Share | 
A topik címe: A Mystic Falls melletti erdő

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



A poszt írója Richard Redway Weston
Elküldésének ideje Vas. Feb. 02, 2014 6:05 pm
Ugrás egy másik oldalra

Stefan Salvatore & Richard Weston


"Szenvedek, szenvedek, és szenvedek.. végül pedig meghalok majd belülről.."


Nyamvadt érzelmek, amelyeket folyton újra, és újra éreznem kell. Átkozom az órát, amikor megszülettem, átkozom a napot, amikor vámpír lettem.. és azt gyűlölöm az egész életemben, hogy annyi éven át, és oly sok napon keresztül kínoztak megállás nélkül a vadászok, és a boszorkányok százai. Mit tettem ellenük? Mit követtem el, hogy ilyen sorsa ítéltek végül? Mi a francot vétkeztem, amiért szenvedésre lettem ítéltetve? Annyi volt a bűnöm, hogy meghalt a családom, hogy vámpír támadás áldozatai lettek, hogy szenvedtem folyton folyvást? Ha csak ennyi, akkor nem értem ezt az egészet, de komolyan! Mai napig megpecsételve viselem a sorsomon azon terhet, hogy fájnia kell mindennek, de ennek véget kell vetnem most! Muszáj végre olyan személynek lennem, akit nem kínozhatnak már, aki nem érez, és aki joggal állíthatja azt, hogy megéri az élete! Ki ismeri a múltam részét? Senki! Nincsenek rólam iratok, feljegyzések, vagy bármi egyéb, hisz amely nevet használom az nem létezik! Csak egy név maradt rám az eredeti szüleim nyomáról kutatva, és ez volt a Richard Weston név, amelyet azóta jogosan használok, de a valós nevem nem ez.. Felsóhajtok, és egyszerűen képes lennék most jelen esetben kiakadva neki esni bárkinek, de nem.. türtőztettem magamat, hisz nem szeretnék balhét ezzel a férfivel. Nem vágyom társaságra, de útközben mégis megállok, és képtelen vagyok tovább menni. Nézem az előttem heverő tájat egy darabig, míg belülről teljesen felemészt a fájdalom egyvelege, ha tehetném eltörölném eme érzés áradatot, de nem lehet.. Nagyot nyelek, és hirtelen már csak annyit érzek, hogy térddel esem a földre;

1650-et írunk, és jelenleg ismételten Angliában tartózkodom. Nem hiába tértem vissza, hisz leginkább szökni akartam a múltam elől.. menekülni akartam a vadászok töm kellegétől, akik folyton elfogva megkínoztak különféle eszközökkel, de nem csak ők, hanem kifogtak a boszorkányok is olykor, akik varázslattal kényszerítettek rám dolgokat. Varázslat? Mily fájdalmas bír lenni, ha érezni kell, ahogy a fejedbe szétpattannak az erek majd nem sokkal később egyre jobban fáj, és fáj, mintha megszűnhetetlen lenne ez a folyamat. Kifújom a tüdőmben lévő levegőt, és lassú léptekkel sétálok az erdő környékén. Szinte el sem hiszem, hogy szabad vagyok, már maga a tudat meg részegítő.. és szinte alig bírok hinni annak, hogy újra önmagam ként járhatok.. minden fájdalom nélkül. Nem akarok mást csak levegőzni, de hirtelen hang üti meg a fülem. Egyre szaporábban közeledő léptek hangja hallatszik, míg én hirtelen dermedek le. Várok, míg nem sokára megérkezik egy vadász, aki egy nyilat szegez rám. Szemközt állok vele szemben.. nem bírok mozdulni, mintha valami megakadályozna. Elengedi a nyilat, amely egyenesen felém tart, és ekkor észhez térve suhanok el valamerre. Meg sem állok míg nem.. nos szörnyen hangzik, de neki mentem egy fának. Ájultan esek a földre, míg a későbbiekben egy szobában ébredek.. valahol a föld legmélyén. Körül tekintek; mindenhol vadászati eszközök, sőt labor, mintha kísérleteznének itt. Nem sokára megjelenik egy nő, aki felém hajol, és egy karót lengett meg a szemem előtt.
-Látod ezt?-Kérdezi gúnyosan, s szinte undorodva tőlem.-Ezt fogom beléd szúrni újra, és újra, amíg el nem mondod, hogy hol vannak a társaid, amint ez megtörtént.. megöllek. Választhatsz! Vagy hamar halsz meg, vagy később, de szenvedéssel telten, nos?-Vonja fel kérdőn a szemöldökét.
-Dögölj meg!-Csak ennyit sziszegek ki a fogaim közt, és próbálok kiszabadulni az asztalra kötözésből.
-Nem fog menni, szép fiú..-Húzza végig a kezét a mellkasomon, majd a gyomromba szúrja a karót. A fájdalomtól felüvöltök.-Nos hol vannak a társaid?
-Nincsenek társaim!-Ordítom torkom szakadtából, míg végül oldalra fordítva tűröm csendben, ahogy folyton szurkál a karóval újra, és újra..


Levegőért kapkodok, ahogy az emlék képek sorozataival kell szembe néznem.-Nem érzek... nem érzek..-Suttogom magam elé, amit persze csak egyedül én hallok, és senki más. Nem tudom, hogy a férfi merre mehetett, vagy hogy eltűnt-e. Azt akarom hinni, hogy eltűnt, és már nincs itt. Legyen is így!
A mellkasomhoz kapom az egyik kezem, míg a másikkal a földet támasztom. Hatalmas nyomást érzek belül, míg a fájdalom olyan mértékben tör rám, hogy nem bírok lenyugodni.. Mi történik most?
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 01, 2014 1:37 am
Ugrás egy másik oldalra

Törhetném a fejemet órákon keresztül. Akár napokon keresztül is azon, hogy mi is zajlik most pontosan körülöttem. Akkor sem tudnék mindent rendbe tenni. Legalábbis, mikor végre rendbe tennék mindent és kezdene minden a helyére rázódni pontosan akkor hullana minden újra apró darabokra. Mintha ez meg lenne írva valahol, hogy mindennek tönkre kellene mennie abban a pillanatban, hogy az ember azt hinné, hogy végre minden rendben van és az ég világon semmi rossz nem történhet. Sajnos erre az élet folyamatosan rácáfol. Minél közelebb érünk a célunkhoz kétszer annyit lépünk hátrálunk. Legalábbis az én helyzetemben ez így van másokról pedig nem nyilatkozhatok. Nem látok bele az emberek fejébe és lelki világába, de ha őszinte akarok lenni nem is akarok. Szeretek néha egy kicsit csak önmagamban merengeni az élet dolgain. Az erdő kitűnő választásnak tűnt arra, hogy egyedül lehessek egy kicsit, hiszen ilyen késői órákon senkinek még csak eszébe sem jut kitenni a lábát otthonról nem, hogy az erdőbe induljon, mikor annyi mindent lehet hallani.
Nem én voltam ez egyetlen, aki az ilyen mesék ellenére is bemerészkedett az erdő sötét rejtelmeibe. Udvariasan üdvözöltem, de nem hiszem, hogy ennél többet kellett volna tennem. Nem vagyok az a típus, aki idegenekkel leáll cseverészni. Persze, ha egy nőről van szó teljesen más a helyzet, viszont itt most közel sem volt szó semmi ilyesmiről. Már rég eldöntötték, hogy kit kellene feleségül vennem.. Talán ezért is keresgélek egyfolytában. Remélem, hogy megtalálom azt a személyt, akit keresek.. Utána pedig már csak az kellene elérnem, hogy engedélyezze édesapám, hogy elvegyem.. De még nem vagyok benne biztos, hogy van-e ilyen személy az életemben. Szóval ezen még kár is gondolkodni. Lehajtott fejjel sétálok tovább mit sem törődve azzal, hogy ő most merre megy vagy éppenséggel nem megy. Első ránézésre azt mondanám, hogy ő is pont ugyanannyira a gondolataiba temetkezett, mint én.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



A poszt írója Richard Redway Weston
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra

Stefan Salvatore & Richard Weston


"Miért nem szűnnek meg az érzelmek egy csapásra?"


Hogy lehetsz olyan személyiség, amilyen nem vagy? Hogyan változhatsz át érzéstelenné, és hogyan válhatsz mássá, ha te sohasem lennél arra képes, de mégis azzá kell válnod, amivé, mert más lehetőséged nincs? Annyi megválaszolatlan kérdés akad, egyik után a másik.. és úgy érzem kezdek összezavarodni, az előbb még azon pontnál jártam, hogy Mystic Fallsban milyen pletyka kering most meg már itt.. Nem tudok érzéstelen tuskóvá válni, nem tudok ölni, nem a lételemem, de ha ez maradok szétmarcangolnak belülről.. muszáj másnak lennem, muszáj megváltoznom. Nem régibben még egy ketrecben voltam most meg már szabadon járhattok egy más városban. Nem értem a gyengeségem okát, mégis mi váltja ezt ki belőlem? Felsóhajtva megyek előre az erdőben, és némi érzelem tükröződik szemeimben; a fájdalom. Annyira fáj ez az egész.. legszívesebben dühöngenék, és valamit a földhöz vágnék, vagy önmagamat szúrnám szíven, amiért még mindig emberi érzelmekre vágyom ezek után. Mi ütött belém? A bosszúm kéne éltessen, de mégsem megy, annyi év után is szenvedek, de most belülről, és nem pedig külső fájdalomtól. Észre se veszem, hogy eme érzelmi skálát más is észre veheti; egy férfi. Csak akkor térek magamhoz, amikor üdvözölve leszólít. Nagyot nyelve állok meg, miközben előbbi érzelem látszatomat próbálom valamiféle képen elrejteni, és a semmi vetni. Nem láthatja min megyek keresztül.. senki sem láthat így!
-Üdvözlöm.-Szavam erőtlenül csendül fel, és mivel gondolom, hogy szeretne távozni, és egyedül lenni, ezért el megyek lassú léptekkel mellette. Neki sincs kedve társasághoz, és nekem sincs főleg így.. érzelmesen. Mégis ezt hogyan nyomjam el, vagy tüntessem el magamból? Elhaladok a srác mellett, és folytatom lassú léptekkel előre az utamat, hisz minden bizonnyal ennyi volt a találkozásunk lényege, vagyis értelme.. ő hagy elmenni, én meg hagyom őt.. és lehet tovább fájdalmat érezve gondolkoznom..
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Vas. Jan. 26, 2014 4:13 pm
Ugrás egy másik oldalra

Szükségem volt arra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet. Tudtam, hogy az erdő nem biztonságos, de végül is csak azt mondták, hogy éjszaka ne mászkáljunk ki. Most pedig még csak alig múlott el dél. Talán egy pár órácskával. Még sötétedés előtt visszaérek. Senkinek fel sem fog tűnni, hogy eltűntem. Zsebre tettem a kezeimet és kilépve a ház ajtaján mélyen beleszippantottam a friss levegőbe. Szinte rögtön átjárta a tüdőmet, de erre szükségem volt. Minden nap szükségem van arra, hogy egy kicsit sétáljak. Ki kell kapcsolódnom, hogy önmagam lehessek. Apám elvárásait elég nehéz követni, szóval szükségem van arra, hogy tisztán gondolkodhassak, miközben önmagam vagyok. Pont ezért van szükségem arra, hogy eltöltsek egy kis időt a friss levegőn.
Nem foglalkoztam, hogy merre megyek, csak valamerre az erdő felé. Ott biztos, hogy nem futok bele senkibe, hiszen mindenki más elkerüli. Nekem pedig most arra volt szükségem, hogy egy órácskát vagy kettőt magányban, a gondolataimban tölthessek el. Az esetek többségében azt mondanám, hogy sokat kérek, de reméltem, hogy itt tényleg nem fogok belefutni senkibe. Csak, hogy csalódnom kellett. A közelben hallottam pár ág reccsenését és, mikor felkaptam a fejemet nem is olyan messze tőlem megláttam egy férfit. Na, ennyit a magányomról. - Üdvözletem. - Szóltam oda kedvesen remélvén, hogy ezzel letudtam a dolgot és tovább folytathatom az utamat, békében.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♰ My Life
Kedvenc dal :
Avoid
Tartózkodási hely :
♰ Everywhere, darling
Hobbi & foglalkozás :
♰ Kill You!
Humor :
♰ Killer!



A poszt írója Richard Redway Weston
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 21, 2013 8:28 pm
Ugrás egy másik oldalra

Stefan Salvatore & Richard Weston
// Az első találkozás //


Sétámat a megszokott módon folytatom a környéken immár kereken 5. napja, bár eddig semmire nem voltam figyelmes az erdőben, szóval nem értem, hogy miért sétálgatok itt mindig. Jó elismerem, hogy igazán remek időtöltés, és megnyugtató az erdő hatása, de ennyire nem szokhattam rá erre az egészre vagy mégis? A lényeg, hogy sétálok más pedig már nem is érdekel.
Az erdő adja a szokásosat, hisz csendes környezet, remek idő, bár némi szél fújás tapasztalható, de nincs hűvös, az idő pedig ha jól sejtem 1-2 óra között mozoghat. Ember sehol nincs, bár nem is lenne rá szükségem jelen esetben.. Valahogy nincs kedvem tenni itt az úri előkelő újonnan érkező család tagos szerepet. A szüleim meghaltak, és a nagybátyámmal költöztem ide annak érdekében, hogy elfelejtsük ezt a traumát. Szinte egész Mystic Fallsban ez zeng, akárhányszor mentem át a városon csak ezt hallani a körökben halkan sutyorogva, mintha valamilyen híres szenzáció lennék, pedig nem is. Persze a pletykák nem rossz értelemben keringenek, de akkor se beszéljenek rólam! Már mindenki tudja szinte a nevemet, hogy Richard Weston, emellett pedig az a kitalált történet is eget zengően jár körbe a beszéd témában, már unalmas, ezért is kell nekem ez a kis csend, sőt magány, mert megnyugtat teljes mértékben. Sétámat lassú, és halk léptekkel folytatom a gondolkozás közben, s szinte észre sem veszem, hogy valaki épp nem messze jön valamerről.

// Elnézést a késésért! Bocsánat Sad
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 21, 2013 6:31 pm
Ugrás egy másik oldalra

Némán mentem előre azt hiszem normális körülmények között már csukott szemmel is visszataláltam volna, de most valahogyan zavarban voltam. Nem minden nap lehet szerencsém, hogy egy ilyen vonzó hölgyemény társaságát élvezhetem. Feljegyezhetem magamnak, mint egy szerencsenapot.
Elágazáshoz értünk, majd egy mosollyal az arcomon mutattam tovább az utat. - Erre hölgyem. - Páran már megbotlottak volna valamiben, de ő csak nesztelenül követett. Már a fák lombjai között kezdett beszűrődni a birtokunkról kiáradó fény.

(Salvatore birtok)
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 21, 2013 3:23 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Ohh, nos hát így már mindjárt érthetőbb - feleltem hangosan elgondolkodva, válaszát hallva. Egy kis olasz vér... már értem miért vonz a fiú. Fiatal, és helyes, és némiképp olasz... meg kedves és udvarias. Szimpatikus, semmi kétség. És kezdett egyre jobban tetszeni, hogy némi kis időt eltölthetek az Ő becses társaságában is.
Ahogy sétáltunk az erdőben, néhány perc erejéig csendességbe burkolóztam, s legközelebb akkor szólaltam meg, amikor egy ösvényhez, egész pontosan egy elágazó ösvényhez érkeztünk, kilépve a fák közt. Az ösvény két ellenkező irányba indult, és mivel nem kötöm az orrára ki vagyok és mi vagyok pontosan, az árnyalt megoldás mellett döntöttem. Azaz ártatlanul pislogva léptem melléje, és néztem kérdőn szemeibe.
- Merrefelé? - kérdeztem, fejemmel bökve az út felé, hisz nem tudtam hol lakik pontosan, bár voltak sejtéseim, hisz az egyik irány az, amelyikből érkeztem korábban, így azt tudtam, hogy merrefelé nem lakhat. De jobb a kissé titokzatos mivoltom megőrzése.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 14, 2013 2:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

Mosolya gyönyörű volt, egyszerűen káprázatos. Nehezemre esett levenni róla a szememet, de ha nem teszem valószínűleg nem csak az ujjamat fogom felsérteni hanem el is fogok esni. Amennyire lehetett próbáltam magam elé nézni.
- Igen az vagyok. - Válaszoltam egyszerűen, majd mikor kezével gyengéden érintette enyémet elmosolyodtam. - Olasz felmenőkkel büszkélkedhetek, hölgyem. - Néztem hátra csak egy pillanatra, majd újból előre mielőtt tényleg megtörténne amitől félek.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 13, 2013 12:57 am
Ugrás egy másik oldalra

Csak mosolyogtam szépen, kedvesen, visszafogottan, ahogy illett, de tetszett ez a fiatalember. Volt benne valami különleges. Kifejezetten kedvemre való társaságnak éreztem Őt, nem is igazán tudom hogy miért, csak... csak úgy... az volt. Szimpatikus.
- Na és mondja csak Mr. Salvatore, ön ugye idevalósi? A neve valahogy... oly különlegesnek hat a számomra - mosolyogtam, finoman léptekkel suhanva melléje, s kezem csak úgy lágy véletlenséggel ért kezéhez. - Gondolom a családja eredetileg nem innét származik, ugye jól gondolom? - érdeklődtem kedvesen. A neve inkább tűnt számomra olaszosnak, sem mint amerikainak.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Vas. Feb. 10, 2013 12:06 am
Ugrás egy másik oldalra

- Ennek kifejezetten örülök. - Nem állt szándékomban semmi olyat tenni amivel megbánthatnám- e csinos hölgyeményt. Aki így első látásra igen, csak szimpatikus.
- Teljes mértékben igaza van hölgyem. Vigyázok magamra, de olykor előfordul, hogy nem vagyok elég körültekintő. - Mikor hátrapillantottam rá hatalmas vigyor kúszott az arcomra amit leginkább a nézésével váltott ki. Majd újból magam elé néztem mielőtt orra estem volna valamiben.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 22, 2012 5:54 pm
Ugrás egy másik oldalra

Csábosan mosolyogtam rá, mikor észre sem vette, valójában milyen indokkal ízleltem a vérét. De hát... ez a kor, ugye a férfiakat könnyedén vakítja, ha mi nők azt úgy kívánjuk.
Halkan felkuncogtam mikor hozzám hajolt, és megpuszilta az arcom. Ohh, milyen bátor, és aranyos, ez meglepett, de tetszetős volt a számomra. Kifejezetten tetszetős.
- Ó nem, dehogyis, kicsit sem bántott meg - mosolyogtam Stefan úrfira, és bólintottam, mire továbbindultunk. - De most már vigyázzon magára, kedves uram, főleg a kezére, hisz mit ér a férfi a dolgos, erős keze nélkül? - néztem Rá hívogatón, ugyanakkor visszafogottan, hisz nem céda vagyok, hogy csak úgy magamra rántsam. Bár tény, hogy az ártatlan leányka szerepéről is lecsúsztam már pár éve, de... nem probléma, jól van ez így. Legalább élvezhetem az életet, ahogy nekem tetszik.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 20, 2012 8:34 pm
Ugrás egy másik oldalra

Ahogy "gyógycsókot" adott az ujjamra, kicsit felsóhajtottam, mivel jó érzés volt.-Köszönöm hölgyem.-mosolyogtam, és közelebb lépve egy puszit nyomtam arcára.-Ezt vegye hálám jeléül, és remélem hogy ezzel nem bántottam meg.-mosolyogtam rá, és néztem szemeit.-Mehetünk tovább?-kérdeztem kedvesen
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Szept. 19, 2012 10:00 pm
Ugrás egy másik oldalra

Elindultunk, ám alig tettünk meg néhány lépést, mikor hirtelen metsző hang ütötte meg a fülem, mint mikor valami a bőrt hasítja kicsiben. Aztán vér illata szállt a szélbe, és az úrfi meg is adta a feleletet ki nem mondott kérdéseimre...
- De, akad.. - feleltem, megnyalva alsó ajkam, s a táskámból elővettem egy fehér kendőt. Évek és önuralom ide vagy oda, azért mindenképp finom illatú volt a vére... csábító és finom. Nem vérzett olyan csúnyán, így nem láttam semmi kivetnivalót abban, ha feltűnésmentesen nyúlok a sebzett kezéért, és ajkaimhoz emelve érzéki mozdulattal nyalva le azt a kevés vért, egy "gyógycsókot" lehelek a sebre, majd befedem a kendőmmel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Szer. Szept. 19, 2012 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

-Igen is szép hölgy.-mosolyogtam, és mentem is előtt.-Csak most érkezett a városba hölgyem?-kérdeztem kedvesen, és megvágtam magamat egy szúrós bokorral.-A francba.-mondtam, és a hölgyre néztem.-Nincs véletlenül, egy kendője?-néztem a szemébe
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Szept. 02, 2012 9:47 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Miért is ne, nagyon szívesen Önnel tartok, kedves uram - bólintottam ugyanazzal a kedves mosollyal, s mintha csak nem is én tereltem volna a kérdésig az uraságot. De hát... már volt gyakorlatom benne, hogyan hívassam meg magam feltűnésmentesen. S ami azt illeti, a vacsora sem volt ellenemre, természetesen az emberölés kikerülésével.
- Ha mutatja az utat, szíves örömest követem magát - tettem előtte egy udvarias pukedliző mozdulatot.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 01, 2012 10:49 pm
Ugrás egy másik oldalra

Mosolya elbűvölő volt, szinte ellenállhatatlan....Csak rámosolyogtam.-Igen Miss Branson, a közelben lakom.-mosolyogtam-Talán szeretne velem vacsorázni, esetleg egy italt elfogyasztani?-kérdeztem kedvesen
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra

- Örvendek, Mr. Salvatore - mosolyogtam a fiatalemberre, miközben közelebb sétáltam hozzá. - Az én nevem Alexia, Alexia Branson, de... nyugodtan szólítson csak Lexinek - mutatkoztam be én is, miközben pillantásommal végigmértem a férfit. Kedvemre való látvány volt, jóképű fiatalember, ez tagadhatatlan volt..
- Na és mondja csak Mr. Salvatore, maga a környéken lakik? - kérdeztem egy bűbájos mosollyal, ami a férfiakat elbűvölte.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 10:42 pm
Ugrás egy másik oldalra

Egy ismeretlen hölgy jelent meg előttem.-Igen, ez lesz a vacsoránk, majd megsütjük.-mosolyogtam,és a hölgy arcát néztem, hogy milyen szép.-Elnézést! Faragatlan vagyok..Stefan Salvatore!-nyújtottam a kezemet.-Kit tisztelhetek?-kérdeztem kedvesen
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 10:38 pm
Ugrás egy másik oldalra

Már nem járhattam messze az emberektől, amikor egy új zaj ütötte mg a fülem. Egy ember... nem... egy vámpír... egy fiatal férfi, egy helyes fiatal férfi száguldott el, egy vaddisznót üldözve, majd... leterítve azt. Az egészet jól láttam. Kíváncsivá tett a fiú, így elindultam feléje. Amikor felkapta a fejét, elmosolyodtam, s egy pillanatnyi megtorpanás után közelebb sétáltam hozzá.
- Senki olyan, akitől félned kéne, fiú - feleltem, miközben lehajtottam fejemről a csuklyámat. - Ez a vacsorád? - böktem fejemmel somolyogva a disznó felé.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
Kedvenc dal :
war of hearts
Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



A poszt írója Lara Greene
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 10:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

Épp egy vaddisznót üldöztem, hogy valami finomat vacsorázzak, mikor elejtettem a vaddisznót..-Ez az, ez tökéletes vacsora lesz.-nevettem, de ekkor hallottam hogy valaki van körülöttem.-Ki van ott?-kérdeztem kicsit ijjedten.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 10:16 pm
Ugrás egy másik oldalra

Sötét éjszaka volt mikor egy kisebb város környékére érkeztem... Nem messze hallottam az erdőben emberek zaját, beszédet... és vér illatát. Csábító volt, de nem annyira hogy eszemet veszítsem, valami mégis vonzott arrafelé, kíváncsiság, talán. Némán sétáltam a fák között, csak a ruhám suhogása hallatszódott a földön. Az arcomat takarta a köpenyem csuklyája, így olyan voltam, akár egy sötét szellem az éjben...
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 10:11 pm
Ugrás egy másik oldalra

(Erdő)
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

A Mystic Falls melletti erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Staunton - Mystic Falls melletti kisváros
» Mystic Falls-i Erdő

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Múlt :: 1864 - Mystic Falls-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Yesterday at 4:41 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3