Share | 
A topik címe: Daneville - Mystic Falls melletti kisváros

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 24, 2016 5:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
18+
Valami nem volt rendjén... bár nem vele, inkább velem. Sosem éreztem még ekkora birtoklási vágyat valakivel kapcsolatban, márpedig ő olyasmit hozott ki belőlem, amelynek a létezéséről sem tudtam. A gyomromban fészkelődött valami bestia, amely robbanni is képes lett volna, ha most nem teljesülnek be a vágyai. Vonzott - a maga megnevezhetetlen módján. Mint valami mágnes. A farkasokat általában elkerültem, és habár sosem fejeztem ki ellenszenvemet, ha velük futottam össze, de nem tartoztak a kedvenc társasági körömbe. ELszórakoztam én a boszorkányokkal, egyszerű vámpírokkal, vagy azokkal, akiket én tettem azzá, és naiv módon azt gondolták, hogy az átváltozásuk után velük fogom leélni a hátralévő éveimet. Milyen kis ostobák. Mint úgy általában a nők egy jelentős része. Éppen ezért könnyű őket kihasználni, madzagon rángatni... a furcsa az volt, hogy az alattam fekvő nőt sem kihasználni, sem bántani nem akartam. Kivételt képezett minden eddigi ismeretem alól. És ettől a hideg rázott. Vagyis, rázott volna, de a szituáció olyan forró és tüzes volt, hogy a libabőr inkább az érintésétől ütközött ki a bőrömön, semmint olcsó aggályok miatt. Mennyi a valószínűsége, hogy látom még? Igencsak csekély. És ezt jelenleg nem is bánom. Nem tudnám elviselni hosszútávon... olyasmit vált ki belőlem, amit nem ismerek. És élve a közhellyel, én rettegek az ismeretlentől, még ha ezt nem is szoktam bevallani.
- Ez igaz - helyeseltem halkan, majd szélesen elvigyorodtam. - De ez mindjárt megváltozik - utaltam arra, hogy már igencsak kevés ruhadarab takarta el az eddig tökéletesnek tűnő testét. Bár kétlem, hogy tudna bármi olyat mutatni magán, amivel elégedetlen lennék. Sosem értettem ezt a női hisztériát, mintha bárkit is érdekelne, hogy egy centivel vastagabb a csípőjük...
Teste minden porcikáján szeretettel időzött a tekintetem, majd az ujjaim vették birtokba. Magam sem döntöttem még el, hogy mindez a testi vonzalom kiteljesedése, vagy van benne más indíttatás-e. Nem is szoktam ezen gondolkodni. Túl felszínes voltam világ életemben ha ilyesmiről volt szó. Amikor pedig ő tapogatózott egyre lentebb és lentebb, halk, morajló sóhaj tört elő belőlem. Csak elvigyorodtam, és miután megszabadítottam az utolsó akadályozó ruhadarabjától is, tetszéssel csókoltam végig domborulatait.
Nyakamon megfeszültek az erek, majd megfogva csípőjét, emeltem saját magam fölé. Egy ravasz vigyor jelent meg ajkaimon, s hajába túrva húztam magamhoz egy csókra, közben másik kezemmel végigsimítva combján. Úgy éreztem, ennek az estének sosem lesz vége... de ami ennél is ijesztőbb volt: féltem, hogy örökre megpecsételtem a sorsomat ezzel a farkassal...

köszönöm a játékot! :hug:
- nemsokára érkezik a beígért kezdő! Cool -

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 13, 2016 4:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
Leave this dress a mess on the floor

Mindig is a kalandokat kerestem, de mindig is jó voltam abban is, hogy a józan gondolkodásom előtérbe helyezzem. Jelenleg, nem csak a piának köszönhetően, de ezt a képességemet is elvesztettem és nem zavart. Testem minden porcikája égett a perzselő vágytól, ami hajtott, s egyre csak erősödött, ahogy csókjai nyakam, dekoltázsom és ajkaim érintették, amihez keze csak további bizsergéseket adhatott, mik végigszántották testem. Nem érdekelt, hogy vámpír, ahogy a jelek szerint őt sem, hogy farkas vagyok, és tekintettel erre ezt a kérdést már akkor lerendeztem magamban, mikor a falhoz préselt. Nem préda voltam, ahogy ő se nekem, mégis valami furcsa, de tökéletes módon kiegészítettük a másik falánkságát, amivel űzni kezdtük a másikat.
Teste enyémnek feszül és szavai hallatán elnevetem magam, fejem a párnába fúrva, hátam ívbe feszítve, amíg ujjai ismét végigszántják testem.
-Ebben csak az a szép, hogy még te sem láttad minden fedetlen porcikám.-suttogom negédes hangon, forró testem egyre magasabb hőmérséklettől fűtött, bőröm szinte perzselő, és ha így folytatja, hamarosan a köztünk lévő levegő is egy trópusi ország páratartalmának és hőmérséklethez hasonló valami lesz, ami elválaszt még minket a másiktól.
Figyelem, ahogy harapásom nyomán apró vércsepp serken ki ajkából, és féloldalas, gonosz mosollyal mutatom ki még jobban, hogy nem érzem magam rosszabb helyzetben csak azért, mert ő irányít, s kifejezetten tudtára akarom ezzel adni, hogy ha akarok, én is tudok irányítani. Viszont jelenleg csókjai és érintése bőven elég indok ahhoz, hogy a hátamon feküdve tökéletesen érezzem magam. Ujjaim újra és újra bejárják testét, míg végül célt nem találnak és a ködös tekintet elárulja, hogy nagyon is j helyen tapogatóztam.
Ujjai hasamon siklanak végig, majd gyakorlott mozdulattal szabadítja meg csípőm a szorító nadrág érzésétől, ahogy lassan elkezdi felfedezni ezen területeket is, de egy percre sem szakad el ajka enyémtől. Kissé megemelve csípőm segítem, hogy könnyebben megszabadítson a feleslegessé vált ruhadarabtól, minek következtében a nem sokkal ezelőtt említett fedetlen testem már csak a fekete csipkétől nevezhető fedettnek. Megannyi zavaros gondolat fordul meg fejemben arról, hogy ki mit szólhatna ehhez, de a természet törvényei bizonyos dolgokban nem ismernek határokat. A nyilvánvaló vonzalom, ahogy testünk összeforr a másikéval, nem szorul magyarázkodásra, sőt. Érthetően kimutatja, hogy felülemelkedve határainkon bármire képesek vagyunk.
music:Good For You cover|words: 354 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]


Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Vas. Jan. 31, 2016 7:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
18+
Nők terén nem voltam válogatós. Jó, ahogy én adtam magamra, úgy elvártam, hogy a választottjaim is legalább ennyivel kitűnjenek... de ennek a nőszemélynek aztán semmi efféle problémája nem akadt. Nem gyakran vallottam be azt, hogy vannak nálamnál jobb szinten lévők, akik a megszokottból kilendítve ragyogják be a mindannapjaimat... ő kivételes volt. Talán abban, hogy vérfarkas, és mégis itt fekszik alattam, tenyere a hátamat kutatta és simította végig, én pedig nagyjából arra is képtelen voltam, hogy elszakadjak azoktól az édes ajkaktól. De nemcsak ez volt az egyedüli... ki a francot érdekelt az, hogy ő egy teliholdhoz láncolt lény? Én meg egy normáls esetekben naptól elzárt teremtmény lennék, valószínűleg azért voltak előítéleteim, mert így tartotta a szokás... utáljunk mindenkit, aki más. De ezt a nőt nem tudtam utálni, ebben a szent percben meg főleg nem. Egészen más céljaim voltak vele...
- A baj csak az, hogy... én önző és telhetetlen vagyok - súgtam halkan, a bámészkodó és részletekre éhes aljanép kapcsán. - Nem tudom elviselni a a gondolatot, hogy egyetlen fedetlen porcikát is lássanak ezen a testen - fűztem tovább a gondolataimat, szavaim mellett pedig tenyeremmel gyengéden végigsiklottam a már csak a csipkével fedett testen. A felsője úgy tűnt el az imént, hogy alig fogtam fel. Szerettem irányítani, és felfedeztem benne azt, hogy ő sem volt rest kezébe fogni a gyeplőt... mit is kezdhetnék én ezzel a nővel? Túl sok ötlet volt a fejemben, egyszerre akartam mindet, de az éjszaka túl rövid, én pedig túlontúl vágyom rá... nem tudtam felidézni, nő mikor csiholt bennem ekkora vágyat. Ezt pedig érezhette ő maga is, mikor a nadrágom elejéhez tévedt a keze.
Egy csepp vér szökkent ki ajkamból, mikor belémharapott, ám nem fogtam fel tragédiának, éppen ellenkezőleg... ravasz vigyor kíséretében nyaltam le onnét a saját vöröslő véremet, majd miután szétgomboltam a feszítő nadrágom, ismét hajába túrtam, így rántva magamhoz, hogy újabb csókban forrjak össze vele. Talán túl mohó voltam, a hevességhez már hozzászoktam, általában vámpírok voltak az alkalmi partnereim. Ők nem jelentettek sokat, de Ronnie egészen más benyomást keltett. Nem szívesen okoztam volna fájdalmat neki azzal, hogy túlzottan húzom a haját, vagy hogy vehemensen csókolom... elengedtem a hajtincseket, majd benyúltam kettőnk közé, hogy a nadrág is eltűnjön róla, lassan, fokozatosan... nem is lepődtem meg, hogy ezalatt is csak egy adag csipke fogadott. Bár jobban érdekelt az, ami alatta van.

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Kedd Jan. 12, 2016 10:57 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Amikor betértem ide, a legkevésbé sem volt célom ilyesmi, viszont a jelek szerint a kémiával nem volt gondunk. Én éppúgy szórakoztam vele, kóstolgattam, ahogy ő engem, ide-oda dobtuk a labdákat, célozgattunk. Aztán, ahogy közelebb került hozzám, úgy kezdtem még jobban kívánni közelségét, és elgondolkodtam, hogy mi a megfelelő pillanat, hogy változtassak ezen. Nem voltam egy éjszakás kalandok híve, viszont túl nyugodt volt mostanában az életem, kellett valami, ami ad nekem egy kis löketet, és mi lehetne ennél jobb, mint egy kis kaland. Egy kaland, mellékesen egy vámpírral, aki ahogy magához húz, már olyan követelőző, mint egy gyerek, aki nem kapja meg a játékot, amit akar.
A folyosó, mely a bár feletti szobák között húzódott, csábítóan hívogatott, és ahogy megindulok az emeletre, várom, hogy kövessen. Kisebb nézőközönség alakul ki a folyosón, ahogy a falnak nyomva, szinte tépni kezdi ajkaim, én pedig testének simulva viszonozom a közeledését. Eszemben sem volt leállni, többet akartam, és az sem érdekelt, hogy ki bámul, s ki nem.
Mikor megunom a leskelődő tekinteteteket, lenyomom a kilincset és magammal húzom, végül kiakasztom a táblát, hogy ne zavarjanak, aztán visszatérek hozzá. Eltűnik rólam a kabát, mire válaszul lehúzom róla a pólót, és úgy simulok testének. Enyém farkas lényemnek köszönhetően forró, de érintése nyomán már-már perzselő lesz, és úgy csókolom tovább, hogy szinte levegőhöz is alig jutok. Összeforrt testtel haladunk az ágy felé, egy percre sem elhúzódva a másiktól, s mikor vádlim az ágy szélének ütközik, egyszerre mosolygunk bele a csókba. Szorosan nyakába kapaszkodom, míg az ágyra dönt, fejem a párnák között süllyed el, és ujjaim végigszántják hátát, majd hajába túrok.
-Amíg nem hívod meg őket, hogy csatlakozzanak, élhetnek a pohár aljának.-majd ajkamba harapva feljebb tornázom magam az ágyon, úgy, hogy le tudjam venni felsőm, hogy a csipkét, mely testem takarja felfedhessem előtte.-Van mire irigykedniük?-vonom fel szemöldököm, fejem kicsit oldalra döntöm, szőke hajam így részben vállam elé omlik, míg közelebb húzom magamhoz ismét.-Vagy talán ez még nem elég, hogy bárki is irigy legyen?-ujjaim oldaláról ágyéka felé kalandoznak el, nadrágon keresztül simítok rajta végig, érezhetően elkezdett vágyni rám, akárcsak én rá, közelebb hajolva hozzá ismét alsó ajkába mélyesztem fogaim, szemem akaratosan a tekintetét keresi.
music:Hopeless Wanderer|words: 352 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Pént. Jan. 01, 2016 7:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tetszett a kétértelmű szöveg, amit elhintett. Még hogy elverni... a játékban egészen biztosan el tudott. Ebben nem vitatkozom, hiszen elég rossz játékos vagyok, és ezt sosem tagadtam. Maximum megpróbáltam elrejteni ezt az amúgy más helyzetekben egyáltalán nem fontos információt, de mivel itt tettekről volt szó, nem pedig az elméletről, hát elbuktam. Mégis úgy tűnik, hogy jutalomban részesülök... vagy ez lesz a büntetésem, és az ő jutalma? Nekem aztán mindegy, ha ilyen lenne minden büntetés, hát örömmel hódolok be mindig... tetszett. Az egész szituáció megnyert magának, és ennek valószínűleg az volt az oka, hogy az utóbbi időben nem volt részem lazítós szituációban. Múltkor belefutottam abba a vadászba,... akivel nagyon jó volt rohangálni egyet az erdőben, és majdnem kiköptem a tüdőmet a végén, mire leráztam... de szerencsére megúsztam sérülés nélkül. Nem mindenkinek van ilyen szerencséje, én viszont úgy éltem ezt az amúgy is nagyon hosszú életet, hogy mindig legyen benne valami igazán menő. És mi menőbb annál, minthogy egy ilyen szépséges nőt - aki mellesleg farkas is - a karjaim között tudjak? Rá még jó ideig fogok emlékezni, vagy így vagy úgy. Nem nézem ki belőle, hogy olyan nagy csalódást tudna nekem okozni... én pedig még soha nem okoztam csalódást senkinek. Aki ezt mondja, az egyértelműen hazudik.
A börtönömbe került, ujjai a tarkómon játszottak, és már az is kész erőfeszítés volt, hogy kibírjam azt a pár másodpercet, míg kilógatja azt a kis táblát... amúgy meg kit érdekel? Egy szó, és kitöröm mindnek a nyakát, aki itt áll és úgy les, mintha befizetett volna egy élőadásos... khm... dokumentumfilmre.
A kabátja a múltté, ahogyan az én felsőm is. Áldottam az eget, hogy nem tépte le rólam, bár ha még lesz közünk egymáshoz, annyi szent, hogy legközelebb magamhoz hívom meg, és akkor ép ruhadarabja nem marad. Ami sajnos-nem sajnos azt fogja jelenteni, hogy tartósan a vendégem maradhat.
A hajába túrtam, miközben másik kezem a csípőjére markolt, gyengéden tolva őt beljebb. Feltüzelt, ahogyan a bőrünk egymáshoz ért, ajkainak puhasága pedig egyenesen... óóóó. Be vagyok zsongva.
Mikor a lábunk az ágy szélének ütközött, belevigyorogtam a csókba, és átfogva a derekát, a pihe-puha párnák között landoltunk, de előtte még odanyúltam az egyik karommal, hogy kitámasztva ne hirtelen essünk egymásra, hanem lassan, fokozatosan... közben egy percre sem váltam el a szájától. - Csak szólj, és... kinyírok mindenkit - leheltem a nyaka bőrére, mikor lentebb haladtam, és fél füllel meghallottam a kintről jövő zajokat. - Irigyek... - súgtam még halkabban, mint az előbb. Nem is tudtam, mit vált ki belőlem úgy igazán... de hogy teljesen megőrjít, az már biztos, és ennek minden jelét produkáltam már a testemre nézve is.

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 17, 2015 7:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Elmosolyodom azon, ahogy visszavág, ha tagadni akarnám, sem tudnám, hogy mennyire bejön, hogy végre nem játszom meg magam, és akkor is könnyedén az ujjam köré tudok valakit csavarni. Még akkor is, ha az egy vámpír és az elejétől kezdve igen nagyképűnek tűnt. De a maga módján aranyosnak is mondható a gyermeteg vigyorral a képén, ahogy elkönyveli, hogy legyőzöm szépen lassan, ő pedig még csak nem is tesz ellene, hogy ez ne így legyen. Ez a hozzáállás igenis tetszett.
Kezdtem érezni, ahogy az adrenalin kezdi elködösíteni gondolkodásom, de ez ellen sem tettem. Szimplán csak hagytam, hogy a gondolataim átszellemüljenek abba a fellegek feletti környezetbe, ahonnan nem lesz egyhamar visszaút. Nem voltam a kalandok függője, de ellenük sem szívesen tettem soha.
-Szívesen elverlek én bármikor.-mondom kétértelműen, ajkaiba harapva sejtelmesen mosolyogva, de ahogy kinyújthatná kezét, én már el is tűnök a szeme elől, vállam felett még azért visszanézve rá, pont olyan csillogó tekintettel, ahogy eddig is tettem. Pontosan tudtam, hogy érzi ő is, mire akar ez a kis játék kimenni, s nem is harcolt, ahogy nyomomba szegődött az emelet hirtelen túl alacsonynak tűnt, mintha összement volna. Pedig csak heves szívverésem okozhatta az érzést, mert hirtelen az adrenalin ismét dolgozni kezdett bennem, most kifejezetten erősen.
A falnak nyomódó hátam egyre inkább préselésnek van alávetve, ahogy ajkam hevesen csókolni kezdi és a levegő tüdőmben akad ugyan, de hasonló vadággal viszonozom a közeledését. Ujjaim nyakára siklanak, majd tarkójára és a szoba felé húzom, pedig nem siettem sehová, de nem éreztem szükségét további fütyülő részeg alakok jelenlétének.
A táblát kiteszem, mintha az bármit is számítana egy ilyen helyen, majd egyből visszatérek hozzá és most én csapok le rá. Kicsit megszívva ajkait, mégis gyengéden csókolom, amíg el nem szakad tőlem és meg nem szólal. Ekkor egy félmosollyal arcomon állom tekintetét.
-Nem is tudom. Talán annyira, mint te.-válaszolok a félhívásra, mikor lekerül rólam a kabát, ami a földön lel új otthonra, én is végigvezetem kezem mellkasán és a pulóvert keresztülhúzva fején azt is a földre dobom. Ismét közelebb hajolok hozzá, teljes testemmel hozzá simulva, alsó ajkába harapok, majd teszek egy lépést még beljebb a szoba közepe felé.
music:Hopeless Wanderer|words: 346 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Pént. Nov. 06, 2015 8:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a legnagyobb célom megijeszteni téged, Miss Kétkedő. - Ismét egy merész mosolyt villantottam felé. A nők megijesztése nem az én reszortom volt, abban a bátyám jeleskedett, de ő tette ezt akkor is, mikor más még a reggeli kávéjára sem vette rá magát igazán. Meglehetősen szégyeltelen tettekkel írta bele magát a történelembe, és kételkedtem abban, hogy valaha is... normális lesz. Ezért is voltam merészebb, ha alkami viszonyokról volt szó, elvégre abból gondom még sosem volt. És ami azt illeti, már kezdtem megkedvelni eme vérfarkas mentalitását, úgyhogy nem is lenne szívem rászabadítani Dante poklát. Az olyan lenne, mintha ezer halált halna egyszerre, elvégre Gareth... sok gyilkossal ellentétben nem elégszik meg azzal, hogy gyilkol, neki megannyi egyéb húzása van még emellett, és csak az utolsó a halál. Sosem akartam az áldozatai közé tartozni... ezért is jó mindig mozgásban lenni. Esélytelen, hogy elkapjon. Legalábbis nagyon remélem, hogy így van.
Határozottan melegem lett, mikor szóvá tette, hogy örül, hogy hajlandó vagyok elismerni a győzelmét. - Ha ez kell ahhoz, hogy egy ilyen komoly meccs után kiegyenlítsem a számlát, és kvittek legyünk, hát annyiszor versz meg a kis nyilacskák dobálássával, ahányszor akarsz, bébi. - Ha nem lépett volna el előlem, egy hajtincsépbe kaptam volna, de túl sietős dolga volt elintézni valamit a felső emeleten, és valljuk be, őszintén a segítségére akartam lenni abban a sietős dologban. Már persze attól függ, kinek mi a sietős. Annyira nem sietek sehová, hogy ne érjek meg lassan a nyomában járni, hiszen a tekintete mindent elárult... felhívás volt keringőre.
Az egyik kezem a szoba hideg falára tapadt, miközben magam elé préseltem, és tüzes csókot leheltem a szájára. Tényleg mindent beleadtam, bár ez inkább volt ösztönös, mintsem szándékos... hiszen nem akartam volna szándékosan belefojtani minden levegőt. És felvéshetem azt a nemes tettet a képzeletbeli listámra, hogy egy vérfarkassal kezdtem. Ez még a majdnem ezer évem alatt egyetlen egyszer sem esett meg velem, és kirázott a hideg egy másodpercre, de inkább volt ez valami rejtett izgalom a bőröm alatt, mintsem kellemetlen sugallat, ami azt suttogta volna, hogy ideje leállni.
Követtem őt, míg azt a kis táblát kitette, és ugyanúgy nem foglalkoztam a kintről beszűrődő füttyögéssel, mint ő. Ezútttal már ő ragadta meg az alkalmat, hogy csókoljon, és ez már másabb volt, mint az én előbbi pimasz, vehemes csókom. A nők értettek valamihez, sokkalta különösebb fűszert tudtak belecsempészni a csókjaiba, mint mi... mi férfiak, akik ragadozóként csaptunk le azokra a duzzadó ajkakra, mindahányszor lehetőségünk adódott rá.
- Remélem, nem sietsz sehová - szakadtam el egy másodpercre a szájától, majd nyúltam is a vállaihoz, hogy egy mozdulattal lekanyarintsam róla vékony kis kabátját. Valljuk be, erre az égvilágon semmi szüksége nem lesz a következő időben.

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Kedd Okt. 06, 2015 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Az arcát fürkészem, megfejteni kívánom, bár más kívánság is motivál, bőven túlmutat azon, hogy pusztán a kíváncsiság hajtson. Elsőre is olyannak tűnt, aki egy valamit akar. Mégsem rohant, belement a játékba, aminek meglepetésemre és elégedettségemre én voltam a mestere, én irányítottam. Ő pedig alkalmazkodott, és ez tetszett. A kíváncsiságom felülemelkedett a  tényen, hogy rendőrként sok mindent kicsit másképp néztem, de most ezen túlmutatott az, hogy nem voltam szolgálatban és nem voltak kötöttségeim. Legalábbis nem olyan nagyok, amiktől ne tudtam volna magamtól megszabadulni. De legalább nem néz hülyének, ez már eleve előny számára, ami párosul azzal, hogy igenis a kíváncsiságomba férkőzött, ami nehéz, pláne, hogy a tényeket szeretem magaménak tudni, nem holmi megérzéseket és ingereket, amik semmi jóhoz nem vezethetnek.
-Továbbra sem ijesztesz meg, sajnálom Mr. Halál.-kacsintok rá, mosolyogva. Foglalkozási ártalom vagy sem, de nem érdekelt kivételesen, hogy micsoda. Már rég eltörte volna a nyakam, ha bánta volna, hogy farkas vagyok. És ki vagyok én ahhoz, hogy becsméreljek mást, ami miatt gyilkol? Én is megtettem, és majdnem minden Teliholdkor megteszem, mikor nincs menekvés, vagy lehetőségem, hogy bezárkózzak.
-Kellemes csalódás, hogy nem mutatod jelét a csalódásnak, és beismered, hogy jobb vagyok valamiben. Remélem megtudom, hogy te miben vagy jó.-mosolyom sokat sejtet, nyilvánvaló a vibrálás köztünk, az egymás felé irányuló érdeklődés azon foka, amiben szerepet játszik az is, hogy mire vágyunk. A másiktól, és mi az, amit el is fogunk venni. De a csiga lépés, ahogy haladunk előre, csak elősegíti azt, hogy jobban húzzuk az időt, és játszunk a másikkal. Az tényleg csalódottsággal tölt el, hogy elismeri a vereséget, amit tőlem szenvedett el, de dagad a mellem, hogy végre ismét érezhettem a diadal édes ízét.
Az engem fürkésző szempár kapott pár másik szempárt társaságba, s így nézték végig, hogy eltűnök a lépcsőn. Kabátommal kezemben vártam, hogy a társaságom is csatlakozzon, és nem is kellett soká ezt tennem. Én is változtam, régen nem voltam az ilyesmi híve, de most nem érdekelt. És nem a pia volt ennek az oka, hanem az, hogy a józan eszem igenis azt diktálta, szórakozzak egy kicsit. Rám fér. Miért? Én sem tudom.
-Azt hittem, már soha nem érsz ide.-suttogom, hisz hallom, hogy közeledik, aztán kényelmesen a falnak dőlve várok rá. A lépcső aljáról figyel, szeme sötéten csillog, sokat elmond arról, mi hajtja. A mosolyom diadal édes ízétől széles.
Úgy csókol, mintha életét féltené, az utolsó perceit akarná kellemesen tölteni, de nincs ellenemre. Visszacsókolok, hagyom, hogy átjárjon az érzés, hogy ne zavarjon, közé és a fal közé szorultam. Kezem nyakára siklik, közelebb húzom magamhoz, hogy érezhessem testét. Enyém forróságot sugall, köszönhető a farkas géneknek, övé semleges hűvösséggel simul nekem. A folyosón elhaladó férfi hangosan füttyent, motyog valamit, de nem érdekel a véleménye. A kezemnél lévő kilincshez nyúlok, magammal húzva Tristan, az ajtóra akasztva a "Ne zavarj!" táblát és úgy lépek utána, hogy ismét, immár én csaphassak le ajkaira, ezúttal lassabban, mélyebben csókolva.
music:Hopeless Wanderer|words: 468 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Vas. Szept. 27, 2015 9:28 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is tökéletesen ráéreztem arra, hogy mit is hozhat magával egy szituáció. Ezt a tehetségemet mondjuk elsőként azon alkalmakkor használtam ki, mikor egy nő társaságát élveztem. Nehéz volt bírni vele... Ronnie egy cseppet sem könnyed eset, de nem is bántam. Végre lehetőségem nyílt egy olyan nőt megismerni, aki nem osztja szét a kegyeit bárkinek. És bárhogyan is nézzük, mióta leültem hozzá az asztalhoz, volt részem mindenben. Hidegben és melegben egyaránt, de ezt személy szerint egy kicsit sem bántam. Fogalmam sem volt, miért nem hagytam ott öt perc után, mikor úgy ítéltem, hogy márpedig erre nincs megoldás. De úgy tűnik, hogy talán mégis akad valami, amivel lenyűgözhetem. Vgy éppenhogy ő nyűgöz le engem? Ez még a jövő zenéje, de hamarosan eldöntöm ezt is. Az ő segítségével. Egyértelműen. Nem fogok lemondani semmiről, ami ma kijuthat nekem, de életemben először nem az volt a fő motivációm, hogy megkaphatom ezt a lányt. Ez valami sokkal másabb érzés volt. Érzés? Mégis, mi a franc van most a fejemben, kávémokka?  
- Csak a halál a biztos. Ezzel én magam is tisztában vagyok. De néha egyenlő tudok lenni a halállal - vontam egyet a vállamon, de a tekintetemet egy pillanatra sem vettem le róla. Mégis, mit kellett volna mondanom? Nyílt lapokkal játszom előtte, és nyilván tudja, hogy a vérszívók kicsit sem... törődnek az áldozatokkal. Jó, nálam bevett szokás, hogy nem az a vacsorám, aki előtte a szórakozótársam is volt, mert valljuk be, gyorsan elmenne a kedvem saját magamtól is, nemhogy a táplálkozástól vagy az együttlétek örömétől. Azt pedig igencsak nem szeretném.
Nem tudtam nem észrevenni, ahogyan egyre inkább nő közöttünk a feszültség, ám ez olyan volt, amiről szíves örömest vettem tudomást. A vigyort nem tudtam levakarni az arcomról, és az övén is megjelent egy. Hát így meg pláne ne akarja, hogy levegyem róla a szememet. Sőt. Minden vágyam, hogy még jó pár más dolgot is levegyek róla, de mindent szépen idejében. - Tudom, hogy meg tudsz verni - ismertem el lehengerlő tekintettel, főleg miután dobott, és nyilvánvalóvá vált, hogy itt és most enyém a vesztesek padja. De talán kicsit túloztam is, mikor azt mondtam, hogy tudok játszani. Ezt láthatta is rajtam, csak egy szájhős vagyok, ha ilyesmiről van szó. Ez a csaj érti a dolgát, és én is az enyémet. De az nem a nyilak dobálása.
Egy ideig néztem utána, ahogyan megindult kifelé, és mikor a tekintetemmel már nem láttam, hát a hallásomra hagyatkozva mértem fel a helyzetet, mely szerint a kocsma feletti helyiségbe tart. Minden zsiger összerándult a gyomromban, megropogtattam a nyaki csigolyáimat, és megindultam utána, előtte még pénzt hajítva az asztalunkra. Ne mondja senki, hogy nem vagyok úriember. Ám meglepett a lépése. Szenttül hittem, hogy a győzelmét arra fogja használni, hogy itt hagyjon. Teljesen nélkülözve. Azt hiszem, akkor eszemet vesztve meg is öltem volna itt két férget, aki úgy nézte a közös kis meccsünket, mintha sosem láttak volna nőket és férfiakat.
Megláttam. A falnak dőlt. Nem tudtam úrrá lenni azon a képességáradaton, ami megadatott, ott tertmettem előtte, és mielőtt felfogta volna, hogy egyik pillanatról a másikra átugrottam pár métert, más úgy téptem a száját saját ajkaimmal, mintha valaki követelte volna, hogy minél hevesebb és szenvedélyesebb legyek. Nem tudtam, mire számíthatok. A csapdától kezdve már minden eshetőség átsuhant rajtam, de egy nő nem fog ki rajtam. Vagy... ő már régen kifogott?

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 01, 2015 6:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Amikor betévedtem ide, nem sok jóval kecsegtető helynek tűnt ez, ő pedig első ránézésre is olyan nagyképű volt, mint most, mégis más érzéseket váltott ki belőlem azt nézve, hogy az ellenszenvből szépen egyfajta vágyódás, gyermekies játék született. A testem egy része megállás nélkül ordított azért, amit annyi ideje óhajtott magáénak tudni, agyamban volt némi gyanakvás és akarás, hogy távol tartsam, de nem akartam ma este semmi mást, csak élni, lélegezni, feledni mindent.
Elmosolyodom, szókimondásban egyikünk sem kell félteni, ahogy meglehetősen kétértelmű kifejezések használatában sem. De ettől az egész helyzet csak még élvezetesebb lett, még jobban kifejezte azt, amit nyilvánvaló akartunk a másiktól. Sietségről viszont szó sem esett, csak éhes pillantósokból tudattuk a másikkal, hogy min is jár az eszünk.
A kabátom könnyedén landol az egyik széken, majd elérve a kívánt hatást, még inkább felcsigázom az érdeklődését, kiváltva belőle azt a dolgot, ami a birtoklási vágyát vezeti. Hogy ez szinte mindig beválik...
-Hogy is lehetne. Neked? Ugyan...-mosolygok, és elnevetem magam.-Még nem vagyok a tiéd, és ne legyél benne olyan biztos, hogy az leszek.-hangom ismét arról árulkodik, hogy a felhívásom a keringőre érvényes, nagyon is, sőt, eltökélt szándékom, hogy addig húzzam az agyát, míg képtelen lesz megfékezni magát  vagy a gondolatait.
Mellé lépek, segítve őt a célzásban. Meglepő, nem zavar, hogy vámpír, ezen már rég felül tudtam emelkedni. Amikor viszont szóvá teszem, hogy ez nem az ő asztala, visszavág, amin nem lepődök meg, de elmosolyodom, sőt, olyan széles lesz a mosolyom, hogy azt ma már levakarni sem fogom tudni az arcomról, és fájni fog tőle az állkapcsom, ha így folytatom.
-Pofátlanul biztos vagy benne, hogy az csak a te játékod lesz.]-szinte suttogom a szavakat, úgyis tudom, hogy érti, amit mondok, és a nyilakat a kezembe véve újra dobok. De megzavar, és felszisszenek a bizsergő érzésből, amit ujjai váltanak ki nyakamból, és bőröm érzem, hogy még melegebbé válik.
-Az neked miért lesz jó?-dobom el az utolsó nyilat is, majd felé fordulok, de úgy, hogy nem távolodok el tőle, hogy bőrömön szemben vele is érezzem, hogy kifújt levegője simogat. Kezem mellkasára siklik, közelebb húzom magamhoz, majd mikor már túl közel kerül hozzám, hogy ajkaink majdnem összeérnek, eltávolodom tőle, felkapva kabátom, kilépek az engem feszélyező karok közül.-Nyertem.-nézek a nyilakra, amik a táblába fúródva lenullázták a pontjaim. Elindulok a lépcső felé, ami a kocsma felett lévő, leginkább alkoholistáknak józanodásra kitalált szobákat rejt, vagy épp olyan üres szobát, aminek falain belül maradnak a titkok. Vállam felett fordulok hátra, és ahogy az első, nyitott szoba ajtaja elé érek, a falnak dőlve várom meg, hogy kövessen.
music:Hopeless Wanderer|words: 414 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Kedd Júl. 28, 2015 4:32 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Arcomon végigsuhant egy elismerést sugalló kifejezés. Tiszta mázli, eltűnt az a negatív kislány, aki akkor volt, mikor leültem vele szemben. Ezt pedig egyenesen imádom. Nem hiába, én aztán sok dolgot kiváltok a nőkből, de közömbösséget nagyon ritkán. Sőt, ha belegondolok, ilyesmi még sosem fordult elő. Ezek a nők számomra olyanok, hogy... nem akarok róluk tudni semmit. Semmi olyat, ami sok lenne, esetleg ha Gareth megtudná, akkor az életükre törne. Hiszen ki tudja, az őrült bátyám fejében hol a határa annak hogy csak megfektetek valakit vagy komoly érzések is fűznek hozzá... bár az utóbbit már majdnem elfelejtettem, milyen is. Nem akartam kötődni senkihez, az mindig fáj. Ráadásul megszűnök létezni, létrejön egy új Tristan, akit még én is utálok, olyan nyálgép és semmire sem jó, csak egy haszontalan, pimaszságot nem ismerő majom. Ezeket pedig minden vicc nélkül tökéletesen teljesíti.
- Vagy először feküdnél. Másodjára már állnál - billent oldalra a fejem. Magam sem tudom, mely testrésze volt az, amely annyira magára vonzotta a tekintetemet, folytonosan ott cikáztak a szemeim, egy normális helyzetben a nő ezért már legalább egyszer meglendítette volna a tenyerét, de jelenleg erről szó sem volt. Ez inkább egy felkérés volt... keringőre. Ezt akartam elérni. Ez aztán a vérfarkas, tudja, mitől döglik a légy, és ezt kihozni egy nőből már elégtétel. Nem egy üresfejű lillom a padláson. Hol bújkáltál eddig, virágszálam?
Alakja tökéletesen kibontakozott, mikor ledobta azt a kabátot. Tekintetem talán még több mohóságot kezdett el árasztani felé, ám volt egy olyan érzésem, hogy ez egyelőre csak a szemem tápláléka lehet. Vissza kell fognom magam. Egy ideig legalábbis biztosan. Bár ezt már vehettem volna zöld jelzésnek. Annak ellenére, hogy éppen piros nyilakat dobál, nem is akárhogyan.
- Nekem sosincs ellenfelem - villantottam felé az ezer wattos vigyoromat, mikor láttam, hogy kitől is kapja az újabb kör italt, miközben én a nyilakat markoláasztam. - Ha valaki el akarja venni azt, amit én már kinéztem magamnak, bármi is az ára, de megszerzem - vontam a vállamon egyet, elég szúrós pillantást vetve a fickó irányába, mutatván, hogy jobb ha a kezét a zsebében tartja, a szemét pedig az órán. Na jó. Nézni azért szabad. Ezt megengedem neki, nem tépem ki rögvest azokat a gusztustalan, kocsányon lógó barna golyócskákat.
Az utolsó körnél ujjai a karomra fonódtak, így dobtam, ám szavai vigyort váltottak ki. Ismét. - Legalább kvittek leszünk. Ez a te játékod. Az enyémhez nem kellenek nyilak. De még ruhák sem - suttogtam elfojtott hangon, mikor mellkasomnak nyomta a hátát. Miből lesz a cserebogár... nehogy már lealázzon a saját terepemen!
Ujjaim felkúsztak a hátán, egészen a nyakáig, majd vállára csúsztattam tenyereimet, egy masszírozó mozdulatot téve. Bár azt hiszem, itt nem ő volt marhára feszült, hanem én. Tudja, mivel húzzon. - Verj meg... a játékban - hajoltam a füléhez, hangomat ezúttal már nem a pimaszság uralta, sokkal inkább az elfojtott vágy, melynek segítségével teljesen suttogóvá váltam, ujjaim közben nem engedték a vállát.

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Vas. Jún. 28, 2015 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Komolyan gondoltam, hogy szavaim úgy értelmezi, ahogy akarja. Mégis... Ahogy megszólal, arcomra mosoly szökik, nem pedig azt teszem szóvá, hogy hiszek e neki vagy sem. Igazság szerint teszek rá, hogy hogy értette szavaim, én tudtam, hogy mire értem, s ez, csak ez számított igazán. A hozzáállásom a dolgokhoz jóval könnyebb lett, mint volt, holott nem ittam annyit, hogy hasonló hatást a pia válthatna ki belőlem. Inkább csak felülemelkedtem a tényen, hogy vámpír és mivel ezt a kérdéskört nem firtatta, nem akartam elrontani a macska-egér játékot, amit jelen pillanatban véghezvittünk egymás között.
Bár szerettem húzni az agyát, legalábbis az elmúlt időből ítélve ez így volt, én nem ilyen voltam. Mintha kifordultam volna magamból, de jól éreztem magam a jelen állapotomban is. Látom rajta, hogy micsoda maszkot vesz fel, s szívem szerint vállába bokszolnék, de nem teszem, helyette kislányos mosollyal, pislogva nézek rá.
-Nem is fogom.-tisztázom sejtelmes hangon, és valójában tetszik a pofija, de kétlem, hogy ez a kapcsolat a jövőbe menő tervek szövéséhez vezethetne bárhogy is. Egyszerűen nem voltam még erre képes. Nem ment. Megfeszülnek izmaim, hogy gondolataim ki tudjam tisztítani, majd megjegyzésére vállat vonok.-Megeshet, hogy feküdnék. Vagy állnék.-vonom meg egyik szemöldököm, féloldalas mosollyal megspékelve mondandóm, és hajamba túrok. Nem volt kedvem tágítani, és mosolyom sem akartam levakarni arcomról, hisz egyszerűen jól esett elengedni magam, és ismeretlennel flörtölve kivárni, hogy ez a beszélgetés mire fog kilyukadni. De éreztem a bennem kavargó dolgokat, tudtam, hogy mit akarok, a kérdés csak az, hogy ő szájhősködik e az idők végezetéig, vagy be is mutatja, mit tud.
Nem ismert, nem tudhatta, hogy a játék számomra nem izgalmas tét nélkül, aminek hangot adván, olyan választ kaptam, ami kielégítette ezt a kérdéskört.
-Helyes.-jegyzem meg hangosan is, majd eldobom a nyilakat, és diadalittas mosoly kíséretében nyugtázom, hogy nem áll olyan rosszul a szénám, ellenben ő alul marad, és kezem eszem ágában sincs elvenni mellkasáról, hisz látom, hogy kihoztam a lendületből. Még kirívóbb figyelemelterelésre vetemedek, lekapom magamról a vékonyka kabátom, ami az egyik közeli asztalon landol, majd ahogy végig mér, eldobom a nyilakat, miközben tekintetem övébe fúrom. A tábla közepén célba érő első nyíl láttán vállat vonok, majd a másik kettőt is mellé sorakoztatom, és a táblához sétálva húzom ki őket a helyükről.
-Kösd fel a kis gatyád, mielőtt idő előtt elhagyod.-pillantok hátra vállam felett, majd kisétálok a képből, hogy ő is dobhasson, s az egyik pasi mikor felém nyújtja a sörért, kiiszom a pohár tartalmát, és kezébe nyomom az üreset, míg az asztaltársasága nevetésben nem tör ki.-Azt hiszem, vetélytársad akadt.-jegyzem meg Tristan felé, egy gonoszkás mosolyt villantva rá, és figyelem, hogy mit kezd a nyilakkal, s mellé sétálva, kezem óvatosan karjára vezetem, és rásegítek az utolsó nyíllal esedékes dobásra. -Bár kezdem azt hinni, hogy eszed ágában sincs megnyerni ezt a kört. Talán majd egy másikat...-vonok vállat, elhúzódva tőle, mégis szorosan elé lépve, hogy szinte összeérjen a hátam a mellkasával. Furcsa, hogy nem érzem a mellkasából áradó forróságot, míg tudom, hogy a saját bőröm melegen izzik a közelében, mégsem zavar.
music:Hopeless Wanderer|words: 489 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Szomb. Jún. 13, 2015 8:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
- A gond az, hogy ha valaki rám bízza bizonyos szavak értelmezését, abból jó még soha nem sült ki. És félő, hogy ez most sem lesz másképpen - magyaráztam lazán, egyáltalán nem érintett meg az, amit mondott, vagy inkább úgy mondom, hogy bá-rmilyen jelentést is akart belevinni, valószínűleg egy pillanat alatt sikerült kiforgatnom azt fejben. Még jó, hogy nem mondom ki, mert akkor rögtön magányos is lennék. És azt egyáltalán nem szeretném. Ez az este a lazaságé, én csak egy szingli pasi vagyok, aki véletlenül vámpír is, és ugyan, ez kit zavarna ezen a tüzes nyári estén? Miért bízta rám egyáltalán, hogy úgy fogjam fel, ahogyan én szeretném? Az eddigi ismeretei alapján tényleg kikövetkeztethette volna, hogy a 'nem kezdő' dolgot rögtön tovább fogom fűzni, és fejben már azt játszottam le, hogyan tekeredik azokon a kis rudakon ott a sarokban. Az istenért, még ennyivel is képes lenne teljesen felhúzni. Annak ellenére, hogy eléggé ellenségesen indult a téma az imént. Csoda, hogy megtűrt.
Elgondolkodtam. LEgalábbis látszólag, miközben megjegyezte, hogy egy szóval sem mondta azt, hogy szimpatizál velem... vagy ahogyan ő mondta, hogy tetszem neki. - Ezt nem is kell kimondani, kiscsillag! - forgattam meg a szemeimet lazán, majd széttártam a tenyeremet. - Kérlek, csak lásd be, hogy ha kettesben lennénk, már régen nem ott ülnél - vigyorodtam el, végignyalva alsó ajkamat. Fel akartam húzni az agyát, aminek nagyjából két vége lehet. Vagy elmegy innét, és elkerül egy életen át, vagy nem megy el... vagyis de. De máshogyan. Annyi biztos, hogy ha így mosolyog, ez egy idő után gyanús lesz.
- Hm, már kezdtem beijedni, hogy te egy olyan tét-nélküli csaj vagy. De máris izgalmasabb, ha tétről van szó - billent félre a fejem. Kváncsi voltam, hogy mit hoz ki ebből a szituációból, hiszen láthatta, hogy a komolyságomat én ma már otthon felejtettem. Szóval jobb lesz, ha nagyon figyel arra, amit csinálok. Mert világhírű csaló vagyok, ha akarok valamit.
Az még jobban tetszett, ahogyan felvette a testi kontaktust is. Először azzal a fülbirizgáló suttogással, mely szerint a tét bármi... ettől máris megmozdult bennem a vér. Hát még a gondoalt, hogy nyerhet, és ő dönt a következőkről. Nem nagyon tudtam koncentrálni úgy, hogy a mellkasomat simogatta.
- Ez csak két pont! - bukott ki belőlem, miután én is eldobtam a nyilakat, és kettővel maradtam le. - Jobb ha felkötöd a gatyád... bár én is nagyon jól célzom... nem csak a nyilakkal - mértem végig a testét úgy, mintha valami ragadozó lennék. - Te jössz!

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Vas. Május 17, 2015 4:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Nem tudom, hogy a bennem lakozó farkas vagy a bennem lakozó rendőr az erősebb és mi az, ami arra kényszerít, hogy tekintetemben ne tudjam elrejteni a kétségeim. Hülyeség az egész, hisz a helység tele van, nem hinném, hogy épp itt akarná megmutatni, hogy ő a kemény fiú és kimutatni a foga fehérjét. Nem volt bajom azzal, hogy vámpír, nem ő volt az első ilyen...khmm, nevezzük esetnek. Ha nem akart vámpír lenni, pláne átérzem. Én nem akartam farkas lenni, mégis az lettem. Most meg szenvedek, hogy ne akarjam leharapni valaki fejét, amikor átváltozok. Kérdem én, hát létezik még olyasmi, ami normálisnak nevezhető és ember érezheti?
Érzem minden pillantásában, hogy végigmér, és még csak nem is próbálja palástolni, amitől egyszerre kezd el nőni a büszkeségem és kezdem magam feszélyezve érezni, mert nem ő az egyetlen, aki így bámul rám. Több itt a hím nemű, mint a nő nemű és bár kellemetlen beismerni, a kis híján bajszos kiszolgálónő nem éppen a legideálisabb egy férfi szemének. Mindenféle egoizmust félretéve, csak a puszta tényeket nézve.
-Vegyük úgy, hogy nem vettem a szívemre. Nem vagyok kiskorú és kezdő sem. Ezt pedig arra és úgy érted, ahogy akarod.-tisztázom, és bár pontosan tudom, hogy mire értem, nem határozom meg, s zárom szűk keretek közé azt, hogy ő is elgondolkodjon rajta, mire érthettem ezt.
Elnevetem magam, mert a kijelentést úgy forgatta a viszályára, ahogy csak lehetett. Elgondolni is rossz volt, hogy nem így néz ki esetleg, vagy bőr nélkül ül velem szemben. Eszembe jut egy régi zene, aminek a klipjében a hölgyemény mindenkit csontvázként lát, amiről még nagyobb mosoly szökik arcomra. A nevetésem bár elnyomta a helység hangzavara, mégis több szempár szegeződött rám, mint eddig.
-Egy szóval sem mondtam, hogy tetszel.-vágok vissza egyből, lecsapva a magas labdát, mosolyom továbbra is arcomon hagyva. Hát ha eddig sem vette egyikünk sem magára, a kedves célzásokat, akkor nem hinném, hogy most másképp lenne ez.
Valami azt súgja, hogy megleptem, ami tovább növeli bennem a kíváncsiságom és a mosolyom sem hervad le arcomról egy percre sem. A zavarodott torokköszörülésére ügyet sem vetek, vagyis nem úgy, hogy elkönyvelje, észrevettem, hogy kihoztam a maga kis megszokott világából, és elindulok a darts tábla felé. Érzem, hogy tekintete nem siklik el máshová és engem követ, mire pedig hátrafordulok, már követ is. Túl egyszerűen ment.
-Veheted annak, de tét nélkül nem játszunk.-tisztázom, és ismét magam is meglepő lépést teszek. Elkapom a pólóját, és közelebb vonom magamhoz, úgy, hogy fülébe suttoghassak.-És a tét bármi lehet.-engedem el, és dobom el a nyilat, bele a tábla közepébe.-Azt elfelejtettem említeni, hogy igen jól tudok célozni.-vonok vállat, és dobom el a másik kettő nyilat is. A pontjaim csökkenni kezdenek az elejétől kezdve, és a megjegyzésem ismét kétértelműre sikeredett ugyan, de pontosan így terveztem.-A végén még alul maradsz és az én szabályaim szerint fog folytatódni az este.-közlöm vele, megveregetve a mellkasát és a kezébe nyomom a nyilakat, tekintetem úgy mosolyog rá, akár szám, és már nyoma sincs a kételkedésnek viselkedésemben.

music:Hopeless Wanderer|words: 481 | 41 [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Pént. Május 08, 2015 8:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Habár a szó, mely elhagyta a száját, azt hivatott jelezni, hogy megnyugodott, ellentétben hangja és tekintete nem ezt sugallta felém. Van egy olyan érzésem, hogy csak próbálta elhessegetni a témát, mondjuk nem értem, mitől fél. Én nem fogom felnyársalni. Sőt, tényleg nem fogom beleaprítani a levesbe, mint ahogyan anno Texasban történt... abban nem lenne semmi muri. Ja, és mert nem vagyok kannibál. Vérrel táplálkozom, nem emberi hússal. Jó ég, végiggondolni is gusztustalan.
Belekortyoltam a poharamba én magam is, mikor ő így tett, majd végignéztem rajta. Talán szemtelen, amit csinálok, nem lenne szabad ennyire nyilvánosan stírölnöm őt, de az isten szerelmére, ezerszer jobb látvány, mint bárki más a környéken. Kit nézzek, a tehén kiszolgáló nőt, akit még csajnak se tudnék nevezni, mert viszket tőle a nyelvem? Hagyjuuuuuk!
- Alig várom, hogy bemutatkozz - dőltem hátra kéjes vigyorral, majd megköszörültem a torkom. - De előtte még nézzünk körül, hogy mindenki elég felnőtt-e ahhoz a bemutatkozáshoz - vonogattam a szemöldököm szemtelenül. Nyilván nem várja el tőlem, hogy itt rögtön feleségül kérjem, de vissza is foghatnám a nyelvemet, nem akarom, hogy faképnél hagyjon. Eléggé rossz úton haladok ezt tekintve, de mindenesetre próbálkoztam valami féket beszerelni a gépezetembe.
- Igeeeen, határozottan van - emeltem felé a poharamat. Mégsem ülhetek itt úgy, mint egy csontváz. Bőr és szövetek nélkül. De amúgy sem áll tőlem távol a faragatlanság. Ez nekem lazaság. Neki talán más. A nőkhöz egy ezer oldalas szótár is kevés lenne, szóval nem akarom fejtegetni, hogy ami nálam ez, az nála valami más. Egyre megy. Vagy nekik nem? - De azért tetszem neked annyira, mert ilyen szép a bőr a képemen, nem? - masszíroztam meg tenyeremmel növekvő borostámat, majd ravaszkás vigyor jelent meg arcomon.
Akkor viszont bennem maradt inden szó, mikor államat érintette. Meglepett vele. Nyilván észrevette ő is, hogy bennem akadt minden mondat.
- Ki az az Izolda? - kérdeztem, megköszörülve a torkomat, majd megráztam a fejem, mikor észrevettem, hogy hátsója ringását figyelem, ahogy odasétált a nyilas táblához. - Ez egy kihívás? - követtem.

roads untraveled38[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 01, 2015 1:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

A nagyképű és kissé idegesítő viselkedésre ellenére meg kellett hagyni, hogy elérte, figyeljenek, figyeljek rá. A helységben lévő, ugyan csak csekély számú nő, hol irigykedve nézett rám, hol megvetően, hisz azt hitték, hogy a versengésbe én is benne lennék. Holott tökéletesen megvoltam én a magam kis játékaiban, amibe másokat nem szívesen vontam volna be akkor sem, ha azok kényszerítettek volna rá. És semmi kép sem akartam egykönnyen beadni a derekam olyasmibe, amiről nem tudtam, hogy hol végződhet.
-Megnyugtat.-mormogom, kicsit sem érezve ezt magamban. Talán a bennem lakozó farkas vagy a szakmám volt az, ami folytonos gyanakvásra adott okot, vagy csak szimplán a józan eszem, ami tudta már, hogy a helyes pofikák nem minden esetben és nem minden téren helyes döntések.
Bólintok, és belekortyolok az italomba. Most jön az a rész, hogy az igazságon ismét ferdítek annyit, hogy kihagyom az atyai taníttatásnál azért kicsit többről van szó. De azt, hogy kijártam egy rendőrakadémiát, jogomban áll eltitkolni mindenki, idegenek előtt pedig kötelezően.
-Az árnyékomtól nem félek, az a legkevésbé ijesztő ezen a bolygón. És ha bemutatót kérsz, akár meg is adhatom neked.-húzódik ismét mosoly arcomra, szememben furcsán csillog a vadság, a kiszámíthatatlanság és némi kacérság is. Bármi is fog kisülni ebből az estéből, igyekszem nem ellenállni némi szórakozásnak, noha a múltam függvényében a gyomromban lévő gombóc most is jogosnak tűnik. Semmi kedvem nem volt könnyűvérűnek tűnni, mások és a magam szemében sem, de napját sem tudtam, hogy mikor szórakoztam egy igazit.
Elnevetem magam, harsányan és derűsen, továbbra is szememben lobogó vad tűzzel.
-Van bőr a képeden.-jegyzem meg, a poharamból újabb kortyot iszok és folytatom. Kezem álla alá siklik, és mélyen szemébe nézek.-Soha. De egyenlőre nem vagy túl meggyőző abban, hogy miért kellene itt maradnom.-engedem el, és kiiszom a maradékot is a pohárból. Felállok, és elindulok a mosdó felé, majd hátam mögé pillantok és biccentek fejemmel. -Vagy kihátrál a kihívásokból, az, aki mellett nincs ott Izolda?-vonom fel szemöldököm, mikor megállok a darts tábla előtt, és kezembe veszem a "tollas kis jószágokat".
music:Do I Wanna Know?|words: 329 |[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Szer. Márc. 25, 2015 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Tetszik a csaj, bár tény, hogy egyáltalán nem az a féle, akit eddig társaságomként elfogadtam volna. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó, amellett persze, hogy gyönyörű. Ezt nem kellene senkinek sem kérdőre vonnia, én pedig imádok leragadni gyönyörű nők mellett, a másik tényező azonban, miszerint ne üres fejű liba legyen ez a szép hölgy, egészen más tészta. De neki úgy tűnik, mindene a helyén van. Szó szerint... mindene.
- Nem is fogsz belekerülni sem levesbe... sem tányéralátétbe - sóhajtottam fel, majd elégedetten hátradőltem. Nos, igen. Nem ejtették a fejére, ez pedig még szimpatikusabbá teszi őt. Nem hiszem, hogy találkozunk még egyszer ebben a városban, hiszen az egész annyira más, mint amit én megszoktam, és szemmel láthatóan ő sem szokott hozzá az afféle kiskirályokhoz, mint én. Az én humorom és viselkedésem páratlan, néha eléggé idegesítő, de sosem zavartatom masgam, nem vagyok hajlandó megcáfolni önmagamat, ahogy letagadni sem fogom azt, aki vagyok. Rengeteg problémája van a maiaknak abból, hogy mások akarnak lenni, mint amik. Hülyeség!
- Atyai? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd szélesen elvigyorodtam. - Nem úgy nézel ki, mint aki annyira megijedne az árnyékától, szóval gondolom, hogy van gyakorlatod elküldeni egyeseket a bánatba - fixíroztam. A külső sokszor elárul apróságokat, de most egyáltalán nem lettem okosabb. Azton kívül, hogy tekintetében vad dac ült, olyan, amit általában próbálok megszelidíteni, de ő ebben más. Ráhajtanék, de... nincs kedvem rugdosáshoz. És amúgy sem úgy néz ki, mint aki könnyen, bárkinek adja magát.
- Hm... számomra egyelőre te vagy a legnagyobb kihívás jelenleg - mértem őt végig széles vigyorgással. - Szóval nem bánnám, ha maradnál, hiszen ha lelépsz, mi lesz a kihívásommal? - kérdeztem ártatlan pofával. - Vagy esetleg félsz valamitől? - húztam végig nyelvemet alsó ajkamon, hogy megnedvesítsem.

roads untraveled • bocsi a késésért • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Pént. Márc. 13, 2015 6:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Tetszett, hogy nagyképű, de valami azt súgta, hogy nem akarok többet megtudni róla, hiába a kíváncsiságom merőben mást követelt. Az a fajta mosoly, az a fiatalos arc és charme, a lekezelő, hiú, kissé talán még önfejű kölyök, akit mutat....kizárt, hogy ennyi legyen. Nem akarom tudni a hányattatott sorsát, mégis azt érzem, hogy volt neki is, akárcsak nekem. Ezt viszont igyekszem nem szem előtt tartani nap, mint nap.
Szemeim forgatva fogadom a kis megnyilvánulását arról, hogy bizony, ő maga jól szórakozik, és süt róla, hogy így van, ezen felül pedig tesz mindenre. Ahhoz képest, hogy csak úgy beestem ide, a társasága egész üdítő volt, és szinte kizártnak tartottam, hogy bárki más a közelünkbe akarna jönni. Legalábbis reméltem, mert kedvem nem sok volt most semmilyen erőmérő dologhoz.
-Még jó, hogy nem követelsz. Akkor már nem lennék itt.-mondom, szinte suttogva, és kissé oldalra billentve fejem, arcát kezdem el fürkészni.
A kérdése nem lep meg, lerí rólam, hogy nem vagyok ide valós, ahogy az is, hogy nem is akartam igazából itt lenni, utóbbi viszont változni látszott. A reakciója meglep, összevonom a szemöldököm, komoly arcot vágok, mert azt hiszem, hogy komolyan mondja. Úgy teszek végül, mint aki palira veszi, és elnevetem magam. Holott a gondolat igenis szöget üt a fejemben, és mintha hasonlóról hallottam volna. Persze más a mende-monda egy kívülállónak és megint más valakinek, aki tudja, tisztában van vele, hogy mi veszi körül.
-Én nem tervezek a levesbe kerülni, sem tányéralátétként végezni.-jelentem végül ki makacsul, megvillanó szemekkel, mintha testem elfelejtette volna, hogy nem kellene lelepleznie a gyanakvást és a gondolataim, hogy igenis értem, hogy mire gondol.
Elmosolyodom, és vállat vonok, szemem sejtelmesen csillog, ahogy hangom is hasonló mód hagyja el torkom.
-Mondjuk úgy, hogy otthon vagyok a küzdősportokban. Tudod, ez amolyan kötelező atyai dolog.-hazudok, bár nem akkorát, így inkább csak ferdítésnek nevezném a kis mondatom második felét. Igen apámnak köszönhetően tanultam bele a harcművészetekbe, de míg ő aktakukacot akart belőlem faragni, én a terepet választottam.
Megadóan biccentek, és újra elnevetem magam, nem túl hangosan, de annál több derűt sugározva. Mostanság nem sokat mosolyogtam, kihasználom a lehetőséget, hogy valaki indokot ad ilyesmire is.
-Ez esetben magadra hagyhatlak. Biztos akadnak erre más finom falatok.-kacsintok rá, ajkaimba harapva, és közelebb húzódok hozzá. Egészen addig, míg elég közel nem kerülök hozzá, hogy fülébe suttoghassak.-Vagy esetleg félsz a kihívásoktól?-érdeklődöm, végül elhúzódva tőle, mert érzem rajta, hogy miféle faj tagja. És ha én érzem, valószínű ő is érzi már.
music:Do I Wanna Know?|words: 397 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 28, 2015 8:20 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem követelem meg tőled, hogy értékeld a humorom. Tudom én értékelni a sajátomat is, hidd el! - kacsintottam rá meglehetősen szemtelenül. Ez így is van. Én képes vagyok jókat röhögni saját magamon, elvégre robbant szórakoztatónak tartom magam. Ha valakinek nem tetszik, nem kell velem egy asztalhoz ülni. Igaz, ebben az esetben én ültem le az övéhez, de ez csupán részletkérdés. Nem zavart eddig, csak az elején méltatlakodott kissé. Valószínűleg a meglepetés ereje... de a lehengerlő modorom máris emészthetővé tette, hogy itt vagyok. És szép vagyok, és a többi.
- A jó öreg lerobbanás... Texasban is így kezdődött anno - sóhajtottam fel, és megcsóváltam a fejem. - Aztán az egész bagázsból falvédő és tányéralátét lett... a többi meg ment a levesbe - vontam meg a vállam. - Szó szerint - fűztem még hozzá. Hát igen, örök klasszikus a láncfűrészes sztori, bár sokan nem is tudják, hogy tényleg megtörtént. Ezért a nőért viszont kár lenne. Ronnie szép. Azok az emberek nem voltak azok.
- Hát, nem is tudom. Igazából még nem sok nőt láttam, aki képes volt megvédeni magát - vakartam meg a tarkómat összeszűkült szemekkel, mintha gondolkodnék, de nem találtam semmit. - Esetleg karatézol? Mert ha igen, magadra hagyhatlak, hátha érvényesítheted ezt a felemelő képességet - rántottam ismét a vállamon egyet. Szeretem a harcias, dacos nőket. Habár még mindig nem tudtam mit kezdeni a ténnyel, hogy egy nő harcol. Nem valóak nekik a harcművészetek. Előbb tesznek kárt magukban. - Csak nem rám célzol? Én legyek a hős megmentőd, ha úgy adódik? - vigyorodtam el szélesen, majd félrebillentettem a fejem. Rögtön hátra is dőltem.
- Én csak csajozni jöttem. Nemrég egy eléggé szép kapcsolatomnak lett vége, és úgy döntöttem, az ottani nőkből már elegem van, ideje másféléket is... megkóstolni - köszörültem meg a torkom, miközben pimaszul vonogattam a szemöldökömet. Vadászni is szívesen vadásznék, de most nem vagyok éhes.

roads untraveled • bocsi a késésért • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 31, 2015 3:24 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

A megjátszás mestere voltam, de most egy részem mégis örült, hogy valami társaságra találtam. Ha már egy ilyen helyre kerültem, legalább az előnyeivel ismerkedem meg először, nem pedig a hátrányaival. Ez pontosan az volt, ami, vagyis aki. Meg kell hagyni, volt benne valami, ami szinte minden nő szemét megfogta és felkeltette az érdeklődését, és ezért a helységben lévő egy-két hölgyemény irigy pillantásától már alig volt tartani valóm. A főnyeremény úgy látszik ma estére az enyém volt. A nagyképűségét leszámítva tetszik a dumája, ideje kicsit a maszkja mögé látni. A megszokott modorommal kezelem a helyzetet, ahogy ő is kezel engem, a játék pedig elindul.
-Fiatal még az este.-hagyom rá, egy mosoly kíséretében, és igyekszem úgy tenni, mint aki észre sem veszi, hogy végignéznek rajta, mégis nyugtázom, hogy a helyzetek ebben nem különböznek. Mindig így kezdődik, s majd csak innentől alakul máshogy.
Tekintetembe igyekszem pontosan azt a fajta érzést belevinni, amit a helyzet megkíván, de még csak erőltetnem sem kell magam.
Felvonom szemöldököm, kissé oldalra billentem fejem, és elmosolyodom.
-Várj, most díjaznom kellene ez elsőosztályú poént?-hangom továbbra is pimaszságról árulkodik, arcom pedig olyannyira semmitmondó, amitől magam is meglepődök. Egy pillanatra mégis átfut rajta az elismerés felé, de csak épp annyira, hogy ne lökje még feljebb a magas egóját.
Kérdésére megvonom a vállam és öntök az üvegből a poharamba.
-Ezt is azt is. Az úti célom máshová szól, de lerobbantam.-válaszolok kérdésének egyik felére, míg a poharamról rá emelve tekintetem folytatom.-Fogalmad sincs róla, hogy a magamfajta nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik, igaz?-húzom ki magam a székben, és közelebb hajolok hozzá.-És egyébként is, azt hiszem már találtam valakit, aki megvédene, ha egy szőrős hájpaca rám akarna mászni.-biccentek enyhén oldalra fejemmel, majd elmosolyodom és tekintetemmel arcát kezdem el fürkészni. Szórakozni akartam, a lehetőséget megragadtam, többre nem futja. A szemfülességem pedig nem lankad, hiába a csábos mosoly és a menő duma. A falvédőről nem ma másztam le.
-Nem is tudom megéri e megkérdezni, te mit keresel egy ilyen helyen...-jegyzem meg, felvont szemöldökkel, és az italára biccentek. Ha már én iszok, nehogy egyedül legyek ma.
music:Do I Wanna Know?|words: 337 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Vas. Jan. 25, 2015 4:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Sosem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Valamiért van bennem valami nagyon is... hm... mit is mondhatnék? Nemtörődöm-Tristan. Igen, ez a legjobb szó. De az, hogy egyes nők nem képesek belátni, hogy nálam jobb partnerük nem fog akadni, az egyszerűen elfogadhatatlan! Nekem ne mondja senki, hogy minden utcasarkon van egy hozzám hasonló, hiszen én 900 év alatt sem találkoztam magamhoz foghatóval. Milyen kis egoista, önző szemét vagyok. De ezt neki nem kell most még tudnia.
Rám kacsintott, mire szélesebben vigyorogtam. - Pedig bíztam benne, hogy ennél szebb ígéretet teszel nekem, de hát... be kell érnem ennyivel - sóhajtottam fel lemondóan, ezt követően pedig vélgigmértem őt, már amennyit láthattam belőle az asztal fölött. A többit majd máshogy megnézem. Már ha úgy alakul az este, ahogyan alakulnia kell. Még sosem volt ekkora elhatározás bennem, hogy márpedig most jól fogom érezni magam.
- Hm, angyalkám, látom, te már nekikezdtél a fogyasztásnak - pislogtam a poharára, ahogy felém emelte. Tekintetében pimaszság úszott. Ez rohadtul tetszik!
- Pedig esetemben... igencsak ihatnál a medve bőrére. Nálam jobb társaságot keresve sem találhatsz... hidd csak el - szemtelenkedtem vele, miközben figyeltem, hogy arca miként rezdül meg. - Egyébként a nevem Tristan. De Izoldát otthon hagytam - sóhajtottam fel. - Mit keresel pont itt... szépségem? Egy ilyen város nem való a hozzád hasonlóknak... ahogy hallottam, sok itt a... veszély - billent oldalra a fejem. Pedig ez nem is Mystic Falls. De a határos városok sem éppen hetedik mennyországok.

roads untraveled • bocsi a késésért • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Hétf. Dec. 29, 2014 6:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

A lehető legkevésbé akartam erre a környékre tévedni, és még kevésbé akartam feltűnő lenni, de mind a kettő sikertelen kísérletnek bizonyult. Kitűntem a tömegből, ami a pult és az asztalok között ide-oda mozgott, ment a következő körre vagy végleg távozott.
A levegőben terjengő aromás izzadtság és olcsó sör szag mellé egy-két furcsa szerzet még jellemzőbben furcsa illata is társulni látszott, aminek hatására kirázott a hideg.
Hamar lett, noha nem igen kívánt és még kevésbé várt, asztaltársaságom, aki egyszerre volt szemrevaló és szemrevalóan nagyképű, amit meg is mosolyogtam. Éreztem, hogy valami nincs rendben, nem ember, de nem különösebben voltam olyan típus, aki minden szerencsétlen emberben az ellenségét keresi, akár milyen fajból is legyen való. Elismerem, a nyakat feltépő és azt nyíltan vállaló vámpírok nem voltak a zsánereim, de amíg ezt nem kellett végignéznem, könnyedén átléptem a tényeken.
-Persze-persze.-mosolyodom el, felvonva egyik szemöldököm, mikor megemlíti, hogy ő nem az az idegesítő fajta. Már idegesít, ugyanakkor kíváncsivá is tesz. Rég szórakoztam, ideje volt a rendőr, illetve nyomozó énem háttérbe szorítani, és ha nem is átlagos -de most nevezzük el a lényem ezzel a jelzővel-, de normális húszas évei végén járónak lenni.
-Talán ma este az az egy fok is megteszi majd. De ne kiabáljuk el.-kacsintok rá, mikor végül megérkezik az ital, amit mákomra ő rendelt, így a pénztárcakímélő este el is indult. Felé tartom hát, a sörnél jóval erősebb illatú italom, és arcomra újabb mosolyt varázsolok, némi kacérsággal vegyítve a megszokott mosolyom. Az már biztos, hogy nem átlagos, és még inkább ki merném már most jelenteni, holott még alig csak pár perce, hogy helyet foglalt itt, hogy a legkevésbé sem az a típus, aki a sarokba húzódik.
-Ronnie vagyok. Mondanám, hogy örülök a találkozásnak, de nem szeretek a medve bőrére inni, mielőtt megbizonyosodnék erről.-kacsintok rá, és meghúzom a poharat, a zamatos ital, pedig torkom kissé égetve szeli végig. Ebből is látszik, kezdek kijönni a gyakorlatból. Felesleges lenne tagadnom, de nem ma volt a napja, hogy szórakoztam valamicskét, az pedig egyenest megfontolatlan kijelentés lett volna tőlem, hogy ez a mai alkalom ilyen lesz. Az autómon múlt minden, és ő úgy döntött, mára feladja a harcot. Lehet, hogy jobb is így, de meglehet, hogy nem...
music:Do I Wanna Know?|words: 360 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Keresem :
-
Kedvenc dal :
born to die
Tartózkodási hely :
mystic falls ⊂
Humor :
really hot ⊂



A poszt írója Tristan Raymond
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 27, 2014 11:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

ronnie & tristan
i'm everyone's type
[You must be registered and logged in to see this image.]
Szerettem a kalandokat. Mióta csak az eszemet tudom, vágytam minden kihívásra, bár a legnagyobb minidg az volt, hogy megpróbáljam elpusztítani a saját testvéremet. Nos, ez még nem sikerült. Majd' ezer éves fejjel azt tudom elkönyvelni, hogy meghalt mellettem mindenki, aki fontos volt, de visszaszereztem őket. Ennek ellenére viszont... továbbra is hiányzik a szabad élet. Mystic Fallsban talán nem lehetek független, és nem tudok gondtalan lenni, de ha egy kicsit odébb megyünk, nos... nem kizárt, hogy végre sikerül visszanyernem régi önmagam.
Az első dolgom az volt, hogy áthajtottam Daneville határán, és a táblát elhagyva szinte rögtön megálltam az első kis pub parkolójában. Nekem nincs szükségem ehhez képes messzebbre. Jó ez így.
Beléptem, de nem láttam túl sok szabad helyet. Nem mintha nem tudnék keríteni magamnak, ha szeretnék. És egy csaj ott elől... elég magányosnak tűnt. Szóval igen, megvan a ma esti partnerem. Amiről Samantha nem tud, az nem zavarja. Neki is megvannak a maga ügyei, szóval mit is mondhatnék? Ja, igen. Ez az én ügyem.
- He - kezdtem volna bele a köszönésbe, miután letelepedtem mellette vigyorogva, de rögtön beoltott. - Hé, csigavér már. Csak láttam, hogy egyedül vagy - védekeztem eléggé fennhangon, amolyan megszokásból, majd rögtön ismét elvigyorodtam. - Hidd el, a magánynál még én is értékelhetőbb társaság vagyok. Mondjuk úgy, hogy egy fokkal - kacsintottam rá, majd a kiszolgálásra néztem. - Hozzanak ide nekünk valami erőset! - kiabáltam. Nos, igen. Láthatja rajtam, hogy eléggé nagy a feltűnési viszketegségem, no meg nem érdekel, mit gondolnak más vendégek. De ha egyszer ő is annyi idős lesz, mint én, rohadtul nem mások véleménye fogja érdekelni.

roads untraveled • bocsi a késésért • [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
Skylar Grey - Moving Mountains
Tartózkodási hely :
∆ Seattle, Mystic Falls ∆
Hobbi & foglalkozás :
∆ detective, agent



A poszt írója Ronnie Miller
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 13, 2014 8:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






[You must be registered and logged in to see this image.]
Tristan & Ronnie
I know you're lying...

Arra a döntésre jutottam, hogy ideje kimozdulni és magányosan ugyan, de tartani valamiféle csajos estét. Ennek fejében indultam el a város felé, amelyről úgy hírlett, hogy rengeteg furcsaságot takar. Meddig jutottam? Egészen a határáig. Mindezt persze magamnak köszönhettem, mert senki más nem tehetett róla, hogy a benzin kifogyott a kocsimból. Kiszállok a kocsiból, és gyalogszerrel indulok el az úton. A megszokott mód szedtem ki a kesztyűtartóból a pisztolyom, és csúsztattam a kabátom által takart derekamra simuló nadrágomba.
Majd mikor meglátom a sötétben ácsorgó táblát, elkáromkodom magam. Még csak közelébe sem vagyok annak a gondolatnak, hogy a rejtélyes kisvárosban robbantam le. A táblán egy egészen másik városka neve áll, de az utcák olyan sötétek és kihaltak, hogy abban is kételkedni kezdek, élnek e errefelé.
Az első, és egyben legfeltűnőbb hely, egyfajta útszéli pub, de a semminél ez is jobb. Legalább addig, míg valahogy szerzek benzint. Kinyitom az ajtót, megcsap az ilyen helyektől megszokott szag, és ez az, amiért a pult helyett az éppen felszabaduló asztal felé veszem az irányt. nincs hangzavar, de minden bizonnyal kitűnök a tömegből, mert az összes szem jóformán engem figyel. Megforgatom a szemem, és a telefonom kezdem nézegetni. Jól indul ez az éjszaka is. Felmordulok, amikor valaki helyet foglal előttem, és automatikusan feszül meg egy pillanatra arcom, majd felvonom szemöldököm.
-Persze, foglalj csak helyet. Végül is nem tudhatod, hogy várok e valakire...-pillantok az idegen szemébe, kissé félrebillentve fejem, így rövidebbre vágott szőke hajam egy része vállam elé omlik. -És van egy olyan érzésem, hogy nem fogsz csak úgy odébb állni, bármilyen szépen is kérlek.-jegyzem meg, de érzem a zsigereimben, hogy olyannal van dolgom, aki nem éppen farkas. Sőt... Nem akarok épp ma még ezzel is törődni, próbálom hát lenyelni a puszta tényt, mert jómagam soha nem voltam az a típus, aki mindenkit megítél, de nem szerettem, ha vérszívók vettek körbe. A kis közönség pedig egyre nagyobb lesz, és egyre több szempár szegeződik ránk. Próbáljunk ebből valami jót kihozni...
music:Do I Wanna Know?|words: 321 |[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 08, 2014 10:11 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

lasciatemi cantare

Jobban végigmértem a nőt.
Hihetetlenül álltam ott a nő előtt és vártam, hogy történjen valami. Szerettem volna, ha békén hagy és végre elmegy. Másrészről fűtött a kíváncsiság is. Kihívóan kezdett el járkálni, amit mindig is utáltam. Nem szerettem a ribancokat. Kellemetlen arckifejezéssel ráztam le magamról az ujjait. - Másra sem vágyok jobban. -álltam szembe vele karba tett kézzel és egy gúnyos mosolyt eresztettem feléje. - Kíváncsian várom. -mondtam égnek emelt szempárral. De belül reménykedtem benne, hogy tényleg valami izgalmas és új dolgot fogok hallani.


Semmi gond Smile Bocsi én többet késtem, de érettségi volt/van Smile
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Vissza az elejére Go down
 

Daneville - Mystic Falls melletti kisváros

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Staunton - Mystic Falls melletti kisváros
» Mystic Falls utcái
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls - Grill
» Mystic Falls sikátorai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: A határokon túl
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3