A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 4:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Amikor kapok egy pimasz, övön aluli, igazi Leslie-féle választ, mire csípőre vágom a kezem, csúnyán nézek rá, és megköszörülöm a torkom, hogy valami igencsak velőset mondjak, de a felháborodás a torkomon akasztja a szavakat. Mindenesetre félhangosan dünnyögök valamit magam elé, amiből azt hiszem csak a "kis pimasz", és az "elviselhetetlen nők" szólamok érti, aztán megenyhülve csóválom a fejem.
- Tudod, mi a te nagy szerencséd? Hogy szeretlek. Ellenkező esetben ma éjjel te aludnál a küszöbön - mondom, de már mosoly bujkál a hangomban. Igazából nem is emlékszem, volt-e valaha olyan barátnőm, akinek ennyire felvágták volna a nyelvét. Bárhogy is, ez a fajta változatosság üdítő a számomra, még akkor is, ha néha szívesen a fenekén hagynám a kezem nyomát.
- Jó neked, hogy képes vagy ezt elfelejteni. Én is meg tudnám szokni. De nekem nem volt olyan mázlim, hogy elhessegessem a kínos éjszakákat. A nőknek is vannak nehéz napjaik, nekem ez jutott - vonok aztán vállat, majd félrebiccentett fejjel nézek Les-re.
- Én azt javasolnám, aludj egyet. Már csak azért is, mert ha reggel hazajövök, igazi terülj-asztalkám vár majd rám. Mondjuk hozzád bújok, belefúrom a fejem a nyakadba, aztán átölellek, és csatlakozom hozzád egy jóleső pihenés erejéig majd. Feltéve persze, ha megfelelek. Ne feledd, még nem vagyunk férj és feleség. Még meggondolhatom én is magam - vágok felé csúf, kötekedő fintort.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 9:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Elnevetem magam szavaira és elégedetlenkedve rázom meg fejem. Nem tudom megállni, hogy ne szóljak vissza valami frappánsat, így ahogy befejezi  a kis monológot, jól odaszúrok.
-Megnyugtatlak, nem csak előtte mész az agyamra.-harapok alsó ajkamba, elnyomva a nevetésem, ahogy szenvtelen megjegyzésem erőteljes hangsúllyal mondom, cseppet sem komoly hangon, inkább kuncogva.
A bögrékbe töltök némi feketét, de szavaira kissé összerándul a gyomrom és tagadni nem tudnám, hogy az a gombóc nem siklik torkomba hasonló gyorsasággal. Az időérzékem szinte teljesen lehagyott, és míg én bármikor bundássá változhattam, neki egy hónapban csak egy ilyen nap jutott. Véleményem szerint az átváltozás fájdalmának hála, ez az egy nap is bőven elég volt.
-El is felejtettem...-dünnyögöm az orrom alatt, érzem, ahogy arcom megváltozik kicsit, és mikor felé fordulok, ugyan próbálok üde és friss arcot mutatni, de aggodalom inkább látszik rajtam.
Leülök az asztalra, pont elé, és úgy nézek le rá, de szavaira ismét mosoly siklik arcomra.
-Majd ha lesz időm, a fene nagy szabadságodért még meg is sajnállak. Nem kértem, hogy kötelezd el magad, így alakult. Ez a sors. És én nem bánom.-vonok vállat, az ujjamon lévő gyűrűre nézve, majd kávémba kortyolok és csak ezután folytatom.-Menj csak, én azt hiszem addig elmegyek a városba. Kicsit körbenézek. Vagy maradok és alszom. De utóbbi jobb lenne, ilyenkor én sem vagyok valami nyugodt típus, hiába nem kötelező átváltozni, de érzem a Hold vonzását.-forgatom meg szemeim, a kávét kortyolgatva, ugyanis a boszorkány énem valamiért közelebb állt hozzám, mint a farkasom.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 09, 2016 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Félálomban nyöszörögve mormogok a nyakába, aztán megfordul az ölelésemben, és ezzel egyidőben megérzem a kávé illatát, ami jelenleg olyan, mint a nektár az Olimposz isteneinek.
- Hm... szép álom - hajtom félre a fejem. - Ez jelen esetben teljes mértékben valóra is vált. És ennek örülök. Ha tudnád, hogy izgultam - vigyorgom el magam. - Sosem csináltam még ilyet, bár többet, és mással nem is akarok. Ennyi stressz épp elég volt nekem. Az esküvő előtt meg azt hiszem az agyadra fogok menni. Addig adok még nekem 1-2 évet, hogy mentálisan edződj mellettem - engedem el a derekát, mikor visszafordul a kávéfőző felé, és míg kiönti az adagomat, lerogyok a konyhaasztal mellé.
- Feketén kérem. Ma éjjel telihold. Kell az energia - sóhajtok keserveset. Na igen, valahogy nem rajongok a kínokért, amik minden hónapban elkerülhetetlenül várnak rám. Már tíz éve, hogy bundában futkosok 30 naponta egyszer, de még mindig nem lehet megszokni az érzést, amikor az összes csontom szilánkosra törik. Meg tudtam érteni azokat, akik hibriddé váltak, de én inkább vállaltam az állandó kínlódást, minthogy igent mondjak egy ilyen ajánlatra. Fájdalmak ide vagy oda, de volt valami tisztaság és méltóság a farkaslétben.
- Mondd, nagyon megharagszol, ha azt mondom, a ma éjjelt egyedül tölteném az erdőben? - kérdezem, mikor Les lerakja elém a kávét. - Félre ne érts, szeretek veled lenni, de ha egyedül vagyok, nem kell magam kontrollálni. Lehetek szabad... még egy kis ideig. Emberként már úgyis igába hajtottam a fejem - mondom pimasz vigyorgással.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 08, 2016 9:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

A másodpercek tört része alatt rakom össze a dolgokat, nyitom ki szemem, érzem meg az ujjamon lévő sújt és mosolyodom el a bozontos fej láttán. Többé-kevésbé szokatlan, új helyzetnek érzem a jelenlegit, és nehezen tudom elhinni a tegnap esti történteket, de boldog mosollyal arcomon megyek a konyhába és teszek oda főni egy kávét.
A halk lépteket ha nem akarnám is meghallom és az ölelő karokat megérzem derekamon. Elmosolyodva nézek ki a konyha ablakán, míg borostás arca nyakam csiklandozza.
-Nem rajtam múlik. A boszi képességeim a kávéfőzésre nem éppen alkalmasak.-nem fordulok meg, de így is végigsimítok arcán és figyelem a halkan csöpögő kávét, ahogy elkezd lefőni.
-Hmm...-gondolkodom el kérdésén, és fordulok felé, nekitámaszkodva a pultnak, így közé és az előbb említett rész közé szorulva.-Igen, valami olyasmit álmodtam, hogy ez bozontos farkas megkérte a kezem.-viccelek vele, majd reggeli, kissé még kába mosollyal nézek rá fel.-Nem, nem álmodtam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy álmodozzak.-vallom be, mire a kávéfőző hangos visításba kezd, jelezve, hogy lefőtt a kávé. Gyors csókot nyomok arcára, és fordulok vissza a pult felé, lenyomva a kis gombot és a két bögrébe kiöntök egy-egy adagot.-Tej cukor vagy csak feketén?-érdeklődöm, akár egy felszolgáló, és sajátomba töltök csak feketét, amilyen álmos vagyok, nem hiszem, hogy el kellene rontani a hatást, amit kiválthat belőlem a fekete nedű.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 01, 2016 11:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
- Talán egyszer mesélek - suttogom halkan, de nem tudom, Les vajon hallja-e még. - Talán egyszer a múltam minden percét megismered majd, hogy teljes mértékben megismerj és megérts engem - szorítom magamhoz, de már csak mély, elégedett szuszogását hallom. Az álom gyorsan legyőzte őt, és kisvártatva engem is.

Neszezés jut el a fülemig, ki tudja mennyi idő elteltével, aztán a matrac másik fele könnyebbé válik. Noha a szemem hunyva, mégis hallom az apró motoszkálásból, hogy mit csinál. A kávéfőző halk csendülésére nyitogatni kezdem a szempilláimat egy elégedett mosoly kíséretében.
- Ennél nem is lehet jobb a reggel - dünnyögöm álmosan, kócosan és ahogy megvakarom államat, a borosták sercegnek a körmöm alatt. Nagy lelkierőbe kerül, hogy kimásszak a meleg takaró alól, de csatlakozom Leshez a konyhában, és hátulról átölelve vállára támasztom a fejem.
- Remélem a kávé gyorsan lefő, mert itt alszom el újra, álló helyemben - nyűgösködöm egyenesen bele nyakának bőrébe. - Szépet álmodtál bébi? - kérdezem, és nem tudom nem észrevenni, hogy ő még álmából felkelve is gyönyörű, én bezzeg úgy nézek ki mellette, mint egy ezer éves öreg csavargó hobó.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 01, 2016 9:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

-Szóval önző vagy... de ez tetszik...-suttogom ártatlan képet vágva, és inkább visszafúrom fejem nyakához, és álmosságommal küszködve, ellenkezve, igyekszem szemeim nyitva tartani, és ébren maradni, amíg csak tudok.
-Emlékeztetnélek, hogy hol nőttem fel.-emelem meg fejem annyira, hogy arcának vonásait láthassam, forró bőrét mégis érezhessem fejem alatt.-Kártyán csalni engem is megtanítottak. És bár nem kifejezetten gyereknek való, de a boltból ezt-azt elcsenni is, bár azt hiszem, úgy öt éve ez a tudásom megfakult.-vonok vállat. Nem vagyok tökéletes, ahogy ő sem, és a múlt, az múlt, ha nem beszélünk róla sem változtatható meg, hát akkor minek titkolni mindenáron.
Kissé felmordulok, majd még szorosabban simulok hozzá, ahogy kezem megemeli és csókot lehel rá.
-Majd azért mesélj ezekről is. Komolyan érdekel.-biztosítom róla, de e szavakat már félig suttogva mondom.-Szeretlek.-mormogom, beszívva illatát, és másodpercek alatt mély álomba merülök, s szinte mozdulatlanul alszom át az éjszakát.
Reggel furcsa érzéssel kelek fel, de nem mozdulok, a párnán nyugtatva fejem nézem Chriest kisimult vonásait, bozontos haját, majd mosolyogva emelem fel kezem, és az ablakon beszűrődő reggeli napfénynél vizsgálom a csillogó követ, melyről visszaverődik a fény. Óvatosan kimászok az ágyból és a konyhába indulok, hogy főzzek egy kávét. Az ágy és a konyha közti út gyertyáit átlépkedve haladok, mivel tegnap este azokat nem szedtük össze, ma már ideje lenne.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 28, 2016 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Két kezem a fejem alá teszem, és így pislogok Lesliere.
- Édesem, mindegy mit akarnak ezek a nők, mint mondani szokás, mindenhez két ember kell. És nekem eszem ágában sincs téged odadobni egy kósza örömteli félóráért valakivel. Sőt, semmi másért sem adnálak oda - nyomok csókot a fejem búbjára. - És ha te mennél táncolni, egy nagyon morcos vérfarkas állna a bejáratban, és ököllel csapna orrba bárkit, aki be merne menni abba a bárba - teszem hozzá, aztán ahogy visszafúrja fejét a vállamra, cirógatni kezdem a hátát.
- Esti mesét. Hm - dünnyögöm magam elé. - Sajnos egyet sem ismerek. Talán a szüleim meséltek nekem, míg el nem kellett küldjenek, de azokra nem emlékszem. A nagybátyám pedig nem volt mesélő típus. Inkább gyakorlatias tanácsai voltak, miszerint mit lehet kivenni egy kukából, vagy hogyan lehet csalni a kártyán, hogy nyerjek. Lehet hogy tévedek, de úgy gondolom, ezeket nem nagyon akarod hallani - vonok vállat. - Szóval, inkább nem mesélek. Csak némán gyönyörködöm benned, és hitetlenkedem a szerencsémben, amiért vagy nekem - emelem gyűrűs kezét az ajkamhoz, és megcsókolom. - Aludjunk édes. Holnap telihold, szükségem van a pihenésre.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 26, 2016 7:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Szavaira kikapom fejem alól a párnát és kedvességem jeléül hozzá csapom, vigyorogva figyelve, ahogy eltűnik mögötte, és kissé fölé magasodva nézek le rá.
-Aljas? Mi volt ebben az aljas? Szerintem aranyos vagyok.-veszem fel az ő stílusát, vállam mögé dobva hajam. a félhomályban úszó szoba fényénél is szinte biztosra veszem, ogy mosolyó tekintetem látja ő is. A kék íriszem ugyanis olyan világosan káprázik az örömtől, mintha a legfényesebb drágakő lenne.
-Abba ne menjünk bele, hogy ők mit dugdosnak a gatyádba, de azt biztosra veszem, hogy ami a gatyádban van, azt ők akarják máshová dugdosni.-sziszegem rosszallóan, és a puszta gondolattól is érzem, ahogy a torkomból nem tudom visszafogni előtörő morgásom.-Bizonyos dolgokat magamnak szeretnék tudni, de ilyn alapon én is elmehetek táncolni.-vágok vissza, mikor mégis úgy dönt, hogy belátja, nem ez volt a világ legjobb ötlete, s mikor csókot nyom ajkamra, visszadőlök vállár.
-Addig örülj, még csak a fogam fehérjét látod.-dünnyögöm, ujjaimmal apró köröket leírvva mellkasán.-Amúgy meg nem vagyok féltékeny, de azt hiszem, arra sem vagyok kész, hogy ma ezen még vitatkozzak is veled. Szándékomban áll lassan aludni, viszont neked hála elment az álom a szememről. Ezért minimum egy estimesét kérek.-simulok bele ölelésébe, kipréselve kettőnk közül minden levegőt. Ha valami, hát ez hiányzott volna az estéimből, a nappalaimból. Ha nem cukkolhatom és ő viszont engem, unalmas lenne minden. De egy valami biztos, ideje lenne normális munkát keresni ismét és visszatérni a mókuskerékbe.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 25, 2016 3:55 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
- Szóval fokozzam? - vonom fel a szemöldökömet, mikor vizesnek és hangyásnak titulál, de szót fogadok. - Helyes, udvarias, okos, lezser, vagány, ellenállhatatlan... több jelző most nem jut eszembe magamtól - vágok önelégült pofát, igaz ez nem sokáig látszik, mert a következő pillanatban a párna jókorát puffan a fejemen.
- Hé! - tiltakozom hevesen, aztán kirobban belőlem az őszinte, szívből jövő nevetés, míg kihámozom magam az említett hálóeszköz alól, és borzasan nézek Les-re.
- Aljas támadás volt, vedd tudomásul - jegyzem meg, de még mindig rázkódik a vállam a kacagástól. - És nem is értem, mi a problémád. Sőt, tulajdonképpen zokon veszem, hogy nem támogatsz engem a táncosi karrieremben - vonogatom a szemöldökömet. - Gondolj csak bele, mennyi pénzt szednék még össze a fizetésen kívül, amit kiéhezett ötvenes nők dugdosnának a gatyámba - teszem hozzá, aztán összehúzom magam, mielőtt a nyakamba vagy a gyomromba kapnám a következő csattanást.
- Jól van, jól van.... a tiéd - nyugtatom meg aztán, mikor végigsimít a hasamon. - Azt hiszem akkor elvállalom a másik állást. Ott legalább nem kell attól félnem, hogy a fél várost megölöd majd a pillantásoddal - hajolok oda, és csókot nyomok a szájára. - Az én féltékeny menyasszonyom már most kimutatja a foga fehérjét.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 25, 2016 9:29 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

-Gyengébb kifogást keresni sem lehetne...-dünnyögöm morcosan, ajkam szélén mosollyal. Bár ha úgy vesszük szavaiban van némi igazság, és cseppet sem bánom az izmos felsőtesthez simuló pólót, ám hozzá bújni úgy, hogy fejem szinte mellkasához ragad, annyira már nem volt kedvelt tevékenység tőlem.
-Hangyaboly. Egy vizes, hangyás pasinak mondtam igent. Fokozd még kérlek.-piszkálódom tovább, s eloltva a gyertyákat végül engedek a kísértésnek és vállára hajtom fejem, hozzá bújva, beszívva illatát.-De hidd el, én is érzem.-suttogom halkan, de boldogan a szavakat. Végtelenül boldog voltam mellette, élveztem, hogy felnőttnek érezhetem magam mellette, nőnek, akit tenyerén hordoznak, akit szeretnek. Hogy volt valakim, aki fontosabb volt mindennél.
Hallgatom, amit mond, fejem kissé felemelve, a szűrt félhomályban ha erőlködik láthatja arcom, majd azt is, ahogy az érdeklődés helyére szinte döbbenet ül ki arcomra. Szavak helyett végül mégis tettekben fejezem ki magam.
-Adok én neked táncolást...-nevetem el magam, elkapva az egyik kispárnát fejem mellől és erőteljesen, de nem túl durván arcára csapok vele.-Ne akard, hogy meggondoljam magam. Ez itt, csak az enyém, nem osztozkodom senkivel.-simítok végig hasfalán, a félhomályban is mosolyogva, szinte ragyogó kék szemekkel, ahogy félig felülve nézek le rá.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 19, 2016 4:36 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Tudtam, hogy felbosszantom a vizes testemmel, hát elégedetten vigyorgok rá, olyan szemtelenül, hogy csodálom, amiért még nem repült a fejemnek valami jókora bútordarab.
- Nos, ha használnám a törülközőt, már nem lenne frissen mosott. Ezzel tulajdonképpen téged kíméllek, hogy ne kelljen rám dolgoznod - vágok aztán végtelenül álszent ábrázatot, és megcirógatom a karját.
- Igazad van, fáradt is vagyok. Tényleg. De valahogy meg úgy érzem magam, mint aki beleült egy hangyabolyba, nyüzsgök minden porcikámban. Sikerült a meglepetés, amit terveztem, és igent kaptam válaszul, szóval igen, teljesen fel vagyok dobva - nézem aztán, ahogy egy mozdulattal eloltja a gyertyákat, és kényelmesen elfészkelem magam mellette az ágyban, kinyújtva a karomat, hogy vállamra hajthassa a fejét.
- Oh... - emelem aztán meg kissé a fejem, amikor eszembe villan valami. - A történtek közepette el is felejtettem mondani, hogy láttam egy álláshirdetést. Vagyis kettőt. Mailben kell jelentkezni - dünnyögöm. - Az egyik egy cukrászda. Noha nincs végzettségem, de megpróbálom, hátha. Jó lenne, ha sikerülne. A másik meg... chippendale táncosokat keresnek egy bárba. Lehet, hogy ebben sikeresebb lennék - harapok az ajkamba, hogy ne röhögjem el magam, mert a sötétben nem látom, de kb el tudom képzelni Les most milyen arcot vághat.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 19, 2016 4:27 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Belegondolva ebbe az egészbe, kicsit fura. Esküvő. Ez még távolabb állt tőlem, mint a tény, hogy jegyben járok valakivel. Nem felelek, csak mosolyogva bólintok, bár elkezd motoszkálni az agyamba a gondolat, hogy milyen is lenne az az egész. Én nem akartam nagy felhajtást, nagy esküvőt, jobb szerettem volna valami egyszerűt, de először is ezt az időszakot akartam kiélvezni, mert terveim szerinte csak egyszer élem ezt meg életemben.
Látom, hogy elgondolkodik, ezt kihasználva lopom el az üveget a pohárral együtt és tűnök el a takaró alatt, vigyorogva kiadva az utasítást neki. Látom arcán, ahogy rosszallóan nyöszörögne, és felsóhajtva távozik a fürdőbe, mire csak elmosolyodom és megiszom a poharamból a maradék pezsgőt, elsietek a hűtőig és egy kanalat nyomva az üveg tetejére, visszateszem azt a hűtőbe. A jegyet pedig hagyom, hogy a mosogatóban kiolvadjon.
Mire készen van, én már párnámra dőlve várok rá, de ahogy a szoba félhomályában meglátom a felsőtestéhez tapadó pólót, már előre tudom, hogy a törölközőt ismételten mellőzte
-Hát persze.... miért is használnád a frissen mosott törölköződet...-mormogom, próbálok közben sértett és morcos képet vágni, de a szám sarkán bujkáló mosoly levakarhatatlan és haragudni csak ezért képtelen lennék.
-Eddig még fáradt voltál a vezetéstől.-emlékeztetem, most mégis úgy néz ki, mint akinek minden elemét feltöltötték és bőségesen kialudta magát.-Először is...-suhintok a levegőbe ujjaimmal, a földön heverő gyertyákat eloltva.-Nem akarok éjszaka megsülni veled. Másodszor pedig megmozdulni sincs erőm jelenleg.-és tényleg. visszaejtem kezem a takaróra és bár még nincs olyan késő, úgy érzem, mintha minden csontom vasbetonból lenne.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 18, 2016 5:50 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Belekortyolok a pezsgőbe, élvezem a szénsavas, édes ízt, aztán elgondolkodva pislogok Les-re.
- Nos, úgy gondoltam, lehetne legalább majd két-három apró Wolfswood. De ha egy lesz, azzal is kibékülök. Nem csinálok belőle problémát, de elsietni sem akarom a dolgot. Jó néhány apróságot meg kell még addig teremtenünk magunknak. Szóval ez még, mondjuk úgy, a jövő zenéje. Első amúgy is az esküvő lesz. Ilyen tekintetben maradi vagyok, és azt mondom, tartsuk be a sorrendet. Most már legalább ismersz néhány rokont, akit meg is hívhatsz - mondom, aztán elhallgatok. Nos, az én rokonaim száma a nullára tehető. Vagyis, egyre, ha meghívom az ikremet, akit életemben eddig egyszer láttam. Fene tudja, hogy oda tolná-e egyáltalán a simára kifent képét meg az Armani öltönyét egy vérfarkas esküvőjére.
Az ragad ki a gondolatokból, hogy Les az ágyba vonul, nekem viszont elég szigorú feltételt szab, hogy kövessem.
Leteszem a pezsgőspoharat, és megadóan sóhajtok egyet, mintha azt mondanám, hogy végülis én akartam, saját magamnak hoztam a fejemre a zsarnokság vonzó képviselőjét, aztán gyorsan a fürdőbe ügetek, és alig öt perc alatt lecsutakolom magam. Egy póló, egy bokszer, ennyiből áll a ruházatom, nem öltözöm túl Lesliet.
- Így remélem már megfelelek - lépek ki, és behuppanok mellé az ágyba, szélesen vigyorogva, mert a törülközőt újfent mellőztem, szánt szándékkal méghozzá. Nehogy már azt higgye, hogy nőuralom lesz ebben a házban.
- Na és akkor mi jön? Beszélgetés, alvás, tévénézés, vagy egyéb? - vonogatom a szemöldökömet pimaszul.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 18, 2016 4:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

A szívverésem kezd lecsillapodni, és a levegőt is határozottan nyugodtabb tempóban veszem, ahogy karjai körülölelnek. A gyűrű érintését ujjamon viszont azt hiszem nem fogom ilyen könnyen elfeledni, megszokni. Sőt, féltem, még napokig nézegetni fogom és minden alkalommal magamba kell csípni, hogy tudatosuljon bennem, nem álom, valóban megtörtént, és igen, én vagyok menyasszony.
-Jó tudni, hogy a szájalást a hajam bánná.-vigyorodom el, nem mintha eddig nem mosolyogtam volna úgy, mint egy vadalma, épp ellenkezőleg. A mellette folyton birtokolt mosolyom most szinte vigyorként fagy arcomra és nem is akarom eltüntetni onnan ma este.
-A fene egye meg, pedig már épp házi rabszolgává akartalak avanzsálni.-ingatom meg fejem, de ahogy elejti a megjegyzését, akaratlan vigyorogva csapnám nyakon, de megakadályozza ezt egy határozott, de nem szorító kézlefogással.-Még épp, hogy igent mondtam, és te máris el akarsz fenekelni?-vágok vissza pimaszul vigyorogva, de nem tudnék rá ma haragudni. És a valódi vitákból is elég volt ennyi, amennyi jutott.
Figyelem, ahogy pezsgőt tölt, elégedett mosollyal arcomon kísérem mozdulatait, és elveszem a poharam, mikor felém nyújtja, annak oldalához koccintva a gyűrűt. A fura érzés ennek köszönhetően csak tovább nő bennem.
-Ránk!-koccintom övének poharam, és belekortyolva a pezsgőbe összevont szemöldökkel döntöm oldalra kissé fejem.-Okra? Miért, többen lesznek?-slisszanok el mellette felkapva a pezsgőt, és magammal viszem azt az ágyba, a frissen húzott takaró alá bújva mégis visszanézek rá.-Apropó, Mr. nem vagyok papucsférj. Most cseréltem ágyneműt, szóval tegyél le róla, hogy beengedlek ide, amíg izzadt vagy és koszos.-trónolok az ágy közepére, kezemben a pezsgővel és a pohárral.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Ápr. 17, 2016 3:31 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Szinte egy testté válunk, úgy ölel engem, és én is úgy kapaszkodom belé, szédülten a boldogságtól, és a megkönnyebbüléstől. Sosem voltam az a fajta ember, aki sokáig gondolkodik dolgokon, néha fejjel rohantam a falnak és fájó sebeket kaptam cserébe, de most van az első olyan alkalom mikor úgy érzem, hogy ezt nem fogom megbánni soha, amíg élek.
- Kétlem, hogy ez előfordulna - mondom aztán hangosan is Leslie szavaira, és mikor elenged, elmosolyodom ahogy végigsimítja arcomat.
- Hogy mivel érdemeltél ki? Talán azzal, hogy önmagad vagy. Kedves, aranyos, szeretnivaló, okos... néha nagyszájú és szemtelen is, ez tény, de úgy hiszem, eltekintve attól, hogy ilyenkor meg tudnálak tépni, ezzel együtt szeretlek - hajolok oda mikor tarkómnál fogva húz, és szenvedélyes csókban forrunk össze, csak akkor válok el tőle, mikor már fogytán a levegőm.
- Na tessék! - vágom aztán a kezem csípőmre méltatlankodva, persze egy percig sem gondolom komolyan a felháborodásomat. - Még épp hogy gyűrűt húztam az ujjadra, és máris terrorban tartasz? Nem leszek papucsférj, erről már most tegyél le! - ingatom az orra előtt a mutatóujjamat. - Egyszer már elfenekeltelek. Ha házi zsarnokká válsz, a következő alkalommal is megteszem - vonogatom a szemöldökömet pimaszul, aztán elkapom a kezét nevetve, mikor nyakon akarna vágni.
- Inkább igyunk pezsgőt, mielőtt ránk melegszik - emelem ki az üveget a jégből, aztán halk pukkanással lököm ki a dugót, és bőséggel öntök a habzó nedűből mindkettőnk poharába.
- Rád és rám. Kettőnkre, és a szerelemre. És majd, évek múltán, az elkövetkező kis Wolfswoodokra - érintem poharam az övéhez.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 8:57 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Az életem tündérmese részének puszta létezését sem gondoltam soha, nem azt, hogy ilyesmi megvalósulhat mellette, velem. Csak nem ment volna. Most mégis gondolkodás nélkül csúszik ki a számon a világ legtermészetesebbnek hangzó válasza a kérdésre.
Ujjamon érzem a hideg fém érintését, a furcsa érzést, hisz sose hordtam megannyi ékszert a nyakamban csillogó kék medálon és a tőle kapott karperecen túl. A mázsás súly mégsem jutna eszembe az aprócska aranygyűrű láttán, ellenben az, hogy elhagyom, lecsúszik az ujjamról, s hasonló filmes jelenetek sorra törnek rám. Gondolni sem szeretnék ilyesmire, így könnyes arcom letörölve simulok karjába szótlanul, hevesen verő szívvel, szinte remegve a boldogától, egészen addig, míg ölelése tüdőmben szorítja a levegőt, azt sem bánom viszont.
-Csak meg ne bánd ezt a kijelentésed.-nevetem el magam, távolabb tessékelve őt kissé, hogy levegőhöz jussak és megtörölhessem könnyes arcom.-Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltelek ki magam mellé, de nem is érdekel.-simítok végén arcán, magamhoz húzva csókolom meg lágyan, mégis határozottan és érzelmekkel teli, ujjaim tarkójára siklanak és úgy simulok ölelő karjaiba.
-Ha legközelebb megríkatsz valamivel, esküszöm a magasságosra, hogy kiraklak éjszakára az ajtó elé. Nem fair dolog ezt csinálni velem.-rázom meg fejem, az ujjamon lévő gyűrűt vizslatva, de szavaimon érződik, hogy csak a dacoskodás szól belőlem, amiért nem szeretek sírni, de a legkevésbé sem bánom ezeket a perceket. Sőt, inkább minél több ilyenben szeretnék még úszni.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 8:25 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Úgy nézek rá féltérdeltemből, mint egy istennőre, és noha tudom, hogy két nappal ezelőtt igent mondott, most mégis feszülten, és izgalommal telve várom a választ. Reménykedem, hogy az akkor kimondott igen azóta sem változott, és nem gondolta meg magát... hát várom, hogy kimondja azt a bizonyos szót, amivel vagy a pokolba lök, vagy a mennyországba emel engem.
Látom a tekintetét, és az arcán immár akadálytalanul lecsorgó könnycseppeket, és mikor kimondja azt a bizonyos "igent", szinte felrobban a gyomromban valami elmondhatatlan boldogság-bomba.
Elnevetem magam, kissé én is könnyesen, majd kiveszem a gyűrűt a dobozból, és felkelve ujjára húzom. A vékony kis aranykarika szinte szikrákat szór a gyertyák lágy fényében, és hitetlenkedve nézek Lesre, mintha még mindig képtelen lennék elhinni, hogy ekkora szerencsének vagyok részese és tulajdonosa, hogy egy ilyen csodálatos nő szereleme az enyém lehet.
- Most már az enyém vagy - ölelem őt magamhoz olyan szorosan, mintha ezzel akarnám elmondani az érzelmeimet, amiknek a kifejezésére szavakkal képtelen vagyok. - Soha többé nem menekülsz előlem - mosolygom el magam.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 8:17 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Ledöbbenten, szinte sokkos állapotba kerülve kerülök, ahogy a szoba elvarázsoló látványát felfogja tekintetem és ha akarnám sem tudnám leplezni, hogy meglep. Tudtam, hogy mit mondott két napja, tudtam a választ. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar meg is teszi, amit mondott, és nem egy reggeli hancúr előtt kéri meg a kezem, hanem gyertyákkal, zenével és az asztalon lévő pezsgővel. Én meg egy szál kinyúlt felsőben feszítek előtte, az ő felsőjében, kócosan. Próbálok kitérni arra, hogy nem érek én ekkora fáradozást, de megszólalni se tudnék, s ahogy elé érek és mélyen szemébe nézek, s meghallom szavait, a könnyeim előtörését megakadályozza egy esetlen felnevetés, ahogy a beszédéről beszél, hogy végül mégsem azt mondja, amit először eltervezett. Mégis minden szava őszinte, és arra ösztönöz, hogy megakadályozzam lábaim remegését és képes legyek várni az amúgy is nyelvem hegyén lévő válaszommal. Megjegyezném, hogy én is így érzek, de esélyem sincs, fél térdre ereszkedve teszi fel a kérdést, és a gyűrűvel párosuló látvány, az összes érzés, ami bennem kavarog előtör, és engedek könnyeimnek, hogy szabadon csorduljanak ki szememből örömömben.
-Igen.-suttogom először, majd erőt veszek magamon, és határozottabb hangon próbálok megszólalni, kevés sikerrel.-Igen.-arcomra széles mosoly költözik, és úgy nyújtom felé remegő kezem, mintha attól tartanék, ha megfogja azt, azonnal felébredek ebből az álomból.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
A hatás felülmúlja a várakozásaimat. Ezt az először döbbent, majd elérzékenyülő arcot azt hiszem, nem is lehet egyszerű szavakkal leírni. Az ajka reszketni kezd, szemeibe pedig máris könnycseppek lopakodnak. Azt hiszem, értékeli az erőfeszítéseimet, mégha nem is olyan ragyogó, és pompás minden, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.
- Mindezt miattad - mondom halkan, ahogy közelebb lép hozzám, és noha nem látom magam, az arcom azt hiszem ugyanazt a meghatottságot tükrözi, ami az övén is látszik. A pillangók az én gyomromban is hirtelen életre kelnek, és kiröppennek, eljutva testem minden egyes pontjára.
- Elterveztem, hogy mennyi szépet fogok most mondani neked, de ebben a pillanatban rájöttem, hogy amit kellett, már mindent elmondtam. Nem gondoltam, hogy a sors valaha olyan kegyes lesz hozzám, hogy megismerjek valakit, aki úgy elrabolja majd a szívem, ahogy te tetted. Boldogabbá teszel, mint valaha is képzeltem. És ha akarod, egész életemet arra áldozom, hogy te is így érezz. Veled akarok megöregedni, és közös életünk minden napján elmondani, hogy mennyire szeretlek - ereszkedem előtte fél térdre, aztán felpattintom az apró dobozka tetejét, hogy rálásson a gyűrűre.



- Leslie Elisabeth Shay - veszek nagy levegőt, és érzem, hogy a hangom reszket - megtisztelsz azzal, hogy a feleségem leszel?
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 7:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

A fürdés közepedet elfeledkezem az időről, egyszerűen jól esik kicsit magammal foglalkozni, még ha a végkifejlet nem is egy apró selyembe burkolt kisasszony is lesz, sokkal inkább egy kissé fáradt nő. Mégsem hiszem, hogy bánta volna ezt tőlem, s igazából én sem bántam, hogy miatta nem kell folyton sminkben és magassarkúban toporognom. Az nem én voltam.
Kilépek a fürdőből, de ami fogad, ez szinte rám hoz egy szívrohamot, hisz az említett testrészem hevesen kezd dobogni és megszédülve kis híján a mellettem lévő ajtófélfának kell dőlnöm.
-Nee...-kezdek neki egy suttogó ellenkezésnek, aminek semmi köze ahhoz, hogy tudom, mire készül, ahogy ahhoz se, hogy nem szeretném, egyszerűen csak érzem, ahogy megannyi lepke szökik a gyomromba és könny a szemembe. Nem készültem fel ilyesmire, s szerintem erre senki sem tud igazán.-Ezt mind miattam?-lépek kijjebb az ajtóból, ahogy a zene háttérzajként belengi a gyertyák fényétől és melegétől pompázó szobát, és érzem, ahogy alsó ajkam megremeg, s kénytelen vagyok ráparancsolni magamra, hogy el ne pityeredjek, mint mellette már párszor megtettem. Mert senki nem volt képes belőlem ilyen hatást kiváltani, s soha, senki nem tett még ilyet értem. Egészen közel érek hozzá, és próbálom továbbra is tartani magam, mosolyom magabiztossá varázsolni, de úgy elérzékenyülök, hogy képtelen vagyok ilyesmire. Csak ledöbbenten állok vele szemben, hevesen, torkomban dobogó szívvel.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 7:40 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Naná, hogy nem ő lett volna, ha indulás előtt nem szájal még egy keveset, de hála istennek engedelmeskedik, és eltűnik a fürdő ajtaja mögött. Várok még egy keveset, hogy ne lépjen ki valamiért, ami még eszébe jut, aztán ahogy meghallom a víz csobogását, vihargyors rendezkedésbe kezdek.
Elpakolom ami a szatyrokban van, olyan sebességgel, mintha én is boszorkány lennék, majd előveszek egy finomabb kidolgozású edényt, egy zacskó jeget, aztán a jég közepébe állítom az üveg pezsgőt. Két poharat teszek mellé, majd a hátizsákból előhúzom azt a csomagot, amit nagyon nem akartam, hogy Les meglásson.
Az ágy elé kiszórom a rózsaszirmokat, köré pakolom és meggyújtom a mécseseket, majd lekapcsolom a lámpát. A látvány még nekem is tetszetős. Remélem neki is tetszeni fog majd... persze, telerakhattam volna a szobát rózsákkal, de bíztam benne, hogy ez a visszafogott romantika is elég lesz.



Bekészítem a lejátszóba a cd-t, amit csak ezért vettem most a plázában, és a távirányítóval az egyik kezemben, másikkal a gyűrűvel leülök az ágyra. A lábam reszket, a szívem pedig úgy ver, mint a gőzkalapács. Noha egyszer már megkértem Les kezét, de ez a helyzet mégis más volt... olyan, ahogy tényleg csinálni szokták. Hivatalos, és ünnepélyes.
Ahogy Les elzárja a vizet, nagyot nyelek, és a pulzusom az eddigi duplájára ugrik, mikor pedig kinyitja a fürdő ajtaját, felkelek az ágyról, és elindítom a zenét.

Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 7:26 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

-Legalább valakinek feltűnik.-rántok vállat vigyorogva, ezzel elismerve, hogy igencsak hiányoltam, bár az elkövetkező hetekben valóban jó lenne már némi munka után néznünk, és a koncentráló képességem miatt ez jó lenne, ha nem egy helyet ölelne fel mindkettőnk számára.
Elkezdek pakolni, de ahogy kikapja kezemből a csomag kávét, összevonom szemöldököm, majd vonom fel egyiket magasabbra, így furcsa arcvonásaim tökéletesen kifejezik az érzéseim, az értetlenségem.
-Furcsa vagy te nekem.-jegyzem meg, majd közelebb lépek hozzá, egy gyors csókra.-De nem érdekel, a fürdő kivételesen valóban vonzóbb, mint a pakolás.-vonok vállat, ahogy a fürdő felé tol, majd azért még vállam felett visszanézek.-Tudom, hogy imádod a fenekem, nem is tagadhatod le.-tűnök el a fürdőben, arcomon pimasz mosollyal, majd megnyitom a fizet, s földre dobálva ruháim hagyom, hogy a forró víz alá állva minden utazásban elgémberedett porcikám ellazuljon. Megmosom a hajam, majd törölközőt csavarok magam köré, áttörölgetem a hajam, a párás tükörben szemlélem meg a szemem alól eltűnő karikák hiányát, majd fogmosás, és hajszárítás következik. Jó fél órát bent élvezkedem az időközben szauna hangulatú helyben, mikor végre magamra kapom az egyszerű hálóruhám, ami egy, a nemrég szóban forgó furcsa színű pólójából áll és egy rövidnadrágból, ami jó pár éve szolgálja mellettem a hálónadrág becses szerepét. Semmi kedvem nem volt most a feszülős pólókhoz, ez a közel térdemig érő viszont igen kellemes. A kilincset lenyomom, másik kezemmel hajam egyik oldalamra tűröm, és úgy lépek ki a fürdőből.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 7:08 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
- Nos, így, hogy órákra eltűntem, legalább tudom, hogy feltűnt a hiányom - cukkolom ahogy tesz egy szemtelen kis megjegyzést, aztán ahogy pakolni kezd, határozottan kiveszem a kezéből a szatyrokat, és a kávét, amit épp a szekrénybe akart rakni.
- Na nem, ezt nem - mondom határozottan. - Te már épp eleget dolgoztál ma. És mivel én leszek a férjed, ideje gyakorolni az engedelmességet - vigyorgok rá. - Menj, zuhanyozz le. Én addig szépen kipakolok, csinálok pár szendvicset vacsorára. Majd ha kész vagy én is gyorsan rendbe rakom magam, és jöhet az ágy, meg az alvás. Ránk is fog férni - dörgölöm meg a szemem, mint a gyerekek. - Szóval indíts, amíg rá nem csapok arra az ingerlően kerek fenekedre - fordítom a fürdő felé, aztán bősz pakolásba kezdek. Nem akarom, hogy észrevegye az üveg pezsgőt, ami az egyik szatyor mélyén lapul. A hátizsákba még nem nézett bele... és azt hiszem, az a pár perc, amíg tisztára csutakolja magát, épp elég lesz nekem. Lehet, hogy nem lesz minden tökéletes, de igyekszem, hogy varázslatossá tegyem az estét.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 7:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

Chriest & Leslie

Leülök a megvetett ágyra, majd vissza berakni egy újabb adagot, felporszívózni, elpakolni, majd újabb kör. Az órák egyre telnek, s ahogy elfogy a tennivaló, visszaülök ismét az ágyra. Elmosolyodva nézek a karperecre, mélázok el az elmúlt napokon, és mikor meghallom a közeledő motor zaját, az ablakhoz lépek és megbizonyosodom róla, fülem nem csalt. A konyhába sétálok, odébb tolva a székeket, hogy le tudjon majd pakolni, s mikor belép az ajtón, elégedettség ül ki arcára, enyémre pedig egy mosoly, hogy karácsonyfaként felpakolva egyensúlyozik a konyhaasztalig.
-Fel sem tűnne.-nevetem el magam, ahogy a zacskókkal mellém oldalazva lepakolja azokat, mire belenézek a szatyrokba, és nyugtázom, hogy valóban mindent megvett, amire szükségünk lehet, mondjuk úgy egy hétre legalább. Tekintettel rá, hogy a vásárlás nem volt kedvencem, mániám, így nem haragudtam, hogy kisebb vagyont hagyott ott a boltban a vásárlásokkal töltött időt lecsökkentve.
-Megtisztelő, hogy ezt gondolod pusztán azért, mert rendbe tettem a lakást. Igazán hízelgő.-szólalok meg, viszonozva csókját.-De semmi boszorkányság nem volt benne, te tűntél el órákra.-szurkálódom korholó hangon, arcomon mégis ott csillog mosolyom.-De megérdemelsz egy fürdőt, szóval irány tusolni, és feküdj le. Majd én elpakolok.-lépek el tőle, az egyik szatyor tartalmát elkezdem kipakolni, ellentmondást nem tűrő, határozott és eltökélt mozdulatokkal.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 16, 2016 6:43 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Bólogatok a pimasz szavaira, mintha minden mozdulatommal azt mondanám, hogy "hát hogyne".
- Kérdezted, hogy vezess-e, de féltem a lakókocsimat és a testi épségemet is. Nők kezébe nem jó volánt adni - szurkálom meg kissé én is, szélesen vigyorogva a megsemmisítőnek szánt pillantáson, amit felém vet. - És mellesleg, azt a pólót nem én mostam ki. Az a meghatározhatatlan szín az alapszíne. Részegen vettem valahol, ha jól emlékszem - vonok vállat, aztán ahogy ő is feltápászkodik, és elmegy a pénztárcájáért, én is előkotrom gyorsan ez enyémet. Megnézem, mennyi pénz van benne, és reménykedem, hogy elég lesz.
- Jól van, már indulok is, ha ennyire szabadulni akarsz tőlem - forgatom a szemeimet, amikor jóformán kituszkol az ajtón, de közben jókedvűen csóválom a fejem. Szeretem ezt a légkört köztünk, mert ezekben a kis piszkálódásokban is benne rejlik minden pillanatban a szerelem.
Kisétálok az ajtón, még hallom, ahogy a fürdőbe vonul, aztán nagy sóhajjal a motorra vetem magam. Az elhatározás kőkemény bennem, de azért kissé remeg a kezem az izgalomtól...


Beletelik némi időbe, mire visszaérek, a nap már lefelé hajlik az égbolton tett útján. A motorom roskadozik a csomagok alatt, a hátizsákom mélyén pedig egy olyan tasak lapul, amit nem akarok Les orrára kötni - legalábbis egyelőre. Egyedül a tárcám lett laposabb, sőt, igazából az utolsó megmaradt dollárjaimat és centjeimet is kiszórtam az ékszerboltban egy gyűrűért. Vehettem volna mást is, olcsóbbat, de igenis azt akartam, hogy ezt a dolgot csináljam rendesen az életemben. Egy eljegyzési gyűrűnek illik aranyból lennie... és ha valakitől, hát Lestől nem sajnálom. Már alig vártam, hogy lássam a tekintetét, ha majd meglátja a kis dobozka tartalmát.
- Megjöttem, édesem - tántorgok be az ajtón jócskán megpakolva, aztán nagy sóhajjal teszem le a tömött szatyrokat a konyha asztalára. Orromat megüti a mosott ruhák öblítőillata, és a tiszta ágynemű semmivel össze nem hasonlítható tisztaságszaga. A lakás ragyog, a légkör békés, és meghatottan veszem tudomásul, hogy csakugyan olyan érzés van bennem mikor átlépem ezt a küszöböt, hogy magam is otthon vagyok, és otthont találtam egy másik ember oldalán.
- Vagy sokáig voltam vásárolni, vagy a boszorkányerőddel is besegítettél - húzom oda magamhoz Lest egy üdvözlő csókra, és átfogom a derekát. - Istennő vagy.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:52 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 20 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 20  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Magnus Bane lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-