Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
behind your lies



A poszt írója Angelique Fael Clifton
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 06, 2015 7:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



to Mr. Mark Greene
● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●
women don't like questions

Én is ember voltam egykor. Nem olyan, mint most, de az idő mindenkit és mindent megváltoztat. Volt, hogy a nyomás alatt úgy éreztem, nem kapok levegőt, hogy összenyom az, akivé lettem, hogy a mélységből nincs lehetőség a felszínre törni. Azt hiszem, az emberek ezt depressziónak nevezik. Én inkább annak, mint a házasságban az a bizonyos hetedik év. Túlélni és megélni nem volt ugyan az. A múló korokat, a folyton cserélődő embereket, akiket ha nem tettem vámpírrá, hogy hullottak ki mellőlem, mintha ott sem lettek volna, s furcsa mód életem majdnem minden napjára emlékeztem. Arra is, ahogy őt megtaláltam, arra is, ahogy belőlem vámpír lett. Még ha nem is tudta, hogy nem a könnyebbségéről volt híres az az időszakom... Talán pont ezért akartam, hogy vele máshogy történjen, hogy elboldoguljon és megtanulja kezelni azt, ami eleinte kezelhetetlennek tűnik. De ahogy arcára pillantok, nem tudok ezekre gondolni, arcom sejtelmessége nem árulja el kavargó gondolataim jelenlétét, tudom, hogy mosolyom sokat sejtet, mégis keveset mond, s bár nem úgy ülök vele szemben, mintha ügyféllel társalognék, van egy álarc, amit csak éjszaka vetek le magamról, mikor senki sem lát, mikor gyengének érezhetem magam egy darabig. Mikor megengedhetem magamnak, hogy gyenge legyek. Amiért ide kellett jönnöm, ahhoz nem a gyengeség volt a legjobb indíttatás. A kelleténél is nagyobb erőfeszítésekbe került a jelenlegi állapot elérése, és a fenntartása annál inkább, hisz az nem csak tőlem függött.
-Ez több, mint munka. Ha nincs rend, nincs hely a pihenésre, ha pedig kemény munkával, szabályok között, békésre tervezzük a jövőt, jöhet a pihenés.-tudom, hogy minden szavam hitelesnek hangzik, de egy pillanatra azért szememben megcsillan a mondat lényegének igen erős tartalma. Ez az idő sosem jön el, mert mindig lesz valami, ami beleszól a tervekbe. Most például a holdgyűrű kérdése, amit meg is kell oldanom, de ódzkodok is tőle. Talán még Mark-ot is be kellene vonnom, mert bár nem vagyok tanácstalan, kíváncsi vagyok egy kívülálló véleményére. Talán... De ennek még nincs itt az ideje, hisz csak most érkezett, és az illem azt diktálja, hogy ne támadjam le egyből olyasmivel, ami tőle teljes mértékben idegen, és újszerű. Hisz ő hozzám képest fiatal, s tapasztalatlan, a maga módján legalábbis biztos.
-Nem akarok túl nyers lenni, de nem én tehetek róla, ha valaki nem látja be az üzleti lehetőségek előnyös oldalát, és csupán azért ítél el, mert vámpír vagyok. Pláne, hogy csak részben vagyok az. Soha nem értettem,hogy ezen miért nem lehet felülemelkedni, mikor visszautasíthatatlan ajánlattal állok elő.-valóban az volt az ajánlatom, hisz védelmet ígértem nekik az ellenségeik ellen. De úgy látszik, ez sem elég. Hát, az új vezetőjük nem csak védelmet kap, de a jelek szerint többet is, ami egészen mástól védi majd meg. Ez az üzlet lényege. Cserébe n megkapom a nyugalmat egy olyan birtokon, ahol egykor élhettem. Persze azok egészen más idők voltak.
A mosolyom kiszélesedik, és őszintévé válik, elárulva, hogy kedves szavai igazán jól esnek.
-Köszönöm a bókot, de neked nem kell levenned a lábamról. Azon már túl vagyunk. És mi hozott ide?-billentem oldalra fejem, érdeklődve, és remélem, hogy minden titkunk ellenére a kapcsolatunk továbbra is zökkenőmentes lesz, és kiegyensúlyozott, akár az alapja. Az alapja, amihez mind a ketten kellettünk, hogy felállítsuk.
Valóban örültem látogatásának, de mintha kételkedett volna ebben. Vagy csak annyira rég láttam, hogy elfelejtettem, milyen a modora, a jelleme. Bár ezt kétlem. Nem szokásom ilyesmit elfelejteni.
-Miért Mr. Greene, mit gondolt? Hogy kitépem a szívét és megsütöm ebédre?-vonom fel szemöldököm mosolyogva, hangomban jól érezhető a meglepettség, hogy ennyire megleptem viselkedésemmel.-Ha a gonosz boszorkát vártad, neked más ajtón kell kopogtatnod. Vannak, akiknek viszont ez a hely tökéletes erre. De te nem vagy akárki, pláne nem egy makacs és idegesítő ügyfél.-válaszolok végül kérdésére, kicsit kitérően, jelezvén, hogy azért kiváltságos helyen áll, érezze csak, hogy ez így van, s remélvén, hogy így is marad, nincs mitől tartania.
-Tulajdonképpen kikérném a véleményed is egy dologban, ha már meglátogattad a jégkirálynőt a palotájában. Mi a véleményed a farkasokról és arról, hogy Hold gyűrűt adjunk a kezükbe?-érdeklődőm, nem kerülgetve tovább a forró kását. Egyszerűen szükségem van erre, még ha a döntésem meg is hoztam, nélküle.  


Vissza az elejére Go down

avatar
Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
■ ■ mystic falls ■ ■
Hobbi & foglalkozás :
■ ■ surgeon ■ ■
Humor :
■ ■ sarcastic ■ ■



A poszt írója Mark Greene
Elküldésének ideje Szer. Aug. 05, 2015 5:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2






Angelique & Mark
It's nice to see you again, dearie

Sikerült mosolyt csalnom az arcára és elégedetten állapítottam meg, hogy szinte rögtön fel is engedett. Előttem nem kellett adnia a megrendíthetetlen üzletasszonyt, akit még egy atombomba sem zavart volna meg az ügyei elvégzésében, de ha szerette volna magára ölteni ez a szerepet, nem akadályoztam meg benne. Hozzászoktam már és felettébb jól állt neki, hogy szinte a szeme sem rebbent. Jól felépített élete volt, személyiségének talán túlságosa is érdekes része volt ez a fajta viselkedése, ami biztosan jól jött akkor, ha egy-két biznisz megkötésére készült. Állandó mosolygással hogyan várhatta volna el, hogy komolyan vegyék és tartsanak tőle? Persze én az apró, ravasz, hol ilyen, hol olyan stílusú somolygásért is odavoltam, amely a társaságomban előbb-utóbb az arcára került, de ez a nő olyan volt mint a tavasz időjárás: felettébb szeszélyes, leginkább pedig a hirtelen feltámadó esőzéshez volt hasonlítható, amire senki sem számított és soha nem is ismerhette ki egyetlen ember sem.
- Mindig csak a munka. – Leültem a fotelba, amelyikre mutatott és hátradőltem megcsóválva a fejemet. – És mi lesz a pihenéssel? Egyáltalán ismered még ezt a szót? – Kérdeztem elmosolyodva. Jómagam nagy híve voltam a megérdemelt pihenés eltöltésének és kiélvezésének, Angie-nek is csupán az agyát húztam, hiszen hiába állt megrendíthetetlen hírében, nem hiszem, hogy lemondott volna a szabadidejéről. Ám valamiért azt sem tudtam kinézni belőle, hogy a tengerparton sütteti a hasát, esetleg túrázik a hegyekben… ez a nő egyszerűen tényleg kiismerhetetlen volt.
- Szóval farkasokkal üzletelsz? Meg sem kérdezem mi lett annak a sorsa, akit leváltottak. – Mosolyom sejtelmessé vált. Nem szívesen kezdtem volna ki vele ilyen téren annak ellenére, hogy nem tartoztam az ijedős fajtába, de tisztában voltam azzal, hogy mire képes. Kinek az ötlete volt az, hogy a nők nem képesek sakkban tartani az egész univerzumot? Valószínűleg túl sokat ivott vagy egyszerűen nagyon ostoba volt, amikor ez az ötlet megfordult a fejében. Igenis vannak olyan egyedek a gyengébbik nemben, akik megérnek nem is egy misét.
- Én is csak most jöttem, de rögtön a fülembe jutott, hogy itt vagy. Egy ilyen egyéniség érkezése nem hiszem, hogy sokáig titokban maradhat egy ehhez hasonló helyen. – A fotel karfájára könyököltem, így pillantottam vissza rá. Felrémlett bennem annak az emléke, amikor először találkoztunk, akkor nem volt ennyire nyugodt a hangulat. Az enyém semmiféleképp, éppen olyan időszakomat éltem, amiben ártatlan emberek voltak az áldozataim annak ellenére, hogy nem akartam bántani őket. Persze, miután félig vámpírrá változtam azt hittem, hogy képes leszel ellenállni a vérnek, egyszeri alkalom volt az emberi nedű megkóstolása és mivel naponta vérrel találkoztam a műtőben, már biztosan hozzászoktam. Azzal nem számoltam, hogy egy szó szerinti ragadozó veszett el bennem.
- Milyen kedves hangulatban vagy. Minek köszönhetem ezeket a szép szavakat? – Semmi szarkazmus nem volt a hangomban, sokkal inkább viccelődve tettem fel a kérdésemet.

▲ music: miss jackson▲ ▲Words: 449▲ ▲Note: nagyon tetszett *.*

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
behind your lies



A poszt írója Angelique Fael Clifton
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 03, 2015 12:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



to Mr. Mark Greene
● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●
women don't like questions

Furcsa volt a nagy ház, a vidéki levegő, de az elmúlt hónapok sikerességének köszönhetően úgy látszott, jó volt hátrahagyni mindent. A farkasokkal kötött békeszerűségnek köszönhetően a dolgok könnyen mentek a földön, ami egykor nagyon régen már az enyém volt, noha akkoriban más idők jártak, s szükség szerű volt egy férfi oldalán élnem. Igaz, ő úgy táncolt, ahogy én akartam, a házasság ezen része nem volt olyasmi, amivel baj volt.
Az ittlétem sok jóval kecsegtetett bizonyos vállalkozásoknak, míg egyéb teendőim városokkal odébb szólítottak. Ez nem volt probléma, máskor is több felé kellett kapnom egyszerre. De ugyebár az évek és a tapasztalat. A délelőtt kellemessége rejtett magában meglepetéseket is, így a nem várt vendég, a mentortálam, aki sokat köszönhet nekem, s aki meglepően rövid idő alatt egész közel nőtt szívemhez. Ez pedig azért is meglepő volt, mert nem tartottam magamhoz senkit sem annyira közel, hogy túl jól ismerhessen, ő viszont azt hiszem, kezdett megismerni. Tudta, hogy a jégkirálynő külső csak egy álarc, hogy ne a gyengeségeim lássák, mégsem rettent el tőle soha, hogy hűvös tudok lenni, mint a téli csapadék. Sőt. Megismertem a problémáit, és valamiféle lelki társra leltem benne, ami megmagyarázhatatlanul jól esett, s sok dologban segítség volt. Viszont rég nem láttam már, amivel pedig meglepett, hogy egyszerűen besétált hozzám.
-Nem mondom, mert nincs így. Csupán megleptél.-mosolyodom el, ahogy csókot dob arcomra,és a fotelre mutatok, hogy foglaljon csak helyet. Magam is visszaülök oda, ahonnan felálltam, és kibámulok a hatalmas ablakon a napsütéses, zöld gyepre.
-A munka. Ez a föld az enyém volt egyszer régen is, majd a felújítások után gondoltam, mint pihenőhely megtartom. De akadt egy kis problémám a helyi farkasokkal, akikkel kötöttem egy üzletet. Az üzlet egy vehemens farkasnak köszönhetően majdhogynem dugába dőlt, így új lépett helyére. De minden a legnagyobb rendben, békés ez a hely. Tetszik, hogy nem üldöznek vasvillával, mint régen.-arcomra a kimért mosoly helyére szórakozott mosoly szökik az emléknek köszönhetően, és tekintetem Mark arcára siklik. Egy napot sem öregedett, ahogy én sem. Megkérdőjelezhetetlenül kortalan, és a maga megfoghatatlan módján jóképű. És az én tanítványom, amire büszke vagyok.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-érdeklődöm, arcomról immár eltűnik a mosoly, kíváncsiság költözik szemembe, és úgy méregetem arcát, mintha a válaszát ki tudnám belőle olvasni.-Bár bevallom nem különösebben érdekel. Hiányzott már a legjobb tanítványom, és a legközelebbi barátom, akit az évszázadok alatt szerezhettem.-ujjaim a napgyűrűm köré fonódnak, és a hideg fém érintésétől tudom, hogy az előtörő rossz emlékeim elmúlhatnak. Elmúlhatnak, amiket a barátokról elképzeltem, és helyére a Mark-ba fektetett bizalmam kerülhet csakis. Ezt nem ronthatom el, mert tudom, akkor végleg egyedül maradnék, még ha az érdekek sokak számára azt is akarják, hogy életben maradjak.


Vissza az elejére Go down

avatar
Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
■ ■ mystic falls ■ ■
Hobbi & foglalkozás :
■ ■ surgeon ■ ■
Humor :
■ ■ sarcastic ■ ■



A poszt írója Mark Greene
Elküldésének ideje Vas. Aug. 02, 2015 5:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2






Angelique & Mark
It's nice to see you again, dearie

Úgy döntöttem meglátogatom kedvenc és egyébként egyetlen mentoromat, ha már Mystic Falls-ba sodort az élet. Élet? Dehogyis, kellett hozzá az a lány, akinek akkor sem tudnék nemet mondani, ha a karom levágásával fenyegetnének. Felelősséget éreztem iránta és jólesett, amikor derült égből villámcsapásként volt képes mosolyt csalni az arcomra annak ellenére, hogy nem voltam az a tejbetök módra vigyorgó típus. Chantele energiái az enyéimre is hatottam, pedig nem éreztem magam öregnek mellette, de tény, hogy ha nem karoltam volna fel, ha nem pillantottam volna meg a kórházban és éreztem volna meg, hogy olyan, mint én és szinte már akkor is látszott, hogy töri valamin a fejét annak ellenére, hogy nem igazán tudott mit kezdeni a helyzetével… szegényebb ember lennék, bármennyire is furcsa ezt bevallanom magamnak. Nem hittem, hogy Angelique is éppen így tekintett és tekint rám, ahhoz ő túlságosan kimért és ahhoz a képhez hű volt, amelyet kialakított magáról az üzletasszonyokhoz illő viselkedésével. Csodáltam őt. Rengeteg dolgot tartott a kezében, mindegyikről tudott és soha nem láttam még kiborulni sem, nem úgy, mint más nőket. Tőle tanultam azt, hogy kell viselkednem ahhoz, hogy a legnagyobb nyereségeket könyvelhessem el, amelyeke lehetségesek voltak úgy, hogy közben a következmények káros hatásait minimális mértékben tartsam. A személyiségem is ezen a vonalon mozgott, ő a tanaival csak rátett minderre egy lapáttal. Miután átestem az általam csak átoknak nevezett félig-meddig átváltozáson volt idő, amikor nem találtam a helyem, hogy mit kezdhetnék magammal. Nem hirdettem, de megütköztem és ha a porcelánfehér bőrű, tökéletes, végzet asszonyának is beillő mentorom nem karolt volna fel, sokkal több időbe tellett volna talpra állnom. Nem lett volna lehetetlen küldetés, mégsem ment volna könnyen.
Nem is lepődtem meg, hogy bejelentkezésre volt szükség és biztonsági őrök hada fogadott a birtokon, amelyet akarva-akaratlanul is megtaláltam volna, akkora volt. Kissé túlzásnak találtam a rendszert, ami fogadott, de mondhatni már hozzászoktam. Régen láttam őt, ám már akkor is ügyelt a saját biztonságára, egy pillanatra még elnyomva is éreztem magam a gorillái társaságában attól függetlenül, hogy a 190 centimmel nem számítottam aprónak. Végezetül nem dobtak ki, hanem egy nappaliba tereltek, ami nagyobb volt, mint a portland-i lakásom, de csak elmosolyodtam erre az észrevételre, főleg, hogy megláttam a nőt, akinek a mosolyából most sem tudtam messzemenő következtetéseket levonni. Túlságosan titokzatos volt ahhoz, hogy az univerzum egyszerű lényi megfejtsék. Mintha pontosan tudta volna, hogy mikor fog beköszönteni a világvége, csakhogy senkivel sem tervezte megosztani az információt.
- Azt ne mondd, hogy már a meglátogatásod is tilos. – Odaléptem elé és lehajoltam, hogy egy csókot nyomjak selymes, hideg arcbőrére. Szokásom volt megadni női ismerőseimnek a tiszteletet, a vele lévő közvetlenebb kapcsolatom számomra megengedett ilyesfajta gesztusokat.
– Mit keresel ebben a kisvárosban? Nem hozzád való. – Állapítottam meg. Angie nagyvilági nő volt, ha valami idehozta, az nagyon nagy dolog lehetett.

▲ music: miss jackson▲ ▲Words: 453▲ ▲Note: megérkeztem

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
behind your lies



A poszt írója Angelique Fael Clifton
Elküldésének ideje Kedd Júl. 28, 2015 9:48 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



to Mr. Mark Greene
● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●
women don't like questions

A ház meglepően csendesnek bizonyult ahhoz képest, hogy nem voltam egyedül. Az őrök mégis megtanulták, hogy csendesen mozogjanak, ne csapjanak zajt. Igazából nem értettem, hogy minek is tartom őket. A magam korával és képességeivel bármikor eltehetném a betolakodókat láb alól, viszont a farkasok miatt szükség volt rájuk, hogy ezzel is érzékeltessem, nem vagyunk egy súlycsoport, és az ügyes-bajos dolgaikból nyugodtan kihagyhatnak. Az üzlet viszont így sem áll meg, továbbra is tőlem függnek, függetlenül attól, hogy a vezetőjük kicsoda. Pláne, hogy a vezetőjük az én jóakaratomból él, és nekem köszönhetően felejtettek el mindent, ami vele és a hozzá kötődő aggályaikkal kapcsolatos lehetett. Roppant meggyőző tudok lenni.
A nappaliban, egy pohár vér kíséretében futom át a szerződéseket, és szignózom őket, hogy életbe léphessenek, majd egy mappába teszem őket, és bólintok az asszisztensnek, hogy viheti őket, aki felkapja a dossziét, és eltűnik az ajtó mögött. Kényelmesen ücsörgök, kipillantva az ablakon, amikor mellém lép az egyik egyenruhás, és bár tudom, hogy mi jön, úgy teszek, mintha nem lennék vele tisztában. Ő csak a rá bízott feladatot teljesíti, semmi többet.
-Miss Clifton, Mr. Greene megérkezett.-az órámra pillantok, mintha csak bejelentés alapján jönne, pedig nem tartottam számon, hogy ő mikor jön, s mikor megy.
-Jöjjön csak, és küldjön ki mindenkit a házból. Ha bármire szükségem van, majd szólok.-nézek a férfira, aki bólint, és távozik, mire én a poharat az asztalra teszem, egy tisztát teszek mellé, és lassan felállok a fotelből. A lépések zaja felé fordulok, mosolyt varázsolva arcomra, mint szinte mindig, és ahogy látóterembe kerül Mark, a mosoly sejtelmessé változik.
-Minek köszönhetem a nem várt látogatást?-vonom fel íves szemöldököm, kimérten, míg kicsit oldalra billentem fejem, és várom, hogy a nappaliba érkezzék. De ő is olyan, akárcsak én. Képes megjelenni a legváratlanabb pillanatokban. Az én tanítványom volt, és jót tett a szívemnek, hogy büszkén tekinthettem rá. Egy viszont biztos volt, kimértségem idővel kedvessé változik mellette, és ez már annyira nem tetszett. Nem akartam ismét a múlt hibájába esni. Jól leplezem a gondolatot, rezzenéstelen arccal, csak szemem villan meg egy pillanatra, ahogy elfojtom magamban a nem túlzottan kívánatos gondolatot.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
behind your lies



A poszt írója Angelique Fael Clifton
Elküldésének ideje Kedd Júl. 28, 2015 8:56 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Nappali és étkező

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Étkező és konyha [régi]
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Konyha és étkező
» Nappali
» Konyha és étkező

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Mystic Falls :: Lakónegyed :: Kertváros :: Clifton birtok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3