| | |
|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 02, 2015 8:54 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Brett Matthew Murdock becenév » Seriously?
születési idő » 1985. augusztus 13.
születési hely » Jackson, Mississippi
kor » 29
play by » Charlie Cox
foglalkozás » Ügyvéd
| |
faj » Vámpír
család » Welcome to the Murdock family!
Samantha Banks - 57 - Édesanya
Richard Murdock - 60 - Édesapa
Layla Murdock - 25 - Húg
Eleanor Murdock - 7 - Unokahúg
a felszín alatt »
Az én édes kisfiam. Nem is lehetnék büszkébb rá. Mindenkihez rendkívül jókedvvel fordul, segít a bajba jutottakon és soha nem a pénzt tartja szem előtt, ami a munkáját illeti. Sokszor imádkozom, hogy megtalálja a boldogságát, amit egykoron elvesztett, hiszen mióta azzal a kislánnyal külön váltak útjaik sokkal másabb lett. Távolságtartóbb, már szinte nem is ölel át, ahogyan régen. Tudom, hogy nem arról van szó, hogy szégyell. Az más lenne. Csak egyszerűen úgy érzem, hogy a fiamból kiszökött a fény, mikor összetörték a szívét. A külvilág felé persze ebből semmi sem látszik. Olyan makacs, akár csak az apja. Ha kínoznák sem vallaná be, hogy rettenetesen maga alatt van.
– Mrs. Murdock
Az én fiam! Rendkívül boldog voltam, mikor megtudtam, hogy fiam született, habár ez nem azt jelenti, hogy az én angyalkámra nem vagyok büszke. Csak azt sajnálom, hogy mindkettejüknek kijárt a keserűségből.. Mindenesetre a fiamra nem is lehetnék büszkébb. Erős, határozott, de ugyanakkor igazán ravasz is. Sokkal összeszedettebb, mint évekkel ezelőtt volt, de akkor még csak egy tudatlan gyerek volt, akiből szinte észrevehetetlenül vált igazi felnőtt emberré. Nem is olyan régen, még pólyában mászott előttem most pedig mások másznak előtte, hogy képviselje őket a bíróságon. Nagyon sokat dolgozott azért, hogy idáig jusson és mindent megérdemelt, amit elért, hiszen kemény munkával szerezte meg mindazt, ami most az övé. Azért nem lennék túlzottan boldogtalan, ha végre bemutatná a szíve hölgyét. Bevallom félek, hogy nem élem meg a pillanatot, amikor az ő részéről az unokámat a kezemben tarthatom.
– Mr. Murdock
Paranoiás. Azt hiszem ez a legjobb megfelelő rá. Komolyan, mióta Faye-el volt az a balhé, szinte idegbeteg lett és mindenre hevesebben reagál a kelleténél. Néha még Elle-t is megijeszti. Pedig régebben annyira kijöttek egymással. Mondhatni elválaszthatatlanok voltak. Most pedig már rá sem ismerek. Sokkal feszültebb és mogorvább. Azt mondják anyuék hagyjam rá, hogy ez csak azért van, mert komolyan akarja venni az életét. De régebben nem volt ilyen. Határozott volt és céltudatos. Tudta, hogy mit akar az élettől, de soha nem volt ennyire zárkózott, mint most. Az pedig, hogy nem beszélhettünk Faye-el semmilyen módon kicsit furcsa volt a számomra. Mármint nem is az a tény, hogy leintett minket, hogy meg se szólaljunk, hanem az, ahogyan elhalkultunk mindannyian. Pedig, én nem hagytam volna szó nélkül. Mégsem volt választásom. Furcsa.. Mint szinte minden a szakításuk óta.
– Layla Murdock
Brett bácsi az utóbbi időben már nem akar velem barbizni. Régebben szívesen töltötte velem az idejét mostanában már az érintése is hidegebb. Nem viccelek. Tényleg! Olyan, mintha egy élő jégcsap lenne. Vagy ő lenne a hóember a Frozenből! De ő barátságosabb ennél. Szeretném, ha újra ugyanolyan barátságos lenne velem. Mindig szép helyekre vitt. Mostanában már nem is igazán figyel rám. Pedig néha a lábára csimpaszkodom. Akkor is úgy tesz, mintha ott sem lennék. Talán nem szeret már? Az a néni elvitte volna magával Brett bácsi szívét?
- Eleanor Murdock
»»»»»»»»»»»»»»»» Fekete haj. Borosta. Éjsötét szemek, amelyből visszatükröződik a lelki sérelmek összessége. Izmos, sportos testalkat, mely elrejti a sebeket, amelyek a lelkemet borítják. Mindannyiunknak megvannak a sérülései. Kinek jobban látható, kinek nem. Ha igazán odafigyelünk azokat is megláthatjuk, amelyeket hevesen rejtegetünk.
user információk »
| életem lapjai »
Azt mondják, hogy a szakításnak öt fázisa van. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy hülyeség be kell vallanom, hogy van benne igazság.
1. Tagadás
Ebben azért van igazság. Nem tudom hányszor akartam győzködni magam, hogy az egész nem más, mint múló szeszély a részéről és be fog kopogtatni az ajtómon és azt mondja, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van és sajnálja az egészet. Csak egyetlen egy bökkenő van ezzel. Soha nem jött el a nap. Ücsöröghettem volna a kanapén napokig, hetekig, hónapokig az is lehet, hogy évekig. Ekkor még nem mondhatnám, hogy változott volna valamiben is az életem. Hiszen tényleg reménykedtem abban, hogy a helyzet jobban alakulhat, hogy valami megváltozhat és akkor megint minden olyan lesz, mint régen volt. Fogalmazhatunk úgy is, hogy gyermekded álom volt az egész, mert nem is képzelhetem azt, hogy más lett volna. Hogy pont ő sétált volna be az ajtón bocsánatot kérve. Nem. Az sokkal kellemesebb volt, ahogyan áttaposott a szívemen. Hát köszönöm szépen!
2. Harag
Ide azért elég könnyű volt eljutnom. Egyszerű volt őt okolnom mindenért, ami történt. Hogy nem voltam a számára több, mint egy játékszer. Hogy mégis miért? Ez rendkívül egyszerű. Én mindent megadtam volna neki, megtettem volna érte. Erre igazából nem is jöttem rá egészen addig a pillanatig, amíg azt nem mondta, hogy itt és most, akkor befejeztük. Jó volt, szép volt, de elég is volt. Bőven. Azért sosem gondoltam volna, hogy képes lesz engem egy nő ennyire befolyásolni, de neki ez határozottan sikerült bármennyire is szeretném letagadni. De aztán már nem is érdekelt, hogy ő mégis, mikor szánja rá magát, hogy visszajöjjön hozzám, vagy bocsánatot kérjen, vagy bármi. Az örömömet az alkoholban leltem meg és meg kell mondanom, hogy lehet elvetettem egy picit a sulykot. De akkor minden helyesnek tűnt, hiszen a szívemet követtem, ami bosszúra szomjazott. Talán nem is sejtette, hogy mit éreztem iránta. Talán pont ez volt, amivel elijesztettem. De nem számít. Akkor sem tehette meg ezt velem.
3. Alkudozás
Várjunk. Most akkor kivel is? Azzal a nővel, aki megölt engem? Köszönöm szépen, de ebből nem kérek. Azt azonban a mai napig nem tudom, hogyan éltem túl ezt az egészet. De hamar beleszoktam az új világba, amit csak felturbózott világnak nevezek. Minden felerősödött. Érzések. Furcsa módon képes voltam elnyomni magamban mindazt, amit iránta éreztem. Hagytam, hogy kitörlődjön a memóriámból. Könnyű volt úgy sínre tenni az életemet, ami a tanulmányaimat illeti, hogy el sem hagyhattam a szobát reggelente. Idővel ezt is megoldottam egy boszorkány segítségével, akivel még egy szórakozóhelyen találkoztam össze. Elég sok módon volt segítőkész, de én ebbe igazán nem akarok belemenni. Szerintem senki nem kíváncsi a mocskos, kis részletekre.
4. Depresszió
Képes voltam elnyomni minden egyes érzést vele kapcsolatban. Egészen egy bizonyos pontig. Nem tudom, hogy mi volt a kiváltó ok, amiért minden a nyakamba zuhant, de onnantól kezdve már nem igazán volt választásom. Talán a pia hozta elő belőlem az emlékeket és azt, hogyan is haltam meg. Már önmagam sem tudom igazából. A lényeg, hogy életem legrosszabb hónapját töltöttem el. Mindenkitől elzárkóztam és a szobám érezhette át csak az igazi fájdalmam, amit a megrepedezett fal és az összetört bútorok képviselnek. Nem túl szép látvány, de az én szobámba anélkül is tudják, hogy tilos a belépés, hogy kiraknék egy táblát rá. Hogy miért kellene kiraknom táblát, vagy bármit? Ez rendkívül egyszerű. A húgommal és a kislányával élek együtt egy apró lakásban New York-ban. Vagyis inkább éltem, mert az utam a végső állomás után visszavezetett New Orleans-ba, ahol minden elkezdődött.
5. Elfogadás
Rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket nem irányíthatok, és nem engedhetem, hogy egyetlen egy nő irányítsa az életem, habár soha nem leszek már a régi. Hiszen az első igaz szerelmünket soha nem felejtjük el. Én legalábbis nem tettem. Őszintén hiszem, hogy Faye volt az első olyan nő, aki képes volt megszorongatni a szívemet, de a szorongatás közben nem figyelt oda arra, hogy mikor elengedte darabokra szaggatta. Most pedig, hogy itt vagyok újra egy városban vele nem is tudom, hogy miben reménykedem. Talán, hogy újra megpillantom és képesek leszünk értelmes emberek módjára elbeszélgetni? Habár, hogyan is tudnánk, amikor az lesz az első mikor megpillant, hogy miképpen ölt meg engem.
|
|
|  | |
new orleans is my home ★ ☆
fighting for equality ★ ☆
|
A poszt írója ♛ Faye Charpentier Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 02, 2015 9:24 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
gratulálunk, elfogadva! üdvözlünk a diaries frpg oldalán Brett, Brett, Brett, az idejét sem tudom már annak, mióta várok rád, de végre megérkeztél, ez a lényeg. És nem is akárhogyan tetted ezt! Az kell mondjam, hogy rengeteg lapot olvastam már, a legtöbben mindig van egy rész, ami különlegessé teszi, de a te előtörténeted számomra az elejétől a végéig különleges volt. Mielőtt teljesen kifogynék a szavakból engedd meg, hogy megdicsérjelek: a jellemzésed éppen azért, amilyen rendhagyó volt tökéletesen összefoglalta személyiséged különböző rétegeit, tulajdonságait, amely illett is ahhoz, amit megálmodtam a karakter meghirdetésekor. Arról pedig, hogy a gyász fázisait hogyan szőtted bele a történetedbe ódákat tudnék zengeni, külön piros pont jár érte, megmelengette a szívemet.  Menj, foglald le jóképű arcodat és a nevedet, aztán vesd bele magad a játékokba! És nehogy azt hidd, hogy én össze akartam törni a szívedet... tudod, én is bonyolult eset vagyok... 
|
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
