Share | 
A topik címe: Klaus Mikaelson

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 20, 2015 12:49 pm
Ugrás egy másik oldalra

Niklaus Mikaelson


személyes információk

becenév » Klaus?
születési idő » Több, mint ezer évvel ezelőtt.
születési hely » Számít ez még?
kor » 1005
play by » Joseph Morgan

faj » Hibrid
család » Kezdjük a legelején? Vagy igazából nem is tudom, hol kezdhetném el. Ott van az anyám Esther. Aztán a férfi, akit az apámnak hittem és úgy bírálta minden egyes lépésem, mintha kötelező lenne Mikael. Persze még vannak testvéreim is Finn, Elijah, Kol, Rebekah és Henrik. Igaz Henrik már nincs velünk, de ő az én hibámból halt meg és örökké az emlékemben őrzöm. Másrészt pedig nagy szerepe van mindannyiunk életében, a családunk életében, hiszen ha ő nincs, ha nem hal meg akkor.. Mi sem lennénk most itt és talán vámpírok sem lennének.

a felszín alatt »
Mialatt még nem volt kiváltva az átkom teljes életet élhettem a testvéreimmel, akik egészen közel álltak hozzám. Az apámmal való kapcsolatom mindig is eléggé feszült volt, hiszen tőlem valamilyen okból kifolyólag sokkal többet várt el, mint a testvéreimtől. Idővel nem csak magamnak, de Bekah-nak is bevallottam, hogy édesapánk engem megrémít. Gyermek voltam, akire hatással volt az apai szigor. Egyetlen egy pillantása elég volt ahhoz, hogy őrületes félelmet keltsen bennem. Folyamatosan az ő jóváhagyására vártam a tetteimben, de természetesen ez soha nem jött el. Az, amit én tettem az sohasem felelt meg neki. Az édesanyám Esther néha megpróbálta megnyugtatni Mikaelt, mikor éppen valamelyik cselekedetemet ellenezte, de sosem állította meg őt abban, hogy megszégyenítsen. Meg is sértődtem rájuk pont, mint egy kisgyerek, de azt hiszem teljesen jogosan mivel a testvéreimhez talán még egyetlen rossz szavuk sem volt az életben. Ekkor kezdett el bujkálni bennem a féltékenység egy kis szikrája. A személyiségem eléggé megváltozott mikor édesanyám, apám kérésre vámpírrá változtatott minket. Ekkor derült fény arra, hogy akit apámnak hittem nem is igazából az apám. Bölcs megfontolt emberből lettem szadista, gondtalan – nem törődöm, paranoiás, impulzív, érzéketlen, lobbanékony, manipulatív, megszállott és versenyképes. Azt hiszem ezek a jelzők a mai napig elkísérnek. A testvéremmel szemben engem nem túlzottan érdekelt az emberi élet. Ugyanakkor a családot mindennél fontosabbnak tartom. Habár ezt nem mindig a megfelelő módon mutatom ki, így van. Az, hogy félig vérfarkas félig pedig vámpír voltam édesanyámnak nem túlzottan nyerte el a tetszését, habár én szerettem ezt a hatalmat. Egy varázslattal kizárta belőlem a farkas énemet, amit csak egy átokkal lehetett megtörni. A vámpírrá válás azzal jár, hogy az érzelmeink felerősödnek, ami számomra úgymond túlnyomást keltett a negatív tulajdonságaimban. Megfontolt, udvarias, kegyetlen, érzéketlen és nem utolsó sorban még ravasz is lennék. Két lépéssel mindig az ellenségeim előtt járok. Nem szeretném, ha még egy hasonló eset előfordulna, mint egykor édesanyámmal. Gyűlölöm, ha hátba támadnak ezért valamiképpen mindig biztosítom magam. Mindig is hatalomra vágytam ezért ezt az átkot is, majd ezer év után sikeresen megtörtem. A következő dolog, ami a mániámmá vált az a hibridek. Szeretem, ha kérdés nélkül teljesítik, amit kérek. Ez is a hatalom egyfajta jele. Sajnálatos módon ez sem tartott túlzottan sokáig. Rájöttek a dolgok nyitjára és nem mondhatom azt, hogy minden ujjamra jut legalább kettő hűséges hibrid szolgáló. Örülhetek már, ha eggyel szembe találkozom. Fogalmazzunk úgy, hogy eléggé ritka számban vagyunk.

Térjünk inkább át arra, ami mindezt elrejti. A nők többségét már a külsőmmel megnyerem, de én inkább a kihívásokat szeretem ezért eléggé kevés nő tartozik bele abba a kategóriába, akivel egy éjszakánál többet eltöltenék. Vagyis több éjszakát eltölthetnék bárkivel, de az nem jelentene semmit sem, ha csak egy csettintésembe került már az első. Szemeim szürkéskékek, szinte már egyetlen pillantásomtól levetkőzne a nők többsége. Ehhez párosul még a megnyerő mosolyom a szőkés barna hajam, ami enyhén göndör. A kinézetemet mindig igyekszem a korszakhoz igazítani. Bár, ha divatba jönne a hosszú haj.. Nem hiszem, hogy bevállalnám még egyszer. Most már, hogy megváltam tőle már túlságosan is távol áll tőlem. A magasságom átlagosnak mondható. Nem vagyok sem túl magas sem pedig túlságosan alacsony. Szeretem a lazább öltözeteket és próbálok kiépíteni egy sajátos stílust magamnak minden egyes korszakban, ami többnyire sikerül is.

user információk » Oszd meg velünk, ki vagy!
életem lapjai » Az ezer év alatt, amit már magam mögött hagytam a nevem mondhatni legendaként járta be a világot és meg kell mondanom őszintén, hogy egyáltalán nem bánom, de íme egy összefoglaló történet a vámpírok történelméből..

Niklaus Mikaelson, vagy egyszerűbben csak Klaus. Én lennék az első, eredeti hibrid. Édesanyám Esther egy ősi boszorkány édesapám pedig számomra mai napig ismeretlen vérfarkas. Kis faluban születtem, amit a későbbi időkben Mystic Fallsnak neveztek el. Hat testvérem volt még emberkoromban. Vagyis egy testvérem még azelőtt meghalt, hogy megszülettem volna. A legfiatalabb öcsém, Henrik egy vérfarkas támadás következtében halt meg, mielőtt édesanyám vámpírrá változtatta volna az egész családot. Az életben maradt testvéreim: Finn, Elijah, Kol és Rebekah. Szegény kicsi húgocskám az egyedüli lánytestvérünk. Ami persze lehet előny, illetve hátrány is. Testvéreim apja, Mikael. Hiába nem az édesapám mindig is úgy tekintettem rá egészen addig a pillanatig, amíg el nem határozta, hogy bármibe is kerüljék, de megöl. Henrik halála után Esther megtalálta a módját, hogy megvédje a családunkat a szomszédságunkban élő vérfarkasok ellen. Végrehajtott egy rituálét melynek következtében vámpírrá változtunk. Úgy volt ez az egész megtervezve, hogy egy másik ősi boszorkány fogja végrehajtani a varázslatot, de ő nem vállalta a kockázatot. Amikor kiontottam az első ember vérét ezzel aktiváltam a vérfarkas átkomat leleplezve anyám hűtlenségét. Mikael dühében lemészárolta a biológiai apámat és egész családját ezzel egy véget nem érő háborút indítva a vérfarkasok és a vámpírok között. Esther úgy próbálta „jóvátenni” tettét, hogy megátkozott engem, amivel elérte, hogy a vérfarkas énem „szunnyadjon”. Bosszúból megöltem édesanyámat és, hogy ne veszítsem el testvéreim szeretetét, ami mindennél többet jelent nekem Mikael-re fogtam. Én vagyok a leggyűlöltebb s a legrettegettebb az ősi vámpírok közül. Ezer éven át próbáltam megtörni az átkot, amit egy holdkővel kötöttek meg. Létrehoztam a nap és a hold átkának mítoszát annak érdekében, hogy aki ebben érdekelt segítsen megtalálni a holdkövet és a Petrova hasonmást. Az átok megtörésével azt akartam elérni, hogy előtörjön a vérfarkas énem és megalkothassam a saját fajomat. A XV. század végén nemesember voltam Angliában. Ekkor ismertem meg Katerina Petrova-t 1492-ben. Esélyem adódott, hogy megtörjem az átkot, mikor megismertem őt, a rituálé utolsó kellékét. Teliholdig szórakoztattam őt, de Katerina rájött, hogy mi is vagyok és mik a terveim vele ezért elmenekült. Miután vámpírrá változott feltételeztem, hogy a Petrova vérvonal megszakadt. Elúszott az utolsó esélyem is arra, hogy megtörjem a hibrid átkot. Bosszúból elutaztam Bulgáriába és lemészároltam az egész családját. Ezt követő 500 évben próbáltam megtalálni a módját, hogy megtörjem az átkot a hasonmás nélkül és boszorkányok generációt kényszerítettem arra, hogy segítsenek nekem, de mindhiába. Miközben az átok megtörésének nyitját kerestem felkutattam testvéreimet, majd sorban levadásztam őket és koporsókban helyeztem el a testüket. Emellett természetesen kutattam Katerina után is, aki nem csak elmenekült előlem, de a holdkövet is magával vitte. Az 1920-as években Rebekah-val együtt menekültem Mikael elől. 1922-ben Chicagoban jártunk ahol megismerkedtünk Stefan Salvatore-val aki iránt a húgom mély érzelmeket kezdett táplálni. Először gyűlöltem Stefant, de ez az érzés megváltozott, miután megismertem és barátok lettünk. Egy napon pedig Mikael megtámadott minket egy bárban. Mielőtt elhagytam volna a várost Stefant megigéztem, hogy felejtse el, hogy valaha is találkoztunk. Amikor el akartam indulni Rebekah azt mondta, hogy belefáradt a menekülésbe és Stefannal akar maradni. Kényszerítettem, hogy válasszon köztem és közte. Természetesen ő a szerelmet választotta, ami annyira feldühített, hogy leszúrtam őt a fehér tölgyfa hamujába mártott tőrrel és plusz egy koporsóval hagytam el a várost. Nem hagyhattam magam mögött a húgomat, nem engedhettem, hogy a családunk darabokra hulljon, hiszen ez számomra mindennél fontosabb volt. Nem számít, hogy életük nagy részét a koporsóban töltötték, mert egykoron családként létrehoztuk a magunk birodalmát. Egy várost, amit a vámpírok uraltak, ami csak a miénk volt. Megvolt a maga rendszere, de mégis a legfelsőbb irányítás a mi kezünkben volt. Az én kezemben. Talán életem egyik legjobb időszaka volt. Akkor került hozzám Marcellus is. Került.. Ez elég érdekes megfogalmazása a helyzetnek. Magamhoz fogadtam és fiamként neveltem fel, de az évek múlásával már barátomként tekintettem rá. Azonban ő is elkövetett egy hatalmas hibát, amit nem tudtam elfelejteni. Beleszeretett a húgomba. Az én szeretetéhes, normális életet akarok élni Bekahmba. Mindig is ügyletem a szerelmi ügyeire, hiszen fontos volt a számomra. Továbbá pedig most itt állok New Orleans szívében, aminek az első falait még én húztam fel most pedig már rengeteg dolog megváltozott, de egy valami állandó. Lehet, hogy mikor idejöttem Marcel uralta, akiről őszintén hittem, hogy meghalt, de a város uralma mindig is hozzám tartozott, hiszen ez az én városom.

Egyre lassabban ütődnek le a billentyűk egymás után és ebből azt merem következtetni, hogy a kis íródeákom kezd elkábulni. Talán túl sokat csapoltam belőle, de még közel sem értem a kerek egész történetem végére, habár egy kis titokzatosság senkinek nem árt és nem lesz időszak, amikor én nem leszek itt, hogy magam is elmesélhessem a történetemet, de jobb, ha már azelőtt tudja mindenki, hogy kivel is áll szemben és mik vannak mögöttem, mielőtt találkozunk. Óvatosan a laptop előtt görnyedő szőkeség mögé lépek és végigfuttatom a szemem mindazon, amit eddig megalkottam. Hát ezen van, mit dolgozni. Hiszen milyen az, hogy mindenki fél tőlem, de én meg még Mikael árnyékától is megijedtem. Közel sem tiszteletre méltó. Óvatosan a nyakához hajolok és a fogaimat a nyakába mélyesztem, hogy aztán kiszívhassam az utolsó csepp vérét is, majd a teste, akár egy zsák krumpli dől le a székről és csattan egy hatalmasat a padlón. Azt hiszem egy kreatívabb lélekre lesz szükségem..



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 20, 2015 4:10 pm
Ugrás egy másik oldalra



gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán


S máris megérkezett az elsők egyike!
Kérem nézze el kislányos rajongásomat Mr. Mikaelson, de én hatalmas rajongója vagyok Önnek és munkásságának az évezredek során! Mindig is azért szorítottam, hogy Ön emelkedjen ki győztesen és tudom, hogy ez sosem lesz másképp!
Rettentően megkapott a karakter jellemzése! Igen, azt gondolom, teli találat. Minden egyes jelző olyan szeszélyes igazsággal tanúskodik a karakter-ismeretről, hogy le a kalappal!
A történet? Nos a történet pedig tökéletes lapra vetése annak az ezer hosszú esztendőnek amit már végigélt. Nagyon tetszik, egy pillanatig sem untam, annak ellenére sem, hogy ismerem az Ön történetét! Köszönöm a csodás lapot! Ha valaha megkívánna egy kis friss vért, önként állok szolgálatára!
Menjen, foglalózzon és aztán vegye át az irányítást a városban!
Rajongással; Vivienne Watson.

Vissza az elejére Go down
 

Klaus Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Klaus Mikaelson
» Mikaelson család kunyhója
» Klaus hálószobája
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Mikael Mikaelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hibridek-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3