Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
rendőrségi fogda

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 20, 2015 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra
(Hotel, recepció)

Az idefelé úton azért már megtört a dermedtségem... sűrű közjátékok zajlottak le, mert hol kértem a zsarukat, engedjenek el, lévén félreértésről van szó, hol a fellelhető összes zsargonban emlegettem az összes felmenőjüket, otromba jelzők kíséretében. Hát, egyik sem hatott. Úgy ültek elől, mint három ostoba, süket barom. Mondhatni, a fülük botját sem mozdították semmire, akármit is mondtam, vagy tettem.
A rendőrség előtt kiszedtek a kocsiból, aztán nem túl kíméletesen végigvonszoltak a folyosón, hogy aztán megálljanak velem a fogda előtt. Kis kattanás, ahogy leszedték rólam a bilincseket, utána belódítottak a kis helyiségbe úgy, hogy a szemben lévő fal fogott meg. Mire sarkon fordultam, jókora dördüléssel rám zárták a rácsos ajtót, és elsiettek onnan.
Kb fél óráig szórakoztattam önmagam, és a zsarukat is azzal, hogy fába szorult féreg módjára ordítoztam, legalább mondják már meg, mivel vádolnak konkrétan, hol pedig azért üvöltöztem, hogy jogom van telefonálni. De mintha másik dimenzióban lettem volna, a füle botját sem mozdította még mindig egyik sem.
Aztán végül feladtam a meddő küzdelmet, és az arcomat a tenyerembe hajtva leroskadtam a priccsre. Bele sem mertem gondolni, mi vár rám... abba meg végképp nem, mit gondol majd Gwen, ha nem megyek vissza. Valószínűleg azt hiszi, leléptem... a gondolat hatására pedig törni-zúzni lett volna kedvem. De momentán az egyetlen amit tehettem, az a csodáért való imádkozás volt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 21, 2015 7:14 am
Ugrás egy másik oldalra

Pár napja landolt a repülőgépem a városban, miután Anastasia-val minden részletet leegyeztetve, az ő társaságában érkeztem a városába. Az egész ígéretesnek tűnt, elvégre úgy tűnt, ezúttal nemcsak egy sikeres üzletet fogok a magaménak tudni, hanem egy nőt is. Esetemben pedig az efféle gondolkodás eléggé ritka, tekintve, hogy nálam a nők mindig csak eszkzök voltak... egy-egy rendezvényen, néha vacsorára a szülőknél, hogy ne nyaggassanak egyfolytában a házassággal és azzal, hogy sosem mutatok be nekik senkit. Ám nem mondanám, hogy túlontúl nagy segítség számukra az, hogy két havonta új lányt viszek, és többet nem látják viszont. Ennyi az egész.
A számítógépem előtt ültem éppen, amikor a tévé a háttérben hangosan mondta a magáét. A híradó nézése nálam napi program, bár az itteni újdonságok meg sem közelítik azt, hogy mi minden történik Seattle-ben. Az egyik luxus szállodában megszállni határozottan jó ötlet volt, de sajnálatos módon nem állt egy ember a hátam mögött, hogy elvégezze helyettem a munkámat. Amit holnapra be kell fejeznem.
A döbbenet csak akkor fogott el, amikor ismét felemeltem a fejemet, és megpillantottam egy bűnügyi riportot. - Mi a fene? - bukott ki belőlem, mikor megpillantottam a férfi arcát... borostás... kócos... enyhén elhanyagolt, vagy inkább túlontúl? De kiköpött én. A szemeim szinte kitáguktak, de viszonyleg elég gyorsan kapcsoltam.  
A papírok hada alatt keresgetni kezdtem a mobilomat, míg meg nem találtam, majd az első volt, hogy felhívjam a jogi képviselőmet. - Mennyi az óvadék? - kérdeztem egy percen belül, miután elmagyaráztam, hogy mi történt. Kihagyva azt a lényeges információt, hogy valószínűleg... megtaláltam valakit az eredeti családomból. - Négyszázötven ezer dollár? - kérdeztem. A vádak láttán ez nem lepett meg. - Fizesse ki. Nem, ne engedjék szabadon, amíg oda nem érek. Intézkedjen, Jones - nyomtam ki, majd felvettem a zakómat, a kocsikulcsomat...

Tíz percembe telt, hogy a hoteltól átvergődjek a város másik felébe. A rendőrörsre. Szükségem volt a GPS-re, tekintve, hogy soha nem jártam még itt előtte. Annyit tudtam, hogy egyszer majd szeretnék itt terjeszkedni. Meg is találtam az eszközt hozzá, Anastasia formájában.
- Hol van? - léptem be. A fickó, aki szembejött velem, láthatóan meglepődött, hiszen észrevehette a hasonlóságot. Annyi különbséggel, hogy míg az a férfi ott benn a fogdában Tarzan-effektussal küzd, én általában csupasz arccal, maximum egy napos borostával megyek bárhová. Ma sem látszott semmi az arcomon. És a hajam is rövidebbre van nyírva. Szóval bízom benne, hogy engem nem fognak be mellé.
A helységhez kísért. Azt mondta, hogy már megmondták a fogvatartottnak, hogy valaki letette érte az óvadékot. - Köszönöm. Most menjen - jegyeztem meg, tekintetem meg sem rezdült, nyugodt voltam és higgadt... ahogy a rácsok előtt megállva megpillantottam a férfit, és élőben még szembetűnőbb volt a hasonlóság. Más volt, mint én. A ruhái, az egész kinézete. De ha mindezeket elvettük volna, olyan lenne, mint én. - Ki vagy te? - kérdeztem összeszűkült szemekkel, megtámaszkodva az egyik rácsban, és ekkor villant ki a drága rolex karórám.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 21, 2015 3:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
Bár belefáradtam és bele is rekedtem az állandó üvöltözésbe, mire megjelent egy rendőr. Kinyitotta a fogda ajtaját, újra rám csattintotta a bilincset, aztán elvezetett valamiféle kihallgató-szobába. Lenyomott a székre, majd magamra hagyott.
Remek. Ismerős szoba, ilyenben voltam akkor is, mielőtt először lesitteltek. Üres terem, csak asztal és szék, meg a tükrös fal. Fogadok, a fél rendőrség ott nyüzsög mögötte.
Nem kellett sokat várnom, hogy megjelenjen egy nyomozótiszt. Leült velem szemben, olyan megvetéssel a képén, amit gyaníthatóan nekem tartott fenn.
- Valaki elmondaná már, mégis miért vagyok itt? - kérdezem azonnal, meglehetősen emelt hangon. - Nem követtem el semmit!
- Azt kétlem - válaszolta a nyomozó, egy vaskos aktát dobva az asztalra. - Jobb, ha őszinte lesz. Hol van a lány? Hol a holttest? Mit tett vele, maga szemétláda? - sziszegi a pofámba.
- Miféle lány? Itt mindenki megkattant? - értetlenkedtem. - Semmi közöm semmiféle lányhoz!
- Hát hooogyne - húzza el a száját a nyomozó. - Maga hívta fel a rendőrséget azzal, hogy itt és itt keressünk egy lányt. Nos, az említett helyszínen találtunk... nos, érdekes dolgokat. Véres ruhákat, bilincseket... és vért. Rengeteget. Testeket viszont nem. Honnan tudott maga a lányról? És az egész helyről? - csapott az asztalra, hogy a mappa megugrott rajta, a fejemben pedig lassanként fény gyúlt.
A fenébe... persze, a telefon. Azt hiszik, hogy azért ismertem a helyet, ahová a zsarukat irányítottam, mert én.... én tettem az egész szörnyűséget?
- Tényleg ennyire hülyének néznek, hogy ha elkövetek valamit, a saját fejemre hozom a rendőröket? - kérdezem gúnyosan. Eddig sem tartottam sokra a rendőröket. Hát ezek után végképp nem...
Mégis, mit mondhatnék? Hogy magyarázhatnám a dolgot? Ha megtenném, szót kéne ejtenem Gwenről is. Vele együtt a vámpírokról, misztikus, természetfeletti dolgokról, köztük a saját vérfarkas mivoltomról is. Ezt nem lehet... nem tehetem. És amúgy is... Gwen valószínűleg nem értékelné, ha a szégyenét elmondanám másoknak. Ezt neki kell eldöntenie, valaha meg akarja-e tenni.
- Jogom van telefonálni - mondok végül mindössze ennyit, de a nyomozó megrázza a fejét.
- Később - válaszolja, és újra faggatni kezd. Hiába. Innentől következetesen némasággal honorálom minden kérdezősködését is. Egészen addig, amíg meg nem unja, és vissza nem dobnak a fogdába. Remek kilátások. Hacsak csoda nem történik, akkor a műanyag lakat is rám fog rohadni a börtönben.

Eltelik egy nap, és a csoda megtörténik. Odajön a fogdaőr, és közli velem, hogy valaki letette értem az óvadékot. Nemsokára kiengednek.
Gwen... ez az első gondolatom. A második az, hogy amennyi az óvadék az én esetemben lehet, annyi pénz Gwennek nincs. De hát akkor kicsoda?
Nemsokára megkapom a választ. Léptek koppannak a folyosón, és csakhamar megszólal egy hang a rácsoknál. Felülök a priccsen, és néhány pillanatig meg vagyok róla győződve, hogy minimum hallucinálok, vagy pedig totálisan megőrültem. Mert a rácsokon túlról a saját arcom néz vissza rám.
- Mi a kibaszott....? - meresztem ki a szememet, és pofon vágom magam, hogy rájöjjek, ébren vagyok-e. Nos, a fájdalom erőteljes. Ébren vagyok. De ez... ez nem lehetséges...
- Én ki vagyok? Ki a büdös franc vagy te? - kérdezek vissza, úgy közeledve a rácsok felé, mintha attól félnék, akit ott látok, egy szörnyeteg. Vagy átverés, vagy nem is tudom... Aztán mikor odaérek, végignézek a fickón. Öltöny... ápolt külső... Rolex óra... azt hiszem, én is így néznék ki, ha nem úgy nőttem volna fel, ahogy, hanem valamiféle bőségszaruba pottyantottak volna bele. De még mindig nem értem a helyzetet.
- Valaki elmagyarázza nekem, hogy mi ez az egész? És főképp, hogy ki vagy te? - kérdezem rekedten. Még mindig azt hiszem, hogy álmodom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 22, 2015 8:27 am
Ugrás egy másik oldalra

Valószínűleg magyarázat lehetett a különböző nevelés azért, hogy ő így reagált rám, míg én csak pár egyszerű szót tudtam kierőltetni magamból, de érzés aligha látszódott az arcomon. Igaz viszont az, hogy nekem egy egész autóút volt a felkészülési idő, ő pedig most lát először. Talán még várakozhattam volna pár percet, hogy ezt az egész tényt normálisan rendszerezzem a fejemben, mert még mindig nem tudtam hová tenni. Nem a szüleim neveltek fel, a vérszerinti szüleim cserben hagytak. Bármi előfordulhat, talán volt egy ikertestvérem... vagy, ahogy látom, még most is van. Hát, nem egy valóra vált álom, filmbe illő eszközök... a nagyvilágból jött üzletember, és a sittes borostás. Nevetséges.
- Nos - köszörültem meg a torkomat, s a zakóm mandzsetta gombjait kezdtem igazgatni, miután eleresztettem a rácsokat. - A híradó tele van a... fejeddel - néztem ekkor már ismét a tekintetét, bár sok értelmet ezúttal sem vártam el tőle. - Ami meglepő módon pontosan olyan, mint az enyém. Néhány borotválkozás és egy kis hajvágás különbségével természetesen - vált a hangom kissé gunyorossá. - A nevem Dominic. Seattle-ben éltem, amióta csak az eszemet tudom. Sikeres üzletemberként az egyén a Clarke Industries vállalat. Bár a valódi szüleimet sosem ismertem. És azt hiszem, ezzel a családi titkok sokasága még nem ért véget - méregettem, majd az érkező rendőrre néztem.
- Nyissa ki a cellát - intettem. Az irányítás az én eszközöm, és nem tudom elviselni, ha valaki sokáig várakoztat. - Holnap megkapod a legjobb ügyvédemet. De készülj fel, hogy ez nem lesz olyan kellemes út az életedben. Ha te tetted, ha nem, Jones ki fogja deríteni. És ha börtönbe való vagy, akkor a végén úgyis visszakerülsz. Ennek fényében sétálj ki a cellából. Csak akkor, ha tényleg ártatlan vagy, ahogyan azt állítod.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 22, 2015 4:53 pm
Ugrás egy másik oldalra
Még mindig képtelen vagyok teljes mértékben magamhoz térni a csodálkozásból, mikor kinyílik végre a fogda ajtaja, és kisétálok, vágva egy fintort a közben távozó zsaru után.
- Csak megjegyzem, hogy nem tudom tisztában vagy-e vele, mivel vádolnak engem éppen, de nem szokásom nőket rabolni, kínozni, erőszakolni meg pláne nem - morgom, mint egy rosszkedvű medve. - Sosem szorultam ilyesmire. És hozzáteszem, hogy... - folytatnám, de aztán inkább csak nagy levegőt veszek, és legyintek. Nem kell hozzá nagy logika, hogy kitaláljam, alighanem ő tette le értem az óvadékot, ez pedig némileg lakatot tesz a számra.
Itt állunk egymással szemben, alig egy méter távolságra, és leplezetlen kíváncsisággal méregetjük a másikat. Mintha alfa és omega lennénk... ő jólfésült, jól ápolt, a trendi, menő öltönyében, meg a drága ékszereivel. Én meg épp az ellentéte... bár nem is bánom. Azt hiszem, idegösszeroppanást kapnék, ha egyszer is nyakkendőt kellene kötnöm. Ahogy neki is, ha borosta érné az arcát. A tekintetében legalábbis, ahogy végigmér, van némi - jól-rosszul leplezett - megvetés is.
- Momentán akár száz indokot is kereshetnék rá, hogy miért hasonlítasz ennyire rám - vágom aztán zsebre a kezeimet. - De sajnos csak egyet tudok. Ugyanis engem sem a szüleim neveltek fel - teszem hozzá, hogy lássa, van ami közös bennünk. Nyilván nem véletlenül.
- Na és most? - kérdezem. - Akarsz beszélni? Ha igen, akkor kérlek, ne itt. Rosszul vagyok ettől a helytől. Mióta egyszer lesitteltek, a hideg ráz a rácsoktól - morgom. - Nem mellesleg a barátnőmnek is szólnom kell, hogy élek. Egy napja eltűntem, azt sem tudja, hol vagyok - indulok el a folyosón, és pár lépés után hátrafordulok a ficsúr felé.
- Most jössz, vagy nem? - vetem oda kissé türelmetlenül. - Sajnálom, de momentán nincs kéznél piros szőnyeg, hogy a lábad elé terítsem. Viszont rohadtul le akarnék már lépni innen. És még inkább meg akarom tudni, hogy csakugyan az vagy-e, akinek én hiszlek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 22, 2015 5:43 pm
Ugrás egy másik oldalra

Időben felfogta, hogy jobban jár, ha nem kezd el itt pocskondiázni, és a tudtomra hozni, hogy csak egy beképzelt úri ficsúr vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy kivé nőttem fel, és abban is, hogy vannak bizonyos hibáim. Kinek nincsenek? És valószínűleg ő sem tökéletes, ha odáig jutott, hogy közel fél millió dollárt kellett kifizetnem azért, hogy kiszabadítsam, miközben azt sem tudom, hogy tényleg ártatlan-e. De ki fog derülni. A legjobb jogi csapat az enyém Seattle-ben, és nem lesz könnyű procedúra, de ki fogják deríteni, hogy mit csinált és mit nem.
- Brilliáns! - jegyeztem meg szárazon, érdektelen pofával, mikor közölte, hogy nem a szülei nevelték fel őt sem. Vagyis, valószínűleg a szüleink. De erről nem most készülök vele vitát nyitni. Sőt, semmilyen megbeszélést nem tervezek vele itt, egy koszos helyiségben elkezdeni.
Én magam is megindultam kifelé, miközben rá sem néztem, csak a zsebembe mélyesztettem mindkét kezemet, úgy figyelve a lábaimat, mintha nem látnék semmi mást ezen kívül. Az igazság az, hogy ezt az egészet meg kell még emésztenem. Senki kedvéért nem fogok bájvigyorogni, még az övéért sem. Nincs érdekem abból, hogy tudjam, ki ő és miért olyan mint én. Bár ennek nem túl sok nyomós oka lehet.
- Azt értesítesz, akit akarsz. Szíved joga - fűztem tovább, mikor barátnőt említett. Ezek szerint legalább nincsenek ferde hajlamai. Lehet, hogy a szüleimnek őt kellett volna nevelnie, elvégre akkor biztosan nem kapott volna olyan vádakat mint én, hogy bizonyára azért nem randevúzom, mert meleg vagyok. De igazából csak nincs szükségem arra, hogy bárkit bemutassak.
A parkolóban álló szuper járgányhoz sétáltam vele, elővéve a kocsikulcsot. - Hová akarsz menni? Hol laksz?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 22, 2015 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
Hát, nem egy szerethető arc. Legalábbis elsőre. És tény, hogy arc... úgy tűnik, akinek pénze van, annak az egója is kb a felhők fölé nő. Bár nem hinném, hogy én rosszabb lennék nála. Max csak azt hiszi. Nem vagyok ártatlan angyal, az tény, de szerintem neki is van takargatni valója. Kinek nincs élete folyamán?
- Általában a lehengerlő szót szokták használni velem kapcsolatban, bár azt jobbára nők teszik. Tőled megelégszem a brilliánssal is - vigyorgom el magam egy pillanatra, aztán leesik az állam, ahogy meglátom a kocsiját. Atyaég, szerintem ha Gwen meg én összeraknánk minden ingóságunkat, akkor sem érne annyit, mint ez a járgány.
- A hotelban lakom, a barátnőmnél - adom meg a választ. - Meg néha a mocsárban, de megkíméllek tőle, hogy be kelljen sározni a szép cipődet. Inkább a barátnőmhöz mennék, már csak azért is, mert nyilván szüksége van rám.
Beülök, megvárom amíg ő is elhelyezkedik, aztán felé fordulok.
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de mivel te tetted le értem az óvadékot, jogodban áll tudni, hogy rohadtul nem tettem semmit meg abból, amit a nyakamba akarnak varrni. És piszkosul nyomós okom van rá, hogy ezt elhidd. Bár ezt nem akarom elmondani - ingatom a fejem. Talán nem tökéletes az időpont, a pár perces ismeretség meg végképp nem ahhoz a tényhez, hogy a képébe szórjam, mit tettek Gwennel.
Elindulunk, és azon kapom magam, hogy merően figyelem vezetés közben. Észreveszi, fel is vonja a szemöldökét.
- Csak még mindig elég nehéz elhinnem, hogy a saját képem bámul vissza rám a volán mögül - dünnyögöm. - Egyébként, vannak emlékeid róla, hogy kerültél el innen? Mert ha sejtéseim nem csalnak, akkor te is New Orleansban születtél. Méghozzá a mocsárban. 28 évvel ezelőtt, augusztus harmadikán. Így van? - faggatom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jún. 22, 2015 6:15 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Nem érdekelnek a nő ügyleteid - jegyeztem meg egyszerűen, rezzenéstelen ábrázattal, amikor kijelentette, hogy rá inkább a lehengerlő szót szokták használni. Rám pedig azt, hogy egy pénzes diktátor vagyok, de nem fogom az orrára kötni. Egyelőre úgy tűnik, hogy semmi köze nem lesz hozzá. Nem osztozkodom senkivel, hiszen én küzdöttem meg mindazért, amim van.
- Sejthettem volna. Tipikus mocsári alaknak nézlek - biccentettem, de még most sem mozdult mosolyra a szám. Nincs túl jó kedvem most sem, és kétlem, hogy a közeljövőben lesz. A pénz nem érdekel, hiszen fél millió számomra semmit nem jelent. Többet bukok el egy nap alatt a tőzsdén, ha rossz napom van, szóval úgy általánosságban... megbántam, hogy beavatkoztam ebbe. Mit vártam ettől az alaktól? Talán csak a kíváncsiságom vezetett el idáig. De az mindig jelen volt az életemben.
- Mint mondtam, a jogi csapatom mindent ki fog rólad deríteni. Ha te tetted, ha nem, mindenről tudni fogok, mert szép összeget fogok nekik fizetni az amúgy sem alacsony fizetésük mellett. Ne hidd, hogy ennyivel, piti fél millió dollárral végetért ez az egész. Gyanúsított vagy. Leszel, míg be nem bizonyosodik, hogy nem te voltál - magyaráztam, miközben a gázra léptem. Minden nap látok ilyen eseteket, ráaádusl pedig a pénz világában egyfolytában ilyesmivel találkozni. Nem gyilkossággal vagy testi sértéssel... de már jobban tudom a szabályokat, mint egy-két jogász vagy ügyvéd.
Kíváncsian fordultam felé, mikor észrevettem, hogy engem bámul. - Nem emlékszem semmire négy éves korom előttről, amikor örökbe fogadott a jelenlegi családom. Akikről csak nemrég derült ki, hogy semmi közöm hozzájuk. Köztük tudomást szereztem arról, hogy vérfarkasok voltak a szüleink - sóhajtottam fel lemondóan. - De rólad talán sokat elárul az, hogy vérfarkas vagy. Ehhez már ölnöd is kellett. Nem lenne számodra ismeretlen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 5:08 pm
Ugrás egy másik oldalra
Önkéntelenül is fuldokló köhögésbe kezdek, mikor kimondja az óvadék összegét. Ha most nem szorítana az üléshez a biztonsági öv, alighanem le is csúsznék a padlóra. Ez szép... ugyanakkor meglehetősen elkeserítő is. Ha ennyi az óvadék összege, és ha nem elég rátermettek az emberei, ügyvédei, vagy akárkik, szép hosszú börtönévekre számíthatok.
- Csodás kilátások a jövőmre nézve - morgom lehangoltan, aztán hallgatom a szavait. Nos, legalább tudja, miféle génekkel született. Jó pont, hogy nem nekem kell majd felvilágosítanom róla, hogy ha nem vigyáz, könnyen szőrös döggé változhat minden teliholdkor. Ugyanakkor elhúzom a számat, ahogy megállapítja a tényt, hogy én már aktiváltam az átkot, és tisztában van azzal is, hogy mivel.
- Öltem - válaszolom kurtán amikor elhallgat. - De ne ítélkezz felettem mindaddig, míg nem ismered az okokat és a körülményeket - teszem hozzá. Persze, nem mentegetőzni akarok, ez csak megállapítás. - Ülni viszont nem ezért ültem. Gyilkosságért nem kaptak el. Bolti lopásért inkább. Veled ellentétben én nem ezüstkanállal a számban éltem le az eddigi életemet. A nagybátyám nevelt, a maga ősi, hippi eszközeivel és hozzáállásával. Ha épp nem volt kajánk, vagy kukákban turkáltunk, vagy csórtunk. Egyszer balszerencsés voltam. Lehúztam érte egy évet - rántok a vállamon. Nos igen, annyira nem viselt meg a dolog. Féllábon is kibírtam.
- Persze neked, a jólfésült úrifiúnak biztosan tiszta a kezed - teszem hozzá, miközben a visszapillantóban nézem a furcsa kettősünket. Olyanok vagyunk, mint egy modern "Koldus és királyfi" történet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 5:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Nem ítélkeztem. Megjegyeztem, hoigy ha már egyszer megtetted, vajon miért ne tehetted meg ismét? - kérdeztem egyszerűen, mintha egy egyszerű kifogott hal életéről szólna a csevely. A probléma azonban az, hogy egyáltalán nem sikerült még felfognom, hogy ő valószínűleg a testvérem. Nem akartam elhinni, hogy van egy vérszerinti testvérem, és úgy őszintén, soha nem is érdekelt az a gondolat, hogy legyen.
Beszélt tovább, közben már azon voltam, hogy elmosolyodjak, de ez nem történt meg. Miért, mi okom lett volna mosolyogni azon, hogy hányatott sorsban nőtt fel? Igazából én sem úgy pottyantam a világba, hogy mindenem megvolt, sokat nélkülöztem én magam is. - A szüleim segélyből éltek, miután apám eltörte a lábát, és többé nem dolgozhatott a város külterületén üzemelő gyárban. Éheztem, tudom, hogy milyen. Amim van, nem a kezem alá tolt meglepetés a jézuskától - fordítottam felé a pillantásom. - Minden egyes centért megharcoltam az elején. Az első fizetésemnek, ami körülbelül hatszáz dollár volt még akkor, úgy örültem, mint más egy toyotának. Középiskolában a barátaim autót kaptak a ballagásra. Én semmit. A szüleim egy papírt arról, hogy kilakoltatnak bennünket. Te se ítélkezz arról, hogy én ki vagyok és honnan jöttem. Semmit nem tudsz rólam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nagyon csúnyán néztem rá, mikor felvetette, hogy aki egyszer ölt, az ölhet újra, aztán megvetően fújtam egyet. Nem kezdtem bele a részletezésébe, hogy tévúton jár. Akkor sem örömömben lettem gyilkos, és ami a mostani helyzetet illeti, hát nőkkel meg végképp nem bánok úgy, ahogy a szemétláda bánt Gwennel.
- Szóval ha jól sejtem, a szüleink rábíztak minket másokra. Az okát tudom, csak azt nem, hogy miért nem hagyhattak bennünket együtt. Mert még csak a hülye nem jött rá, hogy testvérek vagyunk - mondom ki végre a nyilvánvalót. Azon viszont megdöbbenek, hogy ő sem élt sokkal jobban, ahogy én. Bár talán abba a mélységbe soha nem süllyedt, ahová én voltam kénytelen.
- Szóval te is megszívtad az élet egy részét - jegyzem meg. - Na és akkor honnan van mindez? - bökök a kocsi tetejére, meg az öltönyére. - A cuccaid, a drága órád, és egyebek? Mi vagy te, valami drogbáró? - érdeklődöm. - Van a feleséged hozománya? Egyáltalán van feleséged? Vagy... fiúd? - vonom össze a szemöldökömet. Nem mintha ítélkeznék felette. Azt szeret, akit akar.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

Egyet máris leszűrhettem. Én vagyok az, aki rohadtul nem érzelgős, és belőlem akkor sem tud érzelmeket kicsikarni, ha megkínozna. Én ilyennek nőttem fel, és az üzleti életben nem is az a szerencsés, ha mindenki látja, hogyan érzékenyülsz el, fakadsz sírva és a többi. Nem ez a lényeg benne... ő viszont szabadjára engedi mindezt, valószínűleg tombol is, és nemcsak magában fortyog. Én mindent lenyelek, szavakkal, szimplán támadok, míg ő valószínűleg máshogyan is. Ennyi az egész. Talán külsőleg egyformák vagyunk, de belül nem is lehetnénk különbözőbbek. Túl sok a kérdése, túl sokat akar kapni rövid idő alatt, márpedig én nem vagyok sem az anyja, se az apja, hogy kérdéseire választ tudjak adni.
- Mit gondolsz, honnan? - kérdeztem. - Drogbárók nem járnak öltönyben - közöltem vele tájékoztatásul. - Mindenért megküzdöttem... szerencsejátékkal kezdtem. Különös érzékem volt ahhoz, hogy nyerjek... egyszerűen szerencsés voltam. A pénzt, amit nyertem, mind félretettem, majd befektettem. Először csak kis vállalatot tudtam megépíteni... tizenkilenc voltam - vontam meg a vállamat. - Mára pedig Seattle meghatározó egyénisége vagyok - fűztem végül hozzá. - Nem vagyok nős. Sőt, fiúm sincs. És ha ezt tovább firtatod, nem élvezed sokáig azt, amit ajánlani tudok - fűztem hozzá. Ki nem állhatom, ha a nemi identitásomat firtatják. - Itt vagyunk - álltam meg a hotel előtt, ahol a barátnője lakik.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 6:17 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Én tizenkilenc voltam, mikor szabadultam, és megöltem azt a szemétládát, aki elvette a nagybátyám életét - mondom határozottan, aztán csak megforgatom a szemeimet.
- Nézd, tudom, hogy mennyi pénzt tettél le értem, és azt is, hogy rajtad meg az embereiden múlik a jövőm. Felfogtam. Ahogy azt is, hogy neked van valamid, ami nekem nincs - utalok a vagyonára. - Ettől függetlenül nem vagyok kevesebb nálad. Nem várom el, hogy megérts engem, de legalább ne fölényeskedj a helyzet miatt - mondom végül. Nem bántóan, vagy támadóan, csak leszögezve a tényeket.
- Van kedved felnézni? - bökök az épületre. - Reméljük Gwen nem fogja azt hinni, hogy meghibbant, ha hirtelen dupla kiadásban lát engem. De ha kíváncsi vagy a tényre, hogy miért nem követtem el azt, amivel vádolnak, odafenn megkaphatod a választ. És amúgy is... egy csomó dolog van, amit át kéne beszélnünk.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Jún. 23, 2015 8:26 pm
Ugrás egy másik oldalra

Leparkoltam az autót, majd hátradőltem az ülésben, és közben kikapcsoltam a biztonsági övet. Amelyet ő nem kapcsolt be, de ez nem az én problémám. Neki már lényegében úgyis mindegy. - Mert sokan azt hiszitek ott lenn... a ranglétra alján, már megbocsáss - néztem végig rajta, hiszen nem kellene megsértődnie a valóság miatt. Én őszinte vagyok, és senki kedvéért nem fogok hazudni. Még akkor sme, ha az illető az édes testvérem. -, hogy a pénz boldogít. Szegényebb vagyok bármely más embernél, mert nincs olyanom, amiért küzdeni tudnék. Sokáig szegénységben élve arról álmodtam, milyen fenséges érzés lesz pénzesnek lenni, feleségül venni egy nőt, aki nem a pénzemért, hanem magamért, de szeretni fog. De az élet nem ilyen. Amint pénzed van, megszűnik létezni benned az ember. Már csak hasznot látsz mindenben. Semmi értéked nem marad. Én más akartam lenni. Megannyi alapítványt támogatok, a fejlődő országokban iskolákat építtetek, de nem elég. Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy értékeljenek - pattantam végül ki az autóból. - Menjünk - intettem a bejárat felé, majd ahogy ő is kiszállt, lezártam az autót.

|| Gwen lakása. Írsz te, légyszi? Smile  
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

rendőrségi fogda

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fogda

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: New Orleans-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •