A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Philip Normann háza


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szer. Nov. 23, 2016 6:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Olyan vagyok, mint egy szerelmes kamasz, nem gondoltam volna, hogy ez valaha így alakul majd. Makacs voltam öntelt és kibírhatatlan, csodálkozom ma már, hogy akkor régen Melis mellettem maradt. Az akkori énem rosszabb volt, mint a sátán, kihasználtam mindent és mindenkit. Őt akartam, oh, de még mennyire akartam, és mikor megkaptam nem értékeltem a kincset, amit jelentett, igaz, az első alkalmunk jó volt, jó? Fantasztikus volt, de ehhez a mostanihoz nem hasonlítható. Én sem hasonlítok, ahhoz, aki akkor voltam.
Most, hogy a mellkasomra vonhatom, érezhetem magam mellett karcsú, meleg testét minden rossz, vagy probléma mellékesnek tűnik. Így eltudnék vonatkoztatni az egész világtól, persze ez nem ilyen egyszerű. Ha valaki évszázadokig él rohamosan felgyűlnek az ellenségeinek száma, Darius által meg persze duplán annyi, hiszen kiállunk egymásért, kivéve akkor, amikor egymás torkának ugrunk, mert megesik, nálam is nagyobb barom.
-Nem, nem mernék, ijesztő tudsz ám lenni Bébi. – Megcsókoltam a homlokát. – De ettől még minden szavam igaz. – nem hatudok, már nem, annyira olcsó trükk megvezetni a másikat, nem akarom, hogy titkok legyenek köztünk. Persze, ha az élete függne rajta, hogy valamit eltitkoljak, hát nem mondanám, de szerencsére aligha lehetne ilyen, képes vagyok megvédeni Őt, Őt és a kölyköket is, mást sem csinálok már pár éve.
-Rendben, tudom, hogy képtelen lennélek visszatartani mindentől, de azért, ha lehet kerüld a bajt, kérlek. – A kérlek vagy a köszönöm sosem szerepelt a szótáramban, de most mégis megkérem, hogy, ha lehetséges hagyjon dolgokat rám, mert az Én dolgom megvédeni Őt, és ez nem csupa hímsovoniszta felfogás, egyszerűen bennem van, hogy védelmezzem, ez ellen pedig nem tehet semmit.
-Hát mond, Én nem ítélkezem feletted, neked lenne jogod ezt tenni velem, bármit is tettél, Én rosszabbakat tettem. Bármi is legyen nekem elmondhatod, komolyan. – Mélyen a szemébe néztem és kisimítottam egy tincset az arcából. Még mindig bosszús vagyok azért, ami Őt érte vagy érhette a múltban. Ha tehetném visszalépnék az évek lépcsőjén és mindent megtennék, hogy a dolgaink máshogy alakuljanak, hogy kevesebb szenvedés érje.
Az érintése egyszerre bizserget majd ahogy az emlékek áttolulnak megmerevedek, mintha lefagynék, érzem a kníjait, a fájdalmát, azt az érzést, amit aziránt a farkas iránt érzett, az elvesztés fájdalma is belém ivódik és talán önzőség, de a legjobban az fáj, hogy megtalálta valaki másban a boldogságot még ha csak röpke ideig is.
Ahogy véget érnek a képek, levegőt veszek, elfelejtettem ezt az emlékek hada alatt megtenni.
Szorosan magamhoz ölelem.
-Bármi történt, mindent megtudunk oldani, ketten. – Talán ez nem éppen a megfelelő mondat, ami kellene,d e mással nem tudok épp szolgálni, az elmém még mindig a ksi filmet vetíti újra és újra, nem értem, és értem egyszerre.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Okt. 31, 2016 4:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre && Philip
Élveztem a testem átjáró kellemes bizsergést, amit kiváltott belőlem érintése, csókjai, s mikor testünk összeforr, emlékek hada önti el elmém, melyről azt hittem tiszta, és képtelen vagyok gondolatokra bírni. Emlékeztem az első vele töltött heves éjszakára, az érintésére akkor, és akaratlan hasonlítom össze azzal a gyengéd, mégis birtokló lénnyel, aki karjai között tart. Magával rántanak az érzelmek, és átadva magam a kéjnek, piheként zuhanok vissza a földre, és simulok kimelegedett testéhez. A takarót magunk köré csavarva, ujjaim mellkasán játszatva figyelem őt tovább, és címzek neki édes, őszinte szavakat.
Emlékeimben élénken él az első alkalom, ám ezt a percet azzal össze se hasonlíthatnám. Akkortájt sem nézték jó szemmel, ha az ember lánya vámpírokkal tölti az éjszakát, ahogy ez most sem változott, mégsem volt immár senki, aki tehetett volna ez ellen. Kivéve persze Dariust, de ezen a részen azt hiszem könnyedén túl tudok lépni. Megtettem, amit kellett, ennyi volt, vége.
-Nem is mernél mást mondani...-nézek szemébe, tudván, hogy ajkamon mosoly ül, szemem pedig egyenesen szikrázik az örömtől. Bármennyire akartuk a másikat magunktól távol tudni, annál inkább a rabjává estem egy vámpírnak, aki bár a maga módján kedves és védelmező volt, úgy megannyi tőrt szúrt már a szívembe, pusztán azért, hogy távol tartson magától, hogy ne mutassa ki, képes még szeretni. De most nem ezt érzem. A körém fonódó karok biztonságérzetet adnak, amikor megcsókol, majd pedig szavaim alátámasztással dicséri, s csókot nyom nyakamba, testemen óleső bizsergés fut végig, minek hála, még szorosabban simulok hozzá.
Szavai kizökkentenek a békés nyugalomból, és szememben felcsillan a tűz, mely tökéletes jele annak, mennyire nem szeretem még mindig, ha óvni, védeni akarnak.
-A fiúkra közösen vigyázunk. De nehogy azt hidd, hogy csak neked vannak ellenségeid. Az enyémekről részben tudok, az emlékek...zavarosak.-ismerem el, és kicsit feljebb tornászom magam, hogy szemébe nézhessek.-Azt hiszem valamiről mégis jobb, ha tudsz.-kezdek neki, de a szavakat képtelen vagyok kimondani, bennem akadnak, és talán félelemből, talán, hogy a percet ne rontsam el, de nem mondom tovább. Veszek pár mély levegőt, szeretném neki elmondani, amit megtudtam, amire rájöttem, mégis képtelen vagyok rá. Csak nézek a rám meredő, értetlennek tűnő szempárra és próbálom megfogalmaznia világ legegyszerűbb dolgát. El akarom neki mondani, hogy mit tettem, s mi derült ki, meg akarom vele osztani azt, amit már akkor is meg akartam, mikor az utcán egy napja összetalálkoztunk.-Én... El akarom neked mondani...-suttogom, ujjaim arcára csúsztatom, és hagyom, hogy elmém átadja neki, amit képtelen vagyok elmondani. A történetet, melynek köszönhetően évszázadok estek ki az életemből, az emlékeimből. Láthatja, ahogy egy farkas férfi elrabolja a szívem, láthatja a boldogságom, mikor kiderül, gyermeket várok. Majd láthatja, ahogy megölöm a férfit és a lányom magára hagyom, hogy megannyi farkas esik nekem, védve a falkájukat attól az összetört szívű, dühös anyától, akivé a csalódás és a becsapottság érzetnek hála lettem. Forróság önti el tenyerem, a fájdalom érzem, ahogy szívembe mar, de nem mozdulok. Akarom, hogy lássa a múltam azon részét, melyet ismerek, melyet ismét magaménak tudhatok. Nem akarok több titkot és hazugságot. Képtelen vagyok rá, hogy elviseljem még azt.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 24, 2016 8:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Nincs kedvem Darius-szal foglalkozni és az imént lezajlott heves szócsatákra gondolni, titkokra, ármányokra, egyszerűen csak kiakarom élvezni az időt a nővel, akit szeretek és borzasztóan kívánok. Örülök, hogy végül lelép és a nyoma is eltűnik a szobából, a haverom, régi ismerősöm és egykori bajtársam, de azért mindennek akad határa, márpedig a hálószoba az egy kicseszett határvonal és nem szeretném még egyszer azon a küszöbön belül látni, ennyi.
Örülök, hogy Melis sem gondolta meg magát és még mindig kész arra, hogy a karjaim közé vesse magát. Tulajdonképpen nekem máson sem jár az eszem, vámpír tehetség vagy egyéni adottság, de az emlékeim felejthetetlen tüzes éjszakáinkról még mindig úgy ég bennem, mintha csak tegnap történt volna és ezt a lángot újra felakarom szítani.
A vad éhség ami a szemében táncol tükrözi azt a szenvedélyt, ami bennem tombol, mindig is kiegészítettük egymást csak voltam akkora vad barom, hogy elszalasztottam a lehetőségét valami jónak, de kétszer nem követem el ugyanazt a hibát, tanultam belőle.
Még nem tudom mi lesz velünk, hogy vajon merre sodródnak a dolgok kettőnk között, de igyekszem a jó úton tartani azt a törékeny szálat ami összeköt minket. Nem ígérhetem meg neki, hogy minden rendben lesz és nem lesz több olyan dolog ami közénk állhatna, de megteszek mindent, hogy lecsökkentsem ezeknek a számát.
Együtt jutunk fel a csúcsra és esküszöm nem éreztem még ennyire egésznek, lehet, hogy ez kibaszott romantikus nyáltenger, de tényleg így van, ezért Darius már biztos fenéken billentene. Ő meg a romantika gyilkos ellentétek, de neki ez áll jól és engem aztán nem érdekel a magánélete, de cserébe Ő se üsse be az orrát az enyémbe.
-Oh, hogy is felejthettem volna el… - Vigyorogtam rá egy percig majd megcsókoltam, képtelenség nem csókolni azokat az ajkakat.
-Ahogy mondod, Én pedig a Tiéd. – Belecsókoltam a nyakába. Az illata bódító volt, megrészegítő és egyszerűen imádtam.
-Fogalmam sincs, hogy mit fogok tenni annak érdekében, hogy te és a kölykök biztonságban legyetek, vannak ellenségeim, nem sok, már nem sok, de akad és féltelek. – Őszinte aggodalom csillan a szemeimben. Azzal, hogy belépett ismét az életembe egy számmal nőtt azoknak a létszáma, akiket meg kell óvnom és félek, hogy valakit így is elveszítek majd. Annyi hibát elkövettem, hogy az most hurrikánként tőr rám, ha akarom, ha nem elsodor majd engem vagy azokat, akiket szeretek.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 18, 2016 7:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18


Melisandre && Philip
Mesélni akartam neki a lányomról, a múltamról, melyet elfeledettnek hittem. Mindenről, ami velem történt, miután meghaltam, miután elhagytam. Érdekelt, hogy vele mi történt, nem csak az a része, hogy Darius a képben maradt, s miért volt ez így. Egyszerre akartam róla mindent tudni és semmit, egyszerre akartam, hogy a múltunk fénye újra felvillanjon és akartam azt, hogy új fények gyúljanak, a régieket elnyomva, de nem elfeledve őket. Magaménak akartam tudni, érintését, egész lényét, minden hibájával egyetemben, így mikor ajkai testem barangolják be, forró csókokat hintve bőrömre, nem akadékoskodok, nem ellenkezem, egyszerűen kifejezem mindazt, amit kívántam tőle, amit vele akartam átélni, ami feledtette velem azt, hogy mi minden történt a múltban. Minden érintéséből azt akartam kihozni, hogy a jelenem számítson csak, s nyögéseim egyre hevesebbé válnak, ahogy csókjai egyre közelebb érnek vágyam forrásához, majd rálelnek arra, és gyengéden kényeztetni kezd. Ez fura volt tőle, de minden ajkamból előtörő sóhaj azt mutatta, hogy nagyon is élvezem azt, amit tesz. Ujjaim válla bőrén táncolnak, hajába túrva húzzák közelebb őt magamhoz, majd mikor már azt hinném, hogy mindent megkapok tőle, elhúzódik, de feleszmélésre nem hagy időt. Könnyedén hatol belém, és kezd el mozogni bennem, birtoklóan és követelőzve, gyengédséget mellőzve. Ösztönösen fonom dereka köré lábaim, még kevesebb mozgásteret adva neki, ujjaim hátán táncolnak, körmeim egy-egy hevesebb lökésnél bőrébe vájom, ajkába harapva csókolom, és érzem, hogy ahogy ő sem, én sem bírom sokáig, és hamarosan vele együtt érem el a csúcsot. Körmeim ekkor mélyebben szántanak bőrébe, felsértve azt, és torkomból elfúló nyögés tör elő, tekintetem mégis rabul ejti övét, és élvezetem beteljesülésének minden másodpercében ellenkezek az ellen, hogy elhúzódjon tőlem, s hagyom, hogy egész teste testemre nehezedve pihenjen meg. Élvezem az érzéseket, melyekben ide-oda csapódok, és élvezem, ahogy a birtoklási ágya ugyan azt váltja ki belőlem is.
-Bizonyos dolgokat a jelek szerint nem felejtettünk el a másikról.-suttogom mosolyogva, izzadtságtól nedves hajtincsem hátrébb tűrve arcomból, és pihegve, kipirulva, próbálom a félhomályban arcvonásait megfejteni.-Történjen bármi, csak a tied vagyok.-mosolyodom el még mindig hevesen véve a levegőt, és továbbra sem akarom, hogy távolabb húzódjon tőlem. Mégis, mesélhetnékem támad, ami talán szememben megcsillan, de nem mondok mást. Elmerengek kicsit, lehunyt szemmel térek vissza ahhoz a lányhoz, aki én voltam, és akit pár percre elfelejtettem teljesen, s aki kifordult magából, érintésének, csókjainak hála.-Te pedig az enyém.-csókolom meg, immár gyengéden, de akárcsak ő engem, birtoklóan és határozottan.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 11, 2016 9:21 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18

Megváltoztam volna? Talán, látok rá esélyt, végül is évszázadok vannak már mögöttem. Már nem mondhatnám, hogy igazán emlékszem arra mikor halandó voltam, egyszerűen mintha egy lepel burkolná a múlt ezen részét. De ezt nem bánom, mert gyengévé tenne, nem lehetek gyenge, egyszer már megengedtem magamnak, hogy elgyengüljek és borzalmas következményekkel járt. nem ígérhetem azt Melis-nek, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, hogy egy percig sem lesznek akadályok a kapcsolatunkban, mert bizonyára lesznek. Minden erőnket próbára fogja majd tenni. Az életem már csak ilyen, titkok, nehézségek, árnyak és veszélyek övezik. Ezektől szeretném Őt megkímélni, na meg a két kölyköt is, ha már felelősséggel tartozom értük. De bármennyire is akarom biztos lehetek benne, hogy ez nem fog sikerülni. Darius mellett a nyugalmas élet még csak hírből sem ismert. Hogy hogy fogom megoldani, hogy minden működjön és legalább olyan jó legyen mint a mostani pillanat, nem tudom, és ez az ami aggaszt.
Melis a fény a sötétségben és ez nem valami drámai kijelentés, tényleg így van, valami pislákoló remény a számomra, hogy nem vagyok még olyan elcseszett. Érzem, hogy vannak mindkettőnkben még titkok, árnyak, amik ki tudja meddig maradnak bennünk elzárva. Legszívesebben mindennel kitálalnék most azonnal...de az túl sok volna egyszerre, egy éjszakára és eszem ágában sincs a borzalmakkal eltaszítani magamtól. Azt sem fogom erőltetni, hogy Ő meséljen nekem, nem, ha úgy érzi elakarja mondani ami nyomassza, hát kész leszek meghallgatni.
Bőrének puhasága, vágyának illata teljesen elveszi az eszem, szemfogaim megnyúlnak és a csókok közben óvatosan karcolja végig selyempuhaságú bőrét. Pattanásig feszülök és kész lennék bármelyik pillanatban lecsapni rá, akárcsak a kobra, mégsem teszem, becézgetem, ízlelgetem és az érintéseimmel igyekszem a végletekig felizgatni a személyes vadmacskámat. Még megvannak bennem az emlékek a régen elmúlt időkből, mikor szeretők voltunk, egyszerűen képtelen voltam betelni vele, olyan volt akár egy soha le nem nyugvó nap, ragyogott, vadul égetett a vágyával és felperzselt teljesen. Apróbb csókokat hintek a combjára és játékosan kérem, hogy ezúttal váljék a gyönyöreink irányítójává. Pedig a magam módján kimondottan önző vagyok és szeretem, ha a kezemben van az irányítás fonala.
Szavai bombát robbantanak bennem, egy pillanatra féltékenység mar a szívembe, annak gondolatára, hogy akárcsak más férfinak esélye lenne hozzá érni, hozzá, aki az enyém, örökké az enyém, senki másé. Csak morranok egyet és teljesítem királynőm kívánságát, nyelvem és ajkaim kezelésbe veszik, megőrjít az íze és az illata, szerencsére ruha nem akadályoz meg abban, hogy bőrünk egymáshoz érjen.
Nyögései és sóhajai extázisba repítenek és még mielőtt feljuttathatnám a mennyekbe egy gyors mozdulattal belé hatolok és vége az édes becézgetésnek, innentől csak a vad szenvedély marad és egy másodpercig sem hagyom, hogy akár egyetlen egy férfi is a képbe kerülhessen a múltból vagy akár a közeli jövőből rajtam kívül.
A múlt talán annyiban nem változott, hogy még mindig őrületesen jó szeretők vagyunk, de csupán csak egymás számára tudunk teljes gyönyört nyújtani, ez pedig így tökéletes.
Hevesen mozgok, semmi gyengédség, csupa szenvedély és nem félek szabadjára engedni. Nyögök és tudom, hogy elfogok menni nem sokára, egy vigyor terül szét az arcomon, egy a szerencse, még előttünk az egész éjszaka és megannyi nap, hogy megismételjük.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Júl. 23, 2016 12:07 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18


Melisandre && Philip
A lányom, majd a testvérem, s végül ő, egy-egy szakasza voltak az életemnek. Az, hogy ki voltam és ki vagyok, voltaképp nekik köszönhetően alakított, bár jelenleg a régi énem tükörképének közelében sem voltam. Valamiben megváltoztam. Szívem feketesége, hogy csak Én vagyok, s senki más, mintha valamit felszabadított volna bennem a túlvilág, amit más talán soha nem is ismerhetett meg. Talán az, hogy jó pár évtizedig fogalmam sem volt róla, hogy ki vagyok és mit akarok, hozzájárult némi változáshoz, ám most, hogy újra Philip karjai között voltam, lehetettem, pontosan eszembe juttatta, hogy annyira mégsem vagyok más, mint képzeltem. Képes voltam szeretni, és legalább tenni egy lépést előre, s a régi idők tagadásából kimászva, most már ki mertem, s ki tudtam mondani, amit iránta éreztem. Voltak idők, mikor jobbnak tűnt, ha nem teszem, ha nem engedek a szívemnek, de ezek az idők elszálltak. De a köztünk lévő érthetetlen kapocs még mindig ott volt. De a titkaim a lányomról, s még jó pár dolog, amit rejtegettem, egyenlőre jobb volt, ha nem kerül a felszínre. Ellenben azzal is tisztában voltam, hogy ő is hasonlóan titkolózik, de jól is van ez így. Idővel mindenre fény derül, de most nem akartam mást, csak a közelében lenni, és szeretni, érezni, hogy ő is hasonlóan tesz, s nem szembenézni a bennünk rejlő dolgokkal. Egyszerűen felejteni és élni akartam egy kicsit, figyelmen kívül hagyva mindenki mást.
Az ágyra döntve belesimulok a puha paplanba és matracba, s mosolyogva figyelem, ahogy lebontja rólam az apró, de igencsak felesleges köntöst, és bőröm forrón perzseli az éppen érintő ajkait. Próbálom visszafogni magam, kényeztetésének teljesen alávetve magam, apró sóhajok, és nyöszörgés közepedet ujjaim a takaró anyagába fúródnak, mikor mellemhez ér. Alsó ajkamba harapva bólintok kérdésére, mosolyom őszinte, de arcom minden más vonása arról árulkodik, hogy mennyire kívánom, vágyom rá, és mennyire felszabadít az érzés, ahogy maga alá gyűr, mégis gyengéden becézget. A megnyúló fogak látványától már nem rettenek vissza, inkább bátorítóan, szavak helyett tettekkel mutatom ki a vágyakozásom, és kicsit megemelem csípőm, s hagyom, hogy egész testem beborítsa csókjaival.
Szavaira először elnevetem magam, és testem érintése, s csókjai alatt ritmusosan remeg ennek hála, bár ezzel lehet, hogy a cica bajszát húzogatom, és a mámortól, s boldogságtól bódultan eltelik néhány másodperc, hogy komoly arcot tudjak vágni és nagy nehezen, de egyik kezem arcára siklik, s felemelve fejét a combomról, mélyen szemébe nézek. Csillogó íriszem mindent elárul, és bár minden erőmre szükségem van, még így is ott ül a mosoly ajkamon, miközben kimondom a neki címzett szavakat.
-Örömömre szolgál már az is, hogy itt van. De igazán boldoggá akkor tenne, ha megmutatná, mit tud tenni, hogy sose kívánjak más férfit. Mint, ahogy eddig se tettem. Ehhez először meg kell győznie, hogy érdemes rá, teljes lényem, s testem magának adhatom. S ha így van, örömömre szolgálna, ha érezhetném a birtoklási vágyát.-engedem el állát, helyette viszont gyengéden, de határozottan tolom őt vissza combom belső feléhez, és mikor elér vágyam forrásához, elengedve fejét, elkapom egyik kezét, és visszahúzom azt mellemhez, de testem már szinte felajzva remeg a vágytól, és az sem riasztana el tőle, ha végre tényleg elvenné, amit szeretne, de azt se tagadhatom le, hogy nyelvének édes játéka nem szolgál örömömre. Hátam ívbe feszül és hamarosan elérem azt a pontot, ahonnan már csak feljebb repíthet, és ajkaim közül halk, de erőteljes és vágyaktól fűtött nyögés szökik ki.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Júl. 18, 2016 10:26 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18

A múlt bár igyekszem feledésbe süllyeszteni soha nem fog igazán eltűnni, mert a részemmé vált, átéltem, tapasztaltam általa és megéltem pár olyat, ami a bőröm alá ivódott. Darius-szal való találkozásom is egy hasonló múltbéli emlék, meghatározó volt a számomra hiszen jellemben, akaratban, cselekedetben és gondolkodásban is átformált valami új személlyé, valami erősebbé. Ezért, bár Melis haragszik, Én hálás vagyok Darius-nak. Ha akkor nem akadunk össze, lehet már nem élnék ebben a századfordulóban. Nem mondom, hogy minden tettemre büszke vagyok melyet Ő csikart ki belőlem, de hozzájárult a mostani önmagamhoz. Jó volna, tudna kivé is váltam, hogy Melis milyennek lát most, annyi évvel később. Mikor meghalt megszakadt bennem valami és ez is lökött afelé, hogy változzak, hogy változtassak némely dolgon az életemben.
Annyi mocskos dolgot tettem, míg gyászoltam az elvesztését, ha ezt mind elmondanám neki meggyűlölne, talán megvetne, és az rosszabb volna még annál is, mint mikor megtudtam, hogy eltávozott. Tudom, hogy neki is vannak titkai, érzem, hogy nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.
Szeretném megadni neki azt amire vágyik, azt, hogy csupán neki létezzek, de ezt nem tudom megtenni. Darius olyan az életemben, mint egy kapcsoló, ha elveszíteném a kontrollt képes visszarázni egy útra amely járható a számomra, hogy jó vagy rossz út-e, lényegtelen, a fontos, hogy egy út, nem csupán egy mélység.
melis teste olyan finoman feszül az enyémhez, hogy kényszerítenem kell magam az önuralomra, ami lássuk be, nem egyszerű. A csókja oly édes és követelőző, hogy beleremegek a finomságba melyet kínál. Ledöntöm az ágyra és lassan, szinte kínzóan lassú ütemben fosztom meg a testét takaró köntöstől. Ujjaim végig simítanak finom, puha bőrén, ezt az útvonalat ajkaimmal is követem és érzem ahogy a teste reagál és ez tetszik. Azok az édes kis sóhajok csak tovább korbácsolják a vágyaimat.
-Elég a szavakból, beszéljen helyettünk a testünk. - Villantok egy mosolyt melyen keresztül a megnyúlt szemfogaim tisztán látszódnak. Nem akarom elrejteni őket, hozzám tartoznak és tudom, hogy Melis-t nem zavarják.
-Tehát, ha azt akarom tenni hogy... - Itt az ujjam végig siklik az oldalán le a combjáig majd vissza és megállnak a mellénél. - vagy, ha éppen ezt szeretném... - Ajkammal megcirógatom a mellbimbóját majd a nyelvemmel megpöckölöm kissé. - Akkor szabad? - Incselkedem vele miközben vigyorgok, mint egy kamasz, pedig az nálam, valóban igen régen volt már.
Meg se hallom, hogy halkan kell tennem bármit is, a gyerekek valószínűleg ágyban vannak már és alszanak, Én pedig képtelen volnék a vágyamat és az érzéseimet visszafojtani. A hasát csókolgatom egyre lejjebb haladva, kissé megszívom a hasán a bőrt, az illata fenséges, csoda, hogy eddig túléltem nélküle, az érintései, a csókjai, a lénye nélkül.
Ajkaim már a combjánál csókolják miközben kezeimmel az oldalát cirógatom. Nem tudom, hogy hol érintsem előbb, egyszerre akarom mindenhol, tisztára megőrjít azzal, hogy felkínálta magát és nem szab határokat, hogy bármit tehetek, hogy én irányítok. Mindig is tudta mire vágyom.
-Hmm...van egy kis baj Királynőm, ez a túl nagy szabadság melyet oly kegyesen szolgáltatott nekem, nem enged dönteni mit tegyek, saját magam korlátaiba estem, ugyanis mindenhol egyszerre kívánom kényeztetni, ám ezt nem tudom megoldani, kérem, vezessen, adjon egy útirányt melyen haladva az Ön örömére tehetek. - Fogalmazom meg kissé régiesen mondandómat, de ez a játék tetszik, kimondottan tetszik. Miközben válaszra várok újra csókolgatni kezdem a combja belső oldalát, direkt nem érintve azt a helyet ahová a leginkább vágyom.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 9:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18


Melisandre && Philip
Kettőnk közül a makacsság mindkettőnkben ott bujkált, a makacsság, hogy nem enged a másiknak, hogy nem érdekli, a másik mit gondol, mert sebezhetőek leszünk ennek hála. Most mégsem éreztem, hogy ellen kelljen, hogy álljak. Sok mindent nem tudott rólam, nem is sejthetett dolgokat, de talán elmondhatok neki mindent. Elmondhatom, hogy van egy lányom, elmondhatom, hogy nem csak az emlékeim vesztettem el, mikor meghaltam, hanem azt is, hogy egyáltalán ő létezik. Üresség töltött el évtizedekig, s míg nővérem nem hozott vissza -aki azóta eltűnt-, nem tudtam milyen az, ha szeret valaki. Az emlékeim viszont lassan visszatértek, én pedig féltem tőlük, hogy olyasmit is látok, amit nem szeretnék. De ahogy karjai között tartott, ezt is elfeledtette velem, és szívem heves kalapálását hallottam fülemben dobogni, éreztem testének melegét és nem foglalkoztam azzal, ami volt, hanem arra kezdtem koncentrálni, abba kapaszkodtam, ami még lehet.
Hiába volt Darius, akit gyűlöltem a múlt miatt, jelenleg nem akartam vele foglalkozni. Tudtam, hogy nem tudom Őt kisajátítani magamnak és osztoznom kell azzal a féreggel, de túl tudok ezen lépni, felül tudok ezen emelkedni, csak szükségem van némi időre ehhez. Mert jelenleg tudom, hogy ő is két tűz közé szorult és neki sem lehetett könnyebb, mint nekem. Ellenben, nem hiszem, hogy Darius egy percig is elgondolkodott volna azon, ami történt, vagy bármit megbánt volna. Épp ellenkezőleg. Véleményem szerint még jól is szórakozott mindazon, amit elért. S akkor, mikor megláttam, csak abban reménykedtem, hogy van annyi esélyem ahhoz, hogy ne veszítsem el, amit visszakaptam, hogy ő ne állhasson kettőnk közé. És nem sikerült neki, ez pedig voltaképpen felszabadított egy kicsit. De a titkaimból még így is volt pár, amit ideje volt megosztanom Vele is. Philip nem érdemel hazugságot. Többet nem. Mert most a bizalomra és az őszinteségre kell építkeznünk.
Csókja forró, követelőző és birtokló, ujjaim az arca két oldalán lévő seben végigsimítva siklanak tarkójára és viszonozom hevességét, de magam sem tudom, hogy miért is nem engedtünk ennek az édességnek eddig. Az ünneprontón kívül, aki nyilvánvalóan elrontott valamit, ami kezdetét vette és ha rajtam múlna ezért épp úgy kitekerném a nyakát, mint a múltunk miatt.
-Szavadon foglak Philip Normann!-figyelmeztetem mosolyogva, de megjegyzésem és a vágyaim felülkerekednek rajtam, s ajkamba harapok, a kettőnk között lévő levegő utolsó milliliterjét is kipréselem. Nincs kedvem a múltamon, a közös múltunkon rágódni, elég volt az örökös szomorúságból és harcokból, csak egy kicsit élni szeretnék ismét mellette. Tudni, hogy bármit megadnék azért, hogy reggel mellette ébredhessek, hogy úgy szeressem, ahogy régen, s nem is törődtem azzal, hogy gyengeség ez vagy sem. Nem bírtam tovább ellenállni a szívemnek, s hagyni, hogy ismét elmerüljek a sötétségben. Mellette mindezt ki akartam űzni az életemből. Mert szükségem volt egy új kezdetre.
-Nem kétlem, hogy van mit.-nevetem el magam, ahogy az ágyra dönt és kifejti, hogy ugyan arra a dolgokra gondolunk jelenleg, és mikor ujjai utat találnak a köntöshöz, akaratlanul is megremegek alatta egész testemben. Pulzusom kétszeres ütemben dobol, és csókjainak hála bőröm is perszelő forróságúra melegszik. Ajkam apró sóhajok hagyják el, és kérdésére felemelem fejem annyira, hogy vágytól torzult arcára nézhessek, ami régóta nem ijeszt vagy rémít meg, épp ellenkezőleg. Tudom, hogy mellette senkitől nem kell tartanom és sosem ártana nekem. Már nem.
-Azt akarom, amit te...-suttogom elcsukló hangon, és végigsimítok arcán.-Parancsolom, hogy azt tedd, amit szeretnél.-harapok ajakamba ismét, és vállára siklanak ujjaim, hogy megszabadítsam ismét a testét takaró köntöstől, és bőrének érintését egész testemen érezhessem.-De a gyerekek miatt vissza kell fognod magad, ahogy nekem is. Vékonyak a falak.-nevetem el magam gyermetegen, hisz lássuk be, ahhoz kicsik, hogy ezt megértsék, viszont ahhoz nem, hogy meghallják, amit nem kellene.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Máj. 12, 2016 10:47 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nem mondhatnám, hogy megjavultam, hogy más lettem, mint, aki voltam, egy cseppet sem, továbbra is önző vagyok, szemét és manipulatív, mert miért ne? Egy változott, az pedig az, hogy szerelmes vagyok ebbe a nőbe, nagyon is, régen is az voltam, de akkor az életemet is feláldoztam volna azért, hogy magam előtt is hazugságnak tűnjön, hogy ne kelljen rábólintanom erre, a számomra nagy gyengeségre. Mert elnéztem Darius-t, elnéztem, ahogy a nőket maga mellé engedi aztán szépen mindet kisorjázza az életéből, ezt akartam Én is, összefeküdni egyel-egyel aztán folytatni a megszokottat  mintha meg se történt volna az a kaland. De Melis már akkor állandósult az életemben mikor még ennek tudatában sem voltam, vele voltam a legtöbb éjjel és olykor nappal is kerestem a társaságát, arra fogtam ezt az egészet, hogy nála gyönyörűbb nő nincs ezen a világon és Én megkaphatom, szigorúan csak az engedélyével, Én pedig mellette másokkal is hetyegtem, ez így tökéletes volt, meg volt amit akartam és volt egy biztos pont is, Melis. Már akkor közünk volt egymáshoz, de makacsul tagadtam a valóságot.
Darius felbukkanása számomra is olyan gyors és hirtelen volt, mint egy nyári zápor, végre sikerült Melis-szel mindent megbeszélnünk erre felbukkan és elkezd mindenféle alkuról és hasonló tartozásokról fecsegni. A bosszús enyhe kifejezés arra, amilyen voltam a kettejük beszélgetése alatt. A nőm és a haverom között egy akkora szakadék van, hogy az alját se látom. Egyedül Én vagyok a híd a két part között ami valamelyes kapcsolatot jelent kettejük között, meg kell mondjam szívás összeköttetőnek lenni.
-Persze, hogy igazam van, jelenleg törődjünk csak azzal, hogy a múlt keserű ízét valami édessel feledtessük. - Csókolom meg lágyan, de birtoklóan, ha Darius nem zavar meg máshol is megízlelhettem volna a nőmet, de persze időzíteni azt nagyon tud.
-Hmm...te épp elég édes vagy ahhoz, hogy feledhessem a múltat és kitörölhessem a fejedből a keserűséget. - Vigyorgok pimaszul akárcsak egy kamasz kölyök, aki élete első alkalmára készül a kiválasztott nővel.
-Beismerem, mert így van. - Bólintok és szavaim őszintén csengenek. A múlt elmúlt, de ez még nem feledtetheti a hibáimat, a hibáinkat, meg kell fizetni azért amit cselekedtünk, Én pedig elég nagy árat fizettem a hibám miatt, meghalt Melis, ezzel az egyetlen fény hunyt ki bennem és teljes lett a sötétség. Most pedig? Ajándékot kaptam a vezeklésért, visszakaptam Őt, kérhetnék ennél többet?
-Rendben, igyekszem magam mögött hagyni a múltat, a jövőm pedig Te vagy. - Torz arcomra mosoly kerül, ami vicsorgásnak tűnik, de őszinte mosoly. Szerelemmel nézek a nőre, akit végre megkaptam, magaménak tudhatok miközben Én is teljesen a rabja lettem.
Az ajkába harap mire felmordulok és ahogy hozzám simul kitörli az iménti rossz élményeket és azonnal a helyére cserélődik a vágy, amit iránta érzek. Nem tudok mással foglalkozni csak vele, semmi sem tudja megszakítani ezt a pillanatnyi nyugalmat kettőnk között.
-Ohmmm....igen, beakarok pótolni jó pár dolgot. - Villantom ki a szemfogam amely a vágytól nyúlt meg ennyire, de ezúttal nem a vérére vágyom, nem, továbbra is arra, hogy a teste olyan szorosan simuljon hozzám, hogy semmi mást ne érezzek. Óvatosan ledöntöm az ágyra és hatalmas testemmel fölé tornyosulok, szét nyitom a köntöst, ami eddig takarta meztelen testét. Majd ismét morranok egyet ahogy meglátom immár ruha nélküli testét. Lehajtom a fejem és a nyakától indítva csókokat lehelek a puha bőrére és néhol megszívom a bőrt.
-Királynőm, esetleg lenne valami különleges kívánsága vagy hagyja, hogy úgy cselekedjem, ahogy szeretném. - Vigyorgok fel rá még mielőtt a hasánál lejjebb haladnék, válaszút elé állítom, képes volnék azonnal a kívánságát teljesíteni annak ellenére Én mire vágyom.
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Pént. Ápr. 15, 2016 8:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre && Philip
Meg kellett tanulnom a dolgokhoz úgy állni, mintha semmi sem bántott volna. Régen így bírtam mellette, minden érzésem, gondolatom elrejtve, ami ellenkezett volna az elveinkkel, amiket felállítottunk. Viszont abban valahol igazat adtam neki, hogy az ő életének fontos része volt Darius, az enyémnek viszont csak egy idegesítő darabja a múltból, aki jobb, ha nem kerül a szemem elé az elkövetkezendő időkben. Csakhogy nem kérhettem Philt, hogy fordítson mindennek hátat. Én se tettem. Én is megmaradtam úgy, ahogy. A saját emlékeim fogságában, azok kellemetlen részét igyekeztem eltemetni, elnyomni magamban.
Szerettem volna, ha az este felhőtlenül telik, talán egy kicsit meghitten, szerettem volna érezni őt, hogy mellettem és velem van végre. De az illúzió hamar elmúlt erről, hisz tett róla a múltam egyik fekete pontja, hogy épp most törjön előre ismét. Igaza volt, vitatkozni ezen aligha volt értelme. A múlt hibáiból okulni, tanulni kell, nem pedig beléjük temetkezve poshadni, így nekünk is jó lenne, ha erre az egészre fátylat borítanánk.
-Igazad van.-bólintok, ajkamon apró mosollyal, ami ugyan még kicsit keserű az előbbiektől, de bizakodó ennek ellenére. Mindenre van megoldás, s mivel már egyikünk sem ringatja magát felesleges téveszmékbe a másikkal kapcsolatban, s nyílt lapokkal játszunk, így talán ez könnyebben is fog menni. Én legalábbis ebben reménykedem a legjobban.
-Örülök, hogy beismered.-szólalok meg kissé diadalmas hangon, miután maga felé fordítja arcom, és megcsókol, amit viszonozok és ajkaimra mosoly húzódik, szemem pedig csillogni kezd, az elmúlt események szürke borúja után.-De ne ostorozd magad feleslegesen azért, ami a múltban történt. Koncentráljunk a jelenre, a jövőre, és hagyjuk a múltunk magunk mögött. Kérlek.-keresem meg tekintetét, és erről nem szeretnék vitát nyitni. Egyikünknek sem hiszem, hogy az tett volna jót, ha a múltunkban ragadunk és várjuk a csodát, hogy valaki majd figyelmeztet, más évszázadban élünk. Mások lettünk, ezzel pedig nincs semmi baj.
Jó volt látni, ahogy elneveti magát, én csak megrázom fejem, és alsó ajkamba harapva simulok hozzá, ujjaim végig futtatva karjain, majd tarkójánál összefonom ujjaim, homlokom homlokának vetem.
-Az imént mintha azt mondtad volna, hogy be akarod pótolni az elvesztegetett időt...-kezdek neki sejtelmes hangon.-Hacsak némi színjáték elvette a kedved a nosztalgiázástól.-hagyom nyitva a kérdést, hogy döntést is kezébe adhassam, hisz én lennék az utolsó a mai nap, aki bármit is erőltetne.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 10, 2016 11:06 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Nincs mit tagadni azon, hogy bizony Darius szerves része az életemnek, ami fura, mert igencsak eleinte egymás torkának akartunk ugrani megannyi alkalommal, most meg? Még, ha épp gyilkos hajlammal is akarnám kitekerni a nyakát akkor is inkább max feltörlöm vele a padlót, barátot nem ölünk, megbántam volna még ezer alkalommal, ha a nagy egómániást kiütöm a ringből.
Képtelen volnék arra, hogy Darius-t kitöröljem az életemből, ez semmi nyálas szöveg, hogy mert a legjobb haverom..a francokat, egyszerűen annyi mindent megéltünk együtt, szinte már igazán közös múltunk van, ahogy persze Melis-szel is, de egyikük sem kérheti, hogy a múltam egy jelentős részét kitöröljem csak mert egymásra fújnak akár a macskák.
Darius távozásával valahogy nyugalmasabbá válik a szoba, nem kis örömmel taglóz le a tudat, hogy a kölykök Melis számára is kezdenek fontossá válni pedig még csak ma ismerte meg őket. Végre magunkra maradunk, még hallom odakintről ahogy Darius a maga "édes" módján magához parancsolja a két kölyköt, még szerencse, hogy nem fognak erre emlékezni. Bár Én se emlékeznék a ma estére, olyan szépen és vaditóan indult majd persze inkább lett háborús övezet mintsem egy forró és fülledt éjszaka.
-Nem várok el tőled semmi ilyesmit, egyszerűen ez van és kész, nem kell áldásodat adni rá, elég nekem ha nem foglalkozol vele és inkább koncentrálunk arra, hogy kettőnk között minden rendben legyen. - Más most nem számít, voltunk mind a ketten annyira buták, hogy nem cselekedtünk mikor megtehettük volna ezt már nagyon régen. Én csökönyösen tartottam magam ahhoz, hogy márpedig érzelmek nélkül több vagyok, Ő pedig inkább elviselte a rossz dolgaimat mintsem lépett volna.
-Az voltam..nem foglalkoztam az érzéseiddel, magammal törődtem csak. Ezt pedig sose bocsátom meg magamnak. - Kezemmel felém fordítom az arcát és megcsókolom, ez most kivételesen nem szenvedélyes, inkább csak egy "bocsánatot kérek, hogy akkora barom voltam" csók. Amit egyszer elkövettem nem kívánom megismételni. Egyszer is épp eléggé fájt az elvesztése, ha ez megismétlődne ki se tudnám heverni. Még Darius se tudna kiszedni abból a fájdalomból, épen biztosan nem.
-Fátylat a múltra, úgy cselekedtél ahogyan azt a szíved diktálta, emiatt nem háboroghatok, főleg meg azért, mert valóban rég volt már. Felejtsük el ami történt és nyissunk új fejezetet, be akarom pótolni amit elvesztegettem. - Simítok végig a vállán majd közelebb húzom magamhoz és egy újabb csókkal igazolom, hogy amit mondtam komolyan gondoltam. Van még időnk bőven ahhoz, hogy a hibákat helyre hozzuk és felépítsünk valami jót ketten. Biztos lesznek még akadályok, sőt, ezer százalék, de nem fogom hagyni, hogy elvesszen mellőlem mikor rá vártam már nagyon régen.
-Mihez lenne kedved most, hogy félbe lett szakítva a programunk? - Nevettem el magam, Darius meg az időzítései...
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 15, 2016 12:18 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre, Darius and Philip
Értékeltem, hogy pártatlan akart maradni, hogy nem akart sem az én oldalamra állni, sem Dariuséra. Régebben is hasonló viselkedés jellemezte, igaz, akkor nem láttam rajta, hogy bánná, ha én kiszállnék a képből. Sőt. Akkor felesleges harmadik voltam a kettejük világában, amibe sehogy sem férhettem volna bele.
Nem volt ebben a helyzetben semmi jó. Dariust megvettettem és gyűlöltem, valójában a hátam közepére sem kívántam azt, hogy itt legyen. Phil-el csak helyre akartam hozni a kissé elszúrt életünk. Miért nem ment ez ilyen könnyen? Hát arról már én is tehettem, hogy ez így alakult, de akkor is. Akaratos, önfejű nő voltam, aki megszerezte mindig, amit akartam. Még ha ennek ár is volt, akkor is. És ennek levét most ittam meg.
-Mind a ketten hibáztunk, ennyi. Megkaptad, amit akartál.-nézek még utoljára Dariusra, mielőtt távozna, ám ahogy szájára veszi a gyerekeket, valami megfoghatatlan oknak köszönhetően azonnal előbújik belőlem az anyatigris és mondok tökéletesen ellen annak a viselkedésnek, amit eddig tanúsítottam. Felveszem a védelmező szerepét az eddigi támadóval szemben, aki csak magát óvta.
-Ha a gyerekeknek baja lesz, akkor leverem rajtad.-sziszegem, mintha máris az én gyerekeim lennének. De sose lesznek azok. Leülök az ágyra és nagyot sóhajtok, mikor végre eltűnik Darius a szobából. Nem így akartam ennek véget vetni, sőt azt se akartam, hogy így derüljön ki. Igazából azt se akartam, hogy kiderüljön.
-Megértem. De ne várd, hogy el is fogadjam ezt.-nézek rá, hajamba túrva, magam alá húzom lábaim és fejem a falnak döntöm, melyet az ágy támasztott. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy mit vártam,  magamtól és tőle. Ezt a helyzetet valahogy meg kellett oldanunk. Kellett rá valami megoldást találni, én ugyanis nem akartam ilyen könnyen adni a boldogságom. Harcolni akartam érte, ha már régen nem tettem.-Sajnálom, hogy a hátad mögött intéztem el ezt. Nem akartam, hogy... nem akartam, hogy olyan legyél, mint ő. Egy érzéketlen barom.-ismerem el végül. Mert tényleg nem tartottam annak. Sosem tartottam olyannak, amilyen Darius volt.  Mert meglehet, hogy vámpír volt, de benne volt valami több, amitől más volt, mint az a kis féreg.-Nem az bántott, hogy más nőkkel voltál együtt. Vagyis az is, de én sem fogadtam meg, hogy apácazárdába vonulok. Csak azt nem bírtam eltűrni, hogy velük ugyan úgy bánsz, mint velem. Már akkor is szerettelek, így reméltem, hogy viszonozásra lel ez az érzés.-magyarázom, az ágynemű huzatával babrálva, majd rá emelem tekintetem, és elmosolyodom.-De most, hogy megkaptam tőled azt, amit hiányoltam évszázadokig... sajnálom, hogy ennyire önző voltam és az életed felett akartam dönteni, mintha uralkodhatnék feletted.-kérek bocsánatot, arcom megremeg, ahogy ilyen könnyedén kiejtem a szavakat és egy apró mosollyal fűszerezem azt. Helyrehozni még nem volt késő, ahogy eldobni sem, és megérteném, ha ő nem akarná ezt így folytatni. Hisz ki tudja, hogy még mennyi titkot bírunk el, és mennyi kerül majd elő, ami akár minden tervünk is keresztül húzhatja.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 13, 2016 11:28 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Szinte már-már ennél abszurdabb nem is lehetne a helyzet. Ha nem lenne ekkora balhé belőle már felnevettem volna, de mégsem teszem, dühös vagyok kissé. Nehéz lecsillapodni mikor ilyesmik derülnek ki. A legjobban azt utálom, ha beleavatkoznak az életembe, a döntéseimbe, a cselekedeteimbe.
-Jaj fogd már be Darius, mind a ketten tudjuk nagyon jól, hogy zsarnok vagy, csak szarul csinálod. - Morranok. Bár igaz, ami igaz, hogy nem befolyásolta a cselekedeteimet, mindent Én magamtól tettem meg, azért voltam vele, mert így akartam, jó volt szabályok nélkül élni és igen, ha lehetne se akarnám ezt a részt megmásítani. Pokoli bunkó tud lenni és eltiporja, aki nem tetszik neki, de Ő Darius, ha máshogy tenne, már nem is tudnám kit ismertem meg akkor a háborúk kellős közepén.
-Most komolyan elküldesz? - Néztem rá döbbenten. Ha minden egyes szó után vagy veszekedés után úgy gondolja, hogy ismét felhánytorgatja a barátságomat Darius-szal ennek nem lesz jó vége. Nem a kutyája vagy Darius-nak, hogy kövessem és ez a húzás még Melis-től is igen ronda volt. Lesz mit megbeszélnünk még úgy hiszem. Arra gondoltam, hogy talán most már minden rendben lesz, hogy Melis velem van, Darius- se akarja kitekerni a nyakam a tec halott mesém okán, de nem, Darius betoppanása minden fergeteges háborús övezetté alakított.
-Ne akard magad ebből kiásni, ugyanúgy Te is nyakig benne vagy ebben. Ketten kellenek egy alku megköttetéséhez és a másik fél Te voltál, a barátságunkat áldoztad fel egy olyan dologért, amit akartál, nyakig sáros vagy. - Ebben a dologban mind a ketten bőven benne vannak. Itt egyedül csak Én nem tudtam semmiről, ami még mindig piszkálja a csőröm és fogja is.
Melis szavai tőrt döftek a szívembe, mintha megkarózták volna az oly régen nem dobogó ketyegőmet. Közelebb léptem hozzá és még mielőtt szitok szavakkal illethetne megcsókoltam és magamhoz szorítottam. Majd mikor megszakítottam a csókot Darius felé fordultam.
-Most menj, megkaptad amit akartál, majd holnap hívlak. - Nem fogom Melis kérésére megszakítani a kapcsolatot a haverommal ahogy fordítva sem teljesítem a dolgot. Egyedül Én dönthetem el, hogy kit nem akarok tovább az életemben látni.
-Ja és kösz Darius, a kölykök erről az egészről jobb ha megfeledkeznek. - Majd miután Darius távozott rátérhettünk Melis-szel a régen lezajlani kívánó beszélgetésre.
-Figyelj, gyökér voltam, egy igazi barom amiért nem vettelek figyelembe, már nem fekszem le holmi nőkkel, ha szükséged van rám itt vagyok, nem hagylak egyedül, szeretlek, de azt ne kérd, hogy szakítsam meg a kapcsolatot Darius-szal, Ő pont úgy az életem része, mint Te vagy a kölykök. - Ez nem fog változni, bár Darius a múltam sötétebbik foltja a jelenemben is maradni fog az árnyéka, nem is akarom, hogy máshogy legyen. Nekem így jó, ezzel pedig Melis-nek is meg kell birkóznia.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 31, 2016 3:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Melisandre, Philip and Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]

Látod? – pillantok a nőre. – A saját maga ura. Én soha nem irányítottam őt, nem vagyok zsarnok! – kettőnk közül, csakis neki lehetne hatalma Philip felett. Kettőnk közül csak ő tette szét a lábát Philip-nek, ő meg amilyen érzelgős barom, ezt sokkal többnek veszi, mint ami valójában. Pórázon rángatni… jó vicc, én nem tettem ilyet.
Akkor bánkódj csak tovább, vannak határok! – azt pedig már elérte. Ellenben vele, engem rohadtul nem érdekelnek a kölykök, akik odalent vannak. Letéphetem az apjuk fejét és azt mondom nekik, hogy betört egy medve. Elhinnék. No persze, nem tépném le Philip fejét. A nő feje sokkal inkább kell nekem, mint az övé. Az a fej minden baj forrása.
Hé, ő hazudott neked, nem én! Ugyan, Philip, te is jól tudod, hogy ki akart helyetted dönteni. Nem én. Ő beszélt a nevedben. Ő döntötte el, hogy milyen életet akarsz majd. – ami végül nem jött össze, mert Philip lelépett, a nő pedig valamiben meghalt. Nem bánkódnék,h a ez ismét megtörténne, jobban szerettem, míg halott volt.
Csak mert hazugságon lettél érve. Én őszinte vagyok, megválogatom, hogy kinek mit mondok. – így történhetett meg az, hogy soha nem kellett hazudnom, mert nem is kérdezett erre rá Philip. A legjobb hazugságok azok, amiket nem kell kimondani. – Oh, nézzenek oda! Drágám, kettőnk közül ki volt halott egészen eddig? Nem tudom, hogy feltűnt-e, de rohadtul nem érdekel, hogy mi jön ki a szádon. Hidd el, én még annyira se akarlak látni, mint te engem. Van egy megoldás, csak gondolkodj! – ideje lenne, hogy használja a fejét. Komolyan, néha csak nézem, ahogy tátog, oda se figyelek arra, amit mond. Megfájdul tőle a fejem, csodálnom kéne Philip-et, amiért képes elviselni, de egyszerűen csak hülyének tartom.
Megtenném, másra sem vágyom, de tudod, azok után, amit láttam, nem fogok üres kézzel távozni. – már az egy kisebb sok volt, amire benyitottam, ezek után nem fogok csak úgy elmenni. Melisandre adja meg, amivel tartozik nekem, utána pedig ők ketten azt csinálnak, amit csak akarnak.
Ilyenkor örülök annak, hogy nekem a szerelemhez hasonló baromságokkal nem kell foglalkoznom. Őket kéne mindenkinek az orra alá dugni, mint példa, egy életre elüldözik az ember kedvét a párkapcsolatoktól. Nem tudom, hogy melyiküknek adjak igazat. A nőnek már csak azért sem adnék. Mégis mit hisz, miről szól a vámpírlét? Gyerekekről meg a gyönyörű családi kirándulásokról? Philip meg miért beszél úgy, mintha érdekelné őt ez az egész? Annyi időt és energiát spórolhatnánk azzal, ha gondolkodnának. Na persze ez nehéz, a saját gondolataimat nem hallom miattuk.
Ami azt illeti mondtad már. – pillantok mosolyogva Philip-re, majd Melisandre-ra pillantok és megrántom a vállamat. – Mondj valami újat. – ezt is hallottam már. Kicsit elszabadultak az indulatok ebben a szobában, csoda, hogy az a két alacsonynövésű még nem jött fel, hogy megnézze miért ez a sok kiabálás. – Biztos? Nem érzek semmi… megkönnyebbülést. De köszönöm! Látod, nem volt olyan nehéz. –ha ezt tudom, akkor meggyújtottam volna én is pár gyertyát, hogy aztán elfújjam őket. Tudom, hogy ez nem ennyiből áll, de ennyire tartom a varázslatokat. – Amúgy! – Philip-hez fordulok. – Egyrészt szívesen. Végre megbeszélhetitek azt a sok szarságot, ami engem rohadtul nem izgat. Másodrészt pedig csinálj valamit vele, mert valamiért rendkívül agresszív. Addig én lent várok és kitörlöm a kölykeid fejéből, hogy hallották ezt. A végén még retardáltak lesznek, mire felnőnek. – csóváltam meg a fejemet, miközben kimentem az ajtón és elindultam lefelé a lépcsőn. Haza azonban nem mentem. Nincs hova hazamennem. Ez megint egy olyan pont, ami veszekedést szül majd, de… a kölykökkel kell előbb beszélnem, azokat könnyű meggyőzni. Addig ők lerendezhetik ezt az egészet.
▲ music: Phenomenal▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: Ha elzavartok, ez volt a záróm  Very Happy  [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jan. 24, 2016 12:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre, Darius and Philip
A Föld három pólusává változtunk a négyből, gyorsan és mégis egyértelmű volt, hogy egy közös ellenség van csak, az a hazugság, ami pedig ismét egy közös ellenséghez vezetett, a makacs és arrogánsa, nagyképű Dariushoz. Nem akartam belebonyolódni a miértekbe, az emlékeim viszont hirtelen okot adtak rá, hogy ki akarjak szakadni ebből a helyzetből. Először is nem akartam szembesülni vele, hogy egy ballépés elég lehet ahhoz, hogy az egymásba vetett hitünk ismét meginogjon, s Phil jelenleg többet jelentett, mint régen, s ezt be is ismertem. Nem csak számomra, számára is. Aztán ott volt a tény, hogy ha Darius még mindig a bőre alá tud bújni, akkor most is képes irányítani, s olyan utakra vinni, amit jómagam nem is akartam ismét átélni.
-Ha még mindig így látod, felőlem mehetsz vele is.-címzem Phil-nek a sérelmeim felhánytorgatása után nekem szánt mondatát. Nem, látta, amit én, vagy csak nem akarta úgy látni, ahogy én láttam. Mégsem éreztem azt, hogy most ne lépne ki ennek a félnótásnak az árnyékából, sőt. Épp azt tette, és ez valamilyen furcsa módon még meg is nyugtatott.
Szúrós pillantással nézek Dariusra, a kettejük szócsatája, ahogy egyik sem akar meghátrálni, már-már nevetséges, mint két makacs gyerek, akik jelenleg azon hadakoznak, hogy ki tartson meg engem. Az egyik azért a másik amazért akar magának. Az egyik egy alkut próbál betartatni velem, a másik meg csak szimplán kinyitotta a szemét, és tette, amit a nem létező szíve diktált.
-Miért, talán nem vagy hazug? Én legalább nem állítom az ellenkezőjét.-hőkölök fel, mikor elkezdi magát a szőke szépfiú szentnek beállítani. Még a plafon végül ránk fog szakadni.-Te csak ne próbálj engem fenyegetni. Nem tudom, hogy feltűnt-e, de kettőnk közül, te csak egy vámpír vagy, ráadásul fiatalabb, mint én. Te tehetsz nekem szívességet, de felejtsd el, hogy én bármit is megteszek neked ezek után.-eszem ágában sem volt sem kéréseket, sem alkukat teljesíteni. Neki nem. Papucs az, aki képtelen cselekedni, és ő pár évszázadig a jelek szerint nem volt képes kilábalni abból, amit magának köszönhetett. Elég szomorú, hogy így alakult, de nem fogja a szívem megbánni, hogy szenved egy kicsit.
Meg tudtam volna számolni, hogy hányszor üvöltöztem Phil-el? Kizárt. És  ehhez egy jelenkori eset is társult, s ahogy vérben forgó szemekkel nézett rám, akaratlanul is megremegett az arcom, és kis híján őt is a falnak csaptam.
-Veled beszélni? Hallgatsz te bárkire is rajta kívül? Hányszor hallgattál rám? Segítek, soha. És azt várod, hogy veled beszéljem meg? Egy istenverte vámpírral, akinek az volt az egyetlen vágya, hogy több nőt döntsön hanyatt, és igyon annyi vért, meg piát, hogy másnapra kiüsse, szerinted lehet beszélni? Érdekelt egyáltalán, hogy mit érzek? Amikor ajándékot hoztál ne mond, hogy azért tetted, mert tudtad, hogy dühös vagyok, hanem azért, hogy elhitesd, jelentek valamit neked. De az, hogy beszélj velem... én pedig nem fogok erőlködni, hogy megértsd, hogy mit miért tettem. Ahogy mondtad, én csak egy boszorkány vagyok, nem érthetem meg. Emlékszel? Nem sokkal ezután tűntem el.-vágom Phil fejéhez a szavakat, nem igazán törődve azzal, hogy egy felesleges harmadik is jelen van. Teszek rá magasból, már így is ki kellett volna dobni, mégis itt maradt. Ha más nem, ez elüldözi.
Dariusra nézek majd Philre ismét. Megrázom a fejem, és felemelem a kezeim.
-Elmehetsz a jó büdös fenébe te utolsó szarházi!-nézek Dariusra dacosan és dühösen. Majd lekapcsolódnak a villanyok, és az egész hát sötétbe borul, míg végül a szobában lévő pár gyertya lángra lobban.-Megkaptad, amit akarsz, most pedig takarodj. Senki nem fogja az elcseszett alkud behajtani rajtad, de ha még egyszer a közelembe kerülsz kitépem a szíved.-mondom, miután elsuttogtam a kellő igézetet, ami szóban forgott, és aminek beteljesítése pár évszázadig kimaradt. Most pedig az a rész jön, hogy ő felszívódik, egy szó nélkül, én pedig végre megbeszélem Phil-el, ami szintén pár évszázada valahogy elmaradt.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 23, 2016 11:54 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Igen, roppant dühös vagyok, az nem is kifejezés, úgy érzem mind a ketten rendesen átbasztak még évekkel ezelőtt. Hát nem is hiába mondják az ember csupán magában bízhat meg a vámpír pedig még magában sem. Ezek után úgy vélem jár nekem a magyarázat, nem is kevés.
-Pórázon rángatott? Én magam döntöttem úgy, hogy vele tartok, mert ennek láttam értelmét, jók voltunk ketten, kiszálltam volna, ha úgy érzem nekem nem felel meg az egész. - Nem kell engem védelmezni, nem vagyok egy rászoruló szerencsétlen. Darius-szal akkoriban ezerszer jobban kijöttünk egymással, mint mostanában, mégis haverok vagyunk, igen, néha szívesen beverném az egoista szívtipró fejét, de haverok vagyunk és, ha úgy volt számíthattam rá.
-Most már bánom, hogy így tettem. - Jelenleg irritál a jelenléte, nem igazán szívlelem, ha átvernek, és Ő átvert, nem is kicsit, most még csak örülhet, hogy ennyi volt a jussa, ha nem ebben a lakásban volnánk, nem lennének itt a kölykök már szerintem elfajultak volna a dolgok ahogy az lenni szokott.
-Való igaz, te kétszínű barom. - Természetesen most már értek mindent, sőt, mondhatnám azt is, hogy többet, mint kellene. És Én még voltam akkora hülye, hogy miután eljátszottam a halálom visszatértem ehhez az idiótához, aztán természetesen szerelmet vallottam a nőnek akiért epekedtem évekig, mert úgy éreztem az Én hibám a halála..pech..sikerül mindig balfaszként viselkednem, lassan ideje volna már tanulnom belőle.
Melisre néztem majd Darius-ra.
-Darius, inkább azt mondom, hogy húzd el az irhád, de rögtön, addig míg szépen mondom. - A helyzet csak egyre kaotikusabb, mindenki a magáét szajkózza és ebből már egyszerűen tényleg poklok pokla lett. Nem is tudom miért védelmezem Melisandre-t, megvédi Ő saját magát, mellesleg, még tartozik bőven nekem magyarázattal, ebbe igazából bele szólásom sincs, kettejük ügye, az volna a legésszerűbb, ha fognám magam és rájuk hagynám az egészet.
-Igen? Lehet, hogy akkoriban baromira nem úgy gondolkodtam, mint most, de azt ne mond, hogy nem fordítottam figyelmet rád, és egyedül ebben a szarságban nem csak Én vagyok hibás, ha nem tetszett mondtad volna a képemben, hogy hé, elegem volt belőled, hidd el, fogtam volna az adást, de nem, te helyette Darius-szal vitattad meg a problémádat és helyettem döntöttél, velem kellett volna beszélned! Velem!!! - Ordítom, mert most ütötte ki a mércét a dühöm. Nehogy más az Én hibám legyen az, hogy neki egyességet kellett kötnie. ha kinyitja a száját és elmondja talán észhez is térek akkor ott, nem pedig százzal vagy ki tudja hány évvel ezelőtt.
-Darius, lehet nem mondtam még, de kibaszottul idegesítesz. - Hajamba túrok és próbálom lecsillapítani magam, olyan érzésem van, mint amikor átváltozásom utáni hónapokban voltam, mikor minden kiakasztott, mindentől robbant bennem a bomba, most ugyan ez kerít hatalmába, egyszerűen csak szabadjára akarom engedni a dühöm..
-Darius, pokolian elegem van belőled, Melisandre, rendben van, akkor nem védelek meg, nem segítek neked, nem teszek semmit sem. - Nézek mélyen a szemébe.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 12, 2016 3:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Melisandre, Philip and Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]

Előbb-utóbb amúgy is esedékes volt. Ezt később is befejezhetitek majd. –de most lenne egy fontos elintéznivalóm. Elsősorban nem Philip-pel, hanem a kis barátnőjével, vagy… akármi is ő  most neki. Tartozik nekem, és ideje, hogy ezt a tartózást le is rója. Utána azt csinálnak, amit csak akarnak, engem a legkevésbé sem érdekel. Hírből sem akarok hallani róla.
Nem számítok arra, amit Philip tesz. Egy dühös morgás hallattok, mikor megint a falnak csattanok. Komolyan próbára tesznek. Végül azonban csak lassan kifújom a levegőt, hogy lehiggadjak. Nem most kéne megpróbálnom letépni a fejüket, igaz?
Még szerencse, hogy ezt mind egy kalap alá vetted. – morgolódom, mikor feltápászkodom. Az kéne, hogy ezekért még egyenként megüssön. Nem garantálom, hogy azt ilyen kedvesen tűrném el, ahogy a mostanit. – Nem hazudhattam abban, amit meg sem kérdeztél. – vonom meg végül a vállamat. Amúgy is, miért velem kiabál? A barátnője sokkal inkább hibás ebben az egészben. Ha betartja, amit ígér, akkor most én sem lennék itt.
Köszönöm! – gúnyosan mosolyogva pillantottam Melisandre-ra, mikor igazat ad nekem. – Meg se próbáld! – ezt már Philip-nek címzem. Ha meg mer megint ütni, akkor itt el fog mérgesedni a helyzet. A nője hazudott neki, nem látom értelmét annak, hogy ezért engem büntessenek. – Azt csinált, amit akart! Szabad volt, én nem kényszerítettem semmire sem! Csak nem hagytam, hogy papucsot csinálj belőle! – a mosolyom egész barátságosnak hat, de le tudtam volna tépni a nő fejét. Nem próbálom meg, azért már jó eséllyel megint nekem ugrana ez a jó madár.
Na várjunk csak… most ki is hordja a nadrágot? – néztem egyikről a másikra megjátszott tanácstalansággal. Szóval azt csinál, amit Philp megenged neki… ez aztán rettentően megnyerő álláspont. – És még engem tartanak hazugnak…  húztam el a számat. Hát ez valami nevetséges. – Ha azt csinálja, amit mondasz, akkor elég egyszerű a helyzet. Mondd meg neki, hogy tartsa tiszteletben a megállapodásunkat. – mert én megtettem, amit mondtam. Békén hagytam őt. Ő keresett fel engem újra, nem fordítva, úgyhogy… miről is hadovál ez a némber?
Kérlek, ez a szoba így is már kész pokol! – vigyorogtam rá. Régen is valahogy így éltem meg azt, ha egy helyen voltam vele. Egy békés kocsma pillanatok alatt a pokollá vált, mikor belépett.
Túlzásba?! – ismétlem meg dühösen. – Neked mégis mi bajod van? A nőd megígért nekem valamit, leszarom, hogy miként, de tartsa is be! Magasból teszek rá, és kettőtökre! Nekem az kell, ami az enyém. Lehetsz papucs, ha ennyire erre vágysz! De csak azután, hogy megkaptam, amit akarok. – kezdem úgy érezni, hogy én vagyok az egyetlen, aki tisztán gondolkodik ebben a szobában. Ez pedig elég fura, ismerve magamat.
Nem felvállalnod kell. Ígértél valamit, nem érdekel, hogy meghaltál, most élsz, úgyhogy hajrá! – tapsoltam kettőt. Itt az ideje, hogy munkához lásson. – Hé, a lotyókat hagyd ki ebből! – szúrtam közbe a kis beszélgetésükbe. Mégis miért kell őket bántani? Csak teszik a dolgukat, nincs ebben semmi rossz. Megvetően felhorkantok az utolsó mondatnál. A halál úgy látszik sokkal hülyébbé teszi az embert. Ez a nő nem normális. Nagyon közel állok hozzá, hogy olyat tegyek, amit nagyon szeretnék megtenni. A szavai hallatán, amit nekem címez, csak mosolyogva nézek vele farkasszemet, de nem válaszolok neki, helyette inkább Philip-re nézek. – Haver, lehet, hogy soha nem mondtam még, de kibaszott rosszul választottál nőt. – ebben is segítenem kellett volna neki. Biztos vagyok benne, hogy ennél kevésbé idegesítőbb nők akadnak nagyjából… minden sarkon. – Múltkor érintetlenül hagytam a kis nyakát neked. Hagytam, hogy boldogan éljetek, míg bele nem döglötök az unalomba. Én megtettem, amit meg kellett. A viszonzás viszont elmaradt. Úgyhogy, drágám…   tekintettem újra Melisandre-ra.   … hasznosítsd magadat! Varázsolj, és soha többet nem látjuk majd egymást. Ezt akarjuk mindketten, igaz? – én jobban örülnék, ha Philip-pel együtt tépnénk három darabba őt, de sajnos nem minden álom valósulhat meg. – Philip, a ház ura, mondd meg neki, hogy csinálja! Kérlek? – teszem még hozzá. Azt mondta az van, amit ő mond. Hát tessék, ne mondja nekem senki sem, hogy nem vagyok tisztelettudó. Most már nem csak Philip az, aki készenlétben áll. Ha kezem mer rám emelni, teszek róla, hogy fájjon az neki. Aztán gondoskodom a barátnőjéről. Én nem akartam bajt, mikor békésen idejöttem. Minden gond okozója a nő. Főleg ez, ez nagyon ért hozzá.
▲ music: Phenomenal▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jan. 12, 2016 10:33 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre, Darius and Philip
A gyomromban a gombóc nem attól, hogy meglátott minket. Gyanítom látott már ilyet, csinált is ilyet, bár előre sajnáltam azt a nőt, aki belement a kis játékaiba. A falnak csapom, mert az undor, amit iránta érzek, a szavak pedig, amiket ő vág hozzám, görcsbe rándítja az egész testem, és addig jó neki, amíg csak a falhoz csapom, nem pedig az utcára dobom ablakkeretestöl.
Nem mondom, hogy ez volt életem legbriliánsabb ötlete, hogy így kellett volna a dolgoknak történnie, ugyanakkor nem gondoltam, hogy Darius-t valaha látom még, pláne nem azt, hogy most is puszipajtások Phil-el. Ettől még jobban dühös leszek, és a köntös, ami éppen, hogy takarja testem, még szorosabban fogom össze, hogy aztán megköthessem a kötőféket derekamon. Mikor Phil is a falnak keni, akaratlan elmosolyodom, bár gyanítom a jelen helyzetben nem fog oldalt választani, s ennek fejében meg is áll kettőnk között.
-Hát bocsáss meg, hogy nem néztem, ahogy ez a barom úgy ugráltat, ahogy ő fütyül.-ezzel igazat adok Darius szavainak. Igen, volt egyesség, de azt hiszem jelenleg nem azzal kellene törődni, hogy mi volt, hanem azzal, hogy mi van. Testtartásom kifejező, ha valaki a közelembe jön, ismét támadásra kész vagyok. Ha választanom kellene, most is azt tenném, mint amit tettem a múltban. Csak egy fertőd hozott az életebe, semmi mást, és ahogy a szájára vesz, szinte visszafoghatatlan vágyat érzek rá, hogy a nyakát kitörjem, mielőtt tovább beszélhetne.
A helyzet szépsége, hogy a középen elhelyezkedő férfi semmiről sem tudott, amíg fel nem világosították. A múltamban jó pár dolgot tettem, amit bár ne tettem volna, de nem hiszem, hogy ezért bűnhődnöm kellene. Ez nem olyan volt, ami életeket követelt, igazából profitálhattunk volna belőle, de mivel én nem bírtam nézni, ahogy más nőkkel hetyeg éjszakánként, én tűntem el az életéből. Ezzel szintén én szegtem meg az egyezséget, és ezzel tisztában is voltam.
-Bocsáss meg, legközelebb a halotti bizonyítványom is odaadom, sőt. Magammal viszlek kirándulni a pokolba. Na, nehogy azt hidd, hogy te a mennyekbe fogsz jutni.-nézek vöröslő szemekkel Darius-ra, kicsit meglep, mikor Philip-re nézve látom az agyarait és a szeme alatt tornyosuló ereket. Éreztem még bőrömön, ahogy fogát nyakamba vájja, igaz az az érzés kellemes volt, most viszont magam is összerezzenek a látványtól. Tény, ezt az estét nem éppen így képzeltem el eltölteni.
-Ezek után tudod hová tedd az egyességed. Keress egy másik boszorkányt, aki felvállalja, hogy védi a segged a bajtól, amibe magad sodrod. Ismét.-lépek előrébb, mit sem törődve Philip vészjósló arcával.-Ahogy én sem, ha az enyém felett teszik. Te azokban az években úgy loholtál utána, mintha nem lenne saját életed. Tudtam, hogy soha az életeben nem fogod azt mondani nekem, hogy szeretlek, de ne kérd tőlem, hogy nézzem nyugodtan, ahogy egy-egy éjszaka könnyűvérű lotyókat cipelsz az ágyadba, mert ő ezt a példát mutatja. Már akkor te irányítottad az életem, mert ugyan azt soha nem mertem megtenni, amit te tettél velem. Miért? Mert nem akartam kismillió hullát, aki akkoriban szívesen a szoknyám alá nézett volna. Viszont még mindig sincs szükségem a te védelmedre, pláne nem ellene. Egyszer már megbirkóztam vele, szerintem most is menni fog.-nézek vissza Darius-ra, elé lépek, és úgy nézek fel rá.-Holtan  akarsz látni? Rajta, ölj meg, ő biztos meg fogja neked köszönni, pláne ezek után. Bár arra már akkor is gyáva voltál, hogy kitörd a nyakam.-biccentek Philip felé, miközben felelevenítem még jobban a múltat. Igen, akkor, azon az estén is megtehette volna, hogy végez velem, de nem tette. Miért? Mert már akkor is látta, hogy csak úgy nem tehet el láb alól, annak következményei lennének mindeni életében.-De ne fenyegess többé, vagy megtudod, milyen a pokol, ahol a nem létező szíved nélkül fogsz megrohadni az összes ellenséged örömére.-sziszegem végignézve rajta, de mit sem változott. A szoba levegője fagyossá változik, és három különböző oldal alakul ki, érezhetően és kérdés nélkül. És furcsa mód én vagyok középen, ha meg akarnak ölni, mind a ketten megtehetik éppen, mégsem érdekel. Mi vesztenivalóm van? Ezek után már nem hiszem, hogy bármi lenne.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jan. 09, 2016 6:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
-Honnan gondoltam volna, hogy az éjszaka közepén bepattansz és felvered a fél tömbházat?! - Jobb lesz ezek után ismét visszatérni a ház átíratására, ez így nem lesz valami klassz ha akkor toppan be ide amikor neki csak kedve van. Elég nekem akkor látni ha muszáj, haveri viszony ide vagy oda.
Továbbra is kapkodom a fejem a nőmről a haveromra, akit most legszívesebben kibeleznék és a beleivel együtt lógatnám ki az ablakon, mint valami karácsonyfaizzót. Azonban Melis nem hagyja, hogy szóhoz jussak, sőt, nem is ad magyarázatot helyette figyelembe sem vesz és Darius-szal cseverészik, mint valami puszipajtások. Csak hallgatom az egészet, Melis dühe szinte tapintható, vibrál a szoba négy sarkában és egyre hergel engem is. Igen, a barátság fontos, de ha a nőmet bárhogy is, bármilyen módszerrel bántotta Én megölöm ezt a rohadékot, így is lenne okom rá.
Melis dühe tetté válik és a falra keni ezt a félkegyelműt. Én pedig nem sokat várok és Darius előtt termek, dühös vagyok, végtelenül dühös mert úgy érzem a hátam mögött baszarintottak át. gyomorszájon vágom és másodjára is felkerül képkeretnek a falra.
-Ezt azért, mert a hátam mögött fenyegetted a nőmet, meg azért, mert egy hazug mocsok vagy és, mert megzavartál. - Lépek hátrébb, de se nem Melis, se nem Darius közelében nem állok meg, választok magamnak egy tisztes távolságot mind a kettejüktől.
-Melisandre, ez igaz? - Kicsit megemelem a hangom. Akkoriban minden más volt, Darius egy fontos személy volt az életemben, egy haver akivel a háborút követően nem váltak el útjaink és ketten igyekeztünk a magunk módján élvezni az örökkévalóságot. Persze megjelent Melis, de mint említettem már, akkor nem vettem őt komolyan. Minden percem az élvezetek hajszolásával töltöttem és Darius-szal portyáztam városról városra. Ha tudtam volna, hogy Melis a hátam mögött igyekszik elintézni, hogy Darius lekopjon rólam...alighanem megöltem volna, igen, akkori énem vakon megtette volna ezért a baromért. Most már persze belegondolva, egy évszázadnyi Darius mentes idő után átgondolva ez csak jót tett, ám a hazugság az hazugság és nincs más amit annyira utálnék, mint a hazug embereket és az engem érintő titkokat.
-Darius, nagyobb pöcs vagy, mint valaha is gondoltam volna rólad, de attól még nem beszélhetsz így vele, mert ha mégis megteszed feltörlöm veled a padlót, itt neked egy szavad sem lehet haver. Melis akkor tesz meg neked bármit is, ha Én azt mondom, márpedig Én nem gondolom úgy, hogy tennie kellene bármit is. - Billentem oldalra a fejem és kivillantom a szemfogaimat. Érzem, hogy a ma este folyamán még elporolom ezt a rohadékot. Igen, Melis hibázott, titkolózott előttem, ezért persze lesz még megbeszélnivalónk, Darius azonban képes volt a szemembe hazudni és úgy tenni mintha nem történt volna semmi majd rám tör az otthonomban, hogy a nőmet zaklassa miközben pofátlan módon úgy tesz mintha az egészről nem Ő tehetne.
-Darius, nem gondolod, hogy kissé túlzásba esel? Mert nekem kezd elegem lenni abból, hogy az Én területemen dirigálsz, lehet, hogy régen vakon a nyomodban voltam, mint valami pincsikutya, de itt, ebben a lakásban vendég vagy, a vendég pedig nem dirigál. - Vicsorítok és a friss vérnek köszönhetően amit elvettem melistől erősebbnek is érzem magam, ha kell itt helyben karóba húzom ezt a majmot, hogy megbánnám-e később? lehetséges, de sose előre gondolkodtam, nem most fog ez megváltozni.
-Melisandre, tudod nagyon jól, hogy nem szeretem, ha az életem felett rendelkeznek. - Remélem a szavaim célba találnak. Úgy nézek mindkettejükre mintha egyikőjüket sem ismerném. Erek hálózzák be az arcomat és a szemeim vérvörös színt öltenek magukra elhagyva a gesztenyebarna hatást. Szemfogaim szokatlan módon hegyesebbek és nyúltabbak, mint szoktak, talán a düh vagy a friss vér teszi. Még mindig meredten Darius-t figyelem, megfeszülve állnak készen az izmaim akárcsak egy ragadozónak.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 7:12 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Melisandre, Philip and Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]

Őt. – bökök a fejemmel a nő felé az ágyában. – De te előbb megtaláltad, ahogy látom. – gondolom most vállon kéne veregetnem, hogy gratuláljak neki. Meg is tenném, ha nem láttam volna, hogy mit csinál. Így inkább én érdemlem meg azt a vállon veregetést, hogy még bennem van, amit ebédeltem. Vagy vacsoráztam. Rohadt egy dolog az idő.
Nyitva volt az ajtó. A kölykeid szerintem leverték a zárat. – vontam meg a vállamat. Kölykök. Ha maguk alá vizelnek, akkor egy ajtónak a zárát is leverhetik, nem? – Amúgy meg nehogy azt hidd, hogy ez a pillanat hiányzott az életemből. – csak, hogy tisztázzuk a helyzetet. Szívesen kihagytam volna, ha tudok róla.
A barátnődre. De nem úgy, mint neked. – ráztam meg a fejemet gyorsan, még mielőtt félreértene bármit is. Úgy látszik ilyen állapotban a szokásosnál is lassabban jár az esze. – Egyáltalán nem úgy. – ezt már csak inkább magamnak mondom.
Nem, viszont ez ráért volna. – célzok a jelenlegi helyzetre, vagy inkább az előbbire, amit megzavartam. – Amúgy sem ítélhetsz el azért, mert nem az volt az első gondolatom, hogy …szóval, hogy ezt csinálod. – kezdtem magamat egyre kínosabban érezni ebben a jelen helyzetben. Legközelebb majd szóljanak előre és meg várom míg végeznek. Amúgy is, a kölykei ott lent játszanak, akármelyik benyithatott volna, nem? Nincs az az orvos, amelyik meggyógyítaná azt a gyereket.
Várakozóan pillantok a nőre. Majd ő elmondja, hogy miért is vagyok itt. Azonban ahelyett, hogy bármi értelmeset mondana, inkább csak dühöng. – Voltak próbálkozók. – vontam meg a vállamat. Mi tagadás, sokan megölnének, de ez nem újdonság. Manapság minden legszívesebben végezne veled. – Nyugtass meg, hogy az ágyban nem viseled ezt el! – pillantottam Melisandre helyett Philipre. Szörnyű. Hiába magyaráztam neki, hogy egy nő, akkor a legjobb, ha csendben van. Ráadásul képes volt kifogni mind közül a legidegesítőbbet. Tipikus. Már azt hittem soha többet nem kell ezt hallgatnom, de úgy tűnik tévedtem. – Amit akartál, az meg is történt. Viszont, amit én akartam, az nem. Úgyhogy csináld meg! – mielőtt tényleg halott lesz, és nem csak annak fogják hinni. A fenyegetései hallatán csak a szemeimet forgattam, nem számítok arra, ami történik. Dühösen tápászkodom fel a földről, de nem támadok Melisandre-ra. Ráér megölnöm miután megtette, amit ígért. Helyette inkább Philipre nézek. – Elég nő van még, akit meg farkalhatsz, úgyhogy szólj a barátnődre, mielőtt darabokra tépem! – ami azt illeti, vehet is magának nőt. Az lenne a legjobb megoldás. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb társaságnak bizonyulnának, mint a régi-új szexpajtása.
Ha te nem mondod el neki, majd én. – szólaltam meg újra néhány pillanat után.  – Megígérte nekem, hogy segít elintézni egy kellemetlen ügyemet, cserébe pedig azt kérte, hogy hagyjalak titeket békében és szerelemben élni. Szerintem is hülyeség. – veregettem meg Philip vállát az utolsó mondatnál. A szerelemmel még a kölykeit talán etetheti, de egy felnőtt férfinak már nem ezeken a meséken kellene nevelkednie. – Meséld el a barátnődnek, hogy legalább egy évszázadon keresztül békén hagytalak. Az viszont érdekelne, hogy te mit csináltál ez idő alatt. Mert rohadtul nem segítettél az biztos. Várj… meghaltál, igaz? A békés és szerelemmel teli undorítóan sablonos életetek úgy kezdődött, hogy meghaltál! – nem pont önszántamból, de megtettem, és ezen a tényen semmi nem változtat. – Te viszont holtan hevertél, remélem valahol a pokol legmélyebb bugyraiban. Most, hogy sajnálatos módon mégis életben vagy, itt az ideje, hogy törlesz az adósságodat. Száz év lemaradásban vagy, a helyedben kicsit sietnék!
▲ music: Phenomenal▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 1:45 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Melisandre, Darius and Philip
Pillanatok alatt elfelejtettem, hogy mi ellen védekeztem eddig. Most csak az számított, hogy a múlt emlékeinek kellemes részét felelevenítve átadjuk magunk a vágyainknak. A vére ismerős zamattal csúszik le torkomon és elveszem a hosszúra nyúló percekben.
A mámoros érésből egy ismerősen csengő hang ránt ki, és úgy ugrom fel az ágyról, vagyis Philről, hogy szinte a saját lábamról és annak használatáról is elfeledkezem. A földön lévő ruhák felkapkodása helyett a felém dobott köntösbe bújok, szemem szikrát szór, míg gyomrom görcsbe rándul. A pillanat szépsége töredék idő alatt törik össze és helyére a velőmig hatoló félelem kúszik.
-Te kis...-sziszegem, hajamba túrva próbálok lehiggadni, de először az eremben megfagyó vérnek köszönhetően próbálok kitalálni valami gyorsan kivitelezhető megoldást minderre. Ehhez nem kellett az emlékek hosszas végiggondolása, pontosan tudtam, hogy ha meg akar találni meg fog. Csak élt bennem egy fikarcnyi remény, hogy Darius az ibolyát immár alulról szagolja, de minimum nem Phil seggébe van, ahogy mindig. A régi szép idők elválaszthatatlan bajtársai....micsoda klisé.
Hármunk közül a felállás, az értetlenkedő, az ideges és a behajtó szerepei kiosztásra kerültek. Phil ebből a részből tökéletesen kimaradt, neki is voltak titkai, nekem is. Még ha ezt lehet, hogy nem fogja megbocsájtani olyan könnyen, de a női hiúságom régen is ismeretes volt arról, hogy akaratosan ragaszkodom dolgokhoz, és mivel nem épp szerettem a közös tivornyáikat, tekintve, hogy voltak érzésem Phil iránt, még ha csak titokban is. Orrlyukam kitágul, felfújom magam, mint aki robbanni készül, és mintha mi sem lenne természetesebb, a kört leszűkítem ideiglenesen Darius és körém.
-Látom, még mindig élsz. Meglep. Azt hittem más megteszi azt, amit én is szívesen megtennék veled.-lépek hozzá közelebb, sötét tekintettel.-Te csak ne akard nekem megmondani, hogy mit tegyek. Nem vagyok a szolgád, és a jelek szerint az alku rád eső részét elfelejtetted teljesíteni. Vagy tévednék? Ja, nem, hisz itt vagy. Azt hittem, hogy a hagyd békén és tűnj el az életéből részt anno elég világosan a fejedbe tudtam verni. De úgy látszik emlékeztetnem kell téged rá, hogy milyen az, mikor a véred savas és az eredi helyett a tüdődben kering.-sziszegem, felé lépve még egyet, magyarázatot sem adva Phil kérdésére, felemelem kezem és Darius testét a falnak csapom. Azt hiszem amire egy férfi képtelen, hisz a barátja, arra egy nő képes, pláne, ha épp olyas valamiben zavarják meg, amiben nagyon nem lett volna tanácsos.

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jan. 01, 2016 11:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Gyorsan túlhaladunk a boszorkányok nemi megkülönböztetésén, bár hogy is mondjam, nem különösebben érdekel, hogy ki hogyan és miként neveznek és kezelnek. Aki tud varázsolni meg mormogni csupa handa-bandát az nekem boszorkány, örülhetnek, hogy le nem Merlinezem őket. Ezeket inkább meg sem említem Melis-nek, mert semmi kedvem összekapni vele mikor teljesen más terveim vannak az éjszaka hátralevő részére.
Szerencsére a kölykök alszanak, vagyis mikor ott hagytam őket aludtak, de nem is igazán izgat mit csinálnak, csupán Melis érdekel és a múlt felelevenítése.
Mindaddig szép is minden míg az a barom meg nem jelenik itt hívatlanul.
-A jó büdös francba Darius! Mi a rossebet keresel itt?!! - Mormogom szikrákat szóró szemmel és odadobom Melisnek a köntösét Én pedig magamra rángatok egy rövidnadrágot.
-Leszel szíves elmagyarázni miért is toppantál be és zavartál meg minket? - Legszívesebben beverném a vigyorgó képét, de előbb hallani akarom miért jött. Ajánlom neki, hogy nyomós oka legyen rá, mert ha nem, Én esküszöm kinyírom.
Alig telik el pár perc mikor végre kinyögi miért is jött. Felvonom a szemöldököm.
-Hogy kire van neked szükséged, he? - Kezdtem az egészbe teljesen belezavarodni és ez rohadtul nem tetszett. Az meg főleg, hogy úgy tűnik Melis és Darius valami nagy csomót kötöttek a hátam mögött.
-Miről beszél ez a félkegyelmű Mel? - kezdett a helyzet nem csak zavaros lenni, de roppant irritáló is. Jó volna, ha valaki végre elmagyarázna nekem mindent, mert utálok kimaradni a buliból.
-Darius, hogy van képed betenni ide a lábad és aztán ígéretekről hadobálni? Ember, hajnali egy óra körül vagyunk, nem ért volna rá az egész holnap? - Talán akkor Én is tisztább fejjel gondolkodnék és kevésbé lennék olyan helyzetben, mint aki épp a nője kupakolása után kissé morcosan válaszokat vár.
A két kölyök felébredt, hát egyértelmű, hogy ma este semmi élvezetesnek nem lesz folytatása.
-Jól van, most kettőtök közül valaki szépen elmagyarázza miről is van szó. - Öntsünk tiszta vizet a pohárba különben rohadt morci leszek.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Szer. Dec. 23, 2015 2:29 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Melisandre, Philip and Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]

A múlt egy szörnyeteg. Elfeledkezel róla, mert évszázadokon át nem bukkant fel, aztán mikor nem számítasz rá, egyszer csak előáll és azt mondja: emlékszel még rám? Életed legnagyobb hibája vagyok. Ilyenkor a normális reakció az, hogy darabokra téped és a kutyákkal eteted meg. Csakhogy esetemben ez egyáltalán nem így működik. Ráadásul hülye sem vagyok. Nem fogok kikezdeni egy nálam jóval idősebb és erősebb boszorkánnyal, ennél több eszem van. Ez viszont egyáltalán nem volt rám jellemző még háromszáz évvel ezelőtt. Így alakult, hogy belementem egy olyan üzletbe, amit ma már egyszerűen csak kinevetnék. Fiatalság, bolondság… egész nyugodtan megrohadhat.
Minél előbb megoldás kell találnom erre a problémára. Száz év az örökkévalóságból egyáltalán nem tűnik soknak, de én senki kutyája nem akarok lenni. Ennél sokkal büszkébb vagyok. Philip pedig éppen kapóra jön. Ha jól emlékszem, akkor a könyvtárban valami Melisandre után kutakodott. Először nem volt ismerős a neve, ami nem csoda, elvégre pont annyira érdekelt a könyvtári kalandunk, mint egy vemhes tehén. Viszont utána rájöttem, hogy kit is keresett. Fura, hogy elfelejtettem, de… rám nem gyakorolt olyan mély benyomást, mint mondjuk Philip-re. A kulcs pedig ő volt. Tartozott nekem. Én álltam a szavamat, békén hagytam Philipet, igaz, ő maga lépett le, majd jött vissza. Tehát… akarva-akaratlanul, de minden összejött, amit ígértem. Nem mintha komolyan gondoltam volna, mikor megfogadtam ezt annak a nőnek, de a szerencse most az én pártomra állt. Neki meg az enyémre kell, mert ahogy én, úgy ő is ígéretet tett. Ezt pedig ideje behajtanom. Philip úgy is őt keresi, minél előbb meg van, annál jobb nekem.
Még korábban követtem Philipet hazafelé, így tudtam hol lakik. Kopogás helyett azonban erősebben befelé nyomtam a kilincset, aminek eredményéül az ajtó kinyílt, de a zár eltört. Gond nélkül léptem be a lakásba. Még szerencse, hogy Philip halott. Nem ártana valaki élőre íratnia a lakást, mert így akárki bejöhet. Két megszeppent gyerek bámult rám meglepetten, egyből azután, hogy a nappaliba léptem. Gondolom ezek voltak Philip kölykei. – Nem láttatok. – halkan elismételték, amit mondtam. Ezek szerint nem tömik őket verbénával. – Az ajtót is ti rontottátok el. – gyerek, mindent elrontanak amúgy is, nem?
Felmentem a lépcsőn és módszeresen benyitottam minden egyes szobába. Soha nem értettem minek ennyi szoba. Mit sem sejtve nyitottam be a hálószobába, de egyből el is fordítottam a fejemet, és még a kezemet is a szemem elé kaptam. – Bah, ezt nem akartam látni! Kapjatok már magatokra valamit! – csak akkor néztem rájuk újra, mikor már kissé barátságosabb volt a látvány. Bárcsak elfelejthetném az előbbit. – Már soha nem leszek a régi. – csóváltam meg a fejemet kissé megrökönyödve. – Most, hogy végre senki nincs senkiben… talán rátérhetnénk az igazán lényeges dolgokra. – az itt létem okára, természetesen. Most először néztem meg egy kicsit jobban a nőt, aki Philippel volt. Az arca ismerősen derengett fel az emlékeimben. – Gratulálok, Philip, megtaláltad azt, akire szükségem van! – előre léptem, hogy megrázzam a kezét, de aztán inkább visszaléptem. Előbb mosson kezet, kitudja hol jártak az ujjai... épp ez a gond. Hogy tudom.
Térjünk a lényegre! Segítened kell. Még úgy másfél évszázaddal ezelőtt ígértél valamit. Most tedd is meg! – a nőnek szántam a szavaimat. Philip ebből aligha érthet bármit is, nem meséltem neki erről. Biztosan kiborult volna, ha megtudja, hogy megakarták fosztani a társaságomtól.
▲ music: Phenomenal▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Chatkép :

† Keresem :
Azure Lebrun
† Kedvenc dal :
Let It Go
I Found
† Tartózkodási hely :
Ahol épp akarom
† Hobbi & foglalkozás :
újra élni
† Humor :
hidd el, tudok én szellemes is lenni



Melisandre Faith ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Dec. 22, 2015 1:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
+18


Philip & Melisandre
Magam sem tudtam, hogy hogyan is tervezem ezt az egészet, mert bár az érzéseim egyértelműek voltak és tudtam jól, hogy hova vezetnek, nem voltam ugyan az. Nem bírtam volna már elviselni a játékait, amiket a múltban is űzött, ahogy én voltam az első, de én voltam a háromszög közepe is, aki külső szemlélőként figyeli, hogy kivel, s hogyan játszik. Nőként éreztem némi ellenszenvet a többi könnyűvérű kalandja után, boszorkányként viszont tudtam azt, hogy holmi emberi lény nem vethető velem össze, függetlenül attól, hogy ezt egoizmusnak nevezzük e. Ez tény volt. Én nem voltam törékeny, meg tudtam magam védeni, képes voltam a férfi szívébe látni, átlátni az álcán, amit mások úgy hittek el, ahogy volt. Fura...most, mintha pontosan én is az álca hatása alá kerültem volna. Mégis dacolok vele, keresem a múltban szeretett férfit a jelenben, keresem azt a részem, ami képes a szívébe látni, nem csak a tetteknek hisz, hanem az elrejtett érzéseknek is. De ezt elég nehezen találtam meg egyenlőre.
-A warlock az a férfi, aki ugyan azzal az erővel bír, amivel egy női boszorkány. De lássuk be, boszorkánynak hívni egy férfit elég furcsa lenne.-vágok grimaszt, bár nem találkoztam senkivel, aki ezt még más szemére vetette volna, vagy zavarta volna, de az én fülemnek előbbi természetesebben hatott, mint az a jelző, amivel engem is illethettek. Bezzeg a vámpír vámpír volt, a vámpírboszorkány szintén nemtől függetlenül az volt, ami.
-Legalább ebben nem rád ütött.-vágok vissza széles mosollyal arcomon, kihasználva a lehetőséget, hogy kicsit kóstolgathassam és feszegessem a határait, ahogy régen is. Legalábbis úgy éreztem, régebben is én voltam az, aki előszeretettel szólt vissza egy-egy jól irányzott gondolattal szavaira reagálva. Ha nem, maximum megsértődik, bár ebben kételkedtem, hogy előfordulhat.-Majd figyelek rá, megígérem. Ha pedig olyan, mint én... legalább valaki értékeli majd a képességeim.-vonok vállat, komolyra fordítva a szót, bár titkon reménykedtem, hogy a fiú semmiféle erővel nem rendelkezik. Ebben a korban ez öngyilkos menet lenne, megpróbálni megtanítani, mit, s hogyan használjon, hogy nehogy előtörjön belőle a képessége. A trauma, ami érte, végül is közrejátszhatott volna abban, hogy előtör belőle az, ami valójában, jóval korábban, mint kellene, hisz az emberi test kiszámíthatatlanul reagálhat a külső hatásokra, és az érzelmekre, amik áramlanak a belsőben.
A külön töltött idő azon része, mikor a puszta emlékeim sem voltak meg róla, a jelenhez képest távolinak és lehetetlennek tűnnek, ahogy birtoklóan csap le ajkamra, présel a falhoz. Még közelebb húzom magamhoz, érezni akarom őt minden porcikámmal, de feltámad bennem a női hiúság és makacsság, figyelmeztetés gyanánt pedig akkora pofont kenek le neki, hogy égni kezd a tenyerem. Az ígéretét igyekszem készpénznek venni, látom rajta, hogy ezennel komolyan is gondolja, amit mond, és fogalmam sincs, hogy az őszinte bizalmam erősebb vagy a vágyaim, de engedek neki. Hagyom, hogy az ágyra döntsön és fölém tornyosuljon, majd kérdés nélkül mélyessze fogait nyakamba. Az ismerős érzés felpezsdíti a vérem, a kezdeti fájdalom, amitől ívbe feszül a hátam valami földöntúli gyönyörré változik és lehunyt szemmel, halkan fel-fel nyögve hagyom, hogy élvezze vérem zamatát. Ujjai birtoklási ösztöneit kimutatva szántják végig testem, hol keményebben, hol lágyabban simítva végig bőrömön, melleimen, míg végül el nem jutok addig a pontig, hogy képtelen vagyok tovább türtőztetni magam és a nadrágot lejjebb cibálva meg nem érintem férfiasságát.
Ekkor elhúzódik tőlem, és hirtelen nem értem, hogy miért teszi, majd hamar emlékeztetem magam arra, hogy a vérem bizonyos mennyiségű hiánya szervezetemben az ájulás mellé fáradtságot is hozhat, amire most a legkevésbé sem akarok gondolni.
-Hasonló terveink vannak.-mosolyodom el alsó ajkamba harapva, míg ölébe nem ülve a csuklóján ejtett sebből inni kezdem vérét. Mohón szívom a fémes ízű, de gyógyító hatású nedűt, de mikor belém hatol, fogaim még mélyebbre vájom, és úgy szorítom magamhoz, mintha csak ez tartana életben és a földön. Ütemes mozgását könnyen veszem fel, elhúzódok a sebtől, mikor úgy érzem, hogy eleget ittam és lecsapok, vérétől vörös ajkaim a saját véremtől vörös ajkakra tapasztom, és mélyen, forrón csókolom, csípőm ütemesen mozgatva, kezeim nyaka köré kulcsolva tartom magam. El-el húzódok ugyan tőle, hogy képes legyek levegőhöz jutni, de inkább csak szakadozott légzésre vagyok képes, a torkomból előtörő halk nyögések és sóhajok miatt.
Nem húzódok el tőle, de igyekszem magam alá fordítani, hátát a takaróba nyomom, ujjaim mellkasán pihenve biztosítják, hogy így maradjon, míg továbbra is ütemesen mozgatom csípőm, fejem hátravetve, lehunyt szemmel élvezve, ahogy mind a kettőnk teste egyre forróbb és egyre közelebb kerülünk a csúcshoz.
||Hold Me Down || words: 714 || note: :bb: ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
itt is, ott is, ahol lennem kell
† Hobbi & foglalkozás :
Háztartásbeli vérszívó
† Humor :
Utálom a konkurenciát! - Mondta Dracula és lecsapta a szúnyogot!



Philip Normann ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 20, 2015 7:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
(+18)

A helyzet számomra is új, a halottnak hitt nő, akit szerettem, de féltem még magamnak is bevallani, most itt van azzal a két gyermekkel, akiket befogadtam és velem. Fura az egész mégis úgy érzem, hogy ez a normális, látni ahogy a srácok megpróbálják a maguk módján kezelni az ismeretlent és hozzá szokni az idegenhez, akit most látnak először. Tulajdonképpen Melis és Én is idegenek vagyunk egymásnak, hosszú évek teltek már el, változtunk mind a ketten. Neki az idő nem sokat jelentett hisz halott volt, Én azonban valahol megacélosodtam ahogy múltak az évek, már nem vagyok az az önző kölyök aki az első éveimben voltam, nem csupán az élvezet hajt, nem, az Ő elvesztése rádöbbentett sok mindenre, képes voltam felnőni ahhoz, ami vagyok, rossz így mondani, de a halála segített változnom. Most, hogy a szemeibe nézek Én is egy másik nőt látok. Sebezhetőbb, mint akkor régen, több benne az érzelem, amit ki szeretne mutatni, de fél, hogy megbánja a múltra vissza tekintve. Mind a ketten mások vagyunk, de Én szeretném Őt megismerni.
-Tudnom kellene hogy mi a különbség a Warlock és a boszorka között? -Pislogok értetlenül, nekem egyre megy a kettő, varázsol, elsuhint pár abrakadabrát és kész, nem hiszem, hogy ennek akkora jelentőséget kellene sajátítani.
-Én csupán arra értettem, hogy fura mód mintha kicsivel több lenne egy 4 éves gyereknél, értelmesebb. - Jó ez éppen elég lealacsonyítóan hathatott a gyerekekkel szemben, de nem ez volt a cél, csupán magam sem értem a helyzetet pedig nagyon szeretném, mert épp elég furcsaság vagyok Én, nem kell még, hogy a kölykökkel is legyen valami.
-Emlékezz csak vissza, mertem Én valaha is az akaratod ellen tenni? - Vigyorodok el. Szép emlékek az már egyszer biztos. A makacssága sokszor az őrületbe tudott kergetni, de ez is vonzott annyira hozzá. Sok veszekedés, több kibékülős szex, már megérte. Igaz nem tartoztunk egymáshoz, függetlenek voltunk, de mégsem hagytuk ott a másikat. Csodálom a kitartását, azt, hogy nem láttam rajta szomorúságot mikor egy-egy éjszaka más nőkkel henteregtem vagy napokra eltűntem szórakozni egy másik városban. Tartotta magát, nem szólt egy szót sem, hogy ez neki fájna, akkor nem is sejtettem, hogy többet jelentek neki egy alkalmi partnernél, sőt, azt sem tudtam, hogy Ő nekem többet jelent, vak voltam, vak és egy hülye barom.
A szobában még érezni a fürdőből kiáramló párát, Melis törölközőbe bújtatott testének látványa megrészegít és nem bírom magam távol tartani tőle. A törölköző eltűnik és lassan rólam is minden ruhadarab. Bőrének tusfürdő illata van, mélyen beszívom ezt a kellemes illatot, elbódít, ekkor csattan az a pofon ami visszahoz a jelenbe. Az egész abszurditása az, ami mosolyra fakaszt, de megígérem neki, hogy nem leszek akkora barom, mint századokkal ezelőtt. Ezt azonban már nem poénkodom el, komoly ígéret, nem akarom a múltkori hibámat újra elkövetni.
Az ágyra érkezve ismét nyakára vándorolnak az ajkaim, minduntalan a lüktető ereket pásztázva.
Nem kérdezem meg tőle, hogy megharapom-e, a bennem lévő ösztön a birtoklásra feléled és nagy lángokban tombol. Úgy érzem megtehetek vele bármit, bármit, ami a gyönyörét okozhatja kettőnknek.
A harapás okozta fájdalomtól kissé megfeszül, de hamar érzem, hogy ez a fájdalom gyönyörbe vált át, többször is felnyögök az élvezettől, vérének íze semmivel sem összehasonlítható, finom teste olyan puha és formás, az érintéseimet követeli és Én ezt megadom. Simogatom, becézgetem melleit, lapos hasát és combjait.
Egy pillanatra abbahagyom az édes vérének ivását mikor nadrágom immáron lejjebb kerül rólam és keze megtalálja a kőkeményen meredező szerszámomat. Felnyögök, de ez másfajta gyönyör, talán jobb is, mint a vér által okozott hatás. A két apró sebből lassan szivárog a vér, hamarosan megalvad és gyógyulni fog az ikerharapás okozta apró lyukak. Feltérdelek és a csuklómba harapok amiből lassan csordogálni kezd a vérem.
Melist az ölembe ültetem és felé tartom a csuklómat.
-Kislány, hosszú és mozgalmas éjszakát tervezek és ahhoz erőben kell lenned, idd meg! - Nyújtom felé a karom és közben lovagló ülésben ültetem magamra. Amint inni kezd egy mozdulattal hatolok belé és a kétszeres élvezettől, az édes és puha ajkak szívásától és a forró, ismerős hely szorításától hatalmasat nyögök. Ütemesen mozogni kezdek arra sarkalva, hogy vegye fel a ritmust és jussunk el együtt a csúcsra.
:bb:
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 1:30 pm
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Philip Normann háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Lakónegyed-