Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 2:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Még mindig olyan hihetetlen, hogy így és pont itt végződött az éjszakánk, de nem bántam meg. Nem azon van a hangsúly, hogy megbánom-e vagy sem. Életem egyik legjobb éjszakája volt, de ez olyas valami, amit szívesebben őriznék meg csak magamnak. Főleg, mivel csak kettőnkre tartozik így nem igazán érzem szükségét annak, hogy bárkinek is beszéljek róla. Eleve elég furcsa lenne. Mások szívesen dicsekednének egy ilyen egy éjszakás kalanddal, vagy nem is igazán tudom minek nevezzem. Az egyszer biztos, hogy nem történhet meg többször, mert az már tényleg kicsit kínossá változtathatná a dolgokat. Engedtünk a vágyainknak, amik kegyetlenül átvették az irányítást felettük, de ezen felül nem történt semmi más. Boldoggá tett,és segített visszatalálni önmagamhoz, a zenéhez, amiért mindig is hálás leszek neki. – Akkor azt hiszem ezt megbeszéltük. – Tényleg nem szeretném, ha amiatt mozognánk kínosan egymás mellett, mert nem beszéltük volna meg. Legalábbis nekem határozottan szükségem volt erre a lezárásra. – Dehogy! Nincs senki. Egyszerűen csak vannak dolgok, amikről jobb nem beszélni. Úgy értem tényleg fantasztikus volt és köszönöm az egész napot, mert tényleg nagyon sokat jelentett a számomra. De kétlem, hogyha kitudódna más is elhinni, hogy ez az egész nem volt szándékos a részemről. – Nézek rá őszinte mosollyal az arcomon. Nem terveztem, hogy ez lesz, de nem bántam meg. Mégis szükségesnek éreztem, hogy megbeszéljük mindazt, ami kettőnk között történt most. Nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne rá, de nem szívesen viselném magamon azt a keresztet, hogy az első nap belemásztam Elijah ágyába. Ha szándékos lett volna azt mondom, jogos. De így, hogy a pillanat heve irányított.. Igaz ezer alkalmam lett volna megálljt parancsolni az egésznek, de túl gyenge voltam. Meg igazából nem is igazán akartam.
 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 2:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Úgy fekszünk egymás mellett az ágyon, mintha végelgyengülésben szenvednénk. Nem tudom, ő hogy van vele, de nekem nehéz megmozdulnom, és ennek az az oka, hogy alaposan elfárasztott, persze jó értelemben.
- Senki nem gondolatolvasó - jegyzem meg, mikor Gia tesz egy megjegyzést, hogy senki nem gondolta volna, hogy így ér véget az első, együtt töltött napunk. Még én magam sem. És nyilván ő sem, legalábbis az első órákban az arcán játszó finom utálat és kelletlenség nem erre utalt, hogy az ágyamba kívánkozna.
Csak akkor mozdulok meg, mikor a kínos légkörre utal. Fél könyökömre támaszkodom, és kérdőn nézek rá, miközben ujjaimra csavarom játékosan egy hajtincsét.
- Miért lenne? Felnőttek vagyunk. Részemről többszörösen is - válaszolom csendesen. - És ha attól tartasz, mit szólnak a városban, nem szándékozom kiplakátolni, sem más módon a népesség tudomására hozni, hogy menyire kerültünk közel egymáshoz - ejtem le a kezem. - Talán van valaki, aki miatt érzékenyen érintene, ha ez kiderülne? - érdeklődöm kíváncsian. - A válaszod akár igen, akár nem, természetesen számíthatsz a diszkréciómra. Ugyanakkor légy vele tisztában, hogy amit az elmúlt órában nyújtottál nekem, azon nincs mit szégyellni. Sőt. Roppant kielégítő és élvezetes volt - mosolygok.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 9:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Könnyedén simulok hozzá és meg kell mondanom, hogy élvezem, ahogy a hajammal játszik. Mindig is szerettem, ha valaki a hajamat piszkálja. Persze nem olyan értelemben, hogy megtép, hanem ilyen finoman, ahogyan ő is teszi.
Én pedig ennek örülök. – Egy kisebb kő zuhant le a mellkasomról, hogy nem csak én leltem örömömet a társaságában, hanem képes voltam számára viszonozni mindazt, amit ő adott nekem. Mert tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemesen fogjuk eltölteni ezt a napot, szóval engem tökéletesen meglepett ez a végkifejlet. Bár szerintem még őt is, meg bárkit aki látott minket pár órával ezelőtt. Haladtunk mi valamerre, de az egyértelműen nem a vízszintes felé hajtott.
Nem hiszem, hogy bárki erre gondolt volna. – Az egész csak egy apró pillanat volt, amikor nem tudtuk félretolni az egymás irányába érzett vágyainkat. Ennyi volt az egész. Nem kell túlgondolni. De valahogy úgy érzem, hogy jobb, ha ezt tisztázzuk. – Ugye ettől még nem lesz köztünk kínos a légkör? Mármint attól, hogy megtörtént nem kell senkinek sem az orrára kötni. Egyszer előforduló dolog volt az egész. Jól éreztük magunkat egymás társaságában megpecsételtük ezt egy tökéletes estével és ennyi. – Nem vagyok reménytelenül romantikus nem gondolok bele ebbe az egészet, főleg hogy tényleg nem érzem úgy, hogy bármit is bele kellene. Jól éreztük magunkat és ennyi az egész. Meg szerintem senki nem kíváncsi arra, ami itt történt. Úgyhogy ez a kettőnk, kis titka marad. Én nem beszélek róla senkinek. Nincsenek hencegő hajlamaim, hogy bemásztam egy ősi ágyába.

 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 02, 2016 5:51 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Hanyatt fekszem az ágyon, Gia pedig úgy bújik hozzám, mint egy kis doromboló cica. Magunkra borítom a könnyű takarót, aztán felemelem a kezem, hogy cirógatni kezdjem hosszú barna haját.
- Ennek örülök - mondom őszintén, ahogy azt mondja, jól érezte velem magát. Mi tagadás, én is. És ez nem csak az elmúlt fél órára vonatkozik, hanem az egész napra, amit együtt töltöttünk. Különös, hogy a "semmi kedvem ehhez a lányhoz" érzés milyen gyorsan, alig 24 óra alatt fordult bele abba a helyzetbe, aminek következtében most egy szál semmiben, egy takaróval fedve fekszünk egymás karjaiban.
- Nekem is jó volt... ez az egész. Minden perc, amit veled töltöttem - mosolygok rá fáradtan, de kielégült örömmel. - Marcel alighanem nem gondolt ilyen befejezésre mikor a gondjaimra bízott téged - nevetek fel aztán röviden, és csókot nyomok a homlokára.
Aztán felvillan bennem egy gondolat, ami kissé nyugtalanná tesz, igaz, igyekszem nem mutatni a számára. Remélem nem érti félre a helyzetet, és nem kezd érzelmeket belelátni oda, ahol nincsenek. Vagyis, vannak, de távol állnak a mély érzésektől. Kedvelem ezt a lányt, kimondottan kedvelem, de ez nem szerelem. És bízom benne, hogy nem kezd el romantikus és reménytelen érzéseket táplálni irányomban.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 7:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Minden egyes másodperc olyan volt, mintha a fellegekben járnék és még akkor is, ha véget ér ez a pillanat, akkor is határozottan az emlékeimbe őrizném és soha el nem felejteném. Meg sem próbáltam az emlékeim között valami ehhez hasonló emlék után kutatni, mert még soha nem éreztem magam ennyire jól. Nem éreztem ennyire intenzíven a vágyat és a gyönyört, ami ilyen őszinte kéjes nyögéseket váltott ki belőlem. Volt, hogy meg kellett játszanom az örömömet. Talán pontosan ezért is volt most olyan igazán kellemes, mert nem kellett megjátszanom semmit. Egyszerűen csak önmagamat kellett adnom. Elengedni magam és élvezni ezt a pillanatot. Soha nem fogom elfelejteni, hogy milyen gyönyörrel ajándékozott meg engem. Az ilyesmit nehezen felejteni el bárki is.
Iszonyatosan jól érzem magam. – Apró vigyor kúszik az orcámra, mert ténylegesen sokkal felszabadultabbnak érzem magam. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy idáig jutottunk mi ketten. Pedig azt terveztem, hogy a lehető leghamarabb megmentem magam a társaságának kínjaitól. Eléggé ostoba döntés lett volna, mert akkor kihagytam volna egy ilyen felejthetetlen élményt, amire mindig is emlékezni fogok. – Te, jól vagy? – Nem is igazán az a lényege a kérdésnek most, ami általában, hanem sokkal inkább a mögöttünk hagyott esemény iránt próbálok finoman érdeklődni.



 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 9:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Kissé feszülten várom a válaszát. Remélem semmiféle fájdalmat vagy kellemetlenséget nem okozok neki. Noha még nem volt nő, akit bántottam volna bármilyen téren is, jobb tisztában lenni vele, hogy kiélesedett érzékeivel nem fájdalmat, hanem gyönyört okozok neki.
Válasz helyett csak átkulcsolja lábait a derekamon, és így húz mélyebbre magába, mire halványan elmosolygom magam. Mi más ez, ha nem zöld jelzés, hogy folytathatom?
Gyorsítok kissé a mozgásomon, mert érzem, hogy a kéj nem várat sokára magára, sem nála, sem nálam. Mintha minden egyes mozdulata után feljebb és feljebb tekerne magában valamiféle kapcsolót, nyögései és sóhajtásai egyre sűrűbben és hangosabban visszahangzanak a szobában. Verejtékes homlokomat az övének nyomom, már szinte fulladozva kapkodok magam is levegő után, és ahogy rejtett izmaival rám szorít, mikor eléri a gyönyört, én magam is belerobbanok a testébe, és hevesen, hosszan élvezek, átadva magam néhány percre a teljes önfeledtségnek.
Beletelik némi időbe, hogy összeszedjem magam, és mellé gördüljek, lassan csillapodó lélegezettel és szívveréssel, majd felé fordítom a fejem, és fürkészve nézek rá.
- Jól vagy? - nyújtom ki a kezem, hogy végigsimítsak a vállán. Vajon neki mennyire volt jó velem? Csak remélni tudom, hogy nem bánta meg.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Dec. 31, 2015 3:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Nem voltam már kislány nem kellett engem félteni, mégis érezhetem, hogy gyengéden viselkedik velem, de még ezen apró gyengédség is nagyobb örömöt okozott a testemnek, mint bármi amit eddig tapasztalhattam. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lehet ennyire intenzív érzés is. Az egész testem bizsergett és azért könyörgött, hogy ez az egész soha ne érjen végett. Akartam őt. Jobban, mint pár perccel ezelőtt. Szükségem volt erre.
Szavak helyett egyszerűen csak elmosolyodtam és a lábaimat kereszteztem a derekán és a csípőmmel igyekeztem arra késztetni őt, hogy gyorsítson a tempón. Lehet, hogy teljesen új érzés volt a számomra az, hogy ilyen intenzíven tapasztalhatom meg most először ezt az egészet, de az nem azt jelenti, hogy törékeny porcelánbabaként kell velem bánni. Akarom. Sőt, szinte sóvárog érte a testem és azt sem tudom, hogy ezek után, hogyan leszek képes leállni vele. Mintha már most a függőjévé váltam volna ennek az egésznek. Egyszerűen a fellegekben érzem magam, már jóval azelőtt, hogy ténylegesen eljutnék oda. Olyan, mintha mindig is hiányzott volna valami az életemből és még csak most döbbennék rá igazán, hogy mi is volt az.
A testem szinte sóvárog a gyönyörért és minden egyes porcikám beleremeg, ahogy szinte teljesen könnyedén a fellegekbe repít. Az eddiginél sokkal erőteljesebb nyögés hagyja el ajkaimat és körmeimet szinte tudatlanul mélyesztem Elijah hátába.



 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 30, 2015 1:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Elmosolyodom, mikor megerősíti szavakkal is amit már testében éreztem. Ezzel megadja a zöld utat nekem, és finoman feje fölé szorítom a kezeit, hogy immár így csodáljam végig megfeszülő melleit. Lehajtom a fejem, lágyan cirógatni kezdem nyelvemmel a két jókora domborulatot, és térdemmel szétfeszítem lábait.
Alig két másodperc múlva lassan, óvatosan, de határozottan elmerülök a testében, alig két-három lökéssel forróságának legmélyére hatolok, aztán megállok. A verejték már most patakzik rólunk, róla és rólam is. A levegő megtelik a fülledt erotika illatával, és olyan finoman kezdek mozogni, ahogy még talán soha. Ha én vagyok az első férfi - és nyilván én vagyok - azóta, hogy átváltozott, időt akarok adni neki rá, hogy megszokja az érzést, és hogy kiélesedett érzékeivel most mindent sokkal mélyebben és hevesebben érzékel, ahogy eddig.
- Minden rendben? - kérdezem tőle pihegve, megállva néhány másodpercre két lökés között, és fürkészve nézem arcát. Vonásain már most ott játszik a kéj, és halk nyöszörgése zene a füleimnek. Istenem, mennyire kívánom ezt a lányt!
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 29, 2015 10:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Fogalmam nincs, hogy honnan is ered ez az épp ésszel felfoghatatlan vágy, de nem is tudok annyira tisztán gondolkozni, hogy szépen egyesével kielemezzem. Egyszerűen nem is akarom túlgondolni. Jól éreztük magunkat.. Elijah pedig rendkívül vonzó férfi, amivel a testem is tökéletesen egyetért, mert úgy érzem, hogy minden porcikám érte lángol. Akarom őt és nem azon akarok rágódni, hogyan jutottunk el idáig. Ki akarom élvezni a pillanatot addig, amíg tart.
Az, hogy a kezeim között érezhettem őt csak még jobban felperzselte a bennem tomboló vágyat, amiről azt hittem, hogy már egyáltalán nem lehet fokozni. Szükségem volt erre az egészre, mert úgy éreztem, hogy nélküle minden egyes porcikám megkeseredik, ha nem érezhetem őt.
Kérdése egyáltalán nem lep meg, hiszen amennyire már megismerhettem igazából azt gondoltam volna, hogy minden előtt engedélyt kér, de bevallom így sokkal jobban tetszett. Azonban az, hogy meg akar győződni arról, hogy tényleg ezt akarom igazán kedves tőle. Legalább kettőnk közül ő még képes tiszta fejjel gondolkozni. Alsó ajkamba harapok és bólintok. – A lehető legbiztosabb. – Mondom, szinte teljesen elhaló hangon. Kezdtem azt hinni, hogy nem csak az eszem ment vándorútra, hanem a hangom is. Bár azért a másodikban biztos vagyok, hogy hamarosan felüti újra a fejét. Finoman megemelem a csípőmet, ezzel is azt jelezve, hogy tényleg ezt akarom. Ezt az egészet. Itt és most.


 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 29, 2015 6:40 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Ha fordított helyzetben lennénk, ő lenne az Ősi, és én az ifjú vámpír, most biztosra venném, hogy megigézett. Persze, így is megtette, de némileg más értelemben. Nem tudom megmagyarázni, vagy szavakba önteni, hogy mivel vonz ennyire magához, csak a puszta tényt érzékelem, és eszemben sincs lázadozni, vagy küzdeni ellene. Nem indult a legjobban az ismeretségünk, de ez alig egy nap alatt az ellenkezőjére változott, és ahogy nézem, most csakugyan a legjobb végkifejlet felé haladunk. És a hevességéből fakadóan ezt nem kizárólag én érzem így.
Miközben csókolom, fél kézzel ledobálom a kanapé párnáit valahová, nem érdekel merre. Tőlem a pokolba is hullhatnak, ha kell... A hely viszont most lényegesen több lett, és akaratlanul is felnyögök, ahogy mohó kezével azonnal a lényegre tér, és rátapint a nadrágomra. Hát ez a lány aztán tényleg nem teketóriázik! Ugyanakkor ez tetszik nekem. Tagadhatatlanul tetszik! Ennek ellenére elhúzom csípőmet az ujjai alól, hogy lebontsak róla még mindig rajta lévő ruhadarabot. Igaz, már csak a fehérnemű fedi testét, bár az sem sokáig. Ahogy meglátom őt teljes meztelen szépségében a kanapén heverni, szinte eláll a lélegzetem. Ebben a pillanatban értem meg, mivel vonz magához. Okos lány, tehetséges, és gyönyörű. És éppoly elveszett lélek, mint magam is. Azt hiszem, mindezen tulajdonságok összességének köszönhető, hogy egymásra találtunk.
- Gia - emelem fel ujjammal a fejét, és a hangom olyan rekedt a vágytól, hogy magam is alig ismerek rá. - Biztos vagy benne? - kérdezem. Meg akarom adni neki az esetleges visszavonulás lehetőségét is. Mindig úriember voltam... ezen téren is.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 26, 2015 1:25 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Vonzott magához szinte már megmagyarázhatatlanul, de nem is akartam túlgondolni, túlmagyarázni a helyzetet. Két felnőtt ember vagyunk, akiknek nincs szüksége mások beleegyezésére a döntéseik meghozatalára. Ő pedig többszörösen is átugrotta már azt a bizonyos felnőttkorba lépést.
Az érzéseimre a vágyaimra hagyatkoztam, ahogyan azt mindig is tettem. Lehet, hogy pár órával ezelőtt még határozottan borsódzott a hátam pusztán attól, hogy a közelében kell eltöltenem hosszú órákat, amik talán örökkévalóságnak tűnhetnek majd, most mégis úgy éreztem, hogy vágyom a közelségére. De nem csak ez az egyetlen dolog amire vágyom. Azt akarom, hogy ezen pillanat a lehető legtovább tartson mégis mohó módon nem tudom magamat visszafogni. A gombok koppanása pontosan ezt az üzenetet közvetítik.
A nyakamra lehelt csókjai egyenesen üzenetet közvetítettek a vágyaimnak, ahogyan szinte felperzselték a bőrömet. A lehető legközelebb akartam érezni magamhoz és úgy éreztem, hogy minden egyes perc, amit anélkül töltök el, hogy érezhetném őt magamban elvesztegetett pillanat. Minden egyes milliméter távolság, amit a testünk felvesz, felér egyfajta kínzással.
A kezeimmel végigkalandozom a mellkasán, majd pedig egyenesen a nadrágjához siet a kezem, ahol már egyértelmű jelét érzem annak, hogy ő is pontosan ugyanúgy vágyik rám, ahogyan én rá. Nem tudom, hogy mi volt az a végső löket, ami a karjaiba taszított, ami miatt úgy éreztem, hogy szükségem van erre, de nem is érdekel, mert ez az egész este úgy tökéletes, ahogyan van és a legkevesebb, hogy megpecsételjük és még tökéletesebbé varázsoljuk.
Miután eltávolítottam az útból az akadályként szolgáló nadrágot kettőnk közül az egyik kezemmel finoman kényeztetni kezdem a férfiasságát, míg a másikkal pedig magamhoz vonom, hogy újra megízlelhessem mézédes ajkait.


 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 30, 2015 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Mint a mágnes, és a vas... úgy él köztünk a vonzás. Magába ránt, összeköt, talán ha akarnánk sem tudnánk kibújni a hatása alól, és talán a legnagyobb erőfeszítés sem lenne elég ahhoz, hogy most megálljak, vagy megálljunk. Ez a lány, aki az első egy órában csak teher volt a nyakamon, nem sokkal később már egy áldás volt a számomra. Valaki, aki itta és szomjazta a tudást, az érzéseket, a megváltozott létének minden porcikája eltelt valami varázslattal, amivel úgy húzott magához, mint a fény a rovart. Hosszú ideje élek már magányosan, megszokva, hogy az érzelmeimet és minden mást alárendeljek a család szentségének és kötelékének. De, az isten szerelmére, férfi is vagyok... és nem vagyok remete. Nem vagyok kőből, tudok érezni, szeretni, és vannak vágyaim... amiket ezúttal talán nem kell elfojtanom úgy, ahogy Hayley mellett teszem. Ez a lány nemcsak gyönyörű, okos, és tehetséges, hanem roppant készséges is, és a jelek szerint ő ugyanúgy vágyik a pillanat mámorára velem, ahogyan én is vele.
Nem telt bele sok időbe, a gombjaim hangos pattogással adják meg magukat, millió helyre gurulva a szobában. Meztelen mellkasomat egy pillanatra megcsapja a szoba kissé hűvösebb levegője, de ez nem tart sokáig, mert máris egy forró test simul nekem, és úgy csókol, mintha ennél a pontnál szeretne kezdeni velem teljesen eggyé válni.
Nem hezitálok én sem sokáig, egy halk surrogással húzom le ruhája hátán a cipzárt, majd fél kézzel megtartva őt magamon, másik kezemmel lehúzom a válláról a pántokat, hogy ezzel egyidejűleg ráhajoljak nyaka bőrére, és csókokkal kezdjem el behinteni. Valami különleges, ámde mámorító illat árad a bőréből, aminek egyszerűen lehetetlen ellenállni, azon kapom magam, hogy többet akarok belőle, még és még többet... így hát megfordulok, és óvatosan a kanapéra fektetem, hogy én magam is kövessem, és csípőjénél fogva szorítsam szorosan a testemhez.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 29, 2015 10:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Azt hiszem ez a csend, ami körülölet minket pontosan olyan beszédes volt, mint amikor szavakkal kommunikáltunk. Olyan volt az egész, mintha belélegeznénk az információt. Nem szavakkal dolgoznánk fel, nem ezen keresztül próbálnák megértetni a másikkal, hogy mégis mi zajlik le bennünk, hanem sokkal inkább minden mással. A tekintetünkkel, a testtartásunkkal. Nem éreztem szükségesnek a szavakat. Valahogy értelmüket veszítették és talán egyszerűen csak tönkretették volna ezt a pillanatot, amit a csend olyan tökéletesen kialakított önmagának.
Láttam rajta, hogy ugyanazt akarja, mint én. Ha nem is engedte a felszínre teljesen, ha uralkodott is magán addig a pillanatig, amikor én eldöntöttem, hogy nem tudom visszafogni magam és az igazat megvallva nem is nagyon akartam. Kölcsönösen vágyunk a másik társaságára. Ha pedig valaki azt mondta volna, hogy így fog végződni ez az este, hogy ajkaimat az úgynevezett mentoroméra préselem, akkor valószínűleg jobb körberöhögöm, mert tudom jól, hogy indultam ide. Legyünk a lehető leghamarabb túl az egészen és ne essünk túlzásokba, mert ő sem rajong értem, ami miatt én sem érte. Most mégis én vagyok az, aki szenvedélyesen csókolja őt és ujjaimmal beletúrok a sötét hajtincseibe. A karomat és a lábaimat egyaránt köré fonom, mint aki egy pillanatra sem akar elszakadni tőle.
Nem tudom megmagyarázni mi az a megmagyarázhatatlan erő, ami elkezdett vonzani hozzá az egyik pillanatról a másikra, de nem is hiszem, hogy nagyon szükséges magyarázatokat keresni, mert ezekben a helyzetekben szerintem felesleges magyarázkodni. Engedni kell az ösztöneinknek.
Egy apró pillanat erejéig elszakadunk egymástól és ebben a lopott pillanatban a tekintetében ugyanazt a vágyat látom visszatükröződni, ami valószínűleg az enyémben is ugyanúgy ott van. Ahogy ajkaink újra összeérnek olyan, mintha valami teljesen feltöltődnék energiával. A kezeimet automatikusan lecsúsztatom a mellkasára, hogy a vámpírsebességemet kihasználva kigomboljam az ingét, de körülbelül az első gomb után meggondolom magam és egyszerűen szétszakítom azt, a gombok pedig nemes egyszerűséggel hullnak le körénk.


 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 24, 2015 4:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Felhajtja a maradék bort, egyetlen korttyal, és elégedetten csettint utána. Nos, tény és való, nekünk - vámpír mivoltunkból fakadóan - nemcsak sokkal kiélezettebbek az érzékeink, de jóval nagyobb tűrőképességgel is rendelkezünk, mint a halandók. Ebbe beletartozik az is, hogy nincs szükségünk limitált alkoholfogyasztásra, és bátran kitolhatjuk a határainkat. Egy ilyen üveg finom bor pedig, ha már meg van bontva, nem tanácsos, hogy a levegő és az enyészet martaléka legyen.
Beáll némi csend. Ez azonban nem kínos, sőt. Feszültséggel, várakozással teli, termékeny csend. Csak a tekinteteink beszélnek, mintha azzal akarnánk kifejezni valamit. Valamit, aminek a kimondására nincsenek szavaink, vagy csak nem merünk élni velük. Bár talán ezek a pillantások, amiket váltunk, többet érnek a szavaknál. A beszéd néha csupán a félreértések forrása.
Nem tudom, ő mit olvas ki az én szemeimből, de amit én személy szerint az övében látok, megmozdítja ereimben a vért. Szinte öntudatlanul kezdem hevesebben venni a levegőt, és ő is úgy tesz, mintha teljesen egy hullámhosszra kerültünk volna ketten, mintha csak a tükörképem lenne, úgy viszonoz minden mozdulatot, minden lélegzetvételt, minden parázs pillantást.
Kissé megköszörülöm a torkomat, és felkelek, hogy újabb pohárnyi bort töltsek mindkettőnknek, de nem jutok el idáig. Mert ahogy a tekintetem újra felé téved, mintha elpattanna valami a levegőben. Talán csak képzelődöm, de esküszöm, szinte hallani vélem, ahogy az utolsó cérnaszál, aminek erejével féken tartottunk magunkat, immár elszakad. A következő pillanatban pedig már itt is van, ajka a számon, és ezúttal már nem csak elképzelem, első kézből meg is tapasztalom, milyen a csókja. Az íze édes, mintha méz lenne, és gyümölcs, és nem is gondolkodom, egyetlen pillanatig nem hezitálok, hogy viszonozzam ajak mozgását, mígnem nyelveink heves csatában forrnak össze. A vágy fellobban bennem, mintha a tűz, amire olajat öntenek. Egyetlen mozdulattal kapom az ölembe, két lába körbeöleli a csípőmet, és megcsap a hajából kiáradó illat. Elszakadok ajkától, kérdőn nézek rá egy pillanatig, aztán megnyugtat, amit arcán látok, és ezúttal már én vagyok, aki az újabb csókot kezdeményezi.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Nov. 24, 2015 12:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Hát, akkor itt van még valami, amit az ezer év alatt nem sikerült elsajátítanod, de könnyedén segíthetek rajta. Amúgy pedig azt hiszem az érzés kölcsönös volt. Mármint éreztem, hogy te nem akarod ezt már jóval azelőtt, hogy idejöttem. Szinte a levegőben volt az, hogy leerőszakoltak a torkodon. Bár az már valami, hogy annak ellenére, hogy lett volna választásod mégis elvállaltad aztán pedig ilyen kellemes kis este lett belőle, amiről először azt hittem, hogy talán a legnehezebb túlélnem, de erre sikeresen rácáfoltunk, mert akkor mind a ketten jól éreztük magunkat. – Újra a finom borba kortyolok, de ezúttal már nem pusztán csak ízlelgetem, hanem ki is ürítem a poharat. Nem kell attól félnem, hogy megárt. Előbb lebomlik, mintsem úgy igazán megemészthesse, feldolgozhassa a szervezetem. Na, meg persze felhasználja. Vámpírként drágább leinni magad, de erre van az igézés. Legalábbis azt hiszem. Mert ezer év után talán mindent megunhat valaki, csak a mámort nem, amit az alkohol nyújt áldozatának.
Nem tudtam, nem észre venni, ahogyan a tekintete az ajkaimra siklik. Most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy nem képzelődöm, hogy amit érzek az egyáltalán nem egyirányú, hanem ő is pontosan így van ezzel. De mit is akarnék letagadni? Szinte izzik kettőnk között a levegő. Olyannyira, hogy minden egyes lélegzetvétel szinte elveszi az eszemet, megfosztva engem a cselekedeteim meghatározásától. Mikor feleszmélek, hogy mit is csinálok, már késő. Ajkaimat az övéire tapasztottam és rájöttem, hogy lehet a kezeim közé került az irányítás és kitisztult a fejem, de így most már határozottan felfogtam, hogy nem akarom abbahagyni.


 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 23, 2015 4:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Nos, igyekeztem palástolni, hogy a hátam közepére kívánlak, mert nem szokásom senkit megbántani, főleg ha illető nem ártott nekem. Ugyanakkor belátom, nem vagyok, és sosem voltam színész. Alighanem nem tudtam leplezni a gondolataimat és érzéseimet tökéletesen, vagy éppen te vagy túl éles szemű, hogy átláttál rajtam - sommázom a történteket. - Pozitívan csalódtam benned, és azt hiszem, ez a legjobb, amit elmondhatok. Olyan érzést keltettél életre bennem, amiben már nagyon régen nem volt részem. Némi önfeledtséget, már amennyire én élhetek ilyen fogalommal önmagamat illetően - iszom bele a borba, és nézem, ahogy elpirul. Nem tudom, mi jár a fejében. VAgyis sejtem, akár biztosra is mehetnék, hiszen képes vagyok látni a gondolatait ha akarom, de sosem tenném ezt meg vele. Tisztességtelen húzás lenne, és azt hiszem, lerombolná azt a valamit, ami alig 24 óra alatt felépült közöttünk. Azt a valamit, aminek jelenleg képtelen vagyok nevet adni.
A szemembe néz, nézem barna íriszét, a kissé zavart, mégis csillogó pillantását. Tekintetem az ajkaira siklok, és azon kapom magam, hogy eltűnődöm, vajon milyen lehet a csókja íze.
- Mindezt nem azért mondtam, hogy jólessen - mondom aztán kissé rekedten, és alig ismerek a saját hangomra. - Azért mondtam, mert őszintén így gondolom. Csodálatos és gyönyörű nő vagy, Gia.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Nov. 23, 2015 12:08 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

A bor kellemes aromája csak még fényesebbé teszi a ma éjszakát, pedig olyan sötét gondolatokkal megtelve indult el, szinte ott lebegett felettem a negativitás.  Most mégis sokkal jobban érzem magam. Talán azért, mert nem számítottam arra, hogy ilyen hamar képes leszek leküzdeni az akadályokat, amit elém sodort a vámpírlét és újra képes leszek zenélni, ami számomra talán a legfontosabb dolog a világon. Mindenkinek megvan a maga függősége az enyém pontosan ez. De nem is ez a megfelelő szó rá. Sokkal inkább szenvedély, mintsem valami függőség. Habár az a meggyőződésem, hogy ugyanúgy nem tudnék elszakadni tőle. Ezért is éreztem magam olyan keserűnek. Mert azt hittem soha nem leszek képes újra játszani. Nem leszek képes valamit tenni, ami az életem értelmét szolgálja.
Hiszed vagy, sem de rád volt írva, hogy nem szívesen veszel a szárnyaid alá, de őszintén örülök annak, hogy sikerült megváltoztatnom a véleményed. Ezek szerint tudok valamit, nemde? – Megértem, hogy nem akart valakit a nyakára, akihez mondhatni az égvilágon semmi köze nincs, mert nem tartozott nekem semmivel. Nem ő változtatott át engem. Marcel egyszerűen csak a karjaiba lökött, amit nem is értettem igazán, de talán pont azért, mert ő képes volt megmutatni nekem valamit, amire talán Marcel nem lett volna képes. Egy utat vissza a zenéhez.
Én.. Köszönöm. Igazán jól esik, hogy így gondolod. – Nem szokásom zavarba jönni most valahogy mégis éreztem, ahogy a pír kiül az arcomra. Ezzel egy időben olyan ostobának éreztem magam, de nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Nem csináltam semmit. A zavaromat azzal próbáltam elrejteni, hogy pontosan a szemeibe néztem, de bevallom ez nem sokat segített a helyzetemen. Mindig tudtam mit akarok. Ahogyan most is.

 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Nov. 21, 2015 3:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
A bor tökéletes. Édes, zamatos, szinte itatja önmagát, és élvezem a számban elomló ízorgiát. Egy tényleg magával ragadó alkalomra tartogattam, és noha évtizedek alatt bőven lett volna alkalmam felbontani, örülök, amiért a ma este fénypontjaként szánhatom.
Néhány korty után leteszem a poharam a kanapé előtti kis asztalra, majd hátradőlök, és őszinte pillantással nézek Gia szemeibe.
- Kérlek bocsáss meg azért, amit mondani fogok. Mikor Marcel rám bízott téged, mondván, hogy különleges lány vagy, és különleges tanárt érdemelsz, finoman szólva sem repestem az örömtől. Úgy tekintettem, hogy jelenlegi gondjaim közepette púp leszel a hátamon, és nem fűlött a fogam rá, hogy az én felelősségem legyen egy nagyszájú, és vadóc lány, akit ráadásul nem is magam változtattam át. A mellékelt ábra azt mutatja, hogy még ezer év elteltével is tévedhetek, és ezt itt és most őszintén beismerem. Az eleinte bosszantónak tűnő jellemvonásaid pedig kérlek, soha ne add fel. Üdítő az őszinteség és bátorság ebben az aljas, korrupt és lelkiismeretlen világban - teszem hozzá, és mikor megérzem kezét a nyakkendőmnél, meglepve hagyom, hogy tegye, amit akar. Bőre az enyémhez ér, és különös módon, valami nagyon jóleső érzés fut végig rajtam. Megfogom a kezét, ujjaimban tartom az ujjait, és kissé rekedten szólalok meg újra.
- Ha még nem mondtam volna Gia... gyönyörű voltál azon a színpadon - suttogom, és komolyan is gondolom a szavaimat. Talán elmondhatom, hogy nem csak a zenéje volt rám leírhatatlan hatással.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Pént. Nov. 20, 2015 11:16 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Azt hittem, hogy egy jó darabig képtelen leszek játszani majd. Talán még az is megfordult a fejemben, hogy soha többé nem fogok. Aztán ő egyfajta reményt keltett bennem, hogy lesz rá lehetőségem. El is hittem. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Beledobott a mélyvízbe, ahol csak a szavaiban próbáltam hinni, hogy legyőzhetem a félelmet, ami teljes mértékben ostromolta a testemet és sikerrel zárult az estém. Vagyis sokkal inkább az esténk. De tudom, hogy nélküle nem lettem volna képes végigcsinálni. Mindössze egyetlen egy napot töltöttem el vele, mégis.. Annyi mindent köszönhetek neki már ezen rövid idő alatt is.
Nem.. Sőt, köszönöm, hogy megadtad a szükséges lökést. – Persze abban a pillanatban, mikor közelítettem a színpad felé egyáltalán nem ilyen pozitív gondolatok kavarogtak a fejemben. Most mégis, még mindig úgy érzem, hogy minden egyes porcikám hálás azokért a percekért. Visszaadtak nekem valamit, amiről azt hittem, hogy elvesztettem. – Örülök, hogy elnyerte a tetszésed. Illetve Marcel miatt is örülök. Különben nem élvezhetném a társaságod. – Elég kicsi az esélye, hogy másképpen keresztezték volna egymást útjaink, de lehet, hogy először húztam a számat, mert ő is pontosan ezt csinálta, ha nem is ugyanúgy, ahogy én. De fátylat a múltra. Mit sem számít már. – Most már tényleg igazán megtisztelve érzem magam. – Egy évtizedek óta őrizgetett bor kerül le a polcokról. Az egyszer biztos, hogy nem mindennapi esemény. Számomra határozottan nem, de örülök annak, hogy ő is egy hullámhosszon van velem. Talán pont azért, mert látja rajtam azt a boldogságot, ami bearanyozza a ma éjszakámat.
Mosollyal az arcomon koccintom össze a poharamat az övével, majd kortyolok párat a borból és az íze tökéletesen kényezteti az ízlelőbimbóimat. Mintha minden egyes cseppjével eljátszadozna, mielőtt útjára engedné. Minden érzékelés felerősödik. Azt hiszem most már tényleg boldogsággal tudom nyugtázni ezt a tényt. Ahogyan elkezdeni igazgatni a nyakkendőjét óvatosan felé nyúlva segítek neki kilazítani.


 
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 18, 2015 4:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


A lakásba érve lesegítem a kabátot Giáról, aztán felakasztom a sajátommal egyetemben.
- Egyelőre fejtegetésekbe bocsátkozom, de úgy érzem, nem bántad meg, hogy ma este engedtél a kívánságomnak, és nemcsak hogy velem tartottál a városba, hanem felmentél arra a bizonyos színpadra - mondom, miközben elsétálok a bárpultig, és kiemelem onnan a bort. - Csodálatosan játszol, egyébként. Én ugyanúgy a hatása alá kerültem, ahogy a bárban mindenki. Azt hiszem, ma már értem, Marcel miért választott éppen téged - sétálok vissza aztán a kezemben az üveggel a kanapéig, ahová Gia leült, és két karcsú, kecses poharat helyezek az asztalra.
- Ezt a bort évtizedek óta őrizgetem - nyitom szét a zakómat, majd egyetlen lendületes mozdulattal nyomom bele a dugóhúzót az üveg nyakába. - Még a második világháború idején kaptam egy frontkatonától. Egy tiszttől, egészen pontosan, akit a századával egyetemben megmentettem attól, hogy ágyútöltelékként végezzék. Szerencsére az illető kifinomult úriember volt, és a hálájának ez a roppant kézzelfogható léte, amit most látsz, kedvemre való volt. Bár eddig még nem találtam alkalmat az elfogyasztására, de a mai nap méltó záróakkordja lenne, úgy hiszem - teszem hozzá, és a következő pillanatban a dugó olyat cuppan, mint egy mámoros csók.
Öntök mindkettőnk poharába, és csakhamar édes, szüreti illat tölti meg a levegőt.
- Igyunk a véletlen találkozásra. A zenére, a művészetekre, a bizalomra, és a tehetségekre - koccintom poharamat finoman Gia poharához, és az első néhány korty után igazgatni kezdem kissé szorosra húzott nyakkendőmet.
Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Pént. Okt. 30, 2015 5:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Nos, Niklausban a legnagyobb probléma az, hogy olyan mélyre rejtette a jó oldalát, hogy talán már önmaga sem lenne képes megtalálni, még lámpással sem - foglalom össze a végeredményt, és teljes mértékben igazat adok Giának. Gyanítom a föld összes élő és holt szentje is kevés lenne ahhoz, hogy az öcsém napfényes oldalát felszínre hozzák, ugyanakkor nem fogom feladni a feladatot, amibe belekezdtem, még akkor sem, ha a borítékban a bukás lehetősége is benne rejlik.
Meglepve felvonom a szemöldökömet, amikor azt mondja, rám fér egy kis kikapcsolódás. A jelek szerint még szoknom kell ,hogy van valaki a közvetlen környezetemben, aki olyan őszinte és szókimondó - akár túlságosan is - amit már nagyon régen nem tapasztaltam. Ugyanakkor önmagam számára is meglepve ismerem be, hogy tetszik ez a jellemvonás. Eddig csak Hayley szájalását és dacos énjét ismertem meg. A jelek szerint ezúttal van valaki más is, aki túléli a tényt, hogy kissé tiszteletlenül szól egy ősihez.
- Azt hiszem, a szórakozást én ajánlottam fel neked - mosolygom el magam aztán. - El kell hogy keserítselek, de ha most arra gondolsz, hogy félrecsúszott nyakkendőben, kibomlott ingben, és ziláltan fogok ugrálni egy bárban a zene ritmusára, még sosem jártál messzebb az igazságtól - válaszolom. Na igen. A zene élvezete egy dolog. Ugyanúgy elhivatott vagyok - műkedvelő szinten - mint Niklaus a festészet iránt. Ugyanakkor van egy viselkedési morál, amelynek a szintje alá sosem süllyednék. Még magamban sem, nem még nyilvánosan. A renomét, amit felépítettem, nem fogom egy ostoba cselekedettel lerombolni.
Felkelek, begombolom a zakómat, aztán a karomat nyújtom Giának, mint egy középkori nemes lovag a szíve hölgyének.
- Ígérem, ma este nem lesz több lecke, sem más. Azt akarom, hogy ma este lásd az élet napos oldalát is, immár a vámpír szemével - bólintok felé, aztán megvárom, hogy felkeljen, és karját karomba fűzze. Így távozunk a lakásból.

(French bar)
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 28, 2015 11:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Nem lehet egyszerű, hiszen nagyon sokan olyan mélyre rejtik a jó oldalukat, hogy már ők is megfeledkeznek arról, hogy van ilyen. – Felnézek rá, hiszen annyi bölcsesség árad minden egyes szavából, amit én soha nem leszek képes birtokolni. Talán ezer év múlva, de akkorra már ő sokkal bölcsebb lesz, mint jómagam. Bár még kérdéses, hogy addigra lesz bolygó, ahol élhetünk. Ha máshova nem is mehetünk ott lesz a Mars. Bár nem tudom, hogy ott mennyire lenne biztonságos egy vámpír számára. Bár, ahol az ember megél ott csak-csak elfér a vámpír társadalom is.
Igen, tudom.. Az ilyesmit előtte nem lenne túl okos húzás hangoztatni, de tudtommal most nincs itt, hiszen akkor nagy valószínűséggel nem élnék. Bár ezen kívül sem hangoztatnám továbbá a véleményemet, mert még a végén valahogyan visszajut a fülébe. Annak pedig egyáltalán nem lenne jó vége. – Niklaus Mikaelson nem hiszem, hogy a humorérzékéről híres. Azt pedig legkevésbé hiszem, hogy értékelné az én kis megjegyzésemet. Bár nem hiszem, hogy ezt bárki is értékelné. Mégis milyen normális ember értékelné azt, hogy egy kutyához hasonlítják? Egyetlen egy sem. De most tényleg ideillő hasonlatnak találtam.
Nagyon jól hangzik.. Soha nem állnék egy kis kikapcsolódás útjába. De azért remélem, hogy nem rejtett leckéket akarsz majd ott is megtanítani, hanem tényleg egyszerűen az lesz a szerepe, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Amúgy is rád fér. – Kíváncsi lennék, hogy milyen, amikor úgy igazán elengedi magát és egyáltalán nem arra figyel, hogy bármikor megkörnyékezheti valami veszély. Nem az embereket elemezgeti, hanem egyszerűen csak önmagát adja. Kétlem, hogy ilyet a közeli múltban tett volna. Legalábbis jelen pillanatban annyira hihetetlennek tűnik. Főleg, mivel ránézek és nem azt látom rajta, hogy bármikor képes lenne elengedni magát. Talán már arra sem emlékszik, hogyan kell. De nem mondhatom azt, hogy fiatal lenne. Talán pontosan ez nyomta rá a bélyeget a viselkedésének erre az oldalára.

Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Szer. Okt. 28, 2015 3:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
- Hidd el, törekszem rá, hogy mindenkiben meglássam a jót - válaszolom Giának. - Akiben nem sikerül, még a legnagyobb jószándékom ellenére sem, az rövid úton bevégzi az életét - teszem hozzá kurtán. Igen, lehet belőlünk szörnyeket támasztottak a szüleink, de hiszem, hogy bennünk is van valami jó. Még Niklausban is. Akiben ezt nem látom meg, az rosszabb még nálunk is, tehát nagyjából a testet öltött sátán szerepére pályázhat. Az ilyen pedig nemes egyszerűséggel nem érdemli meg az életet.
Felnevetek, mikor az öcsémet kutyához hasonlítja, főképp azon, ahogy elképzelem, milyen arcot vágna Nik, ha ezt hallaná. Alighanem megpukkadna mérgében és sértett hiúságában, és nyilván nekem kellene Giát megvédenem attól, hogy ne a testén kívül találja a szívét.
- Nos, ez meglehetősen egyedi hasonlat - állapítom meg végül hangosan is. - Tudom, hogy őszinte és bátor vagy, de kérlek, ne kövesd el azt az ostobaságot, hogy a jelenlétében is hangoztatod a véleményedet. Sajnos ő kutyából sem az a fajta, aki visszahozza az eldobott botot, hanem aki inkább kitépi a kezed - csóválom meg a fejem, aztán hirtelen hangnemet, és ezzel egyetemben témát is váltok.
- Nos, ifjú hölgy - igazgatom meg az ingem gallérját - azt mondom, még az örökkévalóságban is megvan az ideje mindennek. A harcnak, és a pihenésnek is. A harcból elég volt mára, így azt hiszem, tölthetnénk mással is az időnket. Igazi zenész vagy, egy valódi jazz-lány. Nézd el nekem, ha feltételezésekbe bocsátkozom, de nyilván nem veted meg az élő zenét sem. New Orleans városában mellesleg nem is lehet. Ha emlékeim nem csalnak, a francia negyed egyik bárjában Eddie South emlékestet tartanak. Ha lenne kedved elmenni, több mint hajlandó lennék rá, hogy elkísérjelek.
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Keresem :
i already got him
Kedvenc dal :
paint it, black Δ
Tartózkodási hely :
new orleans Δ
Hobbi & foglalkozás :
finding my way Δ



Gianna Calliope ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Okt. 27, 2015 12:05 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Csak arról tudok véleményt alkotni, amit látok, amit ismerek. Míg Elijah-nak a nyugodtabb, diplomatikus oldalát volt szerencsém megismerni a testvérének csak a rossz hírét hallottam és őszintén nem vágyom arra, hogy egy találkozzak vele. Habár elkerülhetetlen lesz. Előbb vagy utóbb egymásba botlunk a városban, de ez még közel sem jelenti azt, hogy történnie is kell valaminek. De az igazság az, hogy sokkal boldogabb lennék, ha egész örökkévalóságomban elkerülhetném, de tudom ez lehetetlen.
Persze, megértem.. Hiszen ezer év alatt rendkívül sok dolog történhetett és ugyanúgy ezer évvel ezelőtt is történhettek olyan dolgok, amik meghatározták őt, meghatároztatok titeket. Igen, ezeken a berögződéseken nem lehet már változtatni, de míg te képes vagy meglátni benne a jót, mert szenvedett nekünk ezen nehéz átlátni, hiszen ő a félelmetes ősi hibrid. Vagy valami olyasmi. A szemünkben csak egy gyilkos, akinek a tettei a hangulatától függenek. Ha pedig tényleg azért ragadja el mellőled az embereket, mert úgy gondolja, hogy elhagyod, elhagyjátok.. Valakinek tényleg el kellene beszélgetnie vele, hogy a család egy bizonyos mértékű kibővülése még nem feledteti el veletek azt, hogy mit ígértetek ezer éve. Habár én hajlamos vagyok elfelejteni fél óra után is, ha megígértem valamit. – Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Nem vagyok részese a vámpír közösségnek olyan régóta, hogy mindent tudjak. Ezek nem olyan dolgok, amiket szívesen leírnak történelemkönyvekben, de talán még a naplójukba sem vésik le, hogy mi mindent szenvedtek el az örökkévalóságuk során. Ezért a teljes képet egyedül csak ők képesek átlátni.
Elmosolyodom, majd pedig a kezemet az ő kezére helyezem, ami a térdemen pihen. Azt gondoltam, hogy rossz lesz. De egész kellemesen érzem magam a társaságában és még elég jól el tudunk beszélni egymással. – Úgy hangzik az egész, mintha egy kutya lenne, aki annyira eleven, hogy nem lehet megtanítani arra, amire a többieket igen. – Bizonyos módon kötődik Klaus a kutyákhoz, de kétlem, hogy örülne, ha most hallaná, hogy hozzáhasonlítottam egyhez.
Nem tudom, hogy honnan gondolta az egész Marcel dolgot, vagy egyszerűen csak találgatott, de mikor kijelentette, hogy örül annak, hogy nincs semmi köztem és Marcel között, automatikusan mosolyra húzódtak ajkaim.

Vissza az elejére Go down

avatar

Eredeti •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Kedvenc dal :
I look inside myself and see my heart is black.
https://www.youtube.com/watch?v=ZYoVq-0IR7I
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Hayley és Hope megóvása



Elijah Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 19, 2015 5:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Hallgatom Gia véleményét, és noha jólesnek a méltató szavai, egyszerűen nem tartom őket jogosnak. Nem, mert még nem igazán ismer. Lát egy képet, amit eddig mutattam magamról, ami talán nem fedi a valóságot.
- Ha láttál volna minket emberként, és láttad volna az emberi életünket, megértenéd az indokaimat, amiket Nikalus irányába mutatok - döntöm a homlokomnak az ujjamat. - Nyilván te is tapasztaltad már, vagy ha nem, hát hamarosan fogod, hogy vannak olyan jellemvonások, amik vámpírként felerősödnek. És a családunk minden tagja más és más jellemzővel büszkélkedhetett. Kol volt az örök csibész, Bekah a gondoskodó, ahogy egy lányhoz akkor illett. A legidősebb fivérem, Finn apám helyettesének számított. Én feltettem az életem a becsületre, ami akkor leginkább ismérve volt egy férfinak. Niklaus pedig egy gyerek volt, akit apám épp csak megtűrt a kunyhójában, és akinek szenvedésből állt az élete. Egyedül mi voltunk akik mellette álltak. A testvérei... mi voltunk a családja. És bárkivel is kerültem valaha közeli kapcsolatba, Niklaus rettegett, hogy ezáltal őt elhagyom. Persze, a maga eszelős módján sosem volt eszében megkérdezni engem erről. Ő inkább lépett.. és a maga módján intézte a problémákat - sóhajtok fel az emlékektől, aztán Gia térdére teszem a kezem, és meglep bőre selymes puhasága.
- Hidd el, nem olyan rossz az öcsém, mint mutatja magát. Inkább csak nehezen kezelhető, mintha még mindig a régi kölyök lenne. Mi pedig annak idején tettünk egy esküt. Hogy együtt leszünk, örökkön-örökké. Én pedig nem szegtem még meg soha a szavam. Ezek után sem szándékozom - döntöm oldalra a fejem, és elmosolygom magam, ahogy azt mondja, Marcelt ő nem igazán érdekli.
- Nem tudom miért, de azt hiszem mondhatom, hogy örülök ennek - szalad ki a számon önkéntelenül. Tagadhatatlan, hogy régen éreztem magam valakivel olyan jól, mint ezzel a lánnyal.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
Vissza az elejére Go down
 

Elijah új otthona

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 6 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls sikátorai
» Palmwoods - a jövő hírességeinek otthona
» Shan és Wade otthona

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-