Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 04, 2015 9:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Már legalább két órája takarítottam, és éppenséggel a tolaettet sikáltam, rendesen megizzadtam vele, mert mire kivakartam a hányadékot a kagylókból és a kádból, azt kívántam, bárcsak haltam volna én is meg és ne kelljen szenvednem. Bár már egészen hozzászoktam a szagokhoz, meg a tisztítók virágos, gyümölcsös illatához. Úgy kezdődött a nap, hogy jelentkeztem egy hirdetésre, egy igencsak kétes vállalat takarítókat keresett nemre, korra való tekintet nélkül. Kapva kaptam az alkalmon, jelentkeztem és azonnal ki is küldtek egy helyre. Egy hátizsáknyi takarító eszköz volt nálam, de a megbízóim azt mondták, a világ összes takarítóeszközét odaadják, csak siessek. Annyira siettem, hogy nem egészen tíz perc alatt kiértem a belvárosból. Kívülről pompázatos volt az épület és véleményem szerint kicsit rivalkodó is. Kopogtattam az ajtón. Egy szemét dörzsölgető lány fogadott egy sport tikóban és egy sortban. Mikor beléptem a házba, azt hittem, menten elájulok. Ölelkező, hányadékukban fekvő fiatalok hevertek mindenütt, úgy kellett átlépkednem rajtuk. A ház felfordult állapotban volt, mindenhol piás és sörös üvegek hevertek, chips, tortilla és pattogatott kukorica darabok és morzsák tarkították a padlót és a szőnyeget. A sortos lány közben élesztgetni kezdte a barátait majd gyorsan kipaterolta őket. Miután ezzel megvolt, intett a fejével, hogy kövessem és megmutatta, hol találom a portörlőt, porszívót, felmosót, meg a konyhát. Az egész ház úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta.
- Egyébként Bree vagyok. - mutatkozott be a lány, majd végigmért és felszaladt a szemöldöke, de nem tett megjegyzést.
- Négy óra múlva csillognia kell a háznak, érted? A szüleim öt óra múlva hazajönnek, addigra látni sem akarlak. 800 dolcsiban egyeztünk meg, igaz? Ha végeztél és egy porszem sem maradt, megkapod az egészet. Előlegben itt van 400. - nyomta a kezembe a pénzt.
- Bocsi, de…lezuhanyozhatok gyorsan, miután végeztem? - érdeklődtem félredobva a büszkeségemet. Azon a lepratelepen, ahol meghúztam magam, nem volt meleg víz. És nagyon rossz volt jéghideg vízben mosdani.
- Felőlem. De csak négy órád van rá, úgy haladj. - egy vállvonással távozott otthagyva engem a szeméttelep közepén. Tempósra vettem a figurát, először a mosatlanokat tettem be a mosogatógépbe és míg az dolgozott, addig szépen összeszedtem a szemetet. Négy hatalmas szemeteszsák megtelt velük. Utána a takarítógéppel kitakarítottam a szőnyeget, leszedtem a bútorokra tapadt foltokat, felporszívóztam, kiporoltam, felmostam és befújtam egy kis üde illatosítóval. Több, mint két óra eltelt ezzel, úgyhogy sietnem kellett. Ezután az emeletre siettem és benéztem a szobákba. Az egyik helyen épp egy intim helyzetben fekvő párocskára találtam, úgy döntöttem, azt a szobát kihagyom, rájuk csuktam az ajtót. A másik szoba ugyan üres volt, de elfogott a rosszullét, mikor beléptem. Fogadni mertem volna, hogy az a szoba volt a házibuli fénypontja, a piros szoba, ahol a libidót kezelték. Mindenhol használt óvszerek hevertek, a lepedő gyűrött volt, ráadásul fura szag terjengett a szobában. Szélesre tártam az ablakot, majd vettem egy mély levegőt és nekiálltam bezacskózni az undorító kis ondótasakokat. Még kesztyűvel is alig mertem hozzájuk érni, ki tudja, milyen szexuális úton terjedő fertőzés tapadt rájuk. De mindez semmi volt ahhoz képest, ami az egyik fürdőszobában várt. Már így is épp eléggé émelygett a gyomrom, azok után egyenesen felfordult. A számon próbáltam levegőt venni, miközben körbefújtam mindent a wc illatosítóval, majd nekiveselkedtem. Nem maradt már sok időm és vágyakoztam a meleg zuhany után. Amin végeztem és szikrázott a fürdő a csillogástól, kifújtam magam. Nagyon elfáradtam. Összepakoltam a holmijaimat, majd levetkőztem és bebújtam a zuhanyfülkébe. Maradt még tizenöt percem. Jól esett a forró víz alá állni végre és rendesen lemosdani. Gyorsan lezuhanyoztam, magam köré csavartam a bekészített törölközőt, majd kiléptem a fülkéből, de máris megtorpantam. Ugyanis egy széles vigyorú pasival néztem farkasszemet.
- Bree mondta, hogy fent találom a takarítónőt. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy ilyen kellemes meglepetésben lesz részem. Ezért a látványért engedd meg, hogy egy százassal többet adjak. - magyarázott, majd meglóbált előttem négyszáz ropogós dollárt és hozzátett még egy százast. Kényelmetlenül éreztem magam, a pasas végigkukkolta, ahogy zuhanyoztam. Hirtelen nem mertem mit mondani neki, leblokkoltam, annyira megijesztett a dolog.
- Nem akarlak megijeszteni, nyugi, hozzád sem érek. De ha leveszed azt a törölközőt és nézhetem, ahogy felöltözöl, akkor még egy százassal gazdagabb lehetsz. Semmi tapi, ígérem, csak nézlek. - hozakodott elő a perverz ajánlatával, mire kikerekedett szemekkel néztem rá. Ez a pasi beteges!
- Szeretnék kukkolás mentesen felöltözni, szóval visszautasítom az ajánlatod. - feleltem a szemébe nézve. Máris undorodtam a pasastól, de próbáltam palástolni az ijedtségemet.
- Te tudod. Itt az ötszáz dolcsi, öltözz fel, aztán húzd el a csíkot. - dobta le a padlóra a pénzt, majd kisétált rámcsapva az ajtót. Megkapaszkodtam a mosdókagyló peremében és mély levegőt vettem. A szívem hevesen vert a mellkasomban. Ez meredek és megalázó volt. Inkább marad a jéghideg víz, mint ez. Soha többé! Odaléptem az ajtóhoz, benyomtam a zár gombját, majd gyorsan összekaptam magam, felszedtem a földre szórt pénzt, elraktam és megfogva a holmijaimat lesiettem a lépcsőn, majd roham léptekben, köszönés nélkül távoztam a házból. Csak addigra voltam képes teljesen megnyugodni, mire beértem a belvárosba. Leadtam a takarítóeszközeimet, majd elindultam, hogy keressek egy bevásárlóközpontot. Ma még egy falatot sem ettem, és roppant mód éhes voltam már. És a takarítás leszívta szinte az összes energiámat. Épp az egyik sétányon haladtam keresztül a vállaimat masszírozva, mikor valaki megszólított. Legalábbis úgy tűnt, mintha hozzám szólt volna a padon ücsörgő férfi, a tekintetével engem nézett. Azért a biztonság kedvéért hátrapillantottam, de nem volt mögöttem senki sem.
- Engem? - mutattam magamra meglepetten, mikor elém lépett világossá téve, hogy igen, rólam van szó és nem a levegőhöz beszélt. Fogalmam sem volt, mit akarhatott az idegen férfi. Reméltem, hogy nem egy szabadnapos rendőr, nem lett volna sok kedvem kergetőzni vele a mai nap után. Bár egy pillanatra az is megfordult a fejemben hogy én magam sétálok be a Seattle-i rendőrségre feladni magam. A kórházban legalább van meleg víz. De gyorsan elhessegettem a gondolatot, tartanom kellett magam az eredeti koncepcióhoz.
- Igen. Miben segíthetek? - érdeklődtem tőle és megpróbáltam nem gyanúsan méregetni, hisz egészen kedvesnek, bizalomgerjesztőnek tűnt. De amióta kiirtották mellőlem a családom, azóta én már semmiben sem hiszek, senkiben sem bízom.
- Sajnos még én sem vagyok jártas a városban, ha esetleg eligazítást kérne, nemrég jöttem ide. - tettem hozzá, miközben valami mosolyféleséget erőltettem az arcomra. Nem volt könnyű megjátszani, hogy minden rendben és az élet csodás, miközben semmi sem volt rendben. Az élet egy kegyetlen túlélőjáték, amiben csak akkor kerülhetsz a célba, ha jól taktikázol, erős vagy testben, lélekben és fejben egyaránt. Nekem még dolgoznom kellett a testem és lelkem erősítésén.

⤿ episode 1 ⤾
Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szer. Szept. 02, 2015 6:58 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

mollie & curtis
i need you

Vannak egyszerű halandók, akik olyan könnyen felejtik el a bosszút, mintha valaki csak leejtette volna a szendvicsüket a földre. Sűrű bocsánatkérések, és íme, már el is nyerte a megbocsájtást. Talán két szép szemmel, esetleg egy elbűvölő mosollyal. Én azonban olyan vagyok, hogy... sosem felejtek. Mindenkit megbüntetek, mindenkire szükségem van ahhoz, hogy egy-egy tervem beváljon, és mi több, szükségem is van arra, hogy ezáltal levezessem saját magamat. Annyira fájó dolgokat tud művelni az élet, és mi egyszerűen nem engedhetjük azt, hogy magával ragadjon az ilyesmi. Mert ha valami magával ragad... ott szó szerint egy tengernyi vér ontatik ki. Ezért sem rossz az a taktika, hogy folyamatában engedem ki magamból a gőzt. Ha ezt néha egy-egy vámpír halálával zárom le, hát... kit érdekel? Engem egyáltalán nem. Sőt, őket se, ha már nem érzik hogy mi történik velük.
Leültem az egyik padra, miközben az előttem sétálókat figyeltem. Szükségem volt valamire... inkább valakire. Még sosem vettem igénybe animágus segítségét. És elég rossz taktikát választottam azzal, hogy csupán így, a véletlenre bíztam ezt a találkozást egy idegennel. Nem tudom, milyenek ők... megérzem-e egyáltalán, ha a közelembe jön egy. Csak remélni mertem, hogy így lesz. Elintéznivalóm van. És ezt a napot igazinak éreztem hozzá... habár ő, a szerencsés választott még nem ismer engem. Én sem őt. Nem látott még soha, én sem őt. De egyszer igencsak lehetne szerencsém! Sehol nem voltam eddig még teljes mértékben az. Egyesek szerint már egyenesen rögeszmés vagyok de... mindig itt van egy tüske bennem, talán Tatia, talán valami egészen más... de isten bizony, hogy nem fogom hagyni azt, hogy bárki kiássa a síromat. Szükségem van segítségre. Lehetőleg most.
Az órák teltek. Már kezdett lemenni a nap. Ebben a városban még sosem láttam ilyesmit...
Mikor megjelent az, amire vártam, mintha még az auráját is tisztán láttam volna körülötte. Szinte fénylett... hát ilyen egy animágus? Alig láthatóan vigyorodtam el. - Hé, pillanat. Zavarhatom egy percre? - szólaltam meg hirtelen pattanva fel a helyemről, és állva elé. Nem néztem ki ártalmasnak, végül is, hálát kellett adnom a tökéletes külsőért, amely inkább tett gyermeklelkűvé, mintsem kegyetlen pszichopatává.

©
Vissza az elejére Go down

avatar
Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Keresem :
• light of the night sky
Tartózkodási hely :
• mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
• a riddle: why they call me frankenstein's monster?
Humor :
• ageless



A poszt írója Curtis Alcwyn Straug
Elküldésének ideje Szer. Szept. 02, 2015 6:51 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

Sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: Seattle :: Belváros
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Yesterday at 4:41 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3