Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 12, 2016 5:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
(Chriest lakókocsija)

Ahogy a motor kerekei falják az idefelé vezető utat, úgy emelkedik egyre feljebb a pulzusom, és a vérnyomásom egyaránt. Attól-e, hogy újra láthatom - talán utoljára - vagy a félelemtől, hogy szemtől szembe kell állnom vele, és meghallgatnom, hogy talán az egésznek végleg vége... nos, erre még nem jöttem rá. Mindenesetre tény, hogy amikor leállítom a motort, és a berregés elhal a ház előtt, már szinte remegő kézzel húzom ki, és vágom zsebre a slusszkulcsot. Lábaim pedig mintha gumiból lennének, miközben ellépdelek az ajtajáig, és nagy levegőt véve akarok belépni... mígnem keserű mosollyal az arcomon tudatosul bennem, hogy a kulcsot letettem az asztalra, mikor... szóval, mikor Les kidobott.
Felemelem a kezem, bekopogok, és csak reménykedem benne, hogy ha látja, ki áll a küszöbön, hajlandó lesz szóba állni velem, és nem csapja az ajtót nemes egyszerűséggel a képembe.
Várakozom kis ideig, hiába. Szemöldököm ráncolva nézek körbe... a motorja pedig itt áll a parkolóban. Anélkül nem megy el, hosszú távra legalábbis. Talán elment a fejét kiszellőztetni? VAgy... vagy ismerkedik valakivel, mint akkor, a bárban, mikor először vesztünk úgy isten igazából össze? A puszta gondolatra is törni-zúzni tudnék, ha csak elképzelem, hogy valaki mással, más társaságában töltötte az éjszakát.
Újra próbálkozom a kopogással, de ugyanúgy nem érkezik válasz, de valami halk nesz elhatol a fülemig, még a bezárt ajtón át is. Ezek szerint itthon van... engem pedig egyszerre önt el a düh, és az adrenalin. Lehet, hogy ezzel végleg magam alatt vágom a fát, de nem megyek el innen dolgom végezetlenül.
Lenyomom a kilincset, és belépek. Ha nem tetszik neki, hogy erre vetemedem, legfeljebb egy átokkal, és a boszorkányerejével kirepít. Akkor legalább majd beszéd nélkül is tudom, hányadán állunk egymással. Nem történik azonban semmi. Semmi a világon... a lakás üres... de valójában mégsem.
A fürdőszoba felől vízcsobogást hallok. Akkor ezek szerint ezért nem hallott engem. Ettől némileg elönt a megkönnyebbülés.
- Les... - próbálkozom halkan, de ahogy beljebb lépek, a következő szó úgy reked bennem, mintha valamit hirtelen a torkomba nyomtak volna.
Vér. Mindenütt a padlón, az ágy körül, a szőnyeg, vér. Némileg már fekete, alvadt, nem teljesen friss vér, mintha eltelt volna némi idő azóta, hogy vörösre festette a lakást. Az első gondolatom pedig nem más, mint Benedict. Amíg engem lefoglalt, ideküldte az embereit, hogy bosszút álljon Les-en, az én hülyeségem miatt! Aztán a következő pillanatban elhessentem ezt a feltételezést. Nem, ez nem Benedict módszere. Ő nem hagyta volna Lesliet életben... de akkor mi az ördög történt itt?
- Les! - kiáltom el magam ekkor már hangosan, és nem érdekel, mit szól majd, ha itt lát engem, a fürdő felé sietek, de a látványra, ami elém tárul, nem vagyok felkészülve. A lábam szinte a földbe gyökerezik, és másodpercek kellenek hozzá, hogy felfogjam, mit is látok igazán.
Farkas... egy fehér farkas fekszik a fürdő padlóján, sérült lábbal, talpig véres bundában, miközben a teli mosdókagylóból a fejére folyik a víz. Szemét néha kinyitja, de ahogy látom, inkább van az eszméletlenség állapotában, mint a valóságban. Ezúttal pedig már nem azért ver a szívem kétszeres ütemben, mert félek, hogy kidob...
- Les! - kiáltok fel újra, mintha nem lenne más szavam, aztán letérdelek mellé, és kezem óvatosan végighúzom a bundáján. Törések itt is. ott is... érezhetően. Nyilván azért változott át, hogy gyorsabban gyógyuljon. Most már csak az a kérdés, mi a fene történt itt?
- Atyaég... - simítok végig tanácstalanul szinte kopasz fejemen, aztán a karomba veszem testét, és óvatosan felemelkedem vele, mire halkan felvonyít, fájdalmasan.
- Tudom... sajnálom - motyogom, aztán visszasétálok vele a nappaliba, és tudom, mennyire kényes az ágyneműre, de most a legkevésbé sem érdekel. Lefektetem véres, vizes önmagát az ágyra, aztán mellé ülök, és aggodalmas szemekkel figyelem nehéz, kínlódó légzését.
- Nem tudom Les, mi történt itt... - mondom rekedten - de itt vagyok. Nem vagy egyedül... bárcsak tudnám, hogyan segítsek - simítok végig füle mögött újra és újra, mintha csak a puszta érintésemmel erőt önthetnék belé. Nem tudom, meddig lesz farkas alakban, de remélem idővel el tudja mondani, ki tette ezt vele, hogy megkereshessem az illetőt, és a saját belénél fogja kössem a motorom után, hogy végighúzzam az egész városon.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 11, 2016 3:24 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
|| Maybelle lakása-dolgozószoba

Chriest & Leslie

Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan is keveredtem haza, az utolsó képem, az a nő gonoszságtól csillogó arca. Felesleges próbálkozásnak bizonyult hatni a józan eszére, hogy én segíthetek, épp ezért visszagondolva az is meggondolatlanság volt, hogy belevágtam ebbe a próbálkozásba. A lakásom küszöbén tértem magamhoz az éjszaka kellős közepén, majd betámolyogva nem messze az ajtótól, egyszerűen a földre rogytam és ismét elájultam. A lábamból hiányzó húsdarab, a törött és kicsavart kezem, arcom felhasított bőre pedig égett, ahogy tenyeremre préseltem, és próbáltam nem elaludni megint. Mégis a saját véremben tocsogva jobb dolgom nem volt.
Eltelt egy nap, legalábbis abból ítélve, hogy ismét sötétbe borult a szoba, alvadt vérem száraz, húzódó érzéssel választotta el fejem kezemtől, ahogy körbenéztem. Megpróbáltam felülni, majd az esélytelenek nyugalmával beletörődtem, hogy nem megy. E helyett rávettem magam, hogy átváltozzak. Előtte a telefonomért nyúltam, melynek kijelzője összetört, hála az engem ért csapkodásoknak, és előkeresve a hívólistán első számot lepötyögtem egy sms-t: "Sajnálom". A küldés gombra kattintottam, többre nem futotta tőlem, s éreztem, ahogy a farkasom ellentmondást nem tűrve erőltette rám akaratát.
A csontjaim törésére már nem emlékszem csak arra, hogy elönt a melegség ismét, és vonyítva emelem fel fejem egy próbálkozásra, hogy lába tudjak állni. Elaraszolok a fürdőig, vérző hátsó lábam továbbra is mutatja, hogy merre megyek, de legalább a vállam helyére ugrott és csontom lassan elkezdett összeforrni. Ez a második nap volt, hogy örültem, hogy élek, és ma tudtam először lábra állni, még akkor is, ha ezt nyüszítések hada segítette elő. Gyorsabban gyógyultam így, mint máshogy.
Mint egy rossz kutya, felágaskodtam a mosdókagylóba és orrommal megpiszkálva a csapot, az ömlő víz alá dugtam fejem, hogy pár korty vizet letudjak nyelni. De az akaratos és makacs próbálkozás nem sokáig volt sikeres, fájó lábam visszarántott a földre én pedig ismét elájultam a víz csobogó hangját hallgatva. Fehér bundám vértől piroslott, a víz pedig szépen lassan csorgott tovább fejemre, ahogy megtelt a kagyló vízzel.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Jún. 07, 2016 9:55 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

-Hiba volt az az ígéret. És betartottam volna, hidd el. De nem tudom, ne várd el tőlem, hogy ezen túllépjek egyszerűen.-nem tudom mit vár, de nem is érdekel. Nem tudom elnézni neki ezt, és a Mexikói hét távolinak tűnik, ahogy az este is, mikor pár napja igent mondtam. Mintha semmi sem lenne azokból a dolgokból valós, s közelsége feszélyez és mérhetetlenül gyűlölöm ezt az érzést, de testem minden porcikája fél és retteg, ugyanakkor pont e miatt a szép kis jégfalam ismét elkezd megfagyni szívem körül, s mindenkit kizárni.
Nagyot nyelek, összeszorítva ajkam, próbálom elrejteni jelét annak, hogy mennyire megtörtem, de nem megy. Képtelen vagyok tisztán gondolkodni jelenleg és még kevésbé akarom, hogy a közelembe legyen. Sok volt ez egyszerre és ahogy visszakérdez, még ajkamba is harapok, hogy az ne remegjen meg, és ne akarjak ellenkezni előbb kimondott szavaimnak.
Amit én nem teszek meg, ő kis csend után megtesz. A kulcs az asztalon landol, hűvös, fémes hanggal, és olyan, mintha ezzel egy felem veszteném el. Nem ezt akartuk. Emlékszem arra az éjszakára, hasonlóan álltam előtte így, a fürdő ajtajában, ő pedig pont ott, ahol most áll. Érzem a gyűrű hűvös tapintását ujjamon, felette a karperecét és a karácsonyi díszt, ami a mögötte lévő komódon van, mert az volt az első nap, mikor eldöntöttük, bármi is legyen ez, belevágunk.
Küzdök, hogy arcom ne torzuljon el a fájdalomtól, de nem tudom nem elnyomni mindazt, ami bennem kavarog. A szememben összegyűlő könnynek mégsem engedek utat, makacsul tartom magamban őket, és nézek mereven rá, egy pillanatra sem eresztve tekintetét, amely fájdalmasan csillog vissza rám.
Figyelem, ahogy hátat fordít, nem szólalok meg, csak dermedten állok és bámulok rá, s mikor visszanéz rám, újra ökölbe kell szorítanom a kezeim, hogy ne mozduljak, ne tegyek semmit. Szükségem van némi időre, muszáj átgondolnom azt, amit hallottam, hogy merre tovább.
Végül könnycseppjeim mégis szabadjára eresztem és megremegő lábaimmal eltántorogva a nappali egyik faláig, annak tövébe csúszok, és az üres nappalin körbenézve, majd a csukott ajtóra pillantva egyszerre vagyok mérges magamra, a világra, rá, mindenkire. És ennek hála a belső szenvedés mezejére lépek ismét, ahonnan már egyszer sikerült kilépnem.


|| folytatás valamikor, valahol Very Happy
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 06, 2016 7:38 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Hiába próbálok, nem tudok hatni rá. Sem szép szemekkel, sem szavakkal, sem észérvekkel. Dühös, sokkal dühösebb, mint eddig bármikor is volt. Az eddigi legnagyobb veszekedésünk is csak játék volt ahhoz képest, ami most kialakult köztünk. Az én hibámból? A sors hibájából? Nem tudom a választ. Én is elcsesztem, ez tény. De arról, hogy egyszerűen valahogy nem kaptunk hosszú időt a boldogságra, mintha minden körülmény összeesküdött volna ellenünk, már igazán nem én tehettem.
Újfent kirántja a kezét az enyémből, és minden porcikája azt sikoltja felém, hogy ne merjek újra hozzá érni, a közelébe se menni, mert per pillanat viszolyog az érintésemtől, és ezt látván egyre erősebb balsejtelem bontakozik ki bennem.
- Az isten szerelmére! - túrok a hajamba zavartan és feszülten. - A múltam már múlt, semmi más! Hogy bizonygassam még, vagy hogy bizonyítsam, hogy eszem ágában sem volt bajt hozni a fejedre? Ugyanúgy, ahogy a magaméra sem! Egyszer azt mondtad nekem, soha többé nem vágod a fejemhez a múltamat, a régi időkben történteket, de most... - hallgatok el keserűen. Ő volt az, aki meggyőzött róla, hogy ami volt, magam mögött kell hagynom, hogy képes legyek felépíteni egy tiszta jövőt. Most pedig ő nem hagyja, hogy kiszabaduljak a régi dolgok mocskából. Pedig változtam, és annyi mindent tettem meg már érte, mint még talán soha, egy nőért sem. De most úgy érzem, hogy mindez hiába volt...Mintha egy szakadék két partjára kerültünk volna alig tíz perc leforgása alatt, és nincs köztünk híd.
- Tudom, hogy itt a családod. Nekem is. Te vagy az - mondom csendesebben, de a következő pillanatban döbbenten hőkölök hátra, ahogy kimondja azokat a szavakat, amiktől kimondatlanul is rettegtem.
- Ennyi? - kérdezem, és hangom elfullad a bennem dúló érzelmektől. Mintha egy szürreális álomba estem volna bele, és szeretném megcsípni magam, hogy eljöjjön az ébredés. Aztán mikor rájövök, hogy ez az egész nem a képzeletem szüleménye, lefagyok. Mozdulni, gondolkodni is alig tudok, csak az zakatol a fejemben, hogy elküldött magától. Kis időre? Az is lehet, hogy örökre.
Lehajtom a fejem, nagyot nyelek, és dermedten nézem a szőnyeg mintázatát. Itt, ezen a helyen... itt volt a rózsaszirmokból kirakott szív, és a mécsesek, azon az estén, mikor megkértem a kezét. Azt a boldogságot túl gyorsan követte a kijózanodás...
Felemelem a fejem, érzem, hogy a keserűség úgy ült ki az arcomra, hogy szinte vésővel sem lehetne róla lefejteni, aztán zsebemből kiveszem a lakás kulcsát, és leteszem az asztalra. Nem tudom akarja-e még, hogy nálam legyen.
- Elmegyek, ha így akarod - mondom rekedten. - Nem tudom meg nem történtté tenni a dolgokat, és hiába tudom, hogy mit sem ér, nem tudok mást mondani, csak hogy sajnálom. Talán egyszer majd megbocsátod nekem. Isten adja, hogy mindketten megérjük azt a napot - fordulok sarkon, aztán az ajtóból visszanézek.
- Ha úgy gondolod, hogy hiányzom... a mocsárban megtalálsz. Nekem nincs családom, de mégis úgy érzem, ha ide nem, akkor oda tartozom... a fajtámhoz - teszem kezem a kilincsre, aztán lehunyom a szemem egy pillanatra, és úgy mondom ki az utolsó szavakat, hogy nem nézek rá.
- Tudod, milyen volt, amikor megismertelek? Nem tudtam megszólalni sem melletted, csak hallgattam a szívverésedet, a lélegzeted, éreztem az illatod. Nem számított semmi, csak hogy veled legyek, fogjam a kezed, érezzem minden mozdulatod. Beléd szerettem, egyszerűen és tisztán. Ennyi az egész - lépek ki, és halkan bezárom magam mögött az ajtót. Úgy érzem magam, mint a fa, amelynek kitépték a gyökereit. Mintha sehol máshol nem lenne helyem a világban...

(mocsár)
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Jún. 06, 2016 7:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Fogalmam  sincs róla, hogy mit várt, mit fogok mondani vagy tenni, de az se érdekelt volna, ha ezzel a saját önérzetét rontom le. Nem várhatta, hogy elviseljem azt a nőt, ahogy azt sem, hogy egy ilyen helyzetet úgy kezelek, mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne, vagy legalábbis olyasvalami, ami nem fontos, vagy nem okozhat nagyobb bajt. Én nem tudtam olyan könnyedén venni és nem hiszem, hogy ezzel a tudattal, helyzettel könnyedén megbékélek.
Mikor elrántom kezem és folytatom mondandóm, ismét lefog, ráadásul, míg én halkan ugyan, de indulatokkal tele szólok hozzá, ő szinte üvölt rám. Szemem vészjóslón csillog és minden izmom megfeszítve nézek fel rá, és eszem ágában sincs lehiggadni, ami tökéletesen le is süt rólam.
-Ha akartad, ha nem, már benne vagyok!-nem fogom vissza magam és már én magam is hangosabban és jóval ingerültebben reagálok szavaira.
Megrázva fejem, egyszerűen felmordulok ismét, és kitépem kezéből kezem, ismételten. Nem bírom elviselni jelenleg a közelséget, s ez süt arcomról, testartásomról, szememből...
-Ahha...a múlt, a lezárt múlt-sziszegem, és teszek felé egy lépést.-Világosíts fel róla, hogy az én múltam hányszor szólt bele a dolgunkba úgy, hogy az kilátásba helyezett egy harcot vagy halált? Ne mondogasd nekem, hogy sajnálod, mert szart se ér.-lököm el magamtól és elfordulva tőle, háttal állok meg neki, ismételten, s csendbe burkolózva hallgatom tovább. Egész testemben remegek és képtelen vagyok a dühömtől tisztán látni. Ha tetszik, ha nem, valahol engem is belekevert ebbe az egészbe.
-Megmondtam, nem megyek sehová. Itt a családom.-nézek rá ismét és ujjamra pillantok.-Addig pedig nem lesz boldog családom veled, míg ez az egész így van, míg folyton előkerül valami a múltból, vagy valaki, aki tönkre akar tenni mindent. Levegő kell, hogy átgondoljam, de nekem ez így nem megy tovább. Belefáradtam a menekvésbe, hogy más gardedámot akar játszani felettem, mikor már késő.-adom fel a harcot és szemembe könny gyűlik.-Menj el kis időre. Kérlek...-nyelek nagyot, de tekintetem makacsul rá szegezem, mikor végre ki tudom mondani, amit gondolok, mikor összeszedem magam annyira, hogy képes legyek ilyesmire.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 05, 2016 2:52 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Csak némán, lemondóan vonok egyet a vállamon, mert Gwen védelmére tett szavaim leperegnek róla, mint a borsó a falról. Bár nem is értem, miért vagyok ezen ennyire meglepve. Az első találkozásuk mondható volt mindennek, csak éppen szívélyesnek nem, csodálom, hogy azt az alkalmat mind megúsztuk élve. Gwen utált kettőnket, Les pedig Gwent, így hát nem is tudom miért vártam, hogy a kortersbeszédem majd bármit is használ. Hát vannak olyan dolgok a jelek szerint, amit nem lehet semmissé tenni. Ez a két nő jó, hogy megfér úgy a világ ezen részén, hogy nem nyúvasztják ki egymást. Ennél többet, vagy jobbat ne is reméljek.
Mikor azonban beismerem, hogy meglehetősen naivan, sőt mondjuk ki nyíltan, ostobán álltunk a Benedict-féle problémához, már látom Les tekintetén, hogy teljes mértékben elmebetegnek néz. Épp csak nem mondja ki, és nem vágja a fejemhez, bár talán még az is jobb lenne. Levezetné talán kissé a benne dúló háborút, mert ahogy most látom őt magam előtt, az sok jót nem ígér. Méghozzá nagyon nem... fenébe is, sosem hittem volna, hogy valaha kimondok ilyet, de jelenleg nemes egyszerűséggel tartok tőle. Szinte kivetkőzött eddigi önmagából.
Kirántja kezét is ujjaim közül, ökölbe szorítja teste mellett, és szinte kívánom, hogy vágjon pofon, csak valahogy oldódjon fel ezt a kibírhatatlan feszültség, amely úgy áll köztünk, mint a fal. Néhány pillanatig magam sem értem, miért nem fogom őt le, hogy ne árthasson - főképp magának - aztán rájövök, hogy azért, mert az igazság áll köztünk, és az igazságot sosem lehet legyűrni, vagy kordába szorítani.
- Nem akartam, hogy belekeveredj! - kiáltok fel némileg magam is kontrolljavesztetten, és finoman megfogom hevesen gesztikuláló karját. - Les, hát nem érted? Gwen, és ami akkor történt a múltam része, amit lezárnak tekintettem azzal, hogy megismertelek. Honnan kellett volna tudnom, hogy Benedict keze utánam nyúl a szennyes múltból? Hidd el, ha csak egy percig is gondoltam volna rá, hogy következménye lehet annak, amit akkor tettem, már elmondtam volna. Elvittelek volna messzire, vagy akár vissza sem jöttünk volna Mexikóból ide. Én sem számítottam erre az egészre, ami itt van... - rázom a fejem lemondóan. Az eddigi életünk egy éjszaka leforgása alatt omlott össze. Nem értem, a sors miért nem képes leszállni rólunk, hogy cserébe az eddigi életünkért megkaphassunk némi boldogságot. - És komolyan mondtam, amit mondtam. Soha nem fogom engedni, hogy Benedict ártson neked. Ha kell, ládába csomagollak, és én adlak fel postán valahová, hogy ne légy itt, ha eljön beteljesíteni a bosszúját. De én maradok. Nekünk le kell őt győznünk, és ez nélkülem nem megy. Oda kell állnom Gwen és Lucas mellé, bármennyire is borzongok a puszta gondolattól is. Muszáj, mert ha nem így teszek, soha nem lesz nyugtunk, amíg csak élünk. Soha nem lehetünk boldog férj és feleség, soha nem lesz boldog családunk addig, amíg ő él és létezik.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 05, 2016 12:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Felmordulok szavaira, s bundásom cseppet sem tűri jól, hogy még mindig tűröm a helyzetet. Gwen első találkozásunknak hála előbb volt az ellenségem, ha úgy vesszük, mint a barátom. És mivel szavai, mellyel leginkább engem illetett, még mindig visszhangoznak fülemben, s ezt eszem ágában sem volt neki elfelejteni. Ennek hála a sajnálatom jele sem érződik.
-Ó, légy az, kit mindig gyűlölni kell, helyette. Emlékeztetnélek rá, hogy kis híján megölt, plusz, a szavai, amiket a fejemhez vágott, nem múlnak csak úgy el, mint egy rossz emlék. Sajnálom, hogy gyűlöleten és megvetésen kívül szegény Gwent nem tudom sajnálni.-gúnyos szavaim tökéletesen kifejezik mindazt, amit eddig csendben szunnyadó vulkánként őriztem magamban, ami várta a megfelelő pillanatot, hogy kitörjön. Lehet, hogy neki egyszer fontos volt, de nekem nem. S mivel sehol sincs megírva, hogy bárkit kényszerből sajnálni kell, hát nem is gondolok ilyesmire.-Gondolkodott volna előbb, akkor talán sajnálnám.-teszem még hozzá, eszem ágában sincs lehiggadni, vagy megérteni a lány vagy bárki más helyzetét.
A köztünk lévő távolság lecsökken, de még mindig tartom azt, s már azzal sem törődöm, hogy mennyire és hogyan rúgok bele. Nem kiabálok, hangom mégis más, sötétebb, ahogy tekintetem is, minden jelét eltüntetve annak a lánynak, aki voltam.
Ismét felmordulok, mikor javaslatomra és ötletemre egy nemleges választ kapok, s kezeim szívem szerint arcomra csapnám, hogy hogyan lehetnek ennyire naivak, hogy elhiszik azt, majd egy marék por elég bizonyíték egy személy halálára. Ennél még egy kezdő emberrabló is jobbat találna ki.
Jelenleg nem érdekel, hogy félt-e vagy sem, hidegen hagy, amit mond, merev tartásom pedig még inkább ellenséges lesz, ahogy tesz felém pár lépést és megfogja kezem. Testem megremeg, és állkapcsom feszülten szorítja össze fogaim, melyek szinte csikorogva jelzik, hogy ha így folytatom, nem lesz megállás.
-Nem fogok menekülni, sem érted, sem magam miatt.-sziszegem eltökélten. Kitépem a kezem kezéből s szívem szerint jól képen törölném, ökölbe szoruló kezeim mégis inkább testem mellett nyugtatom, ezzel nem megszegve a soha többé nem foglak megütni fogadalmam, amit a legutóbbi eset után tette neki.-Nem hagyod, hogy én igyam meg a levét? Nem hagyod, hogy belekeveredjek? Hol élsz te? Szerinted már nem vagyok benne? Szerinted a városban senki nem látott veled? Még hány dologra derül majd fény, aminek nem akarod, hogy megigyam a levét, mégis meg fogom? Ugyan Chriest, nőj már fel!-nem ordítok még mindig, de hevesen gesztikulálva, arcom minden izma remeg a dühtől, és teszek még egy lépést hátra.-Tudtam, hogy mindkettőnk élete szar volt. Tudtam, hogy vannak titkaink, amikre idővel talán fény derül. De a tény, hogy ismét célkereszt van a hátamon, miattad... Tudtad jól, ha Gwen megjelenik itt, legyen az bármennyire messze, akárhol is történt ez az egész... Éreztem, hogy meg kellene ölnöm azt a nőt, de miattad nem tettem. Kár volt gondolkodnom akkor.-ismétlem magam, de nem a magam ostorozására, sokkal inkább azért, mert tudom, megtettem volna. Mindennél jobban kívántam, hogy fogam húsába marjon és örök emlékül szolgáló ajándékot kapjon tőlem.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 05, 2016 10:02 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Ahogy mondandóm végére érek, várom a reakciót. Ordítást, csapkodást, akár egy jókora pofont is. Ő viszont egy hang nélkül mászik ki az ágyból, és megáll a konyha ablakánál, én pedig már csaknem utána indulok, de látom egész testtartásán, minden porcikájából az sugárzik felém, hogy ha most a közelébe mennék, alighanem a boszorkányerejével taszítana a falnak, varázsolna újabb púpot ezzel a koponyámra, ezúttal viszont ne is várjak majd sajnálkozást érte. Így hát maradok az ágyon ülve, csak szaporán és szépen pislogok rá, mikor visszafordul felém. Ha úgy hittem, ez a néhány másodperc arra kellett neki, hogy kissé lehűljön, akkor tévedtem. Sokkal inkább felspanolta magát, mint gondoltam, és azt a Lest, aki most előbukkan belőle, még sosem láttam eddigi ismeretségünk alatt. Mintha idegenné vált volna előttem, én pedig gyűlölöm ezt az érzést.
- Ne hibáztasd Gwent - mondom halkan, a fejem csóválva. - Menekülni akart, egy másik életet. Nem tehet róla, hogy egy nap ráébredt, hogy ez az élet nem neki való. Ő ugyanúgy az áldozata a körülményeknek, ahogy mi mindannyian. Hibáztass engem, az én ötletem volt ez a hülyeség - sóhajtok, aztán elhallgatom, és nem mentegetem Gwent tovább, mert a neve puszta hallatára Les olyan tekintetet vet rám, hogy csodálom, amiért nem gyúl lángra az ágy velem egyetemben.
Aztán ahogy Les kifejti a következő gondolatait, meghökkenten bámulok rá, szinte még a számat is nyitva felejtem.
- Ööö...hát nem - ismerem be végül szégyenkezve, ahogy felveti, hogy az a módszer, ahogy megpróbáltuk átverni Benedictet, enyhén szólva is kezdő, és dilettáns. Tényleg, nem is értem, miért nem gondoltam erre. Talán mert fordított esetben én hittem volna annak, aki ezt a tetemet hurcolja elém. Bár nyilván azért, mert nem vagyok bérgyilkos, alvilági figura, következésképpen nem is tudok ilyen fejjel gondolkodni.
- Elcsesztük, tudom - dünnyögöm. - De tényleg nem fordult meg a fejemben sem, hogy ez idáig fajulhat. Azt hittem New Orleans elég messze van... ha tudtam volna, hogy ez lesz ebből az egészből, óvatosabb lettem volna. Nem vagyok jós, nem tudhattam, hogy felbukkan is Lucas is, aztán az egész banda... - roskadok magamba. - És annak alapján, amit tudok Benedictről, és amit láttam, amikor nála voltam - borzongok meg az emléktől - azt kell hogy mondjam, ha úgy hiszed, csak szimplán megöl téged, akkor tévedsz. Megkínoz, lehetőleg úgy, hogy végig kelljen néznem, és úgy öl meg. Vagy épp engem öl meg a szemed előtt. De az is lehet, hogy elvisz magával, hogy... hogy azt csinálja veled is, amit azzal a lánnyal, akit nála láttam - nyelek nagyot. - Vagy egyszerűen csak kihasználja majd az erődet, bármit kinézek belőle! - állok aztán fel, és nem törődve Les felém áradó dühével, elé lépek. - Egyet tudok. Ha csakugyan szorul a hurok, két lehetőség van. Vagy felhúzod a nyúlcipőt, és elmész a városból addig, amíg mi megoldjuk a helyzetet, vagy én magam megyek el Benedicthez, nem érdekelve, mi lesz a következmény. Nem fogom engedni, hogy az én hibámnak te idd meg a levét. Ha megöl, hát... - vonok vállat. - Bár úgy látom, jelenleg ne várjak túlzott aggódást tőled emiatt az eshetőség miatt sem - teszem hozzá, aztán megpróbálom megfogni Les kezét, nem törődve azzal sem, ha képen ver érte. - Most nagyon utálsz? - kérdezem bánatos szemeket vetve rá.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Jún. 05, 2016 9:38 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Bár remélem, hogy nem egy világháború lehetséges kitörésével szembesít, de az érzés, ami elkap, mikor belekezd, az felér egy kisebb villámcsapással. Szavait hallgatom, és elkerekedő szemeim helyett arcom semmitmondóan és cseppet sem együtt érzően, vagy barátságosan néz rá, igaz dühöm jele nem látszik külsőleg, de magamban már fortyogni kezdek.
Amikor a mondandója végére ér, egyszerűen kimászok az ágyból, és elindulok a konyha felé, majd hátat fordítva neki, kibámulok annak ablakán. Testtartásom tökéletesen jelzi, hogy nem karom, hogy a közelembe jöjjön. Percekig csendesen meredek magam elé, majd egyszerűen elnevetem magam és csak ekkor fordulok felé. De nevetésem inkább gúnyos, mintsem boldogságom jelzője.
-Tudod, mikor nem martam bele az exedbe, azt hittem, hogy jól tettem. A jelek szerint, tulajdonképpen akkor tettem volna jót, ha teszek róla, hogy többé ne lélegezzen.-sosem mutattam még ki a kegyetlen, mit sem törődő énem, aki voltam, de tessék, most itt van, s egyenes úton haladok a sötétség felé ismét, ahonnan már azt hittem, hogy végleg kiléptem. Szavaim talán a kelleténél nyersebbek és elutasítóbbak, és nem mondom, hogy ez a legjobb, amivel talán elsőre szembesítenem kellett volna, de ha már őszinteség, hát nem fogom magam vissza most sem.-A makacs, önelégült, "én vagyok az alfa hím" éneteknek esetleg nem jutott eszébe, hogy egy boszorkány segíthet? Esetleg nem fordult meg a fejetekben, hogy az ilyenek nem teljesen hülyék? Bármelyik boszorkány, mágus, még ha kezdő is, tudja azonosítani a hamut, sőt, mondok jobbat, ez még az egyszerű halandó emberek világában is működő dolog.-okoskodás helyett inkább amolyan következő jó tanácsnak szánom szavaim, bár ez hangsúlyomon aligha hallatszik.-Lehet, hogy kiszemelt. És mit fog tenni? Megöl? Hát hajrá, próbálkozzon csak. Nem ma jöttem le a falvédőről én sem. -tör elő belőlem a jó ideje véka alá rejtett énem, aki semmitől és senkitől sem fél, s ezzel az egésszel, most tökéletes ellentettje lettem annak, akit ismert eddig.-Mikor akartál róla szólni, hogy szinte vérdíj van a fejeden? Mikor már senki sem tehet semmit? Egyáltalán felnőtt emberek hogyan hihetik azt, hogy ennyivel megúszhatják úgy, hogy egy fél város előtt verik agyon kis híján az exüket, plusz, úgy járnak nap, mint nap az utcákon, mintha mi sem történt volna? Komolyan, majd pont egy olyan városban, mint ez... Szerintetek az alvilág tagjainak csak addig ér el a keze, ameddig tart?-ha valamit megtanultam az elmúlt években az az, hogy ha valaki keres, az talál, függetlenül attól, hogy merre van. Mert ami régen sikerült, az ma csak még könnyebb és nem csak a technikának, hanem a még több pénznek köszönhetően.
A konyhából időközben visszasétáltam a szobába, de az ágytól jó pár lépésnyire megálltam, s úgy néztem le rá. Nem mérges voltam, hanem dühös és úgy éreztem, még mérhetetlenül ostoba is, hogy ebbe az egészbe belekezdtem egyáltalán.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 04, 2016 7:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Még szinte egy szót sem szóltam, mégis ahogy Les-re nézek, már most látom szemeiben a korai kínhalál ígéretét, bármennyire is igyekszik titkolni. Gwen neve ebben a lakásban kb olyan szentségtörés, mint egy templomban az ördögöt emlegetni, ennek ellenére most muszáj megtennem. Beszélni kezdek hát, és igyekszem nem gondolni arra, hogy ha befejezem, mekkora balhé fog várhatóan kitörni. Én leszek a legjobban meglepve, ha ez nem így lesz.
- Nyilván Benedict neve hangzik számodra ismeretlenül - dünnyögöm. - Légy boldog, amiért ez eddig így volt. Nem akarom túlságosan lefesteni a jellemét, legyen elég annyi, hogy Lucifer csak tanulóinas lehet mellette. Drog, prostitúció, és minden ami törvénytelen, ez jellemzi. Lucas annak idején az ő embere volt, Gwen pedig a ... szóval, a tulajdona - vonok vállat. - Benedict fejében távolról sem fordul meg, hogy egy nő is érző emberi lény lehet. Ha ő pénzeli, akkor cserébe azt tesz vele, amit akar, ez az ő felfogása. Csak épp Lucas és Gwen összeszűrték a levet, amit Benedict nem nézett túl jó szemmel. Leléptek mellőle mindketten, bár külön-külön. Amíg együtt voltunk, Gwen mindig rettegett, hogy egyszer ez a mocsok rátalál, és akkor... nos, el tudod képzelni, mik lettek volna a következmények. Így hát rászántuk magunkat a cselekvésre. Elloptam egy hullát a temető ravatalozójából, elégettem, és Gwen láncával egyetemben elvittem Benedictnek, beadva neki, hogy akit felismerhetetlen állapotban lát maga előtt, az az ő ex-nője. És a jelek szerint jól is ment a dolog, de ahogy a helyzet most áll úgy fest, ez a mai Al Capone nem olyan hülye, mint amilyennek én hittem. Ma éjjel Lucassal találkoztam az erdőben, aki elmondta, hogy Benedict főspiclijét itt látta a városban, és akkor a főnöke sem lehet messze. Valószínűleg fülest kapott valahonnan, hogy a két kismadár él és virul, ő pedig nem az a típus, akkor csak legyint erre - húzom el a számat, aztán nagyot nyelek, mert sejtem, hogy most jön a dolgok nehezebb része. - Egyet tudok, és Lucas is igazat mondott, mikor felvetette ezt. Ha Benedict engem is megtalál, nem fogja viszonzás nélkül hagyni, hogy hülyére vettem őt. Bosszút fog állni rajtam is. És ő ott üt a legnagyobbat, ahol a legjobban fáj. Lehet, hogy téged szemel ki célpontnak - bököm ki végül, és ha valamikor, hát most nem merek ránézni Les-re, csak várom, hogy lecsapjon az istenítéletet.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Jún. 04, 2016 6:35 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Az ágyneműre kicsit háklis voltam, elismerem, és mivel alapjáraton is kifejezetten nyűgösnek éreztem magam a kihagyott átváltozás hatására, nem dobott a hangulatomon, hogy az alig fél napos ágyneműt takaróstól moshatom kis ismét, amiért nem várhatta, hogy hálás megértés lesz a reakció.
Fogalmam sincs, hogy a megérzéseim miért ilyen jók, de arcát és viselkedését látva az alfa hím helyett inkább egy anyja előtt szégyenkező kölyökhöz hasonlít, ami már most sem tetszik. Tekintetem akaratlan gyorsasággal tisztul ki és a kéksége velőig hatoló lesz, átitatva a tökéletes paranccsal, mely szerint a kertelést mellőzném jelen állásban.
-Nem, mintha tudnám, hogy ezek kik, kivéve egyet.-mordulok fel akaratlanul, elnyomva egy előtörni készülő vicsorgást, és noszogató tekintettel meredek rá továbbra is. A csend, ami beáll, nem másodperceknek, hanem hosszú perceknek tűnő kínzás lesz, és magam köré húzva a még tisztán hagyott takaróm, térdeim felhúzva, szinte határvonalat húzok kettőnk közé.-Ess túl rajta, javaslom, mielőtt komolyan kikergetsz a világból ezzel a csenddel.-javaslom ismét, és fogalmam sincs igazából, hogy mi lehet ez a nagy vészhelyzet. Bár, ha az a nő benne van, sok jóra nem számíthatok. Na jó, inkább nem spilázom túl gondolatban és még csendesen hozzáteszem.-Oké, csak kezd az elején.-próbálom biztatóan noszogatni, bár hangom és tekintetem sem a mérhetetlen nyugalmamról tanúskodik, sőt, épp ellenkezőleg.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 03, 2016 7:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Azt hiszem megállapíthatom, hogy a hízelgéssel nem fogok célt érni. A kedvességem úgy pattan vissza róla, mint egy gumilabda, és csak megszeppent gyerek módjára pislogok, ahogy felül, és kissé ledorongol.
- Bocsánat - dünnyögöm, és szemügyre veszem az ágyneműt. Igen, nem épp makulátlan már sáros mivoltomtól, de ez még nem a világ vége... van tiszta, és ezt ki lehet mosni. Bebújtam sárosan az ágyba, ettől még nem dőlt össze a világ. Legalábbis szerintem. Az ő szeme bezzeg szikrákat szór felém.
Ennek ellenére igyekszem vidám arcot vágni, kicsit mosolyogni, de a kezdetleges vigyor csakhamar le is fagy a képemről. Hűha, már most iszonyú paprikás... mi lesz még itt, ha kibököm a hajnalban történteket? Először meg fog ölni, aztán exhumál, de csak azért, hogy újra megölhessen. Ráadásul ha elszabadul a boszorkányereje, alighanem az összes berendezési tárgyat az én fejemen fogja szilánkosra törne. Remek kilátások.
Leeresztek, mint a lyukas gumilabda, tudom, hogy semmi esélye a tagadásnak. Rövid idő alatt is túlságosan kiismert már engem, pontosan látja rajtam, hogy valamit titkolok. De ahogy felszólít, hogy bökjem ki, mi nyomja a csőrömet, legszívesebben fél centisre zsugorodnék harcias tekintete elől.
- Nos... valami tényleg történt - kapirgálom a sáros takarót, aztán kiskutyaszemekkel nézek rá, hátha így megúszom a dolgot élve. - Gwenről van szó. Meg Lucasról, Benedictről, rólad és rólam - nyelek egyet. - Azt hiszem, bajban vagyunk - teszem hozzá, aztán pislogni kezdek. - Elmondok mindent, de kérlek, ne légy ideges.
Na persze. Ezt kérni kb olyan, mintha a Naptól kérném, hogy ne süssön. Esélytelen.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 03, 2016 6:28 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

az ágy süllyedésére ébredek, plusz arra, hogy a nyakamban szuszog valaki, akinek a szaga távolról sem jó.
Lassan nyitom ki a szemem, és mikor végre kitisztul a kép, hiába a kedvessége, mivel eleve még érzem a Hold jelenlétét, bőven ingerlékenyebb vagyok, mint máskor és inkább házisárkány vagyok, mint kiscica.
-Nyugodt...-dünnyögöm morcosan, majd felülök az ágyban, és hajamba túrok.-Nyugodt vagyok, amiét épségben hazaértél. De már meg ne sértődj, felmostam és tiszta volt az ágynemű, szóval nem, nem csak nyugodt és gyönyörű vagyok, de még paprikás is.-biztosítom erről, és megtörlöm a már így is koszos lepedőbe a kezem, ezzel megszabadítva magam a tőle kapott véres sártól, melynek szagától felfordul a gyomrom.
-De köszi a kérdést, megvagyok. Bár aludni nem sokat aludtam.-fintorodom el, aztán nagyot nyújtózva visszanézek rá, tekintetem a koszos, gyűrött lepedőről.
Nem mondom, hogy nem aggódtam, mert akkor hazudnék. Nagyon is féltettem, s talán idegességem éjszaka ennek is jele volt. Talán a farkasom elnyomása még sem olyan jó ötlet, mint amilyennek tűik.
-Milyen volt a vadászat?-érdeklődöm, bár azt hittem, hogy korábban jön, a halovány napsugarakat már így is látni. A kérdésem hallatán mégis mintha megváltozna arca, sőt. Csak ekkor tűnik fel igazán, hogy valami nem stimmel vele.-Oké, valami nem stimmel, szóval ki vele.-kérem, mielőtt a hirtelen haragúságom még ellene kezd szólni, s nem csak a kialvatlanságomnak.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Pént. Jún. 03, 2016 4:41 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
(erdő)

Benyitok az ajtón, és először csak a fejem dugom be óvatosan, hogy felmérjem a terepet. Bár egyelőre nincs még mitől félnem, békesség ül a szobában, ami gyaníthatóan nemsokára köddé fog oszlani. EGy ideig tűnődöm, jobb lenne-e egy levélben megírnom mindent, aztán eltűnni kis időre, mielőtt Les egy reccsenéssel leszakítaná a fejemet a helyéről, de ez a gyávaság még az én szememben is megvetendő. Jöjjön aminek jönnie kell... bár ne lennék ennyire ideges, ha a várható következményekre gondolok.
Bekúszom mellé az ágyba koszosan, sárosan, véres kézzel, és magamhoz ölelem. Dünnyögve a nyakába fúrom a fejem, beszívom hangosan illatát, ami elbűvöl és elvarázsol minden percben, mióta csak megismertem, aztán ahogy megfordul, és álmos kismacskaként néz rám, még jelen körülmények közt is elmosolygom magam.
- Szia - suttogom, aztán egy csókot nyomok az orra hegyére, és belenézek ragyogó kék szemeibe. Apró villámok cikáznak tekintete előtt, nyilván még az éjszaka maradékaként. A benne rejlő farkas mindig is érzi a teliholdat, még ha nem is engedelmeskedik hívó szavának, és ettől jókorát nyelek. Amúgy sem lesz könnyű a helyzetem, de amikor feszült is, akkor az úristen mentsen meg engem.
- Jól pihentél? Nyugodtnak tűnsz. És gyönyörűnek - bókolok, majd ujjaimat összefűzöm az övével. Nem rontok azonnal ajtóstól a házba a finoman szólva is rossz hírekkel. Először talán némi hízelgéssel lerakom az alapozást, hátha ez elveszi az élét a legnagyobb dührohamának.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 7:42 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Elnevetem magam szavaira, ahogy a hasonlatomra reagál és hajamba túrva próbálok nem arra gondolni, hogy a nem is ismert nagyapámhoz hasonlítom.
-Bár ha a nagyapám ilyen helyes volt...-nevetem el magam a gondolaton, és közelebb hajolok hozzá egy csókra.
Fura, nem is gondoltam mellette annyit erre a ki is vagyok dologra és igazából Hays nem emlékezettet rá sokszor, hogy igazából ő sem nagyon van tisztában a családja kilétével. De ez nem is volt baj...mi már csak ilyen elrontott gyerekek vagyunk a jelek szerint.
Feláll és indulni készül, mire értetlenül nézek rá, ahogy visszafordul felém és pár percig csak néz, majd elindul felém és olyan hévvel von magához, hogy mikor elenged, meg kell, hogy kapaszkodjam a pultban.
-igen, én is szeretlek szívem.-szólok utána fejcsóválva, mégis nevető hangon, majd elkezdek pakolni, és ahogy leszáll az este az ablakon kibámulva ücsörgök a félhomályba borult szobában. Úgy éjfélig ez megy, próbálom végiggondolni, hogy mi jön ezután, és próbálok ellenállni a Hold vonzásának, hisz vérem azért pezseg, hála a farkasomnak. Mikor végleg megunom az ébrenlétet, oldalamra dőlve hunyom le szemem és alszom el.

Kora hajnalban pedig csak arra ébredek, hogy az ágy másik fele besüpped, én pedig nyöszörögve fordulok felé és megdörzsölve szemeim a hasonlóan homályos, de már jóval világosabb szobában kitisztulnak előttem vonásai, bár az álomtól jóval álmosabban nézek ki, mint ahogy terveztem. A virrasztás meglátszik rajtam.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 5:46 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Nem tudom, más pároknál ez hogy működik, de nálunk remekül megfér az ölelés, a csipkelődés, sőt még talán a gúnyolódás is a másikon, mindaddig persze, míg megtaláljuk az ésszerű határokat. Valahogy kiegészítjük egymást, és nem csak szerelmesek vagyunk, hanem barátok, haverok, sorstársak is. Talán azt hiszem, pont így a tökéletes, hogy életünk minden pontján egymásba olvadunk, és minden vagyunk a másiknak. Úgy hiszem, ha egy reggel ezt a pimasz Lest nem találnám, valahogy nem is lenne már minden a régi.
Újabb csipkelődésére már nem is válaszolok, csak egy amolyan "nekem kellett, én akartam" jellegű pofát vágva megforgatom a szemeimet, aztán ahogy odabújik, és megtapogatja a borostás képemet úgy kezdek el morogni a karjaiban, mint egy hatalmas kandúr.
- Én azért ódzkodnék attól, hogy családi kapcsolatokhoz hasonlíts engem - dünnyögöm. -Már csak azért sem, mert ez a fegyver könnyen visszafelé sülhet el. A végén még megijedek a vérfertőzéstől, és soha többé egy ujjal sem érnék hozzád - mondom aztán halálos komolysággal, persze tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy önuralom tekintetében vesztésre állnék, ha bármivel is próbálkozna. Hiszen elég, ha csak meglátom egy lenge öltözékben, és máris úgy kapkodok levegő után, mint akit menten utolér egy szívroham.
Mikor aztán részletezni kezdi a napi programot szomorúan konstatálom, hogy a szürkület lassan leszáll. Tényleg mennem kellene, ha nem a motor nyergében szeretnék mancsokat növeszteni, közlekedési káoszt okozva ezzel.
- Jól van, megyek már, ha ennyire kívül akarsz látni - sóhajtozom bánatosan, aztán az ajtóból még visszanézek, és látom, ahogy meglepve pislog, ahogy visszarohanok, hogy szorosan átöleljem, és lopjak tőle még egy utolsó, erőt adó csókot az éjszakához.

(erdő)
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Jún. 02, 2016 4:54 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Nem hazudtolom meg magam, és olyan válasszal rukkolok elő, ami vélhetően, reakciójából ítélve, nem éppen tetszik neki. Sajnos nem nagyon foglalkoztat ez, sőt. Voltaképpen élvezem, hogy kicsit húzhatom az agyát, és ha nem így lenne, nem is én lennék. Vele annyival másabban viselkedek. És ilyenkor akaratlanul eszembe jut a pár hónapja történő találkozásunk, minek emlékére még most is elfog a nevetés. Mit képzeltem én akkor?
-Igaz, de ól mondod. A nagy szerencse, hogy szeretsz.-öltök rá játékosan nyelvet, bár kétlem, hogy bánná, hogy ilyen vagyok. Ha így lenne, nem kérte volna meg a kezem. Viszont azt hiszem kezdem megtanulni, hogy hol a határ a pimaszságban, visszafogni mégsem fogom magam vissza túlzottan, ugyanis a játékos csipkelődés oda-vissza érvényesül, és ez így jó.
-Hát, azért nem osztoznék mással azzal sem, ami én vagyok. Szerintem valljuk be mindketten, megvan a maga szépsége is a létezésünknek, meg a maga csúfsága is.-vonok vállat, és ezzel azt hiszem ezt a témát le is zárhatjuk.
-Hát, ha egy kicsit ritkítanál a borostádon, ami a nyaralás alatt megnőtt egy kicsit, akkor az ágyamba engedlek. Kezdesz a nagyapámra hasonlítani.-engedek el ismét egy pimasz megjegyzést, ahogy szabad kezemmel végigsimítok arcán, és valóban, borostája jóval nagyobb, mint a megszokott. Bár csupasz, kölyök képűként is épp annyira helyes volt, mint így.-Szeretem, ha a nyakamba fúrod az arcod, de tudod, hogy csiklandós vagyok.-állok fel az asztalon ülésből és lépek a konyhapulthoz, kezemben az üres bögrémmel, majd visszafordulok hozzá.-Vár egy halom szennyes is, plusz a lakókocsiban is rendet kellene tenni egy kicsit. Szóval megleszek ma, nem kell féltened.-dőlök a pultnak egy pohár víz kíséretében, és ezt amolyan végszónak is szánom, hogy lassan induljon el, mert az erdőig is el kellene még jutni sötétedés előtt, plusz a megfelelő helyet is meg kellene találni az átváltozáshoz.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 4:56 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Amikor kapok egy pimasz, övön aluli, igazi Leslie-féle választ, mire csípőre vágom a kezem, csúnyán nézek rá, és megköszörülöm a torkom, hogy valami igencsak velőset mondjak, de a felháborodás a torkomon akasztja a szavakat. Mindenesetre félhangosan dünnyögök valamit magam elé, amiből azt hiszem csak a "kis pimasz", és az "elviselhetetlen nők" szólamok érti, aztán megenyhülve csóválom a fejem.
- Tudod, mi a te nagy szerencséd? Hogy szeretlek. Ellenkező esetben ma éjjel te aludnál a küszöbön - mondom, de már mosoly bujkál a hangomban. Igazából nem is emlékszem, volt-e valaha olyan barátnőm, akinek ennyire felvágták volna a nyelvét. Bárhogy is, ez a fajta változatosság üdítő a számomra, még akkor is, ha néha szívesen a fenekén hagynám a kezem nyomát.
- Jó neked, hogy képes vagy ezt elfelejteni. Én is meg tudnám szokni. De nekem nem volt olyan mázlim, hogy elhessegessem a kínos éjszakákat. A nőknek is vannak nehéz napjaik, nekem ez jutott - vonok aztán vállat, majd félrebiccentett fejjel nézek Les-re.
- Én azt javasolnám, aludj egyet. Már csak azért is, mert ha reggel hazajövök, igazi terülj-asztalkám vár majd rám. Mondjuk hozzád bújok, belefúrom a fejem a nyakadba, aztán átölellek, és csatlakozom hozzád egy jóleső pihenés erejéig majd. Feltéve persze, ha megfelelek. Ne feledd, még nem vagyunk férj és feleség. Még meggondolhatom én is magam - vágok felé csúf, kötekedő fintort.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 01, 2016 9:35 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Elnevetem magam szavaira és elégedetlenkedve rázom meg fejem. Nem tudom megállni, hogy ne szóljak vissza valami frappánsat, így ahogy befejezi  a kis monológot, jól odaszúrok.
-Megnyugtatlak, nem csak előtte mész az agyamra.-harapok alsó ajkamba, elnyomva a nevetésem, ahogy szenvtelen megjegyzésem erőteljes hangsúllyal mondom, cseppet sem komoly hangon, inkább kuncogva.
A bögrékbe töltök némi feketét, de szavaira kissé összerándul a gyomrom és tagadni nem tudnám, hogy az a gombóc nem siklik torkomba hasonló gyorsasággal. Az időérzékem szinte teljesen lehagyott, és míg én bármikor bundássá változhattam, neki egy hónapban csak egy ilyen nap jutott. Véleményem szerint az átváltozás fájdalmának hála, ez az egy nap is bőven elég volt.
-El is felejtettem...-dünnyögöm az orrom alatt, érzem, ahogy arcom megváltozik kicsit, és mikor felé fordulok, ugyan próbálok üde és friss arcot mutatni, de aggodalom inkább látszik rajtam.
Leülök az asztalra, pont elé, és úgy nézek le rá, de szavaira ismét mosoly siklik arcomra.
-Majd ha lesz időm, a fene nagy szabadságodért még meg is sajnállak. Nem kértem, hogy kötelezd el magad, így alakult. Ez a sors. És én nem bánom.-vonok vállat, az ujjamon lévő gyűrűre nézve, majd kávémba kortyolok és csak ezután folytatom.-Menj csak, én azt hiszem addig elmegyek a városba. Kicsit körbenézek. Vagy maradok és alszom. De utóbbi jobb lenne, ilyenkor én sem vagyok valami nyugodt típus, hiába nem kötelező átváltozni, de érzem a Hold vonzását.-forgatom meg szemeim, a kávét kortyolgatva, ugyanis a boszorkány énem valamiért közelebb állt hozzám, mint a farkasom.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 09, 2016 11:15 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Félálomban nyöszörögve mormogok a nyakába, aztán megfordul az ölelésemben, és ezzel egyidőben megérzem a kávé illatát, ami jelenleg olyan, mint a nektár az Olimposz isteneinek.
- Hm... szép álom - hajtom félre a fejem. - Ez jelen esetben teljes mértékben valóra is vált. És ennek örülök. Ha tudnád, hogy izgultam - vigyorgom el magam. - Sosem csináltam még ilyet, bár többet, és mással nem is akarok. Ennyi stressz épp elég volt nekem. Az esküvő előtt meg azt hiszem az agyadra fogok menni. Addig adok még nekem 1-2 évet, hogy mentálisan edződj mellettem - engedem el a derekát, mikor visszafordul a kávéfőző felé, és míg kiönti az adagomat, lerogyok a konyhaasztal mellé.
- Feketén kérem. Ma éjjel telihold. Kell az energia - sóhajtok keserveset. Na igen, valahogy nem rajongok a kínokért, amik minden hónapban elkerülhetetlenül várnak rám. Már tíz éve, hogy bundában futkosok 30 naponta egyszer, de még mindig nem lehet megszokni az érzést, amikor az összes csontom szilánkosra törik. Meg tudtam érteni azokat, akik hibriddé váltak, de én inkább vállaltam az állandó kínlódást, minthogy igent mondjak egy ilyen ajánlatra. Fájdalmak ide vagy oda, de volt valami tisztaság és méltóság a farkaslétben.
- Mondd, nagyon megharagszol, ha azt mondom, a ma éjjelt egyedül tölteném az erdőben? - kérdezem, mikor Les lerakja elém a kávét. - Félre ne érts, szeretek veled lenni, de ha egyedül vagyok, nem kell magam kontrollálni. Lehetek szabad... még egy kis ideig. Emberként már úgyis igába hajtottam a fejem - mondom pimasz vigyorgással.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 08, 2016 9:56 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

A másodpercek tört része alatt rakom össze a dolgokat, nyitom ki szemem, érzem meg az ujjamon lévő sújt és mosolyodom el a bozontos fej láttán. Többé-kevésbé szokatlan, új helyzetnek érzem a jelenlegit, és nehezen tudom elhinni a tegnap esti történteket, de boldog mosollyal arcomon megyek a konyhába és teszek oda főni egy kávét.
A halk lépteket ha nem akarnám is meghallom és az ölelő karokat megérzem derekamon. Elmosolyodva nézek ki a konyha ablakán, míg borostás arca nyakam csiklandozza.
-Nem rajtam múlik. A boszi képességeim a kávéfőzésre nem éppen alkalmasak.-nem fordulok meg, de így is végigsimítok arcán és figyelem a halkan csöpögő kávét, ahogy elkezd lefőni.
-Hmm...-gondolkodom el kérdésén, és fordulok felé, nekitámaszkodva a pultnak, így közé és az előbb említett rész közé szorulva.-Igen, valami olyasmit álmodtam, hogy ez bozontos farkas megkérte a kezem.-viccelek vele, majd reggeli, kissé még kába mosollyal nézek rá fel.-Nem, nem álmodtam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy álmodozzak.-vallom be, mire a kávéfőző hangos visításba kezd, jelezve, hogy lefőtt a kávé. Gyors csókot nyomok arcára, és fordulok vissza a pult felé, lenyomva a kis gombot és a két bögrébe kiöntök egy-egy adagot.-Tej cukor vagy csak feketén?-érdeklődöm, akár egy felszolgáló, és sajátomba töltök csak feketét, amilyen álmos vagyok, nem hiszem, hogy el kellene rontani a hatást, amit kiválthat belőlem a fekete nedű.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 01, 2016 11:03 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
- Talán egyszer mesélek - suttogom halkan, de nem tudom, Les vajon hallja-e még. - Talán egyszer a múltam minden percét megismered majd, hogy teljes mértékben megismerj és megérts engem - szorítom magamhoz, de már csak mély, elégedett szuszogását hallom. Az álom gyorsan legyőzte őt, és kisvártatva engem is.

Neszezés jut el a fülemig, ki tudja mennyi idő elteltével, aztán a matrac másik fele könnyebbé válik. Noha a szemem hunyva, mégis hallom az apró motoszkálásból, hogy mit csinál. A kávéfőző halk csendülésére nyitogatni kezdem a szempilláimat egy elégedett mosoly kíséretében.
- Ennél nem is lehet jobb a reggel - dünnyögöm álmosan, kócosan és ahogy megvakarom államat, a borosták sercegnek a körmöm alatt. Nagy lelkierőbe kerül, hogy kimásszak a meleg takaró alól, de csatlakozom Leshez a konyhában, és hátulról átölelve vállára támasztom a fejem.
- Remélem a kávé gyorsan lefő, mert itt alszom el újra, álló helyemben - nyűgösködöm egyenesen bele nyakának bőrébe. - Szépet álmodtál bébi? - kérdezem, és nem tudom nem észrevenni, hogy ő még álmából felkelve is gyönyörű, én bezzeg úgy nézek ki mellette, mint egy ezer éves öreg csavargó hobó.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 01, 2016 9:24 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

-Szóval önző vagy... de ez tetszik...-suttogom ártatlan képet vágva, és inkább visszafúrom fejem nyakához, és álmosságommal küszködve, ellenkezve, igyekszem szemeim nyitva tartani, és ébren maradni, amíg csak tudok.
-Emlékeztetnélek, hogy hol nőttem fel.-emelem meg fejem annyira, hogy arcának vonásait láthassam, forró bőrét mégis érezhessem fejem alatt.-Kártyán csalni engem is megtanítottak. És bár nem kifejezetten gyereknek való, de a boltból ezt-azt elcsenni is, bár azt hiszem, úgy öt éve ez a tudásom megfakult.-vonok vállat. Nem vagyok tökéletes, ahogy ő sem, és a múlt, az múlt, ha nem beszélünk róla sem változtatható meg, hát akkor minek titkolni mindenáron.
Kissé felmordulok, majd még szorosabban simulok hozzá, ahogy kezem megemeli és csókot lehel rá.
-Majd azért mesélj ezekről is. Komolyan érdekel.-biztosítom róla, de e szavakat már félig suttogva mondom.-Szeretlek.-mormogom, beszívva illatát, és másodpercek alatt mély álomba merülök, s szinte mozdulatlanul alszom át az éjszakát.
Reggel furcsa érzéssel kelek fel, de nem mozdulok, a párnán nyugtatva fejem nézem Chriest kisimult vonásait, bozontos haját, majd mosolyogva emelem fel kezem, és az ablakon beszűrődő reggeli napfénynél vizsgálom a csillogó követ, melyről visszaverődik a fény. Óvatosan kimászok az ágyból és a konyhába indulok, hogy főzzek egy kávét. Az ágy és a konyha közti út gyertyáit átlépkedve haladok, mivel tegnap este azokat nem szedtük össze, ma már ideje lenne.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Ápr. 28, 2016 4:34 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Két kezem a fejem alá teszem, és így pislogok Lesliere.
- Édesem, mindegy mit akarnak ezek a nők, mint mondani szokás, mindenhez két ember kell. És nekem eszem ágában sincs téged odadobni egy kósza örömteli félóráért valakivel. Sőt, semmi másért sem adnálak oda - nyomok csókot a fejem búbjára. - És ha te mennél táncolni, egy nagyon morcos vérfarkas állna a bejáratban, és ököllel csapna orrba bárkit, aki be merne menni abba a bárba - teszem hozzá, aztán ahogy visszafúrja fejét a vállamra, cirógatni kezdem a hátát.
- Esti mesét. Hm - dünnyögöm magam elé. - Sajnos egyet sem ismerek. Talán a szüleim meséltek nekem, míg el nem kellett küldjenek, de azokra nem emlékszem. A nagybátyám pedig nem volt mesélő típus. Inkább gyakorlatias tanácsai voltak, miszerint mit lehet kivenni egy kukából, vagy hogyan lehet csalni a kártyán, hogy nyerjek. Lehet hogy tévedek, de úgy gondolom, ezeket nem nagyon akarod hallani - vonok vállat. - Szóval, inkább nem mesélek. Csak némán gyönyörködöm benned, és hitetlenkedem a szerencsémben, amiért vagy nekem - emelem gyűrűs kezét az ajkamhoz, és megcsókolom. - Aludjunk édes. Holnap telihold, szükségem van a pihenésre.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love
Linkin Park - Final Masquerade

Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 26, 2016 7:03 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

Chriest & Leslie

Szavaira kikapom fejem alól a párnát és kedvességem jeléül hozzá csapom, vigyorogva figyelve, ahogy eltűnik mögötte, és kissé fölé magasodva nézek le rá.
-Aljas? Mi volt ebben az aljas? Szerintem aranyos vagyok.-veszem fel az ő stílusát, vállam mögé dobva hajam. a félhomályban úszó szoba fényénél is szinte biztosra veszem, ogy mosolyó tekintetem látja ő is. A kék íriszem ugyanis olyan világosan káprázik az örömtől, mintha a legfényesebb drágakő lenne.
-Abba ne menjünk bele, hogy ők mit dugdosnak a gatyádba, de azt biztosra veszem, hogy ami a gatyádban van, azt ők akarják máshová dugdosni.-sziszegem rosszallóan, és a puszta gondolattól is érzem, ahogy a torkomból nem tudom visszafogni előtörő morgásom.-Bizonyos dolgokat magamnak szeretnék tudni, de ilyn alapon én is elmehetek táncolni.-vágok vissza, mikor mégis úgy dönt, hogy belátja, nem ez volt a világ legjobb ötlete, s mikor csókot nyom ajkamra, visszadőlök vállár.
-Addig örülj, még csak a fogam fehérjét látod.-dünnyögöm, ujjaimmal apró köröket leírvva mellkasán.-Amúgy meg nem vagyok féltékeny, de azt hiszem, arra sem vagyok kész, hogy ma ezen még vitatkozzak is veled. Szándékomban áll lassan aludni, viszont neked hála elment az álom a szememről. Ezért minimum egy estimesét kérek.-simulok bele ölelésébe, kipréselve kettőnk közül minden levegőt. Ha valami, hát ez hiányzott volna az estéimből, a nappalaimból. Ha nem cukkolhatom és ő viszont engem, unalmas lenne minden. De egy valami biztos, ideje lenne normális munkát keresni ismét és visszatérni a mókuskerékbe.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 8:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next
Vissza az elejére Go down
 

Leslie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 21 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 13 ... 21  Next

 Similar topics

-
» Lakónegyed
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Karada lakása
» Kumogakure lakóházai
» Akari klán rejtekhelye és lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed-