A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
■ a girl on the fire

† Tartózkodási hely :
■ mystic falls actually
† Hobbi & foglalkozás :
■ lawyer and teacher in one
† Humor :
■ tired



Bryan L. Foster ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 18, 2015 7:44 pm
- elkelt karakter -
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Júl. 09, 2015 9:35 pm
Chelsea ___ Aldridge

KOR » 783 év
FAJ » Old Vampire / Vampwitch
PLAY BY » Kate Beckinsale (szeretném ha maradna)
STÁTUSZ » BEREGISZTRÁLT
FOGLALKOZÁS » Rád bízva
VÁRJA » Én a feleségemet  és fogadott lányom, Merinda a "pótmamiját" (A hölgy, 22 éves. de őszintén? Számít ez? Ha az atyai ösztönök beindulnak?)
KAPCSOLATUNK » 1236-ban vettelek feleségül, én tizenhat éves voltam, te tizenhárom. Szerettük egymást, de nem születtek gyerekeink, amíg el nem érted a megfelelő kort, a te családod vezette a fogadót Winchelsea városkájában, én voltam a halász fia, aki mindennap friss hallal látta el a konyhátokat, korán megtetszettél, és ez fordítva is igaz volt, erőteljes fiatal srác voltam, hiszen a tenger megedzet és már alig vártam a hajnal hasadtákat, hogy felrohanjak hozzád a halakkal. Mindig fürödtem, mielőtt hozzád mentem, hogy a hal szagot eltüntessem magamról, de szerencsére, te mindig is a tenger vad illatát érezted rajtam, én pedig a rétekét, a mezőket, a vadrózsa és az hársfa illatát. Bárhova mentél, én mindig veled tartottam, segítettem neked cipekedni. Még alig voltál kifejlődve amikor elvettelek, de a szemem láttára cseperedtél nővé, aminek külön örültem. Hiszen te voltál a mindenem, a mai napig, ha emlékeznék rád, ha tudnám,hogy nézel ki, de nem tudom.
1250 nyarán egy hirtelen vihar érte el Anglia partjait és Winchelsea öblét, mi aznap kint voltunk, tudtuk, hogy a tenger is veszélyes szerető, de hiába az évek tapasztalata, egy sziklának sodort a vihar és a hajónk ketté tört, volt aki még azon az éjen túlélte és kisebb nagyobb bajokkal,  kisodorta a víz a partra, de... voltunk néhányan, akik meghaltak, magam is azt hittem, te is azt hitted, ám három hónap múlva kiböfögött magából a tenger, alig változtam valamit, te pedig hét hónapos terhes voltál a ki tudja hanyadik fiúnnakkal, gyász ruhában voltál, de azonnal levetetted, amint felmentünk a hegyoldal béli házunkba, átköltöztél ide a vihar után. Észre vetted, hogy kicsit megváltoztam, de betudtad, ezt annak, hogy három hónapig a tengeren voltam, és ott hánykolódhattam, ezt a mesét nem is akartam megcáfolni, csak később tudtad meg, hogy egy távoli helyre bújtatott el a mesterem,(Tatia Petrova) távol a partoktól, és ott táplált a bárki balga ember vérével, míg meg nem erősödtem és önkontrollt nem tanultam. Eztán vetett a tengerbe és találtak rám kint a parton, mintha mi sem történt volna velem. Ezek után nehezen viseltem a vér látványát és a szagát, felhagytunk a vadászattal, én hajó ácsolási munkákat vállaltam, és továbbra sem változott a rutin, te a piacra jártál, ahova mindig elkísértelek. Tudtomon kívül teszteltél, mind nehezebb és nehezebb árukat vásároltál, észre vetted, hogy erősebb is lettem, és nem panaszkodom azok miatt. Aztán, költöztünk, többed magunkkal, öt évvel később, ekkor egy félvér gyermeket hordtál a szíved alatt, én erről nem tudtam, a mesterem annál inkább. Kíváncsi volt a végkifejletre, de te egészséges ember gyermeket szültél, a királyi udvarban, akkor már lovagi címünk is volt, gazdagok voltunk, szokatlan volt mindkettőnknek ez a fajta dőzsölés, szóvá is tetted, egyre többet veszekedtünk, de sosem ütöttelek meg, sosem támadtam rád, féltem,hogy el foglak veszíteni, ezért beavattalak a titkomba, féltem ,hogy meg fogsz utálni, de te... csak elmosolyodtál, és a kebledre vontál. Egész éjszaka csak meséltem neked, bevallottam, hogy mi történt velem, attól kezdve, hogy ketté tört a hajó, te pedig hallgattál, és vigasztaltál. Mostanra már nagyon eltávolodtunk egymástól, azt hiszem te még mindig szeretsz, én is téged, de nem tudom, hogy ki vagy...
A mesterem elfeledtette velem, hogy miért?! Bárcsak tudnám. Talán zavarta, hogy te fontosabb vagy nekem bárkinél, bárminél, még nála is. Nyolc gyermeket szültél nekem, 29 éves korodig. Voltak akik korán elköszöntek tőlünk a kor nem megfelelő orvosi körülményei miatt, voltak akik veled, velünk éltek egy darabig, s utolsó lányunk, dhampyrrá vált, tizennyolc évesen, te pedig... az egyik igen veszélyes járvány alatt váltál vámpírrá, azért, mert nem bírtam volna nélküled élni. Szeretlek, és tudom,hogy élsz. Érzem. De, nem tudom, hogy hogyan nézel ki, a mosolyodra a hangodra sem emlékszem, csak arra ,hogy voltál egykor valamint a naplóim őrzik az emlékedet. A sors úgy hozta, hogy te is ide tévedtél, a csendes kisvárosba, ahol jelenleg én is lakom, nem tudom,hogy mit csináltál eddig, hogy hol éltél, és mi történt veled, ahogy azt sem tudom, hogy hogyan nézel ki most, nemhogy akkor. Világéletedben becsületes asszony voltál, de együtt túljutottunk a vérszomjadon, neked kicsit nehezebb volt mint nekem, de mindvégig ott voltam melletted. Szerintem a lányunkat Chrissy-t megbűvölted, hogy ne árulja el, hogy élsz, amiért nem tudlak hibáztatni. Vele legalább találkozom, és időnként beköltözik hozzám, bárhol is legyek, hála a modern kütyüknek, a lányom és én rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, még akkor is ha nem hív minden nap. Te pedig... talán kihallgattad az egyik beszélgetését, hogy hol tartózkodom éppen. Hogy miért nem látogattál meg eddig? Azért ,mert megbűvölt a mesterünk téged is, és lekorlátozta években azt, hogy mikor kereshetsz ismét? Hiszen ő idősebb  vámpír volt mint mi. Nem lesz könny újra találkoznod velem, mert bár te mindenre emlékszel rólam, én semmire sem rólad.  Vajon újra lehet éleszteni kettőnk szerelmét? Letelt a 700 éves korlátod!Megpróbálod megtörni a jelenléteddel Tatia bájolását? Erősebb-e a szerelmünk, mint a mesterem ereje?  
Mióta itt vagyok a városban, találkoztam egy ember leánnyal, Merinda Evanssal, ő még nem tud róla, de szeretném a nevemre venni, mert emlékeztet az egyik lányomra, hogy milyen a kettőnk kapcsolata? Apja lánya, az apjának tekint, mert apa nélkül nőtt fel, én meg... hiszen mindig is hiányoztak a gyerekeink. Védelmezem őt, és jaj annak, aki vámpírrá meri változtatni. (erről te sem tudsz, a későbbi játékaink során kiderülhet a kapcsolat, Vincent tervei a lányt illetően)

// PB Alku képes, de szeretném ha bájos barna vagy fekete  hajú lenne a hölgy, lassú játékot tudok ajánlani, de garantálom, hogy hetente - két hetente legalább egyszer kapsz reagot. Ha megjöttél, kérlek szólj, hogy itt vagy! Hitegetést nem szeretem, inkább akkor szólj ha kész a reag, és olvashatok! *-* Karakterről: Chelsea egy finom nő, amit az évszázadok alatt sem hagyott el. Inkább éhezik mintsem emberi vért igyon, a lehető legemberségesebb hölgy. Fontos, hogy tisztában legyél, hogy Vincenték korában az úr volt a főnök a feleség pedig a támasz, az otthon melegét megteremtő asszony, aki a ház falai között gyengédségbe burkolta a férjét. Harmonikus pár voltak. //
Vissza az elejére Go down
 

Feleségem!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Genji Saiba Előtörténete
» Tensei Klán

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Karakterek birodalma :: Veszedelmes viszonyok :: Keresem... :: Elkelt karakterek-