"Csendes, magának való fickó volt, de nem viselkedett ellenségesen soha sem. Csak ő ült egyedül, de nem azért mert utálták, egyszerűen csak nem kért senkiből sem, nem hinném, hogy hallani akarta a sajnálkozást. Mikor leültem hozzá, csak rám nézett, láttam a szemében, hogy valami rossz történt, ami köztünk egyetlen egyet jelent általában. Egy testvérünk meghalt. Hazaszerető volt, tényleg a sereget, minket tekintet a családjának, golyót is kapott értünk, soha nem hagyott senkit sem szarban, akármilyen volt a helyzet, visszament és segített a bajbajutottakon. Én ilyennek ismertem őt meg. Nagyon kemény srác volt, néha elvesztette a fejét, volt benne valami…félelmetes, ahogy néha előtört belőle az állat… már csak nézni is úgy tudott a másikra…. De aztán Payton meghalt. Megváltozott. Nem beszélt, csak tette a dolgát, feküdt az ágyon, bámulta a plafont, nem beszélt senkivel sem. Érzékenyebb lett mindenre, egy-egy beszólásért már nem visszaszólt, hanem egyből ütött is, nem akart soha senkinek semmit bizonyítani, szerény volt, soha nem az elismerésért harcolt, a dicséretért. Utálta, ha ünnepelték őt. Szörnyen szkeptikus volt a család terén, gondolom azért, mert neki nem volt. Örült a bajtársai örömének, de… úgy éreztem, hogy nem igazán érti annak a családnak a lényegét, ami hazavárt a legtöbbünket. A megbocsátásra pedig szinte képtelen volt. Ezért is lépett le, azt hiszem." - Richard Aldrich tizedes, Ansel Keenan őrmesterről.

Kékeszöld szemek,átlagos magasság, barna haj, amit rövidre vágva hordok, és robosztus testalkat, de mondhatni ez elvárt, volt katona révén a fizikumomnak mindig a legjobbnak kellett, hogy legyen. Mióta pedig nem a seregben vagyok, eljárok edzeni, a mozgás mindig is fontos része volt az életemnek. Férfias arcvonásaim  vannak, sokszor ezt még inkább kiemelem azzal, hogy szakállat növesztek, de nem divatból teszem, attól függően változik, milyen gyakran nyúlok a borotvához, hogy éppen milyen kedvem van. Soha nem adtam olyan sokat a külsőségekre. Úgy gondolom, hogy vannak fontosabb dolgok is. Ami az öltözködésemet és a többit illeti…sokféle tetoválásom van, ezeket nem szoktam rejtegetni, nem is nagyon tudnám. Általában a könnyed, kényelmes cuccokat részesítem előnyben, nem szoktam kiöltözni, utálok is magamra öltönyt húzni, és hát… nem is igen kell most már.