Lássuk a külsőt, de szerintem elég csak rám nézned és máris rájössz arra, hogy miként nézek ki, milyen természeti adottságokkal áldott meg a sors. Eredetileg barna hajam van, de amióta önálló életet kezdtem, azóta szőke színben pompázik, amihez szinte festői kék szempár párosul. A szemeim sok fájdalomról, boldogságról és örömről tudnának mesélni, ha engedném. Nehezen barátkozom, de ennek ellenére sok barátom van, akikre az életemet is rá merném bízni. Amióta a lányom meghalt, azóta sokkal inkább a munkának élek és annak, hogy mások életét meg tudjam menteni, de ugyanakkor olyat teszek, amit mindig is utáltam... HAZUDOK! A számomra egyik legfontosabb személynek hazudok hónapok óta, de nem vagyok képes megmondani, hogy a lányunk meghalt és én öltem meg. Egyszerűen még saját magam sem bírtam elfogadni és feldolgozni ezt a tényt. Minden egyes pillanatban, amikor vérszennyezi a kezeimet, akkor úgy érzem, hogy a lányom vére az, ami a kézfejeimet újra és újra borítja. Mondhatni elég nagybűntudattal élek, ami talán szép lassan felemészt. Kitartó és kicsit makacs vagyok, de ugyanakkor sokszor mosolyra húzódnak az ajkaim, miközben a szemeimben az értelem, a tudásvágy és a boldogság csillan meg. Legalábbis az utóbbi régebben nagyon jellemző volt rám. Olyan vagyok, mint egy anyatigris. Mindig mindenkit védeni próbálok, aki fontos számomra és a legtöbb emberért az életemet is adnám. Van egy képességem is, aminek köszönhetően még inkább kötődöm a természethez. Megérzem azt, ha közeleg a baj és minél közelebb jár, annál erősebb ez az érzés. Az erőmet ritkán szoktam használni, hiszen annak ellenére, hogy boszorkány vagyok nem szeretek visszaélni vele. Ami még fontos az az, hogy szeretek segíteni másokon. Azt hiszem, ez volnék én.