A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Szer. Aug. 26, 2015 10:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
A sors mindig szeret játszadozni az emberekkel. Az egyik kezével ad, de a másik kezével el is vesz valamit, ha nem is rögtön, de előbb-utóbb mindenképpen, és mindezt olyan gondtalanul, és nemtörődöm módon teszi, mint ahogy egy gyermek játszadozik a barátaival a játszótéren. Ez olyasfajta igazság, amit mindig is igyekeztem az eszembe vésni, és soha nem elfelejteni, de sajnos volt, amikor megtörtént. És olyankor mindig kaptam egy fájdalmas emlékeztetőt arról, hogy miért is nem kellett volna elfelejtenem. Itt van például a hibridség, ami az egyik legjobb példa. Amikor Bori noszogatására belementem az átváltozásba olyan dolgokat kaptam cserébe, amelyekről a legtöbb ember csak álmodhat, és álmodik is: halhatatlanságot, amely alig néhány gyengeséggel bír, és erőt, amellyel idővel kevés lény veheti majd fel a versenyt. Viszont kéretlenül kaptam mellé a vérszomjat, ami szinte vég nélkül dühöng mellem, és ez, az-az eszköz, amivel a sors elvesz valami sokkal fontosabbat, azoknál a dolgoknál, amiket adott: elveszi az emberségemet, amit mindig olyan sokra becsültem. Ráadásul a vérszomjam miatt szinte az erőmet sem tudom kontrollálni, és így hogy lehetnék képe arra, hogy megvédjem a szeretteimet. Ezért igazságtalan, és kegyetlen hát a sors. Nagyhatalmat adhat az ember kezébe, de ugyanakkor biztosan ad valami olyasmit is, ami miatt ez a hatalom jobbik esetben hasztalan vagy rosszabbik esetben, mint amilyen az enyém is a tulajdonosa ellen fordul, és csak kárt okoz neki. Persze ez is csak nézőpont kérdése. Amit a sors ad, az egyik embernek, és az nem tud élni vele, átoknak tartja azt, azzal a másik lehet, hogy elbír, használni tudja, és igazi áldásnak tudja be a változást, akárcsak Bojana. Ő ugyanazokat az előnyöket, és "hátrányokat" kapta, mint én, csak kettőnk között volt egy fontos különbség: neki nem volt embersége, amit elveszíthetett volna. Ami engem hátráltatott Ő azt a saját hasznára fordította, az uralma alá hajtotta. Fortyogott benne a vérszomj? Szépen fogta és csillapította, miközben egy fikarcnyit sem törődött vele, hogy ez hány életbe kerül, és kiknek az életébe, vagy, hogy ezzel milyen hatást gyakorol mások életére. Ahogy a jó hóhér vállat von egy elítélt kivégzése után, úgy vont vállat Bori is egy-egy újabb gyilkosság után. Miért is zavartatta volna magáét? Eggyel több vagy kevesebb...Nem ez volt az első, és nem is az utolsó, igazából ki tudja még, hogy hány másik fogja követni, mire egyszer ennek az egésznek valamikor vége szakad. Addig meg miért ne élvezné ki, azt, amit ennek a pár apró "kellemetlenségnek" az elviseléséért cserébe élvezhet, és felhasználhat a saját céljaira. Ha a sors egy élő személy lenne, biztosan egy elégedett, kegyetlen vigyorral figyelné az alkotásait, jókat mulatva a saját viccein, és a mások botladozásain, próbálkozásain, hogy mihez is kezdenek azzal, amit adott nekik. Hát ilyen vicces ember is lenne a Sors...
DE a legújabb vicce még annyira sem nyerte meg a tetszésemet, mint az eddigiek. Még csak most lépett be az életembe Kendra ismételten, és most kezdődött el köztünk valami, aminek talán már régen el kellett volna. És most a másik kezével már el is akarja tőlem Őt venni a sors. Nem mintha hagynám, hogy megtegye...Nem mintha bármi ötletem lenne, hogy megállítsam. ~ Ha rávetted volna, hogy Hibird legyen, akkor most nem lenne gond. Meg tudta volna védeni magát. - súgja bársonyos hangon valaki a fülembe, majd rideg kacajt hallat. Bojana hangja az...- Takarodj! - sziszegem ingerülten. ~ Miért? Fáj az igazság? - folytatja tovább, és szinte magam előtt látom az arcát, mintha csak itt térdelne mellettem, és a fülembe súgná a szavait. ~ Ha nem nyomnád el az igazi énedet, akkor gyorsabban ideérhettél volna, és megmentheted! Csak annyit kellett volna tenned, hogy nem küzdesz önmagad ellen! Csak innod kellett volna...Mit számít az a pár ember? Nem marad még elég rajtuk kívül...? DE neked csak innod kellett volna, és erősebbé válni...- sustorog tovább. - Hazudsz! - vicsorgok ingerülten. - Nem leszek olyan, mint Te! - fűzöm még hozzá, de a legrosszabb az, hogy úgy érzem nagyon is igaza van. Ha nem lennék ilyen gyenge, vagy ha rávettem volna Kendra-t, hogy Ő váljon még erősebbé, akkor ez nem történt volna meg...- Majd meglátjuk... - súgja még egyszer édes hangon a fülemben, mielőtt az alakja semmivé foszlana egy telefon csörgése hallatán. Ki képes hívni ilyenkor?. Döbbentem meredek a telefon képernyőjére, miközben Kendra vére eláztatta már a ruháimat. Tudom, hogy hallottam már a nevet valahol, Kendra mesélt róla, de nem jut...Végül villámként hasít belém a felismerés. Akárki is ez, ha jól emlékszem Ő még megmentheti Kendra-t. Amilyen gyorsan csak tudok, a telefonhoz kapok, és kis híján a földhöz is vágom. Olyan véres a kezem, hogy alig tudom felvenni a hívást. - Kendra haldoklik! Kérlek, segíts! - nyöszörgök bele végül a telefonba nagy nehezen...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 06, 2015 9:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Theo & Kendra
[You must be registered and logged in to see this image.]
Azt mondják, hogy az élet nem fair, kegyetlen és ott pusztít, ahol tud. Semmit és senkit se kímél. Pontosan úgy, ahogyan egy-egy hurrikán teszi. Egyszer már meghaltam, de akkor volt lehetőségem, hogy visszatérjek. De most úgy éreztem, hogy egyre közelebb a vég. Hiába lett volna miért, vagyis kiért élnem, mert már nem számított. A halál soha nem válogatott nemek, s korok között se. Egyszerűen csak jön és a karjaiba vesz, hogy utána elvigyen téged. Hallottam még a víz zúgását, mintha hirtelen ott is vihar tombolni, pedig nem. Egyszerűen csak a szívem vert egyre lassabban, ahogyan a légzésem is egyre lassabb lett. Megpróbálhattam volna arrébb mászni, de mi értelme lett volna? Nem menekülhettem, hiszen éreztem, hogy itt van és csak arra vár, hogy egy utolsót dobbanjon a szívem, majd pedig elinduljunk valahova. Nem tudom, hogy van-e élet halál után, hiszen legutóbb itt ragadtam, de nem tudom, hogy miért. Egyszerűen, akkor élni se volt kedvem, de most, hogy lenne miért nem dönthetek. Hallom, ahogyan szinte a percek egyre inkább telnek, érzem ahogyan a vérem kibuggyan ajkaimon, mintha nem csak egy helyen sértett volna meg. Figyelem a csillagokat, miközben a sebeim gondolata eltörpül. Fulladozom, hiszen a saját vérem is olyan, mintha ellenem lenne. Végül a szemeim lecsukódnak és hamarosan még egyet dobban a szívem, de aztán ő is feladja a küzdelmet.
Csendesen várok, hogy most mi lesz. Mikor érzem meg azt a hidegséget, amiről annyian beszélnek. Várok és várok, de nem történik semmi se. Lassan nyitom ki a szemeimet, majd pedig felállok. Lassan fordulok körbe, majd csodálkozva tapasztalom azt, hogy még mindig ott vagyok, de amit látok azt nem akarom elhinni. Theo a karjaiban tartja az élettelen testemet, én pedig úgy állok itt, mint valami kukuló. Szellem lettem, de még nem léptem át a határon. Ez egy kisebb reményt ad. Csendesen lépek közelebb és figyelem az eseményeket, de cselekednem kell, mielőtt tényleg a halál egyik angyala rám találna és magával vinne. Koncentrálok, mintha képes lennék így bármit is befolyásolni. Theo-nak emlékeznie kell. Boszorkány, meséltem neki róla. Erős és ő segíthet. Vissza kell hoznia engem. Kelj fel Theo és indulj! Mondom ki a szavakat, bár ő ebből semmit se halhat. Lassan végül megállok mellette és a kezemet a kezére teszem, mintha ezzel képes lennék üzenni, hogy itt vagyok és még van remény, de ahhoz cselekedni kell.



Remélem kezdőnek jó lesz. 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Hibrid •• halálosabb vagyok bármely vérfarkasnál vagy vámpírnál
† Keresem :
Bojana Dawson Němec (megtalálva)
† Kedvenc dal :
Free to change your Mind from Regency Buck
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls/Whitmore
† Hobbi & foglalkozás :
Tanuló
† Humor :
Szarkasztikus



Theodore Ray ÍRTA A POSZTOT
Szer. Júl. 08, 2015 12:04 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Lassan peregtek az órán, ahogy az előadásokat hallgattam a Whitmore-on. Máskor rendszerint a legtöbbet, de most valamiért még ez sem ment. Mintha valami zombi lettem volna, csak ültem a padban, és amikor épp elkaptam egy-két foszlányt a tanár szavaiból akkor jegyzeteltem. A testem ott volt, de mintha csak egy üres porhüvely lett volna, a tudatom, és a gondolataim mérföldekre kalandoztak az előadótermekből. Azt átváltozásaim egyre kiszámíthatatlanabbakká váltak. Sose történtek nappal, hanem legkorábban alkonyat után, és így nem látott szinte soha senki (aki pedig igen az amúgy sem élt elég sokáig ahhoz, hogy bárkinek cseveghessen) az tény, de ettől még nem csökkentették a félelmemet, hogy egyszer véletlenül egy ismerőssel akadok össze ilyen állapotban. Még mindig nem voltak emlékeim az egészről, még az is csak ritkán fordul elő, hogy foszlányokat tudtam visszahívni az egész éjszakáról, de néhány sikeres alkalom után a látvány elegendő volt ahhoz, hogy ne próbálkozzak inkább. A rémálmok sem szűntek meg. Ugyanúgy láttam magam előtt a rég elmúlt csatákat, vérengzéseket, beszélgetéseket és a többit, de most már volt, hogy a saját "vadászataimból" is keveredtek bele képek mintha csak a tudatalattim hívta volna őket elő. Hogy hány embert öltem meg az mindig változó volt, azt hiszem mindig a körülményeken, és a helyszínen múlhatott. Ahogy telt az idő próbáltam összerakosgatni a kirakós darabjait...és közben úgy éreztem magamat, mint egy nyomozó, aki megpróbál elkapni egy szabadon garázdálkodó sorozatgyilkost, csak azért, hogy újra és újra rádöbbenjen, hogy Ő maga az, akit oly szenvedélyesen hajszol...
Újra és újra próbáltam végiggondolni logikusan az egészet, de mindig csak arra jutok, hogy semmi racionális sincs a viselkedésemben, amikor átváltozom. A Kriminológia az ilyen sorozatgyilkosokat hívja "Szervezetlen sorozatgyilkos"-nak. Az ilyenek nem tervezik meg előre a gyilkosságaikat, legtöbbször csak kapnak a kínálkozó lehetőségen, azzal ölnek, ami épp rendelkezésre áll, és meg sem próbálják elrejteni az áldozataikat. Mintha csak a saját karakterisztikám lenne, mert igazából még a problémás családi háttér is stimmel az én esetemben, csak az okok nem. Míg a legtöbb sorozatgyilkos vágyból, a hatalom érzése iránti sóvárgásból, szadizmusból vagy más beteges okból öl, addig én az éhség miatt teszem. Próbáltam úgy táplálkozni, mint az átlagos vámpírok...nem megvárni, amíg az éhségtől bekattanok, hanem csak szisztematikusan táplálkozni úgy, hogy közben nem ölöm meg az áldozatot. De ez eddig még sosem sikerült...sőt. Volt, hogy ezután kattantam be, és változtam át. Nem tudom, hogy kihez fordulhatnék. Tudom, hogy Bori sokat többet tud annál, mint amit elmond nekem, meg se próbál segíteni hisz Ő pontosan úgy öl, és táplálkozik, mint én azzal a különbséggel, hogy Ő ezt tudatosan, és szándékosan teszi, amikor pedig kérdőre vonom, csak somolyog, és halovány utalásokon, meg féligazságokon kívül semmit sem mond. Tisztában vagyok vele, hogy arra vár, hogy beadjam a derekamat, és csatlakozzam hozzá, de ezt az örömöt eszem ágában sincs megadni neki.
Az utóbbi időben a legtöbb embertől is eltávolodtam a környezetemben. Nem arról van szó, hogy teljesen megszakítottam mindenkivel a kapcsolatot a környezetemben, de bár régebben sem jártam el sűrűn, de most már szinte sehova sem járok. Legtöbbször csak bemegyek reggel a Campusra, aztán amikor végeztem az előadásokkal, akkor hazajövök. Bojana-val nem tudom megszakítani a kapcsolatot hisz vele együtt élek, és még ha akarnám, sem tudnám teljesen beszüntetni vele a kommunikációt. És ráadásul, néha ha egy nagyon kicsit is, de jól érzem magamat, hogy a közelemben van, főleg az átváltozások után. Tudat alatt úgy érzem, hogy ha az egész világ is bűnösnek kiáltana ki azok miatt a dolgok miatt, amiket ettem, talán Ő lenne az egyetlen, aki nem, mert talán Ő az egyetlen, aki ezt az egészet átlátja a maga teljes egészében, és megérti, főleg azért, mert az Ő tanácsa, és buzdítása idézte elő ezt az egészet. És ez, az-az ok, amiért egy részem mindig is gyűlölni fogja őt, amíg van bennem egy csöppnyi élet is. Másfelől egy részem viszont mindig hálás lesz neki, mert a legeslegelején, amikor vérfarkassá változtam Ő volt az első, aki mellettem volt, és segített, még akkor is ha ez az Ő érdeke is volt. Megtehette volna azt is, hogy a kisujját se mozdítja, főleg a közös múltunk után, de mégis segített, és még ha nem is akarom beismerni magamnak, tudom, hogy ugyanez motiválta akkor is, amikor rávett, hogy váljak Hibriddé. Neki segített, csakhogy, ami neki segítségnek számított, az-az én esetemben csak még rosszabbá változtatta a helyzetet...
Ha azt nézzük legalább Kendra-val többé-kevésbé rendbe voltak a dolgaink. A kapcsolatunk távolról sem volt tökéletes, és még mindig voltak kétségeim, hogy helyes dolog-e, hogy Ő egy halandó vérfarkas együtt van egy halhatatlan Hibriddel, mint ami én vagyok. Arról már nem is szólva, hogy egymásra is legalább olyan veszélyesek tudunk lenni átváltozva, mint a leghalálosabb ellenségeinkre. Attól, hogy nem beszéltünk róla még nem felejtettem el, hogy kis híján majdnem szétcincáltuk egymást azon a teliholdas éjszakán. Igaz, hogy ezután a kapcsolatunk egy újabb szintre lépett, de ha őszinte akarok lenni ez nem nyugtatott meg. Még neki sem szívesen beszéltem sem az átváltozásaimról, sem a félelmeimről, sem a kétségeimről...nem azért mert nem bíztam benne, hanem azért mert próbáltam megóvni ezektől a dolgoktól, és a szörnyű igazságtól, hogy milyen szörnyeteg is a párja igazából. Szerettem, és ezen a tényen nem változtathat semmi sem, de attól még nem követtem el azt a hibát, amit sokan mások. A szerelem nem tett vakká, és nem felejtettem el azt, ami igazából vagyok, és a veszélyt, amit jelenthetek arra a személyre nézve, akit a legjobban szeretek, és aki a legfontosabb az életemben. Persze ezeket a gondolatokat igyekszem nem mutatni előtte, de sokszor érzem, hogy ha láthatatlanul is, de a tények, a kételyek, amik bennem élnek egyre csak mérgezik a kapcsolatunkat. Nem mintha nem próbálnék a jó pillanatokra koncentrálni...
Most is épp a vele való találkozóra igyekszem miután végeztem mára a Whitmore-on. Persze kell némi idő mire összekészülök meg minden. Próbálok úgy állni a dologhoz, hogy legalább ennyi jó van a mai napomban vagy éppenséggel a legutóbbi pár napban. Épp egy hosszabb utcában sétálok a megadott találkozó hely felé, amikor megcsörren a telefonom. Amikor meglátom, hogy Kendra hív azonnal felveszem, de nem szól bele senki, és a vonal szinte azonnal szét is kapcsol. Ezután én próbálom tárcsázni az Ő számát, de most már fel sem veszi. Talán csak a saját belső démonaim, és a rám jellemző pesszimizmus okozza, de valamiért nagyon rossz előérzetem van, és erősen rágyorsítok a tempómra. Amikor a helyszínre érkezem még a lélegzetem is elakad, megfagy az ereimben a vér. Kendra a saját vérében hever...én pedig egyből odasietek hozzá, és a karjaimba veszem. Kérdeznék, hogy ki tette ezt vele, de a harapásnyomok egyértelműek. Mondanám neki, hogy szeretem, és, hogy tartson ki, de egy hang sem jön ki a torkomon. Nem tudom, hogy kihez forduljak most...Nem tudom, hogy mit tegyek...
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 26, 2015 10:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Theo & Kendra
[You must be registered and logged in to see this image.]
A nap is egyre lejjebb bukott a horizontnál, mintha azt tervezné, hogy úszni fog. Gyönyörűen csillant meg a vízen. Mindig is szerettem elmerülni a természetcsodáiban, hiszen lehet minden nap van naplemente, ahogyan napfelkelte is, de egyik nap se ugyanúgy néz ki. Mindig kicsit másabb, minden egyes nappal csak szebb és szebb, mintha az emberi múlandóság nem számítana. Egyszerűen teljesen elvesztem a látványban. Soha nem féltem a víztől, hiszen mindig is remek úszó voltam és ezt egyedül csak a szüleimnek köszönhetem. Imádtam azt, ahogyan a víz körül ölel, feldob a víz tetejére, majd pedig hol a nap, majd máskor pedig a hold és a csillagok ragyogásában fürdőzhet az ember. Talán gyerekesen, vagy betegesen hangzik ez az egész, pedig szerintem nem az. Lehet az embernek bármennyire rossz napja, de a természetben akkor is képes valami apró csodát megpillantani, ami segíthet kicsit jobb kedvre deríteni az embert. Csendesen álltam a korlátnak dőlve, s arra várva, hogy Theo megérkezzen. Hallgattam a víz morajlását, miközben az utolsó napsugarak ragyogását élveztem, azt ahogyan még próbálja felmelegíteni a kicsit elgémberedett testrészeimet. Egy apró mosoly kúszott az arcomra, amikor eszembe jutott az, hogy pár hónap alatt mennyi minden történt velem, vagyis azokban a hónapokban, hogy Theo újra visszacsöppent az életembe. Egyszerűen annyira hihetetlen. De még mindig ott volt a tény, hogy én öregedtem, míg ő nem. S akkor a teliholdkor fellépő gondokról nem is esett szó. Veszélyes voltam voltam ránézve, ahogyan ő is rám nézve. Olyankor mindig messzire elkerültük a másikat, hiszen többé nem szerettem volna bántani őt. Bár az egyik ilyen estének remek folytatása lett másnap. Igaz, hogy veszekedéssel kezdődött, de nem sokkal később a hajnal már a karjai között ért. az után az este után pedig egyre gyakrabban fordult elő a dolog. Egyre többször ébredtem a karjai között, miközben az esték is egyre forrósabbá váltak.  Egy kisebb pír is megjelenik az arcomon, majd hamarosan neszre leszek figyelmes. Pár pillanat erejéig azt hiszem, hogy Theo az, így sietve és mosollyal az arcomon fordulok meg, de hirtelen a mosoly is lefagy az az arcomról.
Figyelem a férfi véres arcát, az az elborult tekintetet, ami arra utal, hogy az illető tuti nem százas. Hátrálni kezdek, de hamarosan a korlát megállít. Nyelek egy nagyot és próbálom nem szem elől téveszteni őt. Érzem, ahogyan a szívem egyre hevesebben ver, hiszen nem tudok bármikor átváltozni. Engem a hold köt magához. Figyelem ahogyan egyre közelebb ér hozzám és hamarosan már a fogai a nyakamba mélyednek. Fáj, sikítok, de senki nem hallja. Próbálok szabadulni, de nem járok sikerrel. Érzem, ahogyan az erőm fogy, de még az utolsó leheletemmel is küzdök és sikerül ellöknöm magamtól. Egyből futni kezdek, elesem, de felállok és futok. Hallom a nevetését, de még ez se érdekel. Segítséget kell találnom, de senki se jár erre. A telefont halászom elő és Theot kezdem el hívni. Ha  a közelben van, akkor ő gyorsan ideérhet, de mire felpillantok a vámpír már előttem áll. Nevet és élvezi azt, hogy szenvedni lát. Hamarosan pedig újra a karmai közé kerülök, s a véremet szívja. A testemből szép lassan kezd kiszállni az élet, de neki ez nem elég. Érzem, ahogyan a körbe felsérti a hasamat, a vér egyre nagyobb lesz és úgy zuhanok a földre, mind egy rongybaba.
Ég veled farkaska! - suttogja a fülembe, majd pedig eltűnik az éjszakai ködben. Hallom, ahogyan a telefon csörög, majd hamarosan egy ismerős hang csapja meg a fülemet, de nem tudok neki válaszolni. Válaszra nyílnak ajkaim, de helyette csak vér csorog ki rajta. Szeretném még utoljára kimondani azt, hogy szeretem, de talán többé nem tehetem. Fogalmam nincs, hogy merre jár, de a hangja egyre inkább vészjóslóan cseng a telefon túloldalán, miközben a sötétség fátyla kezd beborítani.

Remélem kezdőnek jó lesz. 40 || Valami by valaki || [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
℘ my soul
† Kedvenc dal :
℘ kasanie & ℘ Begin Again &
℘ We kissed, I fell
† Tartózkodási hely :
℘ Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
℘ Staying alive
† Humor :
℘ mood-dependent



Kendra Fields ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 26, 2015 10:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 7:09 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Parti sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-