Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Vas. Okt. 25, 2015 7:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

olivia & victor
i won't leave you alone again
Egy ideje már azon gondolkodtam a nappalim kanapéján üldögélve, hogy ideje lenne új lakberendezőt keresnem. Emlékeztem még arra, amikor beköltöztem ide. Szinte már teljességgel megfeledkezdtem erről villáról, míg távol voltam, pedig lenne okom büszkének lenni rá. Ámbár ha így fogalmazok, akkor egyértelműen hazudom, hiszen én magam csak átvettem a tulajdonosától kissé... erőszakos úton és módon. Egy kissé ellenkezett, de hát... nem is maradt sokáig egyben a nyaka, s ezáltal rögtön megkönnyebbültem, hiszen minden zavaró tényező kizárásra került.
Azóta annyi történés zajlott le eme falak között, a tapéta árulkodott mindenről: vérről, könnyről, és annyi de annyi eseményről, mely szinte ordítana, ha képes lenne rá.
Beszippantottam a levegő illatát, mikor hetekkel ezelőtt beléptem az ajtón. Otthon éreztem magam, annak ellenére, hogy az utóbbi időben megritkultak itt a látogatásaim, de nem éreztem magam felelősnek ezért. Hiszen nem kötött ide semmi. Egészen pár héttel ezelőttig, mikor az a szőke démon ismét a karmai közé kapott. Olivia árulása fájt. Azt akartam elfelejteni, ezért álltam tovább olyan hamar... s aki ezt nem érti meg, annak kívánom, hogy próbálják meg úgy megölni, ahogyan engem próbáltak. Talán megértik. Ha nem, még mindig szívesen látom őket egy torkonharapásra. De már túlléptem ezen. Megértettem, miért tette.
Mikor már harmadjára csörrent meg a telefonom zsinorban döntöttem úgy, hogy végre megnézem, de már csak egy hangüzenetet kaptam. A hangja zaklatott volt, és nem is igazán értettem, mire megy ki ez a játék, hát nagyot nyelve ráztam magamat gatyába. Nem készültem ma elhagyni a lakásomat, de úgy tűnt, a sors ezt másképpen akarta. Nem mozdultam volna, ha nem Olivia kér erre. Úgy reagáltam erre, mint valami robot, akit bekapcsoltak hosszú hibernált állapot után.
Vámpíri sebességemet kihasználva készültem fel arra, hogy Olivia ezúttal is kitalált valamit, amivel jó ideig távol tarthat magától. Nem tegnap volt az utosló találkozásunk, és ennek is megvolt az oka, de erre nem szívesen emlékeztem vissza. Ez a nő túl bonyolult az én ízlésemnek, mégis olyan voltam vele kapcsolatban, mint valami bárgyú hős lovag. A lovag nélkül, mert elhagytam valahol a lovamat.
Hangokat hallottam. Nyögés, konténer zaja. Lehunytam a szemem, így koncentráltam az elhangzó szavakra, de valójában csak Olivia fájdalmának hangját, és egy másik nő pár pofátlan szavát tudtam kivenni a levegőben.
Ott termettem a nő előtt, és mire ismét Olivia köelébe került volna, ezúttal rajtam volt a sor, hogy arrébb vágjam. Csak a csattanást hallottam, ahogy a betonnal találkozott. - Igen, újra. És a vámpír nem szereti, ha a k*félő partnerét hajigálják. - vált a hangom dühössé, és Olivia mellett teremve néztem a szemébe. - Megint mi a csudát csináltál? - kérdeztem ingerülten, nem mintha őt hibáztattam volna azért, ami itt történt. Egy vámpírnak nem kell sok, és valójában már kezdett összeállni a kép a fejemben. Olivia vadász. Ez a rohadék meg vámpír.

• jeleeen Smile©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Keresem :
no one...yet
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new Orleans
Hobbi & foglalkozás :
hunting things
Humor :
sarcastic



A poszt írója Olivia Swan
Elküldésének ideje Pént. Szept. 11, 2015 3:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

to my love, Victor
am i a monster?

Nem veszi fel. Már harmadjára hívom. - Gyerünk... gyerünk már, vedd már fel. - motyogom idegesen magam elé és mikor ismét sípol a telefon kis híján elhajítom a francba. Minek is van telefonja? Tudom, hogy vámpír, de az ég áldja meg, ez a technika kora ha tetszik neki, ha nem. Újra próbálom. Ezúttal megvárom a sípszót. - Én vagyok Victor. Segítened kell. Kérlek gyere, amint megkapod. A kikötőben vagyok, a dokkoknál. - körbenézek, ahogy a farzsebbe dugom a telefont. Sehol egy lélek sem. Mondjuk ez így hajnal kettőkor nem túl meglepő. A rakpart munkásai már nem dolgoznak csak a biztonsági őr volt de az meg az előttem heverő hullák között hever. No persze, nem én voltam. Ami azt illeti meg kellett volna mentenem de rohadtul elcsesztem. Zihálok. Szőke tincseim vértől vöröslenek, kezeimen, ruhámon szintén vérfoltok pihennek. Forró könnyek mossák az arcomat a zaklatottságtól, ahogy visszagondolok negyed órával ez előttre amikor a biztonsági őr még életben volt, amikor a kislány még nevetett, amikor a prosti anya még nem sikoltott. Most pedig előttem hevernek mind holtan és én rohadtul nem emlékszem mi történt csak arra, hogy égető fájdalomra ébredek s csuklóimat, nyakamat harapások borítják. Nem álmaim estéje. Egy hirtelen hangra emelem meg a fejemet. Nagyon nehéz állva maradnom, nem, hogy még a hang irányába indulnom és bár minden ösztönöm azt súgja bújjak el, nem teszem. - Victor? - kérdem halkan ahogy egyre beljebb merészkedem a sötétben de senki nem reagálom. Éles fájdalom nyilal belém de nem nyögök fel, megállom. - Victor? - kérdem újra de semmi reakció... aztán egy fél perccel később durva ujjak ragadják meg a torkomat és egy nő taszít neki az egyik konténernek a sok száz közül. - Tippelj újra Olivia. - elégedett mosoly, gyönyörű de vad tekintet, kíméletlenül vékonyra húzott ajkak. - Nicole. - ejtem ki a nő nevét... a nőét akit megöltem... elvileg legalábbis. Akinek a párját is megöltem. Mi a franc? S vajon ideér-e Victor időben? - Felteszem újra a vámpírral kefélsz... - újra a konténernek vág. Annyi erőm sincs, hogy leszedjem az ujjait.

monster || <3 || xxx || ©
Vissza az elejére Go down
 

Dokkok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Külterület :: Kikötő
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szer. Aug. 15, 2018 8:21 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3