Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Szer. Feb. 22, 2017 9:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 21, 2017 5:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Shaylee A. Snowflake írta:

Shaylee & Marlon

Most se túlzottan sokat gondolkodtam azon, hogy mit is mondjak vagy éppen milyen köntösbe csomagoljam. Egyszerűen csak mondtam, ami eszembe jutott, de meg se fordult a fejemben hirtelen, hogy badarságot mondanék, vagy éppen mennyi igazság rejtőzhet a szavaimban. Nem vettem kézpénznek, meg ha nem rólam volt szó, akkor annyira óvatosnak se kellett lennem.
- Ohh, jesszusom tiszta idióta vagyok. – szólaltam meg sietve, amikor meghallottam a pontosítását. – Nem is értem, hogy mi ütött belém. Talán egy hollywoody filmben megállná a helyét, de amúgy? Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért zöldségeket beszélek. – nevettem el magam kicsit zavaromban, hiszen most így belegondolva tényleg nagy ostobaságok hagyták el az ajkaimat. Nem is értem, hogy miként nem tudtam lakatot tenni a számra. Kész csoda, hogy nem gondol teljesen dilisnek ezek után. „Ezt remekül megcsináltad Shaylee!” – ostoroztam magam kicsit.
Csak egy aprót bólintok, amikor a művészetről mond, de most nem felelek egyből. Inkább megválogatom a szavaimat, mielőtt még azt gondolná, hogy elmentek otthonról.
- A legtöbb művészt nem értették meg életük során. Sokan a halállukkor váltak igazán ismerté, vagy valamilyen őrültség után, ha jól rémlik művészettörténelemből is. Így szerintem nincs miért aggódnod. Meg a művésze élete mindig is hányatott és nehéz volt, így szerintem ne aggódj amiatt, hogy mások mit gondolnak. Ha te szereted, akkor alkoss és csak ez számít. – villantottam egy barátságos mosolyt, hiszen tényleg így gondoltam. Bár a halálát nem kívántam és reméltem, hogy nem érti félre. Én inkább csak kicsit fel akartam vidítani, hogy még nincs semmi se veszve. Alkosson, és egyszer majd elismerik, ha nem is ebben az életben akkor talán egy másikban. A jövő örökre kiszámíthatatlan marad.
Szavai nagyon is jól estek, a mosoly könnyedén bujkált továbbra is az arcomon. Egy pillanatra még a tekintetemet is lesütöttem. – Ha így folytatod, akkor már nem fogom tudni a hidegre fogni a pirospozsgás arcomat. – cukkoltam őt kicsit, majd játékosan meglöktem őt a vállaimmal. – Bármikor, örülök annak, ha tudok segíteni. Néha egyszerűbb másokat felvidítani, vagy éppen segíteni nekik, mint a saját démonainkkal megküzdeni. – vallottam be, de valahogy mindig is így voltam összerakva. Szerettem másokon segíteni és utána jöhettek a saját bajaim. Ritka volt az, amikor én kerültem előtérbe és nem mások. A pillantását pedig könnyedén viszonoztam boldog arckifejezéssel és mosollyal az arcomon.
Hamarosan pedig máris teljesen más irányba tereli a beszélgetést. Kicsit oldalra döntöttem a fejemet, majd óvatosan eltűrtem arcába logó haját és kíváncsian fürkésztem őt. – Benne vagyok, úgyis kezdtem már kicsit átfagyni. – majd sietve nyomtam egy puszit az arcára, hogy utána felpattanjak és elinduljak a cukrászda felé. Ha esetleg a tettem pár pillanatra kizökkentette őt, akkor pár lépés után bevártam. – Kezdtem aggódni, hogy esetleg odafagytál időközben. – cukkoltam őt kicsit utóbbi esetben. Magam sem tudom, hogy miért tettem, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem.


Shaylee & Marlon

Úgy éreztem ő is kezd felszabadulni. Az egészben az a csoda, hogy korábban az iskolánál milyen volt a hangulata, arca. Lehet, észre sem veszi, vagy megbékélt azzal, hogy jól érzi magát. A válaszai megfontoltsággal volt teli, és ahogy előadta a dolgokat mutatkozott meg, hogy biztosan sokkal idősebb, mint ahány évesnek a teste látszik. Még csak most gondoltam bele, hogy neki milyen is lehet, de mindezen csak egy ideig agyaltam, hisz Shaylee elfogadta a további felkérést, és elindult a cukrászda felé, de előtte, adott nekem egy puszit. Lehet ez nem olyan nagydolog, mint amilyennek tűnik, de számomra tűz volt a hóban, mégis lefagytam, meg állt az idő, s úgy tűnt mintha két hétig ott álltam volna tétlenül, észbe kaptam és utána siettem, boldogan mosolyogva.
- Egy pillanatra én is azt hittemválaszoltam nevetve. – Tudod mindig örülök annak, ha boldognak látlakvallottam be lágyan, miközben a cukrászda felé sétáltunk.
- Amikor először megláttalak az iskolában, az-az érzés fogott el, hogy örömöt kell okoznom neked, láttam a szemeden, arcodon, járásodon, mintha régóta hiányozna neked valami, ami mások szerint a túléléshez kell. Tudod én nem túlélni akarnám az életet, hanem élni, élvezni, de már látom, hogy ez beteljesüljön egy darabig túlélnem kell, egy-kettő bizonyos életszakaszokat. Vannak olyanok, akiknek csak az életük vége felé van rá esélye, én nem akarok közéjük tartozni meséltem neki érzéseimről, kíváncsian várva ő vajon mit gondol erről. Lehet csak egy gyerekes vágy, hiszen mire az ember harminc vagy negyven éves lesz, egy csomó teher, és haszontalan tanítások áldozatává válik, és elfeledi a régi vágyait, érzéseit, mert más foglalta el azok korábbi helyét a lényében.
- Mit gondolsz erről Shaylee?kérdeztem tőle amint úgy gondoltam elég gondolkozási időt hagytam neki.

// Következő állomás az Édes Álom Cukrászda.//
// Elnézést, amiért eddig húztam a választ. Nem igazán voltam írásra alkalmas, sem erre a szerepre, s mint olvastad a sorokat, most sem igazán vagyok megint benne. Bocsi.  Sad  //
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Feb. 17, 2017 10:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Tárom szét a karjaimat egy kisebb vállrendítéssel, mikor azt mondja, inkább kihagyná a sétát. Nem hittem volna, hogy ennyire le fogja lombozni ez a találka. Kicsit érzem magam csak szarul, de közben továbbra is úgy vagyok vele, hogy nem fogom magam visszafogni egy ilyen nagyképű ember előtt, mint az apja. A hozzá hasonlóakat helyre kell tenni, hátha visszavesznek az arcukból. Lényegtelen… én nem fogok odamenni hozzá, hogy bocsánatot kérjek, vagy valami ilyesmi. Mikor összefutottam vele először, akkor is csak tettem a munkámat. Akkor még visszafogtam magam, mert a kapitányságon nem akartam perpatvart csapni ország-világ előtt, de itt nem fogom. Tudja csak meg, hogy mit gondolok róla, meg a kis fenyegetéseiről. Ha meg lépne is valamit az ügyben, amiket mondott… nos, megvan, hogy ki járna rosszabbul, és az a valaki nem én vagyok.
- Tudod, Wanda… utálom, ha valaki fenyeget. És utálom a nagyképű embereket. Apád mindkét pontban passzol ezekre a leírásokra.
Ez van, ezen nem fogok tudni változtatni. Azért sem maradtam csöndben, hogy nehogy azt higgye, hogy majd én be fogok neki hódolni, meg majd meghunyászkodva fogom élni az életünket Wandával. Nem, közelről sincs így. Wanda is nemsokára már 21 lesz, és szerintem úgy éljük az életünket, ahogy akarjuk. Egy alkalomról nem tudok az eddigi néhány hónap együttlét után, amikor megbántottam volna őt, vagy bármi kárt okoztam volna benne. Vagyis volt, de az meg egy teljes félreértés volt, amit ő reagált túl, de ezt hamar tisztáztuk.
Egy kicsit feljebb szökken a szemem, mikor kimondja azt a szeretlek szót. Nem hallottam még, hogy ezt mondja, és szerintem ő sincs teljesen tisztában azzal, hogy ezt most tényleg kimondta.
- A csatározások elkerüléséhez csak annyi kell, hogy visszavegyen az arcából. Amit tudjuk, hogy nem fog megtörténni.
Csak bólintok arra, amit búcsúzóul mond, és akármennyire sem tetszik, ennek nem adom jelét. Figyelem, ahogy elsétál, aztán egy kis idő múltán Lilah-hoz fordulok. Leguggolok hozzá, és mosolyogva megsimogatom a kobakját.
- Ugye mennyivel kevesebb bajunk volt, míg csak kettesben voltunk?

// Én is köszöntem szépen! :hug: //
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Feb. 16, 2017 8:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Cole & Galen


Egyáltalán nem hittem volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni és igazán nem is tudtam, hogy mit kellene még mondanom. Nem akartam kettőjük között dönteni, de legalább kicsit megemberelhették volna magukat és megpróbálhattak volna felnőtt módra is beszélni. Ha bárki kérdezné, akkor meg nem mondanám, hogy melyik az érettebb és nem is akarok erről nyilatkozni. Szerintem arra könnyedén rájöhettek, hogy nem éppen örülök annak, ami zajlik. Legszívesebben otthagytam volna őket és oldják meg, ahogyan akarják. Ugyanakkor igazán jó érzés volt, ahogyan apa kifejezte azt, hogy mennyire is fontos vagyok számára és nem hagyná, hogy bárki is bántson. De ez se változtatott a hangulatomon. Könnyedén öleltem meg apát, amikor a búcsúra fogta, még akkor is, ha nem éppen a legjobb a viszonyunk, de mégis csak az apám. És vannak olyan dolgok, amikért örökre hálás leszek, akkor is, ha sose fogom kimondani.
Figyelem, ahogyan Lilaht odahívja és egy aprót sóhajtok.
- Tudom, hogy remekül főzöl és aranyos, ahogyan csábítani próbálsz. – felelek kisebb habozás után, majd apa távolodó alakját figyelem. Mintha valami nem lenne rendben, vagy magam sem tudom.
- Inkább nem, ha nem baj. – feleltem kurtán, hiszen nem volt éppen a legjobb a hangulatom. Valahogy nem ilyen találkozásra számítottam. Nem várom el, hogy imádják egymást, de azért reménykedtem abban, hogy kicsit barátságosabb lesz a hangulat. Cole újabb szavai rángatnak ki a gondolataim közül, miközben továbbra is csak állok ott, mint akinek gyökeret eresztett a lába.
- Fogalmam sincs, hogy mit kellene erre mondanom. Nem értem, hogy miért kell ennyire utálnotok magatok. Bár van egy olyan érzésem, hogy igazán te se erőltetted meg magad, hogy kicsit másabb legyen a helyzet. – picit talán durcás volt a hangom, majd sóhajtottam egyet és közelebb létem hozzá. – Szeretlek, ő meg az apám, de nem akarok köztetek dönteni, se azt, hogy állandóan csatázzatok. – egy apró csókot nyomtam a kedvesem ajkára. – Apa után megyek, este meg majd átmegyek hozzád, ha így jó. Légy addig is jó, ha nem túl nagy kérés. – arcomon ismét mosoly ült, hogy egy búcsú nyomjak az ajkára és apa után rohanjak, hiszen úgyis régen beszéltünk már és túl sok titkom volt előtte. Egy kis kettesben töltött perc nem hiszem, hogy gondot okozna.

|| Köszönöm a játékot, élveztem! :hug:

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 14, 2017 8:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Wanda & Cole (& Galen)


Nem vártam el Wandától, hogy akármelyikünk pártjára is álljon. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ő nem ilyen. De én is vagyok olyan, amilyen, én pedig kimondom azt, amit gondolok, akármennyire is tetszik ez a másiknak. Ő is jól tudja, és lehet ezt még értékeli is bennem, hogy nem szarakodok, és kenterfalazok, hanem megmondom a magamét, ha bajom van. Na, most már az apja is tudja, hogy milyen könnyedén meg tud eredni a nyelvem. Pláne, ha valaki fenyeget. Utálom, ha fenyegetnek, és nem érdekel, hogy ki csinálja. Egy hozzá hasonló ügyvéd, vagy akárki más.
Karba tett kézzel hallgatom Galen kiosztását, és csak diszkréten vágom hozzá az arcokat. A munkám az életem… remek, kár hogy ez nem így van. Ha akarnám, nyugodtan abbahagyhatnám a dolgozást, rengeteg félretett pénzem van, amiből jó ideig meg tudnék élni. Mármint évekig. Ahogy telik-múlik az idő, csak hümmögök egyetértően – nyilván nem komolyan -, és hallgatom a magyarázását. A nagy bölcs, aki olyan sok mindent átélt, és ilyen csodás tanácsokat tud osztogatni. Mindegy is, felesleges vele foglalkozni. Csak remélni tudtam, hogy nem sokáig fogja még itt rontani a levegőt, mert már tényleg kezdem unni az ittlétét.
Unott fejjel hallgatom a búcsúzkodó szavait, aztán pedig sóhajtok, mikor végre elmegy. Nem kell a kellőnél tovább hallgatnom a szövegelését. Mikor már elég távol van, akkor füttyentek egyet Lilahnak, és leguggolok hozzá, hogy megsimogassam őt.
- Ellenérv, hogy hazamenj, és inkább hozzám gyere: nálam friss kaja is van. Izé… lesz. Tudod, hogy jól főzök.
Nézek fel Wandára egy féloldalas mosollyal, miközben Lilah buksiját simogatom. Kisebb idő után viszont már felállok.
- Akarsz még sétálni?
Biccentek magam mögé, ha pedig rábólint, akkor már nyúlok is a kezéért, hogy megfogjam azt, és már indulhatunk is útnak, Lilahval az oldalunkon.
- Nem hiszem, hogy bejöttem az apósnak. De jól van ez így, ő sem szimpatikus számomra. Ami szerintem elég hamar nyilvánvalóvá vált számodra is.
Örülnék, ha nem kezdene bele most ő is a kioktatásomba, hogy minek vagyok ilyen gyerekes, meg mit tudom én. Nem mintha magamra venném, egyszerűen csak nem akarom apjától-lányától ugyanazt hallani. Pláne ismerve az ő történetüket – akármennyire felszínesen is.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Feb. 07, 2017 11:10 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Most se túlzottan sokat gondolkodtam azon, hogy mit is mondjak vagy éppen milyen köntösbe csomagoljam. Egyszerűen csak mondtam, ami eszembe jutott, de meg se fordult a fejemben hirtelen, hogy badarságot mondanék, vagy éppen mennyi igazság rejtőzhet a szavaimban. Nem vettem kézpénznek, meg ha nem rólam volt szó, akkor annyira óvatosnak se kellett lennem.
- Ohh, jesszusom tiszta idióta vagyok. – szólaltam meg sietve, amikor meghallottam a pontosítását. – Nem is értem, hogy mi ütött belém. Talán egy hollywoody filmben megállná a helyét, de amúgy? Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért zöldségeket beszélek. – nevettem el magam kicsit zavaromban, hiszen most így belegondolva tényleg nagy ostobaságok hagyták el az ajkaimat. Nem is értem, hogy miként nem tudtam lakatot tenni a számra. Kész csoda, hogy nem gondol teljesen dilisnek ezek után. „Ezt remekül megcsináltad Shaylee!” – ostoroztam magam kicsit.
Csak egy aprót bólintok, amikor a művészetről mond, de most nem felelek egyből. Inkább megválogatom a szavaimat, mielőtt még azt gondolná, hogy elmentek otthonról.
- A legtöbb művészt nem értették meg életük során. Sokan a halállukkor váltak igazán ismerté, vagy valamilyen őrültség után, ha jól rémlik művészettörténelemből is. Így szerintem nincs miért aggódnod. Meg a művésze élete mindig is hányatott és nehéz volt, így szerintem ne aggódj amiatt, hogy mások mit gondolnak. Ha te szereted, akkor alkoss és csak ez számít. – villantottam egy barátságos mosolyt, hiszen tényleg így gondoltam. Bár a halálát nem kívántam és reméltem, hogy nem érti félre. Én inkább csak kicsit fel akartam vidítani, hogy még nincs semmi se veszve. Alkosson, és egyszer majd elismerik, ha nem is ebben az életben akkor talán egy másikban. A jövő örökre kiszámíthatatlan marad.
Szavai nagyon is jól estek, a mosoly könnyedén bujkált továbbra is az arcomon. Egy pillanatra még a tekintetemet is lesütöttem. – Ha így folytatod, akkor már nem fogom tudni a hidegre fogni a pirospozsgás arcomat. – cukkoltam őt kicsit, majd játékosan meglöktem őt a vállaimmal. – Bármikor, örülök annak, ha tudok segíteni. Néha egyszerűbb másokat felvidítani, vagy éppen segíteni nekik, mint a saját démonainkkal megküzdeni. – vallottam be, de valahogy mindig is így voltam összerakva. Szerettem másokon segíteni és utána jöhettek a saját bajaim. Ritka volt az, amikor én kerültem előtérbe és nem mások. A pillantását pedig könnyedén viszonoztam boldog arckifejezéssel és mosollyal az arcomon.
Hamarosan pedig máris teljesen más irányba tereli a beszélgetést. Kicsit oldalra döntöttem a fejemet, majd óvatosan eltűrtem arcába logó haját és kíváncsian fürkésztem őt. – Benne vagyok, úgyis kezdtem már kicsit átfagyni. – majd sietve nyomtam egy puszit az arcára, hogy utána felpattanjak és elinduljak a cukrászda felé. Ha esetleg a tettem pár pillanatra kizökkentette őt, akkor pár lépés után bevártam. – Kezdtem aggódni, hogy esetleg odafagytál időközben. – cukkoltam őt kicsit utóbbi esetben. Magam sem tudom, hogy miért tettem, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem.

|| Ohh csak nyugodtan, nem a kód a lényeg, hanem az írás. Ami viszont remekül megy. Nagyon szeretem, ahogyan hozod őt! 40 És ismételten elnézésedet kérem, hogy ennyit késtem. Igyekszem gyorsabb lenni, csak néha kicsit összejönnek a dolgok. Sad 27



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 28, 2017 10:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon


Úgy éreztem Shay mintha kezdene megsejteni valamit, az én hibámból. Túl sok részlet csúszott ki a számom. Így tehát azon kell lennem, hogy váltsunk témát, vagy ami jobb, másfajta köntöst adjak neki.
- Oh, ilyesmikre nem is gondoltam, a képeim csak azt tükrözik, amit láttam, vagy ami megfogott, lehet félreérthető voltam, bocsáss meg nekemszabadkoztam, és egyben hazudtam neki újfent, mintha ilyesmi teljesen természetes lenne. Viszont nem hazudhatok örökké. Minél többet hazudok neki annál nagyobb kár fog érni, ha egyszer kitudódik. Mindenesetre azon leszek, hogy eltüntessem azokat a képeket, amik különféle dolgokat jósoltattak.

Az őstehetség kifejezésre felnevettem, mintha vicces lenne.

- Kedves tőled, még ha így is van, a te szádból hallom ezt először, otthon hallgatózok, ha tudok, mert… már tudod miért, sokan máshogy vélekednek a „tehetségemről”, de ez már nem számítvallottam be neki mosolyogva, s ténylegesen nem tettetve azt, hogy nem zavar.  Hisz elmondtam neki, és olyan érzés járt át utána, mintha ezáltal az elmondott bajok semmivé válnának, azért mert ő van, jelenlétével segít.
- Igazat megvallva, amíg itt vagy mellettem addig nem érdekel a menekülés, sőt, szerintem sokat köszönhetek neked, amiért a problémáinkról beszültünk, valamiért azt érzem, ezek semmivé váltak, azért mert vagy, azért mert végighallgattál, figyelmesen, igyekszel támpontokat adni, amikor még a sulinál én adtam nekedemlékeztettem nevetve, miközben a nevetés után mosollyal az arcomon a szemébe néztem boldogan.
Nem akartam többet tenni, az tolakodó lenne, és nem sietek sehová, majd ha készen áll a kapcsolatra, további jelét adja majd, és ettől lesz még szebb az egész. Mindezek után még egy biztató monológgal erősítette a boldogságomat.

- Valahogy úgy érzem mindig is így van, pontosan ezért reagálnak úgy ahogy. Pontosan azért titkolóznak meg szeretnek, köszönöm, hogy megértetted velemreagáltam az elhangozottakra, miközben az eget kémleltem. Becsuktam a szemem, és egy mély lélegzettel beszívtam a friss, már-már a hidegtől csípős levegőt. Közben az emberek jöttek mentek, vagy éppenséggel végezték a dolgukat. Még csak most vettem róluk tudomást, pontosan ez adta meg a jelet arra, hogy megkérdezzem őt a másik útvonalról:
- Szívesen válaszolok a kérdésedre, de mit szólnál hozzá, ha a Cukrászdában tenném, egy finom süti mellett, hmm?kérdeztem izgatottan, saját magamon nevetve, miközben felpattanva a padról, élettől, és vidámságtól telve hajoltam le az arca felé, mint egy csintalan gyerek, mint aki valami büntetésre váró dologgal hencegne.
Ha elfogadja a felkérést, akkor elindulok Shaylee-vel együtt a korábban említett cukrászdába. Viszont ha nem akkor inkább hozzá alkalmazkodok.


// Nem lehet mindig jó sorom Smile //
// Már kezdek alkalmazkodni a kódolás terén Very Happy viszont én inkább maradok a sima szövegnél, maradiként. //
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 28, 2017 6:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Érdeklődve hallgatom azt, amit mond. Mindig is jobban szerettem inkább másokat hallgatni, mintsem magamról beszélni és szerencsére Marlon még válaszol is a kérdéseimre. Az megint máskérdés, hogy mennyire egyszerű ez neki, de szerencsére neki könnyebben megy, mint nekem menne. Legalábbis szemmel láthatóan. – Ezek szerint akkor igazából csak úgy látsz dolgokat és lefested azokat? Akár még olyan tájat is, amit sose láttál valójában, vagy éppen személyt? – pillantottam rá kicsit kérdőn, hiszen nem tudtam másképpen értelmezni a szavait. Ez egyszerre volt fura, ugyanakkor annyira még se. Pontosan tudtam, hogy a világ tele van nem szokványos dolgokkal és nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne. Talán a művészek mind így működnek. – Lehet, hogy ezt hívják őstehetségnek, akik akár még a sajátfantáziájuk világát is képesek lefesteni. Sose gondoltál még arra, hogy valahol kiállítsd a műveidet? – igaz, még nem láttam azt, hogy miként fest, vagy miket alkot, de nem hiszem, hogy ne állnák meg a helyüket. Az eddig hallottak alapján nagyon is a szívével fesd, az pedig sose gond. Sőt, akkor tud igazán szépeket alkotni az ember.
Idővel kicsit én is beavatom a saját kis világomba, igaz, nem annyira, mint ő engem, de most ennyire futja. Nem tudok sose könnyedén senkit se közel engedni. Ahhoz már túl sok borzalmat láttam és túl sokszor éreztem már a veszteség fájdalmát. Illetve még ott van az is, hogy jelenleg túl nagy a káosz az életemben és így még inkább óva intenék mindenkit magamtól.
- Valóban, de néha az élet közbeszól, és nem mindig tehetjük azt, ami boldoggá tesz minket. Ha meg is próbáljuk, akkor úgyis az életszeszélyes szellője közbe fog szólni és örökké se futhatunk el, nem igaz? – pillantottam rá kicsit kérdőn, miközben a kezemet a zsebembe csúsztattam a hideg elől. Lesütöttem a szemeimet, miközben hallgattam őt és ismét kicsit önzőnek éreztem magam, hogy a saját kis drámáimmal voltam elfoglalva ahelyett, miközben másnak is megvan a saját problémája. – Tudod, nem mindig úgy van, ahogyan mi gondoljuk. Nem lehet az, hogy a családod csak valamitől megszeretne védeni és azért érzed úgy, hogy nem szeretnek vagy éppen nem tőrödnek veled. Persze, a testvéreidnek is megvan a saját élete, de nem tudom elhinni azt, hogy egy anya vagy éppen apa ne szeresse a gyermekét. – kicsit magam ellen is beszéltem, hiszen én se tudtam megbocsájtani jelenleg még teljesen Miának, de igyekeztem. És továbbra is úgy gondoltam, hogy a szülői szívben lakozik a legnagyobb szeretet. – Ezek szerint akkor továbbra is festészettel szeretnéd keresni majd a kenyered? – mármint a jövőre értettem, de biztos voltam abban, hogy érteni fogja így is a kérdésemet.

|| Bocsánat a késés miatt! 27



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 23, 2017 10:45 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Shay első kettő válaszára helyesléssel válaszoltam. Azokat követően a festményeimről kérdezett, aminek megválaszolásával kicsit bajban voltam, mert én magam sem tudtam igazán az igazságot.
- Nagyon jó kérdés, olyan mintha elöntene az ihlet, és csak közvetítő lennék, lejönnek a képek. Tájak, és személyi portrék, különféle érzésekkelválaszoltam kicsit zavartan, mert még nem tudtam kiismerni a dolgot. Talán az apám többet tudna mondani, mert úgy tűnik ő összerakott mindent. Mégsem szólt egy szót sem, csak sugdolózott nagymamámmal rólam, és azok a szemek, amikkel rám néz, amikor festek, vagy amikor felkelek reggel. Határozottan tud valamit, ami megrémíti, és amit feltétlenül el akar titkolni előlem. A nagymamám viszont nyugodt, rá nem ül ki semmi olyasmi, ami az édesapámra. Talán majd őt kellene megkérdeznem a témáról, ha képes leszek feldolgozni, ám jelenleg túl soknak tűnik még a jelen állapot is.
Röpke gondolataimat lecsitította a viccelődése, s a nevetése, ami rám is átragadt, és én is elkezdtem nevetni.

- Meglehetreagáltam a viccelődésre nevetve. Utána válaszolt a rajzos kérdésemre, amiből kiderült, hogy már eléggé régóta nem rajzolt. Valami miatt a lehangoltságot választotta, és nem volt késztetése arra, hogy valami olyasmivel kösse le magát, ami örömet okozna neki? Nem agyalhatok ezen egyfolytában, ezért inkább másra figyeltem. Már azért is megrázta a vállait, és a kezeit is elhúzta tőlem.
- Kár, pedig ami örömet okoz azt nem szabad elhanyagolniosztottam meg vele véleményemet. Végül talán a legfontosabb témára került a sor, a költözésre.
- Értelek, én viszont nem vagyok ennyire tekintettel a családra, hisz ők sincsenek rám. Idő kérdése mikor költözök el. Menekülés vagy nem, Európában többre viszem, mint festő, de nem ez a fő indoka, amikor kiutaznék, az igazi indokokat már elmondtam neked. Amikor az itteni tanulmányaim véget érnek, akkor költöznék ki, ha nem változni a mostani helyzetválaszoltam neki kicsit komoran, de többnyire boldogan, a remény érzése miatt. Talán túl korán osztottam ezt meg vele, de tudnia kell. Nem akarom becsapni, tudnia kell erről az eshetőségről is.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 23, 2017 7:58 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

- Nem kell bocsánatot kérned, nem történt semmi se. Mindenkivel megesik, hogy egy-egy emléknek köszönhetően kicsit borongósabb lesz a hangulata. – nem gondoltam azt, hogy ez baj lenne. Inkább csak rá akartam világítani arra, hogy az élet kicsit szép is. Oké, teljesen ebben még magam sem hittem, de ha már neki legalább jókedve lesz tőle, akkor már megérte kimondanom azt, amit gondolok. Gyengéd érintése meglepett, ugyanakkor nem húzódtam el, kicsit hagyni akartam azt is, hogy nekem is jusson a jóból, engedni az érzéseimnek, mintha nem két lábon járó veszély lennék.
- Ez érdekesen hangzik, mintha csak valami új esélyt látnál abban, ha elköltözhetnél egy teljesen ismeretlen helyre. Szerintem ez nem is elképzelhetetlen. – csillant fel picit a szemem, hiszen tényleg jó lenne egyszer mindent elölről kezdeni. Átlagosnak lenni és nem megfelelni mindig mindenkinek.
- Miket szoktál festeni? Tájakat, vagy éppen az érzéseidet, netán portrékat? – faggatóztam tovább kicsit kíváncsian, hiszen nem gondoltam azt, hogy többről lenne szó. – Hmm, lehet igazad van és én valami fura oknál fogva valami fura varázslattal hintettelek. – nevettem el magam, hiszen normális esetben ez teljesen abszurd lenne, arról meg fogalmam sem volt, hogy ő tudja mi vagyok vagy éppen mit tettem vele az akaratom ellenére is. Játékosan még kicsit a homlokát meg is böktem és úgy tettem, mintha éppen varázsolni próbálnék, pedig nem így volt.
- Hmm, már idejét se tudom. Túl régóta, talán még tavaly valamikor, de valahogy sose éreztem azt, hogy mostanában menne. – rántottam meg a vállaimat könnyedén, majd a kezemet óvatosan elhúztam, ha még mindig fogta és az ölembe ejtettem őket. A kérdése eléggé meglepett és ez könnyedén jelent meg most az arcomon.
- Néha megfordult a fejemben, de azt is tudom, hogy örökre nem tűnhetnék el. Anya megtalálna, és nem hiszem, hogy túl békés lenne a hangulata, amikor ez bekövetkezik, így jobb az alvó oroszlánt nem piszkálni. Neked? – dobtam vissza a labdát, hogy ő most egyből képes lenne-e megtenni. Azt tudom, hogy egyszer elmenne külföldre is akár, de ha azt mondanám, hogy most pakoljon össze és menjünk, akkor megtenné? Nem bánná a döntését egy cseppet se?




Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 22, 2017 12:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Shay vigasztalása jól jött, emlékeztet rá, hogy most nem kellene borúsnak lennem, főleg amikor mellettem van. Türelmesen végighallgattam a mondandóit, kérdéseit, s utána a magam tempójában reagáltam rájuk.
- Igazad van, és bocsáss meg, hogy ilyen lehangolt lettem, miközben örülök jelenlétednekköszöntem meg a segítségét, s megsimogattam a jobb kezemmel az arcát, utána megint a kezét fogtam.
- Ha összevetem Amerikával, akkor nem vonzanak jobban, mint ahol lakom. Mondjuk inkább úgy, hogy más körülmények, más élet vonz, s azt gondolom, jobban menne távol ettől az országtólválaszoltam neki boldogan, hátam mögé tudva a borúlátást.
- Nekem valahogy többnek tűnik, mint múzsai ráhatás, de ha szeretnéd, megmutathatom őket. Hiába voltam testileg sérült, amint lábra tudtam állni, máris neki álltam festeni, és tíz nagy képet festettem eddigmeséltem neki vegyes érzelmekkel, utána az eget kezdtem el nézni. Láthatóan zavarba jött attól, hogy elmesélte mi okozott neki boldogságot. Számomra ez egy kicsit megdöbbentőnek hatott. Miért lenne baj, ha valami örömet okoz neki? Vagy megint csak a távolság tartás miatt? Ne tudjam, meg mivel kedveskedhetek neki?
Őt figyelve elmosolyodtam, majd válaszra méltattam a hallottakat:

- Érdekes dolgokat szeretsz, örülök neki, mikor rajzoltál utoljára? – tettem fel a lehet kicsit kínos kérdést számára. Mégis kíváncsi voltam, mert többnyire szomorúságot láttam rajta, ami elejétől kezdve zavart. Engem mindig felvillanyozott, amikor nevetni, vagy mosolyogni láttam, mintha csak akkor tudna megtelni élettel valami.
- Nem gondolkoztál még el azon, hogy ha tehetnéd, nem e kötöznél el valahová egyedül? tértem vissza a korábbi témára, már sokkal jobb kedvel.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 10:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

- Reméljük, hogy nem csak akkor, hiszen eleve még messze vagy attól, hogy őszbe boruljon a hajad, vagy éppen bottal járj. – pillantottam rá egy biztató mosollyal az arcomon. Fogalmam sem volt arról, hogy számomra létezik-e még öregkor, hogy valakinek az oldalán tényleg boldog lehetek, vagyis sejtettem, hogy mellette az lehetnék, de abban már egyáltalán nem voltam biztos, hogy ő tényleg az lehetne és nem csak ábránd a részéről. Szerettem volna hinni abban, amiben ő tudott, de valahogy sose ment igazán hosszú időre. Lehet később ez is változni fog, de most még nem láttam napfényt a hatalmas feketefelhők között.
Jó volt hallani a nevetését, ahogyan kicsit kikapcsolódni is. Igyekeztem teljesen jó érezni magam, de ez se ment olyan könnyedén. Talán az elmúlt évtizedek alatt kicsit én is megkeseredtem, vagy mi is lenne a jó szó rá.
- Meglátjuk, ha egyszer úgy alakul, akkor is ezt fogod mondani. – hangom játékosan csendült. Majd pedig továbbra is a tájat figyeltem, az embereket, ha éppen nem őt fürkésztem a pillantásommal. A telefon a zsebemben rezegni kezdett, majd a jól ismert dallam is felcsendült, de még se törődtem vele. Biztos voltam abban, hogy a barátaim azok, hiszen még se mentem be végül.
- Lehet, hogy nekem is eszerint kellene élnem, de még se olyan egyszerű mindig hagyni, hogy a boldog percek az életünk részesei legyenek. – voltam már boldog, de a boldog pillanatok valahogy mostanában túl hamar elillantak. Szerettem volna hagyni, hogy újra jókedv, boldogság az életem részese legyen, mégse ment olyan könnyedén. Még akkor se, ha most is egyre inkább jobban éreztem magam a társaságában.
- De mégis valami miatt úgy érzed, hogy vonzanak, igaz? – utaltam itt az említett országokra. Ismertem ezt az érzést. Sok helyen megfordultam már, de mégis voltak olyan nem ismert tájak, amiket szívesen megnéztem volna, mintha vonzottak volna.
Láttam rajta, hogy zavarban van és kicsit rosszul is éreztem magam azért, hogy én hoztam ilyen helyzetbe. Lehet nem kellett volna felhoznom.
- Akkor azt hiszem kijelenthetem, hogy az életem során én is valakinek a múzsája lettem. Egyszer szívesen megnézném őket, ha szabad. – pillantottam rá komolyan, ugyanakkor mosollyal az arcomon. Nagyon is érdekelt, hogy milyen képeket festhetett, illetve ő miként ábrázolta a világot, hiszen minden festő kicsit magából is csempészik a műveibe. A kérdésére megköszörültem a torkomat.
- Szeretek olvasni, megismerni a különféle kultúrákat és régebben sokat rajzoltam. Néha az képes volt megnyugtatni, vagy ha éppen rossz kedvem volt, akkor csak kisebb mosolyt csalni az arcomra. – vallottam be alig hallhatóan, hiszen kicsit zavarba jöttem, majd a kabátot jobban összefogtam magamon.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 21, 2017 10:27 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Kicsit ellentmondásba ütközött a vélekedése a reményről, de nem kívántam emlékeztetni rá.

- Jelenleg zavaró, de később lehet, jól jön majd az emlék, öregkoromraválaszoltam neki, s reméltem megélem, nem miatta, hanem a bátyám romboló intézkedései miatt. Gondolok egy szituációra, ha kifejleszti a boszorkány kereső érzékét, akkor ide fogja elvezetni, s ha kell megvédem Shay-t. Viszont ha nem így akkor az újonnan elkezdett önpusztító viselkedésem veszi el az életemet, olyan harminc év múlva, becslésem szerint. Jó tisztában lenni a lehetőségekkel, de az anyám szerint ez már beteges, ahogy a dolgokhoz állok. Persze ő nem tud semmit, a Shay kilétéről kapcsolatban.
Pszichiáterem szerint pedig, a kialakult depresszió miatt gondolok a halálomra, vagy csak a baleset miatt? Rájöttem, mennyire törékeny az emberi élet? Vagy a menekülési vágy egy aspektusaként hozom fel a halálomat, mint témát.
Shay megérezte a viccelődést a romantikus témát illetően, amire válaszul elsőként nevettem egyet.

- Ha van rá mód, akkor remélem isválaszoltam a megrontás témára. Utána elhintett egy reménysugarat. Megvallom őszintén, már egy ideje elhinti nekem, valószínűleg tudtán kívül, reakcióikkal, amik méz cseppekként hatottak egy keserű teába, ami egy idő múlva édessé válik. Ennek okán nem lepődtem meg azon, amit mondott.
- Tudom Shay, tudom, nem élünk örökké ( hazudtam ), ezért amíg élünk, addig örüljünk a pillanatnak, még ha nem is tartanak sokáig, én ebben hiszekvallottam be neki a gondolataimat a jelenlegi életről.
- Nem jártam azokban az országokban, azt hiszem, ha mégis akkor kiskorombanválaszoltam elgondolkozva, de a válaszból is kiderült, hogy bizonytalan vagyok, én sem értettem miért. Mintha ott, azokon a helyeken éltem volna egy teljes emberöltőt, de tudom, hogy még csak éppen csak felnőtt korú vagyok. Utána kibújt a szög a szákjából, egy kérdés amire még én sem álltam készen, már-már ijesztőnek véltem a témát:
- Nos, ez egy eléggé furcsa szituáció, ugyanis miután… miután találkoztam veled azóta tudok szépen festeni, arcképeket, tájakat, mintha mindig is ezt csináltam volna. Miközben köztudottan esetlen rajzoló, és festő hírében álltamvallottam be neki kissé zavartan, mert én sem értettem hogyan. Az viszont nem mondtam el neki, hogy van három arckép festésem róla. Ami három különböző érzelmet tükrözz, s nagyon részletes, már-már fényképnek tűnik. Én sose tőle voltam megijedve, inkább magamtól. Lehet közrejátszható az adottságomnak, s ez egyfajta ráhangolódás a boszorkányra, Shaylee-re akit szeretek. Igyekeztem gyorsan kiverni a fejemből, s végre én tettem fel neki kérdést, valamiért nem akarta engedni, hogy feltegyek neki, szeret titkolózni, gondolom.
- Neked pedig mi az ami nagyon jól megy, s milyen dolgokat szeretsz? Parkon, és Cukrászdán kívül tettem hozzá gyorsan, vidáman, miközben ránéztem mosolyogva.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 12:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Az élet ösvényei sose voltak egyszerűek, ahogyan a sokszor jónak hitt dolgok valójában nem is voltak jók. Sokszor pont az ellen küzdünk, ami vigaszt, boldogságot vagy éppen reményt hozhatna az életünkbe. És számomra ilyen volt Marlon is. Volt valami megfoghatatlan, ami az első perctől kezdve húzott felé, de ennek ellenére is igyekeztem a lehető legtávolabb maradni. Mintha csak semmilyen érzés nem létezne, de a jól felépített fal kezdett leomlani. Egyszerűen minden próbálkozás hiába való volt, mert apró tettek vagy éppen szavak könnyedén elárultak.
Máskor talán elfutottam volna, de most nem akartam. A téli szellő könnyedén járt körbe minket, de még ez se érdekelt. Ennek ellenére és a városzajától is eltekintve hirtelen úgy éreztem, hogy kisebb boldogság telepedett rám.  Az ölelése egyszerre volt megnyugtató és magával ragadó.
- De ha nem emlékeznél arra, akkor nem is létezne remény, hogy egyszer még hasonlóban lehet részed, nem? – kicsit talán a korábbi szavaimat cáfoltam meg, de a remény szerintem az egyik legerősebb érzés. Az sok mindenre képes és még akár életeket is menthet. Ha már nem remélünk semmit se, akkor igazán már nem is élünk. Mosolyogva hallgattam a válaszát, hogy merre is menne, vagy éppen miként vinne magával engem is.
- Mind a kettő egészen csábítónak hat, de direkt nem könnyíted meg a dolgom igaz? – emeltem fel a fejemet és mosolyogva pillantottam rá. Kicsit még a vállánál fogva meg is löktem, hiszen a célzása eléggé egyértelmű volt és tényleg ezek után még nehezebb volt megtartani azt a bizonyos két lépés távolságot, amit kellene. – Még a végén megrontasz! – fűztem hozzá egy kisebb nevetés keretében, hiszen érezhette, hogy csak viccelek a romantikus pillanatokra adott válaszommal.
- Nem tarthat semmi se örökké, de egyszer talán még lehet ennél szebbek is a pillanatok. – ki nem mondott reménysugár volt a szavaimban, hogy idővel nem kizárt, hogy képes leszek őt közel engedni. Annyira, amennyire csak lehetséges, de ma még nem menne. Szerintem az elmúlt időszakhoz képest ez is haladás volt.
- Valaha valamelyik országban jártál már? – csatoltam vissza a korábban mondottakra, hiszen kíváncsiságom eléggé nagy volt, meg legalább addigra se magamról kellett beszélni. – Festeni is szoktál, igaz? – ezt igazából csak hallottam és lehet nem is igaz. Ha viszont igaz volt, akkor nem kérdés, hogy művészlélek, ami egyáltalán nem baj, de így talán nem meglepő, hogy azon mesés vidékek vonzzák őt.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 11:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Az elhangzottak megérintették a Shay-t, s igyekezett vigasztalni. Ugyan továbbra is hitetget az igazáról, a tettei azt súgják, hogy az ok amiért korábban távol maradt tőlem, kezd elmosódni, de erről nem kívántam figyelmeztetni. Hisz ő maga is tudja, s küzd ellene, én pedig nem kívántam küzdeni. Mellette vagyok, távol az iskolától, távol a családtól, távol az úgymond barátaimtól. Per pillanat, itt és most, nem kívántam mást, csak nyugalmat, és békét, Shay társaságában. Miközben nem érdekel, hogy boszorkány, és milyen veszélyes lehet rám vagy másokra nézve. Nem sokat várok az élettől, s az utóbbi hónapokban azt érzem mintha egy ketyegő óra lennék, ami megszabott ideig tud csak működni, sőt, kicsit korábban áll le mint kellene. Mindenesetre, amíg élek, addig szeretnék boldogan.
Máskor meg tettetem, hogy jól vagyok, örülök ennek-annak, miközben sokszor mélabút érzek, amit számomra Shay, az angyalom jelenti, még ha magáról mást is hisz, nekem angyal.

Végighallgattam a véleményét, miközben az érzelmek, s érzések átjártak, rövid válaszok adtam. Hisz rám helyezte a fejét, aminek következtében a szívem zakatolni kezdett, és átélem a pillanatnyi békét, s örömöt. Ha a jobb oldalamon van Shay, akkor a bal kezemmel átkarolom, miután rám döntötte a fejét.

- Értem, nem is kell belegondolni, jobb elfeledni, én mindig arra vágyok, elfeledni milyen volt amikor minden összetartott, hogy ne fájjon annyira a mostani helyzetválaszoltam a család témára, de pillanatnyilag nem gondoltam komolyan, hisz más érzésekre összpontosítottam, s jelenleg úgy tűnt ezek nem is fontosak nekem. Utána megkérdezte, ha tehetném hova mennék, erre hosszasan hümmögtem egyet, majd pedig válaszoltam:
- Elsősorban magammal vinnélek, éés Európába. Talán Írországba, ott el lehet veszni a csodálatos tájakban. Vagy Olaszországba, ahol minden nap egy pikáns, s romantikus pillanat lenne, már ha ezek érdekelnekmondtam nevetve, de az nem tartott sokáig, mert újfent elkomolyodtam, s olyat jelentettem ki ami számomra a legfontosabb:
- Hálás vagyok neked, drága Shay, a mai pillanatokért, sokat jelentenek nekem, és bárcsak örökké tartana ez a pillanatöntötte ki szívemet, miközben becsuktam a szemem, és lassan kezdtem el lélegezni, várva arra, hogy az idő megálljon örökre.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 20, 2017 10:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Nem kizárt, hogy nem volt helyes az, hogy engedtem neki, de valahogy egy pillanatra mégis azt kívántam, hogy bár csak sose érne véget az a pillanat. Abban a pár másodpercben képes voltam újra hinni a jóban, a boldogságban, mint egykoron és pár pillanat erejéig legalább újra csak egy átlagos lánynak éreztem magam. Idővel viszont minden tovareppent és újra csak azt éreztem, ahogyan a bennem tomboló érzések és káosz egyre inkább maga alá kezd temetni.
- Mégis néha egyszerűbb magunkban tartani, mint kimondani őket. Amíg nem mondjuk ki addig talán kicsit hiszünk abban, hogy az nem lehet valóság. – elmélkedtem kicsit hangosan, de közben nem néztem rá. Csak a távolba révedtem, mintha valami túlzottan is magára vonta a figyelmemet, pedig szó se volt erről. Túl sok minden lappangott belül, de még se tudtam szavakba önteni, mintha egyszerűen csak féltem volna szavakká formálni a gondolataimat és érzéseimet.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és egy apró sóhaj szökik ki az ajkaim közül, viszont mielőtt bármit is mondhatnék, azelőtt a szavak a torkomon akadnak arra, amit mond. Meglepetten pillantok rá, hiszen erre azért nem számítottam. Amikor most ő fogja meg a kezemet, akkor összerezdülök, mintha csak megijedtem volna és talán így is van. Több évszázadnyi élet járt már ki nekem, de mégis aprónak éreztem hirtelen magam a világmindenségben, mint aki semmit se tud. Hamarosan pedig bókjának köszönhetően egy kisebb pír szökik az arcomra, amit sietve próbálok a hajam takarásába rejteni.
- Marlon, ez nem ilyen egyszerű. Hidd el, okom van távol tartani magam tőled, még akkor is, ha nem mindig egyszerű. pillantok rá komolyan, hiszen tényleg meg volt rá a saját mentségem, vagy inkább csak a saját lelkemet akartam volna megnyugtatni ezzel? – Fogalmam sincs, hogy mit érezhetsz amiatt, ami a családoddal történik, hiszen sose volt igazán családom. Az apámat sose ismertem, ahogyan megannyi hazugság övezte eddig életem során a családom kilétét, így az se kizárt, hogy részben megértem, hogy milyen érzés néha túlzottan is egyedül érezni magad egy viharban. – bukott ki belőlem, mielőtt még lakatot tehettem volna a számra. Ha pedig engedte, akkor a fejemet a vállára hajtottam, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, pedig nem volt az. – Ha tehetnéd, akkor hova mennél? – kíváncsiskodtam tovább, mielőtt még esetleg olyanról szólom el magam, amiről nagyon nem kellene.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 8:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Shaylee & Marlon

Shay engedte, hogy megsimogassam, s látva a reakcióit, a szívemig hatolt, engedtem, hogy átjárjon az érzés, s a pillanatot addig húzta, amíg lehetett, a megváltozott időérzéknek köszönhetően.
Amint magamhoz tértem az érzelem hullámokból, már nem fogtam az arcát, nem igazán tudtam a szavaira figyelni, így azokra nem is tudtam visszaemlékezni, csak a sajnálómra, és az érintésére. A felhozott család témára, én csak a fejemet csóváltam, de ezt érthette a korábbi kijelentésére is.

- Nem kell sajnálnod, sem bocsánatot kérned, nem szabad benntartani az érzéseket, megbetegítenek, vagy ami rosszabb, elfordítanak a világtól, s önmagunktól, bátyámmal is ez történt meséltem neki, miközben arra gondoltam, hogy a bátyám megrögzötten ki akarja magát képezni boszorkány vadásznak, de valamiért nem akartam, s nem tudtam foglalkozni ezzel. Lévén távol él tőlünk, így nem árthat Shaynak, és családjának, akik valószínűleg szintén boszorkányok.
Elmélkedés közben hallottam a szőke angyalom ismertetőjét a családjáról, a hallottakra elmosolyodtam.

- Sejtem milyen lehet, az enyém is kezd csonkává válni. Emlékszek pár történetre, hogyan dőlt össze a rokonaink családja. Valamiért ez már százötven éve mindig megtörténik, a miénk bírta a legtovább. Mindez, számítana a legkevésbé, de történnek olyan dolgok a testvéreimmel, ami méreg, megmérgezi őket, és az életüket, legszívesebben elszöknék veled örökre, egy másik országba, hogy ne láthassam, mivé válnak a családtagjaim mondtam baljósan szomorúan, de mosolyogni is mosolyogtam hozzá. A mondatok után, ha mellettem ül a padon, akkor megfogom a kezeit, ha nem fogtam már azóta, hogy ő megfogta az enyémet, s ezt mondom:
- Én mindössze egy dolog hiányzik, az pedig a mosolyod, ami beragyogja sötét napjaimat. A kacajodat, ami egy csodálatos színfónia az én átlagos színdarabbonbanbókoltam neki, de én komolyan is gondoltam. Igazából azért nem adtam fel vele kapcsolatban a nyomulást, mert úgy érzem csak ő az egyedüli boldogságom az életemben, olyannyira, hogy nem érdekelt, hogy ha magasabb helyről repít ki az ablakon, akkor belehalok.
Megannyi kérdésem volt, de jelenleg még várok a kérdéseimmel.

Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Kedvenc dal :
Theory of a Deadman - Angel
Tartózkodási hely :
❃ Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
❃ little school girl



Shaylee A. Snowflake ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 2:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
Shaylee & Marlon

Láttam rajta, hogy nem túlzottan nyerte el a tetszését az, amit mondtam, de ettől még érdekesebb hely a világ, hogy nem egyformán gondolkoznak az emberek és nem is ugyanúgy vélekednek dolgokról, viszont inkább hallgattam idővel. Úgy éreztem, hogy most jobb, ha úgy teszek.
Szavaira csak sóhajtottam, miközben a fülem mögé tűrtem egyik oldalt a hajamat, hiszen a szellő állandóan arcomba sodortam – Sejtem, vagyis talán magam is tudom, de attól még nem értem a miértjét. – motyogtam alig hallhatóan az orrom alatt, hiszen ez már számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy ő nem akar más lányt. Ez pedig számomra fura volt és újdonság is az életem alatt. Aztán pedig ismét talán pontosan olyat kérdezek, amit nem kellene, de már késő. Nem tudom semmisé tenni a szavaimat.
- Igen, ez igaz. Mindenki szemében mást jelent a nagyhiba, de gondolom mások életére veszélyesnek lenni eléggé az lenne, nem? – nem úgy mondtam, mintha én az lennék. Inkább mintha csak a véleménye érdekelne, közben pedig nem néztem rá. Az utat figyeltem, és az utcán siető embereket. Remélhetőleg senki se fog ránk akadni és jól visszaküldeni, vagy szüleinket hívni, hogy kerüljük az iskolát.
Amikor közelebb lép, akkor meglepetten pillantok fel rá, miközben megállok. Amikor viszont arcom irányába nyúl, akkor nem mozdulok meg. Hagyom, hogy megérintsem és miközben keze arcomon pihen, illetve beszél, aközben pár pillanat erejéig még a szemeimet is lehunyom, mintha csak el akarnék veszni azokban az érzésekben, amiket ő ébreszt újra és újra bennem. Pontosakban azokban, amiktől eddig menekültem. – Talán ideje lesz jobban lepleznem a reakcióimat. – szólaltam meg egy kisebb mosoly keretében végül, hiszen igaza volt és a szavaimmal pedig pontosan neki adtam igazat. Azt mondtam ki, amiről úgy éreztem, hogy sose kellene kiderülnie.
Hamarosan pedig máris folytattuk az utunkat, mintha az előbb mi se történt volna.
A családos dologra már éppen nyitnám a számat, de ő tovább folytatja, így csendesen és figyelmesen hallgatom őt. Miközben pedig a szavak elhagyják az ajkát a gyomrom szomorúan rándul össze, hogy pont sikerült olyanba belekérdeznem, amibe talán sose kellett volna.
- Én… én sajnálom… - szólaltam meg aztán sietve és pár pillanat erejéig még ha kicsit félve is, de megfogtam a kezét, de mire ismét megszólaltam, addigra el is engedtem őt. – Nem akartam semmi rosszat felidézni… - az ő bajaihoz képest az enyémeket kicsinek éreztem és úgy éreztem, hogy talán még ő is elítélne azért, hogy a történtek után úgy viselkedek Miaval, vagyis anyuval. – Másrészt lehet, hogy nekem van családom, de csonka és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek talán a felszínen tűnik. – rántottam meg a vállaimat.
- Hiányzik neked? pillantottam rá kérdőn, miután leültem a padra. Természetesen a nagyapjára gondoltam.



Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad



Marlon Vasquez ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jan. 19, 2017 11:46 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Shaylee & Marlon
[You must be registered and logged in to see this link.]

Figyelmesen hallgattam végig a véleményét, amire csak húztam a számat kelletlenül. Nem igazán értettem mire fől nevezi magát ördögnek, de inkább nem veszekedtem vele. Reakcióiból leszűrtem, hogy még sok időre lesz szüksége, s amikor eljön a kellő idő.
Utána újfent olyan irányba terelődik a beszélgetés, ami problémásnak érződik, és amiről egyáltalán nem akarnék vele beszélni.

- Shay, nekem nem más lányra van szükségem, hanem rád, de ezt tudod jól - jelentettem ki mosolyogva. Ami a mai napban jelen pillanatban a legnehezebbnek tűnt. Egy csókkal bizonyítanám, de az tönkre tenne most mindent, majd később kockáztatok. Egy röpke ideig még gondolkodtam a hibákon amiket elkövettem.
- Nem hiszem, elkövettem hibákat mint sokan, de, hogy nagy hibát? Nézőpont kérdése, kinek mi a nagy hiba - válaszoltam s nem is, nem szeretek a hibákról beszélni. Utána jött a viccesebb rész, meglökött, és ennek köszönhetően újfent meg kell igazítani a hajamat, de legalább volt hatása annak amit mondtam, s hozzátette, hogy nem érti miért folytatom még mindig, miért tartok ki mellette.
- Pedig egyszerű a válasz kedves Shay - mondom neki, s közelebb lépek hozzá, hogy megtudjam simogatni az arcát, de hagyok annyi időt neki, hogyha akarja megállítottja a kezemet.
- Ugyan nemet mondasz, de a reakcióid mégis vágyódnak, s nekem ez elég, sőt, az unalmas napjaimat lázba hozza, s ez nekem bőven elég - közöltem vele lágyan, és mosolyogva. Nem akartam sokáig zavarba hozni, s egy torok köszörülés következtében hátrébb léptem, és nem érintetettem az arcát - ha egyáltalán engedte -.

Már a parkban voltunk mikor válaszoltam a családos témára, amit kívánt még tovább kifejteni.

- Pontosan úgy mondod, mintha neked nem lenne részed benne. Amúgy, sajnálatosan jó ideje nekem sincs. A bátyám még jobban elzüllött, hála az új bentlakásos iskolának. A húgom összejött egy fiúval, aki rossz útra téríti szokásaival. Az apám sokáig dolgozik, anyám pedig egyre magányosabb, sőt azon kaptam őt egyik nap, hogy... apát megcsalja - tört ki belőle zavart hangon, de mégis folytattam.
- Szétesőben van a családom, amit mint kiderült maga a nagyapám tartott életben, amint ő eltávozott, minden szép lassan a feje tetejére áll - tettem hozzá kelletlenül. Ha Shay leül a padra, akkor én is.


Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
ex-wife, my rival
Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 15, 2017 6:32 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Wanda & Cole

A kisebbséghez tartozol, ha így látod. – én magamat rendkívül humorosnak, más kérdés, hogy ő nem. Biztos köze van hozzá a kis barátjának, vagy csak nincs olyan humorérzéke, hogy értékelje. Akárhogy is, a munkám mellett a személyiségem az, amiből megélek, roppant szerencsés vagyok, hogy azért kapom a pénzt, amilyen vagyok. Elvégre, a munkám vagyok, túlzás nélkül. A kérdésre nem válaszolok. Igazából nem különösebben akarom magam beleártani a lányom fiúügyeibe, amíg nem hoz valami sátánista barmot, addig felőlem azzal van, akivel akar. De ez a fickó nem képes befogni a száját. Ezzel pedig alá is támasztja, amit mondok. Okosabban tenné, ha hallgatna.
Biztosan, ezért nem ismersz egyetlen régi ismerősömet sem. – bólintottam mosolyogva. Ott van Bryan, de ő visszatérő, sokáig nem tartottam vele a kapcsolatot, és hát… igazából ő tudna a legtöbbet mesélni rólam, fiatal koromban nagyon sok időt töltöttem el vele, a legjobb barátom volt, kétségtelen. Aztán felnőttem és nem voltak barátaim, csak ügyfeleim.
A fickó szavait hallgatva először csak a szemöldököm vonom fel, aztán, ahogy belelendül, csak egy halvány, de utána egész jól látható mosolyra görbül a szám. Viszont nem válaszoltam neki egyből, hanem Wandára pillantottam a kérdése után. – Beszélhetnél a fejével. – kevés olyan ember van, akiről első találkozásom alapján nyugodt szívvel kitudom mondani, hogy perceket nem bírnék eltölteni vele. Az pedig ő. – Te pedig… -  fordultam vissza a férfihoz. – Tanulj meg hallgatni! Ha most csendben maradsz, soha többet nem is találkozunk! Mindketten jól jártunk volna vele. A munkád pedig az életed, nőj fel, a 21. században vagy. – akármilyen gonoszul is hangzik, így van. Az életed nem a szerelmed, nem a barátaid. Ők javában elhagynak és lelépnek, mert, ha nincs munkád, vagy ha munkád alávaló, nyomorban élsz és azt bizony nagyon kevés ember képes elviselni egy másikért. – A feltételeidet illetően… először is, annyit kértem, hogy viselkedj felnőtt módjára, de látom, ez nem igazán megy. Megígérem, nem fogok viccelni, mert látom nincs humorérzéked. – nem tudom mire gondolt, mikor szóra nyitotta a száját. Én vagyok az apja a lánynak, akivel együtt van. Mire számított, hogy meghívom majd sörözni? Elakartam neki mindent mondani, hogy soha többet ne kelljen látnom, de nem igazán vette a lapot. – Wanda a lányom, az élete már így is meg van keserítve. – remélem itt képes felismerni a humort magától is. – A tied pedig nem érdekel, amíg jó vagy a lányomhoz. – melyik apa ne tenné pokollá annak az életét, aki megbántja a lányát? Nem értem, hogy ezen miként sikerült ennyire fennakadnia – Értem én, hogy mindenre az automatikus válaszod a fizikai agresszió, de ha elfogadsz egy jó tanácsot, ezen próbálj meg változtatni. Gyerekes dolog, te pedig már nem hat éves vagy.– nagyon sokféleképpen lehet gyerekes lenni, én is tudok az lenni, néha szeretek is az lenni. Ugyanakkor, ebben a beszélgetésben neki kéne annak az embernek lennie, aki gondolkodik is.
Nem, ennyi pont elég volt a barátodból. – ráztam meg a fejemet, Wandára nézve. – Ha hazajönnél, van kaja a hűtőben. – na persze nem én csináltam, időm és kedvem sincsen hozzá, és köszönhetően a munkámbeli profizmusomnak, megtehetem, hogy mással csináltassam meg. Miért is ne lehet saját szakácsom? – Ez szörnyű volt, Cole. – néztem vissza a barátjára. – Kapd össze magad, ha legközelebb találkozunk! – bólintottam egyet felé, majd búcsút intettem és folytattam az utamat, amit miattuk megszakítottam. Mondanám, hogy Wanda a párválasztásban az anyjára ütött. Elvégre, az anyja hozzám jött, egyik rossz döntése a sok közül. De az első találkozás alapján… ennél sokkal rosszabb a helyzet.

//Köszönöm a játékot és, hogy gondoltatok rám, és bocsánat a zárás miatt, de szerintem felesleges tovább csűrni-csavarni a helyzetet Smile //
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 07, 2017 11:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to my dad & my love
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Úgy fest, hogy van még csiszolnod azon, hogy humoros légy. – feleltem neki csöppet se kedvesen, miközben őt méregettem. Magam sem tudtam annak, hogy örüljek ennek a helyzetnek vagy inkább nem. Még apával is talán könnyebben töltöttem volna egy légtérben időt, mint így együtt hármasban egy nagy parkban. És amilyen irányba haladtak a dolgok kezdtem úgy érezni, hogy én fogok lassan toporzékolni, mint valami kisgyerek, vagy beintek nekik. Nem értettem, hogy mire is jó ez a kakasviadal. – Igen, hoztuk. Miért esetleg baj? – kérdeztem meg a lehető legközönyösebben. Szerintem kutyát sétáltatni valakivel annyira nem gond. Főleg, hogy sajátom sose lehetett, mert nem engedte. Meg mostanában nem is nagyon vagyok otthon, elméletileg a kollégiumban töltöm minden időmet, de valójában nem így van. Szerintem több időt töltöttem Cole társaságában, mint ott bárkiében, de az óráimra viszont totálisan bejárok továbbra is. Szeretnék a legjobb ügyész lenni és nem annyira titkolt vágyam az, hogy egyszer még megéljem azt, hogy sikerüljön apát is legyőznöm. Lehet sose fog eljönni, de ha igen, akkor azt hiszem elmondhatom, hogy tényleg a legjobb ügyészek egyike vált belőlem. Ő az egyik legnagyobb és legjobb ügyvéd a városban.
- Igazán? Ezt nem is tudtam, talán lehet valami régi ismerősöddel el kellene beszélgetnem. Biztosan sok érdekes dolgot tudnék meg rólad. – mosolyodtam el most először igazán barátságosan. Nehezen tudtam elképzelni azt, hogy valaha igazán vad és féktelen bulikban vett részt. Ahhoz mostanában túlzottan is ügyel a megjelenésére és a hírnevére. Hmm, egyszer talán tényleg kiderítem ezt.
Amikor apa „kifakadt” és éppen ment az, hogy kinek is mihez van joga vagy ki az „erősebb”, akkor csak feljebb szalad a szemöldököm, hogy ez most komoly? Csendesen állok ott, és kezdem úgy érezni, hogy talán elfeledkeztek arról, hogy itt állok és nem vagyok holmi áru, amiről csak úgy lehet vitatkozni. Nem túlzottan tetszett a helyzet, de nem is értem, hogy miért hittem azt, hogy két felnőtt férfi tud is úgy viselkedni, ahogyan normális emberek tennék. Amikor meg az került szóba, hogy mi lesz akkor, ha megbánt, akkor még inkább csak pislogtam, mintha nem értettem volna, hogy hova tűnt az az apa, aki én ismertem. Viszont mielőtt válaszolni tudtam volna a kérdésre, azelőtt jött a másik fél és ő is eladott egy kisebb műsort. Kár lenne tagadni, hogy nem izgultam amiatt, hogy esetleg elkotyogja magát a nagy erőfitogtatásba magát Cole, hogy merre is töltöttem rövid ideig pár órát, mert valaki megtámadott…. de szerencsére nem így lett, amikor viszont ő is feltette a kérdést, akkor kínomban elröhögtem magam.
- Ez most komoly? Megvesztetek? Esetleg elmentek otthonról? – pillantottam mind a két férfira, miközben összefontam a karomat magam előtt. – És még ti mondjátok azt, hogy érett felnőtt férfiak vagytok. Nahh, eldőlt, hogy kinek hosszabb? – kérdeztem a lehető leggúnyosabban. – Nem kell, hogy szeressétek egymást, de ha ezt nem fejezitek be, akkor komolyan…. – nem fejeztem be, mert hirtelen nem tudtam mit fogok tenni akkor. Szerintem elsétálok és mind a kettő megpróbálhat keresni, de tuti nem állok szóba velük. Lehet gyerekes tett, de valahogy ez hiányzott a legkevésbé. Kezdem úgy érezni, hogy a legtöbb esze Lilahnak van jelenleg hármuk közül. – Vagy esetleg szeretnétek még folytatni, mert akkor szerzek popcornt és helyet is foglalok az egyik padon. – villantottam egy igazán gúnyos és negédes mosolyt rájuk. Azt hitték, hogy majd valaki mellett ki fogok állni? Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.




■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 06, 2017 10:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Legszívesebben röhögnék azon, hogy mennyire nem ismeri a lányát. Azért van benne valami szomorú is, de ez inkább Wanda irányába, hogy ilyen apja van. Nem csodálom, hogy Wanda is inkább úgy döntött, hogy hanyagolja az apját minden téren. Rá nem számíthat sok mindenben, ez hamar nyilvánvalóvá vált, rám viszont annál inkább. Elég csak arra gondolni, hogy mik történtek velünk az elmúlt időszakban. Nem tudom, ugyanúgy megtörténtek-e volna, de nem is különösebben ez a lényeg, hanem hogy végső soron minden elrendeződött. Wanda pedig pláne nem olyan lány, aki a végletekig rágja magát mindenen. Vagy ki tudja, lehet csak egyszerűen nem akar róla beszélni, és marha jó színésznő, hogy fel sem tűnik.
Csak egy kicsit lep meg, hogy egyáltalán nem is érdekli, hogy mi van köztünk Wandával. De igazság szerint nem is vártam túlzottan mást. Mikor az érettséget behozza a beszédébe, akkor csak elmosolyodom, de meg nem szólalok. Gondoljon csak azt magáról ez a nagyképű ügyvéd, amit akar. Azt hiszi, nála van minden nyerőkártya, de ennél nagyobbat nem is tévedhetne.
Nem reagálok arra sem, amit kérdez tőlem. Nem hiszem, hogy túl sok mindent vetne a latba, hogy mióta találkozgatok Wandával. A szövegelését hallgatva egyre szélesebb mosolyra húzódnak az ajkaim, és nevetni támad kedvem az egész helyzettől. Mikor a munkámból való kirúgatásról beszél, már tényleg nem vagyok képes magamban tartani, és felröhögök azon, amit mond. Miután Wandához fordul, akkor már el is engedem a lányát, és közelebb lépek a férfihoz.
- Aranyos, hogy próbál úgy tenni, mintha érdekelné, mi van a lányával. Lószart nem tud róla, meg hogy mik történtek vele az elmúlt időkben. De tudja ki az, aki mindenről tud? - mosolyodom el újfent, és folytatom, váltva most már én is a tegezésre. - Én. Szóval ne fenyegess engem, mert lehet, hogy nagy befolyásod van, de fogalmad sincs, hogy én mire vagyok képes. Nem fogok egy savanyú pofájú seggfejhez jó arcot vágni, csak mert az úgy akarja. Az pedig, hogy a munkámmal fenyegetsz… szánalmas. De most én jövök a saját feltételeimmel: Ne fenyegess, mert nincs értelme. Ne mondd meg, hogy mit csináljak, mert a szememben egy senki vagy. És harmadjára… ha megpróbálod megkeseríteni az életemet, vagy a Wandáét, akkor gondold át azt kétszer is, mert hidd el, vissza tudok ütni. És azért nem fog köszönet járni.
Majd pedig hátat is fordítok a vén fószernek, és Wandára pillantok.
- Ez egész jól ment, nem?
Kérdezem tőle, gúnyosan imitálva az apját. Nem fogom kinyalni a seggét, csak mert nagysága azt akarja.
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Keresem :
ex-wife, my rival
Kedvenc dal :
ain't no rest for the wicked
Tartózkodási hely :
mystic falls ✶
Hobbi & foglalkozás :
lawyer ✶
Humor :
unsolicited ✶



Galen R. Carson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 06, 2017 8:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Wanda & Cole

Nem, még nem. De folyamatban van már a dolog. – vontam meg a vállamat. Sok helyen valóban elég előre szólnom, és képesek lennének összezúzni néhány autót csak azért, hogy az enyém odaférhessen. Nem ragaszkodom minden áron ehhez, de nyilván kihasználom. Az embernek azért vannak kiváltságai, hogy éljen vele, ha nem így tesz, csak kárba vész az erőfeszítés. – Csak vicc volt. Szerencsére a drogokat sikerült elkerülnöd… remélem. – teszem még hozzá. Mivel nem igazán töltöttem vele sok időt, nem is igazán tudom, hogy mit használt és mit nem. De felteszem, ha a lányom drogozot volna, arról tudnék. A fű az más, én is füveztem ennyi idősen, azzal nincs gondom, amíg nem előttem csinálja és nem ül utána autóba. – Hoztuk? – kérdezek vissza a többes szám miatt. Lilah nem is különösebben érdekel. A többe szám viszont sokkal inkább bántja a fülemet.
Én úgy emlékszem kissé… túlpörögte a dolgot, Cole. – mintha tükör lettem volna. Amit mutatott, viszont láthatta rajtam is. Csak az én arcomon még ott volt a közöny is. – De persze maga rendőr, nem várom el, hogy használja a fejét. Csak legyen óvatos, nem mindig vagyok ilyen elnéző. – nincs különösebb bajom a rendőrséggel, sem a tagjaival. Az én munkám az övék ellen van, de… az ő munkájuk minőségét mutatja az, hogy mennyire jó vagyok az enyémben. Néha még csak meg sem nehezítik a dolgomat. A kihívásokat mindennél jobban szeretem, a hírnevemre is úgy tettem szert, hogy igyekeztem minél inkább nagyobb fába vágni a fejszémet.
Elhúzom a számat, mikor közelebb vonja magához Wandát, de ennél több reakciót nem csal ki belőlem. A lányom lassan felnőtt, bízom benne, hogy képes maga is eldönteni, hogy kivel akar együtt lenni. Mivel soha nem voltam mintaapa, így a fiúügyeibe sem igazán szóltam bele, csak a nagyon szélsőséges eseteknél. – Erre nem lesz semmi szükség. ¬   csóváltam meg a fejemet.  - Felesleges ezzel provokálnia. De örülök, hogy ilyen érett emberek vannak a rendőrség soraiban. – ez viszont színtiszta szarkazmus volt. Nem bírom ki, hogy ne szúrjak oda a rendőrségnek. És neki sem. Mégiscsak a lányommal jár, ha ő nem próbálja elnyerni a kegyeimet, én… mindegy, nem igazán érdekel a fickó.
Igen, ezt sejtettem. Voltak sokkal rosszabb estéim is. – rég voltam ugyan rácsok mögött, de még jó pár évvel ezelőtt gyakran kerültem bajba. Nem igazán reklámoztam soha Wanda előtt, hogy miket is tettem fiatalabb koromban, de… maradjunk annyiban, hogy bőven okoztam fejtörést.
Tartottam. – bólintottam Wanda szavaira, majd Cole-ra néztem. – Szóval, azóta találkozgatsz a lányommal, hogy bent voltam?-  elég bólintania is. Közben ugyan elkezdtem tegezni, de… ha már együtt van a lányommal, megtehetem, nem? – Rendezzük le ezt gyorsan. Nem ismerlek, és nem is különösebben vágyom rá, hogy megismerjelek. Azonban Wanda még nem felnőttkorú, tehát, addig, amennyiben kihúzzátok addig, vágjál jó képet, mikor találkozunk. Ebben a helyzetben én vagyok az, aki lehet seggfej. Ha ezt tartod, rendben leszünk, a munkád is megtarthatod. Menni fog, Cole? – pillantottam rá kíváncsian. Nyilván nem fogom egy-két pillantása miatt kirúgatni, de nem kéne az idegeimre játszania. Egy páran már elbuktak benne. – Oh, igen, és ha a lányomat bármilyen módon is bántod, akkor… teszek róla, hogy szart súrolni a wc-ről is kevés legyél egy McDonald’s-ban. – de ez gondolom magától értetődik. – Ennyi lenne dióhéjban. Nem vagyok a röghöz kötés híve, ha a lányomnak jó vagy, nincs bajom veled. – még akkor sem, ha rendőr. Bár örülnék, ha nem lenne az utamban a későbbiek folyamán a munkám során. – Ez egész jól ment, nem? – pillantottam Wandára. Úgy érzem ezt elég jól sikerült most kezelnem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Keresem :
My soul
Kedvenc dal :
Stone Cold
Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 27, 2016 10:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
to my dad & my love
[You must be registered and logged in to see this image.]

Reménykedtem abban, hogy elkerülhető lesz ez a találkozás, hiszen volt egy olyan sejtésem, hogy nem túlzottan fognak ők ketten egymásért rajongani. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon melyik kakasnak lesz nagyobb a rajongása. Illetve ott volt még az az aprócska tényező is, hogy én baromira nem szóltam apának az engem ért támadásról, se arról, hogy kórházba kerültem rövid időre. Arról meg fogalmam sem volt, hogy esetleg az iskola értesítette őt, vagy nem. Ő is mindig remekül tudott tikot őrizni és legtöbb esetben fogalmam sem volt arról, hogy mi jár a fejében.
- Azt hittem, hogy neked mindenhol fenntartanak valami elit parkolót. – inkább volt gúny a hangomban, mintsem komolyan gondoltam volna azt, amit mondtam. Az tény, hogy apám egyik legjobb ügyvéd volt, így nem csoda, hogy sok ügye is volt, de ettől még sokat nem javult a köztünk lévő helyzet. – Tényleg úgy nézek ki, mint valami drogos? Azt hinné az ember, hogy ennyi szenny után képes vagy megkülönböztetni egy drogot használót és egy tiszta embert. – morrantam fel, hogy még inkább kifejezzem a nem tetszésemet, de nem mozdultam a helyemről, ahogyan könnyedén összefontam a karimat magam előtt. – Igazából Lilaht hoztuk el sétálni. – böktem még oda, hogy lássam azt, hogy apa agytekervényei vajon miként indulnak be. Talán annyira nem is rossz, hogy ennyire nyílt területen találkoztunk, hiszen így legalább kisebb lehet a drámafaktor, vagyis nagyon remélem.
- Valójában miattam tartottak bent estére, úgy gondoltam, hogy jót tenne neked. Legalább egyedül maradhattál a gondolataiddal. – pillantottam rá komolyan, hiszen ezt sose árultam el. Kihozhattam volna óvadékellenében, de inkább nem tettem. Így is kihoztam onnan őt minden tárgyalás nélkül, így oka nem lehet panaszra, majd amikor egymást kezdik el cincálni, akkor csak megforgatom a szemeimet, majd kiveszem Lilah szájából a botot, vagy éppen labdát, hogy utána eldobjam neki. Viszont mielőtt bármit is tehetnék ezek után, azelőtt Cole könnyedén lép oda mellém, hogy átöleljen és csókot nyomjon az arcomra. Kár lenne tagadni, hogy nem esik jól, de attól még kap egy kissé bosszús pillantást, hiszen olyan, mintha direkt húzná apám agyát.
- Hazafelé tartasz? – kérdeztem meg úgy, mintha tényleg érdekelne, de így talán kisebb időt nyerek azelőtt, mielőtt kirobbanna valamiféle háború kettőjük között. Hirtelen úgy éreztem, hogy erre a helyzetre még nagyon nem álltam készen.



■ ■ Zene ■ ■Megjegyzés ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 15, 2016 3:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
- Remek…
Nem nagyon volt kedvem találkozni az öregjével, de úgy néz ki, elkerülhetetlen. Pláne akkor, mikor látom, hogy elindul felénk. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni ebből a kis parki sétából. Sok helyen vártam, hogy belefutok Mr. Carsonba, de pont a parkban? De azt sem értem, minek Mr. Carsonozom, még ha csak magamban is. Bőven ráverem korban a dupláját is. Azt pedig már tudnám, hogyha valami természetfeletti játszana a képletben, mint Wandánál. Habár tudom, mostanában volt egy hatalmas hibám, mikor egyszerűen túlzottan sok minden történt, túlságosan nehezen beivódó dolgok, amiknek következtében nem figyeltem eléggé, és nem vettem észre, ami a pofám előtt volt. De szerencsére ez a gond is megoldódott. A meglepődésemnek Wanda ad végül hangot, ő sem úgy ismeri az apját, mint az a parkba járó típus.
- Ja, hogy… hogy nekem küldenem kellett volna köszönőlevelet azért, mert végeztem a munkám?
Mosolyodok el gúnyosan, és ez a gúny a hangnememből is kivehető. Nem fogok jópofizni vele, akármennyire is Wanda apja. Amennyi mindent hallottam már róla, nem is érdemli meg. Végül odalépek a lány mellé, és ismételten megszólalok.
- De végső soron… mégis csak jár a köszönet magának. Ha ön nem rendez akkora balhét, és viszem be az őrsre, nem találkozok a lányával sem.
Majd pedig átkarolom Wandát, és nyomok egy csókot az arcára. Kíváncsian várom a férfi reakcióját erre, és nem titkolt szándékom, hogy még inkább felcsesszem az idegeit. Köszönőlevél… milyen kis vicces.
Nem tudom, Wanda mennyire akarta az apja orrára kötni, hogy együtt vagyunk már egy ideje, de ha az apja nem hülye, össze tudja rakni. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy azt fogja gondolni, a lánya csak engem is hülyít, ahogy sok másik sráccal tette a múltba
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-