Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Május 07, 2017 12:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
Csöppet se tetszett ez a beszélgetés, legszívesebben már most elsétáltam volna, de talán mielőtt két lépést tennék, azelőtt elkapna, azt pedig nem akartam. Vámpír, túl gyors és még mellé szeszélyes is. Ez a kettő egyben pedig még veszélyesebb. Szavaira csak egy megvető pillantást kapott, mert gyűlöltem még inkább azért, hogy valamennyire már ismer. Utáltam és megvetettem. Legszívesebben én döfném a karót a szívébe, de nem tehetem meg. Nem lehet én is gyilkos, másabbak vagyunk és sose süllyednék le az ő szintjére. Lassan kifújtam a levegőt, közben pedig próbáltam rájönni arra, hogy mihez is kezdhetnék.
Kérdéseire felvontam picit a szemöldökömet és alig hallhatóan el is nevettem magam. Lassan kortyoltam az italomból, majd leraktam az asztalra. Ennyi elég is lesz mára. Kezdem már unni ezt a macska-egér játékot. Én innen távozni akarok, másképpen meg nem fogom tudni megtenni, mint úgy, hogy megteszem neki azt, amit kért. Végülis csak egy cikk, amiben nem említjük a nevét, a rendőrség meg kereshet egy gyilkost. Igazán remek. Végül vettem a poharamat és a csaphoz sétáltunk.
- Igen, képes lenne, mert ugyanaz a szenvedélyünk, hogy elkapjuk az olyanokat, mint amilyen te vagy. Nem kell imádnunk egymást, ha a célunk ugyanaz, bár gondolom ez számodra elképzelhetetlen, mert sose volt társad, vagy tévednék? – billentettem oldalra a fejemet, majd pedig a csapba ejtettem a poharat, hogy megmossam, majd az üveggel is megtettem, utána pedig törölközőben emeltem ki őket és pakoltam vissza a tálcára. Nem fogok én ilyen ujjlenyomatokat hagyni. Az túl egyértelmű lenne, hogy itt jártam. Nem most jöttem le én se a falvédőről, hogy most kelljen megtanulnom miként is takarítsak el magam után.
- Tudod, jobb szeretem, ha másképpen próbálnak lenyűgözni, de legalább megállapítást nyert, hogy tényleg hatalmas nagy elmebeteg vagy. Nem mintha efelől eddig kétségem volt, de ha lett is volna egy fikarcnyi, akkor most már elmúlt az is. – pillantottam rá teljesen komolyan, majd lassan összefontam a karomat magam előtt. Őt figyeltem és végül egy aprót sóhajtottam.
- Legyen, megírom. Holnap a címlapokon fog virítani. Még valamit akarsz, vagy végre elmehetek? – kérdeztem vissza, miközben megigazítottam a ruhámat és ha nem volt más, akkor felkaptam a táskámat és elindultam az ajtó felé. – Remélem többé nem látlak Noah, vagy ha igen, akkor azért, mert már halott vagy és írnom kell róla. – mondtam neki komolyan, mert tényleg így éreztem. Gyűlöltem őt minden egyes porcikámmal és eddig se volt titok, így nem hiszem, hogy most ezen akadt volna fent.

|| Részemről ez záróra sikeredett, ha már semmi olyat nem írsz rá. Nagyon szépen köszönöm a játékot, mert nagyon élveztem! :hug:
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 06, 2017 9:29 pm
Ugrás egy másik oldalra


Suzie & Noah


Tulajdonképpen valahol mélyen kedvelem Suzanne-t. Úgy, ahogy egy ellenségét kedvelni tudja az ember. A lehető legnagyobb örömmel törném meg. És módfelett élvezném. Nem ölném meg, az biztos, hogy még nagyobb szenvedést okozhassak neki ezáltal. De talán jobb, ha nem hagyom erre terelődni a gondolataimat, még a végén túlságosan begőzölök a fantáziálgatástól és nem leszek képes abban a mederben tartani a társalgást, ahogy eredendően terveztem.
- Megeshet, hogy nem teljesen a klasszikus módját választom, de az esetek többségében működni szokott, hidd el. Ami pedig azt illeti, azt az aprócska tényt se felejtsd el drága Suzie, hogy ez kölcsönös - válaszolom szórakozottan. Tényleg élvezem a valósággal sütő gyűlöletet a szavaiból. Ez a nő igen szenvedélyes. Biztosan az ágyban is ilyen lehet. De tényleg jobb, ha nem hergel tovább, még a végén elvesztem az önkontrollomat. Mondjuk még az is lehet, hogy élvezné a dolgot. Még ha magának sem szívesen vallaná be valószínűleg. A gyűlölet erős szenvedélyeket tud fellobbantani, ezt tapasztalatból tudom. Bár be kell ismernem, meglep kicsit ezzel a bepoloskázós lépésével. Nem is gondoltam volna róla, hogy csapatban dolgozna.
- Nem tudhatom, amennyire ismerlek, tőled bármi kitelik. De tényleg úgy gondolod, hogy a "munkatársadnak", nevezzük így az egyszerűség kedvéért, megéri vásárra vinnie a bőrét? Megtenné ezt egy gazfickó lecsukásáért? Megtenné érted? - ismét felvonom a szemöldököm, ahogy végig a tekintetét keresve beszélek. Benne van a lehetőség, hogy nem blöfföl. De kíváncsi vagyok, meg tudom-e ingatni. Végül is ő maga mondta, nincs senki, aki neki számítana. Viszont ha ez így van, miért is feltételezné, hogy ő számítana akkor bárkinek? Ráadásul mindketten tudjuk, hogy én nemcsak egy közönséges "gazfickó" vagyok, ahogyan ő nevezett. Mindenesetre nem sok választ el attól, hogy ha kell erőszakkal vegyem el tőle a lehallgató készülék nála lévő felét. Csak azért nem teszem egyelőre, mert úgy tűnik, hajlik az egyezségre. De minden rezdülését figyelem, ahogy beszél, ahogy italt tölt magának.
- A cikket akarom. Ha nem így lenne, nem készültem volna neked ilyen nagy gonddal, hogy lenyűgözzelek - válaszolom szórakozottan, miközben magam is ismét italt töltök és bele is kortyolok, de közben végig őt figyelem. Talán még nem látszik rajtam, de kezdem lassan elveszíteni a türelmemet. És azt jobb, ha nem várja meg, mert nem fogok tudni kezeskedni a testi épségéért.
- Szóval mi a válaszod? Megírod, vagy sem? - végig fürkészőn nézem őt, a poharam mögül. Elég a játszmákból. Hajlandó vagyok engedni, ha ő is ezt teszi. De ha nem, nem garantálhatok semmit a továbbiakban...


By: WeiWei
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 14, 2017 10:26 pm
Ugrás egy másik oldalra
Noah & Suzie
Ördöggel játszadozni sose jó dolog, de ha már benne vagy, akkor nem tehetsz semmit se, csak egy dolgot. Részben te is azzá válsz. Fogalmam sincsen már arról, hogy pontosan mikor is indult a mi fura „kapcsolatunk”, vagy mi is lenne a legjobb szó rá, de az biztos, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk se. Valahogy érzem ezt. Sejtem, hogy még van tovább, hogy ha innen el is sétálok, akkor is hallani fogok róla, akár akarom, akár nem. A vámpírok sose felejtenek sajnos. Lehet, hogy sose kellett volna átlépnem azt a bizonyos küszöböt, de már megtettem és pontosan egy ketrecben vagyok a legveszélyesebb fenevaddal. Játszadozunk, adunk és kapunk, de azt talán egyikünk se tudja pontosan, hogy meddig is mehetnek így a dolgok.
- Ezt hívod te ösztönzésnek? Talán van még mit tanulnod ilyen téren, ahogyan talán azt se kellene elfelejtened, hogy nem tudsz könnyedén megfélemlíteni. Ismerlek, ha nem rémlene. – valószínűleg ha életemben először találkoztam volna most vele, akkor félnék és egyből megtettem volna, amit kér, de a mi kapcsolatunk nem volt új keletű. Sőt, már kicsit talán eljutottunk arra a pontra is, hogy azt akarom, hogy elkapják. A halálára talán még nem vágytam, de valahogy nem hullajtottam volna könnyeket, ha elkapják és bezárják valami jó kis helyre, ahonnan esélye nincs megszökni. Szerintem az emberiség is teljesen jól járna. Egy gyilkossal kevesebb lenne a világban.
Szerintem az pedig teljesen érthető, hogy nem jöttem teljesen védtelenül. Legalább ha meghalnék netán, akkor is legyen, aki tudja, hogy kit kell keresni és mivel állunk szemben. Nem ő lenne az első rossz fiú, akit rácsok mögé jutattam, de talán még az alvilágiaknál is veszélyesebb. Tetszik, hogy azért sikerült meglepnem őt.
- Hmm, lássuk csak mi is… - tettem úgy, mint aki elgondolkozik ezen a kérdésen és közben könnyedén gomboltam vissza a blúzom felső gombjait, hogy utána ismét helyet foglaljak. Tettetett zavarodottsággal túrtam a szőke tincseimbe, majd megrántottam a vállaimat. – Talán az, hogy jól ismerem, hiszen nem egy gazfickót csuktunk már le. Nahh, meg pontosan tudom, hogy mennyire rühelli a fajtádat. Tényleg azt hiszed, hogy hazudok? – lehet, hogy nem én voltam a bizalom mintaképe, de azért egy-két emberben megbíztam és ez a személy is ilyen volt. Nem egyszer dolgoztunk már együtt különféle lecsukatásunk keretében és még ha őrült tett is volt idejönnie, azért valaki gondoskodott részben a biztonságomról. – Lehet még se ismersz annyira, mint hitted. Mindenki változik Noah, vagy csak te lettél túl felfújt az évek alatt. – mosoly pedig könnyedén bujkált ajakim szélén. Amikor pedig elég időt adtam neki, hogy megeméssze a dolgot, akkor ismét megszólaltam az alkuval kapcsolatban.
Nevetésem könnyedén töltötte be a teret. – Talán? Eddig túlzottan is akartad azt a cikket, vagy hirtelen meggondoltad magad? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen nagyon is érdekelt. Könnyedén töltöttem a poharamba italt. Még ha nem is voltam ennyire nyugodt, mint amilyennek mutattam nem számított. Az egész csak színészkedés volt. Ohh miben reménykedik? Mit fogok tenni? Vártam és álltam a pillantását, miután ittam az italomból. – Mind a ketten tudjuk, hogy szeszélyes vagy…. – a fülem mögé igazítottam egy kiszökött tincset a jobb oldalon, de továbbra se engedtem el a pillantását, miközben az ujjaim szórakozottan köröztek pohár ajkán.



■ ■ Zene ■ ■Bocsánat a késés miatt! 27 ■ ■credit
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 12, 2016 4:34 pm
Ugrás egy másik oldalra


Suzanne & Noah
You are a shooting star
That's why you are my favorite


Le sem tagadhatnám, milyen jól szórakozom ezzel a kis húzd meg-ereszd meg-gel, amit Suzanne-nal űzünk. Ha tényleg csak a cikk érdekelt volna, bizonyosan akadt volna olyan újságíró, akit sokkal könnyebben rá tudtam volna venni arra, hogy azt írja, amit én akarok. Abban azonban nem lenne kihívás. A szakmai hitelességére kínosan ügyelő, nyakas Suzanne-t rávenni ilyesmire azonban sokkal, de sokkal szórakoztatóbb. Még akkor is, ha egyáltalán nem adja könnyen magát. Vagy talán pont azért.
- Szerintem ez csak szóhasználat kérdése. Nem kell ilyen csúnya kifejezéseket használni. Én inkább úgy mondanám, hogy ösztönözlek egy kicsit arra, hogy a nekem megfelelő döntést hozd - válaszolom szórakozottan, lazán hátradőlve a kanapén. Tetszik, hogy ennyire fel tudom idegesíteni, míg ő eddig nem járt sikerrel. Bár meg kell hagyni, a következő húzására kicsit összeszalad a szemöldököm és előre is dőlök ültemben. Na nem arra, hogy a kis bókomat nem fogadta túláradó örömmel. Nem is ez volt vele a célom. Bár azért értékelhetné.
Meg kell hagyni, van vér a pucájában, hogy annak ellenére, tudja, mire vagyok képes, olyan élesen megtagadja, hogy átadja a kis készüléket, amivel be van drótozva. Ami engem illet, mondjon bármit, akkor is tudom, mennyire bizalmatlan. Kétlem, hogy másnál lenne a másik vele, de azért nem árt, ha ebben az esetben is figyelmeztetem a következményekre.
- És mondd csak kedves Suzie, mi okod is van neked bízni abban a valakiben, hogy a te biztonságodat mindezek után többre fogja tartani, mint a magáét? Persze, keresztbe tehet nekem, de nem ússza meg élve se így, se úgy, ezt garantálom - szemem megvillan, érezheti, hogy több, mint komoly, amit mondok. Nem is véletlenül közelítek erről az oldalról. A bizalom. Ez az, amivel a kis Suzie hadilábon áll. És én ezt nagyon jól tudom. Ezért is dolgozik általában egyedül. Ennek ellenére biztosabbnak látnám elvenni tőle, akár erőszakkal is azt a kis ketyerét, ráadásul úgy meg is bizonyosodhatnék róla, hogy a másik fele is nála van-e (bár ahogy ismerem, van annyira fifikás, hogy ne hozza magával, hanem mondjuk az asztala fiókjában hagyja otthon vagy ilyesmi). Szerencséje, hogy még épp azelőtt szólal meg, hogy ugranék és akár a ruhájával együtt szaggatnám le róla a szerkezetet.
- Talán áll az alku - válaszolom némi megjátszott mérlegelés után, szándékosan az ő szóhasználatával élve. Hátra azonban már nem dőlök, kutatón függesztem rá a tekintetemet, várva, mi lesz a lány következő lépése. Egyelőre többet nem teszek, várom, hogy ő mit lép. De jobb, ha nem érzi magát teljes biztonságban. Ha egy kicsit is ismer, tudhatja, hogy kiszámíthatatlan vagyok. Biztosítsa be magát bármennyire, korán sem biztos, hogy sértetlenül távozik innen. De neki is tisztában kellett lennie azzal, hogy borotvaélen táncol, mikor idejött, pláne így.

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Pént. Nov. 18, 2016 7:43 pm
Ugrás egy másik oldalra
Noah & Suzie
Örültem volna annak, ha a vigyort képes lettem volna letörölni az arcáról, de valószínűleg, ha be is mosok neki egyet, akkor is jobban fájt volna nekem, mint neki az ütésem. Emiatt pedig inkább jobbnak láttam nem meglendíteni a karomat, hogy utána megismertessem az öklömmel az arcát. Szóval csak maradtam továbbra is a helyemen és inkább szavak formájában akasztottam rá különféle jelzőket, ami jött, azt ki is adtam magamból és azt hiszem, a következő két napra már éhes se leszek a látottaknak köszönhetően. Igazán hálás lehetnék neki, ha diétán lennék, de nem vagyok.
- A szívesség között és a zsarolás között azért van különbség, vagy tévednék? Másrészt, ha a szívességet kérnél, akkor lenne választási lehetőségem, de most nem úgy tűnik, hogy lenne bármi beleszólásom az egészbe. – hívtam fel a figyelmét egy apró dologra, miközben ismét a szőke tincseibe túrjak, hogy utána olyan dologba kezdjek, amit sose gondoltam volna, hogy előtte valaha meg fogok tenni. Sose állt szándékomban többet mutatni magamból előtte, mint muszáj, hiszen volt egy olyan sejtésem, hogy inkább ragadozónak mondható ilyen téren is, mintsem úriembernek, így jobb volt nem olajt önteni a tűzre, de most talán részben megtettem, ahogyan kicsit kijjebb gomboltam az ingemet, hogy jól lássa a drótot.
- Hasonlóak? Szerintem csöppet se vagyunk azok, másrészt meg sose lehetett rám mondani egyetlen egy szőkenős viccet is. Nagyon is helyén volt az eszem mindig is, de ezt gondolom jómagad is tudod. – villantottam egy ártatlan mosolyt, miközben őt néztem. Múltkor is sikerült azért kicsit keresztbetennem neki, akkor miért lenne most másképpen? Ha az ördöghöz készülsz, akkor jobb, ha van biztosítékod arra, hogy élve kerülsz ki onnan. Nekem meg eszem ágában se volt meghalni, hiszen csak arra vágytam, hogy végre elmehessek egyszer innen és újra láthassam Declant, meg persze arra, hogy magához térjen a legjobb barátom. A bókját pedig könnyedén bezsebeltem, de nem mondtam rá semmit se.
Látom azt, hogy nem viccel, de valahogy még ez se érdekel. Tudom, hogy sose kellett őt félteni az erőszak terén, de valahogy nem akarok félni tőle, még ha legbelül teszem is, viszont arcom meg se rezdül. Nem könnyű, de sikerül. – Nem! – csak ennyit mondok eléggé határozottan, majd egy aprót sóhajtok, hiszen megenni nem fog tudni, ahhoz a véremben csörgedező verbéna biztosan nem lenne kellemes érzés.
- Tudod, ha nem nálam van a másik fele, akkor ezt pontosan hallja a másik fél és ha meg is ölsz, mire megtalálnád őt, addigra pontosan csapdában lennél, nem gondolod Noah? – kérdeztem meg ártatlanul, majd töltöttem magamnak ismét egy italt, hogy belekortyollak. Tiszta fej jobb lenne, de most valahogy szükségem volt. – A felvétel nálam marad, ahogyan nem bántad azt, akinél van szintén egy példány ebből a beszélgetésből, ha megírom a cikket. Számomra lesz egy biztosíték, hogy nem csinálsz ostobaságot és talán te is megkapod, amit akarsz… - pillantottam rá a pohár mögül, mielőtt még esetleg megpróbálhatott volna nekem támadni. Szerintem egészen fair üzlet volt, amit kínáltam. Legalább mindenki megkapná azt, amit akar, vagyis valami olyasmi.

■ ■ Zene ■ ■31 ■ ■credit
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 11, 2016 11:45 pm
Ugrás egy másik oldalra


Suzanne & Noah
You are a shooting star
That's why you are my favorite


Kifejezetten tetszik az, amilyen hatást gyakorol Suzanne-ra mindaz, amit látott. Megérte az a sok előkészület, úgy érzem. Tényleg nem stílusom ilyen nagy rumlit hagyni magam után, de most a hatás kedvéért muszáj volt. Én azt élvezem, ahogy behálózom, megkínzom és megölöm az áldozatomat, "dekorálni" már nem látom értelmét általában. De ez egy kivételes eset. Csak a kis Suzie-nak. Módfelett tetszik hát, hogy legalább értékeli. A jókedvemet pedig csak fokozza a "dicséreteivel". Nem is próbálom titkolni, milyen jól szórakozom. Miért is tenném? Pláne, amikor felvázolom neki a helyzetet, amibe sodorta magát azzal, hogy idejött. Élvezettel nézem, ahogy megváltozik az arckifejezése és a viselkedése is. Így még talán alkut is tudok kötni vele.
- Ugyan már, ne fogd fel ezt ilyen rapszodikusan. Én éppen csak egy egészen apró szívességet kérek tőled - válaszolom lazán. Aztán viszont kicsit felvonom a szemöldökömet, mikor gombolni kezdi a blúzát. Mire készülhet? Aztán megvillan a drót a bőrén futva. Sejthettem volna, hogy ne adja könnyen magát. De épp csak egy pillanatra szalad ráncba a szemöldököm, hamar visszatérek az eddigi stílusomhoz. Mert nincs okom félni. Lehet, hogy ő ismer engem, de én is őt.
- Suzie, Suzie, néha azt gondolom, hogy valahol mélyen mi nagyon is hasonlók vagyunk. Tetszenek a húzásaid. Kifejezetten okosak - ez most egy bók volt, noha nem célom lenyűgözni. Az amúgy sem menne. De tény, hogy tetszik, hogy van benne spiritusz. Egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy meg kellene legalább erőszakolnom. Igazán jó móka lenne. Okos, fifikás nő és ez nagyon tetszik. Méltó ellenféllel a legjobb játszani ezt a játékot.
- Adok neked egy esélyt, add nekem ide szépen azt a ketyerét, a másik felével együtt. Mert tudom, hogy nálad van. Nem szeretnék erőszakhoz folyamodni, tényleg - teljesen nyugodtan nyújtom felé a kezem és várakozón, szinte kedélyesen nézek a szemébe, amiben ugyanakkor ott lappang a fenyegetés is. Ha valaki, akkor ő tudhatja, mennyi agresszió szorult belém. És a fizikai erőfölény az én oldalamon áll, ezt mindketten jól tudjuk. De ha nem provokálja ki, nem akarok durva lenni. Most nem. Még nem.
- Elképzelhetőnek tartom, hogy bebiztosítottad magad, de ha máshol lenne a másik fele, mondd csak, szükséged van neked arra, hogy valaki más még meghaljon a te kis játékod miatt? Mert akár eljuttatja azt a felvételt a rendőrségre, akár nem, biztos lehetsz benne, hogy ez elkerülhetetlen volna a számára - kétlem, hogy másnál lenne, tudom, hogy nem bízik senkiben és mindig egyedül dolgozik. Talán tudna róla valaki, ha innen nem távozna élve, de ennyire komoly feladatot szerintem nem merne saját magán kívül másra bízni. De ha tévednék, arra az esetre nem árt ezt kilátásba helyeznem. Talán nem fontos neki az illető, de láthatta a szomszéd szobában is, mire vagyok képes és igencsak kibukott miatta. Vajon megkockáztatná inkább ezt, csak hogy tovább játssza a nagylányt?

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Kedd Okt. 25, 2016 5:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
Sok gyilkosságot láttam már életem során, ahogyan sok borzalmat is annak köszönhetően, hogy újságíró lett belőlem. Sose voltam az, aki a túlfűtött irodában ücsörögne, de ez még talán az eddig látottaknál is borzalmasabb volt. Főleg, hogy tudtam jól, hogy szórakozásból tette ezt a szerencsétlen lánnyal. Emiatt pedig még inkább gyűlöltem Noaht. Nem értettem, hogy miként lehet valaki ennyire beteg. Komolyan inkább valami elvonóra, elmegyógyintézetbe kellene vonulnia, vagy tényleg jobban állna egy karó a szívébe. Nem szoktam senki halálát se kívánni, de ő kicsit ebben kivétel volt.
- Én is pont ettől félek, hogy zavarba jössz. Még a végén még inkább hízni fog a májad. – felelem neki gúnyosan, amennyire csak lehetséges. Láthatja a megvetést a szemeimben, ahogyan az elszántáságot is. Tönkre fogom őt tenni, ha nem is most, de idővel igen, viszont ahogyan neki is voltak meglepetései, úgy nekem is lesznek. Ohh, azt hiszi, hogy ostoba vagyok és védtelenül jövök ide. Dehogyis, nem kevés verbéna keringet eleve a szervezetemben, így igézés eleve kilőve, ahogyan a falatozás is a részéről, de ez nem volt minden… A modern technika csodákra képes, de ezt egyelőre nem kötöttem az orrára. Inkább csak hallgattam bosszúsan azt, hogy mire is kér.
- Szóval ha megtenném, akkor végre békén hagynál és nem rángatnál csak úgy kedved szerint? Nem vagyok az újságíród, se az egod fényezésére szolgáló személy se. – kezdek bele higgadtan és közben farkasszemet nézek vele, ha kell, majd végül lassan ismét felállok és az ablakhoz sétálok lassan, hogy onnan figyeljem az elterülő várost. – Tényleg azt hitted, hogy ennyire egyszerű lesz velem? Ismerlek már, ha nem rémlene… - fordultam felé mosollyal az arcomon, majd a szabad kezemmel elkezdtem kigombolni a blúzomat, de nem teljesen végig, csak annyira, hogy lássa bevagyok drótozva. – Igen, készültem és ki tudja, hogy merre van a másik fele, nemde? Akár a rendőrség, akár nálam, így ki kerülhet nagyobb szarba, én vagy te? – kérdeztem meg pimaszul és mosollyal az arcomon, hiszen most már talán változnak az ületi feltételek. – Szóval miért is kellene megírnom a cikkedet, azon kívül, hogy talán babért is arathatok vele, hiszen megvetlek téged és sose akarnék a kedvedre tenni. – játék az élet, s mi ketten bőven játszadozunk egymással. Mintha csak élveznék részben ezt a helyzetet, miközben én azért eléggé pipa vagyok, hogy idetévedtem erre a helyre. Nem kellett volna eljönnöm a találkozóra, de talán tényleg megírom a cikket. Ki tudja, még meglátom, de a világért se bólintanék rá két perc alatt. Főleg, hogy tudja nem vagyok annyira védtelen, mint ő hiszi és talán legközelebb neki se ártana jobban figyelnie a dolgokra. Azt hittem, hogy két perc alatt le fogok bukni, de nem. Ez tetszik. Csak kicsit vissza kellett nyernem a józan eszemet és máris beugrott a menekülési terv . Az pedig, hogy mennyire fog bejönni… majd elválik…
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Okt. 17, 2016 12:53 am
Ugrás egy másik oldalra


 
Suzanne & Noah

I ain't gon' try to change ya
You are a shooting star
That's why you are my favorite

B
elegondolva már régen el kellett volna tennem Suzanne Bishopot láb alól. Ahhoz képest, hogy csak egy kis halandó, elég sok bosszúságot okozott már nekem. Bár néha van egy olyan érzésem, mintha nem is csak egy egyszerű halandó lenne. Nem tudom, miért. Talán csak annyi, hogy a legtöbb nővel ellentétben van benne spiritusz. Ez pedig ritka, nézzünk bármilyen fajt. De halandók esetében meg aztán végképp. Mert Ellában van, ez nem kérdés. De ő ugye nem ember, sosem volt az. Tulajdonképpen ezért is kényszerültem erre az egész kis játszmámra Suzanne-al. Amit egyébként végső soron igencsak élvezek. Tetszik, ahogy felmegy benne a pumpa. Már-már kívánatos. Nem mondom, szívesen becipelném a hálóba. Persze itt a kanapén se lenne rossz, de bent a hálóban, egy friss hulla mellett, na annak lenne pikantériája. De kétlem, hogy erre sor kerülne. Ez most csak fantázia marad. Így is jut azért nekem szórakozás szerencsére elég.
Szótlanul, elégedett mosollyal arcomon figyelem a reakcióit, ahogy letörlöm az arcomba lötykölt bort és leülök vele szemben. Talán még nagyobb hatást is tett rá a látvány, mint vártam. Ezek szerint a kis Suzie mégsem olyan erős nő mindig, mint mutatja magát. Ez vicces. Pláne, hogy tulajdonképpen mindez csak a kezdet. És miután kiszörnyülködte magát egy kicsit, kihasználva, hogy befogja végre egy kicsit a lepénylesőjét, elérkezettnek látom az időt arra, hogy további motivációt adjak számára az együttműködésre. Mert távolról sem vagyok olyan őstulok, mint amilyennek gondol. Egyszer lehet, hogy alábecsültem őt, de kétszer nem fogom.
Ahogy látom az arcán egyre inkább elterülő döbbentet, ahogy lassan szembesül azzal, mibe keveredett, kedvem lenne felnevetni. Így csak magamban mulatok, ahogy fokról fokra felvázolom előtte, mi is a helyzet. Aztán miután elmondtam neki mindent, csak elhallgatok és várakozón nézek rá, figyelve, miként is emészti meg az információkat. Az első reakcióján már nem bírom ki, hogy fel ne nevessek.
- Kérlek! Ne dicsérj ennyire, még a végén zavarba jövök - válaszolom szórakozottan és az üvegért nyúlok, hogy újabb bort töltsek magamnak. Nem is próbálom titkolni, milyen jól érzem magam a helyzetben, hogy végre számára is egyértelmű, az én kezemben van a gyeplő és nem fordítva. Bosszantsa ez őt bármennyire.
- Semmi bonyolultat. Szépen leírhatsz mindent, amit itt a szobában láttál, amilyen részletesen csak szeretnéd. A fantáziádat is eleresztheted, bármilyen vad sztorit kerekíthetsz mellé. Egy dolgot szeretnék csak. Ha a helyszínen található nyomok, illetve egy "bizalmas forrás" okán egy Gabriella Ross nevezetű hölgyet gyanúsítanál meg a cselekmény elkövetésével. Ez minden. Nem kérek sokat, nem igaz? - nyugodtan, lazán hátradőlve fejtem ki neki, mit is szeretnék. Nem is értem, alapvetően miért nem ilyen kezes, minek ennek ekkora feneket keríteni? Persze az unalmas is lenne. Akkor már meg is öltem volna talán. Szóval végső soron mégis így a legjobb. Mi lenne benne amúgy a kihívás? Az izgalmas nők, akik kihívást jelentenek, mindig is sokkal jobban felcsigáztak.

Shooting star ▪▫ Bocsi a késésért! ▪▫ 463 ▪▫ ©

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 19, 2016 8:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
Egyáltalán nem tetszett ez az új felállás, ahogyan az se, hogy itt kellett lennem és beszélnem vele. Pontosan tudtam, hogy mi ő és emiatt még inkább undorodtam tőle, pedig ha tudnám azt, hogy amiatt lehetséges ez az ennyire erős undor, mert farkas géneket hordozok, akkor lehet több értelmet látnék az egész abszurd helyzetben. Sértegetéseket remekül kezelte, ahogyan tökéletesen haladt azzal is, hogy az egekbe nyomja a vérnyomásomat, ami nem volt eddig se egyszerű, de mintha neki ez a kisujjában lenne. Egyáltalán nem tetszett az önelégült és fölényeskedő ábrázata. Egykoron már majdnem sikerült kicsinálnom őt, akkor most miért ne jöhetne össze? Persze fogalmam sincs, hogy most már sokkal óvatosabb is volt, hiszen tudja, hogy egy eléggé elszánt személy vagyok, ha valamit a fejembe veszek, akkor eléggé nehéz megváltoztatni azt. S a jövőbeli terveim között szerepelt az is, hogy kicsináljam őt végérvényesen, hogy ne tudjon a későbbiekben se fejfájást okozni.
- Ha elmondanám, hogy mit gondolok, akkor túl egyszerű dolgok lenne, nemde? – kérdeztem meg tőle negédes hangon és mosollyal az arcomon. Egyáltalán nem gondoltam azt, hogy felhagyott volna az öldökléssel, de attól még reménykedni lehet, hogy tényleg csak szájhőssé vált és nem másról van szó. Fogalmam sincs arról, ha kiderül, hogy egy hulla lappang a színfalak mögött, akkor mit fogok tenni. Nem ez az első alkalom, hogy halottat látok, de attól még nem a kedvenc hobbim, ahogyan egy gyilkosságot se végignézni. Egyszerűen csak kiráz még a gondolattól a hideg is.
A látvány szerintem meg mindenkinek sok lenne, egyszerűen a gyomrom könnyedén fordul fel. Még szerencse, hogy nem mostanság ettem, mert szerintem könnyedén landolt volna a cipőjén vagy rajta, mert tuti nem vettem volna a fáradságot ahhoz, hogy elforduljak. Legalább ő is porul járt volna, megérdemelné. Hiába iszom az alkoholt, még mindig alig bírom elviselni azt, amit láttam. Egyszerűen túl sok, a bor pedig könnyedén köt ki rajta, miközben legszívesebben bemosnék neki egyet, de úgy érzem, hogy nem lenne túl jó ötlet, így marad a bor.
- Meglehet? Szerintem biztosan az vagy, egy épelméjű ember ilyet nem csinálna! – vágtam arcába csöppet se kedvesen a szavakat, majd lerogytam a közelemben lévő ülőalkalmatosságra. Még az se érdekelt, ha nem üléshez találták ki, de úgy éreztem, hogy kicsit forog a világ velem.
Mielőtt pedig mondhatnék valamit beszélni kezd, hamarosan pedig a szemeim elkerekednek és alig akarom elhinni azt, amit hallok. Ez tuti valami vicc lehet. Hiába ismernek tuti, hogy hosszú tortúra lenne tisztára mosni a nevemet, főleg, hogy nincs is asszisztensem. Komolyan, totálisan elmentek otthonról. Miként sétálhattam bele egy ekkora csapdába? Mindig óvatos voltam, de most… Egyszerűen levegőt is alig kapok, az pedig egyértelmű, hogy nagyon is élvezi a helyzetet.
- Remélem tudod, hogy még inkább megvetlek, mint eddig tettem. Remélem a pokolban fogsz megpörkölődni. – sose szoktam így beszélni, de neki még ezt is sikerült elérnie, majd lehúztam az utolsó kortyot is a poharamból. – Mit akarsz, mit írjak meg? – pillantottam rá kérdőn, hiszen semmi kedvem a rendőrséget a nyakamra szabadítani. Majd megoldom valahogyan, de hirtelen a pipától nem is látok. Muszáj megnyugodnom, hiszen nem szoríthat sarokba. Azt nem hagyhatom neki…

||Bocsi, lusta voltam kódba rakni Embarassed
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Szept. 07, 2016 1:56 pm
Ugrás egy másik oldalra

Suzanne &Noah

- Ezt neked kell tudnod, nem nekem  – válaszolom sejtelmesen elmosolyodva, miközben kényelmesen lötykölgetem a boromat a poharamban. Vicces, mennyire keménykedik. De akkor is csak egy halandó. Lehet, hogy nincs jó viszonyban a családjával, nincs szerelme, gyerekei. De annyi minden más van még a világon, amit félthet, még ha ebbe bele sem gondol. Az élete, a testi épsége, a szakmai hitelessége. Ha igazán bántani akarnám, egy ilyen büszke nővel ott kezdeném, hogy megerőszakolom, aztán megcsonkítom. Ő, aki ennyire önálló, ennyire független másoktól, aligha tudná tovább élvezni az életet, ha valamiféle testi csonkítás miatt rá lenne utalva másokra. Tudnék vele nagyon kegyetlen lenni. Velem nem jó olyat játszani, hogy tudok-e fájdalmat, szenvedést okozni. Szerencséje, hogy ez csak elméleti szinten zajlik most. Mert őt nem ölném meg. Sokkal kegyetlenebb lenne valami sosem gyógyuló lelki sérüléssel, testi fogyatékossággal életben hagyni. De jobban jár, ha nem indítja be a fantáziámat. Noha nagyon igyekszik feldühíteni, ami csak még inkább szórakoztat. Mintha érdekelne, hogy mit gondol! Tudom, hogy utál és legszívesebben belefojtana a borba, ami a poharamban van, de éppen ez szórakoztat benne annyira. Ha csak egy könnyen mozgatható báb lenne, már nem élne, mert megunnám hamar. Így azonban sokkal viccesebb, hogy kicsit megmozgatja az agyamat.
- Hm, akár így is lehetne – szórakozottan felnevetek a sértőnek szánt, provokatív kérdésére, mielőtt felhajtanám a poharamban maradt bort. Majd kiderül, fenn tudja-e tartani az állítását, ha meglátja, mi várja a hálószobában. Bízom benne, az meghozza a várt hatást. Egyébként, ha kicsit együttműködőbb lenne, akár még az ágyamba is elvinném egy körre. Persze az nem biztos, hogy neki jó lenne, mivel az áldozataim nem szokták megérni a másnap reggelt. De előtte, ha olyan a hangulatom, kifejezetten jól tudják magukat érezni, hála nekem. Nem az a vámpír vagyok, aki túl sűrűn használna igézést arra, hogy elérje a célját. A mostani szcenárióhoz mondjuk igénybe vettem, de most sem arra, hogy a lányt elcsábítsam. Nekem izgalmasabb megdolgozni érte. A kis Suzanne valószínűleg el sem tudja képzelni, de egy igazi megnyerő úriember is tudok lenni. Legalábbis meg tudom játszani, ha úgy akarom.
- És gondolod, hogy nem vagyok? – újabb sokat mondó mosolyt vetek felé, mielőtt felkelnék a kanapéról, hogy most már megmutassam neki az előkészített meglepetésemet. Közbeszúrt megjegyzésére is csak egy sokatmondó mosolyt kap és zavartalanul beszélek tovább. Engem ugyan nem zökkent ki a kis firkász! A lényeg, hogy követ a háló ajtajáig, így teljes pompájában elé tárom a számára elrendezett „művet” és onnantól figyelem minden kis reakcióját. A várt hatás nem marad el. Látom, ahogy szabályosan rosszul lesz tőle. Talán még jobban is reagál, mint vártam. Sietve masírozik el az ajtótól, vissza a bárpulthoz és nagy kortyokban issza az alkoholt. Az ajtót szándékosan nyitva hagyom, mikor követem vissza az asztalhoz, hogy ha arra tévedne a tekintete, akár véletlenül is belásson. Még az sem akaszt meg különösebben, hogy egy kisebb adag bort kapok az arcomba tőle, csak letörlöm egy mozdulattal és lazán hátradőlve visszahelyezkedem a kanapéra, miközben elégedetten szemlélem az előbbi látvány rá gyakorolt hatását.
- Hogy őrült vagyok? Meglehet – felnevetek, csak hogy aztán ismét komolyra váltson az arckifejezésem.
- Nos, azok után, hogy láttál mindent, amit neked előkészítettem, ideje, hogy megtudd az alku többi részét is. Én egy címlapsztorit kínálok neked tálcán egy aprócska szívességért. Bár téged ismerve, feltételezem megfordult a fejedben, hogy mindezt ellenem használd fel és ne úgy add el a dolgot, ahogy én szeretném. De hogy kicsit motiváljalak, engedd meg, hogy elmondjak még néhány dolgot. Engem ebben a hotelben nem látott senki. Aki igen, az nem fog rá emlékezni és sajnálatos módon a biztonsági kamerák sem működtek egy technikai hiba miatt, mikor bejöttem. Viszont nem fog sok időbe telni, hogy rendőrségi füles alapján találjanak egy brutálisan meggyilkolt női holttestet a királyi lakosztályban, ami a sajnálatos esemény bekövetkeztekor egy bizonyos Suzanne Bishop nevére volt kivéve – kissé előredőlök beszéd közben és a tekintetét keresem. Ha azt hitte eddig, hogy felkészületlenül hívtam ide, akkor nagyon téved. Sejtettem, hogy önszántából nem fog belemenni a dologba, ezért mindent jó előre elterveztem. Nem volt nehéz telefonban Miss Bishop titkárának eladnom magam és lefoglalni egy szobát a nevére, majd egy közeli bárban felszedni egy mit sem sejtő, naiv fruskát, akit a diszkréció miatt egyedül küldtem a hotelba, mondván, hogy egy Suzanne Bishop néven lefoglalt szobát keressen. Ami engem illet, megigéztem a portást, így nem emlékszik rám, más pedig nem látott. Ez idő alatt egy tönkretett vezeték miatt sajnos nem működtek a biztonsági kamerák, így felvétel sincs rólam. Arról viszont, hogy alig egy órával az áldozatul esett hölgy után megérkezett a hotelba Suzanne, annál inkább van. Nem nehéz kitalálni, ki lenne az elsőszámú gyanúsított mindezek után. De nem kötök minden részletet az orrára egyelőre. Okos lány ő, rá fog jönni, mit is próbálok sugallni neki. És én kíváncsian figyelem, hogyan emészti meg az eddig hallott és látott dolgokat.

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 13, 2016 6:17 pm
Ugrás egy másik oldalra

Can't you  just go to hell?
Suzanne & Noah

- Kivéve azoknak, akik magányosan tengetik a napjukat. Mégis szerinted mit kellene féltenem? – kérdeztem meg kíváncsian. Nem ő az első, s vélhetően nem is az utolsó, aki romlott jelenségével ajándékoz meg. Férfiak terén is kalandokig jutok, de semmi több. Ha esetleg pedig valaki többet gondolna bele, akkor könnyedén elintézem, hogy inkább másnál keresse a családalapítási vágyait és ne nálam. Nekem tökéletes így egyedül. Anyám régen meghalt, apám azt se tudom, hogy merre van, ahogyan a féltestvéremet se, de nem is bánom, mert egyikükre se vagyok kíváncsi.
- Milyen szívet melengető, hogy ennyire adózol a firkászi tehetségem előtt. – persze színjáték volt minden egyes mozdulatom, ami mellé társult, ahogyan a hanglejtésem. Sőt, kicsit már túl is játszottam, hogy még mindig a tudtára adjam, hogy pont nem érdekel, hogy mennyire tart jó írónak. Talán jobb lenne, ha inkább a rosszabbak közé sorolna, mert akkor nem kellene elviselnem őt.
- Talán régebben egy aljas gyilkos voltál, aki mostanra szájhőssé vált? – kérdeztem vissza negédesen és annyi undorral a mimikámban, amennyi csak lehetséges volt. Ohh, ha nem lenne olyan a kapcsolatunk amilyen, akkor vélhetően képes lenne felszedni egy-egy fülledt éjszakára, de így? Ugyan már. Szerintem, aki tőle akar valamit, annak nagyon nagy baja lehet, vagy csak igézéssel értheti el. Vagy képes előadni a jó fiút? Hmm, kíváncsi lennék rá, hogy mégis miként szokta rávenni az ártatlanokat arra, hogy engedjék megrontani a lelküket.
- Tudod, a karrieristák pont nem tőrödnek azzal, hogy kinek ártanak. Áttörtetnek mindenkin, ahogyan rajtad is keresztül törtetnék újra, ha azt kívánná meg az érdekem. Így szerintem semmivel se tartozom. Előre szóltam, hogy nem fogsz jól járni, így felkészülhettél az özönvízre, vagy tévednék? – kérdezte meg ártatlanul, hiszen most is képes lennék írni róla, hogy a hatóságok és a vadászok ismét megkergessék. Ha tehetném, akkor popcornnal a kezemben nézném végig azt a hajszát. Biztosan jó mulattság lehet. – Szívesség. Ha megtenném emiatt, akkor tartoznál nekem, nem gondolod?- hiszen szívességet úgy illik kérni, teljesíteni, hogy az valamikor viszonzásra lel.
- Attól függ, hogy te mit értesz a romantika alatt. – féloldalas mosollyal szólok közbe. Nem érdekelt az se, hogy emiatt kicsit megakasztottam őt e beszélgetésben, majd amikor folytatja a mondanivalóját, akkor kíváncsian pillantok rá, bár a megérzéseim sok jót nem súgnak. Talán tényleg nem kellett volna idejönnöm. Végül lassan felállok, de egy sóhaj is társul a mozdulataim mellé és könnyedén lépdelek mezítláb kicsit mögötte, kicsit mellette. Így még kisebbnek tűnök mellette, de valahogy nem érdekel. Nem erről akarunk versenyezni. Kellemes illat árad a szobából, ahogyan egyre közelebb érünk, de pont emiatt egyre inkább rosszat sejtek.
- Lássuk, hogy mit is akarsz nekem eladni. – mondom kissé türelmetlenül, de amikor kinyílik az ajtó, akkor ledermedek és egy pillanat alatt kapom a kezemet a szám elé és fordulok. Mély levegőt veszek, habozok, de végül visszapillantok és beljebb lépek a szobába. Szegény nő. – Miért kellett ezt tenned? Ha ezt szántad ajándéknak, akkor bakot lőttél. – mondom undorral a hangomban, majd sietve lököm félre őt, hogy kiviharozzak abból a szobából, majd hamarosan már bármilyen kezem ügyébe akadó piát lehörpintek. – Mi a franc ütött beléd? Miért akarsz belerángatni egy ilyen gyilkosságba? Te megőrültél még inkább, mint amikor legutoljára láttalak! – vetem a szemére és ha elég közel volt hozzám, akkor a pohárban maradt tartalmat könnyedén lötykölöm rá, miközben eléggé ingerülten figyelem őt. Ez nem vicc, ez túl komoly és túlzottan durva, őrült tett volt még tőle is.  

zene ● Remélem tetszik! 40 ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 11, 2016 2:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

Suzanne &Noah

- Lekötelezel  – vetem oda erősen túljátszott meghatódottságot mímelve, pont azért, hogy érezze, mennyire gondolom én ezt komolyan. Na meg persze azért, hogy idegesítsem. Még jobban. Egyszerűen remekül szórakozom rajta, miért is ne fokozzam? Az irántam egyre csak fokozódó gyűlölete szinte tapintható, ami már-már felcsigáz. Milyen jó is lenne erőszakkal magamévá tenni és még jól meg is kínozni hozzá. Az biztosan befogná azt a nagy száját egy időre. Hogy élvezném a megalázottságot, az undort látni az arcán! De talán majd később. Egyelőre maradok az eredeti tervemnél, ha már ilyen szépen előkészültem csak a kedvéért.
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálnám a módját, ha akarnám, attól ne félj. Hiába játszod a nagylányt, mindenkinek van valamije, amit félt  – közelebb hajolok hozzá és mélyen a szemébe nézve válaszolok. A halandók olyan kis naivak. Elég sok embert kínoztam már meg ahhoz, hogy tudjam, mennyire meg tudnak törni tőle. Ami Suzanne-t illeti, valószínűleg azzal kezdeném, hogy mint nőt aláznám meg. Éreztetném vele, hogy meg tudom törni az akaratát, hogy akarata ellenére tehetek a testével azt, amit akarok. Talán most azt gondolja, nem nagy dolog a kínzás, de amikor benne lenne, biztos vagyok abban, hogy megváltozna a véleménye. Tulajdonképpen nem is lenne rossz… Esetleg, ha semmiképp sem tudom rávenni az együttműködésre… De jobb, ha egyelőre visszaterelem a gondolataimat az eddigi mederbe. Még a végén túlzottan beindulok ezektől a fantáziaképektől és nem fogom tudni visszafogni magam.
- Nem, a szakértelmedet, ha ezt nevezhetjük annak, eszem ágában sincs megcáfolni. Különben már nem itt lennél  – vetem oda könnyedén. És ez tényleg megfelel az igazságnak. Ha nem lenne jó abban, amit csinál, nem hívtam volna most ide és nem is készülök neki ilyen gondosan a kis meglepetésemmel, amit remélem, kellően értékelni fog.
- Szájhős? Mintha az előbb még éppen azzal vádoltál volna, hogy gyilkos vagyok, nem? Az mintha ellentmondana ennek  – érdeklődve, szórakozottan vonom fel a szemöldököm, ahogy belekortyolok a boromba és tartom vele a szemkontaktust közben. Vicces, hogy annyira igyekszik bántó lenni és keménynek, erősnek feltüntetni magát, hogy észre sem veszi, mikor kerül ellentmondásba saját magával.
- Hogy miért? Tehetnél esetleg egy szívességet. De ha ez nem tetszik, akkor mondhatjuk úgyis, hogy tartozol nekem ennyivel, ha már a karriered miatt kellett lelépnem legutóbb  – válaszolom lazán. Miért is ne? Provokatív válasz, de végül is jogosnak érzem. A címlapért csinálta, ehhez kétségem sem fér. Mert amúgy mi haszna volt? Kisebb bosszúságot okozott csak, ezt neki is tudnia kellett. Hiába játssza itt el a nagy „szakmailag hiteles akarok lenni” maszlagot, tudom, milyenek a hozzá hasonlók. Egy jó sztoriért mindent. Én pedig ezt kínálom most épp tálcán neki, ha el képes vonatkoztatni a személyes sérelmeitől. Tekintetemmel követem az ujját, amivel az egyik csukott ajtó felé mutat, majd felnevetek.
- A fürdőszobában? Romantikus helyszín lehetne, de nem. De ha már ennyire kíváncsi vagy a lakosztályra, szeretnék mutatni neked valamit. Lekötelezne, ha lenne szíves követni, Kisasszony! Higgye el, megéri  – lerakom a kiürült borospoharamat az asztalra és fel is pattanok, miután még rá is kacsintok a szándékosan teátrális megszólítás után. Bár látom, milyen szépen, kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, ideje megmozgatnom kicsit. Tudom, hogy nem fog örülni, hogy lényegében utasítgatom, még ha udvariasnak tetsző köntösbe bújtatom is, némi gúnnyal megspékelve, de bízom abban, hogy lesz annyira kíváncsi, hogy kövessen a hálóba. Egyelőre nem azért, mert vele akarnék művelni ott valamit, noha az illatgyertyák egész hangulatossá is teszik még a szobát. Bár nyilván az ágyon fekvő élettelen nő megcsonkított teste ront valamelyest az összképen. De ha már ennyire keresi a hullát, ideje meg is mutatnom neki, mielőtt minden ajtót végigmutogat. Nem tudom, látott-e már ilyesmit, de akárhogy is legyen, remélem, sikerül kellően lenyűgöző látványt elé tárnom. Ha nem követne, bízom benne, látja onnan is, ültéből, amit mutatni akarok, vagy legalábbis az onnan látható szobarészletek kellően felcsigázzák ahhoz, hogy felemelje a formás hátsóját a kanapéról és az ajtóhoz tipegjen.
- Bocsánat, nem szokásom ilyen rendetlenséget hagyni magam után, de úgy gondoltam, így jobban fog tetszeni  – jegyzem még meg, miközben lenyomom a kilincset és kitárom előtte az ajtót, hogy láthassa végre a jelenetet, amit csak az ő kedvéért alkottam ilyen véresre és brutálisra. Egyébként nem szoktam mindenhová fröccsenő vért és megcsonkított holttesteket hagyni magam után, becsszóra. De hát ha a firkásznak szenzáció kell, akkor azt fog kapni. Szerintem ennél tökéletesebb alapanyagot egy címlap sztorira keresve sem találhat.

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 21, 2016 8:18 pm
Ugrás egy másik oldalra

Can't you  just go to hell?
Suzanne & Noah

- Szerintem sose mondtam azt, hogy szólj, ha unatkozol. Megteszem én minden kérés nélkül, csak hogy ne fáradjon emiatt még a szád is. – pillantok rá angyalian, miközben sajnálom azt, hogy csak egy egyszerű ember vagyok. Pedig, ha boszorkány lennék, akkor már rég varangyos békaként ugrálhatna itt körbe a szobába. Na, az már sokkal mókásabb lenne, mint itt ülni vele szemben és úgy tenni, mintha nem zavarna a jelenléte, vagy nem fonnám csinos kis ujjaimat szívesen a torka köré, mert habozás nélkül megtenném. És ezzel szerintem ő is eléggé tisztában van. Ahhoz már túl jól ismer.
- Valóban lenne? S az enyém mi lenne? A saját életem? Nos, ha meg kell halni, akkor meghalok. Nagy bumm. – s még a kezemmel is imitálom, mintha csak egy bomba robbanna fel. Sose voltam az, aki közelengedett volna bárkit. A munkámnak éltem, barátaim se voltak, igazi magányos farkas voltam, így legalább senkinek se árthatnak miattam. – Se családom, se férjem, se gyerekem, akkor mégis miként akarnál ártani nekem? Most igazán kíváncsivá tettél Noah. – pillantok rá érdeklődve, hogy mégis miként akarna ártani nekem. Megkínozna? Vélhetően nem viselném jól, de azzal se érne el semmit se. Nem vagyok katona, de attól még nem kell dalolnom, meg bele is lehet halni. Egyszer mindenki meghal normális esetben. – Ha nem lennék fontos, akkor vélhetően nem engem hívtál volna, de te is pontosan tudod, hogy remek vagyok a szakmámban, így hagyjuk ezt, vagy netán ezt is szeretnéd megcáfolni? – kihívás az volt a hangomban. Én elüldögélek, még ha undorral is, de nem fogok elrohanni. Felőlem folytathatjuk ezt az értelmetlen vitát még órákig. Ő se az a személy, aki könnyedén feladná azt, hogy mekkora szám, ahogyan én se. A munkámban és mások átverésében remek voltam, de egymást mégis roppantmód idegesítettük. Persze, most mondaná valaki azt, hogy gyerünk mars az ágyba, aztán adjátok ki magatokból a feszültséget, de biztosan nem bújnék vele ágyba. Ahhoz szerintem még keveset ittam, vagy annyit nem is tudnék. Vonzó, de kiállhatatlan és taszít, ennyi pedig ép elég ahhoz, hogy a külsejének is nemet mondjak.
- Pedig talán már kezdtél felcsigázni, de te is talán csak egy nagy szájhős vagy és nem több. – pillantok rá unottan, miközben az ujjamon lévő gyűrű könnyedén koccan a pohárfalának, miközben átveszem egyik kezemből a másikba, majd pedig bele kortyolok a nedűbe. A cipelőmet könnyedén rúgom le, majd a lábamat felhúzom és úgy helyezkedem el kényelmesen az ágyon, de ügyelve arra is, hogy semmit se mutassak neki. Szerintem még jó darabig itt leszünk, így a kényelembe helyezés akkora bűn csak nem lehet. Vagy ha nem tetszik neki, akkor majd úgyis szólni fog.
- Szóval arra kérsz, ha jól értem, hogy az eddig makulátlan hírnevemet és igazságról szóló cikkeimet vágjam a sutba, s hazudjak miattad a nyilvánosság előtt? – s közben fel is álltam az ültemből és egy gúnyos nevetés hagyta el az ajkaimat, majd mellette foglaltam helyet.  – Miért is hazudnék érted, vagy éppen miattad? – kérdeztem meg kíváncsian és szórakozottan húztam végig az ujjamat az arcán. – Ha jó a megérzésem, akkor a hulla azon ajtó mögött van, vagy tévednék? – s azzal a lendülettel már rá is mutattam egy zárt ajtóra. Ez inkább puszta megérzés volt, mintsem tudtam volna valójában úgy van, de ha annyira közel történt és őt ismerne… Maradjunk annyiban, hogy nem volt nehéz összerakni.




zene ● Remélem tetszik! 40 ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 16, 2016 1:13 am
Ugrás egy másik oldalra

Suzanne &Noah

Még jobban is szórakozom, mint vártam. Suzanne provokálása több, mint egyszerű, én pedig módfelett élvezem. Vicces, hogy próbálja leplezni a dühét és közben felingerelni engem. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó móka lesz. Ha belegondolok abba, hogy miféle meglepetést tartogatok neki a szomszéd szobában, pedig még jobb kedvre derülök. És nem is leplezem, hogy jól érzem magam, már csak azért sem, mert tisztában vagyok azzal, hogy ez csak még inkább szítja benne a haragot. Azon is csak szórakozottan mosolygok, ahogy sértegetni próbál és a bemutatásra is, amit a látványos stírölésemre reagál. A célomat elértem vele, frusztráltam, ez már nekem épp elég ok az örömre. De hát aki kipakolja, amije van, a kirakatba, az nem is tudom, mit vár.
- Vadászokat? Érdekesnek hangzik. Ha unatkozom, majd mindenképp szólok, biztos vicces lenne - látványosan leszarom a fenyegetését, szintén elsősorban a provokáció miatt. De valóban nincs bennem félelem. Ha kell, jól tudok rejtőzködni. Másképp ezt az életstílust, amit majd másfél évtizede űzök, nem is lehetne folytatni. Eddig még mindig sikerült jól felmérnem, melyik az a vadász, akivel érdemes birokra mennem és másvilágra küldeni és melyik az, aki elől jobb elbújnom és meghúznom magam egy ideig. Nem hiányozna most ilyesmi, de azért több kell ennél ahhoz, hogy bárki megfélemlítsen. Igazából nem is tudom, mi. Még senkinek sem sikerült. Nem voltam sose az az ijedős fajta. Nem meglepő módon. Talán a kellő önbizalom is teszi.
- Drága kis Suzanne. Újságíró vagy, ha valaki, akkor te biztosan tudhatod, hogy mindenkinek van gyenge pontja. Kivétel nélkül - egészen komolyan nézek a szemébe, ahogy ismét a poharamba kortyolok. Tisztában vagyok vele, nem ápol túl jó viszonyt a családjával és még férfi sincs az életében (ki is viselne el egy ilyen nőt?), de kis kutakodással biztosan meg lehetne találni azt, amivel fájdalmat lehet okozni neki. Legyen az bármi. Ennyire azonban nem is ástam bele magam ebbe a dologba. Minek? Nem vagyok én magánnyomozó, bőven elég nekem Ella után kajtatni jelenleg egyébként is.
- Meglep, hogy ahhoz képest, hogy az előbb azt fejtetted ki, mennyire nem áll hozzád közel senki, hirtelen mennyire fontosnak érzed magad - vetem oda színtelen hangon, lazán, de a gúny, irónia egyértelműen érezhető belőle. Mert lehet, hogy újságíró, de ha igaz, amit állít, hogy nincs szoros érzelmi kapcsolata senkivel, nem hiszem, hogy sokan sírnának utána. Annyira nem is befolyásos ember. Nem mintha az engem visszatartana mondjuk, ha az is lenne, amennyiben meg akarnám ölni vagy bármi egyebet. Úgy fest, valaki kicsit sokat gondol magáról. Vicces, hogy játszani próbálja a kemény nőt és pont ezzel kerül ellentmondásba. Ha nem ismerném, azt is hihetném, hogy fél. Ehhez azonban túl magabiztos. Nem is árt kicsit letörögetni a szarvait. És én szívest-örömest teszem meg ezt a szívességet neki. Még megköszönnie sem kell. Ideje azonban a tárgyra térnem és nem is húzom tovább az időt. A pikírt megjegyzései pedig még csak színesítik a beszélgetés ezen részét is. Bár a fantáziájára vonatkozó megjegyzést most csak egy szórakozott mosollyal reagálom le. Egyelőre.
- Hm, lennének ötleteim, de most inkább nem húznám velük az időt - ismét végigmérem, szándékosan elidőzve a combjain, ahol feljebb csúszott a ruhája. Talán ezért, talán csak ösztönösen de lejjebb is húzza azt. Kifejezetten szórakoztató, még mindig. Mégsem játszadozhatok túlzottan, nem ezért vagyok itt. Ideje lassan, de biztosan rátérni a lényegre.
- Tulajdonképpen tényleg szükségem van arra a híres-neves fantáziádra. Történt egy sajnálatos, brutális gyilkosság a közelben. Kellően véres ahhoz, hogy címlapon hozhasd. Minden részletet valósághűen. Csak ahhoz kellene a te kis fantáziád, hogy alappal gyanúsíthass valakit az elkövetésével, aki nem én vagyok. Úgy hiszem ez testhez álló feladat lenne neked, nem? - csevegő hangszínen, lazán hátradőlve ismertetem vele a helyzetet és a kérésemet. Lassan közeledünk a csúcsponthoz, már ami az előkészített szcenáriómat illeti. De úgy érzem, szükség van még némi hangulati előkészítéshez, mielőtt meg is mutatnám neki mindazt, amit csak az ő tiszteletére készítettem elő.

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Pént. Jún. 17, 2016 12:37 pm
Ugrás egy másik oldalra

Can't you  just go to hell?
Suzanne & Noah

A kijelentésére csak feljebb szalad a szemöldököm, majd megrázom a fejemet. Remekül halad afelé, hogy kikergessen a világból. Ha így halad, akkor talán rávágom az ajtót és akkor megnézheti, hogy ki fog vele interjút készíteni. Sőt, ha olyan kollégámat kap el, akkor még keresztbe is húztam a terveit, mert nyomtatás előtt elcsenem a papírokat és sose jelenik meg. Nem szokásom magamra haragítani másokat, se ilyen értelemben kitolni másokkal, de vele szemben azért megtenném és mosollyal az arcomon figyelném azt, ahogyan rájön, hogy a terve nem jár sikerrel. A poharam tartalmából könnyedén kortyolok, hiszen ezt kibírni nehéz lenne e nélkül.
- Következményeket? Nem szokásom vadbarmok ágyába bújni. – jegyzem meg negédes hangon és egy féloldalas mosoly keretében, miközben ártatlanul pislogok. Amikor pedig meglátom, hogy miként mér végig, akkor csöppet se nőisen, de felemel ma a kezemet, hogy utána a jól ismert nemzeti jelzéssel beintsek neki. Bekaphatja és elmehet oda, ahova szeretne! Még bele gondolni is rossz, hogy pont őt engedjem az ágyamba, vagyis inkább a ruhám alá, hiszen ez most az ő „lakása”, így inkább ő vinne engem ágyba. Ez egyre rosszabb, így inkább megrázom kicsit még a fejemet is, hogy távol űzzem a látott képeket, amik megjelentek az elmém piszkos kis szegletében.
- Ohh, hidd el, már nem fakabátokat küldenék rád, hanem vadászokat. Biztos örömmel nyúznának meg egy hozzád hasonló alakot, nem gondolod? – kérdezem tőle még mindig ártatlanul, hogy utána kicsit eltűnjek a poharam tartalmában. Ez egyre rosszabb és rosszabb lesz minden másodperccel. Nem kellett volna idejönnöm, de vagyok annyira büszke nőszemély, hogy itt legyek és csak azért is elviseljem, s utána két legyet is üssek egy csapásra. Ha tényleg jó a cikke, akkor címlapon lehetek ismét, de utána akár még fel is dobhatom őt, így mindenki jól járna és többé talán nem kellene elviselnem ezt…. Mármint őt!
- Aki közel áll hozzám? Javíts ki, mert lehet tévedek, de én nem tudok ilyen személyről, így kíváncsi lennék, hogy kit akarnál megölni. – pillantok rá kissé érthetetlenül, mert tényleg nincsenek barátaim. Vannak munkatársaim és ennyi. – Ha meg megölsz, akkor meg tudni fogják, hogy itt jártam, s vélhetően azt is, hogy kivel találkoztam, így saját magadnak is ártanál, meg nem lenne, aki papírra vetné a drága kis piszkos ügyleteidet, vagyis tetteidet. Ez már lényegtelen, hogy minek nevettük. – persze, találhat másik újságírót, de vélhetően nem lennének ilyen kedélyesek igézés nélkül, mint én. Másrészt meg nem hiszem, hogy olyan könnyen emészthető dologról akarna csevegni, így még gyomor is kell hozzá. Így azt hiszem én vagyok a legjobb ember, még akkor is, ha legszívesebben a fejét az asztalba verném azért, amennyire élvezi azt, hogy az idegeimen táncolhat.
- Az én fantáziám nélkül annyira már nem is lenne olyan érdekfeszítő? Milyen megható! – szólaltam meg gúnyosan, de csöppet se komolyan. Inkább csak a hangulat remekségében úgy gondoltam belefér még az is, hogy kicsit kiforgassam a szavait. Sietve álltam fel végül, majd pedig a pohárral a kezemben odasétáltam az ablakhoz, miközben minden lépésnél a magassarkúm ütemesen koppant a padlón. A várost figyeltem és vártam. – Nos, belekezdesz, vagy előtte esetleg szeretnél még valami mást is? – pillantottam rá kérdőn, majd a kissé feljebb csúszott ruhámat megigazítottam és visszahúztam a helyére, hiszen sétálás közben ezek mindig pár centivel feljebb vándorolnak, mint illene.



zene ● Remélem tetszik! 40 ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jún. 08, 2016 11:17 pm
Ugrás egy másik oldalra

Suzanne &Noah

Mielőtt idejött volna is tisztában voltam azzal, hogy a kis Suzanne mennyire utál, de most, hogy itt van és még érzem is rajta, még inkább szórakoztat. Nincs is jobb, mint provokálni másokat. Na jó, talán a gyilkolás és a szex (olykor erőszakos formában). De jelenleg ezzel is remekül elvagyok. Mondhatni ez a hab a tortán. De bízom benne, hogy lesz ez ma este még jobb is. Ha rajtam múlik biztosan. Bár egyébként tényleg nem értem, miért ilyen pipa rám. Neki tényleg nem ártottam. Miért szúrja a szemét néhány halott nő? Különben is, elég naiv gondolat, hogy a rendőrséggel majd kiiktat. Hányszor, de hányszor fogattam már el magam életem során velük csakúgy poénból, hogy aztán még néhány áldozatot szedve meglépjek a fogdából! Merő unalom. Csak pancserok dolgoznak ott, én mondom. Legfeljebb kicsit bosszantó, hogy szaglásznak utánam egy ideig. De aztán úgyis lenyugszanak a kedélyek. A nyomozást lezárják, mert nem találnak, vagy inkább hűvösre tesznek valaki mást, akinek magának is van egy-két gyilkosság a kontóján és a nyakába varrják ezeket is. Akit életfogytiglanra vagy halálra ítélnek (már amelyik államban még létezik ilyen), annak úgyis édes mindegy, a presztízsüknek meg jobb így. A rendszer így működik. De most mégsem magamra szeretném szabadítani a zsarukat, bár tény, ez is egy módja lenne annak, hogy tudassam Ellával, itt vagyok a városban. Ennél valamivel nagyobb szabású az elgondolásom. De mindent csak a maga idejében!
- Például. De számos más okot is találhatsz rá, ha ez nem lenne elég - kedélyesen válaszolok, mint akinek nem tűnik fel a gúny a hangjában. Hadd egye csak az epét magában, hogy nem tud felbosszantani. Én annál jobban élvezem a helyzetet. Azon is csak szórakozottan mosolygok, ahogy fensőbbségesen italt tölt magának a bárból. Nekem aztán tényleg mindegy, úgysem fogok kifizetni semmit. Hamis személyazonossággal jöttem ide, sosem találnak meg, ha kisétálok innen. Van már gyakorlatom az ilyesmiben. De ha így folytatja lehet az ő címére küldetem a számlát. Nem is lenne olyan rossz ötlet. Ezen még elgondolkozom.
- Természetesen annak sincs semmi akadálya. De ha közelebb jössz, a következményeket is viselned kell - provokatívan, leplezetlenül gusztálom végig bájait, amit öltözete csak még inkább hangsúlyoz. Hazudnék, ha azt mondanám, nem lelném élvezetem benne. Minden tekintetben. És ezt a tekintetemmel is szándékosan hangsúlyozom. Megpróbálhat provokálni, de nem én fogok vele rosszul járni, az biztos. De nemcsak játszadozni hívtam ide, ideje a tárgyra térni. Persze ahogy vártam, nem fogadja kitörő örömmel, sőt. Határozottan vicces látni, ahogy ismét az italért nyúl meghallva a kérésem. Az is, ahogy az érzelmei leplezésével küzd. Mert a levegőben érezni a feszültséget. Én legalábbis érzem és nagyon tetszik. Nem is leplezem, vele ellentétben, hogy milyen jól szórakozom. Teljes nyugalommal, lazán elterülve a kanapén lötykölgetem a bort a poharamban.
- Az is egy vicces menet lenne, de most valami fontosabb és izgalmasabb dologra gondoltam, mint a bújócska-fogócska a jó öreg fakabátokkal - válaszolom teljesen nyugodtan. Természetesen számoltam azzal, hogy ezt szeretné tenni és mint mondtam, végül is ez sem olyan rossz opció. De bízom benne, hogy meg tudok vele egyezni.
- Nézd, végül is ajánlgathatnék mindenfélét, fenyegetőzhetnék is, tudhatod, hogy egy-két ember halála, legyen az akár a tiéd, akár bárkié, aki közel áll hozzád, nekem nem ügy, de remélem, hogy meg tudunk egyezni. Egyszer már okoztál nekem kellemetlenséget, ennyit igazán megtehetnél értem engesztelésül. Egy címlap meg amúgy sem jön neked rosszul, nem? - vetem oda teljes nyugalommal, mintha csak arra kérném, hogy hozzon nekem egy szendvicset a sarki közértből. Értelmes nőnek tűnik, miért gondolja, hogy engem a rendőrség vagy a média megállíthat? Legutóbb sem sikerült, logikátlan lenne másodszor ugyanazt a trükköt bevetnie.
- Nem annyira esti mese az. Főleg, mivel abszolút nem gyerekeknek való. Valós, megtörtént eseményen alapulna, csak egy-két részletet kellene hozzátenni. Csak az érdekesség kedvéért és hogy mindenki, köztük én is, elégedett legyen - egyelőre még kicsit ködösen fogalmazok, de egyre inkább közeledünk a lényeghez. Hisz mindez még csak a felvezetés. Az igazi meglepetés még hátravan, ami bízom benne, még az éles nyelvű, sokat látott kis Suzanne-nak is újdonságként fog hatni.

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Vas. Május 29, 2016 10:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

Can't you just go to hell?
Suzanne & Noah

Szerintem még a pokolba is nagyobb lelkesedéssel sétáltam volna be, mint ide, abba a hotelbe, amelyikbe megszállt. Talán magam helyett inkább a rendőrséget kellett volna küldenem, hiszen nem kapták el akkor őt, amikor megírtam, hogy ki a tettes. Tudom, hogy igazán pofátlan és minden lében kanál tudok lenni, de vele szemben még ez se érdekelt. Inkább megírom az igazságot, mint esetleg hazugságban éljenek az emberke egy őrült elme miatt. S Szerintem ő emberként is az lenne, nem csak vámpírként, de ez most talán mellékes is, hiszen itt vagyok és többé nem tipeghetek el csak úgy, mintha mi sem történt volna. Azért arról gondoskodtam, hogy a vérem ne kelljen neki, hiszen ittam rendesen verbénát is, de felőlem megkóstolhat, az ő torka fog szarrá égni és nem én fogok meghalni. Ja, gonosz kis bestia tudok lenni ember létemre.
Nem szokásom az udvariaskodás, vagyis nem vele. Ahhoz azért többet kellene mutatnia neki is, hogy udvarias legyek. Másokkal megteszem, de vele eszem ágában se állt. Ő csak egy kellemetlen púp volt a hátamon, vagy inkább kelés, amit ideig óráig megtudtam szabadulni, de örökre nem. Sajnos.
- Miért is lenne szép? Azért mert veled tölthetem el? – pillantottam rá kíváncsian és minden kedvesség nélkül, inkább negédes hangon, majd továbbra se zavartattam magam abban, hogy töltsek italt. Nem hatottak meg a szavai. – Tudod, ez a legcsekélyebb ára annak, hogy el kell viselnem téged. – lehet, hogy pofátlan vagyok, de ő akart velem találkozni, így kötve hiszem, hogy meg ölne, hiszen ha megtenné, akkor gyönyörű boríték landolna jó pár asztalon és utána tuti, hogy nem lenne nyugta. Ravasz teremtés vagyok, meg még ott van a verbéna is, a nyakkitörés meg talán túl egyszerű lenne hozzá. Annál azért jobban szereti élvezni az életek elvevését, vagyis gondolom.
- Milyen előzékeny vagy! S ha nekem a közeledben jobb lenne? – vontam fel a szemöldökömet, egy ravasz mosoly kíséretében, hiszen adtam most is a megjelenésemre, ahogyan mindig szoktam. Egy kicsit jobban kivágott felső, amihez egy remekül passzoló és feszülős gatya dukált, s hozzá egy pár magassarkú. A poharat leraktam az asztalra, majd kibújtam a dzsekiből, majd pedig belekortyoltam a pohárba. Piszok mód bosszantott az, hogy ő ennyire haláli nyugodt volt és nem sietett, de nem fogom megadni azt az élvezet, hogy lássa mennyire tud idegesíteni vele, nem ahhoz még korábban kell felkelnie.
- Dobjalak fel a rendőrségen ismét? Örömmel megteszem, de ezért kár volt idehívnod – vágtam a szavába csöppet se kedvesen, de inkább a poharam tartalmába menekültem, majd amikor meghallottam azt, amit mond, akkor majdnem bele is fulladtam. Ez most valami vicc? Nem vagyok a csicskása, hogy aszerint írjak meg egy cikket, ahogyan ő akarja. – S miért is tenném meg ezt neked? Egy jó okot mondanál? Meg címlapot? Oda maximum a képed kerülhetne, mint gyilkos. – villantottam rá egy ártatlan mosolyt, majd elvettem a boros üveget az asztalról és abból töltöttem magamhoz, mert ehhez még több kell. – Esetleg esti mesét eszeltél ki? Akkor rossza embert hívtál, nem hiszem, hogy lenne olyan cikked, ami érdekelhetne engem. – határozott volt a hangom, s annak is mutattam magam. Nem fogom hagyni, hogy pont ő keltsen bennem félelmet, majd a szőke tincseimmel kezdtem el babrálni, mintha még az is érdekesebb lenne, mint a társasága. Menni fog ez, csak így tovább. Nem hagyhatom, hogy kihozzon a sodromból, de én annál inkább kísértem talán a szerencsémet.



zene ● Remélem tetszik! 40 ©

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 27, 2016 2:08 am
Ugrás egy másik oldalra

To Suzanne
Tulajdonképpen már kezdem egyre jobban megszokni, belakni Mystic Fallst. Egy-két áldozatot már szedtem itt is, mint azt a ma estit is, aki ott fekszik kiterítve, véresen a hatalmas franciaágyon. Ostoba, halandó fruska volt. Nem volt egy nagy kihívás, de most nem is ez volt a lényeg. Ugyanis az, hogy Gabriellának még mindig nem akadtam a nyomára, már határozottan frusztrál. Hogy tudott így elbújni ebben a kisvárosban, hogy hetek alatt sem sikerült a nyomára bukkannom? A türelmem egyre fogy. Úgy érzem, muszáj tennem valamit. És amikor megpillantottam a helyi újság egyik címlapját, megvettem és belelapoztam, egy ismerős nevet láttam a szerzők között. Suzanne Bishop. Néhány hónappal ezelőtt volt szerencsém hozzá, írt az egyik mészárlás-sorozatomról ez a minden lében kanál újságíró egy cikket, amivel jól bemártott. Még a rendőrség is szaglászott utánam egy ideig, de inkább megléptem. Megfordult a fejemben, hogy a móka kedvéért megint elkapatom magam és aztán lelépek, ha meguntam, de túl nagy volt a médiacirkusz az eset körül, hála ennek a riherongynak, ezért jobbnak láttam inkább csak megpattanni onnan egy időre. Viszont most, hogy megláttam, itt firkálgat a városban, támadt egy ötletem. Még akár jól is jöhet nekem abban, hogy segítsen előcsalogatni Ellát. Ezért hívtam fel és kértem tőle találkozót ebben a hotelben. Igen, a királyi lakosztályban. Ha már címlapra készül ez a gyilkosság, legalább adjuk meg a módját.
Suzanne nem hazudtolja meg magát, bár nem győzött undorogni és fölényeskedni a telefonban, természetesen percre pontosan megérkezik. Az a fene nagy kíváncsiság, az újságíró-véna csak idehozta, ahogy vártam. Nem valami szívélyesen üdvözöl, ahogy kinyitom az ajtót neki, rögtön félretol és bemasírozik a bárpulthoz, ahogy már menetből, minden köszönést mellőzve a tárgyra tér. Nem is vártam mást.
- Szép estét neked is! Persze, nyugodtan szolgáld csak ki magad, amivel szeretnéd - mondom neki, jobban mondva a hátának szórakozottan, ahogy becsukom az ajtót és én is beljebb jövök a lakosztály nappalinak szánt részébe. Hogy provokatív vagyok? Természetesen. Módfelett szórakoztat ugyanis hergelnem őt. Ennyi szórakozás pedig igazán nekem is jár ebben a helyzetben. Még ha én is hívtam őt ide és jól sejtettem, hogy ilyen lesz. Csak tudnám miért. Neki nem ártottam. Bár módfelett szívesen tekerném ki a kotnyeles kis nyakát, szó se róla. De csak miután kiadósan megkínoztam. Ma azonban nem ragadtathatom el magam ennyire. Most más miatt van rá szükségem, szóval ezt a vágyamat még el kell nyomnom magamban egyelőre. Ráérősen odasétálok én is a bárpulthoz és töltök magamnak egy pohár vörösbort, az üveget a dohányzóasztalra teszem, én pedig kezemben a pohárral kényelmesen elterpeszkedek a kanapén. Csak semmi sietség! Ráérünk. Tisztában vagyok vele, hogy ez őt még jobban frusztrálhatja és őszintén szólva ez is a célom a viselkedésemmel. Csakúgy a móka kedvéért.
- Helyezd magad kényelembe nyugodtan - mutatok a másik kanapé felé. Csak ezt követően, akár leül, akár nem, miután belekortyolok egyet a boromba, térek rá arra, hogy megválaszoljam a kérdését és felvezessem azt, amiért idehívtam. Persze a csattanót még hátrahagyom, a hálószobában előkészített kis jelenetet a másik vendégemmel, aki innen már a saját lábán sajnos nem tud távozni, csak később fogom megmutatni neki. A tetem úgysem kezd oszlani ilyen gyorsan, a bent gyújtott illatgyertyák meg azt a kevéske szagot is elnyomják, egyelőre nem sejthet semmit és ez így van jól. Így lesz igazi a hatás.
- Csak egy egészen egyszerű és igazán testhezálló kérésem lenne. Láttam, hogy továbbra is újságíróként dolgozol, így úgy hiszem nem nagy dolog. Csak azt szeretném, ha kanyarítanál a kis lapodba egy cikket az általam meghatározott tartalommal. Nem bánnám, ha címlapsztori lenne. Szerintem bőven van a témában ennyi - nemes egyszerűséggel, könnyed stílusban vázolom a kérésem lényegét, miközben lazán lötyögtetem a kezemben lévő borospohár tartalmát. Látszólag nem is figyelek rá, de a szemem sarkából érdeklődve lesem minden reakcióját, kis rezdülését. Hiszen a lényeg még csak ezután következik. De ha igazi újságíró, úgyis kérdezni fog, méghozzá nem keveset. De akárhogyan is tesz, mindenképp szeretném elérni, amit akarok, miközben remélhetőleg még a különböző érzelmi megnyilvánulásain is szórakozhatok.



Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Május 14, 2016 1:22 pm
Ugrás egy másik oldalra

Can't you  just go to hell?
Suzanne & Noah

Semmi kedvem nem volt idejönni, de inkább eltipegtem ide a csinos kis hátsómmal egyetemben, mintsem esetleg mészárlást végezzen a városban. Az eléggé ciki lett volna, hiszen nem kívántam még több hulláról olvasni az újságokban. Az pedig, hogy múltkor megírtam róla az igazságot, ami nem tetszett neki az már annyira nem az én bajom volt. Nem értem, hogy mit akarhat. Féligazságot írjak meg a kedvéért? Nem azért lettem újságíró, hogy csak úgy elkendőzzem az valóságot. Azt inkább a kollégáim teszik meg. Egy ember tudott arról, hogy hova fogok menni. Neki annyira nem tetszett, engem meg pont nem érdekelt, hiszen ittam ma már elég sok verbénás cuccot ahhoz, hogy meg ne próbáljon kóstolni, vagy ha igen, akkor a vérem szétmarja a nyelőcsövét.
Sose voltam szent, se jó kislányt. Abból már rég kinőttem. Inkább pióca voltam, aki nem fél az életét se kockáztatni egy-egy jó cikkért. Olyanért, amiről az embereknek érdemes lenne tudni.  Csöppet se volt jó a kedvem, de mégis mosolyogtam. A mosollyal mindent el lehet tűntetni, de utáltam azt, ha dróton ráncigálnak, de most mégis eljöttem ide, s vártam arra, hogy mit akarhat Noah. Legszívesebben bemosnék neki egyet. Lassan haladtam fel a lépcsőn, hiszen minek ide a lift, így legalább több időt nyerek arra, hogy összeszedjem a gondolataimat és jobban megtudjam ölni őt, ha esetleg olyannal próbálkozik.
Végül sietve igazítottam meg a ruhámat és kopogtatni kezdtem a lakosztály ajtaján. Ennél nagyzolósabb nem is lehetne. Amikor pedig kinyílt az ajtó, akkor könnyedén löktem félre azt, aki kinyitotta, ha ő volt az, akkor őt, ha esetleg valami szolgáló, akkor azt. Majd pedig sietve sétáltam beljebb, miközben a cipőmsarka újra és újra jelezte azt, hogy megérkeztem.
- Szóval mit akarsz Noah? – tettem fel a kérdést minden kertelés nélkül, hiszen nem szokásom csak úgy bájcsevegni. Főleg nem olyannal, akit per pillanat még a hátam közepére se kívántam. Végül pedig az italos asztalhoz sétáltam, amíg rávártam, hogy töltsek magamnak egy kis alkoholt. Az talán elveszi eme keserű ízt, amit felé érzek.


zene ● megjegyzés ©

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Suzanne Bishop
Royal lakosztály Tumblr_inline_n6bc6i7ii31sxajs2
Royal lakosztály Tumblr_pnpb6tyBEs1x8oosvo3_r1_250
Keresem :
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
↷ in the land of gods and monsters
Hobbi & foglalkozás :
↷ journalist



A poszt írója Suzanne Bishop
Elküldésének ideje Szomb. Május 14, 2016 12:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
Royal lakosztály 1286533489-586
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Royal lakosztály

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Royal first lakás
» Leech lakosztály
» Lakosztály
» 14. lakosztály
» 504-es lakosztály

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Hotel-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •