Óh, jaj. A külsőmre adok, kivéve, ha pont azt akarom kijátszani, hogy mennyire rohadt rossz időszakon vagyok túl, ami persze nem igaz. Most pedig lássuk, a küllemem igazán mesébe illő, hercegkisasszonyok szépséget idézi. Tipikus bájos pofi, kéken felcsillanó íriszek, szőke hajzuhatag. Kell ennél több? Nincs hovatovább túlozni ezt. Ezek márpedig azt jelzik mindenki felé, hogy az ártatlanság az én kenyerem. Nem vagyok aprócska, hiszen több, mint százhetven centi vagyok. Nőies, eleganciával telítve vagyok. Nincs senki, aki ezekből levonná azt a fajta következtetést, hogy én belsőleg közel sem vagyok annyira tisztalelkű.

Régen alig tudtam volna elképzelni, hogy mi járhat a rosszak, a bűnözők fejében. Vitathatatlanul is elgondolkoztatott engem, vajon hogyan képesek szörnyűségekre. Mára már számomra ez nyitott könyvvé változott. Tudom, mennyire elképesztő ez, hogy valaki élete a kezünkbe kerül, mi döntünk egy perc alatt, élhet -e tovább, vagy az utolsó szavaikat, leheletüket, könyörgésüket hozzánk intézik majd. Nem egyszerű csalónak, imposztornak, vagy gyilkosnak lenni, mégis őrjítő függőséget, bizsergő késztetést és magas adrenalinszintet tud okozni minden alkalommal.
Én is szenvedtem, de töröltem magamból mindent. Nem érzek empátiát, kiölték belőlem. Nem bánok meg semmit sem, maximum vállat vonok vagy épp egy mosollyal zárom le a történteket. Mindig mindent így teszek. Szenvedéllyel. Beleadok mindent, amit csak lehet, és élvezem az egészet. Legyen szó egyszerű átverésről, bájcsevejről, csapdába ejtésről vagy épp fellángolásról.
A lelkemet a legerősebb sav marta szét lassú folyamat során. Olyan, mint mikor valami égni kezd, és fokozatosan terjed szét, és semmivé válik az egész.
Két faj hatalma egyesült bennem, de már azelőtt is imádtam másokon uralkodni, mikor még csak a mágia világa jelentette számomra a világot.
Nem szeretek lustálkodni, rest lenni. Sosem okozott problémát nekem, ha valamiért tennem kellett valamit. Örök szorgalom, tettrekészség.
Nem vagyok könnyen megemészthető ellenfél, és a ravaszságom az, ami előre juttat, ha netán én állnék rosszabbul. Semmiség megvédeni magamat. Magam sem tudom, mi lakozik bennem, de még nem lennék méltó az ördögi posztra, viszont már közeledem hozzá. Kegyetlenségemet mindig az adott személy iránti gyűlöletem vagy az általuk elkövetett tettek határozzák meg. Mocskos dög vagyok.

Név » e.
Kor » XXV
Multik » van.

Santa Monica, 2013 július

Kalifornia világa nem az én világom. Nem romlott, mint én. Lehet, sok szörnyűség történt már eddig, mégsem egy totál romhalmaz. Az alkalmak, melyeket megragadtam általában, mindig arra emlékeztettek engem, hogy mit kellett végignéznem, megtennem gyerekként. Kanyargós utat tettem meg, próbáltam hű maradni, viszont a sors kicseszett velem. Hogy bánom -e? Azt kell mondjam, nem. Jöhetnének itt azon kérdések, miért ragaszkodom a nem szócskához, de nem fogok rá válaszolni, mert kiszáradna a szám is közben olyan göröngyös és hosszú feladat lenne. Akkor el kellene mesélnem, hogy az ikertestvérem milyen, bár nem kellene valami sokat róla mondanom, mert kiköpött hasonlóságok uralkodnak kettőnk jellemében. Vagy ő már megváltozott? A bűneim letisztultak, mégis örökké tartanak.
Most itt élek ebben a valóságos palotában egy szép erdős terület közelében, és biztonságos helyen. Másoknak biztonságos, de nem nekem. Én csökkentem a biztonságérzetet. Láthatatlanul, de igen.
- Ó, ez egy nagyon szép reggel kezdete... - nagyon halkan, Daniel fülébe súgtam ezt, miközben mögé álltam, majd átkaroltam őt, figyeltem, ahogyan a palacsintát sütögeti, mint valami jó férj.
- Ez kizárólag a tiéd, te vagy az én szerencsecsillagom - még mindig nem ismer engem, pedig már vagy nyolc éve együtt élünk, hálunk, ő pedig abban a hitben él, hogy a világ legragyogóbb és legbájosabb feleségével van dolga.
Csak erőltetett mosolyom volt az, ami miatt nem szólaltam meg, csak arra tudtam gondolni, hogy miért is őt választottam ki azért, hogy átverjem őt, kicsaljak belőle valamit, amire egyáltalán nincs szükségem? Az elmúlt évek során mit sem öregedtem, míg ő férfiasabb lett. Tud arról, mi vagyok. Igaz, csak azt a részét, hogy boszorkány vagyok, ami igaz, viszont a vérszívó énemről nem tud. Ő sem túl normális, de legalább elhitettem vele, hogy mennyire szuper megbízható nő vagyok. Sok életem volt, különböző országokban. Gyakorlatilag én vagyok az ő Jane Doe-ja, mert amint elhagyom őt, száz százalék, hogy keresni fog engem. Viszont az az álnév, Norah Morrison nem létezik. Van ilyen nevű, de egyik sem én vagyok. Nem szabad tudnia senkinek sem az igazi nevemről. Ezért öltök magamra különböző álcákat. Danny-t megölni viszont nem szeretném. Túl jó játékot tudok vele űzni, és ő sem hagyja magát igazából, mert van elég esze ahhoz, hogy rájöjjön minél hamarabb, hogy mekkora szélhámossal van dolga, akinek a titkai sötétek, mint az éjszaka, amikor a hold fölé felhők gyülekeznek.
Megrendeztem Norah eltűnését tökéletesen. Nincs semmi nyom, ha mégis akad, az is zsákutca. Ez egy ilyen játszma.