A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Elijah új otthona


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 09, 2016 9:44 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Meglepő, nemdebár? - kérdezem. - Mármint hogy mindketten most élünk át egy bizonyos első alkalmat. Ezer évvel a hátam mögött már azt hittem, túl vagyok mindenen, és kiderül, hogy tévedek önmagamat illetően. Ugyanakkor rólad úgy gondoltam, számodra ez - ha nem is mindennapi - de sűrűn előforduló dolog. Következtetéseket vontam le anélkül, hogy ismertelek volna, és alaposan félreismertelek. Bocsáss meg ezért. Megszegtem a saját magam által felállított szabályt, hogy előbb a dolgok mögé kell látnom, mintsem ítélkeznem - kezdtem el begombolni a ruházatomat, mígnem úgy állok előtte, mint akit skatulyából húztak ki, és nem fél órával ezelőtt áldozott a gyönyörök oltárán.
- Oh - lepődöm aztán meg, amikor néhány nem túl hízelgő szóval jellemez, ennek ellenére mosoly fut végig az arcomon. - Tehát karót nyelt módjára viselkednék? Úgy hittem, bizonyos nemességet sugallok külső szemlélők számára - ingatom a fejem elnézően. Mint már mondtam, igencsak szókimondó a kisasszony. Némileg bosszantó tulajdonság, ugyanakkor számomra roppant szórakoztató is. Legalábbis ez magyarázza, hogy nemcsak hogy él, és megtorlatlanul hagyom az apró kis pimaszságait, hanem még igénylem is a társaságát.
Megízleli a bort, ahogy én is, újabb szavai hallatán pedig nem tudom megállni, hogy ne forgassam a szemeimet.
- Kérlek Gia, mondd, hogy nem annyi holmival akarsz ideköltözni, hogy hamarosan azon kapjam észre magam, hogy nem férek el a holmijaimmal a fürdőben. Már kitapasztaltam, hogy ami egy nő számára a "nem túl sok" fogalomkörébe esik, az egy férfinak elég lenne élete végéig.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 05, 2016 6:20 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Akkor ez mindkettőnknek egyfajta első. – Sokkal jobb érzés, hogy ilyen nyíltan tudunk róla beszélni, mintha meg sem tudnánk mukkanni. Ha pedig őszinte akarok lenni, akkor egy kicsit megnyugodtam, hogy ez az egész nem fogja tönkretenni a köztünk lévő légkört, ami már olyan jól alakult. A gyűlöletem, mintha köddé vált volna. Szinte olyan ez az egész, mintha csak álmodtam volna, hogy nem jövünk ki egymással. Utána pedig felébredtem szembesülve az ellenkezőjével. Nem olyan rossz, mint elsőre gondoltam. Annál sokkal jobb.
Elhiszem, hogy a te életedben rengeteg ellenség sorakozik, és ez azt követeli tőled, hogy mindig résen légy, de azért ne mondd azt, hogy nem érezted jól magad most pusztán azzal, hogy elengedted magad egy kicsit. Már nem tűnsz annyira karót nyeltnek. – Ha mindig a jövőnket féltve a problémákkal foglalkozunk, amelyek talán még el sem értek hozzánk, akkor azzal a jelenünket tesszük teljes mértékbe tönkre. Én pedig soha nem tenném tönkre a saját jelenemet csak azért, hogy a jövőm teljesen gondtalan legyen. Mert nem a jövőmben élek, hanem a saját magam által alakított jelenemben.
Pedig már igazán kezdtem remélni, hogy egy nap alatt profi lett belőlem. – Még mindig csak hozzászokom az újabb létformámhoz, amit meg kell mondanom, hogy rendkívül élvezek. Az egyetlen árnyoldala, hogy nem lehetett enyém a zene mámora, ahogyan régen most már a homályba veszett.
Kettőnkre. – Mosollyal az arcomon koccintom össze a poharam az övével, majd belekortyolok a borba. – Talán jobb lenne, ha összeszedném a cuccaimat, amiből ígérem nincs olyan sok. – Nem maradtam egy helyen túlságosan sokáig ezért nem mondhatnám, hogy hatalmas szekrényekben tárolnám a dolgaimat.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 05, 2016 10:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Nem csak te nem vagy hozzászokva ahhoz, hogy ilyesmiről beszéljen. Sosem voltam az a fajta, aki őszintén és nyíltan kimondja az érzéseit és gondolatait - ülök le kényelmesen a kanapéra, és elgondolkodva nézek Giára. - Hidd el, jobb néha megtervezni az életet. A kiszámíthatóság előny. Nincs meglepetés, nincs tétovázás, és nincs hátbatámadás. Akár emberektől, akár a sorstól. Mindig jobb tíz lépéssel mások előtt járni, mint csak tehetetlenül sodródni ide-oda az árral. Bár láthatóan jelenleg jó felé sodródtál - nyugtatom meg. Persze, relatívan jó felé. Lehet, hogy holnap megtámadja egy vérfarkas, vagy akár Niklaus tépi ki a szívét a testéből, amolyan feszültésglevezető szórakozásképpen. Pláne ha rájön, hogy elég közel kerültünk egymáshoz. Tekintve azoknak a nőknek a sorsát, akik az elmúlt évezredben kissé szorosabban összefonódtak velem, jobb ezt a köztünk lévő viszonyt csakugyan mindenki előtt titokban tartani.
- Szívesen tanítalak továbbra is. Van még mit tanulnod. Igazi harcost akarok faragni belőled, hogy ha már megkaptál egy új életet, lehetőleg sokáig képes légy kiélvezni ennek minden előnyét. És ami azt illeti, mint látod, bőven van itt hely. Szeretném, ha itt lennél velem. Költözz ide. Számodra biztonságosabb, számomra élvezetesebb, mint a folyamatos magány - öntök egy pohár bort ezúttal mindkettőnknek, és Gia kezébe nyomom az egyiket.
- Akkor hát kettőnkre. A mi kettőnk új szövetségére.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 04, 2016 3:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Örülök, hogy ilyen könnyedén tudunk erről beszélni. Mármint nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. – Nem mondhatnám, hogy túlságosan sok egy éjszakás kalandot halmoztam fel magam mögött, de ha meg is tettem akkor sem jelenti azt, hogy én vagy éppen az adott partnerem azért aggódott volna, hogy ez hosszútávon, hogyan fog kialakulni közöttünk. Mármint a barátság extrákkal helyzetek soha nem egyszerűek. Egy idő után valahogy mindig kellemetlen érzelmeket szül. Ezért is kívántam most ezt valahogy megbeszélni, mert tudom, hogy továbbra is találkozni fogunk és nem akartam, hogy ez az egész kellemetlenné tegye a kettőnk között létrejött légkört.
Nem zárkózom el a helyzet elől, de meglátjuk, mit hoz a jövő. – Ebben az esetben nem akarok most tervezni, ahogy eddig sem terveztünk. Szívesebben élek a pillanatban, míg megtervezett események követelésének az árnyékában. Magamra húztam a ruháimat, majd pedig elveszem tőle az egyik üdítőt. – Az életem soha nem volt egyszerű, de pontosan ezért is hagytam abba azt, hogy megtervezzem. Már jó ideje elengedtem a gyeplőt és hagyom, hogy sodorjon magával az ár. – Bármit is hoz a jövő legalább meglepetés lesz a számomra és a lehető legkevésbé válik kiszámíthatóvá.
Ha nem lesz túlságosan is kényelmetlen, akkor igényt tartanék rá. Jobb egy olyan személytől tanulni, aki tele van tapasztalatokkal. – Lehet, hogy eleinte ódzkodtam a helyzettől és szívesebben tanultam volna úgy, ahogy a többiek, de most már semmi pénzért nem dobnám el ezt magamtól. – Marcel-al élek jelen pillanatban. Nem tudom, hogy mennyire lenne tanácsos ide költöznöm hozzád, de ha úgy gondolod nem lennék útban, akkor szívesen csatlakoznék hozzád. – Azért be kell vallanom, hogy csábítóbb helyzet, mint Marcel-nál meghúzni magam, de ott sem olyan vészes, mert Marcel-t és a többieket is a családomnak tekintem. – Hát oda már nem, de máshova attól még azt hiszem igen..  

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jan. 04, 2016 10:37 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Megmozdulok, lassan felülök az ágyon, és a nadrágomért nyúlok.
- Igazad van. Nincs mit ragozni a dolgon. Utáltuk egymást, aztán megkedveltük, és megkoronáztuk egy kiadós szeretkezéssel - válaszolom. - Mint mondtam, felnőtt emberek vagyunk, akiknek az életébe ez is belefér - hajolok le, és átnyújtom a felsőjét.
- Ugyanakkor gondoltam, talán nem lesz egyszeri alkalom - teszem hozzá. Végülis meglehetősen kényelmes, hogy van a remek szeretőm így eldugva a világ elől, meg a város szeme elől. Ugyanakkor némi lelkifurdalás is belém szánt Hayleyvel kapcsolatban.
- Talán így a legjobb. Ez az egész tényleg túl bonyolult - sóhajtok fel, aztán nézem, ahogy Gia magára kapkodja a ruhadarabokat, én pedig elsétálok, és kisvártatva két pohár üdítővel térek vissza. Az egyiket átnyújtom neki, mert ahogy nekem, neki is nyilván kiszáradt a torka.
- Na és ezek után hogyan tovább? Igényt tartasz a társaságomra harcászati célból, vagy maradsz inkább Marcel oldalán? - érdeklődöm.- Mellesleg, hol laksz egyáltalán? Mert mint látod, itt bőven van hely. Ha van kedved, akár maradhatsz is. Most már nem kívánlak a hátam közepére - mosolygom el magam halványan.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 2:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Még mindig olyan hihetetlen, hogy így és pont itt végződött az éjszakánk, de nem bántam meg. Nem azon van a hangsúly, hogy megbánom-e vagy sem. Életem egyik legjobb éjszakája volt, de ez olyas valami, amit szívesebben őriznék meg csak magamnak. Főleg, mivel csak kettőnkre tartozik így nem igazán érzem szükségét annak, hogy bárkinek is beszéljek róla. Eleve elég furcsa lenne. Mások szívesen dicsekednének egy ilyen egy éjszakás kalanddal, vagy nem is igazán tudom minek nevezzem. Az egyszer biztos, hogy nem történhet meg többször, mert az már tényleg kicsit kínossá változtathatná a dolgokat. Engedtünk a vágyainknak, amik kegyetlenül átvették az irányítást felettük, de ezen felül nem történt semmi más. Boldoggá tett,és segített visszatalálni önmagamhoz, a zenéhez, amiért mindig is hálás leszek neki. – Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. – Tényleg nem szeretném, ha amiatt mozognánk kínosan egymás mellett, mert nem beszéltük volna meg. Legalábbis nekem határozottan szükségem volt erre a lezárásra. – Dehogy! Nincs senki. Egyszerűen csak vannak dolgok, amikről jobb nem beszélni. Úgy értem tényleg fantasztikus volt és köszönöm az egész napot, mert tényleg nagyon sokat jelentett a számomra. De kétlem, hogyha kitudódna más is elhinni, hogy ez az egész nem volt szándékos a részemről. – Nézek rá őszinte mosollyal az arcomon. Nem terveztem, hogy ez lesz, de nem bántam meg. Mégis szükségesnek éreztem, hogy megbeszéljük mindazt, ami kettőnk között történt most. Nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne rá, de nem szívesen viselném magamon azt a keresztet, hogy az első nap belemásztam Elijah ágyába. Ha szándékos lett volna azt mondom, jogos. De így, hogy a pillanat heve irányított.. Igaz ezer alkalmam lett volna megálljt parancsolni az egésznek, de túl gyenge voltam. Meg igazából nem is igazán akartam.
 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 2:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Úgy fekszünk egymás mellett az ágyon, mintha végelgyengülésben szenvednénk. Nem tudom, ő hogy van vele, de nekem nehéz megmozdulnom, és ennek az az oka, hogy alaposan elfárasztott, persze jó értelemben.
- Senki nem gondolatolvasó - jegyzem meg, mikor Gia tesz egy megjegyzést, hogy senki nem gondolta volna, hogy így ér véget az első, együtt töltött napunk. Még én magam sem. És nyilván ő sem, legalábbis az első órákban az arcán játszó finom utálat és kelletlenség nem erre utalt, hogy az ágyamba kívánkozna.
Csak akkor mozdulok meg, mikor a kínos légkörre utal. Fél könyökömre támaszkodom, és kérdőn nézek rá, miközben ujjaimra csavarom játékosan egy hajtincsét.
- Miért lenne? Felnőttek vagyunk. Részemről többszörösen is - válaszolom csendesen. - És ha attól tartasz, mit szólnak a városban, nem szándékozom kiplakátolni, sem más módon a népesség tudomására hozni, hogy menyire kerültünk közel egymáshoz - ejtem le a kezem. - Talán van valaki, aki miatt érzékenyen érintene, ha ez kiderülne? - érdeklődöm kíváncsian. - A válaszod akár igen, akár nem, természetesen számíthatsz a diszkréciómra. Ugyanakkor légy vele tisztában, hogy amit az elmúlt órában nyújtottál nekem, azon nincs mit szégyellni. Sőt. Roppant kielégítő és élvezetes volt - mosolygok.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 9:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Könnyedén simulok hozzá és meg kell mondanom, hogy élvezem, ahogy a hajammal játszik. Mindig is szerettem, ha valaki a hajamat piszkálja. Persze nem olyan értelemben, hogy megtép, hanem ilyen finoman, ahogyan ő is teszi.
Én pedig ennek örülök. – Egy kisebb kő zuhant le a mellkasomról, hogy nem csak én leltem örömömet a társaságában, hanem képes voltam számára viszonozni mindazt, amit ő adott nekem. Mert tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemesen fogjuk eltölteni ezt a napot, szóval engem tökéletesen meglepett ez a végkifejlet. Bár szerintem még őt is, meg bárkit aki látott minket pár órával ezelőtt. Haladtunk mi valamerre, de az egyértelműen nem a vízszintes felé hajtott.
Nem hiszem, hogy bárki erre gondolt volna. – Az egész csak egy apró pillanat volt, amikor nem tudtuk félretolni az egymás irányába érzett vágyainkat. Ennyi volt az egész. Nem kell túlgondolni. De valahogy úgy érzem, hogy jobb, ha ezt tisztázzuk. – Ugye ettől még nem lesz köztünk kínos a légkör? Mármint attól, hogy megtörtént nem kell senkinek sem az orrára kötni. Egyszer előforduló dolog volt az egész. Jól éreztük magunkat egymás társaságában megpecsételtük ezt egy tökéletes estével és ennyi. – Nem vagyok reménytelenül romantikus nem gondolok bele ebbe az egészet, főleg hogy tényleg nem érzem úgy, hogy bármit is bele kellene. Jól éreztük magunkat és ennyi az egész. Meg szerintem senki nem kíváncsi arra, ami itt történt. Úgyhogy ez a kettőnk, kis titka marad. Én nem beszélek róla senkinek. Nincsenek hencegő hajlamaim, hogy bemásztam egy ősi ágyába.

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 5:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Hanyatt fekszem az ágyon, Gia pedig úgy bújik hozzám, mint egy kis doromboló cica. Magunkra borítom a könnyű takarót, aztán felemelem a kezem, hogy cirógatni kezdjem hosszú barna haját.
- Ennek örülök - mondom őszintén, ahogy azt mondja, jól érezte velem magát. Mi tagadás, én is. És ez nem csak az elmúlt fél órára vonatkozik, hanem az egész napra, amit együtt töltöttünk. Különös, hogy a "semmi kedvem ehhez a lányhoz" érzés milyen gyorsan, alig 24 óra alatt fordult bele abba a helyzetbe, aminek következtében most egy szál semmiben, egy takaróval fedve fekszünk egymás karjaiban.
- Nekem is jó volt... ez az egész. Minden perc, amit veled töltöttem - mosolygok rá fáradtan, de kielégült örömmel. - Marcel alighanem nem gondolt ilyen befejezésre mikor a gondjaimra bízott téged - nevetek fel aztán röviden, és csókot nyomok a homlokára.
Aztán felvillan bennem egy gondolat, ami kissé nyugtalanná tesz, igaz, igyekszem nem mutatni a számára. Remélem nem érti félre a helyzetet, és nem kezd érzelmeket belelátni oda, ahol nincsenek. Vagyis, vannak, de távol állnak a mély érzésektől. Kedvelem ezt a lányt, kimondottan kedvelem, de ez nem szerelem. És bízom benne, hogy nem kezd el romantikus és reménytelen érzéseket táplálni irányomban.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 7:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Minden egyes másodperc olyan volt, mintha a fellegekben járnék és még akkor is, ha véget ér ez a pillanat, akkor is határozottan az emlékeimbe őrizném és soha el nem felejteném. Meg sem próbáltam az emlékeim között valami ehhez hasonló emlék után kutatni, mert még soha nem éreztem magam ennyire jól. Nem éreztem ennyire intenzíven a vágyat és a gyönyört, ami ilyen őszinte kéjes nyögéseket váltott ki belőlem. Volt, hogy meg kellett játszanom az örömömet. Talán pontosan ezért is volt most olyan igazán kellemes, mert nem kellett megjátszanom semmit. Egyszerűen csak önmagamat kellett adnom. Elengedni magam és élvezni ezt a pillanatot. Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen gyönyörrel ajándékozott meg engem. Az ilyesmit nehezen felejteni el bárki is.
Iszonyatosan jól érzem magam. – Apró vigyor kúszik az orcámra, mert ténylegesen sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy idáig jutottunk mi ketten. Pedig azt terveztem, hogy a lehető leghamarabb megmentem magam a társaságának kínjaitól. Eléggé ostoba döntés lett volna, mert akkor kihagytam volna egy ilyen felejthetetlen élményt, amire mindig is emlékezni fogok. – Te, jól vagy? – Nem is igazán az a lényege a kérdésnek most, ami általában, hanem sokkal inkább a mögöttünk hagyott esemény iránt próbálok finoman érdeklődni.



 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 9:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Kissé feszülten várom a válaszát. Remélem semmiféle fájdalmat vagy kellemetlenséget nem okozok neki. Noha még nem volt nő, akit bántottam volna bármilyen téren is, jobb tisztában lenni vele, hogy kiélesedett érzékeivel nem fájdalmat, hanem gyönyört okozok neki.
Válasz helyett csak átkulcsolja lábait a derekamon, és így húz mélyebbre magába, mire halványan elmosolygom magam. Mi más ez, ha nem zöld jelzés, hogy folytathatom?
Gyorsítok kissé a mozgásomon, mert érzem, hogy a kéj nem várat sokára magára, sem nála, sem nálam. Mintha minden egyes mozdulata után feljebb és feljebb tekerne magában valamiféle kapcsolót, nyögései és sóhajtásai egyre sűrűbben és hangosabban visszahangzanak a szobában. Verejtékes homlokomat az övének nyomom, már szinte fulladozva kapkodok magam is levegő után, és ahogy rejtett izmaival rám szorít, mikor eléri a gyönyört, én magam is belerobbanok a testébe, és hevesen, hosszan élvezek, átadva magam néhány percre a teljes önfeledtségnek.
Beletelik némi időbe, hogy összeszedjem magam, és mellé gördüljek, lassan csillapodó lélegezettel és szívveréssel, majd felé fordítom a fejem, és fürkészve nézek rá.
- Jól vagy? - nyújtom ki a kezem, hogy végigsimítsak a vállán. Vajon neki mennyire volt jó velem? Csak remélni tudom, hogy nem bánta meg.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 31, 2015 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Nem voltam már kislány nem kellett engem félteni, mégis érezhetem, hogy gyengéden viselkedik velem, de még ezen apró gyengédség is nagyobb örömöt okozott a testemnek, mint bármi amit eddig tapasztalhattam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehet ennyire intenzív érzés is. Az egész testem bizsergett és azért könyörgött, hogy ez az egész soha ne érjen végett. Akartam őt. Jobban, mint pár perccel ezelőtt. Szükségem volt erre.
Szavak helyett egyszerűen csak elmosolyodtam és a lábaimat kereszteztem a derekán és a csípőmmel igyekeztem arra késztetni őt, hogy gyorsítson a tempón. Lehet, hogy teljesen új érzés volt a számomra az, hogy ilyen intenzíven tapasztalhatom meg most először ezt az egészet, de az nem azt jelenti, hogy törékeny porcelánbabaként kell velem bánni. Akarom. Sőt, szinte sóvárog érte a testem és azt sem tudom, hogy ezek után, hogyan leszek képes leállni vele. Mintha már most a függőjévé váltam volna ennek az egésznek. Egyszerűen a fellegekben érzem magam, már jóval azelőtt, hogy ténylegesen eljutnék oda. Olyan, mintha mindig is hiányzott volna valami az életemből és még csak most döbbennék rá igazán, hogy mi is volt az.
A testem szinte sóvárog a gyönyörért és minden egyes porcikám beleremeg, ahogy szinte teljesen könnyedén a fellegekbe repít. Az eddiginél sokkal erőteljesebb nyögés hagyja el ajkaimat és körmeimet szinte tudatlanul mélyesztem Elijah hátába.



 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 30, 2015 1:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Elmosolyodom, mikor megerősíti szavakkal is amit már testében éreztem. Ezzel megadja a zöld utat nekem, és finoman feje fölé szorítom a kezeit, hogy immár így csodáljam végig megfeszülő melleit. Lehajtom a fejem, lágyan cirógatni kezdem nyelvemmel a két jókora domborulatot, és térdemmel szétfeszítem lábait.
Alig két másodperc múlva lassan, óvatosan, de határozottan elmerülök a testében, alig két-három lökéssel forróságának legmélyére hatolok, aztán megállok. A verejték már most patakzik rólunk, róla és rólam is. A levegő megtelik a fülledt erotika illatával, és olyan finoman kezdek mozogni, ahogy még talán soha. Ha én vagyok az első férfi - és nyilván én vagyok - azóta, hogy átváltozott, időt akarok adni neki rá, hogy megszokja az érzést, és hogy kiélesedett érzékeivel most mindent sokkal mélyebben és hevesebben érzékel, ahogy eddig.
- Minden rendben? - kérdezem tőle pihegve, megállva néhány másodpercre két lökés között, és fürkészve nézem arcát. Vonásain már most ott játszik a kéj, és halk nyöszörgése zene a füleimnek. Istenem, mennyire kívánom ezt a lányt!
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 29, 2015 10:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Fogalmam nincs, hogy honnan is ered ez az épp ésszel felfoghatatlan vágy, de nem is tudok annyira tisztán gondolkozni, hogy szépen egyesével kielemezzem. Egyszerűen nem is akarom túlgondolni. Jól éreztük magunkat.. Elijah pedig rendkívül vonzó férfi, amivel a testem is tökéletesen egyetért, mert úgy érzem, hogy minden porcikám érte lángol. Akarom őt és nem azon akarok rágódni, hogyan jutottunk el idáig. Ki akarom élvezni a pillanatot addig, amíg tart.
Az, hogy a kezeim között érezhettem őt csak még jobban felperzselte a bennem tomboló vágyat, amiről azt hittem, hogy már egyáltalán nem lehet fokozni. Szükségem volt erre az egészre, mert úgy éreztem, hogy nélküle minden egyes porcikám megkeseredik, ha nem érezhetem őt.
Kérdése egyáltalán nem lep meg, hiszen amennyire már megismerhettem igazából azt gondoltam volna, hogy minden előtt engedélyt kér, de bevallom így sokkal jobban tetszett. Azonban az, hogy meg akar győződni arról, hogy tényleg ezt akarom igazán kedves tőle. Legalább kettőnk közül ő még képes tiszta fejjel gondolkozni. Alsó ajkamba harapok és bólintok. – A lehető legbiztosabb. – Mondom, szinte teljesen elhaló hangon. Kezdtem azt hinni, hogy nem csak az eszem ment vándorútra, hanem a hangom is. Bár azért a másodikban biztos vagyok, hogy hamarosan felüti újra a fejét. Finoman megemelem a csípőmet, ezzel is azt jelezve, hogy tényleg ezt akarom. Ezt az egészet. Itt és most.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 29, 2015 6:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Ha fordított helyzetben lennénk, ő lenne az Ősi, és én az ifjú vámpír, most biztosra venném, hogy megigézett. Persze, így is megtette, de némileg más értelemben. Nem tudom megmagyarázni, vagy szavakba önteni, hogy mivel vonz ennyire magához, csak a puszta tényt érzékelem, és eszemben sincs lázadozni, vagy küzdeni ellene. Nem indult a legjobban az ismeretségünk, de ez alig egy nap alatt az ellenkezőjére változott, és ahogy nézem, most csakugyan a legjobb végkifejlet felé haladunk. És a hevességéből fakadóan ezt nem kizárólag én érzem így.
Miközben csókolom, fél kézzel ledobálom a kanapé párnáit valahová, nem érdekel merre. Tőlem a pokolba is hullhatnak, ha kell... A hely viszont most lényegesen több lett, és akaratlanul is felnyögök, ahogy mohó kezével azonnal a lényegre tér, és rátapint a nadrágomra. Hát ez a lány aztán tényleg nem teketóriázik! Ugyanakkor ez tetszik nekem. Tagadhatatlanul tetszik! Ennek ellenére elhúzom csípőmet az ujjai alól, hogy lebontsak róla még mindig rajta lévő ruhadarabot. Igaz, már csak a fehérnemű fedi testét, bár az sem sokáig. Ahogy meglátom őt teljes meztelen szépségében a kanapén heverni, szinte eláll a lélegzetem. Ebben a pillanatban értem meg, mivel vonz magához. Okos lány, tehetséges, és gyönyörű. És éppoly elveszett lélek, mint magam is. Azt hiszem, mindezen tulajdonságok összességének köszönhető, hogy egymásra találtunk.
- Gia - emelem fel ujjammal a fejét, és a hangom olyan rekedt a vágytól, hogy magam is alig ismerek rá. - Biztos vagy benne? - kérdezem. Meg akarom adni neki az esetleges visszavonulás lehetőségét is. Mindig úriember voltam... ezen téren is.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 1:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vonzott magához szinte már megmagyarázhatatlanul, de nem is akartam túlgondolni, túlmagyarázni a helyzetet. Két felnőtt ember vagyunk, akiknek nincs szüksége mások beleegyezésére a döntéseik meghozatalára. Ő pedig többszörösen is átugrotta már azt a bizonyos felnőttkorba lépést.
Az érzéseimre a vágyaimra hagyatkoztam, ahogyan azt mindig is tettem. Lehet, hogy pár órával ezelőtt még határozottan borsódzott a hátam pusztán attól, hogy a közelében kell eltöltenem hosszú órákat, amik talán örökkévalóságnak tűnhetnek majd, most mégis úgy éreztem, hogy vágyom a közelségére. De nem csak ez az egyetlen dolog amire vágyom. Azt akarom, hogy ezen pillanat a lehető legtovább tartson mégis mohó módon nem tudom magamat visszafogni. A gombok koppanása pontosan ezt az üzenetet közvetítik.
A nyakamra lehelt csókjai egyenesen üzenetet közvetítettek a vágyaimnak, ahogyan szinte felperzselték a bőrömet. A lehető legközelebb akartam érezni magamhoz és úgy éreztem, hogy minden egyes perc, amit anélkül töltök el, hogy érezhetném őt magamban elvesztegetett pillanat. Minden egyes milliméter távolság, amit a testünk felvesz, felér egyfajta kínzással.
A kezeimmel végigkalandozom a mellkasán, majd pedig egyenesen a nadrágjához siet a kezem, ahol már egyértelmű jelét érzem annak, hogy ő is pontosan ugyanúgy vágyik rám, ahogyan én rá. Nem tudom, hogy mi volt az a végső löket, ami a karjaiba taszított, ami miatt úgy éreztem, hogy szükségem van erre, de nem is érdekel, mert ez az egész este úgy tökéletes, ahogyan van és a legkevesebb, hogy megpecsételjük és még tökéletesebbé varázsoljuk.
Miután eltávolítottam az útból az akadályként szolgáló nadrágot kettőnk közül az egyik kezemmel finoman kényeztetni kezdem a férfiasságát, míg a másikkal pedig magamhoz vonom, hogy újra megízlelhessem mézédes ajkait.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 30, 2015 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Mint a mágnes, és a vas... úgy él köztünk a vonzás. Magába ránt, összeköt, talán ha akarnánk sem tudnánk kibújni a hatása alól, és talán a legnagyobb erőfeszítés sem lenne elég ahhoz, hogy most megálljak, vagy megálljunk. Ez a lány, aki az első egy órában csak teher volt a nyakamon, nem sokkal később már egy áldás volt a számomra. Valaki, aki itta és szomjazta a tudást, az érzéseket, a megváltozott létének minden porcikája eltelt valami varázslattal, amivel úgy húzott magához, mint a fény a rovart. Hosszú ideje élek már magányosan, megszokva, hogy az érzelmeimet és minden mást alárendeljek a család szentségének és kötelékének. De, az isten szerelmére, férfi is vagyok... és nem vagyok remete. Nem vagyok kőből, tudok érezni, szeretni, és vannak vágyaim... amiket ezúttal talán nem kell elfojtanom úgy, ahogy Hayley mellett teszem. Ez a lány nemcsak gyönyörű, okos, és tehetséges, hanem roppant készséges is, és a jelek szerint ő ugyanúgy vágyik a pillanat mámorára velem, ahogyan én is vele.
Nem telt bele sok időbe, a gombjaim hangos pattogással adják meg magukat, millió helyre gurulva a szobában. Meztelen mellkasomat egy pillanatra megcsapja a szoba kissé hűvösebb levegője, de ez nem tart sokáig, mert máris egy forró test simul nekem, és úgy csókol, mintha ennél a pontnál szeretne kezdeni velem teljesen eggyé válni.
Nem hezitálok én sem sokáig, egy halk surrogással húzom le ruhája hátán a cipzárt, majd fél kézzel megtartva őt magamon, másik kezemmel lehúzom a válláról a pántokat, hogy ezzel egyidejűleg ráhajoljak nyaka bőrére, és csókokkal kezdjem el behinteni. Valami különleges, ámde mámorító illat árad a bőréből, aminek egyszerűen lehetetlen ellenállni, azon kapom magam, hogy többet akarok belőle, még és még többet... így hát megfordulok, és óvatosan a kanapéra fektetem, hogy én magam is kövessem, és csípőjénél fogva szorítsam szorosan a testemhez.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 29, 2015 10:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Azt hiszem ez a csend, ami körülölet minket pontosan olyan beszédes volt, mint amikor szavakkal kommunikáltunk. Olyan volt az egész, mintha belélegeznénk az információt. Nem szavakkal dolgoznánk fel, nem ezen keresztül próbálnák megértetni a másikkal, hogy mégis mi zajlik le bennünk, hanem sokkal inkább minden mással. A tekintetünkkel, a testtartásunkkal. Nem éreztem szükségesnek a szavakat. Valahogy értelmüket veszítették és talán egyszerűen csak tönkretették volna ezt a pillanatot, amit a csend olyan tökéletesen kialakított önmagának.
Láttam rajta, hogy ugyanazt akarja, mint én. Ha nem is engedte a felszínre teljesen, ha uralkodott is magán addig a pillanatig, amikor én eldöntöttem, hogy nem tudom visszafogni magam és az igazat megvallva nem is nagyon akartam. Kölcsönösen vágyunk a másik társaságára. Ha pedig valaki azt mondta volna, hogy így fog végződni ez az este, hogy ajkaimat az úgynevezett mentoroméra préselem, akkor valószínűleg jobb körberöhögöm, mert tudom jól, hogy indultam ide. Legyünk a lehető leghamarabb túl az egészen és ne essünk túlzásokba, mert ő sem rajong értem, ami miatt én sem érte. Most mégis én vagyok az, aki szenvedélyesen csókolja őt és ujjaimmal beletúrok a sötét hajtincseibe. A karomat és a lábaimat egyaránt köré fonom, mint aki egy pillanatra sem akar elszakadni tőle.
Nem tudom megmagyarázni mi az a megmagyarázhatatlan erő, ami elkezdett vonzani hozzá az egyik pillanatról a másikra, de nem is hiszem, hogy nagyon szükséges magyarázatokat keresni, mert ezekben a helyzetekben szerintem felesleges magyarázkodni. Engedni kell az ösztöneinknek.
Egy apró pillanat erejéig elszakadunk egymástól és ebben a lopott pillanatban a tekintetében ugyanazt a vágyat látom visszatükröződni, ami valószínűleg az enyémben is ugyanúgy ott van. Ahogy ajkaink újra összeérnek olyan, mintha valami teljesen feltöltődnék energiával. A kezeimet automatikusan lecsúsztatom a mellkasára, hogy a vámpírsebességemet kihasználva kigomboljam az ingét, de körülbelül az első gomb után meggondolom magam és egyszerűen szétszakítom azt, a gombok pedig nemes egyszerűséggel hullnak le körénk.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 24, 2015 4:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Felhajtja a maradék bort, egyetlen korttyal, és elégedetten csettint utána. Nos, tény és való, nekünk - vámpír mivoltunkból fakadóan - nemcsak sokkal kiélezettebbek az érzékeink, de jóval nagyobb tűrőképességgel is rendelkezünk, mint a halandók. Ebbe beletartozik az is, hogy nincs szükségünk limitált alkoholfogyasztásra, és bátran kitolhatjuk a határainkat. Egy ilyen üveg finom bor pedig, ha már meg van bontva, nem tanácsos, hogy a levegő és az enyészet martaléka legyen.
Beáll némi csend. Ez azonban nem kínos, sőt. Feszültséggel, várakozással teli, termékeny csend. Csak a tekinteteink beszélnek, mintha azzal akarnánk kifejezni valamit. Valamit, aminek a kimondására nincsenek szavaink, vagy csak nem merünk élni velük. Bár talán ezek a pillantások, amiket váltunk, többet érnek a szavaknál. A beszéd néha csupán a félreértések forrása.
Nem tudom, ő mit olvas ki az én szemeimből, de amit én személy szerint az övében látok, megmozdítja ereimben a vért. Szinte öntudatlanul kezdem hevesebben venni a levegőt, és ő is úgy tesz, mintha teljesen egy hullámhosszra kerültünk volna ketten, mintha csak a tükörképem lenne, úgy viszonoz minden mozdulatot, minden lélegzetvételt, minden parázs pillantást.
Kissé megköszörülöm a torkomat, és felkelek, hogy újabb pohárnyi bort töltsek mindkettőnknek, de nem jutok el idáig. Mert ahogy a tekintetem újra felé téved, mintha elpattanna valami a levegőben. Talán csak képzelődöm, de esküszöm, szinte hallani vélem, ahogy az utolsó cérnaszál, aminek erejével féken tartottunk magunkat, immár elszakad. A következő pillanatban pedig már itt is van, ajka a számon, és ezúttal már nem csak elképzelem, első kézből meg is tapasztalom, milyen a csókja. Az íze édes, mintha méz lenne, és gyümölcs, és nem is gondolkodom, egyetlen pillanatig nem hezitálok, hogy viszonozzam ajak mozgását, mígnem nyelveink heves csatában forrnak össze. A vágy fellobban bennem, mintha a tűz, amire olajat öntenek. Egyetlen mozdulattal kapom az ölembe, két lába körbeöleli a csípőmet, és megcsap a hajából kiáradó illat. Elszakadok ajkától, kérdőn nézek rá egy pillanatig, aztán megnyugtat, amit arcán látok, és ezúttal már én vagyok, aki az újabb csókot kezdeményezi.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 24, 2015 12:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Hát, akkor itt van még valami, amit az ezer év alatt nem sikerült elsajátítanod, de könnyedén segíthetek rajta. Amúgy pedig azt hiszem az érzés kölcsönös volt. Mármint éreztem, hogy te nem akarod ezt már jóval azelőtt, hogy idejöttem. Szinte a levegőben volt az, hogy leerőszakoltak a torkodon. Bár az már valami, hogy annak ellenére, hogy lett volna választásod mégis elvállaltad aztán pedig ilyen kellemes kis este lett belőle, amiről először azt hittem, hogy talán a legnehezebb túlélnem, de erre sikeresen rácáfoltunk, mert akkor mind a ketten jól éreztük magunkat. – Újra a finom borba kortyolok, de ezúttal már nem pusztán csak ízlelgetem, hanem ki is ürítem a poharat. Nem kell attól félnem, hogy megárt. Előbb lebomlik, mintsem úgy igazán megemészthesse, feldolgozhassa a szervezetem. Na, meg persze felhasználja. Vámpírként drágább leinni magad, de erre van az igézés. Legalábbis azt hiszem. Mert ezer év után talán mindent megunhat valaki, csak a mámort nem, amit az alkohol nyújt áldozatának.
Nem tudtam, nem észre venni, ahogyan a tekintete az ajkaimra siklik. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy nem képzelődöm, hogy amit érzek az egyáltalán nem egyirányú, hanem ő is pontosan így van ezzel. De mit is akarnék letagadni? Szinte izzik kettőnk között a levegő. Olyannyira, hogy minden egyes lélegzetvétel szinte elveszi az eszemet, megfosztva engem a cselekedeteim meghatározásától. Mikor feleszmélek, hogy mit is csinálok, már késő. Ajkaimat az övéire tapasztottam és rájöttem, hogy lehet a kezeim közé került az irányítás és kitisztult a fejem, de így most már határozottan felfogtam, hogy nem akarom abbahagyni.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 23, 2015 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
- Nos, igyekeztem palástolni, hogy a hátam közepére kívánlak, mert nem szokásom senkit megbántani, főleg ha illető nem ártott nekem. Ugyanakkor belátom, nem vagyok, és sosem voltam színész. Alighanem nem tudtam leplezni a gondolataimat és érzéseimet tökéletesen, vagy éppen te vagy túl éles szemű, hogy átláttál rajtam - sommázom a történteket. - Pozitívan csalódtam benned, és azt hiszem, ez a legjobb, amit elmondhatok. Olyan érzést keltettél életre bennem, amiben már nagyon régen nem volt részem. Némi önfeledtséget, már amennyire én élhetek ilyen fogalommal önmagamat illetően - iszom bele a borba, és nézem, ahogy elpirul. Nem tudom, mi jár a fejében. VAgyis sejtem, akár biztosra is mehetnék, hiszen képes vagyok látni a gondolatait ha akarom, de sosem tenném ezt meg vele. Tisztességtelen húzás lenne, és azt hiszem, lerombolná azt a valamit, ami alig 24 óra alatt felépült közöttünk. Azt a valamit, aminek jelenleg képtelen vagyok nevet adni.
A szemembe néz, nézem barna íriszét, a kissé zavart, mégis csillogó pillantását. Tekintetem az ajkaira siklok, és azon kapom magam, hogy eltűnődöm, vajon milyen lehet a csókja íze.
- Mindezt nem azért mondtam, hogy jólessen - mondom aztán kissé rekedten, és alig ismerek a saját hangomra. - Azért mondtam, mert őszintén így gondolom. Csodálatos és gyönyörű nő vagy, Gia.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 23, 2015 12:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

A bor kellemes aromája csak még fényesebbé teszi a ma éjszakát, pedig olyan sötét gondolatokkal megtelve indult el, szinte ott lebegett felettem a negativitás.  Most mégis sokkal jobban érzem magam. Talán azért, mert nem számítottam arra, hogy ilyen hamar képes leszek leküzdeni az akadályokat, amit elém sodort a vámpírlét és újra képes leszek zenélni, ami számomra talán a legfontosabb dolog a világon. Mindenkinek megvan a maga függősége az enyém pontosan ez. De nem is ez a megfelelő szó rá. Sokkal inkább szenvedély, mintsem valami függőség. Habár az a meggyőződésem, hogy ugyanúgy nem tudnék elszakadni tőle. Ezért is éreztem magam olyan keserűnek. Mert azt hittem soha nem leszek képes újra játszani. Nem leszek képes valamit tenni, ami az életem értelmét szolgálja.
Hiszed vagy, sem de rád volt írva, hogy nem szívesen veszel a szárnyaid alá, de őszintén örülök annak, hogy sikerült megváltoztatnom a véleményed. Ezek szerint tudok valamit, nemde? – Megértem, hogy nem akart valakit a nyakára, akihez mondhatni az égvilágon semmi köze nincs, mert nem tartozott nekem semmivel. Nem ő változtatott át engem. Marcel egyszerűen csak a karjaiba lökött, amit nem is értettem igazán, de talán pont azért, mert ő képes volt megmutatni nekem valamit, amire talán Marcel nem lett volna képes. Egy utat vissza a zenéhez.
Én.. Köszönöm. Igazán jól esik, hogy így gondolod. – Nem szokásom zavarba jönni most valahogy mégis éreztem, ahogy a pír kiül az arcomra. Ezzel egy időben olyan ostobának éreztem magam, de nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Nem csináltam semmit. A zavaromat azzal próbáltam elrejteni, hogy pontosan a szemeibe néztem, de bevallom ez nem sokat segített a helyzetemen. Mindig tudtam mit akarok. Ahogyan most is.

 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 21, 2015 3:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
A bor tökéletes. Édes, zamatos, szinte itatja önmagát, és élvezem a számban elomló ízorgiát. Egy tényleg magával ragadó alkalomra tartogattam, és noha évtizedek alatt bőven lett volna alkalmam felbontani, örülök, amiért a ma este fénypontjaként szánhatom.
Néhány korty után leteszem a poharam a kanapé előtti kis asztalra, majd hátradőlök, és őszinte pillantással nézek Gia szemeibe.
- Kérlek bocsáss meg azért, amit mondani fogok. Mikor Marcel rám bízott téged, mondván, hogy különleges lány vagy, és különleges tanárt érdemelsz, finoman szólva sem repestem az örömtől. Úgy tekintettem, hogy jelenlegi gondjaim közepette púp leszel a hátamon, és nem fűlött a fogam rá, hogy az én felelősségem legyen egy nagyszájú, és vadóc lány, akit ráadásul nem is magam változtattam át. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy még ezer év elteltével is tévedhetek, és ezt itt és most őszintén beismerem. Az eleinte bosszantónak tűnő jellemvonásaid pedig kérlek, soha ne add fel. Üdítő az őszinteség és bátorság ebben az aljas, korrupt és lelkiismeretlen világban - teszem hozzá, és mikor megérzem kezét a nyakkendőmnél, meglepve hagyom, hogy tegye, amit akar. Bőre az enyémhez ér, és különös módon, valami nagyon jóleső érzés fut végig rajtam. Megfogom a kezét, ujjaimban tartom az ujjait, és kissé rekedten szólalok meg újra.
- Ha még nem mondtam volna Gia... gyönyörű voltál azon a színpadon - suttogom, és komolyan is gondolom a szavaimat. Talán elmondhatom, hogy nem csak a zenéje volt rám leírhatatlan hatással.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Keresem :
i'm cool for now Δ
† Kedvenc dal :
paint it, black Δ

† Tartózkodási hely :
new orleans Δ
† Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 20, 2015 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Azt hittem, hogy egy jó darabig képtelen leszek játszani majd. Talán még az is megfordult a fejemben, hogy soha többé nem fogok. Aztán ő egyfajta reményt keltett bennem, hogy lesz rá lehetőségem. El is hittem. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Beledobott a mélyvízbe, ahol csak a szavaiban próbáltam hinni, hogy legyőzhetem a félelmet, ami teljes mértékben ostromolta a testemet és sikerrel zárult az estém. Vagyis sokkal inkább az esténk. De tudom, hogy nélküle nem lettem volna képes végigcsinálni. Mindössze egyetlen egy napot töltöttem el vele, mégis.. Annyi mindent köszönhetek neki már ezen rövid idő alatt is.
Nem.. Sőt, köszönöm, hogy megadtad a szükséges lökést. – Persze abban a pillanatban, mikor közelítettem a színpad felé egyáltalán nem ilyen pozitív gondolatok kavarogtak a fejemben. Most mégis, még mindig úgy érzem, hogy minden egyes porcikám hálás azokért a percekért. Visszaadtak nekem valamit, amiről azt hittem, hogy elvesztettem. – Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. Illetve Marcel miatt is örülök. Különben nem élvezhetném a társaságod. – Elég kicsi az esélye, hogy másképpen keresztezték volna egymást útjaink, de lehet, hogy először húztam a számat, mert ő is pontosan ezt csinálta, ha nem is ugyanúgy, ahogy én. De fátylat a múltra. Mit sem számít már. – Most már tényleg igazán megtisztelve érzem magam. – Egy évtizedek óta őrizgetett bor kerül le a polcokról. Az egyszer biztos, hogy nem mindennapi esemény. Számomra határozottan nem, de örülök annak, hogy ő is egy hullámhosszon van velem. Talán pont azért, mert látja rajtam azt a boldogságot, ami bearanyozza a ma éjszakámat.
Mosollyal az arcomon koccintom össze a poharamat az övével, majd kortyolok párat a borból és az íze tökéletesen kényezteti az ízlelőbimbóimat. Mintha minden egyes cseppjével eljátszadozna, mielőtt útjára engedné. Minden érzékelés felerősödik. Azt hiszem most már tényleg boldogsággal tudom nyugtázni ezt a tényt. Ahogyan elkezdeni igazgatni a nyakkendőjét óvatosan felé nyúlva segítek neki kilazítani.


 
Vissza az elejére Go down


Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=Evesz3tyrgM
Grizfolk - The struggle
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Niklaus visszatartása az őrültségeitől



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 18, 2015 4:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A lakásba érve lesegítem a kabátot Giáról, aztán felakasztom a sajátommal egyetemben.
- Egyelőre fejtegetésekbe bocsátkozom, de úgy érzem, nem bántad meg, hogy ma este engedtél a kívánságomnak, és nemcsak hogy velem tartottál a városba, hanem felmentél arra a bizonyos színpadra - mondom, miközben elsétálok a bárpultig, és kiemelem onnan a bort. - Csodálatosan játszol, egyébként. Én ugyanúgy a hatása alá kerültem, ahogy a bárban mindenki. Azt hiszem, ma már értem, Marcel miért választott éppen téged - sétálok vissza aztán a kezemben az üveggel a kanapéig, ahová Gia leült, és két karcsú, kecses poharat helyezek az asztalra.
- Ezt a bort évtizedek óta őrizgetem - nyitom szét a zakómat, majd egyetlen lendületes mozdulattal nyomom bele a dugóhúzót az üveg nyakába. - Még a második világháború idején kaptam egy frontkatonától. Egy tiszttől, egészen pontosan, akit a századával egyetemben megmentettem attól, hogy ágyútöltelékként végezzék. Szerencsére az illető kifinomult úriember volt, és a hálájának ez a roppant kézzelfogható léte, amit most látsz, kedvemre való volt. Bár eddig még nem találtam alkalmat az elfogyasztására, de a mai nap méltó záróakkordja lenne, úgy hiszem - teszem hozzá, és a következő pillanatban a dugó olyat cuppan, mint egy mámoros csók.
Öntök mindkettőnk poharába, és csakhamar édes, szüreti illat tölti meg a levegőt.
- Igyunk a véletlen találkozásra. A zenére, a művészetekre, a bizalomra, és a tehetségekre - koccintom poharamat finoman Gia poharához, és az első néhány korty után igazgatni kezdem kissé szorosra húzott nyakkendőmet.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
Vissza az elejére Go down
 

Elijah új otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-