...
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.
Kedvenc dal :
who is in control?
Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 23, 2016 8:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

from Ebony
•• echo ••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem hittem volna, hogy fogok találni egy helyet, amit az otthonomnak hívhatok. Mystic Falls jó úton haladt afelé, hogy amikor véletlenül kicsúszik a számon, hogy „haza”, akkor már ne érezzem magam kellemetlenül és ne higgyem azt, hogy elárultam valamit. Vagy éppen valakiket, elvégre sokan vannak azon az állásponton, hogy az otthon nem egy hely, hanem azoknak az embereknek a csoportja, akiknek a társaságában biztonságban és szeretetteljesen érezzük magunkat: nekem a családomból már csak Léa maradt és hálát adtam annak, hogy legalább ő nem fordult el tőlem. Aztán egyre jobban örültem annak, hogy Bryan ismét az életem részévé vált, nem beszélve Chantele-ről, aki nélkül szintén nehéz lett volna kibírni az elmúlt hónapokat… azt hiszem, kissé jobban voltam. Ennek az érzésnek megnyugtatónak kellett volna lennie, ám én inkább megijedtem. Mi lesz, ha elveszítem őket? Ha jól érzem magam, de valamit ismét elrontok, amit olyannyira nem lehet majd helyrehozni, mint a szüleim halálát? Rettegtem annak a lehetőségétől, hogy ártok valamelyiküknek, megbántom őket vagy egyszerűen csak rájönnek, hogy nem vagyok méltó a szeretetükre.
- Öhm, igen, már régóta dolgozunk rajta… - Az egyre negatívabb gondolataimból kizökkentett Léa kérdése. Nem beszéltem neki arról, hogy Chantele-el min dolgozunk. Eleinte azért nem, mert úgy gondoltam, butaság lenne előre inni a medve bőrére, mostanában pedig egyre inkább azt hittem, hogy túlságosan nagy fába vágtuk a fejszénket. Biztosan nem mi voltunk az elsők és egyetlenek, akik megpróbálkoztak a vámpírság gyógyításával és a mellékelt ábra azt mutatta, hogy eddig senkinek sem sikerült, pedig a nyakamat tettem volna rá, hogy nagyobb koponyák voltak azok, akik elbuktak. – Tudod… - Sóhajtottam egyet, majd belekortyoltam a kávéba, ezzel is nyertem egy kis időt. Jó ötlet beavatni? Megígértem neki, hogy nem fogok titkolózni előtte és nem is akartam, hogy azt higgye, nem bízok benne eléggé ahhoz, hogy beavassam a dolgaimba. Legfeljebb kapok tőle egy kisebb vagy nagyobb fejmosást, ha nem tetszik neki, amit kitaláltunk. – Chantele-el szeretnénk találni egy gyógymódot a vámpírlétre. – Nyögtem ki nagy nehezen. - Ő is félig vámpír és nehezen tud megküzdeni vele… pont, ahogy én. Az életünk sokkal könnyebb lenne, ha nem kellene állandó kísértések közepette élnünk. – A legrosszabb az volt az egész létben, hogyha jött egy rosszabb pillanat, akkor csak és kizárólag egyetlen dolog körül forogtak a gondolataim: a vér iránti vágy és az ölés kívánalma mindent legyőzött és az, hogy ne adjam át magam ezeknek az ösztönöknek, hatalmas erőfeszítésekbe került. Mintha egyesével kellett volna eltörnöm a csontjaimat. – Ezért most eldöntöttem, addig nincs pihenő, amíg legalább egy kicsit nem haladunk előre az ügyben. – Normális, vagyis viszonylag átlagos éltet szerettem volna, nem akartam attól félni, hogy bármikor tönkretehetek még egy emberi életet csak azért, mert képtelen vagyok kontrollálni magam.

to Léa
•• Szeri van ••[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
• mystic fall's •
Humor :
• painful •



Léa Tate ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 20, 2016 12:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
ebony || léa
[You must be registered and logged in to see this image.]
Olyan ritkán hallani valami jót itt az emberek szájából. Panaszkodnak, mert épp drágább lett a mindennapi kenyér, vagy egyszerűen csak elegük van az életből. Nap mint nap hallom az emberek szájából, ha elhaladok mellettük, és már én magam futnék el a világból a sok rossz elől. Elbújnék, és magamra húznék egy kis lepedőt, hogy még véletlenül se szembesüljek a körülöttem lévő dolgokról. Az emberek negatívsága engem is jócskán megfertőzött, és ezt a kórt bárhogyan is próbálnám legyőzni, minden szavamban és hangnememben vastagon benne van a bánat. De Ebony szavai ezt a réteget elkezdték oldani, és kezdem azt hinni, hogy az ő boldogsága kezd felépíteni engem. Mint mikor meghalunk, és végleg nyugovóra térünk. Talán hasonló érzet kelt fel most bennem, teljesen átvett egy szabadság érzetű elmélet. Soha életemben nem voltam boldog, mindig inkább csak sóvárogtam egy mosoly , esetleg egy aprócska jó szócska után, de sohasem kaptam meg egyiket sem. Ha még is, jó ritkán, és hamar elillant előlem, hogy még véletlenül se éljek abban a kellemes érzetben. Ilyen az élet, s ezzel néztem szembe. De persze, az már jó régen volt.
Egy szőke hajtincsemet eltűrtem fülem mögé, és a kis poharat forgatva ujjaim közt kezdem el bámulni a parkot. Mindeközben figyelek Ebony szavaira, néha el is mosolyodom örömöm jeléül.
- Ó, egy projekt? Milyen komolynak tűnik. - Tekintettem ekkor rá érdeklődve, miközben aztán ki is húztam magamat a padon.
Most sokkal jobb volt ránézni, mint mikor először meglátogattam hosszas kihagyás után. Szörnyű állapotban volt, és megvallva akkor valami hirtelen összetört bennem. Elég éreznem a magam nyomorúságát, de azonnal átvettem az ő szenvedését akkor. Éreztem, hiszen ő az egyetlen nekem, aki maradt. S bár nem szeretnék állandóan az árnyéka lenni, még is szemmel fogom tartani, mint egy őrangyal, aki megfogja a kezét mielőtt rossz útra tévedne. Az édesanyja ezt nem tehette meg, de úgy érzem, hogy az ő feladata rám esett, és én pedig teljesíteni fogom.
- Csak aztán pihenő időt is hagyj magadnak, ha teheted. Rendben? - helyezem óvatosan arcára egyik tenyeremet, miközben kérlelően nézek szempárába. Szinte betegesen aggódom érte, de ez nem véletlen. Ismétlem, hogy számomra csak ő maradt, és ha vele valami történik, az az én lelkemen fog száradni. Vigyáznom kell rá.
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.
Kedvenc dal :
who is in control?
Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 28, 2016 1:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

from Ebony
•• shake it off ••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Akárhányszor ránéztem a nagynénémre, csakis hálát tudtam adni. Az sem zavart, hogy külsőleg voltak vonásai, amelyek megszólalásig hasonlítottak az apám megjelenésére, mert ugyan Léa így a szüleimre emlékeztetett, nem az jutott eszembe, hogy meghaltak. Sokkal inkább olyan volt, mintha a nénikémet kaptam volna kárpótlásul, akként az ajándékként, amit egyébként nem érdemeltem volna meg. Ki hallott már ahhoz hasonló esetet, hogyha egy személy megöli a számára legkedvesebb embereket, akik felnevelték, törődtek vele, óvták, akkor kap maga mellé valakit, aki nagyjából helyettesíti őket? Aki olyan, mint egy jóságos tündér, érdekli, mi van velem, törődik az érzéseimmel, aggódik értem… nem hittem, hogy megérdemlem Léa-t. Büntetést kellett volna kapnom, mázsás súlyokat a vállamra, rosszalló tekinteteket mindenkitől, aki csak a nevemet hallotta, nem ezt a tökéletes, néha már-már zavarba ejtő megértést.
A szavaira, miszerint jólesett neki a mosolyom, szintén csak ezzel a gesztussal tudtam reagálni. Hogy ne mosolyognék rá? Ebben az univerzumban nincs ember, aki ne így tett volna a közelében. – Jó napjaim vannak. Nem panaszkodhatom, a suli jó, az emberek kedvesek és hazaérve is azok fogadnak, akik fontosak nekem. Kell ennél több? – Kezdtem élvezni, hogy már nem csak a túlélésért harcoltam, hanem fontosak lettek nekem a különféle értékek, azok, amelyek emelték az életem színvonalát. Muszáj volt hallgatnom a tanácsokra, nem szenvedtethettem magam ítéletnapig, hiába volt rajtam sokszor a késztetés, hogy elbújjak egy apró lyukba a világ elől. Nagy erőfeszítésre volt szükségem ahhoz, hogy másképp álljak hozzá a világhoz, mint eddig, de nem tehettem meg azt a környezetemmel, hogy állandóan a negatívitásommal bombázom őket… ezért igyekeztem megemberelni magam. – Éppen miattatok könnyebb. Ha te, Chantele, Bryan nem lennétek, nem is tudom, hogy bírnám ki. Nem tudom elégszer megköszönni nektek, hogy vagytok. – Aprót sóhajtottam, fogalmam sem volt, mivel fejezhetném ki a hálámat. Arról nem is beszélve, hogy szinte tényleg miattam adott fel mindent, ki tudja, már hol tartana az életében, ha nem engem istápolna. Nagyon nagyra tartottam emiatt is a nénikémet.
- Nehogy azt hidd, hogy a hátam közepére sem kívánlak. Épp ellenkezőleg, ahogy te teszed, én is törődöm veled és csak… nem akarom, hogy bármiről lemaradj miattam. De ha te azt mondod, neked most jó így, akkor meg sem szólaltam. – Mosolyogva megcsóváltam a fejemet, inkább nem is csűrtem-csavartam a témát.
- Igazából örülök annak, hogy szinte nincs is mondanivalóm. Jó ez a kis nyugalom. Nagyjából azt csinálhatom, amit a velem egykorúak, még ha nem is így képzeltem el az egyetemi éveimet és halványlila gőzöm sincs, mit fogok magammal kezdeni a későbbiekben. – Vallottam be őszintén, ám egyáltalán nem véresen komolyan, csak amolyan tényszerűen. – Hétvégén ismét el szeretnék kezdeni dolgozni azon a projekten, ami néhány hete teljesen Chantele-re hárult.

to Léa
•• Szeri van ••[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Chatkép :

Tartózkodási hely :
• mystic fall's •
Humor :
• painful •



Léa Tate ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 17, 2016 12:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
ebony || léa
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem akarom azzal nyugtatni, hogy a vámpírlét nem lehet olyan nehéz.... én elhiszem, hogy nem egyszerű, bár tény, hogy nem adatott meg az, hogy valaha is a vámpírok helyébe képzeljem magamat. Én sem tudnám elviselni, ha vágynék a vér iránt, de ha tehetném, most azonnal helyet cserélnék Ebonyval, hogy ne kelljen szenvednie. Bár amit adtam neki láncot, jelentősen legyengíti, de úgy érzem, hogy ez így helyes. Talán hiányzik neki a maximális mágia, de tudnia kell, hogy vámpírként is megtud halni. Nem akarom őt elveszíteni, és mindent elkövetek annak érdekében, hogy ne történjen tragédia.
Szerettem volna arról a férfiról is kérdezni, akit régebben említett. Nem tudom, hogy mennyire alkalmas ezt kérdeznem, de lehet, hogy ő is csak segítene azon, hogy Ebony boldogabb legyen. Én csak a nagynénje vagyok, pontosan jól tudom, hogy nem fogom tudni őt teljesen boldoggá tenni, hiszen egy ilyen fiatal lány nem egy anyapótlékra vágyik, mint amilyen én vagyok. Ehhez még kell egy kis idő, hogy teljesen eltudjam fogadni, de nagyon sokáig tart ezt majd feldolgoznom. Tudni illik, én egyedül vagyok itt majdnem a világban. De csak majdem. Miért? Ebony az egyetlen, aki miatt most én itt vagyok. Az ember társas lény, és én magam képtelen lennék egyedül élni. Szokják mondani, hogy akik öngyilkossággal próbálkozik, azt intézetbe viszik. Az emberben már jó régóta ott van, hogy a saját életfeltételeit fenntartsa, tehát mindent elkövessen annak érdekében, hogy életben maradjon. Például... fut felénk egy vadállat, mi pedig automatikusan futunk előle, hogy védjünk magunkat. Tehát, aki saját magával akar végezni, annak nincsenek meg ezek az alap ösztönök, ami gondot jelent. Úgy érzem, hogy azok az ösztönök akkor bennem sem lennének meg, ha egyedül maradnék. S hiába mondja Ebony, illetve próbál rávenni, hogy álljak tovább, ő nem tudja igazán, mi zajlik le bennem a magány miatt. Hiába is vezetném le neki az érzéseimet, teljesen felesleges lenne. Nem értené meg, hogy mennyire nehéz. De talán jobb is így, ha nem vezetnék le mindent... fárasztó lenne az én lelkivilágom számára.
Óvatosan helyezem közben egyik tenyeremet kézfejére, miközben szempárába tekintek.
- Nehéz. És én nem is mondom azt, hogy megszokod, vagy, hogy könnyebb lesz az idő múlásával. De hidd el, hogy vannak körülötted olyanok, akik végig melletted állnak, bárhogyan vagy és bárhol is légy. Most ez talán nem jelent sokat, de hidd el, hogy ez így van. Nekem nincs senkim, csak te. Ezért is nem igazán akarok elmozdulni innét. - Magyarázom aprólékosan, miközben le sem veszem róla a tekintetemet.
- De nem azért jöttem, hogy szomorkodjunk. Bár tény, vannak nehéz időszakok, de kell egy kis időt szakítani a jó dolgoknak is. Mondjuk...- ritka pillanatok egyike, amikor mosolygok, mint például most. - Itt ez a jó kávé. Szerintem tök jó. - Rántom meg a vállamat szórakozottan, majd Ebony felé biccentek. - Te jössz. Mondj valami jót. - Kíváncsian várom, mit válaszol. Amolyan játékot indítottam most el kettőnk közt.

Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :

I stopped being me such a long time ago, I can't even remember who that was... I guess the only thing that makes me feel like myself these days is when I'm not.
Kedvenc dal :
who is in control?
Tartózkodási hely :
₰ mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
₰ take a deep breath
Humor :
₰ hard



Ebony Tate-Smith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Szept. 05, 2016 5:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

from Ebony
•• shake it off ••
[You must be registered and logged in to see this image.]
Alig vártam, hogy újra láthassam, hiszen ha nyugalomra vágytam, akkor nem kellett sokat keresgélnem, Léa volt a legmegfelelőbb személy arra, hogy megteremtse nekem a komfortos környezetet. Az elmúlt időben tényleg anyám volt az anyám helyett és néha, amikor belegondoltam, hogy milyen teher került a vállára miattam, elszégyelltem magam: gondoskodott rólam, támasz és vigaszt nyújtott, én viszont mit tettem érte? Semmit. Csak a bajt okoztam, nélkülem ezerszer nyugodtabb lett volna az élete és ki tudja, hol élhetne, mit csinálhatna, fürdőzhetne a jóban és az élet élvezetében. Ehelyett azt érezte kötelességének, hogy engem óvjon. Nem várhattam és nem is vártam el tőle, de azt be kellett vallanom, hogy nélküle nem itt lennék, hanem egy elmegyógyintézet szobájának a sarkában ücsörögnék.
- Nem kellett volna még a kávéval is fáradnod. – A kedvessége határtalan volt,a kedvenc kávézómból hozta azt a löttyöt, amit a legjobban szeretek és amihez semelyik, az egyetemen kapható vagy éppen általam lefőzött lötty sem volt hasonlítható. Elképesztő, hogy erre is vette a fáradtságot, még most sem tudtam hozzászokni. Ő volt az egyetlen a családból, aki a történtek után kiállt mellettem, talán ezért is voltam képtelen felfogni a kedvességét. A legtöbben még attól is elzárkóztak, hogy találkozzanak velem: vagy a mérhetetlen gyászukra fogták, hogy nem néznek felém vagy egyszerűen mindenféle indok nélkül eldobtak maguktól. – Ez isteni finom. – A folyadékba kortyolva sóhajtottam egyet, jólesett a forró kávé, ami ha minden igaz, pár percen belül fel fog rázni. Reméltem is, mert eléggé nyomott voltam ma, a vonatozás minden egyes alkalommal leszívta az energiáimat. Utáltam utazgatni, de Léa-nak és Chantele-nek megígértem, hogy hazalátogatok a hétvégéken és persze nekem is hiányoznának, ha nem láthatnám őket.
Érdeklődve hallgattam a kérdésemre adott válaszát, megkönnyebbülten lélegeztem fel, hogy szerencsére talált magának elfoglaltságot. Még ha nem is olyat, ami hozzá méltó lett volna, jobb, mint a semmi. – Tehát nem unatkozol? Biztos vagy benne? Ha szeretnél elmenni innen és új életet kezdeni valahol, ahol kicsit több lehetőség van... nos, bármire, én megértem. Csak miattam vagy itt és nem szeretném, ha elmenne az élet melletted azért, mert engem pesztrálsz. – Őszintén néztem rá és láthatta rajtam, hogy a szavaim nem azért hagyták el a számat, mert zavart volna a jelenléte, hanem éppen ellenkezőleg: túlságosan aggódtam azért, hogy kihagy, elszalaszt valamit miattam.
- Én jól vagyok. – Jelentettem ki halvány mosollyal a számon. Régen volt már, amikor biztos voltam ebben, de jelenleg úgy éreztem, kezd sínre kerülni az életem. Nem akartam elkiabálni, ám ki mást avathatnék be ebbe az örömömbe, ha nem a nagynénémet? – Én is próbálom kerülni a varázslást, de néha még mindig spontán aktiválódik az erőm. Szerencsére már nem olyan sokszor, mint régen és mikor múltkor gyakorolni akartam, akkor nem is tudtam annyit beleadni, amennyit szerettem volna, de azt hiszem, ennek örülnöm kellene… - Boszorkánynak lenni mindig jobban szerettem, mint vámpírnak és bíztam abban, hogy a vámpír részem nem árt a boszorkánynak. Azt nem bírnám ki, ha a kissé ugyan irányíthatatlan erőm is elhagyna.

to Léa
•• Szeri van ••[You must be registered and logged in to see this link.]



Vissza az elejére Go down


Druida •• feladatul kaptam a rombolást, de ne állj az utunkba
Chatkép :

Kedvenc dal :
you and me inside that box now
Tartózkodási hely :
♠ time and space
Hobbi & foglalkozás :
♠ i love funerals!
Humor :
♠ british



Delmar Adelsberger ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Aug. 22, 2016 3:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

to Ignotus
[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszinte jókedvvel néztem Ignotust. Eltudtam képzelni, hogy micsoda düh dolgozik benne, mert nem teheti meg azt, amit a legjobban szeretne jelen pillanatban. Egyszer már elragadta magát, idáig jutott vele. Ha most megöl, akkor azzal meddig fog? Mennyi hibát néznek még el neki? Egy vezérnek nem fér bele ennyi hiba, főleg nem ilyen nagyok. Hétszáz év pedig nagy hiba, akárhogy is nézzük.
Az érzéseket túl sokra tartják, barátom! Elvégre, nézz magadra! Az érzéseiddel mire jutottál? – semmire, egy nagy semmire! Sikerült elérnie, hogy a boszorkányok minden létező dolognál jobban utáljanak minket. A nők és az érzelmek, amiket kiváltanak egy férfiból... veszélyesek. – Szóval még mindig lassan jár az eszed. Hétszáz évig? – ámuldoztam mosolyogva. – Remélem tudod, hogy ez már szinte megcsalás! El ne piruljak! – vigyorogtam rá. Hétszáz évig csak az járt a fejében, hogy mit tehetne velem. Persze, tisztában vagyok vele, hogy túlzott. Nagyon remélem, hogy túlzott, én ugyanis nem tudnék úgy tekinteni rá. – Ha gondolok, mondhatok párat. – vontam meg a vállamat. Elvégre, okosabb vagyok, mint ő, egyáltalán nem jelent semmiféle szégyent az, ha én mondom meg, hogy miért nem okos dolog megölnie. Lényegében, ez így működik. Ő megakar ölni, én elmondom, hogy miért ne tegye. – Szóval most éppen nem terhes. – szűrtem ki a szavaiból. Lehet nem épp ez a lényeg, de mivel kettőnk között a gyerek téma kissé… necces lehet, jobb ezt tisztázni. Bár, szerintem nem tudja, hogy közöm van a gyerekei halálához. – Oh, Ignotus, kérlek! Vigyázni fogsz rám. – mosolyogtam rá. Lehet, hogy ezt még nem tudja, de nincs ideje, hogy várjon egy új druidára. Én itt vagyok, engem felhasználhat, akárcsak a többieket, hogy a kis bosszúja teljes lehessen. Az életem fontos neki, tehát… védelmezni fog, mint anya a gyerekét. Remélhetőleg nem olyan anya lesz, mint Aud, mert akkor hamar kimúlok.
Szóval akkor mégsem engeded Audnak, hogy megöljön? Ignotus, nem szívesen lennék a fejedben! – micsoda zűrzavar lehet odabent! Az egyik pillanatban még megölne, a másikban nem engedné, hogy megtegye más… kész káosz! Állítólag a nők fejével nem lehet gondolkodni, de biztos vagyok benne, hogy Ignotuséval sem lehet könnyű. – Ha te mondod. – vontam meg a vállamat. Majd rájön. Igazából, a céljaink is ugyanazok voltak. Ő kiakart minket használni a bosszúja miatt, én pedig kiakartam őket használni, hogy életben maradhassak. – Csak nehogy túl késő legyen! Az ugye kiderült, hogy tudsz időzíteni. – mosolyogtam rá vígan. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány embert sikerült megmentenie. Sőt, ha jobban belegondolok, talán a kezem sem kell hozzá. Én nem nevezném őt hősnek. Lényegében, ő mindennek az oka. De én nem hibáztatom. Én megértem. Mert olyan, mint én, néhány, de fontos dologban. – Oh, tehát találkozod van valakivel? – aggódva néztem körbe, mintha egy pillanatra is érdekelt volna, hogy elrontok valamit neki. – Várjunk csak… a múltban élsz, a humorod minimális, nyers vagy és rideg. Ráadásul egy halottba vagy szerelmes. Inkább az emlékébe. Ki lehet az, aki kíváncsi lenne rád? – hangosan hümmögtem, hogy értse: ilyen ember nem létezik. Nem az ő hibája. Azaz, csak kicsit az övé. – Mi a helyzet a többiekkel? A gerlepár még együtt van? A távkapcsolatok állítólag nem működnek. – ezt tanácsként is mondom neki. Nem kifizetődő az, ha egy szellembe szerelmes, akivel még csak nem is tud beszélni. Alaska és Calder legalább beszéltek egymással. Milyen tragikus lenne, ha már nem tudnának!
Elhúztam a számat, mikor árulónak hívott már sokadjára. Nagyot sóhajtottam, ahogy felpillantottam rá. – Hol a családod? Melyikük élete lenne kevesebb, ha nem lennél benne megint? Eltelt hétszáz év, melyikük az, aki még folytatni akarja a harcodat? – nem hinném, hogy sokan vannak. Sok idő telt el, belenyugodhattak, boldog, gyomorfájdítóan cukormázas életet akarnak. Könnyen lehet, ebbe már biztos ő is belegondolt. – Kellek neked, pajtás! Ha megölsz, a bosszúd késik egy… fél évszázadot minimum. Addigra biztos belefáradnak a háborúdba. Ha viszont élek, segíthetek a megtalálásukban, sőt, segíthetek, hogy tudj velük kommunikálni! Mert, ha ezt fogod velük csinálni, amit velem is, nem sok sikered lesz! – nem árt, ha az ember néha barátságos. Ő pedig nem túlzottan az, remélem nem gázolok bele a lelkébe ezzel. – Tudod, azért árultalak el titeket, mert nem akartam meghalni. Főleg nem a kis barátnőd miatt. Szerettem volna élni, világot látni… de a boszorkányok engem is elárultak. Tehát, mindkettőnknek van oka őket utálni, azon kívül, hogy elakartak minket pusztítani. – igaz, engem Kayla árult el, de… végtére, ő is boszorkány. A közös nevező már adott. – Tehát, meddig szeretnéd még a morcos és elárult vezetőt játszani, aki úgy gondolkodik az egyértelműről, mintha az sorsdöntő lenne? – pillantottam rá kíváncsian. Nem áll neki ez jól. Ennyire nem kéne, hogy kéresse magát.

centuries ••  Cool  [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Druida •• feladatul kaptam a rombolást, de ne állj az utunkba
Keresem :
- - - my team
Tartózkodási hely :
- - - next to you
Hobbi & foglalkozás :
- - - revenge
Humor :
- - - old



Ignotus Vidarr ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Aug. 20, 2016 8:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
delmar & ignotus
let's finish our business, betrayer 
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem volt bennem félelem. Neki több esélye volt egy nyilvános akasztásra, mint nekem, habár egy sima kötéllel még mindannyian elbántunk volna. Az pedig, hogy megöljem, itt és most letépjem azt az átkozott fejét, ezúttal sem volt opció. Nem volt időm arra, hogy húsz-harminc évet várjak egy újabb druida születésére. Most volt szükségem a hatalmunkra, nem pedig fél évszázad múlva. Időz pazarolni... ki ért már rá arra, hogy csak hagyja telni a perceket, az órákat? Minden pillanat számított. Főleg akkor, mikor éppen próbáltam visszafogni magam, csak hogy ne csavarjam le a fejét a nyakáról. Vézna még mindig. Igaz, az ereje egyikünknek sem izmokban rejlett. Legalábbis annak idején. Ma már azon kívül, hogy megmozgatunk pár indát, és a természet elemeit irányítjuk, nem nagy hasznát vettük a képességeinknek, csakis azért, mert akadt pár ostoba boszorkány, aki elzárta azt a bizonyos erő-csapot.
- Sose a szülői érzéseidről voltál híres. Sőt, ha azt nézzük, az érzéseidet is hiányolom bármi mással kapcsolatban - mondtam ki az általam valóságnak vélt gondolatot. Elvégre... mit láttam én tőle utoljára? Elárult. Nemcsak engem, az egész családját. Vér sosem kötött össze bennünket, de valamit együtt fogadtunk meg. Ő pedig áthágott minden közös szabályt, és a végén csak a saját átkozott, nyomorult életét akarta menteni. Mit kapott? Azt, amit megérdemelt. - Az elmúlt hétszáz évem inkább arra ment el, hogy próbáltam rájönni, miért ne öljelek meg, ha esetleg egyszer te is kiszabadulsz. Még keresem az okokat - vontam egyet a vállamon. Igazából már tudtam az okát, és az az előbb vázolt volt. Nincs időm várni egy újabb druida születésére. És ezt ő is nagyon jól tudta. - Aud? Ó, remekül. Jobban, mint azt elvárnánk tőle. De addig vagyok nyugodt, míg nem tudja, hogy kiszabadultál - mondtam, ekkor már egy negédes vigyort villantva felé. Nem volt szokásom mosolyogni, ám ezúttal okom adódott rá. A tiszta gúny és az irónia vezérelte a legtöbb cselekedetemet, ha Delmarról volt szó.
Elfordítottam a fejem, csak hogy ne lássam az arcát. Ne lássam ,hogyan mozgatja a száját. Képes lettem volna kitépni a nyelvét egyetlen mozdulattal. Csak ezekben a percekben jöttem rá arra, hogy ki is az a valódi Delmar, aki annak idején elrejtőzködött benne. Itt volt az ideje megismerni az igazi valóját. Még ha ettől hányni is tudtam volna. - A te halálodat nem egy nő fogja okozni - válaszoltam látszólag könnyedén, mikor a szájára vette Amelie-t és azt, hogy mindent egy nő miatt csináltam. Bosszút akartam. Attól, hogy az ő élete sivár és üres volt, én még tartottam magam valamihez. A bosszúhoz. Erről a mai napig nem mondtam le. Csak kibővült a listám. - Én inkább különbségeket látok magunk között, semmin hasonlóságokat - tettem aztán hozzá, visszafordulva felé, és még pislogni se voltam hajlandó, miközben az arcát fürkésztem. - Az ütést pedig megtartom későbbre. Hogy hatásosabb legyen - mondtam. A gondolataim aligha haladtak előre, csak akörül forogtak a tekervényeim, hogy itt helyben megfojtsam. De valószínűleg volt benne valami félelem, ha ilyen helyszínt választott. Egy népeset. - Óh, a kíváncsiságom nem függ össze a te jelenléteddel. Az, hogy idejöttem, még nem neked köszönhető. - Inkább annak, hogy nem hagyhattam, hogy csak úgy a saját stílusában felhívja magára a figyelmet, kiderüljön, hogy druida, csak mert hisztériás rohamot kapott attól, hogy senki nem figyelt rá.
Összefontam mellkasom előtt a karjaimat, úgy figyeltem rá. Persze, hogy nem mondott semmit arról, akit talált. Miért mondott volna bármi használhatót? - Talán nem vagy abban a helyzetben, hogy kérdőre vonj a bizalmatlanságom miatt. Te már nem vagy a családunk tagja. Egy nyomorult áruló vagy, annál többnek senki nem nevezhet - köptem oda a szavakat, majd rideg tekintettel mértem végig, hogy aztán elforduljak. Az egésznek nem volt értelme. Éppen annyira volt szüksége rám, mint nekem rá. Amíg nem vagyunk meg mindannyian, ki kell segítenünk egymást. Még ha ez nem is tetszik.

:mer: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-